Re: [Küldetés] Az elf királynő

by **Cardinal** Vas. Júl. 05 2015, 12:16

Igaz. Akkor neked nincs sötétség, helyette megpróbál körbevenni 7-8 elf, amíg a többiek felnyalábolják Miut.

by **Miu** Kedd Júl. 07 2015, 22:04

Nincs jó kedvem és ezen az összeverődött csapat sem segít. Jelenleg minden nyűgos és zavaró. Pedig most észnél kéne lenni és nem a számat húzogatni. Talán az, hogy Ai megpróbálja összefogni kicsit a népeket és engem sem vesz levegőnek vagy veszély forrásnak, dobott rajtam egy picit. De még mindig nem lett jobb kedvem és még unatkozom is. Mentme volna inkább vadászni, ahelyett, hogy holmi elfeket kezdek el hajkurászni. Most viszont egy csapat idegenhez kell igazodnom és az egyetlen akit ismerek az egész bandából, most épp nem a szívem csücske. Mindene esetre igyekszem, nem én lenni a problémák okozója és tartom magam ahhoz továbbra is, hogy meghúzom magam hátul ás sereghajtó ként haladok együtt a kompániával. Ez a legfárasztóbb az egészben. Sose szerettem csendben zsörtölődni magamban, főleg akkor nem mikor mások is vannak körülöttem, de ma sikerül ballábbal kelnem. Már rég elvesztettem a fonalat és csak egybe folyó háttér zajjá vált az, amit a többiek beszélnek. Talán figyelnem kéne. Hisz én biztos, hogy nem veszek észre semmit se magamtól. Alap nme vagyok egy hű de figyelmes ember és még csak olyan jártasságokkal sem rendelkezem, amik kisegítenek, ha jön a baj. Egyre nyomasztóbb érzés az, hogy nem beszélek és, hogy igazából teljesen haszna vehetettlen vagyok. Talán még visszafordulhatok, kihátrálhatok ebből az egészből és egy másik szintre távozva kereshetnék valami olyan elfoglaltságot, amivel kikapcsolódhatok. Viszont akkor csak magam ásnám el a föld alá a többiek szemében. Bár kicsit sem izgat egy csapat idegen véleménye. De akkor sem fűlik a fogam, ahhoz, hogy most csak úgy lelépjek innét. Talán már érdekel is kicsit ennek a dolognak az oka vagy nem tudom. Annyira elvoltam magamnak, hogy már csak azt tűnt fel, hogy elég távoli már a többiek hangja, kissé túlzottan is lemaradtam tőlük. Egy kicsit meg is álltam és csak figyeltem a többieket. Eléggé leköti őket ez a elfes dolog. Én meg annyira elértem, hogy kiessek a kosárból, hogy most akár el is tűnhetnék. Nem vennék észre rögtön, hogy elkószáltam. Bár most nem éppen a legjobb ötlet elkószálni. Sóhajtok egy nagyot és körbe vezetem a tekintetem a nem rég ide teremtődött erdőben. Látszólag csendes és nyugodt, csak a mi kis kompániánk az ami megzavarja ezt a nyugalmat. Túl nagy a csend, nem tetszik ez nekem. Bár lehet, hogy többiek már észleltek valami, viszont még mindig nem zárkóztam fel hozzájuk. Pedig lassacskán oda kéne vonszolnom magam, még a végén itt hagynak és a partyból is kitesznek. <.< Bár akkor meg fognám magam és haza mennék Rolling Eyes

... Megindultam a csipet-csapat felé, de nem siettem csak szépen nyugodtam haladtam feléjük. Mikor végre rendesen felzárkóztam többiekhez, ők elkezdtek elbújni. Én meg csak kukán néztem, hogy mit is csinálnak. Úgy néz ki, hogy valamiről lemaradtam, de miről? Suspect

Lehet nem csak néznem kéne jobbra-balra, hanem elbújni nekem is. Bár az okát azt nem értem. Ahogy látom még Danee se bújt el... Egyszerre csak bizsergető érzést éreztem, azt amit a bekapott sebzésnél szokás. Bár azt mi okozta ezt és miért azt már nem tudtam kideríteni, mert el is sötétül a világ és eldőltem, mint egy zsák.

A kábító nyilakról jutott eszembe :

by **Kurokawa Yuuki** Hétf. Júl. 13 2015, 11:56

- Senpai majd ha megoldottuk az elf problémát akkor rendezünk egy nagy győzelmi ünnepséget. – Ismétlem meg magam és ezzel odébb is libbenek kerülve az egész témát. Szerencsére vagy inkább szerencsétlenségünkre viszont valaki, valami vagy inkább több valaki és valami felénk tartott így kénytelenek voltunk gyorsan szétszéledni és elrejtőzni. Yuichi senpai már közölte is a haditervet ami én egy nagyot bólintottam. A JL tagok annyira menők. Ez a gyilkosról és a kamu sárkányölőről annyira nem mondható el vagy legalábbis a szerencse cserben hagyta őket. Talán nem sikerült jól elbújniuk vagy nem is akartak de az elfek észrevették őket és meg is támadják őket. Egy pillanatig vacilláltam mit tegyek és Yuichi senpaira pillantottam ekkorra már Danee már javában az elfekre támadt. Talán ez lenne a legjobb alkalom a támadásra hisz most elfoglaltak, ha egyszerre támadunk akkor nagyobb eséllyel verjük meg őket. Így hát vártam pár pillanatot a senpai reakciójára, ha támadásba lendül én is előrántom a kardom és a hozzám legközelebb eső elfeket kezdem el letámadni. Ha nem így tesz akkor is kiukrok a rejtekemből csak kicsit máskép, ugyanis a közvetlen roham helyett a gyorsaságomra és az elkerülésemre támaszkodva igyekszem a fák törzsét fedezékként használva a közelükbe jutni és elfről elfre „pattogva” megsebezni őket igyekezve elkerülni a lövedékeiket na meg persze imádkozni, hogy még véletlen se használjanak közelharci fegyvereket mert akkor ekkora létszámnál már bajba leszek. Nagy-nagy bajban, bár talán még az se lenne rossz mert akkor így én is a csapat figyelmét terelem még a többiek jobb esetben rájuk üthetnek rosszabban elmenekülnek de akkor legalább ők biztonságba lesznek.

by **RenAi** Kedd Júl. 14 2015, 10:52

- Győzelmi ünnepség? Remek ötlet! – Persze hogy benne vagyok én minden buliban hahaaa. Majd a kis társaságunk követte Daneeet, végig a nyomokkal végig az erdőn. Apropó erdő? Fel sem tűnt, mármint fák eddig is voltak, de mikor került ide ennyi. Azt hiszem egyre rosszabb a memóriám, ez már-már ijesztő, sőt… nagyon is az! De nem merek szólni erről senkinek, így is butának tartanak, hát még akkor. :O Viszont… Figyeltem miképp Danee használja a nyomkövetést. Tök jó lehet, és hasznos is. Én is le akarok cserélni és lehet talán ezt fogom választani.
- Ne maradj le nagyon Miu. – Miu? Azt hiszem Miu. Pillantottam hátra a lányra, azt hiszem nem érzi jól magát a társaságunkban, talán sokan vagyunk újak. És persze pont Daneet ismeri csak, legalábbis nekem így jött le. Lemaradtam én is. Nem hagyok hátra senkit, és felkarolva talán egy kis kedvet is csinálhatok a lánykának.
- Nem kell ilyen kis félénknek lenned. – Mosolygok rá amint beér, vagy ha nem ér be akkor én lépek oda hozzá.
- Tudod jó kis csapat ez, mindenki kedves és aranyos….- majd Danee-ra pillantottam.
- Legalábbis a maga módján. – Vakartam meg a tarkóm. Igen a fiú rejtély volt számomra, és amit Shu mondott… utána szeretnék járni… megérteni az okokat. Valahogy… nehezemre esik elhinni… de mégis ott motoszkál bennem az a kis visszataszító érzés… Viszont nem az a feladatom hogy ítélkezzek, egyáltalán nem azt szeretnék. Inkább valamiféle hatással lenni az emberekre amivel biztosabb és jobb irányba terelgethetem őket. Felvettem Miu ritmusát, majd Yukki hangjára lettem figyelmes, úgy látszik jobb az észlelése az enyémnél, semmire nem maradt időm. Megkíséreltem elbújni, majd mikor láttam hogy volt akinek nem sikerült, én is előbújtam majd segédkeztem Yuukinak, ahogy csak tudtam. Persze én közelharcos voltam, mi mást tehettem vona. Harcoltam amennyire csak tudtam. A pajzsommal védekeztem, a kardommal támadtam, és egy idő után úgy éreztem egyre többen lettek. Vagy csak fáradtam. Igyekeztem a közelemben lévő Miut is védeni, majd ha kellett vagy tudtam, ha elég közel volt Danee-t is, de az ostromban ez csupán álom volt hogy sikerülhet. Ez bizony pech…

/A pont gyűjtő képim az előző körökben aktiváltam elvileg./

by **Ryuninji Ren** Kedd Júl. 14 2015, 11:53

A nyomi zaklatóm végre békén hagy, amint leszállunk, de ezzel még nincs vége. Még nem mondtam le a tervemről, csak kicsit háttérbe lesz szorulva az elkövetkezendő pillanatokban. Jelenleg nem a saját gyűjteményemmel kell törődnöm, hanem némi diplomáciával, mert ez is szükséges ahhoz, hogy piszkosul j napom legyen, az állag szürke helyett, hehehehe.
Körbenézve lecsekkolom a népet. Elég vegyes a felhozatal, van itt minden féle és fajta, páncélos és csupasz, férfi, nő gyerek meg a többi. Az, hogy egyből rám szegezik fegyvereiket nem feltétlenül rossz, mert ez alapján tudom: érzik, hogy veszélyt jelentek rájuk…. még akkor is, ha mosolygok mint egy bolond Rolling Eyes

Mondjuk petem kinézete és az ezzel párosuló rosszindulatot sugárzó tekintete is segít egy hangyányit Suspect

Előadom a kis szövegem, de egy darabig csak néznek ki a fejükből, válaszra sem méltatnak. Kezdem azt hinni, hogy nem egy beszédet tolunk, mikor előlép egy beképzel loli az egyik sátorból és máris ugatni kezd nekem >.> Sokban hasonlít egy másik, nagyszájú törpére, akinek legalább ekkora szája van, de szerintem még nagyobb is :roll. Még a zöld indikátor is befigyel Rolling Eyes

- Csak, hogy pontosítunk….. Az ő kezéhez tapad a testvéreid vére, legalábbis öté tuti- mutatok marcona petecskémre, aki még büszkén kis is húzza magát és rámorog az elfecskékre.
- Egyet pedig villám sújtott, tehát a kezem tiszta maradt – magyarázom ez az én verziómat, ami teljesen igaz, nincs benne hazugság….
- Hohóóóó! Ha tudod ki vagyok, akkor azt is, hogy milyen és mit tudok. uralom a szelet is,így nem kerülne semmibe sem visszaküldeni azokat a nyílvesszőket a feladóknak - mondjuk ez kicsit cheateresen hangzott Suspect

- A másik meg….. mivel felhívás van a testvéreid irtására, egyre többen lesznek ellenetek, míg ti egyre kevesebben. Én arra az oldalra állok, ahol jobban járok, vagy izgalmasabbnak tartom. Amolyan zsoldosféle lennék Tehát innentől a ti döntésetek, hogy mellettetek, vagy ellenetek harcolok.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Júl. 15 2015, 16:48

- Persze, megleszünk - feleltem Daneenak. Feltehetőleg rutin irtás lesz. a királynőig, utána pedig egy gyors orgyilkosság.
- Van valakinek legalább kettes szinten lopakodása? - kérdeztem a csapattól, miközben a győzelmi ünnepség szófoszlányát ízlelgettem. Azért ez korai, de hát Hugi és a vörös lány hátul sétáltak. Nem tűnt így veszélyesnek, de az csak egy dolog, az meg a másik, hogy gyilkolt. Nem baj, jobb, ha figyel rá. Ahogy haladtunk Danne nyomában, ugyan legtöbbünknek sikerült a rejtőzés, de ketten kint ragadtak. - Ne - hagyta el ajkam sóhaj formájában, ahogy Miut kilőtték. Valamint a srácot, ahogy körbevették. Ahogy földhöz csapta a hullámkristályt, felkészültem a hatásra. Az epicentrum előtt álló elfek hátát igyekeztem ki s pécézni magamnak, mégpedig annyit, amennyit csak lehet. A fa mögül előbújva és fellépve a fatörzsére ugrottam feléjük. Nagyon reméltem gyorsabb tudok lenni, a tüzelő karnál, ami a nyilakat árasztotta magából korábban.
Majd még felidézve a korábbi elfek ruházatát és arcvonásaik, kerestem a különbséget. Minden apró tényező fontos lehet. Ahogy a haladási irányuk is, arról jöttek, amerre a szárnyas játékos ment. Igyekeztem ezekre figyelni, miközben belevethettem magam a küzdelembe.
Gondolati síkon meg felidézhettem újra azokat a dolgokat, amit az elfekről tudtam. Mivel ember keze alkotta őket, így csakis emberi bűnökre képesek. Ha ez egy őrjárat, akkor a közelben van legalább egy tábor. Gyorsan végeznünk kell velük és folytatni az előre nyomulást, sokkal lassabban. Igaz az elfek a látásukról híresek, de ezt a játékban nem tudni mennyire oldotta meg a szörny alkotója. Ha van látásuk, mint nekünk, akkor felesleges várni estig. Viszont a távolsági fegyvereik bajosak lehetnek.
- Szerezzétek meg a ruháikat, harc közben. Pontos szúrásokkal öljétek meg őket, célpont kézfej, nyak és fej - adtam ezúttal parancsba ötletem. Ha nem is hallgatnak rám, 2-3 fő képes lehet az orgyilkosságra a vezető ellen. De ahhoz legalább egy lopakodásban jártas személy szükséges. Hinari, igen, ha itt volnál, számodra ez egy könnyű feladat lenne. Elég lenne csak eltűnnöd az árnyékokban és vezetni minket.
Ezt addig próbáltam tenni, míg egy-több tollas bot ki nem állt belőlem.

by **Cardinal** Hétf. Júl. 20 2015, 22:46

Kompánia
A Hullám Kristály működik, egy féltucat elfet sikerül is ledönteni a lábáról, akik így könnyű célpontot nyújthatnának nektek... ha nem lennének piszkosul erősek. Ha koncentráltan támadtok, akkor egyet-kettőt sikerül megölnötök, mielőtt a többi talpra kászálódik. Relatíve magas HP-juk van, és a gyorsaságotok nem múlja fölül az övéjüket. Míg a földön fekvőkkel foglalkoztok, a többi fürgén felkaptat a környező fák lombja közé. A kristály ellenére is képesek higgadtak maradni, összeszokottan és tudatosan mozognak, pillanatokon belül nyílzápor alá vonnak titeket. Egy szerencsétek van: nem sebeznek, kábítanak. Mindegyikőtök az ájulás sorsára jut végül, az immúnis Danee-t pedig egy súlyos kővel fektetik ki végül.

Miu
Ájult vagy, nem kötelező írnod ebben a körben.

Ren
Apró szemöldökrándulás kíséri a magyarázkodásod, majd a lány a főnixre veti a pillantását, mielőtt egy hosszabb pillanatra behunyja a szemét. Mire ismét kinyitja, újra nyugalom költözik az arcára.
- Akkor hát feltételezem, nem bánod, ha kivégeztetem a peted. Elvégre bűnös - jelenti ki, majd tesz néhány komótos lépést feléd provokációja után. Bő karnyújtásnyira áll meg előtted, közben végig a szemedbe néz.
- A képességeid a jelenlétemben egy fabatkát sem érnek - szólal meg végül, majd lép még egyet, hogy elérhessen a kinyújtott karjával. Egy ujja végigsimít a mellkasodon - Két hiba leledzik abban, amit mondtál. A seregem létszáma állandó marad, újraélednek legfeljebb néhány óra múltán. Ti emberek viszont nem. Kettő, itt nincs olyan, hogy a mi döntésünk. Itt csak az én döntésem létezik - oktat ki, majd visszahúzza a kezét, és lassú léptekkel körbesétál téged, hosszú hatásszünetet hagyva, mielőtt újra megszólalna.
- Felkeltetted az érdeklődésem... igaz ez bizonyára nyilvánvaló számodra is. Ereszkedj térdre és vallj hűséget nekem! A csatlósom lehetsz, és végignézheted, ahogy felépítem az elf birodalmat! - közli veled a döntését, majd hamis mosolyra húzza a száját.

Határidő: július 26.
Ozirisz: 500 szó

by **Danee** Szomb. Júl. 25 2015, 13:18

//remélem nem rám vártatok -_- nem szeretnék mindig elsőként írni innentől... //

- Ez a beszéd, Yuichi-san! - nyomtam egy thumbs upot felé
- Viszont... a lopakodás... olyanom egyáltalán nincs... nem hogy kettes - folytattam kissé elszégyellve magam, az ujjaimmal malmozva lányos zavaromban

- Most mi vaaaan? O_O - fakadtam, amikor RenAi furán nézett rám
- Mi az, hogy a maga módján?
- Kikérem magamnak az effajta megbélyegzést! - háborodtam fel
- Lehet, hogy nem vagyok aranyos, de hogy csak a magam módján... -_-
- Jó, igaz... nem szoktam kedves se lenni... az túl fárasztó dolog...
- Jól van akkor, nem vagyok kedves meg aranyos!
- És tudod mit? - fordultam Yuuki felé - akkor nem vagyok sárkányölő se. Tessék! Most már elégedett vagy?
- Meeh...

Aztán jöttek a nyilak és leterítették Miut és belőlem is kiált egy és nem értettem semmit se egy pillanatig, de aztán!
- Mérgezett nyilak! - kiáltottam, amikor előjöttek az első elfek, a feltételezett megtámadóink, hiszen már úgyis mindegy volt
Próbáltam menteni a menthetőt, gránátot dobni, meg lekaszabolni, amelyik épp előttem termett.
Hallottam, ahogy többiek is elkerülnek a bokrokból, a fegyverek csengését, Yuichi utasításait...
Túl sokan voltak, és a csapatunkból úgy tűnt, csak én vagyok immúnis az efféle csalárdságokra, mint a kábító, altató mérgek. Sorra estek össze a hőseink
- Ne mááár! - fakadtam ki csalódottságomban és elkeseredettségemben
Then I got a rock to the forehead.
Valami különleges kő lehetett, mert láttam egy pillanatra még megjelenni valami státusz ikont, aztán elsötétült a világ

Az eszméletlenség makacs dolog. Az egyik hátulütője, hogy kontrollálhatatlanul ér véget. Csak az elkezdése befolyásolható. Rendszerint álomra sem emlékszem. Leginkább időugrásra emlékeztet ébredéskor
- Hol vagyok?

by **Ryuninji Ren** Szomb. Júl. 25 2015, 18:19

Terelem egy kicsit a felelősséget, mert ha úgy nézzük, ténylegesen nem öltem meg egyetlen egy elfet sem, ez nem vitás, de persze csak nem hagyja ennyiben a törpe lányka, köti az ebet a karóhoz, csak azt nem tudom, hogy miért. Pár elf ide vagy oda igazán nem nagy szám Rolling Eyes

megkocogtatom petecském páncélját, ami picit kongó, fémes hangot ad.
- Ő egy páncélba bújt lángtenger – utalok rá, hogy a páncél alatt csakis lángok vannak, annak meg nem nagyon árt a nyílvesző. Sőt tudtommal a petek nem is nagyon sérülnek meg harcban, bár letesztelni még nem volt alkalmam ezt az újítást. A tekintetét simán állom, még a szemem se rebben. Vörösek a szemei, na és? Az enyémek meg kékek, ami sokkal menőbb ˇ^ˇ

- Hát… előfordul néha ilyesmi is – ettől sem ijedek meg, voltam már szorultabb helyzetben is amiből simán kimásztam. Ami ezután következik, na az is egy sokszor átélt, ismerős folyamat…. cirógatták már párszor a mellkasomat…. is gihihihhi….
- Ha ennyire jól ismered az embereket, akkor azt is tudod, hogy van még pár hozzám hasonlóan erős ember, akik nagy pusztítást tudnak végezni…. ha csak engem veszel is példának…. bizonyára hallottál arról, mit tettem a koboldok seregével- röviden, tömören szétzúztam, azt hiszem ez a szó jellemezné a legjobban a történteket, de nem nagyképűsködök hát tovább… eleget fényeztem már magam, ráadásul elvileg tud mindenről. A mondandója második felére nem nagyon reagálok, végtére is az én döntésem az ami számít, csakis az enyém, magammal kapcsolatban csak én dönthetek, senki más ˇ^ˇ

- Igen, elég sűrűn előfordul, hogy felkeltem a lányok érdeklődését – ajaj, de még mennyiszer, néha már azt érzem, hogy a kelleténél jóval többször Rolling Eyes

- Ha ezt most megtenném, az nem jelentene semmit, nem lenne őszinte és ezt te is jól tudod. Tehát jó zsoldoshoz illően megkérdezném: mi hasznom származik majd ebből?

by **RenAi** Vas. Júl. 26 2015, 19:57

- Nekem csak egyes. – Felelem, bár tudom hogy talán így nem is sok hasznom lesz ilyen téren, de legalább tudják… Majd a cselekmények hirtelen felgyorsultak, meglepően olyannyira hogy szinte fel sem fogtam mi történt, Danee elkiabálta magát, majd elrejtőztünk, majd a nem messze tőlem lévő lány, Miu elájult. .__. Nem tudtam megvédeni, Danee hősiesen harcolt, még egy kristályt is el tudott használni, én csupán a képességem aktívsága révén igyekeztem neki menni az egyik elfnek, hogy pontot gyűjthessek… dee…
- Hogy mi? – Döbbenten kérdeztem hátra Yui-báttyushoz… majd a következő mondatnál…
- Tessék? – Megszeppenve pillantottam hátra hisz nem gondoltam volna hogy olyan komoly lenne a helyzet hogy meg kéne öljük őket, viszont…
- Ehhhm, nem lehetne inkább elfogni és kikötözni őket? Vagy tetessük magunkat alvó embereknek és raboltassuk el magunkat, biztos elvinnének a bázisukra… *-* - Zseniális ötlet, bár egy kicsit megkéstünk a dologgal mohh… >.> Majd meglepet összhangjuknak köszönhetően, mégiscsak az én tervem fog aktiválódni, épp csak nem úgy ahogy én szerettem volna…
- Héé elf uraságok.- Kezdtem bele.
~ Vagy mik. ><~
- Biztos meg tudjuk beszélni valahogy, nincs szükség arra hogy győzzön az egyik, vagy másik fél. Oldjuk meg értelmes emberek módjára, és beszéljük meg. – Kezdek bele, de egy nyíl mégiscsak eltalál… és már-már alig vagyok magamnál, de attól még folytatom.
- Mi… mi nem akarunk bántani titeket… mi csak… tár… mi csak… megoldást aka... - Majd elalszok. Még érzem miképp a hátam végigcsúszik a fán, és a fejemet egy vastagabb gyökér támasztja fel. Hallottam lépteket amik felém közelednek, elfordított fejemmel még homályosan de láttam egy lassú pislogással hogy a többiek is ájultak…
- Kérem… nem akarunk bánt… – Majd vége. Nem is emlékszem hogy volt-e bárki aki hallhatta a környéken, nem is értem miért is mondtam… viszont…

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Júl. 28 2015, 18:32

Állítólagos sárkányölőhöz képest Danee eléggé hisztis de, és ezt kicsit szégyellem is bevallani, azért vicces volt nézni és mikor felém fordult csak nagyon nehezen álltam meg, hogy ne röhögjek a képébe. Nem is tudom, hogy sikerült fapofával ránézni és helyeslően bólintani.
- Igen, megfelel! – Mormogtam de már szinte rögtön fordultam is el és egy szélesebb vigyor húzódott a szám szélére amit talán a többiek észre is vettek. Majd később bocsánatot kérek tőle, nem akartam megsérteni az érzéseit de ez akkor is vicces volt. Azonban és egyben sajnos ezt nem tudtam akkor rögtön megtenni mert egy újabb csapat elf tűnt fel és szerencsére időben el is bújtunk, hogy rajtuk üssünk… hát… izé… a többség el tudott bújni de Danee és Miu sajnos nem bújócskázott eleget ráadásul utóbbit el is kábították még Danee szembeszállt az elfekkel. Végül is így lesz a rajtaütésből mentő akció amire nagy szükség volt mert a sárkányölő már az elfekkel gondban volt. Yuichi senpaira néztem akinek a szájáról letudtam olvasni a „ne” szót de miután Danee már harcolt ő is kiugrott és én is. Nyak, kézfej, fej… azt is mondta, hogy hagyjunk életben párat. Akkor inkább mindet és így lábra céloztam és neki is rontottam a hozzám legközelebb eső elfnek aki éppenséggel nem feküdt. Gondoltam előbb az állva maradtakat támadom meg és utána a harcképteleneket. Hát rossz ötletnek bizonyult. Az elf hiába állt háttal nekem egy pillanat alatt megfordult és az íjával könnyedén megalította a kardom. Újból és újból lecsaptam de vagy hátra ugrott vagy megint csak kivédte, képtelen voltam rést találni. És ha ez még nem lett volna baj azzal az eggyel sikerült annyi ideig szórakoznom, hogy a földön fekvők felmásztak a fára és onnan kezdtek el lövöldözni. Az első nyilat még elkerülöm a másodikat a kardal vágom a ketté. A harmadik azonban belefúródik a vállamba. Nem éreztem fájdalmat viszont azt igen, hogy a testem elnehezedik és erősen megszédülök. Mérgezett nyilak! Mire ez a gondolat átsuhan az agyamon egy újabb nyíl repül bele a combomba végül egy pedig a mellkasomba ami már hátra is dönt. Az utolsó emlékfoszlányom, hogy a világ nemes egyszerűséggel felborul előttem majd teljes sötétség…

by **Miu** Szer. Júl. 29 2015, 14:14

Ai-chan nagyon igyekszik összeboronálni ezt a kis csipet-csapatot. Bár azt nem vártam volna, hogy ő is belassít és megvárja, míg magamhoz térek és felzárkózom valamennyire mellé. Bár sok mindent nem tudtam neki mondani, így hirtelen. De az ábrázatom valamivel barátságosabbá vált és egy biztató mosoly is kiült az arcomra. Amikor meg Danee ki is fakadt magából, elkezdtem bazsalyogni az orrom alatt és egy halk kuncogást is megengedtem magamnak. Ezek szerint nem csak én vagyok az, aki nem igazán tud kiigazodni a srácon. Viszont ez a gyerekes hiszti eléggé mókás látvány tőle. Egy címeres idióta ez a Kerge az már biztos. :3

Épp kezdett volna jobb kedvem lenni, erre hirtelen jött a sötétség és elterültem a földön. Fogalmam sincs, hogy mi történt és miért. Asszem' a többiek említettek valami elbújást, amit én nem értettem, hogy miért kéne csinálni. Majd mire lépni akartam volna akár egyet is bumm és ki is lettem ütve... vagy nem tudom, hogy mi történhetett velem. Még néhány kósza gondolta kavargott a fejemben, amikor jött ez a hirtelen álomba kényszerítés, majd egy csomó fura lázálom követte egymást. Az összes fárasztó volt és zavaros. Felakarok kelni. De gyorsan, minél hamarabb. >.< Akármennyire szajkózom magamnak, hogy fel kellene ébrednem és hiába az erőlködés nem megy. Csupán csak az ürességet érzem és azt, hogy nincs kontrollom a saját testem felett. Úszkálok ebben a színes maszlagban, amik gondolom álmok szeretnének lenni csak nem igazán tudnak összeállni, mert igazából nem alszom csak valahogyan elkábítottak. De azért remélem, hogy nem soká véget fog érni ez a káosz és magamhoz fogok térni, valahol... Suspect

by **Hayashi Yuichi** Kedd Aug. 04 2015, 20:47

Egyre inkább kezdtünk összekovácsolódni, az apró ellentét gócóok is pont erre mutattak példát, nincs itt gond, csak nézetek találkoznak. Jót kuncogtam a két lány és Danee beszélgetésén. S ahogy kellett, jött is a baj.
Először a vörös lányt terítették le a nyilak, majd sorra mindenkit. Nem tudtam kerülgetni a nyilakat, egyszerűen levadásztak mint egy nyulat.. na azért nem, az enyhe túlzás, inkább, mint egy gilisztát, ahogy fogpiszkálóra tűznek. Na ez már inkább mutatja a valóságot, mennyire nincs kompetenciánk nyilak ellen. Ráadásul álmosító, veszettül. Hallgattam a többiek sziluettjét. Vajon haldokolnak? Nem hiszem, az életerőm igazán meg sem mozdult. Egyszerű mérgezés státusz ikonja pörög fölényesen életerőm mellett. Nagyszerű, még jó hogy tudnék tisztító potiont készíteni, de nem most, még csak elővenni sem. Ha elérném a kristályt, ha csak sikerülne.. nem. Nem. Nem és nem.
Elveszítem a fejem, pedig, de közel volt, jobb lett volna, ha kevesebb kaktusz elixírt készítek. És mondjuk több, mérgezés elleni védelmet.

Ez volt az utolsó épkézláb gondolat, majd jöttek az álmok, az elsőben egy kutya elől szaladgáltam. A másodikban, valami havas tájon bóklásztam, és a hóban kutattam, mikor is valami megragadott és vonszolni kezdett. Majd jött még egy álom, szinte hirtelen megszakítva az előzőt. Egy tisztáson ültem, mindkét lábam a hideg vízbe lógott. szemem előtt a víz felszínén a kezdetek erdejének lombkoronája tükröződött a vízben, és a közte be szűrődő napfény csillogott. Csodálatos volt. Kezem megfogta valaki, bár odaakartam nézni, mégsem tettem, tudtam ki az. Tudtam és boldogsággal töltött el. Legalább egy tucatszor jöttünk el ide és azóta sem történt meg az a csoda. Nem jött el hozzánk a horda, pedig már mindketten készen álltunk, hogy bizonyítsuk rátermettségünk. - Ugye, Nio? - kérdeztem sokadjára, majd szokáshoz híven az álomkép nem válaszolt, csak estem ki a révületből.

//gomen: egyéb munkák és szórakozás félretéve, hogy teret kapjon ez a fajta szórakozás^^

by **Ozirisz** Csüt. Aug. 13 2015, 20:02

Elrejtőztünk a fák mögé, legalábbis a csapat nagy része. Szerencsére az észlelésnek hála, tudtam, hol vannak az elfek. Nem láttam őket, de éreztem, hogy nagyjából merre vannak, és épp merre mocorognak. Igaz, ez még csak az első szintje a jártasságnak, de szó szerint életmentő bizonyos helyzetekben. Korlátai is vannak sajnos, mert nem tudja az ember megkülönböztetni, hogy ki kicsoda, csupán azt érzi az ember, hogy van ott valaki... vagy valami... viszont ennyi is épp elég.
Nyílvesszők suhogása ütötte meg a fülem, és nem sokkal később a tompa puffanás. Mi lehetett? Valaki eldőlt. Elf? Ember? És miért? Az elfek támadása, vagy valaki csapattag rajtaütésszerű megelőző csapása? Fene se tudja... de mivel a csapatban nincsenek íjászok, és kardcsörömpölés hangja még nem ütötte meg a fülem, ezért az előbbi változat lehet a valószínűbb...
Aztán felgyorsultak az események. Kilestem a fa mögül, hogy pontosabb képet kapjak, és annyit látok, hogy Danee egy kristályt vág a földhöz. Ránézésre nem ismertem fel, és nem is volt időm sokat gondolkodni rajt, mert már jött is a hullámzás, és néhány elf eldőlt, mint fél disznó az ólban. Yuichi már feldobott egy nagyon jó ötletet is, hogy szerezzük meg a ruháikat. Nekem eszembe sem jutott volna ez a megoldás, de az tény, hogy talán-talán működhet. Ha álcázzuk magunkat, akkor elvileg közéjük valónak néznek. Illetve néznének, ha emberek vagy valódi elfek lennének, és nem csak a rendszer által irányított programok, mobok. A mobok pedig tök mindegy, hogy nézel ki, mennyire hasonlítasz rá, tudja, hogy nem vagy mob. Legfeljebb, ha a rendszer is érzékeli a szándékunkat, és úgy dönt, hogy sikerült a mutatvány...
Aztán arra lettem figyelmes, hogy a banda nagy része már harcol, így én is kiugrottam a fák mögül, és az egyik megsebzett elfbe, lehetőleg már sárga életűbe csaptam egy szép nagyot. Nem tudjuk mennyi időnk van, amíg magukhoz térnek az elesett társaik, és addigra a lehető legtöbbet el kell intézni. Azonban... a csapásom jóval kevesebb életet vitt le, mint számítottam. Elvileg a közönséges elfeknek 2-3 csapás elég szokott lenni, talán 4. Itt, viszont szinte meg sem látszott a találat, szóval... elég reménytelen a helyzet.. Aztán nem sokkal később ennek a reménytelen küzdelemnek is vége szakadt. Nyilak találtak el mindenkit, újra és újra. Reflexből a sarokba pillantottam, ahol a saját és a party életcsíkjait jelzi a rendszer, de meglepetésemre mozdulatlan maradt. Mi? Pedig eltaláltak minket! Sebződnünk kellene, de rendesen! Vagy... csak kiderülne, hogy minden pontot életre osztottak ezek a nyavalyások, olyannyira, hogy még irányításra se maradt volna? Az gáz lenne, de nagyon... Aztán bevillant egy negatív státuszt jelző ikon. Aztán hirtelen kezdtem fáradni, léptem hátra párat az elfektől, és a kardomra támaszkodtam. Aztán... minden igyekezet ellenére csukódtak le a szemeim, és... Hé, ébren kell maradnod! Kinyitottam még egy pillanatra, de ugyanúgy vissza is csukódott. Majd mintha fordult volna a világ... Ja nem, csak eldőltem oldalra... és sötétség...
Csak a végeláthatatlan sötétség, aminek a közepén lebegek, majd kósza álomképek egymás után sorban, láttam Nystert az égből, aztán láttam egy erdőt, kocsmával a közepén, aztán tengerpartot fűszoknyás lányokkal, aztán egy bosstermet ahol egy sörelementál ellen harcoltam, és még sok ökörséget. Vajon honnan jön ez a sokminden? Fene se érti...

// bocsánat a késésért, és köszönöm szépen a türelmet ^^

by **Cardinal** Szomb. Aug. 15 2015, 14:11

Kompánia
Egy sátorban ébredtek. Mindannyian szorosan meg vagytok kötözve, kezetek és lábatok is durva kötéllel szorították béklyóba. A szátokat betömték valami viszonylag édes, de kőkemény dologgal, és úgy kötötték be. Hátatokat egy-egy facölöp támasztja. A sátor bejáratánál két elf álldogál talpig páncélban, és amint felébredtek, az egyikük ki is megy. Sok mindent nem tudtok csinálni, úgyhogy vissza is hozom pár percen belül, nyomában egy finom kelmébe öltözött hegyesfülű lép be. Szép szőke legény, olyan aki megdobogtatja a lányok szívét. Oldalán egy díszes tokba bújtatott kard függ.
- Üdvözöllek titeket a faluban. Hadifoglyok vagytok, minden jogotoktól megfosztottunk titeket. Ki fogunk titeket hallgatni, aztán eldöntjük, mit teszünk veletek. Capisce? - szegezi nektek a kérdést, majd int egyet, mire az egyik őr kirántja Yuuki szájából a kendőt, meg az édes ízt árasztó "követ". Ő lesz a képviselőtök ebben a párbeszédben, úgy tűnik.

Ren
- Akkor hát csak egy kis víz kell. Egyszerűbb, mint gondoltam - jegyzi meg a lány, majd csettint egyet. Néhány katona kiválik az alakzatból, és eltűnnek a sátrak között.
- Arra gondolsz, hogy elsüllyesztettél néhány hajót? Ezzel akarsz megfélemlíteni? - nevet fel - Meg tudtad volna tenni képességek nélkül is? Létezik bárki köztetek, aki képességek nélkül el tud pusztítani több ezer ellenfelet egyszerre? - teszi fel a költői kérdését, majd hátat fordít és visszasétál a sátra felé. Eközben láthatod, ahogy a kompániát, akivel a városban összefutottál, összekötözve, eszméletlenül hozza be a faluba egy őrjárat, és elviszik őket a sátrak közé.
- Jó, átmentél a teszten. Nem is lenne rád szükségem, ha ilyen könnyen behódolnál nekem. A többi már csak rád és rám tartozik, kövess - szólít fel, majd belépne a sátrába, de egyszer azért még hátrafordul - Oh, és én lehet, hogy lánynak tűnök számodra, de nem vagyok az - szólal meg, majd kuncogva eltűnik a bejáratban, elvárva, hogy utána menj.

by **Ryuninji Ren** Vas. Aug. 23 2015, 18:37

- Ha gondolod - maximum lesz egy kudarcba fulladt kísérlete, mert erre a petre még a víz sem úgy hat, ahogy kellene Suspect

Mondjuk ne meglepő, mert itt még a tűz sem éget mindig, így nem csoda, hogy a víztől nem alszik ki a társam olyan könnyen, hehe…
- Néhány hatalmas, felfegyverzett, koboldokkal teli hajót – nem hinném, hogy más képes lett volna rá olyan rövid idő alatt ˇ^ˇ

Odamentem és szétvertem a nyomi seregüket, majd a ronda főnöküket, alig volt negyed óra az egész Cool

Persze nem hagyja szó nélkül az egészet és próbál kötekedni, de balszerencséjére pont engem fogott ki…. velem meg nincs valami könnyű dolga.
- Ez csak természetes. A képességeim csak lerövidítették a koboldok szenvedéseit, de a legyőzésükhöz nem feltétlen volt hozzájuk szükség – és ez még csak nem is kamu. A repülő petemnek hála még képességek nélkül is elsüllyeszthettem volna a hajókat még a partraszállás előtt… mert ennyire kemény vagyok, hehehe….
- A képességeink meg hozzánk tartoznak, ettől nem vagyunk egyformák…. tiszta gáz lenne, ha mindenkinek ugyan olyan low skillje lenne - az már egyszer biztosa, bár akkor nem lenne ekkora titkolózás ezekkel kapcsolatban.
Hmmmm…. már meg sem lepődöm, hogy ez valamiféle teszt volt, ez van, ezt kell szeretni. Nem is meglepő, hogy átmentem rajta, nem vagyok én hülye Rolling Eyes

Jó, azért sejtettem, hogy ez lesz belőle, mert hát ki az a bolond, aki beveszi egy full idegennek a dumáját, ráadásul olyannak, aki elsőre ilyet tesz…. azért ennyire nem könnyű meghajolni mások előtt. Én már csak tudom, olyankor tiszta merev lesz a térdem Suspect

- Hai-hai! elindulok a lányka után, de hamar meg is torpanok pár pillanatra a szavai miatt :O Ha ott bent, a sátorban előkerül egy lószerszáma sajátomon kívül…. hát sikítva elszaladok.. bhhrrrrrrr…. óvatosan követem a kiscsajt… ez már nem tréfa dolog Suspect

by **Kurokawa Yuuki** Kedd Aug. 25 2015, 16:35

Lassan kezdtem magamhoz térni és nehezen de végre sikerült kinyitnom a szemem de még jó pár másodpercig csak homályosan láttam majd végül lassan kezdett kitisztulni a kép és lassan sikerült felmérni a helyzetem. Fogságban vagyunk egy sátorban. Szinte azonnal próbáltam valahogy kibújni a kötél szorításából de teljesen feleslegesen. Gyorsan körbe pillantottam, úgy tűnik mindenki rendben van, de még a szánkat is betömték valami édes izével. Viszont szerencsére nem kellet sokat várnom, hogy valami történjen és valami nemes elf jelenik meg és rögtön vázolja is a szituációt. Szúrós pillantással tekintek a férfira majd a másikra aki kiveszi a számból azt a valamit. Akaratlanul is körbenyalom a szám szélét az ide íz után majd a tekintetem mélyen a férfiéba fúrom.
- Ki vagy és miért támadjátok meg a falvakat? – Intézem is rögtön a két legfontosabb kérdést. Egy darabig a férfi arcát fürkészem majd a pillantásom lassan az oldalán csüngő fegyverre vándorol. Szép kard, talán túlságosan is. Lehetséges, hogy nem is nagyon használja harcban csak amolyan jelképesen függ az oldalán. Talán valami követ lenne? Mondjuk követekkel tárgyalni kicsit késő lenne azok után, hogy már ránk támadtak. Esetleg maga az elf sereg tábornoka? Náluk is gyakori a díszes fegyverek. Vagy talán maga az Elf herceg. Ki tudja? De bízom benne, hogy hamarosan kiderül majd bár van egy olyan sejtésem, hogy azt fogja mondani, hogy nincs jogom kérdezni és csak ő tehet fel kérdéseket. Elvégre kihallgatásról beszélt nem tárgyalásról. – Miért fogtatok el minket? – Teszek fel még egy utolsó gyors kérdést mert simán megölhettek volna minket. Mi hasznuk van belőlünk?

by **Miu** Pént. Szept. 04 2015, 00:35

A színesz és összefolyó álom kavalkádnak végre véget ért. Az ébredezéssel járó kábulatban először is csak az édes íz tűnt fel a számban, majd szépen lassan kezdtem érzékelni minden egyebet is külvilágból. Az édes íz attól a kemény valamitől származik, amit a számba tömtek. Persze a félálomszerű állapotomban megpróbáltam mozdítani a kezem és kiszedni a számból azt a valamit, de az engem megbéklyózó kötél miatt ez nem sikerült. Sűrűn pislogtam, hogy minél hamarabb kimenjen az álom a szememből és magamhoz térjek a kábulatból. Egy sátorban vagyok megkötözve, tehát sikeresen foglyul ejtettek. Elkezdtem körbe vezetni a tekintetem a helyszínen és kissé csalódottan nyugtáztam magamban, hogy mindenki meg van és szintén "zenészek". Értem én, hogy úgymond egy csapat akarunk mi lenni, de azért ez már túlzás. Szó szerint mindenki a kútba ugrott a másik után. Pedig sokkal megnyugtatóbb lenne, ha legalább egy valaki hiányozna most a sorból. Hisz akkor lenne némi esély arra, hogy valaki jön és kihúzza a többieket a csávából, így viszont együtt ülünk a bajban és még csak cselekedni se tudunk. A betoppanó elf szavai meg nem igazán nyugtattak meg. Még, hogy megfosztottak minden jogunktól. Ez csodálatos! Hirtelenjében nem akarják kitalálni azt, hogy most azonnal bitófára küldenek minket. Egyébként is, amíg van jogunk beszélni, addig nem fosztottak meg mindentől... leglább is asszem' Suspect

Elég idegesítő ez az egész, nem tudok szabadon mozogni és még a csacsogóm se nyithatom ki, csak akkor ha netén rólam is lekerül a kendő, meg végre kikerül a számból ez a édes kő, vagy mi? <.< Most jó volna, ha már mester szinten lenne a bűvészkedésem. Akkor csak egyszerűen bemutatnék egy szabaduló mutatványt, aztán igyekezném elérni, hogy ne vágjanak le minket az elfek. >.>

/\o Szeretném jelezni, hogy van egy ilyenem: 8 - A céhbónuszod arany része egy általad választott küldetésben a kétszeresére nő./

by **RenAi** Pént. Szept. 04 2015, 16:03

Őszintén szólva meg sem lepődnék ha tudnám hogy mi a fene folyik most konkrétan körülöttem. Halovány emlékeim vannak az elmúlt pár másodpercről amikor még Danee és Miu segítségére siettem, de ennyi. És tényleg még valami nyílzápor… vagy micsoda… majd itt ez. És mi ez? Fel sem fogtam hogy nem pár másodperc hanem több idő telhetett el, míg idehoztak minket megkötöztek és túszul ejtettek, vagy micsoda. Nem az elsők között ébredeztem, már Miu és Yuuki is nyitott szemekkel várta a következő eseményeket. Megkíséreltem kiszabadítani magam, mocorogtam, a kezem dörzsöltem a fához hátha találok egy olyan pontot ahol el tudom vágni, szakítani vagy csak simán csiszolni a kötelet. A próbálkozásom egy férfiú hegyeses fülű elf szakította félbe, az őrrel nem foglalkoztam, hacsak ő nem foglalatoskodott az én cselekményemmel. A finom kelmébe öltözött úrfi nagyon is helyes volt, ha nem lenne Jin tuti beleszerettem volna, így csupán szemügyre vettem, majd amikor megszólalt végem volt. A hangja, az a mély, de mégis határozott sexi hang, már ha van ilyen…. de ezek szerint van. Ittam minden szavát mindaddig, amíg két szó el nem hagyta száját, mégpedig a „hadifoglyok vagyunk és a megfoszt a jogainktól, és majd eldöntik a sorsunkat”… Na jó, ebbe belegondolva nem is két szó, sőt még csak nem is szavak, tehát tetszett addig a fiú amíg köszöntött minket, és kész. Időközben szopogattam az édes cukorkát, amit adtak nekünk, legalább éhen halni nem hagynak, máris pozitívum. Majd örültem amikor Yuukit elkezdte kihallgatni, vagy mit csinálni. Biztos voltam benne hogy a lány esze és szavai ügyesen forognak majd, és reménykedtem benne, hogy a Helyeske herceg sem a szívtelenebbik fajtából van. Utólag belegondolva rájöttem, hogy emlékeztet valakire, méghozzá a Mr. McCandy-re, a cukorhegy urára, talán testvérek lehetnek. Íme, a megoldás. Remélem engem is hagynak szóhoz jutni, hisz Lily és Mr. McCandy igencsak jó ismerőseim lettek, még egyességre is juthatnánk. :3

by **Ozirisz** Hétf. Szept. 07 2015, 15:20

Az álomképek formájában örvénylő káosz a fejemben csak nem akart alábbhagyni. Látszólag minden összefüggés nélkül követték egymást a furábbnál furább dolgok, és időnként már úgy éreztem, mintha nem is lennék ott, hanem csak egy kivetítőn néznék mindent. Bár, voltak vicces pillanatok is, mint például az a sörelementál, amit szó szerint bevedeltem. Majd utána, ahogy a "bonus loot"-ra próbálok ráhúzni, egyszer csak ott állt előttem Hinari. Akkor még nem szólt, de a tekintetéből tudtam, mit akar mondani. Hát igen, az a fránya alkohol, és nem vet valami túl jó fényt a Ligára egy részeges tag... Majd végül a céhvezér megszólalt:
Nem adhatod fel ilyen könnyen. Ne feledd, minden okkal történik. Most pedig ébredj, eleget lustálkodtál már!
Aztán kipattantak a szemeim: Mozdulni sem bírok, mert meg vagyunk kötözve, és hát... elég szorosan. Jól jönne egy "kötelékből szabadulás" jártasság most, az tuti. Megszólalni sem tudok, mert a szám is be van tömve valami kőkemény cukorkával, szóval... nem áll valami jól a szénánk, pláne hogy a többiek is hasonló sorra jutottak.
Egyáltalán hogyan kerültünk ide? Hogy kaptak el minket? Az utolsó képkocka a szundi előtt, ahogy rajtunkütöttek. Avagy amikor a vadászból lesz a vad, vagy valami ilyesmi. De hogyan juthatott eszembe elbóbiskolni harc közben? Az odáig rendben van, hogy az alvást nem vittem túlzásba, de akkor is, a harc eddig felpörgetni szokott...
Időközben pedig elkezdte egy elf csóka kihallgatni Yuukit, aki pedig már el is kezdte kérdésekkel bombázni a fogvatartónkat. Most egyelőre nem tudunk mást tenni, csak várunk, ő az egyedüli, aki szót kapott, mi addig csak rágódhatunk a cukorkán. Vajon van ebből a valamiből alkoholos is? Á.. nem lehet, már álmomban is megkaptam a magamét. De hogy került az álmomba? És hogy tudott felébreszteni? És mit is akart mondani pontosan? Akárhogy is, de jövök neki még egyel...

by **Danee** Kedd Szept. 08 2015, 18:26

Át akartam fordulni a másik oldalamra. Valahogy nem sikerült.
És kényelmetlen! A kezeimen aludtam volna el?
A lábam se tudom mozgatni >.<

Zajolnak körülöttem...
Miért pont az én szobámban kell beszélgetni?! Hagyják már abba! És menjenek ki.
Kicsit még várok... Olyan jó lenne még szundizni egy kicsit tovább

Egy párnával a fejem felett határozottan kellemesebb érzés lenne.
Várjunk csak!!!
Miért lóg a fejem, és mi ez a kemény oszlop a hátamnak préselődve?
Miért nem tudok elmozdulni, és ...

Miért is állva aludtam el?

- Mi a - dünnyögtem volna álmosan, de a nyelvem beleütközött valami akadályba. Nyitnám a számat, de nem tudom, ki van feszítve.
Jobban mondva, valami be van feszítve a fogaim mögé. Valami... KŐ?
Hm, édeskés...
Na jó, kinyitom a szemem, most már muszáj látnom mi a mennydörgős mennykő folyik itten a tulajdon szobámban!

- Eee? - nyögtem volna értetlenül, de valami más hang jött ki a számon, a fene kavicsnak hála
Pislogva néztem a köröttem lévőket.
Aztán csak hamar valami lény hadifoglyokat emlegetett fel
- Hogy mi van? - motyogtam volna bosszúsan, de megint csak érthetetlen hangok lettek belőlük.
Meg akartam mozdulni, és ekkor éreztem meg a kötelet a tagjaim körül.
Rángatni kezdtem, de nem ment, hiába, még dühödtebben se értem el többet

- Átkozott bitangok!!! Engedjetek el, ezt megkeserülitek - sivítottam szavak helyett
Akkor látom csak, hogy nem emberekkel van dolgom, ezek hosszúfülűek.
Rémlik valami, mintha... mintha tegnap elalvás előtt...
Várjunk csak... nem emlékszem, hogy aludni tértem volna... mintha valami elfes küldit csináltunk volna

Néztem szét és lám... csapa ismerős arc
Akkor hát... igen, megvan: Velük!
És a barlangi remete után ránk támadtak az erdőben és csak én maradtam talpon, mindenki összeesett a nyilaiktól.
Ja... azok mérgezettek lehettek, Miu - néztem a lányra - egy pillanat alatt összeesett, pedig nem olyannak ismerem, aki csak úgy elalél egy rajtaütés okozta sokktól

És engem pedig... valamivel fejen dobtak... most is zsiborog. Ennyitől nem kellett volna összeesnem.
Mi lehetett azzal a kővel?
Áh, mindegy!

Szóval akkor a hadifoglyok: azok mi vagyunk. Azért lennénk megkötözve.
- De hát miféle háborúról van itt szó? - förmedtem volna rá az elfekre, de hát tudjátok... a kő
Elég édes. Talán mérgezett. Lehet, hogy kábító hatású, vagy tudatbefolyásoló... hm, félek, hogy a többiekre még hatással lehet valami
Azt a kellemetlen kis csajt, azt a Yuukit hagyják beszélni.
Ez nem ér, minket miért nem?
Vagy sorban akarnak mindenkit végig venni?
Remélem, hogy nem rajta múlik a sorsunk, nem bízom benne, még a végén kinyírat minket.
- Engedjetek el!!! - sivítoztam újra. Bár magam is beláthatom nem lesz sok haszna, max előrébb vesznek. Ami vagy jó vagy nem, de legalább hamarabb túl lennék rajta

Ez így unalmas. Végigmérném a környezetem, de ez csak egy francsos sátor! És csak egy elffel nézünk szembe. Ha nem lennénk gúzsba kötve... !
Ráadásul a két őrt nem tudtam jobban szemügyre venni, akkor fordultak ki a sátorból, mikor még épp csak kinyitottam a szemem.
Szóval?

Körbenézek a sátorban, közben az ujjaimmal a cölöpön faszilánkokat keresek, ha találok, akkor ráhúzom a kötelet a csuklómon és megpróbálom elvásni rajta.
A sátorban éles tárgyak, tekercsek után lesek, hátha van valami ami segít a szabadulásban, vagy belelátni a terveikbe

by **Cardinal** Pént. Szept. 18 2015, 12:39

Kompánia
A két kérdés, amit Yuuki feltett, először egy ütést kap válaszul. A férfi habozás nélkül lép oda a lányhoz, és használja az öklét. Sebzést nem okoz, talán azért, mert a sátorban vagytok. Vagy csak nincs ereje a fickónak. Ki tudja?
- Ki engedte meg, hogy kérdezz, és mi ez a stílus, hah?! - förmed is rá a lányra, majd saját kezűleg nyomja vissza a szájába a "cukorkát", és durva mozdulatokkal be is köti a száját. Hát... úgy-ahogy, azért érezni, hogy nincs benne tapasztalata.
- Itt én fogok kérdezni! Ti vagytok az első kalandorok, akik ellenállást tanúsítanak. Miért? Ki küldött titeket? - szegezi nektek a kérdést, és Danee nyugtalanságát látva az ő szájából veteti ki a követ először, hogy válaszolhasson.
- Hányan vagytok még, mekkora sereggel készültök ellenünk?! - ezt a kérdést már Ainak teszi fel, hiszen a pillantásából ítélve ő volt az, aki talán a legkönnyebben befolyásolható.
- Testvéreim százát öltétek már meg, éppen itt volt az ideje, hogy egy zászló alá gyűljünk a hatalmas Arnel királynő parancsnoksága alatt és leigázzunk benneteket! Elismeritek bűneiteket?! - jött az újabb kérdés, ezúttal Miunak címezve. Ha bárki más megszólal, azt egy ütéssel igyekszik helyretenni az elf.

Ren
A sátorban nem uralkodik a pompa, de azért a körülményekhez képest szép. Van vörös szőnyeg, meg egy rögtönzött, díszes és aranyozott trón is, ahol a lány helyet is foglal, majd elégedett vigyorral, a könyökére támaszkodva figyel téged, amint bemerészkedsz.
- Remélem nem hitted el, hogy fiú vagyok. Annak tűnök számodra? - kérdi, miközben keresztbe teszi a lábait - Úgy hiszem, még nem mutatkoztam be. A nevem Arnel, én vagyok az elf nép újonnan megválasztott királynője - vált egy kicsit komolyabb hangsúlyra - Néhány gyenge elf játékost leszámítva csak mobok vannak a seregemben. Egyikük-másikuk ugyan rendelkezik mesterséges intelligenciával, de így is olyan, mintha egy robotsereg venne körbe. Ezen akarok változtatni - kezdi el monológját - Mivel te nem vagy elf, ezért az egyensúly megőrzése érdekében nem adhatok neked ugyanolyan jogokat, mint nekik. A rabszolgám leszel, jelképesen, azonban a háttérben átengedem néhány századom, akik felett szabadon rendelkezhetsz, és a te utasításaidat fogom tolmácsolni a számukra az előttünk álló háborúban. Összesen négy ilyen parancsnokom lesz. Meghallgatom, hogy kiket javasolsz még magadon kívül - folytatja, majd fejezi is be a mondandóját. Egy szemernyi kétsége sincs afelől, hogy tulajdonaként kezelhet, mindenről úgy beszél, mintha az már eldöntött tény lenne.

Határidő: szeptember 25.
Yuichi 500 szóval pótol.

by **RenAi** Vas. Szept. 20 2015, 11:56

Az álompasi képe egy perc alatt összetört a szememben, hisz akárhogy is nézzük, a viselkedése sőt a szava járása is egyre irritálóbbá vált a számomra. Helyes volt amíg meg nem szólalt… fogalmazhatunk így is… viszont azt nem hagyhatta hogy Yuukit bántsa, ismertem a lányt sok rossz dolgon ment keresztül, mint például már kicsinek is kínozta egy vándorcirkusz, hogy az akrobatikus képessége nőjön… Ez olyan gonosz… és nem hagyhattam hogy mindezek után még elfek is ütlegeljék. Már akkor használtam a képességem amikor a kezét felemelte, már akkor artikulálatlan nyálköteggel igyekeztem kimondani a következőket.
- Switch Back Yuuki. – És csupán reménykedtem hogy sikerül. És ha tudtam megpróbltam lenyelni a követ a számban, ha már kifele nem akar jönni, akkor mennyen lefelé. És ha sikerült újra próbálkoztam. Nem tetszésemen látszódott az is hogy mocorogtam, vagy épp meg készültem fulladni, ezt a próbálkozásom sikere árulta el. Ha mégiscsak sikerült kimondanom ezt a három szót érthetően és aktviálnom a képességem, akkor Yuuki mellett teremtem, és ha tudtam felfogtam az ütést amit neki szánt az elf-herceg vagy fiú vagy már nem is érdekel micsoda… Viszont ha egyik sem sikerült akkor, megpróbálkoztam kiüszöbölni Yuuki hibáját… és felvenni azt a stílust amit egyszer sikeresen alkalmaztam a cukorhegyben. Mondtam ő hasonlt rá, akár testvérek is lehetnek, így megkíséreltem diplomatikus lenni a férfival, akármennyire is félre állt a szám tőle… Amint kivette a számból mindazt amit ki kellett megszólaltam.
- Először is, én is üdvözölöm magát. – Hajtottam fejet, amenyire a kötél engedte. Tudom a többiek most nagyon fognak útálni, de ha egyszer bejött talán bevállhat most is. Meg kell próbálnom.
- Csupán ennyien jöttünk, és talán akad még egy kalandor, aki ugyan nem csatlakozott hozzánk viszont láttuk hogy rátámadt a környező szörnyekre, elfekre. – Köptem be valakit akiről nem tudom hogy kicsoda, de hátha nem lesz nagy baja ettől. Ha meg igen, most mi itt vagyunk információt szolgáltatok, és megpróbálok hasznos lenni a számukra hogy időt húzhassak. Csupán ennyi a frappáns tervem, többre tőlem nem futja.
- És mi is csupán felderítők vagyunk, nem akarunk bántani titeket, bízok a közös megegyezésben és együtt élésben. Hasznosak lehetünk egymásnak. – Hiába nem vagyok annyira eszes hogy felfogjam hogy ők harcolni akarnak, így naív módon felajánlottam ezt a lehetőséget is.
- Tudod, meg vagyunk szeppenve, féltünk hogy harcra kerül sor, de ti megtámadtatok minket, mi csak meg akartuk védeni magunkat. – Folytatom, de csupán addig amíg látom hogy érdemesnek tart a beszédre, ha nem akkor abba hagyom és remélem hogy mások is követik majd ezt az utat.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 20 2015, 12:18

Nem épp a legkedvesebb fogadtatást kapom és kérdésre se kapok választ helyette viszont egy ütést igen (hacsak Ai nem jár sikerrel). Automatikusan felnyögök és mire kettőt szólhattam volna már vissza is tömték a szám. Ha most pillantással ölni lehetne akkor most nagyon megbánnám azt a nézést amit az Elf kapott. Úgy tűnik ennek a fele se tréfa. Nincs diplomácia és nincs megegyezés. Legalábbis nagyon úgy tűnik. Ez esetben pedig kénytelen vagyok én is keményebben fellépni csak jussak ki innen. Jó is, hogy a figyelme most Daneera és Ai-ra összpontosul így megkísérelhetem az ujjaimmal előidézni a varázsbatyut (Menü lehívás, tárgylista) Elég sokszor csináltam már ahhoz, hogy ne keljen látom csak éreznem, bár azt nem tudom, mennyire sikerülhet ha a kezem le van kötve. Talán nem vettek el mindent tőlünk, például a kezdő kardom még ott lehet a batyuban. Lehet csak annyi eszük, volt, hogy csak azokat veszik el ami az oldalamra volt felcsatolva. Ha sikerülne elvághatnám a kötelet és még esetleg a hozzám legközelebb levőét is. Ketten együtt már tehetünk valamit, ha más nem akkor a többieket is kiszabadítani és kitörni a sátorból vagy vissza teleportálni a városba, azt majd a szituáció eldönti csak előbb szabaduljak ki. Amúgy is mik ezek a buta kérdések? Miért állunk ellent? Biztos nem nézzük ölbe tett kézzel, hogy lemészárolják az embereket. Nyilván meg van az okuk a gyűlöletre de ez akkor is kegyetlenség. Na meg mi van ha nem állnak itt le és egész Aincradot lerohanják. Még most le kel állítanunk őket és véget vetni ennek az ostobaságnak mielőtt elkezdődne.

by **Danee** Szer. Szept. 23 2015, 16:17

- A te kis barátaid meg akartak ölni minket, persze, hogy ellenállást tanúsítunk, nem fogja egyikőnk sem önként vállalni a halált! - közöltem felháborodva
RenAi szavai alatt volt némi időm lehiggadni némiképp, hogy ne üvöltözve fröcsögjek mindenfélét az elf képébe.
- Ami történt az jogos önvédelem volt, nem több
- Arra pedig, hogy miért vagyunk itt, mondhatnék többféle történetet is, már csak az a kérdés, hogy a hihetőt, vagy az igazat akarod-e hallani!
Krákogva köszörültem meg a torkom, s a kiszáradt ajkaim nevedesítettem meg, amíg a mondandóm szavakká formálódtak a fejemben
- A hihető szerint felderítők vagyunk, és a többi ügynökünk már minden bizonnyal a közelben lehet, azzal, hogy idehoztatok minket, azzal el is árultátok, hol is rejtőztök. A szomszédos szinteken ezrek várják az ügynökeink jelét, hogy elözönjék ezt a szintet és a földel tegyék egyenlővé ezt a kis tábort. Gondolom ilyesmit szerettél volna hallani!
Mocorogtam kicsit még a kötelékeimben, aztán rátértem a lényegre:
- De ha az igazat akarod hallani: nincs semmiféle ellenállás, egy nyamvadt kis küldetés, és egy elnéptelendett falu tett minket kíváncsivá, és csak annyit tudtunk meg, hogy elfek vették át a hatalmat a környéken. Szerettünk volna többet tudni...
- Sőt! Én a magam részéről nagyon izgalmasnak találom, hogy végre magatokra találtatok és tesztek is végre valamit. Kíváncsi vagyok mit szeretnétek megvalósítani, és lehet, hogy még segíthetnék is, mert máskülönben odavagyok a kultúrátokért! Van is egy fénykép a zsebemben, ahol a fivéreid társaságában állok, csak így nem tudom elővenni, hogy meg vagyok kötözve
- Oh, és majd el felejtettem, igazából szövetségeseket is keresünk, ugyanis van itt nekünk egy kis kobold problémánk. Ha meg tudnánk egyezni, még akár olyan szövetséget is köthetnénk népeink, ahol a közösen elüzve a kúltúrálatlan, erőszakos, rabszolgatartó hódító kobold hadakat néhány várost is átengedhetnénk a felszabadítottak közül,, a ti közigazgatásotok alá!

by Ajánlott tartalom