Re: [Küldetés] Az elf királynő

by **RenAi** Szer. Dec. 30 2015, 23:23

Végig hallgattam amit a lány mondott. Igazság szerint gondoltam rá, na jó nem… Viszont a témával kapcsolatban most felmerült bennem az a talány amit Shu említett egyszer.
- És miért biztos hogy… hogy az ő lesz? Lehet csak úgy néz ki, és hasonló tulajdonságokkal rendelkezik… De biztos hogy ő lesz az? Lesznek emlékei, érzései? – Tört fel belőlem a kérdés, hisz erre mikor máskor tudhatnám meg leginkább választ. A negyvenhét percet sokallottam, de ez csupán azért mert a virágok, vagy egyes állatok hamarabb teremtődnek újjá. Viszont nem volt sok időm ezen elmélkedni, hisz báttyust máris célpont alá vették, így ha tehettem és volt rá elég időm.
- Switch Yuichi! – Kiáltottam el magam a mozdulatok láttán és csupán reméltem hogy elég hamar kapcsoltam… Majd… még most sem volt veszve minden. Igaz nem sok, de megpróbálkoztam a következővel ha nem sikerült switchelnem.
- Switch Back Yuichi! – Azzal ha a képességem aktiválódott, akkor a fiú kapott huszonhárom pontnyi életet, egészen addig amíg fel nem gyógyul. Addig narancs színű buborékok lengenek be mindkettőnket és egy apró teleportáció is végbe ment, aminek köszönhetően közelebb kerültem a fiúhoz. Majd meghallottam mire is készül a fiú. Lemerevedtem, elkerekedtek a szemeim… és hirtelen egy hang sem hagyta el a hangomat, csupán tágottam, mire sikerült rezgésbe hozni a hangszálaimat, ha tudtam a fiú karjába kapaszkodtam, és enyhén magam felé rántva fürkésztem a tekintetét, ami mereven a lányt ölelte.
- Ne hülyülj meg… - Csupán ennyit tudtam kinyögni… Miközben kererű és ostoba érzelmek kavarogtak bennem. Igen köztük az a felismerés is amit akkor érezhetet amikor én csináltam hasonlót… Keserű rézés volt ez a pillanat számomra. Egyfajta felismerés. Mert jó, még nem történt baj… de ki tudja mikor és… mos is akár… Féltem, haragudtam, egyszerre féltettem és gyűlöltem a mondatai végett, viszont a magamra ismerés is mélyen belém mart. A saját hülyeségem. Ha most baj lesz azt magamnak köszönhetem. A lelkem keserű lett, és a pillantásomat azt sem tudtam hova kapkodjam. A lányra… rá…Danerra… Miura… Azt akartam segítsen valaki. Segítsen valaki rajtunk! Most… jöjjön valaki… Ren… Bárki… valaki… Könny szökött a szemembe, azt hiszem bennem nagyobb háború dúlt mint ebben a faluban eddig. Pedig innen kihalltak az emberek… És az én szívemből mi fog kihallni ha baj lesz? Félek… Nagyon megijedtem báttyus szavaitól. És még csak az ellenkezőjét sem mondhattam, egyedül egy igaz kifejezés jutott el a tudatomig.
- Megértettem… nem csinálok többé ilyen butaságot, ne haragudj bátyus… De te se… hogy tanítanál jóra ha magad sem tartod be?! – Míg a mondatom első fele őszinte felismerést és megbánást, szinte könyörgést hallatott, az utolsó fele inkább egy dacos kislány kérdőre vonását… A nő szavai el sem jutottak a tudatomig, hiába hallottam őket. Danee reakciója, ő nem is foglakozott báttyussal? Vagy csak én reagálom túl, persze ő biztos tudja nem komoly. És ez azért volt hogy engem megleckéztessen. Sikerült! Soha többé nem csinálok butaságot, de ne gondolja komolyan… Majd ha nem kaptam kielégítő választ másképp folytattam. Hisz én sosem változom…
- Tanúsítalak arról hogy nem leszek ennek a nőnek a csatlósa. Akkor engem is ki kell végezned! Így feleslegessé válik az áldozatod bátyus. – Szemtelen, sőt mocskos húzás volt. Egy undorító zsarolás, de ilyen helyzetben mit tehettem volna? Nem láttam kiutat… Rettegtem és aggódtam. Most nem az a mindenkit szeretek kislányka voltam akit általában ismernek. Makacs, hisztis, elhatározott és gőgös. A pillantásom villogott, nem sugárzott belőle mosoly vagy szeretet. Harag, dac és félelem uralkodott bennem.

Yuichi: LÁJK! :3

by **Ozirisz** Kedd Jan. 05 2016, 15:47

Kicsit felgyorsultak az események. A vörös indikátoros lány fogta magát, és lelépett, egyúttal az eldobott füst kristályával enyhén szólva kibabrált velünk, mert kb. az orrunk hegyéig is alig láttunk el. De az egy jó jel, hogy nem mi voltunk útjában, bár... lehet, hogy csak annak tudható be, hogy jelenleg nem mi vagyunk a legnagyobb fenyegetés számára. De egyelőre feltételezzük belőle is a legjobbakat, persze némi elővigyázatosság sosem árt. Öröm az ürömben, hogy Yuichinak sikerült Ai-t visszarángatni a sátorba, és egy pillanatra úgy is tűnt, hogy sikerül olajra lépnünk. Azonban tényleg csak egy pillanatig, hisz nem jutottunk messzire. Mint kiderült, a nagy sietségben ott felejtettük Danee-t a sátorban, ami ráadásul úgy betakarta, mint Moszkvát a hó. Ai persze előbb felfogta a dolgokat, és tudta, hogy mi a tényállás, amíg én például csak sodródtam az eseményekkel, és lemaradtam, mint a borravaló. Túl sok történés, túl hamar. Az pedig nem a legjobb, ilyenkor az ember hajlamos elfelejteni ezt-azt, és később pedig lényeges lenne. Vagy valami hasonló. Lényeg az, gyorsabbak az események, mint ahogy követni tudnánk. És az elfek is gyorsabbak, mint amikkel elboldogulnánk. Alig, hogy kiszabadultunk a sátorból, alig telt el pár pillanat. Olyannyira alig, hogy még jóformán fel sem fogtuk, hogy sikerült meglépnünk, már ismét pácban voltunk. Ismét körbevettek az elfek, ismét túlerőben. De, legalább megtaláltuk a királynőt, ha minden igaz. "Nem olyan, mint a többi..." ez is stimmel. Zöld indikátorral valószínűleg játékos lehet.
Aztán jött a nyápic nemes-féleség is, és mehetett is respawnolni. Ami zavaró volt, hogy minden fegyver nélkül, puszta kézzel egyetlen ütéssel intézte el a királynő.
- Meglehet, a bossokat leszámítva a lények képesek az újjászületésre vagy respawnra. Viszont ha minket megölsz, mi nem térünk vissza, megszűnünk létezni. - szóltam vissza az elfnek – De gondolom ezt eddig is tudtad...
A mobok egy nagy előnye, ami ellen nem tehetünk semmit. Amíg mi, játékosok egyre csak fogyunk, a mobok viszont nem hogy fogynának, hanem inkább csak többen vannak. Milyen frankó kampányszlogen lenne belőle? "Többen vagyunk, mint négy éve"... Végülis, az elfeknek lehet, hogy a katonásdi után, és miután elfoglaltak maguknak pár szintet, alapítanak egy pártot, miegymás. És megszavazzák kétharmados többséggel a játékosok szabad kivégzését.
Következő pillanatban már Yuichit támadta az elf, és hát... nem áll túl jól a szénánk.
- Még hogy pont olyan vagy, mint ők – fakadtam ki – az, ahogy gondolkodás nélkül támadsz emberi lényekre, az valóban közös vonás a seregeddel. De hadd kérdezzek valamit: a seregedből senkinek sem tűnt fel, hogy más az indikátorod? Nem kell nagy észkombájnnak lenni, hogy rájöjjünk, hogy nem elf vagy, hanem játékos. - persze, lehet, hogy valami rendszerhiba, vagy event része. Esetleg egy számunkra ismeretlen módszer, amivel Kayaba mobokat csempészhet a sorainkba. Nem tudni, de a legvalószínűbb, hogy jelen esetben egy játékossal állunk szemben, aki úgy a becsléseim szerint 6*10²³ irányítás ponttal rendelkezik.
Yuichi mondandóját viszont nem tudtam hová tenni. Első hallásra úgy tűnik, hogy fel akarja áldozni magát értünk, azonban... itt még nem tartunk. Oké, hogy kivégzés, meg minden, de... valami fura. Miért mondana ilyeneket? A kivégzés majd csak napnyugtakor lesz, addig még van egy kis idő, és amíg idő van, addig van remény is. És Yuichit nem úgy ismerem, hogy feladja, ha még van remény. Vagy csak én ismertem félre? Vagy már kiégett volna? Nem, nem hinném...
De mit értett "ez az erő" alatt, amin érdemes lenne behódolni? Arnel? A mögötte álló elf sereg? Lehet valamelyikünknek trónfosztást kellene végrehajtania? Az is egy megoldás, a királynő eltűnik, az elfek új vezetője pedig visszavonulást fúj. Csak a kivitelezéssel akadnak gondok. Hogy a viharba intézzük el, ha még egymaga is fenyegetést jelent, a mögötte álló seregről nem is beszélve. Van még mit kiagyalni, de jó elgondolás lehet.

by **Cardinal** Vas. Jan. 24 2016, 13:47

Elnézést a késlekedésért.

Nem sok hatással vagytok Arnelre, Danee és Ozirisz puffogását konkrétan válaszra sem méltatja. Egyedül Yuichi mondandója ragadja meg a figyelmét, és még mielőtt rátok lőnének az elf harcosok, felemeli a kezét, és megállítja őket.
- Tetszik az ötleted, de hadd igazítsam a saját ízlésemhez. Te leszel az egyetlen, akit életben hagyok, és te fogsz a seregemben szolgálni. Rabszolgaként - neveti el magát, majd int az alattvalóinak, akik mérgezett nyilakkal vagy nyers erővel, de mindegyikőtöket elfognak.

Miu, neked is sikerült elvesztegetned az esélyedet, a kristály hatása ugyanis lejár, mielőtt egyáltalán megpróbálhatnád meggyőzni a tündéket. Ők ettől a ponttól kezdve nem igazán akarnak már meghallgatni, eleve furcsán néztek rád a hablatyolásod miatt. Szóval vagy teleportálsz, vagy te is a többiek között végzed. Ha az előbbi lehetőségre esik a választásod, akkor azt is írd meg, mit csinálsz, miután a biztonságos városba kerültél, ellenkező esetben a mesélés további része rád is vonatkozik.

Arnel felügyeletével kötöznek titeket gúsba, így miután magatokhoz tértek, a karjaitok szorosan a testetekhez vannak kötözve, esélyt sem hagyva arra, hogy fegyvert érjetek, vagy menüt nyissatok. Az egyik viskó fala mellé vagytok ültetve a legtöbben, tőletek kissé balra egy dobogót láthattok, amire egy még mindig kába Ren van felkötözve, mellette pedig a földön hever a főnixe, a madárba Arnel denevére mélyeszti a fogait éppen, és tartja talán ezzel lebénítva. Tőletek jobbra pedig az elf királynő üldögél díszesnek mondható trónján, mellette egy kisebb ülőalkalmatossághoz pedig Yuichi van hozzákötözve. A kettő között íjász elfeket látni, miközben a háttérben sorfalat áll néhány díszes kelmébe öltözött, láthatóan magas rangú hegyes fülű.
- Úgy tűnik minden Csipkerózsika felébredt. Igazán kár lenne, ha bármiről is lemaradnátok, nemde? - kérdi elégedetten, felétek pillantva, aztán talpra áll - Hű fajtársaim, barátaim! Itt az alkalom, hogy demonstráljuk az alantas emberek számára, mekkora hatalom összpontosul a kezünkben! Szolgáljon elrettentő példaként a haláluk azok számára, akik ellenkezni mernek velünk! Kezdődjék a kivégzés! - kiált fel, miközben karjával erősen gesztikulál. Néhány pillanattal később tüzelésre szólítja fel az íjászok vezetője a századát, akik célra tartanak, és két tucatnyi nyilat eresztenek Ren testébe. Az életcsíkja vészesen zuhanni kezd, és hiába reménykedtek, hogy hátha megáll pirosban, ez végül nem következik be, és a szemetek láttára pixeleződik el...

by **RenAi** Vas. Jan. 24 2016, 16:30

Valahogy minden olyan zavaros volt… minden olyan… hihetetlen és kusza. Olyan kilátástalan… És az események… Éreztem, olyan volt mintha valami hályog, vagy valami háló terebélyesedett volna el az elmémben, szépen lassan körbevéve, lefedve mindent. Eltakarva, körülölelve hogy ne fájjon semmi sem. Hogy tudatom felszíne csupán egy kavargó folyam, aminek a mélyébe még én magam sem látok bele. Egy lepel takart le mindent, és óvott meg, vagyis igyekezte zsibbadó tudatom biztonságban tudni. Ez nem volt más mint önvédelem. Egy nem tudatos lépés, amivel az agyam megtagadja a valóságot és egyszerűen egy kába… kis híján öntudatlan állapotba kényszerít, és pont ezzel… pont a rám hatott shock-al. Minden olyan rossz volt és tompa… A lány hangját szinte fel sem fogtam… a többiekét sem… De mindebből az ébresztett fel miképp ren felé nyilakat lőnek. Egyszerűen nem hittem a nőnek. Nem hittem el hogy tényleg bántani fogja… vagy hogy bárkinek is árthat… egyszerűen nem… És most?... Ha a szám be volt kötve akkor is ordítottam, de mindenképp megkíséreltem valamit…
- SwitchBack Ren – Ordítottam teli torokból. Olyan nincs. Nem hagyom… Nem, nem és nem!!!! És persze nem tanultam abból hogy nem használhatok képességet. Akartam, próbáltam nem hittem el hogy nem megy. És ha nem sikerült? Kikeltem önmagamból, és nagyon de nagyon nagy szerencse hogy le vagyok kötözve. Egyszerűen odarohannék Ren helyére… keresném őt. Kutatnám, hátha csak… hátha… Majd ha tudatosult bennem hogy nem, nincs esély?... Egyszerűen nekirontanék az elfnek, az elflánynak és minden elfnek. Igyekeztem kitörni, kiszakítani magam a kötél szorításából. Tehetetlen vonaglásba kezdtem, még az sem zavart ha a kötél a bőröm húsát felhasította, nem is éreztem hisz forrt bennem a düh, a kétkedés és úgy éreztem elment az eszem… Egyszerűen csak meg akartam ütni a nőt… Börtönbe zárni… és valahogy visszahozni Rent. Hátha belőle is lett valami item mint Ritából, hogy legyen még esély. Nincs. Olyan nincs hogy meghalljon, nem fogadom el.

by **Miu** Pént. Jan. 29 2016, 21:20

Én nagyin igyekeztem elmagyarázni, hogy mit akarok, még hevesen kapálóztam is mellé néhol. Tehát azt sikeresen elértem, hogy bolondnak nézzenek engem, bár ez nem vitt előbbre és közben a kristály hatásának is kanyec. Amint visszanyertem az eredeti alakom, már meg is szorítottam a hazatérés kristályt és hangosan elrikkantottam magam.
-Teleport-Urbus!!
A szívem kihagyott egy ütemet azért, hisz egyenesen rettegte, attól, hogy nem fog működni a kristály. Viszont mikor a biztonságosnak mondható városban találtam magam, egy hatalmas megkönnyebbült sóhaj kíséretében rogytam a földre. Egy ideg csak ültem ott az utcakövön és a mellkasomra tapasztottam a jobb kezem, hogy fogjam a hevesen verő szívemet. Bár igazából, most inkább érzem a torkomban a szívem, mint a mellkasomban. Mikor végre sikerül lehiggadnom és végre fellélegeznem, reménykedve forgatom körbe a fejem, hátha még valakinek sikerült ide portolnia. Viszont csak egyedül vagyok a környéken, sajnos… Így kénytelen leszek magam kitalálni valamit, de még is mit? Ha most vissza kimegyek a városból, akkor valószínűleg újra el fognak fogni, és mivel nem vagyok valami magas szintű, így az újbóli fogságba esés esélye ezer százalék. <.< Tehát kénytelen leszek egy árva teremtett lelket kerítenem ebben a városban, aki kit tud segíteni vagy esetleg mellé szegődik és segít valahogy megtréfálni ezeket a hegyes fülűeket. :3 Elkezdem körbejárni a várost és igyekszem minden ajtón dübörögni és persze hangosan kiabálom mellé azt, hogy „Hahóóó! Van itthon valaakii!!!” minden egyes ajtónál. Az ablakokon is belesek és azokon is bekopogok. Most igyekszem nme elszúrni a lehetőségeim, most muszáj mindenre gondolni és minden lehetőséget megfontolni. Nem most fogok megfutamodni, ha senki se dugja elő az orrát, akkor neki indulok egyedül a vissza útnak, laposkúszásban. Ugyan így nem haladok majd valami gyorsan, de nincs kedvem megint fogságba esni vagy váratlanául belerohanni egy kisebb elf csapatba. >.>

by **Danee** Szomb. Jan. 30 2016, 07:17

- Méghogy fajtárs! - sokkoló amit tett, Rennel és ...
DE mi még élünk, és ha nem akarunk az ő sorsára jutni, akkor meg kell próbálnunk mindent. Mindent ami segíthet abban, hogy túléljük ezt a morbid közjátékot
- Hiszen ő pont ugyanolyan mint én meg a társaim, egy frászkarikát elf ő!
- Ráadásul épp az imént gyilkolta meg egyik igazi fajtársatok! - valahogy, valaminként fel kell hogy...
- És meg fogja tenni bármelyikőtökkel, akivel csak akarja! Egyikőtök sincs biztonságban! - meg kell hogy rengessem ....
- De ki ő, és miért gondoljátok, hogy felsőbbrendűbb mint ti? - azt a bizalmat, vagy legyen az bármi más, ami hozzá fűzi ...
- Ő is csak egy idomár, épp mint a társunk volt, akit az imént megöltetek a parancsára, anélkül, hogy esélyt adott volna arra, hogy méltósággal küzdhessen meg vele! - félelem a közkatonák soraiban, esetleg...
- És mint minden idomárnak, neki is az állati társában van minden ereje - fordítottam a fejem a szörny felé, ami az imént még a főnixet tartotta fogai fogságban
-Ez minden ereje, ez amitől féltek, de félnetek nem kell, sokan vagytok és ő egyedül. És ami a legfontosabbb, ő nem fog újjáéledni, mint ti! - tisztába kell tenni itt a dolgokat a fejekben
- Ha követitek is, ugyan mi jó származhat belőle számotokra? Magatokra haragítjátok ezeknek az embereknek a társait, a klánjait, a klánok szövetségeit? Az összes embert aki él és mozog egész Aincrad kerekén? Tudjátok mi lesz akkor? Elf-vadász szezon, szünet nélkül fognak titeket írtani, akárhányszor is éledtek újjá, és ő egymaga nem fog tudni tieket megvédeni, soha de soha! Az életeket nem lesz más mint fájdalmas szenvedéssekkel teli menekülés és reménytelen újjáéledések sorozata! - kiáltottam a tömegbe sziklaszilárd meggyőződéssel
- Nem lenne hát jobb nektek ha barátságban élhetnétek velünk, az emberekkel, békében, prosperálva? Uraitok és úrnőitek is jobban járnának egy szélesebb szövetséggel az emberekkel mint a hamis királynőtöket szolgálva, aki csak üldöztetést és kínszenvedést hoz a fejetekre, ha tovább követitek! -lassan kezdett kiszáradni a szám és a torkom, de még elő kellett adnom, ami hátra volt a mondandóm végéből
- Ha itt most hagyjátok, hogy mi is az idomár társunk sorsára jussunk, nem lesz visszaút, MOST kell cselekednetek, most kell, hogy lerázzátok a félelem és a hamis ígéretek béklyóit. Állítsátok meg ezt a reménytelen és egyoldalú háborút, mielött még kitörne, és vészt hozna a fejetekre, állítsátok meg és ígérem csak is kamatozni fogtok e döntésből. Lázadjatok fel önkényes őrült uralma alól, mely tietket sem kímél, ha kedve úgy kívánja. Lázadjatok fel és mentsetek meg minket, mentsétek meg magatokat! - remélem beválik az oszd meg és uralkodj elve, hiszen annyi császárt megszolgált már, ha ezzel se járok sikerrel, akkor nem vár más rám, mint az amit már régóta megcsalok, aminek a szele most itt fúj is körülöttem.
A halál. Itt és a valóságban, szellemem enyészete.

by **Ozirisz** Kedd Feb. 23 2016, 03:36

Mit képzel magáról ez az Arnel? Még csak válaszra sem méltat, nem hatja meg senki és semmi. Ahogy a maga köré összegyűjtött serege sem csinál mást, csak követi a parancsait. Nem gondolkodnak, és mintha nem lennének többek, csak birkák, akik bégetnek Arnel minden egyes szavára...
Yuichi szavait is kiforgatja, de őt legalább meghallotta, mert reagált rá. Nem tudom, de lehet, hogy szerencsém van, hogy különösképp nem reagált rám. Aztán ismét jöttek a nyilak, ismét fogságba estünk mielőtt kettőt pisloghattam volna, eldőltem, mint fél disznó az ólban...

Aztán kipattantak a szemeim. Hol vagyunk? Forgattam a szemeim, felmérve a helyzetet. A többiek is itt vannak. És ezek is – fogott el a rosszullét amikor ezt az önelégült libát megláttam és hallottam.
Majd alig pár pillanat múlva, ezek megölték Rent. Fel sem tudtam fogni, olyan hirtelen történtek az események. Csak így, ennyi lett volna? Ennyi volt egy ember élete? Egy laza mozdulat, pár tucat nyíl, és vége? Esélyt sem hagytak neki. Magánál sem volt, amikor mindez történt. Ez nem volt több, mint mészárlás. Oktalan mészárlás...
Közben Danee mondta a magáét, de valahogy nem igazán tudtam felfogni, hogy mit mond. Az időt egyszerre éreztem pillanatnak és örökkévalóságnak. Most először volt az az érzésem, hogy tényleg nincs már tovább. Itt lesz a történet vége. Most már csak egy csoda segítene rajtunk, ami hát... nem túl valószínű. Lady Salazar kalitkájában is csak a szerencsén múlt, hogy pont jókor jött a segítség. Most viszont a szerencse is hiánycikk, és nagyon úgy tűnik, ezúttal tényleg vége a dalnak...
Legalábbis Ren számára biztos. Remélem egy jobb helyre került, és jól van odaát... Valószínűleg mi is követni fogjuk...

by **Cardinal** Csüt. Feb. 25 2016, 19:12

Kompánia
Ai elvesztette az eszét, Danee kétségbeesetten próbál hatni a tömegre, Ozirisz csak némán fohászkodik, de az ő arcáról is lerí a reménytelenség. Arnel pedig elégedetten figyel titeket, aljas vigyorral az arcán fürdik a hatásban, amit elért. Yuichihoz fordulna, de kissé meglepetten veszi észre, hogy még mindig kába, egyáltalán nincs magánál. Elégedetlenül csettint a nyelvével, majd újra rátok néz, és várja, hogy Danee befejezze az ordibálást.
- Ugyan miért lázadnának fel ellenem? Ellenem, aki összefogta és hadsereggé gyúrta őket, hogy eséllyel vegyük fel a harcot a ránk vadászó kalandorokkal, akik ok és kegyelem nélkül pusztítják el az összes elfet fajtól, nemtől és kortól függetlenül! Béke? Szövetség? Veletek? Ne nevettess... Ki garantálja majd, hogy be is tartjátok? Majd te, aki perceken belül halott lesz? - nevet fel, kétségtelenül jól szórakozik, és a tündékre se különösebben hatott a szónoklat, legfeljebb egy-két tétova pillantás jelent meg a sorokban, de egyedül nyilván nem fognak semmit sem tenni. Emberek programozták őket, ezért a viselkedésük is valamilyen szinten emberi marad.
- Szerettem volna, ha a barátotok dönti el, ki legyen a következő, de úgy fest, hogy túlságosan szeret aludni - rúg bele Yuichiba - Legyen a néma kardforgató, a céltalan szócséplést és a lány kétségbeesését jobban élvezem - hirdeti ki, majd int, mire Oziriszhez törtet néhány marcona sötételf, és úgy ragadják meg, mint valami liszteszsákot, hogy Ren helyébe vigyék.

Az események pedig ettől a ponttól kezdve felgyorsulnak. Kürtszó hallatszik az erdő felől, és ha arra pillantotok, észrevehettek a levegőben három jól megtermett sárkányt, rövid idő múlva pedig nyílzápor indul meg mind fentről, mind lentről, az elfek részéről. Körülbelül ekkor érkezik meg egy hegyes fülű, aki féltérdre ereszkedve közli Arnellel, hogy támadás érte a tábort. A lány kétségtelenül bosszússá válik, de nem tehet mást, megszakítja a kivégzést, és kioszt néhány parancsot az ott tartózkodó csapatainak. Rátok csupán egy tucat elf vigyáz a továbbiakban, akik nem bizonyulnak túl erős őrizetnek. Három miko öltözetbe bújt íjászlány érkezik megmentőként, pillanatok alatt lenyilazzák az ott tébláboló ellenséget, és késeikkel elvágják a köteleiteket. Újra szabadok vagytok.
- Siessetek, nem maradhatunk itt - sürget titeket az egyikük, arra ösztökélve, hogy szökjetek meg az erdő irányába futva.

Miu
Némi kóborlás és kiabálás után az egyik téren egy csapat íjászba botlasz. Tradicionális ruhákat viselnek... bár szerintem neked először inkább a sárkányok tűnnek fel, nem is a körülöttük sürgölődő játékosok. Körülbelül nyolc-tíz állatot számolhatsz meg, mindegyikük fel van szerelve nyereggel, két-három játékos fér fel rájuk. Rád egyelőre senki sem figyel fel.
- A felderítőink megtalálták a tábort és harcba bonyolódtak, hogy megmentsenek néhány fogságba esett játékost.
- Rendben, értesítsd őket, hogy ha kiszabadították őket, azonnal vonuljanak vissza és csatlakozzanak hozzánk. Indulunk! - adja parancsba a nő, aki látszólag vezeti ezt a csapatot. És te mit teszel? Nem lehetsz benne biztos, hogy Danee-ékról beszélnek, de azért jó esély van rá.

Extra hosszú mesélés, haladjunk a vége felé, nincs már sok hátra. Yuichi innentől NJK-ként kezelendő.
Határidő: március 12.

by **Miu** Pént. Feb. 26 2016, 03:05

Már kezdtem egész ráunni a segítség keresésére, és ha ez most a valóság lenne, akkor valószínűleg az ökleim már vörösek lennének és fájnának a sok ajtón dörömböléstől. De még mindig nem akarom feladni a segítség felkeresését, hisz egyedül biztos, hogy semmire sem fogok menni és tény, hogy nem esne jól a kicsi szívemnek, ha Danee csak úgy meghalna ott az elf táborban. Sad

Meg ott vannak a többiek is és az igaz, hogy őket nem igazán ismerem, de nem mindenkinek tetszett az indikátorom színe és ez most jó alkalom bebizonyítani, hogy nem vagyok én egy gonosz haramia. Rolling Eyes

Szóval megyek és kiabálok kitartóan, míg nem találok egy csapat íjászt, akiket végül annyira nem is néztem meg, mert a háttérben lévő felnyergelt sárkányok jóval érdekesebbek voltak. :3 Úgy tűnik, hogy itt mindenki nagyon elfoglalt ugyanis még csak az sem tűnt fel senkinek, hogy itt van egy turista, aki csak nézelődik és teng-leng. Persze azért én sem felejtettem el, hogy épp mi lenne a dolgom, és oda is kapom a fejem egy elhangzó perbeszéd részleteire. Az meg sem fordul a fejemben, hogy lehet ott másik fogságba eset csapat is, egyébként is, ha vannak még ott az sem gond, attól még kilehet menekíteni azt a csipet-csapatot is amitől én elszakadtam. Oda léptem a látszólagos főnökasszonyhoz, persze arra ügyeltem, hogy ne legyek annyira hírtelen, hogy támadásnak véljék a fellépésem.
-Elnézést, kedves… ööm – megráztam a fejem, hogy ne csak hebegjek-habogjak össze vissza, mint legutóbb az elfeknél – szóval, izé… Valószínűleg a fogságba eset játékosok ott az elfeknél az én csapatom. Nekem sikerült meglógnom az elfektől és eddig segítséget próbáltam találni ahhoz, hogy visszamenjek… és ahogy az eddigiekből tudok következtetni, nektek is az elfekkle van gondotok. Szóval én szíves örömest ajánlom fel a segítségem nektek. Egyébként én Miu vagyok, kardforgató.
A mondandóm végé fele már egész magabiztos lettem és kivételesen eszembe se jutott a fejem feletti jelző miatt magyarázkodni.
-Ohh, és még valami. Ha lennének hírek a fogságba eset játékosokról, akkor kérlek szóljatok nekem. Ugyan, akkor ott a táborban az akkori állapotokban, nem igazán tudtam volna kimenteni a csapatom, de akkor is bánt, hogy ott hagytam őket. Embarassed

by **RenAi** Pént. Márc. 04 2016, 20:06

Zűrzavar, topaság, káosz… és teljes üresség. Ez lett úrrá rajtam az események hatására. Képtelen voltam osztani Danee véleményét… hisz üvöltésem, és hisztérikus kirohanásom után egyszerűen elcsendesedtem. Megzuhantam… tompaság és zsibbadás járta át az elmém, szinte éreztem hogy a fejem mintha csak lebegne. Azt sem tudtam hol vagyok. A hangok amik tompán beszűrődtek, a két fiútól az elmémbe, az események szinte csak elmosódott foszlányokként maradtak meg. A testem elnehezült, a légzésem elakadt. Olyan volt mintha minden lelassult volna, a mozgások, a levegő, a szívem dobogása… az elmém, ami képtelen elfogadni és befogadni a történteket… A halottakat és látottakat. Lényem egy része üvöltözik, azt akarja hogy szedjem magam össze, hogy álljak talpra… valamiképp védjem meg a többieket. Mégis képtelen vagyok megszólalni is, akarok valamit mondani, üvölteni, tombolni, de egyszerűen nincs értelme… Leblokkoltam… miképp látom elpixeleződni a fiú testét… És akaratlanul is előtörnek bennem azok az emlékek amik megtörténtek, az ahogy mindig bohóckodott, bunkózott, de sose bántott igazán. Sőt… megvédett. Az hogy mennyire haragudtam rá, mégis… most ez az érzés gyökerestöl megváltozott bennem, átalakult egy vággyá… Egy olyanná ami bocsánatot akar kérni, ami találkozni akar vele… ami azt akarja hogy szidja meg, alázza meg, becsmérelje… Bármi… Csak ne így… csak ne most… Még egy picit, hadd jöhessen vissza… Nem halunk meg. Nem hallhatunk meg! Nem ölhet meg mindket egy játék!! Olyan nincs, nincs ember aki tényleg ilyen gonosz volna…
~Kérlek istenem! Könyörgöm! Forduljon vissza ez a mai nap, és történjen minden másképp! Soha! Soha nem fogok semmit sem kérni tőled, sem mástól, ígérem hogy jó leszek, hogy nem fogok lazsálni, segítek mindenkin, csak kérlek… Most az egyszer teljesítsd a kérésem… Soha… soha nem kértem tőled semmit. Igaz, nem is imádkoztam… de… most az egyszer kérlek… Tudod hogy nem akarok rosszat. Kérlek, tekerd vissza az időt, csak pár órával, egy nappal…. Könyörgöm!!~ Soha életemben nem imádkoztam, nem fohászkodtam így senkihez, és most?.. Miért teszem… Hisz tudom hogy nem, de mégis… Ez így nem történhet meg!!! Elkeseredett dühömben, szorongásomban, észre sem vettem hogy az ajkaimat harapom.. erősen, mégis akaratlanul. Az állkapcsom összeszorul, és pixelcsíkot hagy az ajkaimon. Üvölteni akarok de semmi erőm. Segítséget akarok hívni, de nem tudok… Olyan sokan vagyunk itt. A lány nincs, ő szerencsére elmenekült. Ennek legalább örülök… De… a céh fele szinte… Mi lesz velünk? Mi lett Ren-el?.... Kérlek istenem…. Szinte öntudatlan, sokkos állapotba kerültem, az ájulás kerülget... fogalmam sincs mi tart még az eszméletemnél, talán a félelem? Az ösztön?... De jelenleg nem tudok azon gondolkodni, miként kerüljünk ki ebből a helyzetből, egy tompa tudatlan, lelassult állapot lett úrrá rajtam... rettegek...

by **Danee** Szomb. Márc. 05 2016, 17:26

És persze nem volt igazán hatása.
Ez igazán nagy csalódás.
Nem ilyennek képzeltem az elfeket, akik a mesék hosszú fülű és életű, ugyanakkor mégis nagyon emberszerű lényei, eddig mindig is a az emberi gyarlóság fölött álló tökéletesség szimbóluma volt számomra, földön túli szépségük, délceg termetük, eszük és bölcsességükön, a természettel szorosan összefonódó életük és kultúrájuk, no meg kiváló íjász és vívó hagyományaik révén.

De ez amit itt látok, nem több, mint gyarló emberek hosszú fülekkel.

De nem ez volt az egyetlen csalódás: a Ren halála, majd Yuichivel önfeláldozása, és a ránk szabott sors is megrendítettek
Ám, ami talán mind közül a leginkább bénítóan hatott, mind ama törekvésemre, amiről úgy gondoltam, hogy végre kimozdít a csigaházamból és majd másként láttatja a világot magam körül...

... nos ... ebben a világban nem éri meg küzdeni
nincs értelme jobb megoldásokon agyalni, mert bármit is teszünk, akármit is szeretnénk, nem fog teljesülni.
Csupán örülhetünk, ha épp bőrrel túléljük a következő napig.

Ez a nap, ezek a pillanatok rávilágítottak arra, hogy teljesen felesleges bárminemű mentőötleten gondolkodni, mert a rendszer minden törekvésünket félresöpörve, semmibe vesz minket.

Így aztán sztoikus mosollyal, halk, csalódott nevetéssel hallgattam az önjelölt őrült kéretlen válaszát, miközben szinte senki sem mozdult, a megszólítottak közül.

Sokadjára fogadtam hát, meg hogy soha többet nem próbálkozok fölösleges dolgokkal.
Csak hagyom, hogy magával ragadjanak az események, s akár, régen, most újra csak vitettem magam vele, nem törődve azzal, mi következik innentől kezdve, legyen bármi is a történet vége.

Talán örvendeznem kellett volna, mikor új hírek érkeztek a táborba, és a királynőjük sokadmagával sietve távozni kényszerült, majd kis idő múltán nyílzáporban hullott el az őrizetünkre itt hagyott néhány szerencsétlen félnótás
- Megérdemlitek a sorsotokat - morogtam, ahogy az utolsó is elterült
Ismeretlen felmentőink hamar ránk parancsoltak, nem kérdezősködve, kik is lennénk, mi is fogságba esésünk rövid története, vagy mi egymás. De úgy tűnt, ők nem megölni akarnak minket, így aztán nem ellenkeztem
- Jó - egyeztem bele - Gondolom, innentől nekünk már semmi dolgunk
- Egy Miu nevű lánnyal nem találkoztatok? - próbálkoztam be egy kérdéssel de nem számítottam pozitív válaszra, sőt, igazából, magára, a válaszra sem

Megtehettem volna, hogy a fegyveremre kenem a régóta őrizgetett Pet Bódító mérget, amit kifejezetten Timidus miatt csináltattam, ha valaha is összetűzésbe keverednék a tudálékos "kis" sárkánnyal,szóval hogy felhasználom a mérget a királynő petje ellen, egy elég veszélyes és kétes kimenetelű magánakció keretében, betörve a testőrei közé, levágva a "sárkány" fejét.

De nem tettem, Nem akartam kockáztatni az életemet, még ha nem is volt nagy értéke már elég rég óta. És máskülönben nem volt itt semmi és senki, aki megérdemelte volna, hogy az életem adjam értük.
Így hát szót fogadva az ismeretlen megmentőinknek, a mutatott irányba futottam el, remélve, hogy a többiek is így tesznek majd.

by **Ozirisz** Kedd Márc. 22 2016, 18:18

Az előbbi rossz előérzetem egyértelműen bevált. Alig pár pillanat múlva, hogy átfutott elmémen a gondolat, hogy ezúttal tényleg elpatkolok, jöttek a sötételfek. Egyikük a vállára dobott, majd pár pillanat múlva a földön koppantam. Körbenéztem, majd elkezdtem gondolkodni, mik lennének az utolsó szavaim. De nem jutott eszembe semmi.. Az igazat megvallva, már számtalanszor elgondolkodtam a halálon, de az utolsó szavakon sosem. Mondjuk azt véletlen sem gondoltam volna, hogy így, tehetetlenül fogok meghalni. Mindig azt hittem, hogy harc közben ér utol a vég, egyedül, szemben a világgal. Mondjuk egy miniboss, mint akkor régen... Vagy amikor rosszabb napjaimon a szint szélén állva elfilóztam azon, hogy „leugrok egy sörért”... De erre végképp nem gondoltam, hogy így érjem véget minden, ahogy várom gúzsba kötve, hogy mikor jön a kaszás. De legalább a többiek lemészárlását nem kell végignéznem...
Csak behunytam a szemem, és vártam. Egy örökkévalóságnak tűnt minden pillanat. Hogy féltem-e? Persze. Nem a haláltól, hanem az elmúlástól. Hogy nincs túlvilág, nincs menny, és nincs pokol. Csak egyik pillanatban vagyok, a másik pillanatban nem vagyok... Vagy... nem tudom... hogy is volt a mondás? A halál az igazi utazás kezdete...

Aztán hirtelen egy kürtszó ütötte meg a fülem. Felnéztem a hang irányába, és konstatáltam a három sárkányt az égen, majd a nyílzáport. Majd a királynő és az elfek jelentős része elviharzott a támadásnak hála, aztán alig pár perc múlva az ittfelejtett elfeket is elintézték, majd miket is kioldoztak. Úgy tűnik az utam még nem ért véget. Majdnem időben érkeztek... Ha kicsit hamarabb jöttek volna, akkor talán még Ren is itt lenne köztünk...
- Köszönjök, hogy megmentettetek minket – mondtam a megmentőinknek – Ha a királynő miatt jöttetek, vigyázzatok vele, más mint a többi. Nem tűnik elfnek, sem semmilyen mobnak. Lehet, hogy játékos, és valamiért, mint a birkák, követi őt a többi elf... - majd még épp az utolsó pillanatban eszembe jutott valami – Előszeretettel használnak kábító nyilakat, minket is azzal ütöttek ki, kétszer is... Vigyázzaztok magatokra!
Majd a többiekkel együtt elindultam az erdőbe, közben hátra-hátranézve, az erdő szélén, ahonnan még lehetett látni a tábort, kicsit megálltam, figyelni, hogy állnak a dolgok. Persze ügyelve arra, hogy a társaimtól le ne maradjak túlságosan...

by **Cardinal** Szer. Márc. 23 2016, 11:09

Kompánia
Nem ellenkeztek, nem kérdezősködtök. Helyes. Legalábbis a megmentőitek szempontjából mindenképp, láthatóan sietős nekik a távozás mezejére lépni. Én se maradnék a helyükben ennyi ellenséges mob közelében.
- Kábító nyilak... hah! Használják csak, egy íjászpárbajban mob nem győz le, legyen az bármilyen elf! - jelenti ki a lány magabiztosan, majd Danee felé néz - Kis segítséget azért elfogadnánk - bök a sokkot kapott Aira és a még mindig kába Yuichire, akiket az egyik miko már próbál felnyalábolni, több-kevesebb sikerrel. Mindenesetre ha sikerül menetkész állapotba kerülni, azonnal elindulnak az erdő mélye felé, és csak azután szólalnak meg újra, hogy rohamtempóban megtettetek a fák között néhány száz métert.
- Hol láttátok utoljára azt a Miu nevű lányt? - szegezi nektek a kérdést, mielőtt megérkeztek két felnyergelt fiatal sárkányhoz, eközben a harmadik nő, aki eddig vezette a kis csapatotokat, most elővett egy Titkos Üzenet Kristályt.
- Elsődleges küldetés teljesítve, ismétlem teljesítve. Négy túsz kiszabadítva, egy ötödik még lehet a környéken, ismeretlen helyen - szólal meg a kötelező vételellenőrzés után. Nem halljátok, mit válaszolnak neki, csak egy megerősítést hallat egy erőteljes bólintás kíséretében, aztán felpattan az egyik hátasra.
- A főnökék összefutottak egy lánnyal, aki a táborból szökött meg. Üljetek fel, indulunk - csap a nyeregre a háta mögé szigorú, ellentmondást nem tűrő arckifejezéssel. Éppen csak, de elfértek a két hátason - Yamaguchi, visszavonulás. Gyülekező a 10-2-2 koordinátán - szól bele újra a kristályba, majd parancsára levegőbe emelkednek a sárkányok.

Miu
- Ah, szép munka. Én Fubuki vagyok, ez pedig a céhem, a Dragontail - mosolyog rád a vezetőnek tűnő nő - Hálásak lennénk, ha mutatnád az utat az elf tábor felé - kér meg, majd széles mozdulattal int egyet, ezt a többi lány parancsnak véve felszáll a sárkányok hátára. A te helyed Fubuki segédje mögött van, aki közben folyamatosan kommunikál egy kristályon valakikkel. A félmondatokból annyit értesz, hogy kiszabadultak a fogságba esett játékosok, majd valószínűleg néhány rád vonatkozó szó is esik köztük.
- A felderítők sikerrel jártak! - kiabál át Fubukinak, majd miközben a levegőbe emelkedtek, előcsomagol egy rizsgolyót - Akkor hát itt az ideje enni - bazsalyog magában, és innentől kezdve szinte mindig van valami étel a szájában.

Mindenki
Így vagy úgy, de az elf tábortól nem túl messze, a völgyet szegélyező sziklák tetején, egy nehezen megközelíthető helyen történik meg a randevú a felderítők és a Dragontail céh fő hadteste között. Néhány sérült játékossal megúszták a csörtét, úgyhogy heves gyógyitalozásba kezdenek, amint leszálltok, körülbelül öt perc múlva azonban összegyűlnek közülük néhányan, és a zavaros fejű Yuichit, valamint a nem túl jó állapotban lévő Ait - akit egyébként igyekeznek nyugtatni - leszámítva titeket is magukhoz rendelnek.
- Jelentést kérek - közli óhaját a Fubukiként bemutatkozó nő.
- Jelentős túlerőben vannak, szemtől-szembeni harcban kipurcanunk! Ezek nem gyengék, egyik-másiknak bivaly sebzése van, az első húsz szinten ilyen erős moboknak nem is kéne lenniük, bazmeg! - fakad ki egy láthatóan morcos, haját két copfban hordó lányka, miközben kezét úgy ökölbe szorítja, hogy szinte halljátok, ahogy csikorog a bőre.
- ...ah... ...szerintem... ...menjünk haza... - teszi hozzá egy másik, szinte megalvad a szájában a tej, annyira lassan beszél.
- Hm... Megfontolom a rajtaütés elhalasztását, de előbb szeretném, ha megosztanátok velünk a tapasztalataitokat. Bármilyen információ hasznos lehet, ami csak eszetekbe jut - fordul felétek komoly tekintettel.

by **Danee** Vas. Ápr. 03 2016, 00:51

Én ugyan nem hálálkodom! Azok után, hogy ilyen piszkosul felidegeltek az "elfek", Rent kinyírták, és kis híján mindenki mást is a csapatból, pont semmi kedvem elővenni a nyájas és hálálkodó énem már senki kedvéért!

- Eh... mondhatjuk. Amúgy, ja. - teszem hozzá Ozirisz szavaihoz a sajátom
- Szóval még nincs vége? - nézek a megmentőinkre, majd Aira és Yuichire
- Öm... - kit is kapjak a nyakamba?, tétovázva nézek, hol egyikre hol a másikra
- Ai, RenAi! - lépek oda végül a lányhoz, tartozok neki egy mással, igaz, Yuichi is a spanom, de hát...
- Héj, nagy lány, szedd össze magad! - kiáltok rá a vállánál fogva megrázva
- Hallod, ha nem hagyod ezt abba azonnal, akkor ölbe foglak kivinni innen!!!
És így is teszek, hacsak meg nem embereli magát, ha meg mégis, hát Yuichit húzom a vállamra, aztán már futásnak is erednék a kiajánlott irányba, mire visszakérdeznek a kérdésemre, válasz helyett:

- Hát... - torpanok meg egy pillanatra, vagy kettőre
- Hát itt! - bököm ki a számomra teljesen nyilvánvalót
- Elteleportált és most ... - nyitom meg a menümet és onnan a térképet
- Ha minden igaz - nézek a barátnőm és céhtársam jeleként villódzó pontra
- ... he? Urbus felől éppen errefelé tart, de valami irdatlan sebességgel ... mi a ménykű?
Fél füllel hallom is a jelentést, miszerint valaki, aki innen teleportált el épp egy másik csoportjukkal van
- Aszem az Miu lesz! - vágok közbe - más játékos innen nem teleportált el tudtommal
Osztogatják itt a parancsokat nyakra főre, ember legyen a talpán, aki itt még tudja, mit várnak el tőlünk végül
- Akkor most még se kell gyalogszerrel meglógnunk? - szökik magasba mindkét szemöldököm
- Eh - vonom meg a vállam - végül is így könnyebb, gyorsabb - és igyekszem felsegíteni a hátasokra a többieket, mielőtt magam is helyet foglalnék az egyiken

Kicsivel később a találkozási ponton, ha már mindenki hangoztatja a véleményét én se maradok kuka:
- Ja, szerintem is menjünk inkább haza, nem éri meg ez az egész
- Amúgy meg, az egész elf mozgolódás oka egy királynőt játszó játékos, egy közülünk, méghozzá idomár, és a petje egy denevér, vagy mi, ami paralizálni tud másokat, szal nem árt hozni ellene bódító mérget ha mégis neki akartok menni. De ha őt ki tudjátok vonni a forgalomból, akkor az egész hadserege csürhe módjára szét fog szaladni

by **Ozirisz** Hétf. Ápr. 18 2016, 09:47

Szerencsére megúsztuk a kivégzést, azonban nem könnyű a helyzet. Az egyik lány magabiztosan állítja, hogy őt egyetlen mob sem győzi le. Vajon ennyire magas a szintje? Vagy csak nincs tisztában a helyzet súlyosságával? Csak nehogy úgy járjon, mint Ren. A túlzott magabiztosság általában hibás, rossz döntéseket eredményez, és ezeknek általában elég súlyos következményei vannak. Bár az évek múlásával elfelejtettük a fizikai fájdalmat, meg sem ijedünk egy-egy felénk suhanó kardtól, vagy egy felénk szálló nyílvesszőtől... Már-már annyi győztes csatát vívtunk mobok ellen, harcolunk a fronton, növeljük a szintünket és a pontjainkat, hogy időnként legyőzhetetlennek érezzük magunkat. Pedig korán sincs ez így, akárhogy is küzdünk azért, hogy erősebbek legyünk, mindig lesznek erősebbek, vagy csak egyszerűen túl sokan...
Közben látom, mintha RenAi és Yuichi mintha nem lenne teljesen magánál. Az elmúlt percek történései, és a kábító nyilak együttes hatása, hát... nem épp a legjobb kombináció, hogyha fel kell húzni a nyúlcipőt. Danee már próbálta összekaparni Ait, Yuichival pedig az egyik megmentőnk próbálkozott, több-kevesebb sikerrel. Odamentem, ketten talán el tudjuk vonszolni a srácot, és biztonságos távolságra kerülnünk ettől a tábortól.
Mint kiderült, Miu sikeresen kijutott, majd sárkányra fel, és indulás. Bár normál körülmények között jobban lenyűgözne, ahogy innen fentről nézhetem a világot, most valahogy inkább a levertség lett rajtam úrrá, ahogy mindannyiunkon. Egy társunk az orrunk előtt halt meg, és nem tehettünk semmit. Mi is követtük volna őt a másvilágra, ha nincs iszonyatosan nagy szerencsénk. Egy csapat elf, és egy nyílzápor. Ennyi volna egy ember élet? Ennyit jelentene bármelyikünk? Egy név egy márvány táblán egy kastély falán. Ennyik volnánk?
Aztán arra tértem magamhoz, hogy már elértük a megmentőink táborát egy sziklaszirt tetején. Egy kis pihenő, gyógyitalozás, miegymás. Yuichi még mindig kába, Ait pedig próbálják megnyugtatni. Megviselte őt Ren halála. Bár én nem ismertem túlságosan, de mindenki, akiben van egy szikrányi jóérzés, kibukna, ha az orruk előtt megölnek valakit, és csak tehetetlenül nézi, mi történik... Nem is az a legrosszabb, ha az ember a halál torkában van, hanem az, amikor mások vannak ott, míg ő maga nem tehet semmit...
Közben összehívnak minket egy megbeszélésre. Az egyik lány kifakadt, hogy nem szabadna ilyen erős moboknak lenni a második szinten, amiben teljesen igaza van. Normál esetben nem lennének ilyen erősek, ezt szinte biztosra veszem. A rendszer megpróbálja fenntartani az egyensúlyt, de itt valami miatt nem működik. Majd a hazamenetelt és a támadás elhalasztását javasolják, ahogy Danee is.
- Először is köszönöm mindannyiunk nevében, hogy kiszabadítottatok minket. - kezdtem bele - Sajnos egy társunkkal végeztek az elfek... Ami a királynőt illeti, Danee már elmondta a lényeget, azonban hozzátennék én is pár dolgot. Tényleg erősebbek ezek a mobok, mint kellene. Lehet, hogy valamiféle hackelésre vagy csalásra talált módot ez az Arnel aki királynősdit játszik. Nélküle valószínűleg megszűnne az elfek szervezettsége, tehát őt kell valahogy kiiktatni. Magas szintű lopakodással talán-talán a közelébe lehet jutni észrevétlenül, bár, ha csal, akkor az észlelése is maxon lehet... A kábító nyilak ellen viszont mindenképp érdemes valami védekezést kitalálni, minket is így ejtettek foglyul kétszer is. Létezik rá valami ellenszer, vagy valami ami megvéd minket a kábítástól? - foglaltam össze a helyzetet, és tettem fel egy kérdést.

by **Miu** Csüt. Ápr. 21 2016, 16:20

Végre egy hely ahol nem akarják rögtön a véremet venni. Bár nem igazán tudtam, hogy mit kezdjek azzal kéréssel, hogy vezessem el őket az elf táborhoz. Hisz odafele kiütöttek az elfek a mérgezett nyilaikkal, így nem tudom, hogy jutottam oda, visszafele meg teleportáltam, de végül csak biccentettem egyet bizonytalanul, majd rálestem a térképemre, hisz azt meg tudod nézni, hogy Danee épp merrefelé van azt ott lesz valahol az a tábor is. Bár a sárkányon repülés nem igazán keltett benne jó érzéseket, ugyanis még mindig nem szeretek fent a magasban szárnyalni. De majd erősen kapaszkodom és becsukom a szemem, aztán ha sikeresen földet értünk, akkor már csak áldani fogok mindenkit, hogy túléltem a kalandot. Az illető, akinek a „csomagja” leszek, meg beszélget valamit egy kristályba, igaz nme illik hallgatózni, de mivel felém nem közölt le semmit és már majd megölt a kíváncsiság így erősen hegyeztem a fülem és igyekeztem a lényeget kiszűrni abból, amit sikerül elcsípnem. A lényeg meg az volt, hogy sikerült kiszabadítaniuk a csipet-csapatot és sikeres volt a felderítők akciója. Még jelent a főnöknek, aztán indul is az mandula a magasba emelkedtünk én meg drukkoltam azért, hogy le ne zuhanjunk, vagy esetleg én le ne essek innét valahogy, szóval nem voltam valami beszédes a repülő út alatt és még a földet érés után is kellet vagy öt perc mire összeszedtem magam és túltettem magam a sárkányon repülős utazáson. Na persze ezen idő alatt a többiek jól el is beszélgettek az elfes problémáról, én meg már csak ide-oda kaptam a tekintetem, míg be nem ugrott az, hogy én még is miként szöktem meg az elfek elől. Meg gyorsan felzárkóztam abból is, amik eddig elhangoztak, legalább is a lopakodós és kivégzős ötlethez, amit már sikerül felfognom. <.<
-Nos…- emel magasba az egyik kezem, mint ahogy kis diákok szokták mikor tudják a helyes választ – Én egészen pontosan úgy jutottam ki a táborból, hogy elhasználtam egy kinézet kristályt, aminek hála egy ideig még tudtam is járni-kelni az elfek között, de sajnos infót szerezni már nem tudtam, mert elmúlt a varázs és teleportálásra kényszerültem. – hagytam egy kis hatásszünetet és már a kezem sem tartom a magasba – Nem igazán tudom, hogy másodjára ez a trükk mennyire működne. Meglehet, hogy az úgy nevezett királynő kiszúrná a turpisságot, viszont maguk az elfek nem igazán zavartatják magukat. Szóval a katonák között így könnyen át lehet jutni, és ha csak a királynő kell, akkor őt is el lehet kapni így… Persze ehhez jól fel kell szerelkezni kinézet kristályból, mert egy nem ad elég időt ahhoz, hogy a megfelelő helyen és időben lehessen elkapni a királynőt. - ha már ötletelés van, akkor egynek ez is jó – Bár ugye ez csak a megfelelő eszközzel működik, amiből nekem nincs több, csak az az egy volt, aminek segítségével meglógtam fogságból. Bár, ha akad néhány bárkinél, akkor össze lehet dobni őket, aztán meglehet próbálkozni ezzel, hisz kudarc esetén még minidig ott van a teleport lehetősége…
Azt meg közben erősen remélem, hogy ha esetleg fontolóra veszik az ötletem, akkor nem rögtön az én nyakamba fogják varrni a feladatot. Az ilyesmi nem az én asztalom és egyébként sem én vagyok itt a legmagasabb szintű, meg a legügyesebb… <.<

by **Cardinal** Szomb. Ápr. 30 2016, 14:05

Fubuki, a céh vezére a gondolataiba mélyed rövidebb-hosszabb beszámolótok után, majd bólint és felpillant a kis csapatra.
- Rendben van, köszönöm a segítségetek. Ki fogunk dolgozni egy működő stratégiát, addig is megteszem a lépéseket, hogy minden erre tévedő játékost figyelmeztessünk a veszélyre. Szedelődzködjünk össze, mielőtt megtalálnak minket, ezt a háborút máskor fogjuk megvívni - jelenti ki, majd talpra áll. A többi íjászlány is követi, és a dolgukra erednek mindannyian. Tíz-tizenöt perccel később már útra kész a csapatuk, és ha addig nem léptetek le, akkor megkérdezik, hogy kértek-e fuvart a városba. Ha kértek, elvisznek titeket Urbus főteréig, ha nem, akkor kénytelenek lesztek teleportálni.

=======

Owari. Kevesen maradtunk a végére, de hálásan köszönöm annak, aki kitartott végig. A küldetést elbuktátok, de folytatása következik majd talán valamikor a nyáron. Akkor, ha lehet ne essetek az elfek csapdájába Razz

Lezárom a küldetést.

- Danee: 140 exp, 150 arany
- Hayashi Yuuichi: 115 exp, 130 arany
- Kurokawa Yuuki: 105 exp, 120 arany
- Miu: 140 exp, 150 arany és Keresés jártasság után egy [T1] Különleges *Fegyver*
- Ozirisz: 140 exp, 150 arany
- RenAi: 140 exp, 150 arany
- Ryuninji Ren: 134 exp, 150 arany --> 121 exp és 135 arany Akitonak

Céhbónuszok

Eternal Flame: 150 arany, Danee és Miu 52 exp, Kazura és Kemabat 53 exp
Justice League: 425 arany, Ozirisz, Alex és Nio 72 exp, Hinari, Ai, Yuuki és Silver 71 exp

Másodlagos jártasságok

Danee
[T3] Páncélkészítés: Jeti Sapka Recept, Önerősítő Gyűrű Recept
[T3] Poti/Méregfőzés: Szerencsés Ritmus Potion Recept, Kikerülés Potion Recept

Yuichi
[T4] Poti/Méregfőzés: Banánhéj Potion Recept
[T3] Növénylátás (220 -> 229): 5 Nihil Ág 4 Eknier Levél 1 Gigantikus Pitypang

Yuuki
[T2] Poti/Méregfőzés: Gyenge Lényirtó Méreg Recept
[T1] Növénylátás (41 -> 49): 3 Kis Tövisgyökér 2 Faeno Levél 2 Tövisgyökér 3 Vörös Pitypang

Miu
[T2] Fegyverkészítés: Lángoló Nodachi Recept
[T2] Érclátás (152 -> 172): 6 Fémkő 5 Vastag Bőr 4 Drágakő 2 Tömény Rubin 3 Acél

Ozirisz
[T2] Fegyverkészítés: nincs megszerezhető recept
[T1] Páncélkészítés: Bőrruha Recept, Bőrcipő Recept

RenAi
[T3] Poti/Méregfőzés: Kábító Méreg Recept, Irányító Méreg Recept
[T2] Növénylátás (100 -> 120): 4 Vastag Tövisgyökér 5 Faeno Ág 3 Vörös Gomba 4 Nihil Levél 4 Óriás Pitypang

Ren
[T3] Fegyverkészítés: Opálpajzs Recept
[T3] Poti/Méregfőzés: Olcsó Katyvasz Potion Recept
[T2] Érclátás: 1 Fémkő 2 Vastag Bőr 2 Drágakő 3 Tömény Rubin 2 Acél

by Ajánlott tartalom