Re: [Event] Valentin-nap

by **Szophie** Csüt. Feb. 19 2015, 19:33

Nyuszim!

Tudom már, mit rontottam el. Mindent értek. Azt kívánom, ülj itt előttem. De félek, akkor gyenge lennék. Egyszer kipróbálnám, tényleg kikísérletezném. De ehhez még gyenge vagyok.
Próbáltál már közel, tényleg nagyon közel állni egy emberhez úgy, hogy közben mégsem értél hozzá? Én Vezérrel kísérleteztem. Egyáltalán nem vonzódom az állathoz, természetesen. Mégis, amikor ott álltam, alig pár milliméterre tőle, éreztem a kis szikrákat. Nem ugyanaz, mint a közeledben, de valami mégis volt. Meleg kicsi részecskék fúródtak közénk. És mágnesként vonzott, hogy hozzáérjek.
Majd léptem egyet hátra, és ez a vonzás megszűnt. Ha mással játszom el, ugyanígy működik, csak talán a távolság az, ami változó. Ha veled vagyok, talán a terem két végén ülve sem szűnne meg ez a vonzás. Mégis, sok-sok méterre tőled, most egyáltalán nem érzem. Hogy miért van ez? Fogalmam sincs. Azt hiszem, ezt nevezik vörösnek. Én legalábbis ilyennek képzelem el. És tudod, kifejezetten utálom azt a színt.
Viszont elgondolkodtató.. Akkor mi a kék?
Nem mondom, hogy az elmúlt hónapokban erről gondolkodtam mindvégig, egyértelműen nem ez az "eltűnésem" oka. Gondolom, te is tudod. Nem ez miatt nem jelentkeztem. De nem is azért, mert nem jutottál eszembe.
Hogy mit is csináltam ezidáig? Elhiszed, ha azt mondom, magam sem tudom? Nem emlékszem, talán csak részletekre. Kalandoztam, úgy hiszem. Emlékeimben fák árnyéka, szél susogása, és hideg havas mezők képei rémlenek fel. Pár arc, elvétett pillanatban megismert emberek. És te. Emlékszem, ahogy megjelentél a gondolataimban. Ez az egy kép tökéletesen tiszta.
Azt hiszem, arra gondoltam, nem beszélek többet senkivel. Hogy mindenkit kizárok az életemből. Felejteni akartam mindent, mi fájdalommal járhat. Hisz ismersz..
És mind jobban elköteleztem magam ez mellett a döntés mellett, annál jobban húztak vissza azok az idegenek, akikkel találkoztam, és.. és a vissza-vissza térő képed.
Ültem, és figyeltem a hógömböt. Majd inkább elmenekültem az erdőbe. Egyszer-egyszer jártam csak haza, de az a nyomorult dísz minden alkalommal ott virított, ugyanott az asztalomon, ahol hagytad. Nem merek hozzányúlni. Túlságosan szilárdan áll ahhoz. Erős, és az én kezeim által megingathatatlan.
Tudnod kell, hogy amikor eszembe jutottál, sosem az arcod, vagy a mosolyod volt a legelevenebb. Sokkal inkább a hangod, és a szemeid fénye, az a mélység, mely magában rejti az univerzumot, és magába zárta a Csillagot.
Megjegyzem, ez még számomra is rettenetesen nyálasan hangzik, de ez az igazság. Nem írhatok mást. Nem akarok mást írni.
A felejtésbe mindenkit belevettem, te sem voltál kivétel. Aztán úgy döntöttem, hogy talán lehetsz az egyetlen, akit meghagyok az emlékeimben. Végül senkitől sem sikerült igazán eltávolodnom.
Azt hiszem, megváltoztam. Nincsen kinti Szo. És a sokak által megismert benti sem létezik, mindketten tudjuk, hogy ő egy hazugság.
De akkor ki is vagyok én? Még kialakulóban van ez, azt hiszem. Én sem tudom biztosra. Csak talán egy utat találtam a csöndben és a mélységben. Fogalmam sincs, mit akarok, de halvány célokat tűztem már ki magam elé. És azt hiszem, ez is egy lépés. Persze, ezt te úgyis jobban tudod.. Én nem értek ehhez. És talán igazán semmihez, legalábbis biztosan mindenki így gondolja. Talán így is van.
Ennek a sok szövegnek nincs is ennyire fontos szerepe, de közben mégis. El akarom mesélni, mi minden történt. Már amennyire emlékszem. És nem emlékszem sokra.. Csak arra, hogy többé nem szabad kereskedésnek vennem az életet!
Itt nem kell elvárnom, hogy adjanak valamit, ha én is adok. Az élet lényege talán teljesen más. Nem működik ilyen szabályszerűségeken. Talán valahol mélyen tudtam mindvégig ezt, ezért tudtam elfogadni. A valós szabályait nem ismerem, de igyekszem megtapasztalni.
Először csak azt döntöttem el, nem várok el semmit. Ha szerethetlek, szükségtelen, hogy viszontszeress. Önzetlenség, meg hasonlók. Végül ezen gondolkodtam. Nem mondom, hogy sokat, de nem is keveset. Csak néha a földön fekve, a következő szint alját nézve, csillagokat és végtelen eget képzelve bele.. A fagyos földön, vagy a konyha hideg kövén. Mindegy, hogy hol. És tovább vittem a gondolatmenetet..
Először is: Sajnálom. Tényleg mindent sajnálok. Buta és értetlen voltam. Igazán mérges, pedig érzéseimnek nem volt jogosultsága. Talán azért, mert egészen eddig csak csókokkal és öleléssel próbáltam kifejezni érzéseimet irányodba.
Azt hiszem, a levél is azért született meg, hogy ezen változtassak. Nem vagyok a vallomások nagy embere, hisz tudod, meddig tartott kimondani azt a szót is.. Én nehezen értek meg dolgokat, és még nehezebben ismerek be érzéseket. De hisz ismersz..
És végül te voltál az, aki megadta a kulcsot a rejtvény megfejtéséhez. Megértettem, mit akartál elmondani akkor. Végiggondoltam. Mi is ez a vörös érzés? Fontos egyáltalán? Ronda és én nem szeretem. Igazán nincs is rá szükség. Hisz úgyis csak a közelség az, ami vonzást teremt. Ez csupán csak hazugság. Amint eltávolodunk, megszűnik.
És itt jöttem rá, mi is az a kék érzés. Az, hogy ekkora távolságból is rád gondolok. Hogy képes vagy a döntéseimet befolyásolni, még ha nem is vagy jelen. Hogy a hangod még a leghidegebb időben is meleg. A szemed pedig a legbezártabb, legapróbb, legeldugottabb kis szobában is egy univerzumot tár ki. Nincsen szükség közelségre, sem érintésre. Ez az érzés mindig ugyanolyan erős. Hiába múlik az idő, és hiába nő közöttünk a tér. Ez a szerelem.
Képtelen lennék mindezt élőben kimondani.
Szeretlek.

Feleséged

by **Mirika** Pént. Feb. 20 2015, 11:44

Mirika írta:Drága Mackóm!

Most, hogy eljött a Fehér Nap, úgy döntöttem, hogy most én írok levelet neked. Tudod, hogy visszaadjam azt, amit tőled kaptam. Csak mi lehetünk ilyen bolondok, hogy fordítva csináljuk, nekem kellett volna februárban levelet küldenem, neked pedig most

Megremegtem, és könnybe lábadt a szemem, de valahogy megálltam, hogy ne sírjam el magam máris. Pedig éppen csak elkezdtem írni, elég ciki, hogy máris kezdek megtörni... de ezt mindenképp végig akartam vinni, nem számít, mennyi sebet tépek fel vele.

Mirika írta:Nagyon jól szórakoztam. Nem mondom, hogy a legszebb napot töltöttem veled egy hónapja, mert mindegyik szép volt, amit együtt tölthettünk. Ugyanúgy különleges volt, mint az első randink karácsonykor, az évfordulónk, vagy akár bármelyik hétköznap. Ismersz, tudod, hogy ha morcosnak tűnök, igazából akkor is virulok belül, szóval ne az alapján dönts, hogy mennyit nevettem. Most sokat, mert nem bosszantottál fel kivételesen a hülyeségeiddel Remélem ízlett a csoki. Bárcsak tényleg a két kezemmel készíthettem volna el, és nem holmi jártassággal meg a rendszer segítségével. Sajnálhatod, mert a suliban mindenki az én házi készítésű csokimra ácsingózott Valentin-napon :3

Kénytelen voltam ezen a ponton betömni a számba egy falat csokoládét, de annyira nehezen ment le a torkomon, pedig csak úgy éreztem, mintha gombóc lenne ott. Mélyeket lélegeztem, és igyekeztem megfogni a remegésem. Már a hetedik-nyolcadik mondatba kellett belejavítanom, mert félrenyomtam folyton.

Mirika írta:Tudod, haragszom rád. A szokás azt diktálja, hogy amit Valentin-napon kapsz, azt ma vissza kéne adnod. Meg hát tudod milyen vagyok, ezt én alapból is elvárom. Pedig még csak ahhoz sem ragaszkodtam volna, hogy a tripláját kapjam vissza, megelégedtem volna valami sütivel, vagy egy szexis fehérneművel, amit szerettél volna látni rajtam. Erre fel nem kaptam tőled semmit. Haragszom rád azért is, mert nem szóltál, hogy nem leszel itt. Tulajdonképpen nekem mindegy, mit teszel, csak tudni akarok róla én is, mert így tudom, hogy megbízol bennem. Ezért voltam a múltkor is mérges rád. Veled akartam lenni, osztozni az örömödben és a bánatodban is egyaránt, segíteni levenni a terhet a válladról. Szerintem sokkal könnyebb lett volna így neked is, meg nekem is.

Most viszont olyat tettél, amit sose fogok neked megbocsátani. Olyan helyre mentél, ahová nem mehetek utánad. Vagyis... mehetnék, de tudom, hogy akkor meg én szomorítanálak el téged. Amikor elmentél egyedül szafarizni, akkor is kivoltam miatta, de ez most százszor, ezerszer rosszabb! Hiszen most nem jössz vissza... Tudod, hány éjszakát sírtam át? Goni vagy, elhitetted velem, hogy mindig mellettem leszel, hogy leszel a támaszom, ahogy voltál két évig, de most nincs kihez odabújnom, ha rosszul érzem magam... és most folyamatosan rosszul érzem magam. Szükségem lenne rád!

Nem bírtam tovább. Még annyi mindent le akartam írni, de már nem láttam a könnyeimtől. Elkapott ugyanaz a sírógörcs, ami már annyiszor, és egyszerűen minden másra képtelen voltam, csak a könnyeimet tudtam törölgetni. Szóval elküldtem így a levelet, befejezetlenül. Hátha megkapja, és látva azt, visszajön hozzám onnan, ahonnan nem lehet. Mert hát Anat már annyiszor megszökött előle, és azzal a hamiskás vigyorával röhögte ki újra és újra, és hittem benne, hogy most is ez van. Próbáltam tagadni, de csak rosszabb lett. Haragudni akartam valakire, és bosszút állni, de annyi mindenki tehette... szóval az egyetlen dolog, amit tenni tudtam az volt, hogy folytatom azt, amit csinált. Csak én nem egyedül... egyedül nem lehet túlélni ezt a világot, annyiszor láttam már rá példát. Ő is azt akarná, hogy tegyem a dolgom és óvjam meg a barátainkat, vezessem ki őket innen. Szóval ezt fogom tenni. Büszke vagy rám, ugye, Nacchan?

by **Saya** Pént. Feb. 20 2015, 21:47

/Még Valentin-napon/

Anatole-sama... A Másik vagyok.
Legalábbis ezúttal. Saya is meg fog ajándékozni pár kedves szóval, de majd később, most én vagyok az első :] Az én ügyeim úgyis fontosabbak, meg köthetőek hozzá is.
Szóval megint nem vagy elérhető napok óta. Ez így nem helyes, elvégre, még mindig te vagy a céhvezér, ezen kívül lehet, hogy Jun a jobb kezed, de attól még nem fogunk hozzá szaladni minden bajjal. Igaz, hozzád se, de mégis vannak ügyek, amiket nem kéne halasztani, vagy amiket egész egyszerűen mondani akarunk, mert "mégis csak tudnod kell róla". Már Shukaku is a fejünket vette, amiért nem zavart Saya előbb, és ő még mindig nem mer előrukkolni a dologgal, nekem viszont elegem lett. Persze most lehet mondani, hogy de levelet bármikor lehet írni... nem, megvan az okom, hogy pont ma írok Neked.
Emlékszel a párbajunkra? Volt ott egy kis... affér. Először is, majd szeretnék erről tőled tájékoztatást kapni, hogy mégis mi volt az és miért is kaptam.
Vagyis, egy dolog, hogy engem meglepett, de felhozott pár emléket, amiket jobb lett volna, ha a mélységben tudok tartani. Szóval legközelebb szólj, ha ilyesmire akarsz vetemedni, hogy még legyen időm bármi váratlant megelőzni vele.

Meg amúgy jól is esett >.>

Másik, hogy ezt már úgy általában is fejezd ~~abba~~ be. A vak is látja, hogy túl veszélyesen élsz, méghozzá azt is egyedül. Nem azért töröm magam, hogy csak úgy hátrahagyj minket, nem csak magamra és Saya-ra gondolok, hanem a többiekre is. Nem ismerek ugyan én még senkit szinte, ők meg engem aztán plánenem, de tisztán látni, hogy odavannak érted és az életüket is eldobnák miattad. Egy bolond vagy, ha ezt figyelmen kívül hagyod. Akármit is játszotok itt a vörösökkel meg a mindenféle veszélyes bandával, lehet másképp is, olyanképp, amitől nem azt kell hallgatnom egész nap a Prücsöktől, hogy "jaaj, ugye nem esett semmi baja, Hugi, mond, hogy nem esett semmi baja ;_;".
Egy szó mint száz: ha bármi történik veled, és az Saya-nak fájni fog, meg fogod tőlem keserülni! Ha kell, egy pöröllyel verlek laposra.

Harmadik: valamelyik nap beszélned kéne a Prücsökkel. Mondjuk lehet, hogy ezzel már Shukaku megkeresett, miután volt mersze rám robbantani az ajtót és végül ő is tud már rólam. Meglepődtem, hogy nem lepődött meg. Lényeg a lényeg, biztos te is észlelted, hogy mostanság főleg én aktívkodom a térségben: megvan az oka. Valami történt Saya képességével, ami miatt most már folyamatosan aktív a számára. Szerintem említenem sem kell, melyikről is beszélek, mert nem a kedvesebbikről.
Kaptunk mondjuk tippet, hogy kihez forduljunk ezzel, de nem ártana neked se beszélgetni kicsit vele.

Amúgy meg boldog Valentin-napot.

***

Anat-sama \o/
Ugye nem írt neked semmi bántót a Hugi? Surprised

Biztos nem akarta, vagyis nem úgy gondolta, csak tudod, milyen, már ismered. De ne aggódj, majd én megjavítom őt :3
Hogy érzed amúgy magad? Nem akarlak én zavarni, tudom, hogy szerintem a Mirika nénivel vagy éppen... vagyis, várj, őt nénizhetem, vagy őt se kéne? Mondjuk nagyon fiatal, akkor nem fogom nénizni, ezt meg töröld ki :3 Én nem tudom, hogy lehet törölni ;_;

Képzeld el, nem is meséltem, beszélgettem a Shukakuval meg a Timidussal, és tudod, nagyon sokan mondták már, főleg az Alex, meg úgy a Hugi is, hogy a Timidus milyen beképzelt meg akármi, pedig szerintem nem is, nagyon udvarias volt meg okos. És igenis hagyja beszélni a Shukakut, nem igaz ám az, hogy csak ő beszélne. Te nem tudod, hogy a többieknek mi bajuk a sárkánnyal? Szerintem olyan aranyos. Én is akarok egyet owo

Amúgy én nem akarok semmit, csak boldog Valentin-napot kívánni, meg hogy érezd jól magad, és üdvözlöm a Mirikát meg az Alexet is, meg úgy mindenkit. Nem megyek sehova, csak ha esetleg előbb találkozol velük, akkor üdvözlöm őket :3 Akarok csokit is adni neked, de előbb meg kell csinálnom, szóval azt majd megkapod legközelebb Razz

Puszi :3

Szeretettel:
Saya

by **Jun** Pént. Feb. 20 2015, 21:58

Egyszerű hófehér boríték, egyetlen sornyi szöveg szerepel rajta:"A hősömnek".
Ha boríték szép halvány rózsaszín árnyalatú illatosított papírra írt levelet rejt, szintén csinoskás betűkkel, amelyek bizonyára rengeteg odafigyelést és sok órányi munkát vehettek igénybe.

Jun írta:Szeretett Senpai-om!
Már régóta tervezgettem, hogy megírom ezt a levelet, viszont vagy nem volt elég bátorságom hozzá, vagy pedig nem sikerült összeszednem mit is szeretnék valójában megírni, most azonban csodák csodájára pont Valentin-napon sikerült összeszednem minden bátorságom. Vallomással tartozom neked.
Emlékszel arra a napra amikor először találkoztunk? Milyen régen is volt az, több mint egy éve, hogy összetalálkoztunk abban a mocsárban, ami valljuk be nem éppen egy romantikus első találkozásnak megálmodott helyszín, mégis egy csodálatos emlék számomra, hogy kirántottál a sárból és lekaszaboltad azt a rémet, ezzel megmentve az életem. Azonban nem csupán az életem mentetted meg, de egy betegséget is elkaptam ami egész idő alatt idebent lappangott a szervezetemben, és lassacskán felemészt. Először nem értettem miféle betegségről is van szó. Viszont hamarosan rájöttem, hogy a mérgekhez hasonlóan ez is lassan dózisokban fejtette ki hatását. Az első tüneteket már ott a mocsárban tapasztaltam. Furcsa, de egy kellemes de mégsem érzés kerített hatalmába, a gyomromban mintha valami mocorgott volna, a lélegzetem elakadt, és nem igazán jutottam szóhoz. Ez a későbbiekben csak rosszabbodott. Az éjszaka amit együtt töltöttünk abban az eldugott kis fogadóban, a közös gyakorlatozások, amikor véletlenül ránk nyitottál miközben... mind mind olyan emlékek amelyekhez köthető ez az érzés. Időközben elég volt már az is, hogy meglássalak a céhházban, vagy éppenséggel a plázában. A szívem hevesebben kezd verni, majd kiugrik a helyéről. Talán szívritmuszavar? Vagy esetleg szívizom görcs? Azt hiszem van okom félni most már a szívinfarktustól, hiszen a puszta jelenléteddel is képes vagy mindezt kiváltani.
Szerencsére félelmem, hogy nem létezik gyógyszer a betegségemre, és ebbe fogok belepusztulni hamar megkérdőjeleződni látszott. Támadt egy rendkívüli ötletem, ami eleinte hatalmas butaságnak tűnt, sőt elég rizikós is volt, mert bárki megláthatott közben, és a lebukás végzetes is lehetett volna számomra. Viszont nem volt más választásom. Nap nap-után következett, én pedig mindig türelmesen vártam, és figyeltem. Csendben lopóztam utánad, vártam az adandó alkalomra, először csupán távolról néztem, ahogyan elszunyókálsz. Végül minden nappal egyre közelebb és közelebb merészkedtem hozzád, mintha csak egy vadállat lettél volna akit meg akarnék szelídíteni. Végül bűnbe ejtettelek saját, önző céljaim elérése, a gyógyulás érdekében. Természetesen nem ébredtél fel, óvatos voltam. De talán titkon mégis reméltem, hogy kinyitod a szemed miközben én...*ronda satírozás*

Megtettük. Napok, hónapok teltek el azóta a bűnös délutáni órácska óta, én pedig egy új érzésre figyeltem fel... odabent... legbelül érzem, hogy valamit nevelgetek a szívem alatt...

*A levélnek váratlanul vége szakad, csupán egy nyilacska mutat lefelé.*

Az ajtó alatt egy újabb papírlapot dugott át valaki mialatt elolvasod a levelet. A papíron egy újabb nyíl ami ezúttal az ajtó felé mutat. Ugyan picit ferde, látszik, hogy valaki néhány másodperc alatt firkálta oda filctollal. Ha hirtelen kinyitod az ajtót Jun-tan várakozik, éppen a kulcslyukon les be, hatalmas "pocakkal". Persze nem figyelt eléggé oda és egy plüsslábacska lóg ki az ing alól.
- Sen-Senpai! Ez itt a tiéd! - érzékien végigsimiz a "pocakon". - Szeretném ha együtt nevelnénk fel! Úgy döntöttem, hogy utánad nevezem el. Ö lesz a mi picike Rudolfunk. Úgy döntöttem fiú lesz, de ha te lányt szeretnél megoldhatjuk. - huncut fogvillantós vigyorral Anat nyakába reppen, majd megpróbál egy borítékot betuszkolni a fiú ruhája alá, ha sikerrel jár akkor lemászik és berohan a szobába "megszülni a gyermekét" Ha nem akkor a kezébe adja és megkérdezi, hogy bemehet-e megszülni Rudolfot.

utolsó boríték:

by **Atoru** Kedd Feb. 24 2015, 17:23

Kokoro

Szia Kokoro!

Köszönöm a levelet, amit küldtél nekem. Nagyon feldobta a napomat, és így tudtam is magamban rendezni néhány gondolatot. Gondolatokat veled kapcsolatban.
Először is elmondanám, hogy igen, segítek. Egy rendes barát nem is tenne mást, minthogy segít, nem igaz? Smile

Emellett pedig tartozom neked egy vallomással. Már egy ideje nem tudom, hogy mit kezdjek ezekkel a gondolatokkal, ezért megosztom veled. Remélem, hogy nem fogsz ezért megijedni, vagy rossz szemmel nézni rám.
Sokszor megtörtént már, mióta találkoztam veled, hogy te jártál a fejemben. Segíteni akartam, ahogyan most is, és ahogyan mindig is akarok majd. Naponta többször rád gondolok, és nem tudom, hogy mit tegyek. A gondolatok... Csak úgy zsongnak a fejemben, és ahogy te is említetted, a szívem - legalábbis mostanában - gyorsabban ver, ha rád gondolok, vagy közel vagyok hozzád. Nem vagyok a legjobb fogalmazó, soha nem is voltam az, de ha szerelmes az ember, akkor valami ilyesmit érez.
Amikor először találkoztunk, nem tudtam rólad semmit. Aztán az gondoltam, hogy olyan vagy, mint egy húg, akire vigyázni kell, és ápolgatni. Sokáig azt hittem, hogy csak a testvéri szeretet az, ami feléd húz, nem más. Azonban most már én sem vagyok ebben olyan biztos. Sajnálom, ha nem fogalmazok érthetően, de én sem tudom teljesen, hogy mit is érzek. Nem szeretem ezt a helyzetet.
Persze ezért ne magadat okold, te egyáltalán nem tehetsz róla, és bizonyára az első adandó alkalommal bocsánatot is fogok kérni, amiért ilyenek miatt aggódnod kell értem. Tehát ne aggódj, semmi bajom nem lesz, és amikor majd találkozunk, akkor kiderül, hogy hogyan is érzek irántad. És bizony, most látom, hogy még én sem küldhetem el az üzenetet, mert nem elég hosszú. Pedig már mindent megfogalmaztam, amit szerettem volna! >< De akkor mesélek neked valamiről.
Egyszer volt, hol nem volt...
Rendben, nem ilyen mesét fogok mesélni, ne félj. Az ilyen történeteknek amúgy sincs sok valóság alapjuk. Inkább mesélek egy valósat. Miután te elmesélted a sajátod, úgy az igazságos, ha én is megosztom, igaz? Akkor kezdem is.
Tudod, én odakint eléggé... Ágyhoz kötött voltam. Számomra a világ, ahogy neked is, négy fal volt, és csak néha láttam meg a kinti térséget - persze én legalább láttam. Azonban, még mielőtt ilyen bezárt lettem volna, én is szabad voltam. Éltem egy átlagos fiú életét, és boldog voltam. Most, is az vagyok, és ezt nektek köszönhetem. Történtek velem olyan dolgok, amiket inkább nem is említek, azonban ti itt voltatok nekem, és segítettetek, amiért igazán hálás vagyok. És ezt szeretném majd viszonozni, és remélem, lesz is erre lehetőségem.
Tudod, az évek során sok lánnyal találkoztam már idebent - nagyon sokkal! - és megmondhatom, hogy te különleges vagy. Maradj is ilyen Kokoro, mert ez tesz téged azzá, ami vagy... És ezért is szeretlek.
Tessék, kimondtam. Szeretlek téged, Kokoro. És köszönöm, hogy megismerhettelek.

Atoru

Ui.: Ízlett a csokoládé, nagyon szépen köszönöm. És neked is kellemes Valentin-napot. Bár nem vagyok a legügyesebb kertész, de remélem, hogy örülsz majd neki.

UUi.: Egyébként majd egyszer meglátogathatnál. Van egy házam a nyolcadik szinten, Fribenben. Csak írj, ha beszeretnél nézni, és már megyek is.

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 02:03

Nox

Ez a nap is eljött. Valentin nap. Igazából annyi helyre kellene küldenem ajándékot, kedveskedő levelet, miegymást, hogy valószínűleg kihagynék pár lányt az emlékezetem és a mennyiség miatt. Ez természetesen hatalmas tahóság lenne, mint ahogy az is, ha valakit magammal jutalmaznék. Valószínűleg amúgy is elkárhozok, és a pokolra jutok, de majd ott is megtalálom a magam szórakozását. Ezt viszont nem szeretném idő előtt megtenni. Tehát azért, hogy megmentsem a lelkem legalább egy kis időre azért csak tennem kéne valamit. Ezért határoztam el, hogy az eddig egyetlen külvilágból is ismert személynek írok egy levelet. Ez a személy pedig nem más, mint Nox.
Néha kicsit túllő a poénokkal, nehezen veszi egyszer-kétszer a hangulatváltásokat, és még ennél is rosszabb, ha ő maga váltja a hangulatot. Ugyan emlegetett valakit, akibe szerelmes meg atya ég, miket nem csinál, teljesen érthetetlenül cselekszik néha, és már a haveri határokat feszegető poénokkal ugrik elő. Nem tudom, hogy a cukkolásomra-e, hogy nem maradok meg egyvalakinél, vagy egyszerűen ilyen valójában. A kinti világban mindig visszahúzódó volt, bár ami így felrémlett róla azóta, hogy újra találkoztunk valahogy furcsán hat, elég nagy harci tudást birtokolt kint is, a fene tudja vannak fura emberek.
Minden esetre a mai nap meg kellett mozgatnom pár követ, hogy azért ne csak egy „Csá!” legyen így natúrban az egész. Amúgy is érdekelt ez a téma, legalábbis minimálisan, csak sosem vitt rá a lélek, hogy erre pazaroljak szívességet, meg zsarolást, illetve időt és energiát. A délelőtt kicsit homályos idő volt, ezt szerettem Aincradban. Megvolt a saját kis időjárása, évszakai. Remekül tudták tartani a lelket az emberben, még akkor is, ha nem nagyon volt olyasmim. Visszatérve a lényegre szerencsétlen kockákat kerestem fel, és fenyítettem be, zsaroltam meg, illetve ajánltam nekik valami apróságot, amivel egy riválisukat tudták megzsarolni vagy hasonló. Tehát teljesen a velejéig romlott üzletekkel jutottam a tudáshoz, amire szükségem volt, erre különösen büszke voltam.
Otthon a kis üzletecskémben pedig már hozzá is láttam a kalligráfiai kiegészítő teszteléséhez, miközben küldtem pár üzenetet egy-két tiszta emberkéhez ital recept ügyben. Egész szépen fejlődtem az írás használatában.

Szevasz!
Emlékszem még, hogy kisegítettelek legutóbb azzal a kis aprósággal? | Ha érted mire gondolok | Úgy hallottam, hogy az italkészítéssel babrálsz, dobj már meg pár forrócsokis recepttel!

Heyho cica ^_^
Emlékszel még milyen jól elvoltunk? Majd valamikor megismételhetnénk egy kis huncutkodással megspékelve, de most más miatt kereslek. Nem tudnál adni néhány forrócsoki receptet/tippet?
Köszi bébi.

Miután ezzel a kis teszteléssel megvoltam el is indultam a következő beszerző utamra, ám ezúttal sajnos patyolat tiszta vásárlással, még csak nem is feketén, vagy „szürkén”. Ha egyszer már a lelkem mentem meg vele, akkor nem lehet az egészet sajátos módszerekkel. Pár esőcsepp talált rám, ami kicsit ugyan kedvem szegte, de nem törhette le. Hangulatosabb is lehetne ez a nap. Visszaérve a konyhába magabiztosan álltam neki az édes forró ital elkészítéséhez, ugyanis nem is olyan rég húztam ki az italkészítésemet százra! Kicsit macerás volt ugyan az elsőnek próbált használhatatlannak és ihatatlannak bizonyult, de úgy döntöttem nagylelkű leszek, és nem ríkatom meg azt a szerencsétlen csávót. Elég szar érzés lehet ilyet inni magában is. A másik amit kaptam viszont igazán remek illatokat árasztott már készülés közben is. Maga a végeredmény meg fantasztikus! El is tettem egyet az inventorymba, s végre nekiláthattam a fő attrakciónak:
A barátlista lenyitása, Nox kiválasztása, majd az üzenetküldés. A kiegészítő kalligráfiai cucc megnyitása, és már neki is láttam a míves jelek faragásának. Vagy két órám ráment, mire megrajzoltam az üzenetet. Ugyan volt gépi beállítás is rajta, de kézzel szebbet lehetett művelni, ha tudta az ember, hogy mit csinál. Az üzenet pedig nem volt már, mint:

Boldog Valentin napot haver!
^csatolmány

A csatolmány pedig nem volt más, mint a forrócsoki, aminek az adatai között szerepelt, hogy én készítettem. Miután láttam, hogy célba ért nyugodtan dőltem hátra az ágyamon. Meglepetésként ért a hirtelen fényviszony változás, ahogy egy „szemben” kitisztult az ég. Talán nem is olyan rossz ez a nap.

by **Nox** Szer. Feb. 25 2015, 09:35

Benedict Arata

Végre elérkezett ez a nap is. Már elhatároztam, hogy idén nem névtelen csoki ajándékot küldök Neki, hanem egy saját kézzel írt szép levelet, bár azért csokoládét is szereztem. Kicsit sajnáltam, hogy idebent túl alacsony a főzési jártasságom, hogy saját kézzel készített csokoládét küldhessek neki, de... ez volt.
Mielőtt elküldtem volna azon vaciláltam, hogy még egyszer átolvassam-e, vagy inkább küldjem, mikor üzenetem érkezett az én egyetlen Arata-kunomtól, ezért azonnal küldésgombra nyomtam, hogy elolvashassam a levelét.

Kedves, drága, szívemnek legkedvesebb Tatsuya-kunom, aki Aincard-ban és a külvilágban egyetlen igazi Arata-kunom!

Hogyan is kezdjem ezt a levelet, Tatsuya-kunom? Vagy inkább hol kezdjem el neked, Arata-kunom? Talán jó lenne, hogyha az elején kezdeném, igaz Tatsuya-kunom? De hol is kezdődött? Nem, olyan régen nem kellene, mert nem is emlékszek mindenre.
Meg is van! Kicsit előbbről kezdem, mint hogy megismertük volna egymást, Arata-kunom.
Tudod, Tatsuya-kunom hogy a családom, a Kurourufu-k ősi és dicső múltra visszatekintő család, egy régi samurai ház, akik a mai napig követik az ősi hagyományt. Ezért is lehetséges, hogy egy dojo-ban nőttem fel. Minden napom a tanulás mellett a kendo-nak volt szentelve, szüleim meg sem kérdezték, hogy akarom-e, bár nem, mintha annyira ellenemre lett volna, vagy tudtam volna mit választani, hiszen a véremben van az egész, de én sose akartam ennek a sportnak szentelni az életemet. Az életem szürke és hamis mosolyú volt sok-sok évig.
Képzeld, Arata-kunom, az első változatosságot a számítógépes játékok, vagyis az RPG-k és aztán MMORPG-k jelentették. Azóta a virtuális nevem Nox, a görög éjistenasszony után, hiszen leginkább este játszottam. Meg annyira, de annyira szeretem az estéket, de van nálad, Tatsuya-kunom nem szeretem jobban.
Szóval olyan semmilyen és szürke volt az életem egészen, míg alsó-középben meg nem láttalak, Arata-kunom. Te, tasuya-kunom, te voltál és te vagy a napfény az életemben, tőled, Arata-kunom, tőled színes minden, miattad lett értelme mindennek. Az életemnek is. Tatsuya-kunom, te vagy számomra a szín, az érzelem és minden jó. Ezért is védtelek téged, Arata-kunom minden MMORPG-ben oly nagyon, és ezért fájt, hogy az első két évben hibernálva voltam, és ezért kínoztak rémképek, mikben meg annyiszor a halálodat láttam. Hiányoztál, el se tudom neked mondani, Tatsuya-kunom, hogy mennyire hiányoztál és azért ilyen rémesen, mert a szívem csak te érted, Arata-kunom, csak és kizárólag teérted dobog.
Tatsuya-kunom, odakint és azokban az MMO-kban azért nem mertem sose elmondani neked, hogy mit érzek, és azért csak névtelen Valentin-napi csokit adtam neked, mert féltem, hogy elveszítelek. Nem akartam elveszíteni Arata-kunomat, téged sosem, Tatsuya-kun! De idebent, két év hiányod után én már semmitől sem félek! Azért is borultam a nyakadba, mikor először megláttalak, mert te, Arata-kunom, te és csak te vagy az egyetlen, ki a szívemet élteti. Nálad nincs jobb, Tatsuya-kunom, tiéd a szívem és így az életem, és idebent kész vagyok, hogy bármitől megóvjalak Szerelmem! Te, Arata-kunom, te vagy az egyetlen számomra, és ez addig lesz így, míg nem lesz gyerekünk. Neked, Tatsuya-kunom bármennyi gyereket szülnék!
Csak te miattad akarok minél erősebb lenni, hogy minél inkább hasznodra lehessek, hogy minél több mindentől megóvjalak. Hogyha kell örömmel válok teérted vörössé! Te, Arata-kunom, te vagy számomra az egyetlen, csak téged szeretlek.
Tatsuya-kunom, te vagy az én napsugaram, a ragyogó és legkedvesebb. Arata-kunom, te vagy az én íjászom, a személyes Cupido-m, és én vagyok a te harcművészed, az ágyban is, és csak szólnod kell és megyek! Hogyha ott vagyok melletted szólnod se kell és megvédelek, Tatsuya-kunom, míg élek téged szeretlek és óvlak és csodállak és csak és csak neked élek, mert csak miattad élek. Amíg meg nem ismertelek, Arata-kunom addig csak vegetáltam, de ahogy beléptél életembe, azóta élek!

A te egyetlen Nox-od ezer meg egy csókkal vár Valentin-nap alkalmából, és minden más napon.

Valentin-napi üdvözlést kaptam és egy általa készített forró csokoládét! Szemeim ragyogtak az örömtől, most már tudtam, hogy Ő is szeret engem!

by **Kanami** Szer. Feb. 25 2015, 16:54

Kedves Ai-chan!

Itt ülök napszemüvegben. Csekélyke kis pénzem van csupán, hisz mint azt te is tudhatod, nagyon az elején járok a szinteknek, de még így is futotta végül egy ilyen tárgyra. Hogy miért? Hát mert én is menő dolognak tartom. Remélem, Asut is rávetted a hordására. Na persze, csak és kizárólag napsütésben, hisz nem akarok a divatbohóc átlag közé tartozni, akik éjszaka is hordják, csak mert az a menő. Persze ők is csak a hozzánk hasonlóakat utánozzák, de a tökéletest biza nehéz..
Ha már ennyire kedves voltál, és végül beavattál az érzéseidbe, amit nagyon szépen köszönök, és azt hiszem, viszonozok is, elmesélek én is neked valamit.
Tökéletességemet mindig is elkerülték az emberek, habár bizonyára csak félénkek voltak szóba állni velem, vagy csak irigyek voltak rám. Fogalmam sincs. De velük tényleg sosem jöttem ki igazán jól. Persze ezek a kapcsolatok többnyire felszínes érdekhajhászások, érdektelen csevejek egyáltalán nem lényeges dolgokról. Legalábbis én így éltem ezt meg.
Sosem találkoztam még hozzám hasonló kocka csajjal, így természetes, hogy ragyogó szemmel hallgattalak akkor, ott a fogadóban. Na meg persze nálad jobban talán senki sem tudja, mennyire el is voltam veszve akkor. Persze, hogy kaptam az alkalmon, amikor említetted ezeket.
Nagyon szépen köszönöm az akkori segítségedet. Azt hiszem, lassan már kezdek rájönni arra, hogyan s miképp működik ez a világ, miképp akarok cselekedni benne. Nagyon élveztem én is a társaságotokat, és örülök, hogy ezt viszont így gondolod.
A három grácia élete még igencsak az elején jár, de korántsem közelít a vége felé. Habár ki tudja, az élet kiszámíthatatlan fonalán.. Na de mégis mit beszélek! A tökéletesek együtt a legtökéletesebbek. Mégis mi okunk lenne különválni? Wink

Tolvaj szerepkörömnek megpróbálok eleget tenni, és szíveket rabolni a nagyvilágban oldalatokon.
Be kell valljam, a Minecraft csak futólag került gondos kezeim közé, és igazán időt nem is töltöttem vele. És a craftolás ilyen formája elkerült engem mindeddig, persze egy ilyen szép grafikájú világban remélhetőleg nem kockákat kell kiásni, és belőle építeni..
Egy szó mint száz, igyekszem amennyire csak tudok! Éjjel nappal farmolok, ebben a pillanatban is csupán csak futólag álltam meg ezt a rövidke kis levelet megfogalmazni és a tiédet elolvasni, miközben töltődik az életem. Amint megfelelő pénzt szereztem, szerintem beruházok majd én is egy jártasságba, habár ez még a jövő zenéje. Egyelőre fegyverkészítésben gondolkodom, és szívesen alakítanám ki székhelyemet majdan veletek közösen. És igaz, ami igaz, a külcsin sokat számít. És a fegyverek ormótlanok, és sok esetben igazán egyszerű a kinézetük. Némi kis csinosítás rájuk fér, nemde? Egy kis gravírozás és máris egyedivé tudom tenni őket. Persze ez az ötlet is csak most fogalmazódott meg bennem, ahogy kardomra támaszkodva ücsörgök, leveleden gondolkodva. Unalmas lenne egyszerű fegyverkészítőnek lenni. És nem illene sem hozzám, sem a három gráciához.
Barátfelkérésedet is nagyon köszönöm, és valószínűleg már láthatod is, elfogadtam.
Nos, zöldbe csúszott a csíkom, így hát ideje visszamenni a tettek, avagy a kezdetek mezejére.. És talán némi gombászást is közbeiktatok, az emlékek felidézésére, és mert rá kellett jönnöm, hogy ez a szer bizony hatásos nem csak nekem, de még ellenségeimnek is.
Köszönöm üzeneted!

Rengeteg puszi!
Kanami

/Rinarin Ai Kita/

by **Szophie** Csüt. Feb. 26 2015, 16:31

Kedves Raven! Gilbert..!

Azért írok neked.. Nem is tudom, miért írok neked. Igazság szerint ma megszállt az ihlet, így valentín-nap alkalmából, és hát megszületett az első levél.. Ezek után pedig úgy döntöttem, nem lenne kedves, ha nem írnék még neked is.
Azt hiszem, mindenek előtt egy őszinteségi napot tartok. Habár neked már egyszer bevallottam, hogy barátként gondolok rád, most úgy érzem, újra meg kell ezt tennem. Barátom. Még leírni is nehézkes a szót, mégis, megtettem, megteszem, nem tagadom. Már nem akarom tagadni. Tudod, elég kevesen állnak közel hozzám. Persze erről is beszéltünk. És te azon kevesek közé tartozol. Habár még nem volt alkalmunk elmélyíteni kapcsolatunkat, úgy érzem, megéri ezzel törődni, folyamatosan, időt áldozni rá. Nem akarok közel kerülni senkihez. Most is, félek, hogy egyszer majd, talán akaratodon kívül bántani fogsz. De új utat találtam azóta. Úgy döntöttem, beengedlek az életembe.
Igazán érdekes vagy, és némi nemű hasonlóságot véltem felfedezni gondolkodásunk között. Ezt pedig nem tartom rossz dolognak. Igazság szerint minden egyes mondatod elgondolkodtató volt, frappáns, és érzelemdús. Így visszagondolva is meglepődöm ezen. És mégis, annyi keserűség áradt közben a dalból.. De ott lakozik a szeretet is. Talán csak te is arra vágysz, hogy szeressenek. Én pedig hajlandó vagyok baráti ölelésemet nyújtani neked, akármikor szükséged van rá.
Nem akarok zaklató lenni, se semmi más, hisz természetesen nekem is meg van az igényem a magányra. Így nem is kereslek fel. De mégis, úgy érzem, igenis találkozni szeretnék veled. Beszélgetni, és jobban megismerni téged.
Ezt a vallomást úgy olvasd ám, hogy ilyet az én számból soha nem fogsz hallani..
Akármikor úgy érzed, el tudod viselni a társaságom, írj nyugodtan, és megbeszéljük, hogyan s miképp oldható meg a találka. Vagy csak egyszerűen gyere el hozzám. Kövesd a kis pontot, mely engem jelöl a térképen!
Persze, én is lehet, hogy nem érek rá. Lefoglal mostanság új utam kitaposása, melybe csak lassan, nehézkesen merek belekezdeni. Persze ne hidd, hogy ez nagy változással fog járni esetemben. Nem, egyáltalán nem. Sőt, inkább csak önmagam leszek végre igazán. Te nagyjából önmagamnak ismerhettél meg, habár talán egy kicsit negatívabb, szomorúbb Szophieként. Erre mondják, hogy rosszkor, rossz helyen.. De egy igazán jó ismerkedés volt!
Igyekszem határozott lenni, és kiállást gyakorolni, habár ez mondhatni lehetetlen feladat már.. Nem akarok a szürke kis árnyék lenni a háttérben, tudod.. Az annyira nem illik hozzám..
Mindazonáltal, ne hidd, hogy elfelejtettelek! Sosem. Régóta nem kerestem társaságod, és ezt rettenetesen sajnálom. Viszont mentségemre szóljon, meg voltak az okaim. Kérlek, bocsáss meg nekem ezért.
Szívesen hallgatnám újra az éneked, mely képes a szívemig hatolni. Szívesen ennék veled közösen süteményt, vagy mást. És annyira jó lenne, ha megosztanád velem gondolataid, melyek talán engem is tanítanak, és melyekbe képes vagyok beleborzongani. Hogy lássam, nem csak az én fejemben jár ilyesmi. És hogy megpróbáljak a kedvedre tenni valahogy. Nem akarok önző lenni többé.. Persze, az vagyok. De igyekszem megváltozni, és adni másoknak, elvárások nélkül. Ezt szeretném csinálni veled, hiszen megérdemled. Szóval, engedd, hogy megajándékozzalak, ha mással nem is, társaságommal mindenképp....
Puszil a kis egoista, aki azt hiszi, szükséged van rá..
Szophie

by **Szophie** Csüt. Feb. 26 2015, 16:51

Ozirisz barátom!

Tudom, érzem, látom rajtad, hogy mostanában komoly problémáid akadtak. Fogalmam sincs, mik azok, de látom, ahogy lassan csúszol le a kocsmák rejtekébe..
Nem mondom, hogy mindez rossz. Viszont a megismerkedésünkből megállapítva biztos vagyok benne, hogy nem is jó. Neked nem. Mi mind magányosan kerültünk ebbe a világba, vagy aki odakint nem volt az, az idebent vált azzá. Senkinek sem volt senkije és semmije. Ebből kell felépítkeznünk. Azt kell mondjam, ez egyfajta tiszta lapot is jelent igazából. Noha nekem, és mint beszélgettünk, neked sem volt igazán kint senkink. Viszont nem kell neked magányosnak maradnod, ahogy nekem sem! Ezen a helyen mindenki így indít. És sokan így is maradnak. Ez pedig nem jó út.
Nem azért nyaláboltalak fel akkor régen a színház előtt, hogy most hagyjalak a mélybe süllyedni. Nehezen vallom be az ilyesmit, de igen, nekem ennél te fontosabb vagy. A barátomként tekintek rád, és ez a kapcsolat nem engedi, hogy hagyjalak a mélybe süllyedni. Ez a kapcsolat viszont azt is elvárja, hogy törődjek vele. Ezt sajnos nem tettem meg, vagy legalábbis nem megfelelően. Igazán sajnálom. Tudod, én igazából nem annyira értek ehhez.. Mármint.. Igen, igaz ami igaz, szörnyen kezdő vagyok a barátságokban. Amit annak idején tudtam, azt is elfelejtettem azóta. Így hát most próbálok tanulni, változtatni, jobbítani, akármi.. És törődni veletek. Veled.
Akármi nyomja a szíved, és akármikor jut eszedbe ez, ne tétovázz, keress fel engem. Üzenetben vagy személyesen, lényegtelen. Nem foglak kényszeríteni, de még csak kérni sem arra, hogy mondd el, mi a baj, mi nyomja a szíved már hosszú idők óta. De a segítségemet nem utasíthatod el! Ha kell, akkor követni foglak. Hidd el, megteszem, ha ez az ára a biztonságodnak. Tényleg féltelek, hiszen ezek a kocsmák nem túl jó helyek.. Ha iszol is, azt tedd biztonságban. A céhházban akár. Vagy velem. Ketten is eliszogathatunk. Ohh, és állj át a sörről és borról valami normálisra, könyörgöm. Ezek az italok fertelmesek, és egyáltalán nem előkelőek. Nem illenek hozzád meg a cuki kis pofidhoz. Egyébként említettem már, mennyire helyes vagy? Erre az oldaladra is kicsit rágyúrhatnánk, hátha segítene a jobb közérzetedben! A múltkor volt alkalmam.. az ne is érdekeljen, hogyan, de szóval.. volt alkalmam téged öltönyben látni. És azt kell mondjam, nagyon csodálatos. Modellnek is elmehetnél! Dee.. most nem ez a téma. Viszont ha már itt tartunk.. Remélem, nem veted alá magad mindenféle jöttment furcsa hölgyeménynek, mert tapasztalatból tudom, képesek téged letámadni. Mármint izéé.. nem tapasztalat. De hát szóval no. A lényeg az, hogy vigyázz velük. Félelmetesek!
Viszont ha nem meséled el, mi bánt, akkor még kevésbé fogok tudni segíteni neked, ez is az igazsághoz tartozik. Még úgy sem biztos, hogy lehetőségem lesz rá. Hisz tudod, érzelmileg nem tudok jó tanácsokat adni. De azt hiszem, ha meghallgatlak, az is már segítség. Mármint, ezt szokták mondani. Én nem tudom, nekem annyira nem jött be ez a módszer, és én is titkolózós típus vagyok. De aztán hátha nálad ez máshogy működik..
Tényleg nagyon jó lenne. Egy süteményre beülhetnénk valahová, vagy akár én magam is süthetek neked, ha elfogadod tőlem ajándék gyanánt. Vagy csak igyunk. Van némi whiskym, a jó fajta. Mármint, én nem is iszok meg semmit, ami nem jó, de szóval érted.. Habár jobban örülnék neki, ha megelégednél némi kakaóval. Komolyan, az sokkal jobb ital a bánatra! Meg a mézes tej! :3 Na várj csak, majd én bevezetlek a mézes tej világába.. Onnantól csak azt fogod inni!

Puszi, Szophie

by **Szophie** Csüt. Feb. 26 2015, 17:14

Kedves Rey!

Azt hiszem, mindenkinél jobban megérdemled tőlem ezt a levelet, noha a nap választás majdhogynem tényleg véletlen, de közben azért mégsem. Az történt, hogy ma ültem le levelet pötyögni.. És úgy tűnik, belelendültem.
Már régóta akartam írni neked, de azóta sem tudom igazán, hogyan is fogalmazhatnám meg. Igazán összetettek az érzésem. A legjobban egy szóba lehet összesűríteni mindezt: Köszönöm. De ez mégis elég gyengécske lenne, szóval sokkal jobb így: hálásan köszönöm. Aztán tovább gondolva a dolgot, még ez sem elég, de a fokozásból már kifogytam, vagy legalábbis ha megpróbálkoznék vele, az már inkább lenne idétlen és komikus, mint egy komoly, tényleg teljes szívből jövő köszönet.
Így inkább úgy döntöttem, kifejtem neked ezt az egészet.
Itt ülök a földön. Igen, ott. Mint ahogy azon a napon rám találtál.. De közben mégsem! Úgy értem, már látom a napot a felhők mögött. Már tudom, hol vagyok, és ki vagyok. És te indítottad el bennem a változást.. Magamtól nem kecmeregtem volna ki ilyen gyorsan ebből a gödörből, most túlságosan mélyre estem ahhoz. Habár talán sosem lábaltam ki igazán, és ami azt illeti, most sem vagyok teljesen a felszínen. De ez nem lényeges.. Most mégis valami kis szigeten lebegek. A segítségeddel felúsztam a szeretteimhez. És ezért tényleg nagyon hálás vagyok neked.
Eldöntöttem, meg akarlak ismerni. Kedvellek, ami azt illeti. A veled való beszélgetés pedig hasznos. Olyannak látod a világot, amilyennek senki más, akivel valaha találkoztam. Olyan pozitívan, annyira derűsen, és kedvesen. Ez a kedvesség az, ami megfogott, és ami miatt tényleg hinni tudok a szavaidban. Azt hiszem, jót tesz nekem, ha veled beszélgethetek. Habár ez igen önző kérés.. És ugye, nem szabad annak lennem, ezt a kereskedős dolgot már megbeszéltük. De nem változhatok meg én sem gyökeresen. Még a hatásodra sem. Igazából nem is tettem. Csak végre megtaláltam magam.. Azt hiszem. Igyekszem legalábbis. És utat is választottam. Ebbe pedig beleférnek a barátok, benne vannak az érzelmek, de benne van a tekintély is. Ez ellen nem tudok mit tenni. Nem is akarok igazán. Semmi kedvem eldobni magamtól. Sőt, most végre rájöttem, csak harcolnom kell érte! A vérem megengedi, hogy a semmiből dolgozva is akármikor mások fölé kerüljek..
Jó, megint elkanyarodtam a témától. Ez tényleg nem is lényeges, és egy olyan embernek, mint te, talán ijesztő is egy picit. De nincs mit tenni, ez is a részem.
Mi ketten talán ég és föld vagyunk, mégis úgy gondolom, képesek lehetünk jól kijönni. Ezért is küldtem neked a levelet, de csak a köszönet nyilvánítás mellett persze.
Tényleg jó lenne még találkozni. Egy süteményre beülni, közösen mbozni, vagy csak hónyuszikat építeni.. De akár homoknyuszik is lehetnek évszaktól függően. Amikor csak kedved, időd és energiád van rá!
Izé.. Esetleg mondd meg, mit szeretsz, és én elkészítem neked. Tudod, maximumon van a főzés jártasságom. Így hát.. Tényleg elkészítek neked akármit! Ha kell, megszenvedem a receptért is. .De tudod sok receptem van ám! Szóval tényleg.. akármit. Cserébe, hogy olyan kedves voltál velem, és annyit segítettél. Hogy azzal is köszönetet mondhassak! És persze kíváncsi vagyok a véleményedre is. Lehet, hogy maximumon van a főzés jártasságom, de attól még kezdő főzőcskéző vagyok, szóval.. Még nem tudom biztosra, minek milyen ízűnek kell lennie. És az ismereteim sem magabiztosan a japán konyhát elnézve. Tehát ha van kedved, ebben is segíthetsz. Smile

Üdv
Szophie

by **Phobos** Hétf. Márc. 09 2015, 14:59

Szophie,

Előre le kell szögeznem, hogy még sosem írtam ilyen levelemet. Nem szívem ügye a Valentin nap, szerintem ostobaság. A szerelmesek ne csak egy napon ünnepeljék meg kapcsolatukat, mert éppen ez van előírva, de ettől függetlenül megörvendeztettél. Okot adtál arra, hogy én is részt vegyek ebben a baromságban, hehe. Nem tudom, mennyire jó vagy rossz ez, de már benne vagyok. Nyakig. A többiek – a céhtársaim és a barátaim – is valószínűleg ezt várnák el tőlem. Már egy jó ideje nem akarok megfelelni senki, csak a magam elvárásának. Azt hiszem, ettől fogva a mások noszogatásától függetlenül válaszolok a leveledre, hiszen barátok vagyunk – te magad mondtad.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem olyan számottevő ideje ismerjük egymást, s egy barátság kibontakozása rengeteget igényel. Talán egy ezer év sem elegendő hozzá, de ki tudja? Talán jobbak vagyunk másoknál. Esetleg. Na jó, valóban. Mi ketten hasonlókat éltünk át itt bent, és – lehet – az odakintben is. Az ember ritkán tépi a száját, kevés időt szán a gondolataira, és azok kinyilatkoztatásától pedig egyszerűen fél, retteg. Én is így voltam ezzel, míg nem találkoztam veled. Ott, azon a mezőn, a tűző nap alatt mertem megszólalni – igazán – először. Még ha csak egy kicsit is, de a változás irányába tereltél. Aztán történt valami, aminek hála végleg megváltoztatott: a legjobb barátom meg akart ölni. Volt időm gondolkodni azokon a dolgokon, melyek később nyilvánvalóvá váltak. Fájdalmas volt, nem tagadom, viszont még sosem éreztem magamat ennyire elevennek. Eltökéltnek. Valaki azt mondta, a lehetetlen lehetségessé válhat, hogyha valakiben elég erő és ambíció lakozik. Ha van rá esély, akinek sikerül… nos, az egy életre lekötelezne. Bízom benne, hogyha nem is nekem vagy neked, de valaki ezt megvalósíthatja. Csak az mindig tartsa nyitva a szemét a realitásra. Sose csukja le. Ez az én álmom.
Örülök, amiért ilyen mély nyomott hagyott benned az a dal. Hogyha gondolod, megtaníthatom neked. Az igazat megvallva, először nem hittem neked, hogy ennyire tetszik. Ez persze azelőtt volt, hogy kifejtetted a szimpátiád okát. Mióta az eszemet tudom, a nyolc művészet egyikét, a zenét űzöm. Amíg zongorázok, más nem számít, csupán az, amit játszok. A művészet sokkal bőbeszédűbb és tágabb kifejezéseszközzel bír, s ebben a zene sem kivétel. Az emberi lény teljesen átlagosnak véli, ha egy komponista végzi a dolgát, de valójában ennél jóval többet tesz. Saját gondolataival és érzéseivel telíti meg azokat, ezáltal életre kelti őket. Nincs ennél közvetlenebb, amit egy zenész megtehet? Az ember vagy nem tart igényt rá, vagy nincs elég ideje kifejteni, miért érintette meg egy bizonyos melódia. „Jó volt, játssz még” – mindig ez van: a semmi. Az ilyen véleménnyel élőt egy kóbor kutyánál vagy a megunt vendégnél sem tartom többre. Ilyen értelemben kellemesen csalódtam, amikor rákérdeztem nálad. Megsimogattad a lelkemet – egy holló lelkét.
Szívesen találkozok veled, rendben van. Azonban a legközelebbi alkalom folyamán én vezetlek téged, s nem fordítva. Nem csak a zenémet, hanem valami egészen mást is mutathatok, ha akarod. Mostanában új elfoglaltságom van, ami szerintem tetszhet neked. Ez csak egy módja annak, hogy megköszönjem mindazt, amit értem tettél. Remélem, még nálad van a pulcsi, amit még neked adtam. Szükséged lesz rá. És… bízom benne, hogy tériszonyos sem vagy.

A barátod,
Raven

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 19 2015, 21:35

||Shu-nak||

Visszatérésem óta zajlanak az események, sorra minden féle. Nem régiben azonban jött egy nagy hullám. Megismerkedtem Shu-val, és nem sokkal később össze is jöttünk, mint egy szerelmes pár. Hogy hogyan történt ez? A jó ég tudja, mert én nem. Annyira gyorsan történt minden, és olyan lehetetlen helyzetekben, hogy minden bizonnyal csoda számba megy az ilyen. Természetesen nem panaszkodni akarok ezzel, hisz talán az egyik legjobb dolog, ami eddig történt velem. Más kérdés, hogy akadt pár bökkenő, és kellemetlenség is. Többek között Nox viselkedése értelmet nyert… Mondjuk úgy, hogy részben. Azonban eszem ágában sem volt Shut elhagyni, így hiába jobbak a testi adottságai, hiába nyújthatna olyan téren többet, de szintúgy a régi ismeretségünk is inkább a haveri zónába kergeti. Viszont reménykedtem benne, hogy majd feldolgozza, és talál magának valakit, aki majd viszont tudja szeretni, nem, mintha én nem kedvelném, csak azért ez más.
A sok eseményben, ami egymást követte valahogy elkeveredett a Valentin nap. Ugyan van akinek küldtem egy apró levelet, de Shuval valahogy többet voltam együtt, semmint gondolni tudtam volna ilyesmire. Így visszagondolva az a három szavas levél meglehetősen furcsán vehette ki magát Nox-nak. Nos, legalább már tudtam mire vélni azt, amit ő küldött. Azonban most jobban lekötött a baj, amiben voltam. Shu-nak igencsak magasak a jártasságai, főzés-italkészítés ki van maxolva, még is szeretném valamivel meglepni. Ehhez viszont valami nem hétköznapi kellene, amire a 101es kis italkészítésem vajmi kevés. Még sem fordulhatok máshoz, hisz az annyi lenne, hogy kap valamit, amit vettem. Semmi különleges nem lenne benne. Tudom jól, hogy egy primitív saját készítésű csokival sokkal nagyobb örömet okoztak már nekem, mint egy drága minőségi cukrászdai remekművel. A pontokat hiába nézegetem, mostanában vadászatra több időt szenteltem, mint az italkészítés grindelésére, hogy ne csak a legprimitívebb helyekre mehessünk, és legyen benne neki is valami szórakozás. Ami azt illeti Nox-nak forrócsokit küldtem, hm… Nem is rossz ötlet, bár biztos, hogy nem ugyanazt fogom elkészíteni, az nem lenne fair. Kaptam még jó recepteket. Ugyan bonyolultabbat még mindig nem tudtam összehozni, de még is csak saját készítésű lesz. Egy fehér csokoládés forró ital, remélem örülni fog neki hihi~
Épp hazafelé tartottam. Shu-t ma csak a teleportplázáig kísértem, bizonyára már fáradt volt, hisz ma szafariztak Timidussal. Kíváncsi vagyok mennyire fog meglepődni. Azonban mielőtt nekiláttam volna a főzőcskézésnek ellátogattam egy nevesebb cukrászdába. Volt valami más is, amit szerettem volna, és remek ötletnek tűnt egy rózsacsokor, ezt miért cukrászdában keresem? Mert csokiból lesz! Néha napján azért el lehet kényeztetni, remélem azért szereti ennyire az édességet. Dúdolgatva el is terveztem, a továbbiakat, míg a konyhába nem értem, itt azonban már figyelnem kellett mindenre, hogy a lehető legkevesebb dologhoz használjam a rendszert, és ne rontsam el, persze ez utóbbit sikerült vagy háromszor, de nem gond, a végeredmény számít, amit viszont már büszkén felvállalok. Természetesen ajándékcsomagolásba helyezem, majd el is teszem az inventorymba, s megindulok Morishi-ba, pontosabban Shu-hoz. Út közben szépen lassan pötyögöm az üzenetemet.

Szia!
Gondoltam megérdeklődöm, hogy milyen volt az út hazafelé. Na jó, ezt is szeretném tudni, de valami másért írok most. Azért mert olyan szépek a szemeid, és gyönyörű a hajad, a mosolyod mindig elbűvöl. Az öleléseid mindig kellemesek, és mindig ott bujkálsz a gondolataimban. Talán ritkán mondom ki, mert nem voltam hozzászokva ehhez, de…
Szeretlek.
Folyt. köv…

Még várok egy picit az elküldésével, majd amikor már látom a kicsi, de igazán kellemes kisugárzással rendelkező házat elküldöm. Mire odaérek az ajtóhoz már biztos vagyok benne, hogy elolvasta, így a kezembe veszem az ajándékokat, és bátran kopogok. Amikor kinyitja Kedvesen rámosolygok, majd igazán boldog hangon köszöntöm.
-Utólag is Boldog Valentin napot!
Szívesen letámadtam volna már azzal a lendülettel, hogy meglátom, de csak akkor csókolom meg, amikor átveszi az ajándékait, amit remélem elfogad. A csókot sem túlzom el, egyszerűt de kiadósat az ajkaira.

by **Silica** Kedd Márc. 31 2015, 10:22

Köszönöm szépen az aktivitást, sok boldogságot kívánok minden résztvevő párocskának!

Jutalmak:

Anatole (Mirika, Saya, Jun) -> 1500 arany
Arata (Nox) -> 500 arany
Asuka (Kita, Cear) -> 1000 arany
Atoru (Kokoro) -> 500 arany
Cear (Asu, Shu) -> 1000 arany
Jun (Shu) -> 500 arany
Kanami (Kita) -> 500 arany
Katha (Asu) -> 500 arany
Kazuma (Kita) -> 500 arany
Kita (Asuka, Kanami) -> 1000 arany
Kokoro (Atoru) -> 500 arany
Malcolm (Asuka) -> 500 arany
Mirika (Anat) -> 500 arany
Nox (Arata) -> 500 arany
Ozirisz (Szophie) -> 500 arany
Raven (Szophie) -> 500 arany
Rey (Szophie) -> 500 arany
Shu (Asu, Arata) -> 1000 arany
Szophie (Raven) -> 500 arany
Tachibana (Szophie) -> 500 arany

Jutalmak beírva!
(Rosalia)

by Ajánlott tartalom