[Event] Valentin-nap

by **Silica** Vas. Feb. 15 2015, 08:19

Ugye nem gondoltátok, hogy elmarad? Razz

Éljen a nap, melyet az összes szingli gyűlöl! \o/

A feladat egyszerű:

Írj egy szerelmes (vagy csak kedveskedő) levelet az alkalomra minimum ötszáz szóban valakinek.

A jutalom ötszáz arany, azonban az kapja meg, aki a levelet kapta.

(Írhattok valakinek kintre is, vagy NJK-nak, ebben az esetben kiválaszthatjátok, hogy ki kapja meg a pénzt, de ti magatok vagy multi akkor sem lehet.)

Jó áradozást! <3

by **Rinarin Ai Kita** Vas. Feb. 15 2015, 18:12

„Kedves, Drága Asuka.

Meséltem már neked, hogy mi a felejtés? Hogy mit is takar, elveszteni egy emléket?
A felejtés az, mikor elhagysz egy emléket, és képtelen vagy azt újra felidézni, bárhogyan is erőlködsz. Persze az agyad megpróbál valamit a helyére illeszteni, mert képtelen feldolgozni a folyamatos láncban keletkezett ürességet, ezért elkezd a fantáziába menekülni. Amikor ezt először elolvastam valahol, azt hiszem bepánikoltam. Vajon mi az amire valóban emlékszem, és mi a képzelet szüleménye? Miből tudom megállapítani, hogy mi valós, amit a nosztalgia megszépített, és mi az amit csak én hoztam létre magamnak, menekülve a valóság elől? Hogyan lennék képes a továbbiakban elhinni, hogy amire emlékszem, az az igazi, és nem csupán a fantáziám szüleménye?
Pánikba estem, hiszen ha ez igaz, úgy nem bízhatok meg a saját elmémben.
Talán minden emlékem, az is, hogy ezt a levelet megírtam, egyetlen hazugság, amivel menekülni próbálok az egyetlen dolog elől, amit el akarok felejteni. De...
A világom megpróbál felborulni, s mégis, valahogy te képes vagy ellensúlyozni ezt nekem. Nem tudom mi teszi, de úgy érzem, ha veled vagyok, vissza tudod rántani a mindenséget egyenesbe. Azonban, álmatlan estéimen, azon kezdtem el gondolkodni: Mi van, ha te sem vagy valós? Mi van akkor, ha az emlékeim rólad, csak kitalációk, hiszen minden pillanatban új képeket rajzol az agyam a múltamról? Ha viszont ez így van, akkor semmi sem igazi. Sem ez a világ, sem a kinti. Egyetlen árva fűszál sem igazi, s az emberek körülöttem is csak képek akiket az elme fest elém, hogy ne érezzem magam magányosnak. Hogy lekössön valamivel engem is, és magát is.
Nem akarom ezt Asu. Én nem akarok felejteni. Belefáradtam már, hogy azon gondolkodok, mi az igazi, és mi nem. Hogy hol kezdődik az illúzió, és hol a valóság. Úgy örültem, mikor találkoztunk, hiszen annyira igazinak tűntél, olyan elevennek, hogy arra emlékeztetett: van valóság. Minden amit átélek valós, és az emlékeim is azok egytől egyig. De nem tudom ezt egyedül örökre fenntartani. Képtelen vagyok rá, ha magamban sem bízhatok meg. Legszívesebben eldobnám az agyam, hogy többet ne kelljen foglalkoznom az ábrándjaival, viszont honnan tudhatom, hogy megtettem? Lehet, hogy az az emlék is csak egy hazugság lenne, hogy megvédje magát tőlem, és engem is magamtól.
Szakítani akarok a gondolataimmal, és az álmatlan éjszakákkal. Lecserélném az egészet, ha lenne rá módom, úgyhogy kérlek... kérlek. Mondd, hogy te igazi vagy. Csak egyszer éreztesd velem, hogy még van remény az én szétzilált elmémnek. Hogy nem kell újra, és újra, és újra végiggondolnom, hogy mit is felejtettem el, és mi a valódi. Ha valós vagy... kérlek... Legyél a világom súlypontja. Az ami visszahúz a gondolataimból. Valami ami lekapcsolja az agyam, és valódi dolgokat rajzol az emlékek láncolatába. Kérlek téged, legyél az én biztos pontom. Tedd meg ezt szegény, elveszett Rincicádnak.
Soha jobbkor nem írhattam volna ezt, mint Valentin napon.”

A második üzenet néhány órával az előző után érkezik.

„Asu, nem is tudom mi ütött belém, és hogy most mit gondolhatsz rólam. Uram atyám! Bele sem merek gondolni. Az az igazság, hogy mikor ezt megírtam, még jócskán bennem volt a tóparti gombás-vadas mellékhatása. Igazából, mire megkaptad, már nem volt Valentin nap sem, mert szerintem reggeltől estig írhattam, több órás időkiesésekkel, amikor az üvegszekrény tükrére bambultam. Kérlek, töröld azt a levelet – én már megtettem – és felejtsd el az ott olvasottakat. Nem tudom mi beszélt belőlem, de valószínűleg a gomba.

Szeret és ölel Rincicc.”

by **Asuka** Vas. Feb. 15 2015, 20:51

*galambokkal kidíszített üzenet, szívecskék, rózsaszín háttér, meg stuffs*

Kedves Rincicc! *.*

Hát hű, nem is tudjam, mit mondjak. Surprised

Nem éppen arra számítottam, hogy pont tőled kapom az első Valentin napi levelemet. A rajongók hada mindeddig valamiért elkerült, de biztosan csak félénkek. Pedig tudják jól, hogy a konyakos bonbon a kedvencem. Meg minden, ami csoki.
Azt kérded, igazi vagyok-e? Jó kérdés. Magam sem tudom. Gondolj csak bele! Ez az egész világ, egész Aincrad semmi több, mint valaki képzeletének a szüleménye. Hiába érinted a liliomot, hiába érzed leveleinek lágy tapintását, az egész igazán nem létezik. Ez a világ egy hazugság, s minket is az olcsó hazugságok tengerébe söpörtek abban a pillanatban, hogy felcsatlakoztunk a játékba. Itt minden csak egy illúzió. Illúzió az, hogy itt vagyunk. Illúzió az, hogy élünk. Ez nem élet. Ez csak egy hamis kép, egy álom, mely nem hagyja, hogy felébredj, megszabadulva ezáltal a hazugságoktól. Talán örökké a világ fogságába esünk. Talán sosem érezhetjük újra mindazokat a dolgokat, melyek az életet életté varázsolják.
Azt hazudják nekünk, hogy nincs fájdalom, csak gyönyör. Azt hazudják nekünk, hogy nincs kín, nincs szenvedés... Ezen apró, csekély, kellemetlen dolgok hiánya már fel sem tűnik igazán. Már elfelejtettük, milyen is az, ha elesel, és sebesre horzsolod a térded. Már nem is álmodunk a kinti világgal. Pedig ezek azok a dolgok, melyek az életet igazán életté teszik. A fájdalom, s a tőle való rettegés az, ami arra késztet, hogy ne foglalkozz a sebeiddel és a felhorzsolt bőröddel, hanem akkor is állj fel és menj tovább. Ez a világ azonban gonosz. Gonosz, hiszen olyan dolgokat hitet el veled, ami nem igaz. Itt akar tartani, béklyókat köt rád, s elhiteti veled, hogy már nem is hiányzik neked a kinti világ.
Téved.
Nagyon is téved. Odakint még rengeteg dolog vár ránk.
Azonban képes-e eltörölni a lélek fájdalmát? Képes-e megszabadítani mindazoktól a kínoktól, melyek fizikailag ugyan nem, de legbelül valahogyan mégis gyötörnek?
Nem... Ez még a nagy Kayaba Akihikonak sem sikerült. Ez tudod, hogy mit jelent? Hogy az elménk még mindig szabad. Az elménk, igen! Még ha belé is táplálták ezt a tökéletesség szimulátort, ezt az olcsó Utópia utánzatot, még akkor sem volt képes elvenni tőlünk valamit. A gondolkodás és az érzés szabadságát.
Ezek után állítod-e, hogy nem valósak, melyeket érzel? Mered-e azt mondani, hogy minden, amit érezni vélsz, csupán újabb liliom a réten, melynek még az illata is olyan mű, hogy a művirágok hozzá képest igazán valósnak tűnnek, minden hibájukkal ellentétben? Nem, ez a világ nem engedi meg a hibákat... S éppen itt bukott el.
De ne aggódj. Nekem gondom lesz rád. Felszabadítalak a kínok hiányától. Felszabadítalak a bizonytalanságból. Fogd a kezem, s én mutatom a játékból kivezető utat. Akkor pedig, akkor majd odakint, a való világban is megtapasztalhatod a valódi Asukát. Megmutatom neked a valódi csillagokat, s hogy milyen érzés is az, ha végre igazán élsz. Ehhez azonban türelmesnek kell lenned, Rincicc. Idebent mindezt nem nyújthatom, csak ugyanazokat a hazugságokat, amit a játék maga is.
Ne aggódj. Nem kell további évekig itt sínylődnünk. Megfogadom neked, hogy visszanyered szabadságod. Ehhez azonban kellenek a kételyek. Az egyetlen dolog, mely ép elmédnél tart. Az élet velejárója ugyanis mindaz a sötétnek tűnő, fájdalmas dolog, amitől ez a játék aljas módon meg akar fosztani. Azonban amint kikerültünk innen... akkor végre újra értékelni tudjuk majd mindazt a gyönyört, amit a SAO annyira nyilvánvalónak tart.

XoXo
Asuka

U.i.: Dehogy törlöm. Very Happy

by **Rinarin Ai Kita** Vas. Feb. 15 2015, 21:42

Kedves Kanami.

Hát mit is írhatnék neked így Valentin nap alkalmával? Nem ismerlek olyan rég óta – talán kétszer ha találkoztunk – mégis ez alatt az idő alatt is volt egy olyan közös élményünk, amit le sem tagadhatunk. A Super Mario Bros. Hozzánk képest gyönge kezdő, ha a gombákról van szó. Ha érted, hogy értem. Szóval azért azt hiszem megvolt az első összekötő kapocs kettőnk közt, így úgy éreztem, igencsak megérdemelsz tőlem egy levelet legalább Valentin napon.
Mit is mondhatnék? Már az első találkozásunk is egy élmény volt. Mármint gy értem – nem mindennap rendel fennhangon ugyanazt két ember, egy pillanatban, egy fogadóban. De ahogy csillogott a szemed valahányszor a játékra terelődött a téma, és felvetődtek a kocka dolgok, egyszerűen éreztem, hogy ez nem csak ilyen egy alkalmas találka lesz. Bizony nem is lesz az, sőt, szeretném ezt a dolgot csak elmélyíteni kettőnk között.
Mint azt tudod – legalábbis úgy emlékszem, hogy mondtam – hamarosan felcsapok divattervezőnek. Mi több: Aincrad első divattervezőének. Bizony ahogy utána pislogtam a dolognak, nem foglalkozik még ilyesmivel senki, pedig ha valamit megtanultam az MMO-król, az az, hogy amellett, hogy jó statjai legyenek a felszerelésednek, azért fontos az is, hogy menőn nézz ki. Mármint mindenki utálja a giccses full body armorokat, mert egy fénylő konzervdoboznak tűnik benne a karakter. Persze ennek a túlsó fele amit sok ilyen játékban a női karakterekre aggathatunk – most komolyan egy szál melltartóban és láncbugyiban kell megmenteni a világot, ez mekkora eszement baromság már?
Tehát úgy döntöttem ideje, hogy ezt a piaci rést betöltsem a játék boltjai között, ahogy azt anno Asu kollegina is tette, mikor kozmetikus alkimistának ment. És valahogy, nem tudom miért, úgy érzem, nekünk bizony szükségünk van rád, hogy meglegyen a Három Grácia. Ha nem is kraftoló boltos kolleginaként, de mindenképpen jó lenne veled sokkal többet találkozni. Egy élmény volt veled először is találkozni, aztán a második alkalommal együtt gombázni, és szeretnék még sok-sok ilyesféle kalandot átélni veled és rózsaszín barátosnénkkel.
Legyen ez bármennyire is fura, így a semmiből, de valahogy olyannak érzem a mi hármasunkat, mint a varázsló-barbár-tolvaj triumvirátust. Na persze nem szó szerint, de hasonlóképpen. Egy szó mint száz öröm lenne téged viszont látni bármikor. Ha úgy érzed, bármikor szívesen látlak a boltomban is, ha esetleg egy kis ruhaigazításra vagy tippre lenne szükséged. Egy olyan kis tündér mint te biztosan sok kocka fejét fogja elcsavarni ebben a játékban, és ha úgy érzed kell egy plusz löket az amúgy is cuki megjelenésedhez, a Konkurenciában Asu és én is szívesen megvendégelünk. Ha pedig ilyen alkalom miatt látogatsz el hozzánk, még a költségeidet is a cég ajándékaként jegyzem fel.
Persze, ha aztán mégis valamilyen alkotó munka után vágysz, bármikor kibővítjük a helyet, hogy te is behuppanhass mellénk az Aincrad Kizsákmányoló MultiNáció tagjaként ~~kizsebelve minden jöttment szerencsétlent~~ kielégítve a kedves vendégek minden igényét. Ha nem haragszol meg ezzel a levélkével együtt pedig elküldök egy barát felkérést is, mert olyan üres a listánk, hogy azt muszáj valamivel felpezsdíteni, nem igaz? Persze mindkettőnknek megvan az oka, hogy miért nem vettünk fel még szinte senkit a listára, de én úgy érzem, egy komoly kapcsolat kezdete amit mi a gombázás során átéltünk.

Ölel és szeret Ai.

Utóirat: Napszemüveg kell nekünk. A napszemüveg menő. Cool

by **Asuka** Vas. Feb. 15 2015, 22:10

Cearcsimercsi! *-* Tádááááám! Surprised

Tudom, nem számítottál rá, hogy írok neked, ráadásul pont Valentin napon. Remélhetőleg most egy bögyös barnát ölelgetve keresed a boldogságod. Szóval nem is akarok nagyon zavarni. Remélem, jó napod lesz. Wink

Azonban arra gondoltam, hogy a mai napon megköszönöm mindazoknak a játékosoknak, akik számítanak nekem valamit, hogy vannak, és a maguk módján, de támogatnak. Te elsőként jutottál az eszembe. Ami azért vicces, mert amikor megismertük egymást, akkor még nem nagyon kedveltél szerintem, és nekem is picit olyan... olyan furi voltál. Érted... Vagyis remélem, hogy érted. Mert én már nem. Elvesztettem a fonalat. Na mindegy.
Szóval, amikor még Katjával bandáztunk hárman, a menyasszony után kutatva, hát nem igazán repestél tőlem, azt hiszem. Bár meg is értem. Tudod, sokan hasonlóan reagálnak, mint annak idején te, ha meglátnak. Azóta, hogy... hát tudod. Szóval nem vagyok rá büszke. Sosem meséltem neked, hogyan történt... Mert nem feszegeted. Így pedig nekem is kényelmesebb. Nem mintha menekülni akarnék előle, vagy ilyesmi, hiszen biztos vagyok benne, hogy odakint, a való világban még elnyerem ezért a büntetésemet. De ezt már azokra bízom, akik értenek is ehhez.
Na, hol is tartottam? Ja, igen. Szóval, picit előítéletes voltál, amit nem is csodálok. Nem csak a vörös indikátor miatt. A legtöbben azt gondolják, hogy picit butácska vagyok, mert... mert nekem egyszerűen ilyen a stílusom. Még akkor is kicsit izé voltál, amikor Mariével és Sayával mentünk abban az erdőben. Nem estek jól azok a megszólalások. Aztán pedig valami mégis megváltozott. Nem tudom, hogy mi, és miért, de körülbelül onnantól, hogy kiálltunk Shuu és Rencicc ellen. Vagy talán Marie lehetett rád ilyen hatással?
Megváltoztál. Megváltoztál, és ennek örülök. Képes voltál félretenni az előítéleteidet, így pedig egy fontos személy lettél számomra. Szóval, lényegébe véve azért írok most, Valentin napkor, hogy megköszönjem, hogy annak idején beléptél a játékba. Nélküled, és a hozzáállásod nélkül már lehet, hogy rég beleőrültem volna abba, ami itt van. Köszönöm, hogy annyit védtél, amikor alkalmad volt rá. Tudom, hogy még a karácsonyi harcban sem akartál rosszat, még ha meg is döbbentett, amit tettél. Szóval, rengeteg meglepetést tartogatsz még, én pedig... én szeretném látni és megtapasztalni azt a személyt, aki te valójában vagy. Talán nincs bennünk semmi közös, de valamiért mégis keresztezték útjaink egymást. Ennek pedig oka van. Mégpedig az, hogy tanítson.
Félretéve a nyálas csöpögést, mert hát azért nehogy már a barátnőd féltékenységi rohamot kapjon - mert biztos becsajoztál, tuti pasi vagy. Very Happy

Ha meg még sem, csak szólj, és tuti hirdetni foglak a társkeresőben! Erős, magabiztos, megbízható, és lovagiasabb, mint bármelyik lovag! Very Happy

Szóval, csak szeretném újra megköszönni, hogy a játékba léptél, meg hogy félretetted az előítéleteidet irántam. Majd próbálok nem annyira idegesítő meg buta lenni a környezetedben. Ja, meg fogadd el a doboz csokit is, amit küldtem. Én csináltam. *-* Ha pedig egyszer csak eltűnnék a játékból, akkor... akkor tudd, hogy az azért van, mert nem mindenki képes olyan változásokra, mint te. Mert nem mindenki hajlamos arra, hogy a látszat mögé nézzenek, és megismerjék az embert az avatar alatt. Vigyázz magadra, nehogy ebbe a csapdába ess!

XoXo
Asuka

by **Asuka** Hétf. Feb. 16 2015, 17:20

*A levél mellé egy kisebb csomag csokoládé, valamint egy viktoriánus stílusú, kinyitható medalion jár. A medálban annak a fényképnek a másolata van bent, amit egyszer még Shuu mutatott Asunak*

Szia, Shuu-Shuu! *-*

Biztosan meglep, hogy írok. Már ha észreveszed egyáltalán a millió kis levélkéd mellett. Mert abban viszont én egészen biztos vagyok, hogy nagyon sok levelet kaphattál. Nem csak azért, mert csak-csak meséltél nekem a rejtélyes udvarlódról. Rolling Eyes

Hanem azért, mert megérdemled, hogy megköszönjék neked a segítséget, amit adtál.
Ugyan sok embert ismerek Aincradban, még a mostani nagy frontosok közül is egyet-kettőt, a legtöbben nem hajlandóak leereszkedni a "picik" szintjére. Azt hiszik, az megalázó, meg minden. Legalábbis, nekem úgy tűnik néha. Ez nem feltétlenül van így, de így jön le. Tudod, amikor nagyon kicsi szintű voltam, akkor sem volt ott soha senki, hogy fogja a kezem, és megmutassa, mi a helyes, mit kell tennem, hogyan fejlődjek. Akiknek pedig erre lehetőségük lett volna, azok elnéztek felettem, meg a többi kis szintű között. Talán sosem meséltem még azt, amikor elmentünk egy minibossra, s gyakorlatilag minden picit csak arra használtak a nagyok, hogy switcheltethessék magukat. Akkor még a régi switch rendszer volt. Nekünk meg persze esélyünk sem volt bizonyítani.
Te azonban nem vagy olyan, mint ők. Harcoltam ellened, többször is, és tudom, hogy nem vagy olyan, mint ők. Képes vagy lealacsonyodni a picik szintjére, csakis azért, hogy segíthess nekik. Jó, mondjuk az nem segít, hogy Timi ellen nem lehet nyerni, de akkor is. Most pedig hamarosan a fronton fogok harcolni... legalábbis megpróbálkozom vele, amint elérem a megfelelő szintet. Ezt pedig igazából nagyrészt csak neked köszönhetem. Ahogyan az összes többi kis szintű játékos is, akiket felkaroltál, mint például Cearso, vagy... hát nem tudom. Biztosan sok ilyen van.
A mai napot ezért arra használom, hogy köszönő levelet írjak mindenkinek, aki valamilyen módon hozzájárult, hogy most itt lehessek. Ez nem volt egyszerű. Talán emlékszel még, amikor először találkoztunk. Valószínűleg elég zaklatott lehettem, hiszen majdnem egy éven keresztül tartózkodtam egy elzárt kazamata mélyén. Meg aztán... szóval, igazából elmeséltem mindent. Nem tudom, hogy a Sors keze, vagy csupán a véletlen műve az, hogy pont veled sikerült összefutnom, de úgy érzem, hogy ennél jobb nem is történhetett volna. Vagyis de... ha sosem megyek le abba a kazamatába.
Szóval, elég sok idő eltelt. Többek között neked köszönhetem, hogy talpra álltam. Már-már azt is meg merem kockáztatni, hogy vannak barátaim. Vagy valami olyasmi. Persze, az ilyen Rencica félék még mindig ott vannak, szerte a világban, és már elég unalmasak. De úgy döntöttem, példát veszek rólad, és kiállok önmagamért, meg minden kis szintűért. Én persze sosem fogom tudni őket úgy támogatni, mint te. De biztosan találok valamit, amivel segíthetek. Amivel igazán jót teszek. Még tényleg nem tudom, mi lenne az ideális. De ez majd úgyis kialakul, nem?
Na, de hogy lásd, nem csak szövegelek, küldtem neked egy itemet. Az alapján a fénykép alapján, amit a fotókristállyal megmutattál. Már elég régóta gondolkozom rajta, mivel is tudnám kifejezni, hogy mennyire hálás vagyok azért, amit teszel. Szóval, remélem, hogy szeretettel telt majd el, bármikor lepillantasz a nyakékre. Én magam csináltam. Azt pedig ne feledd, hogy anyukád hiába távozott el köztünk, lelke egy része még mindig benned lakozik. Ezt soha senki nem veheti el tőled.
Remélem, minden rendben, Timit pedig üdvözlöm. Very Happy

XoXo
Asuka

U.i.: A bonbon nem lett olyan szép, mint szerettem volna, ne haragudj. Sad

Eredetileg pici, sárkány alakú csokikat akartam csinálni, de sajnos szétfolyt az egész. Azért remélem, ízleni fog az is.

by **Cearso** Hétf. Feb. 16 2015, 18:55

Ez a nap is eljött. Nem mintha bejelöltem volna piros szívecskékkel és hatalmas karikákkal a naptárban. Nem lett volna sok értelme, hisz akit tényleg szeretek, annak nem hiszem, hogy tudnék bármit is küldeni idebentről. Még ha csak egy egyszerű képeslapról is lenne szó. Nem is szívesen vártam ezt a napot. A legszívesebben a mai napot egész végig egy sötét szobában töltöttem volna elzárva mindentől, és mindenkitől.
Inkább nem is gondolok arra, hogy milyen nap van, de úgy néz ki, hogy van olyan, aki idebentről rám is gondol ezen a napon.
Mindezek után nem tehettem meg azt, hogy ne törődjek ezzel a sokak számára fontos lappal.
Így hát én is nekiálltam a levélírásnak. Először annak, aki nekem küldte a levelet.

Kedves Su!

Most irigykedsz, mi? Ha egy kicsit igyekeztél volna, akkor az a barna most lehetne rózsaszín is. Megvolt rá minden esélyed. Megvolt? Még mindig megvan. Ugyanis per pillanat nincs komoly kapcsolatom. A Valentin nap pedig nem a gyorsan múló kalandok ünnepe tudtommal.
Komolyra fordítva a szót. Igazad volt Nem gondoltam volna, hogy bárkitől is levelet kapok ezen a napon. Ez is csak azt mutatja, mennyire alábecsülöm magam még mindig.
Meglepődnél, de az első pillanatban észre se vettem, hogy az indikátorod színe elüt a többiekétől. Az ilyen dolgok engem sohasem zavartak. Inkább a személyiséged volt az, ami a gubancot okozta kettőnk között, és leginkább azzal tudtam ezt kompenzálni, hogy egy másik tulajdonságodra tereltem a figyelmemet, ami az első pillanatokban a szépséged, majd későbbiekben a vörös indikátorod volt.
Amúgy mindig is érdekelt, hogy hogyan szerezted meg a vörös jelzést a fejed fölé, de sose voltunk olyan helyen, vagy állapotban, hogy rákérdeztem volna. Most meg... Majd beszélsz róla ha jónak látod.
Most már sajnálom, hogy a legtöbb megjegyzésemmel elég rendesen megsértettelek, de az óta megváltozott a véleményem rólad. Nem tudom, mikor jött el a fordulópont. Talán amikor gondolkodás nélkül Marie és utánam sietettek, hogy segítsetek. Vagy mikor szó nélkül tűrted, hogy egy nyíllal a válladban ott hagyjalak az erdő közepén, mert én inkább Marie-t választottam ahelyett, hogy neked segítsek.
Marie-vel azóta sem találkoztam.
Abban az arénában én se tudom mi ütött belém. Nincs mentségem arra, amit tettem. Talán csak az, hogy a kettőtök csókja felszabadított, és el tudtam kezdeni játékként kezelni a játékot. Esetleg te akartad tőlem azt a csókot? Ez esetben az elnézésedet kérem utólag is. Bármikor bepótolhatjuk a dolgot.
Mostantól…
Nem, mégse írom le, hogy mikre számíthatsz tőlem. Maradjon csak meglepetés, ami bármikor előugorhat a dobozból.
Esküszöm, ha valaha is komolyan párkeresésre hajtanám a fejem ebben a világban, te leszel az első, aki az eszembe fog jutni. Persze szigorúan, mint közvetítő.
Köszönöm a csokoládét. Én sajnálatos módon nem tudok főzni, de ha jobban meg akarsz ismerni, akkor állok elébe. Ha adsz egy helyszínt, és egy időpontot, ahol biztonságosan tudunk találkozni kettesben, akkor szinte bármire kapható vagyok, Azt nem tudom megígérni, hogy a valódi Cear-ral fogsz találkozni, mert azóta az aréna óta én magam se tudom, hogy ki is az a valódi Cear.
Az, aki flörtöld veled a kapcsolatunk elején? Vagy az, aki az erdőben azt a sok szemétséget vágta a fejedhez? Esetleg az, aki kiállt melletted, mikor porig aláztak? Talán az, aki gondolkodás nélkül lekapott valakit az aréna közönsége előtt, aki előtte ugyanezt csinálta veled?
Mindegyik én vagyok, de egyikre se tudnám azt mondani, hogy ő a valódi Cear.
De a kedvedért megmutathatom még több oldalamat. Cserébe én is csak azt szeretném, ha a valódi Asu-val találkozhatnék. Akivel abban az erdőben találkoztunk, még ha csak egy pillanatra is. Remélem, nem kérek ezzel lehetetlent.
Ne aggódj, ha valaki abba a hibába esne, hogy nem tudja félretenni az előítéleteit veled kapcsolatban, akkor gondoskodok arról, hogy az illető kövessen oda, ahova téged küldött. Még akkor is, ha ez esetleg az indikátorom elszíneződésével járna. És igen, büszkén fogom viselni a megbélyegzést. Mert azt fogom mondani, hogy volt kiért.
Ölel:
A lovagod (aki mellesleg íjász):
Cear

Talán ez a te lovagod-ós szöveg egy kicsit csepegősen hangzik, de remélem, veszi a lapot, hogy a levél többségét csak poénnak szántam. Persze vannak benne komolyabb gondolatok is, amik szinte mind a szívemből jöttek. Az hogy melyik rész melyik, azt már rábízom, hogy döntse el ő.
Ha már úgyis belejöttem a levélírogatásba, akkor gyorsan megírok még egy levelet. Most kivételesen nem azért, hogy az érzéseimet fejezem ki, egyszerűen valakivel meg akarom osztani a gondolataimat a szerelemről, és mit kell csinálni ha valaki szerelmes a közelében, és arra is kíváncsi vagyok, hogy a levél címzettje, miként vélekedik a dolgokról.

Kedves Timidus.
Gondolom csodálkozol, hogy Shu miért kap ma olyan sok számodra érdektelen levelet. Nem tudom, hogy Shu megpróbálta már elmagyarázni neked, hogy mi is az a szerelem, vagy a Valentin nap, és hogy az emberek miért küldözgetnek ezen a napon a szokásosnál több levelet. Ha még nem, akkor kérdezd meg tőle, és csak utána olvasd tovább a levelet. Én nem tudom, melyek azok a szavak, amiknek az említésével nem érted félre a dolgokat, esetleg máshogy értelmezed, mint ahogy én ki akarnám fejezni.
Nos, a mai nap nem véletlen nem kereslek fel titeket személyesen. Ezt a napot legtöbben legszívesebben azzal a személlyel töltik, akikbe szerelmesek, és ez alól szerintem Shu se kivétel. Bármennyire nem akarod, előbb vagy utóbb Shu is szerelmes lesz. Mivel parancsolni nem tudlak, és harchelyzeten kívül nem is foglak, arra kérlek, hogyha Shu úgy véli, hogy megtalálta az igazit, (mármint azt, akit szeret, és az illető is viszontszereti,) akkor teljes szívedből támogasd a kapcsolatukat, anélkül, hogy rosszat gondolnál Shu választottjáról. Ha a kapcsolatuk őszinte, akkor biztos, hogy sokáig boldogok lesznek együtt. Ebben az esetben ne feledkezz meg egy fontos dologról: Attól, hogy Shu nagyon sokat van együtt egy fiúval, az még nem jelenti azt, hogy téged kevésbé szeret, mint eddig. Ha meg nem egymásnak valóak, az olyan fájdalmakkal járhat, amit sokkal jobb, ha minél hamarabb tapasztal meg a kislány, annál könnyebb lesz neki későbbiekben. Ebben az esetben az a legfontosabb, hogy vigasztald a lányt, és megakadályozd, hogy hülyeséget csináljon. Persze, mondhatnád, hogy már szerelmesnek lenni is hülyeség, és teljesen igazad is van, de mint tudjuk az emberek furcsák, és ehhez hozzátartozik, hogy érzéseik is vannak, amiket csak nehezen tudnak irányítani.
És végezetül: örülök, hogy Shunak olyan társa van, mint te.
Üdvözlettel: Cear
A levél tárgyába egyértelműen beleírom, hogy Timidusnak, majd így küldöm el Shunak az üzenetet.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 16 2015, 19:50

Cearsonak Timikétől <3

Shu természetesen azonnal odahívta a barátját, amint meglátta a levél tárgyát. Már ekkor is mosolygott, de nagyon kellett igyekeznie, hogy még véletlenül se nyissa ki a szemét, hiszen elfordulni nem tudott, ezt nem tette lehetővé a rendszer, így csak csukott szemmel várta, hogy a sárkány irányítsa a kezét, majd válla fölött áthajolva elolvassa a neki címzett levelet. Ezek után már csak a válaszadást kellett megoldani. Ha ez megengedett, akkor eltekintek attól, hogy úgy szerepeljen itt az üzenet, ahogyan azt Timidus leírta, de meg kell jegyezzem, hogy a sárkány kizárólag azokat a szavakat tudta biztos helyességgel leírni, amiket már ő is látott leírva. A többit kiejtés szerint, hol egybe, hol különírva, számos hibával betűzte. Ezeket tessék odagondolni, bár az olvasást nem lehetetleníti el, de emiatt Cear biztosan tudhatta, hogy postafordultával valóban a pet mancsának munkája érkezik hozzá.Ezt persze gondos megbeszélés előzte meg.

-De biztosan nem szeretnéd megnézni, Shu?
-Timi, elmondtam már neked sokszor, hogy neked is lehetnek személyes ügyeid, meg saját levelezésed is. majd írni fogok Akira-sannak, hogy esetleg tegye lehetővé számodra is.
-Nem szükséges. Az olyan színben tüntetne fel, mintha bizalmatlan lennék veled szemben, és bármely levelezésemet rejtegetni kívánnám.
-Timi, úgyis tudom, hogy vannak titkaid neked is. Például ott vannak azok a dolgok, amikről én kérem, hogy ne mondd el nekem.
-Az más. Annak az elmondásával ártanék neked. Ez a levél azonban nem ilyen.
-Hát… figyi, elolvasod, és utána meglátod, hogy van-e benne valami, ami rám tartozik. Rendben?
-Rendben.

Kedves Cearso.

Rosszul gondolod, nem csodálkozom. Jun már említette, hogy Shu sok levelet fog kapni a mai napon, és abban is tévedsz, hogy bármely Shunak szóló üzenet számomra érdektelen lenne. Shu megpróbálta elmagyarázni, és A Könyvet is elolvastam.

szerelem fn. A szeretett személy iránti vágyban és odaadásban megnyilvánuló, nemi vonzalmon alapuló érzelem.

A nemi vonzalom kifejezést nem találtam meg a könyvben.* Shu akkor beszélt nekem erről, amikor a Justin nevű árnyharcossal találkozott, akit a barátjának nevezett. Nincs okom nem akarni azt, hogy Shu szerelmes legyen, az adott személyt azonban természetesen ki fogom vizsgálni, ahogy Justinnal is tettem. Az idomárt megviseli, ha valaki olyanban bízik meg, aki utána becsapja, valamint a barátai halálát sem viseli jól. Ezt igyekeznem kell elkerülni. Az a személy, akit jelenleg kiszemelt, elég nagy hatalommal és erővel rendelkezik ahhoz, hogy számomra is támogatható legyen. Többször váltottak már levelet, és már találkoztak is. Amennyiben Shunak igaza van a kilétét illetően, úgy ez esetben az elveszítés veszélye nem forog fent. Azt, hogy Shu engem nem szeret kevésbé, már elmondta Justin esetében is. Justinnal közösen döntöttek úgy, hogy nem folytatják, így ez nem járt fájdalommal Shu számára. Amennyiben a szerelem elvesztésének olyan tapasztalatát, mely fájdalmakkal jár valóban hamar kell megtapasztalni, úgy erről is gondoskodom. Köszönöm, hogy jelezted ezt. A vigasztalásnak számos módszerét sikerült már elsajátítanom, azonban a legeredményesebb emberek által használt, a hazugság, összeegyeztethetetlen a Shunak tett fogadalmammal. Amennyiben erre vonatkozóan javaslatokat adsz, az hasznos lesz az idomár védelme érdekében. Azt, hogy Shu hülyeséget csináljon, állandóan igyekszem megakadályozni, erre nem kell felhívnod a figyelmemet.

Amennyiben az utolsó mondatodra ez a helyes válasz, úgy köszönöm.

Üdvözlettel: Timidus

*Azt, és még pár lapot Shu odaadó gondossággal eltávolította, mielőtt az a sárkány mancsaiba juthatott volna.

by **Asuka** Kedd Feb. 17 2015, 09:54

Szia, Katha!

Hát, nem is tudom, hol kezdjem. Először is, hadd gratuláljak a legutóbbi nyerésedhez az Arénában. Ismerve a képességeidet, meg a legelső harcunk kimenetelét a Pengék Táncáról, nem számítottam arra, hogy nyerni fogsz ellenem. Még ha ezt ilyen piszkos, aljas, és gusztustalan módszerekkel is érted el.
Igazából éppen ezért is írok. Tudod, még mindig nem tértem magamhoz teljesen a közös arénánk után. Nem tudom, a bíbor színű indikátor teszi, vagy pedig a törékeny, nőies figurám, de nem ez volt az első, hogy ilyen módokon próbáltak megalázni. Ráadásul pont az Arénában. A pasid - mert hát gondolom, az a Tachikotó Mobokotó, vagy hogy is hívják - pedig tényleg elvetette a sulykot. Azóta folyamatosan bekapcsolva tartom az etikai módot, hogy ne történhessen még egyszer ilyen. Cseppet sem élvezem, ha ilyen módon kerekednek felém, s jobban szeretem eldönteni én, hogy ki az, aki bármilyen módon hozzáérhet ruházatomhoz, hogy leszaggassa rólam.
Tachikotó nem az az ember, akinek ezt hagynám.
Ami viszont azóta piszkálja az agyamat: te nem vagy féltékeny? Persze, jó, jó, semmi baj azzal, ha valaki a nyílt kapcsolatokat preferálja, hallottam ilyenről. Meg ugye, egyetemista vagyok, szóval tudom, milyen belemenni az őrült dolgokba. De akkor sem teljesen vágom. Annyira lazán és nyugodtan meg higgadtan fogadtad az utasításait, hogy az egészen irigylésre méltó. Nem értem, miért vagy együtt valakivel, aki ennyire gonosz. Láttam, hogy az ujjai köré csavart, és teljesen megmanipulált téged. Mondd csak, Katha. Te ettől boldog vagy?
Én nem vagyok boldog. Nem voltam boldog, amikor Tachikotó arra a sok dologra rávett téged, ezáltal pedig engem is. Nem voltam boldog, hogy még Cearcsimercsi is teljesen kifordult magából. Azonban amikor megkaptam tőled azt a csókot... tudod, egy pillanatra újra embernek éreztem magam. Amióta a játékba kerültem, nem sokan érdeklődnek irántam ilyen téren... mert mind azt hiszik, csak egy olcsó numera vagyok, semmi több. Éppen ezért pedig kerülöm is a flörtölgetéseket, hiszen a látszat ellenére én egy komoly ember vagyok, komoly igényekkel. Nem tudom elengedni azt a csókot, azt az egyetlen csókot, amivel megajándékoztál. Ami azt illeti, a játékban ez az első ilyen, amit kaptam... S azóta sem tudom kiverni a fejemből. Nem érezted te is azt a szikrát? Tudod, az a bizonyos bádábumm! Azt a csiribí! Ezt nem is tudom, hogyan írjam körül igazán.
Össze vagyok zavarodva. Félek. Mi van, ha csak a folyamatos magány az, ami ezt teszi velem? Vagy valóban jobban kedvelnélek? Nem tudom... Nem tudom kiverni a fejemből a történteket. Azóta veled álmodok, azóta mindenhová elkísér pimasz érintésed. Éppen emiatt arra kérlek, hogy kísérj el engem is egy útra. Egy útra, mely során el tudom dönteni, hogy mit is szeretnék.
Ne érts félre. Nem szeretnék rád akaszkodni. Ha nem érzel semmi effélét irányomban, azt én teljesen megértem. De szeretném megbeszélni veled a történteket, hogy legalább feldolgozhassam.
Találkozz velem a Félhold Öbölben, a holnapi napon. Kérlek. Ott majd végre kiderül, lesz-e jövője kapcsolatunknak, csókunknak. Csak szeretném megbeszélni, hogy mi is történt. Így aztán talán könnyebben elengedhetlek.

Ölel:
Asuka

by **Shukaku** Kedd Feb. 17 2015, 10:14

Drága Akira-san!

Kedves Kayaba Akihiko! Izé... Jun azt mondta, hogy tegeződnöm kellene... de nem szeretnék tiszteletlen lenni... szóval... Biztosan vissza tudod nézni, hogy hányszor nyitottam meg és csuktam be az üzenetküldő panelt. Nem tudom üzenetben leírni. Egyszerűen nem tudom, hogy mi olyat írhatnék neked, amitől nem lesz ez az egész nagyon furcsa. Jun azt mondta, hogy legyen a vallomás spontán, úgyhogy ezért vettem inkább hangrögzítő kristályra. *itt hallatszik egy nagy, mély levegővétel* Jun szerint szeretlek, de ezt is tudod, gondolom. Tizenöt éves vagyok, és Jun azt mondta, hogy ilyenkor már lehetek szerelmes. Egyszer már voltam is. Na jó, kétszer, de az első az még a kinti világban volt, szóval arról te nem tudhatsz. Az az első nagyon csúnyán becsapott, és utána sokáig nem is mertem senkivel úgy beszélgetni. Tudom, hogy te nagyon okos vagy, és biztosan nem szeretnél olyan butaságokat hallgatni, mint amiket én most itt elmondok… de Jun szerint mindent el kell mondanom, mert őszintén el kell mondani, ha valakit szeretünk. Mindig is csodáltalak, de sohasem tudtam, hogy szerelmes vagyok beléd. Mindig is tetszett… például… a hangod. Amikor először meghallottam a hangodat, akkor alig tudtam figyelni arra, amit mondtál. Nagyon szép hangod van, olyan… határozott. Meg… meg ahogy beszélsz. Nyugodtan, magabiztosan, de mégsem olyan érzelemmentesen, mint Timi. Törődést hallottam a hangodból. Erről tudtam azon az eventen is, hogy az a valaki nem te vagy. Az ő hangjából csak a tudálékosság hallatszott. De… igaz, hogy nem láttam az arcodat, de Jun szerint biztosan fiatal is vagy, meg ilyesmi. Azt mondta, hogy az ilyen ambiciózus emberek, akik ekkora dolgokat tesznek, azok mind fiatalok. És magas is vagy… biztosan nem csak amiatt, mert, hogy úgy jelentél meg, hanem úgy amúgy is. Azt mondtad, hogy már találkoztunk, és nekem van is egy sejtésem arról, hogy hol és mikor. Az elején is azt hittem, hogy biztosan te vezeted azt a küldetést, azért is jelentkeztem, szóval nagyon örülök, hogy ott lehettem. Meg… meg annak is persze, hogy itt itt lehetek úgy általában. De ezt már mondtam. Most… most valahogy minden jól alakul. Hinarival is igyekszem kibékülni, Mirikával is jóban vagyunk, és Anattal egy egész napot eltöltöttünk. Most Timidus is azon dolgozik, hogy kicsit rendbe szedje a céhet, meg a többi céhet is. A frontot nem akarjuk segíteni, de azt sem akarjuk, hogy sokan meghaljanak. A vörikkel is elkezdtünk ismerkedni, hogy megtudjuk, hogy melyikük is ártatlan. De… de gondolom nem erről kellene beszélnem. Annyira nem tudom, hogy mit mondjak, de nem akarok csak úgy röviden, hogy kimondom azt a szót. Jun szerint ahhoz meg kell teremteni az… az idillt. Nagyon szeretném, ha eljönnél hozzám. Igyekszem mindig mindenkivel kedves lenni, és nem csak azért, mert nem tudom, hogy mikor vagy te az az idegen álruhában. Nagyon kedves volt tőled, hogy megszervezted a többieknek azt a találkozós bigyuszt, és én is nagyon köszönöm a plakátot. Nagyon… előnyös lett a kép. És… és… szóval… a csokitortával is nagyon sokat dolgoztam. Remélem tetszik, és ízleni is fog. Nem tudom, hogy mennyire volt ötletes Aincradot megcsinálnom csokiból… és nem, nem téged akartalak utánozni, mert tudom, hogy az lehetetlen, csak… remélem tetszeni fog… jó étvágyat hozzá. Minden szint másfajta csokiból van, és még gianduja csokit is találtam hozzá, pedig az nagyon nagyon ritka… most hallottam róla először a cukrászdában. Meg van benne marcipán, meg mandula… és sok minden. Megnéztem a cukrászdákban, hogy mik a legdrágább sütik, és olyan ízt próbáltam összerakni… gondoltam azt tetted legdrágábbra, amit legjobban szeretsz. Én… ha esetleg… ha esetleg nem lenne Junnak igaza… én biztosan nem bántódnék meg… tényleg nem. Tudom, hogy hozzád biztosan valaki okosabb illene. Vagy… vagy talán már van is valakid. Én… nem akartam zavarni… és… és ha esetleg nem… akkor csak úgy… úgy ajándékba… olyat is szoktak ilyenkor, hogy csak fiú ismerősnek. Minden fiú ismerősömnek küldök is csokit… és képzeld, Ceartól még Timidus is kapott levelet. Szóval… én csak látni szeretnélek akkor is, ha te nem úgy gondolsz… rám… és akkor is rengeteg hálával tartozom, és sok-sok szeretettel fogok neked még küldeni dolgokat, meg leveleket, ha valamit látok. Tudom, hogy te is itt vagy, és figyeled, hogy hogyan alakíthatod még úgy a világot, hogy nekünk a legjobb legyen, de gondolom akkor is örülsz a segítségnek. Ugye örülsz, és nem idegesítelek vele? Csak… csak így picit olyan, mintha egy kicsit melletted dolgozhatnék. Nem voltam bétás, de Maxweld professzor elmondta, hogy milyen volt az. De… mindjárt lejár a kristály, és gondolom tolakodás lenne kettőt küldeni rögtön. Szóval… várom a válaszodat, és ha mégis eljönnél, akkor én nem olyan buta kérdésekkel nyaggatnálak, mint ami azon az eventen volt. Meg… talán neked is vannak kérdéseid… talán. Most… most elköszönök. Köszönök szépen mindent, és… és Timidus is üdvözöl… meg Jun… meg sokan mások is… és nagyon hálásak neked, amiért mindezt megalkottad nekünk.

Köszönjük!

Mivel Jun érdeme, hogy Shu összeszedte a bátorságát, ezért a jutalmat ő kapja. :3

by **Anatole Saito** Kedd Feb. 17 2015, 10:39

Szia pöttöm cicamicám!

Hát tudod, Valcsi-napcsi van ma, ezért pötyögök most neked szívem kicsiny szottya. Ez a nap a miénk és ígérem neked, minden percét élvezni fogod! Sütöttem reggeli fánkocskákat és mufinkákat és nem, nem tettem bele semmilyen csípőset. Nem, még a lekvárba sem. Cserkészbecsszó! Most így felemeltem a kezem, tudod, mikor esküdöznek. Naszóval, elkészültem a finomságokkal és ne lepődj meg, ha betöröm az ablakod. Mióta gyúrok, kicsit nehezen zabolázom a bicepszemet, a kavicsok meg kemények, tudod, mint az admirális hentai

Szóval majd kopogtatok az ablakocskádon, aztán megreggelizünk, aztán elviszlek shoppingolni, meg csónakázni, meg sétálni a Smaragd parkban, meg sütikézni, és még Aldot is kiöltöztettem, olyan mint egy nagy rózsaszín habcsók, szóval igazán kitettünk magadért, hogy szívecskédben szerelmetes érzések gyúljanak, hogy hasikádban pillangók repdessenek és hogy hamarabb ledobd a bugyidat Rolling Eyes

No, ne vágj ilyen durcás pofit, csak őszinte vagyok és ha rák vörös a fejed, az olyan cuki és jól áll neked :3 Meg ha felmegy a vérnyomásod, akkor hamarabb felébredsz Razz

És különben is, legalább őszinte vagyok!

Már itt is vagyok ciculi, engedd be a kandúrodat!

Ablakon koppanó apró kavicsok hangja jelzi Mirikának, hogy hősszerelmese valóban máris megérkezett. Ha Miri kiles az ablakon, akkor Anat ott integet neki lent és nem akármilyen gúnyában feszít. Kettejük történetében emlékezetes részlet volt, amikor elmentek bálozni. Azt most tegyük félre, hogy milyen tragikus kimenetele lett az összejövetelnek, arra viszont szívesen emlékeznek vissza, hogy milyen izgatottan készültek az estére. S akkor, az a fehér öltöny indított be egy folyamatot, amely végzetessé vált. A szó pozitív értelmében. Így hát a mai nap Anatole egy kellemes krémszínű, hosszú kabátban jelent meg, zakója pedig hasonlóan világos, zakójának mellzsebébe pedig egy vérvörös rózsa van tűzve. Amikor tekintete összetalálkozik a pöttömével, kisfiúsan elmosolyodik, majd magabiztosabban odakacsint a lányra és már szökken is tovább, hogy felérjen az emeleti szobába.

Mirikához újabb újabb üzenet érkezik.

Jó reggelt Kincsem!

Tekintsünk el aziménti komolytalan levelemtől, az csak azért volt, hogy mosolyt csaljak az arcodra. Ez pedig azért íródott, hogy amíg felérek hozzád, addig se unatkozz. Nyugalom, komótosan lépkedek föl a lépcsőfokokon, lesz időd olvasni és arra is, hogy kicsípd magadat. Az iménti levelem abból a szempontból mondjuk nem volt komolytalan, hogy valóban szeretnélek elvinni ma szép helyekre andalogni. A tenyeremen foglak ma hordozni. Persze máskor is, de ma mindent úgy teszek, ahogy neked tetszik. Tudod, hogy nem vagyok oda ezért az "ünnepnapért", de nem szeretném, hogy emiatt negatív megkülönböztetés érjen a többi szerelmes hölgyhöz képest, szóval igyekszem kitenni magamért.
Köszönöm neked az elmúlt éveket, köszönöm, hogy mindig kitartottál mellettem, hogy elviseled a habókos butaságaimat, a hirtelenségemet, a kotnyelességemet, a bugyuta vigyorgásaimat, a szétszórtságomat, a meggondolatlanságomat és a csípős ételek okozta kellemetlenségeket. Sajnálok minden alkalmat, amikor megbántottalak, amikor nem voltam ott melletted, pedig számítottál rám, és minden olyasmit, amivel szomorúságot okoztam neked. Elnézést kérek azért is, hogy időnként nem tudok parancsolni a vágyaimnak, és hogy enm viselkedek mindig úriemberhez méltóan. De azt is hozzá kell tennem, hogy ez a te hibád, mert ha nem lennél olyen őrjítően csinos, akkor megkönnyítenéd a dolgomat Razz

Már itt is vagyok a fánkokkal, úgyhogy engedj be kérlek, hadd öleljelek magamhoz! :3

Szeretlek,
Mackód

by **Silica** Kedd Feb. 17 2015, 11:34

Örülök, hogy ennyire tetszik az event. Embarassed

Egy hónapig lesz nyitva a topik, utána kapjátok a jutit.

Eddigi jutalmak:

by **Asuka** Kedd Feb. 17 2015, 12:21

Kedves Maszkos Múzsám!

Ugyan nem ismersz engem, de én ismerlek téged. Nagy rajongója vagyok munkásságodnak. Persze, személyesen talán sohasem találkoztunk, legalábbis, azt hiszem, nem volt erre alkalom. Mindazonáltal azóta követem munkásságodat, hogy először hallottam rólad.
Ó, s milyen jó, hogy hallottam rólad! Rengeteget inspiráltál, tudod. Eleinte persze az egész olyan furcsa volt, hiszen sosem gondoltam volna, hogy egy ismeretlen személy felé fogok valamiféle kötődést érezni. De valamiért, valamiért elkezdtem vonzódni irántad, s mindazon csodálatos, zseniális és drámai tettek iránt, melyeket megtettél. Persze mindezt titokban kellett tartanom, még legkedvesebb barátaim elől is. Ha csak sejtik, ha csak megsejtik, miféle érzéseket táplálok a rejtélyes Maszkos Mészáros felé... Akkor azt hiszem, már nem lennék ott, ahol. Akkoriban még inkább ezt a szót használtam rád. Aztán elgondolkoztam kissé, s rájöttem, hogy több vagy te egyszerű mészárosnál. Új fogalmat találtam ki rád, Múzsám.
Ott voltam a harcra vágyóak között, amikor a Pengék Táncában részt vettél. Majd pedig ott voltam, amikor az Arénában olyan csodálatos műsort rendeztél. Talán feltűnhetett neked is egy másik vörös indikátor. Talán észrevetted az egy szál, árva pipacsot a zöldellő réten, aki a saját magányában lehet, éppen arra vágyott, hogy más pipacsok is megjelenjenek mellette. Láttam, amit akkor tettél, s láttam azt a reakciót is, amit kiváltottál vele. Megtörted a csendet, a semmittevést, amit a népek annyira szeretnek, s megmozgattál bennük valamit. Ha mást nem, akkor a dühöt vagy a felháborodást.
Én viszont... Én azonban egészen mást láttam. Én megláttam benned a Művészt, a Múzsát, s mindazt, ami miatt annyira rajongok irántad. Tudod, ha te nem lennél, akkor sosem ismerem meg igazán önmagam, s valós vágyaimat. Rájöttem, hogy többre vagyok képes, mintsem hogy fűszálként tengődjek a réten. Ezért is döntöttem úgy, hogy kitűnök a többiek közül, hogy én valami más leszek. Neked köszönhetem azt, hogy megtaláltam az utamat. Olyan ösvényre léptem, amit ezelőtt senki sem vett észre. Mégis, mégis neked köszönhetem, hogy kitapostad nekem az ösvényt. Onnantól pedig, hogy elkezdtem lépkedni rajta, már nekem kellett boldogulnom.
Mikor kiderült, hogy börtönbe zártak, én még mindig hittem. Hittem benne, hogy ez még nem a vég. Túl ravasz vagy ahhoz, hogy ennyivel el tudjanak intézni. Megpróbáltak ezáltal kételyt ébreszteni bennem, s kétséget táplálni őszinte szívembe, de én ellenálltam. Ellenálltam, hiszen tudtam jól, hogy nekem még dolgom lesz veled. Most sem vágyok másra, csak hogy egyszer személyesen is elmeséld nekem tetteidet. Hogy tőled hallhassam azt, miként rengetted meg a világot, hogyan fordítottad ki emberek tucatjainak gondolkodását, miként érted el, hogy ekkora hírnévre tegyél szert, s százak, ezrek életét tetted mássá. Kirángattad még a pökhendi céheket is a saját komfort zónájukból. Én pedig ezt értékelem. Rángass ki engem is belőle! Hajtsunk végre együtt olyan tetteket, melyeket ezelőtt soha senki sem! Tegyük helyre egész Aincradot! S mi... mi ketten együtt uralkodhatunk a világon!
Bízom... igen, bízom benne, hogy ez egyszer megtörténhet. Tudom, hogy a helyzet nem egyszerű, hiszen ahogyan téged is figyelnek, úgy engem is szemmel tartanak. Veszélyes játszmát űzünk mi ketten. Azonban éppen ezért össze kell tartanunk. Úgy gondolom, mi ketten okosabbak vagyunk az összes fűszálnál, s talán ezért kellett pipacsokká válnunk. Célunk van, célunk van együtt. Közösen fantasztikus tetteket hajthatunk végre.
Addig azonban megmaradok hű rajongód, kedves Maszkos Múzsám. Remélem, egyszer személyesen is találkozhatunk. Ne feledd: erősebb és okosabb vagy azoknál, akik esetleg ki akarnak használni téged.

XoXo
Egy rajongód

by **Kokoro** Kedd Feb. 17 2015, 15:29

Atoru
Én még sosem írtam levelet. Bocsánat, ha esetleg elrontanék benne valamit. Még soha nem is kaptam. Nem tudok semmit. Csak most olvastam. Egy könyvet az ünnepekről. Tudod, ma nagyon meg voltam lepődve. Csodálkoztam, miért mosolyog mindenki. Mikor kiléptem a kapun a városba, meg voltam ijedve. Mert tudod, nem tudtam, mi a baj. Vagy mi nem baj. Nekem még sosem volt szülinapom sem. Csak tudom, hogy mikor születtem. De otthon még sosem ünnepelték. A lányok rám mosolyogtak. Meg azt kívánták, ma ne dolgozzak. De mindig kellett akkor is dolgoznom. Tudod, én csak itt tudtam meg, mi az a szülinap. És én megijedtem, hogy mindenki az enyém miatt ilyen. Én nem akartam, hogy ez legyen, de... aztán tovább olvastam. Nem tudtam, hogy Valentin napon születtem. Bocsánat: Valentin-nap. Mindent elolvastam róla. És utána láttam a kiírást is. Hogy lehet írni valakinek, aki ettől kap valamit. Atoru, én neked akartam írni. Ugye kaptál valamit?
Még nagyon sokat kéne írnom, de még sosem tettem. Mondjuk, nem is tudom, megkapod-e. Biztosan megkapod, mert el fogja küldeni a rendszer. Most épp nem engedi, mert még túl kevés. Figyelj, én... amúgy nem tudom, mi az a szerelem. Még nem találtam óla könyvet. Csak említve mindenhol. És hogy hogyan viselkednek közben az emberek. De amúgy nem tudom, mi lehet ez. Ez nagyon nagy baj? Nem merem a Mirikát megkérdezni. Ma nagyon elfoglalt valami miatt. És én gondoltam, megkérdezlek téged. Te talán tudod, mert okos vagy. Okosabb, mint én. Atoru.
Én semmit se tudok a világról. Tudod, én egész életemben be voltam zárva. Egy hatalmas és sötét házba, sok másik gyerekkel. Különböző korúak voltunk. Tudod, voltak nevelőink, felnőttek, öregek, kövérek. Az iskola fogalmát is te magyaráztad el nekem. Ez nem egy iskola volt, hanem valami más. Minket nem engedtek ki soha sehova, iskolába is. Nem is tudtuk, hogy létezik ilyesmi. Nem volt semmi, csak este dolgoztunk. Az egyik fiú vette a sisakunkat a pénzből, amit szereztem. És már tudom, hogy milyen sok mindent nem tudok. Eleinte nem tudtam, és nagyon féltem.
Atoru, én szeretnélek megkérni valamire. Nem tudom, mennyire nagy kérés, és ha túl nagy, akkor nyugodtan elutasíthatod. Én arra akarlak megkérni, hogy tanítanál? Hogy segítenél? Nagyon buta lány vagyok. Én nem tudok semmit. Vagyis pár dolgot már igen, mert tanultam szorgalmasan, de már félek ettől is. Félek attól, hogy valamit félre fogok érteni. Te viszont okos vagy, és különleges. Melletted mindig gyorsabban ver a szívem, szóval biztosan te vagy az, aki tud segíteni. Nem tudom egyébként, mit jelenthet, de te talán igen. Egyébként, gondoltam, csinálok neked csokit is. Olvastam, hogy Japánban az a szokás, de nem sikerült. Nem volt elég magas a jártasságom hozzá. Megkértem egy másik lányt, hogy csinálja meg. Szóval nem az én csokim, de azért remélem, ízleni fog. Segítettem ám, amúgy, mert ami kellett bele, azt én szedtem össze. Szóval kicsit tőlem is kapod.
Amúgy nem baj, ha nemet mondasz. Én tanulok tovább. Hogy okosabb legyek. Hogy méltó legyek hozzátok.
Még mindig kér pár szót. Nem tudom, mit írhatnék még. Szóval írom akkor azt, hogy várom a válaszod, rendben? Igen, ez jó lesz. Majd bocsánat, ha esetleg piros leszek legközelebb. Most is az vagyok, meg remegek. Nem tudom, el kéne-e ezt tényleg küldenem. Nagyon sok szót kért a rendszer. Pedig én csak ennél kevesebbet akartam. Kélek, ne ijedj meg a hossza miatt. Vagyis, remélem, nem ijedtél meg. És hogy ízlik a csoki.

Szia. És köszönöm. :-)
Houseki no Kokoro

*A levél mellé jár egy tökéletes szívecske alakú csokika is*

by **Asuka** Szer. Feb. 18 2015, 15:37

Malcolmnak, a Malkavitának

Minő boldogság, minő öröm, a globális virágárus ünnepén ezt a levelet fogalmazni neked, kedves Malcolm! Méretes, hosszú litániát, pedig nem vagyok író, cseppet sem, nem ám. Nem vagyok költő, ki papírra vetné minden gondolatát. Nem vagyok festő, ki önnön dühét vászonra vetné, haragot, érzelmet, kételyt keltve mindenkiből, aki csak rápillant, ezzel alávetvén magát a festmény üzenetének. Nem... csak a közönséges Asuka-chan vagyok, aki boltot vezet, az Asuka-chan, aki sosem lel igaz barátokra, az az ostoba, szőke, rózsaszín, buta liba, akinek cukorból van az agyveleje!
De te... te nem hittél neki. Nem hitted el, hogy létezik. Nem hitted, hogy van ilyen, hogy vagyok olyan ostoba, hogy hagyjam a dolgokat csak úgy megtörténni velem. Mi több... mikor csak egy pillanatra, egy futó gondolatra megengedted magadnak ezt a képet, úgy reagáltál, mint senki más. Nem sajnálattal, hanem mélységes, szívből jövő szánalommal! Ez pedig kiemel téged a többi, ostoba halandó közül, kik ennyire engedik megvezetni magukat.
Ebben a pillanatban döbbentem rá, hogy te mennyire más vagy. Megláttam benned a szörnyeteget. Megláttam benned a vonzó Bestiát. Azt, ki nem ismer kegyelmet.
De mit láttam még? Kérdeznéd talán. Én már feltettem magamnak a kérdést. Emlékszem ugyanis egy másikra. Egy másik Malcolmra. Az a Malcolm, aki cseppet sem szeretne perverz megjegyzetekkel illetni. Az a Malcolm, aki talán nincs is tisztában a körülötte történő dolgokkal, aki nincs tudatában teljesen annak, hogy hol is van igazán. Aki egy női latex ruhában kelleti magát, s nem foglalkozva mással, csak a rémülettel, az őszinte, tiszta rémülettel futkorászik az erdőben tovább.
Mondd, mi a titkod? Hova tűnt az, akivel először találkoztam? S ki vagy te? Ki az, aki megpróbált felém kerekedni, ledominálni, s olyan embertelenül förmedt rám?
Emlékszem. Emlékszem arra, amikor sutba vetve addigi viselkedésedet, teljesen kifordultál magadból. Látszatra emberibb lettél. Megszólítható. Valójában viszont távolabb sem állhattál volna tőle. Nem érdekel a jóság, a szentség, az álszentség, csak a játék, a szörnyek játéka, amiben részt vennél. A szánalmas erdőlakóból azonnal átváltoztál mássá, valami egészen mássá. Levetetted a latexet, azonban felvettél vele valami mást. Hűvös volt, cseppet sem megnyugtató, s a nyomában ott járt a halál. Egy másik szörny volt. Talán értelmesebb, de kétség kívül veszélyesebb.
Melyik vagy te valójában, Malcolm? Ez a két személy egy és ugyanaz lenne? Ha igen, akkor melyik a valósabb? Melyik vagy te igazán, Malcolm?
S még milyen oldaladat rejtegeted előlem, Malcolm?
Titkok. Titkok, titkok mindenütt. Nekem is van titkom. Neked is van titkod. Meddig? Meddig lehetsz képes elfátyolozni előlem mindet? Meddig leszel képes elhinni, hogy nem hullik le rólad minden lepel?
Tudni. Tudni akarom, mit tartogatsz még.
A galamb szárnyal.
A gondolat a földön ragadt.
Melyik vagy te? A galamb, vagy a gondolat? Mit kell tennem, hogy szétnyithassam a koponyádat, s megnézhessem, mi rejlik burkod alatt?
Gratulálok. Kíváncsivá tettél. Talán az egyetlen olyan személy vagy Aincradban, akinek nem tudom megfejteni elméjét. Ez viszont nem maradhat így. Meg kell ismernem démonaidat, látni akarom a Szörnyeteget ismét. Szükségem van a Szörnyetegre, hogy ekképpen saját szörnyetegem étvágyát is csillapíthassam. Igen, ennek így kell lennie. Nem lehet másként. Így kell lennie.

A Szörnyeteg sosem hagyná éhezni a Szépséget. Ugye?

Asuka

by **Szophie** Csüt. Feb. 19 2015, 19:33

Nyuszim!

Tudom már, mit rontottam el. Mindent értek. Azt kívánom, ülj itt előttem. De félek, akkor gyenge lennék. Egyszer kipróbálnám, tényleg kikísérletezném. De ehhez még gyenge vagyok.
Próbáltál már közel, tényleg nagyon közel állni egy emberhez úgy, hogy közben mégsem értél hozzá? Én Vezérrel kísérleteztem. Egyáltalán nem vonzódom az állathoz, természetesen. Mégis, amikor ott álltam, alig pár milliméterre tőle, éreztem a kis szikrákat. Nem ugyanaz, mint a közeledben, de valami mégis volt. Meleg kicsi részecskék fúródtak közénk. És mágnesként vonzott, hogy hozzáérjek.
Majd léptem egyet hátra, és ez a vonzás megszűnt. Ha mással játszom el, ugyanígy működik, csak talán a távolság az, ami változó. Ha veled vagyok, talán a terem két végén ülve sem szűnne meg ez a vonzás. Mégis, sok-sok méterre tőled, most egyáltalán nem érzem. Hogy miért van ez? Fogalmam sincs. Azt hiszem, ezt nevezik vörösnek. Én legalábbis ilyennek képzelem el. És tudod, kifejezetten utálom azt a színt.
Viszont elgondolkodtató.. Akkor mi a kék?
Nem mondom, hogy az elmúlt hónapokban erről gondolkodtam mindvégig, egyértelműen nem ez az "eltűnésem" oka. Gondolom, te is tudod. Nem ez miatt nem jelentkeztem. De nem is azért, mert nem jutottál eszembe.
Hogy mit is csináltam ezidáig? Elhiszed, ha azt mondom, magam sem tudom? Nem emlékszem, talán csak részletekre. Kalandoztam, úgy hiszem. Emlékeimben fák árnyéka, szél susogása, és hideg havas mezők képei rémlenek fel. Pár arc, elvétett pillanatban megismert emberek. És te. Emlékszem, ahogy megjelentél a gondolataimban. Ez az egy kép tökéletesen tiszta.
Azt hiszem, arra gondoltam, nem beszélek többet senkivel. Hogy mindenkit kizárok az életemből. Felejteni akartam mindent, mi fájdalommal járhat. Hisz ismersz..
És mind jobban elköteleztem magam ez mellett a döntés mellett, annál jobban húztak vissza azok az idegenek, akikkel találkoztam, és.. és a vissza-vissza térő képed.
Ültem, és figyeltem a hógömböt. Majd inkább elmenekültem az erdőbe. Egyszer-egyszer jártam csak haza, de az a nyomorult dísz minden alkalommal ott virított, ugyanott az asztalomon, ahol hagytad. Nem merek hozzányúlni. Túlságosan szilárdan áll ahhoz. Erős, és az én kezeim által megingathatatlan.
Tudnod kell, hogy amikor eszembe jutottál, sosem az arcod, vagy a mosolyod volt a legelevenebb. Sokkal inkább a hangod, és a szemeid fénye, az a mélység, mely magában rejti az univerzumot, és magába zárta a Csillagot.
Megjegyzem, ez még számomra is rettenetesen nyálasan hangzik, de ez az igazság. Nem írhatok mást. Nem akarok mást írni.
A felejtésbe mindenkit belevettem, te sem voltál kivétel. Aztán úgy döntöttem, hogy talán lehetsz az egyetlen, akit meghagyok az emlékeimben. Végül senkitől sem sikerült igazán eltávolodnom.
Azt hiszem, megváltoztam. Nincsen kinti Szo. És a sokak által megismert benti sem létezik, mindketten tudjuk, hogy ő egy hazugság.
De akkor ki is vagyok én? Még kialakulóban van ez, azt hiszem. Én sem tudom biztosra. Csak talán egy utat találtam a csöndben és a mélységben. Fogalmam sincs, mit akarok, de halvány célokat tűztem már ki magam elé. És azt hiszem, ez is egy lépés. Persze, ezt te úgyis jobban tudod.. Én nem értek ehhez. És talán igazán semmihez, legalábbis biztosan mindenki így gondolja. Talán így is van.
Ennek a sok szövegnek nincs is ennyire fontos szerepe, de közben mégis. El akarom mesélni, mi minden történt. Már amennyire emlékszem. És nem emlékszem sokra.. Csak arra, hogy többé nem szabad kereskedésnek vennem az életet!
Itt nem kell elvárnom, hogy adjanak valamit, ha én is adok. Az élet lényege talán teljesen más. Nem működik ilyen szabályszerűségeken. Talán valahol mélyen tudtam mindvégig ezt, ezért tudtam elfogadni. A valós szabályait nem ismerem, de igyekszem megtapasztalni.
Először csak azt döntöttem el, nem várok el semmit. Ha szerethetlek, szükségtelen, hogy viszontszeress. Önzetlenség, meg hasonlók. Végül ezen gondolkodtam. Nem mondom, hogy sokat, de nem is keveset. Csak néha a földön fekve, a következő szint alját nézve, csillagokat és végtelen eget képzelve bele.. A fagyos földön, vagy a konyha hideg kövén. Mindegy, hogy hol. És tovább vittem a gondolatmenetet..
Először is: Sajnálom. Tényleg mindent sajnálok. Buta és értetlen voltam. Igazán mérges, pedig érzéseimnek nem volt jogosultsága. Talán azért, mert egészen eddig csak csókokkal és öleléssel próbáltam kifejezni érzéseimet irányodba.
Azt hiszem, a levél is azért született meg, hogy ezen változtassak. Nem vagyok a vallomások nagy embere, hisz tudod, meddig tartott kimondani azt a szót is.. Én nehezen értek meg dolgokat, és még nehezebben ismerek be érzéseket. De hisz ismersz..
És végül te voltál az, aki megadta a kulcsot a rejtvény megfejtéséhez. Megértettem, mit akartál elmondani akkor. Végiggondoltam. Mi is ez a vörös érzés? Fontos egyáltalán? Ronda és én nem szeretem. Igazán nincs is rá szükség. Hisz úgyis csak a közelség az, ami vonzást teremt. Ez csupán csak hazugság. Amint eltávolodunk, megszűnik.
És itt jöttem rá, mi is az a kék érzés. Az, hogy ekkora távolságból is rád gondolok. Hogy képes vagy a döntéseimet befolyásolni, még ha nem is vagy jelen. Hogy a hangod még a leghidegebb időben is meleg. A szemed pedig a legbezártabb, legapróbb, legeldugottabb kis szobában is egy univerzumot tár ki. Nincsen szükség közelségre, sem érintésre. Ez az érzés mindig ugyanolyan erős. Hiába múlik az idő, és hiába nő közöttünk a tér. Ez a szerelem.
Képtelen lennék mindezt élőben kimondani.
Szeretlek.

Feleséged

by **Mirika** Pént. Feb. 20 2015, 11:44

Mirika írta:Drága Mackóm!

Most, hogy eljött a Fehér Nap, úgy döntöttem, hogy most én írok levelet neked. Tudod, hogy visszaadjam azt, amit tőled kaptam. Csak mi lehetünk ilyen bolondok, hogy fordítva csináljuk, nekem kellett volna februárban levelet küldenem, neked pedig most

Megremegtem, és könnybe lábadt a szemem, de valahogy megálltam, hogy ne sírjam el magam máris. Pedig éppen csak elkezdtem írni, elég ciki, hogy máris kezdek megtörni... de ezt mindenképp végig akartam vinni, nem számít, mennyi sebet tépek fel vele.

Mirika írta:Nagyon jól szórakoztam. Nem mondom, hogy a legszebb napot töltöttem veled egy hónapja, mert mindegyik szép volt, amit együtt tölthettünk. Ugyanúgy különleges volt, mint az első randink karácsonykor, az évfordulónk, vagy akár bármelyik hétköznap. Ismersz, tudod, hogy ha morcosnak tűnök, igazából akkor is virulok belül, szóval ne az alapján dönts, hogy mennyit nevettem. Most sokat, mert nem bosszantottál fel kivételesen a hülyeségeiddel Remélem ízlett a csoki. Bárcsak tényleg a két kezemmel készíthettem volna el, és nem holmi jártassággal meg a rendszer segítségével. Sajnálhatod, mert a suliban mindenki az én házi készítésű csokimra ácsingózott Valentin-napon :3

Kénytelen voltam ezen a ponton betömni a számba egy falat csokoládét, de annyira nehezen ment le a torkomon, pedig csak úgy éreztem, mintha gombóc lenne ott. Mélyeket lélegeztem, és igyekeztem megfogni a remegésem. Már a hetedik-nyolcadik mondatba kellett belejavítanom, mert félrenyomtam folyton.

Mirika írta:Tudod, haragszom rád. A szokás azt diktálja, hogy amit Valentin-napon kapsz, azt ma vissza kéne adnod. Meg hát tudod milyen vagyok, ezt én alapból is elvárom. Pedig még csak ahhoz sem ragaszkodtam volna, hogy a tripláját kapjam vissza, megelégedtem volna valami sütivel, vagy egy szexis fehérneművel, amit szerettél volna látni rajtam. Erre fel nem kaptam tőled semmit. Haragszom rád azért is, mert nem szóltál, hogy nem leszel itt. Tulajdonképpen nekem mindegy, mit teszel, csak tudni akarok róla én is, mert így tudom, hogy megbízol bennem. Ezért voltam a múltkor is mérges rád. Veled akartam lenni, osztozni az örömödben és a bánatodban is egyaránt, segíteni levenni a terhet a válladról. Szerintem sokkal könnyebb lett volna így neked is, meg nekem is.

Most viszont olyat tettél, amit sose fogok neked megbocsátani. Olyan helyre mentél, ahová nem mehetek utánad. Vagyis... mehetnék, de tudom, hogy akkor meg én szomorítanálak el téged. Amikor elmentél egyedül szafarizni, akkor is kivoltam miatta, de ez most százszor, ezerszer rosszabb! Hiszen most nem jössz vissza... Tudod, hány éjszakát sírtam át? Goni vagy, elhitetted velem, hogy mindig mellettem leszel, hogy leszel a támaszom, ahogy voltál két évig, de most nincs kihez odabújnom, ha rosszul érzem magam... és most folyamatosan rosszul érzem magam. Szükségem lenne rád!

Nem bírtam tovább. Még annyi mindent le akartam írni, de már nem láttam a könnyeimtől. Elkapott ugyanaz a sírógörcs, ami már annyiszor, és egyszerűen minden másra képtelen voltam, csak a könnyeimet tudtam törölgetni. Szóval elküldtem így a levelet, befejezetlenül. Hátha megkapja, és látva azt, visszajön hozzám onnan, ahonnan nem lehet. Mert hát Anat már annyiszor megszökött előle, és azzal a hamiskás vigyorával röhögte ki újra és újra, és hittem benne, hogy most is ez van. Próbáltam tagadni, de csak rosszabb lett. Haragudni akartam valakire, és bosszút állni, de annyi mindenki tehette... szóval az egyetlen dolog, amit tenni tudtam az volt, hogy folytatom azt, amit csinált. Csak én nem egyedül... egyedül nem lehet túlélni ezt a világot, annyiszor láttam már rá példát. Ő is azt akarná, hogy tegyem a dolgom és óvjam meg a barátainkat, vezessem ki őket innen. Szóval ezt fogom tenni. Büszke vagy rám, ugye, Nacchan?

by **Saya** Pént. Feb. 20 2015, 21:47

/Még Valentin-napon/

Anatole-sama... A Másik vagyok.
Legalábbis ezúttal. Saya is meg fog ajándékozni pár kedves szóval, de majd később, most én vagyok az első :] Az én ügyeim úgyis fontosabbak, meg köthetőek hozzá is.
Szóval megint nem vagy elérhető napok óta. Ez így nem helyes, elvégre, még mindig te vagy a céhvezér, ezen kívül lehet, hogy Jun a jobb kezed, de attól még nem fogunk hozzá szaladni minden bajjal. Igaz, hozzád se, de mégis vannak ügyek, amiket nem kéne halasztani, vagy amiket egész egyszerűen mondani akarunk, mert "mégis csak tudnod kell róla". Már Shukaku is a fejünket vette, amiért nem zavart Saya előbb, és ő még mindig nem mer előrukkolni a dologgal, nekem viszont elegem lett. Persze most lehet mondani, hogy de levelet bármikor lehet írni... nem, megvan az okom, hogy pont ma írok Neked.
Emlékszel a párbajunkra? Volt ott egy kis... affér. Először is, majd szeretnék erről tőled tájékoztatást kapni, hogy mégis mi volt az és miért is kaptam.
Vagyis, egy dolog, hogy engem meglepett, de felhozott pár emléket, amiket jobb lett volna, ha a mélységben tudok tartani. Szóval legközelebb szólj, ha ilyesmire akarsz vetemedni, hogy még legyen időm bármi váratlant megelőzni vele.

Meg amúgy jól is esett >.>

Másik, hogy ezt már úgy általában is fejezd ~~abba~~ be. A vak is látja, hogy túl veszélyesen élsz, méghozzá azt is egyedül. Nem azért töröm magam, hogy csak úgy hátrahagyj minket, nem csak magamra és Saya-ra gondolok, hanem a többiekre is. Nem ismerek ugyan én még senkit szinte, ők meg engem aztán plánenem, de tisztán látni, hogy odavannak érted és az életüket is eldobnák miattad. Egy bolond vagy, ha ezt figyelmen kívül hagyod. Akármit is játszotok itt a vörösökkel meg a mindenféle veszélyes bandával, lehet másképp is, olyanképp, amitől nem azt kell hallgatnom egész nap a Prücsöktől, hogy "jaaj, ugye nem esett semmi baja, Hugi, mond, hogy nem esett semmi baja ;_;".
Egy szó mint száz: ha bármi történik veled, és az Saya-nak fájni fog, meg fogod tőlem keserülni! Ha kell, egy pöröllyel verlek laposra.

Harmadik: valamelyik nap beszélned kéne a Prücsökkel. Mondjuk lehet, hogy ezzel már Shukaku megkeresett, miután volt mersze rám robbantani az ajtót és végül ő is tud már rólam. Meglepődtem, hogy nem lepődött meg. Lényeg a lényeg, biztos te is észlelted, hogy mostanság főleg én aktívkodom a térségben: megvan az oka. Valami történt Saya képességével, ami miatt most már folyamatosan aktív a számára. Szerintem említenem sem kell, melyikről is beszélek, mert nem a kedvesebbikről.
Kaptunk mondjuk tippet, hogy kihez forduljunk ezzel, de nem ártana neked se beszélgetni kicsit vele.

Amúgy meg boldog Valentin-napot.

***

Anat-sama \o/
Ugye nem írt neked semmi bántót a Hugi? Surprised

Biztos nem akarta, vagyis nem úgy gondolta, csak tudod, milyen, már ismered. De ne aggódj, majd én megjavítom őt :3
Hogy érzed amúgy magad? Nem akarlak én zavarni, tudom, hogy szerintem a Mirika nénivel vagy éppen... vagyis, várj, őt nénizhetem, vagy őt se kéne? Mondjuk nagyon fiatal, akkor nem fogom nénizni, ezt meg töröld ki :3 Én nem tudom, hogy lehet törölni ;_;

Képzeld el, nem is meséltem, beszélgettem a Shukakuval meg a Timidussal, és tudod, nagyon sokan mondták már, főleg az Alex, meg úgy a Hugi is, hogy a Timidus milyen beképzelt meg akármi, pedig szerintem nem is, nagyon udvarias volt meg okos. És igenis hagyja beszélni a Shukakut, nem igaz ám az, hogy csak ő beszélne. Te nem tudod, hogy a többieknek mi bajuk a sárkánnyal? Szerintem olyan aranyos. Én is akarok egyet owo

Amúgy én nem akarok semmit, csak boldog Valentin-napot kívánni, meg hogy érezd jól magad, és üdvözlöm a Mirikát meg az Alexet is, meg úgy mindenkit. Nem megyek sehova, csak ha esetleg előbb találkozol velük, akkor üdvözlöm őket :3 Akarok csokit is adni neked, de előbb meg kell csinálnom, szóval azt majd megkapod legközelebb Razz

Puszi :3

Szeretettel:
Saya

by **Jun** Pént. Feb. 20 2015, 21:58

Egyszerű hófehér boríték, egyetlen sornyi szöveg szerepel rajta:"A hősömnek".
Ha boríték szép halvány rózsaszín árnyalatú illatosított papírra írt levelet rejt, szintén csinoskás betűkkel, amelyek bizonyára rengeteg odafigyelést és sok órányi munkát vehettek igénybe.

Jun írta:Szeretett Senpai-om!
Már régóta tervezgettem, hogy megírom ezt a levelet, viszont vagy nem volt elég bátorságom hozzá, vagy pedig nem sikerült összeszednem mit is szeretnék valójában megírni, most azonban csodák csodájára pont Valentin-napon sikerült összeszednem minden bátorságom. Vallomással tartozom neked.
Emlékszel arra a napra amikor először találkoztunk? Milyen régen is volt az, több mint egy éve, hogy összetalálkoztunk abban a mocsárban, ami valljuk be nem éppen egy romantikus első találkozásnak megálmodott helyszín, mégis egy csodálatos emlék számomra, hogy kirántottál a sárból és lekaszaboltad azt a rémet, ezzel megmentve az életem. Azonban nem csupán az életem mentetted meg, de egy betegséget is elkaptam ami egész idő alatt idebent lappangott a szervezetemben, és lassacskán felemészt. Először nem értettem miféle betegségről is van szó. Viszont hamarosan rájöttem, hogy a mérgekhez hasonlóan ez is lassan dózisokban fejtette ki hatását. Az első tüneteket már ott a mocsárban tapasztaltam. Furcsa, de egy kellemes de mégsem érzés kerített hatalmába, a gyomromban mintha valami mocorgott volna, a lélegzetem elakadt, és nem igazán jutottam szóhoz. Ez a későbbiekben csak rosszabbodott. Az éjszaka amit együtt töltöttünk abban az eldugott kis fogadóban, a közös gyakorlatozások, amikor véletlenül ránk nyitottál miközben... mind mind olyan emlékek amelyekhez köthető ez az érzés. Időközben elég volt már az is, hogy meglássalak a céhházban, vagy éppenséggel a plázában. A szívem hevesebben kezd verni, majd kiugrik a helyéről. Talán szívritmuszavar? Vagy esetleg szívizom görcs? Azt hiszem van okom félni most már a szívinfarktustól, hiszen a puszta jelenléteddel is képes vagy mindezt kiváltani.
Szerencsére félelmem, hogy nem létezik gyógyszer a betegségemre, és ebbe fogok belepusztulni hamar megkérdőjeleződni látszott. Támadt egy rendkívüli ötletem, ami eleinte hatalmas butaságnak tűnt, sőt elég rizikós is volt, mert bárki megláthatott közben, és a lebukás végzetes is lehetett volna számomra. Viszont nem volt más választásom. Nap nap-után következett, én pedig mindig türelmesen vártam, és figyeltem. Csendben lopóztam utánad, vártam az adandó alkalomra, először csupán távolról néztem, ahogyan elszunyókálsz. Végül minden nappal egyre közelebb és közelebb merészkedtem hozzád, mintha csak egy vadállat lettél volna akit meg akarnék szelídíteni. Végül bűnbe ejtettelek saját, önző céljaim elérése, a gyógyulás érdekében. Természetesen nem ébredtél fel, óvatos voltam. De talán titkon mégis reméltem, hogy kinyitod a szemed miközben én...*ronda satírozás*

Megtettük. Napok, hónapok teltek el azóta a bűnös délutáni órácska óta, én pedig egy új érzésre figyeltem fel... odabent... legbelül érzem, hogy valamit nevelgetek a szívem alatt...

*A levélnek váratlanul vége szakad, csupán egy nyilacska mutat lefelé.*

Az ajtó alatt egy újabb papírlapot dugott át valaki mialatt elolvasod a levelet. A papíron egy újabb nyíl ami ezúttal az ajtó felé mutat. Ugyan picit ferde, látszik, hogy valaki néhány másodperc alatt firkálta oda filctollal. Ha hirtelen kinyitod az ajtót Jun-tan várakozik, éppen a kulcslyukon les be, hatalmas "pocakkal". Persze nem figyelt eléggé oda és egy plüsslábacska lóg ki az ing alól.
- Sen-Senpai! Ez itt a tiéd! - érzékien végigsimiz a "pocakon". - Szeretném ha együtt nevelnénk fel! Úgy döntöttem, hogy utánad nevezem el. Ö lesz a mi picike Rudolfunk. Úgy döntöttem fiú lesz, de ha te lányt szeretnél megoldhatjuk. - huncut fogvillantós vigyorral Anat nyakába reppen, majd megpróbál egy borítékot betuszkolni a fiú ruhája alá, ha sikerrel jár akkor lemászik és berohan a szobába "megszülni a gyermekét" Ha nem akkor a kezébe adja és megkérdezi, hogy bemehet-e megszülni Rudolfot.

utolsó boríték:

by **Atoru** Kedd Feb. 24 2015, 17:23

Kokoro

Szia Kokoro!

Köszönöm a levelet, amit küldtél nekem. Nagyon feldobta a napomat, és így tudtam is magamban rendezni néhány gondolatot. Gondolatokat veled kapcsolatban.
Először is elmondanám, hogy igen, segítek. Egy rendes barát nem is tenne mást, minthogy segít, nem igaz? Smile

Emellett pedig tartozom neked egy vallomással. Már egy ideje nem tudom, hogy mit kezdjek ezekkel a gondolatokkal, ezért megosztom veled. Remélem, hogy nem fogsz ezért megijedni, vagy rossz szemmel nézni rám.
Sokszor megtörtént már, mióta találkoztam veled, hogy te jártál a fejemben. Segíteni akartam, ahogyan most is, és ahogyan mindig is akarok majd. Naponta többször rád gondolok, és nem tudom, hogy mit tegyek. A gondolatok... Csak úgy zsongnak a fejemben, és ahogy te is említetted, a szívem - legalábbis mostanában - gyorsabban ver, ha rád gondolok, vagy közel vagyok hozzád. Nem vagyok a legjobb fogalmazó, soha nem is voltam az, de ha szerelmes az ember, akkor valami ilyesmit érez.
Amikor először találkoztunk, nem tudtam rólad semmit. Aztán az gondoltam, hogy olyan vagy, mint egy húg, akire vigyázni kell, és ápolgatni. Sokáig azt hittem, hogy csak a testvéri szeretet az, ami feléd húz, nem más. Azonban most már én sem vagyok ebben olyan biztos. Sajnálom, ha nem fogalmazok érthetően, de én sem tudom teljesen, hogy mit is érzek. Nem szeretem ezt a helyzetet.
Persze ezért ne magadat okold, te egyáltalán nem tehetsz róla, és bizonyára az első adandó alkalommal bocsánatot is fogok kérni, amiért ilyenek miatt aggódnod kell értem. Tehát ne aggódj, semmi bajom nem lesz, és amikor majd találkozunk, akkor kiderül, hogy hogyan is érzek irántad. És bizony, most látom, hogy még én sem küldhetem el az üzenetet, mert nem elég hosszú. Pedig már mindent megfogalmaztam, amit szerettem volna! >< De akkor mesélek neked valamiről.
Egyszer volt, hol nem volt...
Rendben, nem ilyen mesét fogok mesélni, ne félj. Az ilyen történeteknek amúgy sincs sok valóság alapjuk. Inkább mesélek egy valósat. Miután te elmesélted a sajátod, úgy az igazságos, ha én is megosztom, igaz? Akkor kezdem is.
Tudod, én odakint eléggé... Ágyhoz kötött voltam. Számomra a világ, ahogy neked is, négy fal volt, és csak néha láttam meg a kinti térséget - persze én legalább láttam. Azonban, még mielőtt ilyen bezárt lettem volna, én is szabad voltam. Éltem egy átlagos fiú életét, és boldog voltam. Most, is az vagyok, és ezt nektek köszönhetem. Történtek velem olyan dolgok, amiket inkább nem is említek, azonban ti itt voltatok nekem, és segítettetek, amiért igazán hálás vagyok. És ezt szeretném majd viszonozni, és remélem, lesz is erre lehetőségem.
Tudod, az évek során sok lánnyal találkoztam már idebent - nagyon sokkal! - és megmondhatom, hogy te különleges vagy. Maradj is ilyen Kokoro, mert ez tesz téged azzá, ami vagy... És ezért is szeretlek.
Tessék, kimondtam. Szeretlek téged, Kokoro. És köszönöm, hogy megismerhettelek.

Atoru

Ui.: Ízlett a csokoládé, nagyon szépen köszönöm. És neked is kellemes Valentin-napot. Bár nem vagyok a legügyesebb kertész, de remélem, hogy örülsz majd neki.

UUi.: Egyébként majd egyszer meglátogathatnál. Van egy házam a nyolcadik szinten, Fribenben. Csak írj, ha beszeretnél nézni, és már megyek is.

by **Benedict Arata** Szer. Feb. 25 2015, 02:03

Nox

Ez a nap is eljött. Valentin nap. Igazából annyi helyre kellene küldenem ajándékot, kedveskedő levelet, miegymást, hogy valószínűleg kihagynék pár lányt az emlékezetem és a mennyiség miatt. Ez természetesen hatalmas tahóság lenne, mint ahogy az is, ha valakit magammal jutalmaznék. Valószínűleg amúgy is elkárhozok, és a pokolra jutok, de majd ott is megtalálom a magam szórakozását. Ezt viszont nem szeretném idő előtt megtenni. Tehát azért, hogy megmentsem a lelkem legalább egy kis időre azért csak tennem kéne valamit. Ezért határoztam el, hogy az eddig egyetlen külvilágból is ismert személynek írok egy levelet. Ez a személy pedig nem más, mint Nox.
Néha kicsit túllő a poénokkal, nehezen veszi egyszer-kétszer a hangulatváltásokat, és még ennél is rosszabb, ha ő maga váltja a hangulatot. Ugyan emlegetett valakit, akibe szerelmes meg atya ég, miket nem csinál, teljesen érthetetlenül cselekszik néha, és már a haveri határokat feszegető poénokkal ugrik elő. Nem tudom, hogy a cukkolásomra-e, hogy nem maradok meg egyvalakinél, vagy egyszerűen ilyen valójában. A kinti világban mindig visszahúzódó volt, bár ami így felrémlett róla azóta, hogy újra találkoztunk valahogy furcsán hat, elég nagy harci tudást birtokolt kint is, a fene tudja vannak fura emberek.
Minden esetre a mai nap meg kellett mozgatnom pár követ, hogy azért ne csak egy „Csá!” legyen így natúrban az egész. Amúgy is érdekelt ez a téma, legalábbis minimálisan, csak sosem vitt rá a lélek, hogy erre pazaroljak szívességet, meg zsarolást, illetve időt és energiát. A délelőtt kicsit homályos idő volt, ezt szerettem Aincradban. Megvolt a saját kis időjárása, évszakai. Remekül tudták tartani a lelket az emberben, még akkor is, ha nem nagyon volt olyasmim. Visszatérve a lényegre szerencsétlen kockákat kerestem fel, és fenyítettem be, zsaroltam meg, illetve ajánltam nekik valami apróságot, amivel egy riválisukat tudták megzsarolni vagy hasonló. Tehát teljesen a velejéig romlott üzletekkel jutottam a tudáshoz, amire szükségem volt, erre különösen büszke voltam.
Otthon a kis üzletecskémben pedig már hozzá is láttam a kalligráfiai kiegészítő teszteléséhez, miközben küldtem pár üzenetet egy-két tiszta emberkéhez ital recept ügyben. Egész szépen fejlődtem az írás használatában.

Szevasz!
Emlékszem még, hogy kisegítettelek legutóbb azzal a kis aprósággal? | Ha érted mire gondolok | Úgy hallottam, hogy az italkészítéssel babrálsz, dobj már meg pár forrócsokis recepttel!

Heyho cica ^_^
Emlékszel még milyen jól elvoltunk? Majd valamikor megismételhetnénk egy kis huncutkodással megspékelve, de most más miatt kereslek. Nem tudnál adni néhány forrócsoki receptet/tippet?
Köszi bébi.

Miután ezzel a kis teszteléssel megvoltam el is indultam a következő beszerző utamra, ám ezúttal sajnos patyolat tiszta vásárlással, még csak nem is feketén, vagy „szürkén”. Ha egyszer már a lelkem mentem meg vele, akkor nem lehet az egészet sajátos módszerekkel. Pár esőcsepp talált rám, ami kicsit ugyan kedvem szegte, de nem törhette le. Hangulatosabb is lehetne ez a nap. Visszaérve a konyhába magabiztosan álltam neki az édes forró ital elkészítéséhez, ugyanis nem is olyan rég húztam ki az italkészítésemet százra! Kicsit macerás volt ugyan az elsőnek próbált használhatatlannak és ihatatlannak bizonyult, de úgy döntöttem nagylelkű leszek, és nem ríkatom meg azt a szerencsétlen csávót. Elég szar érzés lehet ilyet inni magában is. A másik amit kaptam viszont igazán remek illatokat árasztott már készülés közben is. Maga a végeredmény meg fantasztikus! El is tettem egyet az inventorymba, s végre nekiláthattam a fő attrakciónak:
A barátlista lenyitása, Nox kiválasztása, majd az üzenetküldés. A kiegészítő kalligráfiai cucc megnyitása, és már neki is láttam a míves jelek faragásának. Vagy két órám ráment, mire megrajzoltam az üzenetet. Ugyan volt gépi beállítás is rajta, de kézzel szebbet lehetett művelni, ha tudta az ember, hogy mit csinál. Az üzenet pedig nem volt már, mint:

Boldog Valentin napot haver!
^csatolmány

A csatolmány pedig nem volt más, mint a forrócsoki, aminek az adatai között szerepelt, hogy én készítettem. Miután láttam, hogy célba ért nyugodtan dőltem hátra az ágyamon. Meglepetésként ért a hirtelen fényviszony változás, ahogy egy „szemben” kitisztult az ég. Talán nem is olyan rossz ez a nap.

by **Nox** Szer. Feb. 25 2015, 09:35

Benedict Arata

Végre elérkezett ez a nap is. Már elhatároztam, hogy idén nem névtelen csoki ajándékot küldök Neki, hanem egy saját kézzel írt szép levelet, bár azért csokoládét is szereztem. Kicsit sajnáltam, hogy idebent túl alacsony a főzési jártasságom, hogy saját kézzel készített csokoládét küldhessek neki, de... ez volt.
Mielőtt elküldtem volna azon vaciláltam, hogy még egyszer átolvassam-e, vagy inkább küldjem, mikor üzenetem érkezett az én egyetlen Arata-kunomtól, ezért azonnal küldésgombra nyomtam, hogy elolvashassam a levelét.

Kedves, drága, szívemnek legkedvesebb Tatsuya-kunom, aki Aincard-ban és a külvilágban egyetlen igazi Arata-kunom!

Hogyan is kezdjem ezt a levelet, Tatsuya-kunom? Vagy inkább hol kezdjem el neked, Arata-kunom? Talán jó lenne, hogyha az elején kezdeném, igaz Tatsuya-kunom? De hol is kezdődött? Nem, olyan régen nem kellene, mert nem is emlékszek mindenre.
Meg is van! Kicsit előbbről kezdem, mint hogy megismertük volna egymást, Arata-kunom.
Tudod, Tatsuya-kunom hogy a családom, a Kurourufu-k ősi és dicső múltra visszatekintő család, egy régi samurai ház, akik a mai napig követik az ősi hagyományt. Ezért is lehetséges, hogy egy dojo-ban nőttem fel. Minden napom a tanulás mellett a kendo-nak volt szentelve, szüleim meg sem kérdezték, hogy akarom-e, bár nem, mintha annyira ellenemre lett volna, vagy tudtam volna mit választani, hiszen a véremben van az egész, de én sose akartam ennek a sportnak szentelni az életemet. Az életem szürke és hamis mosolyú volt sok-sok évig.
Képzeld, Arata-kunom, az első változatosságot a számítógépes játékok, vagyis az RPG-k és aztán MMORPG-k jelentették. Azóta a virtuális nevem Nox, a görög éjistenasszony után, hiszen leginkább este játszottam. Meg annyira, de annyira szeretem az estéket, de van nálad, Tatsuya-kunom nem szeretem jobban.
Szóval olyan semmilyen és szürke volt az életem egészen, míg alsó-középben meg nem láttalak, Arata-kunom. Te, tasuya-kunom, te voltál és te vagy a napfény az életemben, tőled, Arata-kunom, tőled színes minden, miattad lett értelme mindennek. Az életemnek is. Tatsuya-kunom, te vagy számomra a szín, az érzelem és minden jó. Ezért is védtelek téged, Arata-kunom minden MMORPG-ben oly nagyon, és ezért fájt, hogy az első két évben hibernálva voltam, és ezért kínoztak rémképek, mikben meg annyiszor a halálodat láttam. Hiányoztál, el se tudom neked mondani, Tatsuya-kunom, hogy mennyire hiányoztál és azért ilyen rémesen, mert a szívem csak te érted, Arata-kunom, csak és kizárólag teérted dobog.
Tatsuya-kunom, odakint és azokban az MMO-kban azért nem mertem sose elmondani neked, hogy mit érzek, és azért csak névtelen Valentin-napi csokit adtam neked, mert féltem, hogy elveszítelek. Nem akartam elveszíteni Arata-kunomat, téged sosem, Tatsuya-kun! De idebent, két év hiányod után én már semmitől sem félek! Azért is borultam a nyakadba, mikor először megláttalak, mert te, Arata-kunom, te és csak te vagy az egyetlen, ki a szívemet élteti. Nálad nincs jobb, Tatsuya-kunom, tiéd a szívem és így az életem, és idebent kész vagyok, hogy bármitől megóvjalak Szerelmem! Te, Arata-kunom, te vagy az egyetlen számomra, és ez addig lesz így, míg nem lesz gyerekünk. Neked, Tatsuya-kunom bármennyi gyereket szülnék!
Csak te miattad akarok minél erősebb lenni, hogy minél inkább hasznodra lehessek, hogy minél több mindentől megóvjalak. Hogyha kell örömmel válok teérted vörössé! Te, Arata-kunom, te vagy számomra az egyetlen, csak téged szeretlek.
Tatsuya-kunom, te vagy az én napsugaram, a ragyogó és legkedvesebb. Arata-kunom, te vagy az én íjászom, a személyes Cupido-m, és én vagyok a te harcművészed, az ágyban is, és csak szólnod kell és megyek! Hogyha ott vagyok melletted szólnod se kell és megvédelek, Tatsuya-kunom, míg élek téged szeretlek és óvlak és csodállak és csak és csak neked élek, mert csak miattad élek. Amíg meg nem ismertelek, Arata-kunom addig csak vegetáltam, de ahogy beléptél életembe, azóta élek!

A te egyetlen Nox-od ezer meg egy csókkal vár Valentin-nap alkalmából, és minden más napon.

Valentin-napi üdvözlést kaptam és egy általa készített forró csokoládét! Szemeim ragyogtak az örömtől, most már tudtam, hogy Ő is szeret engem!

by **Kanami** Szer. Feb. 25 2015, 16:54

Kedves Ai-chan!

Itt ülök napszemüvegben. Csekélyke kis pénzem van csupán, hisz mint azt te is tudhatod, nagyon az elején járok a szinteknek, de még így is futotta végül egy ilyen tárgyra. Hogy miért? Hát mert én is menő dolognak tartom. Remélem, Asut is rávetted a hordására. Na persze, csak és kizárólag napsütésben, hisz nem akarok a divatbohóc átlag közé tartozni, akik éjszaka is hordják, csak mert az a menő. Persze ők is csak a hozzánk hasonlóakat utánozzák, de a tökéletest biza nehéz..
Ha már ennyire kedves voltál, és végül beavattál az érzéseidbe, amit nagyon szépen köszönök, és azt hiszem, viszonozok is, elmesélek én is neked valamit.
Tökéletességemet mindig is elkerülték az emberek, habár bizonyára csak félénkek voltak szóba állni velem, vagy csak irigyek voltak rám. Fogalmam sincs. De velük tényleg sosem jöttem ki igazán jól. Persze ezek a kapcsolatok többnyire felszínes érdekhajhászások, érdektelen csevejek egyáltalán nem lényeges dolgokról. Legalábbis én így éltem ezt meg.
Sosem találkoztam még hozzám hasonló kocka csajjal, így természetes, hogy ragyogó szemmel hallgattalak akkor, ott a fogadóban. Na meg persze nálad jobban talán senki sem tudja, mennyire el is voltam veszve akkor. Persze, hogy kaptam az alkalmon, amikor említetted ezeket.
Nagyon szépen köszönöm az akkori segítségedet. Azt hiszem, lassan már kezdek rájönni arra, hogyan s miképp működik ez a világ, miképp akarok cselekedni benne. Nagyon élveztem én is a társaságotokat, és örülök, hogy ezt viszont így gondolod.
A három grácia élete még igencsak az elején jár, de korántsem közelít a vége felé. Habár ki tudja, az élet kiszámíthatatlan fonalán.. Na de mégis mit beszélek! A tökéletesek együtt a legtökéletesebbek. Mégis mi okunk lenne különválni? Wink

Tolvaj szerepkörömnek megpróbálok eleget tenni, és szíveket rabolni a nagyvilágban oldalatokon.
Be kell valljam, a Minecraft csak futólag került gondos kezeim közé, és igazán időt nem is töltöttem vele. És a craftolás ilyen formája elkerült engem mindeddig, persze egy ilyen szép grafikájú világban remélhetőleg nem kockákat kell kiásni, és belőle építeni..
Egy szó mint száz, igyekszem amennyire csak tudok! Éjjel nappal farmolok, ebben a pillanatban is csupán csak futólag álltam meg ezt a rövidke kis levelet megfogalmazni és a tiédet elolvasni, miközben töltődik az életem. Amint megfelelő pénzt szereztem, szerintem beruházok majd én is egy jártasságba, habár ez még a jövő zenéje. Egyelőre fegyverkészítésben gondolkodom, és szívesen alakítanám ki székhelyemet majdan veletek közösen. És igaz, ami igaz, a külcsin sokat számít. És a fegyverek ormótlanok, és sok esetben igazán egyszerű a kinézetük. Némi kis csinosítás rájuk fér, nemde? Egy kis gravírozás és máris egyedivé tudom tenni őket. Persze ez az ötlet is csak most fogalmazódott meg bennem, ahogy kardomra támaszkodva ücsörgök, leveleden gondolkodva. Unalmas lenne egyszerű fegyverkészítőnek lenni. És nem illene sem hozzám, sem a három gráciához.
Barátfelkérésedet is nagyon köszönöm, és valószínűleg már láthatod is, elfogadtam.
Nos, zöldbe csúszott a csíkom, így hát ideje visszamenni a tettek, avagy a kezdetek mezejére.. És talán némi gombászást is közbeiktatok, az emlékek felidézésére, és mert rá kellett jönnöm, hogy ez a szer bizony hatásos nem csak nekem, de még ellenségeimnek is.
Köszönöm üzeneted!

Rengeteg puszi!
Kanami

/Rinarin Ai Kita/

by **Szophie** Csüt. Feb. 26 2015, 16:31

Kedves Raven! Gilbert..!

Azért írok neked.. Nem is tudom, miért írok neked. Igazság szerint ma megszállt az ihlet, így valentín-nap alkalmából, és hát megszületett az első levél.. Ezek után pedig úgy döntöttem, nem lenne kedves, ha nem írnék még neked is.
Azt hiszem, mindenek előtt egy őszinteségi napot tartok. Habár neked már egyszer bevallottam, hogy barátként gondolok rád, most úgy érzem, újra meg kell ezt tennem. Barátom. Még leírni is nehézkes a szót, mégis, megtettem, megteszem, nem tagadom. Már nem akarom tagadni. Tudod, elég kevesen állnak közel hozzám. Persze erről is beszéltünk. És te azon kevesek közé tartozol. Habár még nem volt alkalmunk elmélyíteni kapcsolatunkat, úgy érzem, megéri ezzel törődni, folyamatosan, időt áldozni rá. Nem akarok közel kerülni senkihez. Most is, félek, hogy egyszer majd, talán akaratodon kívül bántani fogsz. De új utat találtam azóta. Úgy döntöttem, beengedlek az életembe.
Igazán érdekes vagy, és némi nemű hasonlóságot véltem felfedezni gondolkodásunk között. Ezt pedig nem tartom rossz dolognak. Igazság szerint minden egyes mondatod elgondolkodtató volt, frappáns, és érzelemdús. Így visszagondolva is meglepődöm ezen. És mégis, annyi keserűség áradt közben a dalból.. De ott lakozik a szeretet is. Talán csak te is arra vágysz, hogy szeressenek. Én pedig hajlandó vagyok baráti ölelésemet nyújtani neked, akármikor szükséged van rá.
Nem akarok zaklató lenni, se semmi más, hisz természetesen nekem is meg van az igényem a magányra. Így nem is kereslek fel. De mégis, úgy érzem, igenis találkozni szeretnék veled. Beszélgetni, és jobban megismerni téged.
Ezt a vallomást úgy olvasd ám, hogy ilyet az én számból soha nem fogsz hallani..
Akármikor úgy érzed, el tudod viselni a társaságom, írj nyugodtan, és megbeszéljük, hogyan s miképp oldható meg a találka. Vagy csak egyszerűen gyere el hozzám. Kövesd a kis pontot, mely engem jelöl a térképen!
Persze, én is lehet, hogy nem érek rá. Lefoglal mostanság új utam kitaposása, melybe csak lassan, nehézkesen merek belekezdeni. Persze ne hidd, hogy ez nagy változással fog járni esetemben. Nem, egyáltalán nem. Sőt, inkább csak önmagam leszek végre igazán. Te nagyjából önmagamnak ismerhettél meg, habár talán egy kicsit negatívabb, szomorúbb Szophieként. Erre mondják, hogy rosszkor, rossz helyen.. De egy igazán jó ismerkedés volt!
Igyekszem határozott lenni, és kiállást gyakorolni, habár ez mondhatni lehetetlen feladat már.. Nem akarok a szürke kis árnyék lenni a háttérben, tudod.. Az annyira nem illik hozzám..
Mindazonáltal, ne hidd, hogy elfelejtettelek! Sosem. Régóta nem kerestem társaságod, és ezt rettenetesen sajnálom. Viszont mentségemre szóljon, meg voltak az okaim. Kérlek, bocsáss meg nekem ezért.
Szívesen hallgatnám újra az éneked, mely képes a szívemig hatolni. Szívesen ennék veled közösen süteményt, vagy mást. És annyira jó lenne, ha megosztanád velem gondolataid, melyek talán engem is tanítanak, és melyekbe képes vagyok beleborzongani. Hogy lássam, nem csak az én fejemben jár ilyesmi. És hogy megpróbáljak a kedvedre tenni valahogy. Nem akarok önző lenni többé.. Persze, az vagyok. De igyekszem megváltozni, és adni másoknak, elvárások nélkül. Ezt szeretném csinálni veled, hiszen megérdemled. Szóval, engedd, hogy megajándékozzalak, ha mással nem is, társaságommal mindenképp....
Puszil a kis egoista, aki azt hiszi, szükséged van rá..
Szophie

by **Szophie** Csüt. Feb. 26 2015, 16:51

Ozirisz barátom!

Tudom, érzem, látom rajtad, hogy mostanában komoly problémáid akadtak. Fogalmam sincs, mik azok, de látom, ahogy lassan csúszol le a kocsmák rejtekébe..
Nem mondom, hogy mindez rossz. Viszont a megismerkedésünkből megállapítva biztos vagyok benne, hogy nem is jó. Neked nem. Mi mind magányosan kerültünk ebbe a világba, vagy aki odakint nem volt az, az idebent vált azzá. Senkinek sem volt senkije és semmije. Ebből kell felépítkeznünk. Azt kell mondjam, ez egyfajta tiszta lapot is jelent igazából. Noha nekem, és mint beszélgettünk, neked sem volt igazán kint senkink. Viszont nem kell neked magányosnak maradnod, ahogy nekem sem! Ezen a helyen mindenki így indít. És sokan így is maradnak. Ez pedig nem jó út.
Nem azért nyaláboltalak fel akkor régen a színház előtt, hogy most hagyjalak a mélybe süllyedni. Nehezen vallom be az ilyesmit, de igen, nekem ennél te fontosabb vagy. A barátomként tekintek rád, és ez a kapcsolat nem engedi, hogy hagyjalak a mélybe süllyedni. Ez a kapcsolat viszont azt is elvárja, hogy törődjek vele. Ezt sajnos nem tettem meg, vagy legalábbis nem megfelelően. Igazán sajnálom. Tudod, én igazából nem annyira értek ehhez.. Mármint.. Igen, igaz ami igaz, szörnyen kezdő vagyok a barátságokban. Amit annak idején tudtam, azt is elfelejtettem azóta. Így hát most próbálok tanulni, változtatni, jobbítani, akármi.. És törődni veletek. Veled.
Akármi nyomja a szíved, és akármikor jut eszedbe ez, ne tétovázz, keress fel engem. Üzenetben vagy személyesen, lényegtelen. Nem foglak kényszeríteni, de még csak kérni sem arra, hogy mondd el, mi a baj, mi nyomja a szíved már hosszú idők óta. De a segítségemet nem utasíthatod el! Ha kell, akkor követni foglak. Hidd el, megteszem, ha ez az ára a biztonságodnak. Tényleg féltelek, hiszen ezek a kocsmák nem túl jó helyek.. Ha iszol is, azt tedd biztonságban. A céhházban akár. Vagy velem. Ketten is eliszogathatunk. Ohh, és állj át a sörről és borról valami normálisra, könyörgöm. Ezek az italok fertelmesek, és egyáltalán nem előkelőek. Nem illenek hozzád meg a cuki kis pofidhoz. Egyébként említettem már, mennyire helyes vagy? Erre az oldaladra is kicsit rágyúrhatnánk, hátha segítene a jobb közérzetedben! A múltkor volt alkalmam.. az ne is érdekeljen, hogyan, de szóval.. volt alkalmam téged öltönyben látni. És azt kell mondjam, nagyon csodálatos. Modellnek is elmehetnél! Dee.. most nem ez a téma. Viszont ha már itt tartunk.. Remélem, nem veted alá magad mindenféle jöttment furcsa hölgyeménynek, mert tapasztalatból tudom, képesek téged letámadni. Mármint izéé.. nem tapasztalat. De hát szóval no. A lényeg az, hogy vigyázz velük. Félelmetesek!
Viszont ha nem meséled el, mi bánt, akkor még kevésbé fogok tudni segíteni neked, ez is az igazsághoz tartozik. Még úgy sem biztos, hogy lehetőségem lesz rá. Hisz tudod, érzelmileg nem tudok jó tanácsokat adni. De azt hiszem, ha meghallgatlak, az is már segítség. Mármint, ezt szokták mondani. Én nem tudom, nekem annyira nem jött be ez a módszer, és én is titkolózós típus vagyok. De aztán hátha nálad ez máshogy működik..
Tényleg nagyon jó lenne. Egy süteményre beülhetnénk valahová, vagy akár én magam is süthetek neked, ha elfogadod tőlem ajándék gyanánt. Vagy csak igyunk. Van némi whiskym, a jó fajta. Mármint, én nem is iszok meg semmit, ami nem jó, de szóval érted.. Habár jobban örülnék neki, ha megelégednél némi kakaóval. Komolyan, az sokkal jobb ital a bánatra! Meg a mézes tej! :3 Na várj csak, majd én bevezetlek a mézes tej világába.. Onnantól csak azt fogod inni!

Puszi, Szophie

by Ajánlott tartalom

[Event] Valentin-nap

[Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap

Re: [Event] Valentin-nap