Re: [Event] Valentin-nap

by **Szophie** Csüt. Feb. 26 2015, 17:14

Kedves Rey!

Azt hiszem, mindenkinél jobban megérdemled tőlem ezt a levelet, noha a nap választás majdhogynem tényleg véletlen, de közben azért mégsem. Az történt, hogy ma ültem le levelet pötyögni.. És úgy tűnik, belelendültem.
Már régóta akartam írni neked, de azóta sem tudom igazán, hogyan is fogalmazhatnám meg. Igazán összetettek az érzésem. A legjobban egy szóba lehet összesűríteni mindezt: Köszönöm. De ez mégis elég gyengécske lenne, szóval sokkal jobb így: hálásan köszönöm. Aztán tovább gondolva a dolgot, még ez sem elég, de a fokozásból már kifogytam, vagy legalábbis ha megpróbálkoznék vele, az már inkább lenne idétlen és komikus, mint egy komoly, tényleg teljes szívből jövő köszönet.
Így inkább úgy döntöttem, kifejtem neked ezt az egészet.
Itt ülök a földön. Igen, ott. Mint ahogy azon a napon rám találtál.. De közben mégsem! Úgy értem, már látom a napot a felhők mögött. Már tudom, hol vagyok, és ki vagyok. És te indítottad el bennem a változást.. Magamtól nem kecmeregtem volna ki ilyen gyorsan ebből a gödörből, most túlságosan mélyre estem ahhoz. Habár talán sosem lábaltam ki igazán, és ami azt illeti, most sem vagyok teljesen a felszínen. De ez nem lényeges.. Most mégis valami kis szigeten lebegek. A segítségeddel felúsztam a szeretteimhez. És ezért tényleg nagyon hálás vagyok neked.
Eldöntöttem, meg akarlak ismerni. Kedvellek, ami azt illeti. A veled való beszélgetés pedig hasznos. Olyannak látod a világot, amilyennek senki más, akivel valaha találkoztam. Olyan pozitívan, annyira derűsen, és kedvesen. Ez a kedvesség az, ami megfogott, és ami miatt tényleg hinni tudok a szavaidban. Azt hiszem, jót tesz nekem, ha veled beszélgethetek. Habár ez igen önző kérés.. És ugye, nem szabad annak lennem, ezt a kereskedős dolgot már megbeszéltük. De nem változhatok meg én sem gyökeresen. Még a hatásodra sem. Igazából nem is tettem. Csak végre megtaláltam magam.. Azt hiszem. Igyekszem legalábbis. És utat is választottam. Ebbe pedig beleférnek a barátok, benne vannak az érzelmek, de benne van a tekintély is. Ez ellen nem tudok mit tenni. Nem is akarok igazán. Semmi kedvem eldobni magamtól. Sőt, most végre rájöttem, csak harcolnom kell érte! A vérem megengedi, hogy a semmiből dolgozva is akármikor mások fölé kerüljek..
Jó, megint elkanyarodtam a témától. Ez tényleg nem is lényeges, és egy olyan embernek, mint te, talán ijesztő is egy picit. De nincs mit tenni, ez is a részem.
Mi ketten talán ég és föld vagyunk, mégis úgy gondolom, képesek lehetünk jól kijönni. Ezért is küldtem neked a levelet, de csak a köszönet nyilvánítás mellett persze.
Tényleg jó lenne még találkozni. Egy süteményre beülni, közösen mbozni, vagy csak hónyuszikat építeni.. De akár homoknyuszik is lehetnek évszaktól függően. Amikor csak kedved, időd és energiád van rá!
Izé.. Esetleg mondd meg, mit szeretsz, és én elkészítem neked. Tudod, maximumon van a főzés jártasságom. Így hát.. Tényleg elkészítek neked akármit! Ha kell, megszenvedem a receptért is. .De tudod sok receptem van ám! Szóval tényleg.. akármit. Cserébe, hogy olyan kedves voltál velem, és annyit segítettél. Hogy azzal is köszönetet mondhassak! És persze kíváncsi vagyok a véleményedre is. Lehet, hogy maximumon van a főzés jártasságom, de attól még kezdő főzőcskéző vagyok, szóval.. Még nem tudom biztosra, minek milyen ízűnek kell lennie. És az ismereteim sem magabiztosan a japán konyhát elnézve. Tehát ha van kedved, ebben is segíthetsz. Smile

Üdv
Szophie

by **Phobos** Hétf. Márc. 09 2015, 14:59

Szophie,

Előre le kell szögeznem, hogy még sosem írtam ilyen levelemet. Nem szívem ügye a Valentin nap, szerintem ostobaság. A szerelmesek ne csak egy napon ünnepeljék meg kapcsolatukat, mert éppen ez van előírva, de ettől függetlenül megörvendeztettél. Okot adtál arra, hogy én is részt vegyek ebben a baromságban, hehe. Nem tudom, mennyire jó vagy rossz ez, de már benne vagyok. Nyakig. A többiek – a céhtársaim és a barátaim – is valószínűleg ezt várnák el tőlem. Már egy jó ideje nem akarok megfelelni senki, csak a magam elvárásának. Azt hiszem, ettől fogva a mások noszogatásától függetlenül válaszolok a leveledre, hiszen barátok vagyunk – te magad mondtad.
Tisztában vagyok azzal, hogy nem olyan számottevő ideje ismerjük egymást, s egy barátság kibontakozása rengeteget igényel. Talán egy ezer év sem elegendő hozzá, de ki tudja? Talán jobbak vagyunk másoknál. Esetleg. Na jó, valóban. Mi ketten hasonlókat éltünk át itt bent, és – lehet – az odakintben is. Az ember ritkán tépi a száját, kevés időt szán a gondolataira, és azok kinyilatkoztatásától pedig egyszerűen fél, retteg. Én is így voltam ezzel, míg nem találkoztam veled. Ott, azon a mezőn, a tűző nap alatt mertem megszólalni – igazán – először. Még ha csak egy kicsit is, de a változás irányába tereltél. Aztán történt valami, aminek hála végleg megváltoztatott: a legjobb barátom meg akart ölni. Volt időm gondolkodni azokon a dolgokon, melyek később nyilvánvalóvá váltak. Fájdalmas volt, nem tagadom, viszont még sosem éreztem magamat ennyire elevennek. Eltökéltnek. Valaki azt mondta, a lehetetlen lehetségessé válhat, hogyha valakiben elég erő és ambíció lakozik. Ha van rá esély, akinek sikerül… nos, az egy életre lekötelezne. Bízom benne, hogyha nem is nekem vagy neked, de valaki ezt megvalósíthatja. Csak az mindig tartsa nyitva a szemét a realitásra. Sose csukja le. Ez az én álmom.
Örülök, amiért ilyen mély nyomott hagyott benned az a dal. Hogyha gondolod, megtaníthatom neked. Az igazat megvallva, először nem hittem neked, hogy ennyire tetszik. Ez persze azelőtt volt, hogy kifejtetted a szimpátiád okát. Mióta az eszemet tudom, a nyolc művészet egyikét, a zenét űzöm. Amíg zongorázok, más nem számít, csupán az, amit játszok. A művészet sokkal bőbeszédűbb és tágabb kifejezéseszközzel bír, s ebben a zene sem kivétel. Az emberi lény teljesen átlagosnak véli, ha egy komponista végzi a dolgát, de valójában ennél jóval többet tesz. Saját gondolataival és érzéseivel telíti meg azokat, ezáltal életre kelti őket. Nincs ennél közvetlenebb, amit egy zenész megtehet? Az ember vagy nem tart igényt rá, vagy nincs elég ideje kifejteni, miért érintette meg egy bizonyos melódia. „Jó volt, játssz még” – mindig ez van: a semmi. Az ilyen véleménnyel élőt egy kóbor kutyánál vagy a megunt vendégnél sem tartom többre. Ilyen értelemben kellemesen csalódtam, amikor rákérdeztem nálad. Megsimogattad a lelkemet – egy holló lelkét.
Szívesen találkozok veled, rendben van. Azonban a legközelebbi alkalom folyamán én vezetlek téged, s nem fordítva. Nem csak a zenémet, hanem valami egészen mást is mutathatok, ha akarod. Mostanában új elfoglaltságom van, ami szerintem tetszhet neked. Ez csak egy módja annak, hogy megköszönjem mindazt, amit értem tettél. Remélem, még nálad van a pulcsi, amit még neked adtam. Szükséged lesz rá. És… bízom benne, hogy tériszonyos sem vagy.

A barátod,
Raven

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 19 2015, 21:35

||Shu-nak||

Visszatérésem óta zajlanak az események, sorra minden féle. Nem régiben azonban jött egy nagy hullám. Megismerkedtem Shu-val, és nem sokkal később össze is jöttünk, mint egy szerelmes pár. Hogy hogyan történt ez? A jó ég tudja, mert én nem. Annyira gyorsan történt minden, és olyan lehetetlen helyzetekben, hogy minden bizonnyal csoda számba megy az ilyen. Természetesen nem panaszkodni akarok ezzel, hisz talán az egyik legjobb dolog, ami eddig történt velem. Más kérdés, hogy akadt pár bökkenő, és kellemetlenség is. Többek között Nox viselkedése értelmet nyert… Mondjuk úgy, hogy részben. Azonban eszem ágában sem volt Shut elhagyni, így hiába jobbak a testi adottságai, hiába nyújthatna olyan téren többet, de szintúgy a régi ismeretségünk is inkább a haveri zónába kergeti. Viszont reménykedtem benne, hogy majd feldolgozza, és talál magának valakit, aki majd viszont tudja szeretni, nem, mintha én nem kedvelném, csak azért ez más.
A sok eseményben, ami egymást követte valahogy elkeveredett a Valentin nap. Ugyan van akinek küldtem egy apró levelet, de Shuval valahogy többet voltam együtt, semmint gondolni tudtam volna ilyesmire. Így visszagondolva az a három szavas levél meglehetősen furcsán vehette ki magát Nox-nak. Nos, legalább már tudtam mire vélni azt, amit ő küldött. Azonban most jobban lekötött a baj, amiben voltam. Shu-nak igencsak magasak a jártasságai, főzés-italkészítés ki van maxolva, még is szeretném valamivel meglepni. Ehhez viszont valami nem hétköznapi kellene, amire a 101es kis italkészítésem vajmi kevés. Még sem fordulhatok máshoz, hisz az annyi lenne, hogy kap valamit, amit vettem. Semmi különleges nem lenne benne. Tudom jól, hogy egy primitív saját készítésű csokival sokkal nagyobb örömet okoztak már nekem, mint egy drága minőségi cukrászdai remekművel. A pontokat hiába nézegetem, mostanában vadászatra több időt szenteltem, mint az italkészítés grindelésére, hogy ne csak a legprimitívebb helyekre mehessünk, és legyen benne neki is valami szórakozás. Ami azt illeti Nox-nak forrócsokit küldtem, hm… Nem is rossz ötlet, bár biztos, hogy nem ugyanazt fogom elkészíteni, az nem lenne fair. Kaptam még jó recepteket. Ugyan bonyolultabbat még mindig nem tudtam összehozni, de még is csak saját készítésű lesz. Egy fehér csokoládés forró ital, remélem örülni fog neki hihi~
Épp hazafelé tartottam. Shu-t ma csak a teleportplázáig kísértem, bizonyára már fáradt volt, hisz ma szafariztak Timidussal. Kíváncsi vagyok mennyire fog meglepődni. Azonban mielőtt nekiláttam volna a főzőcskézésnek ellátogattam egy nevesebb cukrászdába. Volt valami más is, amit szerettem volna, és remek ötletnek tűnt egy rózsacsokor, ezt miért cukrászdában keresem? Mert csokiból lesz! Néha napján azért el lehet kényeztetni, remélem azért szereti ennyire az édességet. Dúdolgatva el is terveztem, a továbbiakat, míg a konyhába nem értem, itt azonban már figyelnem kellett mindenre, hogy a lehető legkevesebb dologhoz használjam a rendszert, és ne rontsam el, persze ez utóbbit sikerült vagy háromszor, de nem gond, a végeredmény számít, amit viszont már büszkén felvállalok. Természetesen ajándékcsomagolásba helyezem, majd el is teszem az inventorymba, s megindulok Morishi-ba, pontosabban Shu-hoz. Út közben szépen lassan pötyögöm az üzenetemet.

Szia!
Gondoltam megérdeklődöm, hogy milyen volt az út hazafelé. Na jó, ezt is szeretném tudni, de valami másért írok most. Azért mert olyan szépek a szemeid, és gyönyörű a hajad, a mosolyod mindig elbűvöl. Az öleléseid mindig kellemesek, és mindig ott bujkálsz a gondolataimban. Talán ritkán mondom ki, mert nem voltam hozzászokva ehhez, de…
Szeretlek.
Folyt. köv…

Még várok egy picit az elküldésével, majd amikor már látom a kicsi, de igazán kellemes kisugárzással rendelkező házat elküldöm. Mire odaérek az ajtóhoz már biztos vagyok benne, hogy elolvasta, így a kezembe veszem az ajándékokat, és bátran kopogok. Amikor kinyitja Kedvesen rámosolygok, majd igazán boldog hangon köszöntöm.
-Utólag is Boldog Valentin napot!
Szívesen letámadtam volna már azzal a lendülettel, hogy meglátom, de csak akkor csókolom meg, amikor átveszi az ajándékait, amit remélem elfogad. A csókot sem túlzom el, egyszerűt de kiadósat az ajkaira.

by **Silica** Kedd Márc. 31 2015, 10:22

Köszönöm szépen az aktivitást, sok boldogságot kívánok minden résztvevő párocskának!

Jutalmak:

Anatole (Mirika, Saya, Jun) -> 1500 arany
Arata (Nox) -> 500 arany
Asuka (Kita, Cear) -> 1000 arany
Atoru (Kokoro) -> 500 arany
Cear (Asu, Shu) -> 1000 arany
Jun (Shu) -> 500 arany
Kanami (Kita) -> 500 arany
Katha (Asu) -> 500 arany
Kazuma (Kita) -> 500 arany
Kita (Asuka, Kanami) -> 1000 arany
Kokoro (Atoru) -> 500 arany
Malcolm (Asuka) -> 500 arany
Mirika (Anat) -> 500 arany
Nox (Arata) -> 500 arany
Ozirisz (Szophie) -> 500 arany
Raven (Szophie) -> 500 arany
Rey (Szophie) -> 500 arany
Shu (Asu, Arata) -> 1000 arany
Szophie (Raven) -> 500 arany
Tachibana (Szophie) -> 500 arany

Jutalmak beírva!
(Rosalia)

by Ajánlott tartalom