Re: Dojo

by **RenAi** Szomb. Szept. 26 2015, 13:27

*Kopp, kopp* Hallatszóik a kopogás az ajtón, ha nyitva van az ajtófélfán.
- Sziasztok, remélem jó helyen járok. - Még nem voltam erre, így kicsit aggódtam de az időpont nagyjából stimmel, a helyszín talán-talán, és az emberek is akik már helyet is foglaltak. Amint beinvitálnak, köszönök mindenkinek, és leülök Yuuki mellé.
- A többiek is jönnek nem tudod? - Kérdezem meg tőle hisz nem beszéltem senkivel, még azt sem tudják egy egyáltalán eljöttem, de jobb dolgom nem volt, és mondjuk meg, igaz félelmetes lesz, de vissza kell szereznünk a szinteket! Kötelességünk valamit kitalálni az ügy érdekében! Láttam Miri-chanon hogy kissé ingerült, így nem mertem hozzászólni, csupán vártam, és az igazság az hogy az ő idegessége kihatott rám is. Bizonytalanságot áraszt az ha egy vezető nem magabiztos, ideges és fél. De nem tettem volna szóvá ilyesmit soha sem, csupán vártam türelmesen. Helyet foglaltam az egyik párnácskára, a kezembe vettem a jegyzetfüzetet és a tollat, majd amíg nem kezdtünk neki, absztrakt és egész chibi rajzok kavalkádját firkantottam fel az első lapra.

by **Shukaku** Szomb. Szept. 26 2015, 13:32

-Igen, igen, gyere csak nyugodtan. Ülj, ahova szeretnél.
Shu, minél többen jönnek, annál derültebb, Timidus pedig... nos ő mindig határozott. Oké, majdnem mindig, de még csak Anat és Suzu látta határozatlannak, na meg persze Shu. És ha Miri kicsit jobban körbenéz, akkor láthatja, hogy feltekerve ugyan, de vannak térképek az állványokon. Ugyan elsőre nem szór szemet, de Timi készült. Timi mindig készül.

by **Kanami** Szomb. Szept. 26 2015, 19:51

Hasznos akartam lenni, amennyire csak lehet, és kötelességemnek éreztem, hogy most is segítsek, még azzal a kevéssel is, amivel tudok. Így természetesen elmentem Shukaku-senpai gyűlésére, itt volt a helyem. Már egy ideje nem követtem nyomon, pontosan mik is történtek a koboldokkal, vagy mi a helyzet a szövetséggel, a királysággal, amit alakítottunk.
Számomra Shukaku-senpaion, Timidus-samán, és a kis ninján kívül mindenki ismeretlen volt, így aztán kissé feszengve léptem be a dojoba, de aztán a hely ismerőssége megnyugtatott. Szépen levettem a cipőmet, majd meghajoltam a bejáratban, hogy minden szabályt betartva lépjek be a szent terembe. Félénken, és alig érthetően köszöntem, majd az egyik sarokba elbújva lecsüccsentem. Én csak hallgatózni jövök, csak hogy itt legyek, aztán amiben csak tudok, segédkezzek, csendesen, hátulról, ahol a helyem.

by **Shukaku** Szomb. Szept. 26 2015, 19:57

Shu egy halk sóhajjal csüccsen le Kanami mellé, majd még halkabb suttogással, de széles mosollyal az arcán pusmog a lány fülébe.
-Megkérjek egy súlyemelésest, hogy közelebb rakjon, vagy magadtól is közelebb mész? Itt mindenki számít, és a céh legjobb karforgatója nem maradhat ki a beszélgetésből.

by **Kanami** Szomb. Szept. 26 2015, 20:14

Nyeltem egyet. Ha Shukaku-senpai kéri, akkor esetleg, talán közelebb ülök, még ha a céh egyetlen kardforgatójaként címem nem is oly dicső. Ohh, vagyis az új tag, ő is kardforgató. De még olyan kicsike. Mindegy is. Szó nélkül megfogtam a párnám két szélét, felemeltem, és közelebb csüccsentem. Hát.. ha már az elsők között érkeztem, meg úgy is olyan kicsi vagyok akkor az első sorban a helyem, vagy mi. Én is felvettem a papírt és a tollat, de nem firkáltam össze a tiszta lapot. Ha nem kell majd semmit sem rá írnom, akkor nem szeretném elpocsékolni holmi rajzolgatás miatt. Bár gondolom nem a semmiért van itt. Így végül felírtam a nevem a jobb sarokba, és vártam.

by **Halász Alex** Szomb. Szept. 26 2015, 21:32

// OFF
Jó! Nah emberek. Én ebben userlieg nem akarok részt venni-. xP
Már azért nem ( a félreértések elkerülése végett) mert nekem bőven sok, és épp kiegyensúlyozott az a pár játék, amiben benne vagyok, de mivel ez is egy olyan játék, amit kari nem valószínű, hogy kihagyna, ezért itt jelzem, hogy ALEX MEGY, csak én nem játszom ki.

Aki szerencsétlenségére interaktolni akart volna vele, ezúton feladnám neki a challenget, hogy hogyan oldja meg, hogy mégse tegye. xP
Köszönöm. ^^//

Megérkezik. Leül. Hallgat illedelmesen, szépen. Mosolyog. Felír dolgokat. o.O Twisted Evil

by **Miu** Szomb. Szept. 26 2015, 23:09

Megint minden tele lett a koboldokkal. Pedig már kezdtem azt hinni, hogy mindenki beletörődött a dologba vagy elfelejtette. Legalább is eddig elég nagy volt a csend vagy csak megint én maradtam le valamiről, szokásomhoz híven. Rolling Eyes

Mindenesetre a nagy hírverés már feltűnt és ha jól tudom, akkor valami megbeszélő gyűlés is lesz. Nem szokásom az ilyenekre elmenni, mert kiskutyaként felesleges ugatni a nagyok között, viszont most kivételt teszek és én is megyek és rész veszek a megbeszélésben. :3 Egyébként sem árt az infó gyűjtés. Tekintve, hogy nem sokat tudok arról, hogy a legutóbb mi folyt a többi szinten. Csak néhány infó morzsám van, ami meg elég kevés ahhoz, hogy neki induljak a nagy hadakozásnak.
Szóval most itt vagyok ennél a dojonál és már nyúlok is az ajtó felé, hogy félretoljam azt az utamból és belépjek az ajtón.
-Üdv mindenkinek! ˇˇ
Hát ezen kívül nem sok mondani valóm van. Szóval, ha lehet, akkor helyet is foglalok valahol és egyelőre még csak csendben figyelem a társaságot.

by **Danee** Szomb. Szept. 26 2015, 23:37

- Yo! - estembe Miu szoknyájába kapaszkodva az ajtón. Vagy min.
Mocskosul nehéz volt utolérni a kiscsajt, az ember azt hinné, hogy a rövid kis lábaival...
Erre úgy tud futni, mintha az élete múlna rajta. Épp, hogy sikerült az ajtóban megcsípnem.
Mondjuk majdnem a kezembe maradt az a bizonyos ruhadarabja...
- Sorry Szivem! - igyekeztem egy bocsánat kérő mosollyal szembe nézni a közelgő viharral
Szétnéztem a kedves összegyűltek táborán is és...
- Jöttem, láttam...
- Visszamennék
- Na jó nem...
- tudom, senki se marasztalna nagyon - pusmogtam az orrom alatt, miközben letottyantam a földre
- Miért éppen dojo? Vagy Alaszka? Ott legalább lennének székek... Rolling Eyes

-Szóval megint goblin, azaz, akarom mondani, kobold nyavaja írtásra készülünk?
-Nem leszink kicsit túl sokan hozzá? Értem én hogy ők is sokan lesznek meg minden, de ez a SAO-s rendszer a kis csapatokkal bánik csak jól... a nagy létszámot meg területi sebzésekkel meg hasonlókkal díjazzal, amikor csak meg mer mozdulni valaki...

by **Stingray** Szomb. Szept. 26 2015, 23:44

Ketten gyalogoltunk a Dojo felé, hogy találkozhassunk a nem is olyan régi ismerőssel. Ha megindul a támadás az elfoglalt szintek ellen, abból mi is ki fogjuk venni a részünket, ez nem is kérdés. Így Ayatoval ketten jöttünk el, hogy képviseljük a nem túl nagy csapatunkat. A Dojora hamar ráleltünk. Ayato mögött léptem be, de odabent már egymás mellett állva hajoltunk meg a társaság előtt.
– Jó napot mindenkinek! - majd a köszönés után kiválasztottunk két üres helyet, és a kezdésre várva el is foglaltuk azokat.

by **Kuromajo** Vas. Szept. 27 2015, 00:24

- Woah, máris mennyi ember! - kémlel körbe az ajtón belépő fiú a homlokához érintve a kinyújtott tenyerét, majd a csodálkozást felváltja a vidámság.
- Van süti, awesome! - lelkesedik, és máris ráreppen az egyik tálca édességre, magához húzza és lecsüccsen zabálni. Úgy két-három falat után néz fel, csupa morzsa a szája széle és értetlenül bámul azokra, akik esetleg őt nézik. Tekintve, hogy elég elnagyolt és pofátlan volt a belépője, biztos van, aki rá figyel.
- Most miva'? - kérdi értetlenül, félig még tele a szája, de aztán észbe kap és felpattan - Ja igen, a Világ Legerősebb Férfiembere vagyok, de szólíthattok simán csak Katanashinak is - jelenti ki magabiztos mosollyal, majd visszaül, és újra magához veszi a tálcát - Koboldokat irtani jó muri~ - dünnyögi félhangosan, mielőtt újra a szájába töm egy akármit. Ha mást nem, legalább ehet egy jót, ha már ilyen uncsi munkát kapott, mint Victor-sannak jelenteni, mi történt a gyűlésen.

by **Hinari** Vas. Szept. 27 2015, 01:29

Kéz a kézben sétáltunk a dojo felé. Nem voltam éppen feldobva az ötlettől, de reménykedtem benne, hogy ezúttal eredménye is lesz a kislány buzgóságának, noha a módszerrel nem teljesen értettem egyet. Ám nem bántam: odamegyünk, kitalálunk valamit ahogy a twisterben szoktuk, hisz infók is voltak már a meghódított szintek némelyikéről. Tudtam, hová akarok menni – és azt is, hogy ezen egyetlen gyűlés se változtathat. Elég volt csak visszagondolnom Ayanira és Mirire, most az ő otthonuk élvezett prioritást, s nemcsak azért, mert a barátaim voltak. A céhek és a front tartson csak össze.
Valami ilyesmiről magyarázott éppen Alex is, miközben az épület felé lépdeltünk, pár játékost láttunk is bemenni, s sokan utánunk érkeztek, az utca túloldaláról intettem az ismerősöknek halovány mosollyal. Majd egy ennél csörtetőbb hang, ahogy valaki végigrohan az emberek között, vadul fújtatva. Ismertem a hangot, és nem jelentett jót.
- Szia – köszöntöttem a férfit, megállva az egyik eresz alatt.
- Reméltem hogy még utolérlek – szaporán vette a levegőt, ám nem csodálkoztam rajta. Információim szerint most valahol a város másik végében kellett volna lennie. Lehet ott is volt.
- Írhattál volna levelet.
- Nem lehetett. Lekövették volna.
- Mert így nem? – tettem fel a szemrehányó kérdést, behúzódva s behúzva Alt is az egyik kisebb utcába.
- Helyettes Kinézet Kristály.
És akkor megértettem. Ha írt volna, tudták volna, hogy valakit értesít. Ám ha egy társa átveszi a helyét, s ő kap néhány percet vagy többet, akkor nem tűnik fel nekik. Ilyen kényes elővigyázatosságra viszont csak kevés esetben volt szükség eddig. Elsötétült a pillantásom.
- A Marlove banda?
- Kemissi-kör.
A titkos egyesület, akiket már jóideje figyelünk, s akik már jóideje figyeltetnek minket is. Túszokat ejtenek, majd egy hónapon belül, random időpontokban átviszik őket egy másik helyre, minden tag egyet. Aki legelőször ér oda, az kapja meg a vezéri rangot, s az dönthet, a foglyok közül mennyit és kiket öljenek meg. Értelemszerűen aki a következő versenyig nem tud új túszt szerezni, az kiesik a körből és őt is kivégzik. Ideális és a körön belül legális húzás, ha meg akarsz szabadulni valakitől. S a létezésükről is csak a Rend néhány beavatott tagja tud...
- Ne aggódj, téged nem figyelnek most – mondta ki a következő gondolatomat Hoora, a kérdő pillantásomra azonban csak elhúzta a száját, az egyik közeli falra mutatva. Ott díszelgett Shukaku fehér-kék plakátkája, egyik szélét ugyan már meggyűrte az időjárás, de a szöveg tisztán látszódott.
- Az a fontoskodó chibi úgy kihirdette ezt a szart, hogy még az ágybanfekvő nagymamám is tud róla – odakint, a valóságban! Szerinte nem egyvalami jut erről eszébe minden valamirevaló bűnbandának!? Komolyan, ennyi észt… - szitkozódott, én pedig bocsánatkérőn pillantottam Alra, s igyekeztem Hoorát is megnyugtatni, mielőtt a fél város felfigyelt volna ránk – Lényeg a lényeg, a gyűlés időpontjára tervezték a versenyt, hisz a legtöbb céhvezér itt lesz, nem is beszélve a kíváncsi senkikről, akik csak bemennek bámészkodni – folytatta, s valóban: ha a mai központi látványosság a gyűlés, senki sem fog az alig látható furcsaságokkal foglalkozni, még ha fényes nappal van, akkor sem. Ésszerű és logikus. Egyet kellett értenem Hoorával: hatékonyabb lett volna csupán egy bizonyos körben, nem publikusan kihirdetni a gyűlést, annál is inkább, mivel ha mindenki eljöhet, abból csak káosz és feszültség lesz, főleg úgy, ha pont egy okoskodó pet próbálja majd kioktatni a társaságot. Ezért sem volt sok kedvem elmenni, ám akár akartam, akár nem, kénytelen voltam megkímélni most magam ettől a pár órányi bosszúságtól: van, ami nem tűrt halasztást. Valakinek azonban mégiscsak részt kellett vennie rajta, így egy bűnbánó, de cserébe hosszú és édes csók után meghagytam Alnak, hogy menjen el helyettem is, és irkálja fel, ha esetleg valami eredmény is születik. Azt viszont jól tudtam, hogy Mirinek mindez fontos, éshogy számít rám. Így gyorsan elővettem egy cetlit, s írtam rá pár sort, Alexet pedig megkértem, hogy csúsztassa oda neki, ha alkalma adódik rá; s ha ő nem akarja vállalni, a szavazásokban a céh képviseletének jogát is adja át Mirinek, amennyiben nem jön el más céhtag. Ezek után pedig aktiváltam a Lopakodásom, és egy búcsúcsók után eltűntem a sikátorban, nyomomban Hoorával: tudtam, hová kell most mennem – és azt is, hogy ezen egyetlen gyűlés se változtathat.

Három ember fog meghalni a következő egy órában. Oda kell érnem időben.
Sajnálom. Este keresni foglak.
Hina

by **Shukaku** Vas. Szept. 27 2015, 05:46

Sorban köszöntődik Alex, Miu, Danee kap egy lesújtó pillantást a szoknya miatt, ám csak egy pillanatra, hiszen máris jogos kérdést tesz fel, amire Timi válaszol.
-Ne aggodalmaskodj, mindent el fogok mondani. A kérdésed releváns, számoltam vele.
Sting és a társa felé is intéznek egy meghajlást, majd furcsálló tekintettel néznek az érkező fiúra, és mivel nem a saját asztalánál foglal helyet, így Shu nem nagyon tudja, hogy kicsoda, de egy nagyobb sütiadagot azért lehelyez elé.
-Csak nyugodtan, ne zavartasd magad. Egy hadsereget is el tudnánk látni.
~Lényegében erre is készültünk...~

by **Aidor** Vas. Szept. 27 2015, 08:09

Lássuk csak két háztömbnyit előre és négyet balra öm... vagy négyet előre és kettőt balra? Hogy is mondta a hölgy? Legközelebb talán jobban odafigyelek, vontam le a tanulságot. Persze ettől függetlenül gond nélkül oda találtam hisz mindössze négyszer kellet megérdeklődnöm, hogy hol is vagyok. Ezért szeretem a Kezdetek városát, mindig van benne valami amit még nem láttál. Nekem ilyen volt a dojo is, mostanáig.
Mikor beléptem hatalmas tömeg tolongott bent, még jó, hogy a dojo sem éppen kicsi. Talán még én is beférek... talán.
Szétnéztem ismerős arcok után kutatva. Sokan eljöttek, de csupa "ismeretlen" már amennyire ismeretlennek lehet nevezi a híres neves front harcosokat akik közt nem egyet felvéltem fedezni. Nem... nem kell személyesen ismerned valakit ahhoz, hogy tudd ki ő.
Van ám program, nem régiben hallottam egy miniboss hetesről akik állítólag értékes kincsek birtokában lehetnek. Az egyetlen oka amiért nem szedtem össze még rá egy csapatot az ez. Spórolni kéne a potikkal és a kristályokkal a koboldok elleni csatára, meg le kéne cserélnem a nem éppen erősnek mondható felszerelésem.
Egy rövid időre nem vagyok itt és mi történik? Fél Aincradot elárasztják a fegyveres aprónépek. Élvezetes lesz majd kitakarítani őket... Gondolja az egyik énem a másik persze fél, állítólag kemény menet lesz és nem kimondottan érzem magam késznek rá.
Ezen aggodalmakat elfelejtette velem mikor a tömegben megláttam Mirit, ami nem volt könnyű tekintettel a méreteire... Azt hiszem jobb ha oda köszönök.
-Yo Miri!

by **Kazura** Vas. Szept. 27 2015, 15:07

A pár nappal ezelőtti események mély benyomást tettek rám, ennek ellenére, vagy talán pont ezért vártam izgatottan a gyűlést. A megírt időpontban bukkantam fel a Dojo bejárata előtt és már odakint is több játékost láttam.
Rosszat sejtek.
Belépvén beigazolódott megérzésem: a Dojoban vagy egy tucat játékos lézengett.
Most vagy jóval több céh jött létre, mint amire számítottam, vagy Shukakuék "mindenki jöhet aki segíteni akar" stratégiája ütött kissé vissza.
Odabent gyorsan felmértem a céhlogók alapján, hogy a második eset áll fenn.
-Szia Shukaku!-köszöntöttem a bejárat mellett álló lányt.
-Úgy néz ki elég sokan kíváncsiak a mai összejövetelünk témájára. Remélem ez jót jelent.
-Sok sikert Timidus-biccentettem a sárkány felé, majd elfoglaltam a helyem az Anarchisták céh számára fenntartott helyen.
Ami már egy kicsit túlzsúfolt volt, tekintve két céhtársam korábbi érkezésére.
-Üdv-köszöntöttem Daneet és Miut. Látom ti sem akartatok kimaradni egy jóízű vitából-vigyorodtam el.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Szept. 27 2015, 18:26

Eddig az miatt aggódtam, hogy kevés ember jött el most viszont pont az ellenkezőjén. Hinari Onee-chan nem jött el, talán Alex-kun fogja képviselni a céhet.
Nagyot sóhajtok, valóban nagyon sokan jöttek el és ez kicsit megrémít.
- Senpai biztos vagy benne, hogy el fogtok bírni ennyi emberrel? – Valahogy már előre láttam, hogy nagyon nem lesz meg az összhang. – Ha valamiben tudok segíteni csak szólj. – Ajánlom fel. Az igazat megvallva én is roppant kíváncsi vagyok mit tervez. Viszont amit Danne mond nem tudok egyetérteni. Az invázió során a nagy létszámmal az egyetlen előnyünk maguk a városfalak és a védvonalak voltak most azonban a koboldok nem csak létszámilag de helyzetileg is jobban állnak. Nehéz lesz visszafoglalni a területeinket.

by **RenAi** Vas. Szept. 27 2015, 18:48

Időközben gyűltek az emberek, én rajzolgattam amíg vártunk és ugyan voltak ismerős arcok, a legtöbbjüket nem is ismertem, így nagyon nem is tudtam kihez szólni amíg vártunk. Volt ott egy srác, nem sokkal utánam érkezett és a bossról a legismertebb számomra, de sehonnan máshonnan, bár annyit azért érzékeltem hogy jóban van Hinával, így a céhvezérem barátja az én barátom is. Tehát fogtam a párnát, majd oda csücsültem mellé, és össze szedve a gondolataimat megszólítottam.
- Szia, én már láttalak téged a bosson. - Jelentem ki, hogy honnan is ismerős, hátha engem is felismer de ebben azért nem reménykedek. Ha nem válaszol, akkor közelebb lépek, hajolok és kicsivel nagyobb hangon megszólalok.
- Etoo, ha jól tudom jóban vagy Hinarival. - Mosolygok kedvesen, bár ezt már a tőlünk nem messze ülők is hallhatták. Ha erre sem reagál, akkor közelebb hajolok hozzá, egyenest a szemébe nézek és:
- Wooooaaah~ Nyitott szemmel ülve tud aludni. Sugooiii! *-*~ Kiáltok fel kicsit hangosabban, de úgy hogy ezt már többen is hallhatták. Kicsit el is szégyelltem magam, majd jobbra sandítottam, balra pillantottam, ésezek után ismét a fiúra. Mondtam, már untam a papírra firkálást, így időtöltés végett kap tőlem egy kis ajándékot.
~Nem veheti el tőlem senki sem Hina-sant. ~ Bár ilyen érzelmeim nem igen voltak mégis volt egy fajta kisebb féltékenység az irányába, de erről pssszt mindenkinek. Ha még erre sem ébred fel vagy reagál, esetleg nem állít le senki, akkor megmutatom a remekművem céhtársamnak is. Ő is szereti Hinarit így biztos vagyok benne hogy ő sem akarná hogy bárki is elvehesse tőle. ˇ^ˇ Tehát, tuti hogy ő is benne lenne a buliban. Ami úgy folytatódna hogy a jegyzetfüzet lapjaiból apró csákókat csinálnék és egyik, majd másik fülére akasztanám. :3 Embarassed

by **Shukaku** Vas. Szept. 27 2015, 19:25

Aidorrt régen látták, így az ő megjövetele különös öröm volt. Talán felvidítja kissé Mirikát. Ezután Kazurával is váltottak pár szót, persze csak válaszként, és ez a válasz Yuuki kérdésére is válasz volt szerencsére.
-Mi is nagyon reméljük, és azt is, hogy nem kell bírni velük. Közös beszélgetésre gyűltünk össze, nem vitára.
RenAi ténykedésébe nem avatkoztak bele. Alex most már JL-es, és mivel a lovag is az, ez az ő dolguk lesz. Ugyan furcsállotta, és egy pillanatra meg is indult, majd inkább körbesandított. Ő inkább nem tesz semmit. Nem akar beleszólni. Abból megint csak a baj lesz...

by **Jun** Vas. Szept. 27 2015, 23:01

Némi késéssel ugyan de nekem is sikerült berohannom, az ajtóban állva két meghajlás között hangosan bocsánatot kérek, elsősorban Shu-tól, mert megígértem, hogy nem fogok késni, de hát ez van, néha szólít a kötelesség és hogy lehetnék képes otthagyni egy szegény, gyámoltalan, bajbajutott muffint egyedül azon a tálon... meg kellett tennem. Várt rám, azokkal a kis csillogó szemekkel. Enni pedig csak itallal lehet... szóval mire felforrt a teának való víz, majd mire ihatóra hűlt elment egy csomó idő.. Ej ej..
- Halihóó! Elnézéstet kérek a késésért, nagyon sajnálom, de tudjátok, hogy megy ez. - zavarba jöttem picit a nagy tömeg láttán, vakargatom picit a tarkóm majd becuppanok a terembe, odarepülök egy kényelmes díszpárnához és azonnal helyet is foglalok. - Uh füzet és toll. - csillan meg a szemem, és azonnal kézbe is kapom őket, a füzetet gyorsan szétnyitom és mélyen beleszippantok. Ah füzetszag! Nem olyan mint a frissen vásárolt könyveké, de ez is megteszi. Nem mintha képregényeken kívül annyi mindent olvasnék, de hát na.

by **Shukaku** Hétf. Szept. 28 2015, 07:04

Jun nem meghajlást, hanem egy nagy ölelést kap. Hosszan. Shunak most erre van szüksége. Jun vidámságának erejére, amiből talán egy kis erőt tud meríteni a mai napra.
~Hinari még mindig nincs itt... talán nem jön el. Negyedig várunk. Még hét perc...~

by **Halász Alex** Hétf. Szept. 28 2015, 10:00

//csak mert direkt írtam, hogy kimaradnék ( és azt is hogy mit csinál, ráadásul ez egy megbezsélés, nem egy party)//

Ír, még mindig ír, még mindig. Azért van itt, hoyg írjon, bár elóüsthetne egy hangrögzítő kristályt, de a gimiben se jött be ahangfelvétel. Az írás jobban megmarad. Szóval ír, sőt, bár idegesíti, hogy RenAi chan egyfelől idegenként kezeli pedig frontosok, ( lehet pont ezért sem szólal meg, csak azért sem ) másfelől pedig látszik, hogy mit csinál LOL.
Szünet volt... senki nem beszélt, letette a tollat, felnézett, oldalra billentette a fejét.
- Kész vagy? Akkor ülj le mellém, és hallgass ha nem tudsz a témához szólni. A műved mellett a helyet. - Bökött az arcára és nem törölte le a firkálmányt. Ezek után persze legjobb esetben sem fogja tudni komolyan venni ezt a lányt.

by **RenAi** Hétf. Szept. 28 2015, 10:29

Nos még nem történt semmi sem, talán az érkezők és résztvevők neveit írhatta fel a füzetecskébe. Bele szerettem volna lesni, de amint lesütöttem a szemem a lapra felpillantottam.
~Nem, ezt nem szabad.~ Nem olvashatom el mások írásait, pedig olyan kíváncsi lennék rá. Lehet szerelmeslevél? *-* Lehet valami titkos írásos cucc amit meg kell fejteni? Fogalmam sincs, mivel nem pillantottam bele, pedig majd megevett a kíváncsiság. ^^ Meglepett hogy azt tehettem a fiúval amit csak szerettem volna, és az igazat bevallva ez igen is tetszett. *-* Tehát Hiina-san is azt tehet vele, amit csak szeretme. Perfect boy! :3 Viszont meglepődtem amikor megszólalt, egyenes hozzám, kissé meg is rezzentem, hisz tudtam ha rosszat nem is de csíntalan dolgot tettem. A mondatát követve leültem mellé, ugye a művem mellett a helyem. Így kicsit szégyenkéve, kicsit örülve magamnak leültem a fiú mellé. Halvány mosoly ült az arcomon. Persze akadtak még kérdéseim, tömérdek kérdésem, de arra kért hogy maradjak csöndben, így megtettem. Majd később, talán úgy érzi nincs most itt az ideje a bájcsevejnek és talán igaza is lehet. Így mivel elvették a játékom, és már untam a rajzolgatást, vártam hogy jön-e még valaki, vagy kezdünk-e magunkkal valamit. bounce

by **Hinari** Hétf. Szept. 28 2015, 15:11

Hármas Lopakodással guggoltunk a tető alatt. Hamarosan jönniük kell. Persze nem volt még itt az idő, de általában elfoglaltam magam, ha sokat kellett tétlenül várni: tervekkel, taktikával és egyéb agyalnivalókkal, a Katana markolatán tartva kezem. Most éppen a szemben lévő ház falát nézegettem, és nem vittem túlzásba a mélyenszántó gondolatokat. Azon is volt plakát. Hát miért ne lett volna? Bosszúsan húztam el a szám, és helyezkedtem odébb, hogy jobban belássam a környéket. Sehol senki. Külön levélben üzent neked. Egy újabb gondolat, ami szöget ütött a fejembe, most, hogy már tényleg semmivel sem tudtam lekötni magam. És ami a legrosszabb, igaza volt. Vágtam egy fintort, majd lehívtam a menüm, és pötyögtem pár szót neki is. Végtére is, bármilyen is legyen, mégiscsak kötelességem volt szólni, ha már elhívott.
Ha viszont emiatt bukjuk el a küldetést, legközelebb már tényleg azt gondol, amit akar...

Hinari írta:Szia,
Sürgős dolgom van, nem tudok sietni. Ne várjatok rám, Al majd értesít a fejleményekről.
Hinari

by **Chancery** Hétf. Szept. 28 2015, 16:13

Egy kicsit elkéstem, legalábbis ahhoz képest, amikorra meg akartam érkezni valójában. Még gondolkodni sem tudok rendesen az idegességtől, a szapora szívemtől és a remegéstől, ami úrrá lett rajtam. A koboldok engem mondjuk vajmi kevéssé zavartak, persze felháborító, hogy elfoglaltak megannyi szintet, de ez továbbra is csak játék elméletileg, és erősen emlékeztet arra az időre, mikor réges-régen az ősatya WoW-ban is történt hasonló; mikor Halálszárny ébredése városokat pusztított el. Legalábbis azt hiszem. A reklámot néztem újra meg újra, mert sárkány Embarassed

Kokoro szerencsétlen alig tudja tartani mögöttem a lépést, tekintve, hogy sem a Gyorsasága, sem a Kitartása nem közelíti meg az enyémet. Jobb híján már a kezét fogom és húzom magam után, hogy még időben odaérjünk. Az arca teljesen kipirult, szóval valószínűleg az enyém is, és nagyon örülök, hogy Álom hajlandó volt vigyázni a kis sakálra és Norm-ra odahaza.
-HooooOOOOOOOO! -fékezek le az utolsó pillanatban a dojo előtt, ami már szinte tele van. Beférünkk még egyáltalán? Kicsit nézelődök, hogy tudnék úgy bekeveredni, hogy lehetőleg senkihez se érjek hozzá, majd szépen elbújok valamelyik fal mentén kifújni magam a szótlan lánykával. Hogy mennyire fogok tudni figyelni, az meg majd eldől, de talán ketten össze tudunk szedni pár morzsát. Rolling Eyes

//useri nem-ráérésből fakadóan biztos, hogy nem fogok mindent elolvasni, szóval Chan megint elég szétszórt lesz emiatt. Kokoro is jelen van, de vele akkor írok külön, ha muszáj. Ha pedig nagyon nem fogok tudni itt lenni, akkor legfeljebb majd kérek tőled egy összegzést, Shu :3 //

by **Shukaku** Hétf. Szept. 28 2015, 17:40

~Sürgős dolgod... pont most, amikor egy héttel előtte szóltam. Mindegy. Legalább válaszolt... és Alex tényleg itt van. Talán még jobb is így... kevesebb lesz a feszültség, ha nincs itt... talán ő is erre gondolt... mindegy.~

Shu írta:
Szia,
Köszönöm, hogy szóltál. Sok sikert a dolgodhoz!
Shu

Chan és Kokoro felé is intéztek egy halk köszöntést, és mosolyogva Miri felé mutattak, ha esetleg a kislány a céhtársait keresné... de nem volt semmi utasításféle ebben.

//Segond, Chan, szerintem ilyen tömegben mind IC, mind OOC teljesen érthető lesz elkavarodni. Természetesen írok neked összegzést, ha kéred. ^^ //

by **Hayashi Yuichi** Hétf. Szept. 28 2015, 17:52

//OFF

_:

OFF//

Négy napja nézem a cetlit, de még most sem tudtam megfejteni miben létét. Legszívesebben örülnék. Azonban egy gyilkosnak sosem lehet örülni. Legfőképp a zöld indikátoros gyilkosnak. Számtalan ember vére tapad kezéhez, mégsem szennyezte be ruhácskáját, mindösszesen csak elméjét. Mégis milyen mélységei vannak elvetemült létének?
Őrült, vagy én lennék az?

A csöndet megzavartam, ahogy egy újabb gyümölcsszemet kaptam be. Még mindig annyira finom ez a gyümölcs, és már sokan ismerik, remélem egy nap mindenki rájön, mi is a hely szépsége. És mégis mennyivel szebb, odakint.
...Újra elolvastam a cetlit..
Megölted, a barátom, megölted a barátom barátnőjét és még te, te utolsó kétszínű kis "DÖG" próbálod szembeköpni saját magad?!
Összetéptem a felhívást.

Hayashi Yuichi írta:
Nem megyek a Dojoba.

Körüzenetként küldtem, plusz még Chant csatoltam be a levélbe. Visszafordítottam a szemem a lombikokra, majd az alig lőrésnyi ablakra, ahol sugárban tört be a fény az alagsor termébe, kinéztem a szabad égre. Köpönyegforgató tanácsaira és technikáira nincs szükségem, megteszem magam a kellő lépéseket. És különben is az íjász, amilyen jól kezdett, közel úgy akarta a koboldok kezére játszani a városvédelmet. Most sem lenne másképp, hisz ha el lehet kerülni a mobokat, miért is ne kerüljük el? Ó most meg már megölnéd őket.. te kis beképzelt..

by Ajánlott tartalom