Re: Dojo

by **Shukaku** Szomb. Ápr. 18 2015, 17:06

-Oh… hogy csak így. Szerintem nyugodtan elhiheted, hogy igenis a te érdemed volt a küldetés teljesítése, hiszen ha egyedül is meg tudták volna csinálni, akkor nem kértek volna fel téged, hogy segíts. Pont a te erőd, bátorságod, ügyességed vagy eszed kellett ahhoz, hogy sikerüljön a feladat. Büszke lehetsz magadra, mert sokszor sokkal nehezebb csapatba dolgozni, főleg, hogy ha olyanok mellett vagy, akik nem is igazán harcosok. Még hátráltathatnak is, de te ugye nem zavarhatod el a megrendelőt.
Még az arcán, és a szemein is látszott, hogy éppen visszaemlékszik valamire. Tényleg már csak az elmerengős zene és a kép hullámzása, elhomályosítása kellett volna ahhoz, hogy ennél egyértelműbb legyen a szitu.
-Emlékszem, az egyik legelső küldetésemen egy nagyszájú gyereknek kellett segítenünk egy egész gyilkos céh ellen. A céhvezér megfenyegette és fogva tartotta a tagokat, és érte kellett harcolniuk, különben megöli őket is, és a családtagjaikat is. Az volt az első, hogy igazi élet-halál küzdelemben vettünk részt. Persze nyertünk a végére, de rengeteg munka volt, és nagyon oda kellett figyelni arra, hogy csapatként viselkedjünk.
Persze Shana története azóta egy picit kiszíneződött, de azt nem tudhatom, hogy Shu fejében is átrajzolva élt már, vagy csak egy kicsit Yuukinak alakított rajta. A kaján vigyorra kuncogni kezdett, és kiöltötte a másikra a nyelvét. Oké, a nagy bölcs öreg senpai szerepéből már rég kiesett, de ez kicsit sem zavarta. Nem is akarta túljátszani, hiszen bár biztos volt a tudásában, ő nem volt senpai, és főleg nem akart a másik fölé kerülni.
-Megfigyelés. Itt rontottad el. A harcosok hajlamosak mindig betörni egy barlangba, táborba, rejtekhelyre, mert azt hiszik, hogy pont ott az adandó alkalom, és élhetnek a meglepetés erejével. Ez csak nagyon ritkán van így. Legtöbbször érdemesebb megfigyelni, akár több napon át is. Vagy felgyújtani az egész barlangot.
Shu ugyan megforgatta a szemét, de igyekezett nem nagyon feltűnően tenni. Amikor viszont látta a lányon, hogy nem tetszik neki a téma, azonnal terelte. Mondjuk az még érdekelte volna, hogy ha az a vérpecsét, akkor Yuuki mit gondol a zöld indikátorral rendelkezőkről, és arról, hogy a falusiaknak miért nincs indikátoruk. Talán ők, a játékosok a kiválasztottak? Majd később megkérdezi. Most gyorsan Yuuki kezébe nyomta az Útinaplóját annál az oldalnál, ahol a küldetések voltak felsorolva.
-Itt vannak a fontosabb, érdekesebb küldik. Persze számos másikon is voltam, de ezek, amik nagyon érdekesek. Válassz ki egyet, és elmesélem.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 19 2015, 13:31

- Nem tudom. – pillantok félre egy picit. – Bizonyára egyedül nem tudták volna megoldani a helyzetet de ugyanúgy én sem lettem volna rá képes. Ha pedig segítség kell akkor már nem az én érdemem, hogy teljesítettem egy megbízást vagy legyőztem egy erős ellenfelet. Osztozunk a sikerben, persze ez alatt nem azt értem, hogy nem akarom másokkal megosztani. – Kapom fel gyorsan a fejem elkezdve tiltakozóan rázni a kezeim. – Csak úgy kevésbé érzem magam… jónak mint ha egyedül vittem volna véghez így ezeket nem is számolom győzelemnek. – Azt viszont nem tudom mennyire tud zavaró lenni ha egy kevésbé ügyes társsal kell teljesíteni egy faladatot.
- Ilyesfajta dolgokban nekem nem volt részem. – Jegyzem meg a senpai eszméletlen történetét hallgatva. – Kicsit irigyellek is, hogy efféle kalandokban vettél részt. Pontosabban inkább azért, hogy ily módon is képes vagy segíteni másoknak. Egy egész gyilkos céh… - Próbáltam elképzelni milyen is lehet, hogyan nézhetnek ki a tagok és, hogy a senpai végül miféle technikákat és mágiát használt, hogy nyerjen. Biztosan hatalmas csata lehetett. Moooh, bárcsak láthattam volna!
Tmidusnak valamilyen szinten igaza volt bár a megfigyelés nem az én stílusom.
- Nem erősségem a türelem. – Simogatom meg a tarkóm. – És amúgy sem lett volna rá időm, hogy napokig figyeljem őket, rögtön kellet cselekednem hisz nem engedhettem, hogy még több ember kerüljön veszélybe a farkasok miatt. – Ezután Shukaku senpai egy könyvet adott át nekem benne az összes kalandjával.
- A senpai mindet feljegyezte? – csodálkozom rá majd közelebbről is megvizsgálom a könyvet. Nagyon sok kaland van benne így nem is tudom melyiket választhatnám. – Senpai, meséld el nekem a szerinted legeslegeslegnagyobb kalandodat. – Emelem a magasba a kezem ezzel is gesztikulálva.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 15:05

-Nem kell, hogy minden teljesen egyedül, és csak a te érdemed legyen. Látod, én idomár vagyok, minden harcunkat együtt vívjuk meg Timivel.
-Majdnem mindet.
-Na jó, tényleg, csak majdnem mindet. Volt már olyan, hogy nem egyszer külön mentünk küldetésre, hiszen úgy adódott, hogy valamit csak az egyikünk, vagy csak a másikunk tudott megoldani. A csapatmunka sokszor abból áll, hogy tétovázás nélkül elfogadod a másik utasítását úgy, mintha parancs lenne, mert megbízol benne.
-És ezt, azaz a bizalmat csak akkor tudod megtanulni, ha többekkel együtt harcolsz.
-Ahogy például a csapatmunkát is. Ha komoly ellenfelekkel kell összecsapnod, például egy egész sereg ellen, akkor tudni kell azt is, hogy miként irányíts csoportokat, és hogyan hangold össze a mozgásukat.
-Igen. Találkozhatsz olyan erős szörnyekkel, amik ellen tényleg sereget kell toboroznod.
-Sereget… hmm… meg is van! Irigyelni pedig nem kell Yuuki. Biztos vagyok benne, hogy te is nagy kalandor leszel, csak nyitott szemmel kell járni a világban, és észrevenni a lehetőségeket. A fejlődés nem olyan bonyolult, mint ahogy sokan hiszik, ezt gondolom már te is észrevetted.
-A türelem azonban rendkívül fontos mind kisebb, mind nagyobb szinten is. Különösen, ha farkasokról van szó. Ha egy-két napig még megfigyeled őket, akkor elragadnak még egy-két embert. Ezt hívják járulékos veszteségnek. Azonban ha betörsz a barlangjukba, megtámadod a vezérüket, és elbuksz, akkor bosszúból megrohamozhatják az egész falut, mindenkit megölve, és te már nem tehetsz semmit, mert halott vagy. Az egyik opciónál pár embert veszítesz, a másiknál mindenkit. Fontos, hogy tudd mérlegelni ezeket.
-Ezeket… mindig nagyon nehéz mérlegelni, és az a legjobb, ha nem is kell sohasem. A legizgalmasabb, legveszélyesebb küldit viszont már tudom is. Az az egyik, amiről azt meséltem, hogy mindenki megijedt, és összevissza csinált mindent, csak azt nem, amit kellett volna. De ott nem volt velem Timidus. Úgy is megfelel, vagy keressek másikat?

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 19 2015, 15:57

- De gondolom Timidus már nagyon régóta veled van és ráadásul a ti sorsotokban meg volt írva, hogy nektek találkozni kell, egyszóval a társas harcra születtél. Ellenben engem már gyerekorom óta egyéni harcmodorra neveltek. Egy igaz kardforgató mindig igazságosan és mindig egyedül harcol, legalábbis a családunk kódexe szerint és bár ez egyáltalán nem törvényszerű a neveltetés miatt ez az érzés mindig bennem marad. – Erről még nem is meséltem senkinek Onee-chanon kívül. Bár ami azt illeti nem is túl sok emberrel beszélgettem komolyabban. – De majd észben tartom ezeket a dolgokat ha majd egy valódi harcostárssal vállvetve küzdöm majd. – Hisz ha igazán erős akarok lenni akkor a csapatharcban egyaránt jeleskednem kell. A bókra pedig egy széles mosollyal válaszoltam.
- Gihi… Mindent elkövetek majd, hogy akkor kalandor legyek mint te senpai. A fejlődéshez pedig nem kell más mint elszántság és kemény munka.
Timidus okfejtése azonban kicsit kibillentet a vidámságomból. Ez meg sem fordult a fejemben, hogy meghalok akkor az egész falut veszélybe sodorhattam volna.
- De… - Motyogom halkan magam elé nézve. Járulékos veszteség… Valóban meggondolatlanság volt de, hogy másokat veszni hagyjak... – Én mindenkit megakarok menteni. – Böktem ki végül. - Ennél jobb indok nem is kell a meggondolatlanságra. Ha csak tétovázunk és várunk azzal ugyan úgy minden rosszabbra fordulhat és ez miatt ki tudja hányan szenvednének közben. De ha elbukom mert elhamarkodottan döntök akkor ugyan úgy szenvedést okozok. Ezért kell olyan erősnek lennem, hogy soha ne bukjak el és mindig, mindenkin tudjak segíteni. Ezért akarom bejárni a világot is, hogy ezzel is erősödjek.
Legnagyobb örömömre azonban a senpai idővel visszatért az eredeti témánkhoz.
- Igen, nagyon szívesen meghallgatnám.

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 16:24

-Igen, Timidus a Nagy bejelentés előtt is velem volt már, tulajdonképpen fióka kora óta együtt vagyunk, és együtt éltünk meg jót is, rosszat is. Én is kicsi voltam még, amikor mellém került, és ő is nagyon fiatal volt. Ezért olyan szoros a kapcsolat kettőnk között. Tudom, sokkal bátrabban meg menőbben hangozna, ha azt mondanám, hogy egy kifejlett sárkány sikerült megszelídítenem, és biztosan te is ezt gondoltad, de remélem, hogy ettől még nem leszünk kisebbek a szemedben. Egyébként pedig Timidus még most sem érte el a végső alakját.
Mosolyodott el, kicsit ezúttal visszafogottabban.
-De igen, én is úgy hiszem, hogy ez a sorsunk, bár most már szerintem mi írjuk. A születtem pedig…
Itt újra kuncogott, majd folytatta.
-Hát nem tudom. Nekem is gyakorolnom kellett rengeteget, és még mindig gyakorlunk és csiszolunk a tudásunkon. Mindketten. Például biztosan tőled is tanulunk majd mindketten új dolgokat.
-Igen. Például védekezni azok ellen a mozdulatsorok ellen, amiket te találtál ki.
A következő részekre már mindketten bólogattak, ám Shu meséje előtt Timidus még közbeszólt.
-Fogadd el, hogy nem fogsz tudni mindig mindenkit megmenteni. Úgy hiszem, hogy már láttad a Black Iron Castle véseteit. Azt a rengeteg embert mind nem tudtad megmenteni. Te sem, én sem. És nem csak azért, mert lehetőségünk sem volt rá.
-Mi nem vagyunk istenek. Véges a hatalmunk, de minden tőlünk telhetőt meg kell tennünk.
-A tétovázás és a tervezés nem ugyanaz. Minden idődet ki kell használnod. Azt is, amikor nem támadsz. Most is fejleszted magad azzal, hogy minket hallgatsz, és mi is fejlődünk azzal, hogy téged.
Shu bólogatott, majd kinyitotta a könyvet, csak azért, hogy belekukkanthasson, és elkezdte a történetet.
-Nagyjából egy éve történt az eset, tavaly júliusban…

To be continued...

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 19 2015, 17:00

A senpai buta felfestésére halkan felkuncogtam és a fejem ráztam.
- Ne beszélj butaságokat senpai. Miután megtudtam, hogy a sárkányok fejedelme szándékosan választott téged már rájöttem, hogy nem te idomítottad és cseppet se aggódj. Attól, hogy nem te szelídítetted őt még kiválasztottak mert ahogy Timidus is mondta különleges vagy és biztosan nagy tervei vannak veled a sárkányok fejedelmének és ha nem lennél rá alkalmas egész biztosan nem téged választanak így csupán másképp lettél az szememben erős és különleges senpai.
Timidus felvetése eléggé megtisztelő volt így éreztem, hogy halványan el is pirulok.
- Valójában nem én találtam ki őket. Ittoryu, Nitoryu, Santoryu. Ezek a technikák mind-mind tovább adódnak a családunk kardforgatói között bár az igaz, hogy az utóbbi nagyon ritka. – Amire büszke is vagyok. – De nekem is úgy tanították ezeket a mozdulatokat. Én csupán próbálom bővíteni és tökéletesíteni. – Magyaráztam.
- Kicsit félreértesz. Tisztában vagyok vele, hogy mindenkit nem menthetek meg hisz nem lehetek ott mindenhol, pedig nagyon szeretném. De ott ahol tudok segíteni nem tétovázhatok feláldozva másokat hanem azonnal kell cselekednem még ha az veszélyes is de ha elég erőssé válok bármilyen veszéllyel megtudok majd bírkozni. És különben is ha a démonok, szörnyek és más rossz emberek látják, hogy igenis van aki felveszi ellenük a kesztyűt ők sem mernek majd annyi rossz dolgot tenni. – Ha egyszer legyőzöm Ahrimant és elég hírnévre teszek szert akkor sem emberek sem pedig szörnyek nem mernek majd gonoszkodni mert tudják, hogy megvédem őket.
Ezután viszont feszült figyelemmel hallgattam végig a senpai történetét, időről időre elképzelve az eseményeket, sőt néha még saját magam is beleképzeltem a senpai helyébe…

by **Shukaku** Vas. Ápr. 19 2015, 18:22

-Igen… nagy tervei… én is tudom. Majd egyszer, ha eléggé erős leszel, akkor bevonunk téged is ezekbe a tervekbe. De nem itt kell megerősödnöd…
Mutatott a karjára, mint az erőre… és bár abban a karban nem sok erő volt, izom meg aztán végképp nem, de remélte, hogy Yuuki érti majd a célzást.
-Hanem itt…
Tette ekkor a szívére a kezét.
-Valamint itt.
Helyezte végül a tenyerét a homlokára.
-Rengeteg mindent tudsz a világról, de sok olyan dolog van, amiről még tapasztalatot kell szerezned, és véleményt kell alkotnod.
Kicsit elgondolkozott. Itt már minden mondatot pontosan előre meg kellett tervezni, hogy senpaiosan hangozzék, és Shu agya egyáltalán nem forgott olyan gyorsan, mint Timidusé.
-Igen. Véleményt kell alkotnod, méghozzá sajátot. Nem az enyémet, és nem Timidusét kell átvenned. Gondolom még másokat is senpainak tekintesz, ugye? Nem én vagyok az egyetlen. Mit tennél akkor, ha kiderülne, hogy két senpai nagyon de nagyon nem ért egymással egyet bizonyos dolgokban? Kinek a véleménye mellé állnál? Ehhez kell a saját tapasztalat, mivel bárki tévedhet. Tévedni emberi dolog, de még Timidus is tévedhet sárkányként, ha esetleg fals információkat kapott valakitől, és arra épített. Ha félrevezetik.
A sárkány bólint, ám teljesen mással folytatja.
-Ezeket a technikákat én is ismerem Yuuki. Ősi technikák. Én konkrétan a támadásokra gondoltam, amiket használtál. Azok már egyediek, és azokat rajtad kívül, és azokon kívül, akik ellen beveted, senki sem láthatja át elég pontosan. Egy külső szemlélő erre nem képes. És ne válj elbizakodottá sem. Mindig lehet valaki, aki erősebb nálad. Ezt sohase feledd el.
-Na de akkor a történet!
Csapta össze Shu a tenyerét, és akkor most már tényleg jöjjön el ez a pillanat is. Amíg Timidus beszélt, addig át tudta gondolni, szóval bele is kezdett.
-Az ellenség mindig a legváratlanabb pillanatban csap le rád, és sokszor kihasználja a szívedben rejlő jóságot. Egy kislány, egy idomár szeme láttára akarták megkínozni és megölni a farkast, akit a sors mellé rendelt. Sajnos nem ritka az ilyen eset, hiszen mivel még mindig igen igen gyenge a közbiztonság sok helyen, hiszen sajnos nem fordítanak erre elég figyelmet. Megmentettük a kislányt is és a farkast is. Néhány napra rá újra beléjük futottunk. Sokkal többen voltak. Sokszoros túlerőben. Úgy döntöttünk, hogy nem vesszük fel a harcot, ám elkábítottak. Azóta sem találtam olyan kristályt, ami ilyen gyors hatást váltana ki. Bizonyára valami különlegesen ritka tárgy lehetett. Egy sötét helyen ébredtem még pár emberrel. Talán csak egy kis része lehetett egy másik világnak, vagy gonosz mágia, mert a saját végtagjainkkal kötöztek meg minket. Hét embert. Folyamatosan Kínoztak minket, és sorra kivégeztek közülünk párakat. Egy gonosz démon volt az egész kitervelője, aki úgy nézett ki, mintha már több száz éves lenne, és egy jóideje halott. A hátából pedig egy másik ördögi lény állt ki, aki valószínűleg belőle élt. Sokakat rávett arra, hogy élet-halál harcban mentsék a saját bőrüket, és megpróbálják megölni azt, akit a démon ellenük kisorsolt. Ez volt a kulcs. Úgy csaltam csapdába, hogy nem voltam hajlandó a játékszabályai szerint játszani, és nem bántottam azt, akit ellenem küldött, az ellenfelem pedig túl gyenge volt ahhoz, hogy engem megsebezzen. Ezért, hogy mégis harcra vegyen rá, a démon rám küldött egy bestiát, és itt rontotta el. Idomár vagyok, és olyan képességek birtokában, amivel a legvadabb szörnyeket is van esélyem magam mellé állítani. Ezután már könnyű volt végezni a démonnal, és felszabadítottam a bestiát is, és a túlélőket pedig kijuttattam a végére odaérkező felmentősereggel. Talán észrevetted már, hogy minden küldetés, ha figyelsz, megtanít valamire. Ésszel, nem erővel. Puszta kézzel soha nem tudtam volna legyőzni a démont. Ki kellett várnom, hogy mikor hibázik, sőt, hibázásra kellett késztetnem ahhoz, hogy győzni tudjak, és megmenthessem az embereket. Azért volt különösen nehéz, mert a saját félelmeimet kellett legyőzni, és a tehetetlenség érzését. Ezen kívül...
Ekkor érkezett meg Chizu, nagy tálcát egyensúlyozva a kezében.
-Vacsoraidő van, gondoltam éhesek, sensei.
Leteszi az asztalra, meghajol, majd szó nélkül kisétál a teremből.

by **Kurokawa Yuuki** Vas. Ápr. 19 2015, 18:55

- Tényleg? – Csillant fel a szemem. A sárkányok nemes küldetése aminek akár én is részese lehetek? - Igen. – Helyeseltem. – Mindent elkövetek majd, hogy testileg és szellemileg is erőssé váljak. – Mondtam magabiztosan bár egy icipicit zavarba ejtett ahogy a szívemre tette a kezét. Ezután persze tovább hallgattam a senpait és teljes mértékben megértettem minden szavát, bár azt nem mondanám, hogy újdonságnak számított volna, hisz Onee-chan is hasonló elveket tanított nekem.
- Ha két senpai véleménye különbözik akkor magamnak kell eldöntenem melyik senpai tanitatásait is követem vagy a legjobb ha a kettejük tudását felhasználva alakítom ki a saját elveimet és kitartani mellettük. A világ tele van nagy harcosokkal és mágusokkal én pedig szeretnék mindenkivel találkozni legyen az barát vagy ellenség hisz mindenkitől tanulhatok valamit és én is erősebbé válok ez miatt. Erősebb ellenfél pedig mindig akad és pont ez a szép ebben a világban. Mindig van aki motivál arra, hogy még tovább feszegesd a határaid és még jobbá válj.
A senpai történetét hallgatva pedig sajnos tovább erősítette bennem, hogy a démonok nagyon is valós veszélyt jelentenek a világra és bár senpai legyőzött egyet, nem tudhatjuk mennyin is vannak még és ott van még maga Ahriman is, mindközül a leghatalmasabb. De ahogy ő sem adta fel a reményt és harcolt a végsőkig úgy én sem teszem és hiszem, hogy egy nap az összes démont sikerül kiűzni a világból.
A mese azonban félbeszakad hála a senpai egy tanítványának aki vacsorát hozott.
- Vacsora? – Pattantam fel a helyemről. – Ennyire elment volna az idő. Ne haragudj senpai de mennem kell! – Fordulok felé és tiszteletteljesen meghajolok. – Köszönöm a vendéglátást és minden mást is. – Azzal el is köszöntem majd azzal haza is mentem.

Köszöntem a játékot ^^

by **Yoichi** Csüt. Május 28 2015, 17:07

Shukaku

A későn kelőknek tényleg nem kedvez az élet. Főleg egy olyan világban, ahol mindenki gyorsan akar fejlődni, hogy elérje a célját. A nagyon alap dolgokat már értem, az íj használata sem okoz gondot, hisz a kinti világban is űztem a sportot. Szerencse, hogy még is csak egy számomra testhezálló kasztot választottam és nem egy másikat. Ha engedtem volna a kíváncsiságomnak, akkor most tényleg bajban lennék. Sok mindenkitől kérdezgettem, hogy mindent megtudjak érteni és tanulni, és pont az egyik ilyen köröm alatt ajánlotta nekem ezt a helyet. Egy dojo, ami pont azért üzemel, hogy a kis szintűek mindent megtudhassanak és segítséget kapjanak.
Nekem most pont ez kell. Egy hely ahol feltérképezhetem a játékot a felszereléseket és minden egyebet. Megkaptam a pontos címet és a nyitvatartási időt is oda firkantottam a cetlire magamnak. Hisz azzal semmire se megyek, ha akkor kopogtatok mikor épp senki sincs ott. Egy kis keresgélés és séta után meg is érkeztem a dojo elé. Elég méretes épület és barátságos is. Hasonló ahhoz, amibe én jártam még kint az edzéseimre. Még mielőtt kopogtattam volna még egyszer megnéztem a kis papír fecnit a kezembe, hogy biztos jó helyen járok e.
-Rendben van…
Motyogtam az orrom alatt, majd vettem egy mély levegőt és kopogtattam, majd félre toltam a toló ajtót. Rögtön az ajtóban bele is botlottam egy kislányba.
-Szervusz. Csak te vagy itt egyedül?
Nem igazán láttam mást itt, de az is lehet, hogy egy másik helységben vannak még valahol mások is. Figyelve a lányra bentebb léptem és elkezdtem nézelődni. Egy kis időt elidőztem a felsorakoztatott fegyverek előtt, majd elkaptam egy Guide Book-ot és olvasgatni kezdtem.

by **Shukaku** Csüt. Május 28 2015, 17:40

Úgy látszik igaz, hogy jó bornak nem kell céhgér, hiszen Shu ugyan nem költött sokat a reklámra, csak néhány plakátot csinált ott, ahol a kicsik megfordulhatnak, mégis híre van a Dojonak. Annyira csudijó volt, hogy ide nagyrészt kis szintű játékosok jártak, mert Chizu minden egyes alkalommal el tudta játszani a semmiből elűnűnő lopakodásos ninja trükkjét, és úgy tudta köszönteni a vendégeket. A probléma most ott leledzett, hogy tényleg csak egy kis nasiért ugrott be a konyhába, erre pont akkor jön a vendég, és így nem találkozott a kis ninjával, aki az ajtó mellett lepakolt pultja mellett szokott ücsörögni, hanem az ajtóban botlottak egymásba. Szóval meg is érdemli a fiú, mert elrontotta a saját meglepetését. Chizu egy szökkenéssel hátrébb ugrik, majd mélyen meghajol, miközben azért egy sokat mondó pislantást vet a srác lábára, ha az esetleg elfelejtett volna megszabadulni a cipellőjétől a Dojo területére lépve. A szabály az szabály.
-Üdvözlöm a Dojoban! Chizu Akamagi vagyok, a hely védelmező szellemeinek segítője. Jelenleg csak én vagyok itt, de máris üzenek a sensei-nek, hogy vendégek érkeztek. Érezze magát otthon addig is. Kíván valamit esetleg inni vagy enni? Nagyon finom teákat tudok készíteni, a sensei pedig előre elkészített ételeket a vendégeink számára.
Ha Yoi kért valamit, akkor Chizu már hozta is, ha nem, akkor sürgönyzött Shunak, aki pár perc múlva már be is toppant, Timidussal az oldalán, majd az újdonsült reményteljes tanítvány közelében megálltak, és türelmesen megvárták amíg végzett azzal a résszel, amelynek éppen az olvasásával foglalatoskodott, csak ezután köszöntötték.
-Szia! Shu vagyok, ő pedig Timidus. Mi vagyunk a Dojo tulajdonosai. Miben lehetünk a segítségedre?

by **Yoichi** Pént. Május 29 2015, 17:11

Nem értettem, hogy mi érdekes lehet a lábaimon, bár amikor én is vettem lefelé egy pillantást, azonnal leesett a dolog. Hogy is mehetett ki a fejemből a cipőm levétele, ez kint is így működött a dojoban. Gyors lenyitottam a menüt és pár gomb megnyomása után már el is tűnt a lábbelim és immáron már csak zokniban taposom a dojo padlóját. Csak bazsalyogva hallgattam végig a kicsi lányka beszédét.
-Örvendek Chizu-chan. Én Yoichi vagyok.
Nem igazán tudtam elképzelni, hogy még is kit érthet sensei alatt. De ezek szerint akkor a lányon és rajtam kívül most nincs itt senki más. Ezek szerint akkor már nem hemzsegnek a kezdők errefelé és tényleg ennyire le vagyok maradva vagy csak még a többi hozzám hasonló játékos, még nem tud erről a helyről. Meg persze az is megeshet, hogy nem éreznek igényt arra, hogy ellátogassanak ide segítségért.
-Köszönöm, de nem kérek semmit sem.
Majd neki is kezdtem a Guide Book olvasásának. Éppen, hogy csak bele tudtam kezdeni csak egy kis szösszenetnyi rész tudtam megnézni, mert máris érkezett még valaki. Pontosabban valakik. Ők ketten lennének a tulajok, akkor Chizu-chan biztos róla beszélt és ő lesz az a bizonyos sensei.
-Sziasztok! Én Yoichi vagyok…
Kicsit belém szorult a szó, ugyanis kissé elbambultam a sárkány szemügyre vételében. Ugyan tisztában voltam azzal, hogy itt léteznek ilyen lények és azzal is, hogy az idomárok mellet állnak is bestiák. De ez idáig még egyikhez sem volt szerencsém.
-Ohh… Elnézést. Még eléggé újdonság ként hat számomra ennek a világnak egy-két része. -tértem vissza kissé zavartan ebbe az idő síkba- Később kerültem a játékba és kezdő is volnék, és valaki ajánlotta nekem ezt a helyet, mondván, hogy itt tudnak segíteni nekem.
-Már elég sok mindent értek, de még kissé homályos nekem, ennek a világnak a rendszere. Szükségem lenne egy kis magyarázatra, még mielőtt ténylegesen is belevágnék a játékba… Szóval arról szeretnék egy kis útmutatást kérni, hogy még is hogyan kezdjek neki a dolgoknak.

by **Shukaku** Pént. Május 29 2015, 17:45

Ahhoz először is fogadd őszinte gratulációmat, hogy képes voltál nem olyan zöld színt választani az írásodhoz, ami olvashatatlan. Remélem Cearso olvassa ezt a postot, és rájön, hogy kire célzok ezzel. Másodszor ahhoz Chizu tudna gratulálni, hogy Yoichi észrevette magát, és levetette a cipőjét… bár csak egy kis bólintással dicsérte meg, hiszen ez teljesen evidens volt. Ugyanígy bólintott arra is, hogy a fiú nem kér semmit, majd visszasuhant az ajtóba strázsálni, amíg meg nem érkeztek Shuék. Ők ugye a leírt módon fogadták az újoncot, az idomár pedig jót kuncogott Timike megbámulásán. Azt azért meg kell említenem, hogy a Dojoba elég sokan jártak, de mivel a sensei egyszerre csak egy tanítvánnyal szeretett foglalkozni, hogy csak vele törődhessen, így Chizu mindenkinek időpontokat adogatott, meg szervezkedett. oké, tömeg az sohasem volt, nem tolongtak az ajtóban, de heti egy vendég azért mindig akadt, és jó páran visszajártak gyakorolni, sőt olyanok is voltak, akik igénybe vették az épület azon tulajdonságát, hogy Shu kis alvószobákat is berendezett, ami lévén ingyenes volt, lényegesen olcsóbbnak számított a kezdők számára, mint a fogadók. Ja, és persze ingyenkonyhaként is működött, hiszen a sok szafarizás és a mesterszakács szint mellett igazán nem igényelt se sok időt, se sok energiát pár finom falat elkészítése, aminek sokan örültek, a száraz zsömlék után. A kérdés pedig… nos Shu kedvenc kérdései közé tartozott, hiszen ilyenkor tulajdonképpen nem is kérdeztek tőle semmit, csak mindent rábíztak… ez volt a legnehezebb feladat, de természetesen belevágott.
-Hú… hát ez hosszú lesz…
És mire ezt kimondta, Chizu már ott is termett három ülőpárnával, és kisvártatva három csésze teával, amit lepakolt eléjük a középre elhelyezett alacsony asztalkára.
-Nyo, így már lehet beszélgetni. Szóval… ami az első és legfontosabb, és gondolom észrevetted már, hogy nincs fájdalom, szóval nem kell ettől félned. A fájdalom helyett a kis csík van, ami az életedet jelöli, és alatta ami a páncélodat. Az a lényeg, hogy ez ne fogyjon le, mert akkor kiesel. A kezdésnél nagyon fontos, hogy pontokat ossz el. Ezt a menüdben teheted meg, és ha van nem elosztott pontod, akkor úgyis villog a figyelmeztető bigyuszka. Ha ez is megvan, akkor azon kell elgondolkodnod, hogy milyen jártasságokat szeretnél magadnak. Ehhez, és a pontozáshoz tulajdonképpen azt kell eldöntened, hogy mihez is akarsz kezdeni. Szeretnél mondjuk kereskedő lenni, vagy vadász, vagy kovács, vagy esetleg maradsz a kalandornál. Szerintem ez az első és a legfontosabb döntés, szóval mesélj egy picit arról, hogy mik a terveid.

by **Yoichi** Hétf. Jún. 01 2015, 01:08

Shu kijelentése kicsit sem lepett meg, hisz tényleg hosszú lesz ennyi mindent tisztázni és megbeszélni. Bár ezt sem lehet biztosra megmondani, az is megeshet, hogy hamar lezavarjuk az egészet. De ez most mindegy is, most arra kell figyelnem, ami történik, és amit mondanak nekem. Leültem a lánnyal szembe és figyelmesen hallgattam, amit mond.
-A fájdalom érzet dolgot is felfedeztem már és az életcsíkom fontosságáról is tudok. A pontozással szintén tisztában vagyok, már túl is vagyok az első pontjaim elosztásán. – itt hagytam egy lélegzetvételnyi szünetet – Hogy mik a terveim? Fuhh… Ezt nem igazán tudom elmondani. Talán először a kalandor pozíció is megfelelő lenne. Hisz nem tudok még olyan sokat a világról és talán így lenne a legegyszerűbb megismernem. Szeretném feltérképezni a világot és azt is, hogy hol mire lenne szükség a piacokon. Ha szükség van kovácsokra, akkor az lennék, ha potion és méregkeverőkre vagy kristályírókra, akkor az ő brigádjuk erősíteném és, ha csak szimplán alapanyag beszerzőre van szükség, akkor pedig azt a feladatot vállalnám el szívesen. Igazából szeretnék hasznos tagja lenni az itteni társadalomnak és mivel a front távol áll tőlem, így a háttérben folyó dolgokban szeretnék hasznos segítség lenni. – kifújtam a levegőt, éreztem, hogy kissé kiszáradtam a nagy beszédben, így ittam egy kortyot az előttem lévő teából – Persze tudom, hogy ezt egyedül képtelenség kivitelezni. Tehát jó volna egy céh tagjává is válni majd, csak előbb szeretném minél jobban kibővíteni az alapismereteim...
-Nos… Azt hiszem, első körben ennyi lenne. Majd ha eszembe jut még valami, akkor kifejtem, viszont most érdekelne a véleményed az eddig elmondottakról. Meg természetesen tippeket és tanácsokat is szívesen fogadok.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 01 2015, 08:28

-Nyo, akkor a pontozásról még annyit, hogy van egy olyan lehetőség, hogy elmész a Kiképzőtiszthez. Ez egy katona, vagy őr, vagy valami ilyesmi ember, aki a Kezdetek városának Főterén álldogál, és tőle kérhetsz segítséget. Tulajdonképpen elég mogorva fickó, olyan igazán katonás, szóval nem nagyon lehet vele beszélgetni, csak azt kérdi, hogy felugrasszon-e a tízes szintre… vagy, ha majd a frontosok legyőzik a húszas Bosst, akkor a húszas szintre. Viszont ez úgy működik, hogy csak a szintet kapod meg, a tapasztalatpontokat nem. Ráadásul a pontokat is csak úgy oszthatod el, hogy szintenként négyet kapsz, és a maradék egy pontot csak akkor, ha valóban eléred azt a szintet Exp szerint is. Ha ezt választod, akkor azt nagyon fontos tudnod, hogy attól még, mert a menüdben az szerepel, hogy tízes szintű vagy, igazából nem leszel tízes szintű, szóval a küldetéseknél és a moboknál erre figyelj, és ne vállalj nehezebb feladatot, mint amit el tudsz végezni. Ja igen! Ami még nagyon fontos, hogy mindenképpen szerezz egy Burkot. Ezt Yoshiaga professzortól tudod megkapni, de a kezdőknek még nagyon drága, szóval a legegyszerűbb, ha csatlakozol egy céhhez mihamarabb, és akkor a legtöbb céhvezér biztosítja számodra. Legalább is mi, a Unity, és talán még az Angelic Voice is. Ezeket a céheket tudom ajánlani. Van valahol prospektusom a boltokról is, egy pillanat…
És már fel is pattant, elrohant egy kis szekrénykéhez, majd hozott egy kézzel rajzolt kis listát, amin rajta volt az összes jelenleg üzemelő boltocska.
-Tessék, ezzel gyorsabban fel tudod térképezni azt, hogy mire lenne szükség a piacon. De szerintem a készítők már nagyrészt mind megvannak, szóval mindenkinek alapanyagra lenne szüksége. A leggyorsabban fejlődni pedig küldikkel, küzdőterezéssel és Arénázással lehet. Ebből a leggyorsabb az Aréna. Ha szeretnéd, akkor Timi szívesen megmutatja neked mindet.

by **Yoichi** Hétf. Jún. 01 2015, 12:41

Figyelmesen hallgatta minden szót. Már-már csak az hiányzott, hogy előkapjak egy jegyzett füzetet és egy tollat, majd neki kezdjek bőszen jegyzeteket írni. Ez úgy kibővíteni az összképet, de szerencsémre nekem most nincs ilyesmire szükségem. Semmi olyanról nem beszéltünk eddig, amit nehéz lenne megértenem, plusz az agyam olyan, mint egy szivacs és gyorsan magába fogad minden információt és mivel még a memóriámmal sincsenek gondok, az agyam gondosan el is raktároz minden szükséges információt.
-A kiképzőt is említették már nekem páran. Bár igaz azok a játékosok nem mondtál el, hogy ki az és mi célt szolgál, csak dühösen elzavartak hozzá, hogy ne nyűgösködjek nekik ott a kérdéseimmel. De így már értem, hogy miért is akartak páran annyira elzavarni hozzá. Viszont én nem szeretném ezt a szolgáltatást igénybe venni, jobb szeretem tudni, hogy pontosan hányadán is állok a dolgokkal.
Az említett céhekről is hallottam már egy-két dolgot. Elég sokat jártam ezek után is csak, hogy ne vaktában keressek céhet. Kaptam egy kis listát azon boltokról, amik jelenleg üzemelnek. Vettem egy pillantást a listára, de most nem igazán mélyedtem bele. Láttam, hogy van minden és Shu elmondása szerint, inkább alapanyagra van szükség, mint gyártókra.
-Egyébként ez a Burok mit tud csinálni?... És tudnál kicsit mesélni arról a céhről, aminek a tagja vagy? Ugyan hallottam már egy-két dolgot, de jobb egy olyan valakitől is véleményt hallani, aki ott van a tagok között. Milyen maga a céh és milyenek a tagok?... és pontosan milyen irányelveket követtek?

by **Shukaku** Hétf. Jún. 01 2015, 13:01

Pedig Shu újabb kedves mosollyal jutalmazta volna a jegyzetelést, hiszen neki sem véletlenül volt ennyi prospektusa. Imádott rajzolgatni és írogatni, és ezért is volt meg a jegyzetfüzete is, amiről ő viszont egyáltalán nem gondolta úgy, hogy felesleges vagy kínos lenne, bár most, mivel ő mesélt, ő sem vette elő. Azért majdnem három év alatt már csak Timidus agya jegyzet meg mindent, Shué elfelejtett volna hasznos infókat is, ha nem írogatja fel magának.
-Jajj ne aggódj! Vannak ilyen goromba emberek, akik elhajtanak. A Dojo-t is azért találtam ki, mert sokan panaszkodtak nekem, hogy nem állnak ki ellenük a nagyobbak gyakorolni, mert nem kapnak utánuk elegendő Exp-t. Az ilyenek persze, hogy nem fognak neked segíteni, meg részletezni, hogy mire való pontosan a Kiképzőtiszt.
~Egyébként meg még mindig nem értem őket, hiszen valamikor azért el kéne kezdeni kinevelni az új generációt. Amilyen ütemben esnek ki a frontosok, egy idő után el fognak fogyni. Nekem mindegy, nekem csak jobb ez így, nem az én dolgom… de akkor is fura, hogy ők erre a következtetésre még nem jutottak el.~
-Ha viszont nem szeretnéd, akkor senki nem fog rákényszeríteni. Én sem kiképzőztem, és mégis simán utolértem a frontot, szóval nem kell aggódni. Ha szorgalmas vagy, és ügyes, akkor még te sem vagy nagyon lemaradva. A Burok pedig tulajdonképpen azt csinálja, hogy ha lemenne nullára az életpontod, akkor kiment, és kitesz valahova épségben. Vagy a Bossterem elé, vagy a Főtérre, vagy ilyen helyekre. Nagyon hasznos, tulajdonképpen életmentő, meg halhatatlanságot adó item. A céhem pedig… hát… annyi lényege, hogy igyekszünk vidámak lenni, jól szórakozni, és segíteni a tagjainkon. Azon kívül pedig igyekszünk igazodni is hozzájuk, szóval nem is kellenek nagy elvek, mert a céhtagokért van a céh, és nem fordítva.

by **Yoichi** Hétf. Jún. 01 2015, 14:45

-Eddig sem aggódtam. Vannak olyanok, akik szívesen segítenek másoknak és vannak olyanok, akik nem. Az embereken sosem lehet változtatni, teljesen mindegy, hogy hol vannak a természetük nem fog megváltozni. De megcsináltátok ezt a Dojot, így mondhatni meg van az arany középút is. Azoknak is jó, akik kezdők és azoknak is, akik nem szeretik pátyolgatni a kezdőket. Itt bárki tud segítséget kérni és útba igazítást, tehát senkinek sem kell elveszettnek lennie ebben a játékban.
Igazából, ha nem lenne ez a dojo, akkor eléggé el lennék most veszve és csak ide-oda vetődnék a tömegben a kérdéseimmel és problémáimmal. Viszont az jó, hogy ajánlották ezt a helyet és az is jó, hogy van egy ilyen hely a SAO világában.
-Igyekezni fogok a szintlépések terén, hisz egyébként sem ajánlatos papírkatona ként mászkálni a városon kívül. Igazából jó volna meglesni egy boss harcot, hogy milyen is egy olyan valójában, ahhoz pedig össze kell szednem magam és fejlődnöm kell… Ez a Burok elég hasznos dolog akkor. Tipikusan azon dolgok közé sorolható, amiből nem árt, ha mindig van egy az embernél. A céhed pedig egész mókásnak hangzik, a szó legpozitívabb értelmében.
Ezek után már nem is tűnnek olyan lehetetlennek a dolgok. Így, hogy nagyjából kaptam egy kissé stabilabb képet a játékról, már nem érzem annyira lehetetlennek a dolgokat.
-Hmm… Volt említve valami Küzdőtér és Aréna is, ha jól rémlik. Azokra a helyekre szívesen ellátogatnék majd és kitanulnám a harc alapjait. Szerencsémre a fegyveremmel és használatával, nem kell megismerkednem. Azt már kint megtanultam, csak éles harci helyzetekben nem alkalmaztam még a tudásom.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 01 2015, 15:31

Na ez itt egy nagy eltérés volt aközött, ahogy Shu gondolkodott, és aközött, ahogyan Yoichi. Shu egész világnézete abból indult ki, hogy az emberek igenis taníthatóak, képezhetőek, és ez a csodálatos világ arra hivatott, az Kayaba Akihiko gyönyörűségesen kedves és magasztos terve, hogy ezen a mesevilágon keresztül mutatja meg az embereknek, hogy miként kell egymás mellett békében élniük. Persze ezt nem akarta az íjász orrára kötni, mert nem akart sem vitatkozni, sem letörni a másik lelkesedését, sőt igyekezett sehogyan sem kimutatni, hogy nem ért egyet vele. Ez vagy sikerült, vagy nem. A dicséret viszont nagyon jól esett neki, és bele is pirult, majd vakargatni kezdte a tarkóját.
-Hát… köszönjük szépen. Elég sokat dolgoztunk azzal, hogy minden meglegyen, és büszkék is vagyunk a munkánkra Timivel. Szerencsére vannak visszajáró vendégeink, úgyhogy csak örülni tudunk miatta.
Majd felkacagott a hasonlaton, és ingatni kezdte a fejét.
-Hát… valóban nem jó ha onehitelnek, de azért nem kell túlságosan izgulni. Ha mindig teszel egy kevés pontot életre, és nem keresed direkt a bajt, a saját szinteden lévők ellen harcolsz, akkor sohasem kerülhetsz akkora bajba, hogy ne legyen időd elmenekülni. Szóval nem kell ilyen rettegősre fogni a dolgot, ez nem egy gyilkos világ, hanem éppen ellenkezőleg. Segítőkész, és jutalmaz. A Bossharcok pedig egyáltalán nem izgalmasak. legtöbbször veszekednek rajta, ha meg nem, akkor valaki osztja az észt, a többiek pedig ugrálnak neki. Ennyi. Semmi izgi nincs benne. A céh pedig valóban mókás. Egy olyan céhvezérrel, mint Jun, nem is lehet unatkozni. Az Aréna pedig már Timi térfele. Ha gondolod máris indulhatunk, és megmutatjuk, hogyan is működik. Útközben még felteheted a többi kérdésedet is. ^^

by **Yoichi** Hétf. Jún. 08 2015, 23:32

Nem igazán számítottam arra, hogy elpirul, majd amiatt az apró dicséret miatt, ami elhagyta a szám. Biztos, hogy sokan mások is mondták már ezt neki. Nem biztos, hogy ugyanezen szavakkal, de más megfogalmazásban csak kimondta már ezt valaki… Mindenesetre aranyos volt a reakciója. Az, hogy kinevetett egy picit sem bántott. Tudom, hogy néha elég sok badarságot összetudok fecsegni. Egyébként is száraz és gépis lenne az egész beszélgetés, ha csak sorra vesszük a pontokat és közben csak monotonon ülünk és beszélünk.
-Hehe… Szokásom kicsit jobban izgulni, mint kellene. Bár igazából az előbbi, inkább amolyan költői túlzásnak mondható. Igazából csak jobb szeretek biztos lenni a dolgokban és az alapján neki vágni a dolgoknak, és mivel ennek a világnak elég bizonytalan egy-két része számomra, így nem szeretnék bolond mód fejest ugrani bele.
Amit Shu a Bossharcokról említett kissé meglepett. Nem gondoltam volna, hogy a front tagja ennyire széthúzóak lennének.
-Azért, ha lehetőségem nyílik elmennem egy Bossharcra, szívesen megtapasztalnám magam is a dolgot. Bár nem vártam volna kissé illúzió rombolóan hatott az, amit mondtál. Nem igazán feltételeztem volna azt a fronton lévőkről, hogy ennyire széthúznak, és nehezen tudnak együtt működni. Bár az is igaz, hogy ez itt nem egy lovagregény, ahol mindenki egy tökéletest daliás lovag lenne, akik vállvetve harcolnak a rémséges bestiák ellen. De az is igaz, hogy a ezekben a tündérmesékben sem értenek mindig egyet a szereplők…
Egy pillanatra elkalandoztak a gondolataim. Majd hírtelen rájöttem, hogy még mindig itt van a lány és a sárkány a társaságomban.
-Ohh… Kissé elkalandoztam, bocsánat. Viszont részemről vége lenne a kérdések sorának. Legalább is az aktuális részével végeztem. Szóval… ha nektek nem probléma, akkor elnézhetnénk az arénába, hogy a gyakorlatba is beletanulhassak. Tudom, hogy a pontok mit jelentenek, de azt még nem, hogy milyen is ténylegesen azok által harcolni.
Megvárom, míg Shu és Timidus reagálnak, és ha elindulnak, akkor felzárkózom melléjük és követem őket az újabb oktatási helyszínre.

by **Shukaku** Kedd Jún. 09 2015, 07:54

Shu nem is azért pirult el, mert nem számított volna köszönetre. Igazából már kezdte is kényelmetlenül érezni magát amiatt, mert túlságosan soknak érezte a rengeteg hálálkodást, és a hálálkodásnak azt a módját, amit kapott. Ő nem ezért csinálta, és egy sima köszönöm is elég lett volna neki… persze ettől függetlenül nagyon jól esett a számára, hogy ilyeneket hallhat. Az egész csak egy ötlet volt, amit bárki más megvalósíthatott volna, mégis nekik sikerült, és ők kapták a jutalmat érte.
-Hát… mondják azt, hogy jobb félni, mint megijedni, de azt is tudom, hogy nem jó állandóan félelemben élni. Igen… ezt biztosan tudom…
Itt mintha egy pillanatra megakadt volna, majd megrázta a fejét, hogy kiűzzön belőle valamit, és újra mosolygóssá vált.
-Tehát légy óvatos, de nem kell túlizgulni. Csak annyira, mint ahogyan általában is a lábad elé nézel, hogy ne botolj meg. Nem vár minden utcasarkon gonosz Boss, aki rád leselkedik… de eleve nem tűnsz olyannak, aki csak úgy belevágna valami veszélyesbe, szóval nem féltelek.
Biztató mosoly, majd a tea felhörpintése, és már fel is pattant, hogy egy kis járkálással segítsen magának gondolkodni, természetesen hátratett kezekkel, néha egy kis szökkenést beletéve… nem tudom, hogy hogy jött ez most rá, de kellett.
-Csak jól kell hozzáállni a dolgokhoz, és akkor tényleg egy tündérmese az egész. Mindössze annyi kell, hogy elkerüld a gonosz farkasokat. Majd segítek, de most inkább odaadlak Timinek, ő ért az ilyen harci izékhez. De szerintem már indulhatunk is. Elteszem az edényeket, addig maradj itt Timivel. Egy pillanat…
És el is tűnt a tálcával a kezében a kis ajtó mögött, hogy pár pillanat múlva feltűnjön, indulásra készen.
-Akkor mehetünk is. ^^

Akár folytathatjuk is az Arénában. Írj egy kezdőt! :3

by **Shukaku** Szomb. Jún. 27 2015, 13:02

SÜTI PROJEKT EBBEN A HÓNAPBAN IS!

Miután pendült a persely, Chizu mindenkinek ad egy szerencsesütit a Dojo előtt. A szerencsédet a 12-es kockával kell kidobnod a kidobósban, ha 12-est dobsz, a te sütidben lesz a Bossinfó. A jelenet kijátszása kötelező, már csak azért is, hogy más észrevehesse, ha elkelt a legszerencsésebb süti, mert akkor a játék befejeződik. Mindenki egyszer próbálkozhat csak.

Ezúttal mindenki köteles minimum a süti árát (1 arany) kifizetni. Razz

Jó étvágyat, jó szórakozást!

Aaaaand it's gone. Chan elvitte a Bossinfót. X3

Gratula a nyereményedhez, már el is küldtem a PM-et. :3

by **Chancery** Szomb. Jún. 27 2015, 13:47

Épp csak arra jártunk, Worg-ostul, lassan haladtunk a forgalommal szemben, mintha csak a baktató macskát követnénk. Sok szó sem esett köztünk szokás szerint, csak nyalogattuk a fagyi maradékát ebben a hőségben. Alig pár napja madarat lehet velem fogatni, mintha az önbizalmam egy csapásra a kétszeresére nőtt volna a szokásosnak.
~Süti!~
Álom nem is figyelte, hogy kiknek küldi el az üzenetet, ezért volt pár játékos a közelben, akik kérdőn nézegettek körbe, kié lehetett ez a fejükben felhangzó hang, miközben a szürke macska már golyóként kilőve szaladt is a standhoz. Hisz ha süti, akkor ott van tej is, minden bizonnyal. Megállt Chizu előtt illedelmesen és nyávogott, ahogy egy éhes (vagy épp nem éhes, de kunyeráló) macska általában szokott, bár Álom hangja egy kissé rekedtebb volt, vadmacska lévén.
-Szia :3 -köszönök, mikor odérünk, Worg pedig illedelmesen biccent a sütiárus Chizu-nak. Persze a felvilágosítás sem marad el, hogy a macska mire is feni a fogát, ezen kívül ha már itt vagyunk, egy sütit is magamhoz veszek, dobva némi pénzt a perselybe. Worg nem vesz részt a bossharcokon, ő inkább a fagyitölcsért eszi tovább.
Mondjuk én is elsősorban a süti ízéért vettem el egy darabot a stócból, és már fordulnék is meg törés után, hogy menjünk haza, mikor is meglátom a cetlin a feliratot. Oh my. Először egy last-hit, most pedig ez? Kérdőn nézek Worgra, mintha ő tudná, mi folyik itt, de ő csak mosolyog, és így felel a fel nem tett kérdésre.
-Látod? Nem vonzod be a rosszat a gondolataiddal.
~Én is mindig ezt mondtam neki, de nem hitte el. >.> ~
Fejemet ingatva, de mosolyogva fordulok vissza Chizu-hoz a hírrel, ezen kívül meg is ölelem, ha engedi, és kerül még némi apró abba a perselybe. Végül egy ilyennel zárom:
-Aki még jönne sütiért, az a vendégem :3

by **Shukaku** Szomb. Jún. 27 2015, 13:56

Illedelmes köszön, meghajol, a persely felé pedig még véletlenül sem pislant. Becsületkassza, erre való. A macsek természetesen azonnal simizést kap, és Chizu nagyon megpróbál nem kiesni a sütiárus-ninja-dojoőr hármas szerepéből... de hát cica! *.* Szóval ÁK megkapja a tejecskét, Chan pedig egy hatalmas ölelést.
-Azta! Elsőre sikerült kihúznod! Alig pakoltam ki az asztalra a sütiket! X3
Még ő is nevet Chan hatalmas szerencséjén.
-Shu nagyon örülni fog, ha elmondom neki, hogy te találtad meg! És rendben, akkor a innentől kezdve ingyen vannak a sütik.
Gyorsan rajzol is egy táblát "INGYEN SÜTI" felirattal, majd hosszasan integet nekik amikor távoznak.
-További szép napot!

by **Shukaku** Szomb. Szept. 26 2015, 11:45

Koboldos Megbeszélősdi

Shu, Timidus, és Chizu az ajtóban üdvözli az érkezőket, bent körbe pakolt alacsony asztalkák, tea, sütemény, előkészített névtáblácskák céhlogóval ellátva a céhvezéreknek, ajándék jegyzetfüzet és toll várja az érkezőket. Persze sajna ez csak a céhvezéreknek, egyrészt a hely szűke miatt, másrészt azért, mert fogalmunk sincs, hogy kik jönnek még. A lényeg, hogy Shu készült, és tényleg konferencia jellege van az eseménynek.

by **Enheriel** Szomb. Szept. 26 2015, 12:29

- Snowcat, te kint várj.
- De Enhikém, mi lesz ha--
- Akkor azonnal jelezni fogok, ne aggódj kedves. Te csak menj szépen a szemközti fogadóba, iszogass, s ne gyere kérlek, csak ha jelzek, rendben?
- Rendben, angyalom… - kicsit szomorú volt, meg féltett, de egy csók tőlem megnyugtatta, s mosolyogva ment végül a fogadóba, amíg én mentem a Dojoba, természetesen Villámlással az oldalamon.
- Sziasztok! ^^ Jaj, ki ez az aranyos fiúcska? ^^ Szia, a nevem Enheriel, a griff pedig Villámlás. ^^ - Snowcat azonnal kinézett féltékenységében, de megnyugodva látta, hogy csak gyerekről van szó, így visszavonult. A bemutatkozás után ha engedték, bementem a terembe, ami igen szép volt, s leültem a helyemre, várva a többieket.

by Ajánlott tartalom