Re: Dojo

by **Stingray** Pént. Okt. 02 2015, 13:28

Amennyire megbíztam Ayato tervében, annyira bizonytalanított most el az egyik lány felszólalása. Ő azonban továbbra is elég határozottnak tűnt a tervével kapcsolatban, és bele is kezdett egy igencsak hosszúra nyúló beszédbe.
– Nem értek egyet. A kastély nyilvánvalóan erősen védett lesz, így nem lesz könnyű azoknak akik a szoborban várakoznak majd. Azonban ha csak a városra koncentrálunk, akkor könnyen lehet, hogy visszavonulva a kastélyban barikádozzák el magukat, és onnan már sokkal nehezebb lesz kifüstölni őket, és akkor arról még nem is szóltam, hogy a foglyok egy része is odabent van. A bentiek csak akkor jöhetnek elő, ha már a többség figyelme a kapura irányul. Ha nyilvánvalóvá válik számukra, hogy már a városban vagyunk, akkor az egyetlen lehetőségük az lesz, hogy a kastélyban keresnek menedéket. Ez persze nagyobb felfordulást eredményezhet a soraikban, de utána annál keményebben védik majd az utolsó védvonalat. Ha viszont elhiszik, hogy meg tudják védeni a kaput, és a falakon belül biztonságban vannak, akkor ott fognak szembeszállni velünk. Így a kintieknek nehezebb feladata lesz, de a bentiek annál könnyebben juthatnak be észrevétlenül a kastélyba, és iktathatják ki a felkészületlen vezért. Ha ezt végrehajtják a szint a miénk. Mindez persze nem jelenti azt, hogyha lehetőségük akad valamilyen módon szabotálni a várost védőket. Ha hetekig tartó ostromra készülnénk, akkor járható út lenne a beszivárgás, a víz megmérgezése, és hasonló taktikák, de ezek inkább hosszú távon hatásosak, míg mi a lehető leggyorsabban célhoz akarunk érni, és ne felejtsük el, hogy jelenleg is több fogoly van odabent. Ha túl sok időt hagyunk nekik reagálni a támadásra, akkor könnyen felhasználhatják őket. Elég csupán előrángatniuk pár játékost, a kastély börtönéből és kést szorítani a torkukhoz. Melyikőtök támadna akkor rájuk? Ami viszont járható út és megkönnyítheti a helyzetünket, ha a támadás alatt lázadást szítunk bent rekedtek között. Ezt a beszivárgók közül egy, vagy két ember elintézheti, de az elsődleges céljuk akkor is a sereg minél hamarabbi lefejezése kell, hogy legyen. Ha a kastély már a miénk, nem hiszem, hogy sok kedvük marad harcolni.

by **RenAi** Vas. Okt. 04 2015, 22:04

Hmm.... érteni értettem hogy miről is folyik a szó, de ennyi információt megjegyezni egyszerre. o.o Nekem nehéz, viszont én sosem voltam afféle taktikai zseni én mindig átengedtem a stafétabotot azoknak akik úgy érzik alkalmasabbak erre a feladatra, így nem igen szóltam hozzá a dologhoz. Talán felesleges is lett volna, viszont egy valamit akartam mindenkivel közölni...
.... - Amúgy, nem egészen ide tartozik, de ha csoportokra tudunk bomlani.... nekem van egy olyan képességem amivel egy map-on belül oda tudom magam switchelni, teleportálni másokhoz, teháát én esetleg tudok ugrálni a csapatok között, és információkat szórni, esetleg ide, oda segíteni. - Úgy éreztem ha ezzel is számolnak még az elején talán könnyebb lesz.

by **Shukaku** Hétf. Okt. 05 2015, 07:17

-Az ötleted jó, Yuuki...
Kezdte a sárkány a mondandóját, az idomártól tanult módon.
-...azonban erre már valóban nincs elég időnk. Nem tudjuk, hogy mivel jár a támadásunk, és nem kezdik-e kivégezni az embereket bent. Még most felhívom a figyelmeteket, nem engedhetünk semmifajta zsarolásnak. Tárgyalhatunk, de egyenrangú felekként. Bármi történik, nem akarok magánakciókat látni, mert az az egész küldetést veszélybe sodorhatja, és emberéletekbe kerülhet. Ti választjátok meg a vezéreiteket és a fővezért, aki az egész harcot koordinálja. Nem kell, hogy én legyek az, hiszen mivel külön fajból származunk, nem bíztok meg bennem, ezt tudom. Akit azonban választotok, annak kövessétek a parancsait.
Végignézett a tömegen, majd újra Mirikára pillantott.
-Mindenképpen kellenek kapcsolattartók. Olyan harcosok, akiknek van idejük csata közben üzeneteket írni. Ezek kódjelek lesznek, tehát nem kell hosszan gépelni.
-Amelyik csapatba pedig nem találunk ilyen embert, az használhatná ezeket is.
Emelt fel Shu két Walkie-Talkie-t.
-Talán a bent lévő csapatnak kéne az egyik. Egy küldetésnél kaptam, és eddig működött... nem tudom, hogy ott is fog-e...

by **Shukaku** Csüt. Okt. 08 2015, 10:25

-Nincs több kérdés? Akkor először ki kell válogatnunk a csapatot, akik megfelelő lopakodással rendelkeznek ahhoz, hogy bemenjenek. Ez az első teendőnk. Önként jelentkezőket várunk, valamint a négy csapatot is el kell osztanunk. Nincs időnk veszekedésre, szóval ez alapján próbáljatok dönteni. Én magam Mirikát javaslom az egyik csapat élére, Cearsot a másik csapat élére.

by **Stingray** Csüt. Okt. 08 2015, 18:11

Ayato egy kis meghajlás után visszaült a helyére, miután látszólag elfogadták a javaslatát. Fejben szinte már hallottam, ahogy nyugtázza a helyzetet: „Nincs szükség, a további beavatkozásra. Innentől megoldják.” Ezután ismét a sárkány ragadta magához a szót. Furcsálltam, hogy ilyen szabadon cselekszik, de nem tulajdonítottam neki jelentőséget, elvégre nem most látom először. Mikor megemlíti az önként jelentkezőket, felemelem a kezem, mert bár korábban már jeleztem, de nem akartam, hogy elfelejtődjön. Azt hiszem be kell majd ruháznom egy burokra. Utáltam ilyesmire bízni az életem, de ha bemegyek, akkor egyáltalán nem biztos, hogy egy darabban jövök ki, és a burok még mindig több a semminél.

by **Jun** Pént. Okt. 09 2015, 22:02

Csendben meghúzom magam egy picit, hallgatom a többieket, játszom a tollammal és folytatom a füzetkém lapjainak kicsinosítgatását amit eddig is bőszen csináltam. Majd amikor már kezdett ismét valami nagyon izgi dolog kialakulni...
- Én én én én! Én hova kerülök? Nagyon tehetséges vagyok, dee lopakodni azt nem tudok olyan profin mint a többiek. De ha kell megmutathatom mit tudok, de szerintem ez nem elég jó a lopakodóscsapatba.. - felkelek a helyemről és hirtelen hasra zuhanok, és bemászok az egyik szék alá, picit csúszkálok, hangosan felnyögök néhányszor, majd kimászok egy véletlenszerű szék. Feltéve ha egyáltalán székek vannak, ha nincsenek, akkor csak egyszerűen körbecsúszkálok a teremben.
- Szóval... mi lesz a feladatom? :3 - ah mindenki annyira komoly.. nem jó ez így... a sok komolyság bizonyítottan ártalmas az emberekre..

by **Shukaku** Szomb. Okt. 10 2015, 06:16

Timidus és Shu csöndesen, a lány rrészéről néha halkan kuncogva nézi Jun produkcióját, majd egymásra pislantanak, és az idomár bólint.
-Neked fontos feladatod lesz. Ha észrevétlenül felteleportálsz a falra néhány íjászt, akik megfelelő akrobatikával rendelkeznek ahhoz, hogy veszély esetén leugorjanak, ismételten magunkhoz ragadhatjuk a kezdeményezést. A távolsági harcosok komoly előnyt jelentenek a védők számára a falakról tüzelve.

by **Mirika** Szomb. Okt. 10 2015, 20:57

Igazából olyan nagyon nem akartam belefolyni az ötletelésbe, mert ilyesmivel nem készültem, számomra csak az volt a lényeg, hogy meggyőzzem az embereket, hódítsuk vissza Nystert. Szóval hallgattam, bólogattam, figyeltem, meg minden. Főleg a hajpántos srácra figyeltem fel, elég komplex és jó ötletet hozott fel, kérdés, hogy lesz-e elég emberünk hozzá, nem tudom mennyien rendelkeznek magas lopakodással. Meg azért is felfigyeltem rá, mert elég helyes volt Rolling Eyes

Khm...
- Kell még ötlet - szólaltam meg aztán hirtelen - Minél több tervünk van, annál jobb. Ezek a koboldok nem hülyék, jól szervezett csapat és gyorsan megoldják a problémákat. Pár pillanatig lehet, hogy káoszt fogunk köztük teremteni, de rendeződni fognak, mielőtt tényleg komoly kárt okozhatunk. Arra is figyelni kell, hogy összetett sereg, vannak gyalogosaik, lovasaik és íjászaik is. Akinek van valami hasznos képessége, az jelezze nyomban, például Jun-chan, de dobálhatnál föléjük súlyos tárgyakat is a képiddel :3

by **Shukaku** Vas. Okt. 11 2015, 05:47

-Jun képessége csak kicserélni tud dolgokat. Ahhoz, hogy nagy tárgyakat ejtsünk rájuk, fölöttük kell lennie valamiknek. Vagy az íjászok nyilait cseréljük sziklákra, vagy pedig röpképes peteket.
-Ha csak valaki nem tud nagyon nagyot dobni...
-Mindhárom variációnak vannak előnyei és hátrányai.

by **Miu** Vas. Okt. 11 2015, 22:59

-Hey! Népek, már megint kezditek túlbonyolítani a dolgokat. - szólalok fel a hangom megemelve. Bár lehet, hogy csak szerintem lettek bonyolítva szálak megint, de hát na, ha ennyire nem értek a bonyolódó szálakhoz akkor ez van. Rolling Eyes

-Először is kellet egy hadi terv, ha ezt jól vettem ki az eddigiekből, akkor az már meg van. Akkor másodjára talán fel kellene mérnünk a játékosok képességeit, hogy a lehető legmegfelelőbben legyenek összerakva a csapatok, harmadszor pedig összeszedhetnénk azon potik és kristályok listáját, amikre szükségünk lehet a harc során.
-Nem kell túl sok terv és hatalmas húzás, sokszor ezek buknak be leghamarabb. Legalább is láttam már példát ilyesmire. Elég ha kreatívak vagyunk és rugalmasak, ezek hiányában a legnagyobb és legtutibb tervek is összeomolhatnak. - haraptam egy falat sütit, majd mikor lenyeltem folytattam - Igazából hetekig vagy akár hónapokig is tervezgethetünk, akkor sem fogunk tudni felkészülni mindenre. Ezzel nem azt akarom mondani, hogy tervek nélkül durr bele mód vágjunk bele az egészbe, de szerintem túl agyalni is felesleges ezt az egészet.
-Szóval függeszük fel ezt a semmit mondó ötletelést és kezdjük el összerakni a csapatokat, ehhez szükséges az ami sokaknak nehezére eshet, meg kell osztanunk egymással a gyengeségein és erősségeink, a képességeinket és talán a stat pontjaink is. Ugyanis ezek alapján a legkönnyebb össszemazsolázni egy csapatot. De felőle akár csinálhatunk egy gyors bizalom tetsztet, hogy felmérjük ki mennyire bízik a másikban, talán még ez is segíthet a mazsolázásban. :3
Nem igazán várom el, hogy bárki is különösebben lereagálja azt amit mondok, hisz megint nem mondtam valami sokat. De nekem legalább jól esett az, hogy kimondtam azt amit szeretnék.

by **Shukaku** Hétf. Okt. 12 2015, 05:25

Shu odalép egy újabb állványhoz, és áthajtja a lapot a következő oldalra, ahol szépen fel vannak rajzolva a pontjaik és a képességeik jól láthatóan, táblázatba szedve.
-A céhek feltételezhetően már összeszokott csapatot alkotnak, így meghagyhatnánk azt a rendet, és mindenki kérhetne magának olyan plussz társakat, akire a csapatában még szükség van. Tehát nálunk például nincs tank, akkor hozzánk jöhetne még Tachibana. Ezzel nem kéne sokat szervezni, felállnának a céhek, majd a vezérek sorban választhatnának a szólósok közül. Ez a tornaórán is bevált...

by **Shukaku** Szomb. Okt. 24 2015, 08:25

-Úgy látom nincs több ötlet. Döntsétek el, hogy melyik napon támadjunk. Ezt már megbeszélhetitek akár a céhtagokkal közösen is, utána pedig értesítjük egymást, hogy mikor alkalmas, körlevél formájában. Elküldhetitek a pontjaitokat, felszereléseteket, képességeiteket is mindenkinek, ha valóban együtt akartok működni. Számunkra a november elseje megfelel, addigra feltehetően mindenki fel tud készülni. Ha nincs több hozzászóló, akkor ezennel a gyűlést le is zárhatjuk.

by **RenAi** Vas. Okt. 25 2015, 12:07

Ötletem nekem sem volt több, vagyis inkább semmi. Csupán ámulva figyelgettem hogy mennyi mindenki már kész tervvel járult ide, én pedig csak... hát izéé... megjelentem. ^^" Sokat nem segítettem, viszont az hogy egymás között oszthatjuk el a tagokat tetszett is és nem is, viszont még ott elküldtem az adataim Shu-channak, mindent képességet, felszereléseket, mindent. Nem aggódtam a sikerünk végett, hisz annyian akarjuk felszabadítani ezt a helyet hogy kizárt hogy ne sikerüljön. Jó szívvel hagytam el a helyet, viszont végig azon tanakodtam hogy is osszuk a csapatunkat. Főként céhesek mivel mi már elvileg össze volnánk szokva hmm... Hát ezt azért annyira nem jelenteném ki, de jó móka lesz az tény. Viszont kik jönnek még akik biztos jönnek? Mármint megemlítette Tachit, de nem is tudom... hmm...
- Amúgy honnan tudjuk pontosan hogy kik jönnek még? Kellene majd valami teljes körlevél, amivel mindenki megtud mindent, és úgy tudjuk osztani magunkat... - Bár gondoltam hogy nem fog mindenkinek tetszeni az ötlet.
- Vagy legyen valaki aki tisztában van mindenkivel, és ő osztja a tagokat, a céhes társaságokon kívül. - Magyarázom, bár nem hiszem hogy helyben fogják hagyni az elképzeléseim. De az nem jó ha mindenki magának, szerintem... Úgy túl rendszertelen... vagy nem tudom, én nem értek az ilyen dolgokhoz... Sad

by **Shukaku** Vas. Okt. 25 2015, 12:10

-Csináljatok egy kőrlevelet, és ha valaki jönni akar még, akkor nyugodtan csatlakozhat. Elvileg végtelen embert felvehetünk, és annyian úgysem leszünk...

by **Atoru** Hétf. Jan. 04 2016, 20:29

Kint már sütött a nap, amikor kikeltem az ágyból. Kint már mindenki sürgött-forgott és boldogan készült erre az esztendőre is. Lassan kibotorkáltam a szobából és kimentem az utcára. Ideje sétálni.
Néztem az embereket. Mindenki mosolygott és viccelődött a másikkal. Csoportokba verődve beszélték meg a következő farmoló helyüket, vagy azt, hogy mégis milyen küldetésre menjenek. Az egész olyan idillinek hatott, hogy el se szerettem volna hinni.
Közben havazni kezdett, mint eddig oly sok alkalommal. Egy sötétszürke kabát volt rajtam piros sállal és a szél ide-oda sodorta útközben.
Elgondolkodtam. Hány napja annak, hogy semmit sem csinálok? Egy hét? Kettő? Már én sem tartom számon. Próbálkoztam azzal, hogy esetleg elmegyek leölni néhány mobot, vagy hasonlók, de nem érdekelt. Oda lett a tűz, ami eddig kitartóan lobogott bennem és egyengette utamat egészen idáig. Néha pislákolt, néha olyan heves volt, hogy én is megégettem magam – most odalett.
Ez valahol a szívem mélyén bántott, pedig tudtam az okát. De ezzel is hol egyet értettem, hol nem.
Egy nagyot sóhajtottam és elindultam egy irányba, amerre még egyszer sem mentem – pedig említették párszor. Ki tudja? Talán éppen most kellett oda találnom.
Tizenöt percen belül már ott álltam a Dojo ajtajában, amit Shu és Timidus üzemeltetett. Először semmi különöst nem láttam, de ezután felugrott egy üzenet, amint beléptem az épületbe.
Elnevettem magam. Shu tényleg mindenre gondolt.
Ám ezután nem tudtam mihez kezdeni. Elvégre be sem jelentkeztem, meg minden… Talán jobb lett volna írni egy üzenetet… Ezért neki is fogtam. Ami késik, nem múlik.

Atoru írta:Szia Shu!
Tudunk beszélni? Itt vagyok a Dojódban... Várlak.

És nem volt más hátra, mint a várakozás.

by **Shukaku** Kedd Jan. 05 2016, 08:31

Már körülbelül egy fél órája fagyoskodtak az árokban, a csupasz bokrok hótól roskadozó rejtekében. Már a forró kakaó is elfogyott, amiből Shu eddig rendszeres időközönként töltögetett maguknak, hogy kicsit felmelegedjenek. Már Timiduson is sál volt, egy kék színű, amit még Juntól kapott, és egy fehér pokróc a hátán. Ruha híján ez védte meg őt a fagysebzéstől, ami ilyenkor januárban már igencsak esedékes volt a szafarin, főleg ezeken a magas szinteken. Az idomár régóta követett egy nyomot, méghozzá őz nyomokat. Az egyik utolsó jelvény, amit a déli részen kell megszereznie, az Őz vadász. Ő ma tényleg húsit akart hazavinni, ez azonban megint csak másképpen alakult. Egy egész családra bukkant, bak, suta, és három gida. Ritka volt az ilyen találkozás, hiszen ősztől tavaszig általában nem a családos életmód, hanem a nagyobb csoportokba verődés jellemző rájuk, és ezt itt is lemodellezték, legalább is ahogy Shu eddig tapasztalta. A lány azonban meg akarta várni, amíg a picik elmennek. Neki csak a bakra volt szüksége, bár elejteni most már őt sem akarta, csak megfogni a jelvényért. Hosszú várakozás után végre ez is megtörtént, az idomár pedig lassan, fagyoskodva elkezdett kúszni az árokból a zsákmánya felé. Tíz méter. Nyolc méter. Öt méter. Csak ki kell nyújtani a karját, és megvan... és ebben a pillanatban megszólalt az üzenetjelző pittyegése. Ahogy várható volt, az őz megriadt, és elszökellt, Shu pedig egy hangos sóhajjal temette az arcát a hóba. Na persze Timidus utána iramodott és megérintette, így a vad megvolt, de azért ez mégsem ugyanolyan. Az idomár feltápászkodott, megrázta magát, és megnyitotta az üzenetet. Szerencsére minden rosszkedve elszállt amikor azt elolvasta, gyorsan válaszolt egy perszével, így már mosolyogva érkezhetett meg, és ugorhatott a fiú nyakába... na persze még mindig csurom havasan és vizesen. Azt a fél percet sem várta meg, hogy a rendszer megszárítsa.
-Atóóó! Szia! Bocsi, hogy Chizu nincs itt, hogy megvárakoztattunk, ő most a harcos útját keresi, vagy mit, de mindjárt csinálok egy teát, addig ülj le valahova, és rögtön itt vagyok. Izé... Timi... szórakoztasd addig, vagy valami...
És Timi maradt, fejét a mellsőire helyezve feküdt, miután egy bólintással köszönt, és várta, hogy Ato megszólaljon. Nem, ezt a kérést még ő sem vette szó szerint.

by **Atoru** Vas. Jan. 10 2016, 20:30

Várakoznom sem kellett sokat, egyszer csak derült égből Shukaku. Nem tudom merre járhatott, de eléggé átázott és ennek örömére most én is vizesen ölelgettem a kislányt. Vagyis... Pontosan tudom, hogy hol járt. Fogadni mernék, hogy vadászni voltak - azaz szafarizni.
- Öhm... Rendben van. - válaszoltam a sietős Shu-nak, aki már ki is viharzott valamerre. Tényleg nem értem, hogy eddig miért nem látogattam el ide.
Timidusra tekintettem, akinek szórakoztatnia kéne. De ezt még én sem várhattam el tőle. Elvégre nem olyannak ismertem meg az eddigi idő során… Mennyi is? Két év? Talán van annyi. Azóta ő is nagyobb lett, ahogyan Shu fejlődött. Kíváncsi lettem volna rá, hogy vajon milyen lehetett, amikor kibújt a tojásából és hogyan lett ilyen jelleme. Egyszer hallottam valami olyasmit, hogy a petek jelleme fejlődik születésüktől kezdve…
Ekkor döbbentem rá, hogy esetleg meg kéne szólalnom. Körbenéztem a Dojóban zavaromban.
- Mondd, együtt szoktátok képezni a kisebb játékosokat itt? És… Még mindig sokan járnak ide segítségért? – nem tudom miért tettem fel ezeket a kérdéseket. Lehet, hogy tényleg érdekeltek. Lehet, hogy csak azért, mert feszélyezve éreztem magamat, melynek okát sem értem. Elvégre Timidus volt velem, Shu társa. Mégis… Valamiért nem tudtam rá ugyanúgy tekinteni. Nem értem.
A gondolataim egyik pillanatról a másikra váltakoztak. Hol a Shu-által-említett-de-még-sohasem-látott Chizu-ra gondoltam, hol Timidus-ra, hol magára az elkövetkező beszélgetésre. Elvégre lesz miről mesélnem bőven. És utána még a véleményét is kikérem egy döntésemben. És a közeljövőben még több dolgot kell rendeznem. A pihenésnek vége, a felhő tovaszáll… Hosszú napnak nézünk elébe, úgy hiszem.

by **Shukaku** Hétf. Jan. 11 2016, 08:03

Italkészítés jártasság. Ez az a dolog, ami kimaxolva pillanatok alatt elkészíti neked a kívánt nedűt, és neked majdhogynem a kisujjadat sem kell mozdítanod. Na ez akkor van így, ha nem tiszteled a teát, a hagyományokat, és amerikai létedre nem imádod a keleti kultúrának ezt az igen jelentős részletét. Shu pedig imádta. Nem, nem felvágni akart, egyszerűen tényleg csak a gyönyörködés és a gyönyörködtetés volt a célja, ahogyan a sushi elkészítésével is. Talán nem is lenne más íze, ha nem szöszölne vele ennyit, de ő hitte, hogy ha törődik azzal, amit feltálal, és hozzáadja azt a cseppnyi szeretetet... főleg most, hogy Atonak készíti... szóval ezzel még finomabbá teheti az ételt. Persze így is igénybe vette a rendszer segítségét, és nem töltött órákat a konyhában, de az árnyharcosnak és Timinek volt idejük beszélgetni, amíg az idomár alkotott. Még az ajtót is nyitva hagyta, hogy az illatok belengjék a termet. Hallgatózás jártasság nélkül, meg erre való hajlam nélkül amúgy sem hallott semmit onnan bentről, szóval amiatt sem kellett aggódnia, hogy Ato amiatt aggódik, hogy kihallgatja a susmusukat. Na Timi még ennél is kevésbé aggódott, és szokásához híven egyenes válaszokat adott a fiú kérdéseire.
-Általában a képzés küzdőtéren való részét én végzem, Shu pedig asszisztál, míg a szafariról és az emberekről ő beszél többet. A küldetésektől, eventekről és egyéb dolgokról együtt osztjuk meg a tapasztalatainkat, így az Ébredők mindkét szemszögből megismerik a rájuk váró feladatokat. A sok pedig nem definiálható. Az Ébredők állítólag a kiesőkkel arányosan kerülnek a világba, így ez is szabályozza a számukat. Amikor nyitottunk, akkor rengetegen voltak, azóta nagyjából stabilizálódott a vendégeink száma. Hetente három-négy fő mindig megfordul itt, de ők azok, akik csak hallanak rólunk, és eljönnek. Vannak állandó csoportok, akiket folyamatosan képzünk. Shu szerint rendkívül fontos és hasznos feladatot végzünk.

by **Atoru** Szer. Jan. 13 2016, 20:12

Először eléggé feszélyezett Timidus jelenléte, de mint később rájöttem, ezt nagy valószínűséggel az okozta, hogy régen találkoztam velük, és hirtelen nem tudtam mihez kezdeni azzal, hogy visszatértem a régi környezetbe.
Pedig most, hogy a sárkány kezdett belemerülni a beszélgetésbe és megéreztem a tea friss illatát, egyből otthonosabban éreztem magam és az a furcsa érzés is eltűnt a gyomrok környékéről. Hiszen végső soron én éppen pet mivolta miatt kedvelem Timidus-t, mert ő tud objektív következtetést levonni a tapasztalataiból. Most is érdeklődve hallgattam – annak ellenére, hogy először nem is értettem kérdésem lényegét -, hogy miként folyik itt az élet és mit gondol a dolgokról.
- Értem, szóval te tartod a harcászati órákat… És olyankor mit csináltok, ha egy eventen nem jelentetek meg különböző okok miatt? Azokat kihagyjátok, vagy más játékosok tapasztalatai alapján tartotok élménybeszámolót az eseményről? –tényleg kezdtem úgy érezni, hogy egyre jobban belelendülök a témába. Még a gondolkodásnál használt törökülés helyzetemet is felvettem abban a hitben, hogy így az átlagosnál magvasabb gondolatok is kicsíráznak fejemben. Ez persze abszurdum volt, de kényelmes volt úgy ülni. – Azt mondtad, Shu szerint. Ezek szerint te máshogyan látod a dolgokat? És ha igen, hogyan? – az utolsó kérdést, ha mással beszéltem volna, fel sem teszem. De itt Timidus-ról volt szó, aki a szófordulatokat is szó szerint értelmezi. Ezek után azt sem várhatom el, hogy egy fel nem tett kérdésre válaszoljon – legalább is így hittem.
Egy pillanatra olyannak tűnt számomra ez a pillanat, mint amikor mester és tanítványa együtt diskurálnak az eperfák alatt, míg a nap erősen tűz le rájuk és a selyemhernyók készen állnak arra, hogy selyemgubót készítsenek – csak egy pillanat volt és már tova is szállt.
- Olvastam a lapotokat és láttam, hogy voltatok a fronton. Ott olvastam Shu véleményét, de a tiéd csak néhány helyen szerepelt. Szeretném hallani a tiédet is. – az újságot egyébként is megemlítettem volna Shunak, így pedig egy jó beszédtémát biztosít számunkra. Néhányszor egyébként is hallottam Timidus véleményét, de most tapasztalhatta is, hogy mi történik. Kíváncsi vagyok, hogy mit látott.

by **Shukaku** Csüt. Jan. 14 2016, 08:08

-Ritka, hogy az Ébredőket az eventek foglalkoztassák. A legtöbben a könnyű fejlődés útját keresik, vagy a meggazdagodás lehetőségei érdekli őket, esetleg a frontról kérdeznek. Mivel mindenki másképpen látja az eseményeket, biztos információt csak részletekben tudunk közölni. Elmondhatom, hogy ez és ez a küldetés ezen a szinten ilyen pontelosztással teljesíthető, de azt nem mondhatom, hogy nehéz vagy sem, ahogyan azt sem, hogy tetszeni fog az adott Ébredőnek. Kizárólag valószínűsíthetem ezeket. Amíg az, aki a tapasztalatait megosztja velünk azokról az eventekről és küldetésekről, amelyeken nem voltunk ott, nem kerül hazug státuszba, addig továbbadjuk a szavait, ám kiemeljük, hogy ez csak hallomás. Ahogyan Mirika is mondta, csak arról lehet nagyjából biztos információnk, amit a saját szemünkkel láttunk.
A sárkány beszélgetés közben szintén pozíciót váltott, és olyan helyzetet vett fel, hogy a feje egy magasságban legyen a fiú fejével. Úgy tűnt, végig tartja a szemkontaktust, bár ez csak azért történt, mert Atoru pont háttal ült a Dojo egyetlen bejáratának. A kérdésre bólintott. Igen, még mindig szó szerint értelmez, bár már rengeteget tanult ezen a téren, és mások szavait már nagyrészt tudja helyesen értelmezni, ő még mindig azt mondja ki, amit gondol.
-Igen, máshogyan. Véleményem szerint az érdekeinkkel ellentétes az, hogy olyanoknak is segítünk, akik később a kijutásért küzdhetnek, így potenciális veszélyforrássá változhatnak a számunkra. Az azonban tény, hogy eddig számunkra ismeretlen okok miatt a frontosok csapata nem igazán frissül, tehát jelenleg nem kell túlságosan aggódnunk amiatt, hogy az újoncok oda kerülnének. Shu azt mondta, hogy minden Ébredő megérdemel egy esélyt, és nem szabad haragudni rájuk azért, mert ki akarnak jutni. Én sem haragszom rájuk, de Shu érdekében remélem, hogy nem válnak ellenséggé.
Az utolsó kérdésnél érkezett meg az idomár is, teával és süteménnyel, és míg lepakolta az asztalra a dolgokat, Timi válaszolt is.
-Túl sok embernek van túl sok véleménye olyan dolgokról, amikről semmit se tud. És minél tudatlanabbak, annál több a véleményük. A jelenleg rendelkezésemre álló információ mértéke tényhez kevés, véleményhez sok. Azért veszünk részt a következő Bosson is megfigyelőként, hogy jobban rálássunk az eseményekre.
-Ponntosan! Álom is mondta, hogy a legutóbbi az nem volt igazi Boss, mi meg nem szeretnénk félretájékoztatni, szóval ott leszünk a többin is. Izé... hoztam vagy tizenöt véle teát, a sajátunkat már elkészítettem, de nem tudom, hogy te milyet szeretsz. Mutasd meg lécci, és akkor elkészítem neked.

by **Atoru** Vas. Feb. 07 2016, 16:08

Végighallgattam Timidust és... gondolkodtam. Elkezdett megfogalmazódni bennem valami. Nem tudom, micsoda. Úgy éreztem, hogy ott van bennem és már éreztem a nyelven hegyén a szavakat, de nem tudtam pontosan megformálni.
- Szóval úgy gondoljátok, hogy a világot tapasztalat útján lehet megismerni? - tettem fel végül a kérdést. Olvastam erről valahol, vagy talán még iskolában beszéltünk róla, Európánál. Idegesítő, hogy nem jut az eszembe...
A szavai, melyek ezután hangoztak el, fájó volt számomra - pedig ez nem az első alkalom volt, hogy beszél erről. Emlékszem még egy hasonló beszélgetésre a Black Iron Castle-ben, amikor Timidus meglátogatott, és ajánlatot tett. Akkor nem utasítottam vissza. Most viszont nem hiszem, hogy így állnának a dolgok. Ez túlságosan... elfogult álláspont. Nem tudok vele egyetérteni.
- Potenciális veszélyforrás, új frontosok miatti aggodalom, ellenségek - ízlelgettem a szavakat. Túlságosan direktnek hatottak és itt nem arról volt szó, hogy kimondja: egy pet, egy játékos, vagy akárki más. A szavak számítottak és nem a személy - talán most először: - Ezek goromba szavak, Timidus. Attól, hogy mindenkinek megvannak a saját céljai, még nem váltok ellenségekké. És ki tudja? Nem hinném, hogy Kayaba elpusztítaná a művét. Hiszen egy saját világot teremtett, maradandót alkotott. Biztos vagyok benne, hogy nem tenné... - nem tudom, hogy magamat, vagy a sárkányt szerettem volna meggyőzni. De akkor is! Ez az egész "ha kijutnak, elpusztul Aincrad" dolog badarságnak tűnt.
Szerencsére nemsokára Shu is csatlakozott hozzánk, így már hármasban folytathattuk a társalgást: - Én zöld teát iszom, köszönöm Shu. Az pedig, hogy részt vesztek a harcokban, nem ellentmondásos kissé? Hiszen, nem baj számotokra, hogy a frontosok sikereket érnek el? Esetleg... Ha olyan közelségbe jutnának, megállítjátok őket? - rágalom volt? Igen. Megalapozatlan? Talán. Habár Timidus említette annak idején, hogy az ötvenesre tervez valamit. Vajon megvan hozzá az erőforrása? Szembe tudna szállni egy tucat kiképzett játékossal? Nem tudom biztosan. Azonban egy dologra még kíváncsi lennék, és ez pont a fronttal kapcsolatos. - Ti mit szóltok ahhoz, hogy a Sayonara megjelent a fronton? És... Hogy Terumi sem tapasztaltabb stratéga, mint bárki más? - ezt a kérdést félve tettem fel, mivel a falnak is füle van. És a madarak is csiripelhetnek. Viszont az, amit Shu leírt a Füleselőben, rossz fényt vet a céhre. És ez az egész Teruminak köszönhető. Vagy pont ez volt a célja? Hogy ennek tűnjön az egész? Nem tudom. Megkeresném az igazságot, de mindent homály fed. Egyelőre.

by **Shukaku** Hétf. Feb. 08 2016, 07:53

A sárkány bólintott. A filozófia területén még ő sem mozgott otthonosan, és a következtetéseit is tapasztalati úton szerezte, szóval az adott szóban ő sem tudott volna neked segíteni, ám a választ megadta a kérdésedre.
-Igen. Mindketten így gondoljuk. Ezért is igyekszünk minden fontos eseményen megjelenni, ahol csak megtehetjük. Számunkra rendkívül fontos, hogy hiteles információkat szerezzünk. Természetesen beszélgetünk is az emberekkel, hiszen az embereket is fontos megismerni, és valaki szavára jobban adunk, mint máséra, ám a saját tapasztalat az elsődleges.
Timidus álláspontját pedig nem értetted. Nem sértődött meg ezen, bár ha ember lett volna, bizonyára egy kis csalódott sóhajt megenged magának, amiért még mindig magyaráznia kell a szavait neked, ám mivel sárkányból volt, méghozzá Timidusból, csak a szokásos nyugodt hangján folytatta a beszélgetést.
-Mindenki potenciális veszélyforrás. Te is, hiszen ha történik veled valami rossz, az megviseli Shut is. Ilyen szempontból én is veszélyforrás vagyok az idomár számára, sőt, az emberek talán önmagukra a legveszélyesebbek. Ezek eddigi megállapításaim szerint nem küszöbölhetőek ki véglegesen. Mivel azonban Shu legnagyobb félelme a kijutás, azon emberek, akik ezért dolgoznak, a legveszélyesebbek rá nézve. És tévedsz, Atoru. Pont emiatt vállnak ellenséggé.
Egy másodpercnyi szünetet tartott, majd folytatta.
-A Nagy Könyv szerint az ellenség ártó szembenállást tanúsító személy, vagy csoport, aki nyíltan vállalva tudatosan az adott személy, csoport ellen tevékenykedik. A frontosok, és a kijutni vágyók szimpatizánsai ezt teszik, tehát a definíció szerint az ellenségeink.
-Ez persze nem jelenti azt, hogy ne kedvelhetnénk őket, ne lehetnének a barátaink, és ne védenénk meg őket is, ha bajban vannak. Ugye Timi?
Shu már ismerte a sárkányt annyira, hogy tudja, hogy hogyan kell vele kommunikálni. Timi számára a definíció pontosan a leírtakat jelentette. Se többet, se kevesebbet. Nem gyűlölte az ellenségeit, sőt, nem is tartotta őket rossz embereknek, és még véletlenül se gondolta úgy, hogy likvidálandó célpontok lennének. Ahhoz ennél jóval többet kellett tenni.
-Természetesen nem jelenti azt. Ilyet soha nem állítottam.
Shu elkezdte a teaszertartást, és mivel ez egy percekig tartó procedúra volt, közben válaszolni is tudott.
-Én sem hiszem, és nem is ettől félek. Nem Kayabától. A kintiek akarnak majd kirángatni minket, és ha a sisak levehető lesz, akkor le is veszik majd, mi pedig a szegény áldozatok leszünk, akiket megőrjített Kayaba gonosz világa, és vissza kell őket... hogy is mondta a pszichológus?
Kicsit elgondolkodott, majd csettintett egyet a nyelvével.
-Megvan! Visszaintegrálni a társadalomba, a normális emberek közé. Na mi pont ilyenek leszünk. Hidd el, hallom ezt itt bent is, meg hallottam elégszer kint is. Szerinted ha már attól különc voltam, hogy a szobámban akartam olvasgatni, nem pedig a bunkó többiekkel megveretni magamat az udvaron, akkor mennyire leszek hülye azért, mert ragaszkodom egy nem létező világhoz? Erről nem mi döntünk, és ha oda jutunk, akkor már Kayaba sem. De...
Újabb kis szünet, és tőle már megkaptad a sóhajt, ám nem csalódott volt, hanem a tehetetlenség érzése volt benne.
-Megmondtam, hogy nem hátráltatom őket, és a többségnek is ez a véleménye. Ők ugyanúgy akarnak kijutni, ahogy mi maradni... bár eléggé rossz érzés, hogy ők küzdhetnek a kijutásért, míg mi nem küzdhetünk a maradásért...
Ezután egy ideig csak a teával foglalkozott, és nem is válaszolt addig, amíg el nem készült, ráadásul Timi is csöndben maradt, tiszteletben tartva Shu némaságát. Amikor azonban a csésze eléd került, már újra mosoly volt az idomár arcán.
-Nem tudjuk, hogy milyen stratéga Terumi. Mi csak azt láttuk, hogy odajött, magasról tett mindenkire, és csak az erejét fitogtatta. Nem is hiszem, hogy akart volna bármit is stratégáskodni. Tudta, hogy hogyan kell legyőzni a Bosst, és le is győzték a Bosst. A Sayonara pedig... Timinek van egy elmélete.
-Van. A szintkorlát miatt egyre többen lesznek azok, akik a Sayonara tagokkal egy szintre kerülnek. Mi is elértük az ötvenes szintet. A felszerelésük ugyan még mindig sokkal jobb, mint ami nekünk lehet, de jogosan aggódhatnak. Véleményem szerint felmérték a frontosok helyzetét, csapatmunkájukat, erejüket. Ez a lehető leglogikusabb válasz.

by **Atoru** Hétf. Feb. 08 2016, 21:06

Valamilyen szinten meg tudtam érteni a sárkány álláspontját. De... Nekem a tapasztalati megismerés túl közel állt az ösztönös reakcióhoz. Nem mondom, hogy nincs értelme, mert a tűz is megéget, ezt pedig senki nem szeretné egynél többször megtapasztalni. Viszont én ezt csak támpontnak venném. De ez persze az én hozzáállásom. Végül csak egy "Értem" hagyta el számat és gondolkodva pillantottam előre.
És valóban nem értettem mire gondol Timidus. Végül is, ez olyan nyilvánvaló, nem is értem miért... De inkább felhagyok a szarkazmussal.
- Ó, tehát így értetted! - csaptam öklömmel a tenyerembe. - Én pedig azt hittem... De gondolom te is tudod - vakartam meg zavartan fejemet. Ezután kicsit komolyabbra fordítottam a szót. - Nem tudom, hogy milyen könyvről beszélsz Timidus, de Shu - fordultam gondterhelten a lány felé - mi lesz akkor, ha a századik szinten fognak tartani? Mit fogtok akkor tenni? - igazság szerint még én sem gondoltam bele, hogy mit teszek majd akkor. Biztosan nagy lázadások lesznek, még egy polgárháborút is el tudok képzelni, aminek radikális vége lesz... Szerencsére addig még sok idő van hátra.
Aranyos volt tőle - mármint az idomárlánytól -, hogy japán módra készítette el a teát. Ez azt jelenti, hogy bár vannak külföldi felmenői, tiszteletben tartja a hagyományokat. A mondandója már kevésbé volt az.
- Nem mondom, hogy nincs igazad és azt sem, hogy engem nem értek gúnyos szavak, mikor kisebb voltam. Viszont... - mondhattam volna még bármit. De vajon mit? Meggyőzhettem volna, hogy kint jobb? Hogy biztos lesz ott majd valaki? Hogy én ott leszek neki, kerekesszékestül, mindenestül? Nem, ezt mégsem mondhattam. - szerintem nem törlődik el Aincrad, hiába is jutnak ki a többiek. Én ebben hiszek. Nem tudom biztosra, de nem hinném, hogy Kayaba ilyen szívtelen lenne. Ezt viszont már csak ő tudja megmondani. - nem volt sokat mondó válasz, de igaz volt. Csak ezzel sem jutottunk előrébb...
Amikor Timidus és Shu a Sayonaráról beszélt, végig bólogattam, miközben ujjbegyemmel az államat dörzsöltem - ki tudja miért.
- Szóval felmérték, hogy mennyire kell aggódniuk. Igen, én is valami hasonlóra gondoltam, bár a szintkorlátról nem tudtam - ahogyan arról sem, hogy elértétek, de sejtettem -, de ez megmagyarázza a dolgokat. A Sayonara így beérhető lett és meglehet, hogy a frontra is ezért járnak, hogy megmutassák: még van mit rejtegetniük. Hogy meg se próbáljunk szembeszállni velük... - ekkor eszméltem fel. Megráztam a fejem. - Elnézést, elkalandoztam. De ha jól tudom, nem ezért szerettél volna találkozni velem, hanem azért, hogy meséljek, mégis merre voltam, igaz? - mosolyogtam Shura és vártam mit válaszol: folytatná az elkezdett témát, vagy meghallgatja a velem történteket.

by **Shukaku** Kedd Feb. 09 2016, 07:50

A tapasztalati megismerés pont ellentéte az ösztönös reakciónak. Én tudok gondolatot olvasni, de még így sem értem, hogy mi jár Ato fejében, így hát Timinek és Shunak erre semmi esélye nem volt. Elfogadták a fiú álláspontját, hiszen ez csak arról szól, hogy miként tekintesz a világra, és ehhez mindenkinek joga van, ezen összeveszni igazán nagy butaság lenne a részükről. Timidus pedig valóban nyilvánvaló, annak a számára, aki érti és tudja őt kezelni. A sárkány ismét bólintott, Shu pedig oldalba bökte egy kissé.
-Igen, így. Ne aggódj amiatt, hogy félreértettél. Egy baráttal szemben semmilyen neheztelés nem alakul ki ilyen okokból kifolyólag.
A zavart viselkedés és Shu könyöke együttesen elég volt ahhoz, hogy Timidus ezeket mondja. A barát fogalmának Ato teljes mértékben megfelelt számára, és a fiúnak valóban semmi oka nem volt arra, hogy zavarban legyen. Shu elmosolyodott az első kérdésre, majd megvonta a vállát a másodiknál.
-Japán értelmező nagyszótár. Vagyis... hát igazából lexikon. Timi az összes emberi kifejezést ismerni akarta, mert zavarta, hogy nem érti teljesen az emberek minden egyes szavát, ezért elolvasta a lexikont. Most karácsonyra egy közmondásos könyvet kapott tőlem, mert azokkal még mindig bajban van néha. A frontosok pedig...
Itt következett be a vállvonás, és a fogalmam sincs arckifejezés.
-Nem tudom. Szerintem soha nem érik el a századik szintet, és egyre többen vannak velem egy véleményen, még a frontos céhekből is. Ha pedig mégis elérik... ők mindig a többségre hivatkoznak. Meglátjuk, hogy akkor kik lesznek többen, és majd valami eldönti. Sokan összecsapásoktól tartanak... de nem tudom. Sokszor végiggondoltuk már ezt, de nem tudjuk a választ. Ha pedig kijutnak...
-Akkor mi meghalunk.
Fejezte be a mondatot Timi, Shu pedig bólintott, miközben elhúzta a száját. Nem rémítette még meg a gondolat, hiszen túl messze volt, inkább az zavarta, hogy ezzel kell foglalkoznia. Viszont Atoru válaszára már kissé morcos lett. Kezdte úgy érezni, mintha Mirikával állna szemben, aki úgy csinál, mintha meghallgatná, közben pedig végig mintha a falhoz beszélne.
-Nem figyeltél arra, amit eddig mondtam? Nem Kayaba fog dönteni. A kintiek meg az Alex félék fognak dönteni, akik szerint betegek vagyunk és meg kell minket menteni. Elégszer láttam ezt ahhoz, hogy tudjam, hogy így lesz. Persze jó lenne, ha neked lenne igazad, és örülök, hogy te tudsz ebben bízni... de én nem. A Sayonara pedig...
A sárkány látta, hogy az idomár ismét elakad, ezért megint átvette a szót.
-A fontos tagok nem lesznek beérhetőek. Olyan hatalom van a birtokukban, amire mi soha nem tehetünk szert. Többször hallottuk már, hogy csalónak neveznek, mert az Aréna első helye miatt rengeteg Exp-t kapunk. A Sayonara tagjai már akkor az ötvenes szinten járhattak, amikor mi elkezdtük az Arénázást. Ráadásul az infókkal és a Burkokkal biztosították, hogy ne akarjanak szembeszállni velük azok, akik szembe tudnának. A legerősebbek, a frontosok ki vannak nekik szolgáltatva.
-Yap, a Sayo ügyes, és nem véletlenül. Ééés... te hívtál minket.
Öltötte ki a nyelvét, hogy értsd, csak viccelődik, és természetesen ők is látni akartak, majd rögtön türelmetlenül kezdett mocorogni a térdein.
-Nya, akkor elkezdesz végre mesélni?

by **Atoru** Szer. Feb. 17 2016, 19:55

A barát kifejezést először hallottam Timidus szájából. És mit ne mondjak, számomra furcsán hatott. Mi alapján gondolhat engem barátjának? Nem akarok vele szemben semmilyen ellenszenvet érezni, de... Ő tényleg egy program. A játéktér bekorlátozza cselekvéseit. Viszont tudata fejlődik. Vajon érzelmekre is képesek a petek, és nem csak imitálják az idomáruk kedvéért? Ilyen faragatlan kérdést inkább nem tettem fel.
Szerettem volna magyarázkodni, hogy nem is éreztem neheztelést, csak én voltam suta, de... Mindegy is. Az események gördülnek: — Szóval a japán értelmező kéziszótár! – másodízben csaptam tenyerembe. — Az indok érthető. És kedves gesztus tőle, hogy alkalmazkodni szeretne, amikor mi is megtehetnénk... Egyébként milyen közmondások vannak benne? Ha gondolod, nekem van egy 101 japán közmondás című könyvem, szívesen kölcsönadom – mosolyogtam a lányra. Valójában azért szereztem meg ezt a könyvet, mert így tanulhatok angolul egy kissé, de már jól mennek a benne található kifejezések.
Amit ezután mondtak, lehervasztotta a mosolyt arcomról és helyére a döbbenet ült. A közös halál gondolata fatálisan ért engem.
— Szóval így gondoljátok - eltöprengtem. Mi éri meg jobban? A játékosok megtanultak itt is túlélni, de mások nem tudják ezt kint megtenni. Ha viszont minden esély szertefoszlik a kijutásra, egy újabb öngyilkossági hullám fog végigsöpörni Aincradon, mert a remény sokak számára eltűnik, és nem akarnak itt megöregedni. Jól át kellett gondolnom, hogy mit válaszolok nekik. Az sem segített rajtam, amit az emberekről és a SAO függőknek fenntartott alapítványról gondoltak. Itt csak hipotézisben gondolkodhatunk, de ők tényként kezelik a feltételezéseket. Ez nem jó. De nem is tehetek ellene semmit. — Ami engem illet - gondoltam át minden szót -, én semleges vagyok ebben az ügyben. Számomra nem fontos, hogy bent, vagy kint élek. Itt tudok futni, szaladni, járni. Odakint gyönyörű és valós tájakat láthatok, friss levegőt szívhatok. Mindennek megvannak az előnyei és hátrányai, de... – itt jelentőségteljes szünetet tartottam. — A barátok elvesztése a legnagyobb hátrány, ami érhet bármelyik esetben. Szívesen kiállnék mellettetek Shu, Timidus, de vannak más barátaim is. Ők vissza szeretnének jutni a kinti világba. Sajnos most nem választhatok oldalt, még annak ellenére sem, hogy nagyon kedvellek titeket - szörnyen éreztem magam, amint kimondtam a szavakat. Ez volt a csupasz igazság. Amíg nem találok célt, addig nem választhatok. És ez nagyon zavar engem.
— Azt viszont viccesnek tartom, hogy emiatt betegnek tartanak az emberek. Mármint… Az ember furcsának hiszi azt, ami eltér az ő gondolkodásától, az általa megszokott dolgoktól. Én ezt mulatságosnak tartom az emberi viselkedésben. Nem szabad figyelni rájuk. Mindig lesznek olyanok, akik eltérnek az átlagtól. És olyanok is, akik kiállnak az eltérő emberek mellett. Láthatod, eddig mi is idebent maradhattunk, pedig mindössze tízezer emberről van szó. Egy háborúban is elesik ennyi ártatlan áldozat, akkor minket miért hagynának életben? Ez is azt jelenti, hogy kint valaki kiáll mellettünk. Te nem így gondolod?
Ezután Timidust hallgattam figyelmesen. Több helyen helyeslően bólintottam. Volt értelme a szavainak. Már hallottam néhány legendát játékosokról, akik véletlenül találtak vezérlői paneleket, amivel aztán csalni tudtak, de… Ezt inkább tartottam mesének, mint igaz történetnek. A valóságról csak akkor győződhetnénk meg, ha egyenesen a vezérüket kérdezzük. Én viszont még soha nem láttam az utcákon.
Végül semmit nem fűztem hozzá. Nem akartam most róluk beszélgetni, esetleg később. És belekzdtem a mesémbe: — Szóval… Nem tudom, hol kezdjem. Talán ott, hogy vágytam valami után, amit elvesztettem idebent. Egy érzésre. Nem leltem örömöt abban, hogy eljártam küldetésekre vagy párbajozni, csak a tapasztalati pontok miatt. Fejlődés orientálttá váltam. Ezzel szerettem volna szakítani és át is akartam gondolni néhány dolgot. Ezért kezdtem el járni a szinteket. És úgy döntöttem, hogy visszavonulok az aktív játéktól és csak akkor megyek küldetésre, ha jónak ígérkezik – vagy ha véletlenül csöppenek bele. Ez ellen nem tehetek – egyelőre csak ennyit mondtam a lánynak, hadd dolgozza fel az információkat. Így sem tudom, hogy végeredményében mit fog rólam gondolni. Megutál, amiért kitárulkoztam? Megmarad még a barátság ennek ellenére? Ez járt a fejemben, és próbáltam rájönni a válaszokra.

by Ajánlott tartalom