[Küldetés] Mese, mese, mátka

Aisu nem igazán örült annak, hogy kinevetik, viszont ezáltal rájött arra, hogy igencsak becsapós feladatot kapott. Hisz tényleg nem jöhet ide és változtathatja meg csak úgy egy mese kimenetelét. De valahogy még is csak megkell oldania a dolgot, hisz másképp nem tudja kiszedni az öregből a szükséges információt ami a tovább haladásához szükséges. Egy ideig töprengett, majd arra jutott, hogy beszél a két állattal, hátha kisegítik és akkor végre nem kell egymást zavarniuk. A gólem suttogósra vette a hangvételét és ügyelt arra, hogy csak az előtte lévő holló és róka hallja azt amit mond.
~A bokorban megbújik egy öreg személy. Ő küldött ide hozzátok, hogy valahogy békítselek meg titeket és cserébe elmondja nekem azt amit tudni szeretnék. Ezért zavartalak meg tietek és ezért elnézésetek is kérem. Viszont most az egyszer nem végződhetne másképp a mesétek, hogy tovább mehessek innen.
A gólem tekintetet a karjaiban pihenő babára irányult, majd újfent a pároshoz szól.
~Tudjátok ez a baba itt nálam a gazdám, aki valójában egy ember csak valahogy játék babává változott. Az egyetlen nyom amin haladni tudok, hogy egy Geppettini nevű öreg varrónő készítette ezt a babát…Hozzá szeretnék eljutni, hogy a gazdám újra a régi lehessen.
Elcsendesedik egy kis időre, majd folytatja tovább.
~Esetleg ti nem tudjátok, hogy hol lehet ez a varrónő? Ha tudok nekem mondani róla valamit, akkor a mesétekbe se zavarok bele. Viszont ha nem tudtok felőle semmit sem, akkor kérlek titeket, hogy csak most az egyszer végződjön másképp a történetetek és hadd felezzem el nektek a sajtot.
Aisu érdeklődve várja a két figura reakcióját és válaszát és reménykedik abban, hogy nem fog zsákutcába jutni ezzel a kettővel.

Aisu terve, miszerint megbeszéli a két figurát végül sikertelen próbálkozásnak bizonyult. Az öreg ugyan is hallott mindent és oda is ment hozzá. Bár nem igazán értette az öreg szavait. Számára a kiradírozás szó nem igazán jelentett semmit. Végül úgy értelmezte az egészet a maga kis rendszere által, hogy a kiradírozás olyasmi dolog lehet, mint amikor valaki vagy valami pixeleire esik szét és megszűnik létezni Aincrad világában. Viszont azt nem tudja eldönteni, hogy ez a dolog jól esne e neki vagy sem. Ha elpixeleződik akkor az azt jelenti, hogy gyengének bizonyult és ennek az árát is elszenvedi. Viszont ebben az esetben is meg van annak az esélye, hogy ezzel megmentheti a gazdája életét és az neki már bőven elég, persze ha elpixeleződik, akkor már többet nem lehet mellette és nem folytathatja a tovább Desdemona védelmét, viszont akkor is a gazdája  tovább élhet és meg lesz az esélye egy új testőrt találnia maga mellé. A kis gólem nem igazán érti az élet és halál kérdését. Mindig is látta, hogy a körülötte mozgó játékosok mennyire küzdenek a maguk kis életéért és, hogy mennyire félik azt, hogy megszűnnek létezni, de sajnos Aisu nem tudja felfogni és értelmezni ezeket a dogokat. Egyszerűen mindent elemez, megfigyel, megtanul majd igyekszik megfelelő mód visszaadni a környezetének a megszerzett tudást.

Végül Aisu rájött, hogy ebben a mesében tényleg nincs rá szükség, így önként radírozza ki magát belőle. Persze még mindig nem érti, hogy ez mit is jelenthet, viszont nincs ideje játszadozni. Fontos dolga van és szeretné mihamarabb letudni a dolgot. Számára kicsit sem előnyös ez a helyzet. Itt van egy teljesen idegen világba és Desdemonával sem tud rendesen szót váltani, azoknál az eseteknél amikor nem igazán ért valamit. Aisu búcsút vett mindenkitől és tovább állt. Rengeteg furcsa figura mászkál itt, biztos fog találni valaki mást aki kisegíti majd…

A gólem kissé sietős tempóban halad előre. Még mindig nem találta meg az értelmet az előbbi kis közjátékban, pedig biztos volt valami értelme vagy haszna. Talán megeshet, hogy ezzel most tanult valami újat, csak még maga se tudja, hogy mit. Szívesen megkérdezné Desdemonát és ki kérné a véleményét az előbbi eseményekről, de sajnos most nem igazán tud hosszú és mély beszélgetésbe elegyedni a lánnyal...

Aisu igyekezett minden kis rezzenésre és neszre oda figyelni, de az erdő hallgatott és egy kósza lélek sem jött se mögötte, se előtte. Így viszont csak remélheti, hogy jó irányba halad és nem fog eltévedni. Bár lehet, hogy nem igazán tűnik annak, még is csak egy program, aminek nem esik nehezére információkat tárolni, így arra is pontosan emlékszik, hogy merről jött. Sajna csak azt nem tudja, hogy pontosan merre is kéne előre haladni, de kezd egyre inkább megbízni ebben a furcsa világban. Ezt a gólemnek ugyan nehéz volt felfogni, hogy miért is gondolja ezt, de úgy véli, hogy itt nem igazán tud rossz irányba menni, és ha netén még is megesik, akkor jön valaki és visszaterelgeti az útjára, valami furcsa feladat keretei között. Hisz itt mindenki furcsa és nem tudnak csak úgy útba igazítást adni.

Végül Aisu egy válaszúthoz érkezett. Három irány és sehol egy útjelző tábla. Bár ez az apró dolog csak egy pillanatra torppantotta meg a gólemet. Majd amint kissé körbenézett, ment tovább egyenesen a középső utat kiválasztva. Egyre gyorsabban halad előre a kis gólem. Mivel lebeg és elfáradni sem tud, nem okoz számára problémát a gondtalan és gyors haladás. Mikor pedig a látókörébe került egy kis házikó, még inkább sietősre vette a tempót. Elolvasván a nagy cégért, hirtelen megnyugodott és meg is könnyebbült. Kopogtatott az ajtón, majd várta, hogy ajtót nyissanak neki.

Végre Aisu elérte az úti célját. A kopogtatása után egy kék tündér kukucskált ki az ajtón és bebocsájtás is nyert a varrodába. Bár az amit a tündér mondott neki kissé meglepte, sőt nem is igazán értette. Ugyan miért is akarna ő igazi kisfiú lenni? És még is mi alapján juthatott ő erre a következtetésre? Meg miért is lenne jó, ha kisfiúvá változna, mi haszna lenne belőle?... A gólem hirtelen kissé lefagyott és nem is tudott mi szólni, de mikor a varázslat indulásáról beszélt a kék tündét, hirtelen megingatta a fejét.
~Bocsánat, de nem ez az amit szeretnék. Én jól érzem úgy magam, ahogy vagyok nem akarok semmivé sem átváltozni. Én azért kerestem fel önt, hogy visszaváltoztassa gazdámat.
Nyújtja előre az eddig magánál szorongatott babát, mármint Desdemonát.  
~Valami folytán játékbabává változott és azt mondták, hogy ön tud segíteni, mivel maga készítette ezt a babát. Pedig Desdemona nem baba, ő ember és az én gazdám, akivel már a születésem óta együtt vagyok. Nem rajtam kell varázslatot végrehajtani, hanem rajta. Kérem szépen változtassa vissza nekem.
A gólem kérlelően nézi a tündért és remilé, hogy végre visszakaphatja a régi Desdemonát.  
~Ha netán ennek lenne valami árra, akkor megfizetem. Mármint, ha Desdemona visszaváltozik, akkor majd ő rendezi, mert én nem értek a fizetség megadásához és nélküle nem is férek hozzá az ilyesmikhez. Bár, ha valami feladatot kell elvégeznek, akkor azt megtudom csinálni...

Eközben a tehetetlen lány, már-már megfeszül az izgalomtól. Kezd számára egyre terhesebb lenni, hogy nem tud semmi érdemleges segítséget nyújtani a társának. Csak remélni tudja, hogy senkit sem vezérelt rossz szándék és tényleg a megfelelő személyhez érkezett meg a gólem. Bár számra is hihetetlen, hogy kisfiúvá szeretné változtatni a gólemet. Még ő maga se tudja megmondani, hogy Aisu tényleg fiú lenne. A gólemeknél nincsenek ilyen meghatározó dolgok. Amennyire tudomása van róla a gólemeket álltalában mágusok által alkotott lények, amiket a maguk szolgálatába állítanak és legtöbbször harcokhoz használják fel őket. Az igaz, hogy a lány sosem volt mágus és a SAO világában sem létezik varázslat, így kissé érdekes, hogy egy gólem még is létezni tud ebben a világban. Viszont talán ezért is különlegesebb, mint más gólemek, akik üresek és érzelem mentesek. Viszont, ha a SAOban nincs varázslat, akkor még is miképp lehet képes varázsolni ez a tündér? Túl sok a kérdés és túl sok a furcsaság, még az is lehet, hogy ez az egész csak egy álom. Mindenesetre már felesleges ebben az egészben az értelmet keresni, jobb döntés az, ha csak elfogadjuk mindazt ami itt történik.