Cearso vs. Atoru

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

-Addig jó, amíg nem kérdezem? Ezek szerint nem akarsz egy csapatba kerülni egy íjásszal?
Egy kicsit gondolkodásra késztetem a srácot, de ha összerakja a dolgokat, hogy csak akkor mondom el, ha egy csapatba kerülünk, akkor valószínűleg ebből következik az is, hogy csak ilyenkor kérdezek rá mások speciális képességére vagy képességeire.
-Most az esélyekkel latolgatsz?
kérdezem vissza, mikor látom, hogy vacillál egy kicsit az ajánlat elfogadásával.
És miután elfogadta csak azután osztom meg az álláspontomat.
-Akkor számolj egy kicsit. Szerinted nekem hány lövés kell, hogy levigyem az életcsíkodat? Megsúgom, ahhoz hogy az én életemet te leszed ahhoz még két ütés kéne. Ahhoz hogy téged legyőzzelek még legalább 5 vagy 6 ütésre lenne szükségem, tehát legalább hat körig ki kéne térnem a támadásaid elöl, és mivel te körönként kétszer támadsz, az ugye még a gyengített verziódban is legalább tíz vagy tizenkét támadás, és ez csak akkor ha folyamatosan találok. Ehhez még vegyük hozzá azt, hogy minden harmadik körben pihenem kell. Akkor most kinek is kedvezett ez a szabálymódosítás? Ha csak az arányokat vesszük figyelembe, akkor a 2 a 12-höz arányt, ami megegyezik az 1 a 6-hoz aránnyal lecsökkentetem a magam részére 1 a 4-hez arányra. Így is azt mondod, hogy csak az egyik késedet akarod használni?
Szerintem egész jól levezettem a dolgokat, hogy a szabályok megváltoztatása az én javaimat szolgálta meg igazán.
-Pihenned kell?
Majd elkezdek lassan számolgatni az ujjaimon, mivel én kezdtem a harci köröket, az ő pihikörének valahol az én második pihi köröm előtt kellene lennie, ha 2-nél nagyobb a kitartása ,de közben beiktatott gy pihenő kört az én pihenő köröm utánra, és ha neki is egy lenne, akkor ugyanolyan gyakran kéne pihennie, mint nekem, tehát ja, a rendszer szerint lassan neki is pihennie kell.
-Pihenned kell.
Mondom határozottan, és bólintok is egyet. Egy kicsit azért sajnálom, hogy pont a pihenőköre előtt hozakodtam elő a szabály megváltoztatásával, de minden lehetőséget meg kell ragadni, és felajzom a íjra a nyilakat, hupsz az illúziónyílról teljesen megfeledkeztem.
-Ez nem számít bele a találatokba.
Legfeljebb ha még így is elhúzódik a mérkőzés, é ezekkel a minimális sebzésekkel is le tudnám vinni az életét, és akkor az eredeti aréna szabályok miatt is győzhetek még.
-Próba szerecsendió
Mondom mielőtt, elengedem a íj idegét.

Azért leírom a sebzést: 8-at sebeződtél.

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

– Ezt mégis miből gondolod? O.o Ha tudni akarod, van néhány igen kedves íjász ismerősöm. ˇ^ˇ - mondom a fiúnak. – Csak annyiról van szó, hogy a titkolom a képességem, akárcsak te, és ezért jó, ha nem tudsz róla, mert megvan az előnyöm. Rendben? Semmi elítélés, semmi kaszt rasszizmus nincs a szavaim mögött. -  Hajj, de nehéz úgy beszélni, hogy ne sértődjön meg valaki. De ez sem lehetetlen, és ezt a szintet el akarom érni! o/ Persze arra gondoltam, hogy véletlenségből megbántani, Mert ha valaki mondjuk direkt cinikusan, vagy ironikusan mond valamit, akkor persze, hogy az a célja, hogy megsértődjön az illető, nem? Még szerencse, hogy ilyeneket én nem szoktam csinálni.
Ezután rákérdezett a nagy hallgatásomra. Mit ne mondjak, lehet, hogy egy kicsit igaza volt. Csak egy kicsit másképpen, ha jól sejtem. Nem azt néztem, hogy nekem milyen lehetőségeim lesznek, hanem hogy neki mennyi lesz. És részben ezért, részben azért, hogy nehogy megbántsam a visszautasítással, belementem.
És már jött is a pontosan kiszámított statisztikai adatokkal, amik pontosan elmondták, hogy mégis melyikünknek mekkora esélye van. A kérdésére pedig nemes egyszerűséggel válaszolok.
- Igen. – mondom teljesen komolyan. Most ezzel lehet, hogy egy kicsit kiakasztom, de mindjárt elmagyarázom neki ezt az egészet.
- Azért, mert így neked nagyobb esélyed van, mint általában. Én nem azért jöttem arénázni, mert a ranglétrán szeretnék felkapaszkodni. Engem sosem érdekelt a rang, vagy a dicsőség. A játékban töltött idő túl rövid ehhez. Ezenkívül pedig amúgy sem éri meg, mivel akármikor elorozhatják a dicsőséget, amiért keményen küzdöttél, így mi értelme lenne? Inkább fordítom másra az időmet, csak most úgy döntöttem, hogy ezt is kipróbálnám, hogy mégis milyen lehet. Mint kiderült, én nem tudok úgy párbajozni, hogy kihasználjam az előnyeimet, így minden bizonnyal szépen lassan a dobogó legalsó fokára esnék, amit pedig egy bizonyos valaki nem nézne jó szemmel… >.> - értem ezalatt Timidust, aki biztosan azt hinné, hogy ez azért van, mivel nem eddzek eleget. – Tehát, szerintem én maradok a normális párbajnál, maximum még néha eljövök megnézni egy-egy meccset, de arénázni már nem fogok. – vallom be a fiúnak. Nem mondom, hogy rossz élmény volt ez az egész, de nem értek a komoly párbajhoz. Ha pedig nem értek hozzá, akkor valószínüleg nem fogok arénázni, ahol tétje is van.

Cearso remekül kihasználta azt, hogy pihenőköröm van, de ez nem gond számomra. Így jártam, hogy pont most fogadtam el! >.< Így viszont most, kifáradva, nem is nagyon tudtam elkerülni a nyílvesszejét, így könnyedén eltalált.
- Szép volt. – mondom barátságosan, miközben nyújtom a kezemet felé. Ezt még valami régebbi könyvben olvastam, hogy Nyugaton így fejezik ki a tiszteletet, vagy valami ilyesmi. No mindegy, ha elfogadja, akkor kezet rázunk, én pedig betartva a feltételeket, fel is adom a küzdelmet. – Jól küzdöttél. Még talán később találkozhatnánk, egy baráti párbaj keretein belül. – ajánlom fel a fiúnak. Akárhogy is, élveztem a menetet. Csak az volt a gond, hogy ennek volt tétje, így nem tudtuk mind a ketten elengedni magunkat. Na, majd legközelebb.


//hivatalosan feladom a küzdelmet, ha az ellenfelem engedi//

-Rendben, rendben. Nem vagyok az a sértődős fajta, de nekem ez eset le a párbeszédünkből.
Világosítom fel a srácot a helyzetről. Ezzel figyelmeztetve, hogy legközelebb figyeljen oda jobban az ok-okozati kapcsolatokra egy párbeszédben.
-Rendben van, ha így akarsz küzdeni, én nem akadályozlak meg benne.
Nekem csak jó, ha kevesebb támadásra kell odakoncentrálnom.
Majd a következő nyílvessző végzetesnek bizonyul, hisz szépen beleáll a srác vállába, aki ez után kilép a berögzült támadó állásából.
-Én is élveztem a küzdelmet, annak ellenére hogy jó sok szint van közöttünk.
Köszöntem meg a párbajt, pedig annak még javában nem volt vége.
Elfogadom a nyújtott kezét, lélekben azért még mindig készülök arra, hogy még kétszer megcsapkod egy kicsit, hiába mondta azt hogy őt nem érdekli a ranglétra, mindenki önző egy kicsit, és bármilyen cselt megpróbálhat bevetni csak egy kis plusz juttatásért. De a békejobbot akkor is tiszteletlenség lett volna elutasítani, ha nem bízik az ember a másikban. Majd a kézrázás után, az új szabályok értelmében fel is adja a küzdelmet.
-Egyszer még biztosan találkozhatunk, de nem feltétlen kell annak küzdelemnek lennie.
Mosolygok vissza a srácra.
-Hisz nem csak titkokból és háborúból áll ez a világ.
És ha lehet együtt is megyünk ki az aréna falain kívülre. Hisz ez a küzdelem nem arról szólt, hogy ellenségeket szerezzek magamnak.
Vegyes érzésekkel hagyom el az arénát. Egyrészt örülök a győzelmemnek, másrészt egy kicsit úgy érzem, mintha átvertem volna a srácot azzal, hogy a pihenő köre előtt hozakodtam fel a szabályok megváltoztatásáról. De ez az én formám.
/Engedi a feladást, és ezzel vége a párbajnak./