Cearso vs. Atoru

Egy újabb nap. És egy újabb vereség. Mondjuk nem igazán tör le a dolog. Sőt, annyira feldobod a küzdelem, hogy ma kivételesen lenyomok még egy kört. Azért előtte tettem egy kis finomhangolást a felszereléseim között. Mostantól egy kicsit jobban rá fogok gyúrni a találati esélyem növelésére. De ehhez még gyakorolnom kell egy keveset.
Mikor visszaérek az arénába, egy újabb társulást pillantok meg az aréna bejáratánál. Talán van köztük valaki, akinek van kedve egy küzdelemhez.
És nem én vagyok az egyetlen, aki ugyanazt a csoportot nézte ki magának.
Egy srác is megkérdezte tőlük, hogy volna-e valaki, aki párbajozna-e vele.
Miután láttam, hogy a többiek nem igazán voltak fellelkesedve egy hirtelen párbaj ötletén, a srác mögé léptem és a vállára tettem a kezem, majd miután megfordult:
-Majd én kiállok ellened, ha nincs más.
Végignézek a társaságon, de nem úgy néznek ki, mint akiknek nagyon megjött volna a harci kedve. Főleg úgy, hogy én már felajánlottam a kihívás elfogadását.
-Nos, én vajon megfelelek az elvárásaidnak?
Kérdezem a végül a sráctól.
-Mert ha igen, akkor talán jobb lenne bemenni, még mielőtt lefoglalnák elölünk az arénát.
Nem túl sűrűn üres ám ez a hely. Ezért szeretem inkább éjfélre vagy annak a környékére időzíteni a küzdelmeket. Na meg azért, mert akkor kevesebb nézelődő szokott akadni.
-De ha akarod visszajöhetünk később is. Amikor biztosan lesz szabad hely.

Pontok	Pontozás	Felszerelés
Élet	6
Fegyverkezelés	3	+18
Erő/Irányítás	2/5	-/+1
Kitartás	1
Gyorsaság	6	+2
Speciális képesség	2	+1
Páncél		+8

.hp:30 páncél:4 közelharci sebzés:1 távolsági sebzés:7 /szint 3/
+A Sietős  - a felajzáskor egy illúzió nyilat lő ki, ami megegyezik a használt nyíllal, de csak tizedannyit sebez, lefelé kerekítve.
2x Halvány Füst Kristály (a földnek vágva egy füstöt képez, amiben csak a látás jártassággal rendelkezők látnak, a füst két körig tart)

segítség:

Arra azét nem számítottam, hogy ennyire rémisztő lennék. De a magyarázata megnyugtat, hogy csak a felkészületlensége volt a megijedésének az oka.
-Hát, ha megfordulsz akkor már előtted leszek, szóval az egész csak nézőpont kérdése.
A kérdésére csak legyintek egyet a kezemmel. Nem vagyok én olyan jó Gamer.
-Nem vagyok húszas szint fölött, akkor már biztos ismerne fél Aincrad, és nem kérdeznék meg, hogy hányas szintű vagyok. De ha már ilyen szépen elárultad, én is elmondom. Csak hármas szintű vagyok, tehát még benne a tíz szintes korlátban. Csak hát elég nehéz velem egy szintű ellenfelet találnom, ezért egy lehetetlen kihívást is el szoktam fogadni egy kis küzdelem kedvéért. Meg aztán ki tudja? Lehet hogy szerencsém lesz. Az elég sokat hozna a konyhára.
Elég kecsegtetőek ám azok a jutalmak, amit a helyezésekért lehet kapni.
-Ha jókor jön az ember akkor egyáltalán nem zsúfolt. Olyan hajnali egy környékén szinte teljesen kihalt a környék.
Követem a srácot befele az arénába, majd mikor beértünk lecsekkoltam a terepet, fák és bokrok, érdekes környezet.
-Ez az első arénaharcod ha jól sejtem? Itt automatikusan minden mérkőzés teljes életesnek számít.
Bár ebben nem vagyok teljesen biztos, azt hiszem jó lenne ennek is utána nézni a következő küzdelmem előtt.
Előhalászom a fegyverem az inventorym mélyéből, ami nem volt más, mint az alig ismert Sietős. Egy keveset azért költöttem a megszerzésére, tehát nem jönne rosszul egy kis bónusz jövedelem.  Majd megpróbáltam bekapcsolni a lopakodásom, ami nem igazán sikeredett -biztos észlelése van, ilyen szerencsém is csak nekem lehet-, így csak annyit tettem, hogy egy picit eltávolodtam a sráctól és vártam a kezdő támadást.

Tehát mégiscsak kimondtam. Remek. Most aztán teljesen hülyének nézhet engem. >.>
Hopp, vagy mégsem? Úgy tűnik,  hogy egy nagyon megértő személybe futotzam bele. Úgy tűnik,  hogy ma a szerencse mellém szegődött. Talán nyerni is fogok! \o/
- Igen, ebben igazad van. - mondtam,  mikor a relativitással érvelt. Tehát értelmes is! \o/ Eddig nagyon jól indullez a nap. Remélem,  hogy ennél már csak jobb lesz.
Ám a sorsnak van egy amolyan furcsa szokása. Ha valamit nagyon szeretnél, akkor biztosan az ellenkezője fog elsülni. Én ezért alkalmaztam a dolgozatoknál a következő trükköt: Mindig azt reméltem - vagy csakúgy tettem -, hogy rossz pontszámot fogok kapni. És ezért mindig jó pontokat értem el, még hajtanom sem kellett. És hogy most hogyan jön ide ez az egész?  Egyszerű.  Kedves játékostársam megosztotta velem, hogy mekkora szintje van. Ez igazából nem is zavarna. De ennek hatására egy kisebb szubjektivitás keletkezett bennem. Ugyanis én szeretek segíteni a kisebb szintűeknek. És ez a fiú azt állítja,  hogy sokat hozna neki a konyhára, ha nyerne. Ajjajj, bajban vagyok. Főleg, mett nem tudom az itteni szabályokat. Mert az rendben is lenne, ha egy normális párbajban hagynám magamat. De ez itt az aréna, ami számomra egyfajta vakfolt. Sajnos sokat nem tudok erről a helyről. De, azt tudom,  hogy a fairplay mindenhol érvényes. Én pedig szeretem a fairplay-t. Így csak az egyik késemmel fogok támadni. Az majd elválik, hogy melyiket választom.
- Hát, kedves tőled, hogy elárulod a szintedet, de ezt sokszor ne tegyed. Addig örülj, amíg plusz információkhoz jutsz az ellenfeledről, anélkül,  hogy rólad derítene ki valamit. - magyarázom a fiúnak. Hármas szint. Viszont kedves tőle, hogy elmondta. Talán ő is hasonló személyiség, mint én. Talán.  Ez majd kiderül.  
- É-é-éjjeli egykor? O_o - nézek megdöbbenve a srácra. - És vannak olyanok, akik olyankor is idejárnak? Mármint... Rajtad kívül.  - kérdezem meg tőle. Éjjeli egykor párbajozni. ._. Mondjuk, ha holdfényes az éjszaka, akkor biztos nagyon hangulatos lehet ez az egész.  Hm... Talán majd egyszer kipróbálom én is. De nem most. >< Most maradok a rendes, nappali harcoknál.
Annak külön örültem, hogy jött utánam, anélkül,  hogy átvert volna. Kezdett szimpatikus lenni.
- Igen, ez tényleg az első aréna harcom, eddig valamiért nem jöttem ide. - vallom be őszintén.  Igazából,  az elmúlt napokban, sehova nem mozdultam ki. Csak ültem otthon, és nem csináltam semmit. Vagyis... Semmi olyat,  amiért tapasztalat pontot kaphattam volna. - Köszönöm a felvilágosítást... öhm... Elnézést,  úgy látszik,  hogy még be sem mutatkoztam. Atoru vagyok, örvendek. - Hajolok meg a fiú felé.  Ez azért elég kínos, hogy eddig el sem árultam a nevem. És ennek ellenére, mégis segített. Olyan jólelkű.
És milyen érdekes fegyvere van! Nem, nem úgy értem, hogy az az érdekes, hogy íj, hanem az, hogy milyen íj. Mert ilyet, talán még senkinél nem láttam.
De az a tény, hogy íjász a fiú,  megmagyarázhatja, hogy miért viselkedik így. Vagy éppen fordítva. Hiszen Shizu is eléggé kedves. Remélem,  hogy a fiúban sem fogok csalódni.
Szóval, vártam is a támadására. De valamiért nem támadott. Vajon mi lehet a gond? Jah, gondolom az, hogy nekem kéne.
- Hm... Támadhatsz nyugodtan, ha szeretnél.   - mondtam a fiúnak. Most fog majd eldőlni, hogy melyik késemet használom ellene. Addig pedig felesleges is előhúzni őket, így a tokjaikban vannak. A páncélomat pedig még akkor felszereltem, amikor bejöttünk a csatatérre. Így igazából nincs most semmi dolgom.
De azért annyira nem könnyítem meg a dolgát. - Persze, ahhoz, hogy eltalálj, ügyesnek kell lenned. - mondom cinkosan a fiúnak, és el is kezdek beljebb futni a harctér közepe felé "Használjuk ki a környezetet! \o/" címszó alatt. Vajon bírni fogja a tempót?

//Egy pihikörrel kezdek xD//

-Általában nem is szoktam, csak ha az ellenfél is elmondta már. Hisz ha én tudom a különbséget az ellenfelemtől miért vegyem el ezt a lehetőséget? Főleg ha a különbség ilyen magas, sok értelme nincs eltitkolnom. Vagy tévednék?
Kérdezem a sráctól miközben bemegyünk az arénába.
-Vagyis gondolom, hogy olyankor nem járnak errefele olyan sokan. Eddig még nem volt éjjeli harcom, pedig már tervezek egy olyanon részt venni. Mondjuk az is közrejátszik, hogy olyankor kevesebb néző is van, így szabadabban lehet beszélgetni, és ha akarjuk még a küzdelem felvételét is le tudjuk blokkolni. Ebbe szerinted nincs nagy lehetőség?
-Nincs mit.
Majd én is meghajlok.
-Cearso, szintén örvendek a találkozásnak.
Majd amikor a kezdés átadásával jön, egy pillanatra meglepődök, aztán eszembe jut, hogy én is megtettem már ugyanezt, mikor egy nálam látszólag gyengébb ellenféllel hozott össze a sors. Tehát nem veszem magamra ezt a megkülönböztetést.
-Biztos nem bánod?
A biztonság kedvéért még rákérdeztem, de miután elkezd futni tőlem elfele úgy gondoltam ezzel el is intézte a kérdést.
De miért rohan olyan messzire? Talán ő is íjász lenne. Akkor ez egy igazán érdekes küzdelem lesz.
-Nem hiszem hogy annyira béna lennék.
Válaszolok vissza a srácnak.
Felajzom az íjam és ekkor fura dolog történik. Az nyíl mellet megjelenik egy másik, amit a fegyverem automatikusan elindít a egyetlen lehetséges célpontom fele. Tehát szélsebesen Atoru-ba fúródik. Mikor a következő pillanatban hátranéz, egy pillanatig csak a döbbenetet olvashatta le az arcomról.
-Szóval ez ilyet is tud. Jó tudni.
Elraktározom magamban az információt, majd támadok azzal az íjjal is, amit én magam tettem fel az idegre. A srác bal vállát célozva.

Egy támadás + az illúziónyíl
7+1(elvileg biztos találat) 0.7~1 /De majd KA ránk szól ha nem így van/

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

- Te egy igazán kedves, és jószívű ember vagy. - mondom a fiúnak. Én pedig még azt hittem, hogy ez a hely teli van nyeremény hajhászokkal és olyanokkal, akik csak a győzelemre hajtanak, és mással nem foglalkoznak. De ez az íjász fiú megmutatta, hogy tévedtem ezzel kapcsolatban. Ez viszont nekem pompás hír. Így lehet, hogy gyakrabban fogok idejárni.
Amikor megemlíti, hogy még ő sem volt, megnyugodtam. Tehát csak egy légből kapott példa volt. Mondjuk, igaza lehet, olyankor elég kevesen járnak errefelé.
- Hogy… leblokkolni a küzdelem felvételét? O.o Ezt mégis hogy érted? – kérdezem meg, nem kicsit meglepődve a sráctól.  Hogyan lehet ezt leblokkolni? És… Ezeket a harcokat felveszik ezek szerint valahova? Aszta. Erre azért nem számítottam. Habár érthető, hiszen így el tudják kerülni azt, hogy valamilyen csalás történjen a párbajok alatt. Eléggé okos ez a Kayaba. >.>
- De igen, nagy lehetőség van benne. Főleg, ha belegondolsz, hogy milyen rossz lehet olyankor a megvilágítás. Hiszen csak a Hold fénye világít be ilyenkor az arénába. – mondom, fellelkesülve az ötleten. Az érzékeink felerősödnek, a szívem felgyorsul… Igazi adrenalin bomba lehet! *-* Meg remek ijesztgetési lehetőség. Talán el kéne ide rángatnom valakit. Talán Shizut, vagy Miut? Vagy Ayanit? Na, jó, Ayanit nem. Neki ott van Tűzrózsa, aki egy élő fáklyának felel meg. >.> Így pedig egyből oda a sötétség adta előny. Emellett pedig, lehet, hogy van Látása. Ez pedig csak úgy érdekes, ha egyikünk sem lát semmit. Szerintem.
No de vissza az arénába. A fiú elárulta a nevét, Cearso. Nem mondom, elég egyedi név, talán egy anagramma lehet? Vagy csak szimpla rövidítés? Esetleg véletlenszerűen leütögette a billentyűket, mire ezt kapta végeredményül? x3 Jó, tudom, nem illik kifigurázni a másik nevét. Főleg akkor nem, ha sokkal fantáziadúsabb, mint az enyém.
A kérdésre pedig nem is válaszolok, csak elkezdek futni. Kezdődjék hát, a Hajsza! \o/ Azért néha a hátam mögé nézegetek, hogy most követ-e, vagy sem, de úgy látszik, hogy nem kell sokat várnom, és már repül is a nyílvessző. O_O Meg kell hagyni, nem tétovázik. Most lehetek tőle egy olyan húsz méterre. Esetleg több. Vagy kevesebb. Sosem tudtam ezt jól beazonosítani. >.>
De jön a csavar! Még egy nyílvesszőt ellőtt belém. Pedig elméletileg hármas szintű. De akkor hogyan? Akárhogyan is csinálta, nem sebzett belém sokat. Nyolc páncélpont. Ezt a veszteséget még elviselem. De azt még mindig nem tudom, hogy hogyan tudott rám lőni kettőt. Talán kétszer gyorsabb nálam? Vagy egyéb trükkje van? Esetleg ez a képesség, hogy egy újabb nyilat ki tud lőni? Szerintem ez az ő titka marad.
Viszont így el is van döntve, hogy melyik késemet használom. Az Árnyszúró Bicskát. Hiszen a Cseppkővel még ezt a minimális sebzését is elvenném tőle. Az pedig nem éppen a fair play része. Akkor viszont rohamra fel! /o/ Most kiderül, hogy milyen gyors is a fiú.
A távolságot csak úgy szelem át a levegőben, főleg, mert Akrobatikával könnyedén átugrottam a bokrokat is.
És már ott is vagyok Cearso-nál, és belevághatom a késeimet! \o/ Jobban mondva, csak az egyik késem, mert ugye hiába vettem elő mindkettőt, csak az Árnyszúróval támadok…  
A támadás után pedig néhány lépés távolság, mert az íjásznak kell hely a támadáshoz.

Hp: 50 Páncél: 15

//2x támadok, de csak az egyik késemmel, így az 2x8=16 sebzés lesz//

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

-Sokan nem nézik meg, mert nagyon el vannak foglalva magával a harccal, de amikor elkezdődik a küzdelem van egy olyan opció, hogy felvételek blokkolása.
Majd lenyitom a menüm, és megmutatom neki az említett beállítást.
-De psszt, ezt nem tőlem hallottad.

A támadásom annak a rendje és módja szerint talált. De nem sebezhettem vele túlságosan nagyot hiszen az életéből semmit sem vitt le a számláló.
Ezután ő is elővette a fegyverét, ami nem egy íj volt. Akkor nem értem, miért rohant el tőlem olyan messzire.
De nem igazán zavarta a köztünk lévő távolság. Olyan gyorsan száguldott hogy az első támadását észre se vettem. És elég szépet le is csapott az értékeimből.
De a második támadásra odafigyeltem, és az íjászok híres kitérési képességének köszönhetőnek ikerül elkerülnöm a további sérüléseket.
Lecsekkolom az ért károkat, ha körönként kétszer ennyit el kéne viselnem, akkor nem hiszem, hogy túl hosszú lenne a párbaj. És a tőréből következően gondolom árnyharcos az ellenfelem. Tehát elvileg még egy késsel támadhatna. Meghat a srác kedvessége, talán később is jóban lehetek vele.
-Na nézzük, meg tudod-e ismételni az előző trükköt?
kérdezem a fegyveremtől. Jesszus, a fegyveremhez beszélek. Remélem nem vette észre, vagy arra gondol, hogy hozzá szegezte a kérdést. Nem akarom, hogy örültnek nézzen.
Felajzom a fegyvert, és megismétlődik az előző jelenet, tehát egy újabb nyíl jelenik meg az íjon, és ismét belefúródik Atoru-ba. Vajon van-e felső korlátja a fegyver speciális képességének? Majd elválik a küzdelem során, de most a következő támadásomra kell koncentrálnom.
Elengedem az itemet, és most tettem bele egy csavart. Nem közvetlenül a srácra céloztam, hanem egy mellette álló fa ágára, amiről ha jól célzok, akkor visszapattanva a srác hátát találja el. Ilyen trükkre nem sokan számítanak.

hp: 26
1+7 sebzés, ha talál.

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Most vajon viccel a srác? Vagy tényleg komolyan állítja azt, amit mond? o.o Meg is mutatja, én pedig készségesen oda hajolok, hogy láthassam. És tényleg van ilyen opció! o.O Érdekes. A meglepettségem pedig lassan át is megy cinkos mosolygásba, amikor csendesen megemlíti, hogy ne mondjam el senkinek.  
-  Rendben van, tudok titkot tartani. – kacsintok a fiúra. Na igen, az is elég nagy titok, hogy az Ellenállásnak dolgozom, és hogy most éppen emiatt vagyok itt. Vagyis lennék, de jött ez a kedves fiú, és leállt velem párbajozni.
És most egy in medias res a párbaj közepébe.
Tehát mégsem olyan gyors, mint ahogyan számoltam vele. Érdekes. Akkor vajon miért lehet az, hogy kettő nyilat tud kilőni? Lehet, hogy képesség. Vagy pedig olyan íja van, ami képes ilyenre. De vajon melyik lehet az, amelyik ilyet tud? Jobb lesz, ha a párbaj után megnézem a tárgyak listáját. Most viszont, harc! \o/
Vagy mégsem? Cearso miért beszél az íjához? Lehet, hogy tud beszélni az íja? De az nem lehet… Hacsak... Hogy mi? O_O
- Az ott Artemis, a kezedben? – kérdeztem meg a fiútól. Artemis, a híres, legendás íjász fegyver. Arra pedig emlékszem, hogy az egyik legendás fegyver képes arra, hogy beszéljen. Van, amikor ezt csak a használó, és van, amikor ezt az ellenfél, vagy a többi csapattárs is hallja. Ezzel persze rendesen félre is lehet őket vezetni, ami jól jön néha.
És ilyen apró szinten ilyen fegyverrel mászkál? Ez azért nem semmi, meg kell hagyni. Azonban ha beszélget vele, ha nem, már támadott is. És az első már megint talált. >< Jobban kéne figyelnem. Azonban a második elől már kitérnem sem kell, mert alapból mellé lövi.
- Há! Mellé! – örülök magamnak. Azonban ahogyan mondani szokták, az nevet, aki utoljára nevet. Én pedig szépen kaptam a hátamba egy nyilat… - Szép lövés. – mondom elismerően a fiúnak. - Most viszont én jövök. – és már indulok is feléje. Persze most nem egy sima támadással, az már olyan elcsépelt. Inkább aktiválom az Akrobatikámat, és egy szép gánccsal próbálkozom, és közben egy szúrással a lábába – továbbra is a Bicskával – majd utána, ugyanezzel a pengével a gyomorszájába is megpróbálom beleszúrni. Ha elesett a gáncstól, akkor úgy, hogy a földön van, ha pedig felugrott, akkor kihasználom a tehetetlenséget, ami a levegőben töltött ideje miatt hat rá, és úgy szúrom bele.


50 Hp PP: 7
//2x8 sebzés, ha talál//

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Annak rendje és módja szerint, megmutatom a dolgokat. És mikor biztosít arról, hogy nem árulja ezt a kis "titkot" /ami voltaképpen nem is titok, mert mindenkinél ott van ez az opció/, megnyugszom és már kezdödhet is a küzdelem.
Szóval mégis észrevette, hogy a fegyóhoz beszélek. Azt hiszem ez gáz. De mégsem.
-Artemis? Az meg kicsoda, micsoda?
Kérdezem értetlenkedve a sráctól. Nem tudom miről beszél, de remélem hamar megkapom a kérdésekre a válaszokat is.
-Ja, hogy ez?
Mutatok rá a fegyverre.
-Tudtommal ezt a fegyver A Sietősnek hívják.
Külön megnéztem az összesítőben, nem sok fegyver kapta meg a határozott névelőt a neve elé.
-Mellé? Biztos vagy benne?
Kérdezem, mikor meglátom, hogy az íj pontosan abban a szögben pattan vissza az ágról, ahogy számítottam.
-Köszönöm
Hajlok meg színpadiasan, mintha csak egy bűvész mutatványt sikerült volna bemutatnom. Hát, ha úgy vesszük akkor így is történt.
Majd jöttek a támadásai.
Szerencsére a gáncsolás nem sebzett le semennyire, és a kés elöl pont sikerült kilöknie. Voltaképpen saját maga miatt nem talált el.
A földön fekve megvárom a következő támadást, de mielőtt elérne a tőrével, egy határozott mozdulattal oldalra gurulok, elkerülve a támadást. Így  a fegyver helyettem a földbe ágyazodott bele. És amíg kiszedi a földből a fegyverét, az nekem elég idő, hogy feltápászkodjak. És ez el is vette minden energiámat. Egy darabig csak szemezek a sráccal, majd hangosan kijelentem a jelenlegi helyzetet:
-Most pihennem kell egy kicsit. Azt hiszem kifáradtam.
Tudom, hogy nem kell hangosan kimondani, de most ehhez van kedvem. És a mondottakhoz hűen most ki is hagyom a támadást.
hp:26

Ezen azért meglepődtem. Cearso azt se tudja, ki az az Artemis? O.o Persze, jó, nem lehet mindent tudni, és mindennek utánanézni. Ez még nekem se menne. De akkor magyarázzuk el.
- Artemis egy legendás fegyver az íjász kasztban. Azt mondják, hogy elég erős, és mivel legendás, ezért tud fejlődni is. Azt hiszem. És csak abból gondoltam, hogy ő az, mivel emlékeim szerint, az egyik ilyen legendás fegyver tud beszélni – csak már arra nem emlékszem, hogy melyik. – magyarázom a fiúnak.
Amikor viszont megemlíti, hogy A Sietős-nek hívják az íját… Nos, rájöttem, hogy ez számomra egy vakfolt.
- Hát, erről a fegyverről még nem hallottam. – mondom, a fejemet vakarva. A Sietős… De legalább a nevét tudom.  És ha legközelebb találkozunk, már nem lesz számomra annyira váratlan az, hogy kettő nyilat lő ki. De ez is csak egy feltételezés. Még mindig fent áll annak az esélye, hogy a képessége matt tud ennyi nyilat kilőni. De vajon létezik olyan képesség, ami ilyen sokáig megtartja hatását? Általában egy, legfeljebb két körig szoktak hatni. Főleg, mert még kis szinten vagyunk mindketten. Hm…

Nem jött be a támadásom. >.> Pedig olyan jól elterveztem mindent. A mozdulatokat, a taktikát… Erre kitért előle. Mondjuk, arra gondolhattam volna, hogy a gáncsolás hatására arrébb is tud majd gurulni. De én se számolhatok minden tényezővel, nem vagyok Timidus.
Közben vártam a fiú újabb támadását, és hogy most vajon mivel fog előrukkolni. Vajon most majd az égbe repíti fel, és onnan fog belém állni? Akkor viszont egyszerű lenne a dolgom, hiszen csak össze-vissza kell futkároznom, és biztosan nem talál el vele. Legalább is, kicsi a valószínűsége. Nagyon pici.
Azonban bárhogy is vártam a támadására, az csak nem akart eljönni. Vajon most is a tervet forralja? Nem, úgy látszik, hogy elfáradt. Ilyen nagy szintkülönbségnél nem is csodálom. Azonban ilyenkor nem fair csak úgy rátámadni a másikra. Hiszen most teljesen fegyvertelen. Fegyvertelenre támadni pedig szerintem gerinctelenség…
- Ez esetben, most pihenjünk egy kicsit. – mondom derűsen, és le is heveredek, vele szembe. – És mondd csak, Cearso, öhm, hogyha nem eszed sértésnek, megkérdezem… Hogyhogy hármas szintű vagy? – kérdezek rá, de azt eszembe jut, hogy lehet, hogy valami tragédia történt vele, és az ilyen témákat feszegetni, nem éppen jó dolog. – Jajj, nem muszáj ám válaszolnod, igazán. Ha nem szeretnéd elmondani, ne mondd. – mentem meg a helyzetet. Legalább is remélem, hogy megmentettem ezzel. Én is tudom, hogy milyen, ha olyan dolgokra kérdeznek rá, amiről inkább nem beszélnél.


//pihikör//

-Legendás?
Tényleg, mintha a cicafüles is beszélt volna valami ilyesmiről. Mondjuk engem nem igazán érdekelnek az ilyen dolgok, de legalább tudni fogom, ha valaha találkozok az Artemisszel, hogy az egy íjász legendás fegyver.
-Beszélő fegyver? Annak meg mi értelme?
Tényleg nem látom benne a logikát, hogy valakinek beszéljen a fegyvere.
-Én is csak egy kis szerencsével találtam rá. Egészen a küzdelmünkig azt se tudtam, hogy mire képes.
A támadásait simán kikerültem. És amikor leálltam egy kicsit pihenni, ő is abbahagyta a támadást. Bár szinte biztos vagyok benne, hogy még nem fáradt el.
-Nem szoktam sértésnek venni ha kérdeznek. És egyáltalán nem titok. Egyszerűen nem motivált eddig szinte semmi, hogy kijussak. Igazából most se nagyon az motivál, hogy kijussak. Tehát hagytam a kiképzőt és saját erőmből próbálok meg szintről szintre lépkedni. Bőven ráérek, nem?
Mikor már meguntam a várakozást, felállok és a srác felé fordulok.
-No, kipihented magad?
kérdezem Atoru-tól, majd megvárom míg felkel mielőtt újra támadásba lendülnék. DE most tegyünk bele egy csavart és használjunk speciális képességet. Ha eddig meglepődött azon, hogy több nyílvessző is elhagyta az íjamat, akkor a következő támadásomon még jobban meg fog lepődni. Most először használnom a képességemet küzdelemben maximális kapacitáson. Ha már megtette azt, hogy legalább megpróbál egy kicsit kiegyenlítőbb játékot játszani, akkor megadom neki azt a bizalmat, hogy nem fogom vissza magam. Tehát öt nyílvessző az idegre, persze a Sietős segítsége most is közrejátszik, majd ellövöm a fegyveremen maradt öt nyilat is,amik a szélrózsa minden irányába elrepülnek, így nehezebbé téve a vesszők kikerülését, ha egyáltalán próbálkozna vele.

0 (3.5*0.1)[illúziónyíl]+ 2*(3)[eredeti sebzés fele] sebzés
összesen 6 sebzés

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :

– Igen, legendás. Csak egy van belőlük minden kasztban, és midnek más az előnye. És az előnyök mellett még elég erősek is, és lehet őket fejleszteni. – magyarázom a fiúnak. Az árnyharcosok legendás fegyver a Parazita. Ezt már csak tudom, hiszen ez érdekel engem a legjobban. Csak azt sajnálom, hogy nagy árat kell érte fizetni. Elsősorban, az egyik karomat. Másodsorban pedig tárgyakkal kell etetni, hogy növekedjen a szintje. És persze az sem mellékes, hogy játékos gyilkolással spontán szintet lép. Tehát még az indikátorunkkal is fizethetünk.
De akkor is, milyen menő lehet már! *-* A saját karom a fegyverem… Vagy inkább a fegyverem a saját karom? Ezt nem tudom eldönteni.
- Hogy mire jó egy beszélő fegyver? – kérdezem meg Cearso-tól – Sok mindenre. Elvonhatja az ellenfél figyelmét, ha az ellenfél hallja. Esetleg direkt rossz instrukciókat mond, és ameddig az ellenfél onnan várja a támadást, a fegyverforgató támadhat a másik oldalról. És nem mellesleg, abba a legendás fegyverbe bele van építve egy MI is – mesterséges intelligencia – ami nagy segítség a harcban, és sokszor olyan dolgokat is észrevesz, amit más játékosok nem. Tehát ennek igazából csak taktikai előnye van. – mondom a fiúnak. Na, igen, csak.  De sokszor a stratégia többre jó, mint maga a nyers erő.
- Én általában előbb utánanézek annak, amit megveszek. Már a legtöbb páncélom előre el is van döntve, hogy mi lesz. A szintekkel pedig én is így voltam. Miután egy bizonyos esemény megtörtént, már nem voltam képes arra, hogy fejlődjek. Egyszerűen nem bírtam. De aztán, körülbelül egy évvel ezelőtt kiléptem a Kezdetek Városainak a falai közül, és elkezdtem… szocializálódni, fogalmazzunk úgy. Csak azt bántam meg, hogy a kiképzőhöz fordultam. Így egy kicsit olyan érzésem támadt, mintha úgy kapnék valamit, hogy semmit nem adok cserébe. És azóta is törlesztek ennek a világnak. – mondom Cearso-nak. Egy felől örültem neki, hogy találtam olyat, aki hasonló volt hozzám, de annak még jobban örültem, hogy Cearso is ki tudott lépni a kapun, és tudott változtatni az életén.  
- Igen, ennyi elég volt. – állok fel és nyújtózkodom egyet. Nekem is jólesett ez a kis diskurálás. És, akkor most támadás! /o/ De előbb ő.
Azonban most valami furcsa. Öt íj egyszerre?  Lehet, hogy előre bekészíti…
- Mi a… - nézek igencsak meglepődve, amikor tíz nyílvessző száguld kifelé az íjából. És kettő el is talál… - Mégis milyen íj van nálad, Cearso?  Hogyan csinálod ezt? – nézek elképedve a fiúra. Ilyen képességet… Tíz nyíl! Ez eléggé úgy látszik, hogy verhetetlen ez a képesség. Hacsak, nem olyan negatívumokat kap érte cserébe, ami ezt ellensúlyozza. Hm… Most majd kiderítem.
Mivel gondolok a negatívumokra, csak egy egyszerű csapást hajtok végre, egyenesen a mellkasába. Ennyi csak elég lesz.


//Kettő támadás, 2x8 sebzés//
50 Hp
1 Páncél

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Végighallgatom Atoru beszédét a legendás fegyverekről, meg még a beszélő különlegesről is. Szóval egy második agynak próbáljam elképzelni ezt az itemet, kösz de nekem nem kell olyan felszerelés, ami megmondja hogy mit és hogyan csináljak. Amikor pedig azt hozza fel hogy előbb meg kéne tervezni, hogy mit fogok venni a reakcióm a következő volt:
-Hát, ööhm..
vakargatom meg egy kicsit a fejem búbját.
Most mondjam el, hogy én valószínűleg utána jártam a dolgoknak, csak a betegségem egy kicsit bekavart és nem emlékszek rendesen a részletekre? Nem, jobb ötletem támadt.
-Én..
Kezdek neki ismét a monológomnak.
-Én az ahogy lesz úgy lesz kategóriába tartozom, nem tervezek nagyon előre. Maximum annyit, hogy hogyan fogok legközelebb támadni. Tudod egy terv lehet bármilyen jó, mindig lesznek gyenge pontjai. És bármikor közbeszólhat a véletlen is. Mondjuk bármikor jöhet egy teljesen új felszerelés, ami miatt újra kell tervezned az egész felszerelkezősdit.
No de folytassuk a küzdelmet. A képességem és a fegyver kombinációja úgy néz ki egy picit ledöbbentette. Mondjuk engem is.
A kérdésére csak annyit válaszolok, hogy:
-Amíg nem kerülünk bárhol egy csapatba, addig ez maradjon az én kicsi titkom.
Hát, ez elég sejtelmesnek hangzott. Nem így terveztem. Mármint sehogy se terveztem, csak támadásról támadásra koncentrálok.
És már jön is a következő támadássorozat. Sajnos a szemeimmel nem tudom elég gyorsan követni a kést ezért az kétszer is szépen belemélyed a mellkasomba elvéve jócskán az életpontjaim felét. És én még a páncélját se vittem le. Mondjuk ha tízes szintű akkor már használhat erősebb felszereléseket, de még nem adtam fel a küzdelmet.
Elugrok, hogy elég messze legyek a sráctól, majd támadok. Persze az illúzió most sem maradhat el.

hp: 12/30 (sárga)
/1+7= 8 sebzés/
/btw. sztem az előbb csak hat nyílvessző volt és nem tíz. (hiszen az íj csak +1 nyilat ad, nem pedig megduplázza azok számát.)/

The member 'Cearso' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Érdeklődve figyeltem Cearso okfejtését. Úgy látszik, hogy van bennünk néhány közös. Talán több is. Most már nagy örülök annak, hogy találkozhattam vele. Egy rokonlélek mindig nagy boldogság.
- Tehát az ahogy esik, úgy puffan életmód? – kérdezem, kissé szórakozottan Cearso-tól. Most vajon valljak neki színt? Vagy nem kéne ennyire megbíznom benne? Egye fene, a múltammal úgyse tud sokat kezdeni. – Tudod, Cearso, van egy történetem. Ez egy olyan történet, amit az emberek általában úgy mesélnek, hogy „Az ismerősöm ismerősével történt” vagy „Volt egyszer régen egy fiú” , mikor mind tudjuk, hogy ezek a történetek a mesélőről szólnak, csak nem merik azt felvállalni, esetleg azt hiszik, hogy így az, akinek meséled, jobban odafigyel majd. Szóval, nekem is van egy ilyen történetem.
Volt egyszer régen egy fiú, akivel történt egy esemény, és azután már nem érdekelte semmi. Jobban mondva éppen ellenkezőleg, minden érdekelte – a saját biztonságán kívül. Ez a fiú nem egyszer keveredett olyan csatába, ahol szinte meg is halhatott volna, de ez nem érdekelte őt. Csak azt nézte, hogy mi jó a többieknek. A saját szintjeivel sem törődött, napról – napra élt, és így ment csatázni. Aztán egy nap, ennek a fiúnak újra lettek barátai. És úgy érezte, hogy nem szabad cserbenhagynia a barátait úgy, hogy nem éli túl, ha kell, a végéig. Ezért a fiú erősödni kezdett, és felhagyott az azelőtti életével.
Ebben a történetben nincs tanulság, nincs lényege, sőt, még véget sem ért a történet. A történetet még mindig alakítja a fiú, aki úgy hiszi, hogy megmentheti a barátait, ha erősebb lesz. Te mit gondolsz erről, Cearso? Ez a fiú, képes lesz megmenteni a barátait?  Esetleg éppen a barátai miatt fog elbukni? És még lenne egy személyes kérdésem… Neked… Vannak barátaid? Akikben bízhatsz? Akikre felnézhetsz, ha kell? Akik támaszt nyújtanak, ha arra lenne szükséged? – mondtam, elmerülve az érzelmekben, és csak későn vettem észre, hogy mégis milyen kérdéseket tettem fel. Ezért aztán kicsit komolyabban, és tisztább elmeállapottal gyorsan szóltam is Cearso-nak. – Bocsáss meg, úgy látszik, hogy néha badarságokat hordok össze. Ez már nem egyszer előfordult, még egyszer, sajnálom. És a kérdésekre sem kell válaszolnod, ha nem szeretnél. Úgy látszik, elragadott a hév. – mondom, mosolyogva a dolgon. Vajon most tényleg a saját történetemet meséltem el? Vagy tényleg csak egy másik fiúról szólt? De akkor vajon kiről? És akkor mi értelme volt az egésznek? Sok kérdés, de a választ nem találom. Mindegy is, ez most nem számít. A múltat amúgy sem szabad bolygatni. Inkább a jelenre kell koncentrálni, arra, aki vagyok, és arra, akivé válni akarok.

- Tehát titok? Hát legyen, akkor addig én sem árulom el, hogy mi a képességem. – mondom, mosolyogva a fiúnak. Habár, gondolhattam volna, hogy ez a képessége volt. De aztán lehet, hogy teljesen más. Majd kiderül, ha egy csapatban leszünk.
A támadásaim újból csak találtak, és szegény fiúnak már sárgába csúszott miatta az élete. Miközben nekem még le sem ment az életemből egy fikarcnyi sem. Ezt nem érzem túl fair küzdelemnek… No, de most a fair dolgokon nagyon töprengeni sincs időm, mert Cearso már támadott is és eltalált. És leverte a páncélomat is. Azért meg kell hagyni, ötszintnyi különbséggel, ez nem is olyan rossz. Azonban most én jövök! Még nem tudom, hogy pontosan mennyi élete maradhatott, ugyanis nem számoltam a támadásaimat. Akkor viszont maradjon a rendes, két késes támadás, és meglátjuk, hogy mekkorát fogok belé sebezni. Tehát az első csapás a jobb lábába, a második a bal vállába fog menni. Persze a másodikat nem a mostani helyzetébe fogom, hanem, abba, amerre a reményeim szerint elugrik.  Ami pedig remélhetőleg egy felfelé lesz, vagy pedig egy jobbra.  Majd mindjárt kiderül.


Hp: 43
/2x8 sebzés/
//az lehet, de ezt kari nem tudja, ő látott sok nyilat, és mondott egy számot x3//

The member 'Atoru' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :

Türelmesen végig hallgatom a mesét.
-Ha ez a történet tényleg rólad szólt, akkor ezekre a kérdésekre neked kell megadnod a választ. Én nem felelhetek helyetted. Hiszen nem vagyok te. Mármint az utolsó kivételével, de arra jelen pillanatban nem válaszolnék.
A bizalom egyébként is egy érdekes dolog, gyakran előfordul, hogy az ember olyanban bízik, akiben nem kéne, vagy nem tud megbízni valakiben akiben pedig kéne.

-És én nem is kérdeztem.
Lehet, hogy még a képességeit se használta, hogy még egyenlőbb legyen a küzdelmünk? Bár, nem mintha az én képim olyan sok segítség lett volna, ha már csak egyetlen nyíllal találta volna el több, már akkor eredményes lett volna, de így, hogy csak kettő találta el, és a véletlen folytán a sebzésem is páratlan, sikerült meghosszabbítanom magamnak a küszködést, ha egyáltalán bírom addig.
Eltaláltam és sikerült is leszednem az életpontjai is egy kicsit. Ha a legjobb esetet is vesszük alapul, nekem még legalább hatszor vagy hétszer el kéne még találnom, míg az ő támadásaiból elég csak kettő, hogy kifektessen.
Szerencsére mindkét támadása elől ki tudok térni, de már kezd lankadni a figyelmem.
Gyorsan stratégiát váltok.
-Látom nem adsz bele mindent.
A másik tőrjét még elő sem horgászta, és azt nem hinném hogy az árnyharcosokon kívül bárki ilyen rövid fegyverrel harcolna.
-Van egy ajánlatom, ami talán kiegyenlítettebbé teheti a mi kis párbajunkat. Játszunk a következő találatig, de most már használd mindkét fegyvered.
És akit eltalált a másik, az feladja a küzdelmet. Mielőtt rákérdeznél, igen fel lehet adni egy arénaküzdelmet is. És én már használtam is azt az opciót.
Előzöm meg a kérdést.
-De előtte még pihenek egyet.
És a hatás kedvéért lihegek is egy keveset.

/pihikör/

Úgy látszik, egy kicsit félreértelmezhető volt, hogy mit szeretnék ezekkel a kérdésekkel és a történettel. De, nagyon úgy látszik, hogy nem lőttem akkora bakot. Az egésszel, mint akartam. Mindenesetre csak bólogatok Cear feleletére.
- Hmm-hmm. Ebben igazad lehet. Nem is zaklatlak ezzel tovább, elnézést. – mondom a fiúnak, és közben gyorsan átpörgetem a kérdéseket a fejemben. Bizony, feltettem néhány elég nehéz kérdést is, és nem mellesleg eléggé személyeseket is. Nem gondolkozom, a fene egye meg! >.< Nem baj, még egyszer nem esek ebbe a hibába.

- Addig jó, amíg nem kérdezed. – vágtam vissza Cearsonak. A képesség egy aduász, amit nem adhat ki csakúgy az ember. Azt ki kell érdemelni valahogy. Vagy pedig ki kell következtetni, ha elég okos az ember.
És úgy látszik, hogy Cearso észrevette, hogy egy kicsit „csalok”. Egy kicsit elszégyelltem magam. Nem azért, mert ezt tettem, hanem azért, mert mindez kiderült. Meg egy kicsit azért is, mert ezt tettem. De szerintem jól tettem! o/  Abban semmi izgalom nem lett volna, ha végig teljes erőbedobással harcolok. Főleg, ha a Cseppkövet is használom, ami azért íjászoknak elég nagy hátrányt jelent.
- Ajánlat? – teszem fel a kérdést, amire meg is kapom a választ. Tehát most első találatig megy az egész, és aki talál, az nyer. Hm… Ez logikusnak hangzik. Na de várjunk csak egy pillanatot. Hogy mindkét pengémet használja? De… Hiszen akkor megnőne annak az esélye, hogy eltalálom! o.O Mármint, na, nekem kétszer annyi esélyem lesz eltalálni őt, ami azért szerintem kicsit unfair… >.> De már nem merek szólni Cearso-nak, mert szerintem most egy kicsit megsértődött rám.
- Rendben, legyen. – egyezek bele egy kicsit kelletlenül, de nem tehetek mást. Ha ezt kérte, akkor legyen így.
Azonban párbajtársamnak most van a pihenőköre. Ajj. De ahogyan érzem, belőlem is kiszállt az erő. ._.
- Úgy látszik, hogy én is elfáradtam. - mondom, kissé lihegve. Lehet, hogy csak egy trükknek fogja hinni, de most tényleg elfáradtnak.
Így aztán vártam, hogy lecsapjon rám Cearso nyílvesszeje.


/mint később kiderült, most pihiköröm van, így a kockák nem számítanak/