Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

by **Silver** Szer. Okt. 01 2014, 19:42

Nyakamat behúzva rezzentem össze, ahogy a lányka elvágódott, és már pattantam is fel, hogy segítséget nyújtsak szegénynek, de mire eljutottam volna odáig, hogy mellélépjek és felsegítsem, addigra már ő is talpra állt, és elbotladozott a reggeliért. Kicsit tétován ültem vissza a helyemre, sokáig bámulva a felszolgáló hűlt helyét. Aggódtam miatta, és meglepetten vettem észre, hogy empátiámat senki sem osztja, csupa kárörvendő mosolyt, tekintetet és összesúgást tapasztaltam, ahogy körbenéztem. Horrible, just horrible... Egészen dühítő volt ilyesmit látni, de türtőztettem magam, és csupán az öklömet összeszorítva bámultam magam elé a fogamat csikorgatva. Végül vettem egy mély levegőt, és hátradőltem a székemen, miközben türelmesen várakoztam az egyszerű, de laktató étekre. Nem is kellett hozzá sok idő, hogy visszaérkezzen a Miss, én pedig barátságos mosollyal fogadtam az érkezését egészen addig, amíg nem észleltem a közelgő katasztrófát. Sajnos annyira gyors nem vagyok, hogy a rossz lépés megpillantásától a baleset bekövetkeztéig eltelő nyúlfarknyi időszakban felpattanhassak és elkapjam akár a lányt, akár a tálcát, de legalább most gyorsan ott tudtam teremni mellette. Hozzáérni mégsem mertem, kicsit tehetetlenül guggoltam le mellé, de ő megint úgy elszaladt, hogy hozzá sem tudtam szólni. Meglehetősen szerencsétlennek éreztem magam, pedig nagyon szerettem volna segíteni rajta valahogy és megvigasztalni. Nem úgy, mint ez a sok tuskó itt körülöttem >.>
- Nem tehet róla, ha ügyetlen! Nem látják, hogy szegénykét mennyire megviseli? Mindez maguk miatt van, mert kinevetik és bűnösnek állítják be, mintha valami rosszat tett volna! Nevetség tárgyává teszik, fogadnak rá, de vajon fordított esetben hogy éreznék magukat?! A gyengébbet könnyű bántani, de egy igazán erős ember nem tesz ilyet! Mert nekik nincs miért azzal takargatniuk a gyengeségeiket, hogy a még gyengébbet piszkálják... - pattantam fel immár ingerülten, és osztottam ki habozás nélkül a lányon kuncogó, kárörvendő társaságot. Felbosszantottak a viselkedésükkel. De mit is várok egy olyan népségtől, ami egész nap a számítógép előtt ül, nincsenek valódi barátaik, és a gyerekkori lelki sérelmüket töltik ki ezen az ártatlan leányon, visszaadva valamit abból a szociális elszeparáltságból, ami őket érte... Füstölögve ültem vissza, és mikor újra megjelent a pincérlány, immár teljesen készen álltam rá, hogy az első gyanús mozdulatra odapattanjak és megfogjam. Nem volt rá szükség, szerencsére.
- Lassan járj, tovább érsz - kacsintottam rá kedvesen, miközben a tányér az asztalomra került ezúttal épségben és egészben - Jól vagy, nem ütötted meg magad? Ne haragudj, hogy az imént nem tudtalak felsegíteni - kérdeztem aggódva, és most hezitálás nélkül lágyan megérintettem a kezét - You must know, hogy bárki bármit mondjon, nem kell szégyellned magad, mert elestél. Állj fel, mosolyogj, és ne törődj azokkal, akik kinevetnek. Ha más nem, én biztosan bátorítani foglak, hogy láthassam a legszebb mosolyod - mondtam a lánynak, miközben elhatároztam magamban, hogy egészen biztosan vissza fogok ide térni minden nap, és itt fogok enni, hogy biztathassam és láthassam mosolyogni, nevetni. A szép arcocskájáért bármi megérte volna nekem.
- Oh, és nagyon köszönöm, amibe ennyi energiát fektettek, az kétszer ízletesebb, mint bármi más. Már csak egyvalamit kérek: a nevedet ^^ - kértem, és ezzel együtt elengedtem a kezét is. Az ételnek még nem láttam hozzá, nem szerettem volna udvariatlan lenni és máris megtömni a bendőmet. Pedig ínycsiklandó illata volt, pajkosan bizsergette az orromat a tojás aromája.

by **Argo** Csüt. Okt. 02 2014, 14:30

11:40

Anatole
-Helyes. Amióta az a Kaszás megjelent a kút felett, megőrült a város. Túl sok borzalmat látott, jobb, ha egy darabig otthon marad.
Lassan eszi a húst, kiélvezve annak minden zamatát, mikor pedig örömmel konstatálja, hogy a kislány biztonságban, még a tekintete is megváltozik. Nem tudom másképp leírni: őszintévé válik. Legyen akármilyen, felvágós vagy önbizalommal teli, a kislányért ő is ugyanúgy aggódik, mint bárki más. Talán a női ösztön kerekedett felül a viselkedésén, ahogy tekintete elréved a föld felé.
Kérdésedet mégis érti azonnal, talán valóban már untig sokszor kellett elmesélnie a történetet. Talán ezért vesz mély levegőt és fogja rövidre, nem tagadva a hangsúllyal sem, hogy Anatole nem téved, ezt már valóban sokszor kellett mondania.
-Önvédelem. Egy lány meg pár fiúja volt a tettes. Az utolsó pillanatig vártam, hogy visszakozzanak... nem akartam meghalni.
Majd beleharap a hús utolsó maradékába.

Ren
Tehát követitek a rókát; rendben. Elég sokat kell repülni és futni érte, de a kitartáspontjaitok elég segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a távolság ne jelentsen akadályt és elérjétek az erdőt, ahol rá is akadtok a rókára, és annak "gazdájára".
Talán ugyanaz a Vándor Elf simogatja a mobocska buksiját, amelyik Michiko-ra engedte az Ördög Ujját (a lány mellesleg rendben, megtalálták és már hazavitték). Először észre se vesz titeket, ám mikor ez megtörténik, megdermed, majd lassan feláll és keze a fegyvere felé nyúl, bár még nem áll támadó helyzetbe. Inkább tipikusan olyan jeleket bocsájt ki, mint a régebbi játékokban is a digitális szörnyek: ha közelebb jössz, megtámadlak. A kis róka hasonló lépéseket tesz, mint az elf.

Silver
A vendégek nem nagyon törődnek szónoklatoddal. Van ugyan, aki elvörösödik és lehajtja a fejét, abbahagyva ezzel a nevetést, de van, aki csak még jobban elmosolyodik a mondataid hallatán és alig bírja visszatartani, hogy ne pukkadjon meg a nevetéstől.
Csak akkor terem csend, mikor a lány visszatér, és ezúttal nem sikerül elesnie, megfosztva őket a további derűtől. Végighallgat, és miután orcáin kinyíltak a pír rózsái, elmosolyodik és kuncog, kissé lehajtva fejét.
-Oh... nem szégyen... én mindenben elesek. Csak munka közben nem kéne. A konyhafőnök nem szereti, hogy mindent kétszer is meg kell csinálnia.
Majd pislog kettőt, mintha nem igazán fogná fel először, miért is kéred el a nevét. Elnéz jobbra, elnéz balra, majd lehajtja a fejét.
-A... a nevem Rabbit. Embarassed

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 05 2014, 14:32

- Miféle borzalmakra próbálsz utalni? - nézek rá kissé összevont szemöldökkel, enyhén hunyorítva. Áhh nem, biztos nem Saya horror világára gondol, de mi van, ha mégis tud róla? Egyáltalán honnan? - Egyáltalán hogy keveredtetek ti össze? - mondom ki már hangosan a következő kérdésemet. Merthogy ez valóban nem egy elhanyagolható momentum. Amikor hazaállított az elkószáló kislánnyal, nem sok magyarázatot kaptam. Vagyis hát nem kértem. Mert valljuk be őszintén, kicsit megriadtam, amint azt láttam, hogy egy piri nőci hozza haza a legkisebb pindurinkat, így hát fontosabb volt az, hogy a gyermeket megnyugtassam és biztonságba helyezzem. De most talán fény derülhet a történtekre, sőt talán olyanokra is, amiket Sayatól sem kérdeztem. Elég készségesen válaszolgat ez a Hürrem, nem árt kihasználni. Aldo egyszer felébred álmából, felpillant, konstatálja, hogy vendégünk van, aztán unottan visszahajtja a fejét és durmol tovább. Hát... már ez is nagy teljesítmény tőle egy kiadós ebéd után.
Az indikátorát illető választ hallva csöppet sem vagyok meglepve. Akár igazat mond, akár hazudik, mint a vízfolyás, a válasz szinte kivétel nélkül mindig ez szokott lenni. Önvédelem. Én nem önvédelemből tettem... amit tettem. Ezért lehet rosszabb vagyok, mint bármelyikük. Azért kellett eljönnöm otthonról, azért kellett otthagynom a Limenben a társaimat, hogy megemészthessem a történteket és kiűzhessem a fejemből annak a vörös indikátoros fiúnak a szétpixeleződő alakját a fejemből. Persze eddig nem jártam túl nagy sikerrel és ha úton útfélen pirikkel találkozok, akkor nehezen fogom >.< Mindenesetre egyre inkább fokozódik bennem a vágy, hogy leellenőrizzem a képességem révén azt, hogy Hürrem igazat mondott-e az imént. - Értem. - válaszolok neki azért, mondjuk elég kurtán. Mi mást mondhatnék? Hogy sajnálom? Áhh, felejtsd el...

by **Silver** Csüt. Okt. 09 2014, 20:20

Még ha nem is mindenki, de éppen elég ember szégyellte el magát a viselkedésén ahhoz, hogy sikeresnek tekintsem a küldetésem. Ha csak egy embert elgondolkodtatok, már azzal is csökkentem a hasonló sorsú balszerencsés emberekre háruló terhet, és ha elégszer sikerül, előbb-utóbb összejön egy olyan válogatott, ami nem fogja többé kinevetni, és a hatás még erősebbé válik. Sajnos mindenkiből nem lehet kiölni a kárörvendést, I know that well, de sok kicsi sokra megy.
Örömmel nyugtáztam, hogy a pincérlány arcán láthatok egy szerény mosolyt, mi több, csilingelő kuncogása már zene volt füleimnek. Mindjárt nyugodtabbá is váltam, hiszen úgy tűnt, hogy nincs semmi baj, és nem viselte meg a Misst ez a kis baleset, hiszen ha így tud mosolyogni, akkor nagy gond nem lehet.
- Le is vonják tőled az alapanyag árát? Mármint a fizetésedből - érdeklődtem azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy majd kétszer annyit fizetek a reggeliért. Nem vagyok gazdag, de ha valaki ügyetlen és pincérkedésre adja a fejét, annak biztosan nagyobb szüksége van az aranyra, mint nekem.
- Én Silver vagyok, pleased to meet you, Miss Rabbit - mutatkoztam be én is rögtön - És úgy döntöttem, szeretnélek felkérni a személyes pincéremnek! - tettem hozzá egy kacsintással megfűszerezve. Remélem nem érti félre, bár nem tudom, mennyire félreérthető az, amit most mondtam, elvégre ez csak egy sima étterem, nem valami bár vagy whatever else. Mindenesetre most már úgy döntöttem, hogy tényleg megkóstolom az egyébként egyszerű ételt, szóval miközben fél szemmel a leányt lestem, beleharaptam a pirítósba, és ha már ott voltam, meg is rágtam és le is nyeltem a falatot. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, tényleg finomabb, de ezt neki nem kell tudnia Rolling Eyes

by **Ryuninji Ren** Vas. Okt. 12 2014, 18:23

A róka túl szemtelen volt valakivel szemben, ahhot, hogy az csak úgy, egyszerűen elengedje, ezért nekem is cselekednem kell Sad

Futnom, nehogy lemészárolja nekem az esetleges petet, ezzel megváltoztatva indikátorom makulátlan, szennymentes színét Suspect

Amilyen buta, biztos megteszi, kivéve, ha én érem utol előbb és megbizonyosodok róla, hogy valóban csak egy nyomi mob, és nem pet. Akkor azt csinál vele, amit szeretne, abban az esetben nem érdekel Suspect

Szedem a lábam, füvön, fán keresztül futok ezerrel…. kicsit nehezebb, mint a madárkámnak repülni, eddig… de amikor le kell majd csapnia a négylábúra, akkor fordul a kocka, hehehhe…
Az erdőt elérve nekem van sokkal könnyebb dolgom, neki meggyűlik a baja a sűrű fákkal, ágakkal, simán behozom az eddigi lemaradásom, sőt, még előnyre is szert teszek. Gyorsaságom elegendő ahhoz, hogy lassan, de biztosan közeledjek a megmentendő prédám felé, kitartásom sem hagy cserben, nem fulladok ki… nem hiába az a sok cucc, ami pontot ad…. egy vagyont költöttem el rájuk Suspect

Mindenki azt hiszi, hogy mennyire egyszerű beszerezni a jó cuccokat… hát nem…. egyre drágább lesz minden Sad

A vadat beérve látom, hogy annak bizony van gazdája, de nem egy player, hanem egy nyomi elf Suspect

Veeeeh… ezért fárasztottam magam a sok futással? A semmiért? Ez az én formám…. de ha már itt van, a szafariban, akkor lehet, hogy őt is el lehet kapni, és akkor lehet egy házi elfem. Suspect

Hmmm… ez egészen jó ötlet… valamire csak használható, végső soron husikának… sosem ettem még elfet, lehet tiszta menő íze van :F
~ Fufufufuuuuu… megvagy >.< ~ és megérkezett \o/ Ezúttal nem állok elé, menjen, gyakjon… ez az ő szakterülete
- Adj nekik \o/ – bíztatom és egyben adom parancsba annak a kettőnek az eltörlését. Nekem dolgom nincs, így szemlélem az eseményeket és azon tűnődöm, hogy a szafaris elfnek milyen husija lehet Suspect

by **Argo** Hétf. Okt. 13 2014, 13:18

Anatole
-Első nap végignézte, ahogy az a vörös céh megöl egy játékost, aztán pedig, mivel őt észrevették, elkapták másnap és "beavatási áldozatként" akarták használni. Ez még egy felnőtt embert is képes megtörni, nem hogy egy kislányt. -feleli Hürrem, összekulcsolva lábait, és inkább a füvet, a tűzhely maradékát nézi, mint téged. Tekintete a macskára is akkor téved főleg, mikor az megmozdul, és kezével még int is egy kissé, mintha köszönne neki. Második kérdésedre picit gondolkodik, így feljebb veti tekintetét.
-Jó rég volt már. Oh, már emlékszem. -mosolyodik el, még talán kicsit nevet is. -Megkívántam a csokoládét, de nem találtam üzletet, az emberek pedig nem igazán akartak segíteni. Kivéve őt. Láttam rajta, hogy jó nevelésű, mert addig nem volt hajlandó segíteni, amíg el nem árulom neki a nevem, mert "idegenekkel nem beszél" :3
Kicsit vár, miután válaszolt az indikátor témájára, kivételesen téged figyel, a reakciódat. Kissé félre is dönti a fejét, és őszinte érdeklődéssel a hangjában, halkan kérdi.
-Netán valami rossz emléket hoztam fel?

Ren
Reginek alig két csapásába kerül megszabadítani az elfet és a rókát az életpontjaiktól, és kék pixelekre robbanva eltűnnek a végtelen digitális temetőben, hogy majd később, új emlékekkel éledjenek vissza. Szafari-teljesítményt nem kapsz, elvégre a rendszer ezúttal harcként kezelte a helyzetet, nem vadászatként. Az erdő is elcsendesedik, csak az ilyenkor szokásos zajokat hallani.

Silver
Kérdéseden picinykét meglepődik, majd pironkodva, szemét lesütve válaszol egy halk "igen"-t. Ennél többet a fizetésmegvonásról nem is mond, és kissé idegesen pillant az étterem belseje felé, mintha félne attól, hogy figyelik vagy hallgatóznak. Még egy kis papírtömböt is elővesz, mintha jegyzetelésre készülne.
A főnököt becsapó csel persze nem igazán válik be, hisz paprikavörössé válik ismét - igaz, még az előző pír sem igazán omlott le az orcáiról -, mikor meghallja és felfogja a kérésed. Enyhén meghajol feléd.
-N-Nekem megtiszteltetés, Silver-sama.
Újabb ideges pillantás befelé. A főpincér dühös tekintettel int neki.
-Most viszont vissza kell menjek dolgozni. Bocsánat.
És már szalad is be, lassú tempóban, odafigyelve a lábaira, nehogy megint elbotoljon.

by **Silver** Vas. Okt. 19 2014, 12:24

Thought so... Well, ez nem túl meglepő, mindenhol így van. Ha valami elbénázik az eladó, a pincér, a vonatvezető, vagy akárki, akkor a kárt megtéríttetik vele, és ez a vendéglátásban fokozottan igaz. Itt, Aincradban sem ingyen dobálnak meg minket a különféle alapanyagokkal, a kereskedés pénzbe és/vagy csereáruba, a küldetések pedig időbe és kockázatos manőverekbe kerülnek. Mindnek megvan az értéke, én se lennék felhőtlenül boldog, ha a drága érceimet egy segédem elpazarolná. Khm... Már ha lennének érceim és lenne segédem ._. Mindenesetre már látom előre, hogy a döntésem körülbelül duplájára fogja emelni az ételre szánt költségeimet, de ha ezzel boldoggá tehetek egy hányattatott sorsú leányzót, akkor ez igazán elenyésző ára annak.
Halvány mosolyt csalt az arcomra, ahogy kicsit dadogva hálálkodott. She's cute! És meg kell valljam, határozottan tetszett a csengése annak, ahogy szólított. Silver-sama... igen, jól hangzik! Már csak ezekért is érdemes lesz idejárni a jövőben, egy angyali teremtés és a megszólítás. Na, ez feldobta a napomat, máris lelkesebben nézhetek a mai teendőim elé, bármik is legyenek azok! Na de előbb akkor reggeli...
- Oh, én kérek elnézést, amiért feltartottalak! - udvariaskodtam. Persze, ez eszembe se jutott, hogy ő itt dolgozik, és nem beszélgethetünk csak úgy, várja a többi vendég is a szolgálatait. Vagy azért, mert éhesek, vagy azért, mert ki akarják nevetni Neutral

Magam elé meredve, elgondolkodva folytattam az evést, aztán végül lehívtam a menümet és azzal vacakoltam reggeli közben. Újfent megállapítottam, hogy komoly szükségem lenne arra, hogy feltöltsem a készleteimet és kicsit felfrissítsem a felszereléseimet is. Ezt szinte minden nap megálmodtam, de mivel az arany nem fán terem, ezért türelmesnek kellett lennem. Idővel eljön a nap, amikor újra ott leszek, ahová most várom magam, de akkor már újabb célok lesznek előttem, és ez így van rendjén. Mire kidobáltam a felesleges dolgokat és felszabadítottam némi helyet az inventorymban, addigra az egyébként tisztességes adagban érkező étkem is megfogyatkozott, így az utolsó falatok közben már inkább azt figyeltem, hol lehet és mit csinál Miss Rabbit...

by **Ryuninji Ren** Szer. Okt. 22 2014, 12:25

Nem esik nehezemre utolérni a rókicát… nem annyira Rolling Eyes

Elég pontom van a gyorsaságon és a kitartáson, ezért nem okoz problémát. Utolérve látom, hogy sejtésem helytálló volt. Ennek bizony gazdája is van, csak nem egy player, hanem egy nyomi elf facepalm

Valamiért nem bírom e teremtményeket, nem jönnek be és nem is foglalkozom velük, mert harmatgyengék, de mivel most szafarizok, kíváncsivá tett a szituáció. Ha leütöm, elkaphatom? Merül fel bennem a kérdés…. sosem ettem elf husit, ideje kipróbálni. Igazi ínyencség lehet, nyami… szeretem a finom husikát *.*
A hegyesfülű hozzám hasonlóan rám feni a fogát, fegyveréért nyúl, ám hiába. Pár röpke pillanat és megérkezik lángoló petem, zúzásra készen. Nem áll meg, elszáguld mellettem, az ellenségnek ront. Elsőnek a rókával van dolga, aki megszégyenítette azzal, hogy könnyű prédának nézte. Két lábával kapja fel a földről, karmait erőteljesen belemélyeszti a mozdulni nem tudó állatba, majd egy gyors mozdulattal tépi ketté szegényt…. már csak pixel, de az sem sokáig… Eskü egy pillanatra megsajnáltam Rolling Eyes

Az elfel sem nehezebb elbánnia… belerohan, hegyes csőrét mártja a mellkasába ezzel felöklelve őt. Regineld pet, nem tesz különbséget fekvő ellenfeleknél sem, egyszerűen rászáll és simán lefejeli, hehehe…. ezt tőlem tanulta, hatásos és menő mozdulat Cool

Mivel az ellenfeleknek vége, várom a husit, de nem kapok semmit >.> Ez így nem ér…. bele pofátlankódnak a vadászatomba, aztán semmi kárpótlás? Ez így nem ééééér >.> Természetesen Regit nem zavarja, őt elégedettség tölti el, hisz most szaggatott szét nem egy, egyből két ellenfelet, simán le is nyugszik… mit ne mondjak, egyszerű lélek Rolling Eyes

- Na, folytassuk a vadászatot, de ha látunk még egy hegyesfülüt, az az enyém
~ Álmodozz csak
- Csitt, rókaeledel
~ Heeeee?! >.> ~ innentől kezdve ignorálm egy picit, máris megkezdem a rejtőzködésem, ami abban kimerül, hogy hasra vágódom.. jöhet a jól bevált lapos kúszás \o6
~ Baaaaka!!!! >.<

by **Anatole Saito** Pént. Okt. 24 2014, 12:07

Nem gyengén megrendítenek a hallottak és ez kiül az arcomra is. Mivel nem szeretem, ha számon kérnek vagy vájkálnak a múltamban, ezért én sem szoktam másokkal ezt tenni. Na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen a képességem is erre épül és közismert a veszettül élénk kíváncsiságom. De nyíltan, udvariatlanul nem támadnék le senkit. Bahh... nem tudom miért magyarázkodsz magadnak Anatole, az imént kértél beszámolót ettől a piri nőtől is az indikátorát illetőleg. Lényeg a lényeg, fogalmam sem volt arról, hogy Saya múltjában ilyen szörnyűségek rejteznek. Igazság szerint sosem firtattam a kislány emlékeit, mert nem szerettem volna régi sebeket feltépni. A pici gyerekeknél még előfordul az, hogy elfelejtenek emlékeket és túl tudnak lendülni rajta. Aztán ki tudja milyen lappangó múltbéli emlék hatására alakult ki nála ez a Huginak nevezett képzelt barát vagy második én. Bár továbbra is tartom magam ahhoz az elképzeléshez, hogy valami agykárosodás miatt képzeli be ezt a Hugit, amire a SAO rendszere és furcsaságai csak ráerősítettek. Hiszen a Nerve Gear áramkörei az agyunkat stimulálja, kézenfekvő ez a megoldás a Hugi rejtélyre. Bár továbbra is bizalmatlan vagyok Hürremmel szemben, mégis elgondolkodtatnak a hallottak.
- Mit jelent az, hogy "beavatási áldozatként"? És... honnan tudsz te minderről ilyen mélyrehatóan? - Hangom nem idegesen követelőző, inkább amolyan csevegősen könnyed. Az üzleti élet megköveteli, hogy hidegvérrel tudjak tárgyalni és az ilyen esetekben is nagy hasznát veszem. Talán Hürrem maga is az említett vörös céh egyik tagja és próbál a közelembe férkőzni. előre hajolok a gyümölcsös tálkámhoz egy szem fügéért, közben észrevétlenül a fegyveremre réved a tekintetem. Kellő távolságban van Hürremtől, még lenne időm előtte felkapni. Ráadásul a nő - látszólag - fegyvertelen. A köztünk lévő távolság megfelelő ahhoz, hogy ha aktiválni akarna rajtam egy kristályt, hamarabb lecsaphassak rá a pörölyömmel. Abban pedig csak bízni tudok, hogy nincsenek rejtett Speedy Gonzales képességei. Fő az óvatosság. Bár kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, a költői kérdés talán belefér... - A vörös indikátorhoz netán fűződhet nem rossz emlék is? - és megengedek felé egy kihívó félmosolyt.

by **Argo** Szomb. Okt. 25 2014, 19:32

Anatole

Hürrem ezúttal meglepetten néz vissza rád, mikor látja a kifakadásod. -Excuses moi, te kérdeztél rá, és ezt akkor is elmeséltük, mikor hazavittem. Anatole-sama, biztos, hogy jól van....? Nem volt ez olyan régen. -teszi karba a kezét és kissé hátra is dől, hitetlenkedve ismét végigmérve téged. Főleg akkor merevedik meg ő is, mikor látja, hogy merre téved a tekinteted, de arra nem tesz mozdulatot vagy bármi jelet, hogy ő maga is harcra szeretne szállni veled, csupán keresztbe tett lábai pozitúráján változtat, hogy menekülhessen, ha szükséges. Csak akkor nyugszik meg kissé, mikor elmosolyodsz, még ha nem is a kedves módon, és szemét forgatva ő maga is megereszt egy hasonlót, női stílusban.
-Szentigaz. -ért egyet veled. -Viszont mondom még egyszer, ha zavar a jelenlétem, mond meg nyugodtan. Nem szeretnék rosszban lenni veletek.

Ren
Szóval ismét a laposkúszás. Mivel sok a bokor, talán még elefántot is találhatsz, nem tudni. O.o Vagy ha elefántot nem is, néha felbukkan valami vad, amit jó lenne elkapni, azt pedig rád bízom, ez sikerül-e. A nap lassan a legtetejére hág az égnek, megcsillogtatva a szintet tartó, kazamatákat rejtő oszlopokat. Lassan dél, sikerül ebédet fogni?
Akárhogy is üldözöl vagy épp nem üldözöl semmit, találsz egy furcsa dolgot a földön, rád bízom, merre. A lényeg, hogy ez a kő, amit külön még jelez is a rendszer, hogy ott van, szivárványszínekben pompázik. Mikor felveszed, megtudod, hogy az egy Mythlit, és küldetéstárgy. Már csak kéne a hozzá való küldetés.

Silver
Rabbit néha még felbukkan, ahogy hordja ki mások számára is a megrendeléseket. Néha megpróbálják elgáncsolni, még ha ez nem is mindig egyértelmű, de talán ittléted ad neki elég erőt és ügyességet arra, hogy mindig talpon maradjon, még ha ez pár karlendítéses, furcsa tánclépésbe is kerül.
Minden alkalommal, mikor be- vagy kilép, feléd néz, elpirul, mosolyog, és csinálja tovább a dolgát.
Lassan már delelőre jár az idő, mikor megtorpan az ajtóban a tálca kávéval és feléd néz... vagyis pontosabban mögéd. Arca elsápad, és úgy tűnik, mindjárt elájul a rémülettől. Nem sokra rá árnyék vetül rád, és egy hatalmas kéz megütögeti a vállad, nem erősen, csak úgy figyelmeztetés-szerűen.
-Hö. Ez az én helyem! Kotródj innen! -közli veled egy igen mély hang, tipikusan az, amire egy izompacsirtát szoktunk elképzelni. Ha megfordulsz, tényleg egy kopasz izompacsirtát fogsz látni. Fura, hogy ilyenek is szoktak MMO-kkal játszani Suspect

by **Silver** Pént. Okt. 31 2014, 19:36

...korántsem megdöbbentő módon azt, amit egy felszolgáló szokott. Ha csörömpölést hallottam, szinte teljesen biztos lehettem benne, hogy ő esett el majdnem újra, de úgy festett, hogy nagyon szépen tartja magát még akkor is, ha néhány vendég ezt nem szeretné. Rosszalló pillantással jutalmaztam a gonoszkodókat, igazán nem értem, mivel érdemelte ki szegény Miss Rabbit, hogy ilyen mostoha módon bánjanak vele. Szívfájdító volt nézni a szenvedését, csupán a mosolyai tartottak vissza attól, hogy ne csináljak semmi olyasmit, amit később megbánnék. Az igazságérzetem egyre magasabb lángokkal égett a lelkemben...! Hiába viszonoztam azokat a mosolyokat, nem oltották megfelelően a forrongó érzelmeimet. Oh, those sweet smiles...
Egyszer csak megszűntek a nyugtató piruláknak is beillő megnyilvánulások, és az okát is hamarosan megtaláltam. Kopogtatások a vállamon néhány húsos ujjtól? Árnyék, mely eltakarja a fényt előlem? Öblös, agresszív tónusú hang? Ugyan, mit zavarnának ilyesmik engemet? Amelyik kutya ugat, az nem harap... nagyot. Nonetheless teljesen higgadtan fordultam a delikvens felé és néztem szembe vele. Két méter magasság check, két méter szélesség check, bőrfej check. Easy opponent :3
- Ha a balhét keresed, van egy aréna innen nem messze, ott pont hozzád hasonló alakokat reggeliznek. De mivel már végeztem, szíves-örömest átadom a helyem - nyomatékosítottam az utolsó szót, majd csendesen talpra álltam és odébb fáradtam. Pontosan olyan tempóban, hogy ha le szeretne ülni, akkor még pont megbotlok a szék lábában és kihúzom azt alóla. Egyébként pedig rosszat sejtettem, szóval amellett, hogy fizetek, mindenképpen szemmel szerettem volna tartani a melákot, nehogy Miss Rabbit bajba keveredjen.

by **Ryuninji Ren** Kedd Nov. 04 2014, 13:06

Nem eszek elf husit Sad

Milyen kár, szívesen megkóstoltam volna ezt az ínyencséget, csak sajnos elúszott. Na mindegy, ha volt itt egy, lehet még több is, csak keresni kell. Versenyünk újraindul Reginalddal és hasra vágódom, mert ez a jól bevált vadászmódszerem, még sosem hagyott cserben madárkámmal ellentétben, aki úgy vergődik, mint egy sebzett vad… sosem fog így egy normális vadat sem, maximum olyat, aki megtámadja, mint az a róka az előbb, hehehe.
Belevetem magam a vadászatba, kúszok, mászok, lopakodok meg miegymás, hogy szerezzek valami gyönyörűséget, de mindhiába. Amint felbukkan egy vad, ez az idióta kakadu a mocorgásával elijeszti. Hát persze, mit is vártam tőle? Lehet más helyszínt kellene keresnem, olyat, ahol nincs a közelben egy zajos pet. Így is teszek hát, óvatosan és csendben próbálok elkúszni innét, nehogy észrevegyen és kövessen. Túlzottan is a vadászatra koncentrál ezért van esélyem… csak szépen, lassan és ne lesz gond.
A művelet sikeresnek bizonyul, mert nem követ, holott már van köztünk vagy harminc méter…. talán most lesz esélyem egy finomabb falat elejtéséhez :F Husi…nyami :F
- Veeeeh… - túlzottan nagy önbizalommal váltam szét társamtól, erre itt egy darab vad sincs, vagy jól elbújtak Suspect

Felnézek az égre, már kajaidő van és ezt a pocakom is jelzi… talán ez ijesztette el a piciket? Lehet Rolling Eyes

Leülök egy fa tövébe, kényelmesen elhelyezkedem, legörgetem a menümet és előveszem az ebédem, ami nem más, mint egy hatalmas szendvics \o/ Húsos szendvics jól megpakolva finomságokkal :F és még csak nem is drága… nos, akkor ideje falatozni, hami….
Pont mikor belekezdenék, jelenik meg Reginald a szájában valamivel
~ Reeeen! Nézd mit fogtam ~ magyarázza, de én csak egy követ látok a csőrében… azt meg nem lehet megenni >.>
- Nagyon ügyes vagy - szerencsére még nem tudja mi az a szarkazmus, felismerni meg pláne nem képes Cool

~ ~ Leejti a földre a furcsa követ, amin megcsillan a fény és a szivárvány minden színében verődik vissza Suspect

Rátapos egyszer, kétszer és háromszor is, de nem tudja eltörni, kivégezni, ahogy a vadakat szokta :suspect.
~ Mi van már? >.< ~ próbálkozik újra, egyre ingerültebben.
- Várj egy picit - ez a valami felkelti az érdeklődésem. Még ha egy kő is, védett területen kívül el lehetne pusztítani Suspect

- Hadd nézzem
~ Nem >.< ~ nem adja fel
- Tessék, egyél – lengetek meg a szeme előtt egy kis édességet, amire egyből rákap, félre is dobom, kotródjon innét >.> A követ felveszem és már fel is ugrik az ablak, hogy érdekes nevű küldetéstárgyat találtam Suspect

Ez mind okés, de miféle küldetésnek a tárgya ez? Utána nézek a menümben, hátha találok valami leírást róla

by **Anatole Saito** Kedd Nov. 04 2014, 21:16

- Beszélsz franciául? - Éles tématerelés Rolling Eyes

Kezd kellemetlenné válni a Sayaról szóló beszélgetés, és jobbnak látom, ha inkább a kislányt kérdezem, minthogy több szót fecséreljek erre ezzel a piri nőcivel. Viszont még nem akarom elküldeni, jobb ha minél több információt megtudok róla. Úgy tűnik továbbra sem akar nekem támadni, mondjuk ő biztos ismer engem és valószínűleg nem véletlen a sama megnevezés sem. Mindebből arra tudok következtetni, hogy megítélése szerint jóval magasabb szintű vagyok, mint ő, bár a top lista első helye nem ad arról információt, hogy pontosan mennyi is az exp-m. Bár mióta a rendszer update során eltörölték a toplistát is, már ez sem adhat hozzám bővebb támpontot.
Szóval cél az, hogy ezt a Hürremet minél jobban megismerjem. Mi motiválja? Mik a céljai? Hogyan viszonyul a játékhoz? Mivel tölti a mindennapjait? Kik a társai? Mindezekre egyetlen érintéssel választ kaphatok, anélkül, hogy kérdezném. Tulajdonképpen a szintjét is könnyen kideríthetem a kém képességgemmel, de az emlékei jobban érdekelnek. Valahogy el kell érnem, hogy sikerüljön megérintenem. De hogyan? Eddig eléggé távolságtartó voltam vele szemben. Ó, egyszerű, füge. Az előttem lévő tálkáért nyúlok, benne a finom lédús fügével és megkínálom vele a lányt. - De modortalan vagyok, ebből meg se kínáltalak. Vegyél bátran! - Erősen nyújtózkodok ültömben, aminek az lesz - szándékolt - eredménye, hogy kissé előrebukok, mintha csak rosszul lépnék, mikor felállni próbálok, hogy közelebb érjek a tállal. Az eredmény az, hogy néhány füge belepottyan Hürrem ölébe, aminek hatására már ott is termek és az udvarias férfiú benyomását keltve, sűrű bocsánatkérés közepette segítek Hürremnek összeszedni a gyümölcsöt. - Ejj... elnézését kérek az ügyetlenkedését! Úgy tűnik túl sokat ücsörögtem, teljesen elgémberedtem. - A lánynak aligha tűnhet fel, hogy egy pillanatra hozzáérek a lábához, de nekem ennyi is elég. Egyetlen pillanat alatt végigszörfölhetek az emlékei óceánján. Természetesen elsősorban arra vagyok kíváncsi, hogy igazat mondott-e Sayaról és hogy milyen érzéseket, esetleg milyen terveket fűz a pici lányhoz. Tud-e Hugiról vagy a Skizophréniáról? Másrészről olyan emlékek után kutakodok, ami utalhat titkos szervezetre, alvilági ügyletekre, vagy bármire, amit szívesen eltitkolna előlem. Minden szaftos részlet érdekel és megrögzötten kutatok utánuk, míg végül eljutok a gyilkosság(ok) pillanatához. Ha már itt vagyok, nem kímélem magam pale

/Dobok azért egy képipróbát. Az emlékeket Hürrem szemén és érzésein keresztül írd meg, ha sikerül./

by **Kayaba Akihiko** Kedd Nov. 04 2014, 21:18

The member 'Anatole Saito' has done the following action : Kockadobás

'Római stílusos 6-os' :
[Küldetés] Ismétlődő idő - Page 2 4767244252_11aeb0c585_s

by **Argo** Pént. Nov. 07 2014, 12:44

12:00, mintha kezdene fényesebben sütni a nap a megszokottnál...

Anatole
Büszke, már-már arisztokratikus mosoly költözik a nő arcára, mikor szóba kerül a nyelv és annak eredete. Meglebbenti hófehér haját, hogy ne lógjon az arcába, és úgy felel.
-Francia vagyok. -feleli büszkeséggel a hangjában. Mivel többet erről nem is szólsz, csak elgondolkodva nézel magad elé, ő sem szólal meg, csupán érdeklődve figyeli környezetét. Már pont megszólalna, mikor te is előhozakodsz a fügék témájával.
-Köszönöm, kedves, de... -hopp, és már borulnak is az ölébe. Kicsit hátrébb dől és lábai úgy helyezkednek, hogy a fügék ne pottyanjanak a földre, bár egy még így is a megteszi és szétpixeleződik. -... khm... szóval én is tudok venni, ha szeretnék.
Érintésed talán észreveszi, talán nem, bár tekintve, hogy lábai nemigen vannak takarva, természetesnek veheti, hogy a nagy buzgalomba bőr a bőrhöz ér. Helyette ő maga is segít, hogy a fügék az öléből ismét a tálkába kerüljenek, majd leporolja magát.
-Bár, ha már így megkínáltál, elfogadok egyet. Még sosem ettem fügét. -von vállat, mikor ismét minden a helyére kerül, és ezúttal ő emel el egyet a tálról, nehogy megint borulás legyen. Te, miután átkutattad pár emlékét, egy pillanatra elvakulsz a Hürrem gyűrűjéről visszaverődő napsugaraktól.

//Képi, mivel Hürremnek (még) nincs konkrét spec-pontja osztva mesélői hanyagságból, sikerült. Hamarosan kapod az emlékképeket PÜ-ben.//

Ren
A leírás csupán ennyi: "Evolvációhoz való alapanyag." Ellenben így, hogy kicsit kutakodtál benne, felugrik egy újabb ablak is, hogy elfogadod-e a "Puzzle & Dragons" című küldetést.
A nap fénye olyan szögben vetődik a kőre, hogy elvakít téged egy pillanatra.

Silver
A hatalmas melák csak prüsszent egyet a megjegyzésedre változatlanul dühös arckifejezéssel, majd megropogtatja ujjait, mintha valami nagy ütésre készülne. Mikor felállsz, vár egy kicsit, hogy valóban odébb tántorogj, majd leül, te pedig terved szerint végrehajthatod a székkihúzós trükköt.
Hatalmas dörrenéssel esik a fenekére, arca... vagyis pontosítok, az egész kopasz feje bíborvörössé válik a dühtől. Felpattan furcsa fürgeséggel, de ahelyett, hogy neked esne, Rabbit felé fordul.
-Láttalak ám, hogy te uszítottad, te kis ribanc! Nem megmondtam neked, hogy még egy ilyen, és laposra verlek?
Rabbit felsikkant és mindent elejt a kezéből, mikor a melák megragadja a haját és szinte a földön hurcolva elindul arra, amerről jött. Kicsit olyan az egész, mint a rajzokon, hogy az ősember miként is vitte a barlangba az ősasszonyt.
A nap elvakít téged egy pillanatra, mikor a sugarak pont a szemedbe pattannak a leesett, fényes tálcáról.

by **Ryuninji Ren** Szer. Nov. 12 2014, 23:42

Jellemző… pont akkor tűnnek el a vadak, amikor különválok a zavaró tényezőtől, a zajforrástól, ami nem vonzotta a prédát, hanem elkergette Suspect

ez az én formám… nem nagyon akaródzik összejönni manapság semmi. Lehet még több pihenő kellene, egy kis nyugdíj, a fronttól távol, sok bögyös csaj társaságában :F Igen… az nagyon a kedvemre való lenne, tuti feltöltődnék \o/
A hosszú várakozásban megéhezem, szerintem már dél is elmúlt, ezért nincs akadálya egy kis kajának. Persze Reginald ezt az alkalmat választotta a megjelenésre, hogy megmutassa nekem mit fogott. A zsákmány még csak nem is vad, csak egy vacak kő. Ledobja, megpróbálja kivégezni, mint az állatokat szokta, de nem sikerül neki többszöri próbálkozásra sem. Na ez az a pillanat, amikor felkelti érdeklődésemet. Szeretném jobban megvizsgálni, és ahhoz, hogy ezt elérjem, be kellett áldoznom a kajám egy részét… remélem, megéri, mert azt már nem kapom vissza >.>
A kő nagyon érdekes, és kiderül, hogy egy küldetés tárgy. A leírását keresem, abban lennie kell valami konkrétumnak is, ami alapján talán elindulhatok valamerre. Nagyon kíváncsivá tett ez az egész… ilyen még sehol sem kaptam.
- Evolváció??? Mi a túró az az evolváció? o.O – életemben nem hallottam még ezt a szót…. csak találgatni tudok, de azt is minek? Ha nem tudom biztosan a jelentését, akkor felesleges is ezen gondolkoznom…
A leírásban elmerülve egyszer csak felugrik egy quest ablak Puzzle & Dragons címmel Suspect

Na, egyre jobban érdekel ez a vacak. Reginald még sem olyan haszontalan a harcon kívül sem, mint ahogy azt gondoltam. Habozás nélkül felveszem a küldetést. Jöjjön csak a sok lé, mert abból sosem elég, és ha exp is jár mellé, akkor semmi kifogásom. Rányomok teát az elfogadásra, majd elvakít ez a vacak, de olyannyira, hogy be kell csuknom szemeim, és kezem is oda kell tennem. A vakító fény elmúltával megnyitom a quest menüt és elolvasom a frissen felvett küldetésem leírását, hogy mit, hol és mikor kell csináljak Cool

by **Silver** Vas. Nov. 16 2014, 14:36

Hát, ez nem volt nehéz. Az ilyen típusú emberek nem kifejezetten a penge észjárásukról ismertek, így nem is okozhatott gondot végrehajtani a szemtelen provokációm, amit hiába álcáztam véletlen, ügyetlenség okozta balesetnek, teljesen nyilvánvaló volt, hogy az óriásunk szándékosnak fogja érezni. És nem is tévedett nagyot. Ez a casus belli pedig elegendő ahhoz, hogy egy párbaj keretében jól móresre tanítsam ezt a hatalmas mamlaszt. Magabiztos voltam, a játékosok 90%-ánál magasabb szinttel bírtam, és tisztában voltam a képességeim határaival is. Képes voltam alkalmazkodni, ha esetleg mégis kiderülne, hogy egy felső szinteken farmolgató nagy erejű harcosról van szó, akkor sem fogok kétségbe esni. Egyszerűen másképp alakítom a taktikám. A cselgáncsban is le lehet győzni a kétszer nagyobb ellenfelet a megfelelő technikával, ez itt sincs másképp. Egy szó mint száz, lelkiekben már készültem is a harcra abban a pillanatban, hogy a szék felborult, és vele együtt a bőrfejű is földre csüccsent, általános derültséget okozva remélhetőleg. Én megőriztem a higgadtságom és visszatartottam a nevetést, igaz nem sokon múlott, hogy kiszakadjon belőlem az éktelen hahotázás. Helyette egy kicsit furcsa arckifejezéssel meredtem a jelenetre.
- Oh, I'm sorry, milyen ügyetlen vagyok... - kértem elnézést nem túl bűnbánóan, azonban ekkor nem várt fordulatot vett a kettőnk ügye. Ahelyett, hogy a fazon engem döngölt volna a földbe, nem felém fordult, hanem Miss Rabbitre irányította dühtől szikrázó tekintetét. Homlokomat ráncolva reagáltam, aztán nagy nehezen leesett hogy hello, ezt nem pont így terveztem, és a szegény lány meg egyáltalán nem tehet semmiről.
- Oi-oi! Hogy mersz így viselkedni egy hölggyel?! - háborodtam fel egy cseppnyi fáziskéséssel, és azon nyomban mozdultam is, hogy fakardomat előhúzva a férfi csuklójára mérhessek egy jókora ütést, aminek hála bízom benne, hogy el fogja engedni a pincérlányt. Zavaró tényező csak annyi volt, hogy a szemembe sütött a nap egy tükröződésnek hála, de ez nem akadályozhatott meg. Lesújtottam egy erélyes csatakiáltás kíséretében!

by **Anatole Saito** Kedd Nov. 25 2014, 18:35

- Ó, szóval francia. Pedig a neved alapján Kaukázus térségre tippeltem volna. Igaz, a nevet mindenki maga választja, már aki nem olyan balga, mint én, hogy a saját nevével regisztráljon. Nem mondhatnám, hogy gyakorlott voltam az MMORPG-kben. Szóval gondolom már sejted, hogy nekem is vannak francia felmenőim. - kezdek bele a fecsegésbe a könnyedebb hangulathoz, így a közeledésem sem lesz olyan feltűnő. Aztán a kis magánakcióm után már bele is vetem magamat az emlékeibe, meglepő módon rendkívül könnyen tudom aktiválni a képességem. Még mindig lenyűgöz, hogy mennyire le tud lassulni körülöttem a világ és egyetlen "valós" pillanat alatt adatok tucatjait táplálja a rendszer az elmémbe, amiket én csak az egyszerűség kedvéért emlékképeknek nevezek. Na lássuk csak sorjában...
Az idegesség és a félelem, amit Sayaval kapcsolatban érzek, vagyis amit Hürrem érzett akkor, nagyon is ismerős. Bár talán nem nevezhetem igazi féltésnek, mégis úgy hiszem, hogy a nő gondoskodni próbált a kislányról. Hogy ehhez érdek fűzi, a saját bőrét félti, vagy önzetlen, kvázi anyai ösztönök hajtják, azt ennyiből nem tudhatom meg. Érdekes azonban, hogy Saya nem egyenesen hazament. Talán nem akart veszélyt hozni a többiekre. Gondolom attól félt, hogy követik, és nem akarta elárulni a lakhelyét. Ezt meg kell kérdeznem tőle. Azonban az a kút felett lebegő Kaszás roppant furcsa, s ezt nem csak Hürrem, hanem az emlékeken keresztül én is érzem. Soha nem láttam még ilyen lényt és a legmegdöbbentőbb, hogy ártalmatlan és vélhetőleg nem is mob. De akkor mit keres ott? Greganttól utána kell érdeklődnöm...
A következő két emlékkép meggyőz arról, hogy Hürrem valóban ártalmatlan Sayara nézve, sőt, egyfajta őrangyalként kezdek el rá tekinteni. Furcsa így gondolni egy vörös indikátorosra, de hmm, kutakodjunk inkább kicsit azután még, hogy miként szerezte ezt a színű kurzort. Igazat mondott-e vajon?
Hasonló döbbenetet érzek Hürrem gyilkosságával kapcsolatos emlék kapcsán, mint amikor egy gombnyomáson múlott az ellenfelem élete. Bár arról nem feledkezhetek meg, hogy Saya védelme közben is gyilkolt, nem is egyszer! Mégsem tudom szívből gyűlölni a tetteiért és ez rettenetesen frusztrál. A gyilkosság akkor is gyilkosság! Mégis, hogy tud ilyen könnyedén emberéleteket kioltani? Ha a valóságban lennénk, akkor is ilyen könnyen menne? Ha üvöltene a fájdalomtól, törnének a csontok, fröcsögne a vér, akkor is így működne? Fertő ez a világ, és még Shu isteníti Kayabát, pedig csak elfedte a valóság borzalmait valami másfajta borzalommal...
Nem mehetek el azonban anélkül, hogy ne bizonyosodjak meg arról, hogy Hürrem valóban ártalmatlan ránk nézve. Tudnom kell, hogy nem kell-e féltenem tőle Sayat. Ezért hát alaposan utánajárok annak is, hogy kik a társai. Meg is van... egy titkos társaság és nem kell csalódnom, lassan csak fény fog derülni annak az álnok Tachinak az ügyletei. Azonban mindaz, amit láttam, rendkívül kevés. Csak annyi jött át, hogy Hürrem Tachi céhtársa és egy számomra ismeretlen lány a vezérük. Érdekes, sosem láttam még Tachi életsávja mellett céhlogot. Ezek szerint ugyanúgy lehet titkosítani, mint a Sayonarat. Bár mi a Sayonaraban nem is vagyunk igazi céh, céhházzal és ilyesmivel.
Ahogy visszaérek és szemembe villan a napfény, erősen megszédülök, s mivel a legközelebbi kapaszkodó Hürrem combja, ezért kénytelen vagyok kissé rádőlni. Erősen észrevehető a pillanatnyi megingásom, és még utána is kótyagos a fejem. Túl sok volt egyszerre az emlék, túl sok információ és túl sok érzelem. Ezer fokon ég ez a nő és ezt nehéz befogadnom. Ahogy ott szédelgek féltérdre ereszkedve, az előbb még a fügék után kapkodva, és éppen próbálom összeszedni magam, mielőtt még jobban a nő ölébe borulnék, próbálom kipislogni a szememből azt az éles fényhatást, ami az imént ért. Ahogy visszanyerem az egyensúlyomat, felpillantok a nőre és tekintetem egybeforr az övével. Kicsit még az ő érzésein keresztül érzek és olyan, mintha a szemeiben újraélném a legerősebb hatásokat, amik az emlékben értek. A kezemet a combján felejtettem. Ez kínos lesz...

by **Argo** Pént. Nov. 28 2014, 00:23

11:00

Anatole
Valójában nem kell így előreszaladnod. Hürrem válaszára emlékezhetsz még...
-Egész pontosan török név, és azt jelenti, Mosolygós. Ez volt első Szulejmán szultán feleségének neve.
...majd mintha mondott volna még valamit, de az elmosódik, mintha távolból hallanád csak, s mire a fény adta vakultság elmúlik, úgy a hang is a teljes csendben adja át a helyét.
Sehol egy comb, sehol egy fehér hajszál, sehol Hürrem, de még te sem a sziklán ülsz már. A fügék mind eltűntek, és a digitális mobok, akikkel eredetileg az időd töltötted, gondtalanul pöfögnek körülötted, elkerülve téged, ámbár ha mégis a közeledbe kerülnek, megtorpannak és árgus szemekkel lesik, mit reagálsz. Az az aranymennyiség, amit szereztél a mobokból az elmúlt egy órában, eltűnt szőrén szálán... vagyis, hogy pontosabb legyek, minden olyan lett, mint egy órával ezelőtt. Még maga az óra is.
Csak az emlékek maradtak, mind a sajátjaid, mind Hürremé.

Ren
Milyen quest ablakot akarsz te megnyitni? Nem kaptál semmit Suspect

A talált furcsa kő is eltűnt a kezeidből, sőt...
Ami biztos, hogy ez még a szafari, de mintha odébb ugrottál volna pár métert. Egész pontosan Regi ugyanúgy vonaglik a földön, mint eddig, tőletek nem messze pedig a piros szemű, hófehér bundájú nyúl néz veletek farkas... izé, nyúlszemet. Az óra délelőtt 11-et mutat, és az éhségérzeted is elmúlt annak ellenére, hogy egy perccel ezelőtt még enni akartál.
Pedig biztos, hogy az imént már dél volt... Suspect

Silver
Az, hogy csatakiáltással lecsaptál valahova, igen fura eredményhez vezet, ugyanis sikeresen eltalálod vele az asztalt. Ami immár előtted van. Hátad mögött a szék, izompacsirta sehol. Dühöd szerencsétlen áldozata - az asztal - felvillantja, hogy nyugi, ő biza Immortal Object, ne merészelj benne kárt tenni, míg körülötted elhűlő, csodálkozó, botránkozó hümmögések és hülledezések hangzanak fel. Minden szempár feléd fordul, még Rabbit-é is az ajtóból, aki a jegyzetfüzetével és a tálcával a kezében meglepődve, egyben iszonyatosan nagy mennyiségű félelemmel a szemeiben néz feléd.
Na várjunk csak. 11 óra? Nem dél volt az imént?

by **Anatole Saito** Vas. Nov. 30 2014, 18:45

Ahogy próbálom kipislogni a szememből a fényhatás keltette irritációt és sárgás foltokat, úgy realizálódik előttem, hogy a comb, amit az imént fogtam, az a sajátom, s hogy egy tisztás közepén ülök. Aldo értetlenül pillog rám, fejét ingatva próbálna noszogtatni, teljesen be van indulva. Ha vadászunk, akkor szokott ilyen lenni. De hát nem is olyan régen fejeztük be a vadászatot, aztán bezabált és már horpasztott is. - Ne mond már nekem, hogy megint éhes vagy! - förmedek rá a macskára, aki durcás fejet vág és sértetten elfordítja tőlem a pofiját. Na de hol a csudában van Hürrem, kinek neve török eredetű és valami szultán bigéje volt? O.o
Elég rendesen kótyagos a fejem, na nem úgy, mint amikor részeg az ember, ez nem az alkoholos bódultság hatása. Különben is, mégis honnan jutottam volna alkoholhoz, amikor én sosem tartok magamnál? Lehetséges akkor, hogy megmérgeztek? Hürrem elkábított volna, hogy meg tudjon lógni? Ennyire feszélyezte volna, hogy közelebbi testi kontaktusba kerültünk? Úgy tűnik túlzásba vittem és ennek meg is lett az eredménye. Rafkós kis csaj, gondolom kihasználta az emlékfelidézés okozta bódultságomat és akkor tudott akciózni és megpattanni. Pedig szívesen kifaggattam volna a látottakról, persze csak óvatosan, nem árulva el, hogy kutakodtam az emlékei között. Na mindegy, így jártam. A biztonság kedvéért azért ellenőrzöm a menümet és láss csodát, a kis ribi még meg is lopott. Hiányzik a mai napi grindelésből származó érmém és szafari teljesítmények. Fenébe... Elképesztő mindezt hogy tudta ilyen könnyedén végrehajtani rajtam az a nő O.o
- Na gyere bolhazsák, ideje pótolni a kiesést. Legközelebb pedig vigyázhatnál rám jobban. Ha tigrissé alakultál volna, biztos elijeszted azt a nőcskét. De gondolom végigaludtad az egészet - Aldo ha lehet, akkor még sértődöttebb fejet vág és szaglászva inkább előreszalad, majd pedig én is utána indulok, hogy újabb mobvadászatba kezdhessünk. Persze közben folyamatosan Hürremen kattog az agyam, na meg azon, hogy miért csak azokat a csekélységeket lopta el tőlem, amiket ma szereztem. Érthetetlen O.o

by **Silver** Szer. Dec. 03 2014, 13:27

Furcsa koppanást hallatott a fazon csuklója, olyat, mintha fából lenne. Lehet, hogy egy kalóz, csak nincs fejkötője, de azért a keze helyén már csak egy fába ágyazott vaskampó van? Hát az szép lenne, de nem, az impossible. Keze volt. Normális keze. Szóval mit találtam el? Egy asztalt. Az asztalt. Fel is villant egy csippanás kíséretében a lila felirat, miszerint Immortal Objectben próbáltam kárt tenni. Ami hülyeség, mert nem az asztalra akartam rácsapni. Agilis egy bastard ez, ha el tudta kerülni a támadásom! Gyorsan körbefordultam, de a melák szőrén-szálán eltűnt. Kámforrá vált. He's gone! És nem csak ő, de Miss Rabbit se fetrengett már a földön, kétségbeesetten ellenkezve a őskori asszonyrabló módszer ellen. Ez... felettébb... különös. Mi több, megmagyarázhatatlan. Eltátott szájjal néztem körbe, és mintha tükörbe néztem volna, mert a vendégek java része ugyanígy tekintett vissza rám.
- Öhm... - próbáltam valami kinyögni - Nem látott valaki egy iiiilyen magas és iiiiilyen széles kopasz bumburnyákot? - kérdeztem tanácstalanul, miközben mutogattam a méreteit. Könnyen felismerhető bőrfejű volt, az kizárt dolog, hogy nem látták. Vagy csak én halluztam be. Volt valami a pirítósban? Áh, az kizárt dolog. Nem szoktam elbóbiskolni, különösen úgy nem, hogy közben randalírozni kezdek jó alvajáró módjára. Aztán rájöttem, hogy a fakardom még mindig a kezemben van, szóval ijedten el is raktam, vissza az övembe, ahol a helye volt. Na és ekkor végre észrevettem a pincérlányt is.
- Ah, Miss Rabbit! - megörültem neki, és egyben megkönnyebbültem, hogy nem rabolták el. Gyorsan közelebb is sétáltam - Ugye nem esett? Nem tudod, hová tűnt az a nagydarab fickó? Elmenekült? - kérdezgettem, hiszen ha más nem, ő biztosan tudja a választ. Elvégre az imént még a hajánál fogva ráncigálták - Izé... elnézést a... felfordulásért - kértem bocsánatot, zavartan vakarászva a tarkómat. Nem szándékoztam balhét csinálni, de nem mehettem el szó nélkül amellett, amit az a bőrfejű tett. Különösen úgy nem, hogy Miss Rabbit veszélybe került!

by **Ryuninji Ren** Vas. Dec. 07 2014, 01:26

- Hehh? o.O – hát ez fura. Ráakarok nyomni a quest ablakra, hogy elolvassam egészen pontosan miről is van szó, mit kellene csinálnom ennek a teljesítéséhez, de nem találok semmit. Hmm… valaki szórakozik velem, vagy elaludtam? Az tuti, hogy nem ittam és szívtam semmi olyat az elmúlt pár órában, aminek ilyen mellék vagy kívánt hatásai lehetnének Suspect

- Mi a o.O – akarta vetni egy pillantást a kőre, hátha az a ludas, de nincs kő. Mi az, hogy nincs kő? Talán Reginald csente ki a kezemből? Ezért kapta a szendvicset he? Mérgesen nézek jobbra, ahová a szendvicset dobtan és Reginek lennie….. kellene… igen kellene, mert nincs ott, sőt, még a fa sincs a közelemben, ahová ledőltem pihenni… mi a franc folyik itt?? Áh.. mindegy, ez Aincrad… nem csinálok ügyet abból, hogy eltűnt egy fa.
Motoszkálásra leszek figyelmes és látom, hogy a petecském megint a földön vonaglik lapos kúszást imitálva… mit ne mondjak, borzalmasan Rolling Eyes

Hehh… fura. Kaja után megint visszamegy vadászni? Ez nem az ő szokása, rendszerint követelne még valamit, többnyire édességet és csak akkor hajlandó leállni, ha megkapta…
- Regi! Beteg vagy?! – kérdezem meg tőle, biztos ami biztos. Volt már rá példa, hogy furán viselkedett és annak persze én ittam meg a levét.
~ Kussoljá’ !!! Épp vadászok vazze’
- o… oké o.O – nézd már, még neki áll feljebb, hogy aggódom érte. Hírtelen azt se tudom, mit mondjak neki elre…. szemtelen kakadu, akkor vadássz, de enni nem kapsz többet, blöeeeeee ˇ^ˇ

- Huha… Déjà vu…. – szökik ki a számon mikor megpillantok egy újabb nyuszit, aki felé araszol a buta petem… pont olyan, mint az előző volt... hehe, most másként alakul, az tuti, ez most az enyém lesz és megeszem :F Belövöm a célt, és soundwave… kilövöm magam a nyuszi felé és igyekszem elkapni őt…. bezuhanás közben vacsi :F

by **Argo** Hétf. Dec. 08 2014, 17:11

11:10

Anatole
Talán valami más, talán gyorsabb vagy, csak csak jobb felé fordultál bal helyett, ki tudja. Füledet egy olyan hang üti meg, amiről biztos lehetsz, hogy körülbelül egy órája pontosan ugyanígy, hangsúlyában és színében egyezően hallottál már.
-Nalám, nalám... Anatole-sama. Szívélyes üdvözletem. Ugye, nem zavarok? :]
Ugyanaz a testtartás, a félredöntött fej, a sanda mosoly. Ugyanolyan távolságban van tőled, mint egy órával ezelőtt.
-Én csupán fejlődni jöttem egy kicsit. Nem sok hiányzik az új szinthez. De persze mehetek máshova, ha feszélyezem. Előtte viszont, ha már így összehozott minket az Isten, megérdeklődném, hogy van a kis kóbor macska, akit hazahoztam legutóbb? :]

Ren
Nálad ezúttal tényleg máshogy alakulnak a dolgok, mivel sikeresen elkapod a nyulat még jóval Regi előtt, így az nem ugrál bokrok mellé, hogy róka kapja el. A nyúl eltűnik, jelezve, hogy az már a te zsákmányod és tulajdonod.
A róka? Ha a bokor közelébe mentek, már csak hűlt helyét láthatjátok. Ott volt, az biztos, de már elment.

Silver
Van, aki megrázza a fejét tagadóan, miszerint nem látott semmilyen, a leírásnak megfelelő fickót. Rabbit továbbra is elkerekedett szemekkel néz téged, egyszer fordul csupán hátra, az étterem belseje felé, valószínűleg a főnököt keresve, de amaz valószínűleg nem lehetett segítőkész, mert a lány nem moccan egyik irányba se. Reszketve, szorosan fogja kezében a tálcát.
Mikor közelebb lépsz hozzá, akkor végre ő is mozdul: hátralép. Arca még sápadtabbá válik, ahogy hallgatja a mondandód, majd reszketeg hangon megkérdi.
-Ho-honnan tudja a nevem? -emeli feljebb a tálcát és fogást változtat rajta. A vendégek továbbra sem veszik le rólatok a szemeteket.

by **Silver** Vas. Dec. 21 2014, 18:19

Valami nem stimmel. Nagyon nem. Ez gyanús. Ez az egész. I mean... mi az, hogy nem látta senki azt a fickót? Ahhoz túl látványos jelenség volt, túl nagy felfordulást okozott. Megzavarodtam, nem tudtam mire vélni az események alakulását. Lehet, hogy volt valami az ételben? De mi lett volna? Miss Rabbit nem mérgezhetett meg, és különben is, védett területen nem működnek ezek az ármánykodások. Meg hát miért? Mi lett volna az indíték? Nincsenek ellenségeim, és nem nyerhetett senki semmit azon, hogy behallucinálok valakit vagy valamit. Nem, nem állt össze a kép. I'm still clueless.
Az egyetlen reményem a Miss volt. Ő volt a másik főszereplője a történetnek, aki mindent átélt, akiben megbízhattam... volna. De ő is furcsán viselkedett, rémülten nézett rám, ha közelebb léptem, hátrált... Hé, nem is vagyok ilyen ijesztő! Még úgy se, hogy asztalokat bántok kedvtelésből egy fakarddal!
- Well... just now... - kezdtem bele a válaszba hezitálva, hiszen nem értettem semmit. Nem létezik, hogy nem emlékszik rá, hogy bemutatkozott nekem! De teljesen idegenként nézett rám... I think. Már nem tudtam hová nézzek, kihez forduljak segítségért, mikor végre megvilágosodtam. Megláttam az órát, ahogy össze-vissza ténfergett a tekintetem. Alig múlt tizenegy... impossible! Az imént még dél volt!
- Tegnap megismerkedtünk, akkor mutatkoztál be. Nem emlékszel rám? Volt egy nagydarab, kopasz fickó, aki a hajadnál fogva el akart vinni, én megpróbáltalak megvédeni, aztán... aztán nem emlékszem semmire, gondolom elpáholt Sajnálom, hogy nem tudtam segíteni.... - hajtottam le a fejem bűnbánóan. Lehet, hogy vele is így elbántak, és azért nem emlékszik rám. De ez volt az egyetlen magyarázat, kieshetett egy nap.

by **Ryuninji Ren** Hétf. Dec. 29 2014, 00:20

Milyen érdekes véletlen, vagy csak hatalmas mázli? Nem tudom, de egy újabb nyuszika szemez velem és őt nem hagyom csak úgy meglépni. Mielőtt Regike elüldözné őt a nagymenő kúszásával, én már tudom, hogy mit is teszek. Van egy nagyszerű képességem, ami nem csak a védekezésre és támogatásra jó a harcokon, de nem ám. Tökéletes a vadászatra is, mert úgy lövöm ki vele magam, akár egy rakétát. Felkészülök, bemérem a célt és így is teszek. Egy laza hanghullám, rohamosan közelítek a zsákmányom felé, majd megragadom és el sem eresztem többé… az enyém ˇ^ˇ

A nyuszika eltűnik, és felugrik az ablakocska, ami azt jelzi, hogy bizony ő már az enyém. Nagyon finom vacsora lesz belőle, amit az alkalmi szakácsom bizonyára örömmel készít majd el nekem…. csak azért sem tanulok meg főzni, az férfiatlan >.>
Miután leokézom felegyenesedem és jó szokásomhoz hűen leporolom magam, azután Reginald felé fordulok. Még mindig „kúszik” a maga módján, nem nagyon szentel rám figyelmet. Még azt sem veszi észre, hogy a préda, amiért olyan keményen vergődik, már nincs is ott, mivel már az inventorymban pihen a husija :F Én nem vagyok semmi jó elrontója, ezért leülök egy fa tövébe és kuncogva figyelem tovább a kőkemény erőfeszítéseit a drágalátos petemnek.
Eltelik pár perc, mire megunom, hisz alig haladt egy fél métert így, és a többi vadat is elijeszti csak.
- Regi! - szólítom meg jó hangosan
~ Hagyjá’ !!! >.< ~ természetes reakció ez tőle, hiába akarok én jót neki is, de főleg magamnak, többnyire ezt a reagálást kapom >.>
- Hajrá, csak így tovább… már majdnem ott vagy - buzdítom egy kicsit, hátha keményebben fog próbálkozni és megtanul rendesen kúszni. Ez a büntetése a korábbiért. Igazán megtanulhatna már normálisan társalogni, legalább velem ˇ^ˇ

Azért kíváncsi vagyok, hogy milyen arcot fog vágni, amikor odaér a nyuszihoz, ami már nincs is ott, muhahahaha.

by Ajánlott tartalom