[Küldetés] Ismétlődő idő

by **Argo** Csüt. Aug. 28 2014, 13:08

Silver, Michiko, Anatole, Ren, Jay, Ichiro
Egy hét/kör
Ki és mit?

11:00

Anatole
Nem szeretnék a gondolataidban turkálni. Ezt a részét rád bízom, volt-e egyáltalán hozzá kedved, vagy csak erre tévedtél. A mobok, nem szabom meg, mik vagy kik, szétszórt csoportokban lengenek előtted, egyenlőre még nem vették észre jelenléted. Élik a saját kis digitális világukat digitális eszükben.

Jay
Számodra a szokásost dobta ki a gép. A céhház továbbra is üres és csendes, mintha teremtett lélek sem tartózkodna benne. Természetből fakadóan is, hisz reggel megmondta neked, tudod, hogy Chancery a könyvtár tatarozását, rendberakását és takarítását végzi; igaz, hogy a rendszer a takarítási részt megoldja magától is. Egyedüli társaságod a kandallóban fióka képében gubbasztó Dust, egy kis főnix.

Michiko
Hogy hol, és miért, nálad is rád bízom. Ami tény, hogy a halak nagyon nem akarnak harapni. Talán a csalival van a gond? A természet melenget, az idő tökéletes, és az idő csigalassúsággal telik.

Ren
Nem kell aggódni, most nem fog senki a hátadra lépni. Hogy Regi ismét alkuba kergetett volna? Ezt rátok bízom. Viszont az a nyúl nem messze tőled igencsak néz téged vöröslő szemeivel, hófehér bundája szinte kirí a szafari füvéből. Mintha világítana, hogy Isten küldte őt megmentésedre. De meg kell téged egyáltalán menteni?

Ichiro
Mennyire vagy elszánt? A Túlélők Csarnokáról akár hallottál már, akár nem, most mégis a kapuja előtt találod magad. Önként érkeztél, vagy idecsaltak? Hisz a szinted, valljuk be, talán még túl alacsony az ilyesmihez. Vagy bizonyítani szeretnél? Hoppá, a jelek szerint tévedtem... mert a kapu becsukódik. Ilfang, a Kobold Fejedelem pedig kinyitja szemeit, hogy digitális fényükkel rád meredjen.

Silver
Hova tértél be, ha szabad kérdezni? Mert bizony, amilyen finom illatok lengenek errefelé, még talán én is csatlakoznék szívesen. Bár egy óra még van délig, csak az a kérdés, hogy előbb szeretnél-e enni, vagy csak betértél, hogy nyugiban várhass és mindenképp legyen helyed egy rendhagyó ebédhez.

Nyugodtan, ami csak eszetekbe jut. Nem kell ragaszkodni a helyzetekhez, mehettek akárhova, ha mondjuk meggondoltátok magatokat vagy cserélnétek - bár ezt in-game is kérem kijátszani. Ichiro, nem kell számolgatnod ^^

by **Anatole Saito** Vas. Aug. 31 2014, 12:42

Mondjuk úgy, hogy túlcsurrant a pohár.
Ilyen egyszerűen meg lehet fogalmazni mindazt, amit érzek, ami körülvesz, a közelmúlt történéseit. Úgy érzem összeroskadtam a rengeteg teher alatt. Kétlem, oda kint nehezedett volna valaha is ekkora súly a vállamra és nincs elég tapasztalatom abban, hogy miként kellene elbírnom. Akár hogy is nézzük, még nem vagyok elég érett. Hogy is lehetnék, hiszen odakint egyetlen közeli hozzátartozómat vagy barátomat sem vesztettem még el, nem kellett másokról gondoskodnom és nem kellett egy egész céget elvezetnem. Talán mentegetőzésnek tűnik, de nem is hiszem, hogy mindezekre nekem ilyen fiatalon készen kellene állnom és könnyedén megbirkóznom velük. Pedig eddig tettem a dolgom, de ez most egyszerre túl sok. A boss szervezés, az egyre szaporodó minibossok, a céhemet fenyegető démonok és egyéb veszélyek, a szétszéledő céhtagjaim, Hugi "megismerése", a Sayonara, Timidus ártalmas tevékenykedése, a széthullni látszó Young Justic és az ezt övező tehetetlenségem, Peter és Hisame halála és a többi elvesztett játékostárs emléke... ez így egyszerre már túl sok. Sokk. Egyszerűen muszáj volt összerámolni és elhúzni a fenébe. Valószínűleg nem a legérettebb és legfelelősségteljesebb döntés a részemről, hogy csak úgy otthagytam csapot-papot, de ha maradok, tuti bekattanok. Ép elmével ennyit nem lehet kibírni. Akinek kellett, annak jeleztem, hogy hol leszek, de ennél többre most képtelen vagyok. Nem tudok ott ülni Shu mellett, mert biztos, hogy ott kotnyeleskedne Timidus is, aki tuti pillanatok alatt elérné, hogy meg akarjam fojtani. Nincs most energiám arra, hogy megpróbáljam egyben tartani a céhet, mielőtt teljesen szétszélednek. Aki nem akar közénk tartozni, azt tűzzel-vassal sem tarthatom vissza. Talán ha ők is elvonulnak a maguk magányában, akkor visszatalálnak majd önmagukhoz és hozzánk is. Talán ha én is elvonulok a magam magányába, akkor én is visszatalálhatok a régi önmagamhoz. Csak adjatok egy kis időt. Csak hagyjatok!
Olyan monoton tevékenységre van szükségem, ami ki tudja kapcsolni az agyam. Ami elűzi a borús gondolataimat, és ami tevékeny és hasznos időtöltés. Mi más lehetne ez, mint a farmolás? Meg kell tisztítanom a szafari azon területét, ami közel esik az új céhházhoz, s gondoskodnom kell arról, hogy nem fog az életünkre törni semmilyen Reynailhoz hasonló dög. A boss szervezéssel most úgy sem kell foglalkoznom, koncentrálhatok csak magamra. Az viszont még számomra is meglepetés volt, hogy Aldo önszántából csatlakozott hozzám. Az a haszontalan macska mindig megérzi, ha valami nincs rendjén. S ahelyett, hogy számító módon továbbállna, kibújva a gondok súlya alól, mindig mellettem marad és támogat a maga módján. Pedig csak egy program, képtelen az együttérzésre. S bármennyire haragszom most a petekre Timidus miatt, Aldora képtelen vagyok. - Hát akkor indulás cimbora, vágjunk neki a szafarinak és fedezzük fel együtt! - S valahol örülök annak, hogy mégsem maradtam teljesen magamra, egyedül a magányban...

/Ha többet kellene írnom az első postban a farmolásról, mint szituációról, akkor jelezd Argo és kiegészítem a postot/

by **Silver** Szer. Szept. 03 2014, 19:08

Otthon hozzászoktam ahhoz, hogy csak délelőtt kelek ki az ágyból, és ezt a tradíciót itt is folytattam. Megtehettem, mindegy volt, hogy hajnali hattól este tízig élek életet vagy délelőtt tíztől éjjel kettőig. Nem volt semmilyen időhöz kötött kötelezettségem sem itt, sem ott, úgy osztottam be az ébrenlétem, ahogy akartam. Freedom \o/ Hosszan lehetne sorolni, hogy mi a különbség a két életem között, hiszen számos eltérés van ennek ellenére, de ami most ebben a pillanatban releváns, az az étkezés. Hiszen otthon magamnak kell elkészíteni a pirítóst és a rántottát, és én döbbenek rá arra félálomban, hogy megromlott a tej, és helyette inkább a narancslét választom. Nem egyedül élek, hanem a szüleimmel, de azért az ilyen balesetek előfordulnak a legjobb háztartásban is. Itt viszont más a helyzet, hiszen ha valami megromlik, nem kell kidobni, megsemmisül önmagától. Így jártam a tegnap vásárolt szendvicsemmel is, amiről nagy naivan azt hittem, jó lesz még ma reggel is, ha eltárolom a megfelelő dobozban. Nos, nem volt igazam. Mielőtt beleharaphattam volna, pixelekre esett a kezemben, így éhen maradtam Sad

Első döbbenetemből felocsúdva megszületett az elhatározás, hogy letámolyogjak megtölteni a hasamat. Ehhez rendelkezésemre állt a megfelelő anyagi fedezet is, így semmi sem állhatott az utamba, hogy jóllakjak! Így hát az utcán kötöttem ki, hatalmasakat ásítozva lépdeltem végig a lakóépületek között, és lázasan keresgéltem az első szimpatikus vendéglátóegységet. Egy jó darabig sikertelen voltam, így az operation failed felirat lebegett lelki szemeim előtt. Ám nemsokára rájöttem, hogyan lehetne megfordítanom kétségbeesett helyzetemet. Az orromra kell hallgatnom! És valóban, a levegőbe szagolva megéreztem az ínycsiklandó illatokat, sasszemem pedig alulmaradt ezúttal. Követtem hát, és nemsokára elém tárult egy vendéglő. Boldogan reppentem be, és foglaltam helyet egy szabad asztalnál.
- Excuse me, ha bőséges reggelit szeretnék, akkor mit ajánlasz? ^^ - kérdeztem a mellettem elhaladó pincérlányt, és kezemmel közben finoman megérintettem a karját, hogy biztosan rám figyeljen.

by **Michiko** Szomb. Szept. 06 2014, 11:18

// Bocsánat >.< (Michi karit felejtette el, nem a küldit xD ) //

Már órák óta ültem egy szépséges tavacska mellett. Inkább volt a szafari kialakított dísze, mint halászható mobok halmazának lelőhelye én mégis ezt a helyet választottam és azt hiszem ezért kellett megélnem azt, amiért még mindig egykedvűen tartom a kezemben a hosszú pecabotot. Nem vagyok nagy halász, ezt is csak azért próbáltam ki, mert azt mondták, hogy nem kell bántanom a halacskákat. Eddig, a kiképző tiszt urat leszámítva semmit sem fejlődtem és ebben én vagyok a hibás. Eddig ugyan elvállaltam pár kisebb küldetést, de mind olyan kategóriába volt sorolható, amit a többiek biztosan csak "kiegészítőként" emlgetenének, én azonban ezeket szerettem a legjobban. Egy kedves njk néni házát kitakarítani és élvezni, hogy segíthetek neki és nem engem kell pesztrálgatni, mint kint kellene, vagy éppen gyomlálni, főzni, mosogatni, rőzsét gyűjteni, eladni virágokat játékosoknak, ilyenek. Ezekért sosem kaptam szintet növelő "e-ex-pé"-ket de helyettük sok különleges ételt meg italt kaptam vagy pénzt, amiből vehettem magamnak, vagy megszállhattam egy közeli fogadóban, vagy ruhát vehettem. Egyszóval megdolgoztam a magam ellátásáért és már ez önmagában elragadó volt. Örültem annak, hogy eltarthatom magam, nem is kívántam többet. Tudtam azonban, hogy " ha nem akarok meghalni, akkor fejlődnöm kell" így megpróbálkoztam a szafarival. Ez nem tűnt olyan vérmesnek, mint egy nagyobb küldetés vagy párbharc, amire gondolni sem szerettem soha. Még ha nem is fáj, az nekem rossz érzés. Biztosan nem tudnék bántani, még játékból sem senkit. Képtelen lennék rá. Tulajdonképpen taán ez a tulajdonságom volt az egyik oka annak is, hogy a horgomra nem raktam csalit. Csupaszon dobtam be a gyönyörű tóba. Kínai kert és zen buddhista motívumok övezték, mennyei királysághoz méltóan berendezkedve. Órákig keresgéltem mire rátaláltam erre a gyöngyszemre itt a mobok és halak világában. Itt még nem is "biztonságos". Úgy mint egy védett övezetben.megsebesíthetnek de ez volt a szépsége ennek az eldugodt helynek. Varázslatos volt és veszélyes. Kockáztatnom kellett ahhoz, hogy megízlelhessem ennek a világnak egy újabb, talán az eddigi legszebb tavát. Elárasztott a béke, boldogan ültem ottan egy hevenyészve odahordott fatörzsön, a kezemben a bottal és elmerengve a látványban. Nem volt fontos, hogy üres kézzel térek haza, mert élmény volt minden perce. Majd megírom. Egy aprócska dallam már körvonalazódott is bennem a látvány hatására.

by **Ryuninji Ren** Pént. Szept. 12 2014, 22:25

Megint szafari, egy újabb vadászat hűséges petemmel, aki jelen pillanatban mellettem hasal a földön. Madár létére utánoz, próbálja elsajátítani a lapos kúszás művészetét, ami ilyenkor full hasznos tud lenni. Csak azért nem szólok neki, hogy a levegőből sokkal hatékonyabban tudna vadakra lecsapni, mert baromi poén, ahogy a földhöz lapul és vergődve próbál előrébb araszolni így… kezek híján, hehe..
~ Ott vagyunk má’?!~ türelmetlenkedik
- Még nem, de már majdnem… kússz tovább – felelem és próbálom elfojtani a kuncogásom… nem is előre nézek, hanem rá. Azt kívánom, bár lenne nálam fotókristály vagy valami, amivel videót készíthetnék róla. A videó sokkal jobban visszaadná ezt az élményt, mint egy fotó, hehehe…
Tovább kúszok, Regi vergődik, majd rövid szünet. Kidugom a csinos kis buksimat a magas fűből, hogy körülnézzek… Reginald is így tesz, mint egy teleszkóp, úgy működik az a hosszú nyaka. Szinte már hallom a fejemben azokat a gépies hangokat minden. Nagyon furcsa, hogy most nem az idegeimre megy, hanem szórakoztat. Megőrizhetné eme jó szokását még egy darabig Rolling Eyes

Tehát felpillantunk és a prédánk pont velünk szemez. Mintha ugyan az járt volna a fejünkben Suspect

Ez nekem itt már gyanús… remélem nem cserélődik fel a vadász és vad szerep Suspect

Ez egy igazi albínó nyuszika ijesztő vörös szemekkel és fehér szőrzettel. Elég szívás, ha nincs pigment. A vörös szem egyáltalán nem menő.
- Te jobbra, én balra! Győzzön a jobbik – közlöm Reginalddal az ötletemet… hehehe
~ oké vaze’!
- o.O – rendes elképedek… nem azon, hogy balra indul el, hanem hogy nem ellenkezik Suspect

Ez mostanában, illetve Chibi-chanék után elég sűrűn előfordul. Nem hittem volna, hogy próbálja is tartani magát a szavához Rolling Eyes

- Pfffffhhfff- próbálom elfojtania nevetésem amit a kúszó főnix képe idéz elő. Mint egy partra vetett hal, úgy ficánkol és próbál minél gyorsabban előrejutni
~ Mi va'?!
- Se….semmi
~ Baaaka >.< ~ szól be és vergődik tovább… istenem, adj egy kamerát… ezt senki nem hiszi majd el nekem, hehehe. Na de irány előre, még a végén ő fogja el a zsákmányt, míg rajta nevetek, azt pedig nem hagyhatom….

by **Argo** Szomb. Szept. 13 2014, 12:14

/Jay kérésre kilépett. Ichiro kiesett.
Határidő ezúttal szeptember 19./

11:20

Anatole
Persze, ilyenkor valóban a monotonitás a legjobb. Viszont néha a Sors nem pont így gondolja, és csakazértis alapon beleszól a dolgok menetébe, mint most is.
-Nalám, nalám... -még kicsit talán hasonlít is egy bizonyos ember "yare-yare" hümmögésére, ez viszont női hangon szólal meg, nem messze tőled. Hürrem az, aprócska fehér ruhácskában, bár ez tőle már annyira megszokott látvány, mint a te fazonra nyírt szakállad. Kezében még a kasza is csillog, de egyáltalán nem úgy tartja, mint aki támadásra készül.
-Anatole-sama. Szívélyes üdvözletem. Ugye, nem zavarok? :] -mosolyog félredöntött fejjel, de nem lép közelebb hozzád, sőt, ha ellenségesen méred végig, vagy bármi jelét adnád ennek, még a kaszát is eltünteti szó nélkül.
-Én csupán fejlődni jöttem egy kicsit. Nem sok hiányzik az új szinthez. De persze mehetek máshova, ha feszélyezem. Előtte viszont, ha már így összehozott minket az Isten, megérdeklődném, hogy van a kis kóbor macska, akit hazahoztam legutóbb? :]

Michiko
Neked is társaságod akad, még ha másmilyen is, mint amire számítottál. Hisz a te esetedben nem ember a látogatód... illetőleg humanoid, de nem tartoztok egy fajba.
Ő ugyanis egy Vándor Elf.
Nem köszön, nem tesz semmit, csak néz rád tágra nyílt szemekkel. Ezzel baj még nincs is, de lábai előtt a víz felszínén valami furcsa lény szintén mocorog. Ezt legfőképp abból állapíthatod meg, hogy indikátor is jelzi az ott létét. Mind az elfnek, mind a vízen lebegő akárminek vörös színűen forog a levegőben.
Az elf végül előveszi az íját, de egyenlőre még csak céloz rád, nem lő. Még nem kerültetek harci helyzetbe, de a jelek szerint pont a határon tartózkodsz, hogy csata bontakozzon ki közöttetek.

Ren
A nyúl persze észrevesz titeket. Egy vergődő csir.... akarom mondani, főnix bizony zajt csap a fűben, kezek híján, egy nyúl érzékei pedig arra vannak kiélezve, hogy időben észrevegye a közeledő veszélyt. Nosza, már pattog is tova sebesen, egészen addig, amíg a bokrok mellé nem ér. A vörös róka olyan sebességgel csap le rá, hogy nyuszinak esélye sincs, és pixeleire esik végül, megadva magát a sorsának.
A róka pedig észreveszi a vergődő főnixet is, rád viszont nem figyel. Úgy tűnik, sebzett állatnak tekinti - bár kérdés, egy sebzett állat hogy viselkedne pontosan a digitális világban -, és hasonló laposkúszásban már el is indul felé.

Silver
A pincérlány, aki mellesleg játékos is az indikátora alapján, döbbenten fordul vissza hozzád. Valószínűleg azon van meglepődve, hogy ilyen későn reggelit kívánsz ebéd helyet. El is pirul, üres tálcáját maga elé emeli, ahogy azt az animékben szokták és csillogó szemekkel néz rád.
-Én... izé... én... -úgy tűnik, nem sokszor szokták az ő véleményét kikérni, hisz igencsak belepirul, mire képes egy összefüggő mondatot alkotni. -Hát... van ízletes bacon, tojás, toast, sajtos melegszendvics, kukoricapehely...
És úgy tűnik, jobb híján a különböző nemzetek átlag reggelijét sorolja fel.

by **Anatole Saito** Hétf. Szept. 15 2014, 00:09

- Egy cica, két cica, hajj, négy cica, hat cica, nyal. Aldo, mondd hová lett a vaj? - A szövegírás... igen, határozottan mindig is ez volt a gyengém a zeneszerzésben... - Cica-mica gyere ki, ég a bundád idekint! Kapsz pörölyt a nyakadra, majd Aldo a gigádat harapja! Szabad-e locsolni, vádmácská? - S azzal a lendülettel már zúg is a teli tömlő víz az üregbe, ahol a vadmacska mob rejtőzik. Akárcsak az ürgeöntés. És ha a vadmacska hasonszőrű jószág, mint a közönséges házicica, akkor bizony nem fog örülni annak, hogy összevizezem nemes bundikáját. Azonban csak egyetlen út vezet ki az üregből, Aldo pedig izgatottan, megfeszült izmokkal lesi a kijáratot. Éjfekete bundáján barnás mintázat kezd felsejleni, amit azt jelenti, hogy bármelyik pillanatban átváltozhat tigrissé. Még mindig nem tudja kellőképpen kontrollálni a váltást, de legalább próbálkozik. A víznek azonban megvan a kívánt eredménye, s a riadt vadmacska úgy tör elő az üregből, mint a puskagolyó. Aldo résen van, s ahogy utánaugrik, még a levegőben alakot ölt a benne lakozó nagymacska és már tigris alakban veti rá magát a zsákmányra. Ironikus, hogy pont egy másik macska tudta ennyire felhergelni, de már azt is eredménynek könyvelhetem el, hogy egyáltalán hajlandó vadászni. A szafariban töltött idő eredménye, hogy kénytelen volt rájönni: itt nem fogok mindent kénye kedvére tenni és a finom falatokért igen is meg kell harcolni, nem repül a szájára a sült galamb. Ráadásul most az erdőt térképezzük fel mobok után kutatva, így kénytelen nagy kedvencéről, a halról is lemondani.

Sosem gondoltam volna odakint, hogy valaha vadmacska húsát fogom enni, azt viszont még kevésbé hittem volna, hogy Aldo - immáron ismét kiscica alakjában, telezabálva horpaszt - ilyen jót fog falatozni egy másik macska húsából. Hiába, nála nincsenek morális kérdések, mindenesetre én azért nem fanyalodnék rá az emberhúsra még idebent sem. Azonban váratlan társaságunk érkezik, s ami azt illeti, a kasza csöppet sem teszi bizalomgerjesztővé a leány küllemét. Szerencsére egyetlen rosszalló pillantásom elegendő ahhoz, hogy eltűnjön a kis piri kezéből a fegyver, az indikátora viszont továbbra sem teszi kívánatos vendéggé.
- Üdv neked is. Mondanám, hogy nem zavarsz, s ez így is van, viszont hazudnék, ha azt mondanám, szívesen látlak köreinkben... - bökök az indikátora felé vádló tekintettel. Ahogy azonban tovább folytatja a csevegést, rá kell jönnöm ki is ez a leány és miért tudja a nevemet. Na nem mintha olyan nagy titok lenne és elég helyen szerepeltem már közszemle előtt ahhoz, hogy ne legyek ismeretlen. Én viszont nem ismerhetek fel mindenkit azonnal, akit egyszer láttam csupán. Azonban az mindenképpen furcsa, hogy ő is pont itt jár. - Áhh, Hürrem, igen. A kiscica köszöni jól van. Én pedig ismételten köszönöm, hogy egyben hazahoztad. Egy kis vadhúst esetleg? - kínálom meg a maradék sülttel. Szándékom szerint még ejtőzni kívánok az ebéd után, addig talán szóba elegyedhetünk és jobban ki tudom kérdezni ezt a fura lányt.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Szept. 18 2014, 19:21

Rendesen ráfeszülünk az albínó nyuszira, csak mert nem tetszik ahogy rám néz, meg úgy a szeme sem… trééé a vörös szem, ez nem vitás, bezzeg a kék Cool

azok közül is az enyém, na az nagyon menő Rolling Eyes

Tehát mind a ketten megközelítjük, győzzön a jobbik alapelven, de Reginald kúszási technikája rettentően messze van a tökéletestől. sőt, talán még magától a kúszástól is, bár ő ezt annak nevezi… Ebből adódóan a nyuszika észlel minket, pontosabban őt és már szalad is el. Nos, ez engem nem zavarna, már nyúlnék is a képességemhez, hogy élő rakétaként száguldjak felé,hogy elkapjam a grabancát. Célzok, bemérem az áldozatom és már el is könyvelem a győzelmem amikor
- o.O – egy nyomi róka elkapja a nyuszimat. Az én, fincsi nyuszimat, amit ki nem nyírnék, de valakivel elvégeztetném ezt a feladatot, hogy megehessem.
- A kis mocsok >_< - suttogom, hogy el ne ijesszem.. Ha már a nyuszi nem lehetett az enyém, hát akkor ez a róka lesz a zsákmány… megenni nem fogom, de megy a vitrinbe… kitömve ˇ^ˇ

A tetejébe még csak rám se bagózik… itt nézek rá full fenyegetően, de komolyan. Ha most egy mási playerre néznék így, az tutira felpofozná magát, hogy engem megkíméljen a fáradtságtól, de ez a mob >.>
Reginald ezen idő alatt észre sem veszi a korábbi célpont eltűnését. Minden erejét abba adja bele, hogy „kússzon”. Emlékszik a pontos helyre, már csak oda kell érjen. Én meg csak lesek, hogy simán figyelmen kívül hagynak újfent és a főnixem közelébe merészkedik az a rusnya állat ˇ^ˇ

- Psssszt… Regiii! – suttogok, próbálom felhívni a figyelmét anélkül, hogy elijeszteném a rókicát.
~ Hagyjá’! >.< ~ nesze nekem…. hmph…. nem is érdekel, majd megtudja, miután belemélyeszti a teljes fogsorát a szárnyacskájába. Egy sima vad nem okozhet benn nagy kárt, ha mégis, még akkor is ott a képessége, ami halhatatlanná teszi a nagyszájút. fogom magam és leülök törökülésbe, hogy nézzem a műsort… vajon mi sül ki ebből? :O

by **Silver** Pént. Szept. 19 2014, 18:40

Hűha, sok mindenre számítottam, de erre nem igazán. A Miss arca egészen elvörösödött, az arcát pedig rövid úton el is takarta a kezében lóbált műanyag tálcával. Nem tudtam mire vélni a viselkedését, oldalra billentett fejjel néztem rá. Azért ennyire ijesztő nem lehetek, vagy mégis? Elkaptam a kezem a karjáról, és mentegetőzve emeltem magam elé, jelezve, hogy nem szeretnék ártani neki. A feje felett zöld indikátor virított, így bátorkodtam hozzászólni újra.
- Uhm... jól vagy? Szükséged van valamire? - kérdeztem kissé aggódva, pánikkal teli hangon. De hát csak nem csináltam semmi rosszat azzal, hogy megérintettem, csak meg szerettem volna kérdezni, hogy mit ajánl :/ Ilyet még nem is tapasztaltam, pedig nem először, és nem is utoljára járok étteremben, cukrászádban, kávézóban és effajta helyeken, sőt egy időben elég sokszor ettem ilyen helyeken, még középiskolásként, egy-egy verseny után a csapattal. Akkor voltak olyanok, akik még ugratták is a lányokat, ha éppen jó hangulat volt, és azt hiszem akkor is valami oilyesmi reakciót láttam tőlük. De én... hát nem is a popsijára csaptam rá, hanem csak a felkarját érintettem meg finoman. Seriously strange Suspect

Szerencsére a Miss végül választ adott a kérdésemre, bár az túlzás, hogy sokat segített a dilemmámban. Ilyenkor nem szokott lenni valami standard ajánlat, amit az olyan bizonytalan vendégeknek ajánlanak, mint amilyen én is vagyok? Hmm... Még egyszer nincs értelme megkérdezni, hogy mit ajánl, kénytelen leszek választani abból, amit felsorolt. Legalább leszűkítette a választási lehetőségeimet.
- Legyen akkor... pirítós tükörtojással, ha lehet - igyekeztem biztatóan rámosolyogni, hátha sikerül valamennyire pozitív képet keltenem magamról, és nem úgy fog a rendelésemmel távozni, hogy füstölög magában, hogy milyen udvariatlan vendég is jött be az ajtón az imént. Nehéz kiigazodni a lányokon, bizony nehéz...

by **Argo** Pént. Szept. 19 2014, 22:13

//Michiko kap 500 szót. Vigyázat, mert 750 ezúttal nincs.//

Anatole
-Nyugalom. Nem minden vörös született szándékosan. De vagy én, vagy a másik...
Legyint, ahogy elkapta az indikátorát vizslató tekinteted. Igaz, a végén ő is inkább lesüti a szemeit, az arcán nem igazán látni a mosolyt - inkább azt a tipikus megbánást, mintha az futna át az agyán, hogy talán tényleg jobb lett volna meghalni, ha így elítélik az indikátor színe miatt. Ám végül egy hajdobás hátra, elegánsan, rendíthetetlenül Hürremes stílusban, hogy visszanyerje az előbbi önmagát és mosolyogva a macskára nézzen.
-Nahát, egy másik cica? Ő kicsoda? :3 -csillog a szeme, mikor az ejtőző Aldot lesi. Az viszont, utána, látszik, hogy kínálásod kicsit meglepi, talán az iménti mondatod miatt, miszerint szívesen nem látod a környéken. Kicsi hezitálás után, mintha mérlegelné, valóban maradhat-e, végül kinyújtja a kezét és kissé meg is hajol... illetőleg pukedlizik, mint a francia udvarokban réges-régen.
-Nahát, köszönöm. -mosolyog, a szokásosnál kedvesebben, de még nem ül le.

Michiko
Mivel nem csinálsz semmit, a vizen lebegő akármi tovább úszik feléd. Mikor közel ér, már meg is látod a nevét: Ördög Ujja. Ha olvastad valaha is a Bestiáriumot, tudhatod, mit művel a jószág.
Kezd szédülni a világ. Az elf továbbra is mozdulatlanul figyel a patak túlpartján.

Ren
Ej-ej. Idomárként úgy kéne védened a petet, ahogy ő véd téged, nem igaz? Hát, így bizony az a róka elkapja szegényke grabancát, legalábbis ha Regi ennyire nem figyel. A fogak valóban belemélyednek a tollacskákba, és valóban kezd is csökkenni a főnix életcsíkja. Aztán visszatöltődik. Majd ismét gyengül. Ismét töltődik. A jelek szerint a képességgel semmi gond. Medig élvezed viszont a műsort? :3

Silver
A lány úgy belemerült a gondolkodásba, hogy miféle reggelik vannak még, hogy igazából a rendelésedet is alig hallja meg. Mikor eljut az agyáig, hogy a választás már megtörtént, ismét elvörösik, meghajol, közli veled, hogy értette és már intézkedik is, majd megfordul, hogy jó alaposan elbotoljon a lábában és hasra essen.
Akár segítesz, akár nem - a többi vendég nem fog megmozdulni, inkább csak mosolyognak, hogy a "lány már megint hozza a formáját", felkel és besiet a vendéglőbe. Nem telik el sok idő, talán tíz perc se, és kihozza a reggelit, egy darabig. Ugyanis ismét elesik, és a tálca hatalmas csattanással esik a földre, míg az étel nagy része pixeleire is robban.
-Olyan szerencsétlen vagyok D: -sírja el végül magát a lány, és könnyeivel küszködve felkel ismét a földről. -Elnézést, máris hozok egy másikat...

by **Anatole Saito** Szomb. Szept. 20 2014, 13:18

Na igen, ha akarnám, akkor egyetlen érintésbe kerülne és magam is csekkolhatnám egy emlékkép felidézése révén, hogy miért is lett vörös az indikátora. Azonban ezt sosem tettem még meg, sem Kazunál, sem Tachinál, pedig rájuk aztán pláne kíváncsi lennék. Mindösszesen arról van szó, hogy nem kívánom kitenni magamat semmiféle borzalomnak. A képességem mellékhatása, hogy az emlékképek felidézése során az alany bőrébe bújok és az ő szemszögéből, az ő érzésein keresztül élem meg a történteket. Na már most ki szeretne átélni egy gyilkosságot éppen úgy, hogy ő az elkövető? Hát én biztos nem fogom tönkre vágni magamat pusztán kíváncsiságból...
Megfordul a fejemben, hogy nem árulom el a macskám nevét. Némi hezitálás után azonban mégis úgy döntök, hogy e téren nincs félni valóm, hiszen a macska eddig is elpártolhatott volna mellőlem, ezután sem fog csupán azért, mert valaki a nevét hallatva próbál hízelegni neki. - Aldonak hívják és a szafariban ő a társam. - Válaszból meg legyen ennyi elég. A kérdésére megkapta a megfelelő információt, szószátyárkodni meg nem fogok, pláne, hogy nem is kérdezett többet.
- Öhm, várunk még valakire? - pillogok értetlenül a lányra, mivel bár megköszönte a meghívást, és mivel nem utasította el szavakkal, ezért úgy veszem, hogy el is fogadta, mégsem ül le és nem is vesz az ételből. A teátrális köszönetnyilvánítás azonban szintén furcsa, de ha már ennyire megadja a módját, akkor bizonyára csak arra vár az illemnek megfelelően, hogy hellyel kínáljam. - Foglalj helyet nyugodtan! - Ha már nem küldtem el a búsba és az indikátora cikizését sem vette olyannyira zokon, hogy verbálisan visszatámadjon, akkor már nem mindegy, ha leül kicsit csevegni?

by **Ryuninji Ren** Szer. Szept. 24 2014, 19:56

Az egyik szórakozásomnak lényegében lőnek, mikor feltűnik a színen egy róka és kinyírja az ÉN prédámat… egy fincsi, fehér nyuszit. Vadásztársam, a hírhedt és goromba főnix, alias Reginald ebből mit sem vesz észre, mert engem utánozva próbál kezek nélkül kúszni a földön. Vergődés ez, a szó legszorosabb értelmében, azonban elég viccesnek találom, ezért nem szólok neki, majd csak rájön magától mennyire röhejes az, amit csinál…. vagy nem Rolling Eyes

A rókica az új célpont Suspect

erre ő ügyet sem vetve rám célba veszi bőszen kúszó cimborámat. Egy pillanatig sem gondolkodom el azon, hogy esetleg szóljak-e neki Rolling Eyes

Veszély nem hinném, hogy fenyegeti, nem kezdő, picurka pet már, a képessége neki kedvez, csak neki….
Felülök törökülésbe és vigyorogva figyelem mi sül ki ebből, vajon megijed? Vagy észre sem veszi? Tőle még ez is kitelik, mondván nem foglalkozik ilyen apróságokkal.
várok, várok és várok a pillanatig… Regi nem veszi észre a kis vöröst, aki kap az alkalmon, közelebb sompolyog és harap \o/
~ Miva’?! o.O ~ lepődik meg, egyből felpattan és értetlenül néz rám, de én csak röhögve fetrengek a magas fűben. Nagyon vicces látvány, ahogy körbe-körbe pillant, a pici róka meg ott csüng a hosszú nyakacskáján, még véletlenül sem eleresztve azt…
- Heheheh… úgy tűnik,hogy levadásztak pfffhehehhe – próbáltam elfojtani nevetésem több-kevesebb sikerrel.
~ o.O ~ na végre… észrevette fogait belemélyesztő állatot és rázni kezdi az egész testét jobbra-ballra, hogy eleressze őt támadója… Én pedig csak ekkor gondolkozom el egy érdekes dolgon Suspect

Egy sima mob nem szokott egy másik mobra támadni csak úgy Suspect

Lehet, hogy e jószág is valakinek a petecskéje lenne?
~ Hagyjáááá’!!! hagyjá’ hagyjá’ hagyjáááááá’!!!!! ~ próbálkozik tovább lerepíteni magáról… ha sikerül neki, akkor a róka elé állok,mielőtt széttépné…
- Állj, ne bántsd… még \o/
~ Ghhrrrrr…. >.< - próbálkozom a visszatartásával, ami egyre nehezebb…
~ Menjél innen >>.<< !!!

by **Argo** Pént. Szept. 26 2014, 13:16

Anatole
Talán picikét félreérthető voltam, hiszen Hürrem az ételért nyújtotta kezét, és el is vette. Talán csak ez az új stílus kavart meg kissé engem is, mindenesetre. A hölgy szélesen elmosolyodik, a jelek szerint őszintén, mikor a macska is bemutatásra kerül.
-Szóval Aldo. Egyszer találkoztam egy ugyanolyan nevű kutyussal is. Vizsla volt, azt hiszem.-cseverészik. -De én mindig is macskás voltam inkább.
Félelem nélkül kóstol bele végül a vadhúsba, és elégedett hümmögése alapján ízlik neki az étek. Talán picit se fél attól, hogy akármi mérget vagy hasonlót csepegtethettél volna rá - bár erre alkalmad se igen lett volna, hisz nem tudhattad előre érkezését. A kérdésedet is hallja, de természetesen előbb lenyeli a falatot, hogy válaszolhasson.
-Hacsak a kis Saya sem tekereg erre, részemről nem. -azzal leül egy halk köszönöm után, nem finnyáskodva, törökülésben, de tisztes távolban tőled, hogy kényelmesen érezhesd magad te is.
-Hmm... mennyei ez a hús. Szabad kérdezni, mennyi jártasságponttal sikerült elérni? :3

Michiko
Elájulsz, de valószínűleg mind a ketten elmentek, mire magadhoz térsz. Minden rendben, nem esett bajod. És a jövőben sem ér semmilyen változás.
//Michiko kérésre kikerült a küldetésből//

Ren
A róka nehezen, de végül elereszti a főnixet, és mikor Ren is feltűnik számára a színen, elillan a magas fűben, mintha soha ott se lett volna. Még hallhatjátok egy darabig távolodó lépteinek hangját, majd ez is elhal. Ha valóban pet volt, valószínűleg a gazdájához rohant vissza, ha pedig nem, akkor nincs ebben semmi érdekes. Talán.
Ha gondoljátok, nyugodtan kövessétek a csapását, elvégre, a nyom még látható egy darabig a kissé szétváló fű képében. Ez a csapa pedig az erdő felé vezet. Vagy akár vadászhattok is tovább, hát ha találtok még nyulat. Minden rajtatok áll, elvégre, Regi végül megmenekült. Bár őt is maximum a 18-as boss tudná szétpixelezni egy időre Razz

Silver //500 szó//
A lánynak végül sikerül egyedül felállnia és beszalad az étterembe, miközben a vendégek elkezdenek pusmogni, többségük még kuncog is, sőt, olyan is akad, aki fogadást köt, hogy megint elesik-e. Végül megjelenik pár perc múlva a friss étellel, de olyan óvatosan halad, ahogy csak tud, és végül el is ér hozzád, hogy épségben lerakhassa a rendelésed.
-Még valami, uram? Embarassed

by **Anatole Saito** Pént. Szept. 26 2014, 14:08

És láss csodát, valóban elkezdünk csevegni... Miután vesz az általam kínált ételből, tisztes távolságban tőlem lehuppan mellénk. Mondhatjuk úgy is, hogy hálás vagyok azért, mert betartja ezt az íratlan és furcsa etikettet, bár gondolom hozzászokott már a távolságtartáshoz az indikátora miatt. Az a helyzet, hogy nem tűnik olyan gyámoltalan lánykának, akiből ne nézném ki, hogy tud rossz fát is tenni a tűzre. Persze a gyilkosságot nem pecsételhetjük meg ilyen enyhe kifejezéssel.
A macskás dologra csak bólintok, én magam is sokkal inkább vagyok macskapárti. Pontosan azt kedvelem a macskákban, ami nincs meg a kutyákban: A ravaszságot, ahogy képesek úgy elérni a céljaikat, hogy közben kihasználnak, mégsem tudsz haragudni rájuk és persze okosak. Szerintem okosabbak is, mint a kutyák. A kutyáknak pont az okozza a vesztüket, hogy nekünk, embereknek akarnak megfelelni. A gazdát előrébb helyezik, mint saját magukat. A macskák sosem esnének ebbe a hibába, ezért életképesebbek és önállóbbak. Persze csak szerintem.
- Saya tudtommal otthon van - nem most nem fogom csekkolni a minimapomat, hogy valóban így van-e, ha el akarta volna rabolni, akkor azt megtehette volna akkor, mikor hazahozta - és a helyettesem viseli gondját. Ami pedig a főzésemet illeti, egyre jobb. Sokat halászok és vadászok, így egyre többször próbáltam meg magam elkészíteni a fogásaimat. Most már egészen jól megy és nem szorulok más főzés jártasságára. Így önállóbban azért mégis csak kézenfekvőbb. És köszönöm a dicséretet.
Kicsit még feszengek ültömben, aztán végül csak előhozakodok a számára már biztosan rettentően unalmas kérdéssel. - Hogy szerezted? - Kérdezek rá egyértelműen az indikátorára pillantva. Jobb túlesni már most az elején ezen.

by **Ryuninji Ren** Szer. Okt. 01 2014, 17:01

A hasimat fogva nevetek, röhögök a petem reakcióján. Rázza azt a szegény rókicát, aki makacsul tartja magát. Nem akarja elengedni a prédáját, még akkor sem, ha az nyilvánvalóan erősebb…. Biztos nem szeret veszíteni, olyan mint az a nagy madár, akin csüng, hehe…
A műsort elnézve jól szórakozom, és egy pillanatra eszembe jut, hogy sima mobok nem ölnek mobokat. Mi van akkor, ha ez itt egy pet? Ha Reginald kinyírja akkor lehet, hogy bevörösödöm Suspect

Ezt nem hagyhatom, csak természetes, hogy vigyázok a jó híremre… ez az indikátor még csak sárga sem volt, nemhogy vörös és nem is lesz…. soha ˇ^ˇ

A főnixem vad csapolódásának, forgásának hála sikerül leráznia a picike négylábút, épp időben lépek közbe és igyekszem távol tartani tőle. Az indikátorom színe szent, nem ölhet… nem szabad Suspect

Akárhogy ellenkezik, nem engedem. Ugyan olyan erősek vagyunk, de én rendelkezem súlyemelés jártassággal, ennyi előnyöm van, pont elég… nem bír velem Cool

~ Engedjéééél!!! >.< ~ próbálkozik, de hiába. Eközben a hálátlan róka fogja magát és lelép. csak úgy…. jó, nem várok köszönetet tőle, de legalább maradhatna, hogy alaposan megvizsgáljam… mert ha… Rolling Eyes

mob, akkor lecsaphattam volna Rolling Eyes

~ Megszökik!!!! O.O
- Akkor menj utána -.- - engedem el hírtelen, mire orra bukik, heheheh
~ Baaaka!!!!! >>.<<~ nem sokat foglalkozik velem. Szárnyaival vadul csapkod, emelkedik, reppen a pici állat után, mert megszégyenítette Rolling Eyes

- Hééé, ne bántsd… még!!! – szólok utána, azonban meg sem hall… Nem tehetek mást, robogok a róka után, arra amerre ment, nem hagyom magam. Ugyan olyan gyorsak vagyunk, mindössze ő repül, én futok. Mindkét „útvonalon” vannak akadályok… remélem én érek oda előbb, ha nem, hát lehet a képességemmel tessékelem odébb agresszív ,tollas kakadumat

by **Silver** Szer. Okt. 01 2014, 19:42

Nyakamat behúzva rezzentem össze, ahogy a lányka elvágódott, és már pattantam is fel, hogy segítséget nyújtsak szegénynek, de mire eljutottam volna odáig, hogy mellélépjek és felsegítsem, addigra már ő is talpra állt, és elbotladozott a reggeliért. Kicsit tétován ültem vissza a helyemre, sokáig bámulva a felszolgáló hűlt helyét. Aggódtam miatta, és meglepetten vettem észre, hogy empátiámat senki sem osztja, csupa kárörvendő mosolyt, tekintetet és összesúgást tapasztaltam, ahogy körbenéztem. Horrible, just horrible... Egészen dühítő volt ilyesmit látni, de türtőztettem magam, és csupán az öklömet összeszorítva bámultam magam elé a fogamat csikorgatva. Végül vettem egy mély levegőt, és hátradőltem a székemen, miközben türelmesen várakoztam az egyszerű, de laktató étekre. Nem is kellett hozzá sok idő, hogy visszaérkezzen a Miss, én pedig barátságos mosollyal fogadtam az érkezését egészen addig, amíg nem észleltem a közelgő katasztrófát. Sajnos annyira gyors nem vagyok, hogy a rossz lépés megpillantásától a baleset bekövetkeztéig eltelő nyúlfarknyi időszakban felpattanhassak és elkapjam akár a lányt, akár a tálcát, de legalább most gyorsan ott tudtam teremni mellette. Hozzáérni mégsem mertem, kicsit tehetetlenül guggoltam le mellé, de ő megint úgy elszaladt, hogy hozzá sem tudtam szólni. Meglehetősen szerencsétlennek éreztem magam, pedig nagyon szerettem volna segíteni rajta valahogy és megvigasztalni. Nem úgy, mint ez a sok tuskó itt körülöttem >.>
- Nem tehet róla, ha ügyetlen! Nem látják, hogy szegénykét mennyire megviseli? Mindez maguk miatt van, mert kinevetik és bűnösnek állítják be, mintha valami rosszat tett volna! Nevetség tárgyává teszik, fogadnak rá, de vajon fordított esetben hogy éreznék magukat?! A gyengébbet könnyű bántani, de egy igazán erős ember nem tesz ilyet! Mert nekik nincs miért azzal takargatniuk a gyengeségeiket, hogy a még gyengébbet piszkálják... - pattantam fel immár ingerülten, és osztottam ki habozás nélkül a lányon kuncogó, kárörvendő társaságot. Felbosszantottak a viselkedésükkel. De mit is várok egy olyan népségtől, ami egész nap a számítógép előtt ül, nincsenek valódi barátaik, és a gyerekkori lelki sérelmüket töltik ki ezen az ártatlan leányon, visszaadva valamit abból a szociális elszeparáltságból, ami őket érte... Füstölögve ültem vissza, és mikor újra megjelent a pincérlány, immár teljesen készen álltam rá, hogy az első gyanús mozdulatra odapattanjak és megfogjam. Nem volt rá szükség, szerencsére.
- Lassan járj, tovább érsz - kacsintottam rá kedvesen, miközben a tányér az asztalomra került ezúttal épségben és egészben - Jól vagy, nem ütötted meg magad? Ne haragudj, hogy az imént nem tudtalak felsegíteni - kérdeztem aggódva, és most hezitálás nélkül lágyan megérintettem a kezét - You must know, hogy bárki bármit mondjon, nem kell szégyellned magad, mert elestél. Állj fel, mosolyogj, és ne törődj azokkal, akik kinevetnek. Ha más nem, én biztosan bátorítani foglak, hogy láthassam a legszebb mosolyod - mondtam a lánynak, miközben elhatároztam magamban, hogy egészen biztosan vissza fogok ide térni minden nap, és itt fogok enni, hogy biztathassam és láthassam mosolyogni, nevetni. A szép arcocskájáért bármi megérte volna nekem.
- Oh, és nagyon köszönöm, amibe ennyi energiát fektettek, az kétszer ízletesebb, mint bármi más. Már csak egyvalamit kérek: a nevedet ^^ - kértem, és ezzel együtt elengedtem a kezét is. Az ételnek még nem láttam hozzá, nem szerettem volna udvariatlan lenni és máris megtömni a bendőmet. Pedig ínycsiklandó illata volt, pajkosan bizsergette az orromat a tojás aromája.

by **Argo** Csüt. Okt. 02 2014, 14:30

11:40

Anatole
-Helyes. Amióta az a Kaszás megjelent a kút felett, megőrült a város. Túl sok borzalmat látott, jobb, ha egy darabig otthon marad.
Lassan eszi a húst, kiélvezve annak minden zamatát, mikor pedig örömmel konstatálja, hogy a kislány biztonságban, még a tekintete is megváltozik. Nem tudom másképp leírni: őszintévé válik. Legyen akármilyen, felvágós vagy önbizalommal teli, a kislányért ő is ugyanúgy aggódik, mint bárki más. Talán a női ösztön kerekedett felül a viselkedésén, ahogy tekintete elréved a föld felé.
Kérdésedet mégis érti azonnal, talán valóban már untig sokszor kellett elmesélnie a történetet. Talán ezért vesz mély levegőt és fogja rövidre, nem tagadva a hangsúllyal sem, hogy Anatole nem téved, ezt már valóban sokszor kellett mondania.
-Önvédelem. Egy lány meg pár fiúja volt a tettes. Az utolsó pillanatig vártam, hogy visszakozzanak... nem akartam meghalni.
Majd beleharap a hús utolsó maradékába.

Ren
Tehát követitek a rókát; rendben. Elég sokat kell repülni és futni érte, de a kitartáspontjaitok elég segítséget nyújtanak ahhoz, hogy a távolság ne jelentsen akadályt és elérjétek az erdőt, ahol rá is akadtok a rókára, és annak "gazdájára".
Talán ugyanaz a Vándor Elf simogatja a mobocska buksiját, amelyik Michiko-ra engedte az Ördög Ujját (a lány mellesleg rendben, megtalálták és már hazavitték). Először észre se vesz titeket, ám mikor ez megtörténik, megdermed, majd lassan feláll és keze a fegyvere felé nyúl, bár még nem áll támadó helyzetbe. Inkább tipikusan olyan jeleket bocsájt ki, mint a régebbi játékokban is a digitális szörnyek: ha közelebb jössz, megtámadlak. A kis róka hasonló lépéseket tesz, mint az elf.

Silver
A vendégek nem nagyon törődnek szónoklatoddal. Van ugyan, aki elvörösödik és lehajtja a fejét, abbahagyva ezzel a nevetést, de van, aki csak még jobban elmosolyodik a mondataid hallatán és alig bírja visszatartani, hogy ne pukkadjon meg a nevetéstől.
Csak akkor terem csend, mikor a lány visszatér, és ezúttal nem sikerül elesnie, megfosztva őket a további derűtől. Végighallgat, és miután orcáin kinyíltak a pír rózsái, elmosolyodik és kuncog, kissé lehajtva fejét.
-Oh... nem szégyen... én mindenben elesek. Csak munka közben nem kéne. A konyhafőnök nem szereti, hogy mindent kétszer is meg kell csinálnia.
Majd pislog kettőt, mintha nem igazán fogná fel először, miért is kéred el a nevét. Elnéz jobbra, elnéz balra, majd lehajtja a fejét.
-A... a nevem Rabbit. Embarassed

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 05 2014, 14:32

- Miféle borzalmakra próbálsz utalni? - nézek rá kissé összevont szemöldökkel, enyhén hunyorítva. Áhh nem, biztos nem Saya horror világára gondol, de mi van, ha mégis tud róla? Egyáltalán honnan? - Egyáltalán hogy keveredtetek ti össze? - mondom ki már hangosan a következő kérdésemet. Merthogy ez valóban nem egy elhanyagolható momentum. Amikor hazaállított az elkószáló kislánnyal, nem sok magyarázatot kaptam. Vagyis hát nem kértem. Mert valljuk be őszintén, kicsit megriadtam, amint azt láttam, hogy egy piri nőci hozza haza a legkisebb pindurinkat, így hát fontosabb volt az, hogy a gyermeket megnyugtassam és biztonságba helyezzem. De most talán fény derülhet a történtekre, sőt talán olyanokra is, amiket Sayatól sem kérdeztem. Elég készségesen válaszolgat ez a Hürrem, nem árt kihasználni. Aldo egyszer felébred álmából, felpillant, konstatálja, hogy vendégünk van, aztán unottan visszahajtja a fejét és durmol tovább. Hát... már ez is nagy teljesítmény tőle egy kiadós ebéd után.
Az indikátorát illető választ hallva csöppet sem vagyok meglepve. Akár igazat mond, akár hazudik, mint a vízfolyás, a válasz szinte kivétel nélkül mindig ez szokott lenni. Önvédelem. Én nem önvédelemből tettem... amit tettem. Ezért lehet rosszabb vagyok, mint bármelyikük. Azért kellett eljönnöm otthonról, azért kellett otthagynom a Limenben a társaimat, hogy megemészthessem a történteket és kiűzhessem a fejemből annak a vörös indikátoros fiúnak a szétpixeleződő alakját a fejemből. Persze eddig nem jártam túl nagy sikerrel és ha úton útfélen pirikkel találkozok, akkor nehezen fogom >.< Mindenesetre egyre inkább fokozódik bennem a vágy, hogy leellenőrizzem a képességem révén azt, hogy Hürrem igazat mondott-e az imént. - Értem. - válaszolok neki azért, mondjuk elég kurtán. Mi mást mondhatnék? Hogy sajnálom? Áhh, felejtsd el...

by **Silver** Csüt. Okt. 09 2014, 20:20

Még ha nem is mindenki, de éppen elég ember szégyellte el magát a viselkedésén ahhoz, hogy sikeresnek tekintsem a küldetésem. Ha csak egy embert elgondolkodtatok, már azzal is csökkentem a hasonló sorsú balszerencsés emberekre háruló terhet, és ha elégszer sikerül, előbb-utóbb összejön egy olyan válogatott, ami nem fogja többé kinevetni, és a hatás még erősebbé válik. Sajnos mindenkiből nem lehet kiölni a kárörvendést, I know that well, de sok kicsi sokra megy.
Örömmel nyugtáztam, hogy a pincérlány arcán láthatok egy szerény mosolyt, mi több, csilingelő kuncogása már zene volt füleimnek. Mindjárt nyugodtabbá is váltam, hiszen úgy tűnt, hogy nincs semmi baj, és nem viselte meg a Misst ez a kis baleset, hiszen ha így tud mosolyogni, akkor nagy gond nem lehet.
- Le is vonják tőled az alapanyag árát? Mármint a fizetésedből - érdeklődtem azzal a nem titkolt hátsó szándékkal, hogy majd kétszer annyit fizetek a reggeliért. Nem vagyok gazdag, de ha valaki ügyetlen és pincérkedésre adja a fejét, annak biztosan nagyobb szüksége van az aranyra, mint nekem.
- Én Silver vagyok, pleased to meet you, Miss Rabbit - mutatkoztam be én is rögtön - És úgy döntöttem, szeretnélek felkérni a személyes pincéremnek! - tettem hozzá egy kacsintással megfűszerezve. Remélem nem érti félre, bár nem tudom, mennyire félreérthető az, amit most mondtam, elvégre ez csak egy sima étterem, nem valami bár vagy whatever else. Mindenesetre most már úgy döntöttem, hogy tényleg megkóstolom az egyébként egyszerű ételt, szóval miközben fél szemmel a leányt lestem, beleharaptam a pirítósba, és ha már ott voltam, meg is rágtam és le is nyeltem a falatot. Nos, hazudnék, ha azt mondanám, tényleg finomabb, de ezt neki nem kell tudnia Rolling Eyes

by **Ryuninji Ren** Vas. Okt. 12 2014, 18:23

A róka túl szemtelen volt valakivel szemben, ahhot, hogy az csak úgy, egyszerűen elengedje, ezért nekem is cselekednem kell Sad

Futnom, nehogy lemészárolja nekem az esetleges petet, ezzel megváltoztatva indikátorom makulátlan, szennymentes színét Suspect

Amilyen buta, biztos megteszi, kivéve, ha én érem utol előbb és megbizonyosodok róla, hogy valóban csak egy nyomi mob, és nem pet. Akkor azt csinál vele, amit szeretne, abban az esetben nem érdekel Suspect

Szedem a lábam, füvön, fán keresztül futok ezerrel…. kicsit nehezebb, mint a madárkámnak repülni, eddig… de amikor le kell majd csapnia a négylábúra, akkor fordul a kocka, hehehhe…
Az erdőt elérve nekem van sokkal könnyebb dolgom, neki meggyűlik a baja a sűrű fákkal, ágakkal, simán behozom az eddigi lemaradásom, sőt, még előnyre is szert teszek. Gyorsaságom elegendő ahhoz, hogy lassan, de biztosan közeledjek a megmentendő prédám felé, kitartásom sem hagy cserben, nem fulladok ki… nem hiába az a sok cucc, ami pontot ad…. egy vagyont költöttem el rájuk Suspect

Mindenki azt hiszi, hogy mennyire egyszerű beszerezni a jó cuccokat… hát nem…. egyre drágább lesz minden Sad

A vadat beérve látom, hogy annak bizony van gazdája, de nem egy player, hanem egy nyomi elf Suspect

Veeeeh… ezért fárasztottam magam a sok futással? A semmiért? Ez az én formám…. de ha már itt van, a szafariban, akkor lehet, hogy őt is el lehet kapni, és akkor lehet egy házi elfem. Suspect

Hmmm… ez egészen jó ötlet… valamire csak használható, végső soron husikának… sosem ettem még elfet, lehet tiszta menő íze van :F
~ Fufufufuuuuu… megvagy >.< ~ és megérkezett \o/ Ezúttal nem állok elé, menjen, gyakjon… ez az ő szakterülete
- Adj nekik \o/ – bíztatom és egyben adom parancsba annak a kettőnek az eltörlését. Nekem dolgom nincs, így szemlélem az eseményeket és azon tűnődöm, hogy a szafaris elfnek milyen husija lehet Suspect

by **Argo** Hétf. Okt. 13 2014, 13:18

Anatole
-Első nap végignézte, ahogy az a vörös céh megöl egy játékost, aztán pedig, mivel őt észrevették, elkapták másnap és "beavatási áldozatként" akarták használni. Ez még egy felnőtt embert is képes megtörni, nem hogy egy kislányt. -feleli Hürrem, összekulcsolva lábait, és inkább a füvet, a tűzhely maradékát nézi, mint téged. Tekintete a macskára is akkor téved főleg, mikor az megmozdul, és kezével még int is egy kissé, mintha köszönne neki. Második kérdésedre picit gondolkodik, így feljebb veti tekintetét.
-Jó rég volt már. Oh, már emlékszem. -mosolyodik el, még talán kicsit nevet is. -Megkívántam a csokoládét, de nem találtam üzletet, az emberek pedig nem igazán akartak segíteni. Kivéve őt. Láttam rajta, hogy jó nevelésű, mert addig nem volt hajlandó segíteni, amíg el nem árulom neki a nevem, mert "idegenekkel nem beszél" :3
Kicsit vár, miután válaszolt az indikátor témájára, kivételesen téged figyel, a reakciódat. Kissé félre is dönti a fejét, és őszinte érdeklődéssel a hangjában, halkan kérdi.
-Netán valami rossz emléket hoztam fel?

Ren
Reginek alig két csapásába kerül megszabadítani az elfet és a rókát az életpontjaiktól, és kék pixelekre robbanva eltűnnek a végtelen digitális temetőben, hogy majd később, új emlékekkel éledjenek vissza. Szafari-teljesítményt nem kapsz, elvégre a rendszer ezúttal harcként kezelte a helyzetet, nem vadászatként. Az erdő is elcsendesedik, csak az ilyenkor szokásos zajokat hallani.

Silver
Kérdéseden picinykét meglepődik, majd pironkodva, szemét lesütve válaszol egy halk "igen"-t. Ennél többet a fizetésmegvonásról nem is mond, és kissé idegesen pillant az étterem belseje felé, mintha félne attól, hogy figyelik vagy hallgatóznak. Még egy kis papírtömböt is elővesz, mintha jegyzetelésre készülne.
A főnököt becsapó csel persze nem igazán válik be, hisz paprikavörössé válik ismét - igaz, még az előző pír sem igazán omlott le az orcáiról -, mikor meghallja és felfogja a kérésed. Enyhén meghajol feléd.
-N-Nekem megtiszteltetés, Silver-sama.
Újabb ideges pillantás befelé. A főpincér dühös tekintettel int neki.
-Most viszont vissza kell menjek dolgozni. Bocsánat.
És már szalad is be, lassú tempóban, odafigyelve a lábaira, nehogy megint elbotoljon.

by **Silver** Vas. Okt. 19 2014, 12:24

Thought so... Well, ez nem túl meglepő, mindenhol így van. Ha valami elbénázik az eladó, a pincér, a vonatvezető, vagy akárki, akkor a kárt megtéríttetik vele, és ez a vendéglátásban fokozottan igaz. Itt, Aincradban sem ingyen dobálnak meg minket a különféle alapanyagokkal, a kereskedés pénzbe és/vagy csereáruba, a küldetések pedig időbe és kockázatos manőverekbe kerülnek. Mindnek megvan az értéke, én se lennék felhőtlenül boldog, ha a drága érceimet egy segédem elpazarolná. Khm... Már ha lennének érceim és lenne segédem ._. Mindenesetre már látom előre, hogy a döntésem körülbelül duplájára fogja emelni az ételre szánt költségeimet, de ha ezzel boldoggá tehetek egy hányattatott sorsú leányzót, akkor ez igazán elenyésző ára annak.
Halvány mosolyt csalt az arcomra, ahogy kicsit dadogva hálálkodott. She's cute! És meg kell valljam, határozottan tetszett a csengése annak, ahogy szólított. Silver-sama... igen, jól hangzik! Már csak ezekért is érdemes lesz idejárni a jövőben, egy angyali teremtés és a megszólítás. Na, ez feldobta a napomat, máris lelkesebben nézhetek a mai teendőim elé, bármik is legyenek azok! Na de előbb akkor reggeli...
- Oh, én kérek elnézést, amiért feltartottalak! - udvariaskodtam. Persze, ez eszembe se jutott, hogy ő itt dolgozik, és nem beszélgethetünk csak úgy, várja a többi vendég is a szolgálatait. Vagy azért, mert éhesek, vagy azért, mert ki akarják nevetni Neutral

Magam elé meredve, elgondolkodva folytattam az evést, aztán végül lehívtam a menümet és azzal vacakoltam reggeli közben. Újfent megállapítottam, hogy komoly szükségem lenne arra, hogy feltöltsem a készleteimet és kicsit felfrissítsem a felszereléseimet is. Ezt szinte minden nap megálmodtam, de mivel az arany nem fán terem, ezért türelmesnek kellett lennem. Idővel eljön a nap, amikor újra ott leszek, ahová most várom magam, de akkor már újabb célok lesznek előttem, és ez így van rendjén. Mire kidobáltam a felesleges dolgokat és felszabadítottam némi helyet az inventorymban, addigra az egyébként tisztességes adagban érkező étkem is megfogyatkozott, így az utolsó falatok közben már inkább azt figyeltem, hol lehet és mit csinál Miss Rabbit...

by **Ryuninji Ren** Szer. Okt. 22 2014, 12:25

Nem esik nehezemre utolérni a rókicát… nem annyira Rolling Eyes

Elég pontom van a gyorsaságon és a kitartáson, ezért nem okoz problémát. Utolérve látom, hogy sejtésem helytálló volt. Ennek bizony gazdája is van, csak nem egy player, hanem egy nyomi elf facepalm

Valamiért nem bírom e teremtményeket, nem jönnek be és nem is foglalkozom velük, mert harmatgyengék, de mivel most szafarizok, kíváncsivá tett a szituáció. Ha leütöm, elkaphatom? Merül fel bennem a kérdés…. sosem ettem elf husit, ideje kipróbálni. Igazi ínyencség lehet, nyami… szeretem a finom husikát *.*
A hegyesfülű hozzám hasonlóan rám feni a fogát, fegyveréért nyúl, ám hiába. Pár röpke pillanat és megérkezik lángoló petem, zúzásra készen. Nem áll meg, elszáguld mellettem, az ellenségnek ront. Elsőnek a rókával van dolga, aki megszégyenítette azzal, hogy könnyű prédának nézte. Két lábával kapja fel a földről, karmait erőteljesen belemélyeszti a mozdulni nem tudó állatba, majd egy gyors mozdulattal tépi ketté szegényt…. már csak pixel, de az sem sokáig… Eskü egy pillanatra megsajnáltam Rolling Eyes

Az elfel sem nehezebb elbánnia… belerohan, hegyes csőrét mártja a mellkasába ezzel felöklelve őt. Regineld pet, nem tesz különbséget fekvő ellenfeleknél sem, egyszerűen rászáll és simán lefejeli, hehehe…. ezt tőlem tanulta, hatásos és menő mozdulat Cool

Mivel az ellenfeleknek vége, várom a husit, de nem kapok semmit >.> Ez így nem ér…. bele pofátlankódnak a vadászatomba, aztán semmi kárpótlás? Ez így nem ééééér >.> Természetesen Regit nem zavarja, őt elégedettség tölti el, hisz most szaggatott szét nem egy, egyből két ellenfelet, simán le is nyugszik… mit ne mondjak, egyszerű lélek Rolling Eyes

- Na, folytassuk a vadászatot, de ha látunk még egy hegyesfülüt, az az enyém
~ Álmodozz csak
- Csitt, rókaeledel
~ Heeeee?! >.> ~ innentől kezdve ignorálm egy picit, máris megkezdem a rejtőzködésem, ami abban kimerül, hogy hasra vágódom.. jöhet a jól bevált lapos kúszás \o6
~ Baaaaka!!!! >.<

by **Anatole Saito** Pént. Okt. 24 2014, 12:07

Nem gyengén megrendítenek a hallottak és ez kiül az arcomra is. Mivel nem szeretem, ha számon kérnek vagy vájkálnak a múltamban, ezért én sem szoktam másokkal ezt tenni. Na jó, ez nem teljesen igaz, hiszen a képességem is erre épül és közismert a veszettül élénk kíváncsiságom. De nyíltan, udvariatlanul nem támadnék le senkit. Bahh... nem tudom miért magyarázkodsz magadnak Anatole, az imént kértél beszámolót ettől a piri nőtől is az indikátorát illetőleg. Lényeg a lényeg, fogalmam sem volt arról, hogy Saya múltjában ilyen szörnyűségek rejteznek. Igazság szerint sosem firtattam a kislány emlékeit, mert nem szerettem volna régi sebeket feltépni. A pici gyerekeknél még előfordul az, hogy elfelejtenek emlékeket és túl tudnak lendülni rajta. Aztán ki tudja milyen lappangó múltbéli emlék hatására alakult ki nála ez a Huginak nevezett képzelt barát vagy második én. Bár továbbra is tartom magam ahhoz az elképzeléshez, hogy valami agykárosodás miatt képzeli be ezt a Hugit, amire a SAO rendszere és furcsaságai csak ráerősítettek. Hiszen a Nerve Gear áramkörei az agyunkat stimulálja, kézenfekvő ez a megoldás a Hugi rejtélyre. Bár továbbra is bizalmatlan vagyok Hürremmel szemben, mégis elgondolkodtatnak a hallottak.
- Mit jelent az, hogy "beavatási áldozatként"? És... honnan tudsz te minderről ilyen mélyrehatóan? - Hangom nem idegesen követelőző, inkább amolyan csevegősen könnyed. Az üzleti élet megköveteli, hogy hidegvérrel tudjak tárgyalni és az ilyen esetekben is nagy hasznát veszem. Talán Hürrem maga is az említett vörös céh egyik tagja és próbál a közelembe férkőzni. előre hajolok a gyümölcsös tálkámhoz egy szem fügéért, közben észrevétlenül a fegyveremre réved a tekintetem. Kellő távolságban van Hürremtől, még lenne időm előtte felkapni. Ráadásul a nő - látszólag - fegyvertelen. A köztünk lévő távolság megfelelő ahhoz, hogy ha aktiválni akarna rajtam egy kristályt, hamarabb lecsaphassak rá a pörölyömmel. Abban pedig csak bízni tudok, hogy nincsenek rejtett Speedy Gonzales képességei. Fő az óvatosság. Bár kérdésre nem illik kérdéssel válaszolni, a költői kérdés talán belefér... - A vörös indikátorhoz netán fűződhet nem rossz emlék is? - és megengedek felé egy kihívó félmosolyt.

by **Argo** Szomb. Okt. 25 2014, 19:32

Anatole

Hürrem ezúttal meglepetten néz vissza rád, mikor látja a kifakadásod. -Excuses moi, te kérdeztél rá, és ezt akkor is elmeséltük, mikor hazavittem. Anatole-sama, biztos, hogy jól van....? Nem volt ez olyan régen. -teszi karba a kezét és kissé hátra is dől, hitetlenkedve ismét végigmérve téged. Főleg akkor merevedik meg ő is, mikor látja, hogy merre téved a tekinteted, de arra nem tesz mozdulatot vagy bármi jelet, hogy ő maga is harcra szeretne szállni veled, csupán keresztbe tett lábai pozitúráján változtat, hogy menekülhessen, ha szükséges. Csak akkor nyugszik meg kissé, mikor elmosolyodsz, még ha nem is a kedves módon, és szemét forgatva ő maga is megereszt egy hasonlót, női stílusban.
-Szentigaz. -ért egyet veled. -Viszont mondom még egyszer, ha zavar a jelenlétem, mond meg nyugodtan. Nem szeretnék rosszban lenni veletek.

Ren
Szóval ismét a laposkúszás. Mivel sok a bokor, talán még elefántot is találhatsz, nem tudni. O.o Vagy ha elefántot nem is, néha felbukkan valami vad, amit jó lenne elkapni, azt pedig rád bízom, ez sikerül-e. A nap lassan a legtetejére hág az égnek, megcsillogtatva a szintet tartó, kazamatákat rejtő oszlopokat. Lassan dél, sikerül ebédet fogni?
Akárhogy is üldözöl vagy épp nem üldözöl semmit, találsz egy furcsa dolgot a földön, rád bízom, merre. A lényeg, hogy ez a kő, amit külön még jelez is a rendszer, hogy ott van, szivárványszínekben pompázik. Mikor felveszed, megtudod, hogy az egy Mythlit, és küldetéstárgy. Már csak kéne a hozzá való küldetés.

Silver
Rabbit néha még felbukkan, ahogy hordja ki mások számára is a megrendeléseket. Néha megpróbálják elgáncsolni, még ha ez nem is mindig egyértelmű, de talán ittléted ad neki elég erőt és ügyességet arra, hogy mindig talpon maradjon, még ha ez pár karlendítéses, furcsa tánclépésbe is kerül.
Minden alkalommal, mikor be- vagy kilép, feléd néz, elpirul, mosolyog, és csinálja tovább a dolgát.
Lassan már delelőre jár az idő, mikor megtorpan az ajtóban a tálca kávéval és feléd néz... vagyis pontosabban mögéd. Arca elsápad, és úgy tűnik, mindjárt elájul a rémülettől. Nem sokra rá árnyék vetül rád, és egy hatalmas kéz megütögeti a vállad, nem erősen, csak úgy figyelmeztetés-szerűen.
-Hö. Ez az én helyem! Kotródj innen! -közli veled egy igen mély hang, tipikusan az, amire egy izompacsirtát szoktunk elképzelni. Ha megfordulsz, tényleg egy kopasz izompacsirtát fogsz látni. Fura, hogy ilyenek is szoktak MMO-kkal játszani Suspect

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] Ismétlődő idő

[Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő

Re: [Küldetés] Ismétlődő idő