Re: Fight Club: Atoru vs Timidus

by **Atoru** Kedd Júl. 15 2014, 23:18

A csipogásból mint mindig, most sem értettem semmit. Vajon miről beszélgethetnek ilyenkor? Rólam? Vagy másról? Ezt csak ők tudhatják. De gondolom olyan dolgokról beszélnek, amibe jobb inkább nem beleártani magamat, vagy csak egyszerűen nem kötik az orromra. Mindkettő megeshet.Timidus mondandójára a Kiképzőtiszttel kapcsolatban, csak bólogattam.
- Így van. A játékosok elhiszik, hogy erősebbek lesznek, ezért aztán ott is vadásznak, ahol nem kéne. - Hm... Deja vu? Suspect

- Ez a kiképzőtiszt nem ad többet egy fránya titulusnál. Persze voltak olyanok, mint én is, akik nem mentek fel egyből a magasabb szintekre, hanem szépen, lassan haladtak a szintekkel. - mondtam. Timidus kérdésénél egy kicsit visszakoztam, de végül arra a következtetésre jutottam, hogy máshogy nem tudnak segíteni, így válaszoltam. - Sok. 225 tapasztalat pont kell, ami még majdnem a fele.- mondtam Timidus-nak, és egy kicsit el is szégyeltem magamat, amiért ilyen lassan fejlődtem. De mostmár máshogyan lesz. Amit pedig Timidus és Shu a gyorsasággal kapcsolatban mondtak, teljesen igaz volt.
- Ez így igaz, fent áll annak is az esélye, hogy Timidus direkt volt lassabb. Biztosan nem is tudhatok semmit, amíg ti magatok el nem mondjátok. Így én is csak tippeltem. - mosolyodtam el. Hiszen ez volt az igazság. Semmi biztosat nem mondhatok, amíg Shu-ék el nem árulják. Ez pedig egy harc alatt lehetetlen. De talán majd utána. Addig pedig hagyatkozom a józan ítélőképességemre. Ha persze létezik ilyen. Amikor Shu válaszolt, valamennyire megnyugodtam, de észre is vettem valamit. Shukaku és Timidus teljesen máshogyan harcol, mint Ayani és Tűzrózsa. Ayani-éknál mindketten ugyanúgy harcolnak, azonban így Ayani sebezhetőbb is. Szemben Shukaku-ékkal, hiszen ahogyan ő is mondta, csak képesség aktiváláshoz ért, és ezt is fogja tenni. - Akkor szerencse, hogy itt van neked Timidus. - mosolyogtam a lányra. Na igen, aki nem szeret harcolni, annak nem is kötelező. Főleg, ha van egy olyan barátja, mint Timidus.Részben emiatt is volt az, hogy az utolsó pillanatban Timidus felé vettem az irányt. De ekkor következett az, amit csak úgy hívok, hogy harmadik megoldás. Sem Shukaku elé nem állt be, sem pedig a támadásom nem várta meg. Ehelyett mit tett? Felrepült. ._.
- Nem csak ezek miatt nem támadtam. Egyszerűen nem bántok lányokat, főleg, ha nem szeretnének harcolni. - mosolyogtam Shukaku-ra. Azonban a következő pillanatban már a feladatomon gondolkodtam.
- Hogy hogyan? Képességgel. Csak az enyém nem képes ilyenre. Esetleg Akrobatikával. De az sem elég fejlett. Így maradt a terep előnye. - mondtam, majd el is kezdtem körbenézni, felmérve, hogy mit használhatnék. Hm-hm... Vajon mit használhatnék? Hiszen itt vagyunk a színpadon, a lelátó pedig hiába néz ki úgy, mint a régi görög színházak, túl messze vannak a magasabban fekvő helyek. Akkor hát mi maradt? Szinte semmi. Most még a díszleteket sem látom, hogy azokba kapaszkodva mászhassak fel Timidus-ig. Akkor mit csinálhatok?
- Hm... Nem tudom Timidus, hogy mit tehetnék azért, hogy feljussak. - mondtam eltöprengve a sárkánynak. Még ha kötelem lenne... De az összeset elhasználtam a szafarin, és Utahime megmentésénél. Így most még előrukkolni sem tudtam semmivel. Gondolom Timidus-nak ennek ellenére lesz ötlete, ahogyan feljuthatok.

by **Shukaku** Kedd Júl. 15 2014, 23:20

-Örülök, hogy egyetértünk, Atoru. Ne aggódj, meglepetést tudtál okozni nekem, az pedig igen ritka. Minden kezdő elkövethet hibákat, de te beláttad, hogy tévedtél, és megpróbáltad korrigálni, illetve csökkenteni a hiba hatásait.
Sokan még akkor is azt mondják, hogy megérte a kiképzőtiszt, amikor már egyértelműen látszik, hogy nincs igazuk. Makacsság? Önámítás? Önigazolás a végtelenségig? Senki nem tudhatja, hogy minek is a szüleménye az, amikor már rég ledőlt légvárakat védelmezünk nemlétező seregünkkel, de az biztos, hogy a probléma igenis létező.
-Az pedig, hogy óvatos vagy és megfontolt szintén remek tulajdonság. A pontok miatt pedig ne aggódj. Majd gyakran fogunk gyakorlatozni, és akkor hamar fejlődni fogsz. Egy ideig még nem mondjuk el neked a pontjainkat. Lesz még pár alkalom, amíg csak egymással fogunk harcolni. Sőt… van egy ötletem.
Újabb csipogás sorozat, majd a lány nevetgélni kezdett, és ráöltötte a sárkányra a nyelvét.
-Senki nem fog lenézni téged Timidus azért, mert nem tudod ezeket a szavakat. Hatalmas a szókincsed, rengeteget beszélgetünk, és rengeteget olvasol. Többet tudsz a mi nyelvünkön, mint én sárkányul, szóval így nem fogok neked tudni segíteni. Amire gondolsz, az a házi feladat.
-Yup! Kapsz házi feladatot. Azok alapján, amit most tapasztaltál, írd össze, hogy milyen lehetséges pontösszeállításaink lehetnek. Saccold meg a szintünket is. Küldd el levélben Shunak amit számolgattál, és ha eltaláltál valamit, akkor azt megtudhatod. Még akarok veled párbajozni párat, utána viszont megyünk terepre. A csapatmunkát is tanulnod kell.
A lány csak pislogott, de a mosoly nem tűnt el az arcáról. Timidus tényleg segített Atorunak. Tényleg tanítgatta. Elképesztő volt.
-Izé… nem tudom, hogy szerencse-e, de nagyon örülök, hogy van…
Ekkor viszont már a sárkányon volt a sor, hogy vigyorogjon.
-Ez is egy nagy hibátok, amit kihasználhatunk. Az ellenfél az ellenfél, Atoru. Akárhogyan néz ki, akkor is csak ellenfél. Shu is szokott harcolni, ha szükség van rá, csak hozzád még nincs. Ennyire egyszerű. ha majd vele is gyakorolnod kell, akkor igen nagy hátrányba kerülsz, amennyiben nem ütöd meg. Shu pedig soha nem szeretne harcolni, csak ő is tudja, hogy néha kell.
A lány megvonta a vállát, de azért csak bólintott. Ha Timidust, vagy a peteket, vagy egy kedves ismerőst kellett megvédeni, akkor ő is tudott ám harcolni… de csak ha kellett. A sárkány kicsit még magasabbra emelkedett, majd körbetekintett ő is, hogy terepszemlét tartson, és csak ezután szólalt meg.
-Én tudom mit tehetsz. Semmit. Ismét én győztem.
Újra előrelendült, ismételten kétszer támadott, de ezúttal csak két mellsővel, hátha még egy picit megkavarhatja Atorut. Amint ez a küzdelem is befejeződött, leereszkedett a fiú előtt, és megrogyasztotta a mellsőit.
-Köszönöm szépen a játékot.
-Igen. És... ha bármikor segíthetünk, csak szólj.
Kuncogott a lány, és felkelt az ülőhelyéről. Már jó pár perce tudta, hogy neki nem lesz több feladata, és az olyan harcot, ahol Timidus kedves volt, és senki nem sérült meg, még ő is szívesebben nézett.

by **Atoru** Szer. Júl. 16 2014, 00:00

Egyszerűen... nem tudtam, hogy mit mondhatnék. Egy kissé zavarban voltam. Hiszen azért mindenkinek jólesik, ha valaki dícséri, nem igaz? Amit pedig Timidus mondott... Egy kissé megdöbbentett, de pozitív értelemben. Hisz azért mégiscsak dicséret volt. Eddig még nem sokan mondtak ilyeneket nekem. Embarassed

Még az a tény, hogy nem tudom meg a pontjaikat sem tört le, sőt, nem is bántam. Egészen addig, amíg Timidus nem kezdett el beszélni valami ötletről, majd csipogott egy sort Shu-val. Viszont semmi rosszról nem lehet szó, hogyha Shukaku is nevet, nem igaz? AAztán meghallom azt a két szót, amit legkevésbé szeretnék: Házi feladat. ._.
Igazából különösebb gondom nincs vele, csak az a reflexszerű érzés, ami minden diákban benne van. Már majdnem kicsúszott a számon egy "Muszáááj?", amikor is megembereltem magamat. Azért mégsem illik így viselkedni azzal, aki segíteni szeretne!
- Hogyne, megteszem... - mondtam kissé meglepett hangon. Amit pedig utána mondott, csak mégnagyobb döbbenetet váltott ki belőlem. Hogy terepre? O.o Ez mit jelent? Hova megyünk? Gondolom majd idejében megtudom. De addig még van mit tanulnom, ez nem vitás. És Timidus remek tanár lesz, úgy érzem. Vajon majd Sensei-t is kell neki mondanom? Lehet. Habár elég viccssen nézne ki, ahogyan Timidus magyaráz, én pedig mindig válaszolok egy "Hai, Sensei!"-jel. x3 De még ez is megtörténhet.
Amit pedig Timidus mondott az ellenfelekről...
- Lehet, de Shukaku még okot sem adott arra, hogy bántsam, esetleg megüssem. Hogyha ő kezdeményezett volna, akkor én önvédelemre hivatkozva visszatámadtam volna. De azt se tettem volna szívesen, hisz ki bántana egy kedves ismerőst? - teszem, amolyan költőien a kérdést. Viszont igaz. Az ismerősökkel harcolni elég nehéz feladat. Főleg, hogyha lány. Viszont a baráti párbajok kivételek. Azok mindig jól jönnek, és azokat mindenki élvezi.
Amikor Timidus még feljebb repült, az futott át az agyamon, hogy csak ugrat engem. Aztán kimondta a nyilvánvaló tényt is, és jött a támadás is, egy szép zuhanórepülés kíséretében. De... Csak a mellső lábakkal? O.o Úgy érzem, hogy lesz egy kicsi dolgom...
Amikor Timidus meghajolt, én is követtem a példáját. És nem csak ilyen kicsi harminc, esetleg negyvenöt fokos szögben, dehogy! Amennyire csak lehetett, próbáltam elérni a kilencven fokos mélységet. Hiszen megérdemlik.
- Én is szívből köszönöm! - mondtam egy nagy mosollyal az arcomon. - És ne aggódj Shu, ez a Házi feladat majd szépen feladja nekem a leckét. - mondtam kissé mókásan, pedig komoly dologról volt szó. Már ténylegesen elkezdődött a kiképzésem. De ez a kiképzőtiszttel ellentétben tapasztalatot is ad, nem csak szintet. Na igen, ez egy vidám reggelre sikerült, hála Timidus ötletének. És mostmár elfoglaltsáhom is lesz! Csak bírjamszusszal. ><

/Nagyon szépen köszönöm a játékot! ^^/

by **Cardinal** Szer. Júl. 16 2014, 14:08

Ossu!

Többet ne párbajozzatok, mindkettőtök posztszíne égeti az ember retináját @.@

Lezárom a küzdőteret, 25 xp és 70 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom