Re: Tenglo Fürdő

by **Kusumi Ayani** Csüt. Dec. 24 2015, 01:46

A víz melege és Miri társasága már épp eléggé lefárasztott, hogy már most kicsit bekábuljak. Mindenesetre azért meglepő módon, de nagyon élvezem eddig ezt a kis kikapcsolódást. Érdekes volt ez a nem szokványos pihenés, és Miri közelsége is megnyugtatóan írt. Nehéz ezt elmagyarázni, de Miri egyszerre fárasztja le és frissíti fel az embert. Bár ezzel a kérdezz felelekkel inkább az előbbit éri csak el… Nos.. de mindegy. Egy fáradt mosolyt engedek meg Miri felé.
- Ha te azt mondod Miri, biztos így is van. – majd mosolyom egy kis kacajjal válik a folytatást hallva – Legyen. Majd kihívom arénán, és akkor majd hagyom Tűzrózsát is érvényesülni. Ha meg nem jön ingyen pont.
Majd fejemet csóválom saját szavaimon. Természetesen nem csak a pontokért gondoltam a harcra, hisz harcolni sosem az EXP-ért vagy az aréna helyezésért harcoltam. Ha az érdekelt volna, most nem HC-néz ilyen szánalmas stattal. Nos mindegy. Viszont Atoék megnevezésén egy kicsit meglepődtem. Nem tudom, hogy érti, hogy csodabogár, hisz nincs semmi csodálkozni való rajtuk. Szerintem tök cukik együtt, és illenek is egymáshoz. Bár szó mi szó, egyikkőjüket sem tudom elképzelni kezdeményező félnek, de hát, no. Van ez így. Viszont Miri lehet kicsit komolyan is vette azt, amit Aidorral mondtam, pedig úgy emlékszem direkt úgy hangsúlyoztam, hogy hallható, hogy viccelek. Nagyokat pislogva nézek rá, és szinte csak hebegni tudok, mind addig, míg meg nem bök. Persze automatikus elfedem kebleimet, morogva.
- Hé! – sikkantok fel inkább elbizonytalanodva, mint sértetten, bár hamar leengedem a kezem – Azt hiszem össze törted a lelki világomat – mondom játszott aggodalommal, de hamar elmosolyodok – Ja nem… mégsem. Tudod engem sosem érdekelt a kinézetem… nem ahhoz akarok majd hozzámenni, aki csak a testemért szeret, no… Ha valaki szeret, szeressen magamért. – de végül elgondolkodok, majd egy kicsit félve Mirire nézek – De… ha gondolod… elmehetünk egy bevásárló körútra… és segíthetnél választani valamit… - mondom egy kicsit megtorpanva, és elbizonytalanodva folytatom - ami jól állna..
Alapjáraton nem zavarna egy ilyen körút, de hogy Miri válasszon nekem ruhákat? Őszintén… már előre félek. De bízok a lányba, hogyha megígérné, tényleg segítene. Már csak az a kérdés… tényleg akarom?

by **Mirika** Pént. Jan. 08 2016, 16:22

- Szerintem tuti elfogadja a kihívásod, nemtom, én úgy vettem észre, hogy imád harcolni és villogni a tudásával. Hogy ennek mi értelme van...? Meg mire fel? Én nem is szeretek párbajozni, maximum ha jó okom van rá, de Yuichit meg ott és akkor verem el, ahol akarom, semmi esélye nem lenne - mondtam, miközben önkéntelenül is a bejárat felé pislogtam, hogy most nem áll-e véletlenül ott a srác. Na nem mintha ne vállalnám fel a véleményem előtte, meg is mondtam neki, hogy egy bunkó köcsög, nem is egyszer. Aya-chant meg nem féltettem, Tűzrózsa majd jól megtapossa, ha valamivel próbálkozik nála, aztán elmegy a kedve a huncutkodástól Rolling Eyes

- Ez mekkora hülyeség... Nem tudom, ezt ki verte a fejedbe, de ezt a csúnya lányok szokták mondani. Ha elmész bulizni, szerinted mi alapján fognak odamenni hozzád a pasik? Hát nem az eszeddel fogod meg őket először Kell valami, ami megragadja őket a gatyájuknál fogva :3 - vigyorodtam el, majd picit távolabb sodródtam, aztán a hüvelyk- és a mutatóujjamat az államra téve végignéztem azon, ami látszott belőle a vízben - Na, ez a beszéd! Megújítjuk a ruhatárad! Hm, szerintem a visszafogott, de csinos ruhák állnának a legjobban, amik kihangsúlyozzák az alakod, hozzájuk csapsz egy szemérmes mosolyt, és kész is :3 - véleményeztem gyorsan még egyszer, majd újra közel húzódtam hozzá, és úgy öleltem át, hogy rá is csimpaszkodtam gyakorlatilag - És milyen pasik jönnek be, hm? - kérdeztem szemtelenül, a fülébe súgva a kérdést - Tényleg, el tudsz te egyáltalán csábítani bárkit? - gondolkodtam el hirtelenjében félhangosan, nem tudtam elképzelni a lányról, hogy nyíltan flörtöljön, aztán meg ki tudja?

by **Szophie** Szer. Szept. 06 2017, 20:33

Eiki

Épp a mező szélének határánál voltunk. Mögöttünk nagyjából öt hold területen csak füves síkság terült el, előttünk pedig hegyoldal emelkedett, annak minden kötelező elemével. Először persze, a buja bokrok, a sűrű aljnövényzet és az akácfák alkotta dzsungel az, amin át kell az embernek vágnia magát alkalmas ösvény híján. Utána következik a nyugodtabb rész, amikor az ember beér a tölgyek nyújtotta árnyékba, ahol még mindig rengeteg kis bokor bújik meg a földön, de már sokkal járhatóbb az út. A fák lombjai még ritkásak voltak, s a napfényt annak teljes világosságával engedték át, mégis már érezhető volt az erdőség kellemes hűvöse. A nyári nap melegében most lonc illatát sodorta felém a szél. Mélyeket lélegeztem, hallgattam a mesterséges tücskök zizegését magam körül, s úgy haladtam előre, vidám jókedvvel adózva a nap csodálatos sugarainak. Átvágtam magam egy rekettyebokron, sajnos jócskán meg kellett küzdenem vele, hogy mindig fennakadt a ruhám vékony szála rajta. Attól tartottam, ha így folytatom, elpixeleződik az egész. Nem mintha nem tartana fél pillanatba egy újat felvenni, inkább a ruhának magának az értékét sajnáltam volna. Na persze, nem az aranyat, amit rászántam - egyébként Tachibana kasszájából -, hanem inkább az érzelmi értékét. Ritkán talál az ember Aincradban normális darabokat, értékelni kellett bármit, ami nem egy mmorpg egyszerű mellmutogatós kinézetét kölcsönözte viselőjének.
Vezér persze könnyedén mozgott itt is. Lépései puhák és hangtalanok voltak. Árnyként mozgott még a sűrű aljnövényzet között is. Ideális vadállat volt a maga jegyében. Ezekben a pillanatokban épp roppantmód szórakoztatónak tartotta vesződésemet, és már a hűs árnyék védelméből figyelte szerencsétlenkedésemet.
- Ha tovább nevetsz, legközelebb ember alakúra változtatlak, hogy te is szenvedj, ne aggódj. - csúfolódtam vele gyerekesen, mint az szokásunk volt.
- Még akkor is ügyesebb lennék nálad. Csak tudnám, mire vettünk drága pénzért akrobatikát, ha még egy kis gaz is kifog rajtad. - természetesen és hozzá illően visszavágott. Nem volt körülöttünk senki, nem jelzett a térkép mobokat a közelben, így hát nem zavartattuk magunkat. Nem is gondoltuk, hogy bárki is erre kószálna. Az emberek többsége már leszokott a kezdő szintek körüli vadászatról, lévén, kevés exp-t adnak. Csak futtában szokták onehitelni őket, csupán szórakozásból, esetleg a nagyon lemaradtak vagy félénkek éltek még mindig az itteni harccal. A többi játékos inkább ismerkedésre használta ezeket a területeket. Nem éreztem magunkat kicsit sem veszélyben. És fel akartunk jutni a hegytetőre, szánt szándékunk volt, hogy ott egy alkalmas helyen elfeküdve piknikezünk egyet kettecskén, elfekszünk, élvezzük a napsütést, és arra gondolunk, mekkora adomány is a melege. De ha még napsütésben fel akartam érni a tetőre, bizony, ideje volt belehúznom. Már amennyire belehúzásnak nevezhető az egyszerű erdei séta. Átverekedtem magam még egy utolsó csalánbokron. És végre én is kiértem a tisztább területre, az erdőbe. Nem mondom, könnyebb lett volna a járt utat választani, habár az messze is volt abban a percben, sokan is jártak arra, és nem is igazán volt kihívás benne. Megálltam kifújni magam kicsit, kezeimet térdeimen nyugtatva.
- Soha többet rekettyés.

by **Tsujimoto Eiki** Csüt. Szept. 07 2017, 12:00

Szophie

Igazából soha nem értettem az emberi logikát. Mondjon bárki bármit az emberi találékonyságot, vagy éppen az emberi elmezavart alig-alig lehet néha megkülönböztetni, hisz egy-egy ötletnél a kitaláló idióta és zseni megnevezés között táncol. Itt a jelenlegi tartózkodási helyemen is nagyban gondolkodok, hogy a hely elkészítője vajon zseni volt, vagy idióta. Hogy miért és hol gondolom ezt? Természetesen egy onsen gőzölgő, kellemes vízében… egy hegy tetején. És miért tartom idiótának az illetőt aki ezt készítette? Ahm két dolog. Az egyik az, hogy olyan eldugott helyen van, hogy az ember a büdös fenébe se halott róla, vagy ha igen, akkor is nagy véletlennek kell lennie, hogy éppen ráakad (igazából én se nem hallottam róla, se nem ez volt az úti célom… igazából tök véletlen volt az egész, de én nem bánom), és ha meg is mártózik a franc se tudja mikor támad erre egy random mob, ami megtámadná. Ejj.. ejj… De… legalább a kilátás jó… még ha kábé a hegygerinc szélén is van az onsen vége. Viszont az előbb említett mobveszély miatt (még ha az itt előforduló szörnyek igen nevetségesek is) azért magam mellett tartom a kardomat. Kitudja mi garázdálkodik itt a közelben. Ezért is voltam éber, és ugrottam meg, amikor hallottam a növényzet neszezését. Nagy csobbanást követve ugrottam talpra, ki a szárazföldre, kardomat két kézre fogva, és már sújtottam is volna, amikor is… igazából… amikor is egy lány áll velem szembe (bár azért van köztünk némi távolság)
- Áh… csak egy lány… Ahm… - kezdem keresni a szavakat (mit sem törődve, hogy igazából anyaszült meztelen vagyok) - Bocs, azt hittem valami mob közelít.
A flamberg könnyed mozdulattal áll bele a földbe, ahogy érzem, hogy elmúlt a veszély, majd csípőre tett kézzel a lány felé fordulok mosolyogva, miközben csípőre teszem a kezem.
- Remélem, nem ijedtél meg. Te is véletlenül kerültél ide, vagy te az onsen miatt jöttél? – mutatok a sziklákkal körbekerített melegvizes forrás felé, majd várom a válaszát.

by **Szophie** Csüt. Szept. 07 2017, 12:49

Így, utam vége felé közeledve, ahol már a leveleken áthatoló puhán simogató fényt felváltja a hatalmas fák sűrű lombkoronája által alkotott sötét égbolt, nem gondoltam volna, hogy véletlenül is belefuthatnék még játékosba. Különösen óvatosan voltunk, hiszen mélyen elkalandoztunk az erdőben, és a látási viszonyok is romlottak errefelé már. Vezér egy tisztást vélt felfedezni valahol a messzeségben, és nemsokára én is megpillantottam, ahogy áthatol egy fény egy ponton a sűrű sötétségen. Arrafelé vettük hát az irányt, remélve, hogy megtaláltuk a tökéletes piknikező helyünket. Ami viszont ott fogadott, az túl mutatott jóval mindenen, amire valaha is számítottam.
Először is; Kinek jut eszébe egy onsent telepíteni egy meredek hegy tetejére, ahol senki az ég világon nem találja meg, és kifejezetten veszélyes is a körben tanyázó mobok miatt? Még pihenésre is majdhogynem alkalmatlan volt a terület.
Másodszor pedig; Nemhogy egy játékosba botlottunk, de méghozzá egy teljesen pucér játékosba. Úgy tűnt, kicsit sem zavartatja magát, nem szégyelli himbálódzó micsodáját, még csak el sem pirul a lehetőségektől. A kinti viszonyokat tekintve, ezt kifejezetten szokatlannak tartottam. Idekint mindenki egy kicsit más volt. Ezeket a körülményeket figyelembe véve, első következtetésem leginkább az volt, hogy ez az ember valószínűleg bolond.
Erre persze az is rásegített, hogy véleményem szerint eleve kifejezetten bolond lehet bárki, aki védelem nélkül ezen a szinten és itt, az erdő mélyén, csak úgy pancsikál egyedül. Avagy nagyon magabiztos és erős, és ugyancsak a kardját szorongatja éppen. Ámbár a második lehetőséget kizárják a körülmények. Egyszerűen ilyen nincs.
De legalább azt megtudhattam, hogy egy kedves pszichopatával van dolgom, avagy csupán csak éppen a kedves személyisége volt jelen a fejében. Szinte izgalommal, ugrásra készen vártam, hogy megtörténjen a változás, de az nem jött pár másodpercen belül. Ez csak természetes, az ilyesmi nem megy egyik pillanatról a másikra, mégis kicsit csalódott voltam.
Kissé elszontyolodva integettem vissza neki, és úgy döntöttem, akkor én is csevegősre veszem a figurát, végtére is, piknikezni és kikapcsolódni jöttem, és semmi okom nincs rá, hogy eltérjek ettől a szándékomtól.
- Nem ijedtem, ne aggódj. Csak piknikezni jöttem, nem tudtam, hogy itt ilyesmi is van. Kellemes a víz? - böktem fejemmel a gőzölgő tó felé. Biztosan az arrébb fekvő fürdő egyik titkos elágazása lehet ez a kis hely. És mennyivel nyugodtabb is így, hogy nincsen turistákkal teletömve.

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Szept. 08 2017, 18:39

Úgy tűnt a lány nem olyan szívbajos, aki az első rémüldöző pillanatban sikoltozva elveszti a fejét. Ez már magában plusz pont. A másik, hogy úgy tűnik ő sem szégyenlős, ahogy én se. Ha a tekintete el-elkalandozna is, az se hozna igazából lázba, egyszerűen csak állok tovább zavartalanul. Ha felkelti az érdeklődést legalább lesz egy víg délutánom, ha meg nem akkor úgyse fog sok vizet zavarni. A hegység hidegje, viszont azért kezdi lassan megtenni a hatását. Karomat dörgölve végül földbe szúrom a pallosom (jobban mondva a sziklába, szerencsére a súlytöbblet miatt ez nem okozott gondot) majd leülök a közelben lévő kis elkülönített „pancsoló szélére” és az egyik vödörféleséget megfogva elkezdek tisztálkodni.
- Jó a víz. – felelek végül a lánynak – Kellemesen forró, mely nagyon jól esik ebben a magasságban. Viszont nem enged be a rendszer, ha megpróbálok mosdatlanul, vagy ruhába bemenni… gondolom, azért van ez, hogy a valóságba se feledkezzünk meg ezekről, vagy egyszerűen troll ez a vacak. Hehe.
Viszonylag elég hamar lemosakodtam és látszólag teljesen nem számított nekem a lány fölött lebegő vérvörös indikátor. Mindenesetre bár érezte, hogy nem feszengek miatta, azt is nyíltan kimutattam szerintem, hogyha rám támad az fájni fog. Mikor végül ismét elmerültem a vízbe nagyon nyújtózva, jóleső morgás hagyja el a számat. Végül a sziklának támaszkodva (mely a meleg víznek hála kellemesen langyossá vált) a lányra nézek vizslatóan, majd persze elmosolyodok.
- Ha szeretnél, csatlakozhatsz mellém. – mielőtt azonban valami szépséges megnevezést a fejemhez vágna azért csillapítóan megemelem kezem – Semmi hátsószándékom nincs és elég nagy ez a „medence” kettőnknek. Bár te piknikezni jöttél azt mondod, de azért egy kellemes fürdő se az utolsó. – felelem neki, miközben kissé elmerülök a vízben, kb nyakig.

by **Szophie** Szomb. Szept. 09 2017, 20:53

Elég volt annyi, hogy biztosított róla, kellemes a víz. Ennél többre nem volt szükségem ahhoz, hogy el is higgyem neki, habár a bizalmatlanság még ott játszott a tekintetemben, ahogy az ismeretlen játékosra néztem, aki azt a hatalmas, magas szintű és jól kidolgozott fegyvert hordozta. Ám mikor amaz is lekerült a sziklába, mintha csak Arthur királynak szánták volna, a fiú pedig arrébb csusszant a fegyvertől, már egészen megnyugodtam. Mondhatjuk úgy, bíztam eléggé a gyorsaságomban és fegyverkezelésemben, na meg persze Vezér éles látásában ahhoz, hogy ne féljek, ki tudom védeni, ha esetleg hirtelen mégis a fegyveréhez nyúlna. Így már bátorkodtam engedni kicsit a védelmemen, na meg a páncélpontjaimon. Egyébként is elavult volt az egész felszerelésem. Azt hiszem, valami olyasmit tükrözött, hogy: alacsonyabb szintű vagyok, csak ezt viselhetem. Pedig dehogy. Csupán csak lusta voltam még újat beszerezni, és nem tartottam fontosnak. Így is kifejezetten untatott a legtöbb küldetés a börtön után. A börtönt is ezzel a felszereléssel csináltam végig. Talán egy esetleges boss harc segíthetne újra felkelteni a virtuális szörnyek iránti érdeklődésem. Talán.
Nem volt semmi szükség rá, hogy megmagyarázza a meghívását, egy pillanatig sem tartottam fontosnak, és szinte meg sem hallottam a szavait, ugyanis éppen azzal voltam elfoglalva addigra, hogy a piknikezős kellékeimet és ételeket a fürdő szélére rendezzem el. Mondhatjuk, untatott a magyarázkodás. Ha van szándéka, ha nincs, úgysem a szavai fogják mindezt megmutatni, nem ezek a szavai, és nem most.
- Gondolom nincs kedved eláztatni a bundádat. - néztem farkasomra. Jól tudtam, nincs oda túlságosan a fürdésért és a fürdőkért, még emberi alakban sem. Na meg persze nem kevés kérdést vetne fel, ha egy fürdőgatyából előbújna a szőrös farka, és csóválná. Mármint, biztos ijesztő lehet ilyet látni, vagy talán perverznek hinnék, minden magyarázkodás ellenére. Hiszen szegény csak egy farkas. Egy igazi.
Minden válasz nélkül vetettem le pár gombnyomással a ruháimat a meleg víz ígéretére, és kezdtem el a mosakodást, ahogy a rendszer is előírta a dolgot. Nem mondhatnám, hogy nem foglalkoztam vele, hogy a fiú ott van, avagy nem számított, hogy ott-van e. Épp ellenkezőleg. Lopva figyeltem őt, és hogy milyen reakciókat ad. Büszkén húztam ki magam, mégis takarva mindenemet, csak a körvonalaimra engedve rálátást. Arcomon üres kifejezés ült, egyfajta szokásos érdektelenséggel fogtam a tisztálkodás tevékenységéhez. Tudtam magamról, hogy vonzó vagyok, és minden bizonnyal őt is elkápráztatja törékeny alakom, finom bőröm. Ha nem így van, akkor a másik nemhez vonzódik. Egyik sem probléma. Hátradobtam a hajam, majd belecsúsztam a vízbe, nem túl hangosan csobbanva, sokkal inkább finoman, csendesen. Elmerültem állig a forró fürdőben, és mélyet sóhajtottam, kellemesen hosszan elnyújtva.
- Tényleg nagyon kellemes a víz. - mondtam felé fordulva, majd elúsztam az ellentétes peremig, éppen oda, ahova megterítettem magunknak. Egyelőre nem volt kedvem enni, csak a vizet élvezni hátradöntött fejjel. Vezér mellettem feküdt el közvetlenül, a parton. Fejemet ráhajtottam a bundájára. Élveztem a helyzetet, a pillanatot. Kellemes volt minden.

by **Tsujimoto Eiki** Vas. Szept. 10 2017, 11:46

Nem igazán tudtam eldönteni, hogy a lány figyel-e rám, vagy csak a falhoz beszélek. Ha utóbbi, akkor muszáj lesz megjegyeznem, hogy a legtöbb lány a SAO-ban elmehetne kőműveshez és nyugodt szívvel beépíthetnék válaszfalnak őket, kb semmi változás nem lenne a modorukkal kapcsolatban. Elég gyakori a SAO-s lányok az ilyen jellemmel. Nyo mindegy. Mindenesetre kíváncsian követtem a tekintetemmel, ahogy megterít magának a fürdő mellett. Igazából volt sejtésem, hogy mit tervez, de egyelőre nem tettem hozzá megjegyzéseket. Fölösleges volt, ha mondani akart valamit, akkor azt úgyis közölni fogja fölösleges izzítani a parazsat. Nem igazán foglalkoztam vele, míg a petjével foglalkozott. Én nem igen tudtam hova tenni soha ezt az idomár, pet kapcsolatot, én magamnak fölöslegesnek tartottam egy nyamvadt mechanikus organizmussal kiépíteni egy komolyabb kapcsolatot. Hisz ha kijátsszuk a játékot a petek úgyis eltűnnek. Viszont mindenek ellenére, kicsit meglepett a merészsége. Ezt észreveheti rajtam, bár hamar átvette a tekintetem valami más. Nem. Nem buja örömmel nézegettem, mint aki mindjárt nekiesik. Szimpla, egyszerű kíváncsisággal mérem végig. Nem tolakodóan, ténylegesen a kíváncsiság hagyta, hogy legeltessem rajta a szemét. Ezzel gondolom ő is hasonlóan volt, mikor levetkőzött. A viselkedés kifejezetten… khm… izgatóvá tette a helyzetet. Olyan… szűziesen nagylányos volt, mely egyszerre pajkos és félénk. Persze mikor felállt és megközelítette a medencét illedelmesen elfordítottam a tekintetem (és csak fél szemmel lestem tovább :3), végtére is ezt kívánja meg az illem. Elmosolyodva nézek rá, ahogy látszólag teljesen magával ragadja a víz. Megmondtam, vagy megmondtam? :3 Jó a víz, kellemesen bizsergető. Egy ideig nézegettem még csinos kis arcát, majd gondoltam ideje feldobni valami témát.
- Ha szabad megjegyeznem és nem veszed tolakodásnak egész csinos vagy. Kifejezetten vonzó. – dicsérem meg csak így váratlanul – Sokszor mondják, hogy ami a fejembe az a nyelvemen, de engem így szeretnek az emberek. :3 Mellesleg Eiki vagyok örvendek a találkozásnak Szépségem. ^^
Nem voltam tolakodó és a hangomban sem volt semmilyen nyomulós hangnem, viszont talán szavaimmal lehet, kissé összezavarhatom őt, ha elveszti a fonalat. Engem mindenesetre nem zavart.

- Azért örülök, hogy van egy kis társaságom. – jegyzem meg végül – Jó kis hely, de túl csendes. Gondolom te az utóbbiért és a jó látványért választottad ezt a helyet, nem a fürdőért. – kérdezem poénkodva, miközben a tőlem balra levő tájképre mutatok, ahonnan teljesen szabad rálátás nyílik a lentebb elterülő tájra.

by **Szophie** Vas. Szept. 10 2017, 13:30

Testemet kellemesen bizsergette a forró víz, imádtam megmártózni benne. Megnyugtatta a lelkem, ahogy lebegtem benne, ahogy megkönnyítette a súlyomat. Felszabadultam, átjárta minden porcikámat a külső és belső meleg. Imádtam forró fürdőt venni, ebből egyszerűen nem lehet kiszokni.
Felnevettem a bókján, de csak óvatosan és szelíden. A maga módján épp eléggé volt illedelmes és nem túl tolakodó, ami kifejezetten tetszett benne. Úgy gondoltam, végül is nem lehet gond belőle, ha megismerkedem ezzel a különös sráccal, ha már így összevetett a sors minket. Habár a különféle illetőkkel való jelzés, főleg a szépség, nem az esetem, mégsem szóltam meg érte, hiszen csak nekem akart kedveskedni vele a maga módján. Mondhatjuk úgy, a csillagom megszólításon kívül az összes többit túlzásnak találtam a maga módján.
- Örülök, hogy kimondtad. - mosolyogtam rá kedvesen. - Az őszinteség jó dolog. És mókás is lehet, ha mindig kimondod, amire éppen gondolsz. Nekem például néha elég vicces gondolatok járnak a fejemben, és kár, hogy nem osztom meg másokkal, biztosan jót nevetnének rajta. De hát a gátlásaim nem mindig engedik ugye.. - az én nyelvem is megindult a maga csevegő módján, csak úgy szokásosan, elcsiripeltem a mondatokat, amiknek éppen semmilyen jelentőségük nem volt. Csupán a hangomat hallattam, a magas és csilingelő hangomat, amely talán egy kicsit túl vékony is volt hozzá, hogy bárki is komolyan vegyen ilyenkor.
- A szépség helyett pedig szólíts inkább Szophienak. Örülök. - újabb mosolyt küldtem felé, de közelebb nem mentem, sem kezet fogni, sem mást nem akartam. Jó volt itt, a tó túlsó peremén. Így még éppen el lehetett hinni, hogy csak két barátkozó, fürdőző ember vagyunk, semmi több, és ez így is volt jól. Nem akartam, hogy a nyugalmamat megzavarja bármilyen undorító szándék is. Ám úgy tűnt, ilyesmitől a fiú esetében szerencsére nem kell tartanom. Normálisnak tűnt - már ha az számít normálisnak esetünkben, ha nem mászik valaki rögtön rám, amint van rá lehetősége.
- Én a kajálásért választottam leginkább, nem ismertem ezt a környéket. - csevegtem vele tovább. - De örülök, hogy morgós farkasomon kívül más is a társaságom. - Vezér itt felemelte a fejét, és kérdően nézett rám.
- Tudod, hogy morgós vagy, ne is tagadd.
- Csak te vagy túl béna. - jelentette ki, majd vissza is ejtette fejét a lábára, ezzel megint csak azt mutatva, hogy a továbbiakban nem érdekli semmi, de közben persze tudtam, hogy végig figyel mind a beszélgetésre, mind pedig a cselekvésekre. És főleg a kardra. Meg a környező hangokra, a füle állásából következtetve.
- Ha gondolod, meghívlak egy ebédre. - mutattam a kiterített pokrócon elterülő ételekre. - A főzés jártasságom kimaxoltam, és mérgektől sem kell félned. Ezt itt.. - böktem a fejem fölé az indikátoromra - nem mérgezéssel szereztem.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Szept. 11 2017, 14:46

Szimpatikusnak tűnt a lány. Nem csak a vonzó teste miatt, csak úgy a stílusa miatt is. Meg volt benne az a csöppnyi „leszarom” stílus úgy érzem, meg az a tipikus „nagylányság”, de ezeket leszámítva én egyelőre élvezem a társaságát. És úgy tűnik szereti az őszinteséget. Oh. Remek. Szinte máris az esetem. Hihi. A hangja, ahogy az egész lénye is adott a csajszinak egy különleges varázst, mely hamar ellazított és olyan érzést nyújtott, mintha csak egy régi baráttal találkoztam volna, nem egy véletlenszerű vörös játékossal.
- Vettem Szophie. Amúgy nincs para azzal, ha kicsit szellemeskedsz. Kisebb társaságba úgyis kevésbé gátlásosabb az ember, mint amúgy. Mondjuk én nálam azért kicsit más a helyzet. Én álltalába másképp állok a dolgokhoz. Nem nagyon szoktak érdekelni mások véleményei rólam, én úgy tartom, az ember magának feleljen meg először, utána csak a többieknek.
Az ideutazásának indokára csak bólintottam egyet, és arra, hogy örül a társaságomnak, csak megmosolyogtam. Szimpatikus, csak bár ne ragaszkodna ehhez az AI vacakhoz. Bár nem kövezem meg, amiért próbál a petjével komolyabb kapcsolatot kiépíteni. Az ő dolga mit csinál, nem az enyém. Az invitálás viszont meglepett. Őszintén engem az sem zavart volna, ha ő egyedül kezd el lakmározni. Hálásan elmosolyodok és bólintok.
- Köszönöm a meghívást, ha nem gond élek a lehetőséggel.
Felállok a vízben, s bár kb csak köldökszintig van a víz és szépen lassan megközelítem. Figyelem rajta mi az a távolság, amit még elvisel, és ha látom, hogy már kezd fészkelődni a kettőnk össz kartávolságnyira, közelítem csak meg, ha nem zavarja kicsit talán még közelebb is. Persze érzem benne a feszültséget, így egyelőre nem is tervezek hozzásimulni, vagy közvetlen mellé ülni, azért annyira perverz nem vagyok. Csak épp annyira akarok közel kerülni hozzá, hogy kényelmesen tudjak venni/elfogadni a felém nyújtott ételből.
- Viszont nem tervezek élősködni. – szólalok meg, miután ismét elmerültem és helyet foglaltam – Ha elfogadsz, tőlem egy italt szívesen megkínálok – invitálom én is kicsit, de azért én is hozzáeszek egy kis „poénosabb” figyelmeztetést – Ne aggódj nincs ez se megmérgezve. Vonzó vagy meg minden, de az erőszak nem az én kenyerem. – kacsintok rá, hogy értse, hogy csak viccelek, és hogy értse, semmilyen hátsó szándékom nincs – Mi a te favoritod bor vagy inkább a rövid? Vagy hagyjam mindkettő? Razz

Emelem meg kissé csöppet a jobb kezem, majd a balkezem, és ha döntött leteszem a szélére az egyiket (vagy mindkettőt) és előveszek két poharat, ha viszont mellőzné az italt, akkor megértően bólintok és elrakom mindkettőt. Ha igényli, majd később folytatjuk, vagy visszafizetem neki a tartozást. Addig is fölöslegesen ezen rágódnom, inkább féloldalasan megpróbálom, felismerni vajon mit kínálgat ilyen jóízűen a feketehajú szépség.

by **Szophie** Pént. Szept. 15 2017, 13:02

- Jogos. Nem kedvelem a tömeget. - szögeztem le kisebb lemondó sóhaj közepette a tényt. - Zavarnak az emberek, és olyankor nehezebben tudom elengedni magam. Talán csak az segít, ha olyankor olyan ember a társaságom, akivel maximálisan el tudom felejteni a környezetemet. - az pedig ugyebár ritka. Makotomon kívül Kazuma volt még ilyen személy nekem, de az már réges régen történt. Odakint, egy még régebbi emlékben pedig a bátyám volt az egyetlen ilyen személy az életemben.
- Meg két ember számára sokkal egyszerűbb játékokat kitalálni. - elmosolyodtam. Ha már adott a fürdő, szinte adott lenne a pancsolás lehetősége is, ám most inkább az étel és a kikapcsolódás vonzott egyelőre, mintsem az önfeledt szórakozás. Ehh, talán tényleg megkomolyodtam volna? Nem, azt kétlem. Csak mostanában kevésbé nyitottak a lehetőségeim. Egy ideje mintha mindenki beszürkült volna körülöttem. Vágyom a változást, az emberek üdítő társaságát, de egyszerűen mindenkinek ott ordít az az idegesítő átlagosság. Eddig sosem esett nehezemre érdekes embereket találni, de most, talán éppen a vörös indikátorom miatt is, elkerült mindenfajta móka, ami Leonardón kívül esett. Talán éppen ezért is örültem a társaságnak, amit Eiki nyújtott, talán vártam tőle valamit, valami üdítően szokatlant és különlegeset. Talán épp magamtól vártam mindezt, fogalmam sincs.
- Azt hiszem, engem sem érdekel a véleményük. - habár ezt teljesen más indokok vezérelték, mint akármelyik normális énképpel rendelkező emberét. Úgy gondoltam, amit teszek, az éppen úgy helyes és normális. Nem voltam sosem jól szocializálva, így nem tűnt fel, ha a viselkedésem kirívó. Azt hiszem, ha érteném a társadalom normális működését, talán minden másképp alakult volna az életemben. Ám épp ezért, mégis ki akarja ezt megérteni? Nincs szükségem rá, hogy a tömegek része legyek, magamhoz képest már így is túlságosan unalmas voltam és kiszámítható.
Előrenyújtottam a kezem, jelezve, csak tessék, fogyassz amit akarsz. Közeledésére egy csöppet sem rezdültem meg, nem kifejezetten érdekelt, hisz amikor megkínáltam, eleve nem úgy gondoltam a dolgot, hogy majd egy tálcán átúsztatom az ételt az ő oldalára. Természetes volt, hogy odajön mellénk. És messzebb került ezzel a fegyverétől, mindenfajta idegbaj nélkül. Pozitív dolog volt ez, most már elhittem végérvényesen is, hogy nem lehet bajom a társaságában.
Felnevettem a megjegyzésén újra csaj, jóízűen kacagva.
- Úgy gondolom, a kábító kristály a legerősebb gina a világunkban, amit bevethet egy férfi. - kuncogtam.
- Most borhoz van kedvem. - biccentettem a felé a keze felé, amelyben a vörös nedűt tartotta. - Jól illik hangulathoz. - mosolyogtam rá szélesen, majd vettem egyet a cseresznyével ízesített csokitésztás süteményemből. A terítéken többnyire édességek és rágcsálnivalók voltak kikészítve kis adagokban. A legújabb receptekből, amelyeket sikerült megszereznem. Volt ott néhány sós-sajtos sütemény is, egy kis hús egyértelműen Vezérnek odakészítve, meg pár salátás-paradicsomos-sonkás szendvics. Semmi extra nem volt az ételek között, de hát ez csak természetes, ha az ember kettecskén készül csupán piknikezni a farkasával.
- Bevallom, nem készültem látogatóra. - sütöttem le a szemem, habár a mennyiség miatt nem kellett aggódnom, túl is készültem magam ilyen szempontból. - Csak átlagos ételek.. Néhány próbálkozás. De a főzés jártasságom maximális, szóval az ízzel nem lehet baj. Habár hozzá kell tenni, hogy nem egyszerűek ezek a receptek, szóval meg is követelik a magas szintet. Tudod, ezeket már a tízes szint fölötti eldugott cukrászdákból szereztem. Minden szinttel egyre bonyolultabbak a receptek. Gyűjtő vagyok. - csillogó szemekkel csacsogtam az édességekről és az egyik hobbimról. Mondhatjuk, a sütemények a játékbeli szenvedélyem.

by **Tsujimoto Eiki** Pént. Szept. 15 2017, 19:04

Úgy tűnik Szophie hasonlóan gondolkozik csöppet, mint én. Nem akarja, hogy nagy tömeg vegye körül, inkább jobban szereti a két, háromfős csoportokat. Én is hasonlóan állok a dologhoz, bár vele ellentétben én nem a játék miatt csinálom, hanem mert egy ilyen apróbb közösséggel sokkalta könnyebb kiigazodni, alkalmazkodni bármilyen szituációhoz. Bár kíváncsi vagyok, hogy a lány, hogyan értette, hogy játszadozni. Igazából ő belőle pont kinézem, az eddig tapasztaltakból, hogy egészen más játékokat játszik, mint a többi, bár lehet csak egy nagyra nőtt gyerek az egész lényében. Kitudja. Mindkettőnek megvan a maga bája. Mikor közelebb invitált, meglepődve látom, hogy egészen mellé is csúszhattam és arra sem reagált semmit. Hm… Úgy tűnik merészebb, mint hinné az ember. Kíváncsian figyeltem nem csak őt, de a testét is így közelebbről, majd miután megkínált el is vettem egy kisebb rágcsálnivalót a tálcáról.
- Finom ^^ Nem vagyok a legédesszájúbb, de akkor elcsipegetek párat, akkor, ha így megengedted. – kíváncsian figyelem a lányt, majd lelkesedésére jól mosolygok – Jó dolog, ha az embernek van hobbija. Én a bossokra, minikre szoktam hobbiból menni, bár mostanság egyikre se volt nagyon lehetőségem. – közben töltök mindkettőnknek egy pohár bort és át is nyújtom a lánynak – Félédes vörös elvileg, bár nem vagyok benne biztos… az itt benti borok kicsit mások, mint a kintiek. Isten isten. – emelem előre a poharam, majd ha koccintottunk belekortyolok a borba, majd miután megízleltem kicsit félreraktam a poharat.
Egy ideig elgondolkozva nézek magam elé, majd felhúzva az egyik lábam megtámasztom a kezem, ahogy egészen kidőlök a partra, cseppet sem zavartatva magam, hogy így talán több minden látszhat a vízfelszín felszín alatt, mint kéne. Legalább a lány meggyőződhet róla, hogy kellőképp csinos még mindig.
- Amúgy meglepett, hogy csak úgy becsobbantál így mellém. Látszik, hogy nem vagy az a tipikus sipítozós, hercegkisasszony. – mosolygok rá.

by **Szophie** Pént. Szept. 15 2017, 19:48

Természetesen voltam oly szemfüles, és észrevettem, hogyan figyel a víz takarásában. Kérdőn emeltem rá pillantásomat, arcomon sunyi mosollyal. Érdeklődünk- érdeklődünk? Ugyanakkor semmilyen más jelét nem adta, hogy megpróbálna a közelembe férkőzni. Furcsa volt, ahogy teljesen normálisan társalogtunk egy ilyen helyzetben, és mégis egészen kellemes. Azt hiszem, nem volt szükségem ezekben a pillanatokban semmilyen idióta bókra, hiszen az csak elterelte volna a hangulatot egy kellemetlen irányba. Így viszont felhőtlenül tudtam élvezni a társaságát, anélkül, hogy egy pillanatra is eltértem volna a barátkozástól.
- Egyél csak, amennyit gondolsz. Van bőven, meg nem is drágák az ételek, ha magadnak készíted őket. Van sós sütemény is, vegyél abból is. - toltam elé a tányérokat, ahogy az étellel kezdett el foglalkozni, és én magam is betömtem az előbb választott süteményemet, utána pedig egy sajtos rolóért nyúltam. Egyszerűnek tűntek az édességek első ránézésre, szokásos ételek, ugyanakkor én tudtam, hogy sokkal összetettebb elkészíteni őket annál, mint amit mutatnak. Volt ezeknek is egy szintezése, és a szemfülesek kiérezhették az ízükben való fejlődést is. Ha például eszel egy zserbót az első vagy a tizes szinten - mert az mindegyiken kapható, majdnem minden üzletben -, teljesen más lesz mégis az ízük, mert az egyiket magasabb szinten készítették el, más technikával. Persze, nem hatalmas a különbség, de észrevehető. Kíváncsi vagyok, milyen édességek lesznek kaphatóak a kilencvenes szinteken.
- Régebben én is jártam bossokra, de most nem tudom, hogyan is állok ezekhez. A páncélom régimódi, tudod, és régóta nem harcoltam szintfőnökkel. - leszámítva persze a börtönbéli halálos és elmegyilkos bossokat, de azoknak teljesen más volt a szerepe, más volt a feladata, mint az ittenieknek. Egyelőre nem próbáltam meg visszamenni, pedig vonzó számomra a gondolat, hiszen idefent minden küldetés annyira unalmas a lentiekhez képest. Kellene egy kis kihívás is.
- Legközelebbire mehetnénk együtt akár. Kipróbálnám magamat. Esetleg kazamatázhatnánk egyet. - mosolyogtam rá. Jó dolog, ha van kivel menni. Sőt, mi több, kivételesen tetszett az ötlet.
- Tényleg.. Egy kazamatára nem jönnél velem? Nem most, hanem valamikor a napokban. Kipróbálnám berozsdásodott izmaimat. - lengettem meg a vállam körkörös mozdulattal. Na persze, nem mintha én lennék a fő harcos az én csapatomban.
- Egi. - koccintottam vele rövid, és kicsit bugyuta köszöntéssel, majd belekóstoltam a borba. Valóban kicsit sajátos volt, azt hiszem, nem a legjobb mínőség, de ugye mit számít az a játékban.
- Nekem ízlik. - így is volt. Kiegészítette a cseresznyés süteményem ízét, adott neki egy kis fűszert. Illett hozzá.
- Min gondolkodsz? - kérdeztem meg, ahogy elnyúlt a parton, miközben közömbös pillantásokkal méregettem.
- Ugyan, dehogynem vagyok. - nevettem fel, és belecsíptem játékosan a fenekébe, ha már így felkínálta a lehetőséget láthatóan.
- De mit is lepődjek meg testek látványától, nemde? Hisz csak emberek vagyunk, benned pedig semmi szokatlan nincs, amire fel kéne kapnom a fejem. - semmi kinövés, csúnya seb vagy folt, semmi extra testrész szerencsére. - Csinos kis popsid van. - nyújtottam ki rá a nyelvem szórakozottan.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Szept. 18 2017, 19:53

Vonzó teste volt és meg sem próbálta elfedni. Viszketett a kezem kissé, hogy felfedezzem a lány testét, de egyelőre túlságosan is élveztem a társaságát, hogy ilyen felesleges dologgal elrontom a hangulatot. Majd talán kicsit később. A lány úgy tűnik, viszont sokkal jobban rá van hangolódva az édességekre, nyalánkságokra, mint én (ez mondjuk jól látható, hogy milyen ételekkel jön el piknikezni) és valamilyen szinten szórakoztató nézni, milyen jókedvvel, tömi magába ezeket a finomságokat. Én jóval szolidabban vettem a sütikből, nem igazán szerettem túlságosan ellakni az ilyenekkel. Ha ez egy jó sült oldalas lenne, már nem lenne, de így egyelőre csak kisebb falatokat veszek magamnak. Nem volt rossz, nem is tagadom. Kifejezetten valós íze volt (mintha csak egy külsős cukrász készítette volna), de egyelőre nem igazán akartam beállni a sok nasitól. Gondolom a lány is csak abban a tudatban eszik ilyen jóízűen, hogy nem kell vigyáznia az alakjaira, bár nem jegyzem meg.
- Örülnék, ha elfogadnád a társaságom egy kazamatára, vagy miniboss küzdelemre. Egyedül sajnos elég mihaszna vagyok. – mosolygok rá, majd miután koccintottunk hamarosan ki is nyújtóztam a partnak dőlve.
Nem zavart, hogy kicsit több is látszhat a kelleténél, ahogy tapasztaltam őt se nagyon. Egy kicsit elgondolkoztam és hamarosan meg is osztottam vele a dolgokat, amin agyalok, bár nem feltétlen azért, mert rákérdezett. Leginkább azért, mert csak. Igen… mert csak. Kell ennél jobb indok? Mindenesetre kicsit meglepődtem, amikor csak úgy hírtelenjébe belecsípet az alfelembe. Meglepődtem, de elég hamar elmosolyodtam és finoman oldalba böktem. Visszamerülök a vízbe, majd miután kortyoltam még egy kis bort (közben ha Szo megitta volna, után töltök neki), majd szembefordulva vele, megtámasztom a fejem a kezemen.

- Köszönöm amúgy bókot, neked is vannak csinos testrészeid… most az én köröm jön, hogy megcsipkedjem, ami nekem tetszik? – dugom ki rá játékosan a nyelvem – Amúgy, a kazira visszatérve részemről okés a dolog, mint mondtam, de szerintem jobb ha kerítünk egy tankot, mert nem vagyok a leg HP-sabb. Az ott lévő lényeket egy hitelem, de nem vagyok elég gyors szerintem, hogy lekétszerezzem őket. De miattam odamehetünk öngyilkos rohamra is, jó buli lenne. – nevetek fel jóízűen, majd a poharamba maradt kicsike bort lötyingetve még megjegyzek egy kicsit meredekebb dolgot - A berozsdásodott izmaidon meg tudok segíteni, ha szeretnéd. Két évig tanultam masszőrködni.

by **Szophie** Csüt. Szept. 28 2017, 18:50

- Egyedül én is. - kacsintottam a fiúra. - A farkast is vinni kell, hogy érjek valamit. - nevettem rá, majd kényelmesebb pozícióba vackoltam magam, hogy jobban hozzáférhessek az ételekhez. Megfordultam, mintegy hason lebegve a vízben, és lazán kikönyököltem a peremre. A hajam vége kellemesen úszkált körülöttem a vízben, csiklandozva vele olykor-olykor. Az arcom és a karjaim dideregni kezdtek a hirtelen hőmérséklet változására, látható libabőröm lett. Gyorsan visszadugtam legalább azt a kezem, amelyik ételtől szabad volt, és máris kellemesebben éreztem magamat.
Inni a forró vízben kevésbé volt kedvem, de azért kortyoltam párat, nem túl sokat, éppen csak leöblítettem a falatokat. Lassan fogyasztottam, ráértem lényegében, végtére is itt lesz az egész délután a pihenésre.
- Tudom. - nyújtottam rá a nyelvemet játékosan, habár a szót nem a magabiztosság adta a számba, sokkal inkább a játszadozás. Persze - persze, én is tudom már, hogy szép gömbölyű a fenekem. Rolling Eyes

- Miért, neked mi tetszik? - nézek rá kérdőn, és valóban várom a válaszát, ezt pedig láthatja is rajtam. Érdekelt, hogyan lát engem alig pár percnyi ismertség után.
- Hát én sem leszek az a tank bajnok, az a helyzet. - nevettem feszengve, s észrevettem farkasom ideges mordulását, mellyel jelezte, ezt talán nem lett volna szabad csak úgy elkottyintanom ilyen sietősen. Mégsem tartottam a fiútól, egyébként idefent kevés ember volt, aki valójában veszélyt jelenthetett volna észlelhető jelek nélkül.
- De legalább gyors vagyok. - tettem hozzá. Persze, erre már nem mozdult a morgós farkas, mert végül is, ezzel korrigáltam - el tudnék futni előle valószínűleg, ha akarnék. A harcosok egyébként is lassúak - a fegyveréből látszott, hogy lassú ő is. Nem úgy nézett ki, mint amivel könnyű szlalomozni a sűrű erdőben.
- Tényleg? - néztem rá meglepetten pislogva. Ki nem nézné belőle az ember, hogy masszőrnek tanult.
- Nem nagyon értek ehhez, de.. gyógy, sport, vagy csak sima masszőrnek? - úgy gondoltam, biztosan kell lennie különbségnek köztük, bár ebben nem voltam teljesen biztos. A "sima" masszőr pedig nálam az egyszerű embereket masszírozókat takarta. Nem akartam, hogy agyon gyűrjék a hátam, ha van fájdalom itt, ha nincs.
- Kipróbálnám szívesen. - bólintottam végül csillogó szemekkel. Érdekelt, mit tudhat.

by **Tsujimoto Eiki** Szomb. Okt. 07 2017, 19:52

Elmosolyodtam a lány flörtölésére (melyet letagadhat, de valamilyen szinten mégis csak az volt), s bár annyira nem volt vicces a megjegyzése, azért a farkasos poénkodására illendően „kuncogtam” egyet. Természetesnek vettem a dolgot, hogy az idomár és a Pet olyan, mint én és a Flamberg épp ezért nem is értem néha az idomárukat, hogy miért hagyják el a „fegyverüket” ilyen messzire elcsászkálni. De hát úgy tudják. Miközben a lány megfordult természetesen úriemberhez mérten meglestem hátulról is. :3 Nem kifejezetten zavart, ha esetleg figyelt közben, ráadásul, ahogy érzem ő sincs ellenére a dolognak, ráadásul a reakció is, mint ahogy most a kérdése is pont ezt sugallják. Bár mivel hamar témát váltottam, nem tudtam olyan gyorsan válaszolni neki, de azért megtartottam a kellő tiszteletet és végighallgattam. Majd utána elmondom neki. Bólintok az általa említett dolgokra, s bár a farkas morgására felfigyeltem, nem különösebben érdekelt egy Pet véleménye. Itt most ő párnaféleség.
- Jó az. Mindenkinek megvan az erősség és a gyengéje. Teneked ezek az erősségeid. Légy rájuk büszke és jó napot. Mások véleménye ne érdekeljen. – mosolygok rá, majd kérdésére bólintok – Inkább a gyógy és a sima között vagyok valahol. A sima masszáshoz kiképeztek és némi lazító, nyugtató masszírba is belekezdtek, de a képzésem megakadt a SAO miatt. Így, hát… - vonom meg a vállam – Maradjunk a vegyesbe. Hehe. De ha gondolod, erotikus masszást is adhatok. :3 Arra is.. khmm kaptam kiképzést, bár csak különórákból.
Végül kicsit közelebb másztam hozzá és finoman belecsípek én is a fenekébe.
- Visszatérve az előző kérdésedre a popsid például nagyon csinos. Nagyon vonzó vagy előrül is, de hátulról kifejezetten szexi vagy. Ha szabad így fogalmaznom izgató. Hm… - ezután vizslató tekintettel mértem végig, mint aki komolyan véve a kérdését részletes leírást kér – Csinos popsi, karcsú test, pont kézre való keblek, szép arc, tiszta szemek, ápolt, sűrű, fekete haj, csókolni való, vörös ajkak… - egy ideig még méregetem, majd kacsintva hüvelykujjamat felemelve felnevetek – Röviden az egész lényed tetszik. És a jellemed is bejövős. :3 Szeretem a kis vadóc, ám még normális lányokat. ^^
Végül elkapok a lány elől egy sütit, amiből a legtöbb van és bekapom, és amennyiben nem zavarja, nem távolodok el tőle, hanem megmaradok mellette ilyen közel. Ha kicsit látom rajta, hogy meg van lepődve kissé nevetve megjegyzem.
- Mint mondtam… ami a fejemben, az a számon. ^^

by **Szophie** Hétf. Feb. 12 2018, 20:25

Felnevettem a fiú magyarázatára. Kacéran a szemébe néztem, és egy kihívó pillantás után végül döntöttem.
- Azt hiszem, kipróbálnám a vegyes technikádat. Még elképzelni sem tudom, hogy a puszta házam masszírozásával legyél képes izgalomba hozni. Mutasd a tehetségedet. - a végére természetesen egy pajkos és játékos kacsintás még éppen belefért a történetbe, csak hogy oldjuk kicsit a kihívást. Mert hát, teljesen úgy gondoltam, hogy kihívás lenne, még ha a masszír maga érintések összhalmazát is jelenti, bizonyos pontok ingerlése nélkül sokkal nehezebb elérni a kívánt hatást. Habár némi tapasztalatból tudom, hogy nem lehetetlen. Meglepő, néha milyen pontjain tud érzékenységet mutatni az ember.
Szophie végignézett magán.
- Na, tuti, hogy hazudsz. - puffogta elnyűtten. - Túl szépnek írtál le. Oké, a fenekem az tényleg jó, azt elég gyakran dicsérik. De inkább vagyok kinézetre különleges, mintsem tipikusan vonzó. - úgy gondoltam, tisztában vagyok nagyjából az adottságaimmal. Valamennyire tisztába sikerült már kerülnöm a testemmel és kinézetemmel, és igen, mindig is büszke voltam szép tartásomra, és különleges bőr és szemtónusomra. Arról viszont, hogy a melleim mennyire kézreállóak, nem nyilatkozhattam. A kéz méretétől függ. Razz

Inkább voltam amolyan táncoslány alkat, szemnek szép, de fogdosni nem a legkellemesebb.
- Szóval, ha gondolod, bele is kezdhetsz a masszázsba. Tényleg érdekel. De csak a hátamat "használhatod" a cél elérésének érdekében. Minden más tiltott eszköz. Csak a szemnek, semmit a kéznek.
- Aztán közben akár a sok jó tulajdonságom mellett felsorolhatnál némi negatívat is, mielőtt elbízom magam. Egyébként sem valós meglátás az, amelyet csupán az érme egyik felére alapozunk. - folytattam, mintegy tovább bonyolítva a beszélgetést. Ne higgye, hogy elég csupán felsorolnia és eltúloznia a jó tulajdonságaimat ahhoz, hogy imponáljon nekem. Ennél kicsit többre van szükség ahhoz, hogy kedveljek valakit.

by **Tsujimoto Eiki** Hétf. Feb. 12 2018, 21:36

Gyöngyöző kacaj volt a válasz, miután elmondtam a véleményemet a kérdéséről. Kihívó tekintete pedig csak felszította a tüzet. Végül pedig szavai nyomán éreztem, hogy a piros lámpa, mely eddig visszatartott, lassan narancsra vált. Hogy csak ő lazult fel, vagy én játszottam jól a kártyáimat nem tudom, de az biztos, hogy most invitálást kaptam egy keringőre, melyet ha jól forgatok, talán egy élvezhető este után nézek. Mikor azonban áttértünk a bókolásos részre szinte éreztem, hogy kezdi kellemetlenül érezni magát, szavaiból pedig az jött át, hogy igencsak másképp tekint magára, ami miatt ismételt témaváltását kis híján figyelmen kívül is hagytam. Hosszasan bámulok rá, majd sóhajtva megfordulok, hogy én is hasonló „hasonfekvő” pózba legyek, mint ő. Szint ezúttal majdnem hogy hozzá bújtam, annyira közel voltam, de én csak a távolba meredtem.
- Szóval negatívom mi? Hát jó. A bőröd túl sápadt, a legtöbb férfi vonzóbbnak tartja a napbarnított árnyalatot, és bár a vörös-fekete-fehér kompozícióval ügyesen játszottál, ez nem változtat ezen a dolgok. Az ajkaid, mint mondtam csókolni valók, de jobban az lenne, ha kicsit húsosabb lenne, így nem egyirányú csók lehetne. A húsos ajkakkal könnyebb örömöt okozni. A komor, néha vad jellemed nem mindig passzol a törékeny szépséges kinézetedhez és néha úgy tűnt alig-alig sikerült megnyílnod előttem. A helyzetre is fogható ez, de szerintem más dolog van a dolgok mögött. És nem tudom, miért érzem azt, de ami a legjobban zavar benned… hogy nagyon életuntnak tűnsz, aki nem képes értékelni az élet apró örömeit. – végül sóhajtok és visszafordulok a lány felé – Én szóltam… kegyetlenül őszinte tudok lenni… - itt azonban elmosolyodok és felnevetek - Bár igaz, hogy pocsék emberismerő vagyok.
Végül lekaptam még egy sütit a tálcáról, majd ellöktem magam a faltól és kicsit eltávolodtam tőle. Egészen pontosan mögé úszva határozottan rápaskoltam fenekére, hogyha amennyiben elbambult volna, ismét felfigyeljen, illetve jelzés szempontjából.
- Szívesen hozzád simulnék, miközben masszírozok, de van olyan érzésem, hogy még nem készültél fel rám. Na de ideje bebizonyítanom tehetségem Milady.
Szerintem leesett neki, hogy miért nem szerencsés ez a pucsítós testartás két meztelen testű ember esetében, hisz ahhoz hogy elérjem mögüle, kényelmesen elérve hátát egészen közel kell mennem hozzá. Mindenesetre közelebb sétálok hozzá akár lejjebb csusszant, akár nem, majd víz felett levő hátához emeltem kezemet. A gerince mentén finoman végighúzom ujjam hegyét tipikus azt a hatást kifejtve, hogy kirázza hideg. A lapockáit elérve pedig először a jobba, majd balkezem ujjait simítottam a hátára és annak ellenére, hogy cseppnyi erőt vittem bele kezem bizsergető érzést hagyott maga után, ahogy finoman végigsimítottam a lapockáinak vonulatát. Ennek ellenére, támaszkodnia kellett, mert a tompa nyomás is elég volt, hogy kicsit előbbre tolja. A tenyerem ívesen kanyarodik el lapockájának ívén, egészen felkúszva a válláig, ahol kissé kifordítva kezem-tenyerem élével vittem le karjaiba az eddig összegyűlt feszültséget, bár ez nem jár neki kellemetlenséggel. Ahogy a vállcsúcshoz értem ujjaim egészen hozzásimultak majd kifordított kezemmel körkörösen visszafordítva megindulok visszafelé, ezúttal valamivel nagyobb erőt kifejtve végig a gerince két oldalán lefele menve. Szokatlan, de kellemes érzés járja át, ha nincs hozzászokva az ilyenekhez, bár az is igaz, hogy mivel kombinálom ismereteimet, már a kezdetektől egyfajta saját „stílusban” masszíroztam, mely nyomán egyetlen mozdulatsorral jártam végig szinte a teljes hátát, melyet még ő maga is tisztán érezhet, hogy hol és hogyan jártam eddig.

by **Szophie** Hétf. Feb. 12 2018, 22:40

Szélesen elmosolyodtam mondatai hallatán. Igen, valami ilyesféle elképzelésem volt nekem is magamról. Nem mintha direkt én magam játszottam volna a színek árnyalataival, ezt a természet adta imígy nekem, és annak ellenére, hogy a játékban sok árnyalatot megváltoztathatunk, nekem soha eszembe sem jutott levetni jegyeimet, melyet szüleimtől örököltem. Persze, már-már semmit nem jelentett számomra a kinti lét, mely mintegy csupán régi emlékként élt emlékezetemben, olyan távolian, mintha sohasem lett volna.
- Életunt. - ízlelgettem a szőt. - Igen, ez igaz lehet. - emeltem rá tekintetemet elgondolkodva.
- Nem gondolod, hogy oka van annak, hogy játékot keresek? Azt hiszem, talán segíthetnél feldobni a napjaimat. Persze, csak ha gondolod. És idővel talán meg is nyílnék előtted jobban, ki tudja. Még nekem magamnak sincs fogalmam róla egy ideje, mit is keresek, vagy hova akarok kilyukadni. Csak az útvonalam adott. - megvontam a vállam. Úgy gondoltam, idővel majd csak lesz valahogy. Nem kételkedtem benne, hogy ki fogom találni, hogyan tovább. Habár rendes izgalmak a börtönön kívül alig akadtak, így másfajta bonyodalmakat kellett keresnem, ha valami szórakoztatóra vágytam. Mint most itt ez a fiú. Bár egyelőre nem éreztem maradéktalanul a társasága élményét, mégis sikerült elszórakoztatnia, elringatnia a kellemes beszélgetés és lazulás képébe, így aztán biztos voltam benne, hogy ha akar, tud nekem mutatni még újat. Úgy éreztem, talán partner lehetne ökörségek végrehajtásában. Ki tudja, tán még kedvelni is tudnám idővel, hisz ezekben a pillanatokban sem ingott meg bennem a róla alkotott pozitív kép.
- Azt hiszem, talán kicsit nehéz dolgod van, ha engem szórakoztatni akarsz. De remélem, nem riadsz meg a kihívásoktól. - eresztettem meg felé egy sokat sejtető mosolyt, majd rákacsintottam.
Végül elérkeztünk a masszázs részéhez. Bevallom, a kellemes borzongást sikerült átélnem, ami alapja az egésznek. Karomat a fejem alatt nyugtatva behunytam a szemem és igyekeztem átadni magam az érzéseknek. Elpihentem, légzésem lelassult. Odakoncentráltam minden figyelmem a hátamba, amiben növekvő forróság keletkezett kezének nyomai hatására, és tompán végigsugárzott a testemben. Amikor a derekamon simított végig, kicsit kényelmetlenül fészkelődni kezdtem. A vállaim táján az apró nyomást pedig kifejezetten tudtam értékelni. Legjobban azt szerettem viszont, amikor a gerincem körvonalát masszírozta, az pedig nem kétséges, hogy szexuális töltettel leginkább az a mozdulatsor rendelkezett, amikor az oldalam irányába kanyarodott a derekam fölötti tájékon. Nem mozdultam és nem mondtam semmit. Engedtem, hadd kényeztessen még tovább, ameddig csak lehet.

by Ajánlott tartalom