Re: Tenglo Fürdő

by **Shukaku** Szer. Márc. 18 2015, 07:10

Valóban nem spoilerezte el nagyon a dolgokat. Bár több segítséget nyújtott, mint eddig bárki ebben a témában, de elspoilerezni valóban nem spoilerezte el. Szegény Shu persze sokkal többet akart megtudni, és nem elégedett meg azzal a válasszal, hogy majd ő kitapasztalja, hogy majd jön, ha ott lesznek. Pont attól félt, hogy majd csak úgy jön, ő pedig nem fogja tudni, hogy mit csináljon, és leblokkol, és Arata kislánynak fogja gondolni, amiért még ehhez a legalapvetőbb dologhoz sem ért. És megint buksisimit kap… hát ez annyira aranyos. Megint aranyos, és megint lekezelően bánnak vele, és egyáltalán nem egyenlő félként, akivel nyugodtan és nyíltan lehetne beszélni akár olyan dolgokról is, mint a szexualitás. De hát itt van. De hát kérdezett. Miért nem kap válaszokat, ha most még kérdezni is mert? itt van egy ismeretlen, azt ígérte, hogy segít, és nem is segít. És már meg is válaszolódott, hogy miért nem segít. Shu nem értett félre semmit, nagyon is jól értette, és most már a másik lány is észbe kapott, hogy mit is mondott. Észbe kapott, és most megijedt, ezért is keres egy ilyen átlátszó kifogást, amivel kibújhat alóla. Még szerencse. Shu biztosan nem ment volna bele ilyesmibe. Egészen biztosan nem. Jun talán be tudta volna neki mesélni, hogy a gyakorlásban nincs semmi rossz, hogy ezzel csak Aratára készül fel, és ő is örülne neki… de Junnak jó beszélőkéje van. Bár most, hogy Arata már ennyire biztos, hogy, ahogyan a lány is mondta, övé a srác, már biztosan nem szabad ilyet. Tévedés ne essék, egyáltalán nem azért, mert az illető lány. Ez most hirtelen meg sem fordult Shu fejében. Azért visszakozott, mert ő Aratával van, és akkor csak vele van, és majd tőle, meg vele… és csak tőle, és csak vele. Még köszönni sem volt ideje, vagy a nevét megkérdezni, úgy kiviharzott. A hatalmas csattanás már meg sem lepte, de nem aggódott, hiszen védett területen belül voltak. Csak nekidőlt a sárkánynak, és lehunyta a szemeit. Beszélnie kell Aratával. De még nem most. Nem szabad, hogy így menjen ki. Most még túl izgatott. Csak finoman birizgálni kezdte a sárkány tollazatát, majd pár perc elteltével, amikor tényleg kényelmetlenné vállt a szauna, kopogott párat az elválasztófalon, és kisétáltak a fülkéből. Még a türcsit sem cserélte le, csak várta Aratát. Látni akarta. Elmondani neki. El kell mondania. Ahogy a fiú is kilépett, várt pár másodpercet. nem rohanhatta le azonnal… pedig le akarta rohanni. Nem bírta tovább. odalépett és átölelte, jó szorosan átölelte a derekát… de mondani még nem tudott mondani semmit. Össze kellett raknia.

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 19 2015, 04:26

||Shu||

Szerencsére nem jött kopogás azonnal. Volt időm átgondolni, hogy miket mondtam odaát. Ugyan nem sok, de elegendő, még az is belefért, hogy eldöntsem a legjobb, ha el is felejtem az egészet. Elkezdtem kiüríteni a gondolataimat, majd magamban átfuttatni a mai eseményeket, az iménti kihagyásával, mintha elválásnál azonnal idejöttem volna. Háromszor sikerült ezt alaposan eljátszani, mikor az elmélkedésből kopogás szakít ki. Halk, de egyértelműen jelző jellegű a mellettem lévő falon. Ez minden bizonnyal Shu lesz. Nagy levegő, hosszú kifújás. Felkelek, majd elindulok ki, Pár apróság, majd azért törülközőben még sem mászkálok majd kint, illetve, lehet Shut is zavarba hozná, szóval az egyik ruhám kellene. Mondjuk az a lazább szárú, kivágott felsős. Amúgy is jó lesz egy kis hűst érezni a sok meleg után. Amikor kilépek már Shu kint van, ám mikor megindultam volna feléje kicsit megtorpantam. Totál törülközőben van. Ejha… Ennyire elkalandozott bent, vagy … ?
Ahogy megindul felém csak követem a szememmel, majd amikor átölel viszonzom azt, s nyugtatóan, bátorítóan simogatom meg a hátát egyik kezemmel, míg a másikkal tartom, hogy érezze én sem eresztem őt. Két csávó került a szemem elé, amikor feltekintettem. A simogató kezemet kicsit felemeltem, nyakam magasságában határozottan vízszintes vonalat húzva azt tátogtam: „pusztulj”. Az egyiket valóban elkapta a hirtelen heves reakció, de a másik épp kiröhögni készült, amikor letévedt a szeme Timidusra. Vagy felismerte a petet, vagy csupán ösztönös félelem fogta el a faját illetően, de elsápadva távozott a másik egyénnel egyetemben. Amikor kuncogva elsétált egy lány is jutott eszembe, hogy nekem is van fürdőköpenyem, s miért is ne használhatnám így? Az inventoryból kivéve, és nem felszerelve egy fél mozdulattal Shu vállaira terítettem, hogy takarjam vele. Természetesen utána újra ölelésembe zártam. Még nem szólalt meg, és bár érdeklődni akartam, vagy valamerre elindulni, de azt hiszem, hogy most egyetlen dolog volt, amit tennem kell. Várni.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 19 2015, 06:16

Meg kell említenem, hogy manapság nagyon jó dolgom van, hiszen egyre több film hozakodik elő Timidushoz hasonló entitásokkal. Ilyen például a Big Hero 6 Baymax nevű robotja, vagy a Guardian of the Galaxy Drax nevű karaktere. Ezeknek hála könnyedén meg tudom mutatni, hogy mi is futott át a sárkány agyán, amikor Arata azt a bizonyos jelzést mutatta a belépő két férfinak. It's a symbol. Persze a különbség az volt, hogy Timidus bár rendelkezett autisztikus jegyekkel ilyen értelemben, hiszen nehezen fogadta be, értette meg az emocionális dolgokat, utalásokat, sőt az emberi társadalomba való beilleszkedés sem ment zökkenőmentesen, azért következtetéseket jobban tudott levonni, és a helyzet kielemzése eljuttatta oda saját magát, hogy megértette a jelzést. Azt azonban már tényleg nem tudom megállapítani, hogy Timidust felismerték-e vagy sem. Lassan több mint fél éve kint volt a képük az Aréna csarnokában, méghozzá legfelül, és elég sokakat ismertek, sok fele járkáltak, de még mindig akadhattak olyanok, akik nem ismerték őket, és akadtak is. Azt persze nem tudhatták, hogy Timidus addig a legjámborabb jószág, amíg nem kívánják bántani Shut, és Aratával ellentétben ő jelenleg nem úgy ítélte a helyzetet, hogy ilyen drasztikus lépéseket kellene tenni, amennyiben az illetők nem távoznak. Na persze most nem a sárkány a legfontosabb, hanem másik kicsiny hősünk, aki csak akkor vette észre, hogy törölközőben van, amikor Arata ráterítette a fürdőköpenyét. Ekkor még jobban szorította, egyrészt hálából, másrészt kis szégyenkezésből, hogy ezt sem vette észre, és most biztos Arata miatta is zavarban van. Ha bárki meg meri szólni, hogy miért vele jár, annak majd Timidussal gyűlik meg a baja. Timidus nagyon meggyőző tud ám lenni. De most már a mondókát is el kellett kezdeni, szóval nagy levegő, kis eltávolodás, de csak annyira, hogy ne Arata ruhájába dünnyögjön, fej felemelése, hogy a szemébe nézzen... és akkor hajrá!
-Arata... én... sokat gondolkodtam odabent, és...
Mert azt ugye mégsem mondhatja, hogy egy fura lánnyal beszélte meg ezeket.
-...és azt szeretném, ha még várnánk egy picit azzal. Én... nagy vagyok már, nem baj ha... ha csináljuk... csak... csak picit még félek, és nem szabad elsietni, és... és mi lenne ha... ha nem mennénk el odáig, és csak... csak ízelítőt...
Valahogy így mondta a lány... de ez hülyeség. Valahogy máshogy kellene. Akkor kezdjük újra.
-Szóval... hogy te már idősebb vagy, és biztos szeretnéd... és már én is, de még... még csak beszélni sem beszéltem senkivel ilyesmiről... még nem úgy... és... ugye... ugye érted? Ne haragudj...
Kész, teljesen belezavarodott, és inkább visszafúrta magát a fiú ölelésébe, és nagyon remélte, hogy ennyiből is megérti majd, hogy mit szeretne. Most már majdnem határozottan és nyíltan beszélt az "ilyesmiről". Majdnem. Aratának ezt már értékelnie kell...

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 19 2015, 22:21

||Shu||

A köpenyre a reakciója ismét érdekes volt. Azt hiszem sikeresnek ítélhetem meg ez a kis szaunázást több szempontból is. Egész eddig a pillanatig tartottam tőle, hogy azért nem minden úgy sült el, ahogy szerettem volna, bár nagyon konkrét elvárásaim nem voltak, de örülök, hogy nem volt negatív visszaütése. Legalábbis úgy tűnik. Aztán… Amikor elkezdi mondani, nos csak pislogni tudok. Azért nem gondoltam volna, hogy ekkorát fogunk ugrani. Nem csak elmélyült a ragaszkodásunk egymás iránt, de már a véleményét is részletesen kifejtette egy igencsak fontos dologgal kapcsolatban, amihez elismerem, hogy nem kevés bátorság kell, sőt(!) ő maga veti fel az ízelítő ötletét, bár fogalmam sincs, hogy mennyire és mire gondol ez alatt, ám hatalmas előrehaladás ez. A bárgyú mosolyt már, ha akarnám sem tudnám letörölni az arcomról. Viszont ahogy újra hozzám bújt elfogott a vágy, hogy még többet és többet akarok. A szaunázástól meg is szomjaztam, és szinte biztos vagyok benne, hogy ő is szívesen inna valamit.
-Mit kérsz inni?
Kapom fel, és indulok meg vele a büfé felé. Ott beszerezve az innivalókat visszafordulok a pihenő felé. Hercegnős pózban cipelem, amivel talán egy kicsit visszább foghatom a helyzetváltoztatási akarását, már ha akadna. Egy kényelmesebb nagy helyet foglalok be vele, ahogy eldőlve az ölebe fektetem, s a fürdőköpenyt inkább takarónak használom ezúttal, semmint plusz ruházatnak neki. Természetesen kiosztom az innivalókat, ha Timidus jelezte, vagy Shu mondta, hogy Timidusnak is, akkor a sárkány is kapott valamit. Kortyolok egyet a sprite szerűségemből. Egész hasonlóra sikerült ez a lötty. Frissítő még sem keserű, de nem is méreg édes, ahogy a kóla, vagy ilyesmi. Megköszörülöm a torkomat, majd halkan kezdek bele. Nem akarom a kelleténél jobban felizgatni, vagy zavarba hozni azzal, amit most válaszolni készülök.
-Valóban szeretném, vágyom rá nagyon is… De nem kell annyira sietnünk, majd igyekszem lassabban haladni, megtalálni azt a tempót, amivel a neked is a legjobb lesz, hisz végső soron téged szeretnélek kényeztetni, azt akarom, hogy csodásan érezd magad. Az ízelítővel sem kell sietni, nem kell most és rögtön. Örülök, nagyon is, hogy szeretnéd, és azt is, hogy egy kisebb lépésével nem lenne bajod, hogy azt talán megpróbálhatjuk majd… de, tudod. Mindig mondhatod, hogy ha valamit nem akarsz kellemetlen, nem esik jól. Azt is, ha valamit csinálni szeretnél, ha valamit ki szeretnél próbálni, vagy épp beszélni szeretnél róla. Természetesen nem haragszom, nem tudom, hogy képes lennék-e rá, sőt örülök, hogy megosztod velem az érzéseid, a gondolataid.
Még így, hogy az ölembe fektettem betakartam magunkat sem éreztem elégnek. Ez után, hogy kiöntöttem én is az érzéseimet. Még jobban magamhoz öleltem, én is odabújtam hozzá. Fejemet odafúrtam a vállához, lábaimat kicsit felhúztam, hogy beljebb csússzon, érezzen maga körül. Ha voltak is körülöttünk diszkréten a saját dolgukkal törődtek, s így nem zökkentettek ki a hangulatból, legalábbis engem biztos, hogy nem. Mondjuk nem voltam olyan állapotban, hogy felmérjem vannak-e még a helyiségben.

by **Shukaku** Pént. Márc. 20 2015, 19:34

Semmi sem ment igazán úgy, ahogyan azt Shu nagy gondosan eltervezte a szaunában. Bár ezt ő nem tudta, de Arata elég ügyesen félreértette a dolgokat és a jelzéseit. Egyáltalán nem ugrottak nagyot, és Shu egyáltalán nem akart oda ugrani, mindössze gyorsan tisztázni szerette volna Aratával azt a dolgot, amitől a legjobban tartott, és amihez időt szeretett volna kérni. Lehetőség szerint nagyon sok időt. Persze nem nagyon nagyon sokat, csak éppen annyit, hogy ő maga is elhihesse azt, amit Aratának mond, hogy ő már igenis egy felnőtt nő, és készen áll arra is. persze nem mondhatott mást, hiszen hogyan nézne az ki, hogy fél az ilyen teljesen természetes dolgoktól, mint a szexualitás? Akkor Arata biztosan komolytalannak gondolná, meg nem is akarna vele lenni, hiszen félne, hogy kinevetik őt is amiért ilyenekkel áll össze. Vagy valami hasonló. Shunak is legalább ugyanannyira kell szeretnie és kívánnia a fiút, mint amennyire a fiú szereti és kívánja őt… csak éppen jelen pillanatban fogalma sem volt arról, hogy ez milyen mértékű. Egy kicsit felpillantott, és meglátta azt az elmerengő bárgyú mosolyt. Akkor ez most mit jelent? Ez jó, vagy rossz? Gyorsan lesütötte a szemét. Ő nem is látott semmit. Azután pedig… hogy inni? Elmondja neki a legnagyobb félelmét, ami tönkreteheti bimbódzó kapcsolatukat, erre azzal jön, hogy mit kér inni? Remek. Persze nem ellenkezett, és hol a fürdőköpenyt, hol Aratát fogta, amíg ő becipelte a társalgóba, Timidus pedig nyugodtan baktatott utánuk. Vajon a kézben vivésben segít a lovaglás jártasság? Ezt meg kell tudnia. Azt viszont már megtudta, hogy Arata is a tonikot szereti, úgyhogy örömmel kért ő is azt, Timidus pedig gyömbéres italt kapott, ha kapott, márpedig kapott, hiszen mindkettejüknek természetes volt, hogy ha Shu kap valamit, akkor ő is kap, hiszen ugyanúgy kiszáradt a szaunában. Shu megmukkanni sem mert az italválasztáson kívül, hiszen tűkön ülve várta, hogy mikor folytatja az íjász a feleletet. Mégsem maradhat ez az egész annyiban, hogy mit kérsz inni… és hál istennek nem is maradt.
-Én… nem tudom a tempót. Nem tudom, hogy milyen lesz, nem tudom, hogy hogyan szabad haladni, és… és én már most is csodásan érzem magam.
Nem kellett nagyon Aratának fészkelődni, mert a lány furta be magát jobban és jobban az ölelésébe.
-Nem tudom, hogy kellemetlen-e… hogy szeretném-e… mert azt sem tudom, hogy milyen. De…
Ő is körbepillantott, ám nem volt annyira meggyőződve arról, hogy mindenki a saját dolgával törődik, mint ahogyan Arata.
-Nem tudom. Az a baj, hogy nem tudom… de ezt bizti nem itt kéne megbeszélni… ugye?

by **Benedict Arata** Pént. Márc. 20 2015, 22:02

||Shu||

Csendes volt. Nagyon is, és szinte biztos voltam abban, hogy várja a választ. Természetesen ezt meg is kívántam adni, csak nekem is át kellett gondolnom a dolgot, hogy ne szúrjak el semmit. Igyekeztem mindent elmondani neki, és nem szépen hazudni. Talán tényleg sok, amit kérek, várok. Azonban szeretném, akarom, kell, és megteszek érte szinte bármit. Ha időt kér, kap, ha beszélni szeretne róla, akkor majd elmondom neki, amit tudni szeretne, ha kell, akkor rávezetem szépen lassan. Én is meghallgatom amit még mondani szeretne, hisz ez a legkevesebb, érdekel is, mert e szerint akarok cselekedni. Még közelebb húzódom, megnyalom az ajkaimat, ahogy már-már harapdálhatnám a fülét, de most nem ez a fontos, majd máskor...később. Halkan neki suttogva válaszolok, hisz az intim dolgainkat tényleg nem kiteregetésre szánták.
-Tudod a tempót, légy magabiztos. A csók, a bújás, az együtt alvás, ezeket élvezed, szereted igaz? Ezek is jöttek a maguk idejében, majd a többi is szép lassan, amikor kíváncsi vagy kérdezz, amikor ki szeretnél valamit próbálni kérj, amikor valamivel nem tudsz betelni akarj többet. Ha valamit nem bírsz mondj nemet. Ha félsz, kételkedsz tudd, hogy mindig itt vagyok, és vigyázok rád, és mindent megteszek majd, hogy semmi se essen kellemetlenül, azt, hogy szeretnéd-e viszont már nem tudom helyetted eldönteni, abba csak segíteni tudok, hogy mindent megkapsz tőlem, amit tudni szeretnél. Valamint... Igazad van, majd máskor átbeszéljük a dolgokat, nem kell sürgetni.
A füle alatt a nyakát lágyan megcsókolom, egy kicsit simogatom a hasát a két törülköző között benyúlva. Egyáltalán nem kezd el más irányba játszani a kezem, most csak egyszerűen érezni akarom őt, és megállítani egy picit az idő múlását. Talán negyed óra is eltelt így, ha közben nem szakított meg, vagy csinált-kért valamit. Aztán, ha ő nem hozott fel mást, akkor én kérdezem meg.
-Mihez lenne most kedved? Van még amit nem néztünk itt meg a fürdőben, de vissza is mehetünk egy picit fürdőzni.
Igazából az is tökéletes lett volna, ha itt helyben szundítunk egyet, bár nem akartam olyan helyzetbe hozni, ahol még inkább zavarba jött volna.

by **Shukaku** Szomb. Márc. 21 2015, 06:23

Shu mosolyog. Végtelen nyugalom tölti el, és már el sem pirul (legalább is ő így hiszi) a szavakra, amiket Arata a fülébe suttog. Miért kellene elpirulnia? Ezek olyan szavak, amiket ismer, márpedig tapasztalatból ismer, szóval nyugodtan lehet róla beszélni. Egy pillanatra azonban kis remegés fut végig rajta, és ez ezúttal nem az izgalom remegése. Bár azt mondta, hogy ne itt beszéljék meg, egyszerűen ezt most kell megbeszélni. Persze továbbra is halkan, de most hallatszik a hangjából a zaklatottság. Hirtelen jött, de miközben beszél, már kezd is csitulni, ahogy kimondhatja.
-Ne mondj ilyet! Csak akkor ígérd meg, hogy mindig itt leszel, ha be is tudod tartani. Peter is megígérte. Sokan megígérték, és hazudtak. Te… te ne merj nekem hazudni… Timidus sem hazudik nekem soha, és azt akarom, hogy te se hazudj… kérlek… szépen kérlek…
Ha ez lehetséges, még jobban eltűnik az ölelésben, és ő maga húzza magára a fiú karjait, zárja körbe önmagát velük, szinte összeláncolva kettejüket, és erősen szorítja a kezét.
-Nem. Téged nem foglak hagyni, hogy kiess a játékból. Majd… majd odaköltözöl hozzánk. Ott nem érhet semmi baj. És… és majd én is vigyázok rád. Nagy szintem van, és itt van Timidus is. Beléphetnél a céhbe is, és akkor még plusz pontokat is kaphatsz. Majd küzdőterezek veled, hogy még erősebb legyél. De… de majd máskor… majd máskor megbeszéljük…
Kicsit felkavarta ez a dolog. Utahime óta nagyon vigyázott arra, hogy senkihez ne kerüljön túl közel. Most elrontotta. Elrontotta, és megint van veszítenivalója. Timidus más volt, mert ő csak addig élt, amíg Shu is, és ez fordítva is igaz volt. Nem volt lehetősége annak, hogy nélküle keljen élnie. Aratát nem veszítheti el. Ha ő elhagyja, akkor ő is elhagyja majd az embereket. Végleg. Nincs szüksége olyanokra, akik mindig becsapják. Viszont az utolsó mondat is a fejében volt. Megkap tőle mindent, amit tudni szeretne.
-Mindent… amit tudni szeretnék? Én…
Mélységes pirulás, majd egy kis gonosz mosoly. Ezt meg kellett kérdeznie. Ezt tudnia kellett.
-Te… amikor… amikor a fürdőben voltunk… és te… voltál már valakivel úgy, hogy… hogy lány voltál? Szeretném tudni, hogy milyen érzés… mielőtt… mielőtt…
Nem. Mégsem kellett volna megkérdezni. De akkor sem hagyhatta úgy, hogy ezt ne kérdezze meg. Ki tudja hány olyan fiú rohangál az utcán, aki ennyire át tudná érezni a lányok dolgait a saját bőrén tapasztalva, mint Arata? Jó, mindenki tudja, hogy egy ilyen játékban, mint amilyennek a SAO indult, a fiúk nagy része lány karit alkot… de ez itt keveseknek maradt meg lehetőségként. Azt azért még hozzá tenném, hogy ha a fiú nem azonnal válaszolt, vagy a válasza után iktatta be a hosszú simagatással töltött időt, akkor kérés nélkül is megkapta amit szeretett volna, és Shu elszundított a karjai között. Kimerítette ez a sok minden. Ha Aratával az összes nap ilyen pörgős lesz, akkor jó alvót csinál Shuból.

by **Benedict Arata** Hétf. Márc. 23 2015, 21:47

||Shu||

A lány egyszerűen tökéletesen megfelelt. A jelenben mindenképp, és nagyon úgy tűnt, hogy a jövőben is. Szépen fejlődött, igyekezett, és határtalanul jó szívvel rendelkezett. A reakciói, ahogy beszélt, ahogy várt, ahogy átélte a dolgokat mind igazán jó érzéssel töltöttek el. Ugyan fiatal volt, kinézetre még inkább, de már túl volt azon a bizonyos határon, és nem is most fognak mindent csinálni, szóval biztos rendben lesz minden, mire felkészül rá, és az is garantált, hogy élvezni fogják az együtt töltött idejüket. Csak egy halk hm-el, és egy kis bólintással válaszoltam az elsőre. Hazudni, sokat lehetne elmélkedni, hogy ennek hol vannak a határai. Amik ezt követték viszont ismét megmelengették a lelkemet. Ismét egy halk szó "köszönöm", s kicsit odasimultam hozzá, érezhette a levegővételemet a bőrén a sóhajt, ami a nyakához simulást követte. Teljesen más világban jártam, jelenleg nem tudott érdekelni a Sao, a kijutás, az áskálódás, az emberekkel szórakozás. Furcsa volt, és tudtam, hogy egyszer újra érdekelni fognak azok a dolgot, s ez nyugtalanított. Vajon Shu mennyire fogja megérteni, hogy én ilyen vagyok, hogy szeretek az emberekkel játszadozni, mégha ki is hagyom az ártatlanokat. Vajon beengedne más lányt magukhoz? Persze ő lenne az első, az állandó. Talán Jun, vagy hasonló lányt, akit kedvel, és megbízik benne, aki segíthet neki túlesni pár nehezebb lépésen. Persze szívesen élvezném csak vele is. A gonoszka mosoly, és a társuló pironkodás már baljós előjel volt, ám ami jött, az alaposan elkapott. A várható váratlan kérdés. Egy pillanatra meg is álltam a simogatással, és egy apró "eh?" jött ki a számon akaratlanul is. Aztán folytattam a kényztetését.
-Hát...
Itt elméláztam. Hogy a viharba ne futott volna át a gondolat az agyamon, hogy nőként milyen lenne átélni azt az intenzív élményt. Eddig minden alkalommal amikor női szerepet játszottam idebent megvolt a jó terv a csábításra, a kisujj köré csavarásra, ám sosem kevertem komolyabban. Hogy csókolózzak egy sráccal? Hát ez messze elkerülte az érdeklődési körömet. A kíváncsiság viszont nagy úr, de még sosem kerültem közelébe se a kérdezett dolognak. Ami viszont sokkal inkább fontos volt, hogy tudni szeretné milyen. A kíváncsiság apró csírája már elültetett, és kellő kezelés mellett igencsak nőni fog a kis apró vágy, ami majd egyre több gondolatot emészt fel, ahogy egyre többet tud róla, és közelebb kerül hozzá. Amikor azonban lenéztem rá, hogy nos sajnos válaszolnom kell aludt. Mint a zongora a tizedikről úgy esett le a kő a szívemről, hogy nem kell kimondanom, foglalkoznom a témával. Nos, várható, hogy még visszatér ide, de legalább addig lesz időm elfogadni az ilyen gondolatokat. Azonban... Most, hogy aludt... Az egyetlen amin Timidus jelen pillanatban fennakadna, hogy megnyitom Shu menüjét. Ezt leszámítva, kényeztethetném álmában máshol is, hogy igazán felturbózzam azokat a kósza gondolatokat, és megtapasztalhatnám, hogy milyen érzés is Shu testével játszadozni. A hasáról lejjebb csúszott a kezem, nem hagytam abba a simogatást, csak egy apró enyhe nyomással egészítettem ki. Egyre csúztam lefelé, amikor megálltam egy bizonyos ponton. Ujjaim végével kényeztettem testét, ám a bizalmas intim területre nem tévedtem be. Valahogy úgy éreztem, hogy nem szabad, azzal eljátszanám a bizalmát, a türelmemet, és tönkre is tehetnék sok dolgot. De ennyi, hogy odáig lemegyek, az még rendben van. Másik kezem, ami a melle felé haladt megállt célja előtt, s inkább az egyik kezét, ami nem az enyémbe kapaszkodott fogtam meg. A kis kézfejecskéjére tettem a kezem, majd egy bátorító fogásba helyeztem ujjait. Így alvás közbe is érezhesse itt vagyok neki.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 23 2015, 22:23

Arata csodálatos volt. A végletekig csodálatos. Shu pedig… jelenleg csak annyit tudott, hogy imádja, de olyan mértékben, amilyen mértékben elérhető férfiért még soha nem rajongott. Persze voltak álmai, voltak elképzelésekben megtestesült vágyai, de azok nem voltak ugyanazok, mint egy élő, lélegző Arata, akihez oda lehetett bújni. Shu elméjében azonban most egyáltalán nem a kinézete járt. Igazából úgy igazán még végig sem mérte Aratát, mert teljesen máshogy szeretett bele. Először is ugye azért, mert ő Kayaba Akihiko, de utána már valóban Arata szerettette meg magát a lánnyal. A viselkedése, a mentalitása, a jelleme… na meg persze legfőképpen az, hogy foglalkozott vele, velük. Azok után, hogy szinte leszidta, hogy ugrott arra az egy pici kedveskedőnek szánt mondatra, képes megköszönni. Képes őt komolyan venni. Elhiszi róla, hogy komoly, hogy vele akar lenni, és azt is, hogy ő is tehet valamit. Bármit mondhatott, amit elgondolt, és Arata nem értette félre és nem sértődött meg, nem haragudott meg rá… és igazából Shu sem haragudott volna már meg Aratára. Nem volt bonyolult lány ilyen szempontból. Kellett valaki, aki szereti, aki foglalkozik vele… aki több mint egy barát. Talán apatípust keresett… bár igazából ő nem keresett senkit, csak aki egy kicsit is törődött vele, arra ugrott, és ragaszkodott hozzá. Minden csak arról szólt, hogy képes őt szeretni és elfogadni. És álmodott, miközben az arcára felkúszott a mosoly Arata érintésétől, és össze-összerezdült néha, erősen megszorítva Arata kezét. Ott volt. Végig ott volt, és itt is marad vele. És Shu a felhők felett járt. Szó szerint, hiszen arról álmodott, hogy a felhők öleléséből figyeli Aincradot, méghozzá Kayabával… Kayaba ölében, az ő ölelésében. És mindenki boldog, és mindenki ott van, aki ott szeretne lenni, és Kayabának végre nem kell azzal foglalkoznia, hogy rendezgesse a világot, hanem foglalkozhat mással… foglalkozhatnak egymással. Persze az néha szitált, hogy Kayaba hogyan is néz ki. Néha magas volt, szőke, elegáns, néha pedig… néha pedig pont olyan, mint Arata… de ez mit sem számított. Csak a végtelen nyugalom, és az, hogy pihenhet valaki karjaiban, aki szereti, és akit szeret.

by **Benedict Arata** Kedd Márc. 24 2015, 00:39

||Shu||

Amikor először összerezdült, csak egyszerűen folytattam a simizést. Aztán a következő, majd a következő, és ugrássokként hergelték fel az idegeimet. Először csak megnyaltam a szám szélét, majd kicsit nehezedett a légzésem is, ahogy gondolatokban egyre mélyebbre és mélyebbre merültem. Aztán eljött a robbanáspont, amikor is kiürült a helyiség, ahol voltunk. Shu, én meg Timidus maradtunk. A sárkányt esélytelen lett volna lerázni, így az első két gondolat után lemondtam róla. Inkább igyekeztem úgy intézni a dolgokat, hogy a lehető legkevesebb mozgást lássa tőlem. Bár kezdésnek csókkal indítottam, ez nem volt túl nagy dolog, látott a sárkány már komolyabb kapcsolatot létesíteni minket. Egy kiadós érzéki a nyakára. S innentől nem volt megállás, elkezdődött a játék. Ugyan egyik keze a karomat fogta, és eszem ágában sem volt lerázni magamról, szerettem az érzést, ahogy fogja a kezem. Inkább a szabad kezét, amit én fogtam megindítottam fel a törülköző alatt. Így a három kéz egymást fogva lassan kúszott fel a melléhez. Lassan kinyitottam az ujjait, persze nem azokat, amik karomat tartották, és a tenyerét ráhelyeztem. Az izgalmat csak fokozta Shu reakciója az érintésre, s bár az volt a terv, hogy majd ráfektetem az övét, és ennyiben marad, de egyszerűen túl erős volt a vágy, hogy megtapasztalhassam a tapintását, az egyediségét. Így az egyik kezét ott hagytam ráfektetve, míg a másikkal a karomon elindultam a párjához. Ahogy rálapult a kezem olyasmit fedezhettem fel, amit ugyan várhattam volna, de még is meglepett. Mozdulni se mertem, csak figyeltem és élveztem a pillanatot. Nem elég, kíváncsi vagyok, akarom, szeretném. JÁTSZANI. Igen játszadozás az egész élet, és mindent élvezni kell. Lent simogató kezem lelassult, majd megindult szinte milliméterről milliméterre. Ahogy beért a tiltott paradicsomba megállt. Ismét csak Shut szemléltem. Egy ujj. Apró óvatos mozdulatokkal térképezte fel a terepet, majd kísérletezett. Le és fel, lassan kiélvezve minden pillanatot. Megállva, majd Shu fülébe suttogva, hogy pihenjen csak, amikor először kezdett el jobban mocorogni. Újra játékba kezdett az ujj, s körbe körbe, le, fel, oldalra, le és fel. Nem kellett sok, mire elpattant a következő húr is a türelem lantján, s egy másik is csatlakozott a játszadozáshoz. Ahogy előtte befurta magát, ahogy elhelyezkedtünk nem hagyott menekülési utat, így csak ott az ölemben élhette ki álma megédesítésének kísérletét. Nem említve, hogy ezzel csak még jobban sikerült felpiszkálnia. Az idő? Nem éreztem, már az elején eltűnt, és úgy sem tarthatott elég ideig ez, így értelmét is vesztette. Fent nagy gondosággal voltam, s csak apró masszírozással segítettem rá, nem szerepelt a céljaim között a felébresztése, sőt az game over lett volna. Ugyan megfordult a fejemben, hogy beljebb kellene menni, még többet adni, de nem voltam rá képes. Azt valahogy már tényleg kihasználásnak érezném, és nem akarom kihasználni Shut. Itt kellett meghúznom a határt, és egyelőre bőven elégségesnek is éreztem, ahogy a törülköző már nem a szaunáról tanúskodott. Már-már azon voltam, hogy jobb élvezeti fokozatba kapcsolok, amikor zajt hallottam. Sajnos közeledett, bíztam benne, hogy tovább halad, de sajnos nem. Vettem egy nagy levegőt, majd óvatosan kiengedtem. Úgy tűnik, hogy ez a játék most time limites volt. Igen múlt idő, ugyanis nem engedhettem meg, hogy a dörgölőző nyöszögő Shut bárki más meglássa rajtam kívül. Fenti kezem az ő szabad alkaljára fonódott lágyan, majd a lenti a törülköző igénybevétele után visszatért a has alatti pozicíiójára. Vártam egy picit. Meglehetősen bosszús voltam, hogy így elrontják a játékomat. Lassan itt voltak az ajtó előtt, és sajnos bele kellett törődnöm, hogy most ennyi volt. Aztán hirtelen megállt a csevej, majd távolodni kezdett. Nah, ekkor szállt el az összes energiám. Kicsit fészkelődtem, mert sikerült ráülnie, és inkább igazítottam vissza a két párna közé, bár nem furakodtam előre, így mondhatni inkább csak ült rajta. Ha még nem ébredt fel, akkor lassan kedvesen szólongatni kezdtem, míg meg nem ébred. Ekkor mosolyogva szóltam hozzá.
-Jót aludtál? gondoltam megnézhetnénk mást is még.
Persze készen álltam fogadni a reakcióit, s inkább azon voltam, hogy segítsem ne pánikolni, akár terelni is a témáról, sőt inkább terelni, mint belemenni, bár nem hagyhattam, hogy rosszul érezze magát, azt semmiképp, ha már ilyen jól sikerült a kis pihenő.

by **Shukaku** Kedd Márc. 24 2015, 08:48

Ejnye Kayaba Bácsi! Nem szép dolog ilyen módon behálózni egy lánykát! Na jó, hogy értelme is legyen, kicsit részletezem. Mindannyian tudjuk, hogy a Nerve Gear valamiképpen ráhangolódik a játékosok agyára, és jelenleg is ezért tapasztalják megéltnek a világot. Nos, ha ez így működhet, akkor nem lehet nehéz befolyásolni a gondolatokat, hiszen az már csak egy kis lépés, hogy az amúgy is folyamatosan stimulált agynak melyik szegmensét kezdjük el birizgálni. Szóval bár Arata érintése biztos sokat rásegített a folyamatra, azért azt is tudjuk, hogy minden fejben dől el, valamint azt is, hogy mire is készült a SAO rendszere eredetileg. Biztos vagyok benne, hogy az etikai mód kikapcsolása nem csak visszahozta a vágyakat, hanem kicsit fel is turbózta őket. Az álomból, ahol Shu az imádott Admin öléből figyeli a gyönyörű világot, amit megteremtett neki, hamar egy picit más kezdett kialakulni. A felhők, amiken eddig lebegtek, lassan körülölelték őket, elrejtve a bámészkodó tekintetek elől a párost. És az illatok, ahogyan Shu belefúrta az arcát a hajába… ja igen, természetesen nem kislányként volt már akkor jelen, hiszen Kayaba Akihiko ezt is megoldotta neki… bár az álmai még eléggé lemaradtak ehhez, hiszen egyáltalán nem a testiség volt még a középpontban, hanem az érzések, az illatok, és a tudat, hogy ott van mellette. Mandula és marcipán illata keveredett a nárdus és a vetiver bódító keverékével, amit egy kis labdanum és szantálfa aroma tett még inkább csábítóvá, na és persze az ilyen álmok parfümjeiből elmaradhatatlan pézsma összetevő. Csak egyszer kellett ezt a csodás keveréket megérezni a bőrén, és többet, és többet akart, ahogy bújt hozzá, ahogy simult hozzá, és átengedte magát az élvezeteknek. Az álmában persze a kezek csak ölelték és simagatták, biztonságot nyújtóan, és bár néha-néha ott is eltévedtek, ebben semmi különös nem volt valamiért, hiszen az egész testét átjárta az izgatottság és a végtelen nyugalom kettős, fura harmóniája. Neki szabadott. Neki mindent szabadott, és valahogy érződött is, hogy e csak egy álom. Ilyen gyönyörű csak egy álom lehet, amiből nehezen akart felébredni. Persze kifele csak összefüggéstelen dünnyögés, halk sóhajok ötvözete heves lélegzetvételekkel, ha éppen picit jobban megdobogtatta a szívét egy-egy jelenet, és egy kis nyüszögés hallatszott. Halk, de határozottan az élvezet hangja volt… majd a hirtelen hideg zuhany. Megdermedt, amikor felébredvén észrevette, hogy hol is van, és mit álmodott, és mit láthatott ebből Arata, és mi az, amit biztosan látott… érzett. Úgy zárta össze hirtelen a térdeit, és húzta közelebb magához… legszívesebben felpattant volna, de erőtlen volt, és lefagyott. Arata tudja, hogy jól aludt. Arata végig itt volt. Ezért kérdezi. Mindent látott. Az álmát. Arata látta az álmát, és… vajon mit gondolhat Arata? Kicsoda ő? Tényleg ő Kayaba Akihiko, és álmában nyerte el, ha már ébren túlságosan félt hozzá? Mit csináljon? Mit kell ilyenkor csinálni? Mit mondjon? Csak… de nem, itt még a mosdóba sem kéredzkedhet ki, az sem jó indok, hiszen nincs szükség rá. És Arata amúgy is tudja. Biztosan tudja. És minden olyan forró… minden egyes érintés… miért ér most hozzá? Mit akar tőle? Mit tegyen? Mit vár el? Miért nem mondja meg?

by **Kusumi Ayani** Pént. Okt. 09 2015, 21:32

Nosztalgikus élményeket idézett fel a szállásunként szolgáló régi céhház, bár ahelyett, hogy szép boldog emlékek tárháza volna, most inkább csak lehangolt. Tűzrózsa lángjainak robaja és hője, kissé megnyugtatott. Az Angelic Tower tövébe ültem, és az eget bámulva simogattam Tűzrózsa oldalát. Nem telt el olyan sok idő, mióta Tűzrózsa átváltozott Kifejlett példánnyá, de az öröm nem volt teljes. Gondolataim magasan a fölöttem fekvő ablakig kalandoztak el, mely Miri szobáját jelezte. Csüggedten sóhajtok, ahogy a lányra gondolok, és szomorkásan megcsóválom a fejem, majd megveregetem a pacim hátát, és a felállva a bejárat felé sétálok. Tűzrózsa nem állt fel tudta min gondolkoztam eddig, és nem volt semmi kedve azért követni, hogy felmásszon a számára már kicsi lépcsőfokokon, hogy aztán csak kint várjon. Nem is kértem, hogy jöjjön velem, egyszerűen hagytam had pihenjen. Hamarosan, már úgyse lesz ilyen nyugodt napjaink, amint a koboldokhoz vezető út kinyílik. Így hát egyedül megyek fel egészen Miri szobájáig, ahol végül megállok. Miri, már nagyon régóta elég rossz hangulatban volt, és ennek kevesebb része az, hogy elfoglalták a céhépületünket, bár az is rá tett egy lapáttal. Ha minden igaz, még mindig Anat miatt bánatos, és meg is értem. úgy éreztem tennem kell valamit. Meg kéne beszélnünk pár dolgot, hogy könnyebb legyen neki, vagy csak valahogy ki kéne zökkentenem a búskomorságból, vagy akár csak rávenni, hogy kicsit lazítsunk. Így hát egy mély kilégzéssel megnyugtattam, magam, majd két határozott kopogással jelzek, hogy be szeretnék menni, de azért még beszólok.
- Én vagyok az Ayani. Bejöhetek?
Ha Miri behív, bemegyek, de ha sokáig nem érkezik válasz, akkor is óvatosan benyitok. Próbálom gyors szemrevételezéssel felmérni a szobát, ami utalhat Miri lelki állapotára is, de végül Mirire nézek. Barátságos mosollyal néztem rá, mielőtt hozzászólnék.
- Mond csak Miri voltál már a 14. szint fürdőjébe? Képzeld ma kedvezményes a belépőjük. Nincs kedved velem tartani egy jó kis meleg vizes fürdőbe?
Hátam mögött az ujjaimat összeszorítva drukkolok, hogy belemenjen Miri. Bár hangomon, és arcomon nem látszódtak ki az érzéseim… a szememből kivehető volt az aggodalom, melyet a lány irányába éreztem. remélhetőleg nem veszi észre.

by **Mirika** Szomb. Okt. 10 2015, 16:15

Igazából napok óta mást se csináltam, csak vagy rohangáltam és a hajamat téptem, vagy bent kuksoltam a szobámban, és a jegyzeteimet bújtam. Most is az utóbbi tevékenységbe voltam belemerülve, és egészen szokatlan látvány is lehettem kibontott hajjal, szemüvegben, ahogy bőszen irkálok-firkálok egy papírtömbbe. Kibontott haj, mert ki akartam zárni minden zavaró tényezőt, és a hajgumi az egy volt ezek közül; szemüveg, mert bár a látásom nem volt rossz, és itt nem is lehetett, kint hozzászoktam már, hogy védem a szemeimet olvasás közben, és ezt a szokást itt sem vetkőztem le még; és ezerrel jegyzeteltem, mert a bossra fel akartam írni és vésni minden eshetőséget, ami rendelkezésemre állt. Kristályok, képességek, bájitalok, össze akartam őket valahogy kombinálni, hogy minél több sebzést vihessünk be egy kör alatt. Ráadásul amiatt is főtt a fejem, hogy egy csomó új cucchoz nem volt elég zöldségem, és még nyersanyagokat is szerezni kellett, felvenni a kapcsolatot a főzőcskézőkkel, szóval ezer meg egy dolgom volt, és körülbelül úgy éreztem magam, mint akit teljesen kifacsartak. Minden egyes perc, beszélgetés mással leszívta az energiáimat, előbb a bossinfók készítettek ki, aztán Shuu-chan, és ha ezek nem lettek volna, még akkor is rohadt feszült és ideges lettem volna, ezekkel együtt meg aztán pláne. Azért ástam bele magam ebbe a szervezésbe, hogy eltereljem a figyelmem, erre csak még több stresszt kaptam a nyakamba...
Ennek megfelelően mordultam fel, amikor a kopogást meghallottam, és már nyílt is a szám, hogy elküldöm a pi... szóval a búsba, akárki is van az ajtó mögött, de Aya-chan hangja fogadott, akit meg nem volt szívem elküldeni.
- Gyere be! - szólaltam meg végül fáradtan, pici késlekedés után, hogy azért ne valami agresszív tónussal fogadjam, Mondjuk helyette meg lett ez az izé, mintha a halálomon lennék. Mondjuk kábé úgy is éreztem magam. Felé pislantottam, majd gyorsan rendezgetni kezdtem az előttem lévő kupit, amiből csak az lett, hogy felborítottam a kulacsom, és az lebucskázott az asztalról. Hál' istennek zárva volt, áldom az eszem, hogy egyetlen üveget se hagyok nyitva. Aztán jöttek a szavai, melyek nyomán felpillantottam a plafonra, aztán visszanéztem a jegyzeteimre, majd magam elé meredtem néhány hosszú másodpercig, mielőtt fogtam volna a tollat és a papírt, és az asztalra hajítottam őket.
- Indulhatunk most rögtön? - kérdeztem vissza. Most valahogy úgy láttam a lányt, mint valami megmentőt - El se tudod hinni, mennyire jól esne... - sóhajtottam fel, majd talpra álltam. Mondjuk egyből az jutott eszembe, ami legutóbb történt, amikor relaxálni próbáltam egy onsenben, de azt jobb volt, ha Aya-chan előtt nem említem, és most csak nem lesz senki, aki szándékosan követ Rolling Eyes

by **Kusumi Ayani** Szomb. Okt. 10 2015, 17:04

Kicsit izgatottan néztem Miririre. Elég szokatlan látványt nyújtott szemüvegben, és kiengedett hajjal, de nem tettem szóvá. Már csak az kellett volna. Óráknak tűnő percek teltek el, ahogy gondolkozott. Minduntalan megrezzentem, amikor megmozdult várva mikor küld ki, és utasít el. Azonban a várva várt válasz végül elérkezett, és először nem is fogtam fel mit is mondott Miri. Ám amikor eljutott az agyamig, fülig érő szájjal, egy leplezett sóhaj után a lányra mosolygok, és gyorsan bólintok.
- Persze indulhatunk. Mindkettőnknek jót fog esni egy kis lazítás. Amm kérlek, majd csak a torony előtt teleportáljunk. Lenne lent valami dolgom még. – végül, ha már a lépcsőn lefele megyünk, egyet füttyentek kifele az egyik nyitott ablaknyíláson, hogy Tűzrózsa hallja, hogy jövünk, majd Miri felé fordulva lelkesen magyarázok – Képzeld Miri annyira örülök, hogy eljössz velünk. Meg akartalak lepni egy hírrel, de nem tudtam mennyire fogadnád lelkesen, így gondoltam két legyet ütök egy csapásra. – nyújtom ki felé játékosan a nyelvem, végül mikor kiértünk körbe nézek, majd miután kiérek, megfordulok, majd balra mutatok – Had mutassam be neked a továbbfejlődött Tűzrózsát.
Pacim, aki eddig alig ért a derekamig, már a mellkasomig ért, és vörös-fekete színben pompázva állt meg tőlünk pár lépésre. Végül az oldalamon lévő kristály felé bök jelezve, hogy indulhatnánk.
- Ó igaz is. – szólok fel hirtelen – Mehetünk is. Teleport 14. szint.

Végül megvárom, míg Miri is felteleportál ide. Én eközben oldalasan felültem Tűzrózsa hátára, majd miután a lány készen állt elindultam a fürdő felé. Nagyjából félúton lehettünk, mikor végül ismét megszólalok, ha Miri nem kezdeményezett beszélgetést, és rögtön látszott, hogy kicsit zavarba vagyok.
- Hehe…. amúgy… tök izgatott vagyok. Ez az első ilyen fürdésem…

by **Mirika** Szomb. Okt. 10 2015, 17:34

Nem sok kellett, hogy megszabaduljak a szemüvegtől, és előhúzzam a zsebemből a két hajgumim, amiket máris nekiláttam felapplikálni a hajamra, hogy visszanyerjem a szokásosnak mondható külsőm. Régebben sokat variáltam, volt hogy befontam a copfjaimat, máskor csak simán lófarokba kötöttem a hajam, aztán ugye kísérleteztem mindenféle hajdísszel, csattal, szalaggal, de végül ennél állapodtam meg, mert egyszerű volt és épp csak annyira kislányos, ami még illik a termetemhez, és kellően cukivá tesz :3 Mer' hát ugye fontos, hogy nézek ki a fiúk előtt, el tudom-e bűvölni őket. Nem véletlen, hogy Anat előtt inkább kibontott hajjal szerettem mutatkozni, tudtam, hogy ő ezt annyira nem csípi. Igazság szerint azon is gondolkoztam, hogy megszabadulok a hosszú hajamtól, és valami félrövid változattal rukkolok elő, de aztán máshogy alakultak a dolgok...
Most viszont úgy indultam meg lefele, hogy volt egy halvány mosoly az arcomon, és örültem is neki, hogy kiszakadhatok ebből az őrjítő mókuskerékből, amibe beszálltam, sajnos önmagamtól. Érdeklődve néztem, mit csinál Aya-chan, és amint leértünk, a lány rámutatott egy lóra.
- Ez tényleg Tűzrózsa? - csodálkoztam rá, annyira hozzászoktam már, hogy tiszta könnyedén a hátára pattanhattam volna, és csak éppen nem érne le a lábam kábé, ez a paci viszont kicsit magasabb volt. Nem tudtam, mit kéne mondani, talán gratulálni, vagy fene tudja.
- Örülök nektek :3 - mondtam végül, mert tényleg nem tudtam, hogy reagáljak. Nem tudtam igazából átérezni, hogy tudtak ennyire kötődni az idomárok egy halom nullához és egyeshez, nekem ezért nem volt itt sem mondjuk cicám, mert nem tudnék úgy ránézni, mint egy valódi állatra. Aldo cuki volt, de valahogy öt perc után meguntam a simogatását.
Aztán kicsit furcsán néztem, mert nálam nem volt szokás, hogy kristállyal közlekedek a szintek között, szinte mindig a teleport kaput használtam az adott város főterén, mert ugye nem voltam lusta sétálni, és tengernyi időnk volt, és szerettem is mozogni. Viszont nem várathattam meg a lányt, úgyhogy kénytelen voltam én is előhúzni a kék színű, tenyérnyi vackot, és felteleportáltam utána. Jártam már itt, igaz csak egyszer-kétszer, és csak akkor, amikor a szintet tisztítottuk, de kétségtelenül elég spéci város volt a fák között. Viszont csak akkor jöttem rá, hogy csöndben vagyok, amikor Aya-chan megszólított. Észre se vettem, hogy elhallgattam.
- Ja, izé... tényleg nem voltál még ilyen fürdőben? o.O - néztem rá meglepetten - De azért a szabályokat ismered, ugye? Hogy előbb lemosod magad, mielőtt bemész a vízbe, meg ezek - kérdeztem a homlokomat ráncolva. Nem volt egy túl nagy város, így viszonylag gyorsan odaértünk, és már fizettem is a fürdő használati jogáért, amíg Aya-chan nézelődött. Mindkettőnknek.

by **Kusumi Ayani** Szomb. Okt. 10 2015, 18:54

Miri őszinte meglepődöttségére, csak nevetgélni tudtam zavaromban. Őszintén szólva sosem tényleg sosem voltam ilyen helyeken, mert nem láttam értelmét, hogy miért is kéne. Nem adott semmi pluszt, semmilyen egyéb hatása nem volt, ráadásul, ha nagyon meleg vízbe akartam fürödni egyszerűen elmentem csak forróbb vizet engedek a kádba és ennyi. Viszont most ezt nem igen tehettem volna meg ugye. Hisz nem igazán jött volna ki jól, ha közös kádas fürdőre hívtam volna el Mirit.
- Persze… azt igen. – bólogatok a lány kérdésére.
Bár próbáltam úgy tenni, hogy ismerem, valójában azonban most hallok róla először. Nem nagyon néztem utána a fürdőzési szabályoknak, gondoltam csak beszállunk, és jól érezzük magunkat ennyi. Nem gondoltam, hogy ennyi butaság van. Mindenesetre, ha azt csinálom, amit Miri csinál, akkor elvileg nem lesz gond, és megúszom anélkül, hogy lebuknék. Mindenesetre érdeklődve néztem körbe, miután megérkeztünk, így nem is tűnt fel, hogy Miri beelőzött. Akkor tűnt csak fel, hogy megvette a jegyeket, amikor már készültem menni, hogy megvegyem én magam.
- Héj az volt, hogy én hívlak meg nem? – morgolódok egy csöppet, mielőtt fejemet csóválva megindulok az öltözők felé.
Végül, mikor itt voltunk, már kezdtem volna vetkőzni, amikor is kezem automaikusan megáll és lopva Miri felé nézek. Ha felém néz, próbálok valami huncut csillanást keresni a szemébe. Nem vagyok benne biztos, hogy Miri letámadna, de van egy olyan érzésem, hogyha egy kicsi is visszatért régi önmagából, akkor nagy eséllyel lecsapna rám, hogy kicsit piszkálhasson. De ha nem figyel, megnyugodok, és levetkőzve a kosárkámba rakom a ruhámat, majd körbetekerem magam a törölközőmmel, eltakarva csupasz mivoltomat. Végül hátravetem hajamat megigazítva Miri felé fordulok megnézve elkészült-e. Egy kicsit vörösebb volt az arcom a szokásosnál, és remélhetőleg ő sem fog a kelleténél többet piszkálni, mert most így is plafonon a pulzusom. El-elkapva a tekintetemet Miriről kérdezem kicsit félénken.
- N..nos mehetünk? - kérdezem a vízhez vezető ajtó felé intve, míg másik kezemmel automatikusan a mellkasom elé emelem eltakarva, még a törölköző tetejét is.

by **Mirika** Szomb. Okt. 10 2015, 20:42

- Nihhihiii, akkor is én fizetek, ha te hívsz meg - öltöttem a lányra nyelvet, miután észrevette a turpisságot. Nem mondom, sunyi módon oldottam meg, amíg nem figyelt. Ha pasi lett volna, simán hagyom, hogy fizessen csak ő, de Aya-chan volt most már a céhem tagja a leghosszabb ideje, szóval úgy éreztem, meg kell tisztelnem őt ilyen apróságokkal. Hálás voltam neki, hogy kitart mellettem, még ha nem is tud megvigasztalni, nem tud olyan támasz lenni, amire szükségem lenne. Elég különbözőek voltunk, speciel én nem is értettem azokat az érzéseket, amiket az irányomban táplált, nem csináltam semmi különöset azon kívül, hogy befogadtam és gondoskodtam róla, amikor csak lehetett. Pedig még azt se tudja, hogy kiálltam mellette mondjuk Yui-channál. Igaz az egy... bonyolult és komplikált történet, hiszen én is nyakig benne voltam annak a srácnak a hülyeségeiben, szóval magamért is legalább annyira kiálltam és laposra vertem Neutral

Aztán... aztán hagyjuk.
Megint elvesztem a gondolataimban, miközben bebújtunk a lányoknak fenntartott részleg öltözőjébe, szóval tök csendesen szabadultam meg a ruhámtól, hogy azokat akkurátusan összehajtogatva letegyem a kis kosárkába. Ez is olyasmi, amit lehet nem is gondolnak rólam, hanem inkább biztos széthagyom a ruháimat, meg minden Rolling Eyes

Csak egy-egy pillantást vetettem Aya-chan felé, így vettem észre, hogy ő meg engem bámul. Irigy rám? Csak nem, lehet hogy én cukibb vagyok, de neki sincs szégyenkezni valója, nem is értettem, miért csak egy olyan nyomoronc startolt rá, mint Yuichi. Talán összehozhatnám Aidorral :3 Elvigyorodtam a gondolatra, de csak egy kósza hülyeség volt, nem akartam újabb konfliktusokat vagy bajokat a céhben szerelmi ügyek miatt. Anat és Vio meglépése után Judy is ilyesmi miatt távozott, kicsit féltem attól is, hogy mi lesz Koko-channal és Tohruval később.
- Aha, máris :3 - mondtam, majd felkaptam a törülközőm, és hanyagul magamra tekerve soroltam be a lány mellé, hogy együtt hatolhassunk be a medencéhez. Marha kíváncsi voltam, hogy oldották meg, hogy egy fa tetején fürdő legyen, úgyhogy kapásból vizsgálni is kezdtem a helyet. Füttyentettem is egyet, a megoldás nem volt rossz.
- Megmossuk egymás hátát? :3 - kérdeztem hátrapillantva, és meg is akadt a teintetem, mert Aya-chan úgy bebugyolálta magát, hogy csak na o.O - Ennyire nem kell szégyellősnek lenned, itt csak lányok lehetnek :3 - kuncogtam a látványon, majd mögé surrantam, és elkezdtem tolni a zuhanyzók felé, ahol ilyen miniszékek vártak minket, amiknek gőzöm sincs a nevéről, de valami fura szó volt Rolling Eyes

by **Kusumi Ayani** Szomb. Okt. 10 2015, 22:13

- Ezt észben fogom tartani, ha legközelebb elhívlak boltba vásárolgatni. – felelek, majd játékosan én is kinyújtom felé a nyelvem.
Nem hagyom magam ennyiben, azért nekem is vannak elveim… valamennyi… néhány… egy-kettő. De azokat betartom! Az egyik ilyen, hogy nem szép, ha meghívás esetén nem te állod az árakat. Jó most szerintem nem hiszem, hogy most leállnék emiatt vitázni Mirivel. Úgyis csak én húznám a rövidebbet, Mirivel nem érdemes vitázni. Így hát beletörődve a helyzetbe rögtön megyünk is levetkőzni. Jóérzés volt, hogy nem a menümet használtam ehhez, hanem a két kezemet olyan… nosztalgikus volt. És Miri felől sem láttam egy pixelt se, mióta itt vagyunk a szállodába. Olyan furcsa. Miközben Mirivel vetkőztünk, lopva felé pillantgattam, nézve nem forral-e valamit. Így történt, hogy észrevettem, hogy figyelem, így gyors visszafordulva úgy teszek, mintha semmi nem történt volna. Végül mindketten elindultunk a fürdő felé, ám én annyira feszengtem, hogy nem is nagyon tudtam értékelni a hely kreativitását. Mikor azonban Miri hozzám szólt, mire akaratlanul összerezzentem. Bár Miri jót derült rajtam, én vöröslő fejjel mégis kitartottam.
- Tudom, de ez akkor is szokatlan! Még sosem fürödtem mással együtt… - kirázott a hideg, mikor Miri keze hozzám ért, és elkezdett tolni a zuhany felé, egy ideig ellenálltam a nevét mondogatva, de utána beláttam, hogy hiába való - Jó-jó… megmoshatod a hátam, és én is megmosom a hátad, de akkor nincs nyúlkapiszka! Hajlamos elszaladni veled a ló.
Végül a lábaimat szorosan összezárva ülök le a székre, miután a törülközőt a tőlem balra lévő székre teszem. A kezem szorosan a kebleimre szorítom, még ha nem is nagyon tudom teljesen eltakarni. Mirire pillantok céklavörös fejjel, és ha az látom, hogy a fejét csóválja, vagy csak kuncog, morcosan nézek rá. Nem elég, majd morgolódva visszafordulok a tusolót megfogva, hogy bevizezzem magam.

by **Mirika** Vas. Okt. 11 2015, 12:23

- Hé hé, én nem a pasid vagyok - kontráztam is rögtön mosolyogva. Azért a shoppingolást nem én fogom állni, túlzásokba ne essünk Rolling Eyes

Mondjuk el se tudtam képzelni, milyen lehet Aya-channal vásárolgatni, valahogy nem illett a képbe, ahogy mutogatjuk egymásnak az új ruhákat, kipróbáljuk a különféle stílusokat, meg minden. Igaz, nekem minden jól áll, ami nem rejti el az alakomat, lényegtelen, hogy cuki kislány vagy menő rocker stílusban öltözködöm Cool

Most viszont nem öltöztünk, hanem vetkőztünk, és tök poén volt, ahogy szemérmesen takargatta magát előttem. Én fel nem tudtam fogni, hogy mi járhatott a fejében, persze én sose voltam túl szégyenlős, de azt hiszem ez nem újdonság senki számára Rolling Eyes

- Hát akkor ideje lesz megszokni :3 - jelentettem ki ellentmondást em tűrően, miközben odalökdöstem a zuhanyzókhoz, majd rá is pattantam az egyik sámlira, és miután biztonságba helyeztem a törülközőt, meg is nyitottam a vizet, hogy beszappanozhassam és lemoshassam magamról a nemlétező koszt. Lehetett volna ez afféle lelki megtisztulás is, mert azért jól esett volna, ha kisöpörhetem a fejemből az aggasztó gondolataimat, de az most így egész jól ment. Igaz, egyszer-egyszer hátralestem, hogy nem áll-e Yuichi mögöttem, mint a múltkor Neutral

- Szörnyű vagy. Lazítani jöttél ide, erre nézd meg, milyen feszült vagy. Lazíts, nem eszlek meg :3 - kuncogtam, miközben alaposan átmostam magam mindenhol. Igaz kicsit siettem, mert jó lett volna már a forró vízben ücsörögni.
- Na gyere, mutasd meg, hogy mosol hátat:3 - hívtam a lányt, mert én már a feleslegessé vált habot öblítettem le magamról hamarosan, szóval színre léphetett a profi hátmosók egyesületének elnöke, Aya-chan, hogy elkényeztesse az elérhetetlen hátam egy szivaccsal, és patyolat tisztává varázsolja mágikus tudásával:3

by **Kusumi Ayani** Kedd Okt. 13 2015, 16:50

Miri beszólására, csak morogtam valamit az orrom alatt. Ő könnyen beszél, neki nem nagyon volt takargatnivalója… úgy értem… ő az a típus, aki lazán pucérkodik szinte bárki előtt. Én viszont nem tudom ilyen lazán venni a gyeplőt… Feszengve ülök le Miri mellett lévő kis ülőkére, és továbbra is idegeskedve rakom félre a törölközőt. Őszintén… magamon hagyhattam volna, hisz eben a világban hamar megszáradunk mi is, és a vizes tárgyal is. Viszont Miri csak hisztizne, vagy gúnyolódna, ha ezt csinálnám. Így viszont muszáj lesz, kicsit engednem a szorongásomból. Miután az engem fedő textil, már nem rejtette el csupasz mivoltom, szinte rák vörös voltam, hiába tudtam, hogy Miri is lány. Gúnyolódására csak kicsit elhúzom a számat, miközben tisztogatom magam, majd halványan el is mosolygok. Valóban igaza volt, bármilyen kellemetlen volt. Mióta itt vagyunk, sokkal idegesebb vagyok, mintha megcserélődött volna a kezdeti állapot. Miri végül végzett, így már csak a hátmosás része maradt, mire én kénytelen kelletlen felálltam, és mögé térdeltem. Savanyú mosollyal az arcomon azért még odaszólok neki.
- Van olyan érzésem, hogy te jobban élvezed a kínlódásom, mint a fürdést. – csóválom a fejem.
Finoman elkezdtem végül dörgölni Miri hátához a szappanos szivacsot. Kissé masszírozós mozdulatokkal haladtam lefelé végig a hátán egyre lejjebb. Persze a fenekét már nem szándékoztam megmosni ( Razz

), szóval a medencéjétől ismét felfele kezdtem el finoman sikálni, majd ha eléggé behaboztam, a zuhanyfejet elkérve le is mosom a hátát. Végül mielőtt felállnék, finoman a vállára fektetem a kezem, és egy kis vállmasszást adtam neki.
- Enje Miri, még hogy én vagyok görcsös, tisztára feszült vagy. – csipkelődök egy kicsit én is, majd egy kis idő után elmosolyodok és fejére koppintok – na de vége a gyereknapnak te jössz. – ülök le a sóhajjal egy székre, majd kezeimmel eltakarom magam…. én már annyira nem bízok meg benne ilyen helyzetben, de szerintem érthető is miért.

by **Mirika** Kedd Okt. 13 2015, 20:32

Jaj már, itt morog meg húzza a száját mellettem, hát mindjárt elveszi az én kedvemet is, pedig tökre örültem hogy meghívott, és hogy van rá kifogásom, hogy félredobjak minden pár órára, és lazítsak, meg levezessem a stresszt, ami ért a napokban. Jól akartam érezni magam, elfelejteni minden bajom meg gondom, önfeledten és felszabadultan beszélgetni, miközben kiáztatom magam a forró vízben. Ezért jöttem, és nem azért, hogy egy feszengő kislány szorongását és elégedetlenkedését hallgassam Rolling Eyes

Nem tudom, mire számított, ismer elég jól, ha nem tetszik neki a viselkedésem, akkor ne hívjon el és ennyi Rolling Eyes

Kész volt nagyon ez a csaj.
- Én a fürdést szeretném élvezni, és nem a kínlódásod, úgyhogy fejezd be a görcsölést, hallod? - feddtem meg a lányt játékos hangnemben, de érezhetően elégedetlenül. Legalább a hátamat hajlandó volt megmosni, bár a finomkodása miatt ez inkább volt maszatolás, mint tényleges hátmosás. Itt legalább mindegy volt, menyire alapos, én türelemmel vártam meg, amíg átmosta a hátam, és aztán végül leöblítette a zuhannyal. Azon viszont meglepődtem, hogy kaptam egy kis vállmasszázst, még hátra is fordítottam a fejem.
- Hát na, szerinted miért akarok lazítani? - sóhajtottam fel kelletlenül - Rohadt jó, hogy mindenki csak akadályozni tud, te se vagy hajlandó megkönnyíteni a dolgom :3 - koppintottam most én az ő fejére, majd mögéje vonultam, és elhabosítottam először a szivacsot, majd határozott mozdulatokkal lesikáltam a hátát. És csak a hátát, úgyhogy meg is elégeltem a viselkedését, így közben egy még határozottabb mozdulattal lerántottam a karjait az oldala mellé, és utána befejeztem a mosdatást, direkt hidegre állítva a víz hőmérsékletét, amivel lemostam Razz

Aztán, mint aki jól végezte dolgát, megfogtam a törülközőm, belecsavartam a hajamat, és a friss turbánnal együtt szépen bevonultam a forró vízbe.

by **Kusumi Ayani** Pént. Nov. 06 2015, 21:44

- Jó-jó megpróbálom, megpróbálom… - mondom zavartan Mirinek.
Kicsit zavart, hogy így megfedett Miri, végül is nem tehetek róla… szégyellős vagyok… erről… nem tehetek! Én is jobban örülnék, ha el tudnám engedni magam jobban, de nem volt ilyen könnyű, mint hitte. Az emberirtózatom, már elmúlt, sőt, már szeretem a társaságokat, de még mindig nem szeretek pucérkodni… még aludni sem meztelenül szoktam… ez olyan… szokatlan. Mindenesetre azért megmostam Miri hátát, majd átadtam a szivacsot, de amikor hozzászólt, mintha egy üveget törtek volna össze bennem. Nem, nem az önbecsülésem volt, szó se róla, de bántott, amit Miri mondott. Főleg a bűntudatomat. Kicsit elszégyelltem magam, és egy „bocs” féleséget mormogtam az orrom alatt. Mindenesetre én is leültem, bár kissé szokatlanul. Miri persze nem nagyon foglalkozott evvel. Sőt lehet direkt ezért még nem is túlzottan finomkodott. Persze megérdemeltem, így nem szóltam semmit. De mikor jött a hidegzuhany, az már sok volt. Sikongatva próbálok elhúzódzkodni a hideg víztől ösztönösen.
- Ah… ajj.. Miri… Miri! Ez hideg! MIRI! Gyah… - morgok a zuhany miatt.
Végül, ha befejezte az öblögetés, már kevésbé feszengve, de inkább durcásan nézve rá álltam meg karba font kézzel. De végül szó nélkül hagytam, és csak sóhajtással letudtam. Végül én is megpróbálkoztam azzal a turbánnal, majd miután elfogadható lett, és nem húlt a hajam a vízbe, én is Miri után indultam a víz felé. Először csak a lábamat tettem bele a vízbe, de már ettől is libabőrös lettem, és már nem nagyon húztam az időt, és belemerültem a meleg vízbe nyakig. Bizsergető érzés járt végig, ahogy a meleg víz körbeölelt, és halvány, elégedett mosoly terült szét arcomon. Nagyon jól esett ez a meleg fürdő. Szinte éreztem, ahogy a termálvíz feltölti az energiakészleteimet. Rámosolygok Mirire, és figyelem őt hogy érinti ez a kis mártózást.

by **Mirika** Szer. Nov. 11 2015, 15:50

Na, végre Aya-chan is megkapta, amit megérdemelt, és jól is szórakoztam azon, ahogy a hideg víztől pattogott. Ez kellett ide, egy adag trauma, hogy elfelejtse a feszültségét, mert most aztán tuti nem arra gondolt, hogy mennyire szégyelli magát, hanem arra, hogy mindjárt megfagy Razz

És mivel nem halt bele se a hidegbe, se abba, hogy tíz másodpercig nem takargatta magát esztelenül, majd meglássa, hogy nem kell itt ilyen komplikálttá tenni a fürdést, hanem viselkedhet tök természetesen is. Tehát büszkén és elégedetten masíroztam be a forró, gőzölgő vízbe, óvatosan beleereszkedve, meg hát ez is olyan volt, mint egy különösen finom csoki, ki kellett élvezni minden pillanatát annak, hogy körbeölel a víz és a jóleső bizsergés áthatja minden porcikádat :3
- Fuwaaah, ez de jól esik most~ - élvezkedtem hangosan is, és azonnal el is merültem nyakig, ellazítottam az izmaimat, a fejemet pedig a medence szélének támasztva kényelmesen elhelyezkedtem, hogy zavartalan lehessen a pihenésem. Vagyis pihenésünk, mert lassan a lány is követett, és fél szemmel figyeltem, ahogy ő is beszáll. Így most fel is tűnt, mekkora mellei vannak, hogy végre nem takargatta, se a kezével, se ruhával Rolling Eyes

- Na, milyen érzés? Ugye milyen szuper dolog? :3 - kérdeztem ki az első benyomásáról, miután ő is eltűnt a víz felszíne alatt - Tök jól ellazít, és amíg ázunk, bármit kidumálhatunk - tettem hozzá, majd feléje fordítottam a fejemet - Mint a pasik. Van azóta új legény a láthatáron? :3 - kuncogtam a szemtelen kérdésemen, sebeket már csak nem tépek fel vele, tök régen kavart Yuichival. Én meg most úgy éreztem, hogy tudok ilyesmiről beszélni, szóval próba cseresznye Rolling Eyes

by **Kusumi Ayani** Szer. Nov. 11 2015, 20:58

Éreztem, ahogy az idegeim megnyugszanak, ahogy a víz körbeölel. Szinte mást sem akartam csinálni, csak elmerülni a forró vízben, és engedni magam a pillanatnak. De nem akartam, hogy véletlen belefulladjak a vízbe, a nagy lazulásban, szóval egyelőre csak figyeltem, hogy nehogy elszunyókáljak ebben a kellemes melegben. Bár jóérzés volt ez a fürdő, de a meleg víz mindig lefárasztott, de szerencsére itt volt nekem Miri, hogy szóval tartson. Lelkes kérdésére csak egyetértően hümmögtem, elmerülve orromig a vízbe, ám ekkor Miri egy kényesebb témát hozott fel. Nem fogott érzékeny pontra, ha másnak nem, inkább neki volt frissebb a sebei. Durcásan bugyborékoltam a vízbe, felelve egyértelműen a kérdésre. Majd végül felülök, és nekitámaszkodok a fürdő szélének, és sóhajtok egyet.
- A drága jó Cupido egyelőre elkerült ismét. őszintén én, már megbocsájtottam Yuinak… - vontam vállat – Gondolom az én hibám volt, hogy ilyen lett a vége…. – kissé elmosolyodok azért – Persze Tűzrózsa azért, még helyettem is neheztel rá, és szívesen átgázolna rajta egyszer, párszor. – végül elgondolkozok egy picit, majd Mirihez közelebb hajolva, kuncogva kérdezek tőle – Mond csak Miri mi a véleményed Kokororól és Atoruról? Hát nem cukik? Hát zabáljam, meg őket komolyan mondom… Bár nem tudom miért, de ha rájuk nézek tök öregneknek érzem magam… pedig mennyi év van közöttünk? Három? Négy? Ejj…. lehet rá kéne mozdulnom Aidorra, hátha a fiatalabbak jobban illenek hozzám. – mosolyodok el eme képtelen ötleten kényszeresen.
Bár kedveltem Aidort, nem volt az esetem. Cuki meg minden, de nem az én világom…. bár, ha jobban belegondolok, nincs is kifejezetten férfi ideálom… hm… érdekes. Nos, mindegy Miri kérdésére választ adtam, de kicsit pofátlanságnak éreztem volna, ezt a kérdést részemről.

by **Mirika** Pént. Nov. 13 2015, 20:01

Jó, azért annyira nem kéne ellazulni, hogy a fejem búbjáig elmerüljek a vízben és belefulladjak, úgyhogy egy ponton ellenálltam a kellemes érzésnek, és a teljes rongybabává változás helyett megtámaszkodtam annyira, hogy ne csússzak tovább. Azért így is lazán tartottam magam, lényeg az volt, hogy meglegyen a kényelem, és úgy áztassam magam, hogy átjárjon a béke és a nyugalom. Igazából már csak egy masszázs kéne ezután, hogy az izmaimból teljesen elszálljon a feszültség, de hát kábé senki sem volt, akire ilyesmit rábízhattam volna, szóval maradt a gyógyvíz hatása egyedül. Azért az is jó lesz :3 Már most jobban éreztem magam, hogy nem kellett a buta infókra gondolni, meg mérgelődni a sok hülyén, akiknek semmi üzleti érzéke nincs, és végre tarthattam egy kis pihenőt a taktika összeállításában is. Igazából most gyűlöltem, de ha minden sikerülni fog, azért megéri a szenvedés Rolling Eyes

- Neeem, nem a te hibád volt, Yuichi nem ismeri a hűség fogalmát - én aztán tudom, velem is simán megcsalta a jelenlegi csaját. Engem meg pont nem érdekelt, hogy most mi van a sráccal, egyszer csak megunja majd a mostani barátnőjét is, és lesz valaki más. Mit tartsam én tiszteletben egy ilyen faszi kapcsolatait? - Szerintem hagyd Tűzrózsának, hadd tegye, amit jónak lát :3 - vigyorodtam el pimaszul, majd picit felvontam a szemöldököm, ahogy a lány közelebb hajolt és lehalkította a hangját. Legalábbis remélem, különben a füleimbe kiabál, és azt nem szeressem, érzékenyek :3
- Hát, a két csodabogár egymásra talált, szerintem illenek egymáshoz - bár azt nem is sejtettem, mit csinálnak ők egy randin, Tohru tök uncsi volt, Kokoro meg iszonyú bátortalan, halvány lila gőzöm sincs, hogy jöttek össze, ha senki nincs, aki irányítson. De hát legalább ők boldogoknak tűnnek :3
- Aidor aztán egyáltalán nem illik hozzád. Meg nem is tudod, hogy kell rámozdulni valakire - öltöttem nyelvet Aya-chanra, majd ránéztem és egy rövid időre elgondolkoztam - De szerintem jót tenne, ha stílust váltanál, nem bántásként mondom, de unalmas a kinézeted. Persze, hogy nem akar senki felszedni. Mindenképp kéne neked egy új frizura, de legalább valami a hajadba: egy virág, vagy egy masni, vagy hajcsattok, valami díszítés, bármi. Aztán öltözködhetnél színesebben is, bár a pink nem illik hozzád, de piros-fehér kombináció jól mutatna rajtad szerintem :3 És persze sokkal-sokkal dögösebb rucik kellenek, többet kell mutatnod magadból. Főleg ebből itt :3 - kuncogtam, és böktem meg finoman a melleit - Ha pasizni akarsz, ki kell tenni a ciciket, nincs mese. Szuper hatékony, ezekkel meg pláne :3 - vigyorogtam tanácsadás közben, most egy kicsit meg is fogva a puha kebleket, fel akartam mérni, mennyivel nagyobbak, mint az enyéim Rolling Eyes

by Ajánlott tartalom