Tenglo Fürdő

by **Cardinal** Vas. Jún. 08 2014, 15:09

A szintbossról elnevezett fürdő Wiskota szélén, egy sziklafal mellett található. A létét egy melegvizű forrás biztosítja, mely gőzölgő vízesésként hullik alá a fal mentén. Ennek a pataknak egy részét fogja fel egy csatornarendszer, ami a fürdőbe vezeti a hévizet, hogy aztán annak a széléről újabb vízesés formájában csorogjon le az alant elterülő tavacskába, aminek viszont már mérgezett a vize az egyik gyökérfajtának hála, így fürdőzésre alkalmatlan.
A helyi NPC-k szerint a víznek gyógyhatása van, növeli a libidót (valójában csak automatikusan kikapcsolja az etika módot), és persze erősíti a testet és a lelket. A fürdő két részét középen egy magas bambuszfal választja el, a bal oldali rész a fiúké, a jobb oldali a lányoké. Koedukált része nincsen, de a válaszfalon talán vannak olyan olyan részek, ahol át lehet kukucskálni, és ha szerencséd van, nem szúrják ki a szemed az éber NPC kobold őrök vagy akár a szemfüles játékosok.

by **Benedict Arata** Szer. Márc. 04 2015, 21:08

||Shu||

Egyszer már jártam Wiskotában, és körül is néztem. Most újra itt jártam. Késő estére járt már, de valamit még ellenőriznem kellett. Saját kezűleg akartam útvonalat tervezni a Tenglo fürdőig, és utánanézni alaposan, hogy pontosan mi és hogyan is működik ez a hely. Ugyan pár kanyart bele kellett iktatni a dologba, hogy véletlenül se nyíljon látvány Wiskota házainak falain túlra. Az eredmény viszont valami hihetetlenül jól hangzott. Ugyan nem koedukált a fürdő, de remek adottságokkal rendelkezik. Jó előtér, remek fürdőtér, és a két rész egymás mellett van. Noha nem állt szándékomban leskelődni, mert teljesen felesleges és több, mint valószínű, hogy káros is lenne. A mellékszolgáltatások után is kérdezősködtem, elterveztem egy egész napot erre az egy helyre és hozzá kapcsolódó részekre építve. Nem maradt más hátra, mint a közeli díler helyre is betérni, hogy valami plusz információt szerezzek. Ugyan nem volt olcsó a dolog, de szerencsémre akadtak kapcsolatépítő emberek, így hamar megtudtam az egyik legérdekesebb dolgot. A fürdő vize automatikusan kikapcsolja az etikai módot. Kaptam tippet, hogy merre vannak tökéletes rések a falon, s legalább ennek köszönhetően majd el tudom kerülni azokat a helyeket, ahol rám lehetne fogni a dolgot. Minek leselkedni, amikor akkor megyek be a másik részbe, amikor akarok… Természetesen ezt a lehetőséget Shu-nak is fenntartottam, ám csak abban az esetben, ha beleegyezik. Ezt még nem tudom, hogy miként akarom elérni, de a tudta nélkül nem szeretnék becsászkálni hozzá.
Másnap kora reggel küldtem üzenetet Shu-nak.

Szia!
Hogy vagy ma? Arra gondoltam, hogy ez a mai nap úgy is a „te” napod, és lenne egy igazán remek tervem a mai napra. Várlak reggel kilenckor Wiskota Teleportplázájában.
UI.: Ígérem nem lesz kilátás szemlélés, olyan lesz az egész, mintha a földszinten lennénk.
Oh.. Majd elfelejtettem: Ha tudsz hozz magaddal fürdőköpenyt, törülközőt, meg ilyesmit
Szeretettel, Aratád.

A plázában a lépcső alján vártam, hogy ahogy lefelé jön szemmagasságba is kerülhessen. A köszönési módot megválaszthatja magának, ha szeretne az ölembe ugorhat, megállhat, várhat csókot, vagy egyszerűen megölelhet, amikor leér mellém.
-Sziasztok, izgulsz már, hogy merre megyünk ma?
Köszöntöttem, és kérdeztem is rá, hogy várja-e már a mai napot. Ez az első igazi randink. Akárhogy is alakult az összetalálkozás, a végén megfogom a kezét, s az ujjainkat összekulcsolom. Szép lassú tempóban ballagok vele, hogy legyen ideje gyönyörködni Wiskota remek épületeiben. Bizonyára még nem járt itt, ha a magasságtól félt, ám most ettől nem kellett tartania, hisz megígértem neki, hogy nem teheti tönkre a napját a tériszonya. Egy jó öt-tíz perc alatt el is jutunk a Tenglo fürdőig. Ahol szembe fordulok vele, majd parádés előadást tartok.
-Tadadadá~! Szerintem Aincrad legjobb fürdője, és remek kiegészítő szolgáltatásokat kaphatunk. Igyekeztem úgy választani, hogy kikapcsolódhassunk, felfrissülhessünk, és élvezhessük egymást az egész nap, amíg és ahogy csak szeretnéd.
Kedvesen bevezetem az előtérbe, ami igazán remek díszítést kapott. Nem túl csicsás, még sem komor a díszítés, és kellemes meleg színekkel rendelkezik. Mielőtt beljebb haladnánk odahajolok hozzá, s a fülébe súgok.
-Ugyan nincs koedukált része a fürdőnek, de ha szeretnéd meg tudom oldani, hogy egy térben legyünk.
A szemébe nézek mélyen, majd kacsintok egyet.
-Először járjunk körbe, vagy szeretnéd rögtön egy kellemes ázással kezdeni?
Természetesen minden opcióra fel voltam készülve, és boldogan fogadtam akárhogy is dönt. Legalábbis remélem, hogy mindenre fel voltam készülve. Bár Timidussal sokat nem számoltam, úgy vélem, hogy nem olyan rég sikerült jó kapcsolatba kerülnöm vele annyira, hogy nem fog nekem keresztbe tenni, bármit is csinálok. Hisz nem állt szándékomban Shu-nak ártani semmilyen úton-módon. A többit meg nem nagyon értheti, ami talán nem is baj.

by **Shukaku** Szer. Márc. 04 2015, 22:51

Már a dobozkát is megvette, amiben a gyűrűket átadja. Nem, nem kell annyira előrerohanni, nem eljegyzési volt, csak a két Mennydörgés, amit megígért. Már megvolt a négy Bronzgyűrű, és egy darab Természetgyűrű is, és az alapanyagokat is elküldte már Kokoronak, hogy elkészítse neki az utolsó három darabot. Nem akarta sürgetni a kislányt, de minden órával nehezebb volt a várakozás, hiszen minél előbb az íjász kezébe akarta nyomni az itemeket, hogy örömet szerezhessen neki. Ha megvan az utolsó darab is, akkor már csak Szophiehoz kell elmenni, hogy legyártsa neki a négy darab Félresikerült Gyűrűt, és azzal rohanhat Hinarihoz, hogy végre meglegyen a két gyűrű. Sokat gondolkodott ezen is, de rájött a megoldásra. Mivel még mindig hitte, hogy Arata maga Kayaba Akihiko, így úgy sejtette, hogy az Admin ezzel is próbára akarja tenni. Biztosan tudta jól, hogy a Liga céhvezére nem a szíve csücske, így tőle szívességet, vagy csak rendelést kérni eléggé nehezére eshet… de érte még ezt is könnyedén bevállalta. Azonban ezalatt az idő alatt az is átfutott az agyán, hogy mi van, ha nem Kayaba? Mi van, ha tényleg Arata-kun Arata-kun? Ő úgy is tudja szeretni? Akkor… igen. Akkor is. Persze biztos, hogy ő Kayaba, azaz Akira-san, azaz most már Arata-kun. Vajon azért választotta az Aratát mert nem tetszett neki az Akira? Nem… csak úgy túl egyértelmű lett volna. Persze ezekben a napokban a leveleket is olyan kapkodva nyitotta fel, mint még soha, és a legkisebb rendszerüzenetnek is rendkívül tudott örülni… majd megérkezett az a levél is, amit a legjobban várt. Aratától. Ezt viszont már nem nyitotta fel azonnal, hanem keresett egy helyet, ahova leülhet előtte. Vajon mit ír? A hogy vagy ma kérdés aranyos volt. Általában nem szerette, mert azok használták, akik nem tudtak mit mondani, és csak beszélgetést akartak kezdeményezni… de ő biztosan őszintén érdeklődik. És még azt is megjegyezte, hogy melyik az ő napja. Juntól úgy tudta, hogy a pasik mindig elfelejtik az ilyeneket, mint a névnap meg az évfordulók… de Arata ezek szerint ebben is sokkal különlegesebb… és minden sorral csak még különlegesebb lett. Emlékezett a tériszonyára is, emlékezett a… hogy fürdőköpenyt? De hát… de hát ott csak egy fürdő van, és az szeparált. Igen, Shu bár nem szerette az ilyen helyeket, mert számára túlságosan sokan voltak, meg egyedül nem volt muris… bár most, hogy volt egy Jun mellette már a vénasszonyok nyarán szerveztek is egy fürdőzést… de ez valahogy egyiküknek sem jutott eszébe… meg ott volt az onsen is. Szóval ismerni ismerte a helyet attól függetlenül, hogy még soha nem járt ott, és eléggé felfutott a szemöldöke azon, hogy ezt hogyan is akarja megoldani Arata. Az ő Aratája. Áldotta azt a nagy eszét, hogy leült mielőtt megnyitotta a levelet. Több perc telt el, mire rányomott arra, hogy válaszol, majd még több, mire a levelet is rengetegszer átfogalmazva végre el merte küldeni.

Kód:: Hiányoztál. Ne is írj többet, nemsokára ott leszünk. Puszi!

A vége volt a legnehezebb. Ha ugyanúgy ír vissza, mint ahogyan a fiú tette, akkor nem lesz elég kreatív… meg máshogy sem, mert még sohasem írt ilyen leveleket… úgyhogy maradt a puszi. Majd eltelt még vagy negyed óra, amire megtalálta Junt, hogy kiválasszák a megfelelő fürdőruhát… szóval Arata egy ideig várakozhatott, de mivel Shu is rosszul érezte magát amiatt, hogy megváratja, így azért igyekezett igyekezni. Azután az érkezésnél… a megállást választotta. Csak megállt, és csillogó szemekkel nézte a fiút, aki várt rá, aki meglepetéssel készült neki, aki… aki az övé volt. Még mindig alig tudta elhinni, hogy ez vele történik, és nem csak valami mese. Hagyta, hadd döntsön Arata, hogy miként is kívánja üdvözölni. A sárkány persze nem hezitált ennyit, ő szokásához híven mellsőit megrogyasztva hajolt meg a fiú előtt. Majd következett a séta, és Shunak mondania kellett valamit. Persze már elrontotta az ujjösszekulcsolós részt is, hiszen olyan örömmel karolt bele Aratába, úgy simult az oldalához, hogy nem nagyon lehetett ezt csak egy kézen fogva sétának nevezni. Ja igen… mondani kellett valamit. Valami szépet.
-Tudod… nagyon szeretem ezt a helyet. Mármint… ahol nem látni a magasat. Van itt egy könyvtár, és ott volt egy mesés küldetésem. Tényleg mesés volt. Majd… majd ha szeretnéd, akkor elmesélem. Ott kaptam ezt is ajándékba Kayaba Bácsitól…
Igen, nagyon figyelt arra, hogy Arata előtt is harmadik személyben beszéljen az Adminról, de a hálás tekintetet nem tudta elrejteni, amikor elővette a nyakában lógó, ruhájába bújtatott kis medaliont, amiben egy fiatal házaspárról készült kép díszelgett.
-A szüleim. Kivette az emlékeim közül a kedvenc képemet, és odaadta nekem így, fényképen. Volt egy másik kedvenc is, de ez a legkedvencebb.
A medaliont ugyan nem akasztotta le a nyakából, és még a kezéből sem szívesen, de Arata megnézhette. Ezután pedig még a meglepetésen is igyekezett meglepődni… bár mivel még mindig nem tudta, hogy hogyan akar itt közös programot szervezni, ez nem volt nehéz… és emiatt, ahogy ez szóba került, rögtön rá is kérdezett, és nem is válaszolt másra, amíg ez meg nem válaszolódott.
-Hogy… hogy megoldani, hogy egy helyen legyünk?
Végignézett a fiún, majd halkan kuncogni kezdett.
-Nem. Nem hiszem. És szerintem annyi Kinézet kristályod sincsen.
Timidus persze tudta, ám nem szólt közbe. Várta, hogy mi is fog pontosan történni.

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 05 2015, 00:03

||Shu||

Igazán aranyos, hogy hiányoztam neki, pedig nem is láttuk olyan régen egymást. Kicsit még korán volt a nemsokárához, de biztos izgatott. Amikor ott megállt előttem, várt. Már Timidus is meghajolt, amit egy biccentéssel viszonoztam, majd amikor visszafordultam egy puszit adtam az ajkaira.
-Hát, akkor „puszi” hihi~.
Hanglejtésemmel egyértelművé tettem, hogy idézek, és nem is volt annyira nehéz kitalálni, hogy vajon honnan is. Természetesen a levelének a végéről. Látván a kezdeményezését azt, hogy nem tudtam összefonni az ujjainkat nem is bántam annyira. Igazán jó érzés volt egy ilyen lánnyal ilyen kapcsolatban lenni. Kicsit meglepődtem, amikor azt mondta, hogy szereti ezt a helyet, de végül csendben végighallgattam.
-Nem is tudtam, hogy ilyen helyeket is meglátogattál már. És kezd olyan érzésem lenni, hogy nagyon kedveled Kayabát… kezdjek el féltékenykedni?
Kacsintottam rá, majd megnéztem a kis képet.
-Igazán aranyos tőled, hogy idebent sem feledkezel meg róluk. Valóban szép ajándék.
Beérve valóban sikerült felkeltenem az érdeklődését, ez már fél siker volt. Kacsintottam egyet, majd nekiálltam szépen sorban elmagyarázni a dolgot, és ahogy privátabb részeket érintettem ott inkább csak súgtam neki.
-Rengeteg olyan résszel rendelkezik, ahol közösen ellehetünk. A masszázs, egy kis udvar, egy társalgó pár játékkal, miegymás, és… Ha szeretnéd, akkor meg tudom oldani, hogy együtt fürödhessünk, nem kell visszafognod magad…
Egész érdekeset kérdezett vissza. Természetesen nem akartam, hogy teljesen félreértésbe essen, és esetleg emiatt túlságosan zavarban legyen. Szóval kedvesen megmagyaráztam, hogy mit értett félre.
-Külön Shu, a masszázs teljesen másik részen van. a társalgóban van ping-pong meg ilyesmi.
Már-már kikívánkozott belőlem, hogy „de tetszik az elgondolásod”, azonban ezt egyelőre megtartottam magamnak, csak magam ellen dolgoznék vele jelenleg. Én is vele kuncogtam, bár inkább felszabadultan, semmint zavaromban, hogy ezzel is segítsek kicsit ellazulni neki. Kedves kérdése annyira ártatlan volt, hogy nem tudtam magam visszafogni, és átöleltem. Kicsit simogattam a hátát, hogy egy picit komfortosabban érezze magát, s úgy válaszoltam neki.
-Hát azt, hogy ha szeretnéd, hogy veled menjek, hogy velem lehess, és ne kelljen külön részekbe mennünk, akkor csak mond, és én megoldom.
Adtam egy apró csókot neki, majd a fürdő felé fordítottam.
-Akkor menj előre, csak fizetek.
Mondtam, s mikor elindult odamentem a pulthoz fizetni két főre egész napra. Majd amikor ezzel megvoltam, elindultam lassan az öltözők felé én is, s amikor nem figyelt épp senki gyorsan aktiváltam az első képességem. Nagy szerencsémre nem igényelt időt a változás, nemes egyszerűséggel átformálódtak a pixelek és hopp kész is volt. Belépve a női öltözőbe örömmel nyugtáztam a dolgot, hogy egyetlen ruhakészlet volt használatban. Ezúttal én is követtem a dolgot, s a ruhákat a hagyományos módon vettem le, s helyeztem be a mellette lévő polcra. Kicsit ügyetlenkedve léptem be a fürdő részbe, s lassan másztam bele a vízbe. A legnagyobb megkönnyebbülésemre kettesben voltam vele. Nem tudom hogyan reagált volna rá, ha mások is vannak itt, és én meg bejövök. Közelebb úsztam hozzá, majd ránézve kacsintottam.
-Én vagyok az Shu… Mondtam... megoldom, igaz?
Nyújtottam ki a nyelvem hegyét játékosan.

Használt szerep:

by **Shukaku** Csüt. Márc. 05 2015, 00:31

Puszi. És ez elég volt. Pont elég. És megint az a végtelen figyelmesség, ahogy abból a rövid levélkéből, abból a pár sorból ki tudja találni, hogy mit is kíván a lány, de mégsem viszi túlzásba, hanem tudja, hogy meddig mehet el. Pont elég. Ez volt a kulcsszó. Most pedig Shu megpróbálkozhatott mégvalamivel. Vagyis igazából eddig is megpróbálkozhatott volna, de most már meg is merte próbálni. Persze nem ment túl a puszin, de most ahelyett, hogy csak kapta volna, vagy csak adta volna, igyekezett ötvözni a kettőt, és egyszerre váltani csókot a fiúval, amikor annak ajkai az ő ajkaihoz érnek. Azonnal belepirult persze, és bár elfordította a fejét, tekintetével leste, hogy milyen reakciót vált ki. Örömet szeretett volna neki okozni. Arra egy kicsiny huncut mosoly futott át az arcán, amikor Arata Kayabáról beszélt. Ez egy jel volt. Talán beismerő vallomás. És nem kicsit öndicséret. Shu pedig szívesen dicsérte Kayabát is és Aratát is.
-Én… nem kell elkezdened… de… rengeteg mindent köszönhetek neki. Mindig segített, ugyanúgy, ahogy Timidus is. És… és egyáltalán ő adta mellém Timidust is...
És most pedig itt van mellette, és… egyszerűen hihetetlen volt. A feledés pedig… már tudta, hogy nem akarja őket elfelejteni… de nem akar miattuk szomorú sem lenni. Szép emlékek. A szép emlékeket kell megtartani, és Kayaba ehhez segítette hozzá, és most is ebben segédkezik. Shu gondolatai már a felsorolásnál elkalandoztak Túl sok lehetőség volt így egyszerre, és túl sok… úgy minden megint hirtelen volt és túl sok. Gondolkodás nélkül kérdezett vissza.
-Hogy... hogy masszázs... és... és játékkal?
Nem mintha nem tudta volna elképzelni, hogy milyen is az olyan masszázs… de mint kiderült, Arata nem arra gondolt. Ez felettébb megnyugtató volt… bár Shu egyre jobban agyalt azon, hogy vajon meddig lesz ilyen türelmes a fiú. Jun szerint a pasik tudnak kedvesek lenni, meg előzékenyek, és akkor akár napokig is kivárják, hogy követeljék a jussukat… de Jun biztosan túloz. Mármint nem azzal, hogy napokig is kibírnák… vagy akkor Arata különleges. Amikor kiderült, hogy megint túlgondolta, a saját butaságán kezdett el idegesen kacarászni, ám új kérdés is felmerült.
-Értem. És... és mi az, hogy... hogy nem kell visszafognom magam? És...
És erre is megkapta a megnyugtató választ. Arata nem siet sehova. Ám azért kérdései neki is voltak, amire Shu heves gyorsasággal válaszolt is.
-Igen! Persze, hogy szeretném! Miért ne szeretném?
És bele sem gondolt már ekkor abba, hogy ez mit is jelent, meg hogyan is oldja meg Arata... csak azt tudta, hogy vele akar lenni... ha már az ő napja... És már azt is tudta, hogy hagyni fogja fizetni. Nem itt rontja el, és nem fog belegázolni a férfiúi büszkeségbe, hiszen Arata már a gyűrűnél is kötötte az ebet a karóhoz. Szóval szépen előrement Timivel, be az öltözőbe, és felvette a kék egybefürdőruhát.
-Izé… te ugye tudod, hogy hogyan oldja meg azt, hogy együtt legyünk?
-Tudom.
-És…
-Meglepetés. Bízd rá.
Shu elmosolyodott és bólintott. Ha az öltözőbe együtt mentek ugyan, a sárkány a vízbe már nem követte. Nem mintha bárki megtilthatta volna ezt Timinek, egyszerűen most nem akart vizes lenni, így csak a peremen üldögélt a lány mögött. Csodálatos volt, hogy Timidus milyen gyorsasággal összebarátkozott Aratával. Nem csodálkozni való, hiszen az okát tudta… csak maga az érzés… az volt csodálatos… hogy minden rendben van. Persze a végeredmény így is meglepő volt. Először csak értetlenül pislogott, majd lassan felfutott a széles mosoly az arcára. Aratát tényleg nem csak az érdekli! Tényleg nem azért hozta ide! És… és megoldotta a korkülönbséget is, amiről azt hihette, hogy annyira feszélyezi a lányt, és… és mindent megoldott. Persze Shu most vele… mármint vele vele nem viselkedhetett úgy, ahogy… vagy az akkor most nem lenne fura? Nem volt ideje gondolkodni, és nem is akart gondolkodni. Élvezni akarta a helyzetet, és az első dolgot tette, ami eszébe jutott. Viszonozta a nyelvkiöltést, majd lefröcskölte Aratát.
-Nem ééér! Még így is magasabb vagy mint én!

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 05 2015, 02:33

||Shu||

Jót kuncogtam a meglepettségén. Örömmel nyugtáztam, hogy Timidus nem beszélt többet a kelleténél, vagy egyáltalán nem tette meg. A felismerés után is, mintha még hezitált volna egy picit, majd úgy tűnt feloldódott. Félrerántottam az arcomat a csapódó víz előle majd széles vigyor került az arcomra.
-Oh, igazán? Akkor lemerem fogadni ezt is tudod utánozni…
Lehunytam a szemem, és kicsit tátott szájjal jó hosszasan kinyújtottam a nyelvem, amennyire csak tudtam, majd vártam az alkalmat. Amikor ő is megtette fogtam magam, s egy lökéssel közelebb kerültem, majd oldalra fordítottam a fejem, s befejeztem a félig kész nyelves csókot. Nem nyújtottam hosszúra, csak egy kis ízelítőt adtam neki. Nevetve öleltem magamhoz. Kíváncsian vártam, hogy vajon mit fog lépni erre. Ha megjegyezte volna, hogy így mit fognak gondolni, úgy válaszoltam, hogy semmit, mert még gyanúm szerint sokáig csak mi leszünk itt.
Arra is fel voltam készülve, ha ez a kis trükk nem jött be, ám azért lemondóan sóhajtok ebben az esetben. Mindenesetre így vagy úgy, de igyekeztem nem túl „félelmetesen” az ölembe pátyolgatni. Kedvesen ölelgettem, cirógattam a kezét-hátát. Igyekeztem nem túlságosan csikizni, mert akkor kimenekült volna a kezemből, az tuti.
-Azt írtad hiányoztam, hisz egész hétfőn veled voltam, aztán most is itt vagyok. Mesélj milyen volt tegnap az arénázás?
Kérdeztem rá. Természetesen tisztában voltam a dolgokkal, hisz egyszer elmagyarázta az egész heti beállításukat. Nagy mázlim volt, hogy Timidus napján megtaláltam őket, és szafarizással töltötték velem. Persze az eseményeket visszatekintve kötve hiszem, hogy Timidus szóvá tette volna a dolgot, hisz számára is fontos volt, Shu boldogsága. Ami pedig engem illet, nos azt hiszem, hogy a legutóbbi elbeszélgetésünk óta kicsit más színben látom a petet. Talán nem is jár annyira messze a helyestől. Hálás voltam Timidusnak, amiért ezúttal is a passzív megfigyelő szerepét választotta, s így talán kicsit messzebb merészkedhetek Shu-val. Természetesen akkor, és addig, ameddig bírja, semmit sem kell erőltetni, nem hajt minket senki…

by **Shukaku** Csüt. Márc. 05 2015, 08:51

Meg kell jegyeznünk, hogy Shu attól nem jött zavarba, hogy Arata, vagy az éppen már sokadik átalakuláson keresztülmenő változata a hagyományos módon használta a japán fürdőt. A mosakodást persze ő maga is megejtette, mármint a fürdő előtt, hiszen tisztában volt az etikettel… de neki az még sok lett volna, hogy ő meztelenül mutatkozzék. Anyuka is, apuka is az egész gyermek és fiatalkorát már Amerikában élte le, így a kislány sem teljesen a keleti kultúra értékrendje szerint lett nevelve… de azért nagyon is tudta már a belépésnél, hogy mire kell számítani. Na meg persze kíváncsi is volt Aratára. Zavarba ejtőnek képzelte a helyzetet, nagyon is… de akkor is kíváncsi volt, hiszen eddig nem nagyon látott meztelen férfitestet élőben. Na persze ez a kis vágya elröppent, amikor megérkezett a fangirl, így viszont a zavara is tovaszökkent, legalább is addig a csókig. Természetesen teljes naivitással öltötte ki a nyelvét amilyen hosszan csak tudta, és Aratának sikerült is elkapnia. Most… most erre mit lépjen? Ő most akkor Kayaba Akihiko, akit neki Aratának kell ismernie, de közben egy körülbelül vele egykorú lány kinézetét viseli, és mindemellett csókolóznak. Nahát ezt a napot sem így képzelte el, amikor felkelt. Akárhogyan is mesélte el Jun, hogy hogyan kell játszadozni a nyelvével egy szerencsés fiú vagy lány (igen, Jun erre is felkészítette… bár akkor nem gondolta volna, hogy szüksége lesz rá) szájában, hogy hogyan ölelje körbe a nyelve az övét… erre csak összeszorította a szemét, majd a zavar odáig fokozódott, hogy már teljesen mindegy volt, és csak élvezte a csókot. Ő akkor is Kayaba Akihiko, és akkor is Arata. Eleve ebbe a világba úgy érkeztek, hogy nem a saját kinézetükkel… húú de bonyolult! A pátyolgatás viszont már nem jött be, mert ahogy véget ért a csók, Shu az orráig a vízbe merült. Persze körbepillantott, hogy kik látták meg őket, de tényleg üres volt a hely, így teljesen más kérdést tett… volna fel, ha Arata nem előzi meg. Ekkor sem bújt elő nagyon, csak annyira, hogy válaszolni tudjon.
-Hát… egyet gyakoroltunk Chizuval… de igazából csak az újoncokat figyelte Timi. Vannak páran, akiket mi készítettünk fel, és azokat figyeljük, hogy hogyan haladnak. De… de én általában rajzolni szoktam közben, meg a fényképalbumot rendezgetem. Majd… majd veled is szeretnék emlékeket…
Újabb kis merülés, és csak a szeme látszott ki, na meg persze a vöröslő fülei, ami talán nem csak a forróvíztől volt vörös.
-Én… nem akartalak megsérteni. Mármint… hogy a fürdő… és tudom, hogy… hogy úgy szokás, hogy… csak egy kicsit…
Inkább nem mondott semmit, csak lehívta a menüjét, és ellépkedett a felszerelésekig, ahol a sima ruhákat is váltani lehetett, ám tovább már nem jutott, csak félénk tekintettel kereste Arata tekintetét. Egy lány képében már nem annyira zavarba ejtő, ha ő is meztelen. De… még így is megcsókolta. Vagy,.. vagy így akarta neki megkönnyíteni a helyzetet? Még azt sem tudta, hogy ez így most könnyítés vagy nehezítés.
-Akkor most… akkor most mi lesz?

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 05 2015, 09:25

||Shu||

Bevette a trükköt, s el sem lökött. Az, hogy utána teljesen zavarba merült, mármint orrig a vízbe… Nos talán várható volt, én sem tudok mindenre felkészülni, és mindent beleszámolni. Az úgy nem is lenne az igazi. Elkuncogtam magam.
-Még rengeteg időnk lesz emlékeket szerezni, de most is azt csináljuk.. nem, de?
Kacsintottam rá. Aztán a következő kicsit elgondolkodtatott, hogy mit is szeretne, vagy egyáltalán mit is szeretnék én. Ennyire nem mentem előre a gondolkodással. Persze, minél előrébb annál jobb, de… Nála biztos, hogy megvan mindennek az ideje. Nem tudtam teljesen elnyomni az érzéseim, így kicsit várakozva néztem, ahogy lassan megnyitja a menüt, és keres benne, majd megáll. A kérdésre először csak pislogok kettőt, majd felemelem a mutatóujjam, s utána mögéje suhanok a vízben. Derekánál átölelem, majd a vállára fektetem a fejem. Igyekeztem közel lenni hozzá, de nem túlságosan odanyomni magam. Hisz jelenleg nem épp azzal a fizikummal rendelkeztem, amit szerettem volna, hogy megkedveljen még jobban. Bár az sem lenne rossz, sőt felettébb érdekes, és szórakoztató, ha hármasban... Noh ennyire azért biztos, hogy nem kell előre terveznem.
-Ugyan, nekem kellene bocsánatot kérni, nem épp úgy jelentem meg, ahogy kellene, igaz? Ha szeretnéd, változtathatunk ezen, amíg csak így mi vagyunk. Persze az én hibám, hogy nem készültem fürdőruhával, teljesen elfeledkeztem az ilyesmiről. Csak törülközőm és fürdőköpenyem van, azt meg nem illik behozni, szóval én már csak így leszek most, bár egy kis plusz illemszegés már mit sem számít, amellett, hogy melyik felén is vagyok a fürdőnek…
Próbáltam választ adni, és kérni. Kicsit nyugtatni, még is izgalomba hozni. Lehetőségeket adni, még is szűkíteni a választást. Nagyon piszkálta a kíváncsiságom, hogy ő meddig szeretne elmenni a saját részéről, és meddig szeretné, ha én elmennék, vagy mennyit kíván belőlem jelenleg. Persze igyekszem minél mézesebb lenni, hogy többet szeressen kapni, jobban szeresse érezni magát. A részemről ez a kérdés majdnem egyszerű volt. Szerettem volna minél messzebb eljutni, minél többet nyújtani, és kapni is, de nem akartam túllőni a célon, azzal nem, hogy előre, de inkább hátrafelé haladnánk, ha nem rontanék el mindent vele.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 05 2015, 10:20

Az emlékek különlegesek. Főleg azóta különlegesek, amióta az idomár megismerte Cearsot. Timidus memóriája ugyan tárolt mindent, és akármit vissza tudott mondani, de képet nem tudott megjeleníteni… az amúgy is túl robotos lett volna, és nem tetszett volna Shunak. Bár egyszer-kétszer hasznos lenne, és vicces szitukat okozhatna, ahogy a sárkány szeméből fénycsóva tőr elő, olyan R2D2 stílusban… de inkább nem kívánt ilyesmit. Meg azután a bizonyos küldi után már azon is elgondolkodott, hogy mi van ha valami rendszerhiba miatt az emlékeik ugyanúgy törlődnének, ahogyan Cear emlékei szoktak. Ezért is volt a könyvtárszobában az a vitrin tele emlékekkel, és ezért is volt a válasz a kérdésre is egyértelmű.
-Én… én fotókra gondoltam. Fotókristályokra. Amit betehetek az albumba.
A mutatóujj felemelésére újra elpirult. Arata még mindig Arata volt. Öt évvel idősebb nála. Ő volt a nagyobb, és most csendre intette. Mástól zokon vette volna, de tőle nem. Neki szívesen fogadott szót, mert ő vezetgette. Igen, ez volt a legjobb érzés a világon. Szerette azt, hogy itt meg tudta védeni magát. Szerette, hogy ő a harmincsokadik szintű idomár, és erős, és már senki nem tudja fellökni, meg megalázni meg kicsúfolni… de mégis egy csomó mindent nem tud, és szeretné, ha nem neki kéne dönteni. Szeretné, ha vezetgetnék, és Arata ebben segít. Persze most ő is tartotta a távolságot, mert azért Arata külseje még mindig fura volt. Meg… rengeteg félreértésre adna okot, ha így is közelebb húzódna hozzá. Még a végén azt hinné, hogy nem is ő tetszik neki, hanem mindegy, hogy hogy néz ki, és akkor megharagudna, meg amúgy sem kéne azt hinnie, hogy a lányok felé is, amikor még a fiúk felé sem tudja pontosan, hogy hogyan és mit… most… most ő csak szerelmes… és fogalma sincs, hogy mi a többi… mármint fogalma van, de nem tudja, hogy mit tenne… és plusz illemszegés… most megint utalgat, vagy megint Shu gondolja túl? Kedves tőle, hogy nem ront ajtóstul a házba… de így azt sem lehet kitalálni, hogy mit akar. Szóval maradt az egyetlen tanács, amit Juntól kapott, meg anno még Kimikotól a kinti világból.
-Én… én azt szeretném… ha te döntenél. És… és akkor én… én még soha… és te vagy a… az idősebb… te tudod… én… én bízom benned…
Igen. Ez még talán a szeretleknél is fontosabb volt. Na meg persze levette a válláról a döntés terhét, és szépen átpakolta Aratára. Azt viseljék csak ő… legalább is akkor, ha éppenséggel nem akar Shu dönteni.

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 05 2015, 11:22

||Shu||

Hát, egy fotónk már volt, majd lesz több is, de aranyos tőle, hogy ilyen becsben tartja ezeket a dolgokat. A felemelt ujjamra mintha megszeppent volna, nem rendre akartam inteni, csak jelezni, neki, hogy várjon, ne mozduljon. Kellemes érzés volt valaki közelébe lenni, aki kedvel, s kivételesen nem csak érdekből, vagy kényszerből, esetleg hóbortból. Ugyan ott van Nox is, de ő a legjobb haverom, nem hiszem, hogy az okés lenne.
Valahogy nem sikerült elérni azt a hatást, amire vártam. Ugyanolyan, ha nem feszültebb volt, mintha a saját 190cm-emmel szambáztam volna be férfiként ide a női részlegbe. Így belegondolja, a jó ég se tudja, hogy nőttem ekkorára. Nos, természetesen hallgatnom kellett rá, és jó is volt a kormánynál, de nem szerettem volna dróton rángatva úgy ugráltatni, ahogy én szeretném, és nagyon is vágytam rá, hogy hangoztassa kicsit a saját akaratát. Egy kényeztető csókkal támadom le a nyakát, majd pár hosszú másodpercnyi játszadozás után gyorsan visszaállítottam az eredeti alakomat. Ebben a helyzetben, már könnyedén le is ülhettem, hisz bőven kiértem a vízből. Shu-t is szorosabban öleltem magamhoz.
-Hát, akkor ez legyen így, az meg úgy, hogy nem fogok mindenről én dönteni. Azt szeretném, ha te is hoznál döntéseket. Nem kell mindig, és mindent egyedül csinálnod, de vannak dolgok, amik csak közösen, vagy csak a saját döntésed alapján mehetnek jól… Szerintem már eléggé felnőtt vagy, hogy meghozd azokat a döntéseket, amiket meg szeretnél. Persze, nem kell mindig azonnal. Senki sem tökéletes, és én sem tudok mindig helyesen válaszolni, vagy válaszolni egyáltalán. Szóval használd ki nyugodtan az idődet, ráérünk.
Használtam az egyik varázsszónak tűnő dolgot, a felnőttet. Igazából meglehetősen fiatal, de azt hiszem nem helytelen állítás, szóval még csak be se csapom, csak rásegítem picit a saját akaratára. Semmi baj nem származhat belőle, ha egy kicsit akaratosabb lesz, és talán kicsit majd felszabadultabbá is válik tőle.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 05 2015, 11:46

Talán nyitni kellene Aratának egy saját albumot. Közöset, ami csak az övék. Közöset az emlékeiknek. Örökké ilyenek maradnak. Örökké ennyire csodálatos lesz minden. Arata sem erőlteti a kijutást. Ezt mondta. Ha pedig itt maradhatnak, ha mindketten itt akarnak maradni, akkor még rengeteg idejük lesz. Közös fürdőzés. A kinti világban ezt sem tehetnék meg. Nincsenek képességek. Nincs Shunak saját lakása. Nincs Timidus. Nincs Arata. Egyre több minden köti ehhez a világhoz. Ahogy a fiú is mondta, most már ő is itt van neki. A felemelt ujjra való reakcióra nem a megszeppenés azonban a legjobb szó. Egyszerűen szót fogadott. A kinti világban megmondták neki, hogy mit tehet és mit nem. Ott gyerek volt. Itt azonban olyan gyorsan kellett felnőnie, olyan gyorsan történt minden… egyszerűen jól esett neki, hogy most valaki jobban tudja nála a dolgokat, és nem neki kell gondolkodnia. Felszabadultság. Felelőtlenség. Csak élvezni az életet. Örülök, hogy valaki tudja élvezni is a játékot. Ez egy játék. Kayaba Akihiko alkotta csodálatos mesevilág, és Shu élvezni akarta azt, amit az Admin neki ajándékozott. És igen… ez azért még mindig fura volt. Az, hogy szabályt szegnek, az egy dolog. Nem az ő nevelésének a szabályát szegik meg, hanem a fürdőjét. De az azért csak fura volt és kényelmetlen, hogy Arata egy lány képében van. Nem mintha nem Jun lett volna Shu legjobb barátnője, és nem mintha elítélte volna, ha megtudja róla az igazat… de furának fura volt, és fogalma sem volt, hogy mit kezdjen vele. Egy férfi társaságában legalább csak az indokolt kényelmetlenség volt meg. Ahogy Arata kikapcsolta a képességet, a sárkány felegyenesedett, és elindult a kijárat felé.
-Jelzek, ha valaki érkezik. A fürdő szabályait nem az én feladatom betartatni veled, de nem engedhetem, hogy ezzel bajba sodord Shut.
És ezzel le is csüccsent az ajtó közelében, úgy, hogy rálásson kettejükre is, és az ajtóra is. Shu reakciója erre pedig már csak egy lehetett. Ezt várta Arata. Ezt szerette volna Arata. Ezt kellett tennie. A vízből ugyan továbbra sem bukkant túlságosan elő, de rányomott a ruha levételére, és az egy kis villanással el is tűnt… persze látni semmit sem láthatott Arata továbbra sem, és remélhetőleg arra is figyelt, hogy hogyan is öleli magához a lánykát…
-Hogy… hogy közösen… de… de én azt sem tudom, hogy te mit szeretnél.
Kis pirulás, de már megbújt mögötte a büszke mosoly és a tekintet is.
-És… és tudom, hogy felnőttes vagyok… de… de ha tudnám, hogy mit szeretnél… akkor könnyebben tudnék dönteni…
Avagy meghozni Arata döntéseit, rábólintani az ő akaratára… ami remélhetőleg nem lesz számára kényelmetlen…

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 05 2015, 14:07

||Shu||

Bár a sárkány láthatta, hogy meglehetősen kevés esély van a lebukásra, még is tett lépéseket a biztos érdekében. Ezt egy bólintással vettem tudomásul. Azzal is tisztában lehetett, hogy én sem akarom Shu-t ilyen téren kellemetlen helyzetbe hozni, hogy a fiúja bent lebzsel a női részben. Shu cselekedetére azonban kicsit leálltam a cukkolással, hisz most ez már számomra is kezdett olyan helyzetté fajulni, ahol vigyáznom kell magamra. Nem is tudom miért jövök zavarba, amikor rengetegszer csináltam már komolyabb dolgokat is. Egy jogos kérdés rántott ki az elbambulásból. Mit szeretnék? Hát sok mindent, de konkrétan talán én sem tudom a választ. Ezért is örültem volna, ha egy kicsit önzősködik, kisajátít. Az a tekintet, a halvány mosoly az elpirulással megadta a kegyelemdöfést. Ha ennyire kívánja az igényeimet, és ez a huncut magabiztos elégedettség… A jobb combomra ültetem, s míg egyik kezemmel alig valamivel a melle alatt karolom át, és tartom az oldalát is, addig a másikkal lassan lesimítok a hasán egészen le, de nem lépem át a következő nagy határt, csak enyhe nyomást helyezek rá, ahogy magam felé csúsztatom egy picit. Közelebb hajolok hozzá, és a fülébe súgok.
-Sok mindent akarok, de jelen pillanatban azt hiszem megelégszem azzal, hogy egy kicsit kényeztetlek, és szeretgetlek. Mert azt szeretném, ha igazán jól éreznéd magad…
Egy apró fújás a fülcimpájára, majd a nyaka tövétől szép lassan kimért csókokkal kezdtem el felfelé haladni, s a végén elkaptam a fülét. Itt nem úszta meg olyan könnyen, mint legutóbb, hanem gyengéd harapdálással, csókkal, kimért szuszogással próbáltam minél jobban kedvére lenni, amíg bírta. Nem szerettem volna túl messzire menni rögtön, így amikor végeztem kicsit hátrébb dőltem, hogy félig-meddig már feküdjünk, mintha egy kényelmes nagy párnára dőltünk volna rá, úgy helyezkedtem el a fürdő szélén. Fejét vállamhoz dönthette, míg én az övére fektettem az államat, s úgy folytattam.
-Kellemes volt? Mivel kényeztethetlek most?
Kérdeztem kedves halk hangon. Reménykedtem benne, hogy tényleg élvezte a dolgot, és még kér, vagy elereszti a fantáziáját, és végre egy kis önzőséget visz a dologba, hogy még jobban érezhesse magát, azzal, amivel szeretné.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 05 2015, 16:38

A sárkány láthatta. Timidus mindent lát és mindent hall. Na jó, mindent nem, de a programjába írva vagyon, hogy a lehető legjobban kell törekednie arra, hogy védje az idomárt, így az neki nagyon nem volt elég, hogy meglehetősen csekély esély van a lebukásra. Ha van, akkor van, és el kell hárítani, szóval meg is tette a szükséges lépéseket. Az önzősködés pedig… igazából nagyon is szeretett volna önzősködni. Na persze nem úgy, ahogy Arata gondolta, hanem teljesen máshogy. Ő nem akart rohanni, ő beszélgetésre, vacsorára, romantikára vágyott. Na meg persze arra is, hogy végre valaki elmagyarázza is megmutassa neki, hogy milyen is ez az egész. Akarta, persze, hogy akarta! Jun nem volt nála sokkal idősebb, és ő azt mesélte, hogy a tesói meg a barátai már mindenbe beavatták és ő nagy szakértője a témának. De magát a lényeget… azt nem lehetett elmagyarázni. Shu tudta, hogy hogyan is működik a szex, hogy forróságot amit érez… na várjunk csak! De hát az etikai mód be van kapcsolva, neki nem szabadna semmi ilyet… de… de egyértelműen érzi. És tudja, hogy azt érzi. Mielőtt ide került még túl fiatal volt az ilyenekhez, itt bent pedig ugye az a beállítás… de tudta, hogy azt érzi. Az, ahogyan a fiú átkarolta, az, ahogyan megint megállította a kezét… és csak átkarolta. Vajon tényleg tetszik neki? Még Jun is a segítségére akart lenni a kitömött ruhácskával… vajon tetszhet egy ilyen komoly férfinak, mint Arata, egy ilyen fiatal lány? Szívesen ült az ölében eddig is, és bele sem gondolt abban, hogy milyen közel van Aratához… hogy mennyire már is lehetne ez az ölbe ültetés… és most meztelenek. Mindketten. De nem ellenkezett, csak mindkét kezével a fiú kezét fogta, szinte ölelve, szorítva, hogy biztonságot adjon. Határozott. Arata nagyon határozott, és most határozottan azt szeretné tőle. De… de mi is pontosan az az az? És az az enyhe nyomás is… ahogy megborzongott, és azonnal szinte görcsösen szorította össze a combjait egy pillanatra… csak egy pillanatra, és nem azért, mert… csak a hirtelen rázúduló fura érzés… és azok a szavak… és a csókok. Úgy emelte a fejét, ahogy abban a filmben látta… ahogyan a vad is ráharap az áldozat nyakára… ahogyan a kandúr is tartja az… és Arata csak azt szeretné, hogy jól érezze magát. Most jól érzi magát? Nem tudja. Fogalma sem volt róla. Az érzés jó… végtelenül kellemes és megnyugtató és felpezsdítő és… és ijesztő is. egészen odáig visszafojtotta a lélegzetét, amíg el nem érte a fülét. Ekkor már csilingelt a vészcsengő a fejében. Nem. Ő ezt még nem tudja. Még nincs készen rá. De az ölelés jó volt. Annyira közel simult hozzá, amennyire csak tudott. Kellemes volt. Rendkívül új, nagyon intenzív… de kellemes. csak bólintani tudott, mert hang nem jött ki a torkán… vagy legalább is félt, hogy valami nagyon hülye hangot adna ki, ha most kinyitná a száját. Majd a kérdés. És Arata rávilágított arra, hogy mi is a baj. A lány egy pillanatra megindította a kezét, majd elbizonytalanodott, majd újra elindította, és lassú, cirógató mozdulatokkal kezdte simizni az íjász hátát. Valamit ő is adni akart. Adnia kellett… de válaszolnia is. Szerencsére egymás lélegzetét is hallották, egymás szívdobogását is. Halkan, suttogva szólalt meg.
-Én… én az a baj, hogy nem tudom. Izé… én még sohasem… és… és ne haragudj… és nemcsak azt nem tudom, hogy mi a jó neked, hanem… de tényleg nem félek… már… már már felkészültem… és… és ne kérdezz tőlem ilyet, mert… mert nem tudom… de… de nagyon tetszik, hogy… és… és köszönöm, hogy… csak…
És ekkor tudatosult benne, hogy az a pittyegés nem a vészcsengő volt a fejében, hanem az üzenetjelzőhang a rendszertől. Azonnal nyitotta meg a menüjét, hiszen ez legalább egy szusszanásnyi időt engedett neki, majd hatalmas mosoly ült ki az arcára. Végre valami, amivel viszonozni tudja a rengeteg szeretetet.
-Nézd Arata! Megérkezett a két gyűrűd! Mondtam, hogy megszerzem neked!
Azonnal a fiú keze után nyúlt, gyengéden a saját kezébe vette, és csak ideig csak nézte. Nagy keze volt Aratának. Nagy keze, és hosszú ujjai. Mint amiket Jun mesélt. Igen… Jun perverz, de most Shunak sem tudott már eszébe jutni… ahogy jelenleg arról sem a házasság jutott eszébe, ahogyan Arata ujja lassan az ő segédletével lassan becsusszant a gyűrűbe. Most akkor ő tesz utalásokat? Most Shu az, aki kezdeményez? Igen… most ő tett valamit… végre tett valamit! Persze ezután csak elmerengő tekintettel figyelte a fiút egy pár másodpercig.
-Te… nem haragszol amiért… hogy… hogy engem még… biztos még soha senkit nem kellett… hogy… hogy elmagyarázni…

(viseld büszkén)

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 05 2015, 17:59

||Shu||

Megfogta a kezeimet, még teljesebb lett az ölelés. Ahogy enyhén nyomást helyeztem rá, erős válaszreakció érkezett. Biztos voltam benne, hogy a határt feszegetem, még sem ellenkezett, vagy menekült távolabb, inkább próbálta tartani magát. Hihetetlenül jó érzés volt, ahogy igazi kihívás volt nem túllépnem a határon, nem adta magát, mászott rám, nekem kellett segítenem óvatosan, lassan. Annyira elragadott az egész, hogy csak mentem a fejem után, és egyre intenzívebben kényeztettem. Aztán szünet. Ez is kell, fontos, hogy mind a ketten pihenhessünk, feldolgozhassuk a friss élményt, hogy az elakadt lélegzetünk kicsit meginduljon. Igen, biztosan többes szám, a feszültségét szinte érezni lehetett, és magamon is éreztem ezt a furcsán feszengő, de őrjítő érzést. Aztán egy pillanatra megfeszültem. A kellemes érzés, a cirógatás a hátamon váratlanul ért. Nem hittem volna, hogy a felém fordulásából ez fog kisülni. Viszonzom a kellemes simogatást. Csendben mosolyogva hallgatom végig amit mondani szeretne. Kedves nevetésbe kezdek. Nem, mintha kinevetném, csak mókás… Felkészült, mi? Szegényem azt se tudná megmondani most, hogy mennyi egy meg egy. Azt hiszem ez így egyelőre maradhat is így. Nem kell sietni, amúgy is kis trükkhöz folyamodtam, de nem úgy tűnik, hogy nagyon zokon venné. Ha meg tényleg élvezi, és nem kellemetlenség neki az egész, akkor külön főnyeremény ez a mai nap. Azt hiszem, most más felől közelítem meg egy picit.
-Rendben-rendben… Viszont, nem kell ennyire zavarban lenni. Semmi gond nincs, ha tényleg jól esett és nem csupa irtózás az egész, akkor majd máskor is kaphatsz belőle, amennyit csak szeretnél.
Direkt így fogalmaztam, hogy „később”. Reményeim szerint egy kicsit azért megnyugszik, hogy a nagy izgalmak után most egy kicsit pihenhet. Az örömteli kijelentésre pedig tényleg elnevetem magam, de azért igyekszem vigyázni a hangerőmre.
-Igazán köszönöm
Hagytam had tegyen, amit csak szeretne, hisz végre ő kezdeményez. Lazán tartom a kezem, s én benne gyönyörködöm, amíg ő a kezemet nézi. Annak ellenére, hogy fiatal meglehetősen vonzó. Igazán ügyesen kezelte a gyűrűfelhúzást, s mindketten gyönyörködhettünk az ujjaimon lévő vihargyűrűkben, egy picit. Aztán átöleltem mind a két kezemmel és szorosan magamhoz öleltem. Kicsit simogattam a hátát, majd ismételten csak suttogva beszéltem, annak ellenére is, hogy csak kettesben voltunk, noh meg Timidus az ajtónál, de ez már csak ilyen.
-Há~t, engem nem zavar, sőt… Viszont, ha már itt tartunk, akkor egybe vehetjük egy kis gyakorlással is. Tudod, gondolatolvasó nem vagyok, így aztán a félbehagyott mondataidat sem mindig értem. Ha mondjuk, most befejezed az előbbi mondatot, hogy: „de nagyon tetszik, hogy…” akkor kérhetsz tőlem valamit, amit most megtanítok neked, mondjuk a francia csókot… De bármi mást is kérhetsz.
Igazán érdekelne, hogy mivel szerette volna befejezni azt, és így legalább nem csak úgy rögtön a mélyvízbe ugorva kezdek el neki magyarázni, illetve választhat is, hogy mit szeretne, bár az egyetlen dolog, amit megemlítettem elég nagy befolyásoló erővel rendelkezik. Remélem ezt is olyan gördülékenyen veszi, mint az előbb. Olyan jó érzés, hogy most itt lehetek vele, nem szeretném, ha véget érne. Persze nem mondtam le arról, hogy a gyűrűk költségének legalább egy részét álljam, de ráér az, nem akarom megölni a hangulatot.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 05 2015, 18:41

Érezte a pillanatnyi megfeszülést. Megijedt volna? Vagy csak nem várta? Nem várta Shu érintését? Nem vágyott rá? Nem kellett volna? Vagy nem szabadott volna? Most… most neki csak hagynia kell magát? De… de az előbb meg azt mondta, hogy legyen akaratos. Nem… elrontotta… vagy… vagy mégsem! Arata még ott van. Nem rontotta el. Majd sikerült megnevettetnie is. Tudta jól, hogy rajta nevet, és azt is, hogy kineveti. Ő is kinevette volna magát, nem volt ezen mit zokon venni, de azért egy pillanatra az első csodálkozó pillantást egy hosszabb ideig tartó durcás arckifejezés vette át. De ő legalább ki meri nevetni. Megbízik benne. Megbízik abban, hogy nem fog elrohanni ha kineveti. Nem hazudik neki, és ki meri nevetni. És még mindig nem siet. Shu is hallotta azt a máskort a mondatban, és jól láthatóan megkönnyebbült. Persze igyekezett leplezni, nehogy Arata félreértse, és azt higgye, hogy nem akarja… mert akarja… igenis akarja… csak nem most… vagyis… na jó, igazából fogalma sem volt arról, hogy mit akar. Viszont a durcizás még megvolt, úgyhogy a következő reakciót is ez szülte.
-Én… nem vagyok annyira zavarban! Ne hidd, hogy… hogy… már igenis láttam ilyet! Igaz csak animében… és csak… de akkor is láttam… nem vagyok annyira gyerek, mint… és te is mondtad…
És körülbelül ez a kis morgolódás elég is volt ahhoz, hogy kiadja magából a felgyülemlett feszültséget, és mire végzett a mondattal már el is jutott az agyáig, hogy ezt teszi, szóval le is szegte a fejét, és bocsánatkérő tekintettel leste Aratát. De nem haragudott. Sőt. Mi az a sőt? Mi az, hogy nem zavarja, sőt? Akkor talán tetszik neki? Ha tetszik neki, akkor Shu hagyni fogja, hogy magyarázzon neki. Sőt… gyakorlással is? És fejezze be a mondatot? És ezt vegye gördülékenyen?
-Csak… csak azt akartam mondani…
Lehunyta a szemét, vett már mély lélegzetet, kicsit lögybölte maga előtt a vizet, hogy átgondolja mit szeretne mondani… majd nyelt egyet, és mélyen Arata szemébe nézett. Itt is időzött egy keveset, majd végül csak megszólalt.
-Nagyon tetszik, hogy úgy kezelsz, mintha felnőtt lennék. Tudom, hogy nem vagyok az, és tudom, hogy biztosan már régen… régen mást szeretnél… de türelmes vagy, és köszönöm. Köszönöm, hogy foglalkozol velem… és azt, hogy szeretsz.
Lassan a szájához emelte a kezét. Már egyáltalán nem zavarta sem a meztelenség, sem a forróság.
-És… és a francia csókot…
Arata pedig talán először láthatta az kíváncsi huncut csillogást a lány szemében. Ez nem volt sok. Ez csak egy csók. Egy kis lépés, és egy érdekes lépés. Tudni akarta… és egy kis gyakorlás…

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 05 2015, 19:59

||Shu||

Egyszerűen még a durcázó arca is ennivaló. A kitörése pedig egyenesen imádnivaló. És a hév, amivel előadta, csodálatos. Nem tudom eldönteni, hogy nem akartam, vagy csak nem tudtam magam visszafogni.
-Oh, igazán?
Vigyorodtam el pajkosan, majd egy gyors mozdulattal felkaptam, és teljesen szembe fordítottam magammal, lábaimmal az övét vezetve nyitottam szét, hogy teljesen beleültethessem az ölembe. Természetesen nem léptem át a határt, és jóval az ágyékom fölé, de így is olyan pozícióba kerültünk, ami még engem is megpironkodtatott. Az ülőhelyzetnek köszönhetően egy magasba kerültek szemeink, bár, ha nem akart azzal az érzéssel küzdeni, hogy vajon mikor csúszik lejjebb a lábaival is át kellett, hogy öleljen.
Kuncogtam a kis kirohanása utáni szünetben, de nevetni már nem tudtam, kezdtem én is picit zavarban lenni, elterelődtek a gondolataim. Vajon, most mi járhat a fejében, és mennyire tölti ki zavarbaejtő gondolatok sokasága az elhelyezkedésünkkel kapcsolatban? Hogy nekem… nekem nagyon is. Kezd nehéz lenni elgondolnom olyan kimenetelt, amiben nem viszem a kezdetektől a paradicsomon át egészen az egekig. Azonban ha kicsit erőltetve is, de tudatosítom magamban, hogy ez nem opció… Ma nem. Félek, túl nagy lépés lenne a számára. Érdeklődve hallgatom, ahogy belekezd, majd elakad. Bátorítóan simogatom a hátát. Egyik karommal azonban folyamatosan tartom, egyrészt, hogy ne csússzon vészesen le, másrészt érezze, hogy vigyázok rá, itt vagyok.
-Ahogy mondod, szeretlek. Tehát ez a legkevesebb, hogy vigyázok rád, törődöm veled. Tehát, ha bármikor úgy érzed, hogy sok neked valami, rosszul esik, vagy nem szeretnéd bátran szólj, nem fogok haragudni érte. Szintúgy, ha szeretnél, akarsz valamit mond csak ki nyugodtan.
A kíváncsiság ami a szemében csillant meglehetősen „huncut” ötletekkel és igazán nagy elégedettséggel kezdett el lángolni az enyémben. Amire most készülök lehet… nos az azt hiszem végérvényesen letesz majd egy alapkövet.
-Az első trükk, hogy nem kell félni tőle, nem csinálhatod rosszul. A másik, hogy engedj magadnak, merülj el benne nyugodtan, és élvezd ki. Gondolj valami igazán ínycsiklandó édességre, képzeld el, ahogy már majdnem a tiéd, csak pár pillanat, ahogy végignyalod a szád szélét. Lassan közelítesz feléje, résnyire nyitod a szád, majd óvatosan megkóstolod… Aztán veszel egy nagy mély levegőt, és átadod magad neki, élvezkedj rajta…
Ahogy lassan halkan pajkos hangon magyarázok én is követem a menetet, hogy rávezessem. Lassan végignyalom a felső ajkam, majd picit bekapom az alsót, résnyire nyitom, ahogy lassan közeledek feléje, majd oldalra fordítom picit a fejem, s egy mély csókot adok neki, de még nem török be a területére. Lassan visszáb húzódok, hogy még egy utolsó útmutatót adjak neki, mielőtt megy az első éles próba. Lassan átnyúlok a nyelvemmel, az övét érintve, ízlelgetve. Ilyen jól régen esett már valami. Izgató volt, lehet még talán tapasztalatlan, de ez egyáltalán nem ront a dolgon, sőt új élvezeteket ad. Amikor kezd kifogyni a levegőből egy cuppanással befejezem, s a szemébe nézek.
-Nyugodtan ízleld végig az egészet, körözz a nyelveddel, vagy csak nyaldosd az enyémet, játszadozz vele…
Ismét megindultam, lassan, legyen ideje felkészülni rá, s ezúttal mélyebbre merészkedtem. Kóstolgattam, de hagytam érvényesülni, próbáltam rávezetni, a dologra, az enyémmel az övét mozgatni, majd egy apró szikra villant bennem, s végignyaltam a szájpadlását, majd a nyelve alá helyeztem az enyémet, s kis szívó hatással beljebb húztam, kóstolgattam, majd kifelé menet még egyszer körbejártam a nyelvét.
-Nos, milyen volt? Szeretnél még egy keveset belőle?
Teszem fel a mesterien fondorlatos kérdést. Mivel én nagyon is szeretnék, egyszerűen nem tudtam betelni Shu-val, több kell, ennél több, de akár ebből is megelégszem, csak ne hagyjuk leégni a tüzet, ami talán mindkettőnket, de engem biztos elkezdett belülről felgyújtani.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 05 2015, 21:11

-I… igenis igazán! Én…
Én bebizonyítom! Ezt szerette volna mondani, meg utána tenni is valami hirtelent, meg meglepőt, meg olyat, amit talán meg is bánt volna… vagy talán nem… persze ezt soha nem tudhatjuk meg, hiszen Arata még gyorsabb volt, és a következő másodpercben már az ölében találta magát… csak éppen egy teljesen más pozícióban. Először még a meglepődést kellett feldolgoznia, és felfogni, hogy mi is történt vele. Eddig bírta volna türelemmel a fiú? Nem szabadott volna heccelnie? Túl messzire ment, és most Arata meg fogja tőle követelni, hogy ha ilyen nagy szája volt, akkor bizonyítsa is be? Nem… Arata nem ilyen. De ha mégis? A forróság és az a kis impulzus úgy futott át rajta, mintha valaki nagyfeszültséget vezetett volna a medence vizébe. Nem mert a fiú szemébe nézni… de azt sem tudta, hogy hova nézzen. Majd a következő pillanatban már érezte is, ahogyan közelebb kerül, és riadtan kulcsolta rá a lábait Arata derekára. Arata tartja őt... de vajon mit érezne, ha most közelebb húzódna? Ha csak úgy bújna oda, hogy csak véletlenül ér hozzá… az már jelent valamit? Nem, nem, nem! Még nem szabad ilyenekre gondolnia. Még Arata félreértené, és azt hinné, hogy… nem, nem szabad ilyet. Ez így elgondolva érdekes, de még egy centire sem merne közelebb húzódni, és egy pillantást sem merne vetni arra fele. Csak a szemét. Azokat a gyönyörű ibolyaszínű szemeit. Hogyan lehetnek valakinek ibolyaszínű szemei? Tudta. Tudta, hogy a lila és a kék a kedvenc színei. Az ibolya és a nőszirom. Gyönyörű. És tartja. Tartja ő is, mert figyel rá. Vigyáz rá. És nem akarja sürgetni. Képes türelemmel lenni miatta. És szereti.
-Az a legkevesebb…
Suttogta maga elé végig elmerengve és mosolyogva. Mintha Timidust hallaná. Egy ember, egy férfi, aki olyan odaadóan áll ki mellette, mint Timidus.
-I… igen. Szólni fogok. Elmondok mindent… megígérem…
Ám most hallgatott. Hallgatott és hallgatta a fiú szavait, és itta őket. Nem ronthatja el. Tudja, hogy mitől fél. Valami íncsiklandó édesség. Jun is ezt mondta, amikor Kayaba Akihikot akarták megkeresni a Csillag kristállyal. Ő a desszert. Nem kellett gondolnia senkire, mert ott volt előtte. Szinte másolta Arata lépéseit, ugyanúgy csinált mindent. nem ronthatta el. Nézte a fiút, ahogy közelített felé, majd egyszer csak nevetésben tört ki, és félrekapta a fejét.
-Ne haragudj!
Még mindig kuncogott, majd kiöltötte a nyelvét.
-Az… az sem baj, hogy ilyen pici nyelvem van? Kiskoromban le volt nőve, de nem vették észre, és mivel úgy tanultam meg beszélni, így már nem csinálták meg később, és…
Újra elnevette magát, majd elpirult.
-Bocsi… izé… kész vagyok…
Megnyalta az ajkait, majd felkészült… és bumm. Először csak élvezte, ahogyan Arata nyelve csiklandozza az ajkait, a száját, ahogyan kitölti… majd óvatosan megmozdította a nyelvét, és lassan megsimította vele a fiúét. Jó íze volt. Nem olyan íze, mint az ő szájának… édes… bár lehet, hogy csak beképzelte. Valóban kis nyelve volt, és ezt ő maga is érezte ahogyan Arata behatolt a szájába… majd amikor kiszippantotta a nyelvét hatalmasra tágultak a szemei. Ez… ez hozzá tartozik? Ez a finom ízlelgetés? Magához vonzotta. Fel sem kellett tennie Aratának a kérdést, körülölelte a nyakát a karjaival, és az egész testével közel húzta magát. A lehető legközelebb. Már nem is gondolt arra, hogy mit érinthet… csak a csókot akarta. Ahogyan elfordítja a fejét, és picit összeérnek az orraik… ahogyan… egyszerűen lógott a nyakában, és most már ő csókolt. Hevesen, gondolkodás nélkül… és élvezte. Élvezte, ahogyan a nyelvével Arata fogsorán simít végig, ahogyan nyelvét a nyelvén nyugtatja, ahogyan… majd csak szorította, az ölébe fúrta magát, és szuszogott…

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 05 2015, 22:14

||Shu||

Ahogy sejtettem. Amint igazán komoly helyzetben találta magát rögtön teljes káosz uralkodott el rajta. Megint kerülte a tekintetem, s bár ez nekem is erős akaratot igényelt, de ahogy csak kicsit engedtem lejjebb úgy rögtön tett érte, hogy ezt ne. Meglehetősen kezdett felforrósodni köztünk a hangulat, s ismét egymás szemét bámultuk. Annak rendkívül örültem, hogy megígérte szólni fog mindenről. Eddig még egyszer sem ment az ígérete ellen. Amikor közelítettem feléje, nos váratlanul elkapta az arcát. Az első pillanatban arra gondoltam, hogy bepánikolt, erre meg itt vicceskedik. Mondhatom nagyon jó vicc, majdnem a szívbajt hozta rám. Ezt már nem hagyhattam gonoszkodás nélkül.
-Egyáltalán nem baj… majd jobban elmerülünk egymásban…
Kaján vigyor jelent meg az arcomon, hangommal pedig igyekeztem úgy játszani, mintha valami egészen másra érteném, és nem a csókra. A sikeres lassú kezdést egyre fokozódó játszadozás követte, s kezdett belejönni. Apró nyelve volt valóban, olyan imádni valóan, ám nem pazarolta idejét, képzelő erejét, mert meglehetősen jól használta. Nem telt el sok idő, és elkapta a gépszíj. Egyre többet és jobban akarta, átadta magát az élvezeteknek, s most már én is csak ezzel tudtam törődni. Ahogy képtelen voltam betelni vele egyre hevesebben csókoltuk egymást. Ő a nyakamnál karolt át, és húzta magát közelebb, én pedig egyik kezemmel a hajába túrva, simogatva tartottam meg a fejét, hogy még jobban rám tudjon hangolódni, arra se kelljen figyelnie, hogy tartja a fejét. A másik kezem lejjebb csúszott, egészen a dereka legaljára, majd rá a csípőjére, s ott húztam magamhoz. Ahogy egymáshoz simultunk egy kellemes kis puhaság érte mellkasom, mely csak még jobban beindított s szinte kényszerített, hogy még inkább magamhoz öleljem. Dőltem hátrafele, s ő velem. Szinte már egymáson feküdtünk. A szuszogása egyre vadabb lett, ahogy az enyém is, szívverésem a plafont verte, s a szememet is lehunytam, hogy csak élveznem kelljen a kezdő profimat, aki teljes odaadással éli bele magát. Ám valahol félresiklott a dolog, s nem tervezett esemény történt meg. Amikor jobban az ölembe fúrta magát én is rásegítettem, s lent erőteljesen összedörgölőztünk. Ekkor, mint akinek a fürdővizébe jeget öntöttek álltam le, s tágra nyílt szemekkel néztem Shu-ra.
Szerencsénkre, vagy szerencsétlenségünkre nem jutott idő a dolgon filózni, mert Timidus jelzett, hogy társaságunk érkezik. Néhány gyors mozdulattal visszaváltottam a „Fangirl”-re, ami egy gyors pixelmaszálódás után már tökéletes állapotban volt. Egy ügyes mozdulattal kicsúsztam Shu alól, s csak a kezét fogtam meg.
-Egek mennyire vörös vagy, azt hiszem ideje lesz kimennünk…
S segítek rá egy kacsintással, hogy értse a dolgot. Ideje lelépnünk, mielőtt valami gyanúsat művelünk. Nem engedtem el a kezét, hanem segítettem irányítani, nehogy nekem itt ragadjon. A látványban nem lehetett gond, hisz két lány egymás kezét fogta barátian, és indultak kifelé egy közös kis ázásból. Az öltözőbe letöröltem az izzadságcseppeket a homlokomról, majd kedves mosollyal fordultam Shu-hoz.
-Mit szólsz ahhoz, ha most a társalgóban pihenünk egy picit?
Felöltöztem, majd vártam a reakcióját. Ha elfogadta, akkor elindultam vele, s csak az üres társalgóban váltottam vissza eredeti profilomra. Nagyot fújva néztem körül, majd Shu szemébe kis aggódással.
-Jól vagy?

by **Shukaku** Pént. Márc. 06 2015, 07:08

Majd jobban elmerülünk egymásban. Nem, egyáltalán nem értette már az utalásokat. A gyűrűnél, ahol ő tette, ott még igen… de már megvolt a csók, és ez a csók olyan gyönyörűséges magasságokba röpítette… Jun is beszélt a francia csókról. Ő is mondta, hogy különleges, hogy émelyítő, hogy majd megmutatja… de valahogy mégis jobban esett, hogy nem egy baráttól, nem egy barátnőtől kapta az elsőt, hanem az ő fiújától. Vajon hívhatja így Aratát? Becézhet egyáltalán egy nála idősebb fiút? Arata sokszor chanozta őt. Ez vajon a kedveskedés volt, vagy éreztetni akarja, hogy ő az idősebb? Vezeti, egyértelműen vezeti, de mégis dönthet. A csókra értette… a hangja pedig… csak izgatott… izgatott, mert ő vele van… valaki izgatott, mert ő vele van. Hihetetlen volt ez az érzés… hogy ő, Shukaku úúúgy számított valakinek. És ügyes. Biztosan ügyes, mert Arata élvezi. Érzi, érzi a testének a rezdüléseiből, izmainak megfeszüléséből… soha nem érezte még, de most biztos abban, hogy a másiknak tetszik, amit csinál, és emiatt csak mégnagyobb lelkesedéssel, még nagyobb elszántsággal folytatta. Már az elkalandozó kezek sem érdekelték, mert az a tapintás… minden egyes pont, ahol teste a testéhez ért megborzongatta. És a gondolatok. Azok a lila (mert a rózsaszín túl mainstreem) pillangó szárnyán a végtelenbe röppenő gondolatok… jó tudni, hogy az egyik leglényegesebb erogén zóna az agy. Köztudott, hogy a fantázia önmagában képes szexuális izgalmat, vágyat ébreszteni. A fantázia nagyon fontos kelléke a szexuális életnek, nélküle nincs beteljesült, érzelem gazdag szexuális élet. Új élmény… az első. Hiába mondta Kimiko, hogy fájdalmas lesz, hogy mindig pocsék érzés… ez gyönyörű volt. Igen, Aratának ismét piszok nagy mázlija volt, mert fiatal idomárunk azt az egyetlen apró kis érintést nem érintésnek élte meg, hanem úgy, hogy Arata elröppentette őt a mennyországba. Igenis lehet azt csókkal is, és simogatással, ha az ember lánya nagyon szeret valakit. Ebben biztos volt. Ezt tudta. Meg Kimiko is ezt mondta… és most vele is biztosan ez történt. Végtelenül boldog volt, és büszke volt magára. Na jó, ő is megijedt kissé, hogy rosszat csinált, hogy ilyet még nem szabadott volna… de erre inkább Arata ijedtsége tett rá egy nagy lapáttal, ám azt pedig betudta Timi jelzésének. Természetesen azonnal bólintott. Nem akart társaságot. Szívesen maradt volna még a fürdőben, de csak kettesben. A sárkány ekkorra már törölközővel várta őt a víz szélénél, amit természetesen még igyekezett úgy magára csavarni, hogy Arata semmit ne láthasson. Az egy dolog, hogy ők most szeretkeztek… de az, hogy lássa is őt… az még sok lett volna… arról nem is beszélve, hogy az a másvalaki is lássa. Egészen az öltözőig egy hang nem jött ki a torkán, ott azonban ugye értelemszerűen már elváltak útjaik, és amíg átöltözött, addig csak Timidus volt mellette. És a sárkány meg is kapta a neki járó ömlengésadagot. Az idomár magához szorította, és ha lett volna súlyemelése, még fel is kapja és megpörgeti.
-Jajj Timidus annyira de annyira… annyira kedves, és cuki, és segít és szeret, és… és annyira boldog vagyok!
A sárkány persze erre nem nagyon tudott mit mondani. Az emberek által használt kifejezéssel maximum annyit tehetett volna hozzá, hogy örömmel hallja, ám azt még ő is tudta, hogy ilyenkor inkább ajánlatos semmit nem mondani. Shu pedig csak pörgött, ugrándozott, magára kapta a ruháit, és igazgatta… mindig odafigyelt magára, de most a kelleténél többet tollászkodott, majd megindultak a társalgó felé. Természetesen rábólintott… most bármire rábólintott volna. Ha Arata a bossteremben rendezi a randit, még oda is követte volna. És még itt is aggódott érte. Talán azt hiszi, hogy túl messzire ment? De hát… de hát ő volt az, aki kérte a csókot. Nem Arata hibája, hogy az a csók olyan finom. Shu magabiztosan bólintott, és bár a tekintetén látszott, hogy még mindig az előbbi eseményeket dolgozza fel, hogy nem teljesen itt jár… de a válaszban biztos volt.
-Igen. Jól vagyok. De… de miért ilyen kihalt az egész fürdő? Korán van, tudom… de… nem értem...
Majd újra csillant a szeme, és megtorpant, majd határozottan meg is állt.
-Mi a neved? Mármint... az igazi. Tudni szeretném az igazi neved.

by **Benedict Arata** Pént. Márc. 06 2015, 12:43

||Shu||

Ahogy Shu feneketlenül nyelte magába az izgalmakat, az engem is megvadított. Nem számítottam rá, hogy ennyire fel fog majd csigázni egy kis játszadozás. Francba a következményekkel alapon én is átadtam magamat az élvezetek teljességének, egészen addig, amíg veszélyes dolog nem történt. Ahogy hozzám simult, ott is… Nos nem tudom meddig lettem volna képes türtőztetni magamat.
A kimenetel még jobban sikerült, mint gondoltam. A sárkány és Shu is, büszke voltam rá, hogy képes volt ennyire összeszedett maradni. Kicsit aggódtam, hogy őt is elkapja az érzés, hogy fenébe másokkal, nekem több kell, de azt hiszem feleslegesen. Én egyelőre tudtam magam türtőztetni, és ő meg nem bukott át a korláton.
Beérve a társalgóba ki is szemeltem magunknak egy tökéletes helyet. Az ablak mellett egy sakktáblával felszerelt asztal. Az egyik puff a sarokban volt, míg a másik kényelmes párna mellett több hely volt, így odakísértem.
-Ha jól emlékszem, szerettek sakkozni igaz? Mindjárt jövök.
Már letagadhatatlan tény volt Rehcra. Hiába mentegetőztem volna, amúgy sem számított most. A dolgokat meg nehezen felejtem el, legalábbis amikre kíváncsi vagyok, érdekelnek. Amíg helyet foglaltak, addig elugrottam és hoztam magunknak egy kis tejet.
-Wiskotában sok az éjszakai bulizós hely, itt általában délelőtt kicsit pangás van, bár most valóban különösen kevesen vannak.
Már csak gondolatban tettem hozzá, hogy még csak el se intéztem, hogy utánunk egy halom yakuza képű kötekedő legyen az ajtó előtt. Visszatérve a tejre, ilyenkor az a legjobb. Én is helyet foglaltam vele szemben. Igazán szerettem volna most még közelebb lenni hozzá, még tovább élvezni egymást, de fontos a pihenő is, nehogy besokalljon. A következő kérdése azonban meglepett. Kicsit el is gondolkodtam rajta, de válaszoltam.
-Saegusa Tatsuya… és a tiéd?
Valóban voltunk már annyira bensőséges kapcsolatban, hogy ezt a kérdést is fel lehessen tenni. Mondjuk érdekelt volna, hogy miért kérdi, vagy miért épp most, de annyira nem piszkálta a fantáziám, hogy megkockáztassam vele a hangulatot.

by **Shukaku** Pént. Márc. 06 2015, 18:58

Rehcra még így sem esett le Shunak, de nem is érdekelte, és eszébe sem jutott, hogy nem ő mondta el ezt Aratának. Timidus persze tudta, de ő tudta eddig is. Valószínűsítem, hogy Shu és Arata teljesen máshogy gondolkodnak a türtőztetni szó jelentéséről. Persze egyikük sem úgy, ahogy Timidus, azaz pontos, a szótári alakban leírt formában… de a lány egyáltalán nem érezte úgy, hogy bármelyikük is türtőztette volna magát, azt meg főleg nem, hogy erre büszkének kéne lenni. Igazából el is szégyellte magát, amiért túl messzire ment… de megérte. Mármint… megérte, ha Arata nem haragszik rá emiatt, és úgy tűnt, hogy nem haragudott. Már csak azt kellett megoldani, hogy nehogy azt higgye, hogy emiatt majd Shu másban is ennyire szeretne sietni. Mármint… hogy nem teljesen másban, hanem ennek a fokozásában. Ez a csók is olyan érzés volt most, mintha egy gyorsvonat futott volna át rajta… persze várta a következő szerelvényt, de továbbmenni, átszállni egyelőre nem kívánkozott. Mosolyogva követte a fiút, végig fogta a kezét és nézte, kereste a tekintetét, vagy éppenséggel csak az arcát figyelte. Nem mondhatnánk, hogy lopva pislantott csak oda… még az volt a szerencséje, hogy a kezét Arata fogta, a másik oldalán meg Timi volt, így nem esett hasra azért, mert nem a lába elé figyelt. A sakkozásra lelkesen bólintott, ám volt ennek egy kis kiegészítése is, amit meg kellett osztania a fiúval.
-Hát… én szeretek, Timi meg tud is. Szóval ha komoly ellenfelet szeretnél, akkor vele játssz, én pedig szívesen nézlek titeket… vagy… vagy akkor akár melléd is ülhetek… Timit úgysem tudjuk ketten se megverni…
Halk kuncogás. Csak egy kis finom jelzés volt, hogy szívesebben ülne mellette, mint vele szembe a tábla másik oldalán… de persze minden, amit mondott igaz volt. Timit egy jó ideje senki nem tudta megverni sakkban. Mindössze egy, a Smaragd parkban üldögélő NPC tudta pattra hozni a mérkőzéseket. Ő valószínűleg arra volt programozva, és a két AI nem bírt egymással. Az éjszakázós részre csak bólintott. Soha nem volt még igazi szórakozóhelyen. Talán… talán ezt kéne kérnie legközelebb. A nevet pedig halkan megismételte, ízlelgette.
-Saegusa Tatsuya… én csak Shukaku vagyok. Nem akartam senkit becsapni, meg… ezt a nevet már megszoktam…
Újabb kuncogás. Tényleg szerette a nevét.
-És… és te mit szeretnél, melyiken hívjalak? Az Arata... az nagyon szép név... Arata-san... de ha neked a kinti neved jobban tetszik...

by **Benedict Arata** Pént. Márc. 06 2015, 19:28

||Shu||

Örömmel vettem a tekintetét, és rá-rá néztem, hogy ne csak ő nézzen rám. Mélyen a szemébe mosolyogva. Ez a mosoly egyáltalán nem a mű vagy formalitás szülötte, hanem az a szokatlan késztetés, ami miatt abba sem tudtam hagyni. Persze azért figyelnem kellett merre megyünk, így is úgy kellett elsasszéznom az egyik npc elől, nehogy felborítsam. Szívesen játszottam volna vele is. Ugyan még alsós koromban szereztem pár érmet, de azt hiszem az már régen volt. A nyugati sakkot is ismertem, bár ott talán annyira nem voltam profi. Azonban a megakadásnál kicsit felemeltem a szemöldököm. „Akár mellém is ülhet…” Már-már magamban facepalmolok, hogy nem ezzel indítottam, de örülök, hogy kicsit kezdeményez. Az ami ott bent történt, aztán, ahogy fogta a kezem, és nézett…
-Rendben, akkor játsszunk ketten Timidus ellen. Shogi, vagy európai sakk?
Kérdeztem rá, s amikor mellém akart volna ülni egy ügyes mozdulattal kibillentettem az egyensúlyából, s inkább az én ölembe ültettem. Átkaroltam, s lassan hozzábújtam. Ugyan sikerült visszább váltanom, még is jó érzés volt ez így. Shukaku… Kedves név, és tényleg aranyos, hogy ezt használja idebent is. A kuncogásra én is nevettem egy kicsit. Aztán jött egy kérdés. Hogy melyiken hívjon? Hm.. fogós.
-Amelyiken szeretnél, de csak semmi san. Arata vagy Tatsuya. Te melyiket szereted jobban, a Shu-t, vagy a Shukaku-t?
Aztán egy kedves kacagás, majd kicsit kényelmesebb pozícióba igazítottam Shut az ölemben, s az arcommal is odabújtam az övéhez. Egy apró csók. Ennyit most elégnek éreztem.
-Csak hajrá Shu(kaku), majd én is besegítek, ha tudok.
Bíztattam, hogy kezdje el. Aztán a negyedik lépésnél javasoltam egy másikat, majd hagytam tovább.
-Szerintem nem a huszárral kellene odalépni. Aham… Ügyes vagy, arra nem is gondoltam… Tényleg erős ellenfél Timidus…
Kíváncsi voltam, mire hogyan reagál, meg persze tényleg segíteni akartam neki, de nem kijavítani mindenhol, az valószínűleg úgy sem ment volna, meg mi szórakozás van abban, ha vérre menően játszik az ember? Ezért is hagytam fel a versenyzéssel. Jelenleg amúgy is a sakk csak eszköz volt ahhoz, hogy jól érezhessem magam Shu-val, és legyen egy kis változatosság is.

by **Shukaku** Pént. Márc. 06 2015, 19:55

Azon is csak nevetni tudott, amikor majdnem letarolták a szegény türcsisfiút. Na meg persze sűrűn bocsánatot kérni, és figyelni, hogy vajon Arata is megteszi-e. Nem lett volna jó, ha a fiú lekezelően bánik a világ lakóival, bár abból, ahogyan Timivel viselkedett, Shu arra számított, hogy ebben sem lesz konfliktus közöttük. Persze abból sem vont le messzemenő következtetéseket, ha Arata nem kért bocsánatot… de azért szerezhetett vele egy jó pontot. A sárkány az európai sakkot választotta. Nem mintha a másikat ne űzte volna profi szinten. Igazából minden táblás játékot profi szinten űzött, ami a parkban ücsörgő NPC-ktől megtanulható volt, de azt is tudta, hogy Shu ezt a fajtát ismeri a legjobban. Nem mintha ez nagyon megdobta volna a nyerési esélyeit, konkrétan semmit nem változtatott rajta, hiszen továbbra is esélytelen volt Timi ellen, de a petnek már Anatole elmagyarázta, hogy az emberek miért is játszanak ilyen játékokat. Persze odáig, hogy győzni hagyja a lányt még nem jutott el. A hazugság és a csalás tiltva volt számára. Persze ezt a javaslatot is Jun adta, hogy engedje Shut is győzni, ám ez csak úgy működött, hogy előtte megmondta az idomárnak, hogy rosszabbul fog játszani, és így az egész hatás odalett… persze ezt Timi nem tudta, Shu pedig nem érzékeltette vele, hogy egy pici bakitt vétett a kegyes hazugság és a „nyerni hagyni, hogy örüljön” taktika kivitelezésében. Az egyensúlyból való kibillentés azért nem ment olyan könnyen. Akro kettővel nem… kivéve persze, ha Shu hagyja magát. És Shu hagyta magát, szóval megint ott volt Arata ölében… de valahogy most más volt a forróság… illetve csak először, mert utána viszont egy harmadik fajta forróság öntötte el. Rájött arra, hogy a vízben csak akkor érezhetett olyan dolgokat, ha az etikai módja ki volt kapcsolva. Mostanra csihadtak le annyira az izgalmak, hogy ez eljusson az agyáig. Még válaszolni sem tudott… most haragudjon rá emiatt, vagy köszönje meg? Az apró csóknál azért a fülébe súgta.
-Tudom… tudom, hogy a vízben ki volt kapcsolva a… de… de ha ilyesmit szeretnél… szólhattál volna… én… én mondtam, hogy már nagylány vagyok… de… de jó meglepetés volt. Köszönöm!
Nem volt se csalódottság a hangjában, se harag, csak hála. Elhitette magával, hogy Arata csak meg akarta lepni… de azért elmondta… megígérte neki, hogy elmondja, ha valami van…
-És én jobban szeretem a Shut. És akkor te pedig Arata leszel. És... és te viszont chanoztál engem. Neked szabad?
Egy újabb nyelvkiöltés, aminek immár a csúfolódáson túlmutató jelentése volt, a besegítésre pedig elmosolyodott, majd elkezdték a játékot, és Arata ha ügyes volt, akkor nem kapott mattot az első pár lépésben egy vezéráldozatos nyitás után… de azt láthatta, hogy Shu nem játszik rosszul... persze jól sem, de nagyon hülye lépéseket nem akart csinálni. X3

by **Benedict Arata** Pént. Márc. 06 2015, 20:49

||Shu||

Amikor megtette a kijelentést, nos kicsit akadozva ment, de azt hiszem gyorsan fejlődik ilyen téren is. Kicsit megsimogatom, amíg megválogatom a szavaimat, nem akartam rossz színben feltüntetni a dolgot, meg túl jóban sem, és nagyon a valóságtól sem akartam valamiért eltérni.
-Hát, gondoltam jó lesz megismerni, milyen az, ha ki van kapcsolva… Igazából nem gondoltam, hogy ilyen jól fog elsülni, de örülök, hogy tetszett. Nyugodtan kapcsold ki amikor szeretnéd, és addig megyünk ameddig szeretnéd… Persze apró haladások is lehetnek igazán izgalmasak…
A végét csak suttogva tettem hozzá neki. Aztán a neves részre visszatérve elgondolkodtatott, hogy vajon az utóbbi időben mennyire használtam a chant. Végül is mindegy, majd nem használom, mert az én Shu~m így szeretné. A nyelvkiöltésre elhúzom a számat. Hát akkor jöjjön aminek jönnie kell. Rákapok az ajkára, és megízlelem a nyelvét, majd amikor esélyt látok rá, már haladok is előre az enyémmel. Reménykedem benne, hogy belemegy. Akkor most érezheti majd a különbséget, amit az etikai mód okoz. Persze én is halványan emlékszem rá, hisz az elején nekem sem volt bekapcsolva. Azonban, ha egy cuppanással befejezi a csókot, sem leszek bosszús. Nem lehet erőltetni ezt a dolgot, majd kialakul.
-Majd akkor én is figyleek rá, Shu~Shu~Shu~, igazán kellemesen cseng…
Ami meg a sakkot illeti bosszantóan jó volt a sárkány. Ha nem figyelek rendesen rögtön az elején kikapunk, ám egy pár óvatosabb lépés beiktatásával kihúztuk a középjátékig, ahol már rendesen kint voltak a bábuk.
-Igazán ügyes vagy Shu, Timidus meg várhatóan félelmetes ellenfél.
A következő meccs azonban meglehetősen rövidre sikerült. Csak pislogtam, hogy hogy is kerültünk ide. Elnevettem magam, majd hátradőltem, de Shu-t nem húztam magammal. Ölelésemen engedtem, de még mindig az ölében összefonva tartottam a kezemet.
-Haha~, olyan régen láttam már suszter mattot, hogy már meg is feledkeztem róla.
Kicsit fészkelődtem, de egyértelműen nem állt szándékomban újra ülésbe tornászni magam, sokkal inkább vártam, hogy Shu odabújjon hozzám.

by **Shukaku** Pént. Márc. 06 2015, 21:40

Most erre mit válaszoljon? Valóban jó volt megismerni. Tényleg. Ebben Aratának teljesen igaza volt… csak… csak azért kényelmesebb lett volna, ha előtte őt is informálja arról, hogy neki ezt jó lesz megismerni. De azok a szavak! Most direkt csinálja? Most azt hiszi, hogy Shu ennyire nincs képben, hogy nem fogja észrevenni, hogy miket mond? De… de az nem lehet, hogy… nem, az biztosan nem! Egyáltalán… van ilyesmi ebben a világban? Nem… nem gondolunk ilyesmire… ennek még nincs itt az ideje. Kellett egy pár lélegzetvétel, mire megnyugtatta magát, de a szemrehányó pillantást azért mindenképpen megkapta a fiú. Hogy ilyen jól fog elsülni. Ilyen gyerekes utalgatásokkal jönni… tényleg jobb, ha Shu nem használja a sant. Persze az is eszébe jutott, hogy Arata észrevette, hogy ő sem mond ki semmit, ami konkrétum lenne. Csinálni valamit az egy dolog, de ilyen nyíltan beszélni róla… az más. Az sokkal nehezebb.
-Én… én köszönöm, de… tényleg nagyon tetszett… de most… mostanra… mára… vagyis… vagyis nem mára… nem tudom, hogy…
Újra elvörösödött, majd egy lassú pillantással ugyan, de a másik szemébe nézett. Nem sütötte le a tekintetét, pedig igazán kínosat akart kérdezni.
-Nagyon… nagyon ügyetlen voltam?
A csók pedig… nos mint mondtam volt, a legerőteljesebb erogén zóna az agy. Etikai mód ide, etikai mód oda, Arata csókja bódító volt és kellemes, és még azt sem mondhatom biztosan, hogy nem ennek reményében öltötte rá a nyelvét. Most ugyan nem támadta le olyan hevességgel, mint az előbb, de ugyanúgy kiélvezte minden pillanatát, és csak akkor szakította meg ő, ha Arata erre túl sokáig nem volt hajlandó… Timidus meg… egy AI… mégis mit vártatok? Persze minden győzelem után megköszönte a játékot, majd ugyanolyan kegyetlen precizitással adott mattot újra. Nem volt felesleges lépés. Nem volt időhúzás. Nem alázta meg az ellenfelet azzal, hogy sorra leütögette az összes bábúját. A cél a győzelem volt, ő pedig győzött. Ha Arata nagyon figyelt, akkor még azt is láthatta, hogy a sárkány néha oldalra biccentette kissé a bal fülét. Ilyenkor lépett hibásan az íjász. Timidus valóban félelmetes volt. És Arata még nem is látta azt a jelenetet, amikor Shu arra kérte őt, hogy a táblától elfordulva saját maga ellen játsszon, a lány pedig rakosgatta a bábukat. Shu sokszor csak gyönyörködött abban, hogy milyen okos is a barátja. A hátradőlés pont emiatt nem sikerült talán úgy, ahogyan Arata tervezte, mert a lány teljesen félreértette.
-Jajj most… nem kell kínosan érezned magadat… Timidust szerintem már senki nem tudja legyőzni… és én nagyon büszke vagyok rád… ugye… ugye jól játszik, Timidus?
-Tizenhetedik szint.
Jelentette ki a sárkány, Shu pedig nem tudta, hogy elmondja-e, hogy a parkban az NPC-től harmincas szintig lehet kérni a játék nehézségét…

by Ajánlott tartalom

Tenglo Fürdő

Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő

Re: Tenglo Fürdő