Re: Tenglo Fürdő

by **Benedict Arata** Pént. Márc. 06 2015, 22:12

||Shu||

Hihetetlenül aranyosan viselkedett, bár az is cuki volt, ahogy meg-megakadt, de valahogy vágytam rá, hogy befejezze a mondatot, érdekelt hogyan érez, mit gondol. Aztán amikor elpirult és megkérdezte azt a dolgot. Akaratlanul is megnyaltam a számat, és picit alig észrevehetően beharaptam az ajkam. Szinte már könyörgött azért, hogy újra elkezdjem kényeztetni, de álljt kellett parancsolnom magamnak, nem szabad kiéhezett férfiként viselkednem. Nyeltem egyet aztán válaszoltam.
-Egyáltalán nem… nagyon jó, szóval igazán izgatóan sikerült, remek volt…
Csókoltam, és ő nem utasította el, bár koránt sem volt annyira eleven. Eltelt fél perc, majd egy egész. Ekkor kis szünetet tartottam, s ha követi a lassan távolodó ajkamat, akkor folytatom a csókolózást. Ám úgy tűnt, hogy épp elég kiadósra sikerült.
Ahogy hátra dőltem nem követett. Először arra gondoltam, hogy talán hezitál… Pedig még nem is annyira „olyan” ez a helyzet, hogy félnie kelljen. Nem sokkal később azonban választ kaptam a gondolataimra. Sikerült nagyon belejönnie a játékba, és megfeledkeznie az apróságokról.
-Igazán köszönöm Timidus, és Shu… neked is, hogy így érzel, de nem érzem kínosan magam. Egy picit kimerített Timidus, de én most épp erre gondoltam…
A mondatomat már cselekedettel fejeztem be. Kicsit feljebb húztam magam, hogy jobb kezemet ügyesen ellavírozva, hogy nehogy messzire menjek mellei között elhúztam, s mellkasa felső részére fektettem tenyeremet, míg bal kezemmel épp az ágyéka felett tartottam meg, majd magammal húztam, s kicsit oldalra fordulva feküdtünk.
-Gondoltam egy kicsit pihenhetünk így is… De szívesen várok minden ötletet, hisz ez a te napod. Mit szeretnél most csinálni?
Reméltem, hogy ezzel egy kicsit közelebb kerülök ahhoz, hogy kicsit elengedje magát, és végre élvezze egy kicsit azokat a dolgokat is, amit tényleg szeretne. Bár kétség nem férhet az utóbbi után ahhoz, hogy a fürdőben történteket is tényleg élvezte, de arra még is rá lett vezetve, mutatva lett neki, nem saját maga gondolta ki. Kíváncsi vagyok rá, az igényeire, a gondolataira.

by **Shukaku** Pént. Márc. 06 2015, 22:40

Izgatóan sikerült. Képes volt felizgatni őt. Nem mintha ezt eddig ne látta volna, de akkor is… ez elképesztő volt. Meg persze hatalmas ugrás is. Eddig szegénykém azért küzdött, hogy ne kezeljék gyerekként, hogy komolyan vegyék, hogy figyeljenek rá… most pedig felizgatott egy felnőtt férfit szexuálisan. Igen… mondhatni pöppet nagy ugrás volt, és Arata is halhatta azt a bizonyos gulp hangot, amikor ő is nagyot nyelt erre a kijelentésre. Izgatóan sikerült. Tehát… tehát valami sikerült. Ez olyan… hogy jól csinálta. Remek volt. Pedig nem is csinált semmit, csak leutánozta, amit ő mutatott neki. Vagy… amikor belefeledkezett, az már saját maga lett volna? Ösztönös? Létezik egyáltalán ilyen? Ha létezne, akkor az nagyon jó lenne, mert lenne esélye arra, hogy ilyen ismeretlen terepen is adhasson valamit Aratának, és ne csak nyűg legyen, akit betanítani kell… bár azt mondta, hogy sőt. Szereti… talán… talán direkt Shura vadászott? Fiatalokat keres, és a gyakorlottságával lehengerli őket? Talán ő maga a cukrosbácsi? Nem… nem szabad elfelejteni, hogy ő Kayaba Akihiko… de ha nem is, akkor is kedves vele. Szereti őt. Amilyen bizonytalan, és amennyire adni akar magából, már rég eljuthatott volna oda, és végezhetne, és itt hagyhatná… de nem teszi. Lassít, és figyel rá… és megáll, ha ő úgy akarja. Vagy ez is csak a csel része? Magához ölelte. Oké… közel volt mindenhova… de a kezét is a mellei fölé tette. Az összes animében a perverzek rámarkolnak a lányok melleire… de ő nem tette… viszont azt akarja. Egyértelműen azt akarja. Shu viszont nem. És nem csak azért nem, mert előtte beszélnie kellett Junnal arról, hogy mit is kérhet, és milyen kérések után nem fogja Arata teljesen idiótának gondolni. Meg… meg maga az… nem, az még nem. Saját gondolatai. Mondja el, ha szeretne valamit. Legyen akaratos. Most az lesz. Ő már nagylány. Tudja, hogy mit akar. Csak… csak nehogy Arata megharagudjon.
-Igen… pihenhetünk...
Lassan elindította a kezét, majd magabiztos és gyors mozdulatokkal kikapcsolta az etikai módot, és szembefordult a fiúval. Pár pillanatig csak a szemét figyelte, hogy mit vesz benne észre, majd huncut mosolyra húzta a száját.
-Egy randit kérek. Egy igazi randit. Virággal, csokival, gyertyával, zenével… mindennel.
És még ezután is igyekezett magabiztosan állni a tekintetét. Jajj csak meg ne haragudjon. T.T

by **Benedict Arata** Pént. Márc. 06 2015, 23:14

||Shu||

Örömmel nyugtáztam, hogy ez a merészebb húzásra sem ellenkezett. Ugyan azon voltam, hogy szép lassan a határokig elmegyek, hogy lássam mit meddig szabad, ám valahogy még sem vitt rá a lélek a következő lépésre. Nem azért, mert be volt kapcsolva az etikai módja, egyszerűen nem tudtam most megtenni, hiába vágytam rá. Amikor a fürdőben a combomra ültettem rémülten szorította össze a lábait, most nem, ennek ellenére nem mozdult a kezem, pedig csak centik kellettek volna lefelé… De fent sem. Nem azért, mert nem voltak dinnye mellei, nem zavart, hogy apróbbak. Mégis közéjük, és föléje helyeztem a kezeim, nem rá. Talán élvezte volna, sőt biztos… de ha félt, ha nem volt rá felkészülve, akkor az mindent tönkre tett volna. A helyeslő pihenjünkre is csak bólintottam. A gondolataimból az szakított ki, hogy megnyitotta a menüjét. Aztán… Az etikai mód? De akkor most ezek szerint tovább szeretne lépni, többet kapni? Felém fordult, de nem szólaltam meg. Mélyen a szemébe néztem, kerestem, a választ, hogy mire készül. Aztán át az ajkaira, valahogy most fényesebben csillantak, vonzóbbak voltak. Elmosolyodott, de az az igazán kacér módon, amivel elérte, hogy a szívverésem megduplázódjon. Kezdeményezni fog? Mivel? Újra a szemébe néztem, s jött a válasz.
-Egy randi… mindennel… Értettem, akkor Shu és Arata ma este randizni mennek, és már tudom is, hogy hova…
Csevegést hallottam. Közelről jött, és esélyes volt, hogy ide is jön a forrása. Azt hiszem nem épp rendeltetés szerűen használjuk ezt a helységet, szóval az ölebe kaptam Shut, majd megindultam vele ki a kis kertbe. Átvágva a nyitottabb részén egy bokor mögé telepedtem le vele. Rá lehetett látni a középen lévő kis tóra, ám a társalgóból vakfolt volt ide, így nem kellett tartani a kíváncsiskodó szemektől. Leültem, majd eldőltem vele. Lábamat az övé közé helyeztem, egyik kezemmel oldalát öleltem át, másikat pedig párnaként nyújtottam ki a feje alá. Kicsit még fészkelődtem, hogy kényelmesen egymásba gabalyodhassunk, majd egy rövid magyarázatot adtam az egészre.
-Akkor egy pihenés rendelve. Időnk, mint a tenger, szóval ne fogd vissza magad, én és Timidus is itt vagyunk neked.
Lassan cirógattam a hátát. Nem volt különösebb szándékom most, a lábammal sem játszadoztam veszélyesen, és le se rohantam semmivel. Ehelyett inkább az estét kezdtem el fejben tervezgetni. Azt hiszem ennél jobban nem is alakulhatnának a dolgok…

by **Shukaku** Szomb. Márc. 07 2015, 07:00

Huhúú! Ez aztán a sikerélmény! Sikerült neki zavarba hozni Aratát, és neki meglepni őt. Fiatal idomárunk most tapasztalta meg először, hogy milyen hatalmas fegyver is az a nők kezében, hogy a pasik ennyire kívánósak, hogy lehet őket szexel zsarolni. Persze ez nem jutott eszébe, nem volt ő ilyen gonosz, és igazából ugye egy nő sem tenne ilyet… de azért élvezte a helyzetet, és nagyott dobott az önbecsülésén az, hogy látta, Arata mennyire vágyakozik rá. Arra azonban nem számított, amit válaszként kapott. Gondolt arra, hogy megharagszik rá, amiért húzza az agyát. Gondolt arra, hogy ideges nevetgélés lesz, amiért ilyen kis aranyos de akaratos lánykát talált. Gondolt arra, hogy büszke lesz rá amiért végre meg mert szólalni. Gondolt arra, hogy bedurcizik és elfordul, vagy bedurcizik és csak azért is megszerzi magának amit akar. Persze arra is gondolt, hogy simán belemegy a randiba… de arra nem, hogy már ma este, és már a helyszínt is tudja. Ez csak egyet jelenthetett, mégpedig azt, hogy Arata eleve randival kívánta zárni ezt a fürdőzést, nem pedig ágyjelenettel, mert Arata kedves, és megértő, és nem kapkod, és még a gondolatait is kitalálja, pedig azt hazudta, hogy nem gondolatolvasó. Azután ismét hirtelen váltás, és máris a fiú ölében találta magát, aki úgy hordozta megint, mintha valami kis hercegnő lenne. Shu, aki nemrég még annyira odavolt az önállóságáért, azért, hogy ketten Timivel mennyi mindent tudtak elérni egyedül, most úgy bújt és élvezte a kiszolgálást, mint még soha. Persze egy pillantással megnyugtatta Timidust, hogy a sárkány is tudja, hogy nem csak Shu és Arata hanem Timidus is jön randizni, a pet pedig bólintott, majd követte őket a kertbe. Itt már egyáltalán nem szorongott az idomár. Tudta jól, hogy Arata értette a célzást, értette, hogy ő előbb randit szeretne, hogy ismerkedni szeretne… tényleg! Ismerkedni. Picit fészkelődött ugyan, hogy kényelmesen a fiúhoz bújhasson, de már semmi riadalom nem látszott rajta, sőt, el is merengett.
-Sokszor mondod ezt, hogy ne fogjam vissza magam. Én… nem nagyon tudom, hogy hogyan tudnám nem visszafogni magam. Tudod… amit mondtam is… még sohasem… és nem akarok butaságot csinálni… szeretném, ha te vezetnél...
Persze volt pár tippje, hogy hogyan és mihez lehetne kezdeni…
-De… majd szólok, ha valami nem tetszik, és akkor nem csak rád bízom teljesen. Megígértem.
Ahogyan most is teszem. Ezt persze nem mondta ki hangosan.
-Most viszont… izé… mesélj még magadról… meg… meg kérdezz még, amit tudni szeretnél. Tudom, hogy sokat tudsz rólam, de bizti van még amit nem… és hátha érdekel… vagy nem tudom…
Igen, igen. Lassan előjött az a száll, hogy beszélgess velem, és sétáljunk, és romantika, és ne csak a szeretkezésből álljon a kapcsolatunk… és… igen, ez pár napos ismeretség és pár csókváltás után is teljesen logikus felvetés volt. ˇ^ˇ

by **Benedict Arata** Szomb. Márc. 07 2015, 20:08

||Shu||

A gyors válasz ellenére nem visszakozott, tehát valóban vágyott erre, annyira, hogy akár felkészületlenül is belemegy. Nem mondanám, hogy én felkészült voltam, csak a körülmények, a leírás, és a környezet volt az, ami összehozta a rögtönzést. Remekül megvoltunk, már túlvoltunk egy igazán forró csókolózáson is, és most önszántából kapcsolta ki az etikai módot. Amiket mondott, a virág… nos az még problémás, de… a vacsora, a közös kis randevú, a gyertyafény, a zene… Ja, csokit is kéne valahonnan szerválni. Ehh… bele se gondoltam ebbe én rendesen. Most főhet a fejem, hogy ne okozzak csalódást neki. Oh, igen… a harmadik, hogy hol is vagyunk Wiskotában. Ez a város pedig miről híres még a fürdőjén kívül? A remek randiterep az utcákon lévő attrakciókkal, A Biscott bárról. Az alvilági és erotikai célközösséget leszámítva halk zene, privát boksz, remek italok… Igaz, még fiatal, de mértékkel csak nem árthat az, bár majd eldönti, hogy szeretne-e kóstolni egy vagy két itókát. Persze majd figyelnem kell, hogy ne rúgjon be, és tegyen olyasmit, amit később megbánna, még félreértené a szándékomat vele. Ettől tartottam egy picit most is, ahogy vittem ki a bokor mögé. Én menet közben háromszor értettem félre amit csinálok különböző kimenetelekkel. Azonban szerencsére mással volt elfoglalva, s kellemes meglepetésemre még hozzám is bújt. Amikor meg elfeküdtünk bevackolta magát, ami igazán kellemesen esett. Hallgatom, amit mondani szeretne, és igazán örülök, hogy ennyire mélyen elgondolkodott rajta, bár ezt a randi felvetése is igazolta már. A kérdezős résznél gonoszan végigszáguldok a gerincén az ujjaimmal, kicsit, de nem túlságosan csikizve. Hümmögve mögötte megnyitom a menümet, s elkezdek fél kézzel lassan pötyögni egy üzenetet. Bár lassan haladok, de közben válaszolok neki, egyrészt, hogy tisztábban lássa én hogy is értem, vagy nézem a dolgokat, illetve, hogy eltereljem a figyelmét arról, hogy mögötte ügyködök.
-Tudod, erre az egészre egy kérdéssel tudok válaszolni. Talán ez fogja a legjobban elmagyarázni, hogy én mit is gondolok akkor, amikor azt mondom, hogy vezetlek, de ne fogd vissza magad. Egy könyv mikor a legizgalmasabb? Ha elmesélik neked nagy vonalakban az egészet, majd már olvasás közben minden amolyan ismerős, még ha új is. Vagy, ha saját magad haladsz a könyvvel, és a kifejezéseknél, fordulatoknál segítenek, hogy megértsd, vagy ne térj el a gondolatmenettől?
Hagytam egy kicsit had eméssze, forgassa át a gondolatmenetet, próbálja meg értelmezni, gyakorlatba ültetni. Természetesen végül megadtam a megfejtést, biztos, ami biztos alapon.
-Tehát arra gondoltam az előbb, hogy sokkal izgalmasabb, és élvezetesebb, ha te fedezed fel a dolgokat. Elszúrni szerintem nem hiszem, hogy el tudsz bármit is, és én pedig segítek, ha kell. Ahogy a fürdőben is, bár vaj mi kevés szükség volt rá… hihi~
Azt a kis erősen cukkoló, de még is dicsérő kuncogást nem hagyhattam le. Az emlékére meg is nyaltam a számat, még mindig éreztem egy kicsit azt a régi-új élményt. A másik kérdés sem csúszott el a fülem mellett, csak arra már tényleg figyelnem kellett, hogy ne mondjak hülyeséget.

címzett: >>"Kusumi Ayani"<<
Hali!
Ki tudnál picit segíteni? Egy nagyobb csokor vörös rózsára, és egy finom és nagy csokira lenne szükségem, de most nem tudom beszerezni pár okból kifolyólag... Természetesen írd meg mennyi volt, meg jövök egy szívességgel.
UI.:Legkésőbb estéig kellene, előre is ezer köszi!

Amint megvoltam el is küldtem, bezártam és visszatértem el-elkallódó tekintetemmel az övébe. Ejnye, nem „oda, meg oda” tévedt el, csak az üzenetre. A kellemetlenebb kérdés viszont az, hogy mit is mondjak?
-Hm.. hát nem is tudom. Sokáig visszavonulva éltem, és csak tengettem a szürke napokat. Aztán nem is annyira régen tértem vissza, hogy kicsit aktívabban körülnézzek. Szeretek szórakozni, és hogy ne csak csupa jót mondjak, mert hát nem senki sem lehet tökéletes, nos… Nem vagyok mindig és mindenkivel „jó ember”, azt csak kiváltságos emberek joga, akiket kedvelek, vagy szeretek. Amit meg rólad… Te is mesélj magadról. Nem tudok én annyira sokat…

by **Shukaku** Szomb. Márc. 07 2015, 21:22

Most már ott tartunk, hogy Arata nemcsak mennyei örömökben kívánja részesíteni Shut, de már a leitatását tervezi. Mondhatom nagyon szép társaságba keveredett az én kis idomárom. Razz

Na meg ha szegényke még azt is tudná, hogy Arata olyan dolgokat ígérget neki, amiket be sem tud tartani, ráadásul ha Ayani tudná, hogy most Shu boldoggá tételében és behálózásában segít az íjásznak. Huhuhúú! Hatalmasak és bonyodalmasak ezek a kapcsolati hálók. A csikizésre, és hátának birizgálására persze kuncogás a válasz, és egy kis megborzongás. Talán tényleg van valami ebben az etikai módban, ha ez is ilyen finom tud lenni… csak egy picinyke érintés, mégis az egész teste belezsibbad. Furcsa, lágyan csiklandozó, de mindenképpen kellemes. A figyelmét már eleve azzal elterelhette volna, ha mondjuk tovább folytatja a simizést, de ezen felül sem nézett bele az üzenetbe, akkor sem, ha tudta, hogy Arata mit ügyködik a háta mögött. Egyrészt nem az ő dolga, ha nem akarja elmondani, akkor nem mondja, másrészt pedig remélte, hogy valami meglepi lesz, és akkor meg pláne nem üti bele az orrát. A kis történetet mosolyogva hallgatta végig, majd Arata ismételten egy nyelvkiöltést kapott, ám most Shu nem hagyta, hogy a fiú rászedje, és ő adott neki egy gyors szájra puszit. Nem többet, csak annyit, hogy láthassa, ettől már nem fél… sőt…
-Oké, de akkor ha nekem fogalmam sincs a könyvről, mert még nem olvastam, akkor nem kérheted azt, hogy próbáljam meg kitalálni, hogy hogyan is folytatódik. Vagyis… vagyis kérheted, csak nem az lesz, ami a könyvben van. Mindig mondod, hogy mit szeretnék, de… de az olyan… egyszerű…
Elvörösödött, majd belefúrta a fejét Arata nyaka alá, és csak halkan dünnyögött.
-Most… én nem tudom, hogy mi jön ezután. Nem mondhatom azt, hogy azt szeretném, mert nem tudom, hogy szeretném-e, meg azt sem, hogy az milyen… meg azt sem, hogy szeretném-e… szóval… érted…
A kis dicsérő kuncogásra csak még inkább közelebb fúrta magát, hogy jobban rejtve legyen.
-Én… az egyszerű volt… csak… csak utánoztalak… meg… ez nem olyan, mint a más dolgok…
Az élbujdosást még akkor sem hagyta abba, amikor Arata már magáról mesélt, ám a végére hirtelen visszafészkelte magát olyan pózba, ahol újra a fiú szemébe tud nézni.
-Ez nem ééér! Mondtam, hogy kérdezz, és én kértem előbb. Én nem tudok mesélni magamról, mert akkor mindig csak szomorú dolgokat mesélek. Tudom, mert olyan vagyok. Kérdezz, és akkor válaszolok. De… de most én kérdezek. Kikkel nem vagy jó ember, és miket csinálsz, amikor nem vagy jó ember?

by **Benedict Arata** Szomb. Márc. 07 2015, 22:40

||Shu||

Kezdte felpiszkálni megint az érdeklődésemet Shu, és ez a reakció a végigsimításra, bár várható volt, még is jó érzés, és csak ösztönzőbb. A kiöltött nyelve ezúttal nem tudtam időben reagálni, azonban a csókot már nem szalasztottam el, ugyan csak egy szimpla ajak kóstolás volt, egy plusz cuppanást adtam még hozzá. Nagyon értette a dolgát, hogyan is cukkoljon, és birizgálja a fantáziámat. Egyre jobban vette a dolgokat, és már-már a következő lépések egyike másika járt a fejemben. Szép visszavágás volt ez a könyvvel. Azonban kezdett az a gyanúm lenni, hogy a következő lépéssel messzire gondol. Ahogy beszélt róla, ahogy tartózkodott, talán félt tőle. Ugyan biztosra nem tudhattam, de elhinthettem pár dolgot a következő lépéssel kapcsolatban.
-Szerintem túlgondolod. „A~z” még csak nem a következő utáni lépés. Addig még rengeteg dolgot csinálhatunk. A csók a kezdet, aztán szép lassan egymásba habarodva egyre jobban hagyjuk magunkat, hogy még élvezetesebb legyen, aztán elkezdhetünk játszani a másikkal, lassan óvatosan kerülgetni a forróságot, amíg teljesen be nem melegedünk…
Itt kezdtem el játszani az ujjaimmal, ahogy felvezettem a dolgot. Újra végigszánkáztam a hátán, ám ezúttal lefelé menet eltértem oldalra, majd mielőtt leszaladtam volna a hátáról belassítottam, még jobban, majd újra közép felé haladtam. Egy kicsit túlszaladva a feneke felső részét érintve oldalra kezdtem el haladni, majd lassan kacskaringózva fel az oldalán. Kicsit előrébb a mellkasa felé, majd vissza, újra s a hónaljához érve lassan elemelkedtem. Vállára visszaérkezve felfutottam a nyakán, majd újra le a hátán. Aztán a magyarázat következő fázisait már nem gyakorlatban mutatom meg, csak ujjaimmal követem a magyarázott utat.
- És újra, és újra, amíg már-már robbanásig feszülsz az izgalomtól. Aztán a csókokkal elkezdek oldalra haladni, szépen lassan csókról csókra a nyakad egy csiklandós pontján elidőzve, majd a füleden egy újabb magas pontot adva még érzékiebben játszadozom el. Aztán amikor már-már nincs tovább, szépen lassan újra elindulok… Lefelé, nem állok meg a válladnál, hanem haladok, ahogy egyre gyorsabban ver a szívünk eltűnik az időérzék, mintha minden pillanat egy óra lenne, mintha minden perc csak egy pillanattá válna. Egészen addig amíg már nem számít semmi, csak több, még több még jobb kell, és ekkor az egyik legérzékenyebb ponton megállva élvezetekkel halmozva nyer új értelmezést az élvezet…
Állok meg a melle fölött a kezemmel. Hisz még nem állt szándékomban arra a területre menni. Támadni, amikor még nincs felkészülve. Ha nem sokkolódott teljesen, vagy kezdett el rettegni már is elértem amit akartam. Persze nem hagyom, hogy kétségbe essen, így elemelem a kezem és már folytatom is. Átölelve, ahogy megdicsérem, vagy nyugtatgatom, amelyikre épp szüksége van.
-És már meg is vagyunk a következő lépéssel. Nem csak az olyan dolgokat lehet élvezni, a szavak igencsak izgalmasak lehetnek, nem véletlen vannak romantikus regények… Azt hiszem most pihenhetünk is tovább, épp eléggé megdobogtatott ez engem is…
Viszont a kis visszakozás, és az újabb kérdés elgondolkodtatott. Azonban nem kellett sokat időznöm rajta.
-Hát, ha szomorú is, én itt leszek, hogy vigasztaljalak, és tudok várni egy picit, szóval nem kell most rögtön, de én azt szeretném, ha te mesélnél magadról… Hmm, ami pedig engem illet. Olyanokkal akiket nem kedvelek. Róluk megtudom hogy mi olyat tettek, amit nem kellett volna, és megfenyegetem őket, vagy olyan szívességet teszek nekik, amit egyszer kénytelenek lesznek viszonozni, különben bajba kerülhetnek, vagy nagyon kellemetlenül jöhetnek ki. Persze ez azokra nem érvényes, akikkel megismerkedem, azokat pedig óvom ettől, akiket kedvelek, vagy akit szeretek.
Kíváncsian vártam, hogy is reagál erre. Remélem, csupán ennyit tudtam, hogy nem utasít el emiatt. Kicsit szomorkás itt lett a tekintetem, mintha látszott volna benne az aggodalmam. De mindegy is volt, nem bírtam ki, hogy ne kérdezzem meg.
-Ugye nem fogsz emiatt megutálni?

by **Shukaku** Szomb. Márc. 07 2015, 23:45

Túl sok. Végig ez kattogott a lány fejében. Túl sok. Arata csak beszélt és beszélt, és ő nem mert a szavába vágni. De… de olyan gyönyörűen beszélt. Ijesztő volt… tudta, hogy ijesztő… de nem akart félni. Nem félhetett, mert Arata az egyetlen, aki úgy van mellette. Arata az egyetlen, aki így gondol rá. Ha őt elveszíti, soha többé nem lesz senkije. Ott van Jun és ott van Timidus. Ott van még talán valamennyire Atoru is, bár őt lényegesen kevesebbszer látja. De nekik más szerepük van az életében. Nem mintha nem álmodott volna már arról, hogy Timi újra ember alakot ölt, és nem csak a társa és a testvére lesz… de ezt talán annyira sem vették volna jó néven, mint egy ilyen kapcsolatot. És Timidus nem volt képes úgy szeretni. Shu tudta, hogy a pet szereti őt, de nem volt belé szerelmes, Arata pedig igen. És Arata tudott olyan dolgokat, amikről Timi akármennyi könyvet olvas, soha nem fogja megérteni. Talán két év óta először vett észre valamit, amit hiányolt a sárkányból. Emberi kapcsolat. Nem volt a pettel való kapcsolat alantasabb, mint az emberekkel való. Egyáltalán nem. Csak más. És amikor Shu úgy hitte, hogy a saját faja végleg leírta magát nála, akkor jött valaki… csak most az egyszer… csak most az egyszer ne hagyja el. Ha benne is csalódnia kell, akkor végleg szakítani fog velük, és Timidus lesz az egyetlen. Lehunyta a szemét és hasra fordulva hallgatta a szavakat. Egyértelműen látszott, hogy védekezően fordul a hasára… de nem mondott egy szót se, és nem kérte, hogy Arata ne érjen hozzá… csak maradjon a hátánál… ugye érti? Biztosan érteni fogja. Túl sokat gondol. Már a csók is, és az a pici érintés is olyan féktelen öröm volt… hogyan gondolhatna túl sokat? Az apró pontokra, amiken Arata átfutott, és amiket így kitapasztalhatott, össze-összerándult néha, a kezeit is maga alá húzta… róla beszél. Amíg már-már robbanásig feszülsz az izgalomtól. De… most nem az történt? Nem ez a feszültség az, amit érez? Félelem és vágy. Ambivalencia. Teljes ambivalencia. Csak… ő nem fogja tudni. Ő nem fogja tudni akarni. Az kell, hogy Arata vezesse, hogy irányítsa… a kezdő lökés. De nem most. Az egyik legérzékenyebb ponton. Még inkább maga alá préselte a kezeit. Új értelmet nyer az élvezet. Tehát akkor… minden ponton más? Más az a pici pont a feneke felett, ami miatt összerándul a combja… és más a hátán, ami az oldalán fut végig bizseregve. Új élmények tömkelege, és szinte megőrjítette. Nem mert megmozdulni, mert félt, hogy mi történne ha… és a kezeivel sem véletlenül védte magát oldalról. Nem láthatja. És a szavak. Igaza van a szavakkal. Ezt most ő érzi a legjobban. És a romantikus regényekkel is. Ha éppenséggel nem olyanokat olvasgatott volna a kinti világban, már amikor a kezébe került olyan, hanem azokat az oldalakat, amin a nagyobb lányok olyan erőszeretettel vihogtak, akkor bizonyára most nem rettegne annyira attól, hogy még a megfelelő szavakat sem ismeri. És pihenhetnek. Még az arcát sem merte felé fordítani. Biztosan azon is látszik, hogy cikáznak a fejében a szavai. Túl sok. Annyi mindent mondott, de most csak még jobban azt érzi, hogy össze van zavarodva… ne meg persze Arata leheletét a nyakán… és máshol is. Megdobogtatta… ahha… remek szó arra, hogy remeg az ijedtségtől és az izgalomtól és az új érzésektől, és meg sem mer moccanni. Még szerencse, hogy Arata más témába kezdett… addig kifújhatta magát. Csak türelmesen… csak legyen türelmes. A legkönnyebb persze az lenne, ha visszakapcsolná az etikai módot… de azt talán Arata rossz néven venné… és annak ellenére, hogy moccanni sem mer, az érzés jó… talán… Több perc is eltelt, mire máson is tudott gondolkodni. Arata csak azt akarja, hogy ő meséljen. Pedig nem fog. Nem fogja ezzel elrontani. Fél. Fél nemet mondani. De akkor csak időt kér… és hátha Arata mégis kérdez. Tudni akarja, hogy mi érdekli őt belőle. Hátha akkor úgy tűnik majd, hogy érdekes. A mondandóra pedig… egyre biztosabb volt abban, hogy ő Kayaba Akihiko. Picit gonosz húzás volt ugyan az admintól, hogy így kihasználta azt, hogy tudta, hogy kit imád legjobban Shu. Amikor végre visszanyerte a hangját, akkor is csak pár szót tudott suttogni.
-Mint Timidus.
És ebből Arata tudhatta, hogy nem utálta meg. Shu nem ismerte ugyan a sárkány minden módszerét, de tudta, hogy valamelyikről nem is akar tudni… de az az utolsó pár szó, és ez a hideg profizmus, és az őszinteség, amivel Arata ezt előadta… Timidus. Kayaba Akihiko, és Timidus. Már azon a kutas küldin is remekül dolgoztak együtt. Isten, és az ő legkedvesebb teremtménye… legalább is Shu számára biztosan a legkedvesebb… és Arata azonnal megtalálta vele a hangot, hiszen a pet most is mindössze megfigyelője volt a történéseknek, és mindezt kellő távolságból is tette.

by **Benedict Arata** Vas. Márc. 08 2015, 05:17

||Shu||

Rám feküdt. Talán picit erős kezdés, de nem akarok megállni. Szeretném, ha legalább szóban végig jutnék. Talán majd nemet mond az egyik pillanatban, talán nem. Kíváncsi voltam, és nagyon önző. Nem törődtem vele, hogy a kezét is maga elé húzta, és fellángolt izgatottsággal lassítottam be, amikor érzékeny pontját találtam meg és össze-összerándult. Aztán elértem a ponthoz, amin hezitáltam, de végül nem mentem tovább. Így is túl sok volt neki, ha most ezt megteszem… Akkor lehet elveszít valami fontosat, ami nélkülözhetetlen, hogy később tovább léphessünk, hogy ahogy lépésenként haladva egyre messzebb menjünk, egyre többet igényeljen. Nem akartam elrontani, várnom kell csak még egy picit… Ahogy újra két kézzel öleltem át, rajtam feküdt, belefúrhatta magát az ölelésembe. Lassan simogatni kezdtem, nem az ujjaimmal játszadoztam, tenyeremmel lassan megértően nyugtatgattam. Idő, erre volt most szükség. Amikor aztán végre megszólalt, még ha csak pár szó is volt, elmosolyodtam. Szorosabban magamhoz öleltem, odabújtam hozzá én is. A hasonlat ugyan nem volt a legjobb számomra, de a tudat, hogy olyannal von párhuzamot, akit kedvel, nos bőven elég volt. Talán egy, nem, egy biztosan, lehet több perc is eltelt, mire ismét megszólaltam.
-Tudod… Nem muszáj ezt mindet egyszerre… Majd, majd lehet apránként is, és…
Vettem egy nagy levegőt, kifújtam. Nem akartam éreztetni vele, hogy azt a kis részletet is mennyire szeretném most. Az előbbi kis előadással magamat is alaposan felpörgettem, és most igazán vágytam legalább egy kevésre abból, amit megmutattam a képzeletének.
-Nem kell most, azt hiszem van időnk, szóval… pihenj csak, igazán ügyesen kitartottál…
A dicséretet ugyan nem terveztem bele, de kijött. Utólag nem is volt rossz érzés, tényleg kitett magáért. Már az elején megijedt, de nem szállt ki, végig csinálta, még ha képzeletben is. Sokat számított ez, hogy legalább a gondolattal foglalkozzon, hogy mi várhat rá, és ne akkor érje sokként az esemény. Talán tényleg félt magáról is mesélni, talán nem, ezt nem tudom kivenni az eseményekből. De, ha szeretné, hogy én kérdezzek, akkor mit…
-Mi a kedvenc színed, és milyen ruhákat kedvelsz?
Talán ez egy picit elviszi a félelemről a gondolatait. A számára kedves dolgok, és amik érdekelnek is. Kellően semmilyen téma, még is érdekel, mert róla tudom meg, mert mesél magáról.

by **Shukaku** Vas. Márc. 08 2015, 07:41

Észrevette! Talán… talán eddig is látta, hiszen már a vízben is, majd a pamlagon is képes volt abbahagyni, amikor Shunak sok volt… de végül is ő kérte arra, hogy beszéljen. Ő kérte arra, hogy mondja el. De elrontotta. Nem mondott semmit. Olyan dolgokról beszélt, amitől Shu ugyan félt kissé, de inkább várta. Várta, hogy Arata újra hozzáérjen, várta, hogy leblokkoljon az érintésétől, majd ahogy végighalad rajta, megnyugodjon a gyönyörtől, és feloldódjon benne. Ezt mind-mind a fiú tette volna, és Shu bízott abban, tudta, hogy Arata tudja, hogy mit csinál. Persze ő itt is csalt, de ez a csalás mind Shuért volt. Bizonyára az a szkenner bigyusz, ami miatt úgy néznek ki, ahogy most, meg a sisak is… biztosan pontosan meg tudja mondani, hogy hova kell Aratának érnie ahhoz a lányon, hogy neki jó legyen. És ezt Ő, Kayaba Akihiko mind tudja. Ezért tud ilyen heves reakciókat kiváltani. Ezért tud ennyire jó lenni. Az nem lehet, hogy minden apró érintés ilyen mámorító legyen, mert akkor meg sem ölelhetné a fiút az etikai mód bekapcsolása nélkül. De mégis elrontotta. Talán annyira nem akart csalni, hogy a gondolatait olvassa. Talán bele, belelesett, de lehet, hogy ő is vágyott a megismerésre. Olyanokat mesélt, hogy ő mit fog tenni. Shut ez is érdekelte persze, de ezt inkább tapasztalni szerette volna. Nem most ugyan, nem ilyen gyorsan… de tapasztalni, hiszen ha már a szavak is elzsibbasztják, akkor milyen lehet, ha Arata tényleg megteszi? Ő azt szerette volna tudni, hogy ő mit csináljon közben. Hogy neki mi a feladata. Ő nem tudhatta, hogy hol kell megérintenie a másikat. Nem tudhatta, hogy hogyan érintse meg. Aratának biztosan nem ott jó, ahol neki is. De ügyesen kitartott. Újra befúrta magát az ölelésbe, és olyan közel akart lenni, amilyen közel csak lenni tud… de engedje pihenni. Engedje, hogy karjainak biztonságos ölelésében kifújja magát. Segít. Arata megint segít. Olyan kérdéseket tesz fel, amikről úgy gondolja, hogy fontosak egy tizenöt éves lánykának. Olyan kérdéseket, amiket egyébként is tud, hiszen Shut mindig kékben vagy lilában lehet látni, vagy ezen színek árnyalatában. Ezt már észrevehette… mégis kérdezi. Tőle akarja hallani.
-A szemeid. Az a kedvenc színem. A nőszirom és az ibolya színe… a kék és a lila. És… ruhát pedig…
Hála Junnak, igencsak felugrott a ruhatára, és már tele volt sokkal extrémebb ruhákkal is, mint amilyet ő valaha el tudott volna képzelni.
-Az… az egyszerű ruhákat. Az ilyen… egyberuhákat… a dresszeket… de a nem olyan nagyon fodrosat… Jun szereti az ilyen nagyon… de szerintem nem nézek ki annyira… és az olyan kislányos… Jun szeret kislányosan öltözni… azt hiszem. És… és a dzsörzét is. Azokat is szeretem. És a blúzokat… és a szoknyát is, de abból sem a nagyon rövidet, meg nem az ilyen fidres-fordrosat… mondjuk a tulipánosat és a harangosat… de a peplum például nem. Vagy legginget vagy farmert… azt inkább ha szafarizni megyünk… de a bolerót például nagyon nem, meg az ilyen tunikát sem, meg a toppokat sem. A blúztoppokat kicsit… de ritkán. És… és pizsit inkább mint hálóinget…
Nem tudott többet mondani… pedig beszélnie kellett volna, hiszen az eltereli az ő figyelmét is, és Arata is örülni fog… talán… de azt már igazán nem akarta elmondani, hogy az egybepizsiket jobban szereti mint a kétrészeset. Akkor Arata biztosan kinevetné… pedig az sokkal kényelmesebb, és nem fázik meg a derekad…

by **Benedict Arata** Kedd Márc. 10 2015, 17:12

Igazán aranyos hasonlat, örömmel tölt el, hogy a szemeimhez hasonlította a színt. Valahogy kicsit több volt ez, mint egy egyszerű válasz nekem. Mosolyogva hallgatom, ahogy a ruhákat ecseteli, azt hiszem ilyen téren kicsit magabiztosabb, és igazán kedveli a témát. Ahogy halad sorra a ruhafajtákon próbálom őket feldolgozni, elképzelni rajta. A kék, lila színek változataiban, apró kiegészítőkkel. Szolidabb de csinos, nőies, de nem túl merész. Valahogy illettek is hozzá egytől egyig. Bár a peplumot nem tudtam hová helyezni számomra ismeretlen volt. Egy dolgot azonban nem tudtam leszűrni, ami viszont nagyon is érdekelt.
-Igazán köszönöm a bókot... és szerintem remek ízlésed van a ruhák terén is, ahogy elképzeltelek egyik-másikban igazán jól álltak rajtad. A yukatával hogy állsz? Kedveled, vagy annyira nem(?), esetleg még nem próbáltad?
Próbáltam egy kicsit tovább gördíteni kíváncsiságommal a dolgot. Persze benne volt, hogy szerettem volna elterelni a figyelmét, hogy a legjobban meg tudjon nyugodni, ki tudja pihenni a hirtelen rázúdult élményt, meg tudja emészteni azt. Igaz ezzel egy időben valóban érdeklődtem iránta, tudni szerettem volna mit szeret, mit nem. Tehát, amikor válaszolt, és esetleges kérdésére én is válaszoltam egy újabb témát is feldobok, hisz ő mondta, hogy kérdezzek.
-Azt már mondtad, hogy majdnem minden ételt szeretsz, de italokkal hogy vagy? Miket szeretsz belőle, mit próbálnál ki, amit még eddig nem ittál?
Persze ez is egy előre-hátra és még oldalra is kitérő kérdés, s ha nem én rögtönöztem volna, rámondanám, hogy tökéletesen el lett tervezve. Kicsit enyhítettem az ölelésen, s kerestem a tekintetét. Nem szándékoztam most újabb cselhez folyamodni, vagy csábító csapdába csalni. Egyszerűen élvezni akartam a szemei látványát, hogy figyel rám, és én figyelek rá. Látni az aranyos arcát, a kis pírt rajta, a mosolyát. Persze még eszembe jutott még valami.
-Sokat emlegeted Jun-t, szeretnéd majd egyszer bemutatni nekem? Szívesen találkoznék egy ilyen jó barátoddal.

by **Shukaku** Kedd Márc. 10 2015, 20:26

A bókot? Ja igen! Shu tényleg bókolt, pedig igazából amikor elkezdte a mondatot, akkor még bele sem gondolt, hogy mi fog ebből az egészből kisülni, csak véletlenül pont a fiú szemét nézte, és véletlenül pont megbabonázták azok a színek. Nem mintha egyébként valóban nem ezek lettek volna a kedvenc színei, és ezt Arata láthatta is eddig, még a páncélján is, de a sima öltözékén még inkább, hiszen abban jelent meg otthon is, abban jelent meg védett területen belül is. Persze aranyos volt, és legfőképpen megnyugtató, hogy Arata a ruhákról érdeklődik, és ha minden igaz, akkor most a ruhákat képzeli el Shun, és nem Shut ruha nélkül, vagy azt, hogy milyen ezernyi módon tudja róla ezeket a darabokat lefejteni. Ahhoz képest, hogy mennyire belelendült, nagyon kedves tőle, hogy így figyel arra, hogy az idomár tempójában haladjanak.
-Hogy… ízlésem? Hát… köszönöm szépen…
Na ezután már tuti nem vallja be, hogy csak azóta ilyen színes a ruhatára, amióta megismerte Junt, és érdeklődni is azután kezdett el ennyire. Addig is volt minden alkalomra, de ruhatára csak az Artesban lett.
-Hát… kaptam a szülinapomra is egy kimonot, és van egy ünnepi is a dojoba… csak… különleges alkalmakra tartogattam, és nem tudom, hogy jól áll-e. Persze megdicsértek amikor felpróbáltam, de nem tudom, hogy csak kedvességből-e… szerinted… szerinted jól nézne ki rajtam?
Kissé elmerengett, el is pirult, de már egyáltalán nem annyira, és nem is próbálta rejteni. Már nem zavarta.
-Hogy… az italok? Nem tudom… nem ismerek sokfajta italt. A kólát nem szeretem, mert túl édes… inkább tonikos vagyok… de… ha ilyen alkoholosra gondolsz, olyanokat még nem kóstoltam. Ugye mielőtt ide kerültem, még kicsi voltam hozzá… meg… gondolom most is. De neked megsúgom, hogy szilveszterkor koccintottunk Timivel egy pohár pezsgővel… de ne mondd el Anatnak…
Egy halovány kis cinkos mosoly.
-Persze nekem is maximumon van az italkészítésem, de általában limonádékat szoktam csinálni, meg teákat. Junt pedig… persze! Bár nem hiszem, hogy nekem kell majd bemutatnom.
Itt egy kis halk kuncogás, mintegy a teljes megnyugvás jeleként, és ennek hála ismét közelebb fészkelte magát Aratához, ám ezúttal sokkal inkább bújósan, csak úgy pihentetően, mintsem ahogy eddig.

by **Benedict Arata** Szer. Márc. 11 2015, 02:57

||Shu||

Mondtam már, hogy hihetetlenül aranyos? Ami azt illeti folyamatosan ez villan fel a fejemben, mint egy neon hirdetőtábla. A cuki és az imádni való pedig az édes mellett felváltva. Kicsit ugyan nehezen vette az ízlésre vonatkozó bókot, de csak sikerült. A yukatánál sem akadt ki, hogy pont erre a ruhára konkrétan kitérek, pont most, hisz ez az, ami alatt nem szoktak alsót hordani. Sőt a válasza bizonyosságot ad afelől, hogy ez át sem villant a fején.
-Hát nem tudom a többieket, de szerintem mesésen állna rajtad egy kék yukata mély ibolya színű obival. Az irigység enné meg a többi lányt, hogy milyen csodás látványt nyújtanál…
Kedvesen megsimogatom a fejét a piákat illető szövege után. Naná, hogy törvény szerint az, de én tizenöt évesen már ittam alkoholt, ha nem is részegedtem le minden alkalommal. –Szóval tonicos, kevésbé édes italok.
-Szerintem semmi gond nincs azzal, ha mértékkel iszol belőle, alkalomhoz illően. Persze Anatnak nem mondok erről semmit, amúgy sem szoktam túl sokat beszélni vele.
Kedvesen mosolyogtam rá Jun említésekor, majd hagytam, hogy újravackolja magát az ölelésemben. Egy pár perc szünet után azonban újra belelendültem. Halkan a nevén szólítottam, kedvesen lágyan.
-Shu…
Majd amikor rám nézett, ha kellett picit segítettem megemelni az állát, nos újra rabul szándékoztam ejteni a csókommal. Először egy kis ajak kóstolgatás, majd szorosabban magamhoz öleltem, s franciázásba kezdtem, akárcsak bent a vízben. Természetesen, ha visszakozott, akkor nem erőltettem a dolgot, de azért egy határozatlan mozdulattal nem rázhatott le. Igyekeztem nem sietni, hagyni érvényesülni. Amikor már elkapta a lendület a másik kezem is visszahelyezem, lassan lehaladok a hátán, ám nem kezdek el játszadozni, egyszerűen teljes mértékben magamhoz ölelem. Ezúttal nem könnyű menetet szánok, hanem egészen addig folytatom vele a saját tempójában haladva, amíg nem érzem, hogy fáradni kezdene. Ekkor azonban tényleg nem húzom tovább a dolgot, s lassulva levezetem, hogy ne egyből vegyem el tőle a nyalókáját.
-Mit szólnál egy kis szaunázáshoz? Szerintem remek ellazulás lenne.
Természetesen ez így volt igaz, tényleg jól jött volna egy kis olvadásig hevülés, és nem az összemelegedéstől. Annak még nem jött el az ideje. A másik fele viszont… Nos, kíváncsiság. Lehetetlenül érdekelt, hogy a nem olyan régi izgalom túlcsordulás, és ez az ahhoz képest apró kényeztető játszadozás után most mi lesz. Először új izgalmat kapott, beleélte magát, és még engem is elragadott a tűz, amit csiholt a fürdőben, majd kapott egy hatalmas ugrásszerű élményt, még ha csak szavakban, sőt szinte csak szavakban piszkáltam fel a fantáziáját egy kis rásegítéssel. Aztán egy kis emésztgetés után kapott egy lightos felhergelést. Most pedig a szauna. Itt ugyanis nem szándékoztam vele egy fülkébe menni, rendkívül érdekelt, hogy miként fog reagálni arra, hogy felcsiholtam, s most egy karnyújtásnyira leszek tőle, de nem érhet el, nem kaphatja meg az adagját, ami járna neki, nem kaphat új élményeket, és ott fog pislákolni benne az a kis láng, amit gyújtottam. Talán elalszik? Lehet parázslik majd még, vagy elsöprő erővel fellángol.
Felsegítettem, ha belemegy, és elkísértem egészen a választó ajtóig.
-Azt hiszem, hogy most a helyemre megyek. Kezdenek azért lenni a fürdőben. De ne maradj túl sokáig, egy fél óra szerintem pont ideális. Ha kijössz, akkor csak kopogj a választófalon, és jövök én is, nem hagylak egyedül, itt leszek veled.
Természetesen, ha nem tetszett neki, vagy mást szeretett volna, akkor engedtem, hisz ez az ő napja volt.

by **Shukaku** Szer. Márc. 11 2015, 06:27

Tudni tudta ugyan, hogy miként is kell hagyományosan viselni egy yukatát, ám ez egyáltalán nem jutott eszébe. Igaz a bon-odori fesztiválon is azért viselt alatta fehérneműt, de az a kinti világ volt. Itt ez már egyáltalán nem számított. Persze Shu a szokások rabjaként most is hagyományosan öltözködött, így viselte az összes ruhát, amit kinti is viselt volna, de hála a rendszernek itt ez nem volt feltétlenül szükséges. Ha megfelelő viseletet hordott, akkor nem fázott, csak éppenséggel a nagyobb hideget bíró ruhák drágábbak voltak, ám nem feltétlenül vastagabbak vagy kényelmetlenebbek, mint ahogy azt kint megszokta az ember. De az, hogy ő csodásan nézne ki… és mások irigykednének rá. Nem nagyon irigykedett rá még soha senki a kinézete miatt. Itt azért már elért egy magas szintet, a szafariban is ő volt a legügyesebb… dehogy a legszebb is ő legyen, erre soha nem gondolt. Egy halk „Úgy gondolod?” kérdést azért még elsuttogott, hiszen jólesett neki a dicséret, és bár nem volt biztos abban, hogy mások tényleg irigykednének, de ha Aratának tetszik, és abban szeretné látni, akkor abban fog megjelenni. Mármint… a yukata azért eléggé nyári viselet, szóval nem várhatja el tőle, hogy a tél végén, a tavasz kezdetén ebben a hidegben hordja… de bent a lakásban végül is miért ne?
-Nem tudom… szerintem se…
Igen. Ő már nagy lány, és már alkoholt is ihat. Persze csak természetesen mértékkel, és csak akkor, ha Arata mellette van, és vigyáz rá. Nagyon régen érezte már így magát. Amióta Timidus legyőzte Peteréket a küzdőtéren, azóta maximum Anat volt az, aki vigyázott rá… ám a döntetlen óta már ezt sem tudta biztosra. Túl magas volt a szintje ahhoz, hogy más vigyázzon rá. Arata azonban visszahozta kissé a kinti világ értékeit, a kor jelentőségét.
-De… nem tudom, hogy miket kóstolnék meg először… talán… inkább rád bízom…
Ezt is, mint eddig már annyi mindent. A szólongatáskor egyáltalán nem kellett rásegíteni. Azonnal felkapta a fejét, és boldog, bágyadt mosollyal az arcán nézett bele a fiú szemébe, majd a csókot is végigélvezte. Egyáltalán nem volt már heves, de meg sem próbált ellenkezni, és bár viszonozta, inkább csak átadta magát a gyönyörnek és Aratának, és majdnem teljesen ellazult. Fáradt volt már, hiszen annyi minden történt a mai napon. A szaunára is csak mosolyogva bólintott, ám mintha most határozatlanabb lett volna. Még egy hely, ahol még sohasem volt. Azonnal rákulcsolta a kezét az íjász kezére, és engedte magát vezetni. Egy pillantást kapott Timidus is, bár Shu tudta, hogy kérés nélkül is követi őket, és a sárkány így is tett. Kis hősünk eléggé izgatott volt… mert Arata ott volt mellette… ám igazából úgy is folytathatnánk, hogy de Arata ott volt mellette. Ezért is érte váratlanul, hogy most faképnél hagyná. Erre csak még jobban megszeppent, és közelebb húzódott.
-De… én még ilyen helyen sem voltam soha… és… és mi lesz, ha mások is bejönnek? Mi lesz, ha elrontok valamit? Nem tudnál… esetleg…

by **Benedict Arata** Szer. Márc. 11 2015, 14:21

||Shu||

Kicsit megint a bizonytalanság volt az, ami visszaköszönt. Kicsit elidőzve ezen az apró érzésen amit kelt… Talán annyira nem is volt kellemetlen, csak picit szokatlan. Aztán, majd ahogy a helyzet hozza elválik mi lesz, nem kell annyira előre tervezni. Örömmel vettem az érdeklődését, majd a becsatlakozását is. Ezúttal nem vetette bele magát, csak szolidan kiélvezte az egészet, nem feszengett, nem csordult túl. Talán jobban halad, mint sem sejteném. A szauna ötletét is jól fogadta, bár inkább tűnt bújós hangulatnak a mostani, semmint lángolásnak. Timidus is követett minket természetesen, s már nem is annyira feszélyezett ez, mint eddig. Valahogy az események haladásával, és Timidus viselkedésével kezdett természetes lenni az egész, s már-már hálás voltam, hogy nem üti bele az orrát egy s másba, amibe megtehetné. Amikor Shu közelebb húzódik hozzám átölelem, kicsit simogatom a hátát.
-Ugyan, Shu. Szerintem nagyon is jól elboldogulsz majd, és nem kell mindenben a segítségem. Egészen egyszerű is, és nem hiszem, hogy bármit is elronthatnál. Valamint Timidus is melletted lesz, nem? Másoktól sem kell tartanod. A lényeg, hogy amikor bemész, csak egy törülközőt csavarsz magad köré, aztán bent kedved szerint kicsit több gőzt is csinálhatsz, az eszközöket biztos megtalálod. Aztán hátradőlsz, és élvezed egy kicsit a nyugalmat, a meleget, és az ellazulást. Amikor jössz ki, én is jövök, és nem hagylak magadra.
Kacsintok rá, hogy tudja nem hagyom én el, csak egy kis önállóságot szánok neki. Noh, meg kíváncsi vagyok ennyi minden után egy kis távollétet, hogy fog kezelni. Illetve én is kicsit rendezni akarom a gondolataimat, kicsit lenyugodni, hogy ne legyen az a feszült húr a fejemben. Persze nem szeretném, ha rosszul érezné magát, s ezt egy kis szünettel be is biztosítom.
-Persze, ha biztos mindenképp azt szeretnéd, hogy veled menjek, akkor megtehetem, csak tudod, vagy neked kell abba bejönni… vagy én nem lehetek „Arata”, amíg bent vagyok veled ott. Ezt viszont tényleg nem tudom eldönteni helyetted.
Mosolygok rá, s egy apró csókot cuppantok neki, amolyan bizalomgerjesztőnek. Persze tisztában vagyok vele, hogy azt, hogy ő jöjjön a férfi részleghez Timidus nagyon is ellenezni fogja, illetve kénytelen lennék mindenkit, aki bejön megfordítani, és megkérni, hogy nézzen vissza később. … … Nem tudtam, hogy ilyen féltékeny is tudok lenni, amikor ráadás még egy törülköző is lenne rajta. Ez is új, de nem annyira kellemetlen érzés. Persze, ahogy döntött Shu úgy járok majd el, s ha én megyek vele, akkor bent újra a „fangirl” szerepet veszem fel. Természetesen rendesen elfedem magamat a törülközővel bárhogy is történjen a szaunázás kezdete.

by **Shukaku** Szer. Márc. 11 2015, 14:40

Nem is az volt a fő gond, hogy Shu még soha életében nem volt szaunában, és fogalma sem volt arról, hogy hogyan illik vagy nem illik viselkedni, vagy éppen arról, hogy miként is működnek ott a dolgok… hiszen ha Arata azt mondta, hogy nem nehéz, akkor biztosan nem nehéz, meg ugye ő sem buta, fel tudja magát találni. A gond az volt, hogy míg a fürdőben Arata mindent megtett hogy vele maradjon, és mind kint, mind a társalgóban mellette volt, most hirtelen el akar tűnni mellőle, és fogalma sem volt, hogy miért. Talán a csók miatt? Hevesnek kellett volna lennie, mint az előbb? Arata azt hiszi, hogy már nem is élvezi annyira? Emiatt bántódott meg, és ezért akar most külön lenni? Vagy éppen fordítva? Túlságosan sok volt neki az, hogy annyira odabújt, és most menekülni szeretne? Nem lehetett tudni, hogy mi a problémája, hogy most túl sok volt, vagy túl kevés, amit Shu adott és engedett, így korrigálni sem tudott semmit. Miért nem mondja meg Arata, ha valamit rosszul csinált? Miért neki kell rájönni, ha egyszer még sohasem csinált ilyet? Igen. Biztosan ez a helyzet. Most elküldi egyedül, hogy gondolkodjon el azon, hogy mit is rontott el, és neki rá kellene jönnie… de nem fog tudni rájönni. A nagy gondolkodásból a felkínált alternatívák zökkentették ki, amire hevesen megrázta a fejét. Nem akarja még jobban kellemetlen helyzetbe hozni a fiút. Elég neki az, hogy már így is elrontott valamit. Igyekezett egy magabiztosnak tűnő megszeppent mosolyt az arcára csalni, majd egyik kezével a sárkányt vezetgetve besétált a szaunához, majd magára vett két türcsit. A szaunázás tényleg nem volt nehéz. Kiválasztotta a hőfokot, a páratartalmat, és még eukaliptuszos aromabigyuszkát is talált amit a vízbe csöpögtethetett. Tényleg remek a lazításhoz, és a gondolkodáshoz. Gondolkodnia kell… ki kell találnia, hogy mit rontott el, és jóvátenni…

by **Benedict Arata** Szer. Márc. 11 2015, 17:43

||Shu||

Alaposan elmerengett. Talán a helyzet, ami elé állítottam ennyire összezavarná, vagy máson gondolkodott? Lassan be kellett látnom, hogy a másik részbe küldésében talán más is szerepel. Lehet nem akartam úgy mellette lenni, hogy nem adom önmagam? Melyik barom találta ki ezt már… Ahogy a mosoly az arcára került, majd Timidust vezetgetve elindult, valahogy nem tudtam én is tovább menni, és csak néztem, ahogy besétál. Eltűnt, de még mindig nem indultam meg a férfi részleg felé. Halkan, szinte mozdulatok nélkül toporzékolni kezdtem jobb sarkammal.
-Nah, meg a jó édes életbe, hogy magamon kísérletezem…
Körülnéztem, és senkit sem láttam. Lenyitottam a menümet, és gyors állítgatásokba kezdtem. Úgy pörgött a kezem, mintha egy ügyességi játékot játszottam volna. Minimális átgondolással nyitottam meg, választottam ki, vagy ugrottam a következőre.
Yuki, 175cm, nem túl bő mellszélesség, vörös szem, ezüstös haj jó hátközépig érő, bőrszín porcelán fehér, öltözék: fekete-fehér rózsaszín virágmintás yukata piros obival.
Még egy alapos körülnézés, hogy ne lásson senki, majd már aktiváltam is a vadi új szerepet. Nem állítottam messze a valódi magasságomtól, így ügyetlennek se kellene lennem, ráadásul mellbőség sem volt nagy, így az sem zavart be a koordinálásba. Ezt az érzést még mindig nem szoktam meg, pedig nem egyszer használtam már hasonlót. Egy fejrázással eltüntetem a zavartságom, majd megyek Shu után. Belépve én is egy törülközőt terítek magamra, bár nem a legszélesebb, így fent sem lent sem takar túl hosszan, bár az elégségest megüti.
-Helló
Szólalok meg felé aprót hajolva, majd nem messze tőle leülök. Kíváncsian, de nem túl feltűnően nézem meg magamnak. Remélem nincs túlságosan elszontyolodva. Nem szabad szem elől vesztenem a célomat. Nem azért jöttem, hogy beismerjem ki vagyok, hanem, hogy saját szememmel bizonyosodjak meg arról, hogyan viseli, és persze, hogy biztosítsam ne szomorodjon el. Nem azt akartam, hogy rosszul érezze magát, az messze volt a céltol, sőt ellenkező irányban.

by **Shukaku** Szer. Márc. 11 2015, 18:12

Már éppen ellazult volna egy kicsit, és már kezdte azt is kitapasztalni, hogy ha a száján keresztül veszi a levegőt, akkor nem égeti széjjel a forróság az orrnyálkahártyáját. Azon gondolkodott, hogy hogyan is kezdjen bele Timidussal az ilyen dolgok megtárgyalásába. Rengeteg mindent meg kellett beszélni, ami Justinnal ugye fel sem merült, hiszen nemhogy idáig nem jutottak, de igazából még a lakásába sem engedte be… vagy várjunk, akkor még nem volt lakása… de a szobájába biztosan nem engedte be. Hogyan tudott Arata ilyen rövid idő alatt ennyire a közelébe férkőzni? Kayaba Akihiko tényleg ennyire foglalkozik vele, tényleg ennyire figyeli, hogy képes egy olyan pasit játszani, aki minden tekintetben megfelelő számára, de mégsem bukik le? Vajon lebukott egyáltalán? A levél utáni közvetlen jelenlétet, azt, hogy ilyen hirtelen kezdeményezni kezdett, az, hogy ott volt amikor kellett… biztosan lebukás ez? De akkor hogyan ismerheti ennyire, ha ő nem Kayaba? Talán kémkedett utána is, ahogyan mesélt is ezekről? De miért? Ő egyáltalán nem egy fontos valaki. Talán Timidus után kémkedett? Ez sem lehetséges, hiszen Vezérrel megbeszélték a taktikájukat. Érthetetlen volt. Felfoghatatlan. Na és most hogyan kezdjen bele abba, hogy lehet, hogy Arata is oda fog költözni hozzájuk, és át kell rendezni a heti beosztást úgy, hogy mindhármuknak jó legyen, vagy legalább is a fiú igényeit is szemügyre kell venni. Mit fog ehhez szólni Timidus? Nos, ezt nem igazán tudhattuk meg, hiszen éppen akkor érkezett a következő vendég. A sárkány biccentett egyet, Shu pedig egy halk, napszaknak megfelelő köszönéssel reagált. Arata láthatta, hogy egyáltalán nem szomorú. Zavart, és most már még zavartabb lett, és azonnal el is fordította a tekintetét, hogy ne tűnjön úgy, hogy bámészkodik, és nem a saját dolgával foglalkozik. De csak nem ülhetett ilyen kínos csöndben, szóval suttogva elkezdte a csevejt a sárkánnyal.
-Szerinted… most haragszik rám?
-Nem tudom. Miből gondolod, hogy haragszik?
-Hát… hát, hogy most külön vagyunk… hogy most pihenni akar… nélkülem…
Timidus csak egy halk csipogással válaszolt, majd a lány ölébe hajtotta a fejét, aki simogatni kezdte.
-Tudod… igazán elmondhatná, hogy ő mit szeretne. Azt… azt kiszedtem belőle, hogy mit akar velem… de azt nem, hogy mit akar tőlem. Talán beszélhetnél vele te…
-Már beszéltem.
-És… és mit tudtál meg?
-Állítása szerint kedvel, és együtt kíván működni velem.
Shu hátradőlt, nekitámaszkodva a támlának, és sóhajtott egyet. Ezzel sem jutott közelebb semmihez, és jobban nem akart belemerülni egy ismeretlen jelenlétében.

by **Benedict Arata** Csüt. Márc. 12 2015, 02:20

||Shu||

Hál’ iste… jesszus milyen szöveg ez, szóval mázlira nem szomorú, aminek felettébb örültem. A kérdés már csak az volt, hogy mégis hogy sikerült hozzá ilyen közel jutnom, ha ismeretlenekhez még köszönni is bátortalan? Talán komolyabb szerepem volt pár dologban, mint sejtem. Ennyire… lekezelték volna? Ugyan hallottam már a sárkányáról, meg tapasztaltam is, de azért annyira nem gázos, hogy ennyire kerüljék. Főleg, ha valaki tudja, hogy kezelje, hisz a pet MI-jét, még ha nem minden esetben könnyű akkor sem lehetetlen legalább nagy vonalakban kiismerni. Nem, mintha hallgatózni akartam volna… Najó ekkorát nem hazudunk, mert a plafon a nyakamba szakad. Naná, hogy hallani akartam minden szavát, azt is, amit nem mond ki. Azonban sorra jöttek fel a kérdések. Azt gondolja, hogy megharagudtam? Jó-jó, igaz, hogy most külön váltam tőle… elméletileg… Hm… azt hiszem már említette, hogy mit kellene csinálnia, de… Amit szeretne, ami nem kényelmetlen neki, persze, oké, hogy izé, de nah. … Ez a Timidus… bakker tényleg messze áll az emberi kapcsolatoktól. Az utolsó kérdés ami feljön, hogy most akkor hogyan tovább? Természetesen ez egy igazi nagy falat, de azt hiszem nem megoldhatatlan. Egy apró közelítés, nem túl tolakodó, de határozott. A-a~z indok? Nos, valami ami megnyerő, és hasznos is most. Á~…á…Á~h! Egy-két buktatót kivéve, azt hiszem megvan…
Lassan közelebb kerülök hozzá egy-egy kisebb csusszanással. Halk nem túl magabiztos hangon szólalok meg.
-A-ano~. Bocsika, de megcsípte a fülecskémet egy-két szavacska. A haragsziknál… szóval izécske, akivel kint voltál az a barátod? Öhm, szóval nem, mintha nigyi-nagyon rám tartozna, de talán, szóval izé, ha tudok segítek…
Pislogok párat, közben egyszer férre kapom a tekintetemet, de azért lassan visszafordítom reménykedve, hogy elfogadja a „felé nyújtott” segítő kezet. Ezzel talán kicsit többet megtudok róla, arról, hogy mit gondol, és még talán segíthetem azzal, hogy rávezetem arra, amit tudni szeretne.

by **Shukaku** Csüt. Márc. 12 2015, 06:56

Hogy hogyan? Nos kezdjük ott, hogy felöltözve. Tuhában azért csak könnyebben teremt az ember társas kapcsolatokat, mint ruha nélkül… legalább is ami a kezdeményezést, az első lépéseket illeti. És ami talán a legfontosabb, hogy Arata sohasem volt ismeretlen. Ő maga Kayaba Akihiko, akinek már annyi mindent köszönhetett, és akiről Junnak hála egyébként is álmodozott. Mondhatni Arata jókor volt jó helyen. Az, hogy közben pedig Shu már azon is elgondolkodott, hogy mi van ha mégsem… nos ebben az esetben pedig ha nem Ő az, akkor is hasonló lehet, és ha valóban szereti, akkor a közelében akar lenni. Talán lehangoló kissé, de Arata nem azért volt különleges, mert ő Arata volt, de még csak nem is azért, mert Kayaba. Azért volt különleges, mert reményt jelentett, és ebbe a reménybe Shu kapaszkodni akart. Még a céhtagok sem, és a céhvezérek sem kezelték úgy, olyan egyenrangúként, mint ő, ráadásul a varázsszót is ismerte, amivel Shut felnőttnek állította be. Tulajdonképpen ő jelentette az elért eredményeket a világban, ami a testi fejlődésben egyáltalán nem látszott, de a kis idomár tudta, hogy ő bizony már felnőtt. Utána pedig már a félelem és bűvölet vezette a lányt. Nem tudom, hogy melyik is volt az erősebb, mert váltogatták egymást. Félelem attól, hogy ha elront, vagy nem tesz meg valamit, akkor elveszíti a fiút, és persze a bűvölet és a vágy, hogy igenis meg akarja tapasztalni ezeket az érzéseket. Ő hiába menne lassabban, meg kell értenie, hogy Arata tempója más, és ő igazodni szeretne hozzá, hogy örüljön, hogy kielégítse a vágyait, hogy ne veszítse el. És mivel ő az egyetlen, így ő a tökéletes. Az ideál. Talán nem egészséges az ilyen szintű ragaszkodás és rajongás, de Shu ebből csak annyit érzett, hogy ő szerelmes. A többit már nem tudta és nem akarta megfejteni. Mindketten látták, hogy a lányka közelebb húzódik, így Shu már a kérdés feltevése előtt kérdő tekintettel figyelte. Valamit akar. Azok a szavak… ilyen szavak nem is léteznek…
-Hogy…
~Igen! Nem tartozik rád, törődj a saját dolgoddal! Arata az enyém, és majd én megoldom! Nem kell senki segítsége! Meg tudom oldani egyedül is!~
Durcás kis gondolat futott át a fején, amit azonban azonnal felváltott egyetlen szó ismételgetése.
~A barátom.~
-Igen. De csak… nem régóta… és… segíteni?
Zavartan lesütötte a tekintetét, de azért Arata láthatta a várakozó és hálás pillantást.

by **Benedict Arata** Hétf. Márc. 16 2015, 18:34

||Shu||

Kérdő tekintettel találkoztam közeledés közben, majd egy nem túl bíztató fogadtatás ahogy belekezdtem. Talán nem volt a legmegfontoltabb kezdés, és egyáltalán nem voltam biztos abban, amit csinálok. Kicsit fészkelődöm, ahogy kellemetlenül kezdem érezni magam. Talán túlságosan is beleélem magam a jelenlegi szerepbe, de most vagy így, vagy felületes lesz az alakítás, mert Shura irányuló gondolataim, cikázó kalkulációk, hogy mit gondolhat, mit kellene mondanom, mire lehet kíváncsi, mivel nem üldözöm el magam mellől, vagy mivel nem idegenítem el Aratától, ha sikerül elnyernem az érdeklődését… Aztán megkaptam a választ. Igen, elismerte, hogy együtt van vele, és visszakérdezett a segítség részre. Ugyan zavarban volt, de látszott rajta, hogy tudni akarja. Egyszerűen annyira aranyos, és ahogy elkap a lelkesedés a mellkasom elé kapom a kezeimet, s egyik kézfejemre a másikat teszem. Csillogó szemekhez hatalmas mosoly is társul, majd a próbálkozás magam türtőztetésére, nehogy kirobbanjon belőlem a „jaj de cuki!”, és magamhoz ölelgessem picit sikeresnek bizonyul.
-Ano~ano, bizti-biztos hogy nem mérges rád, egyáltalán nem tűnicskélt úgy. Sziri-szerintem csak időt akart hagyni neked, hogy rendezkécskeshessed a dilgi-dolgokat magadban, már ha tényleg nem vagytok olyan régecskén együtt, szóval, akkor szerintem erről lehet szócska.
Látszik rajtam, ahogy majd kicsattanok az örömtől, hogy ilyesmiről fecseghetek. Aztán kuncogok egyet, s egy kicsit közelebb húzódok hozzá. Ugyan csak ketten vagyunk itt (meg egy pet), de az ilyesmihez már jár a rituálé szerű suttogás.
-Szó~val, ha egy pici-micit mesélsz arról, hogy meddig jiti-jutottatok, meg mit szoktatok… tudocskálod…, akkor szívecskésen adok pár tippecskét-tanácsoskát, hogy mivel is vehetecskéled ki a magad részecskéjét a buliból. Ne csak az övécskéjé legyen az összes szórakozás.
Kacsintok rá a végén, hisz csajok között mi másról lehetne pletykálni, meg tervet szőni, ha nem a barátja „megmerényléséről”.

by **Shukaku** Hétf. Márc. 16 2015, 18:57

Ez a hölgyemény vajon melyik világból zuhant ide? Volt az intézetben is pár érthetetlenül kattant lány, akik állandóan nagyon cukiskodni akartak, és ezért úgy beszéltek, mint a háromévesek, azaz elsősorban önmagukat a saját nevükön hívták a személyes névmások helyett, meg az egész lényük olyan túlságosan csöpögősen volt aranyos, hogy olyan még a legrosszabb animében sem látni. Több lehetőség is felmerült. Vagy ez a lány nem is egy lány, hanem Arata sokadik reinkarnációja, aki így akar segíteni… de mivel pont a fiú mondta, hogy menjenek külön, ezért biztosan nem jött volna így utána. Meg amúgy sem hazudna neki most már. Vagy… hazugság ez egyáltalán, vagy csak egy kis segítő füllentés? Lehet, hogy Arata csak egy lány képében meri elmesélni Shunak a vágyait? Húú… a férfiak rettentően bonyolultak. Mindenesetre ezt gyorsan elvetette, hiszen ha így van, az nem jelent semmit, és igazából még hízelgő is, hogy ennyire követni szeretné mindenhova. A másik lehetőség, hogy ez a lány is annyira gyereknek gondolja őt, hogy azt hiszi, hogy így kell vele beszélni… de ha ez így van, akkor miért akar neki ilyen tanácsokat osztogatni, Vagy… esetleg ő maga kattant, de akkor nem biztos, hogy tőle kéne tanácsokat elfogadni. Na jó, nem csak a férfiak bonyolultak, hanem az őrültek is.
-Hát… elég nehéz rendezni a dolgokat, mert még sohasem volt barátom. Mármint… hogy így komolyabb. És… és Arata meg már igazi férfi, szóval…
Nyelt egyet. Ki ez a lány? Létezik egyáltalán ilyen ember? Egy szauna kellős közepén ennyire belevájja magát az ő személyes intim dolgaikba? De… hát akkor kapja meg, és kezdjen vele amit akar.
-Szóval… ő már biztosan olyan dolgokat szeretne csinálni, de én meg egyáltalán nem tudom, hogy hogyan kell. És… és már aludtunk együtt… tényleg csak aludtunk… vagyis… én aludtam…
Itt villan egy elvőrősülő, kissé riadt és kérdő pillantás Timidus felé.
-Ő is aludt.
-Szóval… azután voltunk a fürdőben… és… és csókolóztunk… úgy… úgy igaziul… nyelveset. De… de nem tudom, hogy én most még szeretném-e tovább. Szeretnék előtte… hát… megkérdezni valakit… hogy mit is csináljak… nem szeretném, ha csak ő… és…
Kis szemlesütés, még jobban elpirulás, amennyiben ez lehetséges… bár a hőségtől úgy sem látszik.
-Szóval… nem akarom, hogy lássa, hogy mennyire ügyetlen vagyok, és mennyire nem tudok semmit… meg… meg… milyen érzés az egyáltalán? Még... még nem szeretném azt, de azért tudni szeretném... meg... ő biztosan szeretné, és ha ő szeretné majd, akkor én is szeretném... de biztosan türelmes lesz... És… és ugye nem fáj? Kimiko azt mondta, hogy elsőnek fáj… de itt ugye az sem fáj?

by **Benedict Arata** Hétf. Márc. 16 2015, 23:29

||Shu||

Kicsit, mintha zavarta volna valami, ám nem tette szóvá. Ellenben… Nos, igencsak jó kis ízelítőt kapok. Meglepően egyenes, és nyitott, ahogyan beszámol az ilyesmikről. Ugyan szokásához híven kicsit bátortalanul részletekben, de mindent elmesél. A sárkány válaszán kuncogot egyet, lazán beköpné a srácot. A kis gonoszka, bár biztos nem szándékosan, hisz ezek csak MI-ik. A fürdőzéses résznél megnyalom az ajkam, és be is harapom egy picikét. A végén megint kuncogok egy kicsit, majd előre biggyesztem az ajkaimat, s egy rövid hümmögés közepette odaemelem a mutatóujjam. Kicsit oldalra fordítom a fejemet, majd kedvesen rámosolygok.
-Igazácskán kalandos lehet most akkor az életecskéd. De szerintem kicsit túl komplikácskálod a dolgocskákat, bár az ilyesmi megesik. Szerintecském nyugodtan csinálj vele, amit szeretnél, hisz a tiéd a srácocska. Meg aztán nagyon sokacska dolgocskát nem ronthatsz ám el. Bizonyácskára tisztában van vele, hogy nem vagy profi szeretőcske ám, és gondolom nem is ezért szeretett beléd. Ez viszont igazácskán szépecske, mert így nem csak azt akarja tőled. Hm~ Hogy ténylegecskén mit is kezdj vele, nos, az valóban rajtad álldogál, ahogy érzed, visszacsókolgathatsz, simogathatod, játszadozhatsz vele, a nyakacskáján mellkasán, kezecskéiddel a hátán is, de neked kell kitapasztalgálnod, hogy mit szeretnél, és mire hogyacskán reagál. Aztán, ott van a többi… Néha hagyni kell levegőcskéhöz jutni, vagy engedni, hogy azt csináljon amit szeretne, persze nem szibi-szabad rábíznod mindent, igen is igényeld, amit csak szeretnél, és nem kell mindenecskét engedni, nemet is tudni kell mondikálni. Ami miatt pedig nigyi-nagyon aggódsz… Nos, arról a legfontosabbacska, amit tudnod kell, hogy előtte kitérhetsz, de ha már valamennyire belemész, benne vagytok a dologban, ott már nem hátrálhatsz ki, csak, ha nigyi-nagyon muszájocska. Ha úgy érzed, hogy többé nem lennél önmagacskád, akkor visszalépecskélhetsz, sőt akkor mindenképp meg kell tenned, bármilyen kellemetlen is. Viszont fel kellecske ám rá készülnöd, ha váratlanul is csöppentek abba a szituációcskába. Az elején furcsa lesz nigyi-nagyon ám, talán ijesztő is elsőcskének, de utána… leírhatatlan. Ott is azt tudom tanácskálni, hogy élvezd ki, nem kell aggódnod, úgy is vinni fog magácskával a hév. Persze ha csak ízelítőt szeretnél belőle, mert azt mondogáltad, hogy még nem szeretnél odáig mendegélni, akkor azt is lehet ám. Sőt. ha szeretnéd, tudok egy kis ízelítőcskét is adni abból, hogy mit is várhatsz tőle. Bár nem annyira mámorítócska, ez is el tud repíteni az élvezetekben, és akár őt is lenyűgözhetecskéled vele, hogy te bizácska nagyon is kellemesecske pillanatokban tudod majd részesíteni.
Kacsintok rá pajkosan. Mosolyom csak megkoronázza a sokat sejtető arckifejezésem, amire alaposan belekúszott a pír, láthatóan nem csak a hőtől. Persze, ha bármi más kérdése lenne, akkor szívesen válaszolok rá, akár a kis ízelítő közben is. Amennyiben kifelé indulna, akkor megjegyzem neki, hogy mielőtt kimegy a pasijához jobb lenne, ha megemésztené magában a dolgokat, mert biztos feltűnne neki valami.

by **Shukaku** Kedd Márc. 17 2015, 06:48

Na szuper. Két év alatt Justinon kívül egy pillantást nem vetett rá senki, most meg megkörnyékezte őt Arata is, és ez a lány is. Elképesztő. Tényleg felnőtt volna, és ez ennyire látszik? Vagy csak a hely teszi? De Aratával nem a szaunában ismerkedett meg. Akkor… ott biztosan az bűvölte el, hogy már egy érett nő, és saját boltot vezet, tehát egzisztenciával is rendelkezik, és a szintje is nagy… vagy… fogalma sem volt, de ez így írtó sok egyszerre. Megint. Való igaz, tényleg kalandos az élete mostanában. Húúú ez a szöveg. Ha ő is ilyen plázacica lenne, akkor vajon Arata kedvelné? Nem… a fiúnak nem lehet ilyen ízlése. Nem mintha nem mondana el sokat az ízléséről, hogy vele van… de ilyet biztosan nem. És a külső amúgy sem minden. Arata végre meglátta Shuban a felnőtt nőt, és őt szereti, és ha ez így van, akkor meg kell ezt neki mutatnia. Márpedig csak úgy tudja megmutatni, hogy most ezt ilyen nyíltan végigmondta, és most itt marad, végighallgatja a lány szavait, megpróbálja értelmezni… a szavakat is meg a mondanivalót is… és utána felhasználja a megszerzett tudást.
~Túlkomplikálom. Biztosan… de… de hogyan csináljak vele azt, amit szeretnék, amikor nem tudom, hogy mit szeretnék? Oké, simagatni tudom, meg csókolgatni is… annak biztosan örülne… ha a hátát. Vagy… vagy a kezét végig… nem, azt a férfiak szokták a nőknek… miért nem segít senki?! T.T~
Éljen a popkultúra. Vagyis éljenek azok a filmek, amiket Shu tizenkét-tizenhárom éves koráig nézegetett az ilyesmiről, ami nem sok, és ahol mindig a férfi kezdeményezett, és csinált nagyjából mindent amikor udvarolt, a nő pedig maximum elpirult, eltakarta magát a legyezőjével, és szerelembe esett. Hát ez már megvolt… és mi jön most?
~I… igen… nem azt akarja tőlem… én is tudom… most még… de mi lesz, ha majd igen?~
Már tényleg ott tartott, hogy a szavába vág, amikor azt mondta, hogy az, hogy tényleg mit kezdjen vele, az rajta áll. Ha még ő sem érti meg, hogy pont ebben kér segítséget… de szerencsére elkezdte ecsetelni, és végre konkrétumokat is kapott.
~Akkor… akkor tényleg nem rontottam el semmit. Ez is megvolt, és ez is… játszadozhatok vele… és akkor lehet a kezén is… majd… majd akkor végigsimítom mindenütt, és tényleg kitapasztalom, hogy hogyan reagál… vagyis… majdnem mindenütt…~
Újabb forrósághullám, aminek hatására megigazgatta magán a törölközőt, fent is, lent is…
~Aztán ott van a többi…~
Itt nagyot nyelt, és kicsit közelebb vonta magát Timidushoz…
-Hogy… hogy nem lennék önmagam? De hát… de hát biztos nem lenne utána semmi ugyanolyan… az… az nagyon fontos…
~Furcsa… ijesztő… leírhatatlan… mint az az egy pillanat… csak hosszabb… ugye hosszabb? Kimiko azt mondta, hogy a lányoknak sokkal hosszabb… és… és ízelítőt… igen… ezt fogom mondani…~
Ezután viszont csak értetlenül pislogott. Fogalma sem volt, hogy most felháborodjon és dühösen kivágtasson a szaunából, vagy… ízelítőt? Talán… talán megint csak félreérti, és megsértené vele a lányt. Biztosan nem úgy gondolta. Így hát egy kis magabiztos visszakérdezés volt a kulcs… persze halkan és csak úgy mellékesen.
-Ízelítőt…?

by **Benedict Arata** Kedd Márc. 17 2015, 20:57

||Shu||

Szerencsére sikerült úgy forgatni a szavakat, hogy ne kérdezzen vissza, akasszon meg. Öröm volt bevezetni őt egy-két dologba úgy, hogy nem spoilereztem le túl nagy dolgokat. Hiába tettem volna, mert mindenkinél más, főleg ha két egyént kívülről nézve beszél valaki, akkor csak pár saját tapasztalat, s nem több, egyáltalán nem biztos, hogy az aki készül rá élvezné azt, amit ő, vagy a másik egyénnek be-e jönne a dolog. A kérdés ami végül jött, nos valóban várható volt, de ezt nem tudom elmagyarázni neki, csak felhívhatom rá a figyelmét, hogy ha ilyesmi történne talán eszébe jut, és helyesen cselekszik. Kedvesen megsimogatom a fejét, mert hát annyira aranyos, hogy nem tudom megállni. Aztán előre tekintve meglátom az órát, hogy már jó ideje bent időzünk, ő is meglehetősen vörös, talán még sem kellene és… Az újabb kérdés visszhangot ver a fejemben. Jesszus, túlságosan beleéltem magam ebbe a szerepbe… A legjobb lesz, ha most megpattanok, mielőtt a végén valami rosszul sül el.
-Ah… Bocsika, hamarosan találkozóm van, remélem még találkozunk!
Pattanok fel, s sietek el a kijárathoz, még hátrafordulok, és halkan „Sok szerencsét” kívánok egy kacsintás közben. Ennek köszönhetően nem figyelek a lábam elé, s az előtérbe érve egy hangosabb, de rövid „Kya” felsikkantással elvágódom. Nem sokkal később azonban már hallani, ahogy kimegyek a közös előtérbe. Itt megbizonyosodva, hogy senki sem figyel, visszatérek a saját alakomba, s belépek a férfi szaunába. Körbe se nézek, hogy van-e valaki bent, csak a ruhát váltom le egy törülközőre, majd gyors helyet foglalok a választófal melletti sarokban. Nagyot fújva gondolom át, hogy mit is csináltam odaát. Nem egyszerű feladat, hisz, ha az ember ennyire beleéli magát a szerepjátékba, hogy azonosul a karakterrel, akkor van, hogy ösztönösen, vagy reflexszerűen csinál-mond dolgokat, amikre elég nehéz visszaemlékezni. Egy hatalmas facepalm közepette majdhogynem sírva röhögök, ahogy felelevenítem a sorokat, melyek nem is olyan rég hagyták el a számat. Nem csodálnám, ha Shu meg se próbálná említeni a dolgot, ez még engem is enyhe sokkos állapotba taszított volna. Elmorzsolva a kínomban nevetésből származó könnyeket hátradőlök, s várom, hogy Shu jelezzen mikor szándékozik kint találkozni. Remélem, azért még van egy csöppnyi időm, hogy természetesen viselkedhessek.

by Ajánlott tartalom