[Küldetés] A medve és a szűz

Olybá tűnt, hogy minden rendben lesz. A sárga indikátoros Ryuu úrfi elviszi a kisebb medvét a királyhoz, míg én a nagyobb medvével elindulok a bestia megkeresésére.
De valaminek mindig történnie kell.
Ezt szinte már írásba foglalhatnák az alapvető törvények közé.  "Ha minden úgy alakul,  ahogyan szeretnéd, készülj arra, hogy valami történni fog." Bezzeg a tárgyakra már létezik egy ilyen törvény.  Ami elromolhat, az el is romlik. És most bizony a mi helyzetünk is "elromlott". Hogy miből jutottam erre a következtetésre? Erre nagyon egyszerű választ adnom.
Ott álltunk egy helyben.
Pedig már mindent elrendeztünk, a csapatokat is feloaztottuk. De a medvéknel hirtelen megbeszélnivalójuk támadt. Ez pedig azt jelentette, hogy valami gond akadt. Hiszen normális körülmények között meg lehetne beszélni az úton. Ha itt kell várakoznunk, akkor valami nincs rendben.  De mi lehet az? Tán az indikátorom karmazsinvöröse? Nem hinném. A medvekomának fekete indikátora van, így ez nem sokat ér. Akkir a kölyökkel lehet gond? Talán. Igaz, én sem bízom meg benne, de azt tudom, hogy helyén az esze és nem fog őrültséget csinálni. Legalábbis remélem.
Vagy más kivetnivalójuk akadt? Nem tudom mi járhat egy NPC agyában.
Viszont úgy tűnt,  hogy végre történik valami, mert a nagyobb medve elkezdett kanákat és kanjikat rajzolgatni a földbe. Tehát arra jutottak, hogy nem válnak el. Akkor most hogyan legyen? Kettő medvét elvinni a fenevadhoz és veszélyeztetni a kisebb medvét, talán nem egy okos gondolat. De a városba sem vihetjük be. Amiről úgy látszik, hogy Sárkány-san nem tud. Akkor magyarázzunk.
- Ryuu úrfi, nem hinném,  hogy be tudod vinni az NPC területre. Szerintem az már a Védett Terület része, ahova a mobok nem juthatnak be... De ehhez feltételeznünk kell, hogy a rendszer mobnak érzékeli... Hm... Egy próbát megér. - vallom be végül. Azonban ha nem sikerülne az akció... Akkor vagy kettéválunk, vagy pedig veszélyeztetjük a macit. Vagy pedig a medvék nem tartanak velünk a fenevadhoz. De ha nem engedik át, akkor hogyan visszük haza a bocsot? Hiszen nem akar tőle elválni. Ez bizony nehéz lesz. És Ryutoshi úrfi is eltűnt valahová. Előbb Kincaid úr, most ő. Ki lesz a következő?  Talán én? Vagy Ryuu úrfi? Vagy itt vége az ördögi körnek?
Áh! Túl sok dolgon töprengek egyszerre! Előbb derítsük ki, hogy bejutunk-e a Védett Zónába, aztán ráérek ezeken gondolkodni.

/elnézést a késésért.../

Mentünk volna. Erre a kicsi bocs elkezdett beszélni a nagyobbhoz – ha a brummogást beszédnek számítjuk.  És a kisbocs végül megszólalt, de a mi nyelvünkön. Ez… kicsit meglepett. Ha egészen eddig tudott beszélni a nyelvünkön, akkor mégis miért nem szólalt meg? Ezt meg fogom tőle kérdezni, de előtte a problémával kell foglalkozni, amit felvetett.
Azzal, hogy a nagy macit meg kell szelídíteni.
Már hallottam történeteket arról, hogy valaki megszelídített egy vad mobot, és a háziállata lett. De… Ez működik fekete indikátoros mobokkal is? Hiszen, ha nagyobb szintű a mob, akkor nehezebb elfogni is, legalábbis, a logika ezt diktálná. Ez pedig egy logikus játék, tehát így kell lennie. Ez nem jelent persze semmit, csak azt, hogy sokkal kisebb százalék esélyünk van arra, hogy sikerül. De vajon mennyire kicsi?
És egyáltalán hogyan csináljuk? Ha jól emlékszem, akkor én olyan esetről hallottam, amikor étellel sikerült a szelídítés. És milyen étellel csináljuk? Méz? Esetleg valamilyen málna, vagy szeder? Én mindkettőben kiegyeznék.
Vagy nyúljunk vissza egészen a Kishercegig? Aki a rókát szelídítette? … Nem, nem, arra nem lenne időnk. Jobban mondva… lenne, de nekem most semmi kedvem egy többnapos küldetéshez. Eddig egészen jól alakulnak a dolgok, ha a szelídítés könnyen sikerült, akkor mehetünk utána a Fenevad után, és már végeztünk is.
Ekkor a nagyobb medve mutogatni, és brummogni kezd a másik medvéhez. Ezt most nem értem, de akkor inkább rendezzék le ők, maguk között.
- Nos, Ryuu úrfi – szólok az egyetlen társamhoz, aki megmaradt a küldetésből. – Tudod, hogyan kell szelídíteni? – kérdezem meg a fiútól, hátha tud valamilyen módszert.
- Na és Bocs úrfi, - fordulok a medvéhez – miért csak most szólaltál meg a nyelvünkön? Eddig miért nem? Sokkal könnyebb lett volna minden. Nos? –kérdezem meg végül a medvétől. Ez az egész egy kicsit furcsa…

- Oh, elnézést a hirtelen megvádolásért, Bocs úrfi. – hajolok a medve felé. Hát persze, a királykisasszony. Várható, hogy jól kioktatja a petjét, hogy az fel legyen készülve a különböző helyzetekre és szituációkra. Eléggé talpraesettnek tűnik ez a királylány. Vajon hogy néz ki? Hm… Lobogó dús, szőke haj, karcsú termet, nádszál vékony és olyan 160 centi magas lehet. Vagy pedig tévedek, és egyáltalán nem találtam el. De álmodozni szabad…
És álmodozás közben lehet várakozni is. Hogy mire? Arra, hogy történjen valami. Most én igazából csak mellékszereplője vagyok ennek a fejezetnek. Most csak sodródnom kell a többiekkel, és semmi fontosabbat nem kell tennem.
Ezt pedig az is alátámasztja, hogy a bizonyos „Fenevad” is a fiúhoz intézte a szavait. Nekem pedig semmi dolgom! Persze, jó lenne a dicsőség mámorában fürödni, de… Már talán öreg vagyok ehhez. Most a fiatalabb nemzedéken a sor, hogy megmutassák, hogy mit is tudnak… És ezt egy játékon belül kell megtenniük…
Nekem amúgy is csak egy valamire kell koncentrálnom: a bosszúra. Ha megtalálom az elkövetőt, akkor nem ússza meg szárazon! De addig fejlődnöm is kell, és azt csak küldetésekkel tudom megtenni.
És ez is egy küldetés lenne, aminek résztvevője vagyok. És… ha nem akarok lemaradni, akkor jobb lesz, ha odaállok a kis Bocs mellé, aki valamiért az előbb integet… Ez most mindegy is. Viszont őt kell elszállítani, így nem lenne jó, ha idő előtt nyoma veszne, míg Ryuu úrfi és Medve úr megbeszéli a petté alakítás módszerét. Kár hogy ezt a petes dolgot nem lehet megoldani egyszerűbben. Mondjuk egy menüponttal. Vagy mégis?
- Bocs úrfi, - szólok az mellettem álló medvéhez – téged hogyan szelídített meg a királykisasszony? – teszem fel a kérdést. Még nem igazán ismerem ezeket a módszereket… És így talán egy újat is tanulhatok.