[Küldetés] A medve és a szűz

A fiú válaszára kissé felhúzom a szemöldököm. Nem éppen úgy tűnt, mint aki nagyon az a típus, aki rendesen befejez dolgokat, bár lehet tévedtem első megítélésre, viszont a helyzeten nem változtat. Egyik csapatnak fel kell oszolnia, vagy segítenie a másikat, különben nem lesz jó vége. Tantalosz is a fiú felvetését erősítette meg. Társamra pillantok, és megcsóválom ma fejemet.
- Egy a feladat, más a vég. Hacsak nem szerzünk még egy bocsot a küldetés egyik részét elbuktuk, ugyanis ha egyikünk, azaz vagy mi, vagy az úrfi – mutatok a narancsindikátorosra – visszaviszi a feladónak, a másik fél nem tudja teljesíteni a küldetést, ugyanis a medvét a másik fél leszállította. Nem tudom mennyire érthető ez úrfi.
Bár jobban örültem volna, ha a betolakodót eltávolítjuk köreinkből, inkább csak gyanakodva, méregetve követem őt, és a 2 medvét, illetve természetesen Tantalosz úrfit. Egy kis idő után azonban ahelyett, hogy továbbhaladtunk volna a medvék megtorpantak, és inkább visszafordultak arról amerről jöttünk. Tantaloszék eközben megpróbálták eltántorítani a fekete medvét a céljától. Némán hallgattam egy ideig, mielőtt én is felszólalnk.
- Ez nem teljesen igaz. Nem 100%-os az esélye a támadásnak, azonban amint a városba érünk az utunk ígyis-úgyis kettéválik. – ha Tanatalosz, vagy valaki rákérdez, hozzáteszem, ha nem, akkor nem folytatom – Ne feledkezzenek el a védett területek előnyéről. A városok területére nem léphetnek be mobok, csakis kizárólag petek, meg Játékosok, illetve természetesen az NJK-k. Namár most úgy vélem eme medve. – intek most a feketeindikátoros felé – Nem tartozik személyes véleményem szerint egyik említett kategóriába se, ugyanis fekete indikátor csak vad moboknak van. Bármennyire is tűnik szelídnek a drága barátunk, a város attól még nem fogja beengedni. Bár kitudja, azonban az eddigi tapasztalataim alapján én mégis így gondolom.
Végül is nekem nem gond a kis sétálás, csak gondoltam megemlítem a társaságnak, nehogy a végén még ebből legyenek majd a gondok, hogy senki nem szólt erről a medvének. Már ha bejuttatjuk a bocsot a mezőn belülre, a nagy medvével már nem lenne gondunk. Azonban ha lehet, nem fogok ilyen aljas módszerhez folyamodni, bár ha veszélyezteti a küldetést valamelyik bocs, akkor sajnos muszáj lesz, azonban mindaddig nem szeretnék bajt keverni, míg nem szükséges. Ahogy haladunk visszafelé amerről jöttünk egyre inkább kerültünk kifelé az erdősségből, ami veszélyeztette az út biztonságát. Hiába állítottam, hogy nem 100%-os a támadás esélye, sajnos elég magasak a találkozási arányok más játékosokkal tekintve, hogy ez az 1. szint, az az emelet, ahol a legtöbben fordulnak meg. Mióta elindultunk nem szereltem le a felszereléseimet, a pörölyöm a jobb kezemben, míg a pajzsomat a bal karommal tartom. A halk zörgés, mely lépteimkor megzördülő páncélzatom kelt, kissé zavaró lesz egy idő után, mely kissé gátolja a hallásomat. Hallgatózás, vagy bármiféle más jártasság nélkül elég problémás. Mindenesetre amint elérjük a falat a medve megtorpantja a sort, illetve a narancs indikátoros, máris át akarja venni a menet fölött az irányítást. Nincs az ínyemre, de sajnos nem akartam beleszólni, egyelőre kíváncsi vagyok, merre tartunk, majd ha odaérünk, a helyszínre megtudjuk az igazságot. Mindenesetre intek a fiúnak, hogy haladjunk tovább arra, amerre ő véli jónak, majd a Medve felé fordulok.
- Nincs sok választás.

- Szerintem Ryutoshi úrfinak is ugyanúgy van esze. - osztom meg a véleményem narancs... barátunkkal? Lehet ezt a kölyköt barátnak nevezni? Először majdnem megöl, aztán meg jópofizik. Ezek a mai fiatalok...
No, nem mintha én olyan öreg lennék, de azért egy-kettő generációval felette vagyok. Vegyük úgy, hogy én az internetezők első,  míg ő a harmadik, vagy negyedik generáció tagja.  Emlékszem, amikor kis kölök koromban még kint játszottunk, bújócskáztunk, fogócskáztunk, és kidobóztunk. Aztán rátaláltunk a PlayStation-ök és a PC játékok világára. Milyen jó is volt! Szépen, lassan haladtunk egyre feljebb. Először csak Mario-val, vagy Sonic-kal játszottunk, aztán jött a Rayman, utána a Battlefield, Halo, és még sorolhatnám. A felnőttek bezzeg nem értettek egyet velünk. Mindig azt mondogatták, hogy nekik bizony sokat kellett dolgozniuk. Eljöttek az iskolából, lerakták a táskájukat, és már mentek is kapálni, vetni, vagy éppen aratni,  attólfügg, hogy melyik évszakban voltak. Játéknak pedig csuhéból készült babájuk volt, vagy pedig feltalálták magukat, és úgymond "szerepjátszottak". Játszottak papás-mamást, zenekarost, és ilyeneket. Télen pedig kijártak szánkózni a domboldalba -ami az én gyerekkoromra kicsit lekopott, az autók alatt - vagy éppen hógolyóztak, vagy hóvárat építettek. Erre persze mondhattuk volna, hogy "Az akkor volt, változnak az idők..." De mi még qzt a nevelést kaptuk, hogy tiszteljük az időseket, és ezért nem mertünk visszaszólni.
Az ábrándozásaimból Ryutoshi aggodalma hozott vissza az erdőbe, amit részben sajnáltam. De a kötelesség, az kötelesség.
- Ryutoshi úrfi, nem tudom, hogy mennyire emlékszik, de a báró uraság, csak annyit kért, hogy ezt a fenevadat, aki terrorizálja a falusiakat, öljük meg. Nos, én nem látok fenevadat. Csak nézzen rá erre a medvére! - mutatok beszédem tárgyára. - Maga szerint ez fenevad? Nevetséges. A kismackó pedig egy bizonyos Királykisasszony háziallata. És gondom, ha királykisasszony, akkor nem a báró lánya. Hanem mondjuk annak a bizonyos öregembernek a lánya,  akiről eme fiú beszélt. - intek narancssárga indikátoros ismerősünk felé.  - Szóval, lehet, hogyha egyenesen neki visszük el, akkor is megkapjuk a jutalmat. - végeztem a mondandómmal. Ennél logikusabban nem tudom előadni ezt a tervemet. Pedig ez pofonegyszerű,  nem értem, hogy hogyan nem esett le Ryutoshi úrfinak.
Talán erre mondják azt, hogy más felfogású. Mindegy is. Akármilyen felfogása legyen is, a tervem logikus. Egyedül azzal lehet gond, hogy a becsületünk lesz oda... De amúgy sem vagyunk lovaggá ütve - hivatalosan. Hm-hm... Pedig milyen szépen hangzana! Sir Tantalosz! Na jó,  annyira talán mégsem jó... De azért ennek a névnek is lenne egy ereje, hogy is mondjam... Úgy, mint a Teofil királynak. Hangozzon bármely furcsán ez a név, már magában a király jelző is tiszteletet parancsol. Persze nem tudom, hogy ez az egész dolog hogyan működne a játékosoknál, de a NPC-knél talán beválna.
Mondjuk a tervemben azt is sajnálom, hogy így nem találkozhatunk udvarhölgyekkel... Pedig érdekes lenne, annyi szent! De valamit valamiért.
Sőt, az is meglehet, hogy nem kapunk akkora jutalmat. Vagy pedig ezen a kölyön fog múlni, hogy kapunk-e. Hiszen a király őt kérte meg, és így övé a döntés joga is: Vagy bevallja, hogy segítettünk, vagy pedig azt mondja,hogy eddig észre sem vett minket, és csak úgy verődtünk hozzá a városban.
Tehát az egész küldetésünk egy olyan fiún múlik, aki éppen most ült le sziesztázni egy fekete indikátoros mob mellé.
Mondanom sem kell,  ez így eléggé kétséges kimenetelű küldetés lesz.
De aki nem mer, az sosem nyer.

- Tehát Ryuu úrfi. Örvendek a találkozásnak. - nyújtom felé a kezemet, de félúton meggondolom magam és a karomat oldalamhoz csapva, meghajoltam. Hiába éltem Japánban három évet, hiába beszélem a nyelvet és gyakorlom a kultúrát, még mindig vannak berögzüléseim az azelőtti időkből. Hiába, van ami nem változik soha. És ez érdekes...
- Oh, pardon, milyen udvariatlan vagyok. Tantalosz volnék. - emeltem meg feléje a kalapom. Nem tudom, hogy Japánban ez mennyire szokás, de én kedvelem ezt a fajta köszönést. Van benne valami, ami a huszadik századra emlékeztet. Talán Charlie Chaplin. Hiszen tőle elégszer láthattuk ezeket a mozdulatokat.
Vajon Ryuu úrfi is ismeri? Nem vagyok benne biztos. A mai kölykök már nem repesnek annyira a régi dolgokért. Főleg nem olyanokért, amelyek akár száz évvel ez előtt készültek. Nem hiába, változnak az idők...
Viszont akár tud Chaplinről a fiú,  akár nem, az esze a helyén van.
- Tehát maga a király?  Akkor jól gondoltam, Ryutoshi úrfi! - fordulok a társam felé. Kezd összeállni a kép... Megvan a megbízó és megvan a medve is... De ez csak az egyik része a küldetésünknek. A másik rész szerint végeznünk kéne egy fenevaddal is. De ez Fenevad nélkül nehéz... Itt pedig nincs Fenevad... Igaz?
Ha jobban átgondolom... Nem fésültük át az egész erdőt. Csak addig haladtunk, amíg ezt a két medvét meg nem találtuk. És egyből azt hittük, hogy ez a medve lesz a szörnyeteg. Úgy tűnik az ember nem változik. Mindig előítéletes lesz, bármi legyen is.
Ennek a kölyöknek áldott logikája van. És ahogyan a szavakat csavarintja... Esélyünk sincs, minden neki kedvez. A feladatát is teljesítheti és ehhez még a segítségünk sem kell. Irigylem, amiért ilyen jól megy a sora. És még a bocsot is megnyerte magának... Ez már tényleg hihetetlen.  
Már éppen feladtam volna a reményt a jutalomra, mikor valami rendkívüli történt.  A nagyobb medve újból elkezdett rajzolni a földre. Legalábbis ezt gondoltam.  De a rajzok ismerősek lettek, kanák és kanjik alakját öltötték.
Ez a medve tud írni!
Ez a felfedezés meglepő volt. Ez a mob... fejlődik. Egyre többet tud meg a környezetéből. Ez ijesztő. De vajon mit írhatott?
Mikor megnéztem, megdöbbentem. Tehát a medve ért minket! Érti a nyelvünket! És le is írta, hogy miért. Hm... Tehát játékos volt? Érdekes... Vajon Kayaba Akihiko emlékekkel is el tudja látni az NPC-ket? És ha igen, akkor most is erről van szó? Ha igen, ha nem,  a medve koma azt mondta, hogy segít nekünk.  A segítség pedig mindig jól jön,  jöjjön bárkitől.
- Én segítek neked. Gondolom Ryuu úrfi biztonságban elviszi a bocsot, Ryutoshi úr pedig segít nekünk, nem igaz? - nézek a másik két játékosra. Így lenne logikus. Ryuu úrfi küldetése a bocs megmentéséről szól, míg a miénk a fenevad legyőzéséről. Úgy tűnik,  hogy itt elválnak útjaink...
Vagy mégsem?

Olybá tűnt, hogy minden rendben lesz. A sárga indikátoros Ryuu úrfi elviszi a kisebb medvét a királyhoz, míg én a nagyobb medvével elindulok a bestia megkeresésére.
De valaminek mindig történnie kell.
Ezt szinte már írásba foglalhatnák az alapvető törvények közé.  "Ha minden úgy alakul,  ahogyan szeretnéd, készülj arra, hogy valami történni fog." Bezzeg a tárgyakra már létezik egy ilyen törvény.  Ami elromolhat, az el is romlik. És most bizony a mi helyzetünk is "elromlott". Hogy miből jutottam erre a következtetésre? Erre nagyon egyszerű választ adnom.
Ott álltunk egy helyben.
Pedig már mindent elrendeztünk, a csapatokat is feloaztottuk. De a medvéknel hirtelen megbeszélnivalójuk támadt. Ez pedig azt jelentette, hogy valami gond akadt. Hiszen normális körülmények között meg lehetne beszélni az úton. Ha itt kell várakoznunk, akkor valami nincs rendben.  De mi lehet az? Tán az indikátorom karmazsinvöröse? Nem hinném. A medvekomának fekete indikátora van, így ez nem sokat ér. Akkir a kölyökkel lehet gond? Talán. Igaz, én sem bízom meg benne, de azt tudom, hogy helyén az esze és nem fog őrültséget csinálni. Legalábbis remélem.
Vagy más kivetnivalójuk akadt? Nem tudom mi járhat egy NPC agyában.
Viszont úgy tűnt,  hogy végre történik valami, mert a nagyobb medve elkezdett kanákat és kanjikat rajzolgatni a földbe. Tehát arra jutottak, hogy nem válnak el. Akkor most hogyan legyen? Kettő medvét elvinni a fenevadhoz és veszélyeztetni a kisebb medvét, talán nem egy okos gondolat. De a városba sem vihetjük be. Amiről úgy látszik, hogy Sárkány-san nem tud. Akkor magyarázzunk.
- Ryuu úrfi, nem hinném,  hogy be tudod vinni az NPC területre. Szerintem az már a Védett Terület része, ahova a mobok nem juthatnak be... De ehhez feltételeznünk kell, hogy a rendszer mobnak érzékeli... Hm... Egy próbát megér. - vallom be végül. Azonban ha nem sikerülne az akció... Akkor vagy kettéválunk, vagy pedig veszélyeztetjük a macit. Vagy pedig a medvék nem tartanak velünk a fenevadhoz. De ha nem engedik át, akkor hogyan visszük haza a bocsot? Hiszen nem akar tőle elválni. Ez bizony nehéz lesz. És Ryutoshi úrfi is eltűnt valahová. Előbb Kincaid úr, most ő. Ki lesz a következő?  Talán én? Vagy Ryuu úrfi? Vagy itt vége az ördögi körnek?
Áh! Túl sok dolgon töprengek egyszerre! Előbb derítsük ki, hogy bejutunk-e a Védett Zónába, aztán ráérek ezeken gondolkodni.

/elnézést a késésért.../

Mentünk volna. Erre a kicsi bocs elkezdett beszélni a nagyobbhoz – ha a brummogást beszédnek számítjuk.  És a kisbocs végül megszólalt, de a mi nyelvünkön. Ez… kicsit meglepett. Ha egészen eddig tudott beszélni a nyelvünkön, akkor mégis miért nem szólalt meg? Ezt meg fogom tőle kérdezni, de előtte a problémával kell foglalkozni, amit felvetett.
Azzal, hogy a nagy macit meg kell szelídíteni.
Már hallottam történeteket arról, hogy valaki megszelídített egy vad mobot, és a háziállata lett. De… Ez működik fekete indikátoros mobokkal is? Hiszen, ha nagyobb szintű a mob, akkor nehezebb elfogni is, legalábbis, a logika ezt diktálná. Ez pedig egy logikus játék, tehát így kell lennie. Ez nem jelent persze semmit, csak azt, hogy sokkal kisebb százalék esélyünk van arra, hogy sikerül. De vajon mennyire kicsi?
És egyáltalán hogyan csináljuk? Ha jól emlékszem, akkor én olyan esetről hallottam, amikor étellel sikerült a szelídítés. És milyen étellel csináljuk? Méz? Esetleg valamilyen málna, vagy szeder? Én mindkettőben kiegyeznék.
Vagy nyúljunk vissza egészen a Kishercegig? Aki a rókát szelídítette? … Nem, nem, arra nem lenne időnk. Jobban mondva… lenne, de nekem most semmi kedvem egy többnapos küldetéshez. Eddig egészen jól alakulnak a dolgok, ha a szelídítés könnyen sikerült, akkor mehetünk utána a Fenevad után, és már végeztünk is.
Ekkor a nagyobb medve mutogatni, és brummogni kezd a másik medvéhez. Ezt most nem értem, de akkor inkább rendezzék le ők, maguk között.
- Nos, Ryuu úrfi – szólok az egyetlen társamhoz, aki megmaradt a küldetésből. – Tudod, hogyan kell szelídíteni? – kérdezem meg a fiútól, hátha tud valamilyen módszert.
- Na és Bocs úrfi, - fordulok a medvéhez – miért csak most szólaltál meg a nyelvünkön? Eddig miért nem? Sokkal könnyebb lett volna minden. Nos? –kérdezem meg végül a medvétől. Ez az egész egy kicsit furcsa…

- Oh, elnézést a hirtelen megvádolásért, Bocs úrfi. – hajolok a medve felé. Hát persze, a királykisasszony. Várható, hogy jól kioktatja a petjét, hogy az fel legyen készülve a különböző helyzetekre és szituációkra. Eléggé talpraesettnek tűnik ez a királylány. Vajon hogy néz ki? Hm… Lobogó dús, szőke haj, karcsú termet, nádszál vékony és olyan 160 centi magas lehet. Vagy pedig tévedek, és egyáltalán nem találtam el. De álmodozni szabad…
És álmodozás közben lehet várakozni is. Hogy mire? Arra, hogy történjen valami. Most én igazából csak mellékszereplője vagyok ennek a fejezetnek. Most csak sodródnom kell a többiekkel, és semmi fontosabbat nem kell tennem.
Ezt pedig az is alátámasztja, hogy a bizonyos „Fenevad” is a fiúhoz intézte a szavait. Nekem pedig semmi dolgom! Persze, jó lenne a dicsőség mámorában fürödni, de… Már talán öreg vagyok ehhez. Most a fiatalabb nemzedéken a sor, hogy megmutassák, hogy mit is tudnak… És ezt egy játékon belül kell megtenniük…
Nekem amúgy is csak egy valamire kell koncentrálnom: a bosszúra. Ha megtalálom az elkövetőt, akkor nem ússza meg szárazon! De addig fejlődnöm is kell, és azt csak küldetésekkel tudom megtenni.
És ez is egy küldetés lenne, aminek résztvevője vagyok. És… ha nem akarok lemaradni, akkor jobb lesz, ha odaállok a kis Bocs mellé, aki valamiért az előbb integet… Ez most mindegy is. Viszont őt kell elszállítani, így nem lenne jó, ha idő előtt nyoma veszne, míg Ryuu úrfi és Medve úr megbeszéli a petté alakítás módszerét. Kár hogy ezt a petes dolgot nem lehet megoldani egyszerűbben. Mondjuk egy menüponttal. Vagy mégis?
- Bocs úrfi, - szólok az mellettem álló medvéhez – téged hogyan szelídített meg a királykisasszony? – teszem fel a kérdést. Még nem igazán ismerem ezeket a módszereket… És így talán egy újat is tanulhatok.