[Event] Húsvéti akció

Nyo, éppen most éjszaka tértünk vissza a tojáskeresésből. A csoportvezetőnk húsvét-neuraszténiát kapott az erdőben. Túlságosan megrenydítő élmény volt, semhogy képes lennék csillogó értelemmel és intelligens szerénységgel összefoglalni az eventen történt eseményeket. Az egész azzal kezdődött csupán, hogy egy héttel a játék előtt megláttam azt a körlevelet a privát üzeneteim között, hogy lesz ez a tojáskereső játék, és mint szokásom, nyo, rész akartam venni rajta. Aztán egyszer csak összefutottam egy újabb hirdetéssel, amit a csoportvezető adott fel, hogy szeretne alkotni egy csapatot a Húsvéti Akció erejéig, hogy együtt keressük meg a tojásokat az erdőben, és a jutalmat, azaz a szintlépést vagy egyéb átlagos talált jutalmat valahogy majd megosszuk egymás között. Szuper ötletnek tűnt, ezért felkerestem a srácot, hogy jönnék én is és Regina is.
Persze a közönség joggal tarthat igényt a Húsvéti Akciós kitérőnkön, valamint az útközben és az erdőben történtekről egy elfogulatlan és még beszédképes megfigyelő élőlény tárgyilagos összefoglalójára. Én vagyok az erre hivatott élőlény. Mindenki más képtelen erről beszélni, mert talán kínosnak tartja az ügyet, és én meg is tudom őket érteni, bizony. Regina továbbra sem beszél nyilvánosságban, csak velem és Enhi-channal, plusz - tagadhatatlan fényes képességei ellenére - nem rendelkezik az én kötélidegzetemmel.
Akkor hát írom is a jelentést.

Jelentés a Húsvéti Akció részleteiről órára és percre pontosan - Snowcat nevű 19 éves angol-svájci származású férfi állatidomár, valamint Regina nevű nőstény vadmacska petje szemszögéből, Snowcat szavainak alapjáról, melyet a többi tag a csoportból megerősítette aláírásokkal

7.00 Indulás a gyülekező helyről, magyarul a Kék Bivaly fogadóból.
7.05 Megesszük az előre csomagolt ebédet és megisszuk az üdítőt.
7.10 A csoport megáll, a punk srácnak hánynia kell.
7.20 A csoport megáll, egy csajnak pisilni kell mennie.
7.30 A csoport elhagyja a Kék Bivaly küszöbét.
7.35 A csoport visszatért a Kék Bivalyhoz a csoportvezető táskájáért.
7.40 A jó szemű megfigyelők szerint a csoportvezető kezd különösen viselkedni.
7.45 A csoport megáll, a punknak már megint hánynia kell.
7.55 Közeledünk a város szélére.
8.00 A csoportvezető megálljt parancsol, és mindenkit felszólít, hogy ne mutogasson vagy ne csináljon semmi félreérthetőt, vagy ne támadja le a többi játékost, akik ugyanúgy keresik a tojásokat, mint mi.
8.10 A csoportvezető elveszti a hidegvérét, addig nem hajlandó elindulni velünk, amíg "a rohadt okostónik nem kapják el a csoport neveletlen hülyéinek tökeit".
8.20 Egy Okoska nevű mindenkit lenyugtat csapzott állapotban. Találok az első kutatás során egy tojást, egy szép sárga-fekete csíkost... kinyitva a darazsak szétcsípték az arcom!
8.25 A szavannán haladunk. Páran már találtak tojást, de különlegesek nem voltak... bár az egyik tojással a punk félreérthetetlen dolgokat művelt.
8.30 Mindenki a "Tíz zöld üveget" énekli kutatás közben.
8.30 Mindenki a "Tíz zöld szart" énekli kutatás közben.
8.45 A csoport hangos üvöltözéssel félbeszakítja az éneket, és hozzánk vág egy zöld tojást, amiből büdös szemét robban ki. Az egyik csaj sírva menekül el.
9.15 Megállunk egy óázisnál. A jó látóképességű (itt az észrevétel a fontos nem a Látás képesség, mert ugye nagyon feltűnő az ilyen) megfigyelők szerint előveszi a farzsebéből és meghúzza a laposüveget. Így keresgéli a tojásait. Az én birtokomban egy kék pöttyös, Regináénál egy vörös-sárga csíkos.  Az enyémben békák kánkánoznak, Regináéból meg kirepül egy gombolyag, és azt elkezdi kergetni és ütögetni.
9.30 A punk a csoportvezetőtől lopott tojásokat osztogatja. Az Okoska a Kinder Tojás színűt választja. Én meg sikk-cakk mintásat (ebben egy olló szét akarta vágni az arcom).
9.40 A punk útközben hány.
9.50 A punk mellett menetelő két másik kiránduló is elhányja magát.
9.51 A csoportvezető nem hajlandó megállni.
9.55 Az egyik kiránduló menet közben zacskót tart a punk szája alá.
9.56 Az imént említett kiránduló hány, mint a lakodalmas kutya. Ezalatt Regina a vállamon ül, én meg előveszek egy hatalmas terjedésű újságot, és felnyitom. Így most van egy kis magánéletünk, és elcseveghettünk a hülye punkról. Átesek egy újabb tojáson, ami felrobban a fenekem alatt.
10.30 A csoport egy hosszabb, veszélyesebb ösvényen indul a bokrosok közt, mert a rövidebb út le volt zárva.
11.30 Hamarosan megérkezünk az erdőbe, a csoport hátsó sorában verekedés tör ki.
11.45 A verekedés véget ér. A "sérülteket" egy healer típusú lovag látja el, a punk büntetésből a csoportvezető mellett kell tovább keresgélnie.
11.50 Átkelünk egy hídon, ami leszakad. Szerencsére senkinek sem esett baja, mivel pont időben átértünk mind.
11.55 A csoportvezető idegei elszakadnak.
12.30 A csoport megy tovább, és megérkezik az erdőbe.
13.00 A csoport az ösvényről lesétál egy másik ösvényre be a dzsungel sűrűjébe.
13.15 Írtam egy PÜ-t Enhi-channak, érdeklődöm, hogy nem ismer-e egy jó pszichológust, aki megvizsgálná a punkot. A szerelmem sajnos senki ilyet se ismer, de azt mondta, hogy otthon várni fog engem egy kis meglepetéssel.
13.30 Belépünk a vadászövezetbe. Én és Regina le vagyunk nyűgözve a tojásvadászattal járó kellemességektől, és sikerült újabb tojásokat összeszedni. Annak ellenére, hogy a keresésem nem túl jó, egész jól megkeresek minden olyan dolgot, aminek köze van a tojásokhoz. A csoport maradéka röhög egymáson, a szétspriccelt csoportvezetőn és az ártatlan vadak lepixeleződésén.
14.05 A csoportvezető az összeomlás szélén. Újabb PÜ-t írok Enhi-channek. Azt kérte a szerelmem, hogy most ne zavarjam, mert dolga van. Kíváncsi vagyok, vajon milyen dolga van... remélem nem csal meg, mert akkor én is annyira összeomlanék, mint a csoportvezető!
15.00 Egy csapat vérengző vérnyúé körbekeríti és elhurcolják a falujukba a a csoportot, hogy megegyék őket (hogy lehetséges ez, mikor mire meghalunk, addigra elpixeleződünk, mire egy falatot is ennének belőlünk?).
15.05 A vérnyulak elveszik összes tojásunkat (hé, ez a mi tojglijaink!), egy csapat kis vérnyuszika "vicces macskaembernek" hív és körbetáncolják ketrecemet. Végül a punknál volt egy rejtett bicska, amivel elvágta a köteleinket, és elmenekültünk, mielőtt az üstben végezzük. Visszaszerezzük a tojásokat, miután visszaszerezzük a fegyvereinket is és bosszút állunk a vérnyulak harcosain (vérnyúl husik a táskában!)
15.15 A csoportvezető magához tér, és úgy dönt, inkább menjünk el a fenébe... de eltévedünk, és mindenki térképe egy rendszerhiba miatt tönkremegy. Szemét KA!
16.00 A punk - miként mindenki más megjósolta - A folyónál beleugrik egy igen szép fejessel. A tojásai elfolytak szó szerint. Valami zöld trutyik, és inkább nem kockáztatom meg meginni.
16.30 A punk eltűnik; amikor utoljára látták, észak-kelet felé tartott.
16.35 Az Army megérkezik, elhurcolnak mindannyiunkat a tizedik szinten lévő kis bázisukba. Értesítik vezérüket, akivel komoly tárgyalást kellett intéznünk, mert azt pampogják nagy gorilla képükkel, hogy engedély nélkül beléptünk a területükre és lenyúltuk a tojásaikat. Az egyik lány hisztériás rohamot kapott, Okoska meg közölte a csoportvezetőnkkel, hogy ő a csoportvezetői hivatás szégyene és elcseszte nekünk a csoportosra szervezett Húsvéti Akciót, és hála neki ráadásul az Army tagjai MINDENT elvettek tőlünk, még a fegyvereinket is, a tojásainkat is, meg plusz Reginát is. A csoportvezető sírógörcs közt megígéri, hogy abbahagyja ezt a munkát. Csak azért vállalt különböző eseménybeli kirándulásokat, hogy legyen miből megélnie.
18.00 A punkot megtalálják, valamint rögtön tetten érik az ők külön szexbolt-részlegükben. Azzal vádolják, hogy el akart lopni egy tégely "Hadd-nőjön-a-kicsike" kenőcsöt és két kéjpiszkátort. Plusz meg egy tojást, ami Madonnát énekelt.
19.00 Az Armysok elengedik a csoportot kísérettel, miután tisztázzuk az ügyet, visszakapjuk a felszereléseinket és Reginát is. De a tojásokat bezzeg megtartják a szemetek óvadék érdekében.
19.30 Az armys-kíséret búcsút int.
19.35 A csoportvezető könyörög nekem és Reginának, hogy teremtsünk végre rendet.
19.35 (10 másodperccel később) Hála Regina hangos oroszlánüvöltésének rendet teremtünk.
20.00 A csoportvezető dzsungel-neuraszténiát kap.
20.30 Visszatérünk a Kék Bikához. A csoportvezető rögtön leönti magát három hordónyi erős szakéval. A csoport rémületében elnémul, és búcsúzkodás nélkül elrohannak külön helyre. Én azért elköszöntem a tökrészeg csoportvezetőnktől, és mondtam neki, hogy tanúskodom mellette majd az armysoknál, ha megtörténne a legrosszabb.
20.40 A céhházunk településére teleportáltam, miután ittam egy kis erősítőt.

Jelentés vége - Snowcat nevű 19 éves angol-svájci származású férfi állatidomár itt zárja beszámolót

Nyooo, még mindig ideggörcsöt kapok, ha eszembe jut ez a baráti csoportra szerválódó közös megosztós-keresős akció, a vérnyulak és az Army. Na de rávjunk csak egy kicsit... van itt egy tojás a céhház külső sarkában... Regina megszaglászta, és szerinte elég átlagos kis narancssárga tojás volt vigyorgó tökfejjel (halloween húsvétkor!). Biztos csak cukorkák lesznek benne, vagy egy rám ijesztő boszi...
A tojás kinyitásával... nyertem egy elsődleges szintet a keresésemre, valamint egy bolyhos pihe-puha nyuszikának öltözött Enhi-chant a szobámban! Szóval erre készült az én kis drágám! \o/

//Két lájkot kapni egyetlen mondatra... //

// gyors becsempészi a postot, míg Anat ádáz harcot vív a tükörbeli énjével. Gomene a késésért, remélem még nem gond hogy msot küldtem >.> //

Mostani időkben szoktam értékelni igazán, hogy nem ismerek annyi fiút itt Aincradban, ugyanis eljött a Húsvét napja. Igazság szerint nem magával az ünneppel van a bajom, hanem egészen pontosan a locsolókkal. Ám ami még annál is jobb, hogy szárazon megúsztam, a mai nap még egy új event is van. Nagyon izgatott voltam, mert mindig is szerettem volna tojást keresgélni, mert ez sajnos kimaradt az életemből, és végre olybá tűnik, végre valóra válhat ez a kis álmocska. Amint felkeltem, már rúgtam is le magamról a takarót, és vígan nyitottam ki az ajtót, és futottam kifele. Azaz futottam volna, mert alig tártam szélesre az ajtót, illetve indultam el, a kanyarban ügyesen átbucskáztam Tűzrózsán. El is feledkeztem, hogy Tűzrózsa ma ajtóm előtt feküdt, mert a fogadós megtiltotta, hogy a szobába belépjen. Így viszont volt egy szép kis kalandom lefele gurulva a lépcsőn, majd egy szép koppanás a falon.
- Ajajajaj. – fogdosom a fejemet, mert kicsit megszédültem a forgástól – Jaj nem késlekedhetek… találnom kell tojást…
Eltartott egy ideig, mire sikerült kiszédelegnem a fogadóból, és még az utca végéről is halottam a bent lévők röhögését, akik az óta nem hagyták abba, mióta lehuppantam a földszintre. Tűzrózsa lelkesen lépkedett oda mellém, és látszott rajta, hogy nagyon mulat rajtam, hogy lehettem ilyen szerencsétlen, még az sem zavarta, hogy véletlenül megrúgtam, és igazság szerint miatta estem ekkorát. De nem baj a mai kedvemet semmi sem ronthatta el. Szokás szerint a Kezdtetek Városában szálltam meg, és mivel a Kezdetek Erdejének szinte minden pontját ismerem. máris afelé vettem az irányt. Azonban mikor megérkeztem elgondolkoztam. Bár ismerem szinte minden négyzetcentiméterét, a tojások búvóhelye random, így végül is bárhol lehetnek. Végül úgy határozok, hogy 3 helyen nézelődök körbe. Így hát elsőként ahhoz a fához megyek. Alig értem a közelébe, máris felcsillan szemem, mert az egyik odúban, egy vörösen fénylő valami csillogott. Hangosan ujjongva szaladtam oda, és szinte kiszabtam a fából. Nem mintha elfeledkeztem volna, hogy ezek tojások, de olyan izgatott voltam, hogy nem bírtam kibírni. Legördítem a tojás menüjét, majd rákattolok a „Kinyitás”-ra. Egy kis pillanat múlva a tojás megremeg, majd a tetején egy szám jelenik, majd meg pityegve átvált.

„5….4…”

Olyan izgatott voltam, hogy amint megláttam a visszaszámolást szinte megdermedtem.

„3…2…”

Az arcomra fagyott mosollyal álltam a kezemben a vörös tojással, ami számolt vissza, és közbe füstölt.

„1… 0... Bye Bye”

A következő pillanatban a tojás felrobban kék lángokat szétpüffögölve magából. Én még mindig mereven álltam kezeim a mellkasom előtt, mintha még mindig a kezemben lenne az az átkozott tojás. Megfeketedett arccal, végül ökölbe szorítom a kezem, és akkorát ütök a fába, hogy az egész testem beleremegett.
- Azt értem, hogy itt találtam a tűzparipám tojását, de attól még nem kellett volna egy rohadt robbanó tojást idedugni. Vááá Tűzrózsa menjünk innen! – mondom, miközben magamban morgolódva trapptatok előre. Tűzrózsa furcsa nyihogós nevetésétől csak még idegesebb lettem. Ekkor egy másik játékos tűnik fel a távolból, aki rám néz nevet egyet, majd ide kiállt.
- Hé csajszi ég a hajad. Vigyázz a végén még odakozmálsz.
- Hagyj békén. – kiáltom vissza neki idegesen.
Ám ekkor megérzek valami füstös szagot, és mikor a fejemhez kapok valóban érezni lehetett a tűz melegét. Felsikoltok, és futásnak eredek. Alig 5 méterrel arrébb a fák ágai szétágaznak, majd egy tisztás vált láthatóvá, a közepén egy nagyobbacska tóval. Amilyen gyorsan csak tudtam odafutottam, majd egy fejest dobva észleltem, hogy a tűz sisteregve kialudt. Teljesen átázva kászálódtam ki a vízből. És fáradtan a partra esek össze. Tűzrózsa patáinak kopogására ráemel mutató ujjamat, és hozzászólok.
- Ha bármi gúnyolódó viselkedést látok tőled, nagyon megemlegeted. – mondom zsémbesen, hisz nem nagyon örültem neki, hogy felgyulladtam… ki örülne neki?
Eltartott egy ideig, míg megszáradtam, de addig legalább sikerült lenyugodnom kicsit, és a hangulatom is úgy, ahogy vissza-visszatért. Felültem, és gyors bekaptam a tegnap gyorsan előkészített kis ennivalómat. Bár itt nem éhezünk meg, azért jó dolog megtömni a hasunkat valamivel, és Mesteri szintre fejlesztett Főzésemnek hála ínycsiklandó kajákat tudok elkészíteni. Most például egy Vaddisznó húsos szendvicset majszolok, miközben a környéket pásztázom. Bekapcsoltam Keresésemet is, hátha segít valamit, már az utolsó falatot is bekaptam, mikor hirtelen jelzett a jártasságom. Felkapom fejemet, majd arrafelé megyek, amerre jelzett a jártasságom. Hamarosan az egyik kisebb szikla mögött rálelek egy szürke tojásra. Az előzőből tanulva most nem rohantam kinyitni, hanem elkezdtem vizsgálgatni. Kopogtatom, hallgatózok hátha kegyek benne valami, meg ilyesmi, de egyelőre semmi ilyesmit nem tudtam. Legördítem a menüt, majd a legtávolabb tartva magamtól aktiválom a kibontást. Várok, várok, várok de nem történik semmi. Majd, mikor azt hittem már üres a tojás egy lányos hang megszólal mögöttem.
- Eleget vártál, vagy meg is nézed, mit a jutalmad. – hallom Tűzrózsa irányából, ám amikor odanézek senki sem volt ott petem közelébe… eltartott egy ideig, de végre leesett, mire ismét meghallom petem hangját – Igen eltaláltad. A tojásnak köszönhetően 24 óráig képes vagyok használni az emberek nyelvezetét.
Megfogtam a fejem, és sóhajtottam egy nagyot. Igazság szerint most jobban örültem volna az ismételt felgyújtásnak, mint ennek. Jó az is igaz, hogy azért mert víz közelébe vagyunk, de Tűzrózsa gúnyolódása ma igen irritált. Lehet, hogy a versenyszerű esemény csinálja ezt az idegeimmel, hisz nem mindenkinek jut jártasság fejlesztő tojás. És hát valljuk be, hogy nem sok kedvem lenne 10.000 aranyat kidobni az ablakon, ha van ilyen lehetőség is, hogy egyszerűen csak találjunk meg egy nyamvadt tojást, amelyben egy kincset érő dolog van… most viszont hallgathatom. Valahogy eddig mindig úgy éreztem nem kell beszéddel megértetni magunkat egymással, így akaratlanul sem tudjuk megsérteni egymást Tűzrózsával. Jó én meg tudom sérteni Tűzrózsát, de nem tudott eddig visszavágni, így általában ennyivel lezártuk, most viszont csak úgy röpködtek ide-oda a rossz tulajdonságok, jellemhibák a másik fejéhez. Mindenesetre miután mindketten ki-kifogytunk a sértegetésből önelégült tekintettel Tűzrózsa megkérdezte.
- Nos, még mindig szeretne tojást keresgélni a gazda?
- Igen, és nem érdekel, te mit mondasz! - vágom vissza eléggé sértődötten.
Az igaz, hogy a kettőnk közötti mély gödör, most jó ideig köztünk fog maradni, mire ismét megkedveljük egymást. Bár 3 nap, és szerintem úgyis úgy fogunk tenni, mintha mi sem történt volna… bár ha nem találok tojást lehet egy 1 hét is lesz belőle a végén. Alig indultam el a Kereső Jártasságom ismét jelzett egy tojást. Boldogan odaszaladtam jelölt helyhez, és felkaptam a kis fekete, aranyszalagos tojáskát. Az előző kettő tojás után kicsit keserű szájízzel bontottam ki a tojást, ám ami azután jött, kis híján a szívrohamot hozta rám. Kék pixeltenger vett körbe, és alig pislogtam egyet máris a kezdetek városában termettem. Kicsit remegtem a meglepődöttségtől, mert kényszerített teleportálásra nem nagyon készültem fel.
- Szép ruci. Teleportálás közbe szerelted fel? – hallom Tűzrózsa nevető hangját.
Furcsállóan néztem petemre, majd mikor látom, hogy ő ruháim felé pillantgat, oda is rápillantok. Körülbelül a szívem kihagyott egy dobbanást, mikor megláttam miféle szemét van rajtam. Egy fekete testhez simuló bőr, nyuszi jelmez. A farok csomó, és a két fül sem hiányzott…
- Most ugye csak szórakoztok velem?! – kiáltok fel idegességemben.
Hiába hívtam le a menümet, mikor a felszerelésemet akartam megnyitni a következő felirat ugrott elő.

„Kényszerített Felszerelés! A Felszerelés menü blokkolása még 30:00 percig tart.”

Ezek után már csak egy dolgot tehettem. Mégpedig azt, hogy vöröslő arccal, és a nyuszis ruha feltűnősége közepette hazafelé vándorolni. Csak 1 bibi volt. Az a fogadó, amibe megszálltam jelenleg a város túlsó végén van, és jobb esetben is 5 perc az út. Sajnos, ahogy vártam a poénok, és a figyelmek nem kísértettek engem békével, hanem úgy ahogy voltak a nyakamba borultak, és terheltek, míg szinte már futni nem kezdtem vöröslő fejjel. Végül is sikerült lihegve megérkezni a fogadó elé. Bár a célomat nem sikerült elérnem, és a hangulatom is valahol a béka valaga alatt volt, de legalább az önbecsülésemet sikerült jól tönkrevágnia ebben a nyamvadt egésznek. A részeg férfiak fütyörészése közepette indultam fel letörten. Kb azt se tűnt fel, hogy Tűzrózsa, már a lépcső tetején jó éjtet kívánt. Becsaptam az ajtót, és szinte át is estem volna az ágyon, ha nem kapaszkodtam meg volna az ágy szélében. Mikor kicsit sikerült összeszednem magamat rá kellett jönnöm, hogy valamire ráléptem, ami megcsúszott, én meg borultam egy nagyot. Mikor körbenézek a szobán csak 1 olyan dolgot látok, ami keresztezte utamat. A takaróm, amit odarúgtam reggel… de kicsit furcsa volt. Mintha kipúposodott volna a takaró. Mikor felemeltem a takarót egy húsvéti tojás kandikált ki alóla. Az eddigi eredményeim után nem meglepő, hogy nem éppen lelkesen fogtam kezeim közé a tojást. Megforgattam, és élveztem az ezüstös csillogását. Egy kicsit más volt, mint a többi tojás. A többi öklömnyihez képest, ez olyan apró volt, hogy a tenyeremben is bőven elfért. Fáradtan fújo kegyet, majd azt mondom.
- Végül is… ennél rosszabb nem lehet. Felgyulladtam, vitatkoztam a petemmel emberi nyelven, és bolondot csináltam magamból az erős város szeme láttára.
Most körülbelül már csak az rontaná kedvemet, ha a tojás leszakítani a ruháimat, és egy férfi fürdőbe dobna ki… kb akkor összetörtem volna. Mindegy. Lehoztam a tárgymenüt, majd kinyitottam a tojást. A kis húsvéti apróság ekkor vízszintesen szétvált, majd aranyló tűzijátékok röpködtek jobbra-balra a szobában. Illetve egy felirat ugrott elő.

„Gratulálunk! Megtalálta a néhány ritka húsvéti Tojás egyikét! Jutalma pedig a Keresés Jártasság 3. szintje”

És ekkor esett le, hogy megtaláltam azt a tojást, amit eddig kerestem. A mai nap rossz hangulatát feledve, boldog könnyekkel az arcomon feküdtem le, és hunytam le szemeimet, hogy az álom elragadjon az éjszakában.

// Keresés 3. szint //

//Elnézést a késésért, és a low minőségért, de megint sikeresen bekavartak a hetembe, így maradt a kapkodás -.- //

Eljött a húsvét ha otthon lennék most nyilván élvezném a tavaszi szünet gyönyöreit. De itt Aincradban nincs ilyen lehetőség. Itt akkor pihensz és úgy ahogy akarsz. Ez lehet déltől háromig. Mától holnapig. Vagy a jövő hónapig. De ha elég pénzed van az eljövendő évekig is. Aincrad így eltér a valóságtól, de hasonlít is rá. Ugyanis a pénz az amivel képes lehetsz kihúzni addig ameddig. A pénz szerzésnek három módja van. Nap hosszat járod a dungeonokat és a vadmezőket és az életedet kockáztatod félelmetesebbnél félelmetesebb küzdelmekben. Második, üzlet emberként tengeted a minden napjaidat kevéske pénzedből árut/ nyers anyagot veszel majd amit belőle csinálsz jó pénzért eladod. A harmadik pedig: Bízol a szerencsédben, ugyan kicsit kockázatos, de kétségkívül szerencsésnek lenni a legjövedelmezőbb szakma Aincradban. Na sajnos ez önmagában ritkán elegendő. Mivel a szerencse forgandó. Ép olyan gyorsan elvesztheted mindened mint ahogy megszerezted. Ezért elég ritka, hogy valaki pusztán a szerencséből megéljen. Az pedig, hogy én melyik vagyok? Azt hiszem kicsit mind három. Nem adom fel a harcot és nem menekülők bár a frontnak közelében sem vagyok én itt a háttérben teljesítek. A harcok alatt szerzett tárgyakat és nyersanyagaimat pedig jó pénzért értékesítem és minden hónapban adok egy kicsit a szerencsémre is. Hátha egy nap megnyerem a lottót. Persze ezt csak mondani könnyű. A másik módszeremről nem is beszélve. Ugyanis a szerencsét másképp is próbára lehet tenni mintsem egy papír darabbal és néhány számmal. Az pedig a kincs keresés. Aincrad nem véletlenül egy lebegő varázs kastély. Tele van kincsekkel olyan helyeken ahol nem is gondolnád. Az én „küldetésem” ezek megtalálása. Bár eddig nem sok szerencsével... Minden, vagy legalább sok pletykának utána járok abban a reményben, hogy egy nap tényleg valami értékes üti a markom. De eddig csak kis fogásaim voltak. Olyanok amiken túladtam amint lehetett. Némelyik meg még mindig a nyakamon van. De ilyen az üzlet. Most is valami akkora ostobaság után kutatok amit már mióta elkezdtem azóta százszor megbántam, hogy egyáltalán hozzá láttam. Tojások... rengeteg tojás. Szanaszéjjel hevernek, bokrokban, csatornákban, cserjék alatt vagy fák tetején. Olyat is láttam ami rá ragadt egy erősebb mob hátára azt „szedd le onnan”. Összességében nagyon vicces az egész, egy kívül álló számára aki azt se tudja mi ez az egész és csak kacag a sok szerencsétlenen. Ezen tojások valamelyikében értékes kincs lapul, de senki sem tudja melyik az, aki pedig rossz tojásra voksol keservesen megbánja. Ugyan teljesen ártalmatlannak tűnhetnek, azok akik reggel vagy már előző nap hozzá láttak a keresésnek már tudják, hogy nem azok. Abban a pillanatban ahogy kinyitsz egyet, történni fog valami. Valami ami jobbik esetben a kincs felbukkanását jelenti, egyébként meg... Néha azt kívánod bár meghalnál. Már volt olyan, ami felrobbant a kezemben. Volt amelyik megharapott. Volt amelyik egy banános tortát lőtt ki és persze olyan is ami nem csinált semmit. De a kedvencem még mindig az mikor egy furcsán illatozó trutyival kínált meg ami vonzotta magához a környék mobait és minibossait. Órákig tartott amíg a hatása elmúlt. Ez idő alatt én meg játszadozhattam az engem üldöző tucatnyi teremtménnyel. Lassan kezdem azt hinni ez az egész csak kamu és nincs semmiféle kincs. Tegnap húsvét első napján délután halottam először ezekről a tojásokról. Egy véletlenül meghalott beszélgetés részlet hívta fel a figyelmem rá.

– Azok az átkozott tojások.
– Ahogy mondod, már teljesen kivagyok, így sose találjuk meg a kincset.

Én ekkor ép a közelben jártam miközben a téren keltem át, a beszélgetés felkeltette a figyelmem ezért csatlakoztam hozzájuk. De nem lett volna képem azt kérdezni, hogy miféle kincs inkább úgy döntöttem csellel szedem ki belőlük, még a végén pénzt kérnének az információért az meg nekem is kevés van. Szóval inkább úgy tettem mintha mindent tudnék. Ha mégse jönne be az egyenes megkérdezés még mindig ott van B tervnek a fizetéssel együtt. De csak legrosszabb esetben.

– Valóban idegesítőek azok a tojások. Mondtam.
Kíváncsi lennék kinek az ötlete volt. A két játékos felém fordult és éber szemekkel méregettek, de azért még rá bólintottak, hogy ne nagyon maradjanak le.
Idegesítőek, de szerencsére pontosan tudom hol van a kincs. Húztam ki magam. A kétjátékos most úgy nézett rám mint egy hülyére majd nevetésben törtek ki.
– Ugyan már, honnan a fenéből tudhatnád, hogy melyik tojásban van a kincs?
– Ja annyi van szanaszéjjel mindenfele.
– És alig néhányban van csak kincs.

– Na jó valóban nem tudom hol van, de tudok egy módszert amivel megtalálhatjuk. Mondtam teljesen megelégedve a fel nem tett kérdések válaszaira.
– Na és mi lenne az?
– Csatlakozzatok a csapatomhoz, együtt gyorsabban megtaláljuk és ha én leszek a vezető ígérem, hogy a kincsen egyenlő arányban osztozunk. Mondtam, a reakció pont az volt amit vártam. Röhögtek és leráztak. De nem gond, meg tudtam amit akartam. Szóval tojások vannak szanaszéjjel és valamelyikben kincs lapul. Nekem kell elsőnek megtalálnom.

Gondoltam... akkor, de azóta a lelkesedésem jócskán alább hagyott. A rengeteg megpróbáltatás és csapda, kezd elegem lenni ebből az egészből. „Csak pletyka nincs itt semmiféle kincs.” Mondogattam magamban miközben a mezőn haladtam. Ezek után körülbelül 10 perc séta után egy embernyi méretű szikla állta az utamat. Rajta pedig egy tojás. Nagyot sóhajtottam majd fel húzódzkodtam a tetejére. Meg fogtam a tojást és megpróbáltam felemelni, nem bírtam. A tojás nem mozdult. Mintha csak oda tapadt volna a sziklához. Felálltam és ezúttal mind a két kezemmel megragadtam és húztam ahogy tudtam. De meg se mozdult. Ez tényleg oda ragadt, gondoltam.. Leugrottam a szikláról és magamban szitkozódtam. Menet közben belerúgtam egy a földön heverő tojásba ami rögtön felrobbant. Az ereje hátralökött. Megnéztem az élet erőmet, már a sárga zónában volt. Majd megnéztem magamat teljesen fekete voltam. A füsttől és a koromtól, persze tudtam előbb utóbb ez is eltűnik ahogy a többi. De mégis ekkor úgy éreztem valami eltört bennem. Valami ami bosszúért kiáltott. Felpattantam és vissza rohantam a sziklához. A tojás még mindig a hején volt. Terpeszben megálltam előtte majd azt mondtam:
– Kihívás elfogadva! És elrugaszkodtam... és egy hatalmas erejű ütést intéztem a sziklára. Néhány pixel darab szállt fel, de semmi több. Hátráltam.
– Szóval ennyi nem elég, mutasd mit tudsz! Megint elrugaszkodtam ütéseim és rúgásaim záporoztak a sziklára, de az még meg sem repedt. Aktiváltam a képességeimet. Fegyverzetem felizzott, minden eddiginél erősebb csapások érték a sziklát. De az nem engedett. Combination Attack, Double Attack, csapás, csapás, elejétől... Így telt az idő. Nem tudtam milyen erős ez a szikla, de egyértelműen nem elpusztíthatatlan. Bár kétségkívül távol sem áll tőle. Pont olyan mint a 2. szinten az öreg emberé. Így telt a nap hátra lévő része és a következő egy kis része is. Közben több szünetet is kénytelen voltam tartani, de végül sikerült. Húsvét hétfő, a szikla megrepedt. A repedés felkúszott egészen a tojásig az meg mintha csak a végszóra várt volna. A kezembe esett. Majd kinyílt. Egy összehajtott papír darab volt benne. Azt írja:
„NEM NYERT”. Felsóhajtottam. Ennyi munka a semmiért. Fáradt voltam egész éjjel nem aludtam, pihentem ugyan, de... még se ugyan az. Most nyilván a szemeim is karikásak. Leültem a földre és lehunytam a szemem egy pillanatra. Már majdnem el aludtam mikor egy reccsenés zavarta meg a nyugalmam. A sziklán még több pixelező repedés keletkezett majd az egész eltűnt, illetve hagyott maga után valamit. Egy tojást... egy embernyi mérető nyúl tojást. Szóval ez csak a burok volt és ez volt az amit valójában rejtett. Úgy éreztem végre megtaláltam, amit kerestem. Mivel ez a tojás szemmel láthatólag kitűnik a többi közül tekintélyes méretével. Azonnal neki láttam volna a kinyitásának, de szemet szúrt egy kis számítógép monitor ami rá volt ragasztva a tojásra. A kijelzőjén egy felirat villogott:
„GAME OVER” Majd egy kacagó koponya váltotta fel.
-Mi a? Kiáltottam. A tojás több helyen is megrepedt majd darabok repültek szét, két robot kar és láb jött ki belőle. A tojás fel állt. A tetején két tojás héjból lévő nyuszi fül kunkorodott fel. Két szem formájú lyukon pedig egy pár vörös szem nézett rám.
-Oh my good! Spuri!!! Kiáltottam és futásnak eredtem. A nyúl tojás meg mintha csak erre várt volna, behúzta végtagjait és ismét tojásformában felpörgött és utána gurult rendkívüli sebességgel.
-Mi az isten folyik itt??? Ordítottam teli tüdőből. Aztán a tojás átgurult rajtam, majd előttem megint talpra állt. A földön feküdtem az életerőm a vörös zónában volt. A robot felemelte gigászi karját, tudtam ez itt a vég majd... lecsapott.

Mikor felébredtem sötét volt a hold és a csillagok fényesen ragyogtak az életerőm tele volt. Egy apró tojást szorongattam a kezemben. Persze már emlékszem, miután a sziklát sikerült szét törnöm el aludtam. Nagyon fáradt voltam... Ezért egyszerűen össze estem és el aludtam. A szikla sehol sem volt és az álmomban látott nyúl sem. Csak 1 tojás. Az a tojás amiért annyira megküzdöttem. Mindenesetre nagyon szerencsésnek érezhettem magam. Itt kint aludni nem egy életbiztosítás. Bármikor rajtam üthetett volna egy mob és akkor végem. De ehelyett nem történt semmi az élet erőm meg lassan regenerálódott. Már egy idő óta most éreztem magam először kipihentnek. Most már csak egy dolog van hátra. Megnézni a tojást. Szép lassan elfordítottam, talán a csillagos ég tette talán más, de éreztem, hogy ez lesz az. Szívemet lelkemet remény öntötte el és így csavartam szét a tojás két felét... aztán felrobbant.

Haza felé ballagtam úgy tűnik ez nem jött össze, de mégse adtam fel, minden tojást kinyitottam ami még az utamba botlott majd pár kilométerre Fribentől hangosan kacagtam az éjben. Megtaláltam!

Lulu értesített engem nagyon vidáman, hogy olyan húsvéti akció van, amiben elsődleges jártasságot lehet fejleszteni ingyen, ha megtaláljuk a megfelelő tojást. Jaj de jó, így meg tudok spórolni egy csomó pénzt!^^
- Villámlás, gyere, tojásvadászatra megyünk!^^ - szóltam a kis petemnek, majd így indultunk meg. Szerencsére egy kisebb csoport is éppen tojásvadászatot akart rendezni, így örömmel vettek be minket. Az indulás kicsit nezékesen ment, mert egy csibész rossz vicce miatt a csoportvezető szó szerint eltanyázott, és idő volt a többieknek feltörölni a padlóról. Végül, 15 pec késéssel sikerült elindulnunk a Kezdetek Erdejének egy olyan részlegébe, amit csak a Csoportvezető, és már mi is tudtunk, illetve pár más játékos csak, így nem lesz vesenyzés hála Istennek.
- Oké fiúk, lányok, lányok, fiúk! - viccelődött a csoportvezető. - Kezdőjön a vadászat! Aki talál tojást, szóljon, hogy a többi is lássa, mi van benne! - és szét oszlottunk, hogy nagyobb területen kereshessünk.
- Itt van egy bazzeg! - Hogy beszél ez meg?? Ez a gondolat jutott egyből eszembe, mikor egy igen kövér fiú felkiáltott, miközben mint valami hős a legyőzött szörnyet, emelte a feje felé a szürke tojást. Mind odanéztünk, és vártuk, hogy mi lesz benne. Hamarosan sikoltozva futottunk el mi, lányok, mert patkányok jöttek ki a tojásból. A gyerek, akit a barátai Dagadtnak neveztek, nem véletlenül, felkiáltott:
- Milyen tojás ez meg bazzeg?!
- Patkánygyár! - mondta nevetve az egyik barátja. Szerintem meg nem volt túl vicces. Két perc sem telt el, mikor egy szőke lovag, Joey Chrome, aki úgy mutatkozott be mindenkinek, hogy mindenidők legnagyobb és legbátrabb lovagja felkiáltott váratlanul:
- KÍGYÓÓÓÓÓÓÓ, ÓRIÁSKÍGYÓÓÓÓÓÓÓ, EMBEREVŐ KÍGYÓÓÓÓÓÓÓ!!! - és megdöntötte a guiness rekordot gyors menekülésben. Odanéztünk a pikkelyes tojásra, és elkezdtünk éktelenül nevetni, ugyanis a „nagy, gonosz kígyó” igazából egy tündérien aranyos kis siklóbébi volt, aki nagy bociszemekkel nézte a világot, ahová került. Istenem, hogy ijedhet meg valaki egy ilyen aranyos kis babakígyótól?^^ Miután egy Pet nélküli idomár magához vette a kis ártatlant, tovább kerestük a tojásokat. Snowcat közben küldött egy üzenetet, hogy nem ismerek-e egy jó pszichológust. Sajnos nem ismertem, így ezt a választ küldtem neki. Fél óra múlva a Csoportvezető talált egyet, és mikor kinyította, egy adag konfetti repült a képébe. Egy másik srác 4 üveg szakét talált a tojásban, amit ő talált, aminek nagyon örült, és belerakta mindent az invertory-jába. Lulu is talált egyet, és mikor kinyította, két pici, bolyhos nyuszi nézett vissza rá.
- Jaaaaj, de aranyosak!!*.* - nem bírta megállni a barátném, hogy ne dögönyözze meg mindkettőt, akik élvezték a kényeztetést. Valakinek a kezébe robbant a tojás, valakinek egy kiscsibe volt a tojásba, ami miatt agyoncsipkedte a tyúkanyó, így követelve vissza a kicsinyét. Villámlás is olyan pechje volt, hogy inkább a fán feküdt, és figyelte, hol van még tojás. A végén a legtöbben annyi mindent találtak, hogy inkább hazamentünk, még mielőtt megsérül valaki. Amíg a többiek nem figyeltek, Villámlás hozott nekem kettőt is: egy átlagos, matt tojást, és egy halloween-i tojást. Az utóbbi majd jó lesz a ki Snowcat-emnek.^^ egy órája az utolsó üzenet óta jött egy másik Snowcat-től. Ezúttal azt írtam neki, hogy ne zavarjon, mert dolgom van. Jaj, remélem nem érti félre szegénykém! A halloween-i tojást elhelyeztem oda, ahol a kedvesem biztos megtalálja, míg én a szobámba beöltöztem nyuszinak, hogy meglepjem. Amíg várakoztam, kinyítottam a matt tojást. Örömömre a nemrégen megvett Akrobatikám szintje nőtt 1-el!^^ Hopp, Snowcat jön, ideje meglepnem!

/Az Akrobatikámat növelem 1.-ről 2.-re//