Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

by **Ayse** Csüt. Márc. 13 2014, 21:51

Hajnali öt óra, automatikusan kipattan a szemem, eltűnik belőle minden álmosság és fáradtság, életerővel telve indulok utamra ami már-már szokásnak is nevezhető nálam. Felkelek, rendbe teszem magam és a szobát, majd futok pár tömböt, furcsa hogy nincs szükség utána lezuhanyozni és az is hogy a pontok jelentik a sebességeinket és a kitartásunkat. Szokatlan hisz jó futó voltam, és most ezt a képességemet jelentősen lecsökkentette a rendszer. Zavaró, de értelmet nyernek a pontok jelentőségei, azt hiszem ez által is jobban fel tudom mérni mégis miféle hely ez, és hogy miként álljak a dolgokhoz.

Visszaérve megreggeliztem, és majd célba vettem az üzleteket, tisztában kell legyen az árakkal és a kínálattal. Nio tanácsolta a bolhapiacot, és igaza volt, szemet kápráztató kacatok, ugyanakkor néha-néha kincsek is felbukkantak, de sajnos azok még nem a pénztárcámhoz vannak méretezve, vagyis a pénztárcám nem hozzájuk…>< De azért rábukkantam egy szépségre, egy gyűrűre ami öt fegyverekezelést ad, kezdetnek nem is rossz. :3 Így megvettem. Felszereltem és bár nem igen értettem hogy miért is csigamintás, talán azok az apró csíkocskák miatt amik alig kirajzolódva fénylenek ezen az egyszerű ékszeren. Tetszett, és szerettem is volna venni még egyet, de nem találtam hozzá hasonlót, pedig akkor az értéke is megduplázódott volna. Nah mindegy, így hogy nincs meg a teljes pár, egyenlőre csupán beteszem az inventorimba, nincs szükségem arra hogy nagyobbnak gondoljanak mint ami vagyok szintileg. Kicsinek kénytelen vagyok meghúzódni… bosszantó.

Elhagyva a bazár piacát, nem messze ráakadtam a küzdőtérre, jó pár mérkőzést végig néztem, és meg kell hagyni érdekes emberek járnak errefelé. Kislányok akik ránézni nem mernek a másikra nem hogy még harcoljanak, robusztus állatok akik erejüket fitogtatva hiszik azt magukról hogy legyőzhetetlenek, egomen alakok akiknek nem mindegy ki áll ki ellenük, de mindenkit nem is tudnék felsorolni… nem is akarok. Amint egy picit leürült az aréna, kiállok egy szabadabb térre, fegyverem a földbe szúrom és rátámaszkodok. Kihívó tekintetemmel keresztülfúrom a tömeget, várom hogy valaki megjelenjen.

by **Utahime** Pént. Márc. 14 2014, 13:04

A mai napon is úgy ébredtem, hogy Falco csapott egy nagyot a csőrével a homlokomra. A fájdalmas reggelekhez nehéz hozzá szokni, főleg a kevés alvás után, mivel a fénye miatt nehezen is tudtam elaludni. Mindig is nehezen aludtam el világosban, de amióta a céhben lakunk, saját szobája van, ahol nem világít rám. Mégis mindig bemászik az ágyamra az este közepén, és nem értem miért is teszi. Mindenesetre lassan hozzászoktam a fényben alváshoz, viszont a reggeleket nem hiszem, hogy valaha is sikerülne megszoknom. Morgolódva és a fejemet dörzsölve lassan összeszedelőzködtem és megetettem volna a madárkámat, mert általában a reggeli követelése végett szoktam kopácsolást kapni az identitászavaros csibémtől, aki talán harkálynak hiszi magát. A konyhában keresgéltem egy darabig, majd lenyitottam a menüt, hátha csak nem tettem el, de rá kellett jönnöm, hogy nincs semmi húsféle, pláne nem nyersen... Próbaképp felé nyújtottam egy almát, hátha megteszi az is, de ekkor egy nagy lángcsóvát kaptam az arcomba. Még szerencse, hogy védett területen vagyunk, és hogy tűzbiztos szobát választottunk magunknak... Viszont az almám elpixeleződött, így egy kis szedelőzködés után a fejemre pakoltam a madárkát, és elindultunk a városba.
A reggelit hamar megejtettük, majd a bevásárlás után úgy gondoltam, hogy élek az új hobbimnak, miszerint felfedezem a város még ismeretlen részeit. Elindultam hát egy újabb városnéző túrára, minek keretébe talán megint találok valami érdekességet. Hogy Falco közben csemegézzen, az ölemben vittem, a húsis zacskóval egyetemben. A séta alatt szokás szerint eltévelyedtem a város házai alakította labirintusban, míg nem kiértem egy meglehetősen új helyre. A zacskót eltettem, mivel út közben már jól lakott a csibém, és körül néztem az új terepen. Valami aréna féleség előtt kötöttem ki, és gondolva egyet, elindultam, hogy átvágjak a tömegen. Gondoltam, hamar elhagyom a terepet, és folytatom a felfedező utamat.
Az aréna körül sok érdekes ember sorakozott, de egyszer csak megakadt a szemem egy, a fegyverén támaszkodó lányt. Igen feltűnő jelenség volt, ahogy az aranyos gyermek ilyen harciasan tekintett körbe a népeken. Ráadásul nem is kis fegyveren támaszkodott. Mosolyogva, odasétáltam, és fél kezemben a csibével, a másikat csípőre téve megálltam előtte. Végigmérve közelebbről, még inkább meglepődtem, a harcias kifejezésétől, és egy félmosoly ült az arcomra. Bár jobban megnézve egy gyermek volt, méghozzá egy bizonyára igen élénk kisfiú.
- Mond csak, mire vársz ilyen lelkesen? - Akaratlanul is viszonoztam a harcias kifejezését, és egyébként is alt hangom még mélyebb tónust vett. De hát mulatságos látványt nyújtott, ahogy ott állt, mint egy hősszobor. Még Falco és kíváncsian tekintett felé.

by **Ayse** Csüt. Márc. 20 2014, 10:07

Csupán most ébredt fel a tudatom, alig pár napja de az első küzdőteremen hamar túlestem, egy állatidomár lánnyal. Jobban bele gondolva kalandos volt, bár eleinte valahogy nem szimpatizáltam a hallgatag teremtéssel, jó nem mintha most már igen, de legalább kiderült hogy mégiscsak tud harcolni az életéért amit fontosnak véltem. Azt hogy az ember tudatában legyen annak hogy nem veheti félvállról a dolgokat, harcolniuk kell, ugyanakkor az elbújás és az hogy hagyjuk hogy a félelem vezérelje a napjainkat végképp nem helyes. Alig várom már hogy felemelkedjek és csatlakozhassak a frontharcosokhoz, de addig még rengeteg dolgom lesz. Felszerelnem magam, kiismerni a játék csíniját-bínyját, és nem utolsó sorban fejlődni. Hosszú és unalmas út lesz ez számomra, de kitartással és türelemmel talán lehet némi esélyem. A felszerelkezést már el is kezdtem, két gyűrű már a tulajdonomban van, és a kiképzőtisztet is meglátogattam plusz pontok reményében, de még idő mire jóvá írja a rendszer… igen, számunkra felettébb nagy hátrányt jelent ez az egész.

És most itt vagyok, nem rég fedeztem fel ezt a helyet, az arénát. Nagyszerű kis tér a magam fajtának, és ahogy néztem szép számmal meg is fordulnak itt az emberek. Egy ideig csak bámészkodtam, megfigyeltem miként folynak itt a dolgok, és hogy pontosan miféle játékosok fordulnak meg erre. Akad aki gyakran visszatért, olyan is aki egy vereség után feladta…cha… és amint szabadult fel némi hely én is lebaktattam, és fegyveremre támaszkodva vártam valakit akinek harci szelleme épp hogy tüzes és kihívásra vágyik mint az enyém.

Nem kellett sokáig ácsorognom, egy fiatal fiú hamar felfedezett és halló távolságba érve meg is kérdezte tőlem mire is várok én itt ennyire lelkesen. A válaszon nem kellett sokáig gondolkodnom, hisz oly sok választásból gyorsan meglett az igazi.
- Azért hogy valaki ki álljon ellenem. – Feleltem nemes egyszerűséggel mintha nem lett volna mindez magától értetődő, de úgy látszik az állatidomár fiú talán nem épp az ész embere… ami ugyan nem gond, de azért szeretem ha az ellenfelemnek van némi sütnivalója.
- Ha van kedved… - folytatom. Bár elnézve hogy idomár… valahogy nem szimpatizáltam azzal a kaszttal. Sosem bíznám magam egy rendszer által életre keltett petre… de hát úgy nézem valakinek ez jön be. Ha elfogadta a kihívásom gyorsan elküldöm.
- Teljes életes. – Felelem, vagyis inkább kijelentem. Igen, alig van némi pontom és csupán remélhetem hogy az ellenfelem nem épp magasabb szintű vagy felszereltebb mint én, de ez most mindegy is. Megölni nem fogom… ilyen helyen nem ölnék meg senkit… legalábbis addig amíg nem leszek jóval erősebb és befolyásosabb.
Majd ha elfogadta már kezemben is termett a fegyverem, és habozás nélkül támadtam. Imádtam. Ez az érzés mindig mámorítóan magával ragad. Végre igazi fegyvert foghatok és harcolhatok. *Felnevet*

by **Utahime** Szomb. Márc. 22 2014, 17:08

Hogy valaki kiálljon ellene? Ezt mondta... Egy ideig elgondolkodva álltam előtte, nem tudva, hogy félnem kéne-e tőle, vagy játsszak vele. Igazából ahogy megláttam a helyet, szerettem volna játszani egy kicsit, és a beállását meglátva gondoltam a kiskölyök is hasonlóképp lehet evvel. Mert csata-játékokat játszani jó! No de az ilyen élénk fiúcskák többnyire értenek is az ilyesmihez, és ebben a világban - bár ez tényleg egy játék - mégsem lehet teljesen játéknak venni. Körbenéztem a terepen és az aréna fele biccentve kérdeztem.
- Te gyakran játszol ilyen helyeken? - Ha mást nem is, talán megtudom, milyen harci tapasztalata lehet. Talán ő már magasabb szinten is lehet mint én. Igazából minél kisebb egy gyerek, annál könnyebben szokok bele egy más világba. Így talán hamarabb meg is erősödhet, mint mondjuk én, aki még a városból sem mert kimenni az elején. Persze nem mintha olyan sokkal idősebb lennék nála, egyszerűen csak gyáva vagyok. Viszont ezt az arckifejezést látva nekem is megjött a bátorságom a csatajátékokhoz. Főleg hogy a párbaj, egy városon belüli és viszonylag biztonságosnak mondható harcot jelent.
Továbbra is széles vigyorral kihúztam magamat majd a csípőre tett kezemmel egy széles ívet húztam és magamra böktem.
- Persze, hogy van! Én Uta vagyok... és kiállok ellened! - Erre a félkezemben ücsörgő főnix is csappantott egyet, aki végig a kisfiút és amúgy hatalmas fegyverét fixírozta. A kis termete mellett pedig csak még hatalmasabbnak tűnt a gyilkoló eszköz. Én is vetettem rá egy fél pillantást, de nem igazán értettem az ilyen játékokhoz sosem. Talán ezt a kasztot is azért választottam, mert békésebbnek tűnt, távol a valódi csatáktól és veszélytől. De mint már rájöttem itt még a pálcám is ölhet és ebben a világban bizony nincs helye békének és nyugalomnak. Vagyis csak módjával... hiszen ez az egész a harcról erősödésről, és így öldöklésről szól ami jó esetben a mobok öldöklését jelenti csak.
Válaszunkra azonnal küldött is egy párbaj felhívást, és kijelentette, hogy teljes életes lesz a párbajunk. Mosolyom azonnal csak egy halvány félmosolyra hervadt, és összeszűkült szemekkel néztem rá.
- Teljes életre? - Megnyomtam ez elfogadás gombját, és a kölyök azonnal támadásba is lendült. Most talán félnem kéne, de ehelyett izgatottan nyúltam pálcámért ahogy hátra ugrottam. Talán most először éreztem úgy magam, mint amikor először léptem be a játékba, amit akkor tényleg csak egy játéknak hittem. Igyekeztem kitérni az első támadás elől, és a fejemre helyeztem a főnixem is majd a pálcát magam elé tartva álltam meg előtte.
- Látom szereted az ilyen játékokat. - Nevettem én is felé halvány grimasszal. Falco úgy tűnt, egyenlőre csak megfigyelte az eseményeket, amiért kezdtem egy kicsit aggódni. Mégis hogyan támadjak, ha egy ekkora izét lenget előttem, és egyébként is, az ő tüze teszi ki majdnem az összes támadó erőnket. Egyenlőre csak igyekeztem kitérni előle, és kifundálni, hogyan is lehet ilyen ellenféllel harcolni. Most belegondolva, még nem is nagyon találkoztam ilyen kaszttal.

Uta: HP-30; Páncél-10
Falco: HP-15

by **Ayse** Szomb. Márc. 29 2014, 12:01

Furcsa volt ez a nő, eléggé férfiasnak mondható, nem úgy mint Nio, róla nem mondtam meg volna elsőnek, főleg nem messziről hogy most fiú-e vagy lány, amint halló távolságig közeledett onnantól már körvonalazódott az alakja és a hangja is meghatározóan arra billentett a mérlegen hogy lány… a petjét elnézve ráadásul állatidomár… ennek nem örültem túlzottan, mivel már volt egy érdekes harcom egy állatidomárral, és véleményem alapján a leggyávább kasztba soroltam/nám őket… és akkor az a lány nem tudta megváltoztatni ezt a véleményem, bár tény… amint elhitettem vele hogy ténylegesen az életéért harcol onnantól már produkált egy-s mást, ami tetszett ugyan, de nem győzött meg arról hogy netán-netán hamar ítélkeztem volna… de mindegy Jakal még kicsi volt, egy szintűek lehettünk körülbelül… de akkor is mókás volt. Amint hallottam az arénáról rögtön megkíséreltem hogy mégis milyen is lehet, így ide jőve hamarosan találkoztam is leendő ellenfelemmel. Széles vigyor ült az arcomra, már alig vártam hogy a fegyverem forgathassam. A kérdésére mi szerint gyakran játszok-e ilyen helyeken egy gyors válasszal letudtam.
- Gyakran fogok. – Igen, azt hiszem szeretni fogom ezt a helyet, elnézve a harcra szomjazó tekinteteket, mindenki nagyobb akar lenni a másiknál, mindenki meg akarja mutatni mit is tud igazán. Igen, azt hiszem ez lesz az én törzshelyem, harc kimeneteltől független. Amint kihívtam lelkesen fogadta, és még be is mutatkozott.
- Ayse, harcos. – Mondtam el két talán legfontosabb dolgot magamról, bár ezt a fegyveremből már kitalálhatta, mint ahogy én is az övét. Harci kedve még inkább tűzbe hozott, egy teljes életes harc. Nekem való mérkőzés, és úgy látszik az ellenfelem is szereti ha két erő összecsap. Mikor kijelentettem hogy teljes életes, kicsit meglepődött, talán… vagyis vissza kérdezett, az én szám meg még inkább elvigyorodott.
- Persze, csak úgy lesz mókás. – Mondtam, majd megjegyezte hogy úgy látja szeretem az ilyen játékokat. De azt hiszem ez annyira magától értetődő volt hogy válaszom helyett máris a fegyveremmel igyekeztem megmutatni mennyire is. A kardom a kezemben, és máris rohamoztam felé, egy alulról felülre indított vágással kezdtem, mivel így ha esetleg támad könnyedén használhatom a fegyverem pajzsként.
- Azt hiszem te is szeretheted az ilyen játékokat. – Vigyorodtam el, a támadásom után, mikor kissé visszavonultam, tudtam. Most ő fog támadni.

Statok::

by **Utahime** Szomb. Márc. 29 2014, 14:37

Azt mondja gyakran fog, mire biccentek egyet. Ha gyakran fog, az azt jelenti, hogy még nem volt itt olyan gyakran, tehát nem lehet sokkal magasabb szintű, mint én. Talán velem egy szintű? Vagy csak most tévedt ő is ide. Akárhogy is, most itt vagyunk, és ki tudja, talán én is gyakran fogok ide járni, ha úgy alakul a dolog, ahogy képzelem... kellemes játszótérnek tűnik ez a hely. Már az itteni légkörtől is izgatott lettem, mindig is szerettem az ilyen csata játékokat, nem véletlenül szereztem meg ezt a játékot is. Bár az esetek többségében valahogy nem tudom kiverni a fejemből, hogy ez nem egy szokványos játék. Ebben a játékban tényleg elveszthetem akár az életemet is. De most valahogy mégsem aggódtam emiatt. Hogy miért nem? Azt nem tudnám biztosan megmondani. Talán csak a gyerek lelkesedése a küzdelem iránt belém is harci szellemet öntött. Régen játszottam már úgy igazán kedvemre, így megörülve a lehetőségnek kaptam is az alkalmon. Bemutatkoztunk, ahogy azt a küzdőfeleknek illik és elkezdtük a harcot.
Ahogy rányomtam az elfogadásra, megindult a visszaszámláló a párbaj kezdetéig, mialatt fejemre ültettem a madaram, és igyekeztem felkészülni a harcra. Hátra libbentettem a köpenyem szélét, és előre szúrtam a pálcámmal a levegőbe. Nem igazán tudva, hogyan is kéne egy pálcát fegyvernek használni, úgy próbáltam beállni, mintha vívótőrt tartanék. De természetesen ezt elég ügyetlen módon tettem, minek eredményeképp - hozzáadva a tényt, hogy szerettem hosszú köpenyekben járni, mióta ebben a világban vagyok - úgy nézhettem ki, mint valami varázsló. Ahogy ez eszembe jutott, kicsit el is kuncogtam magam és a szemébe néztem.
- Valóban, a teljes életes küzdelemnél tart legtovább. - Biccentettem újra egyetértően. Tehát mókát akar? Remélem, hogy elég mókásnak találja majd a mérkőzésünket. De ilyen fegyver ellen először küzdve, mindenképpen fontos harci tapasztalatra teszek szert, ha túlélem. És ugyan miért nem élném túl? Az hogy teljes életre játszunk, nem jelenti azt, hogy meg is kell halunk. Csupán annyit tesz, hogy az utolsó ütés előttig képesek leszünk küzdeni egymással, hogy minél tovább tartson a játékunk. Talán azért is voltam ilyen nyugodt, mert nem tudtam elképzelni, hogy egy gyermek képes lenne megölni. Pedig valahol bennem motoszkált, hogy talán félnem kéne. A gyerekek könnyen hozzászoknak az új világok törvényeihez, és ha itt az a törvény, hogy ölni és erősödni kell az élethez, hát azt teszik.
Az életünk vörösre váltott, és Ayse már vágott is. Igyekeztem hátra ugrani, de a fegyver követte a mozgásom, és belém hasított. Nem fáj. Elmosolyodom minden alkalommal, mikor ezt újra és újra felfedezem. Nem fáj, csupán egy kellemetlen érzés jelzi, hogy megvágtak. A vörösesen fénylő csíkkal és hangeffekttel egyetemben, ami a testemen jelentkezik néhány pillanatra, hogy szinte azonnal eltűnjön.
- Bizony, szeretem! - Vigyorogtam felé. ki ne szeretné az izgalmakat? Persze csak mértékkel... és nem feltétlen életre-halálra.
- Ügyes vagy… Én még nem sokat játszottam ilyent, de remélem azért mókás lesz… - Ismertem el, majd megpróbáltam oldalról felé rontani és elfutni mellette, hogy ne érjen el. Majd hirtelen megtorpanva felé fordultam, hogy a pálcámat oldalról szúrjam felé. Nem tudom, hogyan kéne ilyen hosszú fegyver ellen küzdeni, de az tűnik a leglogikusabbnak, hogy a gyorsaságát játszom ki. Talán nehezebben tud vele irányt váltani a nagyobb lendület miatt, így jobb, ha hozzá közel, körülötte ugrálok. De majd csak meglátom, hogy sikerül-e avagy sem…

Statok:

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Márc. 29 2014, 14:37

The member 'Utahime' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4767250438_224285ea8b_s

by **Ayse** Szomb. Márc. 29 2014, 20:21

Nem tudom mi üthetett belém, mármint tudom… gyakran érzem a harc iránti vágyat és sóvárgást, de ez a valami még inkább felizzott bennem és egy adrenalin löketként lüktetett végig az ereimben szétáradva a testemben. Kicsi vagyok tény… mint szintileg, mint termetileg… ő magas… de távolsági harcos, elvégre az állatidomárok főként a petjüket használják támadásra és védekezésre… ezét is gondolom róluk azt hogy a leghitványabb és gyávább kaszt, ami nem harcra való… Bemutatóztunk és a tiszteletkőr teljes egészében lement, épp csak hajlongani nem hajlongtunk egymás előtt hál’ istennek… Szóval a neve Uta… állatidomár, nő, hozzám mérten magas…, a petje egy fűnix szerű madár… vagy mi…, kicsi az állatka kicsi ebből merem következtetni hogy nem lehet sokkal magasabb szintű mint én. Szedem össze az adatokat a lányról. Köpenyt visel, így nem látom miféle öltözék található rajta… már ha ez a harci öltözéke… a személyisége harcias, és optimista… jó tulajdonságok. A visszaszámlálás hamarosan lejár, így támadhatok is. Nem hezitálok, már ostrom alá is vettem a lányt, és a feje tetején lévő madárkát… Hehh, a sebzésem talál, széles pixelcsíkot hagy a lány testén… *-* Imádooom.*-* Az arcát kezdem el kémlelni… nem riadt meg, nem sikoltott, és nem fél… uhh, még inkább imádoom *-*. Úgy nézem nagyszerű harcnak állunk elébe :3 Mikor megdicsértem hogy úgy látom ezzel az érzéssel nem vagyok egyedül, mármint hogy a harc a mindenem, helyeselt. És kijelentette hogy bizony ő is szereti. Főnyeremény. >< Ha így halad még megkedvelem. >< Nem! Azt még nem szabad… nem akarok közelembe engedni másokat, és mások sem fognak fontosak lenni számomra. Miért is kellene? Nos ez az amire egyenlőre nincs válasz számomra, de nem is hiányzik annyira. Szolóban jobb mint társulva… bár tény, kapcsolatok kellenek, de azok nem többek puszta üzletnél számomra. Elbambultam, és már meg is került… gyors, és a fegyverem tényleg lelassít mint ahogy azt sejtettem, bár a pontjaimon csak pár pontot húz le… de az is több a kelleténél. Már nem tudtam megfordulni, kardom hátrahúztam és ezzel igyekeztem hárítani a lány furcsa támadását. Megbökni azzal a valamivel ott a kezében… oO Furcsa ilyet még nem láttam, a másik idomár sem csinált ilyet… sőt, az eddigi harcok amit a minap végig néztem sem produkáltak efféle mozdulatsort. Megnémultam és megdermedtem. Mégis mi volt ez? @.@ Próbáltam tudatosítani majd megértettem…*-* Hisz Ő akart támadni a petje helyett. *-* Azt hiszem most láttam talán először ilyet, de tetszett. Szélesre húztam a szám, azt hiszem ez a teremtés itt bizony kasztot tévesztett. Erős a gyanúm rá. Majd megdícsért, és kijelentette hogy még nem játszott ilyet eddig. Bár azt hiszem a mozzanatai mindezt elárulták, nem mintha én többet harcoltam volna…
- Köszönöm, de mond csak… ha állatidomár vagy miért te támadsz? És miért azzal a bigyóval, ami elvileg a peted irányítására volna…. oO – Néztem rá értetlen arckifejezéssel. Miközben a pálcájára mutattam. A támadását hárítottam, bár lehet nem kellett volna, azért érdekelne mi történhetett volna, vajon mennyit sebezhet vele, már ha lehet olyat… oO
Egy lépést hátráltam, nem többet nem kevesebbet. Túl közel volt, és a fegyverem és köztem, és az ellenfelem és a fegyverem között is kell némi hely hogy kényelmemre kedvemre mozoghassak. Nem szóltam hogy támadni fogok, bár a mozdulataimból mindezt ki is találhatta. Fegyverem felemeltem, és csupán egy egyenes irányú szúrással próbálkoztam… de nem felé… nem ám, pár centivel a feje tetejét vettem célba és lendítettem is felé a fegyverem. Ha idő közben a madárkát lecsempészte onnan, akkor is oda céloztam, de a levegőben megfordítom a pengét vízszintesről függőlegesre, és egyenesen lefelé lendítem hogy úgymond… vízszintes csíkot hagyhassak Uta testén.

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Márc. 29 2014, 20:21

The member 'Ayse' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Utahime** Hétf. Márc. 31 2014, 01:18

Úgy tűnik, nem sikerült elég közel mennem. Hamar megkerültem, gyorsabb vagyok nála. A fegyverét sem mozgatta sokat, épp csak annyira, hogy védekezőn közénk állítsa. De nem mertem elég közel menni, és így nem is találhattam volna akkor sem, ha nem próbál hárítani... Gyorsan hátra ugrottam kettőt, és kifújtam a levegőt, majd láttam, hogy meglepetten a pálcámra mutatott. A kérdése pedig engem lepett meg.
- Nos... mert én akartam harcolni, és nem Falco? - Néztem vissza rá hasonlóan értetlen fejjel. Ez egyértelmű, hiszen ő most csak megfigyelő. Meg egyébként is folyton azt szokta mondani, hogy nekem is meg kéne tanulnom vigyázni magamra, mert előfordulhat, hogy nélküle kell majd kiállnom valami ellen... Most épp egy kiváló lehetőségem akadt ennek gyakorlására. A második kérdését már inkább megértettem. Hogy nem-e harci fegyver ez is? De bizony az, és ezt én is nehezen hittem el... Shu tanított meg rá, hogy hogyan hozhatom elő a sword skilleket evvel is, és az előbb is fénylett a pálca, bizonyítva, hogy egy egyszerű támadó skill aktív volt... Elvileg azt mondta, hogy vágni is tud, de igaz ezt már nekem is nehéz volt megemészteni, így inkább csak vívótőr módjára használom, szúró fegyverként. A kérdésére viszont önkéntelenül is magam elé emeltem a pálcát, hogy vessek rá egy pillantást.
- A petem irányítására? - Ismételtem eltűnődve. - Hallgat ő rám egyébként is... többnyire. - És főként nem is szeretném az akarata ellenére irányítani. Ha nekem nem tetsző dolgot tenne, majd elbeszélgetünk, és megértetem vele, hogy miért ne tegye, ha kérek tőle valamit, elmondom miért tegye... hiszen csapattársak vagyunk. Vagy valami ilyesmi.
- Evvel is lehet ám támadni... - Vigyorodtam el végül úja, középen két ujjam közé fogva a pálcát, és lassan billegettem és fel-le mozgattam, míg végül hullámzani látszott. Végül úgy belefeledkeztem a dologba, hogy észre sem vettem, hogy már támad. Először a fejem tetején éreztem egy ismerős koppintást, ami emlékeztetett, hogy hol is vagyok, így megfogtam rendesen a pálcámat. A következő a felém közelítő fegyver volt, vagy sokkal inkább fölém, mire kirekedett a szemem, és felkaptam a kezeimet a fejem fölé. Igyekeztem hátraugrani is, de penge fordult, és egy újabb csík jelent meg az avatáromon, ami függőlegesen ketté szelte a testem, pont a szimmetriatengelyén húzódva. Felnevettem, látva, hogy az ellenfelemnek legalább van szépérzéke. De a madár már nem volt a fejemen. Körbenéztem egyik, majd másik irányba, míg végül láttam, hogy időben leszökkent, vagy az életére pillantva sokkal inkább leverték a fejemről, és egy kicsit arrébb, az aréna első lelátószékén foglalt helyet. Nem ment messze, hogy segíthessen, ha bajba kerülnék, de láthatóan nem akart csatlakozni a harchoz.
- Hát te meg hová szöksz? - Néztem utána kissé sértődötten. Most tömte meg a bendőjét nem rég, és ilyenkor sziesztát szokott tartani... talán még képes lenne elaludni is, amíg csatázok, de nem volt időm vele törődni. Az ellenfelem már kétszer betalált, én pedig még csak a közelében sem voltam ennek. Hamar ki kéne találnom valamit, ha nem szeretném felvágatni magam pixeljeimre... a páncélom már teljesen eltűnt, így a következő csapása már az életem veszi le. Kissé a számba haraptam, ahogy kerülgettem tisztes távolságra. Igyekeztem csak a gyorsaságomra alapozni a támadást, mivel láthatóan előnyben voltam ezen a téren, azt leszámítva, hogy nem sok ötletem van a kihasználására. Az előző támadásból nyilvánvaló, hogy a fegyverek ütközése esetén a pálca húzná a rövidebbet, tehát tiszta csapás kell, vagy visszavonulás. Mivel az előző ötlet nem tűnt olyan rossznak, így hasonlóan próbálkoztam indítani most is, de nem haladtam el mellette, csak az oldala felé indultam rohamra, és végül szemből támadtam.

Uta: HP-30; Páncél-leverve
Falco: HP-10

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Márc. 31 2014, 01:18

The member 'Utahime' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4766609959_af0c0eb7c7_s

by **Ayse** Szer. Ápr. 02 2014, 12:18

A harcunk elkezdődött, nem beszéltünk sokat, nem is kellett.. pont így volt jó. A fegyveremet izgatottan tartottam a kezemben, és élvezettel néztem végig a lány testén izzó pixelcsíkra amely az én művem volt. Az arcát kémlelve meglepődtem hogy nem ijedt meg, nem sikoltott és kiáltott fel a fájdalomtól. Persze itt nincs olyan, amit valahol azért sajnálok, hisz úgy lenne igazi. Ugyanakkor akik még nincsenek hozzászokva azok bizony gyakran önkéntelen is felsikoltanak, talán reflexből.. nem tudom, hisz velem olyan még nem fordult elő. Meglepődtem, sőt meghökkentem mikor a lány a petje helyett a pálcájával támadt. Ilyennel még nem találkoztam, bár azt hiszem volt aki nem is használta a pálcáját csupán a petjét… ki tudja talán végső mentsvárként tartalékolták… de mikor kritikus lett a helyzet sem használta. oO Mindegy, úgy hiszem sosem fogom megérteni az állatidomárokra… A szavakból formált kérdésemre egy vissza kérdezéssel vágott vissza Uta. Elmosolyodtam a válaszán, és tény azt hiszem kasztot téveszthetett, vagy ki tudja, de tény egyenlőre egyedinek tűnik a kaszttársai közül, bár mivel túl sokkal még nem harcoltam így ezt sem jelenthetem ki konkrétan. Majd mikor arra kérdeztem rá hogy azt a petek irányítására használják nem? Akkor csak annyit mondott hogy hallgat Ő rá amúgy is. Most már tényleg rejtély nekem ez a kaszt. Majd magyarázta hogy azzal is tud támadni. Meglepett, ugyanakkor ezen információ tudatában igyekeztem távol, vagy legalább védve tartani magam. Majd mikor figyelmetlen volt ismét támadtam. Elfoglalta magát a gonodolataival, vagy szimplán csupán játszadozott, nem tudom. De egyenest öngyilkosság így lazsálni egy harc kellős közepén, miközben úgy ismertem meg hogy élvezi a harcot. Bár tény hogy nem egy gyáva alkat amivel ki is vívta a tiszteletem annak ellenére hogy állatidomár amik általában pettel támadnak fegyver helyett, de az ő nem használta erre a Falco-t.. nem… és ez tetszett. Miként az is hogy pajzsként sem hívta oda magához egyszer sem. Csupán Ő és a pálcája állt ellen az én monstrum fegyveremnek, és ez vakmerőségre utalt, amit imádtam benne. Felpezsdítette ez a harc a vérem, ugyanakkor ezzel a mozdulattal elárult valamit magáról. Falconak vagy nagyon kevés az élete… vagy valamiféle végső fegyver lehet. :3 Elsőnek a petet vettem célba aki hamar kapcsolt és leröppent Uta fejéről, így viszont a lány nyelte be a sérülést amit még épp be tudtam küldeni, mivel pont hátraszökkent, de nem elég messzire. Tisztes távolból figyeltük egymást, én ódzkodtam a pálcájától Ő viszont az én kardomtól, pet meg jelezte hogy Ő ebben most nem kíván részt venni. Na tessék állatidomárok… úgy látom nem épp nagy az összetartásuk, de nekem mindegy, ez az Ő dolguk. Végül viszont Ő támadott elsőnek, végig szemmel tartottam a petet nehogy hirtelen gondoljon egyet és mégiscsak beslisszanjon a harcmezőre, míg én Utaval foglalkozok. Az epic fail lenne…viszonnt talán ennek köszönhető, vagy csak a lány gyorsaságának hogy hiába lendítettem a kardom kettőnk közé, Ő mégiscsak eltalálta az oldalam a pálcájával, és meg is sebzett. Nem sokat, de azért teljesen levitte a páncélom és bele csípett az életembe is. Hehh?..
- Ez szép volt. - Jegyzem meg neki.
- Ugyanakkor Faco megszökött. - Mutatok arra a helyre ahol az előbb még volt a petecske... remélve hogy bejön.Egy támadás, ha így nézzük még kettő három támadása lehet… viszont én még mindig nem sebeztem az életéből. Hátrányban vagyok. >< De ez nem jelenti azt hogy el is fogadom ezt, mivel a lánynak közel kellett jönnie hogy támadjon, most én vagyok előnyben. Így meglendítem a kardom, és ha tudom vízszintesen is hagyok benne egy csíkot. Imádom ezt a mérkőzést.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Ápr. 02 2014, 12:18

The member 'Ayse' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4766610511_dda12706fc_s

by **Utahime** Szer. Ápr. 02 2014, 15:51

Sikerült bevinnem egy szúrást! Működött a csel... vagy csak Falco kóborlása terelte el a figyelmét. Akárhogy is, de most már biztos lehetek benne, hogy tényleg megtudom sebezni. A kölyök ugyan megpróbálta hárítani ezt a támadásomat is, de ahogy azt sejtettem, lassan mozgatja azt a hatalmas valamit. Ezért nem is védhet ki mindent, ahogy most sem sikerült kivédenie. A találatra kapott dicséretre kicsit elhúztam a szám. Már a harmadik vágást mire betaláltam... Talán direkt engedett, mert tesztelni akarta, hogy mekkorát lehet egy ilyen botocskával ütni... És meg kell hagyni valóban nem sokat. Sőt, az igazat megvallva, ha pusztakezes technikát használnék, is ugyanekkorát ütnék, hiszen magának a fegyvernek nincs semmi bónusza. Legalábbis a vele való támadáshoz nincs. Viszont legalább ad némi távolságot, köztem és az ellenfelem közt, ami több mintha nélküle támadnék. Igaz ez nem sok még úgy sem, hogy ez egy viszonylag hosszú pálca, ahogy a neve is sugallja. Sajnos így sem hosszabb, mint egy közepes méretű tőr. Ez pedig probléma... méghozzá a jelen esetben nem kis probléma, ezért sürgősen kéne valami megoldást találnom rá. Tulajdonképpen ez volt az első eset, hogy más kaszt ellen harcolok, egy játékos ellen. És így először szembesültem avval a problémával is, hogy a fegyvereink külalakja is számít, nem csak a pontok. Vagyis amikor megvágtam és ehhez elég közel kerültem hozzá, hiába tettem egy pár lépést hátrébb, ő úgy is megvágott.
Mégpedig történt ez olyan módon, hogy először oldalra mutatott, hogy közölje, Falco megszökött. Az előbb már levettem róla a szemem, és bizony pórul jártam, ezért most semmi esetre nem akartam a mutatott irányba nézni...
- Ne aggódj, ő nem fog támadni. - Nyugtattam meg, hátha tényleg elmászkált a madárka. Biztosan nem tenné figyelmeztetés nélkül, mert az nem lenne szép dolog, ha már az elején nem csatlakozott. Ha pedig elmászkál, ugyan nálam van a térkép mag miegymás, de kettőnk közül mégiscsak én lennék elveszve, nem pedig ő. A csata végén talán majd leülök, és megvárom, hogy visszajöjjön... Evvel a kijelentéssel léptem hátra, hogy kikerüljek a támadósugarából, de ő utánam lendítette a fegyverét. Na és vajon mi történt? Hát persze, hogy egy újabb vörösen izzó csík jelent meg rajtam majával hozva azt a kellemetlen zsibbadtan bizsergő érzéssel, ami a a sebesüléssel jár.
"A fegyvere hosszú, én már nem érném innen el..." Így suhant át a fejemen a nyilvánvaló felfedezése. Már nem hátráltam tovább. Amint a fegyvere kiért a testemből durcás képpel ugrottam neki, szikrázó pixelesőt húzva magam után a még beforratlan sebből. Ha rögtön támadok talán nem tudja azonnal visszalendíteni azt a fegyvert. Amíg azt az ellenkező irányba lóbálja, talán bevihetek még egy ütést... Evvel a gondolattal támadtam újra, készen rá, hogy ha mégis gyorsabb lenne, gyorsan oldalra ugorhassak.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Ápr. 02 2014, 15:51

The member 'Utahime' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4767251444_0f76bf2817_s

by **Ayse** Szer. Ápr. 09 2014, 10:34

Ő támad én támadok, igazi harcként működik a játékunk. Örülök Uta hozzáállásának, mivel mint mondtam még nem találkoztam hozzá hasonló állatidomárral, aki saját kezűleg harcol, így minden féle képen megérdemli a tiszteletet. Örömmel tudatosul bennem hogy talán ferde képet állítottam róluk, vagy esetleg csak ez a lány egy igazi csodabogár, aki dacol a kasztja rendszerével. Mindegyik esetben elismerésem élvezi. Örülök hogy eljöttem ide, ma mindenképp harcolni akartam, firtatni az erőmet, megismerni a korlátaimat és a hátrányaimat, megtapasztalni miben is vagyok jó és hogy min is kéne válltoztatnom hogy erősebb legyek. Eddig meg vagyok elégedve magammal bár lehetnék gyorsabb és erősebb is. Alig várom hogy szinteljek párat és hogy új elosztható pontok üssék a markomat. Már tudom mimet fogom erősíteni és mik lesznek azok amiket hátrányban hagyok. Bár minél több emberrel akarok harcolni hogy láthassam ki mire specializálja magát, elvégre akaratlan is kénytelen vagyok mindezt figyelembe venni ha szembe akarok velük állni, bár ez nyilvánvaló. Uta sérülést vitt be a pálcájával, igaz nem sokat de magam is meglepődtem sőt meg is dicsértem amire elhúzta a száját. Talán azért mert én már többet vittem be.. bár nem túl erőseket, de úgy érzem van esélyem ha hasonlóképp kitartok. Számít a győzelem, igaz azért jöttem hogy tapasztalatokat szerezzek, de ha nem muszáj nem fogok veszíteni. Harcolni és győzni akarok. Húzódott a szám széles mosolyra gondolataimnak köszönhetően. Fél szememmel mindig Falkot figyeltem, aki elvonult és onnan kísérte figyelemmel a mérkőzésünket.
- Nem bízok benned és benne sem. – Jelentettem ki a nyilvánvalót. Igaz azt mondta hogy nyugodjak meg, de elég lenne egy fél pillanatra levennem róla a szemem és máris sebezhetővé válnék, arról nem is beszélve hogy a petek általában sokat sebeznek, és ez a jelenlegi kevéske életemnek nem tenne jót. A lány hátrébb ugrott a támadásomtól de nem ért vele sokat mert még így is pont beleesett fegyverem hatósugarába, levonva pár életpontot tőle. Szám szélesre húzódott főleg mikor azt tapasztaltam hogy nem menekült hanem még inkább közeledett felém hogy újabb sérülést vigyen be. Ezzel nem volt egyedül. Én sem távolodtam hanem közeledtem, bár tudtam minimális távolság azért kell köztünk, de számomra annyi elég hogy a pengémet magam és a lány közé húzzam vissza, tolva felé hogy ha nem is durván de azért karcolást hagyjon a testén.

by **Kayaba Akihiko** Szer. Ápr. 09 2014, 10:34

The member 'Ayse' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4767251444_0f76bf2817_s

by **Utahime** Szer. Ápr. 09 2014, 18:50

- Valóban? Helyes. - Kicsit szórakozottan nevettem el magam a válaszára. Való igaz, most mint ellenfelek harcolunk, és Falco a társam, akit jelenleg vörösben lát, akárcsak engem. Már nem mintha hazudtam volna, hiszen nem csatlakozna csak úgy... Nem avatkozna a harcomba, az nem is lenne igazságos. Vagyis úgy hiszem nem tenne ilyent. Talán csak az életemet mentené vele. De ez egy játékosok közti erőmérő vetélkedő, ráadásul a városban. Nem veszélyezteti az életem semmi, ha nem a teljes életre való harc ténye. Viszont csak nem akar megölni ez a kölyök. Tehát nincs mitől félnem nekem sem, és neki sincs miért beavatkoznia. Ellenben tény, hogy akár hazudhattam is volna, meg ha nem is hazudtam, sem lehet biztos abban, hogy a madár hallgat rám... Főleg az előbbi szökését látva. Vagyis ebben én sem voltam biztos teljesen. Falco többnyire nem is hallgat rám. Ayse szerint tehát a pálcával irányíthatnám a petem, és ezt készséggel el is hiszem. Akármilyen okos, és egyedi kis élőlény, de mégis csak egy, a rendszer alkotta adathalmazról van szó. Így az sem kizárt, hogy szó szerint irányítsam. Viszont ilyent nem is akartam tenni, és nem is hiszem, hogy tennem kéne. Mert ha tényleg bajban leszek, úgysem lesz időm őt híni, illetve ő egyébként is segítene. Eddig mindig segített, ha valamiért tétováztam, ami gyakran megesik. Teljes mértékben megbíztam benne, és nem is tudom azért-e, mert a petem volt, vagyis egy program, ami az én segítésemre van, vagy azért, mert már ennyire összebarátkoztam vele...
Az újabb vágása után hamar nekifutottam, de ő is visszafele húzta már a kardját.
- Ha? - Hökkentem meg a lenyűgöző látványra. Az előbb még az ellenkező irányba lendült a fegyvere, de most újra felém hasított. Egy pillanatig farkasszemet néztem a pengével, majd épp sikerült elugranom előde, de így nekem is le kellett tennem a támadásról. Ki gondolta volna, hogy olyan közel is vissza tud támadni? Ránéztem a pálcámra, és sóhajtottam egyet. Ilyen rövid izével állok ki egy akkora fegyver ellen... Bár nem mintha más fegyverhez jobban értenék, tehát csak meg kell tanulnom használni a rövid hatótávú fegyverem. Viszont nem tudtam nem arra gondolni, hogy tapasztalat nélkül nagy előny lehet a hosszabb fegyver. Gyorsan mögé futottam, de már túl messze voltam, nem tudtam támadni. Inkább távolabb sasszéztam, gyorsan oldalra fordulva, nehogy hátat fordítsak neki, és megálltam egy kicsit távolabb. Ide már biztos nem ér el, csak ha közelebb jön.
- Vaaa... De ügyes vagy. A közeledbe sem tudok menni. - Sóhajtottam fel és ránevettem. No de tényleg... Valami komolyabb támadással illene már próbálkoznom, mert az az egyetlen csapás már szinte véletlen találatnak tűnik. És bizonyára az is volt, talán pont a csibém kalandozása miatt. Jártam egy kört körülötte, hogy szemügyre vegyem a kérdéses madarat, és úgy álltam meg végül, hogy ő is láthassa mögöttem. Végül is nem akarom, hogy azért találjak, mert nem rám figyelt... nem is volna érvényes találat.

by **Ayse** Hétf. Ápr. 21 2014, 22:43

Kijelentettem hogy nem bízok benne, ami tény… erre meg helyesel. Furcsán van összerakva ez a nő… de ki tudja miért egyre szimpatikusabb számomra, pedig elsőre senki nem üti meg nálam ezt a lécet… Tetszik a harci szelleme, a hozzáállása, és bár tény hogy fiúnak hittem elsőnek, de a jelleme sem egy törékeny gyöngyvirágot mintás, mintsem egy vadrózsát, vagy pipacsot… bár ki tudja miért pipacs… talán mert az is egy vadvirág melyet ha meg próbálunk megszelídíteni inkább elhervad, Utahime is vadnak tűnik, elevennek, nem olyan befásult koravénnek mint az a másik akinek a mai napig nem tudom a nevét. Ki tudja összefutunk-e… bár bebizonyította Ő is tud harcolni ha akar, mégis meglepne ha nem szednék le korán valamiféle piros játékosok a game listáról… De most nem érek rá vele foglalkozni és elmélkedni, a lány máris támad, és nekem viszont gyorsan kell reagálnom. Uta gyorsabb nálam, ez tény, ugyanakkor a fegyverem a pajzsom és benne rejlik az erőm is. Védekezni és támadni is tudok vele, és közhely de sokszor a támadás a legjobb védekezés és ez bizony tény. Amint a lány túl közel kerül és sérti a biztonságom és az éltepontjaim stabilitását, onnantól gyorsan kell kapcsolnom és visszavágnom. Vagy megsebeznem, vagy hátrálára kényszeríteni. Ez a két verzió jutott az eszembe, Ő közeledett felém és én sem hátráltam meg, az nem én lennék. Széles vigyorral igyekeztem visszavágni, de sikertelenül gyorsan kislisszant a támadásom alól, melyben tudtam hogy egy karcolás is elé lenne, de még az sem sikerült. Hátrált, és én hagytam. Kevés a kitartás pontom és fogytán is van… nem tehetek felesleges mozdulatokat, mostmár… ügyelnem kell mindenre, fáradok, de nem hagyom hogy mindezt lássa rajtam. Vigyorogva hallgatom a dícséretét, melyet őszínte örömmel fogadok. És még meg is hajolok neki elegánsan.
- Köszönöm. És tény hogy ez a dicséret visszafele is jár. – Mondtam.
- Meglepő a harcmodorod és a fegyvered kezelése is egyedi,ez mindenkép elismerendő, arról nem is beszélve hogy idomárként egyedül harcolsz. – Fejeztem be… bár amennyire elégedettséggel tölt el a tény hogy egyedül áll ki ellenem, némileg azért sért is… hisz most ha győzök sem lesz a tiszta győzelem az enyém, mivel nem teljes erejével küzdött… vagyis ahogy nézem, azzal de pet nélkül… azt hiszem ezt csupán a végkifejlet teszi helyre bennem csak véglegesen, most még nem tudom mit is gondoljak pontosan. Lépéseket tett a petje irányába, méghozzá úgy hogy egy vonalba kerüljön vele, hogy ne keljen időről-időre oda sandítanom… vagy ki tudja… lehet ez a jel, és most készül valamiféle speciális képességre, összeszűkül a szemem. Mint mondtam nem bízok benne, tűnjön bármilyen kedvesnek… hisz a harc az harc… és én pedig támadni fogok. Bele dörgölöm a talajba a lábam, a lábfejemet mozgatva kavarok némi port, végig a lányt kémlelve, majd megindulok. Némi gödröt vájtam magamnak hogy abba bele süllyesztve a lábam tudjam magam ellökni, némi plusz lendületet és gyorsaságot igyekezve biztosítani magamnak, majd szabályosan csúszva érkezve egy átlós vágással próbálkozok.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Ápr. 21 2014, 22:43

The member 'Ayse' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4767249862_5877ffd2ef_s

by **Utahime** Kedd Ápr. 22 2014, 19:19

Próbáltam támadni, de sehogy nem jött össze. Egyszer volt csupán szerencsém, de a mostanit is mellé sorolhatnám. Ugyan a támadásról le kellett tennem, de legalább én sem sérültem meg. Talán elslisszantam mellette, és mögé kerültem, majd gyorsan távolabb is álltam. Már tényleg kezd kínos lenni, hogy képtelen vagyok eltalálni, de ebből is látszik, hogy még nem sokat gyakoroltam az ilyesmit. Ez volt az első harcom, és jó ellenfelet is találtam. Elismerésem szóvá is tettem, mire az ifjú meghajolt és újfent szóvá tette, hogy furcsállja a harcmodorom. Igazság szerint még csak idomárokkal harcoltunk...
- Eddig is külön harcoltunk játékosok ellen. Vagyis a petek játszottak egymással, míg a másik idomárral beszélgettem egy padon ücsörögve. - Válaszoltam eltűnődve, de figyelve, hogy tartsam a tisztes távolságot. Mégis minek tettem volna tönkre a petek játékát, nem igaz? Ezúttal úgy gondoltam, én találtam játszótársat, és a petem leült nézni a mecset, akárcsak és az ővét. Talán azért nem értem, mire akar kilyukadni, mert még nem ismerem eléggé a játékot. Ez az első eset, hogy más kaszt ellen küzdök. Természetesen szörnyek ellen együtt küzdünk, de egy párbajban... egy egy az egy elleni küzdelemben miért küzdenénk ketten egy ellen?
Egy kis tűnődés után, ahogy megemeltem a pálcát, és láttam mögötte a hatalmas fegyvert, hamar rá is jöttem a válaszra. Hiszen én nem is tudok támadni... Csak egyszer találtam el, azt is talán véletlenül. Bár a jelek szerint nem sokkal erősebb a támadása az enyémnél, ha sokáig folytatjuk előbb vagy utóbb, de elfogy az életem.
-Hm... Nem hittem, hogy ez ilyen meglepő. De az biztos, hogy ez is használható fegyver... - Igen. Végül is amikor eltaláltam, majdnem ugyanannyit sebzett belé, mint ő belém. Az egyetlen probléma, hogy még nem szoktam hozzá. Nem tudom használni ezt a pálcát fegyverként. De az kétségtelen, hogy ez is az. Evvel próbáltam nyugtatni magam, míg jártam egy kört körülötte. Végül megálltam, és vártam. Eddig nem jöttek be a támadásaim nekirohanásból, így inkább megvárom, hogy jöjjön ő. Mély lélegzetet vettem és jobbomat magam mögé rejtettem, hogy leszorítsam a köpenyt, míg a bal kezemmel a pálcát Ayse felé emelve vártam a fejleményeket.
- ...És ha ez fegyver, akkor evvel egyedül is kiállhatok ellened. Ahogy a petem is egyedül kiáll mások ellen. - Talán az volt a probléma, hogy nem-e a pet maga a fegyverem? Tulajdonképpen ebben én sem voltam biztos. Általában ő támad, és minden eszköz nélkül - mert ugye nem is tud eszközt használni - sokkal erősebbet sebez, mint én. Ez persze nem jelenti azt, hogy én nem tudok támadni. Éppen eme dilemmám miatt is szerettem volna egyszer egyedül harcolni, már csak azért is, hogy megtudjam, képes vagyok-e rá. A csapatmunkánkon is sokat javíthat, ha megtudjuk, hogy külön mire vagyunk képesek, ugye? Talán pont ez a harc fogja megválaszolni.
Eközben az ellenfelem már a talajt egyengette a lába alatt, mint egy támadni készülő bika. Egy kis támaszt fúrva a lábának, kilőtte magát felém teljes erejéből. A távolság gyorsan csökkent köztünk, így én is megindultam felé, majd megállva csak a talpán csúszott felém, hogy egy lendületes csapással fogadjon. Le is csapott, de a csapás irányába én is ugrottam egyet, hogy legalább azonnal tudjak támadni. Egy ideig együtt repültem a testembe fúródott fegyverrel, majd földet érve nekiugrottam a forgatójának. Egy kis csatakiáltással ugrottam felé, remélve, hogy hamar átszelem a köztünk lévő távolságot, és felé szúrtam a pálcámat.

by **Kayaba Akihiko** Kedd Ápr. 22 2014, 19:19

The member 'Utahime' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4767250438_224285ea8b_s

by **Ayse** Hétf. Május 12 2014, 12:32

Uta a második olyan személy a sao bezárt világában aki valamelyest le tudott nyűgözni ugyanakkor akárhogy is valahogy mivel nem a petjével támadt azért zavart is kicsit… úgy éreztem emiatt hogy kissé megaláz… úgy jönn le mintha Ő a petje nélkül is meg tudna verni… de a találati esélyei nem túl magasak, és mindezt a két gyűrűmnek köszönhetem… hiába tíz pont az már csak tíz pont, ráadásul azt hiszem Uta is olyan lehet mint én… olyan akit a rendszer befagyasztott, és amikor elegen haltak meg a szerveren… felélesztette… morbid, és ugye lehetne ebből előnyt kovácsolni, hisz nekünk már a kitaposott úton kéne csak haladnunk… de mégsem vagyok én ezzel megelégedve…

- Eddig is külön harcoltatok? – Kérdeztem vissza, kicsit elkerekedett a szemem, de kezdtem beleszeretni a lány hozzáállásába. Kicsit őrült… olyan mintha én a kardom nélkül harcolnék… pedig én attól sosem válnék meg, de tegyük szórakoztatóbbá ezt a mérkőzést. ^^ Megvártam míg befejezi a mondatát, és kicsit azért értetlenkedtem hogy mégis miért gondolkodik így, de a nézeteiben is egyedi a lány. Nem gyáva és nem ostoba… szeretem az ilyen felállást.
- Kigondoltam valamit. –Mosolyodtam el, és tekintetem teljesen a lányra emeltem. Most nem figyeltem már Falkóra. Eltettem a fegyverem, és megszólaltam.
- Akkor játszunk teljes közelharcot. Csak mi ketten, fegyverek nélkül! – És nem bírtam visszafogni hogy ne kezdjek őrült vigyorgásba ismét. Azt hiszem ha kint lennénk már fájnának az arcizmaim, de itt ilysmiket nem érzünk, bár ha sokáig folytatom ezt, igencsak hamar ráncosodni kezd majd az arcom… ami nem lenne túl jó. Hátradobtam a hajam, hogy ne legyen majd útban, és kíváncsian várom a lány válaszát, bár nem félek attól hogy nem megy bele ebbe a játékba. Ha úgy vettem észre hogy benne van, akkor jobbra megindulva hátráltam kissé,és a jobb lábamat hátra támasztva, elől a kezeimet gondosan a jobbat előbbre a balnál, azzal fogok védekezni és a bal, ami a jobb fedezékében van, az való támadásra, ugyanakkor a lábaimmal lehetővé teszem hogy könnyedén lendületet vegyek és elrugaszkodjak, ha szükséges, vagy esetleg hátráljak... de azt úgysem hiszem hogy fogok. Ha nem támad akkor megteszem én. Elrugaszkodok,lendületet veszek, de nem vagyok olyan magas mint ő, és ezt figyelembe véve, sebzés helyett inkább csak alulról próbálom kigáncsolni a lábát, remélve hogy elveszti az egyensúlyát, és nyílt terepet ad a támadásra mikor megpróbálja visszanyerni azt.

by **Kayaba Akihiko** Hétf. Május 12 2014, 12:32

The member 'Ayse' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó 4767251444_0f76bf2817_s

by **Utahime** Csüt. Május 15 2014, 12:27

- Um... Játékosok ellen... - bólintottam magamat ismételve. Kissé összeszűkült a szemem és összeszorítottam az ajkaim. Talán incselkedik velem? Bár már biztosan kitalálta, hogy még teljesen kezdő vagyok és egyáltalán nem értek a kasztomhoz sem, amit választottam. A csapatmunka még nem tartozik az erősségeink közé... A legkevésbé sem. Bár a mobok ellen - ha nem egyedül megy - együtt harcolunk, de azok nem gondolkodnak, így sokkal egyszerűbb kiszámítani mi a következő cselekedetük. Meg többnyire külön külön támadunk ott is, egymást váltogatva, bár ez már csapatmunkának is számíthat ugye? Mindenesetre egy programozott mob támadási mechanizmusát egyszerűbb kiismerni, mint egy gondolkodó emberét... Vagyis természetesen ez a programjától függ, egyes mobok fejlődnek harc közben is, sőt egy gép természetesen nem felejt és gyorsabban is tanul. Még jó, hogy nem olvas a gondolatainkban... Igazából még ezt is megtehetné, bizonyos szinten, hiszen az agyunknak is jó pár ezredmásodpercbe beletelik, hogy kigondolja a mozdulatot és pár másodperc is eltelhet amíg a végtagjainkig elér, már "régen" tudhatja a gép, hogy mire készülünk. Félelmetes ebbe belegondolni, de talán épp emiatt is tud felgyorsítani minket a rendszer, ha aktiváljuk a skilljeinket. Elég gyorsaság ponttal gyorsabb reakció időnk lehet, mint amilyen "odakint" fizikailag lehetséges lenne. Persze ez a szörnyek sebességére vonatkozik. Azokat a felsőbb emeleti szörnyeket aligha lehet könnyen legyőzni. De itt az alsóbb szinten csak egyszerű mozdulatokat ismételnek jól kiszámítható ritmusban. Ha pedig feljebb merészkednék egyszer a felsőbb szintekre, addigra talán fejlődik egy kicsit a stratégiánk is...
Amíg én durcásan tekintettem a kölyökre, úgy sejtve, hogy az a csapatmunkánk hiányán gúnyolódik, egyszer csak eltette a fegyverét és kijelentette, hogy folytassuk anélkül. Most rajtam volt a meglepődés sora. Felegyenesedtem és még a pálcámat is leengedtem. A hajam az arcomba hullott, ahogy pislogtam rá mozdulatlanul pár hosszú másodpercekig. Tényleg ennyire szánalmas lennék? Igaz csak egyszer találtam el, akkor is véletlenül... de...
- Rendben. - Mondtam mély, csendes hangon. Betűrtem a pálcát az övembe és ráemeltem a tekintetem. Pár pillanat múlva meg is indult felém, amit egyenlőre mozdulatlanul fogadtam. Ha már így állunk, a legnagyobb ellenségem kikerült a képből. Most már nem lehet akadály, hogy nem férek hozzá. A gyorsaságom valószínűleg nagyobb, így kivárok egy kicsit és... hirtelen eltűnt. Illetve lehajolt, és gáncsolni próbált. Meglepetésemben egy „Whoá” kiáltással felugrottam, és pont alám csúszott, ahogy leérkeztem. Gyorsan leugrottam róla és elgondolkodtam, hogy kérjek-e bocsánatot vagy segítsem-e fel, de mégiscsak egy harc közepén vagyunk. Hátrébb léptem és megvártam amíg felkel.
- Um… Jól vagy? - Kérdeztem csendben. Bár megsérült, ezt sem igazán könyvelhettem el szabályos találatnak. De tény, hogy nagyon elszámította magát.
- Biztos fegyver nélkül folytassuk? - Ha nem gondolta meg magát, akkor magam elé emeltem a kezem, és vártam, mi lesz a folytatás. Akárhogy is, de legalább egyszer kéne egy sebzést bevinnem a saját erőmből...

by Ajánlott tartalom

Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó

Re: Utahime vs. Ayse - Androgün találkozó