Utahime & Desdemona

A mai nap kissé korán kezdődött számomra, bár nem vagyok egy álom szuszék magamhoz képest tényleg korán fent voltam, persze Aisu még aludt és nem igazán szerettem volna felébreszteni, nem díjazta volna egyrészt másrészt így sok mindent betud sűríteni egy napba, hát még h több ideje van rá, akkor tényleg neki indul a világnak. Szóval a lehető leghalkabban kiosontam a szoba ajtaján és lementem a fogadóba reggelizni, hisz minek is ébreszteném fel amiatt, hogy lejövök enni ő maga nem tud enni, így feles lenne ilyesmivel zavarni. Ilyen nyugodt reggelem még nem volt, általában Aisu mindig csinál valamit ami után persze elnézést kell kérnem a tulajtól, de a mai reggelem igen csak nyugodt, viszont nem tartott sokáig miután vissza tértem a szobába a kis gólem már feszengve várt, kicsit meg volt ijedve és kissé dühös is volt, nem gondoltam volna, hogy ennyire megfogja hatni az, hogy itt hagytam egyedül.
~Merre volt, én már azt hittem valami történt és nem vettem észre!
-Korábban keltem és lementem reggelizni, hagytalak aludni még egy kicsit, amúgy is csak nyügös lettél volna, ha felébresztelek.
~Meglehet, de bármi történhetett volna és az én dolgom, hogy vigyázzak rád, hisz emiatt vagyok itt, ha te nem lennél én se lennék…Mármint úgy hiszem…
-Értem nyugalom, a fogadó védett területen van, így nem hinném, hogy komolyabb bajom eshetne.
~De…de..de…
A kis gólem nem igazán tudott már mint mondani, sőt mi több igencsak a sírás határán alhatott nem tudom,  hogy egy gólem képes e sírni, de Aisun erősen látszott a kényszer, lehet képes sírni csak visszafolytja, de mindenesetre meglepett a reakciója nem hittem volna, hogy ha egyedül hagyom az ennyire meghatja. Oda léptem hozzá a kicsi hideg kobakjára raktam a kezem.
-Nyugalom, legközelebb szólok, ha elmegyek vagy hagyok egy üzenetet neked, ha neked ilyen fontos akkor igyekszem innentől figyelni rá.
~Re…rendben, de lehet, hogy kicsit túlzottan reagáltam le a dolgot. De ma merre menjünk? Ezek után én szeretnék kimenni és kiszellőztetni magamból a dolgot.
Gyorsan visszatért a régi önmagához, bár néha kissé érdekesen használja a szófordulatokat. Töprengtem egy kicsit magamba, majd úgy érzetem, bár sokat követelőzik ma mégis átengedem neki az utunk megtervezését.
-Ma oda megyünk ahova te szeretnéd, kárpótlás kép az előbbiek miatt.
~Hát…akkor menjünk valami parkos helyre először, később pedig még kitalálom.
Biccentettem egyet, majd Aisu el is indult, megrohamozva a legközelebbi parkot. Oda fele úgy mentünk mint mindig, a kis gólem sietősen elől, néha hátranéz nem e hagyott el, én pedig csak a magam tempójában megyek utána. Miután oda értünk a szokásos játéka következett, tehát bujkáljunk a fák lombjai közt és borokban, jó ideig eltud így szórakozni, közben persze a lehulló faleveleket is megkergeti ilyesmi. Jó ideje játszhatott már mikor figyelmes lett valamire.
~Desdemona valakik vannak a környéken!
~Miért lep meg téged ez mindig, sokszor mondtam már, hogy az ilyen helyeken megfordulnak mások is.
~Tudom, de…
Majd el is tűnt a parkba ültetett fák rengetegében jó néhány percre, majd nagy izgalommal jött vissza.
~Képzeld! Egy idomárt láttam valami fura madárral!
~Értem…
~Ohh, téged nem is foglalkoztat…De lehet, hogy utánam jöttek vagy ide jönnek majd ugyanis eléjük vágtam, gyorsan végig mértem őket és jöttem is vissza.
~És úgy gondolod emiatt, ide jönnének vagy követnének téged.
~Hát csak néz rám, nem vagyok egy gyakori jelenség…
Egy kisebb sóhajtást elengedve zártam a témát, hisz ha még is ide jönnének még az is lehet, hogy Aisunak lenne némi elfoglaltsága, bár igaz akkor nekem is akadna társaságom, aminek kevésbé örülnék, hisz nem vagyok egy túlzott társaság kedvelő személy.

A kis gólemnek végül csak igaza lett, a páros akit említett utána jöttek. Na persze nem jókedvükben csinálták, mint kiderül Aisunak sikerült igencsak meglepnie őket. Említésre került a viselkedése is, igen gyakran rohan így a dolgoknak, sajna még mindig nem tudtam eléggé e fejébe vésni a megfelelő viselkedési formákat.
-Sziasztok…Ohh, igen elnézést kérek a viselkedése miatt, bár sokszor elmondtam már neki a dolgokat, még sem szeretné tartani magát hozzá.
Közben a kis gólem, vizsgálgatta a másik petet közelebbről, valamiért számára érdekes volt, viszont nem túlzottan meglepő, hisz eddig nem igazán találkozott még más petekkel.
~Bocsánat, furcsa madár. Én csak oda néztem, nem terveztem semmi rosszat. Miféle madár vagy te egyébként?
Kissé meglepett, hogy Aisu rögtön társalgásba is kezdett a másik pettel, bár úgy tűnik csak a külleme furcsa neki kissé és csak is ennyi foglalkoztatja igazán.
~Aisu, nem gondolod, hogy be is kéne mutatkoznod, ha már szóba elegyedsz vele.
Miután ezt elmondtam a kis gólemnek, nekem is eszembe ötlött, hogy nem ártana bemutatkoznom, ha már így alakultak a dolgok.
-Majd elfejtettem, elnézést a modortalanságomért. Én Desdemona vagyok a kis gólem pedig Aisu névre hallgat.
~Igen. Furcsa madár én Aisu vagyok. A te neved mi?
Végül csak bemutattam Aisut is, bár a másik játékos nem hallja amit a kis gólem beszél csak más petek hallják a hangját, meg azok akikhez hajlandó szólni, bár idegeneknél ez nem szokása sőt még nagyobb ismeretség után se biztos, hogy beszélne az illető játékoshoz. A kis gólem érdeklődve várja a másik pet válaszát, bár nem tudom, hogy a furcsa madár kifejezés mennyire tetszik, majd neki ez is elég illetlen dolog ám, másokat csak úgy ilyesféle jelzőkkel illetni, de már túl sokszor vettem át ezt Aisuval és most nem igazán szeretnék leállni vele vitatkozni vagy ép újabb illemtanórákat adni neki.

//Aisu minden mondatát hallja Falco, de te ebből semmit se hallasz, továbbá azt még Falco se hallja, ha Desdemona beszél Aisuhoz.//

A két pet szinte rögtőn, jó beszélgető partnerekké váltak, viszont ez a gazdáikra kevésbé volt igaz. Kissé meglepett mikor a kis főnix elengedett egy láng csóvát, de nem lett belőle különösebb probléma, majd szóba jött a petek okítás, meg valami pet tolvajokat is említett a lány, ami újabb enyhe meglepettséget idézett az arcomra.
-Szerintem addig nem is lesz komolyabb gondod míg röpképtelen a csöppség, így ahogy elnézem elég eleven teremtés. Nos, igen Aisunak szokása előre rohanni vagy épp pár perc vagy pillant erejére eltűnni, de innentől fokozottan figyelni fogok rá, nem lenne jó, ha egyszer csak nem térne vissza. Talán be kéne szereznem egy pórázt hozzá, bár nem hinném, hogy örülne neki.
~Póráz?! Gyorsan letudnám szedni magamról, nekem jó így szabadon, inkább én is oda figyelek jobban.
Kissé elégedetlen hangon szólalt hozzám, de gyorsan vissza is tért a másik pettel való társalgásba.
~Üdv Falco. Szóval egy főnix vagy, igazából nem láttam még főnixet ezért találtalak furcsának, de így már érthető. A te gazdád gyakran megijed, nos én nem gyakran látok ilyet Desdemonától, igazából mindig nyugodt szokott lenni.
Majd jobban szemügyre kezdte venni a kis főnix lángjait, ami még inkább felkeltette az érdeklődését, számara ez még teljesen ismeretlen és új.
~Te lángolsz, én jégből vagyok a nevem ezért is jelenti azt, hogy jég, mármint így gondolom a gazdám szerint ez a név illik hozzám. Sólymokat se láttam még, én csak az itteni madarakat láttam eddig, sőt Desdemona elmondása szerint abba a másik világba nincsenek gólemek csak is a mesékben.
Jó volt látni, hogy Aisunak nem okoz gondod a barátkozás látszólag eddig jól kijön Falcoval.
-Én és Aisu telepatikus úton beszélünk, mivel nincs szája se beszélni se pedig enni nem tud, eddig nem volt problémánk a kommunikációval. Noha megesik, hogy szóban válaszolok neki néha, kissé szokatlan nekem még ez a beszéd forma.
~Repülés…Én csak lebegni tudok, az is annyiban kifúj, hogy az emberek szemmagasságba emelkedem vagy épp egy fa lombjáig, az égbe képtelen volnék felemelkedni. Biztos jó érzés lehet, bár gondolom hasonló ahhoz mint a föld felett lebegni csak az sokkal magasabban van.
A kis gólemnek nem esett nehezére a beszéd, nekem viszont nem ment túl jól, nem szoktam csak így ilyen közvetlenül társalogni bárkivel is.
-Bár gondolom, te is megérted Falcot, hisz úgymond elég erős kapocs tud lenni egy idomár és pet között, viszont tényleg nem tudom milyen lehet a te esetedben csipogást megérteni.
Próbálkoztam a beszéddel, hisz ha már Aisu ilyen jól elvan akkor csak nem rángatom el a társaságától, viszont nem tudom mit fog kijönni a dolgokból, mostanában Aisu nagyon kiakarja próbálni az erejét, lehet, hogy egy ellentétes elemben lévő pet még inkább késztetni fogja rá, már csak azért is, hogy megtudja képes e elolvadni, viszont egyelőre még csak beszélgetnek és eddig nem tűnik vészesnek a dolog.

Eléggé meglepte a dolog, mikor említettem, hogy Aisu nem tud enni és a telepatikus kommunikálás közöttünk is meglepő volt számára.
-Nos, eddig még nem jelezte sose, hogy éhes lenne, bár mikor először kerültünk össze akkor meg is kérdeztem tőle és ő maga mondta, hogy nincs szüksége ételre, arról fogalmam sincs, hogy miképp pótolja az evést vagy valamivel pótolja e egyáltalán.
Majd hagytam egy kis szünetet, igazából nekem is elkellet gondolkodnom a gondolat olvasós dolgon, viszont mikor épp csak magamnak gondolkodom azt nem hallja, így nem hinném, hogy olvasna a gondolatokban…
-Nem hiszem, hogy képes gondolatot olvasni, általában csak azokat a gondolataimat hallja amiket megkívánok osztani vele, egyéb gondolatokat nem hall. Mármint ez az eddigi észrevételem. Viszont nem szükséges nagyon koncentrálni a gondolat átvitelre, igazából ugyanúgy hat mikor rendesen beszélek csak ép a fejemben mondom azt amit szeretnék…
Közben a kis gólem és Falco is erőst diskurálnak, bár igaz csak Aisu részéről értem a dolgokat, de még mindig nem mondott semmi olyat amit nem kéne vagy illetlen lenne. Ami meglep, hogy már-már egészen jól eltársalgok Utahimével, bár mindketten idomárok vagyunk, így a kis kedvencek eléggé nagy témakört fognak közre amiről már lehet társalogni.
~Csak lebegni tudok…Nem tudok olyan magasra szállni mint szeretnék megvannak a korlátaim, bár nem hinném, hogy a gólemeket az égre teremtették volna. Szerintem földhöz kötött élőlényeknek születtünk, bár igaz az is, hogy teljesen különbözök a többiektől, lehet itt is valamiféle mitikus élőlénynek számítok…
-Visszatérve rátok, szerintem ötletes dolog morze jelekre tanítani a kicsit, hisz valahogy meg kell értenetek egymást. Én nem igazán tudom mihez kezdenék a te helyedben, lehet nehezebben boldogulnék mint te. Bár szerintem ezt a megértésdolgot idomárja válogatja, hisz szerintem mindenki másképp beszél a petjével vagy az is lehet, hogy ezt az adott személy lelkivilága határozza meg miként kommunikál majd a petjével. Bár ez csak az én teóriám, lehet butaságot mondtam most ezzel.
Társalgás közben fél szemem Aisun van, bár eddig meglepőn nyugodtam eltársalog a másik pettel, eddig még nem jött egy őrült ötlet sem tőle, bár lehet most elszóltam magam…
~Falco mi lenne, ha játszanánk? Mármint mindketten kicsik vagyunk és nem igen tudjuk mire vagyunk képesek, de játék közben megnézhetnénk azt is. Mit szólsz?
~Aisu, mit tervezel? Nem valami nyugodt játéknak hangzik az ötleted.
~Nem is lesz nyugodt, úgy nem is lehet játszani…
Valamit már készülőben van csak remélni tudom, hogy az úgymond „játék” nem fog rosszul elsülni majd, bár előbb meg kell várni a másik fél válaszát is.
-Úgy látszik Aisu tervez valamit, bár Falco válaszától függ a dolog, ha ők megbeszélésre jutnak, akkor mi már nem sokat tehetünk. Aisu elég hajthatatlan, ha kitalál valamit…
Bár jobban örültem volna annak, ha a kis gólem megelégszik a beszélgetéssel, de sajna az energiájából kitelik, sőt magához képest sokáig is volt nyugton.

Az gazdi maga, meglepődött a petek ötletén, de maga a kis kedvenc látszólag díjazta az ötletet.
~Nos igen csak lebegni, de igaz nem tudok megbotlani, bár még a gazdámat se látta még megbotlani…
-Aisu inkább játéknak hívja, de igen köze lenne a harchoz.
Noha eleonte úgy tűnt, a lány belemegy végül csak nem jutott dűlőre, hisz a kis  főnix még ne igazán tud repülni és egy madár a földön csak nem botladozhat.
~Akkor te benn vagy, akkor játszunk…Desdemona szabad?
~Várj egy kicsit, még…Megengedem neked, de megbeszélem a dolgot Utahimével is…
Majd tekintetem ismét az előttem álló félre irányítottam.
-Megértem az állás pontod, de Aisu szerint Falco se veti el az ötletet, sőt nem hinném, hogy egy olyan igazi összecsapást láthatnánk, hisz amint mondtam Aisu inkább játéknak hívja és még mi se vettünk részt harcokban. Tehát egyenlő felek lennénk.
Szögeztem le a dolgokat a lánynak, bár igaz lehet, hogy a Falco kissé ügyetlen lenne a talajon, de a kis gólem esetében egy kis birkózáson és kergetőzésen kívül semmi komolyabb nem történne. Közben a kis gólem kérlelő tekintete mereszt Utahimére, hogy minél hamarabb engedélyezze a játékot számukra.
-Részemről meg van az engedély, már csak rád várnak, mindketten tapasztalatlanok vagyunk. Talán egy kicsit mi is okulhatunk majd a dologból.
~Falco vedd rá, hogy megengedje ez csak móka lenne!
Aisu közben már Falco alá is adja lovat, hogy minél hamarabb tudjanak játszani, még mindig kérlelően néz a lányra és én is melléálltam ebben a helyzetben, hisz tapasztalat szerzés céljából se lenne rossz dolog engedni nekik a harcot, mármint a játékot…

Még mielőtt ténylegesen is bármi esemény történ volna még pár kérdést letisztáztunk, meg a petek is letisztázták a maguk dolgát. Bár mindketten tapasztalatlanok vagyunk és a partnereink se kivételek érdekes harc lesz itt látható, hisz mind az idomárok, mind a petek az első harcuk előtt állnak és bár a kis kedvencek nagy lelkesedéssel vágnak bele, senki se tudja megjósolni mi fog itt történni még.
-Először engedjük őket tombolni, majd meglátjuk, hogy alakulnak a dolgok, mennyire fáradnak el harc közben..
~Ha bele fog menni akkor semmi probléma sincs, akkor lehet kezdeni amint mindenki megbeszélt mindent…
Amint ezt Aisu kimondta már indult is felé egy lángcsóva, ami késs meglepte így hiába mozog gyorsan és egyszerűen, most betaláltak neki, amit kissé zokon vett, nem gondolta volna, hogy rögtön kezdés után bekap egy támadást. Én ezt követően kissé félre álltam, utasítást nem adtam a kis gólemnek, gondolván, hagy játssza ki magát, így kiderül az is, hogy magában mennyire reagál jól a helyzetekre és miképp cselekszik, hisz úgy is egy elég irányíthatatlan kis rosszcsont. A lángcsóva bekapása után Aisu kicsit megrázta kis jég kobakját majd indította is a válasz csapást, ha Falco nincs a lány fején akkor csak egyszerűen felé indul és egyik karjával mér egy ütést a kis főnixre, ha viszont Falco még mindig gazdája fején tartózkodik akkor előbb leszedi onnan, hogy Utahimét ne sebezze és leteszi a földre, majd utána próbálkozik be az előbbi csapással. Ezt követően próbál egy kis távolságot tartani Falcotól, igyekszik nem benne lenni a következő lángcsóva útjába.
~Az első támadás csak szerencse volt, én nem készültem fel rá…
Miután kellő távolságra érezte magát a kis gólem csak elejtette a duzzogós mondatát, amit nem bírt magában tartani.

Pet hp: 15 (zöld)
Sebzés után:
Pet hp: 11 (zöld)

//Stat aláírásban, ha Aisu talál akkor 5-töt sebez.//

Aisu kissé duzzogott Falco hirtelen kezdése miatt, sőt a visszaszólásán is, már nem tudott mit vissza szólni, kicsit felhúzta magát, azon még inkább, hogy a kis főnix egy kis zugba húzta meg magát, hogy ő ne férjen hozzá. Bár igaz magára is haragudott, hogy hagyta oda beszaladni Falcot, talán ha megállította volna akkor nem tudott volna elbújni.
-Aisu erős?! Nem igazán harcoltunk még, sőt azt se tudom, hontantól számít egy pet erősnek…De Falco se gyenge, sőt elég eszes kis főnix, egyből felmérte a viszonyokat és elbujt Aisu elől, kíváncsi vagyok mit fog most lépni mérgében…
Közben egy enyhe mosoly ült ki az arcomra és én is helyet foglaltam a padom Utahime mellet és tovább szemléltem a petek harcát és figyeltem most Aisu mit is fog csinálni. A kis gólem nem nagyon akart közelebb menni tudván, hogy amint oda megy egyből kap egy lángcsóvát és ötlete se volt, hogyan kéne hozzá férnie a kis főnixhez. aki látszólag jól elvermelte magát abban a kis résben. Kerülgette a helyett messziről és azon gondolkozott most hogyan tovább, ha elég ügyes akkor talán így is eltudja kapni Falcot csak jól kéne hozzá kezdeni, de fogalma nem volt mit is kéne lépnie és jelenleg az a gazdájától se várhat segítséget most magára van utalva. Végül csak megunta a bokor kerülgetését közelebb merészkedett, bár elég bizonytalanul, gyorsan bele akart kukkantani abba az üregbe ahol Falco meghúzta magát. Azért óvatos maradt, szépen lassan közelítette meg a kis főnix búvóhelyét nehogy kapjon egy támadást, de ötlet híján végül csak az üreg felé dugta a kis kobakját, hogy ebből mi lesz nem lehet megjósolni, mindenesetre Aisu erősen próbálja kitalálni, hogyan is tovább.

Pet hp: 11/15 (zöld)

Falco: 5/10
Megint 4 sebzés, ha talál.

A kis gólem eléggé óvatosan próbálta körbe puhatolózni a kis főnix rejtekét, de hiába az óvatosság, mivel Falconak pont opcionális rejteke volt amint a kis fejét az üreg felé dugta, már jött is a láng csóva, ami ismét elkapta a kis jéggólemet. Aisu hamar felhúzta magát a dolgon, így egy elég erő teljes ütést mért a kis főnix fióka rejtekére, de ez az ütés meg akadta így csak lyukat tágította ki, ezzel könnyítve Aisunak a hozzáférést ellenfeléhez. Majd szinte rögtön a másik ütését követően a másik karjával indította is a következő csapását, a gólem biztos volt a sikerében, bár ki tudja mekkora az a üreg még az is lehet, hogy Falco így is félretud húzódni a támadás elől, mindenesetre Aisu bedühödött nem tetszett neki az, hogy ilyen kellemtelen helyzetbe került.
-Tényleg elég ügyesek, bár igen egyedül nem hinném, hogy megállnák a helyüket egy harcba, ahogy látom Aisu el is vesztette a türelmét, kissé agresszívra sikeredett a mostani ütése. Remélem Falcoval miden rendben van és semmi komolyabb baja nem lett.
Tovább néztem az eseményeket, Aisu még egy ideig az üregben tartotta a karját nem húzta ki rögtön a támadást követően, beszorult oda a karja mint az erőlködéséből látni lehetett, de végül sikerült neki kirántani onnan a karját és rögtön fel is vett egy tisztes távot és várta Falco most mit fog csinálni vagy hogy egyáltalán volt e értelme a támadásának.
-Igen az ami elkezd leolvadni róla szinte azonnal helyre is áll, ez elég érdekes valahogy jó ezt is megtudni. Eddig elfigyelve elég sok új dolgot láttam tőle, de jó megtudni milyen is a harci modora, a jövőben ez segítheti a csapat munkánkat és kiderül az is mit kell fejleszteni és gyakorolni a későbbiek során. Vagy te nem így gondolod?

Pet hp: 7/15 (sárga)

//Ha Aisu talál akkor 5-töt sebez//

Falco: 01/10 (Piros)

Aisu hirtelen felindulásból támadott, be is ragadt a végén az ágak közé és Falcot is sikeresen megijesztette.
~Pillanat beszorultam…mindjárt ki fogsz tudni jönni csak előbb kiszabadítom magam…
A kis gólem nagy nehezen kikászálódott az ága közül ,majd várta, hogy a kis főnix fióka is kimásszon onnan.
~Én nem akartam ennyire durva lenni, csak valahogy bedühödtem…Bocsánat, ha rád ijesztettem Falco. Nyertem?! Te is erős vagy, már nekem se sok kellet volna, hogy piros legyen az a csík, mi az élet csík, ha jól emlékszem…
Aisu közelebb ment ismét Falcohoz, mivel furcsállta, hogy még nem jött elő, ekkor vette észre, hogy beszorult a kis főnix, de nem tudott neki segíteni a kijutásban, sajna az ő végtagja talán előnyösek támadáshoz, de ilyen kisebb és óvatosságot igénylő dolgokhoz már alkalmatlan, sőt kissé félt is, hogy ha segít azzal Falco életé véletlenül lenullázná azt pedig nem szerette volna.
~Persze, játszok veled akkor is mikor megtanulsz repülni, sőt én bármikor szívesen játszok veled.
Folytatta a kis gólem a társalgást, úgy döntött kétségbe nem fog esni és inkább megvárja míg Utahime kiszedi onnan ő nem kockáztat.
-Igen igazad lehet, legközelebb lehet nem csak őket kéne tombolni hagynunk, hisz így lehet elfáradnak, de a csapatmunkánk nem javul.
Közben láttam, hogy Aisu már egy ideje ott totojázik a szét cincált bokor mellet, de Falco sehol, már Utahime is kezdett nyugtalan lenni, miután a szólításra se jött elő oda rohan a bokorhoz, közbne Aisu visszajött mellém.
~Falco beszorult, de már nincs gond, ki lett szabadítva.
Aisu mondta után megnyugodtam és után láttam is, hogy Falco is rendben van azon kívül, hogy az életcsíkja vörös lett semmi komolyabb baja nincs. Aisu engedett a simogatásnak, bár számára érthetettlen ez a reakció, mi jó van abban vagy csak dicséret része lenne, de már kezdi megszokni és már többnyire engedi is, mert már arra rájött ebben semmi rossz nincs. Utahime nevetve gratulált nekünk, de inkább szólt ez Aisunka, hiszen most a gazdik semmit se csináltak, közben az én arcomra is kiült egy kisebb mosoly.
-Köszönjük. De ti is ügyesek voltatok. Persze legközelebb is játszhatunk, de mára elég volt jobb lesz ha megyünk eléggé kimerült mindkettőnk petje és az életüknek se ártana helyre jönnie, ehhez viszont pihenniük kell.
~Igen, szívesen játszok veled máskor is Falco és köszönöm a mostani játékot. Szia!
-Nos akkor mára búcsúzunk is, viszlát.
Azzal mindenki el is indult a maga útjára, most a kis gólem nem rohant előre, úgy tűnik először van így elfáradva, tényleg el van pilledve szegény, de ze legalább az alvásban se fogja akadályozni majd.

/csak hogy én is elköszönjek...:3/