Utahime

1. Egy kicsit pontosítottam főleg a jellememen az előtörténetben leírthoz képest. Nem változott, csak így talán egyértelműbb, hogy képzeltem el:
Jellem: Kicsit antiszoc kezdetben, de a csataénekektől lassan visszatér belé is az élni akarás. Nem túl bőbeszédű, de folyamatosan dúdol valamit. Tipikusan olyan személy, aki igyekszik mindenkinek segíteni, de nem mindig úgy jön össze, ahogy tervezte...
Kinézet: Karcsú 170cm magas lány, "gyerekes" alkatú. A megnyitó után észrevette, hogy nincs sok lány a játékban, ezért levágta a hosszú egyenes szálú fekete haját, így inkább egy "lányos fiúnak" tűnik.

Kinézet: Karcsú 170cm magas lány, "gyerekes" alkatú. A megnyitó után levágta a hosszú egyenes szálú fekete haját, így inkább egy "lányos fiúnak" tűnik. Sötétbarna, majdnem fekete szeme van.
Jellem: Nem túl bőbeszédű, de folyamatosan dúdol valamit (Mostanában szomorú dalokat). Elég félős, de ritkán pánikol. Olyan személy, aki igyekszik mindenkinek segíteni, de nem mindig úgy jön össze, ahogy tervezte... Mert hát elég ügyetlenke szegény, és gyakran igen feledékeny is. Meglepő módon gyakran megjegyez olyan dolgokat is, mint hogy hány ága volt egy szarvas agancsának, de ha valaki megkérdezné, hol látta, hogyan támad, milyen taktika lenne jó ellene, akkor nagy valószínűséggel nem tudna válaszolni. De szerencsére a főnixére mindig számíthat, és talán mert az ő pete, de mindig megérti a jelzéseit, ezért eltévedni nem szokott.


2. Pet képesség: főnix bébinek
Története:
Ahogy Utahime a mezőn állt, a tojással a kezében, az egyszer csak töredezni kezdett. Fény szűrődött ki a résen, és meleget árasztott. "Jobb, ha inkább leteszem" gondolta Uta, miközben egyre csak forrósodott a tojás, miként a kis csőr tovább törte az útját. Végül kiszabadult az egész fióka.
- Ah, de helyes - csodálta a kis teremtést, mellette guggolva. Az pedig tétován pislogott, csöppnyi lángoló pelyhecskéi kötött.
- Hm, te olyasmi vagy, mint a valóságban egy vadászsólyom nem igaz? Legyen a neved Falco. Hogy tetszik? - A fióka bólintott egyet, és ügyetlenül tipegett felé, majd... *Acho~* tüsszentett.
- ÚRISTEN!! - kiáltott fel meglepetésében, és fájdalmában Uta, miután a kis vacak egy hatalmas lángcsóvát eresztett maga elé, és beterítette. Persze fájdalmat konkrétan nem érzett a játékban, de a furcsa, kellemetlen érzés arról árulkodott, hogy csökkent az ÉP-ja is, és ahogy a látótere bal felső sarkába kapta a szemét, erről meg is bizonyosodott. A kis főnix is megijedhetett, amikor a gazdája hártaesett, mert kétségbeesetten csipogott, és csapkodott a még pörképtelen szárnyaival, mintha bocsánatot kérne. Uta gyanakodva figyelte a madarat miközben feltápászkodott. Az a nagy pánikban újra tüsszentett egy újabb lángcsóvát eleresztve, ami ezúttal mellette süvített el.
- Ha, ha-ha - nevetett fel. "Nahát, pont nekem való pet. Legalább olyan két ballábas, mint én." A kis főnix kérdően nézett rá.
- A gazdit nem bántjuk! - Emelte fel a mutatóujját, miközben szúrós szemmel próbált a kis bajkeverőre nézni, már amennyire sikerült megküzdenie a nevetéssel. Az pedig még értetlenebbül félrehajtotta a fejét a "gazdi" furcsa viselkedése láttán, majd megpróbált odatotyogni hozzá. Uta óvatosan kézbe vette, de úgy tűnt, nem égeti meg. A vállára tette és elkezdtek sétálni a mezőn…
Egy kis idő múlva, ahogy sétáltak – a madárka már kényelmesen befészkelte magát a hajába – Uta érezte, ahogy egyre melegebb a „levegő” körülöttük. Ez a virtuális meleg érzet kezdett egyre határozottabb lett, ezért levette a fejéről Falcót, hogy kérdőre vonja.
- Ház te meg miben mesterkedsz? – tartotta maga elé. „Szép, a végén még a saját petem fog megölni…” A kis főnix ekkor feltartotta a fejét, és kifújt egy újabb tűzcsóvát. Ez után mintha kihűlt volna a teste is.
- Tűzijáték! - Csillant fel Uta szeme. „Szóval így hűti ki magát.”
- Ügyes vagy, Falko! - dicsérte.
- De vigyázz, hogy ne essen bajod… és nekem se…, rendben? – Vidám csipogás.
Azóta Falco rendszeresen tűzcsóvákat fúj az ég felé, mielőtt még elkezdene égetni a tolla…


A képesség: Önuralom hiánya
Csatában: Negyedkörben maga elé fúj egy nagyobb tűzcsóvát. Akit a tűz ért, az irányítás+spec. képesség/2 értékkel sebzőik. A láng kockadobásnyi ellenséget ér el, és 2 körönként használható.
Passzív: Időnként tűzet fúj és mindig világít akaratlanul is, ezért nem lehet vele rejtőzködni, de este spec. képességgel egyező méterre tisztán, és még ugyanennyire homályosan lehet látni.


3. Viszont, ha már tettem a spec. képességre is, akkor a sajátomat is aktiválnám... ^^
Képesség: Reyvateil: énekkel buffol
A stat növelés/csökkentés mindenkire hat, aki hallja az éneket, és csak addig, amíg hallja. Éneklés közben nem tudok támadni, és blokkolni (erőt kifejteni) csak kitérni, mászkálni. 3 körig énekelhetek folyamatosan, és 3 kört is kell pihentetni a torkomat utána.

• Az erősítés mindenkit érint a csapatában, kivéve saját magát. A stat módosítás kockadobás+a szintem értékével, valósul meg, (mindenkinek ugyanazt a statot módosítja).
  
• A gyengítés csak a hallásra képes ellenfelekre hat. (tehát pl. halakra, növényekre, hűlőkre nem (kivéve a lizzardmen, és egyéb félember féléket, amik hangokkal kommunikálnak ^^)) A stat módosítás kockadobás+a szintem/2 értékkel, valósul meg.
  

Akkor a bódítás a következő ének lesz

Azt hiszem újra eszközölnék egy kis bővítést a leírásokban...
Régi:
Kinézet: Karcsú 170cm magas lány, "gyerekes" alkatú. A megnyitó után levágta a hosszú egyenes szálú fekete haját, így inkább egy "lányos fiúnak" tűnik. Sötétbarna, majdnem fekete szeme van.
Jellem: Nem túl bőbeszédű, de folyamatosan dúdol valamit (Mostanában szomorú dalokat). Elég félős, de ritkán pánikol. Olyan személy, aki igyekszik mindenkinek segíteni, de nem mindig úgy jön össze, ahogy tervezte... Mert hát elég ügyetlenke szegény, és gyakran igen feledékeny is. Meglepő módon gyakran megjegyez olyan dolgokat is, mint hogy hány ága volt egy szarvas agancsának, de ha valaki megkérdezné, hol látta, hogyan támad, milyen taktika lenne jó ellene, akkor nagy valószínűséggel nem tudna válaszolni. De szerencsére a főnixére mindig számíthat, és talán mert az ő pete, de mindig megérti a jelzéseit, ezért eltévedni nem szokott.

Új:
Kinézet: Karcsú 170cm magas lány. Rövid, egyenes szálú, fekete haja mindig kócos, gyakran egy madárfészekre emlékeztet. Ha mégis le próbálja bontani, többnyire az arcába lóg, ilyenkor sötétbarna, majdnem fekete a szeme alig látszik a haja alól. Bár szép vágású arca van, gyerekes alkata miatt inkább egy "lányos fiúnak" tűnik mire mélyen csengő (Paku Romi féle)  alt hangja is rájátszik. Szeret európai viseletet hordani, a ruhatára a középkori RPG-k általános "kalandor" viseletére hajaz szűkszárú bőrnadrágjával, tunikában és az elmaradhatatlan köpenyével. Időnként variálja ruháit, de a köpenyétől nem válna meg. Többnyire barnás, szürkés vagy sötét színeket hord.
Jellem: Nem hazudtolja meg a kinézetét, valóban gyermeteg leány. Bár megrázta egy kicsit a játék kezdete, lassan kezd visszatérni eredeti, játékos énje. Gyakran filozofál a külvilág és Aincrad kapcsolatáról, amit a petjével is szeret megosztani. Egyes esetekben sikerül meggyőznie magát, hogy ez csak egy játék és ehhez mérten sokkal szabadabban is mozog. Nem túl bőbeszédű, de szeret dúdolni, énekelni. Nemrég beszerzett egy bambusz sípot is, amin sokat gyakorol, de inkább csak magában. Elég félős, de többed magában mintha nagyobb biztonságban érezné magát és bár könnyen megijed akár a saját árnyékától is, ritkán pánikol vészhelyzetben. Igyekszik mindenkinek segíteni, de az nem mindig úgy jön össze, ahogy tervezte. Mert egyrészt elég ügyelten, de már csak a feledékenysége miatt is, viszont meglepő módon megjegyez dolgokat, amire valószínűleg semmi szükség. Szerencsére a főnixére mindig számíthat, ha baj van és már elég jól meg is értik egymást. Viszont a madárka nem mindig segíti, ha nem muszáj, és nélküle gyakran eltéved.

Falconak meg inkább átírás a kinézetére és jellem bővítés
Régi:
Kinézet: Még épp csak kikelt a tojásból, ezért a valódi tollai még nem nőttek ki. Csupán kis lángpelyhek fedik a duci kis tűzgolyót, de máris lehet érezni a fényének melegét.
Jellem: Hűséges, és szófogadó. De amikor a gazdája szerencsétlenkedik, és sehogy sem tudja elcsipogni, mire gondol, belecsíp egy nagyot (persze csak annyira, hogy a kellemetlen érzet már meglegyen, de még ne vegye le az életét). Szeret a gazdája fején ülni - jó a kilátás, és remek felszállópálya.

Kinézet: Egy élénksárgán világító fénygömb, színe többnyire a napságától a narancsosig változik kedve szerint, de ritkábban vöröses és egyéb színeket is tud produkálni. A tollazatában még látszanak a pehelytollai, de már látszik a valódi tollazat. Míg a testét többnyire narancssárga tollak borítják, a begyénél citromsárga tollai vannak, piros foltokkal. A fején hosszú tollak alkotnak bóbitát, és a tarka farktollai is kinőttek. A szárnya még gyenge, de már szépek a tollai: a szárny tövénél világosabb sárgák, a szárny végénél meg pirosak és közte pedig szinte minden szín található.
Jellem: Hűséges és szófogadó, mindenhova követi gazdáját, ahova teheti. Már egészen elsajátította a morze jelzéseket, amit Uta tanított neki, így akár beszélgetni is tudnak. Viszont nem szívesen használja, mert hosszú és fárasztó, meg egyébként is jól megértik egymást testbeszédből és egyebekből is. Illetve, ha sürgős mondandója lenne, gyorsabb nélküle, sőt talán eszébe sem jutna azt használni. Amikor fel akarja hívni gazdája figyelmét valamire, annak kérésére egyre gyakrabban iktat be megbeszélt hangjelzéseket is, ha eszébe jut (de a csípés még mindig hatásosabb). Szeret a gazdája fején ülni, mert jó a kilátás, és akár remek felszállópálya is lehet belőle. A kényelmes fészkéről nem is beszélve, amit gazdája hajából fon. Igen sokat alszik többnyire menet közben, a gazdája fején ringatózva. Viszont már egyre kevésbé cipelteti magát, és gyakrabban szaladgál a saját lábán, illetve elkezdte próbálgatni a szárnyait.