Kaibutsu vs Utahime

by **Utahime** Vas. Május 04 2014, 17:36

Ma nem igazán akaródzott felkelni. Valahogy nem éreztem sürgősnek, hogy elkezdjem a napomat, és ebben a világban - nem vagyok biztos benne, hogy ez jó dolog - de tény, hogy nem is sürget semmilyen tevékenység. Oda megyek és akkor, amikor azt a kedvem tartja. Ez néha igazán csábítóan hangzik a kinti világgal szemben. Ilyenkor a kis ördög is megjelenik és suttogja a fülembe, hogy bizony, jó itt nekem. Ahogy az éles fényt érzékeltem a szemhéjamon keresztül, nyöszörögve megfordultam, de a fény nem szűnt meg. Sőt a forró levegő is egyre szárazabbá és fullasztóbbá vált, amit egy darabig tűrtem, majd mikor hozzámért felpattantam ülő helyzetbe és egy határozott mozdulattal lelöktem az ágyamról a zavaró tényezőt egy "Ébren vagyok!" kiáltással. Egy kis nyújtózás közben a látóterem alsó sarkában lévő órára pillantottam. Már majdnem kilencet mutatott és el kellett ismernem, hogy már jócskán nem az ágyban kéne lennem. Miután a menüben gyorsan lecseréltem a pizsamámat és kiugrottam az ágyból, magamhoz csalogattam az asztal alá gurult tűzgolyót.
- Gyere, éhes vagy ugye? - Indultam kifele, hogy szerezzünk valami harapnivalót. Ez az éhség érzet egy kellemetlen tényezője a játéknak. Igaz, hogy reálisabbá teszi, de elméletileg semmi szükség rá, hogy étkezzünk. A valódi testünket úgyis infúzión keresztül táplálják, hát minek kéne ennem? Mostanában egyre ritkában gondoltam a külvilágra, de valamiért reggelente ez gyakran eszembe jutott. Főleg mivel sosem szerettem igazán enni, de ez a fránya éhségérzet csak rosszabbodott, így muszáj volt időnként azt is eljátszanom, hogy eszem. Miután beszereztem a szokásos olcsó fejadagomat - amit gyorsan magamba is tömtem útközben - Falco kedvenc pet-csemege boltjához igyekeztünk. Már nem cipeltette magát, mellettem szaladva haladt, míg meg nem érkeztünk. Velem ellentétben lelkesen válogatott a kínálatból, és a kajára szánt aranyunk nagy részét ő ette meg.
- Kíváncsi vagyok, egy kövér madár is tud-e repülni... - Csúszott ki a számon, mikor megvettem a nyers húst, amit választott. De nem adtam neki rögtön, ugyanis nekem is volt egy kedvenc játékom, ami ellensúlyozta az ellenérzéseimet az etetéssel kapcsolatban. Egy ritkábban látogatott térre sétáltunk, ahol leültem a szökőkút mellé az eledeles zacskóval. Ez után egyesével kivettem a nyúzott pockokat a farkuknál fogva meglóbáltam, és eldobáltam őket. Falco egy-egy lángcsóvával fújta körbe őket a levegőben, majd elkapta és megette. Ami leesett ahhoz persze nem nyúlt már, ezért is kellett többletet venni. De már egész keveset vétett el és így a számomra szórakoztató tevékenység mellett talán a madárkám reflexei is javulnak.

by **Sakamoto Rin** Hétf. Május 05 2014, 17:54

Mai reggel kivételesen nem a program által nyújtott ébresztőnek elnevezett programja kelt fel, mint a legtöbbször. Nem, ma szobám reteszén keresztül besütő fényesen ragyogó nap egy sugara az mely ezt teszi. Kényelmetlenül mocorgom, hogy megpróbáljak kikerülni a nap – jelenleg – bántó sugara elől. Mozgolódásom közepette jobb kezem azonban megakad valamiben, vagyis jobban szólva valakiben. Lassan ki is nyitom a szemem, hogy szemügyre vegyem alvópartneremet. A hátán fekvő rózsaszín hajú lány, kissé idősebbnek tűnik, mint amilyennek én kinézek. Ezt többek között az enyémnél sokkalta nagyobb mellméret is árulkodik. Lassan el is kezd derengeni a tegnap este, amitől csak mosoly kúszik az arcomra. Lassan felkúszok az ébredező lány mellkasára majd kezeimet a sajátjaira csúsztatom és összefonjuk az ujjainkat.
- Jó reggelt… – nyomok csókot az ajkaira. Nem is tudom, hogy felejthettem el az estét. Mindenesetre most már kristálytisztán emlékszem mindenre. Így arra is, hogy a lány láthatóan most sokkal jobban van, mint este volt. Bár nem csodálom, alig pár napja vesztette el a társait egy kazamatában való barangolás közben… Mikor rá találtam teljesen magán kívül volt és épp öngyilkos akart lenni, hát mit tehettem mást kihasználtam az alkalmat.^^ Együtt töltött reggeli együttlétünknek a korgó gyomrom vet véget.
- Azt hiszem, megyek és hozok egy kis harapnivalót… te pedig el ne mozdulj innen! Ez parancs! – pattanok ki az ágyból, majd a menün keresztül visszavarázsolom magamra az öltözékemet és elhagyom a szobát. A fogadóból kisétálva egy pék keresésére indulok az ajtóból ugyan is megcsapta az orromat a friss péksütemények illata, így hamar ahhoz támad kedvem. Végig az orrom után megyek és végül el is érem a célom.
A vásárlást követően vidáman sietve lépkedve indulok visszafele… *Puff!* figyelmem annyira leköti a megrakott papírcsomag egyik cipójának elfogyasztása, hogy nem veszem, észre a kósza lábakat melyek végül megbotlok.
- Kyaah!! – a fájdalom nélküli életet már hamar megszoktam ittlétem alatt, így annak lereagálásával nem is törődöm, jobban érdekel ugyan is az elejtet reggelink, ami az eséstől pixeljeire hullik és csak az üres zacskó marad utánuk.

by **Utahime** Kedd Május 06 2014, 16:41

A kis terecskén lelkesen dobáltam a lenyúzott, nyers kisemlősöket. Falco ide-oda cikázott a téren tűzcsóváit eregetve. Hol gömböket, hol karikákat fújt, de éppen csak akkorát, hogy az étkét teljesen beborítsa, mielőtt megeszi. Talán a kelleténél kicsit jobban is beleéltem magam a játékba, hiszen az egyik cickányt egy mellettünk elhaladó játékos felé dobtam. Falco tüze is azonnal követte, majd maga a madár... és a végén csak egy sikoltást hallottam a lángcsóva túloldaláról. Egy pillanatra csak lefagyva ültem, csak a két ujjam közt himbálódzott a következő falat a farkánál fogva. A lángok eloszlásával megláttam a szép leánykát is, akitől az előbbi sikoly eredhetett. Letettem a padra az eledeles zacskókat és odasiettem a helyszínre én is. Talán nekidobtam volna a peteledelt, vagy Falco lángja találta el? Ugyan elég forró lehet - hiszen röptében képes megsütni a kajáját - de a városban nem veszíthet élet pontokat, tehát nagy baj nem lehet. Igaz elég kellemetlen érzéssel jár, mikor elég nagy sebződét szenvedne az ember, fájni nem fáj. A hőmérséklet is érződik, de nem éget. Esetleg csak megijedhetett.
Ezen elmélkedtem, míg néhány hosszú lépéssel én is ott termettem mellette. Ekkor megláthattam, a probléma valódi okát is. Mégpedig, hogy az illető péksüteményei bánték a kalandot. Az elpixeleződő szilánkok közül pedig Falco szaladt felém, sejtetve, hogy benne botlottak meg.
- Ah! Elnézést, az én hibám volt... - Gyorsan fel is kaptam a láb alatt lévő madarat és mélyen meghajoltam a lány előtt. Mindig is elég szétszórt voltam, de hogy pont egy másik játékosost dobáljak meg... És ez nem is az első eset, pedig tényleg nem szándékos volt.
- Tényleg, szörnyen sajnálom! Vehetek helyette egy másikat...? - Néztem fel, hiszen akármennyire is nem tetszik, tény hogy enni kell a játékban. Illetve vannak ízletes ételek is, arról nem is beszélve, hogy evvel is reálisabb a dolog. Ha valaki igyekszik itt is felvenni a kinti életritmusát, abba a rendszeres étkezés is sokat segít.
- Esetleg... valami mással kárpótolhatnálak? - Gondolkodtam el az üres zacskókra pillantva. Végül is, ha nem olyan lenne mint én, talán rendes étteremben is ehetne... Vagy csak nincs elég aranya, vagy hozzám hasonlóan nem akarja erre pazarolni?
Falco is lehajtotta a fejét a kezemben, majd elkezdett kapálózni hogy engedjek a szorításból. Mikor ezt megtettem, hátrabökött a pad felé, a kis csomagra, amit elhagytam. Egy gyors pillantást vetettem hátra, majd közelebb emeltem a madarat az arcomhoz.
- Nem, Falco. Nem hiszem, hogy az ízlene neki... - Suttogtam felé. Bár nem mindig ugyanarra gondolunk, de ha csak azért mutatja, mert éhes még, úgy még kevésbé érdekelt a dolog. Hiszen akárhogy is történt, de az én hibámból elpazarolta a reggeliét ez a lány. Valamit illene tennem kárpótlásképp...

by **Sakamoto Rin** Hétf. Május 12 2014, 17:32

- Hmm… ez nagyon jó illatú… oh, ezzel a lekvárossal vigyázni kell, ha ne agy isten összekeni, magát vele le kell, majd nyalnom róla… nyami. – nyalom meg az ajkaim szélét miként a fogadóban rám váró lányra gondolok. És éppen ennek köszönhetően óvatlan vagyok, túlságosan is. A következő pillanatban már csak azon kapom magam, hogy valami felvillan én meg ijedtemben elvesztem az egyensúlyom és elvágódom a macskaköves talajon. De a csapás csak ekkor jön.
- A r-reggelim… – ülök a földön kezemet az elpixelesedő ételek felé nyújtva nézem, amint eltűnnek. Nagyon, de nagyon szomorú pillanatnak vagyok szemtanúja hisz majdnem miden pénzem ráköltöttem ezekre a finomságokra. Ekkor egy fiatal fiú(?) zavar meg. Eddig észre sem vettem, de magához veszi, a baj legfőbb okozóját.
- E-ezt nem fogadom el… vagyis igen, de nem is… – próbálom meg egy kicsit összezavarni közben pedig az inventoryt megidézve kikapom belőle a Futó kaszámat.
- Küzdj meg velem! Ha vesztesz veszel nekem újat… és ha én vesztek akkor elnézem a dolgot… vagy ilyesmi. – mióta itt vagyok nem volt alkalmam a játénak e formáját kipróbálni, így azt hiszem ezen a fiatal, meglehetősen nőiesnek tűnő srácon végre tesztelhetem. Mármint a hangja alapján inkább férfinak mondanám mivel elég mély, de ha közelebbről megnézem kissé lányos is… Áhh na, jó ezen ráérek később is gondolkodni. Most az a lényeg, hogy csak úgy nem fogom elfogadni az a pénzt na, nem mintha nem szeretném kihasználni a kedvességét, de ma úgy döntöttem, hogy nem és kész. És egyébként is így végre büntetlenül támadhatok meg egy játékost, aki nem mellesleg pasi… vagyis reméljük, hogy az.
- Eto… ez és aztán… mi? – persze nem árt egy kis alap, így a kasza mellé még a kissé esetlen lány szerepét is magamra öltöm, akinek fogalma sincs, hogy kell kihívni valakit. Így talán nem fog visszakozni és örömmel beszáll egy játék elejére.

/Bocses, NEM ez lesz a legjobb posztom az biztos^^”/

Stat a kasza használata alatt:

by **Utahime** Hétf. Május 19 2014, 21:06

Figyelmetlenségemből majdnem megdobtam valakit, egy lenyúzott rágcsálóval. Szerencsére ez nem sikerült ugyan, de ahogy Falco utána eredt, pont a az elhaladó lábai alatt kötött ki. Ahogy megbotlott benne a hölgyemény, a kezében tartott péksüteményes zacskók is elrepültek a levegőben elegáns ívet írva, majd a földre érkezve csillogó kék pixelekként pattogtak szét és vesztek a semmibe. Igazság szerint még mindig szépnek találtam ezt az effektet, mintha kis tűzijátékot látnék... Más kérdés, ha ilyent lát az ember, az semmi jót nem jelent. Az étkeit elvesztett leányt sem tudta meghatni a csillogó látvány és áthatóan nagyon sajnálta a kárba veszett falatokat. Gyorsan felkaptam a lábai alatt bóklászó madarat és felajánlottam, hogy újat veszek helyette vagy egyéb aprósággal kárpótlom, ha kívánja. Valóban kellemetlen az éhségérzet és a statjainkon is ront - legalábbis a koncentrációs készségen biztos - ezért akárhonnan is nézzük, fontos dolog az étkezés, még itt Aincradban is. Szerettem volna kárpótolni, ha már az én hibámból érte kellemetlenség.
- Hogy... Most melyik? - Elég értetlenül nézhettem rá. Bizonyára ő sem tudta eldönteni, mit szeretne, de türelmesen vártam, amíg dűlőre jut magában. Ahogy elővette a kaszáját, már kezdett körvonalazódni benne, mire is fog kérni... Egy küzdelemre, hogy tapasztalatot szerezzen. De amikor kimondta, mégis meglepett. Tehát nem csak küzdeni kíván, hogy erősítse a statjait, de ha vesztek mindkét felajánlást teljesíthetem, amit tettem. A kérésére felnevettem és határozottam bólintottam.
- Rendben, szívesen kiállok ellened. Remélem segít valamit... - Bár eddig nem sok sikerem volt ilyen téren, sőt bátran kijelentethetem, hogy kifejezetten ügyetlen harcos vagyok. Vagyis jobb ha felkészülök a reggeli vásárlásra is... Egy ideig mosolyogva vártam a kihívó ablakot, majd megbillentettem a fejem. Kis szintűnek tűnt, vagy legalábbis olyannak, aki először hív ki valakit egy meccsre. Talán még esélyem is van ellene?
- Mmmm... Hívjalak ki én? - Kérdeztem végül, mikor elveszettnek tűnt a menüjében. Bár alaphelyzetben nem láthatom más menüjét, van egy gomb amivel láthatóvá tehetném. De mégiscsak illetlenség lenne más menüjéhez nyúlkálnom. Ha rábólintott, lenyitottam a saját menümet és a kihíváshoz navigáltam magamat, közben hangosan mondtam, milyen opciókat választottam, hogy a sajátjában is megtalálhassa legközelebb.
- És itt van a partner választás, ahol kiválaszthatsz valakit a barát listádból vagy beírhatsz egy nevet, alul pedig egy egy kiválasztó gomb van, amire nyomva világítani kezd az ujjad... - Mondtam, és rá is nyomtam demonstrálva a szavaimat. A világító mutató ujjamat enyhén mozdítva a feje fölé böktem.
- Ha így ráböksz egy közeli indikátorra, úgy kihívhatsz bárkit, aki látótávolságban van. - Ez persze nem teljesen igaz, hiszem ha túl messze van valaki, nem hívhatja ki, de úgy nem is látszik tisztán az indikátor...
- Most pedig kiválaszthatod, hogy milyen típusú mecset szeretnél... Ezt én is megtehettem volna, de lehet enélkül is küldeni meghívást, így az ellenfél választhat. - Mondtam, magyarázatként, mikor felvillant előtte a kihívó ablak.
- Ah, egyébként Utahime a felhasználó nevem. - Nyújtottam felé a jobbomat mikor megjelent az ablak előtte. Ha elfogadja, úgyis elolvashatná a nevem, így talán nem árt szóban is bemutatkozni...

Statok::

by **Cardinal** Csüt. Aug. 21 2014, 16:45

Ossu!

Inaktivitás miatt lezárom a küzdőteret. Kaibutsu 20 aranyat, Utahime 10 expet és 30 aranyat kap.

by Ajánlott tartalom

Kaibutsu vs Utahime

Kaibutsu vs Utahime

Re: Kaibutsu vs Utahime

Re: Kaibutsu vs Utahime

Re: Kaibutsu vs Utahime

Re: Kaibutsu vs Utahime

Re: Kaibutsu vs Utahime

Re: Kaibutsu vs Utahime