Re: Kis Patak #3

by **Halász Alex** Szomb. Jún. 07 2014, 20:54

// bocs a késésért, lassan írok mostanság Alexszel ^^" //

Talán igaza van a másik fiúnak. talán nem kéne görcsösen egyvalakire fókuszálnia. Igaz ez? A földet nézte Anat szavai közben. Elmerengve. Kissé el is szégyellve magát. Habár, hogy mivégre az talán sosem fog kiderülni. Egyszerűen csak nem tudta, hogy mit is érez igazán a lány iránt. Egyet tudott csak, de azt igazán. Vonzotta az a kisugárzás. Nem tud nem gondolni rá. Nem tudja elfelejteni.
Egy beletörődő mosollyal nézett fel a másik fiúra. Addigra azért már kibontakoztak annyira az ölelésből, hogy rendes távolságot vehessen fel. - Ki tudja. ^^ - Nem fogja, hiszen nem tudja megígérni. Hinari olyan más, különbözik a többi lánytól, és ez volt talán az ami felkeltette az érdeklődését. Persze jól tudja, hogy ez azért is lehet csak így, mert nem ismer elég embert. De egy csöppet sem érdekli. Érdekes módon megnyugszik, sőt elégedettséggel tölti el, mikor Anatole Mirikáról nyilatkozik. "Nem lesz semmi bajuk ezeknek kettejüknek." Ezt érezte akkor. Felállt és ahogy az látható is volt, a bothoz sietett. Anat már partra vitte a saját halacskáját. Ez még úgy is nézett ki, mint egy rendes, valamire való hal mob. És még csak hínárt se okádott ki. Rolling Eyes

Jó pont. Megmarkolta a saját pecabotját és bevetve a súlyemelését, meghúzta azt.
Ám nem egy halat húzott magával, hanem attól egy sokkal egyszerűbb dolgot. nagyra kerekítette a tekintetét, ahogy egy méretes bakancs, egy kis növényi hozzávalóval felszerelve száguldott felé. Nem dobta vissza, de nem ám! >.> Megnézte, hogy ez mennyire rossz, és egészen jókedvű lett közben, ahogy rákapcsolt.
- Plussz 5 expé. Sose hittem volna, hogy egy bakancs miatt fogok fejlődni. Razz

- Felszabadult vidámság volt benne, és el is tette az elnyűtt lábbelit szépen az inventoryba.
Majd szépen együtt el is pakolta. A mai nap valóban jól sikerült és rengeteg mindent meg tudtak beszélni. Amilyen furán indult, annyira élvezte.

// én is köszönöm a játékot, nagyon élveztem ^^ //

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 16:00

/Pecázás Ayanival/

A harc érdekes volt, de rengeteg kérdés felmerült. Sohasem akadt még olyan ember, akivel Timidus maga az ember miatt akart volna találkozni, és főleg nem azért, mert a harcról akarta volna kérdezni. Na jó, ez így nem igaz, mert akadt, és az illetőt Hinarinak hívták, de Timidus addig, amíg még nem érte el legalább a húszas szintet, nem akart vele újra összefutni. Ayani azonban különös volt, és a harcmodora, a technikái, a meglátásai, minden arra engedtek következtetni, hogy egy jó harcossal, egy nemes ellenféllel álltak akkor szembe, és a harcok kimenetelei is ezt jelezték. Azt, hogy Timidus milyen kérdéseket fog feltenni, már rég elhatározta. A megfigyelései mind-mind azt mutatták, hogy valami nagyon különös dolog zajlik kettejük között a háttérben. Minden eddigi esetben a pet volt az okosabb, a pet mozgatta a szálakat, és a pet döntött a harc során. Álomkelő, Vezér mind emblematikus alakok, és az idomárjuk csak úgy van mellettük, de ők a fontosak. Még Hisame is, ha ugyan kapkodós, de ő a megfontoltabb, nem pedig a céhvezér… bár efelől voltak kétségei a sárkánynak. Ayaniéknál viszont ez nem így volt. Tűzrózsa képes volt annyira idomulni az emberekhez, hogy dühös lett egy egyszerű vereség miatt, és fújtatott és teljesen kikelt agából. Revánsot akart venni rajtuk, mintha bármit is számítana az, hogy sokkal magasabb szinten képes őket legyőzni. Ayani pedig megfontolt volt, seperc alatt összeszámolta a pontokat is, tehát ismerte a felszerelését, tudta, hogy hogyan kombinálja őket, ismerte a képességeit, és ami a legfontosabb volt, megismerte az ellenfelét is és taktikát dolgozott ki ellene. Ezzel az emberrel érdemes volt beszélgetni. Nos… így jutottak el odáig, hogy egy patak partján üldögélve várják a lányt és a paripát a szafari északi részén.

by **Kusumi Ayani** Szer. Jún. 25 2014, 16:42

// Shu //

Végre vége volt annak a fárasztó meccsnek. Kis híján majd bele nem pusztultam. Azon meg kell jegyeznem ez a KT volt az eddigi legélvezetesebb KT-m, a legtöbb csavarral, és a legtöbb megszorítással. Tűzrózsa elég durcás volt az első kikapása miatt, de eléggé feltüzelte magát a harc végére, hogy ő is elkezdje élvezni ezeket a megmérettetéseket. Viszont azért tényleg örülök, hogy vége van, mert tényleg nagyon kimerített. Viszont… a mostani helyünk.. fogalmam sincs, hogy verődtem ide… na mindegy. Most azonban tényleg oda kéne, figyelnem mit csinálok, mert ha nem figyelek lehet a vacsoránk megy el. Ugyanis én és Shu megbeszéltünk egy közös horgászatot nem sokkal a csatánk után. Jól kiéhezve biztos jól fog esni egy kis fincsi hal. Már-már jó ideje ülök csöndben, de akárhányszor Timidusra pillantok, mindig felötlik bennem valami… és egyszerűen nem bírom ki. Már-már odáig fajult a dolog, hogy végül nem bírtam tovább és megkérdeztem.
- Timidus kérlek, áruld már el. Te nőstény vagy, vagy hím? Egyszerűen fordul a kíváncsiság. Elég domináns vagy egy hímhez. Tűzrózsa is domináns valamilyen formában, de Vezérhez képest, Szophie petjéhez képest semmi. Petek nemi beállításában eléggé ravart vagyok néha… jó ideig azt hittem Hisame hím…
~ Attól még hogy van egy farkunk nem minden állat hím. Ez olyan, mint nálatok a dudorotok. A nőstényeknél van a mellkasukon több esetben dudor, és a sörényük is nagyobb, míg a hímeknél nincs. Most ha találkozol egy rövid hajú, domborulatlan nősténnyel azt hiszed, hogy fiú? – mondja megfeledkezve magáról Tűzrózsa, persze ellejtve azt a tényt, hogy más nem érti, csak Timidus.

by **Shukaku** Szer. Jún. 25 2014, 17:20

Timidus összenézett a társával, aki felvonta a szemöldökét, majd megvonta a vállát és bólintott.
-Nőstény. Nem látod a szalagomon?
-Izé… szerintem teljesen mindegy. Amikor kikelt a tojásból, akkor kiderítettem, hogy nőstény, de nem neveltem úgy, meg szerintem neki sem számít nagyon. Mesékben sem volt fontos neki, hogy fiús vagy lányos volt, amíg volt benne sárkány… Az állatoknál amúgy sem fontosak a nemek, ha nem falkában élnek, vagy nincsen… szóval éppen nincs párzási időszakuk. A dominancia pedig…
Itt kicsit elgondolkodott, majd megrázta a fejét.
-Az elefántoknál is a matróna vezeti a csoportot, a hiénáknál szintén és még számos állatfaj esetében a nőstény a domináns. Sárkányokról nem nagyon találtam információt a könyvtárban, hogy milyen lenne a társadalmi berendezkedésük, de amikor Draconiában jártunk, ott egy öreg hím volt a csoport vezetője… bár lehet, hogy inkább a kora miatt volt vezető, mint a neme miatt.
-De a bölcsessége miatt biztosan nem.
-Nem tudom. De a legnagyobb harcos meg annak a testvérpárnak az anyja volt, ha emlékszel. Szóval lehet, hogy ott is a nőstények a dominánsak.
-Megint felesleges dolgokon gondolkodtok. Mindig azokat tartjátok fontosnak, aminek semmi jelentősége nincsen, és nem figyeltek azokra a dolgokra, amik fontosak. Mit számít, hogy hím vagyok vagy nőstény? Mit változtatna? Még közületek is a legjobb harcosok nőstények. Ott van például Hinari, és te sem harcolsz rosszul. Viszont ott van Judy vagy Utahime vagy Shu akik nőstények ugyan, mégsem értenek semmit a harchoz. Foglalkozzunk olyan dolgokkal inkább, amik fontosak. Hol, mikor és hogyan kaptad meg azt a kesztyűt? Erről mesélj inkább.
Tűzrózsa zsörtölődését már fel sem vette. Nem volt neki szimpatikus a paci. Túlságosan emberi volt. Nem gondolta volna sohasem, hogy a petek valaha is lezüllhetnek ilyen szintre. Ezzel bajba sodorja az idomárját, ami a legnagyobb kudarc és szégyen volt, amit Timidus valaha csak el tudott képzelni.

by **Kusumi Ayani** Szer. Júl. 02 2014, 22:35

- Bocsi Timidus a szallagodat eddig nem vettem észre. – mondom zavarodottan, és nem is hazudtam.
Shu magyarázatára kissé elhúzom a számat. Szerintem sokat számít a nem, de ember, sőt még inkább petfüggő. Tűzrózsa például köszöni szépen, ő jól elvan nőstényként, és neki igenis számít a nem. A nőstényekkel ugyanis valamiért jobban elvan, mint a hím egyedekkel. Most így belegondolva csak Villámlással, Reginalddal és Vezérrel van kissé morcosan, és ugye ők hímek… micsoda véletlen… De mindegy. Viszont mikor meghallom, hogy nem harcolok rosszul akaratlanul is felnevetek.
- Csak el ne mond ezt Rennek vagy Kazumának mert a végén még kiröhögnének téged. Szerintem még Miri is haszontalannak tartana, ha nem lennének support képességeim. Jóformán sebezni nem is szoktam a bossokat.. pedig egyik nagy álmom, hogy én szerezhessek meg egy bossitemet… Mármint jó a köpenyem bossitem, de úgy értem hogy én had üthessem le érte a bosst. Amúgy Shu. megértem, hogy nem szeretitek magatokat veszélybe sodorni, de a burok rendszer bevezetése óta megcsappant a halálok száma, sőt nagyjából 0-ára redukálódott a bossharcokon, így a játékosok csak kiesnek. van egyéb okotok még boss ellen azon kívül hogy veszélyes, vagy csak ez az egyik érvetek van? Csak érdekel miért nem tartotok velünk, mert szerintem nagyon hasznos tagjai lennétek a frontnak. Jó a csapatmunkátok, jól sebeztek, és elég jól észreveszitek a helyzetet, és gyors ellendöntést is kiterveltek. Főleg te Timidus ahogy láttam, mindvégig megpróbálta d a kezdeben.. jobban mondva a karmaid közt tartani a meccset. Én általában csak arra megyek, hogy ne nullázódjak, szóval ezt becsülöm bennetek.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 03 2014, 07:21

Azt egyikük sem értette, hogy a sárkány mellkasán végigfutó széles, rikító vörös szalag hogyan kerülhette el a lány figyelmét, de Shu betudta annak, hogy Ayani csak kicsit szórakozott, Timidus pedig egyszerűen nem tartotta annyira fontosnak az ügyet, hogy foglalkozzon vele. Már túl is lépett a nemiség kérdésén, és inkább tovább hallgatta a lányt, remélve, hogy az ő kérdésére fog válaszolni. Persze nem ez történt, de ettől függetlenül nem kérdezett hülyeséget, és Timidus válaszolt is azokra a részekre, amikre neki kellett válaszolnia.
-Én tudom amit tudok, és látom amit látok. Nem nagyon érdekel, hogy ki röhög ki, amíg nekem van igazam. Olyan pedig nincs, hogy ha nem lennének, hiszen vannak. Én se lennék jó harcos, ha nem keltem volna ki a tojásból. Hülyeség ezen gondolkodni. A ti csapatotokban Tűzrózsa a sebző, ugyanúgy, ahogy a mi csapatunkban én. Láttad, hogy Shunak sincsen nagy ereje. Ez egy jó taktika az idomároknak, és te ugyanúgy rájöttél erre, ahogyan én is. Ennyi a lényeg. Az pedig megint csak nem fontos, hogy ki üti le a bosst. Csapatként harcoltok, a csapat érdeme a győzelem, vagy legalább is így kéne lennie.
A lányt nem lepte meg a kérdés, várta is már igazából, és félénken bólintott.
-Igen. Van egyéb okunk is.
Többet azonban nem mondott, és segélykérően a társára pillantott, aki meg is értette a célzást, és újra átvette a szót.
-Shunak is van érve, és nekem is van. Megmondtam neked is, hogy csak fair küzdelemben veszek részt. Mindenfajta veszély nélkül bemenni a boss termébe, jó pár próbálkozás alatt kiismerni a taktikáját, majd sokadszorra legyőzni nem nagy dicsőség. Végtelen próbálkozási lehetőségetek van, veszteség nélkül. Ez nem harc, ez egy vicc, ilyenbe pedig nem veszek részt. Ráadásul a frontharcosok nagy része csapatmunkára képtelen hozzá nem értő idióta. Nem érdekes és nem élvezetes velük harcolni.
Timidus nem hazudott, ez is egy érv volt, amiért nem mentek a bossra, csak mindössze nem a fő érv, de tudta, hogy azt Shu titokban akarja tartani. Elvigyorodott, de azért még hozzáfűzte az okát is.
-Nem az a lényeg, hogy te ne nullázódj, hanem az, hogy az ellenfél előbb nullázódjon. A dicséreteket pedig köszönjük szépen. Most pedig válaszolnál az én kérdésemre is?
A lány csak bólintott, hozzáfűzni valója amúgy sem volt, és szerencsére pont jött egy kapás, amivel még okot is talált arra, hogy valamivel lefoglalja magát, és ne tudjon válaszolni.

[keszeg]

by **Kusumi Ayani** Vas. Júl. 06 2014, 19:10

Megcsóválom a fejemet Shu szavain mosolyogva.
- Hogy te mindent szó szerint veszel. Amúgy nem muszáj az idomároknak ezt az elvet követniük. Gondolja bele. Ha te találsz mellé, és Shu talál a sebzés nagyon elenyésző, ám ha viszonylag kiegyenlített a sebzés, akkor jóformán azonos sebzést visztek be, még ha egyikőtök nem is talál. Viszont igen most jöhetne az, hogy így viszont kevesebb lesz a pet által bevitt sebzés, mintha a pet lenne erősebb. Mindegy. Én mellesleg csak azért javítottam csöppet a statomon, hogy sebezzek egyáltalán, mert egyszerűen kiszolgáltatott voltam akkor, ha Tűzrózsa nem volt velem. Nem tudom, hogy halottatok már-e az Éhezők Viadala eventről. Az én… hasonmásom is részt vett rajta, és bár bombák végeztek vele rámutatott arra a tényre, hogy Tűzrózsa nélkül teljesen el voltam vesztve… meg az irányításomon is több pontnak kéne lennie. Mellesleg tudom, de én mindig volt egy olyan álmom, hogy vigyük be a végső csapást élesbe. – mondtam, de a következő szavai kissé… érzékenyen érintettek, összeráncolva a homlokomat, kissé talán éllel a hangomba szólok fel – Timidus. Sosem voltam az a haragtartós típus, de ezt kérlek, vond vissza. Ez a vicc… ahogy téged ismételjelek meg felelős azért, hogy mára már a 17. szinten vagyunk. És most kapaszkodj meg. Ha nem lenne a burok… se én, se egyik céhvezér nem lenne már Aincrad birodalmában, legalábbis a nagyja. Elárulom, név szerint kik nem lennének már itt. Anat, Miri, Szophie, Vio, bár felőle már nem hallottam jóideje, Hianri, Peter, Thunder, Rin, RenAi, Alex, Askr, már őfelőle sem hallottam jó ideje, Judy, Yurihime, Tachi és Enheriel, meg persze én. Tizenhat áldozat. És ez csak a 10. bosson. Előtte is lettek volna halálos áldozatok, de ez volt a legelső ahol mindenki 0-ázódott. Mi, akik a fronton harcolunk, sosem vagyunk biztonságban! Mindig újabb és újabb bossok jelennek meg, mindegyiküknek más a képessége. Még nem volt rá példa, de mi van ha van olyan boss, amely hatástalanítja a Burkokat? Mi frontosok vagyunk, akik az életünket áldoznánk azért, hogy kijussunk ebből a nyamvadt világból. Ha mindenki úgy gondolkodna, mint te Timidus. Gondolj bele. Ki tisztítaná ki a veszélyes területeket, kik győznék le a szabadban mászkáló erősebb minibossokat, kik végeznék ki a szintfőnököket? - összeszorítom a fogamat, és a vizet nézem mereven, majd az eddig indulatos hangom elhalkul, és suttogva halkan, szomorkásan folytatom – Én… a 3. boss óta támogatom a barátaimat… láttam már pixeleződött társakat.. láttam, ahogy a boss vagy a segítői levágják az embereket, mint valami korcsot. El sem tudod, hinné, néha milyen szörnyű supportnak lenni… Ott vagy és mégse tudsz segíteni a társadon. Hiába tudnád visszatölteni az életét, ha nincs időm reagálni. Nincs is szörnyűbb, mint tehetetlenül állni, miközben a barátod, vagy a családtagod pixeljeire robban szét. Hiába a burok… a látvány szörnyű… - mondom, majd levegőt veszek, és Timidushoz szólok már nyugodt és normális hangerősségben – Kérlek, ismételd meg a kérdést… egy kissé… elkalandoztam…
Ekkor jelzett a rendszer, és én rántottam is a boton, hogy megnézzem mit fogtam.

[Hínár]

by **Shukaku** Vas. Júl. 06 2014, 19:56

A sárkány nyugodtan végighallgatta a lány minden szavát, érdeklődve figyelt, de a szavak végén csak megcsóválta a fejét.
-Valóban nem muszáj ezt az elvet követni. Semmit nem muszáj, de én így döntöttem, mert ezt a taktikát tartom jónak. Azokat a pontokat, amelyeket megspórolunk Shu erején, azokat rakhatjuk fegyverkezelésre, így pedig kevesebb az esély arra, hogy nem találom el az ellenfelet.
-És… én nem is szeretek harcolni… egyáltalán nem bánom, hogy így döntöttünk…
-A viadalt ismerem, de nem kellett ahhoz, hogy rájöjjek, hogy az idomárok tehetetlenek nélkülünk. Ezért is nem szabad titeket magatokra hagynunk. Az álmaitokkal pedig nem tudok mit kezdeni.
A lány kirohanására viszont a sárkánynak egyáltalán nem kellett megkapaszkodnia, sőt végig egyetértően bólogatott.
-Igen, én is ezt mondtam. A burok felelős azért, hogy elértétek a tizenhetes bosst, nem pedig ti. Ha én harcolok valakivel, akkor azt akarom, hogy én legyek a felelős a győzelemért, vagy a csapatom, nem pedig egy burok, ami megvéd mindentől. Ha nem lenne a burok, akkor talán óvatosabbak lennétek, és esetleg tudnátok harcolni, mert lenne rizikó abban, hogy megküzdötök az ellenféllel, így azonban nincs, tehát az egész csak egy vicc, nem pedig fair küzdelem. Olyan, mintha én komoly harcokat vívnék egyes szintű harcosok ellen tudván, hogy úgysem tudnak egy karcolást sem ejteni. Nevetséges lenne és szánalmas, ilyesmiben pedig nem veszek részt. Visszavonni a kijelentéseimet pedig nem szoktam, mivel annak semmi értelme nincs.
És tényleg nem is értette, hogy mit jelent az, hogy visszavonni a kimondott szót. Ha valaki már valamit elmondott, és komolyan gondolta, akkor miért kellene azt visszavonni? A feltételes kérdésen picit elgondolkodott, de nem volt nehéz megadni a választ.
-Ha lenne egy olyan boss, aki hatástalanítja a burkokat, akkor nagy eséllyel meghalnátok. Ez nem kérdéses. Ez is az egyik oka annak, hogy nem megyünk a bossokra. Az én feladatom, hogy megvédjem Shut, nem az, hogy bajba keverjem.
A lány ezalatt összeszorított fogakkal hallgatta ezt az egészet, és tudta, hogy nem fognak már sokáig itt pecázgatni. Amikor Channak adta elő ő ugyanezt, csak persze nem ennyire a harcra koncentrálva, és nem ennyire nyugodtan, akkor a lány leordította érte a fejét, azóta pedig utálja, és az erdőbe menekült. Ayanival sem lesz ez másképpen. Azonban az, hogy ezt a gyönyörű meseországot Ayani bemocskolta, már neki sem tetszett, és halkan, a fogai között szűrte a szavakat.
-Nem nyamvadt…
A sárkány elvigyorodott, és társa ölébe hajtotta a fejét.
-Belegondoltam. Addig mindig lesz valaki, aki harcolni fog, amíg rá nem jöttök arra, hogy nem tudjátok elérni a századik szintet.
Arra, hogy minél nincs szörnyűbb egyikük sem reagált. Shu tudta jól, hogy számos szörnyűbb dolog van az életben egy kis ideiglenes elpixeleződésnél, Timidus pedig nem tartotta fontosnak reagálni. Timidus persze nem tudta, hogy Ayani most mennyire dühös lehet rá, hiszen ő csak válaszolt a kérdéseire, őszintén, ahogyan Shu tanította neki. A sárkány egyáltalán nem volt dühös, hiszen semmi oka nem volt rá. Teljesen nyugodtan viselkedett és válaszolt.
-Azt kértem, hogy mesélj arról, hogyan szerezted a kesztyűt.

by **Kusumi Ayani** Pént. Júl. 11 2014, 17:04

Vállat vontam Shuék érveire. Én csak mondtam, hogy nem mindenkinél biztos, hogy a petjük erősebb, illetve a köztes utat. Hozzámondhattam volna még ezt-azt, de nem tettem. Viszont Timidus szavai még jobban kiborítottak. De ahelyett, hogy közbe vágtam volna, csak összehúzott szemekkel hallgattam, pedig leg szívesen a vízbe dobtam volna a botom, azonban e helyett nem csináltam semmit sem. Nem tudom elhinni, hogy komolyan gondolja ezt a sok mindent. Mintha arról lenne szó, hogy nem bánná, ha Anaték meg a többiek, velem együtt már nem lennének itt. Most komoly vagy én vaygok túl naiv, vagy Timidus, és szerintem, én komolyan mondom, ez biztos nem tetszene egy-két frontharcosnak, ahogy nekem sem, de végül lenyeltem a visszaszólásom, nem akartam, így elrontani a hangulatot. Így hát csak a lágyan fodrozódó vizet bámultam, ahogy meg-megemeli az úszómat. Végül Timidus megint feltette a kérdését. Megemelem a fejemet, majd felnézek az égre, majd vissza a vízre. Majd válaszolok, és legnagyobb meglepődöttségemre semmi harag nem volt a hangomban, csak a rendes normális beszélgetős hangom volt.
- Nincs sok ördöngösség benne. Nem öltem semmilyen minibosst meg érte, nem jártam át semmilyen kazamatát, egyáltalán semmi megerőltető nem volt. Egyszerűen én találtam meg elsőnek. Végetlenül rábukkantam, a Kezdetek Erdejében ennyi. Akár hiszel nekem, akár nem, ennyi… - majd kis ideig, ha csak Timidus nem szólal meg elhallgatok, majd végül kissé bűnbánó hangon hozzáteszem - Bocsáss meg Shu, nem akartalak téged megbántani… hogy őszinte legyen én is szívesebben tölteném örökké itt az életem további részét, mint a kinti világba… de nem bírom látni azoknak a fájdalmát, aki már ki akarnának jutni… - mondom, már-már nagyon szétcsúszva, miközben továbbra is a vizet bámulom.

by **Shukaku** Pént. Júl. 11 2014, 17:50

A sárkány ismételten félrecsapta bal fülét, és értetlenül meredt a lányra. Fogalma sem volt arról, hogy mi oka volt az idomárnak hozzátenni ezt az akár hiszed, akár nem dolgot. Visszapörgetve a fejében az eseményeket, egy szóval nem utalt arra, hogy hazugnak tartaná Ayanit, így egyszerűen betudta annak, hogy ez a kifejezés is biztosan csak egy olyan szófordulat, amit az emberek azért használnak, hogy mások ne érthessék meg őket. Ennek persze volt is értelme, ha mondjuk két fél nem akarta, hogy a közelben álló harmadik értse a beszélgetésüket, de itt Shu volt a harmadik, és ő bizonyára jobban értette az emberi kifejezéseket, mint a sárkány, tehát végtére is csak nem volt semmi értelme annak, amit Ayani csinált. Timidus komoly ábrázattal nézett a szemébe, és nyugodt hangon szólalt meg.
-Egy szóval sem mondtam, hogy nem hinnék neked. Semmi okom nincs hazugnak tartani téged. Értelmetlen külön kiemelned, hogy nem hazudsz.
Egy pillanatra elgondolkodott, de inkább hagyta beszélni a lányt, majd úgy döntött, hogy erre a felvetésre Shu válaszoljon. Biztos volt abban, hogy lesz hozzáfűznivalója, és abban is, hogy könnyebben beszélne róla, ha ő nincs ott. Shu úgy hitte, hogy Timidust folyamatosan sérti, ha a kinti világról beszélnek, és a sárkány most már magától röppent fel, amikor szóba került a téma. A kislány szomorúan csóválta a fejét, és még szomorúbban nézte a másikat. Még egy ember, akit az akaratos többség rákényszerít arra, hogy ne a saját útját kövesse, hanem tegye azt, ami nekik jó. Az emberek olyan önzőek és gonoszak tudnak lenni.
-De… nem értem. Itt megvan mindenünk. Csodálatos a világ, tökéletes, és ha vigyázunk magunkra, akkor sokkal kevesebb esélyünk van meghalni, mint a kinti világban. Ha ott elcsúszunk és leesünk a lépcsőn, akkor máris kitörhetjük a nyakunkat. Itt ha valaki ügyes, akkor elkerülheti a mobok támadó zónáit, nem kell elmennie bossokra vagy minibossra, se semmi veszélyesre. Elég sok küldetésen voltunk már, és egyáltalán nem veszélyes, és a szabadban is, a védett területen kívül is rengeteg időt töltünk. Én… értem, hogy valakinek hiányzik a családja…de…
Hirtelen valami hatalmas ötlet jutott az eszébe, felkapta a fejét, és hadarni kezdett.
-Miért nem hozzuk be az ittlévők családját? Már… már azt hiszem többen haltak meg, mint amennyien bent vannak. Nekik mind megvan a sisakjuk, csak oda kellene adni a családoknak, és akkor senkinek nem kellene innen kijutnia. Itt is meg lehetne építeni majdnem mindent! Van színház, vannak hangszerek, lehet szórakozni... mindent fel lehetne építeni, ha az emberek kicsit élnének is, és nem csak a gyilkolással és a kijutással lennének elfoglalva.
Kicsit megtorpant, alábbhagyott a lelkesedése, és újra halk hangon, szomorúan szólalt meg.
-De… azt akkor sem értem, hogy miért veszélyezteted az életedet olyanért, amit te nem is akarsz…

by **Kusumi Ayani** Hétf. Júl. 28 2014, 17:28

Ismételten megfogom a homlokom.. Most komolyan.. megint?
- Timi… ez egy olyanfajta költői kifejezés, vagy mi a fene. Nincs semmi jelentősége, csak olyan hangulat fokozónak vagy mit tudom én…
Elég zavaró, hogy Timidus állandóan folyton folyvást mindent szó szerint ért… Meg nem tudom… egy kicsit túl elszállt érzem néha. nincs semmi bajom velük azonban ezen kívül. Viszont Shu felvetésére, csak nagy szemekkel meredek rá. Sok ideig csak meredek rá tágra nyílt szemekkel, és tátott szájjal sokkoltan. Kis ideig eltartott mire összeszedtem magam, de végül megcsóválom a fejemet. A legnagyobb meglepetésemre azonban megvetésnek és minden rosszándék nélkül beszélek… talán azért mert Shu még csak gyermek? Nem tudom ,de végül nyugodtan a szemébe mondtam azt amit gondoltam, bár személyes vélemény szerint kicsit visszafogtam magam.
- Shukaku… értem a nézőpontodat, és valóban jó lenne itt élni, de… - itt kissé elhalt a hangom nem tudtam, hogy folytassam – Jó nem szeretném tovább szépíteni a dolgokat. Kérlek, ne haragudj rám, hogy elmondom a véleményemet. De előbb… nem tudom mennyire vagy tisztában a Neav Gear működésével. Gondolom annyi világos, hogy ez egy mesterséges valóság. Nos, igen eddig stimm. Viszont az elménk van csak ebben a világban. A testünk jelen pillanatban is a kinti valóságban található meg, mely ugyanúgy ki van téve a külső ingereknek. Belegondoltál már vajon mit művelhetnek a kinti testeddel? Én személy szerint jól elvagyok itt, de ha egyszer visszatérek, nem szeretnék arra visszaérni, hogy le kellett amputálni a karomat egy betegség miatt. Gondolj bele. A külső világ ingerei közvetve elérnek minket. Ha a külső tested elsorvad.. ami meg fog történni egy idő után, mert az izmok leépülnek, akkor sajnos Game Over.. mert a SAO nem szakítja el teljesen a test és lélek közötti kapcsolatot. Meg nem csak ez. Ha reálisan nézed a dolgokat a külső világban élőknek csak a terhére lennénk, ha mi itt örökre itt akarunk élni. Ugyanúgy gondozniuk kéne a testünket. Azonban van egy olyan dolog is, ami.. kissé… - nem tudom hogy fejezzem be, és helyette inkább elpirulok, és elfordulok, majd kissé halkabban folytatom – Aincrads egy csodálatos hely.. de az élet csodája nem érheti el. Nem születhetnek gyermekek, és az ittlévők külsőre nem öregednek maguktól. Te tudom, hogy még nagyon fiatal vagy, de sosem gondolkodtál el azon, hogy milyen lenne saját családdal? Egy férjet, meg sok gyermekkel? Bár esküvő van a játékban… a gyermekek áldása elkerül minket… - mondtam, majd az égre tekintve Yuichira gondolok… vajon hol lehet, mióta nem hallottam felőle? Jól van-e még?

by **Shukaku** Hétf. Júl. 28 2014, 18:06

A sárkány félrebillentette a bal fülét, majd fújt egyet. Az ilyen kifejezések meg töltelékszavak régóta hátráltatják az emberek megértésében, és ez kifejezetten zavarta, hiszen az volt a célja, hogy megértse az embereket, így eredményesebben tudjon segíteni Shunak.
-Ez is? Olyan szavakat használtok, aminek semmi jelentősége nincs, vagy még ti sem tudjátok a jelentését. Minek? Az ilyen szavakra semmi szükség nincsen, csak feleslegesen elnyújtjátok vele a mondatokat, és hátráltatjátok a megértést. Enélkül is elég érthetetlenek vagytok.
Rápillantott a lányra, majd a társára, majd a saját társára is, majd az úszóra tévedt a tekintete.
-Shu, kapás!
-Köszi!
Kapta oda a tekintetét gyorsan a lány is, majd megrántotta a botot, és megnézte a menüjében, hogy mit fogott. Csak ezután válaszolt Ayaninak, hiszen így nyert egy kis időt.
-Szerintem nem művelnek semmit. Ugyanazt csinálják, mint a kómás betegekkel, és olvastam a biológiakönyvben, hogy nagyon sokáig el lehet lenni kómában. Én nem akarok visszatérni, ezért nem nagyon érdekel, hogy mi van a kinti testemmel. Betegséget meg akkor is elkaphatsz ha ébren vagy… nem hallottam soha olyat, hogy valakinek a kóma miatt kellett levágnia a karját… ez butaság.
Kicsit elgondolkodott, de azután úgy döntött, hogy elmond mindent Ayaninak. A lány érdeklődött, és bevallottan neki is tetszett ez a világ. Valahol úgy érezte, hogy még ő nyugtatja meg Ayanit azzal, hogy megosztja vele az elképzeléseit, hiszen úgy már neki sem kell aggódnia a kinti világ miatt.
-Én remélem, hogy Kayaba bácsi majd elintézi, hogy teljesen elválasztódjon a test a lélektől… ahogy mondtad. Biztosan meg lehet ezt is csinálni, mert a petek tudata is létezik, és nekik sincsen kinti testük. Az lenne a legjobb, hogy aki akarna az kimehetne, de aki maradni szeretne, az maradhatna, és nem kellene függnie a kinti dolgoktól.
Elmosolyodott, és egy ideig bámulta a víztükröt.
-Az nagyon csodálatos lenne.
Amikor Ayani elpirult, akkor ő is elfordult, majd egy kicsi düh is az arcára rajzolódott.
-Ezt már Anatole is mondta. Szerintem képmutatóak vagytok, és csak kifogásokat kerestek. A Kezdetek városában van egy árvaház. Néhány felnőtt vigyáz a nagyon kicsi gyerekekre. Szerinted hányan fogadtak örökbe onnan gyereket? Ha nagyon vágyna valaki családra, akkor megtehetné, de ez nem érdekli az embereket. Kifogásnak tökéletes, és még segíteni is lehetne vele… mégsem teszik. Egyébként pedig… kint még sokkal kevesebb esélyem lenne erre, mint idebent…
Na igen. Ezt sem osztotta még meg senkivel, és ő is csak másodkézből hallotta, amikor valaki a fejéhez vágta, aki meg a nővértől hallotta… de minden annyira logikus volt. Bántották, amikor a szülei meghaltak. Emlékezett arra, hogy vizsgálták ott… és tizenkét éves volt… valakinek már megjött tizenkét évesen… pár lánynak… csúfolták is miatta… és annyi biológiakönyv átolvasása után nem volt nagyon nehéz kikövetkeztetni, hogy mi miért történik.

/Kecskebéka/

by **Kusumi Ayani** Hétf. Aug. 11 2014, 14:49

Vállat vontam Timidus kiborulására.
- Az emberek már csak ilyenek. Túlbonyolítanak mindent, és makacsak maradnak a legvégsőkig. De az ilyen hibák teszik emberré az illetőt. Gondolom, te se akarsz tökéletes lenni. A tökéletes dolgokat hamar meg lehet gyűlölni. - mondom, miközben tekintetem az úszóra téved, ami vészesen elkezdett kilengeni – Az emberi szokások már csak ilyenek.
És vészóra már jött is a kapás. Kirántom a botomat, de nem sokáig vizsgálgatom. Megnézem mi akadt rá, majd elrakom. Ahogy elnéztem Shunak is volt kapása, de most nem ez a lényeg. Megcsóválom a fejemet, majd Shura nézek.
- Ez nem ilyen egyszerű. A petek életét a programok irányítják. Bár mi is a program része vagyunk, a mi létünk a kinti valónktól is függ. Mit gondolsz. Vajon mennyi áldozatot követelne, míg Kayaba kikísérletezi, hogy hogyan válassza el a testet a lélektől. Illetve a legelején mondta, hogy ő egy saját birodalmat akart, szerinted, ha meg tudta volna tenni megtette volna? Való igaz, hogy én se tudnám itt hagyni Tűzrózsát. nagy valószínűség szerint összetörnék a jelenlegi állapotomban külső segítség nélkül Tűzrózsa nélkül.
Tűzrózsa odafeküdt mellém, és én nyugodtan simogattam sörényét, miközben ő lábaimra fektette fejét (ha eddig nem világos most ülök Very Happy

). Vágyakozva néztem a csodás lángjait, ahogy sörényét és farok szőre helyén lángolnak. Végigsimítom a kezemet a lángokon.
- Azt hiszem, ha sikerülne is túltennem magamat rajta a tűz érintését keresném örökre. – mondom halvány mosollyal az arcomon, majd egy könnycsepp végiggördült az arcomon, majd én zokogva átkaroltam Tűzrózsa nyakát – Nem akarom elveszíteni Tűzrózsát! Én is itt akarnék maradni! ha nem is örökre, de itt is akarok lenni! Nem bírnám ki Tűzrózsa nélkül! Ha meg lenne oldva a kijelentkezés minden jobb lenne… Tűzrózsa…. – mondom könnyes arccal magamhoz szorítva a legeslegjobb barátomat.
~ Ugyan menj már, el lenn él nélkülem is. – mondja Tűzrózsa, de azért látható még a szeméből kihulló vörös könnycsepp, mely sisteregve pixeleződik el, ahogy a földre ért.

// Teknős //

by **Shukaku** Hétf. Aug. 11 2014, 15:20

Azért kiborulásnak igen erős volt nevezni a sárkány reakcióját. Ő mindössze a saját nyelvi eszközeivel fejezte ki azt a szintű elégedetlenséget és értetlenkedést, amely véleményét az emberek értelmetlen kommunikációs szokásai iránt táplált. Nem volt ebben semmi kiborulás, mindössze jelezte a lány felé, hogy beszélhetne értelmesebben is. Persze mint kiderült, ez túl nagy kérés volt neki, ráadásul amit ezután mondott, az már teljesen értelmezhetetlen volt nemcsak a pet, de még az idomár számára is.
-Úgy vettem észre, hogy az emberek is képesek fejlődni, tehát neked is képesnek kell lenned rá. Mellettem Shu már rengeteget fejlődött. Persze sohasem lesz olyan, mint én. Igazad van. Az embereket a hibáik teszik emberré. Ti képesek vagytok újra és újra ugyanazt a hibát elkövetni, és nem tanulni belőle semmit.
Ekkor egymásra nézett a két barát, de mivel egyikük sem kapott semmi választ a másiktól szótlan kérdésére, így ezúttal a lány szólalt meg.
-Miért hiszed, hogy meggyűlölnénk a tökéletest? Szerintem nem így van.
És mivel ezt a reakciót várta, így Timidus is megadta a választ.
-Természetes, hogy a tökéletességre törekszem. Ha tökéletessé válok, akkor mindentől meg tudom védeni Shut.
Ezután egy kicsit elmerengett a lány a hallottakon, de a végére bólintott. Azt mindketten tudták, hogy a tökéletesség elérhetetlen, de azért nyugodtan törekedhettek rá, bár abban Shu biztos volt, hogy ha mégis elérhető, akkor a sárkány úgyis előbb éri el, mint bármelyik ember. Ayani felvetésére azonban csak csóválta a fejét.
-Szerintem igen is lehetséges. Szerintem ha adunk elég időt Kayaba bácsinak, akkor rá fog jönni, és nem is hiszem, hogy nagyon kísérleteznie kellene. Gondolj bele, hogy mennyi olyan ember van, aki öngyilkos lett. Ha nekik megőrizte a tudatát a rendszerben, akkor őket már megvédheti. Ismerted Ritát? RenAi szerint a tudata egy kristályba van belezárva, tehát igenis lehetséges megőrizni valakinek a lelkét, innentől kezdve pedig már csak egy lépés az egész. Én biztos vagyok abban, hogy Kayaba bácsi ezen kísérletezik, és ha adunk neki időt, akkor meg fogja találni a módját ennek az egésznek. Ahhoz azonban az kell, hogy minél tovább bent maradjunk, hogy minél több ideje legyen.
És az a reakció, ahogyan a lány a lovára borult… szinte már biztos volt abban, hogy a lelke mélyén ő is ugyanazt szeretné, amit ők.
-Ha nem akarod elveszíteni, akkor miért harcolsz a kijutásért? Minél hamarabb kijutsz, annál hamarabb elveszíted. Őt is és az egész világot. Láttad, hogy hogyan viselkedtek az emberek a főtéren a kezdésnél. Láttad, hogy mennyire dühösek voltak. Csak azért áll még a világ, mert mi benne vagyunk. Ha kijutunk, akkor elpusztítják, és megölnek vele mindenkit, aki itt él. Mi szívesen segítünk neked akkor is, ha nem akarsz harcolni. Segítünk megvédeni Tűzrózsát.
És a legfontosabbat nem mondta ki, de ezzel egyértelműen célzott rá. A frontharcoskodással Ayani Tűzrózsa meggyilkolását segíti elő. Timidusnak is kapóra jött ez az egész, azonban ő nem folytatott ilyen beszédet. Ő nem a lányt akarta megvigasztalni, nem akart megvédeni senki mást, csak Shut, és saját magát. Ránézett a zokogó lányra, majd csak egyetlen kérdést tett fel a pacinak.
-Ugye ezt te sem hiszed el?

by **Kusumi Ayani** Csüt. Aug. 14 2014, 18:21

- Gyakran mondják, hogy az én fejlődésemre a legjobban illő a mondás az „egyet előre, kettőt hátra” . – teszem hozzá Timidus válaszára fáradt mosollyal.
Shukaku ezután elkezdett magyarázni, miután énnekem sikeresen elapadtak a könnyeim egy nagyobbacska érzelmi kitörés után. Egyre jobban kezd elidegenülni tőlem a lány. Lassan már elkezdem sajnálni is egy csöppet. Tényleg ilyen álomvilágban él? Túl pozitívan lát mindent, ez így nem lesz jó. De nem akarom megint megbántani. Való igaz, hogy én is elgondolkoztam, hogy milyen érdekes lenne itt élni, viszont nem bírnám elviselni itt a mindennapjaimat. Egészen máig a kijutás volt az életcélom, viszont mi lenne, ha itt élhetnénk örökre? Ennünk nem kell, a megélhetésünket egy-két órás vadászatból el tudjuk finanszírozni hónapokig. Mi lenne, ha már nem kéne a fejlődésre koncentrálni? A játékosok többsége biztosan magánvállalkozásba kezdene, viszont nincs annyi lehetőség, így jóformán mindenki a másik kárára venne fel egy-egy jártasságot. Megrázom a fejem.
- Hallottam már róla én is Shu. De biztos vagy benne, hogy az ott a Kristályban Rita lelke? Nem csak KA egyik program szülöttje? Ritáról eddig látottakból, nagyon egyszerűen tudna csinálni egy hasonmást, mely Rita szerűen viselkedne. Persze megvan az esély, de nem szabad erre alapoznod. És igen. Mindketten tudjuk mi fog történni, ha legyőzzük Kayabat. Azt hiszed, nem vagyunk vele tisztában. – elmorzsolok egy könnycseppet – Ha eljön az idő, mindketten képesek leszünk végső búcsút venni egymástól. De addig a napig mindketten kiélvezzük az életünk minden egyes percét… már amennyire tudjuk.
Tűzrózsa eközben Timidushoz fordul.
~ Bár néha eléggé szétszórt, és makacs, de én úgy vélem képes lenne megállni a saját lábán. Én bízom benne.

by **Shukaku** Csüt. Aug. 14 2014, 18:40

A sárkány elvigyorodott, és egyetértően bólintott a lány szavai hallatán.
-Ezek szerint ti is észrevettétek már ezt. Gratulálok. Az önkritika, és az, hogy felismerjük a saját hibáinkat és hiányosságainkat rendkívül fontos. Azonban az a baj, hogy ti ha el is juttok néha idáig, nem lépitek meg a következő lépést. Nem hagytok fel a hibás felfogással és cselekvéssel, hanem folytatjátok. Ennek semmi értelme nincsen.
Ezalatt Shu is elgondolkodik a hallottakon, és ő is egyértelmű jelzést ad arról, miként vélekedik az Ayani által elmondottakról, ám véleménye pont ellentétes, azaz hosszas fejcsóválás.
-Egyáltalán nem vagyok biztos, nem is láttuk azt a kristályt, csak RenAi mesélte. Az a fura, hogy ő arra a kristályra alapozza az egész kijutását, azért akar kijutni, hogy Ritát megmentse. Ő erre alapozva akar kijutni, én meg erre alapozva próbálok a bent maradás mellett… érvelni…
Az utolsó szón kicsit elgondolkodott, de azért kimondta. Végül is ez történt, bár eléggé értetlenül meredt a másikra ezután.
-Nem értelek én téged. Az előbb még azt mondtad, hogy nem akarod elveszíteni Tűzrózsát, most meg azt magyarázod, hogy miért fontos az, hogy segédkezz a megölésében. Tudod jól, hogy meg fog halni, ha kijutunk, és ő még segít is neked abban, hogy megöld. A petek ennyire… önfeláldozóak, és te mégis képes vagy megölni, és közben úgy csinálni, mintha fontos lenne neked. Sohasem értettem azokat az idomárokat, akik képesek a kijutásért küzdeni…
A sárkány szemeit lehunyva hallgatta a pacit, de nem válaszolt azonnal.
-Úgy látom, te elhiszed ezt a kinti világos mesét, amit ők. Ha elhiszed, akkor miért segítesz neki? Ha mesélt neked a kinti világukról, akkor tudod, hogy itt jobb helye van.
Majd úgy folytatta, hogy mindhárman érthessék.
-Még a mobok is képesek a saját életükért harcolni. Neked sem jó odakint, és nem akarod megölni a társadat. Miért harcolsz önmagad ellen?

by **Kusumi Ayani** Pént. Aug. 15 2014, 13:45

- Én csak pletykákat hallottam e felől. szóval látni még én se láttam ezt a nevezetes Rita kristályt. Mindenesetre nem támasztanék rá sok hangsúlyt. Amúgy… Tűzrózsa és én úgy véljük, néhány dologban túl kell néznünk saját kívánságunkon, és meg kell látnunk a többiek érdekét. Való igaz, hogy a kisebbség itt bent is boldogan elélne. Viszont a többség ki akar jutni, és Tűzrózsával megegyezve segítjük őket, akár az életünk árán is. Ez a mi vágyunk. De… hogy valóban az igazat mondjam… én legfőképpen Mirika miatt teszem. Megmentett az őrület hullámaitól, mikor befogadott a céhébe. Nem elég, hogy a mentális képességeim is stabilizálódtak, de az ember fóbiámat, is sikerült legyőznöm. Ha aznap nem hívott volna, be a céhébe nem hiszem, hogy most itt lehetnék. – mondom, miközben pacim fejét vakargatom, és hosszú szünetet tartok, majd reménykedve megpróbálok gyors témát váltani – Amúgy Shu, csak kíváncsiságból, te hogyan állsz jártasságok ügyben? Én T3-as Potifőző és T2-es Fegyverkovács volnék másodlagos jártasságokat figyelve. Ugye te nem vagy közülük való? – mosolygok rá kihívóan – Így is elég kevés a vevőm, elég baj van így is Shizuval… ember kész szerencse, hogy ilyen későn lépett Tiert, vagy semmi vevőm nem lett volna…
És való igaz. Kíváncsi voltam vajon ő is egy rivális lesz-e vagy még egyáltalán nem is boltos, legalábbis én még tuti nem vásároltam nála, ha van valamilyen boltja. Amúgy jobban belegondolva lassan a Fegyverkovácsolást is léptethetném… Sajnos Fegyverkovácsok közül leginkább egy másik kovácsot keresnek fel, és én nálam is csak Rúnákat visznek. Így viszont nagyon lassan megy feljebb a tapasztalatszerzésben az a jártasságom.
- Ja, igen ha lesz idomár fegyverem kovácsolásra kész majd szóljak? A harc hevében nem figyeltem meg sajnos nálad milyen fegyver van. Valahogy gyakrabban néztem Timi mikor akar megkarmolni. – mosolygok rá a sárkányra fáradtan.
Tűzrózsa eközben megrázza a fejét.
~ Ahogy nekem ez a világ, neki az a valódi otthona. Segíteni akar kijuttatni a barátait, én meg kitartok mellette, még ha az életemmel is kell érte fizetnem.

by **Shukaku** Pént. Aug. 15 2014, 14:12

A lány csak elhúzta a száját, majd inkább elmosolyodott. Milyen szép is az önfeláldozás, és mekkora baromság is egyszerre, főleg így, hogy teljesen hasztalan.
-Honnan veszed, hogy mi vagyunk a kisebbség? Te sem akarnál kijutni, és te is csak azért teszed, hogy másoknak jó legyen. Sok olyan embert ismerek, aki még szintén nem akar kijutni, és az is lehet, hogy igazából mi vagyunk többségben.
És ekkor gondolt egyet, és ki is mondta a szavait.
-Ennyi az egész? Ez tartja vissza az embereket attól, hogy nyugton maradjanak? Már Re… más is mondta, hogy csak a frontharcosok bosszújától fél, és ezért nem meri kihagyni a bossokat, de ha csak tényleg annyi kellene, hogy azok, akik szeretik ezt a világot kiálljanak, és megmutassák, hogy igazából ők a többség, akkor már sokkal jobban tudom, hogy jó az, amit elkezdtünk csinálni. Talán így majd még össze sem kell csapnunk, és nem lesz harc sem, hanem csak meglátjátok, hogy mi vagyunk többen, és akkor majd a frontharcosok követik azokat, akik élni akarnak, ahogyan most nekik kell bujkálniuk. Csak… ott majd nem kell bujkálni, mert mi nem akarunk bántani senkit.
Annyira belelendült a hipotézisbe, hogy a kérdést majdnem elfelejtette feltenni.
-Senkinek nem tartozol az életeddel, szerintem ezt Mirika sem kérheti tőled, és te sem kérheted Tűzrózsától. Ennyi erővel meg is ölhetnéd akár most rögtön. Viszont… ha kiderül, hogy mi vagyunk többen, és igazából az a többeknek, a nagyobb köznek a jó, ha nem harcoltok a kijutásért, akkor beleegyeznétek abba, hogy maradjunk?
Ez még sohasem jutott eszébe, de most Ayani szavai elgondolkodtatták. Már RenAi is említette felfuvalkodottan, hogy ő a közjóért cselekszik, mintha csak a kijutni vágyók lenne a köz, ők pedig a feláldozható, vállalható veszteség. Ha fordul a kocka, akkor is így fogják látni?
-Shu kristályíró, a fegyvert pedig megköszönjük, amennyiben elkészíted.
Zárta rövidre a témát a sárkány, mielőtt Shu túl sok információt adna ki, majd ismét megismételte a pacinak a lány szavait.
-Ha kijut akkor te biztosan meghalsz, őt pedig nem tudod megvédeni. Itt bent mindkettőtöket megvédheted. Azt pedig tudd, hogy nem a barátait segíted. Egy barát nem kérné tőle, hogy áldozza fel önmagát. Azokat segíted, akik kihasználják és megölik. Csodálkozom, hogy ezt eddig nem vetted észre.
És az úszó eltűnt, majd egy rántás, és újabb fogás...

/angolna/

by **Kusumi Ayani** Szomb. Aug. 30 2014, 20:38

Most már tényleg zavart kissé Shu álomvilága. Tényleg ennyire naiv? Ennyire… tényleg nem lehet ilyen egyoldalúan nézni. Megtehettem volna, hogy ismét megrázom a fejemet, és nekiállok vitatkozni, de Shu majdnem megnevezett egy embert, és nekem volt is sejtésem is, hogy ki az. Fújok egy nagyot, és inkább nem szólok többet, csak némán hallgattam a lányt, had fejezze be. közbe Tűzrózsa is hallgatta Timidust, de mielőtt befejezhette volna a sárkány, toppantott egyet, majd Timidus szavába vágva szólt hozzá.
- Kérlek, ne vitatkoztam. Én így határoztam, ahogy Gazdám is. Kérlek, tartsad tiszteletben. Az én elhatározottságaim szilárdak, akár belehalok, akár nem!
Végül kis idő után odafordultam Shuhoz.
- Shu. Komolyan azt hiszed, hogy Anat, Miri, Peter vagy Chan képes lenen bárkire veszélyt jelentve haragudni? Jelenleg a Voice, az Artes, a JL, a Young Justice és a White Rose. Az 5 zöld céh, akik a legnagyobb befolyással rendelkeznek a fronton, és valamely szinten harcolnak is ott, legalább 1 taggal. Ők azok, akik tartják magukat a kijutáshoz, és ők azok, akikről te azt feltételezed, hogy képesek lennének ártani másoknak, csak azért, mert kihagynának egy bosst, vagy, mert elvenné valaki egy vadászterületet? Értem a nézőpontod, de én úgy vélem helyesen cselekszek. Kérlek, itt fejezzük be a témát… nem szeretnék beszélni róla... nagyon… kényelmetlen téma ez… kérlek…– nézek szomorkásan a lányra.
Ekkor ugrott meg az úszó, és én rántottam is ki, hogy eltereljem a figyelmemet a mondottakról. Sikeren fogtam is valamit, így le is ellenőriztem mi is valójában az, talán kicsit több ideig, mint illett volna, majd végül kicsit feszülten visszadobom az úszót a vízbe, persze miután csak felcsaliztam.

// korall //

by **Shukaku** Szomb. Aug. 30 2014, 21:15

Persze. Miért is várt őszinteséget tőle, amikor ugyanolyan kétszínű, mint akárki más az emberek közül? Amikor magának érvel, akkor használja azt az érvet, hogy ő csak a többség akaratát teljesíti, de ha már kiderülne, hogy a többség akarata mégsem az, meg inogna alatta a szék, akkor persze kihátrál. Tipikus felnőttes hozzáállás. Ha nincs igazam, akkor kijelentem, hogy téma lezárva, mert akkor nekem lesz igazam, vagy legalább is nem derül ki, és nem kell bevallanom, hogy nem nekem van igazam. Gyönyörű. Shu tudta jól, legalább is Timidus elmondásai alapján tudta, hogy Anat bármire képes lenne az ellen, aki közte és a kijutás között áll. Timidus nem hazudott, így hát hinnie kellett neki. Chan már nem egyszer ordította le a fejét, és küldte el a búsba, Peter pedig már nem törődött vele, pedig azt ígérte, hogy a legjobb barátja lesz, és majd akkor is segíti, ha kijutnak innen. Már itt bent sem segíti. Az emberekben nem lehet megbízni, miért is akarna kijutni közéjük. Itt van Timidus, akiben viszont megbízhat, és aki önzetlenül segíti őt.
-Nem feltételezem. Én nem feltételezek semmit. Én csak azt tudom, amit nekem elmondtak, mert nektek nem merik elmondani.
Egy beletörődő, szomorú rándulás húzta lefelé egy pillanatra az ajkát, majd folytatta.
-Nem tudom hogyan lehet idomár olyasvalaki, aki csak így, egyszerűen elfogadja, hogy megöli a társát.
Idegesen szorongatta a pecabotot, és nem nagyon tudott többet mondani. Újra sírhatnékja volt. Timidus azonban természetesen nem volt ilyen könnyen legyőzhető, ugyanazzal a nyugodtsággal válaszolt tűzrózsának, akárhogyan toporzékolt a paci.
-Te nem határoztál. Csak azt teszed, amit a gazdád mond. Ezért is használod a gazda szót a társ helyett. Ez nem elhatározás, ez öngyilkosság. A mi feladatunk megvédeni az idomárokat. Ha meghalsz, azzal nem teljesíted a feladatodat, és haszontalanná válsz.
Elfordította a tekintetét, majd fejét a lány ölébe helyezte, aki lassan simogatni kezdte a sárkányt. Ő volt az egyetlen, aki megértette.

by **Kusumi Ayani** Pént. Dec. 05 2014, 22:06

//zárás//

Shu kijelentése után hosszasan nézem őt. Tűzrózsa is hasonlóan tesz, csak ő éppen Timidussal. Végül társnőm töri meg a csendet. Prüszköl egyet, és megrázza fejét, amitől lángoló sörénye ide-oda leng. A sörény tüze mintha még élesebb, még intenzívebb lenne.
~ Idefigyelj Timidus. Lehet, hogy gazdának hívom, de tudom, hogy képes lenne az életét adni értem, és én is hasonlóan érzek iránta. És veled ellentétben azt is tudom, hogy hol a helye Ayaninak. Mesélt nekem a kinti világról. Mesélt nekem arról mennyi fájdalmat élt már át ott kint. De én tudom, hogyha ezeket nem élte volna át, nem az lenne, akit én születésemkor megismertem, és akit mai napig védelmezek. Ő számomra az indok, hogy másnap is ugyanúgy ragyogjak, mint előző nap. Ha nem lenne, ő talán még mindig egy szikra lennék csak egy apró tojásban. És nem hagyom sem neked, sem a gazdádnak, hogy megkérdőjelezzék a szavait, a tetteit, vagy a mi voltja bármely részét! Mellesleg… nem. A mi feladatunk nem megvédeni az idomárokat. A mi feladatunk segíteni őket bármi is a céljuk. Támogatnunk kell a harcban, és őriznünk, mint a szemünk fényét. – végül dobbant egyet – Most viszont a beszélgetésnek vége. Távozunk!
Felém fordul a petem, és mélyen a szemembe néz. Int egyet a fejével majd elindul a fák felé. Utánanézek egy darabig, majd elrakom gyors a horgászbotot, és felállok. Shuék felé nézek szomorkásan, és egy apró biccentést követve elbúcsúzok, majd még amint utolérem petemet elővarázsolom a kristályom, és halkan motyogva adtam ki az utasításokat.
- Teleport… Kezdetek Városa.
A kéklő fény körbeölelt minket, és elragadtak minket, otthagyva a lányt, és a sárkányát a parton.

Off: elég gyorsan jött a post ahhoz képest mennyire nem akarta a porcikáim leírni o.O viszont legalább egy szép hosszú petbeszéded kaptál ^^ ennyire még semmikor nem merültem bele abba, hogy Tűzrózsa mit érez valójában o.O

by **Danee** Szomb. Május 09 2015, 23:44

Áj hez ritörnd!

A múltkori tavas horgászás eléggé befulladt, és nem is nagyon van meg, hogy mi is történt végül, talán volt valami az italunkban. Gina?

Azóta "rengeteget" vadásztam helyette, de halhoz nagyon nem jutottam a tányéromon lévő jól átsült példányokon kívül.
Úgyhogy napról-napra ott motoszkált benne, hogy mégis csak adni kéne egy második esélyt ennek a számomra teljesen unalmasnak bélyegzett tevékenységnek, mert hát mégsem teljesen ugyanaz a téma mint, ami a valóságban lenne.

Úgyhogy szedtem a cókmókomat, a szekrényből előkotortam a porosodó horgászbotjaimat, meg a többi kelléket, és máris úgy néztem ki mint egy elfuserált karácsonyfa. De hát mégis csak van valami előnye annak, hogy ez nem a valóság: Ment minden a tárolóba!

Minthogy nem igazán ismertem a horgászos helyeket, gondoltam akkor biztosra megyek és a tizedik szinten szafari néven futó helyek egyikét látogatom meg, csak lesz tán ott olyan hely, ahova még le tudok ülni.

A biztonság kedvéért csomagoltam enni, inni valót, szigorúan saját készítésűt, annyit, hogy akár egész napra elég lett volna.
Így indultam neki, teljes túlélőfelszereléssel terepesen, mintásan, és azért a vizipipát is bezsákoltam, hogy legalább legyen is értelme a céltalan üldögélésnek.

Nagyon elszámítottam magam, talán valami horgásznapok lehetett, mert totál tele volt minden stég, és placc.
Aztán az utolsó helynél legyökereztem a földbe. Előttem a stégen egy túlon-túl is ismerős lányka ült.
- Miu?
Nem, nem ez nem Miu. konstatálom, ahogy a stégen űlő női alak felém fordulva rám mereszti értetlen bajszos képét
- Ömmmm, bocsánat, összekevertem valakivel - hadartam, majd sietve szedtem a lábam, hogy mielőbb elhagyjam a kínos jelenet helyszínét.
Kisvártatva leroskadtam egy nádastól mentes részen, ahol még csak stég se volt kiépítve, s egykedvűen, belóbáltam a pecabot végére szerelt csalit. Félre is tettem, mert még Mindig Ő járt az eszembe, úgyhogy írtam neki.
Bár nem jutott eszembe semmi, amivel fogást találhatnék rajta. Vagyis lett volna pár dolog, de...

Danee írta:Szia Miu!
Szeretnék csináltatni veled pár fegyvert, de előbb meg kéne beszélnünk a részleteket egy nyugodt helyen. Ha érdekel az üzlet, ezen a koordinátán megtalálsz ma!
Üdv:
Danee

by **Miu** Szomb. Május 16 2015, 23:22

/Danee/

A mai vadászós nap és ehhez mérten kint rohangálok erdőn-mezőn a vadakat hajtva. Kivéve, amikor a képességemmel előhívott kardokat hajítom utánuk. De az egy más történet és ritkán jutok el arra az idegi szintre, hogy ezt csináljam. Most egyelőre még élvezem azt, hogy az állatkák után vetődve próbálom meg elkapni őket. Már jó ideje kint játszadozhattam a vadász mezőkön, mikor is kaptam egy üzenetet. Persze a sípolást az éppen kiszemelt állatka is meghallotta és kereket oldott.
-Ilyen nincs… pedig már majdnem meg volt…
Morgolódtam magamban, miközben megnyitottam az üzenetet. Sajnos jelenleg az üzenet feladóját se szívlelem nagyon, hát még azt, hogy hála a tökéletes időzítésének, meglógott előlem a kiszemelt vad.
Egyáltalán nem rémlik, hogy valaha is említettem volna neki, hogy fegyverkovács vagyok és a boltom is csak mostanság nyílt meg és még senkinek se újságoltam el ezt sem… Na de mindegy is. Bár választ nem írok, de megindulok a megadott koordináták felé. Csak kissé lassan, mert minden útba kerülő állatkát megpróbálok elkapni. Na meg emiatt el is tévedek párszol, de nagy nehezen a célállomásig is eljutok, csak épp nekem nem tűnik fel a dolog. Ugyanis épp egy rókát kergetek fel-alá. Utána vetődök egy nagyot és pár métert csúszok a talajon is, természetesen arccal előre, mert olyan „finom” a fű. Az a sunyi róka meg megállt és bámulta mutatványom és tuti, hogy ki is nevetett… Most már csak azért is elkapom!
Persze nem jött össze. A kis ravasz befékezett én meg átbukfenceztem felette és fejel előre belecsapódtam a vízbe. Igazából nem is tűnt fel, hogy előttem víz van. Kicsit fuldokolva bukkanok fel a víz felszínén és mikor vennék egy mély levegőt, egy elvetemült hal ugrik bele egyenesen az arcomba. Mivel épp nagy levegőt próbáltam venni a számon keresztű, így mikor a halacska a képemnek ütközött volt szerencsém megkóstolni kicsit. Zárásul még kaptam is egy pofont a hal farok úszójától, mikor épp megfordult az arcomban.
Köhögve próbáltam meg kiköpködni a számba maradt pikkelyeket, majd mikor végre kicsit észbe kaptam, már használtam a patak vizét is, amiben épp pancsikolok és igyekeztem kiöblíteni a hal maradványait a számból…

/a gonosz elvetemült hal, pedig egy Keszeg volt <.

by **Danee** Vas. Május 17 2015, 17:45

No lám, lám ki prüszköl itt mögöttem, csak nem egy újabb Miu-hasonmás?
Vajon neki hitler-bajusza, vagy körszakálla lesz?
Lopakodásból nem voltam jeles, de azért nagyon igyekeztem, úgy is épp pancsikolt valami az egyik horgon:
Figyelem elterelésnek kitűnő
Óvatosan, lábujjhegyen tipegtem, akár egy balerina és közben felhangzott a Cukor Tündér Tánca a Diótörőből...
Slisszantam akár egy kígyó, és hopp, már a Miu-hasonmás mellett is teremtem.
Négykézláb, ofcourse.
Kedélyesen öltöttem nyelvemet a vízbe, se lefetyeltem a patak hűséből
Majd érdeklődve néztem fel, "Miu" felé
- Nahát, te már tényleg úgy nézel ki mint az a lány, akit ismerek! Ma mindenki Miunak álcázza magát? - majd újat lefetyeltem a patakból, és megráztam a víztől nedves sörényemet
- Apropó nem találkoztál Timonnal és Pumbával? Itt kéne már lenniük, 6ra beszéltünk meg közös horgászást, tóba ugrálást és bogár evést!
- Szereted a bogarakat? Nagyon táplálóak! - forgattam ki egy követ és emeltem felé a gilisztás-hernyós-bábos oldalát
Sajnos nem jutott eszembe további blődség hirtelenjében, ezért egy tenyérbe mászó mosollyal felegyenesedtem és egy szép testcsavarással be kacsáztattam az élő-faunás követ a vízbe
- Szia Miu!

by **Miu** Vas. Május 17 2015, 18:35

Épp igyekszem kiheverni a hal támadást, meg persze a hal pikkelyeinek ízét is igyekeztem kimosni a számból. Igazából azt se tudtam, hogy hol vagyok, és hogy van e más a környéken. De balszerencsémre volt valaki a közelben és természetesen ki lett volna, ha nem az a kerge és ma még a szokottnál is bizarrabb a viselkedése. Lehet, most lenne itt az ideje annak, hogy meneküljek. Még-még tovább fokozza, ige most kéne felvenni a nyúlcipő és többet szóba se állni vele. Ez már súlyos elmebaj, amit produkál. A lesújtó értetlenség ült ki az arcomra és egyszerűen se köpni se nyelni nem tudtam. Az egész végére pedig az értetlen tekintetemből egy kicsit lenéző tekintet lett és azt sugározta a Kerge felé, hogy „Te nem vagy normális! Most komolyan azt várod, hogy szóba álljak veled ez után!”. Lassan, de biztosan sikerült feldolgoznom minden történést, majd egy fáradt sóhaj megejtése után, csak megszólaltam. Pedig nem akartam, igazából minden porcikám azt kilábalt, hogy „Menekülj még nem késő!!”. De nem igazán szokásom a kis hangokra hallgatni, szóval maradtam.
-Szia… Kerge. Mond csak, te milyen szerekkel élsz vagy netán odakint valami kényszerzubbonyos idióta lennél? >.>
Kimásztam a vízből, majd felvettem a három méter tisztes távolságot Daneetól. Bár lehet, hogy ez még mindig kevés.
-A másik fontos kérdésem meg az lenne, hogy még is honnan a fenéből tudod te azt, hogy fegyverkovács vagyok? Az életbe nem említettem még neked és még csak a műhelyem közelébe se láttalak egyszer se. <.<
-Mond már el nekem, mert az én tippeim elég rosszak és egyik se jelen jót rád nézve.

by Ajánlott tartalom