Re: Kis Patak #3

by **Danee** Kedd Jún. 23 2015, 22:09

- Az árvaházban se voltak barátaid?
Igen, emlékszem, hogy múltkor a kendo párbajunk alatt megemlítette, hogy ő valójában árvaházban nőtt fel, de ezen kívül semmit se mesélt az akkori életéről
Semmit. De mondjuk nem is kérdeztem még róla. Valahogy mindig volt valami fontosabb vele kapcsolatban, ami elterelte erről a tényről a gondolataimat
A többit rossz volt hallgatni. Nem, nem az mmorpg-s részt, hanem a családról alkotott lehangolóan rossz véleményét. Ezek szerint ő egész másképp éli meg itt a mindennapjait, mint, mi akik tartozunk valahová
- Hogy érted, hogy levegőben lógni a címem? Mire gondolsz a cím alatt?
Szó volt sok mindenről és mikor a miértre kérdezett rá, a legfontosabb kérdést tette fel, s én hiába is próbáltam szökni a nehéz szavak elől, neki mégis sikerült kiszednie belőlem, bár hadi lábon álltam, azzal, mit is szeretnék mondani, mert nem volt egészen ugyanaz, amit érzek és amit elérni szeretnék. Mégis, eddig úgy tűnt, a kettő összefonódhat még
- Értem...
Szóval egész más a gond. Végig rossz irányból próbálkoztam, és talán bármit is teszek, ez egyáltalán nem rajtam múlik
- Tudom, fura vagyok, igazad volt, amikor Kergének neveztél. A végletek embere vagyok. Próbálok és sokszor próbáltam már normálissá válni, de nem megy. Sokan mondták már, hogy nem értenek, és hogy hol így hol úgy viselkedem. Abban nem tudok segíteni, hogy te mit érzel - fordultam meg s elindultam, vissza, a lány felé
- Abban se, hogy mikor jön el számodra a pillanat, ha eljön egyáltalán, hogy úgy érezd, szükséged egy céhre
- Én csak azt tudom, hogy mióta először megláttalak, azóta ... - aztán eszembe jutott az a lehetetlen első találkozás, ahogy produkáltam magam: "az a loli az enyém!" vagy valami hasonlót mondhattam, mielőtt ráugrottam volna a gyanútlan Miura, akinek akkor még a nevét se tudtam. Bár akkor nem is maradhattunk együtt, mert el lettünk szeparálva két külön csapat, de...
Mosolyt csalt az arcomra az emlék, s közben odaléptem hozzá, a kezéért nyúltam, s ha netán hagyta, hát a két kezembe fogtam.
- azóta nem tudok más lányra gondolni úgy... akkor is rád gondolok sokszor, amikor egész másfele jársz, hogy vajon mit csinálsz, hogy vajon éppen másvalaki, szerencsés élvezheti a társaságod?
- ez butaságnak hangzik és talán önzőség, sőt biztos, de olyankor, amikor Cearso nevét hallom tőled, vagy másét, akkor elfog picit az irigység, és bár most itt vagy velem, mégis, attól félek, hogy közelébe se érhetek a barátságotokhoz
- nem tudom mi ez, nem hiszem, hogy valaha is voltam már, csak a hiányát éreztem mindig olyan erősen, amilyennek szerintem lennie kéne...
- én csak azt tudom, hogy ...
Ez olyan buta szó. Mintha lemennék óvodásba. De talán, ha én hallanám más szájából, olyanéból, aki a legfontosabb számomra, akkor talán, akkor... azt hiszem már nem tűnne butának se óvodásnak. Akkor... az a szó azt jelentené, hogy én is téged akarlak a legjobban mindenki közül magam mellett tudni, hogy te vagy a legszebb, a legkedvesebb, a legaranyosabb. Persze nem én. Én nem tudok szép lenni mint egy lány, hogy kedves-e? Vagy aranyos? Talán, ha odafigyelnék, az még lehetnék, egy sokkal sokkal kellemesebb ember
- Én szeretlek Téged, Miu. Ezért. Ez az oka. Mindennek ez. Szeretlek Miu-chan! - néztem a szemébe egy pillanatra, de el is kellett kapjam a tekintetem. Nem, nem bírom ezt komolyan a szemébe nézve mondani, úgy, hogy meg ne remegjen a hangom, lángolni ne érezzem a fülem, kalapálni a szívem
- De ez a te döntésed. Akkor is. Ha te azt mondod, nem akarod, nem érzed szükségét, akkor nem kell a céh. És ha nem tudod, hogy kedvelsz-e vagy sem, akkor talán csak a lányba vagyok szerelmes, aki így néz ki, és a szerelembe magába. Vagy csak én vagyok annyira fura, hogy az képtelenség, hogy egy lány engem igazán megkedveljen. De ezzel sincs semmi gond. Ha nem, akkor nem... - halkultam el végül. A fránya kézremegés kezdett cikivé válni, még jó hogy nem a tenyerem nem tudott itt leizzadni

by **Miu** Szer. Jún. 24 2015, 23:02

-Az első helyemen nem voltak gondok, de az csak néhány évig tartott… de az mindegy is – hirtelen rám törtek azok a rémes emlékek, de gyorsan el is hessegettem őket – A másik helyemen, ahol eddig is voltam, hát… ott nem igazán kedveltek. Nem tudom miért én lettem a fekete bárány, de igazából egy idő után is érdekelt a dolog… De ez egy komplikált és elég hosszú történet, szóval a lényeg asszem’ ennyi lenne…
Így is volt elég minden, amiről lehetett beszélni, nem akartam még a múltamat is pluszba bele vonni ebbe az egészbe. Egyébként sem azzal kell foglalkozni, hanem a jelennel. Meg azzal, ami épp most zajlik itten…
-Hát az eddigi elmondásod alapján nem igazán viselkedtél úgy, ahogy azt egy céhvezérnek kell. Sőt egyáltalán nem viselkedtél úgy. Tehát… szóval, tudod a céhvezérség egy cím… egy rang… és ezzel élni kell, ha már van… De én ehhez nem értek szóval inkább hagyjuk… >.>
Aztán ahogy tovább haladt a beszélgetés, kibukott belőlem valami olyasmi, amit nem igazán akartam kiadni magamból. De legalább is nem ilyen formában vagy nem tudom. Igazából ezzel a témával kapcsolatban semmit se tudok eldönteni és ez az egészben a legidegesítőbb… >.< Bár a hirtelen vallomásra számítottam. Számítottam én mindenre csak erre nem. o.o Meglepett, hisz ennyire egyenesen és jól értelmezhetően, még egyszer se kaptam semmilyen választ sem Daneetól. Legalább is semmi ilyesmire nem emlékszem vele kapcsolatban. Bár nem volt ez olyan nagydolog, még is sikerült kellő hatást elérni velem. Az arcom hirtelen lángvörös lett és szívem is majd kiugrott a helyéről. Egyszerűen nem tudta mit reagálni erre az egészre. Viszont a lezárást követően csak egy fáradt sóhaj volt az, amit kitudtam szuszakolni magamból és ezzel együtt kicsit visszanyertem józan eszem is.
-Hihetetlen egy alak vagy. – az arcom a mellkasába fúrtam és kiszabadítva a kezem a fogásából, félig át is öleltem – Elfáradtam. Ez az egész most túl sok volt egyszerre. Csoda, hogy eddig tudtam követni a fonalat…
Még mindig nem tudom, hogy mit is kéne éreznem vagy mi mellet kéne döntenem. De most jól esik kicsit hozzábújni és hallgatni a szívverését. :3

by **Danee** Csüt. Jún. 25 2015, 16:17

- Oké - engedtem el kérésére én is az árvaházas témát.
- Mert nem is akartam - feleltem elsőre a céhvezérségemet ért kritikákra
- Nem akarok konvencionális vezéralak lenni. Nem akarok különösebben kitűnni a céhtársaim közül. Nem igénylem, hogy felnézzen rám bárki is, hogy tőlem várják minden döntésben az utolsó szót. Én egy akarok lenni közülük, csupán a lehetőségeket akarom megteremteni, hogy minden gördülékenyen mehessen, és segíteni a többieket, amivel csak tudok. Nem szeretek sokáig a figyelem középpontjában állni, ugyanakkor tudom, hogy sokan szeretnék kipróbálni, milyen is elsőnek lenni, vezetni, és én nagyon szívesen lehetőséget adok rá, amíg csak élni akarnak vele.
- Más megközelítésben viszont, hogy külsősök számára, hogyan nyilvánul meg, a céhvezéri viselkedésem, az lehet, hogy kritikán aluli... nem tudom, azon akarok-e változtatni
Majd tettem, amit mertem, és mondtam, amit éreztem, utolsó szalmaszálként kapaszkodva a reménybe
- Tudom - ennyit tudtam kibökni. Nem is volt igazi válasz, csak úgy éreztem kell valamit mondanom, még ha nem is tudom, mi lenne ide a jó.
Lehetetlen alak
S ő megölelt, arcát egészen mellkasomba fúrva.
Átkarolva egészen magamhoz vontam szinte rögtön. Féltem, hogy elveszítem. Görcsös szorongásom, melyben benne volt minden elhangzott szava és kételye, csak akkor kezdett alábbhagyni, mikor már leheletét éreztem az átnedvesedett felsőmön át.
De a gondolat nem hagyott nyugodni, hogy sehogy se tudom meggyőzni, rávenni, megbízhatóvá válni a szemében, és legfőképpen elvarázsolni olyannyira, hogy ő is úgy érezzen irántam, mint én iránta.
Azt mondta elfáradt, azonban már nem tudom mit tehetnék érte, úgy, hogy közbe ne keljen elengednem, inkább csak kapaszkodtam belé tovább.

by **Miu** Csüt. Jún. 25 2015, 18:27

Nem értek a magyarázáshoz. De valamiért, akárhányszor kifejtem a véleményem annak magyarázás lesz a vége. Egyébként meg, ha valaki nem szeret központi szerepben lenni, akkor meg mi a fenének vállal fel ilyesmit?
-A céhvezérség úgy is kivitelezhető, ahogy azt te szeretnéd. Viszont egy nagyobb közösség egy központi személy nélkül nehezen tud működni, mindig kell egy olyan ember, aki kiemelkedik, a többiek közöl kicsit, és még ha nem is lett hivatalosan ráaggatva a vezetői kinevezés, akkor is helyt kell állnia akként valakinek. Én nem azt mondom, hogy játssz diktátort vagy, hogy csak mindent te csinálj és te legyél a világmindenség. – tartottam egy levegő vételnyi szünetet, majd folytattam - Még ha egész cég működése azon alapszik, hogy a tagok közös erővel építik ki a maguknak az egészet, még akkor is kell valaki, aki központi szerepet játszik az egészben és az esetleges nézeteltéréseket elsimítja és képes akkor is tovább vezetni, mikor már mindenki fáradt ás ott tart, hogy feladja az egészet. Igazából ehhez a szerephez nem is szüksége titulus, de ha már valaki egy ilyen titulust vesz magára, akkor meg kéne neki felelnie. Vagy csak én látom ennyire furán a dolgokat és igazából csak marhaságokat hordok össze… Én nem igazán mondhatnám, hogy értek hozz vagy, hogy már volt részem hasonló dologban. Inkább csak láttam hasonlót, még nagyon régen. Viszont azok az emlékek is homályosak már és azok után meg már nincs más csak szenny, amiben éltem…
Egyre inkább kezdenek bonyolódni a dolgok. Már kezdek belefáradni ebbe az egész beszélgetésbe. Elég régen élt már az a személyiségem, aki pillanatok alatt összeszervezett mindent és a kezébe vette a dolgok irányítását. Akkor még volt egy célom is, amit elszerettem volna érni. Utána jött a tűz és elégetett mindent. Szóval most fura, hogy ennyire kifejtem a véleményem és mondom a magamét. Az utóbbi időben inkább a háttérben maradtam és csak gyűjtöttem magamban a dolgokat, hisz addig is nyugtom volt a démonaimtól. Most meg itt bent minden eddigi szokásomnak az ellentétét kell csinálnom és olyan mintha az a énem kezdene el felnőni, amelyikkel már régen szakítottam. De talán pont emiatt is van az, hogy nem tudom eldönteni azt, hogy mit akarok, és nem tudom pontosan behatárolni azt, hogy mit is érzek.

by **Danee** Szomb. Jún. 27 2015, 17:28

- Nem, jól látod, abban megegyezhetünk, hogy harc során kell egy parancsnok, azonban nem feltétlen a céhvezérnek kell lenni annak, a beosztottjai között lehetnek sokkal rátermettebb emberek az efféle feladatokhoz, míg a diplomáciai feladatok megint más embert kívánnak. A bíráskodást viszont a tagok közti szavazásra bíznám, döntőbíró személye nélkül
Nem is értem miért kell magyarázkodnom, hiszen úgy se akar tagja lenni a céhnek, amibe invitálnám... és rajta is mintha látszana, hogy fárasztja ez a téma
- Hagyjuk ezt a témát szerintem...
Aztán átöleltük egymást, ami kellemes meglepetés volt számomra, de nem voltak hiú ábrándjaim...
Ez a találkozás nem azt hozta, amit reméltem, és éreztem, hogy hamarosan búcsút is int nekem a következő találkozás erejéig
Egy sóhajtás volt a vége, akkor éreztem, úgy, hogy elfogadtam a dolgok ekként kiforrott eredményét. Már ha lehet ezt még annak nevezni. Eredménynek
- Miu-chan? - kérdeztem a hátáról elemelve a kezeim
- Mond csak, csikis vagy te itt? - húztam ujjaimat finoman az oldalára
- Csiiiiki-csiki, csiki-csiki - az ujjaim tréfát űzve járták gyors táncukat a lány oldalán, s közben igyekeztem elkapni a leányzó tekintetét, hogy vajon mit csalok az arcára, mosolyt, vagy durcás ráncokat?

by **Miu** Hétf. Jún. 29 2015, 13:00

-Szerintem is ejtsük a témát. Egész jól elbeszélgetünk mi egymásnak, csak egyetérteni nem tudunk sajna. :3
A száraz téma zárása után, hozzábújtam és igyekeztem kipihenni ezt a fárasztó beszélgetést. Végül egész jóban lettünk, annak ellenére, hogy az elején eljutottunk addig, hogy látni sem akarjuk a másikat többé… Épp szólni készültem volna, mikor ez a Kerge meg elkezdett csikizni. Az első érintésnél ellöktem magam kicsit tőle és hirtelen kihúztam magam és kissé bele is remegtem közbe a hirtelen végig szaladó bizsergető érzés miatt. Persze ennyivel nem érte be és muszáj volt neki kezdeni a kínzásnak. Pedig épp a céhbelépésről akart egy-két szót szólni neki. Görcsösen igyekeztem tartani magam és ellenállni annak az idegesítő és kissé kellemetlen bizsergésnek, ami föl-le szaladgál minden porcikámban.
-Moohh… Hagyd abba, ez nem vicces! >.<
Feleltem teljesen durcásan, kissé remegő hangon az erőlködés miatt, meg persze az sem segített rá a tiszta beszéd elérésében, hogy az egész testem minden izma meg volt feszülve és mind emellett még remegtem is.

Kis Patak #3 - Page 4 B0ff0ed4621e18a2fbdfee67aed0534e

by **Danee** Hétf. Jún. 29 2015, 23:11

Ez jobb lett, mint amire számítottam!!! XD
Miu-chan úgy remegett az ujjaim játéka alatt, mint még senki, akit eddig csikiztem.
- Valaki tényleg nagyon csikis itt! Razz

- csipkelődtem még vele kicsit szóban is, mikor megpróbált szabadulni
- No, mi az, már is feladnád, hercegnőm? - hecceltem tovább, mert láttam, hogy igyekszik legyűrni inkább az ingert
- He, he nyem fog menni! - támadtam meg újra és újra az oldalát, míg csak könyörögni kezd, hogy hagyjam abba, vagyis hát... hasonlót Rolling Eyes

Igyekeztem összepréselni az ajkaim, nehogy kitörjön rajtam a kuncogás, de a szám széle, így is felfele görbült
- Nem is tudod, milyen édi arcot vágtál, miközben csikiztelek! - rémíszgettem még rá egy-egy mozdulattal, de már fél úton visszahúztam a kezem
- Dúrcisan meg aztán még inkább!!!
- De abbahagytam - öltöttem ki rá a nyelvem, de a kezeim még lecsapni készen vártak a levegőben, s ujjaim abba se hagyták a mozdulatsort
- Ü-üm? Netán mondani szeretnél valamit, Miu-tan?
Ez a kis móka nagyon tetszett, hát még a reakciója, már azon kezdtem gondolkodni, hol csapok le újra, talán nyakánál... hmmm Very Happy

by **Miu** Kedd Jún. 30 2015, 16:26

Én kicsit sem tartottam mókásnak a dolgot, míg közben Danee jót szórakozott rajtam.
-Hát nem igazán érdemled meg ezek után, hogy elmondjam vagy legalább is amellett döntsek ami mellet szerettem volna. ˇ^ˇ
Még mindig durcizok. Nem tetszett, hogy ilyen ádáz mód letámadott és még itt ijesztget is újabb támadással.
-Tudod mit, ha ilyen vagy akkor elmondom neked, hogy miről is maradsz le amiatt, mert gonoszkodsz velem. ˇ^ˇ - duzzogva félre kaptam a tekintetem, majd újfent megkerestem Danee tekintetét és neki kezdtem a beszédnek - Szerettem volna kicsit megenyhülni és adni egy esélyt a céhednek, de most már így jártál. Magadra vess emiatt. De talán még abban megegyezhetünk, hogy ingyen kovácsolok a céhednek fegyvereket, azt is azért mert jövök neked egy pár szívességgel. De a másik részét inkább visszaszívom.
Duzzogok még picit. Igazából nem is gondolom komolyan a dolgot, bár ez az arcomon is látszik biztos, hogy csak játszom az eszem. De valamivel vissza kell vágni és most ez esett kézre. Ha ügyi lesz akkor megmondom neki, hogy bevehet a tagjai közé, ha meg nem akkor így járt. :3

by **Danee** Kedd Jún. 30 2015, 20:33

Félmosolyom közepette húzom csak el a szám, de a vidámság nem veszik ki a szememből akkor se:
- Oh - de hát én szeretek picit gonoszkodni - azt reméltem beszállsz te is ebbe az ártatlan kis játszadozásba, de látom ám, az én Miu-chanomat nem ilyen fából faragták
A kezére pillantottam
- Üm, értem - bólogattam, de ajkaim szélén ott bújt meg egy mosoly, mert egyáltalán nem tört már le a dolog
- Kár érte, igazán - kaptam el, de éppen csak finoman fogva meg az átellenes kezét
- De ki tudott volna ellenállni a csábításnak, egy ilyen szépséggel szemben - emeltem magasba a kezét, már ha hagyta
- Hüüüüm, mit sem ér egy céh... - tűnődtem el cinkos hangon nyitva hagyva egy percre a gondolatot, s közben a rabságban sínylődő keze irányába tettem egy lépést, miközben az ő kacsójáta feje fölé, a másik irányba húztam finoman, de határozottan
- ... legyen az bármily gazdag vagy erős ... - léptem el mellette, s kerültem minden bizonnyal a háta mögé
A karjainkat visszaengedtem a mellkasa elé, bár, az édes kiskacsóját el nem eresztettem, így most az ő karját is segítségül hívva öleltem át a lányt
- a királynője nélkül - leheltem a szavakat a válla felett, szinte a fülébe, miközben a másik kezemmel átöleltem a derekát, s egészen a hátához simultam
- A te haszontalan szolgád, igazán sajnálja, hogy illetlen módon kereste királynője boldogságát, de mindenképpen nagyra értékeli a kegyet, mellyel nagyra becsülendő tehetsége révén kitüntetné szerény kis társaságunkat
Eszembe jutott hogy végig nyalom az hívogatóan kellemes illatú haja alatti érintetlen fenséges alabástrom bőrét, de végül csak puha csókot leheltem ugyanoda a nyakára
- Miu-chan, azt mondtad, nem akarod, hogy egyedül hagyjalak, és én nem is szeretnélek - léptem tovább, az oldalára, felemelve a karom, mellyel eddig a derekát babusgattam
Az arcára simultak ujjaim, készen arra, hogy ha ő is úgy akarja, ajkaink újra találkozhassanak

by **Miu** Hétf. Júl. 06 2015, 00:16

Hihetetlen ez az alak. Még is mit kellet volna élveznem azon, hogy kínoz. Semmi jó nincs abban, hogy csikizik az embert, legalább is elszenvedőnek nem jó.
-Nem tudom, hogy mit kellet volna élveznem és játéknak vennem ebben a kínzásban. ˇ^ˇ
Igyekeztem volna kicsit megpiszkálni ezt a jó kedvét és kicsit piszkálni és húzni az agyát, de nem jött össze ez sem. Bár az ami ezek után jött kissé meglepett. Sőt inkább most először történ meg az, hogy zavarba jöttem Danee társaságában. Nem hittem volna, hogy hirtelen neki kezd ennyire búgni és velem meg elkezd forogni a világ, már csak azért is megforgatott, meg attól is, hogy a vérnyomásom hirtelen egekbe szökött. Mármint csak az érzés volt meg, hisz itt bent csak egy halom pixel vagyunk, aztán lehet, hogy a kórházi ágyon meg csak fekszem, mint egy farönk és semmiféle reakció nem érzékelhető rajtam. Itt bent viszont, minden kellemetlen és émelyítő érzés meg van.
-Miket beszélsz itt össze-vissza, te...
Belém rekedt a szó, mikor az ajkai a nyakamat érintették. Az arcom eddig is vörös színben izzott, de most úgy igazán lángvörösen égett. Már-már éreztem is, hogy éreztem a fájdalmat, amit az égő arcom okozott. A lélegzetem ritkássá vált és összeszorult a mellkasom. Furcsa volt ez az egész, hisz eddig még nem éreztem magam ennyire zavarban mellette. Nem is igazán tudtam hirtelen eldönteni, hogy miképp is kéne reagálnom, így csak hagyom, hogy minden megtörténjen... Végül is eddig sose tudtam, hogy mit is várnék részétől. De azt hiszem, hogy ez volt az, hogy végre ne csak idétlenkedjen és furcsán viselkedjen, hanem te valami olyat is, ami több.

by **Danee** Szer. Júl. 08 2015, 22:36

Egyszerű lélek vagyok.
Még ha mások nem is tudnak kiigazodni rajtam rögtön.
Attól én még...
Sajnos nem az összeszedettségem miatt szeretnek
És a megfigyelőképességem is ennek látja kárát
De félretéve ezt a sok maszlagot, meg hogy totál nem voltam soha szociális lény igazán...
Azért...
NEKEM IS VANNAK ÉRZÉSEIM!
És most az érzéseim azt sugallják, hogy nem bírnék enélkül a lány nélkül élni.
Max létezni. Elvegetálni, azt igen.
De élni? Nem, azt nem
- Te vagy életem értelme, az ok, amiért neki kezdek a napnak, a nap az égen a te mosolyod juttatja eszembe, s mielőtt lehunyom az szemem éjjelente, te vagy az utolsó gondolatom
Fenébe a céhvel, ha ő mást akar, fenébe az egésszel, úgy ahogy van, én őt szeretném
- Mindennél és mindenkinél jobban
Így ahogy most a karjaim közt tartom, most ez a pillanat, mikor szerelmet vallok neki újra és újra:
- Daisuki da yo, Miu-chan!
Akarom. Akarom érezni az ajkai puhaságát a számon, forró leheletét. Akarom, s a szívem is egyre hevesebben ver, talán már megszólalni se sikerülne újra rendesen, anélkül, hogy a hangom meg ne remegne
De az ujjaim biztosan simulnak az arcocskájára, s fordítják felém igéző ajkait
A pillantását keresem, tekintetem oda-vissza cikázik ajkai és szeme fénye között
Megszűnik körülöttem minden más. Nincs már patak, horgászok, hal se céh, se más.
Csak ő van és az én vágyam. Csak ő, s ő belőle is a vágyam tárgya, ajkai. A fejemben érzem már lüktetni a szívem, meg kell nyálaznom gyorsan az ajkaim, mert már a torkomig is kiszáradt a szám.
Már nem érdekel semmi.
Hozzáér. Szám az övéhez. Bizsereg az érintés mentén. Épp csak hogy... apró érintés volt, ahogy egy pillanatra az ővé és az enyém összetapadt
Pillanatnyi mennyország, megismételhetetlen érzés és élmény
Ajkam lángolni kezd, többet, többet még. Követelődzik. Akar még érinteni. Többet, tovább, jobban, erőteljesebben, mélyebben. A vágyak szavakká rongyosult érzete csupán másodpercnyi távlat
S ha hagyja, hát ajkam újra az övére forr, nyelvem hegye finoman simítja végig ajkának vonalát.
Ez nem csupán elterelő apró csók mely úgy csattan el, szinte észre sem veszed.
Újra és újra elszakadni és egyé válni, érezni, ízlelni, megmámorosodni

by **Miu** Szer. Júl. 29 2015, 01:27

Hirtelen kavarogni kezdtek a gondolatok a fejemben és gyorsan összecsaptak azok a hullámok és felhők. Teljes káosz uralkodott el bennem. Ez a gyorsan jött érzelmi vihar kissé nehézzé tette a kobakom és még levegőt is alig bírtam venni. Talán az oxigén hiány miatt is van az, hogy nehéznek érzem a fejem. Azt ne is említsem, hogy már annyira lángvörösen izzik az arcom, hogy az már-már fáj. Már nem tudtam mit mondani a szavaira, pedig próbáltam, de az ajkaim nem mozdultak, mikor a szavakat kellet volna formázniuk. Valahol mélyen belül félek elhinni a szavait, de még is jólesik hallani és az még inkább jól esik, hogy tényleg nekem szólnak ezek a szavak. Az egyik részem eldobna mindent és elhinné minden a szavát, a másik viszont kissé vonakodik és erőlködve ráncigálja vissza a fellegek közé emelkedett énem... Végül felcsattant közöttünk az a csók és az elég volt ahhoz, hogy mindet kisöpörjön fejemből. A kavargó gondolatok és érzelmek egyből eltűntek és megszűntek létezni. Minden megszűnt létezni és csak az ösztönös vágyak maradtak, amik egyre jobban követelőztek és dübörögtek bennem. Már nem is tudom, hogy mit akartam mondani, tenni vagy reagálni pontosan. A sok felesleges szorongás mind eltűnt és csak a forró vágy maradt, ami egyre erősebbé és erősebbé vált. A kezem lassan simították végig a karját, végül a tarkóját, majd összekulcsoltam a kezeim és magamhoz öleltem, miközben egyre jobban elkapott minket a hév. Minden egyes apró mozzanatára odafigyeltem és igyekeztem minél jobban hozzáidomulni és engedni a mohó vágynak, ami nem akarta beérni ennyivel és csak egyre jobban követelőzött minden egyes érintés után.

//Öhhmm... Háát... tudom, hogy borzalmas lett, de még mindig ez lett a legjobb megfogalmazásom, még így is, hogy ez sem lett szép kerek és egész. Suspect

De én nagyon igyekeztem, viszont sajna nem megy ez nekem. De már kellet valamit alkotnom ide, mert ha meg tovább húzom, akkor meghalt volna az egész játék és sose lenne befejezve. >.<" De legközelebb az ilyet inkább lerajzolom majd, amit nem tudok elmondani meg leírni azt általában nagyon jól letudom rajzolni. Suspect

by **Cearso** Kedd Jan. 05 2016, 21:54

Már kellett egy kis kikapcsolódás. Tudjátok az a lazítás, amit itt nem túl sokan müvelnek. És ahogy az lenni szokott, pihenni is sokkal jobb, ha valaki mással tölti el az időt. Így hát vettem a fáradtságot, és lefolytattam egy levelezést Kiwivel, úgyis azt állítva búcsúztunk el egymástól, hogy tartozik nekem egy ebéddel, amit én szivélyesen egy szafari meghívásra cseréltem.
És még a csokis dologért is vissza kell vágnom nála. Bár még fogalmam sincs, hogyan fogom elintézni a dolgot, de abban biztos vagyok, hogy elöbb vagy utóbb ki fogok találni olyan büntetést a számára, ami jó lesz a lelkiismeretemnek, és őt sem hozom teljesen zavarba.
A levelezésből azt szürtem le, hogy nem lenne az ellenére egy kis horgászat. A horgászás amúgy is sokkal kellemesebb, mint a vadászat, ami akár kimeritő is lehet, ha túl sokáig sikerül valamit hajkurászni.
Az északi részen kezdtem el keresgélni. (Nem vagyok benne biztos, de nem hiszem, hogy a lánynak lenne megfelelő jártassága a többi szinten való sikeres horgászáshoz.) Olyan helyet próbáltam keresni, ahol egy kicsit nagyobb a folyó sodrása, így kevesebb eséllyel fagyott be a felszíne. Bár Kayabából azt is ki tudnám nézni, hogy olyan tavakat tervezett ebbe a világba, amik csak sokkal ritkábban fagynak be a valóságban megtalálható rokonaikhoz képest. Kisebb keresgélés után találtam egy biztonságosabbnak mondható folyószakaszt.

Majd megírtam Kiwinek az üzenetet a koordinátákkal, és egy figyelmeztető üzenettel:

Kód:: Szafari. Északi rész. Horgászbotot ne felejts el hozni

Majd egy következő mozdulattal el is küldtem az üzenetet. Most már csak az a dolgom maradt, hogy megvárjam a lány felbukkanását.

by **Kiwi** Vas. Jan. 10 2016, 16:01

Lelkesen nyitottam meg az üzenetpanelt, bár akkor még nem tudtam ki is gondolt rám, és miféle célból. Amint kiderült kivirult az arcom, és pár pm-csere után meg is lett az aznapi programom. Fel voltam villanyozva. Persze Ő csak szavakkal, tőmondatokkal válaszolt, bár nem is vártam tőle mást. Ő megmondta hogy nem túl kommunikatív, amit azért nem gondolom olyan vészesnek mint amennyire ő állított magáról. Bár ez csupán azt jelenti hogy valószínűleg szeretne az lenni, csak nem sikerül neki. Vagy már kapott efféle megjegyzéseket. Nem tudom, majd kiderítem idővel. :3 Igaz a horgászás nem tartozik a kedvenceim közé, bár amikor kicsi voltam a vérszerinti apám sokszor vitt ki a folyókra, de nem emlékszem sokra, csak hogy mindig rám lett szólva hogy ne hangoskodjak, és hogy ne csináljak semmit sem. .___. Tehát nem épp pozitív élményként maradt meg bennem ez a sport, vagy hobbi, de a fiúk többsége szereti valamiért, így illő lesz kiderítenem ennek okát is. És annak hogy a fiú keresett , külön örültem. Én nem tudom hogy csak így rá mertem-e volna írni, bár ha megfelelő indokot találok biztos. Ezt már bizonyítottam is, nem is olyan rég. De így, hogy nem feledkezett meg rólam, külön piros pontot érdemelt ki tőlem. És neki már van szám szerint kettő, és egy fekete. De azt nem mondom meg miért, arra majd neki kell rájönnie. ˇ^ˇ De még az is elképzelhető hogy én veszem túl komolyan a dolgokat, szóval pont ezért nem merek neki semmi ilyesmit megemlíteni. Tehát amint megkaptam az üzeneteket, megbeszéltük a részleteket, az én dolgom pedig a következők voltak. Egy lista a szükségletekeről: meleg ital, meleg étel minimum két személyre, nem árt ha több, a fiúk mindig többet esznek, akkor meleg ruha, hőtartó, és rétegelt. Ennek köszönhetően úgy nézhettem ki mint egy kisebb hóember. Vastag nadrág, két harisnya, vastag pulcsik, és bundáskabát, sál, sapka és vastag kesztyű. ^^” A következő az amit kért, tehát a horgászbolt. Még szerencse hogy a szafari bejáratnál volt egy erre szakosodott üzlet. Tehát azt bepaszíroztam az inventorimba. Ohh, igen és amit még nem mondtam, sem mutattam. Tojgli, azaz Luna is kapott ám ruhácskát. Vastag kötött kis zsákocska szerű öltözéket, aminek a teteje hátrahajtható mint egy kapucni. És igen, én vartam, bár ezt úgy sem fogom elmondani senkinek. Azt fogom mondani hogy vettem, valahol. Bár nem igen találtam erre gondoló üzleteket… szóval. ><” De ezen nem akadunk fenn, megoldottam ezt a problémámat is. Visszaírtam Cearnak, hogy nem soká ott leszek, és hogy viszek mindent. Persze mindent, ebbe még beletartozott egy adag potion, pár kristály, váltóruha az inventoriban, ha esetleg összemocskolnám magam, vagy beleesnék a vízbe… Sebtapasz meg ilyesmik szerencsére nem kellhetnek, de hoztam magammal kötelet is. Fogalmam sem volt mire használhatom, de esetleg jól jöhet, ha valaki vízbe esik és nem tud úszni. Mert miért ne lehetne ilyen? Én sem tudok… pedig egyszer majd meg szeretnék… És amikor a botot vettem, természetesen elfeledkeztem a csaliról, meg az ilyen horgászos dolgokról, így az ajtót elhagyva fordultam vissza. Tehát csali, úszó meg ilyen dolgokat vettem. Azt is azóta tudom hogy kell ilyen, amióta az egyik küldetésben a horgász is ilyeneket rendelt tőlünk. Ennek köszönhetően hoztam sört is, azt hogy hogy intéztem el hagyjuk, van ahol kijátszható a rendszer és kész. :3 Egy kis turpisság kell hozzá, meg egy kristály. :p Tehát van neki sör, magamnak meg vettem amolyan gyümölcsös sörszerű izét, ezt tanácsolták mint női ital a sör mellé, szóval. Embarassed

Izgulok picit, de a hóban taposva a fehérségben szinte rikított a fiú öltözéke, és haja színe. Gyorsan kiszúrtam. Majd gondoltam egyet, és mielőtt felhívtam volna magamra a figyelmet elhúztam kicsit hátra, fedésbe egy kisebb fasor mögé. És onnan lassan cserkészem be áldozatomat. Már amennyire ez megoldható, lopakodás, meg efféle jártasságok nélkül. Nekem is csak észlelésem van, bár gondolkodok rajta hogy lecserélem… másra. Tehát megkerülve próbáltam közelebb kerülni hozzá. Majd a háta mögött megijeszteni őt. Most már tudom hogy lehet vele ökörködni, és még csak vissza sem kapom. :3 Ő mint úriember nem bánt engem, én mint lányka megviccelhetem őt, maradandó probléma nélkül. Igazság szerint örülök hogy találtam valakit aki vevő az ilyesmikre, ilyenkor élőnek érzem magam, elevennek és megállíthatatlannak. :3 Szóval a talpam alatt ropogott a hó és ezt lassú és nagyon óvatos lépésekkel próbáltam tompítani. A szél amúgy is fújdogált, bár reméltem hogy nem érzi meg a parfümöm illatát, igaz nem túl intenzív de akkor is. Fontos hogy ne érezze meg a zsákmány a vadász illatát, vagy mi. Szóval megkíséreltem hátulról megközelíteni, és ha sikerült akkor a derekánál fogva egy :
- Buuuu! – Hagyta el a számat, amit nevetés váltott fel, persze ez csupán egy terv volt, majd kiderül meddig jutottam.

by **Cearso** Hétf. Jan. 25 2016, 06:57

Nem kellett sok idő, és meg is találtam a megfelelő helyet a horgászáshoz. Elküldtem a levelet a koordinátákkal annak, akivel most inkább együtt lennék. Mármint a másodiknak, ugyanis most leginkább Szonja mellett lennék. Ha esetleg Szonja is annyira ragaszkodik hozzám, mint én hozzá, még az sem lehetetlen, hogy most is ott van mellettem valahol.
Önkéntelenül az ég felé nyúltam, és hirtelen arra a döntésre jutottam, hogy ez a kötelék talán nincs annyira erős, mint azok, amik idebent tartanának.
Ezt verd ki a fejedből, minél gyorsabban, több mint egy fél évtizedig ő volt a fényed az alagút végén. Legalább ezt tiszteletben tarthatnád.
De az itteni események sokkal frissebbek. Shu, Marluna, Asu, Atoru, Shakan, az Artemis.
Ahogy a rossz emlékek is: Anat, a viadal, az invázió.
Rossz emlékek mindig lesznek, még emlékszem, mi történt...
Psszt.. Jön valaki
Miért kell abbahagynom az elmélkedést, ha jön valaki? Hisz ezeket amúgy se hallja rajtunk kívül.
Azonban az észlelés jelzésére észbekaptam, és rájöttem, hogy az egyik kezwmmel még mindig az ég felé nyújtozkodtam. Azonban nem tettem semmilyen hirtelen mozdulatot. Inkább a lehető leggyprsabban visszatértem a lék kivágásáhot, nem is figyelve az észlelés fokozodó jelzésére. Ha igazam van, úgyis tudom ki közelít, és nem szeretném elrontani a játékát.
És ahogy egyre közelebb ért egy gonosz kis ötlet jutott eszembe. Úgyis tartozok neki a múltkoriért, és ha jól értem, most is valamilyen turpisságra készül.
Ahogy megérintett, ijedtséget szinlelve ugrottam is egyet előre. Egyenesen bele a kivágott lyukba a jégen.
Ahogy a vízbe értem elkezdtem kapálózni, hogy húzzon ki valaki. Szerencsére nem volt olyan mély a víz, vagy erős a sodrás, hogy komolyabb bajom történhetne. De egy kis guggolás mélyebbnek tüntetem a valóságnál, és közben arra gondoltam, hogy:
Most ki ijesztett meg kit?
És közben reménykedtem, hogy nem veszi olyan rossz néven a viccet, ahogy azt Timidus tette a múltkor.

by **Kiwi** Kedd Jan. 26 2016, 11:17

Furcsállottam hogy mit is csinál, de betudtam egy egyszerű nyújtózkodásnak így nem foglalkoztam vele. Csupán azzal hogy célt érjek. Lassan és halkan lopakodtam felé, és mivel nem szúrt ki joggal gondolhatom hogy nincs észlelése, ami jelenleg hasznomra van. Még a hó ropogását is csitítottam, lassú könnyed lépteimmel és nagyjából úgy nézhettem ki mint a rajzfilmekben, rákoncentrált fej, lábújhegyen járás, és a kezeimet előre tartva próbáltam egyensúlyozni és hamarabb elérni a fiút. Meg is volt, a hangszálaimat is elhagyta egy „- Buuu” szócska, végül jómagam is megijedtem ahogy megijedt, azon meg végképp hogy bele is esett a nem rég vájt lékbe. Ösztönösen kaptam utána, hogy ne csússzon meg, vagy süllyedjen el, így egyetlen megmaradt karjába kapaszkodva cibáltam kifele onnan, persze súlyemelés nélkül. És hogy mennyire is ijedtem meg? A rémült arc, a hangom magassága és hangúja és hangereje elárulhatta miközben szinte sikítottam a segítségért.
- Segítség! Segítsen már valaki, egyedül nem tudom kihúzni!! Te pedig ne kapálózz már annyit! – A hangom riadt volt, miközben minden erőmmel rángattam, sőt még a kezem is megcsúszott a fiú kaján, úgy kaptam egyszer utána. A sírás kerülgetett. A könnyeim kis patakokban kezdtek el folydogálni. Miközben… Arra gondoltam miként is mentsem ki. Biztos voltam abban hogy nem ijesztettem meg annyira, de ha baj lesz akkor hogy számolok el magamnak? Mit mondok majd a többieknek? Hogy mondom el nekik? A helyzet ijesztő volt, én pedig sikongattam, és rángattam a fiút amennyire csak tudtam. Megjegyezhetem, hogy ha kint lennénk, lehet a húzogatásaimtól nagyobb sérüléseket szerezne mint ha csak egyedül próbálna kimászni. Köteleken gondolkodtam, meg a teleport kristályon. Vajon tudná víz alatt használni? Talán csak így menekülhet meg. És mindez alig pár másodperc alatt. Várható hogy a hirtelen riadalom után nem fogok vigyorogni, viszont nincs kizárva hogy ezt a viccet negatív élményként fogom eltárolni.

by **Cearso** Szomb. Jan. 30 2016, 18:42

A kapálozást azonnal abbahagytam, ahogy rám szólt. Mikor észrevettem az arckifejezését, láttam hogy a kis tréfa nem teljesen úgy sült el, ahogy azt eredetileg terveztem. De legalább aggódik értem valaki. Mármint Shu és Jun is biztosan aggódik miattam, de ők inkább próbálják megelözni a bajt, ami néha egy kicsit fárasztó tud lenni.
Elkezdtem megsajnálni szegény lányt egy pillanatra. De ez a pillanat hamar elszált, és elkezdtem élvezni a dolgot. Ebben a virtuális világban elöször találkoztam olyan szituációval, ami valódi érzést váltott ki valakiből. Ráadásul a lány se vesztette el egyből a fejét, és segíteni próbált, még ha sokat nem is ért el vele.
RÉMÜLET..
Ezt az érzést még nem tapasztaltam az Artemis felöl. És mivel ő pontosan tudja, hogy az egész csak egy átverés, oka sincs erre az érzésre. Vagy talán így reagál az új érzésre, amit a lány felöl érzékel? Ezek szerint az Artemisnek nincsenek saját érzései, csak másokét rögziti, és azt veszi elő, ami leginkább a hangulatához illik.
ÉLVEZET..
Ez most komoly? Az Artemis egyik korábbi gazdája sem élvezett semmit? Már nem is annyira érdekeltek az illetők...
Miután az Artemissel jobban megismerkedtem, talán abba kéne hagynom, mert kezd kényelmetlen lenni a dolog. Egy váratlan pillanatban felálltam, és megmutattam, hogy a víz igazából csak a térdemig ér.
-Nem fogsz ilyen könnyen elveszíteni. Addig meg pláne nem, hogy nem láttam egy petet tojásból kikelni. Ezt amúgy is a sütiért kaptad. Mondtam, hogy vissza fogod kapni.
Majd kikászálódtam részben a vízből. A lék szélére ültem úgy, hogy a lábam még a vízben lógott.
Ekkor kapok észbe, hogy még mindig a vizes ruhámban vagyok.
-Nem lenne probléma, ha levenném a felsőmet pár percig száradni? Per pillanat ez az egy polóm van, ezért is voltam rád egy kicsit mérges a sütis incidensért. Igaz, nem tudhattad a dolgot, és szerencsére gyorsan eltünt a sütimaradék. Shuval ugyan egyszer megbeszéltük, hogy majd elmegyünk közösen bevásárolni, de azóta nem kerestük egymást ez ügyben.

by **Kiwi** Vas. Jan. 31 2016, 16:03

Hát ez a vicc nem úgy jött össze ahogy szerettem volna. Sőt egyáltalán nem így szerettem volna, mint ami kisült belőle. Persze hogy megijedtem, hisz ha lecsúszik a víz alá elviszi a sodrás és onnantól mit tud csinálni? Mert ha legalább ne lenne minden befagyva… akkor kimásznak, úszna a partra de így… Ott fulladna meg, azt pedig egyáltalán nem akartam. Tehát ahogy tudtam és amilyen gyorsan kapcsolhattam nyúltam a fiú keze után és próbáltam kihúzni a vízből. Rászóltam hogy ne kapálózzon hátha könnyebben kisegítem onnan, de nem lettem sokkal előrébb, ezt tapasztalva igyekeztem segítséget kérni… Az erdő közepén… egy tónál…. ahol az ég adta világon senki sincs, rajtunk kívül. Persze hogy rémült voltam. Majd mikor gondolt egyet és felállt és szinte csak derékig ért neki a víz…>.> Abba hagytam a kiáltozást, és kis híján még az állam is leesett, de a döbbenet jól leolvasható volt az arcomról, mint ahogy szemöldököm is összeráncolódott, és legszívesebben kiabáltam volna a fiúval, bár így is rengeteg szörnyet csalhattam magunk felé, a hangom szabadjára eresztésével… Majd a kezem lendült, és ökölbe szorított kézzel, mégis az öklöm alsó felével csaptam egy nem túl erőset a fiú feje tetejére. Az indikátorom sárgult, én meg mérges voltam…
- Hülye Cear! – Hagyta el az ajkaim egy morcos jelző a fiúra aggatva… Hisz megijesztett, bár végül megkaptam a magyarázatot is, sőt biztatott hogy nem fog eltűnni így. Mégsem lettem nyugodtabb. Túlzás volt ez a sütiért. Ezért minimum jár még egy süti a ruha alá… ˇ^ˇ Végül még a vízben ücsörögve kérdezte meg hogy gond volna-e ha megszárítaná a pólóját. Zavaromban azon nyomban elfordultam, nem mintha most levenné akkor megszáradna rögtön…
- Szerintem… a parton gyújtsunk egy kis tábortüzet és ott meg tudsz szárítkozni és felmelegedni. – Hangom még mindig morcos volt, de már fele annyira sem mint az előbb. És neki is indultam, pár szárazabb ágat keresni, meg azt hiszem gyufa van nálam. És már el is kezdtem megcsinálni a tűz helyét. A havat egy kör alakú mederből félresöpörtem, egészen le a fagyott talajig. Volt nálam kötél, amit két fára kikötve a két végét, fel tudtuk húzni szárítókötélnek, és pár letört elszáradt ágat hoztam oda a tűzhely közelébe.
- Megkérnélek, ezt fel tudnád aprítani. A vastagabb ágakat nem tudnám eltörni. – Tapasztalat, kint sem tudtam hiába ugrottam rá, miután kitámasztottam csupán lepattantam róla… idebent meg… szerintem végképp nem vagyok olyan erős hogy sikerüljön. Miután a fiú is elvégezte a feladatát, már ha elfogadta, onnan szépen elrendezve pár vékonyabb, száraz ágból állítottam „sátrat” majd az Aincardi Hírmondó egy régebbi száma, ha kevés lesz, akkor a Füleselő következik. Szóval az újságpapírt alátéve, meggyújtottam remélve hogy elég lesz ennyi. Persze ha a fiú segített akkor közösen raktunk tüzet. Már ha egyáltalán benne volt, de ő akarta megszárítani a pólóját. Kihúztam végül a kötelet, ha gondolta fel tudta tenni, természetesen ha láttam hogy mire készül elfordultam, na nem mintha nem láttam volna már meztelen felsőtestet, és miegymást, de akkor is. Ez most másik világ, itt újrakezdhetem a dolgokat azt hiszem. És Cear szégyenlős, ezt abból gondolom hogy a sütit sem helyben vette ki a pólója alól, hanem bement hozzá az épületbe.
- Szóval… ha gondolod fel tudod tenni száradni. – Szólaltam meg a kötelet kizúzva.
- És ameddig szárítkozol… hozok fát, majd írj rám… ha megvagy. – Hisz nem csupán a pólója lett vizes hanem a nadrágja is és minden… Persze télen, így lehet okosabb dolog volna visszavonulni és úgy megszárítkozni, bár elvileg megfázni nem lehet, de van fagyás sebzés… szóval.. kicsit aggódok.
- Itt maradok a közelben. És tessék. – Hívtam le a menüm. Majd egy vastagabb kabátot küldtem neki.
- Lehet kicsit lányos… de amíg megszárad jó lesz, itt meg úgy sem lát senki. – Egy kis alternatíva. Majd ha elfogadta és ha beleegyezett ebbe a módszerbe, akkor el is vonultak kicsit, hogy nyugodtan megszárítkozhasson. Utána majd visszatérünk a hiányosságokra. ^^

by **Cearso** Hétf. Feb. 15 2016, 19:27

Hát, ez a poén talán egy kicsit túl durvára sikeredett. Egyáltalán nem akartam megrémíteni a lányt, azt meg még kevésbé akartam, hogy miattam változzon az indikátora. Mondjuk szerintem, ha elmondja Shunak vagy Jun-nak, hogy mi történt, mind a ketten együtt fognak érezni Kiwivel. Egy kicsit megdörzsöltem a helyet, ahol megütött, és rámosolyogtam a lányra.
Eza mosolyom azonbam különbözött az eddigiektől.
Ezt a mosolyomat még senki se látta idelent. Még Shu se, pedig már ő is láthatott mosolyogni. Ezt a mosolyt igazából Szonjának tartottam, mikor végre leszedem a fejemről azt az idegesítő gépet. Hogy miért olyan különleges ez a mosoly? Mert nincs mögötte semmilyen hátsó szándék, egyszerűen csak szívből jön. Az őszinte mosolyom, és mire rájöttem, hogy mit csinálok, már késő volt. Azért nem bántam meg. És a lánynak sem árultam el a dolgot.
Aztán rájöttem. Ez az első alkalom, hogy ismét mosolyogni tudok, Anat feltűnése óta. Mondjuk erről ő nem tudhat.
-Rendben, akkor csináljuk azt.
Válaszoltam a tűzrakó ötletére. Nem tudom miért tetszett meg az az apró mozdulat, ahogy elfordult, de valamiért jól esett... Ahogy az is, hogy felajánlotta a ruháját, miután segítettem a tüzelőnél, amit mért ne fogadtam volna el? Mondjuk az etikai mód amúgy se engedné, hogy oyat lásson, amit nem akarok, de azért jobb a biztonság.
Miután felvettem a kabátot, és felakasztottam a ruháit száradni, kiléptem a sátorból, és megfordultam a lány előtt.
-Na, hogy festek?
Már a találkozás előtt elhatároztam, hogy ismét felteszem a kényes kérdést ezen a ponton.
-Még mindig nem találsz bennem semmi ijesztőt? Láttam, hogy meg vagy rémülve, én pedig élveztem, hogy ennyire rosszul viseled a dolgot.
Kezd egyre rosszabb lenni a dolog. Miért vagyok ennyire őszinte vele?
-Illetve Anattal kapcsolatban is hazudtam neked, önző vagyok, makacs, birtokolni vágyó és...
Most mit kéne mondanom? Gyakorlatilag mindent elmondtam, ami eddig ellenem szólt, azonban nem akarok egy kötőszót a levegőben hagyni. Már csak két dolog van, amitől ráhozhatom a frászt.
-És már öltem embert.
És meglepő módon ez az, amelyik a kisebb reakciót váltja ki szerintem. A legjobb esetben még azt hiszi, hogy csak rá akarok ijeszteni.

by **Kiwi** Hétf. Márc. 07 2016, 11:29

Felbosszantott és megütöttem, de ami a legszebb az egészben, hogy nem bántam meg. Na jó… egy kicsit azért igen. Egy nő ne verekedjen, bár én nem vagyok az, az igazán nőies nő. Valahogy sosem éreztem magamhoz valónak, sem a tűsarkút, sem a vakolatnyi sminket, és a nedűtől csöpögő túlzott parfümöt sem. Ez persze nem jelenti azt hogy nem szeretnék olyan lenni, csupán kellemetlenül éreztem magam ilyen kinézettel. Valahogy nem voltam a megszokott önmagam, de vissza az eseményekhez. Ceart még meg is mosolyogtattam, én meg duzzogtam egy sort magamban. Persze hogy felháborított hogy szórakozott velem, ez persze nem jelenti azt hogy megharagudtam volna rajta, csak nem vártam ezt tőle. Hisz elég komoly és érett fiú benyomását keltette, ami picit zavart is, és megkaptam rá az orvosságot… szóval panaszom sem lehetne… de…

- Rendben. – Fogadta el az ajánlatomat, majd végül cselekedni kezdtem, elől mentem, ha Cear nem előzött meg, és már lépésről lépésre építettem ki amire szükségünk volt. A tábortűz, a kötél, és a sátor. A kabátom is felajánlottam neki, hisz csurom víz volt a srác, nem lehet megfázni, de attól a lehűlés érzése elég kellemetlen tud lenni, még egy spártai emberkének is. Amikor öltözött természetesen elfordultam, na nem mintha nem láttam volna már meztelen férfi testet, főleg hogy csupán a felső testéről volt szó igazán, de akkor is. Jobb volt így. Végül átöltözött teljesen, felakasztotta száradni a ruháit, majd egy mozdulattal megfordult előttem, és megkérdezte mit gondolok róla. Haragom, vagyis morcosságom ellenére elnevettem magam. Na, most be tudnék szólni neki, de kihagyom, csupán egy pindurka szúnyog csípést kap.
- Mint egy strici.^^" – Na jó, akkor sem bírtam megállni. Azzal a szőrmével, és úgy az egész megjelenésével elég viccesen festett, de úgy néz ki megbánthattam… Végül a nevetés az arcomra fagy, és értetlenség tükröződik a szemeimben. Nem értettem ezt a megmozdulását. A mondatát eleinte nem tudtam komolyan venni, az hogy ijesztő volna-e? Azt hittem a ruhára gondol, de folytatta, az én mosolyom pedig egyre inkább törlődött le az arcomról, és ismét értetlen és egy kissé sértett arckifejezés öltött magára. Majd ami a mondandója után fogadta az a csend volt. A kínos csend, ugyanis nem tudtam hogy ez most mi tőle. Logikus válaszokat kerestem, amire azt találtam, hogy azért hívott el hogy megszívasson… hogy játsszon velem… de nem. Talán még mindig az bántja amit azon a küldetésen láttunk. Persze hogy bántja! Engem is, és… amiket mondott először nem tudtam elhinni, bár azt hogy ölt embert… amúgy sem… Egyszerű volt a válaszom. Hazudik! A kérdés az hogy miért csinálja? Miért bánt most? Mit akar ezzel elérni? Egyszerűen utálom azt ha nem tudok valamin vagy valakin eligazodni!
- Hozok még fát! – Ez volt az egyetlen amit ki tudtam nyögni. Nem akartam itt hagyni, na jó de. Itt akartam hagyni a fiút magára… Mégis, ha megtettem volna azzal lemondanék arról hogy valaha is megértsem mi is történik most és miért… Így csupán időt akartam nyerni magamnak hogy lehiggadjak és átgondolhassam. Persze ha Cearso körülnézett láthatta hogy van elég, de én addigra már elindultam.

by **Cearso** Kedd Márc. 08 2016, 07:43

Az ütés jogos volt és nem is túl vészes. Nem is emlitem többször. És a stricis megjegyzését se vettem magamra

Azonban az őszinteségi kiakadásom még engem is meglepett...

Mit csinálok? Miért marom el magam mellöl az egyetlen embert, aki előcsalta az őszinte mosolyom? Ráadául nagy eséllyel az őszinte könnyeimet is látta. Mondjuk a két esemény szorosan összefügg.

-Horgászni jö...

Szóltam volna rá, amikor rádöbbentem, hogy ezek után nekem is jól esne egy kis egyedüllét. Lehet hogy utána kellene mennem, és azt mondanom, hogy az egész csak egy rossz tréfa volt, de félek, hogy az mindent elrontana.

-Rendben, addig előkészitem a helyet, hogy kényelmesebben tudjunk halat fogni. Negyed óra elég lesz?

Ennyi talán elegendő, hogy mind a ketten lehiggadjunk egy kissé. Ha visszajön, akkor vagy egyáltalán nem tud félni, vagy két dolog lehet erősebb a félelménél: a kíváncsiság, és az érzés, amit most én se tudok hova tenni... Bár a második a rövid ismeretségünk miatt elég abszurdnak tűnik. Mindkét irányból... Meg persze visszajöhet a ruhájáért, de azt késöbb is megteheti, ha nem olyan fontos neki. Ha fontos lenne neki nem adta volna rám.

Vártam pár percet, mielőtt nekikezdtem volna a munkához. Annyira sok mindent már nem kell elrendeznem, hiszen a léket már kivágtam nem is olyan rég. Csak egy vödröt és pár összehajtogatható széket kell elrendeznem. A vödör persze csak disznek szolgál, hisz a kifogott halakkal már nem kell bajlodni.

Azonban a székek elhelyezésénél bajba voltam. Nem tudom mennyire rémisztettem meg a lányt, és hogy mennyire mer majd közel ülni hozzám. Végül arra jutottam, hogy ha túl rémült, akkor úgy sem fog visszajönni. Ezért letettem két széket egymás mellé, és egy harmadikat egy picivel messzebb. Majd miután visszacseréltem a ruhámat, (Az övét elraktam az inventorymba) leültem az egyik székbe az egymás mellett lévők közül és vártam. Nem kezdtem el horgászni, az egyedül uncsi volna. Persze akkor is, ha a másik hozzád sem szól. De ez a jövő zenéje.

by **Kiwi** Szomb. Május 07 2016, 14:10

Elcsíptem a félmondatát, de üres fülekre talált. Nem szeretem ha elkezdek valakiben megbízni, utána mégis úgy érzem hogy hülyét akar csinálni belőlem. Bár inkább magából csinált!! Na jó, ha a gondolataimat hagyom elszárnyalni, akkor biztos hogy nem fogok lenyugodni és tisztába tenni semmit, csak tovább fogom bonyolítani, kiverem a hisztit és talán soha többé nem akarjuk majd egymást látni… De én meg a hidegfejűség, úgy érzem magam mint aki meg lett sértve, pedig nem lettem. Egyáltalán nem. Csak nem értettem mi ez a hirtelen változás nála. Végül egy sima igennel válaszoltam a kérdésére. Tizenöt perc kizárt hogy elég legyen hogy lenyugodjak. Pedig igazából nincs is min felhúznom magam. Talán túl magasan hordom az orrom?... Felsóhajtottam, és Cear hallgathatta ahogy a fagyos avar és a fák ropognak a távolból. Jószerivel én törtem, vagy épp rángattam ki a bokorból a szárazabb ágakat, súlyemelés híján csupán párat. A gondolataimat próbáltam rendbe tenni, így készítettem egy gyűjtőhelyet, ahova odahúztam mindent ami ép megtetszett, miközben talán a munka segítségével helyre tehettem magamban a dolgokat. El akartam nézni Cearnak ezt a viselkedését, Ő maga említette egyszer magáról hogy „furcsa” és ezért nem szeretik az emberek, lehet pont ez a fajta viselkedés az oka, ezért nem bánhatom, el akarom nézni, de az sem megoldás. Leginkább meg szeretném érteni mi zajlik le annak a fiúnak a fejében. Igen, leginkább ez érdekel. Tisztában vagyok vele hogy nem könnyű időszakon ment keresztül, viszont ha a feszültséget másokon vezeti le, az szintén nem egy nyerő dolog nálam, akkor nem bízhatok meg benne, mert nem tudhatom mikor fordul nála a kocka… Leginkább arra tudtam gondolni hogy talán hirtelen haragú lehet, vagy csak nem szereti az embereket… visszaemlékeztem a tetteire, a mondataira. Arra hogy eljátszotta a hattyú halálát egy alig derékig érő vízben… Megrémített. Utána mégis kedvesen vigasztalt hogy nem kell aggódjak, ennyitől még nem fogom elveszíteni… Majd megszárítkozni készült, ott bevallotta hogy élvezte hogy rosszul viselem hogy fulladozik… előszöri hangzásra ez is negatív eseménynek minősül, de ha az ő szemszögéből értelmezem, akkor azt mondta: Örül hogy valaki aggódik érte! Így még sincs annyira negatív fenn hangja nem?... Vagy csak én látom bele mindezt? Lehet csak figyelemre vágyik, törődésre… de ezek után nem tudom mit gondoljak, azt kérhette volna, vagy jelezhette volna mással is… Majd bevallotta hogy hazudott Anattal kapcsolatban. A tény az, hogy nem csak ő hazudott. Megemlítettem ezt Shukakunak és ő sem módosította a történetet. Voltaképp talán ez volt az ami miatt leginkább neheztelhettem. Hisz a bizalom hiányát éreztem benne, azt hogy nem érdemlem meg a teljes igazságot, azt hogy ezt eltitkolták féltek hogy elriaszt a céhtől, tehát… becsaptak. Nem. Ez így erős túlzás volna… De mégis ezt éreztem, nem bíznak meg bennem, sem pedig magukban. Persze egy fél szóval sem jeleztem hogy ez miként érint, és valahogy a fiútól jobban elnéztem mint Shutól… Bár, ő csupán egy gyerek, ostobaság volna ezért haragudni rá. Rosszul esett, csupán meg kell emésztenem, és ennyi. Az önzőben és a makacsságban egyet értettem, bár én még nem tapasztaltam az utóbbit annyira erősen nála, viszont a „birtokolni vágyót” egyáltalán nem tudtam hova is tegyem. Ez a tulajdonság egyszerre ijesztő, hisz láttam már olyan embereket akik tárgynak tekintették a partnerüket, és olyannyira elválasztották másoktól hogy a levgéső menekülési utat is elvágták, csupán a házban élhetet, vásárolni is csak ritkán ment el, nem állhatott szóba igazán senkivel… mindenki el lett tőle marva… Gyűlöltem ezt. Ha tulajdonként tekint valaki a másikra, viszont a birtoklási vágy normális. Általános mértékben legalábbis. És tény, én is szeretek birtokolni, hisz idomár lettem. És azt is szeretem ha engem birtokol valaki, ha megvéd, ha biztonságot nyújt, ha szeret… De erről jelenleg szó sem volt, így nem is ejtek meg több szót ezzel kapcsolatban, viszont… És az hogy ölt, egyáltalán nem is foglalkoztam a dologgal mert nem tartottam valósnak. Ideje volt visszatérnem. Lenyugodtam valamennyire, és talán ő is helyre rakta a dolgokat, már ha volt szükség hasonlóra. De még mindig nem tudtam mit mondjak neki, mint ahogy azt sem, hogy egyáltalán mondanom kellene-e… Pedig az események, a cselekedetei… valamire ő is választ szeretne, de amíg nem mondja meg mire nem segíthetek, csupán a sötétben tapogatózok…

Hallhatta a fagyott avar és a hó ropogását, a gallyak súrlódását és arcomat sem fordítottam el tőle. Kérdéseim voltak, amit nem tudtam, hogy tegyek fel, pedig olyan egyszerűek.
- Meghoztam, remélem ennyi elég lesz. – Szinte felesleges szavak, de valahogy el akartam kezdeni a beszélgetést.
-Látom megszáradtál. – Jelentettem ki az egyértelműt, magam sem tudom miért, az hogy nem kaptam vissza a kabátom fel sem tűnt, sőt jelenleg a legkisebb problémának tartottam volna. Valahogy nem találtam a szavakat, picit megakadtam, elbizonytalanodtam a fiúban, a barátságában, abban hogy talán csak én hittem hogy jóban vagyunk…. Leültem végül, tettem pár fát a tűzre véletlenül se aludjon ki, aztán lentebb vehettem a hangerőből, és odaléptem hozzá. Láttam a három széket, két gondolatom volt. Vagy hogy ez valami teszt, vagy pedig hogy várunk még valakit.
- Várunk esetleg még valakit? – Kezdtem visszanyerni a hangom, ami azt jelenti hogy ha nem is teljesen de látszólag lenyugodtam, és barátságosan tudtam beszélni. A válaszát követően ültem le, ha azt mondja hogy vár egy barátot, akkor a távolabbi székbe ülök, ha nem vár olyat akihez közel állhat akkor a közelebbibe. Nem féltem tőle, ideges voltam, nehezteltem rá, de addig amíg nem tudhatom hogy engem akart-e bántani, vagy csak valami hülyeségből fakad az egész, addig nem akartam ítélkezni.

by **Cearso** Szomb. Május 07 2016, 16:38

Elrohant. Azt se tudom miért. Persze egy kis részem biztos volt benne nekem is. Hisz hirtelen rengeteg dolgot zúdítottam a fejéhez. És még csak nem is hazudtam. Persze szoktam titkolózni, de hogy ennyire őszintén kimondom azt, amire gondolok nagyon távol áll tőlem. Mit csinál ez a lány velem?
Persze nem kell feltétlenül arra gondolnom, hogy ez az egy lány tehet mindenről. Inkább ez a világ, a bezártság érzete, na meg Shu, akivel mostanság talán túl sok időt töltöttem, és az ő felelősségteljessége és igazságérzete.

Mikor visszaérkezett egyenest az arcát néztem. Gondolkoztam, hogy most mit is gondolhat rólam, és hogyan kezdjek bele a mondandómba, végül inkább megvárom, hogy ő szólaljon meg előbb.
-Jól látod.
Nincsen se harag, se düh, se sajnálat a hangomban, talán csak egy kis öröm, hogy Kiwi mégsem dönt úgy, hogy ennyi neki elég belőlem.
Majd pár kattintás és az ő ruhája is előkerült, és odanyújtottam a lánynak.
-Köszönöm, kedves volt tőled.
Nem ült le azonnal, ezzel egy kicsit többet megtudtam róla. Persze nem ez volt az eredeti terv, de erre is akad egy megoldásom.
-A kis állatodnak is előkészítettem egy helyet. Gondolom nem akarod eldobni, ha esetleg valami nehezet kell kiemelned a vízből, és az se lenne valami szerencsés, ha túl közel lenne, és ráejtenél valamit.
Nem említem meg a kirohanását. Nem történne semmi jó abból. Én szinte mindent őszintén bevallottam neki, még magam sem tudom miért. Ha elkezdenék most magyarázkodni azzal csak még jobban bajba keverném magamat. Majd ő rákérdez a dolgokra, ha valamire kíváncsi lesz.
Ehelyett inkább át is ugrom a témát, és már tényleg a horgászattal szeretnék foglalkozni.
Elő is veszek egy horgászbotot az inventorimból, majd felszerelkezem vele.
-Nem felejtettél el horgászbotot hozni, ugye?

by **Kiwi** Vas. Május 08 2016, 14:44

A hideg levegő könnyebbé tette hogy fejem kiszellőzzön, és amint úgy éreztem visszatértem a Cearsohoz. A mai napra horgászatot beszéltünk meg, nem az én sportom az tény viszont nem volt ellene kifogásom, hisz kicsit kikapcsolódok, megismerkedek a szafari titkaival, és csak remélem hogy ez az incidens nem fúrja meg a kapcsolatunkat, a leendő haverságunkat, barátságunkat. Szeretnék jóban lenni vele, bár én mindenkivel hasonlóképp érzek és ugyan nem értem a fiú hirtelen változását volt egy elképzelésem amiért tehette, de úgysem merem szóvá tenni, ezt tudom magamról nagyon jól. Visszatértem, egymást figyeltük, kívül álló szemmel talán vicces lehetett, főleg ha nem ismerik az előzményeket, hisz mind a ketten azt próbálhattuk kisilabizálni mit gondolhatunk egymásról. Ebben biztos voltam és a székek, amiről azt hittem próbának, tesztként vannak kitéve, esetleg várunk még valamit még inkább megerősítették bennem. A beszélgetést én kezdtem, valahogy neki akartam kezdeni, hogy minden hasonló legyen mint volt… Végül az egyértelmű kijelentésem egyértelmű válasszal méltatta. Majd megköszönte a kabátot.
- Nincs mit. Szívesen adtam. – Jelentettem ki őszintén, és még pár mókás pillanatot is jelentet ahogy magára öltve kikérte a véleményem, bár utána jött a fekete leves de erre most egyikőnk sem tér ki. Inkább a székekre kérdezek rá, majd egyáltalán nem azt a választ kaptam amire számítottam, és a figyelmessége őszintén meglepett. Valamennyire ismertem őt, de nem hittem hogy egy ilyen közjáték után is törődik ilyesmikkel. Végképp nem értem mit akar. És ez voltaképp egyszerre bosszant és tetszik. Szeretem az embereket, a velük adódó kihívásokat, de legalább ennyire szeretem a biztonságot is. Az emberek adta kiszámíthatóságot, azt hogy kiismerjem őket hogy kitől mire számíthassak, és ugyan Ceart titokzatosnak és magának valónak gondoltam, magam sem értem miért nem számítottam ilyen húzásra tőle. Mármint a kiszámíthatatlanságra, szerettem volna benne megtalálni a megbízható "nagytesót", "testőrt", aki gondoskodik véd és felelősségteljes, erre bevágott egy ilyen reakciót. Voltaképp úgy érzem hogy nem akarja a társaságom, mégis kedvesen fogadott vissza, és törődik velünk.
- Igaz, erre nem is gondoltam. – Feleltem őszintén, ritkán teszem el magamtól, leginkább csak a szobámban, mindig vagy a hátizsákomban hordom, vagy az ölemben. Még a vendéglőkben is, a küldetéseken, a hátamon. Most viszont tényleg okosabb távolabb tenni, egy biztonságos helyre. Körbenéztem, ha valami szörnyek vagy más játékosok megjelennének mennyi időm volna reagálni, végül a távolabbi székre kerül, én pedig a fiú mellé. Van fagyási sérülés, a hideg tud sebezni, épp ezért húztam össze a hátizsákom száját, így a benne lévő tojásnak csak a csúcsa látszott ki, amire meg ráhajtottam a táska tetejét. Szóval nem lehet baja. De a biztonság kedvéért, ráterítettem a kabátot amit az imént kaptam vissza Ceartól. Leültem a székbe, és egy sokat mondó pillantással már meg is nyitottam az inventorym hogy meglássa nem feledkezek meg ilyesmikről. Nem is olyan rég volt egy küldetés, amiben egy horgásznak kellett pár dolgot megvennünk és elintéznünk, onnan szereztem be pár alapanyagot, a botot a csalit, és úszót. Szóval elvileg mindennek meg kellene hogy legyen aminek kell. Persze közben olyan ostobaságon törtem a fejem, hogy aki elsőnek fog az kérdez… de ez túl gyerekes volna talán, főleg ezek után… Végül egyikőnk sem kezdett bele a történtek boncolásába. Én szerettem volna, viszont ez is egy jel volt a részemre a fiútól. Hisz az hogy nem fojtatta két dolgot jelentett, egy maga sem tudja mi történt, kettő nagyon jól tudja miért csinálta és rám vár vagy esetleg minden naposak az efféle húzása, három aggódik a reakcióm miatt. Hülye voltam, hogy leléptem, bár az is biztos, hogy abban a helyzetben se köpni, se nyelni nem tudtam, de… ha megszólaltam volna félek hogy esztelenül és olyan mondatokat vágtam volna a fejéhez amit nem is érdemelne meg. Hajlamos vagyok elmarni másokat magamtól, bár akikkel ezt megteszem mind átlépnek egy bizonyos határt nálam. A belső kört. Egy olyan bizalmi határt ahova alig pár ember került be csupán, és én magam sem szeretek másokat a környékére engedni. Sok barátnőmet martam el már így, nem akarom idebent is folytatni… de a legszomorúbb az egészbe hogy jómagam sem veszem észre ha megteszem… Változtatni szeretnék magamon, ahhoz a hirtelen haragúságom viszont nem segít, talán ezért is léptem le és jóhiszeműleg szeretném azt gondolni hogy azért nem hozza fel a témát, és azért nem kér számon… mert ő is hasonlóképp érezhet mint én, talán aggódik hogy megtörhet ez a kapcsolat… Vagy netán… tényleg arra vágyik hogy én térjek ki rá, és csupán leégettem magam azzal hogy elmenekültem a probléma elől. Akárhogy is, vár valamit. Okkal csinálta, ez az egyetlen amiben biztos vagyok… Gondolataim a bot felszerelése közben szövődtek, talán ezért is olyan kuszák… Néha a fiúra pillantottam, de nem szólaltam meg. Nem nehezteltem csak nem tudtam mit mondjak. Viszont a csöndet mindennél jobban rühelltem, ha nem vagyok egyedül. Azon törtem a fejem mit is kérdezzek tőle, valami semlegest… valamit a horgászatról…
- Szóval a horgászatot jobban szereted mint a vadászatot? – Csúszott ki végül, viszont a témától sem szerettem volna nagyon elkanyarodni. Addig ez a fiú nem megy haza, amíg meg nem értem mit is akar, és mi játszódik le benne.
- Hoztam pár szendvicset, vettem, mert a főzésem hát… nem olyan mint kellene. – Próbáltam viccelődni picit, de nem éreztem magam sem annak. Ha viszont így haladunk sem jutunk semerre, szóval valamit tennem kell. Kezdeményezést vár, esetleg… de mi van ha hibázok? Olyan témát erőltetnék amit nem kellene?… Hagytam hogy Cearso tegye először a horgát a lékbe, hisz fogalmam sem volt hogy működik. Csak felé tesszük, leengedjük és kész? Szóval, figyeltem és tanultam.

by **Cearso** Hétf. Május 09 2016, 06:34

Visszajött, és ennek tényleg örültem. És valami csoda folytán azt is sikerült elintézni, hogy úgy nézen ki, mintha egész végig nyugodt maradtam volna, és törödöm velük, ami azért nem állt messze a valóságtól. Bár eredetileg nem is gondoltam a kis tojásra, most olyan meleg érzés fogott el, ahogy azt néztem, miképp viseli gondját az "anyuka".
Ez a kérdés meg honnan jött? Ezek szerint ő sem szereti a néma horgászást. Így biztos kevesebb halat fogunk majd, hisz sikeresen elzavarjuk őket, de nem szólok érte. Én is utálom a néma horgászatot. Mégha az több eredménnyel is jár, mégis hasznosabbnak érzem, ha a másikról megtudok valami fontosat.
-Nem éppen. De a horgászat sokkal nyugisabb, és könnyebb megismerni a másikat. Főleg mert hatalmas tud lenni a csend.

Ne aggódj, én se igazán tudok főzni.
Mosolyogtam a lányra, majd bedobtam a csalit a vízbe. Annyira nem egy bonyolult mozdulat, és most nem is komplikáltam túl. Elsőre direkt lassabban csináltam, hisz a múltkor azt állította, hogy még nem csinált ilyet.
Persze ezután a csend kezdett egyre kinosabb lenni, hisz ahogy az eddigiekből kivettem egyikünk sem várt szótlan társaságra, és eljutottam arra a pontra, hogy most már magyarázkodni kell különben egész idő alatt csak némán fogunk üldögélni. Az meg még annál is rosszabb, mintha totál bunkónak nézne.
Sajnálom, hogy olyan szörnyen viselkedtem. Nem volt szép dolog tőlem. Tudod, idelent eddig akárkit engedtem magamhoz közel, szinte mindenkit elveszítettem már valamilyen szinten. Nem Anat volt az egyetlen, aki eltávozott, de az ő eltűnése viselt meg a legjobban. Nem akarok közel engedni már magamhoz senkit. Annak úgyis rossz vége lesz. De úgy néz ki ez a módszer nem válik be mindig.
Céloztam az utolsó mondatommal arra, hogy a lány végül visszajött. Bár az egy dolog, hogy én örültem neki, de erről neki nem kell tudnia.

by Ajánlott tartalom