Re: Kis Patak #3

by **Kusumi Ayani** Pént. Dec. 05 2014, 22:06

//zárás//

Shu kijelentése után hosszasan nézem őt. Tűzrózsa is hasonlóan tesz, csak ő éppen Timidussal. Végül társnőm töri meg a csendet. Prüszköl egyet, és megrázza fejét, amitől lángoló sörénye ide-oda leng. A sörény tüze mintha még élesebb, még intenzívebb lenne.
~ Idefigyelj Timidus. Lehet, hogy gazdának hívom, de tudom, hogy képes lenne az életét adni értem, és én is hasonlóan érzek iránta. És veled ellentétben azt is tudom, hogy hol a helye Ayaninak. Mesélt nekem a kinti világról. Mesélt nekem arról mennyi fájdalmat élt már át ott kint. De én tudom, hogyha ezeket nem élte volna át, nem az lenne, akit én születésemkor megismertem, és akit mai napig védelmezek. Ő számomra az indok, hogy másnap is ugyanúgy ragyogjak, mint előző nap. Ha nem lenne, ő talán még mindig egy szikra lennék csak egy apró tojásban. És nem hagyom sem neked, sem a gazdádnak, hogy megkérdőjelezzék a szavait, a tetteit, vagy a mi voltja bármely részét! Mellesleg… nem. A mi feladatunk nem megvédeni az idomárokat. A mi feladatunk segíteni őket bármi is a céljuk. Támogatnunk kell a harcban, és őriznünk, mint a szemünk fényét. – végül dobbant egyet – Most viszont a beszélgetésnek vége. Távozunk!
Felém fordul a petem, és mélyen a szemembe néz. Int egyet a fejével majd elindul a fák felé. Utánanézek egy darabig, majd elrakom gyors a horgászbotot, és felállok. Shuék felé nézek szomorkásan, és egy apró biccentést követve elbúcsúzok, majd még amint utolérem petemet elővarázsolom a kristályom, és halkan motyogva adtam ki az utasításokat.
- Teleport… Kezdetek Városa.
A kéklő fény körbeölelt minket, és elragadtak minket, otthagyva a lányt, és a sárkányát a parton.

Off: elég gyorsan jött a post ahhoz képest mennyire nem akarta a porcikáim leírni o.O viszont legalább egy szép hosszú petbeszéded kaptál ^^ ennyire még semmikor nem merültem bele abba, hogy Tűzrózsa mit érez valójában o.O

by **Danee** Szomb. Május 09 2015, 23:44

Áj hez ritörnd!

A múltkori tavas horgászás eléggé befulladt, és nem is nagyon van meg, hogy mi is történt végül, talán volt valami az italunkban. Gina?

Azóta "rengeteget" vadásztam helyette, de halhoz nagyon nem jutottam a tányéromon lévő jól átsült példányokon kívül.
Úgyhogy napról-napra ott motoszkált benne, hogy mégis csak adni kéne egy második esélyt ennek a számomra teljesen unalmasnak bélyegzett tevékenységnek, mert hát mégsem teljesen ugyanaz a téma mint, ami a valóságban lenne.

Úgyhogy szedtem a cókmókomat, a szekrényből előkotortam a porosodó horgászbotjaimat, meg a többi kelléket, és máris úgy néztem ki mint egy elfuserált karácsonyfa. De hát mégis csak van valami előnye annak, hogy ez nem a valóság: Ment minden a tárolóba!

Minthogy nem igazán ismertem a horgászos helyeket, gondoltam akkor biztosra megyek és a tizedik szinten szafari néven futó helyek egyikét látogatom meg, csak lesz tán ott olyan hely, ahova még le tudok ülni.

A biztonság kedvéért csomagoltam enni, inni valót, szigorúan saját készítésűt, annyit, hogy akár egész napra elég lett volna.
Így indultam neki, teljes túlélőfelszereléssel terepesen, mintásan, és azért a vizipipát is bezsákoltam, hogy legalább legyen is értelme a céltalan üldögélésnek.

Nagyon elszámítottam magam, talán valami horgásznapok lehetett, mert totál tele volt minden stég, és placc.
Aztán az utolsó helynél legyökereztem a földbe. Előttem a stégen egy túlon-túl is ismerős lányka ült.
- Miu?
Nem, nem ez nem Miu. konstatálom, ahogy a stégen űlő női alak felém fordulva rám mereszti értetlen bajszos képét
- Ömmmm, bocsánat, összekevertem valakivel - hadartam, majd sietve szedtem a lábam, hogy mielőbb elhagyjam a kínos jelenet helyszínét.
Kisvártatva leroskadtam egy nádastól mentes részen, ahol még csak stég se volt kiépítve, s egykedvűen, belóbáltam a pecabot végére szerelt csalit. Félre is tettem, mert még Mindig Ő járt az eszembe, úgyhogy írtam neki.
Bár nem jutott eszembe semmi, amivel fogást találhatnék rajta. Vagyis lett volna pár dolog, de...

Danee írta:Szia Miu!
Szeretnék csináltatni veled pár fegyvert, de előbb meg kéne beszélnünk a részleteket egy nyugodt helyen. Ha érdekel az üzlet, ezen a koordinátán megtalálsz ma!
Üdv:
Danee

by **Miu** Szomb. Május 16 2015, 23:22

/Danee/

A mai vadászós nap és ehhez mérten kint rohangálok erdőn-mezőn a vadakat hajtva. Kivéve, amikor a képességemmel előhívott kardokat hajítom utánuk. De az egy más történet és ritkán jutok el arra az idegi szintre, hogy ezt csináljam. Most egyelőre még élvezem azt, hogy az állatkák után vetődve próbálom meg elkapni őket. Már jó ideje kint játszadozhattam a vadász mezőkön, mikor is kaptam egy üzenetet. Persze a sípolást az éppen kiszemelt állatka is meghallotta és kereket oldott.
-Ilyen nincs… pedig már majdnem meg volt…
Morgolódtam magamban, miközben megnyitottam az üzenetet. Sajnos jelenleg az üzenet feladóját se szívlelem nagyon, hát még azt, hogy hála a tökéletes időzítésének, meglógott előlem a kiszemelt vad.
Egyáltalán nem rémlik, hogy valaha is említettem volna neki, hogy fegyverkovács vagyok és a boltom is csak mostanság nyílt meg és még senkinek se újságoltam el ezt sem… Na de mindegy is. Bár választ nem írok, de megindulok a megadott koordináták felé. Csak kissé lassan, mert minden útba kerülő állatkát megpróbálok elkapni. Na meg emiatt el is tévedek párszol, de nagy nehezen a célállomásig is eljutok, csak épp nekem nem tűnik fel a dolog. Ugyanis épp egy rókát kergetek fel-alá. Utána vetődök egy nagyot és pár métert csúszok a talajon is, természetesen arccal előre, mert olyan „finom” a fű. Az a sunyi róka meg megállt és bámulta mutatványom és tuti, hogy ki is nevetett… Most már csak azért is elkapom!
Persze nem jött össze. A kis ravasz befékezett én meg átbukfenceztem felette és fejel előre belecsapódtam a vízbe. Igazából nem is tűnt fel, hogy előttem víz van. Kicsit fuldokolva bukkanok fel a víz felszínén és mikor vennék egy mély levegőt, egy elvetemült hal ugrik bele egyenesen az arcomba. Mivel épp nagy levegőt próbáltam venni a számon keresztű, így mikor a halacska a képemnek ütközött volt szerencsém megkóstolni kicsit. Zárásul még kaptam is egy pofont a hal farok úszójától, mikor épp megfordult az arcomban.
Köhögve próbáltam meg kiköpködni a számba maradt pikkelyeket, majd mikor végre kicsit észbe kaptam, már használtam a patak vizét is, amiben épp pancsikolok és igyekeztem kiöblíteni a hal maradványait a számból…

/a gonosz elvetemült hal, pedig egy Keszeg volt <.

by **Danee** Vas. Május 17 2015, 17:45

No lám, lám ki prüszköl itt mögöttem, csak nem egy újabb Miu-hasonmás?
Vajon neki hitler-bajusza, vagy körszakálla lesz?
Lopakodásból nem voltam jeles, de azért nagyon igyekeztem, úgy is épp pancsikolt valami az egyik horgon:
Figyelem elterelésnek kitűnő
Óvatosan, lábujjhegyen tipegtem, akár egy balerina és közben felhangzott a Cukor Tündér Tánca a Diótörőből...
Slisszantam akár egy kígyó, és hopp, már a Miu-hasonmás mellett is teremtem.
Négykézláb, ofcourse.
Kedélyesen öltöttem nyelvemet a vízbe, se lefetyeltem a patak hűséből
Majd érdeklődve néztem fel, "Miu" felé
- Nahát, te már tényleg úgy nézel ki mint az a lány, akit ismerek! Ma mindenki Miunak álcázza magát? - majd újat lefetyeltem a patakból, és megráztam a víztől nedves sörényemet
- Apropó nem találkoztál Timonnal és Pumbával? Itt kéne már lenniük, 6ra beszéltünk meg közös horgászást, tóba ugrálást és bogár evést!
- Szereted a bogarakat? Nagyon táplálóak! - forgattam ki egy követ és emeltem felé a gilisztás-hernyós-bábos oldalát
Sajnos nem jutott eszembe további blődség hirtelenjében, ezért egy tenyérbe mászó mosollyal felegyenesedtem és egy szép testcsavarással be kacsáztattam az élő-faunás követ a vízbe
- Szia Miu!

by **Miu** Vas. Május 17 2015, 18:35

Épp igyekszem kiheverni a hal támadást, meg persze a hal pikkelyeinek ízét is igyekeztem kimosni a számból. Igazából azt se tudtam, hogy hol vagyok, és hogy van e más a környéken. De balszerencsémre volt valaki a közelben és természetesen ki lett volna, ha nem az a kerge és ma még a szokottnál is bizarrabb a viselkedése. Lehet, most lenne itt az ideje annak, hogy meneküljek. Még-még tovább fokozza, ige most kéne felvenni a nyúlcipő és többet szóba se állni vele. Ez már súlyos elmebaj, amit produkál. A lesújtó értetlenség ült ki az arcomra és egyszerűen se köpni se nyelni nem tudtam. Az egész végére pedig az értetlen tekintetemből egy kicsit lenéző tekintet lett és azt sugározta a Kerge felé, hogy „Te nem vagy normális! Most komolyan azt várod, hogy szóba álljak veled ez után!”. Lassan, de biztosan sikerült feldolgoznom minden történést, majd egy fáradt sóhaj megejtése után, csak megszólaltam. Pedig nem akartam, igazából minden porcikám azt kilábalt, hogy „Menekülj még nem késő!!”. De nem igazán szokásom a kis hangokra hallgatni, szóval maradtam.
-Szia… Kerge. Mond csak, te milyen szerekkel élsz vagy netán odakint valami kényszerzubbonyos idióta lennél? >.>
Kimásztam a vízből, majd felvettem a három méter tisztes távolságot Daneetól. Bár lehet, hogy ez még mindig kevés.
-A másik fontos kérdésem meg az lenne, hogy még is honnan a fenéből tudod te azt, hogy fegyverkovács vagyok? Az életbe nem említettem még neked és még csak a műhelyem közelébe se láttalak egyszer se. <.<
-Mond már el nekem, mert az én tippeim elég rosszak és egyik se jelen jót rád nézve.

by **Danee** Vas. Május 17 2015, 19:49

Büszkén vigyorogtam, amint észrevettem a lány arcán a megrökönyödés nyilvánvaló jeleit, majd a értetlenséget és a hülyeségem okozta lekicsinylő vonásait
Igen! Sikerült! Ismét!
- Daneenak hívnak - néztem ezúttal én is lesújtóan
- Azt hittem minden lány oda van az oroszlánkirályért... - forgattam a szemeimet sértődötten
- Hát... utánajártam... - vallottam be kelletlenül - pedig jártam már a közelében, csak igyekeztem észrevétlen maradni. Mármint nem jártam még odabent...
- De... ez most szerintem nem is fontos, ne firtassuk, hogyan jutok hozzá az információkhoz, legyen ez az én titkom...
- Szóval, minthogy tudomásomra jutott: fegyvereket készítesz, és hogy-hogynem a közelmúltban a birtokomba kerül pár olyan cucc, amiről meg vagyok győződve, hogy éppen ebből kifolyólag érdekelni fog!
Mocskos nagy mázlista vagyok hogy lecsaptam a kiárusításra Veregettem magam vállon képzeletben
- És ezeket ingyen a rendelkezésre is tudom bocsájtani... - hintettem el részinfókat
- Tudom, hogy nem éppen úgy viselkedtem a legutóbbi alkalmakkor, ahogy az illett volna, és talán meg kellett volna beszélnem veled, vagy legalább is szólnom kellett volna, miért is hagyok ott hirtelen mindent és mindenkit, Téged is beleértve... de... egyszerűen elegem lett az egészből...
Nagyot fújtam, gondolatnyi szünetet tartva
- De most már összeszedtem magam és nem fogok foglalkozni olyan dolgokkal, amiken úgyse tudok változtatni, nem stresszelem magam velük, inkább arra koncentrálok, amit meg tudok és szeretnék tenni
- Szóval, szeretnélek kiengesztelni, de nem tudom, hogyan tudnálak, gondoltam, rendelkezésedre bocsájtom, a félve őrzött kincseim. Csak neked...
- Receptek, a legjobb minőségű fegyvereké - Meg egy csokor virág is előkerült, csupa tulipán

by **Miu** Vas. Május 17 2015, 20:15

-Én meg elneveztelek Kergének. Ahelyett, hogy bajod van vele, inkább érezd magam megtisztelve emiatt. Razz

Vágom vissza kötekedő hangnemben.
-Illik hozzád ez a név, kiérdemelted. :3
A hosszú monológjának az első felét csak szem forgatva hallgattam, majd idővel csak szimplán egy érdektelen arckifejezést felvéve hallgattam tovább. Nem-nem azért ennyire egyszerűen nem lehet megoldani a dolgot. Az még hagyján, hogy eltűnt, de hiába kerestem nem válaszolt és még csak megtalálni se tudtam, pedig én igyekeztem felelni a viadal után. De még a mini térképen se tudtam lekövetni, hogy merre is keressem. Azt az ideget, amit megettem miatta, pedig nem fogom ilyen hamar elfelejteni egy pár ingyen felajánlott fegyver recept és egy csokor virág miatt. Persze a haragomból azért lentebb adok, de annyira jóban még nem leszünk ettől.
-Most tényleg ezzel akarsz lekenyerezni. Nem tudod, hogy mit megaggódtam érted, meg mennyit mentem utánad hiába. Egyébként meg engem a cukormáz sosem hatott meg. Egyszerűen csak beszélned kellet volna velem akkor <.< … De mivel megkésve csak rájöttél, így már nem haragszom annyira, de ennyivel nem fogod tudni megoldani a dolgot.
-Ohh… és ebből nehogy azt szűrd le, hogy most el kell halmoznod még jobban mindenfélével, mert ezt kicsit sem igénylem és egyébként sem hat meg. Az ajándékokkal egyébként se lehet megoldani a problémákat csak elfedni.
Továbbra is tartottam a távolságot és azon járt az agyam, hogy mivel is tudnám elterelni a témát.
-Nah de akkor azt hiszem, hogy ez a téma ennyibe ki is merült. Innentől hogyan tovább vagy most már mehetek a dolgomra?

by **Danee** Vas. Május 17 2015, 20:47

- Nem. Utálom, ha másként neveznek, mint, ahogy azt én szeretem, és ha a továbbiakban is így szeretnél nevezni, akkor bármennyire is élveztem eddig a társaságodat, itt foglak hagyni, és nem fogok tudomást se venni rólad.

Eme kinyilatkoztatásom közepette pedig keresztbe fontam a karjaim a mellkasom előtt
- Tényleg - válaszolom szemrebbenés nélkül
- Szóval ezt úgy értsem, hogy nem szeretnél a jövőben tőlem soha semmilyen alkalomra bárminemű ajándékot kapni? - fordítottam félre a fejem
- Ne várj még, ha hajlandó vagy csak simplán Daneenak hívni, ahogy eddig is tetted, akkor kérlek maradj még
- Igazából, arra akartalak rávenni, hogy csatlakozz - néztem sokat sejtetően a horgászbotok felé
- Az első fogás... hogy is mondjam - kerestem a szót - nem éppen egy hal volt, és azt remélem, hogy majd meghozod a horgász szerencsém, amúgy sem vagyok járatos a halfogásban, el kéne a segítség, és nem csak ez ügyben...
- Múltkoriban már volt egy próbálkozásunk e téren, de az... hogy is fogalmazzak, hát az nem volt túl produktív végkimenetelű

by **Miu** Vas. Május 17 2015, 21:04

-Most mi baj van a Kergével? Semmi rossz nincs benne, mert tényleg az vagy… Mint mondottam illik hozzád. <.< De felőlem hagyj csak itt megint, most már nem fog meghatni a dolog…De most már tényleg nem. >.>
Nem válaszolgattam a kérdéseire csak csendben végig hallgattam mindent amit, mondott és csak mikor befejezte a beszédet, akkor kezdtem neki én a csacsogásnak.
-Úgy néz ki, hogy nem igazán értetted meg azt, amit mondtam. De mindegy is. Nem arról volt szó, hogy ha továbbra is tartom azt, hogy Kergének hívlak akkor itt hagysz. Akkor az ajándék témát is lehet ejteni, meg minden ilyesmit… Tudod mostanság senkit se szokásom a nevén szólítani, mindenki kapott már tőlem valami becenevet és legtöbbször olyat, ami ráillik. Kevesen vannak, akik nem olyan nevet kaptak, még… Egyébként is haragszom még rád picit, nem fogok haptákba állni a feltételednek. ˇ^ˇ
Egy pillanatra a horgászbot felé néztem én is, majd eszembe jutott az előbbi mutatványom és a támadó hal…
-Hmm…Szerintem nem hinném, hogy most te lennél az aki sokáig megmarad itt Kerge. Bár igaz neked nem is kell menned sehová, mert ha nem igényled az új neved miatt a társaságom, akkor én tovább is állok és kétlem, hogy sokat tiltakoznál ez ellen, már csak az előbbi szavaidból következtetve is.
-Szóval maradhatok, de most Kerge lesz a neved egy jó ideig. Majd szólok, ha kiérdemeltél egy másik nevet vagy azt, hogy megint rendesen szólítsalak. Addig viszont vagy elviseled, vagy viszont lágy tojás! ˇ^ˇ
Nem is magyaráztam tovább. Igazából felesleges tovább húzni-vonni bármit is. Ha a továbbiakban nem akar többet hallani felőlem, akkor nem fogom tovább zavarni…

by **Danee** Vas. Május 17 2015, 21:31

- Kizárt. Kizárt, hogy ebbe az elnevezésbe belenyugodjak. Mindig is utáltam a címkézéseket, és nem felnőtt fejjel fogom majd eltűrni, hogy valaki, bárki, akárki, akár egy eddig aranyosnak hitt lány csúfneveket aggasson rám - válaszolom ingerülten és felpattanok a földről
- Márpedig pont én leszek az aki nem fog tágítani innen, mert amit elkezdtem, ezt a horgászás izét, azt be is fejezem - azzal fogtam magam és visszasétáltam az alig pár méterre levő pecabothoz. Magam alá húztam az összehajtható széket, és megragadtam a botot. Sajnos már valami elvitte a csalit, így morogva újra kellett csinálnom az egészet, pedig a fenének se hiányzik már ez az egész
- Elegem van - rúgtam bele a dobozba, amiben a többi felszerelés pihent
- Csak azért jöttem le erre az isten háta mögötti helyre, hogy kiszellőztessem az agyamat és lenyugodjak, mert állítólag ez remek időtöltés hozzá - hajítottam a bot végére nagy nehezen feleszkábált csalit, de sehogy se sikerült kellő távolságot dobni vele, és morogva orsóztam vissza
- És én bolond azt reméltem, hogy majd veled is rendeződhetnek a dolgok és talán együtt is tudnánk dolgozni, mert nagy szükségem lenne még emberre... - azzal felrúgtam a vödröt, amiben a korábbi kapás "eredménye" csücsült
A kagyló azzal a lendülettel vissza is szánkázott a vízbe
- A többiről... nem is beszélve... mindegy... hagyjuk... azt csinálsz, amit akarsz. Többet nem foglak zargatni - hajítottam be végre sikerrel a csalit

by **Miu** Vas. Május 17 2015, 21:51

-Én nem gúnynévnek szántam…
Hát elég sokféle reakcióra számítottam, de a dühkitörésre pont nem. o.O
-Én nem mondtam, hogy el kell menned innen, horgássz csak…
Igazából felesleges volt elkezdeni a mondatom, meg befejezni se sikerült. Felesleges egy őrjöngő személynek bármiféle mondandóba is belekezdeni, mert csak jobban felhúzza még az is, ha csak nyugtatni próbálják. Én maradtam a helyemen és csak néztem, ahogy dőlt borít mindent maga körül és őrjöng. A kisgyerekek szokása ilyen toporzékolást levágni, mikor elveszik a játékét vagy épp nem kapja meg azt amit akart és egyéb unszimpatikus helyzetekben teszik meg ugyanezt, amit most Danee provokált. Nem igazán mertem megmozdulni, mert szerintem most simán lecsapna egy rossz levegő vételért is. Bár azt sem értem, hogy ez most minek is érdekel. <.< Na, jó tudom, miért érdekel, mert senkivel se szeretek haragba lenni, legalább is sokáig biztos, hogy nem. Na, jó öt percnél tovább már nekem szenvedés haragot tartani, de néha muszáj. Csak most meg azt nem tudom, hogy mit kezdjek ezzel az őrjöngő vadállat itt tőlem nem mesze. Pedig csak kéne valamit csinálni, ami nem az elpárolgás. Viszont még egyszer se féltem kicsit se Daneetól, szóval most kissé le vagyok dermedve. Nem tudok se köpni se nyelni és még csak levegőt is alig merek venni. Ezek szerint az ő határai elég kicsik, ezért nekem sikerül gyorsan át is lépnem. Áhh… most mit csináljak, félek oda menni hozzá. Mozdulni is csak egy lépést tudtam hátra, felé egyszerűen nem tudok haladni. Fura félni olyan valakitől, akiről eddig ezt el se tudtam volna képzelni… A megszeppent ábrázatom jól egész jól lelehet olvasni, hogy megvagyok ijedve.

by **Danee** Vas. Május 17 2015, 22:23

- Pedig az én fülemben úgy cseng... - mondom a víz felé fordulva
- Utálok horgászni - pattanok fel a székből, a magasba emelem a horgászbotot, hogy jól a földhöz vágjam, de aztán mozdulat felénél meggondolom magam, és csak szépen visszahelyezem a támasztékra
- Nem értem mit lehet ezen élvezni, egész nap kint ülsz, kánikulában, szélben, fagyban, éjjel nappal, várod, hogy majd egy hal kegyeskedik ráharapni a horogra
Egyébként is állatkínzás vergődni hagyni a vödörben, míg haza nem viszem, a visszadobott megsebesített halnak meg pláne nem látom értelmét, de ennek már nem adok hangot...
- Inkább egy jó kis videojáték, filmnézés, egy finom étel vagy ital a kellemes melegben, vagy épp hűvösben, ahogy éppen jól esne, ehelyett a marhaság helyett - azzal elő is hívom a kardom, levarázsolom a lábbelim, zoknistól, a nadrágot is egy rövidebb szárúra cserélem ott helyben és belegázolok a vízbe.
- Az nyugtató lenne, de még ezzel is gyorsabban kiszellőztetem a fejem - csaptam le a vízbe egy arra úszó hal után - mint azzal ott - néztem a pecabot felé
A kard, mint ahogy az várható volt a hal mellett fúródott a mederbe, meg se karcolva a sikamlós kis pikkelyeit.
- Hüm? - néztem a lányra, aki meglepetésre még mindig ott volt, ahol az imént láttam - Hüm? - néztem meg jobban az arckifejezését
- Te megrettentél tőlem? - szegeztem neki a kérdést, de aztán legyintettem, és inkább újra lecsaptam egy másik hal után - Nem kell tartnod tőlem, nem bántok nőket

by **Miu** Vas. Május 17 2015, 22:50

Nem szálltam vitába, most nem egy random kitalált elnevezés miatt fogok pattogni, egyébkén se merek vitába szállni. Én oda gyökereztem a helyemre és ügyeltem a légzésemre, hogy még csak véletlenül se vegyek rosszul levegőt. Még akkor se mertem megrezzenni sem mikor, úgy nézett ki, hogy Danee kezd lehiggadni. Még csak rá se néztem. Csak arra összpontosítottam, hogy kilégzés-belégzés. Meg persze arra, hogy szobrot játsszak… A hozzám intézett szavaitól se lettem nyugodtabb. Attól én még nem merek megszólalni. Sőt kezdem egyre rosszabbul érezni magam. Bár azt nem tudom, hogy miért. Végül sikerült kitörnöm a szobor figurából és sikerült hátat fordítani Daneenak, majd ezzel a lendülettel a földre is rogytam. Most már tényleg nem értem az egészet, meg azt se, hogy mi a manó törhetett rám. Egyszerűen már majd felrobbanok, de én nem a dühtől, hanem a síró görcstől és pont emiatt is fordítottam hátat. Mert milyen az már, hogy én húzom fel a másik idegeit, meg én adom a sértődöttet, aztán sírva kérek bocsánatot és egy félnapot át is bőgök utána. Szóval most küzdök saját magammal, hogy véletlenül se sírjam el magam. Talán lehet, majd megpróbálok valamerre elkúszni is, ha sikerül lentebb adnom a sírhatnékomból. Elég szerencsétlenül fog kinézni, hogy négykézláb kúszva szenvedek a földön, de már nem bírok mozogni az idegtől, meg a félelemtől. Szenvedés közben csak annyit érzékeltem, hogy valaki matat körülöttem. Felemelem a tekintetem és hát nem az a Róka volt ott előttem, akin nem régiben átbukfenceztem és a vízbe kötöttem ki utána. Érdeklőd vizslat engem, én meg egy hirtelen mozdulattól vezérelve, megfogtam és átöleltem. Mert ez most jól esett nekem. Fura mód a kis vörös bundájú sem tiltakozott. Akkor, viszont most jól összebarátkozom vele és addig fogom magamhoz, míg jobban nem fogom érezni magam…

/Mivel Miu csinál mindent, ezért fogott egy Rókát "horgászat" közben Suspect

/

by **Danee** Kedd Május 19 2015, 22:19

Nem válaszolt. Még csak rám se nézett.
De nem olyannak tűnt most, mint azok akik dacból csinálják.
Azt észrevenném.
A mimikán.
A légzésén.
A mozdulatain.

Megállt a kezemben a kard, amivel eddig hasztalan döfködtem a halak után.
Hagytam, hogy súlya lehúzza a karom, s hogy hegye lassan a meder puha iszapjába süllyedjen.

Csend kerekedett körénk. A patak tovább csobogott, a halak uszonyai időnként megcsapkodták a vízfelszínt, a szél belekarolt a szomorúfüzek hajként aláhulló zöldellő lombkoronáiba, a pázsit füvén süvített végig újra meg újra.

De számomra csönd lett. Nem mozdultam, éppen csak annyira voltam magam, hogy a kard markolatán tartsam az ujjaim. Nehogy eldőljön, s a patakba csobbanjon. A patakba, ami most körbemosta a bokáim jéghideg vizével.

Kérj bocsánatot! Szólalt meg a hang.
Most? Hiszen nem látod? Retteg tőled! Torkolta le egy másik.
Öleld át!
Ilyenkor? Normális vagy? Ha most retteg tőled, szerinted mi történne az érintésed nyomán?

Emlékek törtek rám.
A veszekedésekről és erőszakosságról, kiabálásról.
Vadállatiasságról, félelemről, utálatról.
Az apámról.
A szüleimről.

Mivel vagyok én különb?
Mivel lettem én bármivel is másabb, jobb?
A pusztító birtoklásvágy és zárkózottság, konokság és egoizmus.

Lelkem mélységes mély bugyraiban tomboló harcok most sajnos nem maradtak rejtve.
A lány, ki most egy rókát karol át, látta mindazt, mi máskor csak sajátom.
Ahogy a legkülönfélébb lelki kínok közül a megaláztatás dühvé forrja ki magát.

Mit tehetnék itt?
- Sajnálom - mondtam lemondóan
- Bár... - mit mondhatnék - bár mindenkinél jobban kedvellek...
Úgy éreztem kiszárad a szám. Az ajkaim formálták volna a szavakat, de csak hangtalan remegtek meg, mert az akarat elhalt, ahogy a gondolat szóvá érhetett volna.
Alig hallhatóan buktak csak ki végül a szavak a számon, s ahogy magam is meghallottam őket, mindegyikük egy szégyen volt, egy bűn, s egy bűnbánat:
- azt hiszem nem érdemlem meg a társaságodat ezek után, talán jobb ez így...
Olyanná váltam, mint az apám, akitől féltem.
- jobb ha mi nem........... - elcsuklott a hangom, s a torkomba gombóc gyűlt
Olyan szavakat mondtam, amiket sose szerettem volna. De megundorodtam magamtól.
Míg egyik felem máris sajnálni kezdett érte, addig másik felem máris leköpte magát az undorító önsajnálat miatt

by **Miu** Kedd Május 26 2015, 15:40

Már-már fojtogattam az állatot, amit elkaptam és magamhoz öleltem. Ennek ellenére még se mozdult, még csak ellenséges fellépéseket sem tett. Csak tűrte a szorításom és állta a szenvedésem és kínom, amit rá teszek. Persze ez nem volt olyan nagydolog. Mármint mások csak legyintve küldenének el azzal, hogy miért is foglalkozom én ilyesmikkel és miért roppanok össze egy ilyen dolog súlyától. Persze ennek ellenére mindenkinek sokat jelentenek az apróságok és másokat még jobban meghat egy-két dolog. De az emberek, önzőek és az csak néha érdekli őket, hogy mással mi történik. Én sem vagyok különb az nagy átlagtól csak, mint mindenki én is másképp fejezem ki magam és más hibáim vannak. Hisz én sem azért vagyok közvetlen, mert alap ilyen lennék. Egyszerűen csak szükségem van másokra és arra, hogy azt érezzem, tartozok valahova. Valahol mélyen persze mindig tudom, hogy csak ámítom magam és minden, ami körül vesz csak egy ördögi kör része. De árvaként, még is milyen felhőkbe ringassam magam. Soha se tartoztam sehová, sose tapasztaltam meg azt, hogy milyen egy igazi család tagjának lenni. Pont ezért akarom azt hinni, hogy nem vagyok egyedül, és hogy igenis van értelme annak, hogy képes vagyok vakon bízni bárkibe, aki kicsit is kedves hozzám. Sokszor pórul jártam a naivságom miatt, de senki sem lehet tökéletes. Naiv vagyok és önző, de ezek egyik sem takar semmi rosszat. Csupán csak az éltem árnyékát képezik, ami azóta a tragikus nap óta, még nagyobbá nőttek… Majd jött ez a játék, ami kicsit sem izgatott eleinte. Aztán itt is csak átvertek és kihasználtak. Még is maradtam ugyanolyan naiv és barátságos, mint előtte és ezáltal találtam is pár barátot, bajtársat és talán még többet is. Csak magamnak se merem bevallani és csak egyszerűen elvárnám, hogy mindenki olvasson a fejembe és találja ki, hogy mire is van szükségem...

De jelen helyzetben önzés lenne kijelentenem azt, hogy törődés van szükségem. Arra, hogy bármikor számíthassak, rá mikor bajom van, vagy épp félek, hogy most is csak azt várom, hogy átkaroljon és megvigasztaljon. Neki is meg van a maga baja. Már bocsánatot kért, még is tovább kötöttem az ebet a karóhoz, csak mert nem éreztem azt, hogy komolyan is gondolja. Féltem attól, hogy megint itt fog hagyni és ezért nem akartam engedni, és lám mi lett a vége, most mind a ketten csak vívódunk magunkba a magunk módján.

Kezd hosszúra nyúlni a csend. Meg kéne törni, de mivel… Nekem nincs elég merszem ahhoz, hogy most bármit is mondjak vagy tegyek. Végül Danee csak megtörte az eddigi szótlanságot. Bár nem igazán tudtam mit reagálni a szavaira. Csak felé fordultam és kissé könnyes szemekkel pislogtam rá.
-Tényleg így akarod ezt lezárni? Inkább hagyjuk és kerüljük egymást?...
Hagyták el a kérdések a számat kissé elhaló hangon, de elég hangerővel ahhoz, hogy hallja a szavaim. Egy ideig még bámultam a földet, majd felálltam és megindultam felé. De közvetlen a vízpartja előtt meg is álltam és elfogyott a lendületem. Legszívesebben most hagynám, hogy eltörjön bennem a mécses és a nyakéba ugranék sírva és könyörögve azért, hogy nem ezt az utat válasszuk. De nem megy, nincs elég bátorságom ahhoz, hogy a tényleges érzéseimnek adjak utat.
-….. – Próbáltam volna szóra nyitni a szám, de csak a szándék látszott rajtam, szavak pedig sehol. Hirtelen olyan üresnek éreztem magam. Nem tudtam, hogy mit mondjak vagy tegyek, és ez megijeszt. A tekintetem üressé válik, és csak kókad bele a nyugodt folyású patak vizébe…

by **Danee** Kedd Május 26 2015, 19:51

- talán jobb ha mi nem... - mondtam egy szívdobbanásnyi ideje
Néztem meredten a lányra, bár szemeim nem egészen csak őt látták.
Gondolatok és érzések vihara tombolt bennem, képeket, emlékeket, a családomét, s a mi kevéske közös emlékeinket, a dédelgetett jövőnket, mely nem volt több mint egy "bárcsak"
Nem volt ember akinek ne mertem volna szemébe nézni, bármit is érezzen irántam. Belefeledkeztem, minden kis apró rezdülését figyeltem, félve, hogy valóban megrettenve menekül majd hanyatt homlok. Mert szörnyetegként látott. Félve kísértem mozdulatait, s míg reményeim palló végen remegtek, gondolataim folyvást ostromoltak, megmagyarázva, hogy jobb így neki, valaki jobbal, hiszen sosem tudtam eddig se különösebben elvarázsolni. Talán csak a párbajunk... de ott meg pont faképnél hagytam... nem, nem érdemlem őt...

Bolond érzések remegve kapaszkodtak abba, hogy ellent mondjon szavamnak, s valamilyen hihetetlen csoda árán velem maradjon, s megbocsásson, mi több, újra lássam azt az angyali mivoltát, akinek a gondolata is elég, hogy újra és újra hozzáforduljak. Talán szerelmes is vagyok, csak nem érzem még. Még, míg el nem veszítem...
Kérlek, maradj. Kérlek bocsáss meg. Nem akarlak bántani, kérlek ne félj tőlem.

S ahogy így őrlődtem, végre meghallottam a hangját. Erőtlen volt és halk, de minden érzékem ővele foglalkozott, még ha nem is hallhattam minden szavát kristálytisztán, pár pillanat múltán sikerült összerakni mit is hallok.
De válaszolni már nem volt rögtön ilyen könnyű: levegőt harapva fojtottam el csírájában a hülyén hangzó gondolataim.
Meglepődtem. Kellemesen. Talán ez volt az oka, hogy most hezitáltam megszólalni, mert híres pesszimizmusom már ott tartogatta a zárszavakat, melyek mindkettőnkön ostorként csattantak volna.
- Nem - szólaltam meg végül - dehogy is!
- Nem ezt akarom... csak... - már belekezdtem volna a magyarázkodásba, de aztán leállítottam magam
- ... csak azt hittem ... azt láttam, hogy rettegsz tőlem és... nem akarok olyan lenni mint apám... - hallgattam el újra, talán nem kéne most ezt felhoznom, ezzel takarózni, példálózni
- de ... én ... - néztem én is a cipőjére, hogy zavaromban ne a szemeibe fúrjam tekintetem, amikor megfogalmazni se tudom mit is szeretnék igazán tőle
- én... veled szeretném tölteni a szabadidőmet! - nem volt túl romantikus, de én valahogy sose voltam olyan, féltem is a visszautasítástól és nyálasnak is találtam, no meg főleg szócséplésnek ha rögtön szerelmet vallanék neki
- minél több időt a közeledben
És házasodjunk össze, meg költözzünk össze! Játszottam el a gondolattal, s akár egy troll: jót mulattam ezen a túlzáson, hogy aztán visszazökkenjek egy pillanat múltán abba jelenbe, ami nagyon is nagy tétről szólt. Rólunk.
S közben elindult felém. Elkezdett hevesebben verni a szívem, még ha könnyeit is láttam végig gördülni az arcán, utolsó fakó reményemért most nagyon hálás voltam, s sietve gázoltam vissza a patakból a partra, ahol most a lány állt.
Egy pillanatra megfordult a fejemben, hogy nem lesz-e baj, ha átölelem, de aztán úgy döntöttem, hogy ha akar majd eltaszít.
- Miu-chan... - álltam meg mellette
- Ne haragudj... - s átkaroltam oldalról. Az állam óvatosan a vállára helyeztem, s szemeim minden rezdülését lesték
- Nem akarlak elveszíteni - mondtam végül, bár visszahallva elég bugyutának hangzott, mert soha nem is volt az enyém, így elveszteni se tudnám olyan értelemben

by **Miu** Szer. Május 27 2015, 00:13

Kábán és erőtlenül figyeltem a patak vizét. Vártam a lesújtó szavakat, amiket talán jogosan érdemeltem ki. De végül nem azt kaptam, amit vártam. Az üres tekintetemben egy apró kis szikra jelent meg, mikor meghallottam a szavait. Még is mind végig féltem attól, amit hallok, míg nem fejezte és magához. Mindaddig rettegtem, mag magához nem ölelt és el nem hagyta a száját az utolsó mondata. De a szavak még sem tudtak feltörni belőlem és még mozdulnom is nehéz volt. Csupán az arcomon végig gördülő nehéz könnycseppeket tudtak utat törni maguknak. De már nem bántam, hogy sírok. Sőt minden egyes könnycsepp után egyre felszabadultabbnak éreztem magam, míg nem én is eljutottam oda, hogy átöleljem és magamhoz szorítsam.
-Lüke, még egyszer sem sikerül megszerezned, még is hogyan veszíthettél volna el…
Kezdek magamhoz térni és ez azt is jelenti, hogy nem egészen pillanatnak megfelelően reagálok.
-De miért kell neked minden esélyed eljátszanod ahhoz, hogy rá gyere arra, hogy mit akarsz? Én ezt nem értem… És annyira féltem, hogy innentől nem beszélhetünk majd…
A hangom elcsuklott a sírástól, így nyeltem egy nagyot még mielőtt folytattam volna a beszédet, pontosabban még mielőtt kimondom a végszót, és pontot teszek ennek a drámának a végére.
-Ha velem akarsz lenni nem baj, ha nem akarsz elveszíteni az sem… Ez fordítva is működik… Viszont többet kérlek, ne hagyj egyedül! – majd kicsit eltoltam magamtól, persze nem durván, csupán csak annyira, hogy szemébe tudjak nézni, és valamelyest kissé komolyabb hangsúlyt vettem fel, de még minidig remeg a hangom a sírás miatt - De legalább is ne tűnj egy szó nélkül… Mert tudod én tényleg aggódtam miattad te Lüke… Szóval ilyet többet ne csinálj! Jó?
Végül az arcom a vállába fúrtam és csendben sírtam tovább. De már kezdek egyre nyugodtabb lenni és már kevésbé itatom az egereket, mint eddig.

by **Danee** Csüt. Május 28 2015, 22:32

Az az ambivalens érzés megvan, hogy te késztetted sírásra a párod és aztán te is vigasztalod meg? És hogy ebben ettől függetlenül nincs semmilyen rossz érzés, csak felszabadító megkönnyebbülés, mindinkább szorosabb összetartozás?

A mellkasomon éreztem mindent, ahogy egymást ölelve álltunk, s én igyekeztem megnyugvást nyújtani számára.
Hangja is egészen elváltozott, ahogy a mellkasa szabálytalan időközönként meg-meg remegett a sírástól.

Lágyan, lassú mozdulatokkal simogatni kezdtem a hátát, majd a feje búbjától a tarkójáig. Talán... talán ez esne nekem is a legnyugtatóbban.
- Ahhoz, hogy elveszítselek, sajnos az sem szükséges, hogy Te egyáltalán tudj a létezésemről. Elég, ha már él egy parányi emlék Rólad - feleltem halkan, s nem kevésbé lassan, bááár, talán nem kellene tanító-bácsit játszanom, éppen most
- Én... már csak ilyen vagyok - miért is mondanék ellent e felismerésnek, miért kéne mást hazudnom magamról?
- Szélsőséges helyzetekre szélsőségesen reagálok, és ha ez nem lenne elég, nem szeretek elveszteni senkit se, akit megkedveltem. De aki a barátjának nevezhet, ahhoz örökre hűséges maradok, és mindig számíthat a segítségemre
Aztán éreztem, ahogy Miu karjai nekem feszülnek, s én hagytam, hogy kibontakozzon az ölelésemből, de nem engedtem el teljesen: kezeim a könyökeire simultak, s úgy tartottam magam előtt.
- Jó... megígérem, hogy szólok, ha mégis el kellene vonulnom újra, hogy megleljem a válaszokat a kérdéseimre. Te leszel az első, s azt is tudatni fogom, hol találsz meg, ha ilyenre újra sor kerülne
Reméltem, hogy nem mondtam semmi olyan újat, amin kiakadhatna, de bárhogy is legyen, az őszinteség, úgy éreztem, hogy többet érhet akármilyen kegyes hazugságnál
- Üljünk le egy kicsit, ide a fűbe - ajánlottam neki, minthogy a sírás a legtöbbször sokat kivesz az emberből

by **Miu** Vas. Május 31 2015, 23:41

El kellene hagynom ezt a bugyuta túl érzékenységet. Egyébként is elég gyerekesen hat az, hogy hamar eltudom magam sírni. Igyekeztem megnyugodni és végre felfüggeszteni az egerek itatását. Közben hallgattam, amit Danee beszélget nekem. Ha nem a sírással lennék elfoglalva, akkor valószínűleg belekötnék a mondandójának egy-két részébe. De talán most jobb is ez így, egyébként is a nagy szám miatt sikerül összekapnunk. Meg részben amiatt is, hogy ő anno lelépet csak úgy, de ezen már túl vagyunk. Már nem haragszom rá és azt is megnyugtató volt hallani, hogy legközelebb nem fog szó nélkül eltűnni, ha esetleg el akar vonulni magának egy időre. Időközben a sírást is sikerül abbahagynom és csak egy bólintással nyugtáztam azt a kijelentését, hogy üljünk le.

Leültem és csak néztem magam elé. Nem igazán tudtam, hogy most mit is kéne mondanom. De talán jobb is ez most így, hogy nem szólalok meg. Közelebb bújok hozzá, átkarolom a karját és fejem a vállára döntöm és így folytatom tovább a patak vizének szemlélését. Aztán csatlakozik a társaságunkhoz még valaki. A róka, akit nem rég szorongattam magamhoz. Mellém sétált, lefeküdt és a fejét az ölembe rakta, majd pihengetni kezdett. Fura, hogy ez idáig még nem ment el és az is, hogy mellénk szegődött az eddigi műsor után. Mindenesetre engem nem zavart a jelenléte és el is kezdtem simogatni az egyik kezemmel, a másikkal pedig még mindig Daneet fogom.

by **Danee** Kedd Jún. 02 2015, 01:05

Hála kayabának, nem kellett kétszer mondani Miunak, hogy mindketten engedelmeskedjünk a gravitáció vonzásának
Igyekeztem segíteni neki a leülésben, mert attól tartottam, hogy a sírás miatt esetleg a térdei sem tartják olyan biztosan, és még itt elcsuklik nekem hirtelen, azt pedig nem igazán szeretném.
Majd én is csatlakoztam hozzá: akkor lepődtem csak meg igazán, nem is számítottam rá, hogy az átölelés, és a vigasztalás ennyire pozitív irányba tereli a dolgokat.
Jól eső érzés töltött el, ahogy a karom átfonva nekem dőlt, egészen hihetetlennek tűnt a dolog, amiről alig pár perce álmodozni se mertem volna már.
- Miu... - suttogtam egészen halkan - ... chan...
A szabadon maradt kezemet a vállára helyeztem, úgy kezdtem finoman simogatni a karját, amivel magához ölelt, majd a buksiját, remélve, hogy nem veszi zokon majd azt se.
Most, hogy egészen közel ültünk egymáshoz, nem bírtam megállni, hogy ne nyomjak egy puszit a feje búbjára is, és ahogy így tettem megcsapta az orrom a hajának finom illata
- Imádom a hajad illatát! - illatoztam meg mámorosan a hamuszürke hajkoronát
A kezem a másik karomra fonódó kezére simult, finoman ujjaim közé fogva kezecskéjét
- Akárcsak a gazdáját! - Hajoltam előrébb, s fordítottam a fejem egyenesen felé mosolyogva, s egy cuppanós puszit is nyomtam a homlokára
- Lenne kedved... ? - kezdtem, de aztán egyszer csak egy róka tűnt fel, s bármiféle félelem nélkül Miu ölébe fészkeltem magát
- Woa? - döbbentem le, de igyekeztem a hangomat visszafogni, nehogy a rókakoma megijedjen tőle
- Ez... ez az a róka, akit az imént is a karjaid között láttam?
- Nagyon aranyos!
- Csak nem a peted? Megsimogathatom én is? - húztam végig a kezem a vörös bundán
- Szóval... azt akartam kérdezni az előbb, hogy... szóval... izé... lenne kedved a csatlakozni? Ha jól látom még nem vagy tagja egy céhnek sem, és ha ... szóval... akkor sokkal több időt tölthetnénk együtt! És, és egy csomó más dologban is segítségedre tudnék úgy lenni, meg nálunk még egy csomó szoba is kiadó... - hallgattam el, a végén Miura tekintve, a válaszra várva

Aztán egyszer csak fogást jelzett a pecabotom, félkézzel utána kaptam, teljes erőből rántottam ki a zsákmányt
- Uh, bocsi - tettem félre a botot - pedig nem is szeretem a pecázást
- Szóval... - fordultam vissza szerelmesen Miuhoz, végigsimítva a karját

jófogás.hu

by **Miu** Szer. Jún. 03 2015, 01:34

Hirtelen furcsán üresnek éreztem magam. Még sem volt rossz és ijesztő érzés, csak pusztán kelemse és megmagyarázhatatlan. A patakocska szemlélésit is hamar felfüggesztettem és csak behunyt szemekkel pihentem tovább Danee mellett. Az érintése kellemes volt és ösztönösen egyre jobban hozzá bújtam.
Ezt az egész képet csak a hozzánk csatlakozó kis vörös zavarta meg. Bár engem nem zavart és aranyos is volt, és ahogy észrevettem Daneet se zavarta jelenléte.
-Ez az a róka, igen… És nem a petem, egy percet se töltöttem azzal, hogy az legyen. Itt kódorog mióta hála neki ugrottam egy fejest a patakba.
Az állat látszólag a füle botját sem mozdítja, csak hagyja, hogy simogassuk. Bár amint én levenném róla a kezem, akkor mozdul utána és bújik. Igényli, hogy vele is foglalkozzak. A céhbe való invitálásnál nem vágtam valami bizalomgerjesztő arcot. Egyszerre lepett meg kissé és lettem zavart mellé.
-Nos… izé… Tudod, míg oda voltál, én kaptam pár ajánlatot és egy céh toborzójára el is mentem. Bár amint láthatod, még nekik sem adtam biztos választ… viszont… elkezdtem felkeresni a tagokat, hogy kicsit jobb képet kapjak a céhről, meg minden… Meg a toborzón is olyanok voltak, akikkel jóba vagyok… De végül is ezek csak buta kifogások… de…
A magyarázkodásom a hirtelen érkező kapás zavarta meg. Bár ez most kissé kisegített, mert tényleg nem tudtam, hogy mit is mondjak és elég lehangolóan kezdett el hatni az egész beszélgetésem kimenetele is. Mármint gondolom, ilyenkor az ilyesmi nem lelkesíti fel túlzottan másikat. Mikor ismét végig simította a karom, kissé megrezzentem. Ugyanis még mindig nem tudom, hogy mi is lenne most a jó válasz. Na, jó tudom, hogy mi lenne a legjobb válasz. Viszont most nem ilyen egyszerű a helyzet. Bár amoda sem ígérkeztem még el, szóval biztos megértenék, de akkor is…
-Szóval… izé… Nem tudom…
A tekintetem más irányokba is tereltem hirtelen, kissé bűnbánóan, hogy nem vágtam rá rögtön az ajánlatára, hogy: Igen. Az ölelésemen is engedtem kissé. Nem igazán tudom megjósolni, hogy most pontosan mit is fog reagálni, de reménykedem a legjobban…

by **Danee** Szer. Jún. 03 2015, 22:22

- Ugrottál egy fejest a patakba? - néztem Miura meglepődötten - Nem is tűntél vizesnek... amúgy... a - húztam egy csíkot keresztbe az ujjammal az arcomon
- az... izé... kalózos mi az?... szemfedő! Öööm... nem tudom mióta nem hordod már, de sokkal jobban festesz nélküle! Különlegesen szépek a szemeid, nem győzöm levenni róla a szemem! - mosolyogtam, s igyekeztem félre pillantani
- Oh, értem, másik céh... aha - vettem tudomásul lelombozódva - megértem ha inkább a többi barátodat követed...
- Tudod, eredetileg én is egy másik céhben voltam tag, de ott sose éreztem igazán, hogy elfogadnának, és hogy igaz család lennénk. Az egyik taggal, aki a céhvezérnőknek csapta a szelet egyszerűen képtelenség volt kijönni, férfi létére macska jelmezben szaladgált, zavarba ejtő hülyeségeket mondott, de a céhvezér szavajárása se tetszett igazán, bár vele még mind a mai napig jónak nevezhető a viszony, még ércet is beszállítottunk nekik egy ideig. De nem éreztem jól magam és ezért kiléptem... a White Roseból, biztos nem ismered... a Justice Leage, Artes Liberales meg az Angel Voice mellett nem olyan jelentős...
Nagy sóhajjal fordultam ismét a patak felé, egy kavicsot véve a kezembe
- Tudod, hallottam kósza híreket más céhekről, de azok alapján valahogy egyik se jött be igazán, csak az Artes volt az egyetlen amin gondolkodtam, mert a vezetőjük egy igazán jó ember volt, és felnéztem rá...
A kő kacsázva röpült végig a vízfelszínen
- De ő már halott, Shukakutól tudtam meg...
- Viszont akkor tájt több kis új céh is született és nekem is megvolt a magam kis dédelgetett álma. Egy olyan társaságot verbuválni, akik igazán felhőtlenül érezhetnék magukat egymás társaságában, olyanok, akik nem illenek bele a jól viselkedő játékosok közé. És végre demokráciát akartam, folyamatosan változó képviseletet, hogy mindenki érezhesse milyen céhvezérnek lenni, első embernek, olyan helyet ahova csak olyanok kerülnek be, akiket minden tag szívesen lát...
A második kő a homokba fúródott, mielőtt a vízfelszínre pattanhatott volna
- Aztán jött Lancer. Neki nagyon tetszett az ötletem - meséltem egyszer csak sokkal lelkesebben - és meggyőzött, hogy van értelme, pedig már akkor szinte teljesen letettem róla, és talán most Artes tag lennék Anatole nélkül... - halkultam el megint lehajtott fejjel
- De keresnünk kellett egy harmadik embert hogy elkezdhessük a munkánk, és akkor találkoztam Kathával. Kellően harcias volt és akkor úgy éreztem még, hogy az agyunk is egy rugóra jár... persze azóta történt egy s más...
- Lancer különösebb indoklás nélkül itt hagyta a céhet, nem tudom merre járhat, de még él, és nem válaszol a leveleimre
- Kathának pedig vörös indikátora lett... pont mint, amilyen neked is van...- mutatta Miu feje fölé
- Fogalmam sincs miért lett vörös... nem mertem még megkérdezni - kaparásztam a földet - attól félek, ha kiderül, ki kell hogy tegyem és akkor vége is... Hime, a negyedik tagunk és én maradnék csak a céhben, és ő se túl aktív tag...
- Hát... ennyit a céhemről... volt egy álmom, de nem az lett belőle... már gondolkoztam rajta, hogy kilépek, vagy feloszlatom... aztán ... aztán találkoztam valakivel, aki...
Letéptem egy fűszálat és elkezdtem az ujjam köré tekerni
- Aki... nem is tudom... az ő az társaságában végre megint jól érzem magam, miatta van újra értelme nekivágni a napnak, ő az, aki szinte mágnesként vonz, és remélem nem lép le a közelemből majd, mint Lancer, mert egyetlen tervem sincs amit nélküle el szeretnék képzelni...
- Ha ő velem tart, akkor talán együtt vele sikerülne olyan céhet csinálni, amilyennek eredetileg lennie kéne, akkor talán újra lenne bennem erő másokat is toborozni! Nélküle nincs semmi jó a céhemben, tudom, hogy ez önzőség, de ő az utolsó mentsváram, és szerintem ő is jól járna vele: egy csapatként csinálhatnánk a küldetéseket, tényleg 100%-ig bízva egymásban tudnánk együtt harcolni, közösen el tudnánk látni magunkat és a céhet mindenféle felszereléssel, potival. Ott az a rengeteg érc és növény, mind csak arra vár, hogy alkossanak belőlük, hogy felhasználják őket, máshol alig van, több céh is a mi nyersanyagainkat akarja megvenni! Szerintem tudnánk még más barátokat is találni együtt, hogy ez jó kis társasággá válhasson ez a jobb sorsra érdemes céh...

by **Miu** Csüt. Jún. 04 2015, 00:01

-Nem is most volt már az mikor belebukfencezem a vízbe. Az akkor volt mikor megérkeztem ide és pont ezt a ravaszdit hajtottam. <.<
-Kalózos mi az?... Csak mostanság szántam rá magam, hogy ne viseljem. Bár még mindig fura érzés szemkötő nélkül mászkálnom, már túlságosan is hozzá szoktam.
Elég vicces, hogy pont a WR volt az, akiknek a toborzóján voltam ás vicces, hogy megint az egy család témát hallom, amit már leszóltam a toborzón is.
-Mi ez a röhejes egy családdá válási láz?... Egyébként, pont a White Rose toborzóján jártam nem rég és ott sikerült is ki fejtenem, hogy miért is cukormázas ez a bugyuta legyünk egy nagycsalád téma. Plusz az Artes már nem is Artes, valami új viccesen hangzó neve van… valami Jumpy Vigor vagy mi lett a neve… A többi céhről is hallottam már, de egyik se volt szimpi eddig. A WR-hez is csak azért néztem el, mert ők küldtek egy meghívót a toborzójukra… és ott nem is tett rám rossz benyomást a céhvezér szavajárása sem. Bár egy találkából még nem sokat lehet leszűrni.
Tovább hallgattam Danee beszédét. Hirtelen elég sok mindent kezdett el mesélni, sőt kissé furcsa is tőle, hogy ennyire beszédes. Bár engem sose zavart az, ha valaki sokat beszélgetett a fordítottja inkább irritál, mikor harapófogóval kell kihúzni a másikból a dolgokat egy beszélgetés során.
-Ez az Anatoel név elég ismerősen cseng. Bár azt eddig nem tudtam, hogy az ő keze alá tartozott az Artes, ennyire nem vagyok képbe a dolgokkal, csak mostanság kezdtem el jobban informálódni ^^”… Azt hiszem egy minibosson találkozhattam vele futólag, akkor még kezdő voltam és nem is a legnyugodtabb formáját hozta, szóval féltem tőle elég rendesen, főleg azután, hogy azt is megláttam mennyit sebez egy ütéssel… De én ennyivel le is tudnám a téma ezen résztét.
-Az elképzelésed meg nem olyan rossz a céhről, csak hát… Ha valamit összeakarsz hozni, akkor ne törj le akkor, ha valaki netán elveszik menet közben vagy más utakra tér. Enherielnek, pont ezért mondtam, hogy az egy családos téma hülyeség ugyanis van, aki tényleg komolyan gondolja és később nagyobb érvágás lesz neki egy kilépés vagy egyéb dolog… Bár te csak egy összetartó céhet akarsz létrehozni, csak eddig nem igazán tettél érte semmit sem…
Sőt igazából jelenleg az egész céh egy leejtőn csúszik lefelé. Bár, nem is csoda, hisz egyik tag sem túlzottan aktív. Katha meg egy szadista őrült, őt sem igazán izgathatja a céh sorsa, ő csak maga szórakozását keresi. Bár mikor utoljára láttam még csak sárga indikátora volt, bár az akkor történtek után, nem igazán lep meg, hogy bevörösödött.
-Egyébként nem kéne attól félned, hogy mi lesz Katha válasza a vörösödése miatt. Sőt én meg is tippelem azt, hogy kimagyarázná magát valamivel, egyébként is biztos azért lett vörös az indikátora, mert egy szadista aztán mostanra kiteljesedtek a hajlamai és már gyilkolásra is képessé vált. Párszor hívott már arénázni is, de ellene nem szívesen állok ki, mert csak kínozza az embert és nem igazán harcol szépen…
Egy kissé fáradt sóhajt engedek el. Már nem igazán tudom, hogy mire reagáltam és mire nem. De azért igyekszem…
-Mit kertelsz ennyit? Ki az a valaki? Egyszerűbb úgy elmondani valamit, ha nem kerüli körbe kiló méterekről az ember a témát…

Hirtelen a róka elvesztette nyugalmát, majd beugrott a közeli nádasba. Bár nem igazán foglalkoztam vele. Így meg is lepett mikor visszatért valamivel a szájában, majd amit fogott az ölembe rakta. o.O
-Mit csinálsz te bolond jószág?!
Persze azt láttam, hogy amit az ölembe rakott egy teknős volt, aki nem igazán örült annak, hogy megbolygatták a nyugalmát. Behúzva magát a páncélja védelmében hallatott hangos morgást, így hamar kikaptam az ölemből és odébb raktam hadd menjen. Ezt a követve a róka ugrott a nyakamban és gondolom, én azt várná, hogy megdicsérjem az előbbi mutatványáért…

/Teknős/

by **Danee** Csüt. Jún. 04 2015, 21:57

- Jó, akkor nem család... a sima mmorpgékben egész más volt, ott... bármikor ki tudtál lépni, itt viszont nincs senkid, csak a többi játékos. Eredetileg a céhek, klánok, nevezzük bárminek csak jól összeszokott party tagokból nőtték ki magukat, itt is lehetne ilyen, de ez a rendszer nem egészen így működik. Ahogy látod a céhek itt erőforrások elsősorban, azoknak is megéri egy cégben lenni, akik nem is különösebben kedvelik a többi tagot. De a céhvezetés ha jól és lelkiismeretesen csinálják, nagyon fárasztó munka tud lenni, azért is hezitáltam olyan sokat előtte. De most már létezik és bánnám, ha feladnám. Tudom hogy nem sokat tettem a céhbővüléséért, de nem is vagyok igazán vezető alkat és fecsegni se szeretek különösebben, nem szokott csak 1-2 barátom lenni...
Ha egyszer neki kezdünk a témának, akkor kivesézzük ha rajtam áll, így épp csak annyi időre álltam meg a beszédben, hogy levegőt vegyek. Reflex. Talán nem is volt szüksége rá a valódi testemnek
- Igen, szeretnék magam körül egy összeszokott bandát látni, jó fejeket, akik tudnak vállvetve küzdeni és jó érzik magukat egymás társaságában akkor is, ha lazítanak. A meghívó könnyű első lépésnek hangzik a toborzáshoz, azt hiszem megpróbálkozok vele én is. Egy kis beszélgetés a meghívottakkal, amolyan interjúféle és remélhetőleg számomra is, számukra is elválik hogy szeretnénk-e együtt dolgozni a továbbiakban
Anat viselkedése, s a megváltozott Artes, az új fura nevével elég idegenszerűen hangzott, de én is tapasztaltam a sárkány elleni küzdelemkor a céhvezérükön:
- Igen, Anat elég furán viselkedett a sárkányos miniboss küzdelmünkön: megtagadta a közreműködést, kivont az eszméletlen státuszú céhtagját a harcból és pár kör után ki is teleportált vele. Vesztettünk is miattuk embert még utána, a parancsnokot, a JL céhvezért is sikerült igencsak felhúznia vele, és utána meg már nem volt alkalmam találkozni vele... azon nem csodálkozok hogy nélküle a céhe teljesen átalakul, elég fura alakok vették körbe, talán csak Alex volt hozzá hasonlóan épelméjű. Egy kisebb diliház, jóindulatú és megalomán örültekkel egyaránt
Sok infóm nem volt a tagokról, volt amit tapasztaltam első kézből, volt, amit magam derítettem ki, és van amit a csengő aranyak tártak fel
- Igen, lehet hogy nem kéne félnem, de ha Katha tényleg megőrült és az indikátora sem szerencsétlen véletlen eredménye, akkor nem tudom, hogy hogyan is kellene hozzáállnom. Ha valóban megsokasodna a céh, akkor lehet az őt érintő kérdések is választ szülnének idővel. Beszélek vele. Hamarosan.
Kezdtem egészen kiesni a korábbi kis idill okozta kellemes hangulatból, s mind jobban felülemelkedni a problémák útvesztője fölé. De ez azzal is járt, hogy az idill elveszett
- Te - mondtam egyértelműen, ha már így kikényszeríti belőlem. Reméltem hogy tud követni és világossá válik számára, hogy róla beszélek, de ezek szerint még sem ez a helyzet, vagy csupán tetteti, hogy nem érti
- Te vagy az - fogtam meg a vállánál - ha velem jössz, akkor egy új kezdet letéteményese lehetsz, ha úgy döntesz, a barátaiddal mész, akkor az én utam is más irányt vethet, ami a céhet illeti
- Hálás kis jószág, de hogy miért éppen egy teknőst? - néztem a rókára
- Dönts te, mi is lenne számodra kellemesebb vagy éppen előnyösebb! - álltam fel, elengedve a karját, majd belegázoltam a vízbe, hogy bokám újra a hideg víz nyaldossa. Úgy is maradtam, háttal neki, hogy ne lássa az ábrázatom, amikor nemet mond

by **Miu** Kedd Jún. 23 2015, 19:25

Hirtelen elég sok mindent hallhattam egyhuzamban. Ennyit beszélni se hallottam még Daneet. Bár most annyi mindennel ellettem árasztva hirtelen, hogy a felét se fogtam fel a dolgoknak…
-A sima mmorpghez nem értek. Sose játszottam ilyesmikkel ezelőtt. Sőt az is nagy csodának számít, hogy ilyen marhaságokra költöttem a pénzem, mint ez a vacak. Egyébként felőlem hadd kapaszkodjanak egymásba a játékosok és ringassák magukat abba a tévhitbe, hogy egy céh tagjai képesek egy családot alkotni. Nekem kint se volt senki, szóval nem igazán tudom átérezni a többiek helyzetét.
Bár lehet, hogy pont emiatt nem is igénylem annyira, hogy egy cég tagja legyek. Valahogy egyik sem szimpatikus. Hiába vannak olyan kedves ismerőseim, akik céhben vannak, és szívesen beszerveznének maguk mellé, valahogy nekem ez az egész nem kenyerem. A WR toborzójára is csak azért mentem el, mert Cear bogarat ültetett a fülembe, mikor a vihar előtti csendet emlegette a jó múltkorában. Aztán úgy voltam vele, hogy akkor valahova belépek, míg nem leszek jobban biztos a dolgokban. Csak ugye az infók beszerzése meg nem az erősségem. <.<
-Semmi okod sincs félelemre. Ha pedig csak érdeklődsz, azért még pofán nem vágnak. Bár ezt Katha esetében nem merném kijelenteni. De csak nem kezd el hadakozni a céhvezérével, hisz azzal csak maga alatt vágná a fát. Azt nem kéne elfelejtened, hogy míg te vagy vezetői posztban hatalmad van, tehát ha kérdőre vonsz egy tagot, akkor nem pattoghat túlzottan, ha még tag szeretne maradni.
-Bár én az ilyesmihez nem értek. Viszont akkor sem árt, ha végre a sarkadra állsz, és nem csak úgy hagyod a levegőben lógni a címed. :3
A kérdésemre is választ kaptam. Bár egyébként is tudtam én a választ, csak egyszerűen jobb szeretem nyíltan és egyenesen hallani a dolgokat. Teljesen felesleges a mellébeszélés. Közben produkálta magát a róka is és Danee is visszagyalogolt a vízbe. Most meg ott áll háttal nekem. Hát így még is hogyan lehet normálisan beszélgetni? <.<
-Izé… Ettől még nem fogom jobban tudni, hogy mi legyen. Igazából azt sem értem, hogy nekem mi közöm van a céhedhez. Azt se tudta, hogy létezem mikor megalapítottad, tehát nem értem, hogy az én választásom miért befolyásol téged a céhed kapcsán bármiben is.
Megengedtem magamnak egy fáradt sóhajt, már épp ideje volt kifújnom magamból ezt a sok mindent. Elég sok mindent kellet hirtelenjében befogadnom és elég sok minden kavarog most bennem. Szóval most egy „Jaj-ba” belesűrítettem minden rosszat és fárasztót és kiadtam magamból őket.
-Igazából sose hiányzott nekem az, hogy bármelyik céhnek is a tagja legyek. Pont ezért nem is vagyok még tagja egyiknek se. Pedig elhiheted, hogy jó pár ajánlatot és meghívást kaptam már és nem csak te vagy az egyetlen, akivel ennyit huzavonázok.
-De tényleg nem tudok mit mondani az eddig felgyűlt ajánlatokra, így a tiédre se tudok mit válaszolni. Az meg külön zavar, hogy nem igazán tudom behatárolni azt, hogy te mit is akarhatsz tőlem. Egyszer ilyen vagy egyszer meg olyan, én meg csak töröm a fejem folyamatosan és nem tudok rájönni arra, hogy mik lehet a valódi szándékaid. De röviden és tömören, nem tudom eldönteni, hogy kedveljelek e vagy sem…

by Ajánlott tartalom