[Küldetés] A Porcelán Lány

Sajnos nem úgy alakultak a dolgok, mint ahogy szerettem volna véghez vinni a megbeszéltek alapján, mert az akrobatika szintem még a liánon lengést sem nagyon engedte. A csudiba! Hát akkor marad a szárazföldi lopakodás Utahime mellett. Porcelán csajszika hát sajnos nem akart igazán szót fogadni, ez volt a másik problémája a dolognak. Szerencsére a trollok segítőkészek voltak és már mentek is a Hupikék Kékgombához veszekedni egy kiadósat. Vajon miről is vitatkoznak, az egy jó kérdés, hiszen egyikünk se értett semmit abból, amit mondtak ezek itt. A társnőm rögtön rendet csinált a küldetésadónk körül, és otthagyta vele a kis madárkáját is.
- Indulhatunk - bólintottam.
Olyan laposan haladtam Utahime után a növényzetek takarásában, ahogy csak bírtam, és olyan hallkan, hogy mellettem a légy zümmögését is lehetne hallani. Ez az, sikerült mögé kerülnünk. Nem nagyon akarom a Hupikéket bántani, egyelőre (ha az nem akar minket), csak a cuccainkat akarjuk tőle visszaszerezni. Már éppen nyúltam volna észrevétlenül a holmik felé, mikor az az ostoba Porcelányka ismét nem fogadott szót, és indult a gomba felé támadni. A kismadárka persze igyekezet megállítani őt, az akciónkat fújhattuk, mert a kék gomba meglátott minket, és nagyon megrémült. Összenéztünk Utahimével, aki sóhajtott, én meg a fejemet csónáltam, aztán visszamentem a Porcelánkához, amíg ő próbált beszélni a kék gombával.
Ott teremtem olyan gyorsan, ahogy tudtam, és kellemes bájjal felemeltem hátulról küldetésadónkat. Most már belátom, hogy hiba volt levennem a vállamról a kiscsajt.
- Ejnye, Porcelán Lányka, hát meg nem kértünk szépen téged, hogy várj a bokorban? - mondtam neki játszi ejnye-bejnyével és csitító csendességgel. - Ha nem hallgatsz ránk, és teszel mindent a küldetésünk biztos sikere érdekében, így sose kapod vissza becses tárgyadat Hupikéktől. ^^ :] - Még akkor sem vesztettem el a türelmemet, kedves és bájos mosolygással fogtam a kezeimben a lánykánkat, ha az elkezdene ficánkolni és hadonászni a kardjával. Sok volt az ilyen rossz gyerekecske az otthonban, és már megszoktam az ilyesmit, úgyhogy ebben az esetben lehet rám számítani.
- Nyugi, nyugi, kedveském, legalább adj egy esélyt, hogy megmagyarázza nekünk Hupikék úrfi, hogy miért és hogy tette - nyugtattam tovább kedvesen, aztán a Hupikékhez fordultam. - Kérlek szépen, kedves és aranyos Hupikék úrfi, én is kíváncsi lennék az okokra, amit éppen a kedves barátném tett fel önnek. És mondja el, hogy igaz az, amit a Porcelán Lány mesélt nekünk arról, hogy ön bántotta őt nagyon durván és érzéstelenül vett el tőle valamit, ami az övé? - Igyekeztem barátságos lenné felé is és maradni abban a távolságban, ahol vagyok most. Sőt, legalábbis igyekeztem óvatosan hátrálni a Porcelán Lánnyal.
Vajon a Hupikék érti az emberi nyelvet és beszéli is? Ha nem, itt gondban leszünk. o.o

- Most már irgum-burgum, Porcelán Lánykám! - szidtam le szigorúan, de játékosan a lánykát, mert nagyon durva módon akarta lerendezni az egészet még azután is, hogy próbáltam lebeszélni őt a szándékáról, és miután meghallgattuk, hogy a Hupikék a saját, ismeretlen nyelvén próbálta tudtunkra adni a helyzetet. Ha jól értelmeztem a mutogatást, mielőtt lemondóan sóhajtott, bizony szüksége van ezekre a tárgyakra.
- Van egy olyan sejtésem, hogy szerintem a kék gomba nem egy nagyon gonosz erőszakos lélek, de te úgy viselkedsz ám - mondtam a küldetésadónknak. - Ha nagyon vissza akarod kapni becses kis tárgyacskádat, kedveském, akkor ezt oldjuk meg erőszakmentesen, és megbeszéléssel. Hát látod, hogy a beszélgetéssel könnyen megoldódnak a helyzetek.
És valóban összejött valami ebből. Hupikék kézbe vette elcsent tárgyainkat, és valami másért cserébe hajlandó lett volna visszaadni. Ejj-ejj, a régi jó elő-ókori cserevásár. Ókorból voltam mindig a legeslegjobb a történelemben. :3
Nem volt nálam semmi olyan, amit odaadhatnék neki, bár most, hogy nézegetem a hajpántomat a kezecskéiben, úgy érzem, hogy nagyon nincs is már rá szükségem. Tulajdonképpen nem is olyan értékes számomra, különben is ilyeneket úgyis lehet máshol és bármikor beszerezni egész jó áron. ^^
- Na jól van, drága kis Hupikék, tudod mit? Neked adom. Végül is megvoltam eddig is nélküle, amióta elcsented. Majd veszek magamnak egy másikat. De amúgy igaza van Utahimécskének. Ha valamit meg szeretnél kapni, akkor ne csend el, hanem kérdezd meg, hogy neked adja-e vagy adj érte valami olyasmit, amit elfogadna érte cserébe. Hát látod, hogy a kis csecsebecsevágyad milyen agresszív bosszúszomjas leánykát zúdított rád a sors - Itt rámutattam a még mindig karban fogott Porcelánykára, aki a világért se hajlandó cserélni azért a tárgyért, amit elloptak tőle. - Ja igen, kedves Hupikék úr. Ha már itt tartunk, szeretnék még egy dolgot tisztázni. Elég ha rábólintasz vagy csóválod a fejed, abból elég sokat fogunk bőven érteni. Igaz az, hogy tényleg bántottad és megaláztad volna ezt a kis Porcelán Lánykát ezért a kis porcelán holmiért? Csak tudni szeretném tudni, mert ő azt mondja, hogy durván bántalmaztad és úgy loptad el a holmit.
Akár igaz, akár nem, Hupikékkel folytatott beszélgetés után az általam erősen lefogott Porcelánykához fordulok.
- Szégyellhetnéd magad, hogy ilyen csúnyán viselkedsz! Bosszúvággyal bizony sose kapod vissza a tárgyacskádat. Ha vissza akarod kapni a becses tárgyadat, add akkor oda neki a porcelánkardocskádat. Na mit szólnál hozzá, Hupikék úr. Örülnél a kardocskának?
Most ki fog derülni, hogy a rossz Porceláncsajszi számára mi a fontosabb. Ha a csecsebecséje, akkor kénytelen lesz odaadni neki a kardocskáját. Ha meg nem, akkor az azt jelenti, hogy igazán agresszív vérbosszúszomjas ez a kicsi, törékeny, buta leányka, akit nem szabad engednünk Hupikék közelébe, mert ezzel nem csak tönkretesz mindent, de még saját magának is kárt fog okozni. Kicsit szemét dolog volt tőlem, hogy dilemma elé állítsam így a lánykát, de valamit muszáj ám tenni, hogy végre pontot tegyünk az úgy végére. És ráadásul nem kellett olyan fölöslegesen harcolnunk egy mobbal/njk-val, aki még a póknál is jobban fél egy rossz mozdulat mellett.