[Küldetés] A Porcelán Lány

by **Egil** Vas. Dec. 22 2013, 12:44

A Porcelán Lány

Résztvevők:
- Tsubasa Norika
- Kusumi Ayani
- Angi
- Sinon

A kezdetek terén levő küldetés táblán a sok hirdetés közül észrevehettek egyet. Nem tudom, hogy miért erre akartok jelentkezni, de elsőnek is kíváncsian várom, hogy leírjátok ezt nekem.
A küldetés leírásában azt olvashatják, hogy egy piciny és törékeny Porcelán Lány kér segítséget tőletek. Egy fura szerzet, egy mozgó és kék gomba (?) elrabolt valamit, mi az övé. Bántotta, ártott neki és még lehetne ezt fokozni. Nos, a törékeny Lány bosszúra szomjas, ám porcelánból van, enyhén ügyetlen és szó szerint törékeny.
A küldetés feladata, célja egyszerű. Meg keresni a kék tolvajt és közben megóvni a Porcelán Lányt, hisz ő rendkívül sérülékeny.

Az első körben kérlek írjátok le, hogy e küldetést elfogadva miként értek el Torubana városába. Esetleg ott találkozhattok, ha akartok.

A határidő legyen első körben egy hét, aztán majd meglátjuk, hogy hogy halad.

Kellemes írást.

by **Tsubasa Norika** Vas. Dec. 22 2013, 17:16

/Juhúúú, Egil-küldi! \o/ /

Tyűha, jó sok küldetés állt rendelkezésre! Azt se tudom melyiket válasszam a sok közül... és ráadásul össze-vissza áll mindegyik! Miért nem tudja senki olyan szépen és rendezetten feltenni ezeket a hirdetéseket kategóriák szerint? Nekem meg fejlődnöm kellene ám, minél gyorsabban, mert... mert csak. Kéne egy-két apróság némi fejlesztéshez, meg ilyenek, tudjátok, hiszen el vagyok maradva mindennel, főleg a pénzmennyiséggel, ami lassan-lassan fogyatkozik.
Végül kitaláltam, hogy rábízom magam a vakszerencsére. Szó legszorosabb értelmében vak és a szerencse. Becsuktam, majd eltakartam egyik kezemmel a szememet, aztán köröztem a másik kezem mutatóujjával a hirdetések között, amíg rá nem böktem egyre. Ha netán valami eladási vacak vagy egyéb hirdetés, akkor újrakezdem ezt a kiválasztósdit.
Szerencsére egy rendes küldetés volt az, amire ráböktem. A hirdetést egy Porcelán Lány adta le, aki segítséget kér, hogy egy járkáló kék gombát (heeeeee?! már a Porcelán Lány is furcsa!) meg kell bosszulni, mert bántotta őt és ellopott tőle valamit. Nem is tudom, hogy a bosszú megéri-e azért, mert összetörik pillanatok alatt ez a csajszika, de azért majd megkérdezem tőle.
Amíg utamat veszem Torubana városa felé, bedobok egy-két finomságot, mert éhes vagyok. Az étkem két muffin és egy nagy hamburgeres szendvics. Nem hízom meg tőle nagy szerencsémre, és ráadásul nagyon fini is! :DAkár először érkezem a városba, akár nem, úgyis összefutok egy-két újabb alakkal, akik szintén a küldetésre jöttek. Nagyszerű, úgyis kelleni fog néhány új barát és szövetséges, másrészt meg egyedül úgysem mennék semmire egy olyan küldetésben, ahol egyszerre kell megvédeni egy porcelánból készült emberkét és meggyakolni egy járkáló kék gombát, ami jogosan lehetne a Super Mario világának ronda barna gombáinak rokona. De az is lehet, hogy tényleg az... vagy onnan szedték az ötletet a játékkészítők?
Akár jön, akár én megyek oda egy játékoshoz, akivel összefutok, kedvesen üdvözlöm őt.
- Szervusz! Te is a porceláncsajosra jöttél?

by **Angi** Hétf. Dec. 23 2013, 00:59

Küldetés:A Porcelán Lány

Halálosan unatkoztam így keresni akartam egy küldetést amibe nem halok bele!Odamentem a küldetés táblához és annyi küldetés volt ott mint a szőnyegen a macskám fehér szőre!Ami azért nem kevés a valós valóságban sem!!!Sok nézelődés után találtam is egyet!Röviden egy Porcelán Lány segítséget kér!Amint elolvastam a küldetést rögtön indulni akartam Torubana városába de előtte még szereznem kellett ételt!Az erdőben ugye tuti nem lesz bolt!Vettem egy kicsi kosarat.Szereztem sütit,vizet,almát,szendvicset.Szépen betettem a kosárba és már indultam is!Jól gondoltam!Mire az erdőhöz elértem addigra este lett!Megettem az almámat és elaludtam.Amikor felébredtem addigra reggel volt.Elindultam és mentem,mentem és mentem de úgy éreztem nem jutok sehová sem.Leültem mert elfáradtam és akkor ugye amilyen szerencsém szokott lenni nekem arra jött egy szarvas.Általában nem szeretek megölni állatokat még játékból sem de annyira elegem lett hogy csak annyi jutott eszembe hogy a szarvas leugorhatna egy hegyről!Sajnos ez ugye nem fog megtörténni így pontos célzással eldobtam az egyik késemet és egyenesen a fejébe találtam!Kivettem a késemet és indultam tovább.Találkoztam egy játékossal aki ugyancsak idegesnek tűnt!Sajnos az is volt...
-TE!!!
-Igen!?He?
-Te borzalmasan öltözött lány!Válaszolj nekem most azonnal hogy merre van a fészek!
-Sajnálom de én nem tudom miről beszélsz!
Ugye mint említettem ideges volt.Az a lány egy nemes+nyafka!Nem tudom hogy miért de adott egy pofont.Én becsületes ember vagyok így vissza adtam a pofont!Talán kicsit erős volt de utána fájó arccal de nem viselkedett úgy!Miután vissza adtam a pofont nem futottam hanem repültem mert nem volt több időm arra hogy ott vacakoljak!Néhány órával később végre elértem Torubana városát!Nem tudom minek örültem utoljára ennyire de az biztos hogy úgy örültem mint macska a bajszának!

by **Utahime** Hétf. Dec. 23 2013, 13:07

Bár elhatároztam, hogy nem ülök tovább, és elkezdek én is fejlődni, nem igazán tudtam, ezt hogy is kéne tennem. Céltalanul kirohantam a városból, és sétálgattam a mezőn, gondoltam először kipróbálom hogyan is működnek a menük. Miután észrevettem a tojást a virtuális raktáramban, kikelt a petem is. Így már egy kicsit bátrabban vadásztam a közeli kék vaddisznókra a frissen kikelt csirkémmel, majd rájöttem, hogy kéne valami úticélt is találni.
Mivel Falco – így neveztem el a csirkét – már elaludt a fejemen, jobbnak láttam visszamenni a városba. Mivel a város hatalmas volt, és kitalálni is alig tudtam, nem mentem messzire a bejárattól, csak egy kis térre kerültem. Mindenhol voltak ilyen-olyan hirdetések kiakasztva, de a téren volt egy nagy tábla, amin rengeteg lap volt, így odasétáltam, remélve, hogy találok valami érdekeset. A hirdetésektől ki sem látszott a tábla. Ebben a nagy, színes kavalkádban kéne keresnem egy küldetést? Kicsit értetlenül álltam a tábla előtt, igyekeztem elolvasni őket, de végül a legtöbbet csak átfutottam… elég ijesztően hangzottak, és még ha el is határoztam magam, hogy nem ülök tovább a Kezdetek Városában tétlenül, nem hittem, hogy képes lennék komolyan szörnyekkel harcolni…
Hosszas tétlen nézelődés közben az emberek jöttek/mentek körülöttem, bár a legtöbb mintha ugyanazokat a köröket járta volna, és egyáltalán nem törődtek a környezetükkel. Majd Falco is felébredt. Körbetekintett, majd koppintott egyet a fejemre.
- Au ezt miért kaptam?
Hirtelen megeresztett egy tűzcsóvát a tábla jobb széle felé.
- Hékás fel akarod gyújtani?! – Kiáltottam rá. Majd elgondolkoztam rajta, hogy vajon ez is elpusztíthatatlan-e… De amerre fujt, hirtelen felkeltette az érdeklődésemet egy hirdetés. Egy bosszúszomjas porcelánbaba és egy kék gomba? Erről hirtelen az Alice a csodaországban ugrott be, a mozgó, csúfolkodó virágokkal. Bár a porcelánbabákkal kapcsolatban újabban fenntartásaim vannak… A legtöbb mesében, amit ismerek, legalább olyan harcias lényeknek állítják be, mint amilyen törékeny… Igaz tudtam, hogy ez egy mesevilág, de eddig többé/kevésbé valóságosnak hatott – vagy időutazásnak a középkorba?
- Hm… Mit gondolsz, Falco? Fogadjam el? – Csipogás. – Áh, mindegy… - Most komolyan egy csirkével beszélgetek, ami fészket rakott a hajamban? – De ne égess meg mindenfélét, légy szíves.
Elfogadtam a felkérést, és volt hozzá egy térkép is. Rögtön el is indultam a magadott irányba. Elég soká értem el a várost – Falcó már megint csak aludt a fejemen, kis gombócba gömbölyödve – de amikor beléptem, megszólított valaki.
- Szervusz! Te is a porceláncsajosra jöttél?
Csodálkozva néztem rá, bár sejthető volt, hogy többen leszünk… mivel ez az első küldetésem, nagyon megörültem neki, mivel elég barátságosnak tűnt, és talán jobban is ismeri a terepet nálam.
Talán kicsit bambán bólintottam, mert még egy játékkossal sem álltam szóba a kezdés óta.
- Igen… én is. Örvendek, én Utahime vagyok, a főnixem pedig Falco. - Mutattam a fejem fölé.

by **Egil** Hétf. Dec. 23 2013, 13:21

Nem tudom ki pontozta le Angi posztját, de az... inkább nem folytatom.
Még egy ilyen itt és az elsők között fogom javasolni a hírnévrendszer eltörlését!

Angi, az oldalon van egy olyan szabály, hogy minimum 250 szót kell írni egy hozzászólásban. Vannak kivételek, de annál majd külön jelzem majd, hogy mikor lehet esetleg kevesebbet írni.
Nem hibáztál! Félreértés ne essék. Ez egy nevelő szándékú, gyakorló küldetés. Ezt írtam is. Megtanuljuk itt a dolgokat. Viszont akinek ez nem tetszik, az most szálljon ki ebből, vagy egyszerűen csak ne olvassa ezt.

Ayani jelezte hogy elfogyott a helye a küldetéseket illetően, így ha javítva lesz a poszt, úgy folytatódik a küldetés is.

by **Egil** Csüt. Dec. 26 2013, 11:24

Angi, a pofon miatt sárgul az indikátorod. Sajnos nem szabad erőszakoskodni Aincrad világában, vagyis ha így teszel, azt így jelzik ki itt, azonban ne aggódj, egy - két nap alatt visszaváltozik az indikátorod színe.

A városba vagytok mind, így a térképen egy új támpont jelenik meg, mely egy házhoz vezet titeket. Itt már találkozhatok mindhárman, sőt jó is lenne. Legalábbis örülnék, ha egyszerre nyitnátok be a Porcelán Lányhoz.
A házikója kicsi. Nem mondanám, hogy a ti méretettekre van tervezve, de ha lehajtjátok a fejeiteket, akkor még úgy ahogy be is fértek hozzá, hogy nyílik az ajtó a számotokra. A házikó, mint egy múzeum. Porcelán díszek minden hol. Porcelán teáskannából is tölt magának teát az asztal végén ülve. Beljebb invitál titeket, de nem áll fel. A porcelán arcán csillognak a könnycseppjei, ám hogy vendégei vannak, úgy próbálja tartani magát e téren, nem akar zokogással fogadni titeket.
Kedves és vékony hangja van.
- Sziasztok. Jöttetek segíteni nekem? Üljetek le, kérlek. - ajánlja, azonban félő, hogy egy szék sem bírná el a súlyotokat - Teát? - csak most áll fel és így láthatjátok, hogy a térdeitekig is alig ér nektek. Próbálja igazítani a ruháját, de porcelánból van, nem változik semmi sem.

A kép illusztráció a Porcelán Lányról

A feladatotok egyszerű. Kérdezzetek tőle.

Kellemes írást.

by **Angi** Csüt. Dec. 26 2013, 18:15

Küldetés:A Porcelán Lány

Ott voltam végre Torubana városában.Megnéztem a térképet.Egy új támpont jelent meg.Örültem de mivel elegem volt a sétából így inkább kicsit pihentem.A kosarat amit vettem kidobtam.Pár perc után felálltam és tovább mentem.Út közben láttam egy lányt aki mindenhová nézelődött.Hozzá szóltam.
-Szia!Ahogy látom nagyon keresel valamit!
-Igen!Nem találom az állatomat!
-Milyen állatot keresek?Talán cicát?
-Nem!
-Akkor?
-Egy kígyót!Nem láttad valahol?
-Egy kígyót sem láttam eddig errefelé! (Szerencsére)
-Értem.Biztos itt van a közelben!Szia!
-Szia!
Gyors sétával mentem tovább egy kicsit remélve hogy nem futok össze a kígyóval!Mivel lassabban sétáltam így sötétedett!Láttam egy szimpatikus fát amin fel is tudtam mászni!Egy nagyon ideges csapatot láttam elmenni de mivel nem érdekelt én inkább próbáltam aludni.Amennyire lehetett egy fán.Álmomban a szüleimet láttam.Szép álom volt!Forgolódtam és így sajna leestem a fáról.Mivel a játékon kívül már leestem párszor így nem fájt annyira!
-Miért így kell a reggelemnek kezdődni?
Felálltam és tovább mentem.Kicsit fáj a hátam.
-Remélem hamar odaérek!
Mondtam lelkesen de kicsit fájóháttal!Felrepültem a magasba hogy hátha látható a ház!Láttam egy hangya mérető házat!Persze még messze volt repüléssel is így inkább gyalogoltam hogy kiismerjem ezt a helyet valamennyire!
-Vajon a Porcelán Lány hogy nézhet ki?Biztos gyönyörű lehet!
Gyorsabban kezdtem menni.Reméltem hamar odaérek a házhoz.Amikor megláttam a házikót akkor ugyan szép volt de így érthető hogy miért hittem azt hogy messzebb van a házikó!Nem csak én voltam ott egyedül.Egyből lehetett tudni hogy ők is a küldetésre jöttek!Mivel kezdő vagyok remélem nem hátráltatom őket majd!Közelebb mentem a házhoz.Tényleg nagyon kicsi volt.Ott voltunk az ajtónál!
-Elnézést a zavarásért.
Mondtam halkan közben nyitottam lassan az ajtót.Kicsit le kellett hajolnunk mert ugye a ház nagyon kicsi volt.Amikor láttam hogy néz ki belülről a ház akkor azt gondoltam hogy hasonlít egy gyönyörű de egyben kicsi porcelán múzeumhoz!De szerintem nem csak én voltam így ezzel!Egy asztal végén ül a Porcelán Lány aki a teáskannából is tölt magának.Beljebb hív minket de ő nem áll fel!A porcelán arcán csillagnak a könnycseppjei de próbálja vissza tartani mert nem akar zokogással fogadni minket.
-Sziasztok.Jöttetek segíteni nekem?Üljetek le,kérlek.
Mondja a Porcelán Lány.Azonban félünk hogy ha leülünk a székre nem bírja el a súlyunkat.
-Köszönöm de inkább állni szeretnék!Nagyon megszoktam már hogy nem ülök e!De azért köszönöm!
-Teát?-kérdi a Porcelán Lány.
Ahogy feláll látni lehet hogy a térdünkig is alig ér.Próbálja igazítani a szép porcelán ruháját de nem jön össze mivel porcelánból van.Szegényke nagyon törékenynek látszik.Csodálatosak ezek a porcelánok!Gondoltam.

by **Utahime** Csüt. Dec. 26 2013, 19:12

- Remélem sikeres lesz a küldetésünk… - Motyogtam miután bemutatkoztunk, és tényleg reméltem, ha nagy segítségére nem is leszek, legalább igyekszem nem hátráltatni…
Hirtelen a látóterembe úszott a küldetés frissítésére figyelmeztető jelzés. Miután kicsit hezitálva rákattintottam, láttam, hogy már nem az egész várost jelzi ki, hanem egy bizonyos házat. Talán mert elértem a várost, vagy mert mindenki aki a küldetésre jött, elérte a várost… Tulajdonképpen mindegy is…
- A… Akkor menjünk együtt a házhoz? – Kérdeztem bizonytalanul, és tettem egy két tétova lépést, míg kérdően néztem rá. Persze sejthető volt, hogy ugyanaz az uticélunk, így el is indultunk a ház felé.
Eddig csak egyedül jöttem a faluig, de most, hogy együtt mentünk a házhoz, igen izgatott lettem –Tényleg elkezdtem az első küldetésem! – A házhoz menet mikor már közel kerültünk, láttunk egy repülő angyalkát. Ez egy NPC? a küldetés része lenne? … Jobban megnézve játékos indikátora van… Ráadásul sárga?!
- Ah… - Nyögtem egyet ijedtemben. Ez azt jelenti, hogy verekedett egy játékossal… bár lehet, hogy megtámadta egy piros játékos és önvédelemből változott meg az indikátora? Igyekeztem megszilárdítani az elhatározásom, miszerint igenis fejlődni fogok, és nem a Kezdetek Városában rohadok el… de először szembesülve a ténnyel, hogy nem csak a moboktól, hanem a játékosoktól is tartanom kell, egyre bizonytalanabbá tett. A mellettem sétáló lányra sandítottam, de rögtön vissza is kaptam a tekintetem az útra. Annál a kis háznál szállt le az angyal is. Nyugtalanságomat észlelve, Falco is felébredt, és feszülten tekintgetett körbe. Viszont nem próbálta felhívni a figyelmem semmire, mint ahogy azt megszoktam tőle az elmúlt napokban, és a városon belül is voltunk, így némileg megnyugodtam. Itt ha leszúrnak sem csökkenhet az életem. Ráadásul most egy közös küldetésen vagyunk, tehát neki is ugyanannyira érdeke, hogy sikerrel járjunk…
- Te is ide jöttél? – Kérdeztem az angyalt a kis házikó ajtajához sétálva, ahol landolt. Próbáltam barátságos lenni, de biztos észrevette, hogy az indikátorát nézegetem… most már inkább csodálkozva, mint félve. Már Falco is békésen figyelte az eseményeket a fejemen.
Közelről egyaltalán nem tűnt ijesztőnek, sőt… tényleg olyan volt, mint egy angyal. Akárcsak a mellettem álló lány, ő sem ázsiai: kék szeme van… talán amerikai vagy közép/észak európaiak? Kicsit kezdtem feszélyezve érezni magam a két csinos lány mellett, amilyen fiús alkatom van… ráadásul kaukázusiak és így is én vagyok a magasabb? De már nem éreztem így magam, amióta bekerültem a játékba, tehát ha ilyeneken gondolkozom az is csak azt jelenti, hogy kezdek hozzászokni az ittléthez…
- Esetleg… menjünk be… - Mondtam, és benyitottam a kis ajtón, egy koppintás után. Mivel elég alacsony volt, enyhén le kellett hajolnunk, hogy bemenjünk.

A ház belseje sem volt nagy, és mindent mintha kisgyerekekre méreteztek volna… de az SAO korhatáros játék, vagyis Nerve Gerar használatához, ha jól tudom 12-évet be kellett ölteni. Nem lehet olyan játékos, akihez illenének a szoba méretei… Hogy a képzavar teljes legyen, pont úgy éreztem magam, mint amikor a dédmamát megyünk meglátogatni. Tele volt díszes, porcelándíszekkel, szobrok, vázák minden vízszintes felületen, falitányérok... és a Porcelán baba, az NPC aki a felkért minket. Pont úgy nézett ki, mint ahogy elképzeltem. Szép, mázolt porcelán, törékeny, és a térdemig is alig ért fel. Hirtelen eszembe ötlött, hogy ha tényleg olyan, mint a mesében, akkor kéne egy kis pillanat ragasztót is szereznünk valahonnan. Ugyanis akkor biztosan a harc közepébe rohan, ha lesz ilyen, de ha el is törik, legalább kirakósozhatunk…
- Sziasztok. Jöttetek segíteni nekem? Üljetek le, kérlek. - Mondta, ahogy bementünk és igyekezett rejtegetni a könnyes arcát.
- Igen… - Mondtam, és a gyanakodva tekintettem az apró székekre, ami elé intett. – Köszönöm, inkább állnék.
Még teával is kínált – Ekkor jöttem rá, hogy ma még nem is ettem. – így el is fogadtam, végül is egy küldetés barátságos indikátorú NPC-je ajánlotta fel, így ebben meg mertem bízni…
- Szóval… pontosan miben kéne segítenünk? Mit lopott el tőled az a gomba? – Kérdeztem, amíg mégiscsak leültem… pontosabban térdeltem a földre, hiszen a belmagasság sem volt nagy, és féltem, hogy eltörök valamit… bár biztos újrateremnek itt a dolgok.

by **Tsubasa Norika** Csüt. Dec. 26 2013, 19:26

//Angi, IC-ben (játékban) a karid nem ismeri az enyémet, és elméletileg a neveink sem látszódnak (rákérdeztem, mert emiatt egy pöpetkét kétségbe voltam esve), úgyhogy baráti szándékból javasolnám, hogy ezt az apróságot javítsd át úgy, hogy nem ismersz minket. Ha bármi kérdésed van, nyugodtan kérdezz, chaten mindig fent vagyunk :3 //

Akivel összefutottam, egy lány volt egy főnix társaságában. Nagyon kedvesen beszélt, és én már tudtam is, hogy ezzel a fiúval jól össze tudnék barátkozni.
- Igen… én is. Örvendek, én Utahime vagyok, a főnixem pedig Falco.
- Nagyon örvendek, Utahime és Falco. Én pedig Tsubasa Norika vagyok, de szólíthatsz csak Norinak - viszonyoztam a bemutatkozást, közben mosolyogva egy tincsemet hátrasimítottam. - Remélem, hogy egy jó, összeszokott csapatot tudunk majd felállítani a küldetés alatt.
Ekkor a térkép bejelzett. Rajta célállomásként egy helyet jelzett be, hogy oda kell mennünk. Kérdésére mosolyogva bólintottam, aztán elindultunk együtt.
Megérkezvén érdekes látvány fogadott: egy hobbit ház talán? Nem, hiszen a hobbitok dombokba építik otthonaikat... talán ez lenne a porcelánbaba porcelánháza? Húha, jó lesz itt vigyázni, ha a Porce-Lány beinvitál minket otthonába! Talán le kell majd hajolnunk rendesen, de ha valóban minden porcelánból lesz itt, akkor vigyázni kell, nehogy lecsapjunk valamit, vagy nekidőljünk a falnak.
- Azt hiszem, a Porcelán Babánkat nem csoda, hogy egy járkáló gomba ilyen csúnyán el tudta intézni és kirabolni - jegyeztem meg Utahimének.
Láttam, ahogy hirtelen a semmiből egy kétballábasnak tűnő kisvakarcs is felbukkant a semmiből. Ha jól láttam, egyszerre futott és repült is. Ha már idejött, akkor először csak felmérem, aztán csak sóhajtok egyet, és visszafordulok a házhoz. Szeretek új arcokat megismerni és barátkozni, de azért nem gondoltam azt komolyan, hogy mindenkivel. És idefele jöhet hangosan beszél magában? Nah, ez érdekes... egy biztos: ha már első látásra nem voltam iránta olyan lelkes, mint a helyes állatidomárlány iránt, akkor biztos, hogy nem fogom még későbbre sem megkedvelni. De azért remélem, hogy ellenségek nem leszünk, és talán nem lesz olyan kétballábas a kölyök. Ráadásul sárga indikátoros. Gyanakvóan végigmértem biztos, ami biztos alapján.
- Tartsuk szemmel a kis tízévest, nem tetszik az indikátora - súgtam javaslatot Utahimének. Nem tetszett, hogy elmúló gyanakvással, sőt, csodálkozva bámulta ezt a kis csitrit, aki még bajt hozhat a fejünkre annak ellenére, hogy hány éves. A sárgától a piros indikátorig nem szabad megbízni senkiben sem.
Utahime bekopogott a PorceLánykához, és ha kapunk invitálást, akkor lépek be a házba olyan mélyre hajtva fejemet, hogy ne üssem be a fejem a plafonba. A ház szerencsére nem tűnt pocelánnak, viszont akármerre néztem, mindenütt porcelán-holmik. Porcelán itt, porcelán ott, minden tele van tömve ezekkel. Mivel a szó legszorosabb értelmében elég kicsi a ház, muszáj volt óvatosan mennem az asztalhoz, hogy ne verjek le valami porcelán-vackot.
A Porcelán Leányzó könnyes szemekkel (könnyei is folyékony porcelánok?) fogadott minket, miközben teát töltött magának porcelán-teáskannából. Kedves, egérhangon üdvözölt minket, és hellyel kínált minket. Arra hivatkozva, hogy a mi kultúránkban úgy a szokás, csak egy párnát kértem, hogy arra térdeljek le az asztal mellé, mert a székek túl kicsik voltak, és biztos, hogy összetörne egy alattam.
- Köszönöm szépen a kedvességet, kedves Porcelán Lány - fogadtam udvariassággal a baba teáját, majd mikor megkaptam a porcelánból készített (na ki hitte volna) csészéjét. Egy rövid kortyot ittam belőle, aztán beszélgetést kezdeményeztem.
- Kedves Porcelán Lány. Kérlek, mesélj nekünk a részletekről. Konkrétabban mi történt, és miért tette mindazt a gomba, amit tett egy ilyen kedves lánnyal, mint te?

/SZERK: Bocsi, Sinon, most vettem észre, hogy a karid lány XD /

by **Egil** Csüt. Jan. 02 2014, 20:30

Szép posztok! Egy - két hiba, de átolvasással korrigálhatók.

- Hogy mit tett? Hogy mit tett? - sipákol hirtelen, a hangja meg - meg akadozik és vág a földhöz egy piciny porcelán poharat is - Ne is kérdezzétek. Hjaj. - az arca vörösödne a dühtől, ha tudna. Egy pár pillanat múlva azonban már megnyugodni is látszódik. Hosszan és mélyen veszi a levegőt, magát nyugtatja.
- Ha nem kérdezitek, akkor ugye nem tudok rá válaszolni. Bocsánat. - csóválja szomorkásan a fejét és huppan le sóhajtva a székére, miután átadja a teákat. Kicsiny pohárkákat adott, így csupán csak egy - két korty számotokra a benne levő tea - A nyavalyás kék állat ellopta a nyakláncom! - e durva szavak felettébb meglepőek a Porcelán Lány szájából, de dühössé vált már csak a gondolattól is, így nem válogatja meg a szavait - Ha készen álltok, úgy megkeressük és karóra tűzzük a fejét! - megrepedt az ökle, ahogy az asztalra csap.
Tudja, hogy merre kell menni. Határozott, így a posztotok végén álljatok a háza előtt indulásra készen.
Kevés történés van ebben a körben, ismerkedjetek, ha tudtok.

Ha kérdés van, úgy privát üzenet formájában, egyébként kellemes írást.

by **Utahime** Pént. Jan. 03 2014, 20:57

A kérdéseink hallatán a földhöz vágott egy poharat, és elkezdett sipákolni. „Most komolyan” Hőköltem hátra kerek szemekkel. Őszintén szólva számítottam hasonlóra, hiszen a porcelánok bizony harcias teremtmények, de még így is meglepett.
- Nyugodj meg, kérlek. Segíteni fogunk. – Próbáltam csitítani a lánykát. Végül, hogy ezért, vagy csak legyőzte a hisztijét, de lenyugodott, és kiosztotta a teáinkat.
Egy apró csészében kaptam két korty teát. Kicsit szomorúan nyalogattam, hiszen ma még nem is ettem semmit. Kicsit furcsa, hogy megéhezek, hiszen a testem valószínűleg infúzióra van kötve… A kortyolgatás közben azon gondolkodtam, amit a bejáratnál mondott Nori, és az angyalka felé lestem. Akárhogy is nézem, csak egy helyes kislánynak tűnik, de én sosem voltam jó az emberek kiismerésében. Az indikátora pedig nem piros, csak sárga… Azért abban bíztam, hogy a közös küldetés miatt nem tekint ránk ellenségként. Ezt Norinak is megsúgtam, aki mellém térdepelt egy párnán – nem mintha sok hely lett volna a szobában – és épp elfogadta a teáját.
- Amíg közös küldetésen vagyunk, nem hiszem, hogy bántani akarna. Végül is, neki is meg kell csinálnia ezt a küldetést… - Mondtam, de az arcába nézve, rájöttem, hogy talán más aggasztja, és gyorsan a porcelánlányra fordítottam a tekintetem. Elszántan néztem a kicsi babát, aki már az angyalnak töltötte a teát… „Nem ronthatom el ezt a küldetést”
Talán azért aggódott, hogy nehezen dolgozunk majd együtt? Kicsit megijedtem, hiszen én is kezdő vagyok, és alig van valami ismeretem erről a játékról… még egy szintet sem léptem, és ez az első küldetésem… Ezt figyelembe véve, és az angyalt elnézve, – akinek a szintjét ugyan nem tudhatjuk, de nem lehet sokkal nagyobb, hiszen ez egy kis-szintű küldetés – talán egyikünkkel sincs kisegítve…
A porcelánka kiosztotta a teáinkat, és elárulta, hogy pontosan mi is az ellopott tárgy, amit keresnünk kéne.
- N- Ne aggódj, megtaláljuk a nyakláncodat… - Bíztattam, majd Norira néztem.
Ezután a törékeny kis leányka kedvesen közölte:
- Ha készen álltok, úgy megkeressük és karóra tűzzük a fejét!

A fejemben felbukkant egy furcsa kép:

- Öhm… nos, azt hiszem, készen... állunk... – Mondtam, és hogy nyomatékosítsam a szándékot, ami a hangomon nem volt fellelhető, fel is álltam, és az ajtóhoz léptem. Lehajtott fejjel, mélyen eltöprengve: "Vajon egy kék gomba ehető?! Bár az biztos, hogy mérges gombáról van szó… kedves gombák nem lopkodnak ékszereket kislányoktól..."
- Haa. – Sóhajtottam egy nagyot. Talán valami rossz státusz effekt miatt vannak ilyen gondolataim, amiért nem ettem ma még?

- Egyébként téged hogy is hívnak? – Néztem az angyalkára, az ajtó előtt állva.

/MJ: karakterem valóban inkább széparcú fiúnak néz ki, úgyhogy a karaktered is meglepődhet ^^/

by **Angi** Szomb. Jan. 04 2014, 02:43

Küldetés:A Porcelán Lány

-Hogy mit tett?Hogy mit tett? -sipákol hirtelen-a hangja meg akadozik és vág a földhöz egy piciny porcelán poharat is dühében.Persze én úgy gondoltam hogy had tomboljon ha akar.Azért a házat ne rombolja le de attól még tombolja ki magát ha annyira dühös.Csak rosszabb szegénynek ha vissza tarja a dühét.
-Ne is kérdezzétek.Hjaj. - az arca vörösödne a dühtől, ha tudna. Egy pár pillanat múlva azonban már el is kezdett megnyugodni. Hosszan és mélyen veszi a levegőt, magát nyugtatja.
- Ha nem kérdezitek, akkor ugye nem tudok rá válaszolni. Bocsánat. - csóválja szomorkásan a fejét és huppan le sóhajtva a székére, miután átadja a teákat. Kicsiny pohárkákat adott, így csupán csak egy - két korty van nekünk a csészében. -kár hogy csak két korty volt benne.Pedig finom volt.
- A nyavalyás kék állat ellopta a nyakláncom! -durva szavak nagyon meglepőek a Porcelán Lány szájából, de dühössé vált már csak a gondolattól is, így nem gondolja át a szavait mielőtt kimondja.
-Ha készen álltok, úgy megkeressük és karóra tűzzük a fejét! - megrepedt az ökle, ahogy az asztalra csap.Reméltem hogy amikor végre vége lesz a küldetésnek akkor még egyben lesz a Porcelán Lány.Meg hogy nem kelle majd ragasztót szereznünk.Ettől mindhárman elképedtünk.
-Természetesen készen állunk! -mondtam nem olyan hangosan.Persze miután ennyire dühös volt akkor is azt mondtam volna ha nem lenne igaz.De amilyen ijesztő volt akkor.Olyat én még életemben nem láttam.
-Nem gondoljátok ha így folytatja szegény akkor semmi nem marad belőle a küldetés végére? -.Szegény Porcelán Lánynak nem csak a lelke volt össze törve de még az ökle is.Biztosan megkapja ami jár annak a ronda gombának.
Letettük a nagyon kicsi csészéket a kicsi asztalra és végre eljött amire azóta vártunk hogy beléptünk abba a házikóba.Végre kimentünk a házból.Indulásra készen állnunk.Tudja, hogy merre kell menünk.

by **Tsubasa Norika** Szomb. Jan. 04 2014, 13:26

//Angi, hogy mindenki egyetértett veled és mindannyian letettük a csészéket, ez is másik játékos irányítása, ami ugye szabályellenes. Mindenki csak a saját kariját vagy petjét vagy njk-ját irányíthatja :3//

Kicsit meglepett ez az agresszív hozzáállás, és úgy tűnik, a többiek is egyetértettek abban, hogy bosszút kell állni. Talán ennyire fontos ennek a porcelánykának a büszkesége és a nyaklánca? Én mindig is a diplomácia és a bosszúellenes szózatok híve vagyok, de szerintem úgyis lehurrognának, ha elkezdenék itt valami előadást tartani. Ámbár ez úgyis csak egy játék, semmi sem az igazi belőle. Nem örülnék neki, ha egy ilyen nekem már kis szintű küldetés miatt szétszakadna az úgyis vadiúj, szinte egymással ismeretlen csapat... meg másrészt a sárga indikátoros játékosokkal is vigyázni kell ám, hiába olyan "angyaliak" külsőre. A sárga és a narancssárga indikátorosok, ha nem is öltek, attól még szeretnek pofozkodni és verekedni.
- Mindenki nyugodjon meg, no! A feszültség nem tesz jót senkinek sem. Csak szépen és lassan tessék elmesélni a részleteket, Porcelán Kisasszony.
Ezután a baba valóban úgy tett, ahogy én szoktam tenni, mielőtt felhúznám magam mindenen. Mély levegő, aztán kiszív. Példamutatásból én is így tettem, csak ugye a meglepettség majdnem engem is felizgatott.
Nem is értem, hogy a gombát, aki ellopta a megbízónk nyakláncát, miért hívja állatnak. Igaz, hogy benne állati és növényi is a gombában, de a gomba a biológiai csoportban különálló csoport, és a szóban forgó kék barátunk a sima gombák közé tartozik... hát igen, nem vagyok egy zseni a biológiából, viszont pont nemrég érettségiztem belőle, csak hát eszembe jutott a nosztalgia.
A csevejek után határozottan felszólaltam.
- Az agresszió és az erőszak egyáltalán nem old meg semmit, kedveskéim! Csak feszültséget és komoly hibákat okoz, ami előnyére vallhat a gombának, aki valljuk be, azért a karóra tűzés túlzás lenne, hiszen ha verekedett és lopott is, nem ölt meg senkit sem. De ettől függetlenül még igazságot szabad szolgáltatnunk, persze csak módjában. Emberek és porvelánok vagyunk, nem bosszúszomjas és önbíráskodó állatok. Mindent megteszek, hogy a helyzet megoldódjon. Ígérem, nemcsak a Porcelán Lányra, hanem mindenkire igyekszem itt vigyázni, úgy éljek, drágák! - Lelkes szólamom szerintem úgyis hallgatóságra találna, így ha Porcelán Lánynak nem tetszene ebből valami, akkor sem csüggedek le. Én leszek a csapat úgymond anyja, aki majd vigyáz a társaságra. Pillanatok alatt már a ház előtt találtam ismét magam a társasággal már indulásra készen. Amint mindenki kész van, így szólok határozottan.
- Let's go, everybody!

by **Egil** Vas. Jan. 12 2014, 19:18

Tsu, köszi, hogy szóltál Anginak, de ezt legközelebb hagyd meg nekem. Ha valami rossz valamelyikőtöknél, úgy majd szólni fogok én.

Ha lenne nyomkövetés jártassága valamelyikőtöknek is, úgy most láthatnátok kicsiny és kék lábnyomokat, de e jártasság híján csak a Porcelán Lányba bízhatok, ki erszényéből - mint a mesékbe, úgy - emel ki egy kardot, mi szó szerint nagyobb, mint ő maga. Nem is bírja emelni a porcelán fegyvert, így csak vonszolja maga után a földön. Az amúgy is kicsiket lépkedő lány, így még lassabb, persze csak ha nem segítettek neki. A fegyverétől nem igazán vállna meg, de ha valamelyikőtök vállára, vagy nyakába ülhet, úgy lényegesen gyorsabban haladhatok és talán ő is nyugodtabb lenne. Ő látja a lábnyomokat, miket ti nem és ezt meg is jegyzi nektek. Talán érződhet némi gúny a szavaiban, de a kedves és vékony hangja miatt hamar feledve is lehet mindez. Az utatok a házától egész egy kisebb erdő széléig tart. Maximum fél óra lehet a séta.
Ha akartok kérdezni tőle, úgy hajrá. Az izgalom majd csak ezután jön.

by **Tsubasa Norika** Vas. Jan. 12 2014, 22:07

//Sorry, Egil, legközelebb rád hagyom, csak hát ez a buta segíteni akarás egy friss újoncnak... Razz

//

Azt hiszem hallgatott rám a kis társaság, ami a megnyugtatást illeti, aztán én már el is indultam a kis porcelánbabánkkal, hogy segítsünk neki az igazságszolgáltatásban. Mikor láttam, hogy a picike erszényéből (talán ez is porcelán lenne?) a hatalmas porcelán kardját, ami vagy akár(!!!) kétszer is nagyobb lehetne, mint ő maga, csak úgy vonszolja maga után az icipici lépteivel annak ellenére, hogy talán mennyire szedi a kis porcelán lábacskáit. Majdnem mondtam neki valamit erre, de inkább jobbnak láttam befogni most a számat. Túl elszántnak tűnt ahhoz, hogy akár egy karddal kapcsolatos óvatos kérdést feltegyek neki. Így hát felajánlottam neki, hogy üljön a vállamra vagy a nyakamra, ami meg is történt. Egyrészt gyorsabban haladunk, másrészt meg nem kell húznia maga után a kardot, mert az akár még el is törhet a kezében. Bekapcsoltam a keresési jártasságomat, hátha találok valamit, de végül a PorceLányka találta meg azt, amit kerestem. Megtalálta a gomba kék lábnyomocskáit, és mivel mi nem vettük észre, ezt meg is jegyezte. Akármennyir is vékonyka, meg cuki a hangja, azért nem tetszett nekem ez a fajta viselkedés! Hát ez a hála, hogy jószívűségemből segítek egy ártalmatlan kis lényecskének, aki akár a legkisebb mozdulatra is összetörne?! Fene a jószívűségemet.
A nyomok félórás úttal az erdő széléig vezettek. Az A-ból B-re tartó út között megkérdeztem a kis küldetésadónktól, amit kérdezni akartam tőle egy kis ideje.
- Mondd csak, kedves Porelán Lányka, és ez a gonosz kék gomba miért csinálta azt, amit csinált? Volt rá valaki oka vagy csak gonoszkodásból tette ezt veled? Tudsz róla valami hasznos információt adni azon kívül, hogy gonosz, tolvaj és szadi... és, köhöm, másokat bántani szerető?

by **Utahime** Kedd Jan. 14 2014, 15:38

Nem egészen értettem Norikát, pontosabban ha kint lennék teljesen egyet értenék vele, sosem voltam az erőszak híve… de ez egy egész más világ. Ez is volt az oka, hogy egészen mostanáig, csak a Kezdetek Városában, egy vendéglő szobájában reszkettem… Korábban játszottam más MMO-kkal, és azokban sosem ritkán érdekelt, hogy az ellenfél csak egy tolvaj… igazából végig sem olvastam a küldetést, ha gyorsan akartam fejlődni, csak néztem a küldetés kiírását, hogy mit a következő teendő, és mit kell épp megölni. Ezek végül is csak adatok… egy másik csapatnak még vissza is terem később… Talán, tekintve hogy ez egy összetettebb RPG, a válaszunktól függően a küldetés is változik?
Bár pár nappal ezelőtt nem gondoltam, hogy a játékosok egymásra is támadhatnak „általános jelleggel”, de most itt áll mellettem az élő példa, sárga indikátorral, hogy ez mégis gyakori eset lehet… hiszen, már az első küldetésem alatt találkozok színes indikátorral is. Lehetséges, hogy az ilyen agresszív NPC-k miatt, meg mert tényleg elég valóságosnak tűnik ez a világ, a kinti aranyos gyerekek is „játsszák a szerepüket” ebben a gyilkos világban, amíg már nem tesznek különbséget játékos és NPC között?
Amikor megkérdeztem a nevét, nem is akart válaszolni az angyalka… így belegondolva, hallottam már, hogy ha valakinek ismerik a felhasználónevét, azt bármikor le lehet nyomozni. Így kicsit ijedten hallottam a kitérő válaszát, és örülve, hogy nem a bemutatkozással, hanem a kérdéssel kezdtem, válaszolni próbáltam neki, bár valószínűleg csak költői kérdésnek szánta...
- Nos… Az a feladatunk, hogy túlélje… - kezdtem, de ekkor a porcelán lányka előhúzott a kis erszényéből egy porcelán kardot – nagyobbat, mint ő maga. Ez is afféle feneketlen tároló lehetett, mint amilyen Mary Poppinsnak is volt. Ami igazán meglepett, hogy minek neki egy kard, amit el sem bír? Hiszen nyilvánvalóan nem bírta el a vékony porcelán karjaival, és maga után kellett vonszolnia… ami még le is lassította az amúgy sem fürge leányt. „Így leget, hogy igaza lesz, az angyalnak” sóhajtottam magamban.
Norika felajánlotta neki, hogy a nyakában viszi.
- Csak óvatosan - zárkóztam fel Nori mellé, és aggódva figyeltem a karja mellett veszélyesen lengedező kardot. Ha a városban nem is viszi le az életét egy vágás, mégiscsak most indulunk ki… a porcelán kard pedig elég élesnek tűnt. Ekkor rájöttem, hogy az én fejemen lévő lángoló csirke sem bánt, csak úgy, tehát a porcelán sem fogja megvágni Norikát. A csöpp kis teremtés úgy tűnt élvezi, és megjegyezte, hogy csak ő látja a gomba nyomait, így Nori válláról irányított minket, amíg meg nem érkeztünk egy erdő szélére. Úgy fél órát sétálhattunk, addig csendben meneteltem a "csapatkapitányok"
mellett.

by **Egil** Vas. Jan. 26 2014, 17:01

Bocsánat. Igyekszem újra gyorsabb lenni. Angi talán túl sok időt is kapott, így ketten folytatjátok a küldetést.

- Nem szadi. - vonja fel a porcelán szemöldökét - De gonosznak a leggonoszabb. Ch. Úgy néz ki, mint egy gomba és kék. Na meg igencsak fürge a nyavalyás, pedig a gombák nem lassúak. Tőlem nem nagyobb, de... áh. Előre! - legyint az erdő mélye felé, hogy elértétek annak a szélét.
Az erdő, mint egy erdő. Nem különbözik semmi hasonlótól, nem kevesebb és nem is több egy másik átlagos erdőktől, így a leírását sem erőltetném, azonban valami mégis van a levegőbe. Az észlelés jártassága nélkül sajnos nem láthatjátok, de mintha valahonnan figyelnének titeket. Majd váratlan csupán csak azt vehetitek észre, hogy valami eltűnt rólatok. Valamit nem találtok, mit épp most keresnétek magatokon. Apró dolgokra gondolok, nem kell látványos eltűnésnek lennie. Gyűrű, nyakék, valami a zsebetekből, mit egy fürge és kicsiny tolvaj könnyedén el tud tulajdonítani.

by **Utahime** Vas. Jan. 26 2014, 18:53

Menet közben csendben hallgattam a porcelán leány és Nori beszélgetését. Azt mondja, egy fürge gomba, pedig nem lassúak... Hát, találkoztam több növény-szörnnyel is, tehát a sétáló növényzet biztosan általános jelenség ebben a világban. De hogy tőle nem nagyobb? Márpedig a leány is igen apró termetű, alig a térdünkig ér... ha nem Nori nyakában ülne, talán el is tűnne a növények közt. Az a gomba pedig ilyen kicsi, ha nem kisebb, mint a leányka. Nos, legalább nem gyakori a természetben a kék szín, ilyen feltűnő színnel talán lesz esélyünk megtalálni.
Már beértünk az erdőbe, de még mindig semmi különöset nem láttunk. A kicsi leány egyre csak vezetett minket előre, az erdő sűrűjébe, és Falco nyugtalanul mocorgott a fejemen. Talán figyelnek minket? Valami erdei állat nézett ki vacsorának? Kíváncsian körbe kémleltem, de semmit nem láttam, ami veszélyre figyelmeztetne. Végül Falco elkezdett hangosan csipogni, biztosan figyelmeztetni akar valamire... vagy talán csak ő is éhes.
A nyakláncomhoz nyúltam, kicsi korom óta mindig volt rajtam egy "szerencse talizmán", amit piszkálhattam. Tudom, rossz szokás. Rin gyakran mondta is, hogy ne játsszak folyton vele, de amikor együtt elkezdtük a játékot mégis ő volt az, aki meglepett egy ahhoz hasonló medállal, amit kint is viseltem. Mivel Rin már az első napon meghalt, ez a nyaklánc már nem csak a kinti medálom utánzata, hanem az utolsó ajándék, amit tőle kaptam...
- Ah! - álltam meg hirtelen - A nyakláncom... - és ijedten forogtam körbe, de gyorsan lenyugodtam, és inkább meglepett voltam... ha valaki lelopja a láncomat, és még élek, akkor az nem is akar megölni, tehát ennél nagyobb baj nem érhet. Legalábbis, ha mi meg nem támadjuk...
(Ha megkérdezitek, értékes volt-e: - Nem adott semmilyen statot, csak... egy barátomtól kaptam...- és az arcomon látszik, hogy ő már nem él.)
Miután rájöttünk, hogy mindenkinek eltűnt valamije, még mindig meglepetten és kicsit ámuldozva, álltam, és próbáltam figyelni a környéket.
- Tényleg fürge, észre sem vettük... De nem nevezném kifejezetten gonosznak. - Mondtam, elsősorban a porcelánnak - Olyan mint egy szarka, minden csillogó dolgot összegyűjt. Viszont senkit sem bántott...
Persze, a láncom nem adott semmit, de ha egy ritka tárgyat vesz el, avval az illetőnek romlanak a statjai is. Akárhogy is nézem, ez a gomba elég kellemetlen ellenfél. Bár akinek ritka tárgyai vannak, attól már nem lopkodnak ilyen kis vakarcsok...
- Szerinted mit tegyünk? - Kérdeztem Norit halkan, hogy ha körülöttünk van a gomba, ne hallja - Ha még itt van valahol, talán elő kéne csalni valahogy, de ha nincs... a nyomok követésével csak ugyanígy járnánk... - Adtam hangot tanácstalanságomnak.
- Esetleg először megpróbálhatnánk beszélni vele - Néztem a vállán ülő kisleányra. Talán részben azért, mert megijedtem a gyorsaságától, de - Lehet, hogy magától is visszaadja, ha rávezetjük, hogy ez nem helyes...

/Mj.: A vastagbetűset hangosan mondtam elvileg...tehát kimondtam, hogy a nyakláncom.
Bocsi, legközelebb majd igyekszem egyértelműbben írni/

by **Tsubasa Norika** Kedd Jan. 28 2014, 15:32

Fürge a nyavalyás, pedig nem lassúak a gombák... ez meg miféle megfogalmazás volt? Nem lassú és a fürge között nincs különbség, csak az értelem külseje változott a mondatokban. Biztos a bosszúvágy annyira elsötétítette az agyát, hogy néhe elég nagy butaságokat beszél a Porcelányka. Sinon javaslatára, hogy óvatosan, igyekeztem több figyelmet fordítani a babánk épségére, mielőtt összetörik, ráadásul nem lenne éppenséggel jó dolog (még fájdalommentes világban is), hogy egy porcelánbaba és egy porcelánkard (ami valljuk be őszintén nem puszta acélból, hanem vasból van, és nem tudna úgy sebezni, mint egy kard) rajtam törik szét. @.@
- Ühhüm, értem - Csak ennyit mondtam Porcelán Lánynak. - Megtaláljuk, aztán majd meglátjuk mi lesz. :]
Így mentünk egy jó darabig az erdőben. A Porcelán Lány nagy hévvel ült továbbra is a vállamon. Egy jó ideig csendben mentünk, bár mintha nekem feltűnt volna egy apróság... igen egy apróság, mint érzésben, mintha figyelnének minket ebben az amúgy is csak átlagos külsejű fura erdőben. Mivel senkit sem láttam rajtunk kívül, ezt az egészet csak egy puszta képzelgésnek véltem. Szeretem az ilyesmiket, de néha ki kéne egy kicsit kapcsolnom a pasizó és kalandos üzemmódomat, mert akkor aztán tényleg a sok ábránd mellett hajlamos vagyok beképzelni dolgokat. ><
Ekkor megtorpant Sinon, és keresni kezdett valamit.
- Szerintem otthon hagytad vagy kieshetett a zsebedből vagy valami - találgattam, bár fogalmam sem volt arról, hogy mije tűnt el a társamnak.
Éreztem, hogy valami rólam is hiányzik... bizony, hogy éreztem, mert azt mindig érezni lehet! A hajpántom! Ellopták a hajpántomat! De hogyan? Miként? Hiszen ahhoz, hogy ellopják, fel kell másznia a fejemre, azt bizony én éreztem is volna ám. De hát nem hagyhattam el vagy valami, hiszen eddig végig itt volt a fejemen.
- Na tessék, nekem is eltűnt a hajpántom, és biztos, hogy ellopták a te tárgyaddal együtt - mondtam szomorúan. - Pedig ez a hajpánt annyira sokat jelentett nekem! - Igaz is, hiszen ez volt az utolsó ajándékom apától, mielőtt beragadtam volna ebbe a játékba, más emlékem vagy tárgyam nem volt tőle, ami ide kísért volna.
Sinon szerint a tolvaj még nem lehet messze, úgyhogy ide kéne csalni.
- Jó ötlet! Állítsunk csapdát annak a kis tolvajnak, hátha belesétál. Csak akkor kellene valami értékes tárgy csalinak. Te mit gondolsz, Porcelán Lány?

by **Egil** Kedd Feb. 04 2014, 11:40

Utahime írta: - Olyan mint egy szarka, minden csillogó dolgot összegyűjt. Viszont senkit sem bántott...

Tsubasa Norika írta:- Jó ötlet! Állítsunk csapdát annak a kis tolvajnak, hátha belesétál. Csak akkor kellene valami értékes tárgy csalinak. Te mit gondolsz, Porcelán Lány?

Ahogy e két mondat közben a magasra nyúló fák lombjai között beszűrődik a napfény és ahogy az áttört sugarak megcsillannak a Porcelán lány tiszta porcelán testén, úgy talán meg is lehet a megoldás a csalit illetően, hisz most úgy fénylik a kicsiny lány, mint még soha ezelőtt. Az ötlet számára nyilvánvaló, hogy ő legyen a csali, azonban, hogy ez jó megoldás lenne e? Kétlem, talán egy próbát megér, de ha baja esik a lánynak, úgy sok jó nem történik veletek. Akárhogy is, akármilyen csapdával készültök, míg azt előkészítitek addig vendégeitek érkeznek.
Három darab ártatlannak látszó kicsiny lény. Fejük felett a következő megnevezéssel: Kőtroll. Mit csináltok velük? Nem erősek, nem támadnak, azonban lehet tönkreteszik a csapdát a hangoskodásukkal. Ahogy a testük mozog és érintkezik a kő a kővel, vagy a hangos csámcsogásukkal, pedig nem esznek semmit sem.

kép:

by **Utahime** Kedd Feb. 04 2014, 19:30

- Elhagytam volna? - Vizslatom a földet amerről jöttünk, majd hirtelen felnézek az égre. - Hol van a sárga lány? - Észre sem vettem, mikor tűnt el az angyalka. Talán a fák fölé repült, és onnan követ? Ugye nem ő lépet meg a nyakláncommal… biztos nem hiába sárga. Majd kiderült, hogy Norinak is eltűnt a hajpántja, tehát csak a gombával lehet dolgunk. Ha az angyal ilyen jó tolvaj lenne értékesebb tárgyak tűntek volna el.
- Tehát egy csalit… - Mondtam, és a csirkémmel porcelán lányra néztünk. Ő akart lenni a csali. Ahogy a fák lombjain átszökött néhány kósza napsugár, éppen rá világított. A kisleány úgy csillogott, mint egy csöpp ékszer, csalinak tökéletesen meg felet. De még ha elő is jönne, még ha észre is vesszük, vajon el tudjuk-e csípni a kék gombát?
Mivel egy tolvajjal állunk szemben, a prédája biztos egyben kell neki. Ezért remélhettük, hogy a gomba nem fog ártani neki, még ha el is tűnik a szemünk elől a leányka. Viszont, ha így lenne, nem lenne aki nyomra vezessen minket, mert csak ő látja a kék gombanyomokat. Ha csak letennénk valahova, hogy várjon, majd a gombára vetnénk magunkat, ha eljön, úgy mi leszünk azok, akik összetörhetik. És a gomba is túl fürge ahhoz, hogy puszta kézzel elkapjuk. Mivel semmi használható ötletem nem támadt, Norira néztem, remélve, hogy van valami csapda-ötlete. Ő már magasabb szintű is, ezért talán több küldetésen is volt már, tehát biztosan több tapasztalattal rendelkezik.
- És hogyan… - Hogyan állítunk csapdát? Akartam kérdezni, de hangos csattogásra és puffanásokra, majd csámcsogásra lettem figyelmes. Három kis lény érkezett, és nehéz testük csak hangos puffanás kíséretében tudták mozgatni. Kőtrollok. Ez volt föléjük írva. Így nem csoda, hogy nehéz a testük, de vajon miért csámcsognak, hiszen nem is esznek semmit. Norira néztem egy pillanatra kérdő tekintettel. Most mit tehetnénk? Így mi lesz a csapdánkkal, még megbeszélni sem tudjuk.
Visszanéztem a trollokra. Szerencsére nem tűntek veszélyes lényeknek, nem is támadtak. Mivel ebben az erdőben laknak, és esetleg arról a bizonyos kék gombáról is tudhatnak valamit, közelebb léptem egy kicsit, és reméltem ezt sem veszik támadásnak.
- Nem láttatok erre egy kék gombát? - Kérdeztem, remélve, hogy segítenek. Falco nyugodtnak tűnt, így gondoltam, hogy legalább nem ártanak nekünk. Egy próbát talán megér segítséget kérni tőlük. Majd Norinak súgtam.
- Gyanús az a sok csillogó holmi rajtuk. Lehetséges, hogy az "övék" a gomba? - Bár a mi holmiinkat nem láttam náluk.
- Vagy a gomba egy "fészekbe" gyűjti a tárgyakat, és ők talán tudják merre lehet. - Ez esetben akár a gomba búvóhelyére mehetnénk rögtön, és még ha nem is találkozunk vele, talán visszavehetnénk az ellopott tárgyakat.

by **Tsubasa Norika** Csüt. Feb. 13 2014, 16:59

//Jajj, ezer bocsánat! Annyi mindenfelé írok itt is, hogy teljesen kiment a fejemből pont ez a küldetés is ^^"//

Azt hiszem, egyformán járt az agyunk Utahimécskével. Mintha az isten segített volna nekünk, az ég fénye átszűrődött a fák lombjai közt, és dicsfényben megvilágították a PorceLányt. Komolyan olyan volt az egész, mintha égi jel lett volna arra hivatkozva, hogy őt használjuk fel csalinak. Ha eddig nem bántotta úgy az emberünk, ízé, a gombánk a lányt, hogy összetörjön, akkor valószínűleg még szüksége van rá a későbbiekben. Ez pedig kapóra jöhet. Próbacseresznye!
Mivel mihamarabb vissza akartam kapni a fejpántomat, lelkes bólogatással Elkezdek azon gondolkozni, hogy miből állítsunk csapdát.
- Hmm, esetleg áshatnánk egy mély gödröt, és ágakkal, levelekkel és némi földhanttal eltakarhatnánk, aztán a közepére tehetnénk a Porcelán Lányt, őt még el fogja tudni bírni, hacsak nincs éppen nála az a nehéz kard.
Még azért át kéne gondolni, hogy ejtsük csapdába a kék gombát az élő csalink segítségével, csakhogy ezt egyelőre még nem tudtam véghez vinni: váratlanul bukkantak fel a semmiből valami kis lényecskék, akik olyan zajosak voltak csámcsogásaikkal és lépéseikkel, hogy akár még fuccsba is menne a tervünk... Ez nem tűnik túlzottan jónak. Azért a gyanú felmerült, hogy talán ők voltak azok, akik ellopták a holmijainkat, vagy megbízták volna a gombát a Porcelán Lány megalázásával és kirablásával,, amit persze Utahime is megerősített. Nos, azért ő rájuk kérdezett, hogy nem látták-e a kék gombát.
- Nem is tudom - vontam meg a vállam, mikor súgott nekem. - Nem hinném, hogy ők is sárosak lennének a dologban, mert akkor már rég támadást indítottak volna ellenünk a PorceLány miatt, ha ő kell nekik. Azért érdeklődjünk még tőlük, hátha mégis szóba tudnánk velük elegyedni minden baj nélkül. Talán lehet, hogy őket is meglopta a gomba, és őt keresik.
Bájosan mosolyogtam az újonnan érkezett kis "barátaink" felé.
- Üdvözlöm, kedves Kőtroll uraságok! - köszöntöttem őket. - A partnerem és én valóban egy kék gombát keresünk. Az a kis gazfickó meglopta ezt a szegény lánykát itt és valószínű, hogy a mi értékeinket is ő hordta el. Ismeritek őt? Esetleg nem tudtok ez ügyben segíteni nekünk?

by **Egil** Kedd Feb. 18 2014, 21:03

"Nyamnyamnyam nyam nyanyam"
Talán így tudnám leírni azt a hangot, mit a magyarázkodásukkal együtt hallatnak. Kalimpálnak összevissza, mutatnak kéket magukon, formálnak gomba alakot - hogy ezt hogy, azt a fantáziátokra bíznám. Tehát mindent megtesznek, hogy megértsétek őket. Tudják merre van a gomba és meg is mutatják nektek az utat.

Egy apró és igencsak fényes tisztáshoz értek. Az álló víz felszínét akár tükörnek is lehetne használni. Nincs kitaposott ösvény, csak virágokra és gombákra tudtok lépni. Utahime nem rendelkezik akrobatika jártassággal, így a növények miatt számára kicsit nehezebb a járás, de Norika sem lehet biztos a lépéseiben. Azt hiszem eltudjátok képzelni, hogy milyen érzés is lehet ilyen gombákra és növényekre lépni. Egyik gomba sem kék, ha néznétek őket.
A Trollok lelkesen sietnek a vízhez, hogy igyanak belőle.
Hatalmas vastag törzsű és nagy levelű fákat láthatok magatok körül, melyekről megannyi inda és hosszú ág lóg le. Némelyik éri a földet, némelyik nem. Az egyik ilyen fa tövében pedig megcsillanni láthatjátok a nyakláncot és a hajpántot. A Gomba is mellettük pihen, almát falatozik épp, bár a Trollok hangosak ő még nem vett észre titeket.
Csak óvatosan, a Porcelán lány igencsak önfejű lehet, hogy látja ő is a Gombát.

A kék gomba feje felett a következő felirat látható.
Hupikék

kép:

by **Utahime** Kedd Feb. 18 2014, 22:56

A hogyan kérdésre Nori mondott is egy ötletet, amit sehogy sem tudtam elképzelni. Ha egy gödröt elfedünk az csapda, de hogy ráültetjük a porcelán lányt... Addig stimmel, amíg nem nem jön a gomba, aztán a gombát elkapjuk, és a küldetés adónk összetörik... fail. Vagy nem törik össze, és elmegy a porcelán lánnyal... fail. Egy kicsit összeráncoltam a homlokomat, erősen figyelve, hogy mi is a trükk benne. Bizonyára lehet máshogy is variálni, mint azt először gondoltam. Esetleg, a porcelán lány csak átfut rajta amíg kergetik? vagy egy oszlopot akart tenni a közepére, amin ül a porcelán lány?
De sajnos ezt már nem tudtam meg, mivel megzavartak minket. A hangos jövevények, a kőtrollok igazán együttműködőnek tűntek, csak éppen egy szót nem értettem abból amit mondtak. Evvel szemben mintha Falco értette volna, és vissza is csipogott nekik. A baj már csak az, hogy Falcot sem értem... Legalább abban biztosak lehetünk, hogy nem kell félnünk tőlük.
- Igazad van, Falco is barátságosnak tartja őket. - Nyugtáztam a felfedezésemet Nori felé. Tulajdonképpen ebben nem lehettem biztos, de annyiban azért biztos voltam, hogy valóban nem ártó szándékkal jöttek.
A kérdéseinkre igyekeztek válaszolni, mutogattak kék dolgokra a ruhájukon, és láthatatlan ernyőt rajzoltak a fejük fölé a levegőbe, jelezve, hogy bizony láttak már gombát. Falcoval minden bizonnyal meg is beszélték, hogy mit is akarunk. De ez nekünk nem sokat segített, pedig egész jó szoktam lenni az activityben. Végül egy irányba mutogattak az erdőbe, és el is indultak. A fejemen kotló lángcsirke pedig megcibálta a frufrumat, hogy menjek már. Nem kellett volna, hiszen ezt még anélkül is értettem. Azt akarták, hogy kövessük őket.
- Azt hiszem utánuk mehetünk. Falco megbízik bennük... - Mondtam Norinak és a vállán ücsörgő leánykának, és elindultam utánunk. Persze, én sem bíztam bennük teljesen, de valahova csak elvezetnek. Még ha valóba a gombához is visznek, ki tudja, nem-e egy csapdába sétálunk? Pont mi, ahelyett hogy felállítanánk egyet... Az út egyre inkább nem út volt. Maga az érintetlen természet, és annak is a sűrűbb fajtája. A föld csúszott a mohától, és a lábam alatt szétkenődő gombáktól nyálkásodott. A hatalmas fák gyökereit mintha kimosta volna az eső, de ebben a világban csak ilyenre tervezték. Csak azért, hogy én elessek bennük. A fák tövében rengeteg bokor is nőtt, amik rendre az arcomba vágódtak, és folyton folyvást fennakadtam a töviseken. Falco sem már bírta az utat a fejemen, így elegánsan szökkent egyet, mikor épp orra esni készültem, és előre szökdelt a kőtrollok mellé. Velük együtt haladt előre és hátranézegetve, hogy jövök-e már. Persze, ha nekem is olyan kis testem lenne... Az út fokozatos eltűnésével arányosan nőttek a kétségeim is. Csendesen, de rendszeresen nyafogva, hogy várjanak meg, követtem a társaságot, amíg végre kiértünk egy tisztás félére. A víz mellett legalább lehet látni valamit messzebbre is. Ahogy a dzsumbujból kiértünk elsöpörve az indák függönyét, megláttam. A nyakláncom egy nagy fa tövében csillogott, és mellette volt a hajráf is. A gomba is mellettük volt, és almát evett. Talán a kincsei felett őrködött.
- Köszönjük, hogy idehoztatok minket. - Hálálkodok először a trolloknak, a hajamból a gallyakat kiválogatva. Viszont most már ideje lenne a valódi terv szövögetésének. Norihoz fordulok, és a porcelánhoz.
- Megtaláltuk, most mi jön? Neki nem futhatunk, mert gyorsabb nálunk. Ha innen beszélni próbálnánk vele, szintén félő, hogy elszalad... a kincseivel együtt is talán. - De ha nem, akkor az azt jelentené, hogy nyertünk, csak el kell kergetni, és visszaszerzünk mindent. Kérdés, hogy mennyi kincset őriz a fa tövében... talán a friss szerzeményeit csak nem tette még el, és akár mind itt lehet. Csak megkeressük, ami a kislányé volt, és már kész is a küldetés. Persze ez biztos nem ilyen egyszerű. Lehet, hogy a tényleges bosszú maga a küldetés, nem pedig a tárgy visszaszerzése. Akkor mindenképp szembe kell nézni a gombánkkal. Az pedig talán védeni is fogja a kincseit, és akkor is harcolnunk kell vele. Legjobb lenne egy békés tárgyalást lefolytatni vele, de hogyan lássunk hozzá?
- Esetleg most kéne a csapdán gondolkodni... Például kimész, és leülsz itt a bokor előtt, hátha idejön. - Mondom a porcelán lánynak.
- Addig mi pedig megpróbálhatnánk odamenni, és megnézni a fa tövét. Talán más is ott van nem csak az, amit most szerzett. - Persze nincs lopakodásom, tehát naagy kerülővel kéne menni, hogy ne vegyen észre... bár, ahogy itt közlekedni lehet... esélytelen.
- Vagy inkább, megvárjuk, hogy idejöjjön, és megpróbáljuk elkapni. - Ehhez talán túl gyors lehet... hiszen a nyakamból lopta le a láncot, úgy, hogy észre sem vettem! Összeráncoltam a homlokom, és magam elé nézek, jobb híján az államat dörzsölve...
- A gödörásást is észre venné itt az orra előtt... talán mégis meg kéne próbálnunk beszélni vele? - Norira nézek, mit gondol, ha nem cselekszünk gyorsan, előbb vagy utóbb úgyis észrevesz minket.
- Esetleg egy ilyen liánon megpróbálhatnánk gyorsan megközelíteni... - Egyre rosszabb, halva született ötletek. De ez talán Norinak még sikerülhet is... ha másra nem is, de pillanatnyi figyelem elterelésre jó lehet. És az alatt mindenki odaérhet, aztán... lesz ami lesz.

by **Tsubasa Norika** Csüt. Feb. 20 2014, 15:26

Szó mint száz, és elég beszédesek és kedvesek voltak a trollok, hogy segítettek nekünk az útbaigazításban, csak volt egy icuri-picuri kis aprócskás problémácska: Egyikünk se értette, hogy mit mondtak, mert az egészből csak csámcsogást és motyogást lehetett érteni. mutogatásaikból azonban már értettünk minden választ, amit a kérdéseinkre adtak. Micsoda szerencse, hogy sokszor részt vettem Activity-játékokban még régebben az otthonból! Többször bukkant elő mindig a mutogatós feladat, mint a rajzolás és a körbeírás szavakkal, így idővel a test- és a jelbeszédet is elég gyorsan megtanultam megérteni. Fölösleges volt mondanom mindazt, ami megértettem krattykrattyból, hogy látták a kék gombát, hiszen Utahime is megértette látszólag vagy a kis petje általi fordításból (legalábbis én valami olyasmit láttam, nem? Nem tudom, én nem vagyok állatidomár és az ilyesmihez nem értek). Azt mind értettük, hogy végül a kőtrollocska-barátaink intettek, hogy kövessük őket. Bólogattam a fiús társnőm véleményeire, amikre a kismadara által hivatkozott, bár lehet, hogy nem bízik meg a kőtrollokban. Nekem meg az volt az én kicsi benyomásom, hogy a kőtrollocskák nem hinném, hogy be akarnának csapni, hiszen olyan lélekszakadva próbálták velünk megértetni szavaikat! Talán a gomba keményen meglopkodta őket is. Szóval meg kell bennük bízni, mert ők tudják az utat és ismerik a kék gombát.
- Kapaszkodj, kedves Porcelán lányka, egy kicsit sietni fogok - szólok a porcelán csajnak, aki bizony tutira belém fog kapaszkodni, ha én egyszer csak megindulok egy bizonyos iramban. :3 Nagy szerencséjére lassúbb volt a járás ahhoz képest, amit én így hirtelen elképzeltem, tehát a "potyautasomnak" nem kellett aggódnia amiatt, hogy leesik és összetörik.
A helyszín, ahová kiértünk, kitaposott ösvényektől mentes, virágokkal, gombákkal teli szép tisztás egy tóval díszítve. Hmmm, a táj készítői igencsak kitettek magukért, bár jó lett volna legalább egy olyan részt hagyniuk a tónál, ahol nem kell szegény virágokon és gombákon taposni, és abból is indultam ki, hogy talán összetaposnánk a kék gombát még azelőtt, mielőtt igazi tiszteletbeli rendőrök módjára szolgáltatnánk az igazságot a Porcelánykának minden kemény erőszak nélkül. Hiába néztem a gombák sokát, egyikük sem ő volt. Viszont milyen szépen pukkant egy alattam! Ja, ez egy pöfeteg volt... szerencse, hogy alig lehetett hallani, mert attól féltem itt, hogy a kék gomba meghallja.
Ugyan van akrobatikám, de így is nagy kihívás volt a szűz területen átvágni magamat, de még nehezebb volt Utahimének. Ha elesett egy párszor, vagy majdnem, akkor ott voltam, hogy segítsek neki túljutni ezen a kis indákkal és farönkökkel is kispécizett dzsungelen.
És ím, megtaláltuk a kis tolvajt! A hajpántom és Utahime nyaklánca a fa tövében feküdt, és olt ült mellettük a kék gomba (hmmm, nekem amolyan perverz hupikék törpikének tűnik), aki éppen almát tömött a "pofazacskójába". A szomjas kőtrollok miatt aggódtam, mert olyan zajosak még így is, hogy félő, hogy akár észre is vehet minket, és elmenekül a holmijainkkal együtt!
- Ez a Hupikék nevű lenne az a kék gomba, aki meglopott és bántott, Porcelán Lány? - kérdeztem suttogva a küldetésadónktól, bár elég egyértelmű, hogy ő az, mégsem árt a biztonság kedvéért rákérdezni, hiszen tévedhetünk is akár. Rolling Eyes

Utahime ötletei nem voltak éppenséggel rosszak, de hát sajnos mindenben ott van a bibi, így a tervelései után elgondolkoztam egy kicsit.
- Az lenne a legokosabb, ha a trollok mennének oda hozzá, mint figyelem elterelő, és akkor megpróbálok én az indáról, te meg a földről közeledni felé. A Porcelán Lány meg ott fog várni a jelre, ahová gondoltad őt, a bokorban. Úgyis a zajuk miatt a trollokat fogja észrevenni, úgyhogy nekünk lesz még időnk csendben odalopozni... szóval most bukjunk le.
Azzal lebuktam olyan magasságig, ahol nem vehet észre a kék gomba, ha megpróbálok úgy közelíteni egy hozzá legközelebb álló indához és felmászni rá, hogy ne vegyen észre. Azért fél kézzel fogtam a Porcelán csajszikánkat, hogy ne essen le a vállamról lebukás közben. Őt le is tettem a vállamról, mert ha akciózni kezdünk, csak útban lenne.
- Tehát akkor meg tudjuk kérni a trollokat, hogy tereljék e la figyelmét rólunk?

by Ajánlott tartalom

[Küldetés] A Porcelán Lány

[Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány

Re: [Küldetés] A Porcelán Lány