Macskarisztokraták vs Team JL – meg egy sárga

Már alig vártam, hogy végre elkezdődjön a küzdelem, a csapatbeosztás is megfelelő volt, habár a narancsindikátoros tagunkkal szemben volt némi bizalmatlanság, de összességében sikerült elrendezni, úgy ahogy. Ozirisznek örültem, a csapatmunkát mi már kipróbáltuk egy miniboss ellen, nem is akárhogyan, így bíztam benne, hogy ez most sem lesz másképpen. Szerencsére Hermit is hajlandó volt az együttműködésre, ha nem is teljes mértékben, bár ezt sem tőle, sem magamtól nem vártam el igazából. Egy verseny miatt nem fogom elárulni neki azokat az információkat, amikkel a frontharcosok nagy része sem volt tisztában, s ő is ugyanezen az állásponton lehetett. Ozi, mint céhtárs már más lapra tartozott, ám nem lett volna szép feltűnően titkolózni a csuklyás fiú előtt, így végül hárman beszéltük át az alapokat, s néhány taktikai elemet, ami segítheti a minél előkelőbb helyen végzést, nem is beszélve a Katana fejlődéséről.
- Csak úgy, mint a múltkor – biztattam céhtársamat, amikor bevonultunk, Hermit felé csak bólintva, jelezve neki, hogy tegyen a megbeszéltek szerint. Már az elején megkaptuk az egyik legvészesebb csapatot, Anat sebzésére ugyan felkészítettem a többieket, Yui kétkardos művészetére is, ám sajnos nekik még mindig ott volt a harmadik taguk, akiről semmit sem tudtunk, s a túlélő csarnok miatt ők is felkészülhettek lehettek.
- Szia, hehe, majd meglátjuk – feleltem s kacsintottam Anat felé, Yuichit is üdvözölve utána, nekik is sok szerencsét kívánva, hiszen így volt helyes.

Nagy nézőközönség előtt vagyunk, ne feledd, számítok rád, de próbáld meg nem túl hangosan – tájékoztattam a kezemben lévő fegyvert, majd vártam a soromra. Ahogy várható volt, engem támadtak először, ráadásul mindketten el is találtak, ami nem kis meglepettségre adott okot. Elhúztam a számat, ezek szerint engem akarnak kiiktatni, hát legyen. Miután a harcos fiú hátralépett, még azt a rendkívül bosszantó fénysávjait is aktiválta, amit ugyan próbáltam kikerülni, ám igen kevés sikerrel. A tervemen azonban egy kicsit sem változtatott, összenéztem a többiekkel, majd bólintottam, és elindultam céhtársam felé. Kár, hogy nem volt elég idő ahhoz, hogy két ellenfél között ugrálgassak, így egy mosoly után húztam végig a pengét Yuichin, s amíg még nem távolodtunk el egymástól túlzottan, támasztottam ki, és kiáltottam el magam:
- Summoning Fire Dragon!
S a sárkány már száguldott is a fiú felé, próbálva megharapni őt. A párbajunkon túl sokszor talált el, s bár a sebzése akkor még nem volt annyira nagy, sem magamnak, sem a többieknek nem kívántam, hogy megkóstolják a duplafegyveres harci modorának eredményét. Két kardra még én sem tudtam figyelni a céhház kertjében, hátha könnyebb dolgunk lesz, ha kicsit leviszem a kardforgató fiú fegyverkezelését. Persze ha a képességem betalált, én is vesztettem életpontot, de reméltem, nem eleget ahhoz, hogy kiessek az első pár körben.

Támadásra nem kell dobnom, 35 sebződés Yuichinak, valamint képességhasználat.
Sikeres képességnél Yuichi FK-ja csökken 10 ponttal, teljes harcra, így innentől csak 6-ossal talál; valamint sebződik 7-et, én pedig sebződök 10-et. Elvben nem kéne dobnom képességre. De khm azért dobok mégis, de szólj ha nem kellett volna mégse.
Edit: sikeres képi \o/

Élet: 108 hp