.: Sárga szempillák :.

Testem kissé erőtlenül lóg le a láncokról, fejem zakatol, és ez az erős, kellemetlen szag csak ront a helyzeten. Hosszúkat pislogok, nem fogom fel elsőre, hogy hol is vagyok, arról pedig végképp nincs elképzelésem, hogy mégis hogy kerülhettem ebbe a helyzetbe. Gyorsan átfutom a termet, de minden bizonnyal túl korai volt ez még, gyomrom kavarog, végül váratlanul viszont látom a gyomrom tartalmát. Félig megemésztett, különféle ételek és italok egyvelege, némi gyomorsavval megspékelve. Nem éppen kellemes. Csak úgy ömlik ki belőlem, szemeim bekönnyeznek kissé. Elég szánalmasan festhetek. Néhány másodpercig köpködöm, mígnem sikerült valamennyire összeszednem magam ahhoz, hogy ismét felemeljem a fejem. Meg akarom törölni a számat, nem hinném, hogy sikerülhet a láncokkal, de teszek egy próbát. Amikor már úgy tűnik tényleg nincs már mi kijöjjön belőlem ismét erőt veszek magamon, és felmérem a környezetem. A velem szemben lévő tükörből saját magamat látom visszatükröződni. Csupaszon, mellkasom, és lábam hányás borítja, egy kevéske a borostámon is megtapadt. Csodás. Nem elég, hogy ezt az édes illatot kell szimatolnom, még a saját hányásom is fokozza a hatást..
Nachum megmondta, hogy nem szép dolog másokkal szórakozni. De nem hittem volna, hogy ilyen drasztikus lesz az eredménye annak, hogy nőket dicsérgetek. Valószínűleg egy pincébe hoztak, legalábbis nem igen látok itt ablakot, és a levegő is elég áporodott, ami a szellőztetés hiányára utal. A falon gyanús gombák nőnek, nem vagyok benne biztos, hogy közük lehet az itteni szaghoz, de nem lepne meg, ha igen. Világító gombákat láttam már, és a játékon kívül is elég ártalmas a penész, lehet errefelé komolyabb hatása van egy mérges gombának.. Tekintetem hamar továbbvándorol a kulcshoz. Ha tényleg a damilról lóg le akkor, talán hozzá tudnék jutni.
- Haah..fuuuuu - hatalmasat sóhajtok, beszívom a levegőt és kifújom, igyekszem a levegőt a kulcs felé irányítani. Bízom benne, hogy nincs olyannyira messze, hogy ne érje el. Talán ha elég gyakran megismételem ezt a kilégzés, belégzés mutatványom, előbb utóbb errefelé is libbenhet és talán még el is kaphatom...

//Engem nem zavar, ha extrémebb a küldetés. Benne vagyok bármiféle morbidságban, perverzióban, kegyetlenségben, undorítóságban, indikátorszín változásban szóval teljesen szabad kezet adok Zekken  //

Az első gondolatom az volt, hol mi és mikor. Mert nem rémlik semmi hogyan kerültem ebbe a helyzetbe. Első gondolatom, hogy valami durva lekötözős sex kalandba keveredtem. Ahogy a tompa érzékeim egyre tisztultak és a szemem is ki nyitom rá jöttem, nem egy ágyban heverészek.
-Te jó ég a popsim szüzessége még meg van?
Mivel nem érzek semmi változást kisé meg nyugszom. Csak kisé, mert ez a lekötözés a láncok meg a csöpögő nedű egyre jobban idegesít. Persze a szagok és a kábaság okozta émelygés is egyre erősödik.
-Fürge róka lábak, surranó kis árnyak hipp hopp jön Boooahhahhh.
Pontosan jött a ravaszdi és hozta a barátait is, akik sugárban menekültek.  Nagy róka szöktetés után kicsit meg könnyebbültem. Bár a csöpögő cucc továbbra is ostromolt. Reméltem nem valami pisi vagy más test folyadék ezért félve bele kóstoltam. Az íze még kellemes is lenne, ha nem lenne róka száj íz.
Immár többszöri próbálkozás után végre sikeresen felmérem hol is vagyok.
- Kulcs, jé, egy melltartó! Remélem nem egy szőrös inkább majom nő, mint ember nőé a dudor tartó. Egy pad meg egy tükör, micsoda remekül berendezet kéjlak!
Alapítom meg magamnak dünnyögve. Majd meg próbálom elérni a melltartót a lábammal, a kötél és a fém boka ekeség nehezíti nagyban a dolgot. Azért reménykedem, hogy a művelet sikerül. Mert ha meg kaparintanám, akkor azt lábal, lóbálva eltudnám érni. Vagy esetlegesen kézzel, ha tudok annyit lazítani a láncokon. Mert közben fel fedeztem egy kis turpisságot egyik kezem lazul, ha nyújtózkodom.

( Jöhet szinte minden, de azért szeretnék zöld maradni, ha lehetséges. )

Nem szóltam egy szót sem, csak figyeltem fél árbocra eresztett szemhéjam alól.
Dkk mi ti nyavalyások, kísérleti nyúlnak néztek, le mertek láncolni?
Kisé kezdtem fejem elveszteni, mikor percek múlva lenyugodtam feltűnt a kulcs változása. Nem tudtam miért és mitől mozdult el, így csak remélni tudtam a melltartós próbálkozás miatt. Így hát mozgatom a testem, nyújtózkodok ismét hátha sikerül a kulcsot még lejjebb ereszteni egy kicsit. Ki tudja, talán lejjebb jön, az volna csak a jó. A fejemben viszont ott forgót még egy aprócska gondolat. Mi van, ha a kulcsnak köze van a padhoz. Vagy éppen a tükörhöz? Az ilyen beteg állatok mindenre képesek.

Ha a kulcs lejjebb ereszkedne, annyira lábammal rúgkapálva a melltartó lóbálási kísérlettel elérhető megpróbálom megkaparintani. Fel tételezve, vagy is reménykedve a bilincseim kulcsa rajta van. Bár arol fogalmam sincs, lekötözve mit fogok kezdeni a kulccsal.

Közben a két idegen szavai jártak a fejemben, hiszen ez a virtuális világ hogyan történhet ilyen dolog meg itt? Minden féle elrablás és oltogatás meg kínzás meg kitudja még mi minden. Talán a nagy gondolatmenet még a célom elérésében is meg zavar. Hiszen ahogy ezekbe a dolgokba egyre jobban bele fonódok már, mint a gondolatokba megint kezdem felhúzni magam. Ami talán jó, de rossz is lehet rám nézve.

Magamban ujjongtam, hogy a kulcs végre meg moccant. Elérhetőbb lett ugyan akkor miért is? Én nem tettem semmit, ami a kulcsot érintette volna. Talán valami más miatt történt volna?
Ez szinte lényegtelen, vagy fontos dolog teljesen mindegy úgysem fogok a titok nyitjára rá jönni.
Főleg így nem, ha itt ücsörgök, és nem próbálkozok semmivel sem. Viszont a szagok újra erősödnek. A jó életbe már hol tárolják azt a négy hetes Vizi hullát ilyen bűz terjeng. Főként azt a zavaró és orrfacsaró szagot éreztem, amit mixeltek több másikkal. A francba is ezzel már kínozni lehetne. Meg pillantom a kábulat jelzőt, majd sötétség leple boritbe. Nem tudom menyit pihenhettem, de amikor felébredek, úgy érzem, erősebb vagyok, mint bármikor eddigi életemben. Érzem a kidagadó és lüktető virtuális ereimet, ahogy nem létező vérem szálitva pulzálnak. A Szinek a színek pedig kifakultak. Felemelem, a fejem lassan kinyitom a szemeim. Még minden ugyan olyan csak a színek töntekell nyaralni. Legalább a rácsok eltűntek Viszont minden más ugyan olyan. Lehunyom a szemeim hogy leküzdjek egy újabb rókát. Majd hirtelen ki pattannak, amikor hangot hallok. A hang ismerős volt túlságosan is. A tükörben pedig egy arc rajzolódót ki.
-Hazudtál, nem jöttél el az esküvőre!
Majd az arc eltűnt, mellettem pedig egy másik jelent meg.
-Őrült vagy!
Ijedtemben teljes erőmből próbáltam felugrani. Van, amikor a félelem okozta adrenalin igen csak felturbózza az embert. A láncok és kötél miatt ez igen csak félre sikeredett. Ekkor egy kacajt halottam, mintha minden irányból jött volna.
- Látni sem akarunk többé!
Hallottam több torokból egyszerre ugyan akkor több irányból, több szellemszerű arctól. A félelem bennem pedig egyre növekedett, nem ez nem lehet. Nincsenek, itt ők mind kint vannak.
- Neeeem én nem..... csak jót...
Mondtam volna, ha egy hang és a hozzá tartózó arc nem szakit félbe.
- Magunkra hagytál!
Lassan éreztem, hogy meg bolondulok. Ezek a hangok a képek, az arcok régi sebeket téptek fel. Még ha tudtam is nem létezik és nem igaz sok dolog, amit mondanak. Ordító és sutyorgó hangok még is meg teszik a hatásukat. Felüvöltök hangosan fájdalmasan. Vadul tépni, szaggatni kezdem a láncokat. Amikor meg szólal egy hang. Emléket idéz fel bennem ismét ez most kellemes emlék. Az egyik nővér ál előttem. Én még egészen fiatal vagyok, és az arcom simítja épp végig.
- Ismerlek kicsim, tudom, hogy jó embernek születtél.
Egy pillanat alatt meg dermedek és az előttem lebegő szellem arcra nézek könnyes szemmel.
- Nővér......
Csak ennyit nyögök ki, amikor egy másik barátságos hang szólal meg.
- Mindig melletted maradok.....mert...
A hang egy lányhoz tartozik, akit itt bent ismertem meg. Hachiko jelen helyzetben inkább eloldozna, és jól nyakon vágna, azért mert ilyen helyzetbe kerültem.

Meg lepődtem, hogy a láncok milyen könnyedén pattantak el. Nem okoztak még sérülést sem. Fel állok és magamhoz veszem a kulcsokat. Valamint kerek legyen a világ a paddal nagyot csapok a tükörre. Ha össze törik az jó, mert így éles vágásra és szúrásra alkalmas dologhoz juthatok kis eséllyel. Habár védet, területen vagyok, így nem igen tudnám fenyegetésként használni. Viszont ki tudja, mi van ha csak a cellára terjed ki a terület? Inkább legyen nálam, és ne keljen. Minthogy kellene, de nincs elvet követem hát. Így ha hozzá jutok egy szilánkhoz azzal és a paddal lépek ki a folyosóra.
- Érdekes, a rácsok hova tűntek? A láncok miért szakadtak el ilyen könnyen? Lehet, csak alaposan behallucinálom az egészet? Akár csak az előbbi hangokat és képeket?
Lehet valami mágikus gombát ettem és elrontotta a pixeles gyomrom. Mindjárt felébredek az ágyamban. Vagy lehet korházban belém tömőt gyógyszerekre reagálok így. Agyam csak kombinálja valami elborult módon a dolgokat. Minden csak háborodott elmém szült.