A Szőke, a Kék és a Vörös

Elérkezett Mr. Bunmei. Ez volt a cél, azonban mégis nem kis kételyekkel figyeltem, hogy a többiek miként hagytak magamra a teremben. Persze ez volt a terv, mi sem lehetett egyszerűbb, de így utólag már mégsem tetszett ez annyira. Robbanjak fel, persze, gondolkodás nélkül bólintottam rá, de hogy ilyen közel volt már az időpont, úgy egyre kevésbé lelkesedtem ez iránt.
Hinaritól kaptam egy pajzskristályt még a távozásuk előtt. Igen tőle… Kristályíróként és mondhatni egy kristályíró céhet nevelve mástól kellett kérnem egy kristályt. Nos, a szégyen talán legmagasabb fokán állhattam így mindennel együtt.
No mindegy .
- Hát hajrá. – integettem még nekik, majd miután csukódott utánuk az ajtó, úgy számoltam vissza köszönve Marcangnak. A robbanás előtt törtem is a kapott ajándékot, hogy éljem túl a… a… szóval a robbanást.

A szám füstölög. A hajam égnek áll. Talán némi korom is van az arcomon és a fogaimon, de felállok és rontok neki a Mr. Marcangnak, míg nem jönnek a többiek. Remélem azért jönnek mihamarabb...

Megérkeztek végre. Olyan pár perc volt ez, mit senkinek sem kívántam volna. Nem akartam megismételni újra. Nem, nem volt jó élmény és bár tény, hogy felemelt, nem úgy ahogy azt bárki várta volna, vagy lehet épp így várta volna mindenki más.
A kapott potiont gondolkodás nélkül köszöntem, majd ittam meg, míg Anat "simogatta" Marcangot. A nyeléseim minden hangját hallani lehetett még ebben a zűrzavarban is. A füleim csengtek még, így kicsit bárgyún mosolyoghattam vissza Hinarinak, de minden rendben volt. Hisame lelkesen kapott magához és ölelve dobott a hátára, hogy ő se maradjon ki tovább a dolgokból.