A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

by **Koshitsu Esutel** Pént. Aug. 09 2013, 11:35

* Még nem nagyon tudtam erőt gyűjteni. Mikor eldöntöttem, hogy Ranmaru nyomdokaiba lépek, sikerült megvigasztalnom magam, sikerült célt találnom az itteni életben. Célt találtam akkor is, amikor kijutottam egy rövid időre. De ez most más. Más kudarcából kell nekem erőt szereznem, más tollaival kell ékeskednem. Nem az enyém! S nem tudom, hogy valaha az enyém lesz-e! A sírás környékezett, de csak mereven ültem az Artes kertjében azon a padon, ahol korábban beszélgettem Rennel. Hosszú ideje kerülöm már céhtársaimat, ha épp szembetalálkozom velük, akkor szélesen elmosolyodok, csak hogy ne lássák, hogy van valami baj. Vajon ők tudnak Ranmaru haláláról? Utálom már ezt! Mikor lesz végre vége a letargiámnak?! Mikor leszek újra boldog, bátor és erős harcos?!
Közel sincs még az ősz, mégis egy lehullott falevelet forgatott a szél a lábaim előtt. Azt néztem, s csak arra gondoltam, hogy ez a falevél is azt bizonyította: elhullanak a legjobbak akkor is, amikor még nem jött el az idejük. Sóhajtottam egy nagyot. A mellettem tornyosuló fára tekintettem, s arra gondoltam, hogy igazán büszke lehetek arra, hogy az Artes tagja vagyok. Örülök, hogy végülis idecsatlakoztam. Különlegesek a tagok, s erősek is. Én nem vagyok se különleges, se erős, mégis itt lehetek. Nyomasztó, mégis kitüntetett érzés volt. *
~ Anat... Vio... Ren... ők mind nagyon erősek. Nem adhatom fel. Küzdenem kell! Fejlődnöm kell! Talán... ha tényleg beleadok mindent, benne lehetek a top 10ben. Valamikor... valamikor elérhetem azt a szintet. Nem? Ran... mit mondanál? Biztos valami logikai érvet hoznál fel arra, hogy csak az én hibám, hogy ott tartok, ahol. Arra is érveket hoznál, hogy mennyire nehéz lehet gyorsabban fejlődni, mint a többiek, hisz ők is velem együtt párhuzamosan fejlődnek. De talán arra is hoznál érveket, hogy ne hagyjam fel, mert ha csak egy kicsit is többet küzdök, mint a többiek, előbb utóbb lehagyhatom őket. ~
* Ilyesmiken gondolkoztam, míg ücsörögtem. *

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 09 2013, 12:05

Korán reggel, szinte hajnalban érek haza a Limen-be, egy kis éjszakai élet után. Kellet már ez, egy kis kikapcsolódás, főleg az ilyen, mert elég sok dolog összejött. A nevem itt is ismerik, mint a legerősebb idomár, és persze a number 1 játékos, aki egy ideje már az élen áll. Érdekes, mert jó ideje nem csináltam semmit sem, mégsem tudnak megelőzni….. na mindegy. Aikon Lizzy-channal pihen, így nem pattog nekem hajnalok hajnalán a kajáért és egy kis simogatásért. Reginald pedig velem volt, így ő is fáradt. Nem kell sok és már el is dőltünk az ágyon, pontosabban mindenki a maga helyén. Pár óra szundi és kész, mintha friss lennék.. na persze… Jelen állapotomban nekiugrok a kis almalevemnek és el is fogyasztom mindet… kiszáradtam egy kicsit. Szemeim összeszűkülnek, ahogy behatol a fény a szobámba, de lusta vagyok felkelni és elhúzni a függönyt, így marad a kínszenvedés, míg nem tudok egy kicsit jobban magamról. Felkelek az ágyból és nyújtózkodom egy jó nagyot, meg ásítok is, akkorát, hogy Regit majdnem le is nyelem… Ő valamivel frissebb, mint én, bár ez enyhe kifejezés. Egyből a vállamra száll és követeli, hogy menjünk el valamerre, legalábbis el a szobából.
A konyha üres, sehol semmi, jellemző, marad a szendvics, mert jelen pillanatban csak arra vagyok képes, abból is a lowabb verzióra. Regi persze virul, amint megkapja a maga kis kekszét és már habzsolni is kezdi. Úgy jár a csőre, mint a fakopáncsnak, lehet, hogy távoli rokonok? Jah, könnyen előfordulhat. Egy kis „éjszakázás” után jót tesz a friss levegő, persze árnyékban, mert a nap szúrja a szép szemecskéimet. A kert felé igyekszünk a pajtimmal, aki valamiért nagyon jól érzi magát, annak ellenére, hogy a gazdija nem. Kilépve az udvarra egyből szárnyra kap, fellebben a magasba és kergetni kezdi a nyomi madárkákat, akik a kertben lévő fákon tanyáznak. Javíthatatlan egy pet az tuti. Én is kilépek és a kedvenc padomon Esu-chan ül. Lógatja az orrát, de szerintem megérdemli, már ha igaz az, amit hallottam. Elindulok a közeli fa felé, ha már a padom foglalt, megállok mellette, de nem nézek rá.
- Cöh…. – csupán ennyi, más nem jön ki a számon és már haladok is tovább, hogy elterüljek a fa árnyékában, azon a puha füvön és pihenjek.

by **Koshitsu Esutel** Pént. Aug. 09 2013, 12:29

* Nagyban elvoltam magányommal, amikor Regire lettem figyelmes, hogyan kergeti a madárkákat, s vidáman játszadozik. Jó kedve volt. Én meg reflexszerűen elmosolyodtam, s őt néztem, bár tudtam, ha ő itt van, akkor Ren is. Elfordítottam a fejem, hogy megkeressem céhtársamat, s meglátva őt kissé szomorkásan ismét elmosolyodtam. *
~ A legjobb játékos. Ran pedig a második volt. Vigyázz magadra Ren! ~
* Igen. Aggódtam érte. Szeretem ezt a srácot nagyon! Ki ne szeretné?! Van miben változnia, de kinek nincs?! Sokakért aggódom. Érte is. És a legrosszabb, hogy én biztosan nem menthetem meg. Ha akarna, eltaposhatna. Mindig is én szorultam a védelmére. Igen. Azt hiszem ő érte is erős szeretnék lenni. Bár hogy esne neki, ha egy lány mentené meg? Nem ez számít! Hanem, hogy életben maradjon! Meg kell mentenem őt, Anatot, minden céhtagomat, és a barátaimat is! Alexet és... és... Eszembe jutott, hogy más barátaim nincsenek is. Ren elment mellettem, s valami hetyke hangot hallatott, amivel egyszerűen nem tudtam mit kezdeni. Elment mellettem, majd leheveredett a fa alá. Felé fordultam, s egy darabig nézegettem őt. Elgondolkodtam. Valami miatt szorongani kezdtem, lelkiismeret furdalásom volt, pedig nem tudtam arról, hogy megbántottam volna. Összevont szemöldökkel néztem rá, s figyeltem ahogy pihen. *
~ Haragudna rám? Vagy csak neheztel, mert egy ideje kerültem őt? ~
- Minden rendben? Tudod... izé... sajnálom, hogy egy ideje nem beszélgettünk.
* Beszéltem halkan s visszahúzódva. Nem szeretnék vele rosszban lenni. Vele tényleg nem. Reménykedve emeltem rá szemeimet. Majd mintha megvilágosodtam volna, úgy szóltam.*
- Sajnálom, hogy többször is miattam sérültél meg, s emiatt besárgultam. Igyekszem... igyekszem most már visszafogni magam.
* Bánva bűnömet lehajtottam a fejem, s a port néztem, amit gyengéden kavargattam a lábammal. *

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 09 2013, 13:31

Kiérve találkozom Esu-channal, aki a padomon ül… mivel nem vagyok tejesen száz százalékos formában, nem tudom magam annak tettetni, aminek általában szoktam, hogyha olyat tudok, amit lehet nem is kellene. Nem sok kedves szavam van a lányhoz, igazából még csak szavam se. Csak jelzem, hogy észrevettem, észleltem a jelenlétét és már megyek is tovább, leheveredek a pihe-puha füvecskére, kezeimmel támasztom meg a fejem, majd csak az eget bámulom, ahol Reginald élvezi ki a fölényét az egyszerű madarak ellen. Tekintetem nem fordítom a lány felé, nem, most nincs kedvem és nem is vagyok olyan állapotban, hogy beszélgessek vele, mert olyat mondanék, amit ha meg nem is bánok, meg igaz is, talán egyszer, a távoli jövőben rájönnék, hogy nem kellett volna. Hosszú percekig tartom is magam ehhez, de úgy tűnik, hogy ő nem bírja ki, hogy ne szóljon hozzám. Nem hibáztatom érte, szinte senki nem bírja ezt ki, az utcákon is meg-megállítanak néha, ez a hírnév úgymond hátránya. Persze kinek mi, nem mindig hátrány ez, mint a minapi párbajomnál, ott is jól jött és lehengerlő sikerem lett, mert mindenki engem támogatott. Kérdésére csak legyintek egyet bal kezemmel, hogy minden okés, nem akartam megszólalni, de a következő mondata kívánkozott egy kis szóváltás után.
- Ahha…. értem… biztos a gyilkos haverjaiddal lógtál, mint az a lófarkas, nyomi tacskó – akit nem olyan rég vertem laposra elképesztő fölénnyel. ez van, kellett neki emberkedni egy olyan ellen, mint én. Viselje csak el a következményeket.
- Hozzájuk hasonlóan jó úton haladsz a vörös indikátor felé. – így bizony.. mindenki sárgával kezdi, majd egyre többször sárgul be, míg el nem jut a vöröshöz. Akkor pedig köztünk mindennek vége. Gyűlölöm azokat, akik képesek elvenni egy ember életét…. magamból kiindulva az a legfontosabb egy embernek, az élet, legyen az a sajátja, vagy egy hozzá közel álló személyé.
Mialatt beszélek, nem fordulok felé, csak bámulom az eget és pihengetek, illetve szeretnék.

by **Koshitsu Esutel** Vas. Aug. 11 2013, 16:13

* Első megszólalásomra nem sokat reagált. *
~ Aha... szal be kellene vennem, hogy minden rendben. ~
* Dehogy vettem be! Ezért is folytattam a beszédet. De az erre való válasza kicsit meglepett. Kicsit? Nagyon! Tacskó... lófarkas... nyomi... haver és gyilkos? Már-már arra gondoltam, elkezdem számolni az ujjaimon, mennyi piri indikátoros HAVEROM van... de valahogy egy sem jutott eszembe. Jah, hogy Tacskó... vagyis Tachi?! Leesett, talán a koppanást maga Regi is hallhatta fent a fán valahol. *
Honnan veszi ez, hogy Tachi a haverom? ~
* Gondolkodtam volna tovább is, de a gondolataim megakadtak a következő hallott mondatnál. *
~ Heh? ~
* Egy kis fáziskéséssel végre hangot adtam gondolataimnak. *
- Aha...
* Olyan hanglejtéssel, hogy "hú, így már értem!". *
~ Tachi nekem mit jelent? Biztos nem a haverom, de azért "jól" elbeszélgettem egyszer vele... ~
* Felálltam és mellé sétáltam. Nem hajoltam le hozzá, mondhatni fentről tekintettem rá. Nem voltam vidám. *
- És szerinted kit fogok megölni? Mivel rájöttél, milyen is vagyok valójában, talán veled kellene kezdenem!
* Dühösen villogtattam rá szemeimet. Marhára felhúzott, hogy ilyesmit feltételez rólam. Amikor a céhküldin elé álltam, hogy ő neki senki ne ártson, arra már nem is emlékszik? Védeni akartam. És... hát... ch... Nagyon reméltem, hogy csak dühében mondogat ilyesmit, és nem gondolja komolyan. Ha igen, akkor talán semmi keresni valóm a céhben. De hogy tisztázni kell ezt a dolgot, abban már biztos voltam. Na de, hogy hogyan, az már másik kérdés. Most rátettem egy lapáttal, de remélem, ezzel észreveszi magát. Ha nem, hát akkor... jól fejbe rúgom!!!*

by **Ryuninji Ren** Kedd Aug. 13 2013, 21:49

Esu-chan mellett elhaladok, illetem egy kedves szóval, aminek megannyi jelentése lehet, végül lehuppanok a fűbe és pihizek, miközben rakoncátlan petem fogócskát játszik a levegőben a sima, low madarakkal. Én ellennék így egész nap, pihengetve, bámulva a szép, kék és mű eget, de Esu-chan megtöri a csendet. Ez nála valami kényszer lehet, hogyha biztosan tudja, hogy szóváltásra számíthat, akkor meg kell, hogy szólaljon. Lehet, hogy mazochista? Áh, egy fenét, biztosra mondhatom, hogy ő az a szadista fajta, mert már annyiszor besárgult, hogy lassan már nem tudom az egy kezemen megszámolni. Pillanatok alatt képes megütni egy embert anélkül, hogy az áldozat erre okot adott volna. Bizony, engem is többször, ok nélkül bántalmazott, lehet most is erre készül. Ha már szóba elegyedünk, akkor egyből a lényegre térek és elmondom, hogy nem okés dolog pirikkel lógni, főleg mert erősen ütközik a céh szabályzatával, az enyémmel meg főleg…. ez nálam erősen a főbenjáró bűnök közé sorolandó. részemről ennyi is a beszélgetés, mindent elmondtam az imént, ami fúrta az oldalam egy ideje, de a szőke szépség még mindig máshogyan gondolkodik, mint én. Persze ez nem meglepő, a többiek és köztem ég és föld a különbség, nem érthetnek meg egy olyan valakit, mint én, ahhoz ők túl kevesek, vagy teljesen máshogy jár az agyuk.
A lány fogja magát és mellém sétál, majd fentről rám néz, egy pillanatra összetalálkozik a tekintetünk, de tényleg csak egy pillanatra és nem tovább. Ez van, férfi vagyok, nem tehetek ez ellen, persze nem is akarok. Ha egy fekvő férfi mellet megáll egy csinos lány, szoknyában, akkor biztos, hogy a fiú nem a lány szemeit fogja nézni, legyen az bármily gyönyörű.
- Ha én nem is tudnék rád kezet emelni Esu-chan, de Regi igen, és nem hinném, hogy elbírnál vele..- mondom az igazat, vagyis azt, ami szerintem igaz és kőbe van vésve a jelenlegi helyzetben. Tisztában vagyok az erőviszonyokkal, csak nem veszek figyelembe mindent, minek azt? Tisztára fölösleges cécó szerintem..
- Amúgy belátni a szoknyád alá és… köhöm… hogy is mondjam….. cuki - Hát igen, megvan a jó abban is, ha feldühíti az ember a lányokat.... ilyenkor nagyon figyelmetlenek lesznek Razz

by **Koshitsu Esutel** Szer. Aug. 14 2013, 12:58

*Találkozott egyszer a tekintetünk, de semmit nem tudtam belőle leolvasni. Kihívó szavaimra már válaszolt is Ren. Azonnal elmúlt a haragom. Ő talán nem bántana. De Regiről tudom én is, hogy képes lenne. És azt is tudom, hogy ha harcra kerülne sor köztünk, semmi esélyem nem lenne. Ezért nem is válaszolok a mondatára. Nincs mit. Hisz mindketten tudjuk az igazságot, ki húzná a rövidebbet. De mégis vigasztaló volt, hogy maga Ren nem tudna kezet emelni rám. De amit azután mondott... Pf... Elvörösödtem, s hirtelen nagyon mérges lettem. Mi az hogy cuki? Ha nem is tudom, mást mondott volna, vagy inkább nem mondott volna semmit, még az sem lenne ennyire zavarba ejtő. Lenyomtam a szoknyámat a combomhoz, majd ott helyben letérdeltem. Renre néztem még mindig piros arccal. Nem tudtam, mit szóljak. Ha találkozott a tekintetünk, akkor abban a pillanatban, ha meg nem nézett rám többet, akkor egy kis idő múlva zavartan elfordultam, s nekitámasztva hátamat a fatörzsnek, Ren mellett ücsörögtem. Halkan szólaltam meg, szinte kérlelőn.*
- Mondd... mit tettem rosszul?
*A kérdésem őszinte volt, s reméltem, érzékelhető volt benne, hogy hajlandó vagyok változtatni, ha megtehetem. Nem néztem rá, úgy tettem fel a kérdésemet. De egy idő után kerestem a tekintetemmel őt, mert azért mégsem könnyű úgy beszélni valakivel, hogy rá sem nézek. Persze néha úgy éreztem, legjobb lenne hirtelen eltűnni, és soha elő nem kerülni, de erről is a szégyenérzetem, s Ren kéjenc viselkedése tehet. De csak gyerekes feldúltság volt bennem, egy cseppet sem haragudtam céhtársamra. Szerettem volna vele kibékülni, főleg, hogy eddig nem is tudtam, hogy rosszban vagyunk. Mióta is kerülöm? Jó, tény, hogy a legutóbbi káténk óta nem nagyon beszéltem vele, s közbeékelődött Ranmaru halála is, de akkor is... a céhtársaknak jóban kell lenniük egymással. Főleg, hogy ő olyan kis... butuska! Képes és belemegy valami oltári nagy hülyeségbe, s még a végén ő is a semmibe pixeleződik. Az ő halála valószínűleg jobban megviselne, mint Rané. *

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 14 2013, 18:15

Esu-channak nem tetszettek a szavaim, mert mellém sétált és nem éppen szép dolgokat mond. Persze én felvilágosítom őt, a mi lenne, ha dologgal, csak mert olyan rendes vagyok, mint mindig. De Ez a lányt nem riasztja el, nem is tudom miért, na nem mintha annyira zavart volna. Egy valami zavart az egészben, azt pedig a tudtára adtam, burkoltan, de akkor is.
Férfi létemnek nem tudok ellenállni az ilyen ritkán adandó lehetőségeknek és alaposan meglesem, hogy mi található a szőke lány szoknyája alatt. Nem is veszi észre, annyira kivan, vagy mi, de azért szólok neki, mert én olyan kedves ember vagyok. A reakciója majdnem az amit vártam, de egy kis sikoly, kiáltás belefért volna. Sőt, még egy pofon is, vagy másféle bántalmazási mód, de nem. előbújt belőle az „ártatlan” kislány énje. Nem gondoltam volna, hogy ennyire szemérme. Sok ilyet láttam már, elhiheti, hehe. Azért nem bántam meg, hogy láttam, amit láttam, még kuncogok is, jó hosszan, mert az a szituáció annyira kész. Esu-chantól soha az életben nem vártam volna efféle megmozdulást. Hát van értelme sokáig élni Razz

A szoknyácskáját megigazítja, majd le is térdel pont mellém. Most én keresem a tekintetét, de amint összetalálkozik az enyémmel, elkapja hírtelen. Most már muszáj picit nevetnem, nem tudom ezt csak úgy magamban tartani.
- Aranyos vagy Esu-chan – láttam már korábban is elpirulni, de ott teljesen más volt a helyzet. A lányok többsége aranyos, mikor ennyire zavarban van, ő sem kivétel. Nem bírom megállni, hogy tovább ne menjek, persze semmi durva, vagy illetlen dolog. az egyáltalán nem én lennék. Kicsit felemelkedem, és odébb húzódzkodok, hogy fejem a lány ölébe hajthassam Cool

Szemeim becsukom..
- Áhh, mennyivel kényelmesebb így- már amúgy is azon voltam, hogy hozok magamnak valami fej alávalót, de már probléma megoldva.
- Hm?? – értetlenkedek egy sort a kérdésén. azt hittem, hogy nyilvánvaló a korábban elhangzottak miatt. Ezek szerint korántsem volt számára olyan egyértelmű, mint nekem.
- Szóba áltál egy gyilkossal, ráadásul pont az után, hogy láttad, elárult minket. – hadarom el, mert már unom ezt a részt.
- Kerüld el őket, ne állj velük szóba, nyugodtan megvetheted őket, mert elvették mások életét…

by **Koshitsu Esutel** Szer. Aug. 14 2013, 19:13

*Ren csak kuncogott. Láttam, jól elvolt, örült az örömének, én meg úgy éreztem, menten elnyel a föld. Vagy inkább erre vágytam? Összetalálkozott a tekintetünk, de el is fordultam gyorsan, majd ugyebár a fának dőltem. De ő csak nevetett. Hogy lehet ilyen?! Majd egy különös mondat. Ránéztem. *
~ Tudom, hogy aranyos vagyok. ~
* De nem szóltam, újra elfordítottam a fejem. De ő ezt kihasználva egyszerűen arrébb mászott, közelebb hozzám, s a fejét az ölembe hajtotta. Kikerekedtek a szemeim, tiltakozón felemeltem a kezeim és a szám is tátva maradt, de végül semmit, az ég világon semmit nem tettem. Pillanatnyi felháborodásom tovasuhant, kezeimet leeresztettem, s kikerekedett szemeim inkább összehúzódtak, s szomorúan néztem a lehunyt szemű Rent. Kedves volt. És olyan kisfiús. Amíg lehetett, őt néztem. A szívem majd elszorult. De féltem, hogy észreveszi, hogy őt nézem, így elfordultam, s valami távoli pontot kerestem. A szívem nagyobbakat vert, de tudtam, hogy csak azért, mert zavarban vagyok. Még sosem hajtotta fiú a fejét az ölembe. Talán csak a bátyám. Ezután tettem fel a kérdésemet. Majd szépen meg is kaptam a válaszokat. Sóhajtottam egyet. Nem Renre néztem, hanem továbbra is egy távoli pontot figyeltem. *
- Értem... Tehát a bűnöm, hogy szóba álltam egy piros indikátorossal? Miért? Miért ne beszélhetnék vele? Nem kereskedtem vele, nem mondtam el neki titkokat, kb amit mondtam az vagy csak rólam szólt, vagy semmilyen vizet nem kavart fel. De inkább hallgattam, s próbáltam őt szóra bírni. Csak tudni akartam, miért teszi azt, amit tesz. Ren...
* Suttogtam... *
- Ne kérj tőlem lehetetlent. Ha valamit tudni akarok, azt meg fogom kérdezni. A miértek érdekeltek mindig. Nem tudok elsétálni mellettük. Nem tudok...
* Mondtam egyre halkabban. De egyre jobban fájt a szívem. Szorongtam. Mi fáj ennyire? Nem értettem. De úgy éreztem, mindjárt sírva fakadok.*
~ Nem szabad! Nem szabad elgyengülnöd! ~
*De egyben már biztos voltam, hogy már nem haragszik rám úgy. És ennek örültem.

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 14 2013, 19:37

A kis csínyemért, ami nem is igazán csíny, hiszen én magam csak egy helyben feküdtem és Esu-chan lépkedett oda mellém. Vagyis történtekben az én bűnösségem elenyésző, hiszen csak néztem, nézni meg szabad nem? Tehát nem kapok érte semmit, se megtorlás, se beszólás, az ég világon semmi. ez fura, nagyon fura ettől az agresszív teremtéstől. Amilyen szép, annyira erőszakos, én már csak tudom, jó párszor lecsapott már, hozzáteszem, a semmiért. Na mindegy… jót mulatok ezen az egészen, majd újabb megmozdulásom sem érdemel semmi fizikai bántalmazást. Ez azért már rendesen meglep. Ott pihengetek Esu-chan ölében, de még csak le se pofoz, sőt, el sem küld a francba. Na ez azért már tényleg nagyon különös. Lehet beteg, vagy ittas, vagy nem tudom. A nők viselkedésére ez a kettő nagyon kihat. Elég egy nátha, vagy egy kis szesz és máris vérengző hárpiákká változnak, akik azt hiszik, hogy mindenki őket bántja, vagy annyira depisek lesznek, mert állítólag velük nem foglalkozik senki. Hmmm… a fene tudja. Helyette megadom a választ, amire várt, de ahogy gondoltam, nem értette meg, nem teljesen. Kezdem azt hinni, hogy a nőknél a szőke haj tényleg az ész hiányát jelenti. Mindenesetre én egész jól elvagyok itt, kényelmes helyem van, lágy szellő simogatja bőrömet, mi kell még? Nagyot szippantok be Esu-chan illatából, majd felkészülök arra, hogy válaszoljak neki megint… Szemeim továbbra is csukva maradnak, ha kinyitnám, lehet, belesütne a napocska, az meg tuti gázos, ha itt elkezdek könnyezni. Kijön valaki a kertbe és látja, hogy a szőke lányka ölében sírdogálok…. jujj de égő lenne.
- Túl kedves vagy és kíváncsi… Egy piros indikátoros mindig hazudik. És ha te továbbra is semmisnek veszed a tényt, hogy valakit megölt, akkor csak ártassz vele mindenkinek. A gyereknevelés is ilyen nem? Leszidod a kölköt rendesen, hogy megtanulja mi a helyes, de ha ráhagyod, akk nagy rosszcsont lesz… - kis nosztalgia.. a két hugicám is irtó nagy roszcsontka, de persze csak akor, ha én vigyázok rájuk.
- De elmagyarázom másként… - nagy sóhajtás, majd mocorgok egy kicsit, újfent kényelembe helyezem magam.
- szerinted mi lesz, ha a meggondolatlanságod miatt végez veled egy piri? Azt nem hagynánk annyiban. Nem tudom, hogy Saito mit tenne, meddig menne el, de én pont azzá válnék, amit annyira utálok… mert, hogy kiirtanám az összeset, az biztos. És az a szomorú, hogy én meg is tudnám tenni - talán nem hangzik tőlem komolyan, pedig annak szántam. Menőzhetnék, nyomathatnám a szokásos dumáimat, de most Ryuninji Ren alszik ez picikét. A komolytalan sztár énem Esu-chan közelében mindig háttérbe szorul.. ennek nem örülök mindig…..

by **Koshitsu Esutel** Szer. Aug. 14 2013, 20:31

*Elmondtam neki a gondolataimat, amik őszinték voltak, s reméltem, megérti, hogy mire is gondolok. Ren egyszer sem nyitotta fel szemeit, aminek én nagyon örültem. Zavarba jönnék tőlük. Így is eléggé zavarban voltam. Szavaimra felelete nem tudom, bóknak voltak-e szánva, de én annak vettem. Ki ne örülne, ha kedvesnek és kíváncsinak mondanák? De további szavai csak sablonok. Mi az hogy mindig hazudik? Nem lehet skatulyákba zárni embereket. De éreztem, hogy Rent erről nem győzhetem meg. Így hallgattam. Közben kényelmeskedett még rajtam. *
~ Örülsz mi?! ...~
* De aztán elmagyarázta másképp. Ledöbbentett. Igazából boldoggá tett, de megint elkezdtem nagyon félni. Egy kis szünet után megszólaltam halkan. Nem kellett hangosan beszélnünk, hisz jól értettük egymást. *
- Ren... ne légy bolond! Könyörgök... ha... bármi történne velem, ne tegyél butaságot. A halálom az én hibám, az én ostobaságom. De ha miattam meghalsz... vagy valami nagyon nagy hülyeséget csinálsz, akkor...
* Sóhajtottam, majd nagyon halkan folytattam. *
- Ígérd meg... bármi is lesz velem... te vigyázol magadra...
* Elhalkultam. S végül megtörtént, amitől rettegtem. Egy könnycsepp végigfolyt az arcomon, de elfogyott, mire lecsöppenhetett volna. Elfordítottam a fejem, majd lehunytam szemeimet. Szívem nagyon vert, s nagyon féltem. A halál hideg marka szorította a mellkasomat. Éreztem, hogy nagyon félek, s hogy végtagjaim kicsit kezdenek remegni. Légzésem akadozott. De próbáltam normálisan levegőt venni több-kevesebb sikerrel. *
~ Oh ne... már megint?! ~
*Éreztem, hogy elural az a fizikális gyengeség, ami már korábban is letámadt, ha valamit úgy éreztem, kicsúszik a kezeim közül, vagy amitől nagyon rettegtem. Az Astrumkor... és Ran halálakor. És most is. Igen. Ez a pánikroham. *

by **Ryuninji Ren** Szer. Aug. 14 2013, 21:48

Tovább folyik a beszélgetés, immáron kényelmesebb pozícióban. Nekem az, Esu-chan meg nem szólt, ütött meg eddig, tehát neki sem lehet vele problémája. Igaz nem látom, az arcát, lehet, hogy grimaszol, vagy valami ilyesmi…. áh, akkor már ütne is. Ő nem az a fajta, aki az ember háta mögött gúnyolódik, ha gúnyolódik egyáltalán. Én olyannak ismerem, hogy megmondja azt, amit kell és emellett még verekszik, büntet is, rendkívül elhamarkodottan.
Kifejtem neki az álláspontomat, elég menő és persze okos is vagyok. Olyan jól elzengtem, hogy ezt mindenki megértené, még az is, aki amúgy nem 8)Ellenkezés? Nem érkezik, egy újabb furcsaság. A mai nap telis tele van meglepetésekkel, majdnem olyan, mintha karácsony lenne vagy mi. Hehe, tényleg nagyon faya-n elmagyarázom én a dolgokat, ha akarom és nem csak kocka ügyben 8)Esu-chan ezek szerint megérti a mondandómat, helyes. A következőnél azonban már más a helyzet. Full komolya vagyok, maximum csak nem látszik. Pedig ilyen téren egyáltalán nem szokásom viccelni. Jó, többnyire gyerekes vagyok stresszhelyzetekben, vagy akkor is, amikor túl komoly a szitu, meg mikor ahhoz van kedvem, de ez pont nem ilyen.
- Hehe… sajnálom, de kétlem hogy fékezni tudnám a dühömet. Néha most is nehezemre esik, mikor meglátom azt a nyomi lófarkas pirit… A minap mostam fel vele a padlót.. – Igazán emlékezetes párbaj volt az. Remekül sikerült alázás.
- Akkor?- ezt muszáj megkérdeznem, mert ő addigra már halott lenne, mikorra én bepöccenek és átmennék terminátorba.
- Lehetetlen – szólalok meg szinte azonnal a kérése után.
- Köztudott, hogy nem tudok vigyázni magamra. Magamra sohasem tudtam – persze hogy nem, hiszen ezért van olyan skillem is, aminél az én életem fogy a többieké helyett. Tiszta menő, leszámítva, hogy tutira én kerülök miatta életveszélybe. Ennek ellenére használom, ha a helyzet úgy hozza.
- De meghalni sem fogok, mert nekem kell vigyáznom másokra… mondjuk rád – meg még pár emberre, főleg bosson. azután csend van… én meg pihenek tovább. Majd az eddigi „párnácskám” elkezd remegni. Voáh.. több funkciós.*-* .. de félre a tréfával.. kinyitom végre a szemem, amit bánt is a fény rendesen és látom Esu-chan-t. Nem felém néz, hanem egy teljesen más irányba, és valamiért remeg. Remélem, hogy nem a dühtől. Nem.. tuti nem, mert akkor már megreptetett volna. Bal kezemmel lassan felnyúlo,, hogy meleg tenyerem arca finom bőréhez érinthessem.
- Mi baj?

by **Koshitsu Esutel** Szer. Aug. 14 2013, 22:34

*Szavaimra ismét gyerekes választ ad. Nem igaz! Mikor hajlandó végre komolyan venni engem?! Csak egy szőke hülye liba vagyok?! Talán majd meg is kérdezem tőle ezt valamikor. Nem tudtam, hogy örüljek-e vagy sem, hogy Tachit agyontaposta. Visszakérdezett az akkor-omra, de nyilván azért hagytam abba, mert nem tudnék mit mondani. De ez... áh, ez a fülén ül?! Kb mindenben ellenkezik velem. És kábé megígéri, hogy nem fog vigyázni magára! Hát ez szuper! Arra nem is gondol, hogy esetleg vannak, akik aggódnak érte? Végül azért azt is megígéri, hogy nem fog meghalni. De ez nekem már sovány vigasz. Felfigyel remegésemre. Nah még csak ez hiányzott! Mikor megérintette az arcom... reflexből megfogtam a kezét, s eltoltam magamtól, de nem engedtem el. Szinte belé kapaszkodtam. Ránéztem, mert ő is rám nézett.*
~ Hogy mi a baj? Mi?!! ~
* Összevontam szemöldökömet, de utána kikászálódtam a feje alól, majd felálltam. Most figyeltem, hogy ne lásson be a szoknyám alá. Kicsit előrébb is léptem, eltávolodva Rentől. Háttal voltam neki, majd megszólaltam.*
- Ranmaru meghalt. Ő volt a második legjobb harcos.
* Keresztbe fontam a karom, de máskülönben nem mozdultam. Vártam egy kicsit. Majd megfordultam, s a szemébe néztem szigorúan. *
- Azt hiszem értem!
* Szóltam rá mérgesen. *
- Nem veszel engem komolyan! Csak magadat veszed komolyan. Vagy egyáltalán... magadat komolyan veszed? Mit gondolsz rólam? Csak egy szőke hülye liba vagyok?!
* Végre kimondhattam ezt a kifejezést! *
- Itt nem az a kérdés, hogy megígéred-e, hogy nem halsz meg, vagy sem. Ha nem vigyázol magadra, meg fogsz halni! Fogtad?! Hogy mi a baj? Nem veszel komolyan semmit! De azt hiszem, ha te nem tudsz magadra vigyázni, akkor valaki másnak kell. Még én nem tudok semmit sem tenni, nem tudlak megmenteni! De neked életben kell maradnod, mert Aincrad számít rád! Mi lesz velük, ha te is meghalsz? Ha?!
* Nem szeretek így kitörni, mert olyankor nehezen tudok ellenállni a feltörő könnyeimnek. És most sem tudtam. A könnyeim kifolytak. Nem, nem zokogtam, de a test gyenge, s nem tudok neki nemet parancsolni. A kezeim most már feltűnően remegtek. Mikor észrevettem, felemeltem kezeimet, s figyeltem. Majd zavarodottan elmosolyodtam. *
- Francba már!
~ Úgy félek! Úgy félek! De mi a bajom?! Ez nem normális viselkedés! Esu, nyugodj már le! ~

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 15 2013, 00:04

Felettébb kényelmes pozicióban egész „jól” társalgunk Esu-channal. A téma nem éppen ehhez a pillanathoz illik. Ha vlaki távolról látna minket, tutira nem az járna a fejében, hogy ezek ketten itt most a pirikről, meg a halálról beszélgetnek. Mégis arról folyik a szó, csak… volt valami más is… ami engem is.. kicsit kényelmetlen helyzetekbe szokott hozni… bár most elég jól viselem… így csukott szemmel. Azonban mikor Esu-chan remegés elkezdődik, már fordul a kocka. Korábban olyan nyugodt voltam, most meg már elönt az aggodalom. szemeim nem maradnak tovább csukva, majd rákérdezek, hogy mi a baj, mert nem ér a frászt hozni az emberre, főleg akkor nem, ha az békésen pihen valakinek az ölében. Kezem eltolja, de megfogja és erősen rászorít. Pislogok kettőt, hármat, hogy ez itt most akkor mi is? Mi következik?
- Uhh- koppan a fejem a hideg, kényelmetlen és kemény talajon Sad

ez nem ééééér, olyan jó helyem volt eddig, akkor most meg mi a franc történt?
Esu-chan felkel és odébb megy, még csak felém se néz.. pedig eskü nem csináltam semmi rosszat. Lehet, hogy gondoltam rá, de tuti nem tettem meg… bizony, olyat nem tennék csak úgy…
Nagy nehezen, de én is felkászálódom, nyújtózkodom egyet, és valamiért, még ásítanom is kell, pedig nem vagyok álmos és nem is aludtam…
- Esu-chan!... Te tudod a legjobban, hogy engem nem lehet másokhoz mérni – ez így van, ráadásul ezt a Ran gyereket még akkor vertem laposra a stellán, mikor még alatta voltam a rangsorban legalább néggyel.
- Mit értessz? – kész, elveszítettem a fonalat. Komolyan mondom, ez már azért na… miért alakulnak mindig így a dolgok, hogy nem értem ezeknek a nőknek a reakcióit? Bezzeg a valóságban nem volt ilyen gondom… ott mindegyik ugyan azt akarta… Végig állom a lány tekintetét, de egyáltalán nem értem Sad

- Mi??!! Miért ne vennélek komolyan Esu-chan?- ez azért kész.. mégis ilyet feltételezni a korábbiakból.
- Ha nem vennélek komolyan, akkor szinte szóba sem állnék veled… - a buta libás részen azért pár pillanatig elgondolkozom..
- Nem.. dehogy…. – tagadok mindent… ez kész… >_< .. még könnyeket is látok… veeeh, ide azért már kellene egy erős kis koktél, hogy bírjam ezt idegileg…
- Ahha.. akkor most cserélünk – közlöm vele a szándékomat, de nem hiszem, hogy érti. Nemes egyszerűséggel kilövöm magam a képességemmel és letarolom a lánykát. Szó szerint… komcsi, mint egy kamion. Pörgünk párat és felfog minket egy fa, aminek én ütközöm neki. A fagyos jégkirálynőt meg a karjaimban tartom… irtó menő megmozdulás lehetett távolról… legközelebb felveszem.
- Tessék, most te feküdhetsz rajtam.. élvezd ki Esu-chan.. és nyugodj meg – persze, hogy látom, hogy valamin felizgatta magát.. nem vagyok hülye, de néha jobb nem tudomást venni ezekről.
- Mióta törődnék, azzal ennyit, akit egyáltalán nem veszek komolyan, nem tisztelek?

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Aug. 15 2013, 16:09

* Gondolhattam volna. Mások halálából is viccet csinál! Végre elmondom, hogy mi nyomja a lelkem, erre ezt arra használja ki ez a majom, hogy magát fényezze! Oh, hogy vágná valaki orrba! Végül megfordultam, s folytattam beszédemet. Renre jellemzően minden egyes mondatomra van valami reagálni valója. Nem tudna csak egyszer csendben maradni, s hagyni, hogy kitomboljam magam?! Miért van mindenhez valami véleménye?! Fogja már be legalább egyszer az életben! Ahh, veszett ügy! Van, aki sosem változik. Rosszabb, mint egy tömör szikla! Persze, a hülye libánál nem tagadt azonnal. Azért is kérdeztem, mert sejtettem, hogy egy egyszerű szőke nőnek gondol, aki csak egy a sok közül, aki csak egy lány, aki csak egy valaki... Nem mintha sokkal fontosabb szeretnék számára lenni, egyszerűen csak azt akarnám, ha végre valaki komolyan vegyen. Persze nagyban mondogatja, hogy komolyan vesz, de nem hiszek neki. De úgy tűnik, szavaim végére ő is bepipult egy kicsit. Nocsak! Őszintén szólva ez is valamilyen szinten a tervem volt, mert már unalmas a bárgyút mosolyát állandóan nézegetni. Mintha nem érezne semmit, mintha olyan laza lenne, hogy mindjárt szétesik! Ilyen nincs! Szóval valamit mondott, ami nekem úgy esett le, hogy ez már neki sok, de persze nem igazán értettem, mit is akar. Ez a fickó nem is tud értelmesen beszélni! Lehet, valami más nyelven, talán a kínain jobban megértené, mit csacsogok itt neki. De hupsz, valami történt. Hiper-szuper sebességgel felém száguldott. A vér megfagyott az ereimben. Kikerekedett szemekkel figyeltem őt, ahogy felém tart, s bumm, máris letarolt. Hét ez szuper! Tutira fájt volna, ha lehetne ilyesmit érezni. A lényeg, hogy végül egy fa tövében, a karjaiban találtam magam. Pislogtam egy párat, de az ijedelemtől gyorsabban is vert a szívem. Na most mi lesz? Nem akar majd elengedni? Közben itt mondogat nekem valamit. Hogy mi? Alig tudok figyelni a szavaira, mert még mindig meg vagyok ijedve. Az utolsó mondata, mintha az utolsó bizonyíték lenne arra, hogy komolyan vesz. Aztán... az utolsó szó. Tisztelne?! Na hiszi a piszi! Halkan motyogtam neki. *
- Nem hiszek neked!
* De már egy kicsit beletörődtem ebbe az egészbe. Nem löktem el magamtól, mert éreztem, hogy ez neki is megnyugtató, ha megnyugtathat engem. Már csak az a kérdés, hogy számomra megnyugtató-e ez a póz. Hát... csak nem kell többre gondolni és már nem is olyan rossz. Egy darabig csendben voltam, majd le is hunytam a szemem, s újra utat engedtem könnyeimnek, de azt már nem engedtem meg magamnak, hogy hangot is adjak sírásomnak. *

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 15 2013, 19:37

Esu-chan… ez a csaj kikészít. Pár perce még tök jól elvoltunk, hozzáteszem, hogy tök kényelmes pozícióban, de egyik percről a másikra mindennek vége :(Elkezd remegni, majd a fejem is a kemény talajon koppan, ez nem ééér. Szóba kerül itt pár dolog, de ettől még nem teljesen értem, hogy mi a baja. egyedül az tiszta, hogy valamiért mérges lett rám, meg arról beszél, hogy szerintem ő egy buta, szőke liba. Ez így nem is igaz, sosem gondoltam még erre. Na jó, párszor megfordult már a fejemben, de csak komolytalan gondolatok voltak, semmi több. Ez engem is egy picit felhúz és kicsit… köhömm. keményebb lépésre szánom el magam. Kilövöm magam a soundwave-el és letarolom szegény lányt. Már nem adott nekem más utat, saját magának köszönheti. Egy fánál kötünk ki, aminek persze én csattanok. Nem mintha számítana, szerencsére nincs fájdalom érzet ebben a virtuális világban. A lány a karjaimban, mindig ezt teszem, ha már nem tudok mit mondani egy lánynak, ha nem tudom megnyugtatni, lenyugtatni, vagy megbékíteni, aztán vagy összejön, vagy nem és pórul járok, de most kivételesen nem ütközöm ellenállásba az amúgy vérmes lánykánál. Leesik, hogy felzaklatta magát valamiért és, kivételesen nem én vagyok a hibás. Bizony, nem én. Én az égvilágon semmi olyat nem tettem, amivel ezt a hatást tudnám elérni nála. Lehet, hogy a szoknya alá kukucskálás nem volt valami fair játék, azonban arról sem én tehetek. Amúgy is képtelen vagyok megtagadni férfiúi vágyaimat, na meg nem is akarom.
Próbálom nyugtatni, több-kevesebb sikerrel, mire megpillantok pár könnycseppet legördülni az arcán, rá a mellkasomra. Hát ez nagyszerű… Az irányítás teljesen kicsúszik a kezemből és szerintem az övéből is. jobbnak érzem, ha hallgatok pár percig, közben csak simizem egy kicsit a kezemmel, és hallgatjuk egymás szuszogását. Valamiért ismerős ez a szituáció.
- Ha nem tisztelnélek, akkor már régen kihasználtam volna a helyzetet, nem gondolod? – szólalok meg pár perc múlva, valahogy alá kell támasztanom az állításom, mert nem hisz nekem. Ennyire meg már ismer, hogy ebből rájöhessen valamire, mert voltunk együtt pár küldin… Azután nagyot sóhajtok..
- Biztos valami front van itt is, mert sokan furán viselkednek mostanában. Én is azon gondolkodom egy ideje, hogy itt hagyom a céhet…

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Aug. 15 2013, 19:59

* Akármit is csinált ez a Ren-gyerek, a karjaiban kötöttem ki. Ott ültünk a fa tövében, s úgy döntöttem, nem érdekel engem ez az egész. Ha félreérthető, hát félreérthető. Amúgy sem voltam annyira önmagam. Féltem, s emiatt nagyon gyengének és kicsinek éreztem magam. El is eredt a könnyem, amit észre is vett Ren, s éreztem rajta, hogy próbál megnyugtatni. Jól esett ez a figyelmessége. Óh, hogy ez a pasi állandóan megríkat! Megszólalása nem tetszett. Valahogy azokat a témákat, amikre zavarba jönnék, nagyban kerülöm, s ezt el is várom beszélgetőpartnereimtől, hogy ugyanezt tegyék. De nem. Ren kimondja, hogy akár ki is használhatná a helyzetet. Ch... igen, megtehetné. Talán meg is tudná. Mert erősebb nálam... sokkal. De erre a kérdésére nem feleltem. Inkább csendben szuszogtam tovább a mellkasán. De egy nagy sóhajtás után ismét megszólalt. Gondolom zavarta őt a csend. Engem cseppet sem zavart. Szeretem a csendet és a nyugalmat. De a szavai megdöbbentettek. Eltoltam magamat tőle, s egy kicsit hátra is csúszkáltam, majd egy-két méter távolságra tőle pihentem meg, s csücsültem a lábaimon. Ránéztem kissé értetlenkedve.*
- Elhagyni a céhet? Te?
* Kérdeztem meglepődve. Nem tudom, hogyan érintene ez a dolog. Nem feltétlenül akadnék ki rajta, de azért azt sem mondanám, hogy ugrálni tudnék boldogságomban ettől a gondolattól. *
- Neked itt a helyed. Inkább... én vagyok az, aki nem illik bele ebbe a céhbe. Bár elvileg az íjászok nagytornájának bajnoka vagyok... megkaptam Ranmaru íját, Artemiszt... Mégsem érzem magamban az erőt a küzdésre.-
* Mondtam szomorúan, s kiábrándulva önmagamból. Nem... ha valakinek távoznia kell, az inkább én vagyok. Bár semmi vágyam rá. Szeretnék maradni. Szeretnék méltó tagja lenni a céhnek.*

by **Ryuninji Ren** Csüt. Aug. 15 2013, 21:07

Csend van, nagy csend, illetve egymás szuszogását, lélegzetvételét halljuk csak. É köztudomásul rosszul bírom a nagy és kínos csendeket. Nem tehetek róla, engem tényleg nagyon zavar. szeretek beszélgetni, meg mást is csinálni, de ez a csend…. ez nem tartozik ezek közé. A lány a karjaimban sem volt teljesen önmaga. furábbnál furább dolgokat engedett meg, melyeket nem néznék ki belőle, de ezután azért változik róla egy kicsikét a véleményem. Most is szó nélkül elvan itt, rajtam nem ellenkezik, nem kötözködik és még verekedni sem próbál. Korábban pedig az ölében pihengettem, ott sem volt semmilyen ellenkezés. Magyarázatot nem találok rá, hiszen karácsony sincs, a többi variációm pedig még inkább lehetetlennek tűnik, ezért gondolni sem akarok rájuk, még csak az kellene.
Ahogyan az lenni szokott, a csendet én töröm meg, de választ nem kapok, illetve reagálást. Lehet, hogy jobb is, ugyanis erre a mondaton meg lehet sértődni és mikor Esu-chan sértve érzi magát, verekszik, tehát csak óvatosan. Egy ideig megint csend honol, egészen addig, amíg bírok magammal és újra meg nem szólalok… Ne erre már jön is a kérdés, meg az eltávolodás, ami persze, hogy nem tetszik annyira. Mindenki szeret csinos lányokat ölelgetni, én sem vagyok kivétel. Természetesen hagyom, hadd tegye, nem kényszerítem én semmire sem, az totál nem az én stílusom.
- Igen, de miért olyan meglepő ez, - kérdezek vissza. Azt hittem, hogy egyértelmű, hogy miért forognak ekörül a gondolataim. Rövidesen kapok egy válasz félét is, amit meg én nem értek. Maradok a fánál, aminek nekidőltem még korábban, csak már egyedül vagyok… máris elkap az a bizonyos hiányérzet.. cöh.. tiszta gáz.
- Hehe, az erő nem számít, jó, lehet vele menőzni, meg minden, meg sok mindenre jó, de az akkor is csak erő, semmi más.. tudod.. izomagy feeling – mondom már kuncogva. Valóban, gyakran hallottam azt a mondást, hogy amilyen hülye, olyan erős…
- Céhtag vagy, jól megértitek egymást, én azonban…. hát.. mondjuk azt, hogy „más világból” származunk – csak így idézőjelesen, amit mutatok is az ujjaimmal. Még a végén azt hiszi, hogy valami őrült sci-fi rajongó vagyok vagy mi. De nah… két kézzel megpaskolom az arcomat, hogy ideje felébredni, majd fel is pattanok. Nem szoktam és nem is szabad ilyennek mutatnom magam.. ideje csinálni is valamit.
- Esu-chan… kihívlak egy párbajra.. készülj fel hehe… - mondom kuncogva, megint mosolyogva. Remekül eltereli a gondolatokat a kt és más célom is van ezzel… akkor jöhet. el is küldöm a kihívást a lánynak, aki kissé el van szontyolodva…

by **Koshitsu Esutel** Csüt. Aug. 15 2013, 21:50

*Még jobban meglep, hogy Ren meglepőnek találja, hogy engem meglep távozási szándéka. Hát erre sose gondoltam, hogy lelépne. Ennyire rosszul érzi magát a körünkben? Gondoltam, ha lesz rá alkalmam, meg is kérdezem. De most rám terelődött ugyebár a téma, s Ren próbál meggyőzni, hogy az erő nem annyira lényeg. Hát... erre a szövegre vágok egy fancsali képet. Nem győzött meg. Ran halálának sokkhatása alatt vagyok még mindig, s nem is tom, mi lenne, ha ez az idióta is feldobná a tappancsait Regi szárnyacskáival együtt. A gondolatra körbe is nézek, hol az a jószág. Nah, legszívesebben azt súgnám neki, hogy vigyázzon a gazdira, bár valószínűleg teljesen feleslegesen kérném ezt tőle. Múltkor is Ren elé állt, mikor őt támadtam. Ren valami olyasmit zagyvál, hogy én jól elvagyok a céhtagokkal, ő meg valami másvilágról jött. Ezen elgondolkodtam. *
~ Hát, hogy te egy fura világból jöttél, az már igaz... ~
* De hogy én annyira ellennék a többi taggal... az már kétséges. Legközelebbi kapcsolatban Rennel vagyok, Anattal meg kb bírjuk egymást, a lányokhoz hozzá sem szólok, ők sem hozzám, aztán ennyi. Arról ne is beszéljünk, hogy Luv is meghalt... Keresztbe fontam a karom őt hallgatva. Nem értettem vele egyet. Nem jó ez így... Aztán hirtelen megcsapkodta magát és felállt. Én még egy darabig ülve maradtam, de mikor kihívott párbajra, csak nagyokat pillogtam rá. *
- He?
* Oh, öcsém, mintha nekem pont ugrándozásra lenne kedvem... Regi úgyis azonnal kinyír. Nincs is értelme ennek az egésznek. Jól el akar csak agyabugyálni. Lassan, kissé morogva feltápászkodom, nem, nem lát be Ren sehova se, aztán kelletlenül elfogadom a kihívást. Kényelmesen előveszem Artemist, végignézek rajta, s minden egyéb kiegészítőt is magamra pakolok, ami eddig nem volt rajtam. Anatnak hála végre van gyorstalpalóm. Hjaj, de sokat kellett rá várnom... Persze valójában mindent Anatnak köszönhetek, hogy van. Csak Artemis az, amivel senkinek nem tartozom. Ő az enyém... és Rané... Várom, hogy a számláló a 0ra érjen. *
- Ejnye Ren... ennek semmi értelme...

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 16 2013, 01:32

Elég tréé, ahogy elkezdődött ez az egész, de az ölben fekvés, már elnyerte a tetszésemet, mi az hogy? Nagyon is kellemes volt és szerintem nem csak nekem. Azután meg jött egy kics visszaesés, majd javulás, ölelés formájában. Azután meg csak a letargia, az az, amit én nagyon, de nagyon nem szeretek. szóba kerül a céh is, meg a tagság, hogy ki illik be, ki nem, ki tud beilleszkedni, ki ne, meg ilyenek. Mindegyikünk próbálja meggyőzni a másikat több-kevesebb sikerrel. Én azért szerintem egész jól csinálom 8)Olyannyira, hogy az már nem is én vagyok, pontosabban nem az, aki lenni akarok, vagy… nah, mindegy, nem is firtatom inkább. Arcomat megpaskolva térek vissza korábban megszokott viselkedési formámhoz, felpattanok és egyből ki is hívom párbajra a nem túl vidám Szőke leányzót itt előttem. Nem túl boldog tőle, nem értem, hogy miért, hiszen párbajozni jó, a legjobb szórakozás ebben a világban, persze a féktelen bulizáson kívül. Lehet ismerkedni, leckéztetni, szórakozni, még perverzkedni is, ez mind kőbe van vésve… A párbajok jók és kész, nem is tudom, hogy Esu-chan miért nem így vélekedik ezekről.
Azért elfogadja a kihívásomat, ennek örülök, mert egyedül párbajozni ugye nem lehet… van aki tud, de ők is csak valamely betegség miatt. Én magam csak defektesnek hívom őket.
- Ejyne-bejnye Esu-chan!... – utánozom őt, persze én már mosolyogva.
- Nem kell mindig értelmet adni a dolgoknak. Kissrác koromban a pocsolyákban ugráltam.. annak sem volt értelme, de élveztem..- egy egyszerű hasonlat és egyben emlék. Már tuti leszűrte, hogy rosszcsont gyerkőc voltam akkoriban.
- Na, meg tétje is van ám, hehe- most, hogy elfogadta, már el is mondhatom.
- A vesztes megcsókolja a győztest.. igazi smaci, semmi puszi vagy ilyesmi..- Regi fent repked, nem intek neki még, Azzal ráérek.
- Akkor sok szerencsét.. és hölgyeké az elsőbbség…. – hajolok meg, ezzel átadva neki a kezdeményezés jogát.

by **Koshitsu Esutel** Pént. Aug. 16 2013, 17:37

* Nem tetszik Ren mosolya. Ő mindig valami rosszban sántikál. Most rávett erre a butaságra, hogy harcikáljak vele. Mégis minek?! Azonnal ki is fog nyírni, hacsak megint nem úgy alakul a dolog, mint a múltkor. Szépen feladta a küzdelmet. Jó, akkor nem volt akármilyen a helyzet, de mindegy is. Még most is zavarban vagyok nem csak attól a KT-tól, de a mostani találkánktól is. Már utánoz is, s elkezdi a magyarázkodást. Csak néztem rá, hogy hogy jön ide a pocsolyában ugrándozás, de valahogy ő nagyon jól tudja csinálni, hogy egy pillanat alatt a haragom elillanjon, s úgy szeressem, hogy megakarnám ölelgetni. De sajna arra is különleges képessége van - talán ez a spece -, hogy egy pillanat alatt elrontsa a kedvem s mérhetetlen dühöt érezzek az irányába, s ne legyen más lehetőségem, mint jól agyoncsapkodni a kis arcocskáját. Akkor beszéljen itt nekem hülyeségeket! Mikor tanulja meg végre, hogy velem nem éri meg piszkálódni?! Mi ez a hülye tét?! Na menjen a tudja hova, mondjuk haza... Csak nézek rá azzal az arc kifejezéssel, hogy: "ugye nem gondoltad komolyan? mert ha igen, mindjárt laposra verlek! " Aztán még nekem adja a kezdeményezést. Na kap mindjárt egy olyat, hogy csak na! *
- Asszem kicsit képzavarban vagy, Ren. Csak mert... jóban vagyunk, azért nem úgy lesznek a dolgok, ahogy elképzeled.
* Bólogatok is, hogy igen is nagyon komolyan mondom szavaimat. De igyekszem nem dühösen mondani, hogy nehogy megint úgy váljunk el, mint a múltkor. A barátságunkat azért nem akarnám elrontani sértődösdivel. Ez itt valamit nagyon félreértett. Azt hittem, már felnőtt egy kicsit. De úgy tűnik, nála ez nem egy elvárható orbitális fejlődés volna. Csóválom a fejem, s Artemiszt meghúzva rá céloztam. *
- Tudod mit? Akárki is győz, kapsz tőlem valamit! Biz ám!
* S már ki is lőttem felé a nyílvesszőt. *

by **Ryuninji Ren** Pént. Aug. 16 2013, 18:59

A beszélgetős, pihenős résznek vége, most már jöhet a jól megérdemelt szórakozás, egy párbaj formájában. A kihívást elküldöm, amit Esu-chan el is fogad, majd elmagyarázom neki a saját szavaimmal, hogy ne keressen mindenben értelmet. Az tiszta uncsi és nem menő, ilyenkor lehet csak úgy, hülyéskedni, élvezni a pillanatot, szórakozni. Azután közlöm vele a győztes jutalmát és a vesztesét, mert azt nem lehet mondani, hogy ez büntetés, egyik félnél sem, hiszen én vagyok a legjobb party ebben a világban is Cool

- Mia baj? - kérdezem meg, ma már másodszorra tőle, mert olyan furán néz, mint aki nem hisz a saját fülének. Pedig ez van, amit megmondtam, azt megmondtam, már nem lehet vitatkozni, hiszen elfogadta a kihívást… bár a tétet később tudta meg, de az nem számít.. mindig mindenbe kell egy kis trükk, ez alapszabály.
- Miért Esu-chan? Te hogy képzeled? – kérdezek akkor már én is, ne csak mindig ő, még a végén olyan jellege lesz ennek az egésznek, mint egy vallatás, ami szintén trééééé. Nem igazán értem amúgy, hogy mire is céloz ezzel, de hagyjuk most, egy párbaj vár rám, és szeretném ezt most alaposan kiélvezni. Na jó, beérem a picike élvezettel is, egyelőre, de majd meglátom, hátha lesz valami érdekes.
- Na-na Esu-chan… smaciról volt szó, nem pedig valamiről – kiöltöm a nyelvem és várom, hogy támadjon a lányka. Nem is húzza az időt. Céloz és lő, de azt hiszem, hogy ideje megmutatni azt, hogy milyen kemény is vagyok. Épp elégszer hagytam már magamról azt hinni, hogy nyomi vagyok a petem nélkül.. ez kamu.
A felém tartó nyílvesszőt a kezemmel kapom el, épp mielőtt elérte volna az értékes és szépséges arcomat. Egy reccsenés és a vessző pixeldarabokra hullik, amit el is fúj a szellő.
- Amúgy mi bajod a csókkal Esu-chan? Ez már érdekel egy ideje…

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Aug. 17 2013, 13:32

*És még merészel olyat kérdezni, hogy mi a baj! Na jó. Úgy tűnik, neki eléggé részletesen kell elmagyaráznom dolgokat, különben nem érti meg. Menjünk le alfába, vagyis az ő szintjére. Jó. Most legyünk egy kicsit türelmesek. Face palm. De tényleg, szó szerint a fejemet fogom a hülyeségétől. Hogy értem, hát hogy értem... ekkor untam meg, s magyaráztam neki, hogy majd kap tőlem valamit. És már megint a smacival jön! Huhh, kezd egyre több minden megfogalmazódni bennem. Hirtelen beugrott, amikor szegény Ranra ugrottam rá a szavaimmal, s monológoztam neki egy sort. Persze, nem fogta fel a lényeget. De azért mindenkinek kell adni egy esélyt, talán Ren megérti. Ha nem, itt hagyom, esküszöm! El is eresztem a nyílvesszőt, elképzelem, ahogy a torkán ragad. Hát nem, nem így történt. Szuper-menő módon elkapta, amin meg is lepődtem, mert ilyet még nem láttam. Persze nem kellene ezen annyira csodálkoznom, hisz azért van egy kis szint különbség kettőnk között. Újabb szünet, bár az íjam új nyílvesszőt generált. De nem lőttem ki. Leeresztettem a fegyverem, s úgy feleltem neki a kérdésére, halál komolyan. *
- Oké Ren. Szeretném, ha most nagyon kinyitnád a füledet, mert még egyszer nem mondom el.
* Bár szigorúan, mégsem haragosan beszéltem vele. *
- Hogy mi a bajom a csókkal?! Semmi. Csak azt hiszem, mindketten másképp gondolkozunk róla. Én nem csókolok meg akárkit, csak azt, akit szeretek. Óh, inkább pontosítok. Akibe szerelmes vagyok! Másnak nem! Érted?! Nem adok másnak csókot!
* Kicsit tagoltan beszéltem, hogy jobban felfogja szavaim értelmét. *
- És ott az a smaci kifejezés. Tudod kik smaciznak? Akik csak testi vágyat éreznek egymás iránt, unatkoznak, azt azt mondják, uccu neki, smacizgassunk egy kicsit, mert miért ne, az olyan poén! De akik szerelmesek egymásba, nem smaciznak! Azok csókolóznak! Érted?! Miért nem csókolok meg mást, csak azt, akibe szerelmes vagyok? Azért, mert az egész táblacsokimból, ha elosztogatnám egyesével a kockákat, akkor mi jutna az igazinak? Semmi! A csók az egyik legintimebb párbeszéd két ember között, nem fogok akárkivel így beszélni! Csak azzal, aki a legközelebb áll hozzám. És nagyon értékelném, ha nem valami jutalmazásként, vagy tétként gondolnál erre a dologra, mert ez nem egy semmiség, vagy nem egy olyan dolog, amit ki lehetne érdemelni, vagy meg lehetne nyerni! Sajnálom, hogy neked semmi különlegeset nem jelent ez a dolog, csak valami izgi, mosolyogni való kis csecse-becse, amit kedved szerint osztogatnál bárkinek. Ez nem cukorka, hogy csak úgy megkínáld vele a másikat! És nagyon értékelném, ha soha többet nem kérnél ilyet tőlem, hogy tétként küzdjek a csókért! Undorító!
* Egyre lelkesebben és indulatosabban beszéltem, egyszerűen ha arról kell érvelnem, amiben igazán hiszek, nem tudok indulatok nélkül. Beleélem magam, s szívemből, lelkemből mondom mindazt, amit igaznak vélek. Többet nem akartam szólni, így is féltem, hogy még ezt sem fogja fel, ez a "mindenki sztárja". Nem... az ilyen talán soha nem érti meg. A mai világban senki nem érti ezt meg... *

by **Ryuninji Ren** Szomb. Aug. 17 2013, 15:18

Esu-chan támad, de én nagyon menőn kivédem ezt a támadást, na persze hagyhattam volna betalálni, az sem változtatna a hp-m jelenlegi állásán. Kötve hiszem, hogy Esu-chan sebezne akkorát, amivel levinné kapásból az én páncélom is.
Mivel nem igazán értem, hogy a lánykának mi a baja, így csak természetes, hogy rá is kérdezek. Mert miért ne? Kíváncsi ember vagyok én, csak a kíváncsiságom nem minden témára terjed kis és ez így van rendjén. A válasz hosszú és unalmas, azon már meg sem lepődöm, hogy hülyének néz. Gyakran előfordult már ebben a virtuális világban, aztán rendre mindegyik pofára is esett, de hát ez van. Az emberek a saját káruk árán tanulnak a legjobban, ez így volt mindig is és szerintem így marad mindörökké. Még én magam is ebbe a kategóriába tartozom, ha másban nem is, ebben hasonlítunk. Szó szerint untat az, amit itt levág nekem, a kezem mozgásával is mutatom neki, hogy ez csak bla-bla, annyira érdekel, mint a tegnapi vacsorám.. Tényleg!!! Mit is vacsoráztam én tegnap? Már nem is emlékszem.. veeeh… akkor erről ennyit. De akkor kezdjük el azt, amit a beszélgetés eleje óta akarok, már nem nagyon izgatnak a körülmények, egy cseppet sem. Arcomról lefagy a mosoly, és a tekintetem sem olyan „lágy” kedves, mint korábban volt.
- Hoi-hoi Esu-chan. Nem izgat a csókról alkotott véleménye, egy olyan kislánynak, aki még nem is csinálta soha sem. – felelem neki hűvösen. Valóban, csak az tud hozzászólni az ilyen témához, aki már „beavatott” Arról meg ne is beszéljünk, hogy hány lánytól hallottam már ezt és mégis…
- Nem tudom, hogy feltűnt-e, de nem kértem a beleegyezésed. A párbaj elkezdődött, a tét a csók, ennyi. A tét megvan, már csak a győztes kell… - intek Reginald-nak, aki veszi a lapot és már egyenesen Esu-chan felé tart, hogy leszedjen tőle egy rakat páncélt és hp-t.

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Aug. 17 2013, 19:08

* Olyan szépen megfogalmaztam, hogyan is vélekedek a csókról, csak valahogy illúzióromboló volt látni közben Ren megváltozó arcát. Már korán sem mosolygott olyan kedvesen, sőt. Furcsa érzés kerített hatalmába. Mintha megkeményítette volna magát. Arca nem ígért semmi jót, nem állt biztató jövő előttem. Amit mondott végül szavaimra, egyszerűen döbbenetes volt. Arcomon láthatta az őszinte döbbenetet, s csalódottságot. Nem egyszerű "vesztettem" kifejezés ült az arcomon, inkább vegyült egy kis "megijesztesz!" vonásokkal. Hogy mi van?! Jól hallottam amit mondott?! *
- Hohó... nem a csók milyenségéről beszéltem, mert azt tényleg nem tudom!
* Jó van, jár neki egy tapsocska, hogy rájött, még sosem kaptam, se nem adtam csókot, na de akkor mi van?! Már nem lehet véleményem az egészről?! De a folytatás rosszabb volt. Szó szerint tátva maradt a szám szavait hallván, majd megráztam a fejem, mert nem akartam elhinni, hogy jól hallottam, amit hallottam. A szó bennem rekedt, nem is tudtam volna megfogalmazni, mit is érzek. Jó kedvem, enyhe szomorúságom, s aggodalmam e idióta felé egy pillanat alatt elmúlt. Mintha jéghideg folyadékkal leöntötték volna a bensőmet, olyan érzést keltettek bennem szavai. És a legrosszabb az volt, hogy láttam rajta, halálosan komolyan gondolja, amit mond. Tényleg?! Ő most ezt komolyan gondolta? Épp intett Regi felé, aki habozás nélkül nekem is jött. Az íjamat felemelni sem volt időm, hogy megpróbáljam kivédeni a támadást. A páncélom teljesen lement, és az életemből is egy jó kis rész. Végre meg tudtam szólalni, de nem túl hangosan, és még mindig halálosan kiábrándulva Renből. *
- Ezt mos komolyan mondod? Komolyan nem veszed figyelembe a kérésem?!
* Kérdeztem hitetlenkedve. De nem támadtam. Nem volt értelme. Most már éreztem. Nincs értelme ennek az egésznek. De legalább valamit megtudtam, a mindenki kiskedvencéről, a sztár Renről. *

//HP 55//

by Ajánlott tartalom

A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész