Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg 2. rész

by **Ryuninji Ren** Szomb. Aug. 17 2013, 20:04

Esu-chan kis monológja a csókról, meg arról, hogy ő kivel hajlandó stb-stb…. szó szerint untat. Ezt ki is mutatom, ha akarnám se tudnám titokban tartani előtte, ha valami untat, az rá van írva az arcomra, ennyi. Most még a kezemmel is rásegítek és jelzem, hogy ez mind csak mellébeszélés és semmi több.
Közlöm vele, hogy erre én nem vagyok kíváncsi, hiszen ő egy tapasztalatlan kislány ilyen téren, akinek fogalma sincs az egészről, ez van, ezt kell szeretnie. Viszonyítási alap nélkül a szavai számomra semmit sem érnek. ráadásul kötve hiszem, hogy lenne mersze bevallani bárkinek is az érzéseit.
Látom rajta, mennyire meglepi az, amit mondok, de ez a cél. Ismerje cask meg ezt az arcot, féljen tőle. Pont ez a célom, mert igen makacs egy teremtés, ami nem mindig rossz tulajdonság, de ebben az esetben már igen szépen felhúzott vele. A kis idillnek vége, jöhet az igazi párbaj.
- Na látod, akkor erről ennyit, nincs hiteled…. – továbbra is fenntartom ezt a hűvös, ellenszenves viselkedést. Jelzek a petemnek, elég egy legyintés neki és már támad is. A lánynak esélye sincs, hogy kitérjen előle. Felhasítja a lány oldalát rendkívül éles karmaival. Igen, Regi sosem habozik ha támadni kell, legyen az akárki, ő megtámadja, ha én kérem. Az ellenfelem páncélja teljesen megsemmisül és a hp-ja is szépen lecsökken. Arcán látom, hogy nagyon le van döbbenve, ez nem meglepő… Meg kell ismerje a világ ezen oldalát is.
- Miért venném figyelembe, ha elég erős vagyok ahhoz, hogy megszerezzem azt, amit akarok? – így van, csak mert megtehetem, hát meg is teszem. Sok mindent megtehetnék még, csak mert rengeteg a nálam gyengébb játékos.
Reginald megint támadni készül és ezúttal én is megindulok a lány felé, ez egy dupla támadás lesz. Regi hátulról támad, én szemből…. már egyáltalán nem hagyom magam, teljes sebességgel haladok… nincs miért visszafognom a gyorsaságom, vagy bármely más tulajdonságom.

by **Koshitsu Esutel** Szomb. Aug. 17 2013, 22:50

*Ren a kezével is jelzi, hogy az egészet csak szócséplésnek tartja.*
~ Talán nem hisz nekem. ~
* Teljesen el voltam képedve, s ezt arcomon láthatta is, valahogy úgy esett le a dolog, hogy ez őt nem is zavarja, sőt tetszik neki. Hatalma van felettem, mert erősebb. Az nem húz fel, hogy kijelenti, nincs hitele a szavaimnak, mert ő egyszerűen hülye, nem érti, mit is akarok mondani.*
~ Esküszöm, Ran értelmesebb volt nálad... ~
* Pedig az sem volt semmi beszélgetés. Egyszerűen csak egyetértett velem. Fel teszem hát a kérdést Rennek, ami annyira piszkálja a csőröm, a válasza hideg zuhanyként ér. A szívem nagyon vadul kezdett kalapálni, s azt hiszem, féltem. Nagyon megijedtem tőle. És ezt élvezte. Kihasználta erőfölényét. Regi keményen nekem jött, s már támadt is hátulról, de nem vele foglalkoztam, hanem Rennel. Felém tartott. Tudtam, hogy nem tudnék előle elfutni. A szívem már a torkomban vert, nagyon, nagyon izgultam, hogy sikerüljön, amit akarok. Féltem, hogy olyat akar tenni, amit én nagyon nem akarok, hogy megtegyen. Hirtelen aktiváltam a speciális képességemet, s Rennel helyet cseréltem. Teljes gőzzel Regi felé rohant, én pedig mögötte voltam. Gyorsan előkaptam a hazatérés kristályomat, s egyszer csak... *
- Ég veled.
* Mondtam szomorúan, s eltűntem. A főtéren találtam magam. Majd hirtelen egy másik szintre teleportáltam magam, hátha Ren kitalálja, hogy a főtérre mentem. A másik szinten eltettem a fegyverem, s feladtam a KT-t. *
~ Ez nekem nem megy... ez nem megy... ~
* Nem tudtam, hogy mit tegyek. El kellett futnom, mert különben baj lett volna. Biztos voltam benne. Elkezdtem remegni. Alig tudtam eltenni a fegyverem. Arra gondoltam, hogy ő most vajon mire gondolhat. Próbáltam megérteni, hogy most miért változott meg ennyire, s miért volt ennyire erőszakos. Nem tudok többé a szemébe nézni. Mindent elrontott... mindent. Furcsa volt, hogy az előbb még az ölembe hajtotta a fejét, s érte izgultam, érte sírtam... most meg miatta. Haragudtam rá. Teljes szívemből, közben szántam, hogy hogy lehet ennyire ostoba!*

//Elnézést kérek Klein, de ezt a KT-t Esu nem tudta folytatni. //

by **Ryuninji Ren** Vas. Aug. 18 2013, 03:19

A hírtelen viselkedés változásomnak megvan a maga hatása. Esu-chan alaposan meglepődik, még megszólalni is alig tud. Sőt ez még mind semmi. Tisztán észrevehető a félelem a szemében, ami engem nem lep meg, sőt, még örülök is neki. Pont ezt akartam elérni nála és lám, be is jött. Nem hiába mondom én azt, amit mondani is szoktam. Tovább folytatom ezt a féle magatartást és támadni is készülök. Nem csak Regi, én magam is megindulok a lány felé, hogy bevigyek neki még egy, azaz két csapást. Azonban a támadással kicsit elszámolom magam, mert a lánynak is van olyan képessége, amiről nem tudtam még. Futok felé, majd hírtelen eltűnik, és már Regi jön velem szembe, aki el is talál, de nekem ez a sebzés sem olyan vészes. Amúgy egész ügyes kis trükk volt, de legközelebb nem fog beválni. Hallok egy búcsúzkodást a hátam mögül, de mire odafordulok, a lánynak már hűlt helyét találom. Hát hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem számítottam erre, de azért nem ilyen hamar. Elég gyenge idegzetű lehet ez az Esu-chan. Természetesen nem szándékozom csak így elengedni őt. Csak rákeresek a mappon és ennyi, misem egyszerűbb ennél. Mire előhalászom én a saját kristályom, már megjelenik a győztes felirat, még a párbajt is feladta. Na, nem mintha számítana ez az egész.
Használom, és hamarosan megpillantom az elmenekült lányt. Eléggé, köhömm.. „összeomlott”
- Esu-chan, előlem nem futhatsz el… - ha menekülni próbál, elkapom a karját, ha megint sikerül teleportálnia, akkor követem…
- Nyugi nem bántalak, bár kemény voltam, talán most már megérted…- elengedem őt, már vége a színjátéknak.
- Tessék, forró csoki, segít megnyugodni – adok neki egy szép nagy flaskát teli mennyei forró csokival.. saját készítmény, első osztályú
- Az én indikátorom zöld, mégis elhitted, hogy bántani akarlak. Egy pirivel is leállsz beszélgetni, de róla sem feltételeztél volna hasonlót igaz? Ahogy rólam sem. A különbség köztem és a pirik között, hogy ami az én kezem visszafogja, az bennük nincs meg – mondom egy leheletnyit indulatosan, de nem a lány miatt, hanem a szemetek miatt, akik csak úgy, kényük-kedvük szerint elveszik mások életét…
- Lehet, hogy most utálsz, de én, attól még szeretlek és sosem bántanálak úgy igaziból… De ha egy piri ezt teszi mint én? Elbeszélgetve elcsal valahová és rád támad? Ott nem az első csókod lesz a tét, hanem az életed. Nem hallgatsz rám, mikor azt mondom, hogy maradj távol tőlük… ezért kellett ilyen módszerhez folyamodnom…- nem mosolygok, ahhoz nincs kedvem, de szavaimból hiányzik a korábbi hűvösség, hiszen az csak színészkedés volt.
- A minap mentettem meg egy lányt, akit az a Tachkó akart behálózni. Akkor mondta el, hogy veled is „elvolt” Akkor én ijedtem meg, szóval szerintem kvittek vagyunk. Vagyis nem teljesen….- egyelőre ennyi, ezt is meg kell emésztenie, és még le is kell szidnia rendesen, de elfogadom, lehet megérdemlem, de szerintem szükséges volt….

by **Koshitsu Esutel** Kedd Aug. 20 2013, 15:54

* Oh nem kell itt nagy kifakadásra gondolni. Csak ijedtségemben könnyeztem egy kicsit. Megálltam ott, ahol voltam, s elkezdtem gondolkodni. Néha az sem árt. Olyan hirtelen változott meg. S nem tudtam egyszerűen, hogy mit is akart ezzel az egésszel. Persze tévesen hittem, hogy biztonságban vagyok. Teljesen kiment a fejemből, hogy a céhtársak látják egymást a térképen. Erre csak akkor jöttem rá, amikor megláttam magam előtt magát Rent. Kikerekedtek a szemeim, de már nem futottam. Egyet hátraléptem reflexből, de már beugrott, hogy nem nagyon léphetek le előle. Csak ha bemegyek a szobámba, s magamra zárom az ajtót. Na ott már nem tud bejönni. Szóval megjelent, s azt mondta, előle nem futhatok el. *
~ Nem mondod, te perverz szadista állat!! ~
* Hupsz, ezek csak gondolatok. Mivel hátráltam, megfogta a karom. Gyilkos szemekkel néztem rá, hogy engedjen el, s próbáltam ki is csavarni a karom az ő kezéből. Szerencsére hamar elengedett. Valamit motyogott itt nekem, aztán fejbe vágott egy forró csokival. *
~ Ez... most... KOMOLY???!!! ~
* Elfogattam az itókát, de nem ittam bele. Csak kimérten néztem a fiúra. És elkezdett magyarázni. Elképedés kettő, vagy inkább csapó kettő?! Jó, ez nekem már sok. Most akkor mi is van?! Oh, hogy csak meg akart leckéztetni... elmagyarázni, hogy mi a szitu. igen... a pirik és ő... igen, azt hiszem értem... aha... Ren most sem mosolygott, de mégis más volt. Talán tényleg most mutatja az igazi arcát? Nem tudtam eldönteni egyhamar, de inkább abban reménykedtem, hogy igen, ő most igazat mond. Megdöbbentő volt ez az egész, s az a helyzet, hogy nagyon is hatásos. Ő nyert. Legyőzött. S talán igaza is van. Talán nem is talán. Talán tanulok is a dologból. Igen. Talán köszönetet is mondhatnék. Talán... Mereven hallgattam végig, de csak szigorú volt a tekintetem, nem pedig sértődött. Végül Tachiról is mondott valamit. Nem volt kedvem se igazat adni neki, sem rágalommal vádolni. Nem tudhatom. Talán jól látta. Talán rosszul látta. Ren képes félreérteni a dolgokat. Főleg, hogy ilyen messzire ment, hogy megértesse velem álláspontját, egyértelmű, hogy nagyon "konzervatívan" gondolkodik. De nem hibáztathatom. Hisz igaza van. Jobb félni, mint megijedni, nem igaz? Elgondolkodva néztem rá az italomra, amit kaptam. Ne szóltam, egy kortyot ittam, mert mindenképp meg akartam kóstolni. Nagyon finom volt. De nem mosolyodtam el. Megijedt... aggódott értem. Szemeibe néztem végre, s közelítettem felé.*
- Igazad van. Nem vagyunk teljesen kvittek. Kérlek...
* És a kakaóra néztem kimérten. Majd újra Renre még mindig ugyanúgy. *
- ... engedd meg, hogy...
* Felemeltem az italt, s szépen lassan rácsurgattam az egészet Ren fejére. *
- ... megköszönjem.
* Nem mondtam, hogy mit, de reméltem, hogy a folytatásból leveszi majd, hogy a csokira is lehet érteni.*
- Mert nagyon finom volt. ^^
* Mosolyodtam el erőltetetten, majd hátat fordítottam a kis "hősies megmentőmnek", s szépen megpróbáltam határozottan, nem elsietve a dolgot, elsétálni. Nem tudtam volna mit mondani. Erre az egészre... nincsenek szavak. Nincsenek... *

by **Ryuninji Ren** Vas. Aug. 25 2013, 02:28

Utolérem Esu-chant, vagyis mondjuk azt, hogy megtalálom, mert nem menekül tovább, csak úgy elvan itt magával és szomorkodik. Könnyű volt a nyomára akadnom, a map segít mindig, mikor ilyen helyzetbe kerülök, na nem mintha olyan sűrűn kerülnék én ilyen helyzetbe. Mikor megpróbál elmenni, megragadom a karját és nem eresztem el, akkor ott rögtön, csak kicsit később, mikor már tudatosul benne, hogy előlem nincs menekvés Cool

Mindezek után elmagyarázom neki a helyzetet, főleg azt, hogy miért változtam meg olyan hírtelen, hogy miért viselkedtem úgy, ahogyan nem szoktam. Számomra sem volt a legkellemesebb élmény, azoknak a bőrébe bújni, kiket annyira megvetek, hogy azt szavakba sem tudom önteni. De hagyjuk ezt, most már vége. Annyira rendes vagyok, hogy még saját készítésű, nagyon minőségi forró csokival is megkínálom a lányt, mert az ilyenkor mindig segít, főleg rajtam. Remélem ő is annyira édesszájú, mint én, vagy legalább fele akkor, hogy ne tudjon neki ellenállni.
Az italt elfogadja, de csak szorongatja, nem értem miért, az ilyenre egyből rá kell ugrani és addig szürcsölni, míg van, majd kérni a következőd :F
Tehát elmesélek mindent, de az arckifejezéséből nem remélek jót. Pont úgy néz rám, mint a suliban a tancinéni szokott, amikor csináltam valami olyat, vagy pont, hogy nem csináltam semmit. Veeeh, a fene se tud kiigazodni ezeken a nőkön, de most komolyan.
A mondandóm végén közelít felém. Ebből megint nem tudom, hogy mi lesz. Talán puszi? smaci? Vagy füles? Mert a tanároknál mindig a napló csattant a buksimnak, pedig elvileg a testi fenyítés nem engedélyezett, ellenben én napi szinten megkaptam a magamét Sad

- He o.O – még mindig közelít, közben beszél és nem a várt hangnemben. Aztán mikor leesik mire készül, nem teszek semmit sem. A forrócsoki nem ivódik a hajacskámba, hanem pixeleire bomlik rövid idő után, de azért na…. ez érték Sad

- Hidoooooi Esu-chan Tudod te mennyit dolgoztam vele, míg sikerült ezt megalkotnom? Máshol ilyet nem kapsz ám – fakadok ki egy pár percre.. ez tényleg nagyon gonosz volt tőle. Próbál elsunnyogni a lányka, ezek szerint még mindig nem érti a lány..
- Ha a szemed előtt ölnének meg egy olyan embert, aki közel áll a szívedhez, talán megértenél engem – mondom és elkomorodok pár pillanatra. Fájó emléket juttatnak eszembe a saját szavaim, melyet szerettem volna elkerülni. Még a könnyeimmel is küszködöm, annyira… veeeh, nem…. Szemem csak bekönnyezik, de nem hagyom el magam Gyorsan témát kell váltani.
- Oh tényleg Esu-chan. Eljönnél velem a 10. boss harcra? Pontosabban velünk? szükségünk van rád – elterelésnek tökéletes, de nem tudom, hogy miért hozom fel ezt most. a többiek tegnap nagyon csúnyán kikaptak, ma meg megy a második csapat…

by **Koshitsu Esutel** Hétf. Aug. 26 2013, 10:18

*Örültem, hogy nem állt ellen a "bosszúmnak". Egy rendes fickó hagyja, hogy a nő kitombolja magát rajta. De egy rendes fickó hogy képes arra, hogy célja elérése érdekében tőrt döfjön egy lány szívébe?! Bár szépen lassan az ital elpixeleződik, azért a hatás megvan. Remélem ebből felfogja a fiatalember, hogy jelenleg mit is érzek. Ráadásul minden haragomat bosszúvágyamat kiélem e élvezetben, hogy a finom kakaót ráönthetem. Most meg Hidoi vagyok. Szuper. Én?! Én vagyok az?! De nem feleltem a kifakadására, lassan hátráltam tőle. S ugyebár megfordultam, s megpróbáltam távozni. De szavaira lépteim megálltak. Szavai súlyosak voltak, s kiéreztem a fájdalmat mögülük. Kicsit visszafordultam, de testemmel már nem fordultam Ren felé. Szomorúan néztem bele a szemébe. Amit láttam... örültem neki! Örültem, hogy fáj neki! Örültem, hogy szenvedett, hogy átélt dolgokat! Mert abban reménykedtem, hogy így megérti, mennyire fontos az, amiben én hiszek. De nem... mégsem fogja megérteni. Így apró reményem is elszállt, nem maradt más, csak a sajnálat. Ekkor azonban máris témát változtatott. Boss? Még sosem voltam Bosson. Persze minin már igen, s én magam győztem le a főmobot, de az más. Nem... nem vagyok alkalmas rá. Főleg most nem tudok ezen gondolkodni. Belegondoltam, hogy most lehet, hogy randira hívott. Áhh. Ren... még meg kell bocsátanom neked! Bár elmerengtek szemeim egy kis időre, de most újra Renre néztem, s szomorúan, de biztatóan próbáltam elmosolyodni. *
- Majd még beszélünk.
* Majd újra megfordultam s elindultam, hogy távozzak. Elővettem ismét a kristályt, s hazateleportáltam magam a szobámba. Reméltem, most már megérti, hogy nem óhajtok vele beszélni. Legalábbis, míg fel nem dolgozom, végig nem gondolom az elmúlt pár perc eseményeit. Leültem az ágyamra, s csak bámultam ki az ablakon. Mozdulatlanul, lassan lélegezve nem túl mélyeket. Ritkán pislogtam. Mert nem volt fontos. Nem azt néztem, ami előttem volt. Teljesen, álomszerűen elmerültem gondolataimban. Szívemben egyszerre éreztem Ren jeges tőrének pengéjét, s az annál jegesebb érintését a fájdalomnak, amit akkor érzünk, amikor látunk meghalni barátokat a szemeink előtt. *

//Részemről ennyi. Köszönöm a játékot! Érdekes volt. És persze... folyt köv //

by **Ryuninji Ren** Hétf. Aug. 26 2013, 18:21

Esu-chan bepöccen, mert azt a nagyon finom forrócsokit rám önti, amit nagy gonddal készítettem el. Ha nem kell neki, akkor miért nem azt mondja? Én szívesen megittam volna, de így már bukta Sad

Mindegy, nem vágok vissza, most nem, mert még a végén elsírja itt magát. Ahogy látom már most is a határ szélén áll. Nem értem ezt a lányt, de komolyan. Annyira önző, hogy az már fájdalmas, csak magára gondol, ezt most sikeresen leszűrtem. sosem fogja megérteni azt amit mondok, mert azt hiszi, hogy minden olyan itt mint a mesében, hogy senki sem hal meg, meg happy End lesz és kész. Hagyom is a témát, mert csak felhúzom magam ezen és az értetlenségén.
Helyette felhozom a 10. boss-t amire íjászok is kellenek, elméletileg minél több annál jobb. Megkérem, hogy jöjjön el, mert szükségünk van rá, de nem, nem mond semmit, csak elköszön és elteleportál. Ezt módfelett gyáva húzásnak tartom, hogy elvárja, hogy mások az életük árán harcoljanak és bossokat öljenek, ő meg csak szépen, nyugodtan kivárja ezt. Ezt nagyon nem bírom az emberekben. Bossokra nem jön el, bezzeg pirikkel mindenféle félelem nélkül áll szóba. Most komolyan, ez a csaj közénk való egyáltalán? ezek alapján úgy tűnik, hogy tényleg önző, mások bajaival nem foglalkozik, csak a saját kis „ügyleteivel” Hatalmasat csalódok ebben a lányban, teljesen félreismertem. Erre végképp nem számítottam korábban. ez van, az emberek mindig kimutatják a foguk fehérjét, előbb vagy utóbb. ebben az esetben utóbbi. szerintem hanyagolnom kellene egy kicsit, illetve kerülni, mert még olyat mondok, amit lehet megbánok még. fogom magam és elteleportálok, kell egy kis kikapcsolódás és ehhez alkoholra van szükségem. Bevetem magam megint az Aincradi éjszakába, hogy hajnalok hajnalán kelhessek, mint mindig. Persze előtte lepasszolom Reginaldot és Aikon-t a pet megőrzőbe. Jó dolog, hogy van ilyen, és még csak nem is drága.

// Köszi //

by **Cardinal** Hétf. Aug. 26 2013, 23:25

Drámadráma *.* Túl sok harc viszont nem volt, így "csak" 50 xp-t és 150 aranyat tudok adni, Artemis pedig 15 xp-vel fejlődik. Lezárom a párbajt.

by Ajánlott tartalom