A jégkirálynő és a Szőke herceg

by **Ryuninji Ren** Kedd Márc. 26 2013, 19:07

Egy rövid ideje már az Artes céhházában élek. Mi tagadás, sokkal jobb, mint az a szűkös fogadó, amiben eddig éltem. Magam rendeztem be, úgy ahogyan az nekem tetszik. az eredmény, meg szerintem fenomenális. A két petemnek is külön kis lakhelyet teremtettem a szobám egy kis szegletében. Van külön hely az állatoknak, társaknak, de ők nem nagyon akarnak tőlem távol maradni. Most éppen a hatalmas udvaron üldögélek, pihengetek egy nagy fa árnyékában. Reginald a fejemen tollászkodik, csak, hogy érezzem a törődés, míg Aikon az ölemben szundikál. Olyan gondtalan ez a kettő. Bezzeg én. Mostanában semmi nem jön össze nekem. Egy küldetés sem, párbajokban is lépten nyomon kikapok. A rajongóim száma sem csökken. Már megint rám jött az, ami általában havonta egyszer megkörnyékez. egy kis depresszió. Érthető, hiszen ahhoz szoktam, hogy körül rajongjanak, főleg a nők. a kisujjamat sem kellett mozdítanom ahhoz, hogy megszerezzek magamnak egyet. De itt? A sok kocka még csak azt sem tudja, ki vagyok én a nagy Ryuninji Ren. Ez néha eléggé lehangol. Természetesen nem mutatom ki és élem a mindennapi életem itt, Aincrad földjén. Váááh nem nekem való ez a világ. Még az idomár tornáról is kiestem, mondjuk az tuti, hogy megbundázták. Én magam vagyok a legerősebb idomár és ezt valahogy nem vették figyelembe. A bírák azonban ezt még visszakapják. Ryuninji Ren nem felejt.
- Hajajjj- nagyokat sóhajtozom a kis problémáimon gondolkodva. Erre aludnom kellene és holnap már megint a régi lennék. Regi is elszundikál és sajnálatos módon én ezt nem veszem észre. elfordítom kicsit a fejem, mire szegényke leesik. Nem éppen kellemes ébresztő és ezt hangos rikácsolással a tudtomra is adja. Végül a vállamra száll és megkopogtatja a kobakom. Hát igen. Mivel védett területen vagyunk, nem ér el, de ellenben elrepít pár méterre. Nagyokat bukfencezek, míg meg nem állít egy közelben lévő pad. Lábaim a padon vannak, felsőtestem pedig a pad alatt. Érdekes pózba sikerült beérkeznem
- Buta madár!- szólok rá kedvtelenül. A kék cicusom is mérges rá, sőt még neki is megy. Puffog rendesen, pattog és megpróbálja eltalálni, de persze a főnix csak játszadozik vele, amitől még mérgesebb. Én nem avatkozok közbe. Játszanak, csak ha úgy tetszik. Helyette elhelyezkedem a pad alatt. az való most nekem. Befekszek alá, pont akkora, mint én és legalább a nap nem süt a szemembe.
- Ez a hely trééééé- jegyzem meg magamnak.

by **Koshitsu Esutel** Kedd Márc. 26 2013, 19:31

* Egy ideje én is itt lakom, de a beköltözésről nincsenek valami jó emlékeim. Pedig a szoba csodálatos. Mikor leértem a földszintre, nyújtózkodtam egy nagyot, kellemes mosollyal az arcomon.*
-Ááááááh... de jót aludtam!
*Majd körbenéztem. Már megint sehol senki. Amióta itt lakom, mintha egy szellemkastélyban volnék, mert sosem találkozok senkivel. Kinéztem az ablakon, s láttam, hogy szép napsütés van. Persze délutáni alvásomból keltem. Reggel szerintem korábban kelek, mint mások, vagy mint az átlag, persze néha rám jön a depresszió és délután egyig nem mászok ki az ágyból, mert úgy sincs értelme felkelni. De most jó kedvem volt, friss voltam és üde. A nap is szép volt, így úgy döntöttem, kimegyek az udvarra egy kicsit. Azonban az ajtóba megálltam, mert Rent láttam meg kissé kábán üldögélni, majd azt is gyönyörűséggel végignézhettem, ahogy a pad alá repült. Felvont szemöldökkel néztem a jelenetet, akár meg is ijedhettem volna, ha nem itt, a SAOban lennénk, hanem a való világban. Ren nem vett észre engem, és a pad alá feküdt.*
~ Aha... ennek meg mi baja van? ~
*Úgy láttam nincs a megszokott formában a srác. A toborzó óta nem találkoztam vele, így lehet, hogy volna miről beszélgetnünk. Úgy döntöttem, odasétálok hozzá. Megálltam a pad előtt, majd leguggoltam.*
- Öhm... helló. Esetleg találtál odalent valamit?
*Tettem fel a költői kérdést totál kedvesen és érdeklődőn, amire igenis, vártam a választ. De persze tudtam, hogy nem keresgélni ment oda. Én ezt inkább elbújásnak nevezném. Na de mitől? Az élettől? Hmm...hmm... majd kiderül. És mielőtt félreértés lenne, guggolásom miatt semmi nem látszik abból, aminek talán Ren örülne, ha látszódna. Ugyanis guggolásomból azonnal térdelésre váltok, a szoknyám pedig térdemig ér. Hej, hej! A kis szőke hercegnek ezzel kell beérnie. Egy aranyos fejjel, mely most rá mosolyog kedvesen. *

by **Ryuninji Ren** Kedd Márc. 26 2013, 20:22

Most, hogy a pad alá kerültem kész, vége. Azt hiszem, hogy ezt a hangulatot, már nem tudnám fokozni. Öhm… inkább nem próbálkozok vele. Néha képes vagyok véghezvinni a lehetetlent is, csak akkor általában mindig az én káromra. A két kicsi pajtásom kergetőzik egymással, szerencsére nem hangoskodnak túlzottan, így jobban el tudok merülni saját, negatív gondolataimban. Így is történik. Nem figyelek már semmire, sőt még el is álmosodom. Már majdnem elnyom az álom, mikor egy ismerős hang cseng fülem mellett. Álmosan odanézek és megpillantom őt.
- Esu-chan??!!- kérdezem meglepetten és hírtelen fel is akarok kelni. Ennek eredménye egy hatalmas fejes. Egy pad alatt fekszem és ez kiment a fejemből. Mázli, hogy nincs itt fájdalom, de egy kicsikét akkor is megszédülök.
- Szi-szia Esu-chan- felelem és kikúszom a pad alól a lánnyal ellenkező irányba. Nem kapkodom el, csak szépen lassan. Ő az a lány, aki már nem egyszer ütött meg. Ráadásul még nem is bír engem. Ezt többször is kimutatta már. Bevallom, félek tőle egy kicsikét, vagy inkább tartok. Igen ez megfelelőbb szó arra amit érzek. Valamivel nagyon megbánthattam, egy tettemmel és minden bizonnyal ezért nem bír, vagy ilyesmi. Nem is bírok a szemébe nézni. Félek, hogy most is éppen villámokat szór. Elfutni sem akarok, azzal megszégyeníteném magam, mint férfit, ráadásul, ha utánam fut és elkap…. jujujujjj.. abba belegondolni sem merek.
- Hehe…. nem semmit sem, csak… pihentem igen- felelem mosolyogva neki. A szemébe nem tudok nézni, de attól még válaszolnom kell. Udvariatlan dolog lenne csak úgy levegőnek nézni, vagy mi a szösz. Na meg azt is megfogadtam az egyik küldetésünk után, hogy nem viselkedem vele másképpen, csak tartok egy kis távolságot. ehhez is tartanom kell magam.
- Nahát Esu-chan, ma is gyönyörű, vagy mint mindig- nézek rá egy pillanatra, miközben mosolygok, persze csak a vállait nézem, azt még tudom. Telt idomaira sem merek jelen pillanatban rápillantani az égető vágy ellenére sem. Továbbra is a földön ülök, most már a pad mögött egy két méterrel. Ennél közelebb nem merészkedek, hozzá, hátha lecsap ugyan úgy, mint a múltkor. Igaz akkor megérintettem a lábát, de azért nem kellett volna úgy megvernie. Vagy igen? A franc se érti a nők észjárását, az övét meg különösen nem. Találkoztam már olyan nővel aki nem szereti a zenémet és nem rajong értem, de olyannal aki ennyire nem bírna. Ez is azt bizonyítja, hogy bőven van még hova fejlődnöm.
~vááááh térj magadhoz Ren ez nem te vagy~ ütögetem meg egy kicsit az arcom, hogy felrázzam magam.

by **Koshitsu Esutel** Kedd Márc. 26 2013, 20:45

* Már-már szundikált Ren, ezért eléggé meglepődött, hogy megjelentem. Be is verte a fejét. Vágtam is rá rögtön egy elsavanyodott képet.*
- Juj... fáá....
* Inkább nem fejeztem be. Hogy is fájhatott volna neki?! De már mászott is ki a pad alól. Én felálltam, gondoltam ő is fel fog. Hát nem tette. Nagyon nem értettem, mi baja ennek a gyereknek... Kijelentésére csak magam elé morogtam.*
- Jó hely a pihenésre...
* Azt nem mondtam el, hogy láttam a szép bukfencét, valahogy úgy érzem, hogy abból a kevéske önérzetéből, ami mára maradt neki, semmi nem lenne, ha bevallanám. Csóváltam a fejem. *
~ Vajon rosszul érzi magát? ~
* Gondolkodtam, majd jött a bók. De láthatóan rám se mert nézni. De én kicsit zavarba jöttem.*
- Ohm... hát, köszönöm.
*Aztán értetlenkedve bámulom tovább, s csak egy bamba képet láthatott volna maga előtt, ha kedveskedett volna rám nézni, miközben ütlegelte magát. Tényleg. Erre kíváncsi voltam. Ha magunkat ütjük, nem repülünk el? Hjaj, hova is kalandoznak a gondolataim...?! Leültem a padra, majd fenekemen forogva a lábaimat áttettem a másik oldalára a padnak, így most szembe ültem a földön ücsörgő egyénnel. Jobb könyökömmel a térdemre támaszkodtam, államat pedig a tenyeremre tettem. Majd mint valami orvos, figyelni kezdtem a fiút.*
- Öhm... talán beteg vagy?
* Föl is vontam egy kicsit a szemöldököm. Mintha félne tőlem. Még mindig... pedig abból a levélből, amit a toborzón felelt, nem ez jött le. Azt hittem, már rég elfelejtette az afférjainkat, de úgy látom csalódnom kell. Nem baj, legalább nem mustrál túl szemérmetlenül. Na de azért az nem járja, hogy féljen tőlem. Ráadásul biztosan erősebb nálam. Mondjuk azért a lovat se kell aláadni. De mégsem akarom, hogy így maradjon az állapot. *
- Izé... figyelj... ha még a múltkori miatt haragszol... sajnálom. Csak tudod... hát... nagyon megijedtem, meg meg is lepődtem, azért reagáltam olyan durván. Elnézést kérek.
* Nem vagyok valami jó a bocsánatkérésekben, mert én inkább az a típus vagyok, aki könnyen megbocsát, de nehezen kér bocsánatot. Azóta már tudom, ez mi: egoizmus a négyzeten. *
~ Alázatosság, alázatosság! Szelídség és alázatosság!! ~
*Ismételgetem magamban, amit nagyon szeretnék már egy ideje megtanulni... Közben komoly tekintettel, s kissé visszahúzódva mustrálom Rent, aki talán sosem fogja megtudni, hogy ő az egyik srác, akire a szépségversenyen szavaztam.*

by **Ryuninji Ren** Kedd Márc. 26 2013, 21:32

Kicsit meglep Esu-chan jelenléte. Vagyis annyira nem lenne furcsa, mert egy házban élünk, noha ritkán találkozunk, de akkor is. Csak a közelsége, az egy picit meglepő. Eddig meg voltam róla győződve, hogy egyáltalán nem bír. Még erősen él bennem az a múltkori pofon és rúgás. Kicsit eltávolodom tőle, de azért próbálom hozni a formám. egy bókot megérdemel. Lehet, hogy velem nem túl kedves, kicsit agresszív, mégis céhtársak vagyunk. Na meg valótlan sem állítok, valóban gyönyörű mind mindig. Meg nem mondaná róla az ember, hogy kegyetlen is tud lenni. Hohóóóó de még milyen kegyetlen. Simán bevállalta anno a narancs indikátort is, csak, hogy példát statuáljon rajtam. Vagy megbüntessen egy olyan bűnért, amit vagy nem követtem el, vagy nem tudtam, hogy elkövettem. Kérdésére tovább mosolygok rá, ezúttal is szép kis vállait nézegetve. Nem tudok a szemébe nézni, ez van. részben félelem, részben meg szégyellem magam azért a titokzatos bakiért, mit keményen megtorolt.
- Ugyan. Teljesen jól vagyok, nincs semmi problémám- egy újabb hamis mosoly mögé rejtőzöm. Ilyen kérdést nem vártam tőle. Esetleg aggódna értem? Áh, az kizárt, maximum csak cikizni szeretne. Nem, olyat sem láttam, vagy hallottam tőle, hogy ilyet tenne. Igazság szerint picit hallgatag egyén, velem ellentétben. Talán ezért nem bír? Mert be nem áll a szám? Igen, ebben lehet valami. A két kis vakarcs egyre lármásabb. Még nem vadult el nagyon a helyzet. Regi fárasztja Aikon-t aki minden áron bosszút akar állni. Pedig szerintem már azt sem tudja, hogy mi az indítéka. Nos, legalább kimozogják magukat és nem lesz velük sok gondom. Rájuk nézek pár pillanatra. Még mindig a fűben ülök, elég kényelmes, két kezemmel pedig támasztom magam a hátam mögött. A magyarázatát, vagyis bocsánatkérését elkerekedett szemmel hallgatom végig, néma csendben. Még a lélegzetem is visszafojtom. Meglep, nem is kicsit, szóhoz sem jutok. Talán félre ismertem? Vagy ez egy újabb trükk? Újabb? Még egyet sem vetett be eddig. Gondolataim közben hanyatt dőlök és kezeim a fejem alá teszem, hogy kényelmesebben heverésszek. Most az eget bámulom, azt a hamis, mégis szép, kék eget. Nagyot sóhajtok, azért mégis csak ő a nő, én meg a férfi. Velük szemben mindig ellágyulok.
- Bevallom hidegzuhanyként ért az a pofon és rúgás. De… - még egy sóhaj hagyja el a szám. Igazságtalan ez az egész
- Valamit nyilván tettem, amivel kivívtam ezt a fokú gyűlöletet. Nekem kellene bocsánatot kérnem és talán meg is teszem, amint rájövök, hogy mit vétettem ellened- felelem, de nem mozdulok a helyemről. Ha ütni akar, hát üssön. Persze bánt a dolog, hogy nem csíp, de sok mindent tenni ellene nem tudok.
- Vagyis…. Nem kell elnézést kérned- hajolok fel egy kicsit és rámosolygok. szokás szerint magamra vállalok mindent. ezek a nőőőőőők, már csak ilyenek, vagy én vagyok túl gyenge.

by **Koshitsu Esutel** Kedd Márc. 26 2013, 21:55

* Megint azt a jellemző animés "ez meg hülye?!" tekintetet vágtam, kicsit meglepődtem. Múltkor, mikor visszafele haladtunk a kocsmába a kaland után, nagyon rosszul esett, hogy úgy bánik velem Ren, mint valami szörnnyel, akitől hű de nagyon félni kell. Végül most csak őszintén felel. Komolyan veszem a szavait, s meglepődök. Nem erre számítottam. Talán én is félreismertem Rent. Nem. Ez így nem helyes. Nem hagytam időt arra, hogy megismerjem. Végignéztem a földön ülő fiún. Meg kell hagyni, hogy naplóba illő esemény, ami most történik. A földön hever előttem egy halál helyes pasi, aki ráadásul egy híres énekes sztár. Be van tojva tőlem, s elnézést kér amiatt, amiről nem is tud, s nem is érdekli az én bocsánatkérésem, mert valószínű, hogy jogosan tettem, amit tettem. Lehunytam a szemem. *
~ Ez egy idióta? ~
*Tettem fel a kérdést magamban lágyan. Majd felegyenesedtem, s ökölbe szorult a kezem, dühösen rászóltam, de nem ordítottam.*
- Idióta vagy?!
* Na jó... ez talán nem a megfelelő eszköz a kibékülésre. Újra lehunytam a szemem, hogy lenyugodjak. Tudtam, hogy mi dühített fel, s ez a tudat még jobban feldühített. Vagy tetteti, hogy ilyen rendes, vagy tényleg egy hülye. Majd kicsit nyugodtabban szóltam hozz már őrá nézve. *
- Na jó... Figyelj. Akkor beszéljük meg ezt a dolgot. A rúgás igazából csak azért volt, hogy szállj le a lábamról. Amit meg te tettél... Az... a bűnöd... hmm... hogy mondjam? Mikor megláttad Tachit, úgy nyomultál rá. Most mindegy, hogy valójában pasi, vegyük úgy, mintha nő lett volna. Elkezdted simizni, tapizni, ami... valljuk be a részemről undorító. A kastélyos küldetésben is... már az első pillanatban is úgy néztél ránk, lányokra... hogy... áhh. És amikor bepánikoltál, mikor csapdába estünk. Azért tettem ott azt, amit tettem, hogy kijózanodj. //hamarosan kiderül, mit is tettem ^^ // Ez nyomulás, amit a nők nem néznek jó szemmel. Főleg, én... nem vagyok az a típus...
* A végén már kissé zavartan szóltam neki. Felálltam, s közelebb léptem hozzá. Akármennyire is tetszett nekem ez a póz, és akármennyire simogatta az egómat, tudtam, hogy nem tehetem ezt vele. Kissé lehajoltam hozzá, csak hogy felé nyújtsam a jobb kezem.*
- Kérlek, állj fel.
* Mondtam szelíden, s rámosolyogtam. Persze én sem mertem a szemébe nézni, de más okból, mint ő. Én eleve nehezen nézek bárki szemébe is. Tachi... ő más eset. nagyon más eset volt. *
- Talán megpróbálhatnánk újra. Adj új esélyt, hogy bebizonyítsam... hogy... nem azt, hogy nem is vagyok olyan rossz ember, mert rossz ember vagyok. Csak azt szeretném, ha nem félnél tőlem. Ez nagyon rosszul esik.-
* Néztem rá őszintén.*

by **Ryuninji Ren** Kedd Márc. 26 2013, 22:34

Igen furcsa helyzetben vagyok már megint. Talán a világon az egyetlen nő, akitől félek, van most itt velem a kertben. Csak mi ketten, na meg a petek, de ők jól elvannak magukkal. A közeledése kicsit meglep. Igazából valami degradáló szövegre, kisebb, nagyobb sértésre számítottam tőle. Ezzel ellentétben őt csak érdekelte, hogy mit keresek a pad alatt. Talán nem a megfelelően reagálom le a közelségét. Minden igyekezetem ellenére ez van. Az a pofon talán lesokkolt ott, vagy valami ilyesmi. Az biztos, hogy így nőtől még nem féltem. Még anyumtól sem, pedig ő aztán félelmetes a javából. egy igazi házisárkány. a mostani beszélgetésünk picit más. Mostani? Hiszen most beszélgetünk először, így kettesben. Fekszem a füvön és járatom a szám megint. Esu-chan bocsánat kérését semmissé akarom tenni. Lényegében ok nélkül nem tudom meghatározni ennek az elnézéskérésnek a jogosságát. Na meg ő egy nő, egy csinos nő. A gyengém. Talán akaratom ellenére, de elmondom neki azt, amit gondolok erről az egész dologról. Rossz szokás tudom jól, és számító nőszemélyek még csőbe is húzhatnak, ha nem figyelek oda. Mégis, nem tudom megtagadni saját magam. De nem szeretek én lelombozott lenni. Az idióta vagyok, kijelentésre felnézek ismét.
- Hmm??- jön ki ennyi a számon. ezt most miért is kapom? egyáltalán nem értem, vagy esetleg ez az amire az elején gondoltam? Jön a degradálás rész?
- Így belegondolva…… lehet!- ha mindig engedek a csinos lányoknak, akkor bizony egy idióta vagyok és az is leszek mindörökké. ez egy olyan dolog, amin kellene, változtassak, mégsem tudok. A szőke szépség magyarázatára szintén odafigyelek. Ezúttal is meglepődöm. sosem gondoltam volna, hogy ez böki a csőrét. Elvégre én majdnem mindig így kezdtem a közeledést, a gyengébbik nem felé. Kicsit megborzongok, miikor eszembe juttatatja azt a kínos incidens, minek végeredményeként kaptam azt a hatalmas fülest. Még mindig egy igen fájó és gusztustalan emlék, hogy a homi majdnem kikezdett velem.
- Az az incidens, egy félreértés volt, csak sokat ittam előtte- felelem zavartan, pirult arccal, a kastélyos küldi, említésénél pedig elgondolkozom. Nem emlékszem olyan dologra, na jó a végén azért a kis pánikom miatt ostobaságokat beszéltem, de úgy általánosságba, nem sokat voltam ott ezzel a lánnyal.
- Sajnálom. Nem igazán tudom levenni a tekintetem arról, ami a szememnek kellemes. Ha nyomultam rád tényleg bocsi. Ellenben nem hiszem, hogy nyomulás lenne a szépet szépnek nevezni. Bár a szavaid alapján messzebbre mentem. De, csak azért mert tetszel nekem- felelem mosolyogva. valóban tetszik nekem, ahogyan sok más lány is még, de eddig egyik sem bánt velem ilyen durván. Így végig gondolva igazán mulatságos az egész. A kezét megfogom, elfogadom a segítségét és felkelek a fűről. Picit még tartok tőle, na, nem annyira, mint előtte, koránt sem. Félreismertem. Igaz az még nincs tisztázva, hogy tényleg utál-e, vagy csak én hiszem azt.
- Sosem mondtam, hogy rossz ember vagy Esu-chan. Igazából csak jégkirálynőnek tartottalak mindig- felelem őszintén és igen, a kezét elfelejtem elengedni, mint mindig ilyen helyzetekben.

by **Koshitsu Esutel** Kedd Márc. 26 2013, 23:04

* Most pedig az az anime jelenet következik, amikor egy téglaszerű felirat ráesik a főhősre, mert valami sokkolót hall. Ez egyetértett velem, hogy ő talán egy idióta! Oké, Esu-chan, ideje lenyugodni. A félreértés kifogása nem érdekelt, ne ugorjon rá egy nőre semmilyen esetben se! Mondjuk az ivás az már valami. *
~ Akkor meg ne igyon annyit!! ~
*Majd jönnek Ren őszinte szavai, amire elpirultam volna, ha pirulós típus lennék. Persze, bóknak is vehetném, hogy tetszek neki. Mármint... tényleg bók volt. Csak hogy ez igazából semmit sem jelent. Rennek minden nő tetszik. Miután felsegítettem, kihúztam kezeiből az enyémet. Persze mint nő, jól esett, hogy fogta, de azért maradjunk a földön, ha lehet. Keresztbe fontam a kezem, s elfordultam tőle. A jégkirálynőre visszafordultam.*
- Heh?
*Kérdeztem meglepetten. Majd elgondolkodtam.*
~ Nem is hangzik rosszul. ~
* Majd újra a fiúra néztem.*
- Szóval én olyan kegyetlen vagyok?
* Ismét elgondolkodtam. Csak a kastélyos NPC csaj jutott eszembe. Zavartan elmosolyodtam. *
- Hát az igaz, hogy a nem játékos hölgy fejét a falba vertem.
* Majd rászegeztem ujjaimat Renre.*
- De megérdemelte ám!
*Ismét keresztbe tettem a kezem. Továbbgondolkodtam. Azonban játékost nem bántanék. Mármint nem úgy... egy-két pofon talán hamar elszáll a kezemből, de ölni... nem igazán. Vajon kellene reagálnom a bókjára? Úgy értve, hogy mondjam neki, hogy ő is tetszik nekem? Áh, ez elég félreérthető lenne. Megfordulok s széles-játékos mosollyal szólalok meg.*
- Egyébként te sem panaszkodhatsz! Nem csodálom, hogy sok csaj oda van érted.
* Majd elfordultam, s leültem a padra. De nem néztem rá, csak a földet bámultam. Véletlen sem mondtam volna azt, hogy "minden csaj"... mert ki tudja, talán valakinek nem jön be. S valahogy leplezni akartam, hogy sok dologban nekem is bejönne.*
~ Hmm... az egyetlen bajom vele a gyors szája, az egoja és a nőcsábász stílusa. Húha... ez már három. ~
* Meg persze... én... vallásos vagyok... és kicsit magasabbak az erkölcsi mércéim... *
- És ha már "őszinte vagyok-napot" tartunk...
*Most már rá néztem.*
- Érdekelne, hogy zavarodban, vagy valami leplezési célból játszod, vagy tényleg egoista vagy?
*Oké, most Ren-re esve látom a téglát. Tudom, tudom. Ha elkezdek őszintéskedni, akkor nagyon az vagyok. *

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 00:04

Most már tudom, hogy félre ismertem Esu-chant. Azért nem mindenben, mert agresszív egy kicsit, meg hallgatag is, na meg egy icipicit utálhat is, bát az még nincs igazán tisztázva. Mikor felsegít, én megfeledkezek az egymást érintő kezekről, vele ellentétben. Szinte azonnal elveszi onnan a kezét, mint valami szégyenlős szűz kislány. Kicsit kuncogok is. Azért erre a dologra nem kérdezek rá, nincs annyi merszem és nekem is az életem a legdrágább. az eddigi beszélgetésből meg még én is levágom, hogy nem vevő az ilyen témákra. Ez helyes, mert ez ízig-vérig férfi téma, lánnyal csak akkor beszéled meg, ha van köztetek valami, vagy alapból perverz. Ha Esu-chan perverz, akkor én táncoló görögdinnye vagyok, az tuti, egy nagyon jóképű görögdinnye, ezt tegyük hozzá azért. A meggondolatlan megjegyzésem nem veszi sértésnek. ennek örülök, nem is annak szánom, de nemsokára kijavítom, csak pár perc gondolkodási idők kérek.
- Ne-nem erre gondoltam… tényleg- próbálom még gyorsan menteni a helyzetet, nehogy hatalmas füles legyen a vége. Ma már így is repültem egyet, nem szeretném folytatni ezt a nemes hagyományt. Csírájában akarom elfojtani, míg rá nem szokok a „repülésre”.
- A jégkirálynőt úgy értettem, hogy csak messziről csodálhatom. Mert érintésemmel kárt okozhatok benne is, magamban is- mondok egy rögtönzött kis szöveget. Mégis igaz. A jég a testmelegtől elolvad és az élőlényeknél fagymarást is okozhat. Van nekem eszem, csak ritkán használom, na. Többnyire gondolkodtak helyettem is. A kis történetét hallva elnevetem magam, ez valóban kegyetlen dolog, noha csak egy njk-ról van szó, de akkor is. Megnéztem volna azt a cicaharcot kettejük között.
- Elhiszem- kuncogok még mindig. Azért ebben a megérdemelte dologban nem vagyok én olyan biztos. Lehet csak csúnyán nézett a szőke szépségre és az neki nem tetszett. A bókja meglep, ezt nem vártam, főleg nem tőle, de persze jól esett. Felé fordulok, de ő már a padon ül, ráadásul nem is felém néz. Én is leülök a pad másik végére a lány mellé, csak én az ellenkező irányba nézek.
- Sok lánynak? Na és neked?- talán egy kicsit pofátlan vagyok és túl merész. Mégis inkább a kíváncsiságnak engedek és nem a józan eszemnek. Ütéstávolságon belül vagyok, na és? Ha ütni akar, akkor is megteszi, ha távolabb vagyok, engem meg nagyon érdekel a válasza, ha méltat rá egyáltalán.
- Hmmm???- ez a kérdés egy normális embert tuti hazavágna. Én azonban tisztában vagyok saját hibámmal, ami nem is annyira hiba szerintem. Tekintetünk találkozik egy pillanatra, mikor én is felé fordulok, de csak pár másodperc az egész. Két könyököm a térdemre támasztom, ujjaim összekulcsolom, és az állam pihentetem rajtuk.
- Tudod, minek neveznek az emberek odakint? Vagy ha nem akkor elnézést kérek és bemutatkozom neked megint. Ryuninji Ren vagyok. sztár énekes, több toplistán is az élen vagyok, legalábbis voltam- amióta itt vagyok bent, nem csodálnám, ha már nem is emlékeznének a nevemre.
- A sztárokkal máshogy bánnak. Kényeztetik őket, megcsinálnak helyettük pár dolgot, még gondolkodnak is helyettük. Akaratlanul is növekedni kezd az egójuk. Nézd el nekem, túlságosan is hozzászoktam már a fényűzéshez, meg ahhoz, hogy nekem mindent lehet, mindnet megszerzek stb-stb- még nem is beszéltem senkinek sem ilyen őszintén a sztár életemről. Nem is esik olyan rosszul, talán meg ért majd egy kicsit.
- Persze emlékszem még, hogy milyen a földön járni. 14 évig átlagos fiú voltam, átlagos élettel. Ryuninji Ren csak pár éve született meg- mesélek egy részletet a történetemből. Még csak nem is az igazi nevem ez, csak már annyira hozzászoktam, hogy ez jön a nyelvemre azonnal.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 11:54

*Ren mentegetőzik, hogy nem azt értette a kifejezés alatt, hogy én kegyetlen lennék. Őszintén szólva megnyugodtam. De amit mondott, az lesokkolt. Nem, egy cseppet sem volt bántó. Ránéztem, majd kissé szomorúan, de egyetértően mosolyogtam rá.*
- Milyen igaz.
* Mondtam csendesen, utána már nem néztem rá. Most így, még jobban tetszett a kifejezés. Ugyanakkor szomorú volt a tény is. Nehezen közelíthetnek meg az emberek, mert... fagyos vagyok. Eddig kaktusznak, vagy sündisznónak képzeltem magam, de igaza van Rennek. Egy süni magának nem árt, csak másnak. De ha valaki jégből van, az fél, ha megolvad. Ki tudja. Talán jó lenne, ha valaki megolvasztana. El is hessegetem a gondolatokat. Nem, nem vehetem lazábbra, mert ha nagyon megnyitom magam valaki előtt, ha hagyom, hogy igazán elérzékenyítsen, könnyen csapdába csalhat. Túl sokat láttam itt ahhoz, hogy bárkiben is megbízhatnék. Nem is azért, mert most kiszámíthatatlan valaki, hanem azért, mert nem tudhatom, hogy a későbbiekben nem változik-e az illetővel a kapcsolatom, s nem akar-e megölni. jobb, ha a gyengéimet magamnak megtartom. Ezután ültem le, s mellém ült Ren is, de úgy, hogy végülis egymással sréjen háttal voltunk. Talán jobb is így. A kérdést csak felteszi a srác. Reméltem, hogy nem, de hát egy ilyen pasitól mégis mit vár az ember? Mármint a nő... Nem néztem rá, a kérdésre meg sem mozdultam. *
- Szerintem sem vagy rossz.
* Mondtam így. Remélem ez elegendő lesz, mert nem óhajtom jobban kifejteni. Legalábbis még nem. Ezután tettem fel a talán sokkoló kérdésemet. De ő teljesen nyugodtan és őszintén felelt. Ezen is meglepődtem. Nem azon, hogy van ilyen oldala. Hanem azon, hogy nekem megmutatja. Ez megtiszteltetés volt a számomra. Furcsa volt így beszélgetni, hogy egyáltalán nem láttuk egymást, csak tudtuk, hogy egymás közelében ülünk, s tudtuk, hogy őszintén beszélünk. Volt ennek valami különleges hangulata. Én már-már úgy éreztem, hogy a barátok cseverésznek így. Mert van köztük egy bizonyos bizalom. Nem az érdekli őket, hogy mit lát a tekintetében, hanem mit mond. Mert az is elég. Szavai után hosszas hallgatásba burkolóztam. Talán meg is fordult a fiú, hogy megnézze, gondolkodok-e vagy mi történt. Ha hátra nézett, felé fordultam egy pillanatra. Ha nem, akkor nem. De mégis magam elé bámulva szólaltam meg.*
- Értelek.
* Majd szünet. *
- Van egy bátyám... én voltam a kislány a családban, akit elkényeztettek szerintem. A bátyám ha nem is irigy, de kicsit féltékeny volt rám. Így elkezdett velem harcolni. Én meg vele. Úgy nőttünk fel ketten, hogy szerintem én sokat bántottam őt. Verekedtünk és megszereztem mindent, amit akartam. Közben persze nagyon szerettük egymást. De makacs, harcias, és akaratos lettem. Ha valamit nem szereztem meg, amit akartam, toporzékoltam, vagy felkiáltottam, hogy milyen igazságtalan velem. Ilyenkor máris megijedt, és mindent odaadott, ami kellett nekem. Vagy a sírásommal, vagy hatalmas meglepett szemeimmel manipuláltam. Nem szoktam meg, hogy nem érem el, amit akarok. Azt viszont megszoktam, hogy az iskolákban sosem voltam egy nagy kedvenc. Nem követtem a divatot, nem lógtam a menő csajokkal, srácokkal. Én voltam az, aki sosem öltözködött valami fényesen, sosem hordtam szoknyát, s a legerősebb fiúosztálytársammal is leálltam a szünetben verekedni. De mindig azokkal barátkoztam, akikkel mások nem. Mindig hozzám kerültek az úgy nevezett "selejtek", akikkel senki nem foglalkozott, akiket mindenki lenézett. Gimiben ez mit sem változott, bár ott nem voltak ellenségeim. Csupán hozzám vetődtek a kitűnő tanulók, a kissé molettebbek és az elvont gondolkodásúak. Akkor sem hordtam ám szoknyát.-
* Nevettem fel egy kicsit. Majd csöndben maradtam egy kis időre.*
- Beszélek itt összevissza. Csak azért mondtam el, hogy értsd, miért vagyok jégkirálynő. Megszoktam, hogy engem vagy utálnak, vagy szeretnek.
* És most már végleg csöndben maradtam. Rákönyököltem térdeimre, s államat megtartottam a kezemben. De azért nagyon furdalta a kíváncsiság az oldalamat valami felől. *
- A Ryuninji Ren az eredeti neved?
* Még mindig nem néztem rá. Pont előttem verekedtek az állatkák, így elvoltam az ő látványukkal.*

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 13:31

Egészen jól elbeszélgetünk itt Esu-channal ahhoz képest, hogy eddig nem igazán jöttünk ki egymással. Ez talán betudható annak, hogy igen rossz napom van, de remélem, hogy nem. A jégkirálynős megnevezésre, nem üt meg, sőt mi több, még helyesel is rá. Gyorsan javítok egy kicsit egy másfajta megfogalmazással és ez sikerül is. Mégis olyan szomorúan mosolyog, hogy furdalni kezd a lelkiismeret. Az a fránya lelkiismeret folyton megtalál. Nyomi az, aki kitalálta ezt az érzést. Azonban nem tudok hírtelen mit mondani. Tartok tőle, hogy szavaimmal csak rontanék a javuló, de még koránt sem rózsás helyzeten. Azért elég jól haladunk, már egy padon is ülünk egymás mellet, pár perce megy a beszélgetés mindenféle erőszak nélkül. Ezt korábban nem gondoltam volna. A két lépés távolság kellet, hogy megvédjem magam a pofonáradattól, gondoltam én. Pedig nem így van. Ugyan azt a hibát követtem el, mint ő. Elhamarkodottan ítélte meg, pedig így megismerve, elég aranyos lányka. Fel is teszek neki egy igen merész kérdést, ezzel kockára téve mindazt, amit elértünk. Ütések zápora helyett, csak egy pozitív választ kapok. Egy pillanatra még a szemeim is elkerekednek, majd kuncogok egy kicsit. Nagyon visszafogott válasz ez, valami hasonlót vártam a mi kis jégkirálynőnktől.
- Nos, az én véleményem már tudod, párszor elmondtam- legalább tízszer bókoltam neki a szépségét illetően, még ma is kapott egyet nem is olyan rég. Kicsit mesélek neki a sztár életről, amiről mindenki azt hiszi, hogy mindent tud, ez azonban nem így van. Csak és kizárólag azok érthetik, meg akik valamilyen úton-módon belekeverednek ebbe a világba. Van, aki kibírja és van, aki hamar eltűnik a süllyesztőben. Ez egy örökös verseny egymással és a közönséggel. Kis hatásszünet következik, nem értem a dolgot, egy darabig csak meredek magam elé, majd felé fordulok. Tekintetünk újra találkozik egy kicsit, de hamar elfordul. Éppen megszólalnék, mikor elkezd mesélni magáról. Visszafordulok én és csak koncentrálok arra, amit mesél. Figyelmesen hallgatom végig. Néhol még kuncogok is, a jégkirálynő is volt egykoron picike, elkényeztetett hercegnőcske. Sajnálom a bátyját, nagyon. Én tudom mit élhetett meg, hiszen én magam is hasonló cipőben jártam. A fiúk a lánytestvérek után következnek csak, mindig csak másodlagosak és ezt tudják is. Az iskolás éveinél újfent meg kell lepődjek. Elég harcias lányka azt már tudom, na de ennyire? Meg, hogy nem volt túl sok barátja, csak pár kiközösített, meg különc egyén. Roppantul érdekes felfogása van.
- Érdekes. A szépséged nem volt elég a barátkozásra? Én mai fejjel gondolva, biztos mindig a közeledben szerettem volna lenni. Szoknyában pedig hmmm- gondolkodom kicsit. Elképzelem iskolás egyenruhában a mellettem ülő csinos lányt…. Nem is rossz :F
- Meg azért is, mert csinos vagy- egészítem ki a jégkirálynős szövegét. Ha nem lenne ilyen gyönyörű, akkor nem ezt a nevet adtam volna neki, nem bizony. akkor kóró vagy valami hasonló nevet aggattam volna rá. Kérdésére most én fordulok felé
- Nem. Az eredeti nevem az ügynökség szerint nem eladható. A keresztnevemhez azonban ragaszkodtam. Eredetileg Ryuninji Rynen lettem volna. Borzalmas ugye?- kérdezem kuncogva. Egy ilyen névvel maximum közröhej tárgya lehettem volna, nem énekes.
- Azonban nem bánom. Legalább a családom békén hagyják. Főleg a lány testvéreim. Ugyan is négy van belőlük és mind akaratos, hisztis mégis szerethető lánykák- ez a kis visszaemlékezés újabb kuncogást csal ki belőlem.
- Mondhatjuk úgy így, hogy két személy vagyok. Egy átlagos gimnazista fiú aki nem az osztály szívének a csücske és Ryuninji Ren a nagyképű, elkényeztetett sztár énekes. Néha már én sem tudom melyik vagyok igazán- Mióta ide vagyok bezárva, folyamatosan veszítem el a sztár énem, lényegében szürkülök és az nem jó dolog.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 14:21

* Fura volt, hogy újra találkozott a tekintetünk. Nem tudom, mit eszik rajtam, úgy értve, hogy miért ad még egy esélyt,. pedig eddig nem voltam vele túl kedves. De ha meg nem adna új esélyt, azt nem érteném, s amiatt lázonganék. Elfordulok, s úgy mondok neki dolgokat magamról. Talán meglepődhet, hogy nem reagáltam sokat az ő megnyílására. Talán egoistának tarthat, hogy magamra tereltem a szót. Talán ez is benne van, de igazából szerettem volna, ha előbb ő is megért engem, s csak azután fejtjük ki a véleményünket egymásról. Megint a szépségemmel jön, amit elég nehezen tudok elhinni, de ha ennyiszer mondja, lehet, hogy igaz. Kissé zavartan nevetek, de nem nézek rá. Állandóan a bókjaival árasztgat engem. Nem szoktam meg ezt senkitől sem. Erre még reagálnom kell.*
- Nem, nem volt elég a szépségem. Mikor megkérdeztem a srácot, aki állandóan piszkált, hogy miért utál, azt mondta, nem utál, csak gyárilag hibás vagyok. Hát, mondom, jó.
*Aztán rátértünk a nevére. Örültem, hogy a Ren név az eredeti. Bár, ha álnév lenne, mindenképp megkérdezném a keresztnevét, s lehet, hogy heccből, vagy épp barátkozási szándékból úgy szólítanám állandóan. Arra a kérdésre, hogy borzalmas nevet akartak adni neki, én is nevettem egyet és bólogattam egyetértőn. Nem pont azért, mert teljesen igazat adtam neki, egyszerűen csak így illett, hogy egyetértsek vele. Kikerekedtek a szemeim, mikor említette, hogy négy lány testvére van. Rá néztem, s felsóhajtottam.*
- Oh, te szegény!!
*De aztán hagytam, hogy folytassa mondandóját. Most már felé fordultam végig. Az utolsó mondatra őszintén eleresztek egy komoly mosolyt, ha létezik ilyen. Bólintottam.*
- Tudod, én remélem, hogy az előbbi vagy.
* Néztem rá, majd megint egy kicsit elfordultam, hogy ne időzzek tekintetében olyan sokáig. Ismét megpördültem fenekemen, s most már egy vonalban ültem Rennel. Megint ránéztem. *
- Elmondod nekem a családnevedet? Vagy azt inkább megtartanád magadnak?
* Ha felel, megköszönöm, aztán kicsit csendben maradok, majd elmerengve szólalok meg újra. *
- Tudod, sokat gondolkodtam, hogy mennyek-e tehetség kutató versenyre. Szerettem volna énekelni az embereknek. De persze a suli mindig visszahúzó erő volt. Aztán volt időm sokat gondolkodni, s rájöttem, hogy borzalmas lenne, ha híres lennék.
* Fel is nevettem, s Renre néztem. *
- Az örökös harc, hogy a toppon legyek, hogy mindenki szeressen, hogy ne felejtsenek el, hogy megfelelő elismerést nyerjek. Ezt kérik tőlem, azt kérik tőlem, s lehet, hogy olyan dolgokba is belemennék, amibe korábban sosem mentem volna. Egy idő után biztos süllyedne az erkölcsi mércém. De köszönöm szépen, én meg vagyok elégedve a mostani magasságával is, sőt, lehetne, hogy még emelni kellene rajta.
* Megint felnevettem egy kicsit. Majd a lábammal egy kavicsot kezdtem el piszkálni a porban s azt bámultam.*

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 14:59

Egyre személyesebb témákba megyünk bele, maradunk a felszínen még, csak bele-bele tekingethetünk a másik életének egy részébe az alapján, amit elmondunk egymásnak. Többször is találkozik a tekintetünk, én nem bánom, az emberek azt nézik, mi a szemüknek és/vagy a szívüknek kedves, esetleg egyéb testrésznek. Nagyot nevetek azon a srácon, aki így fejezte ki érzelmeit Esu-chan iránt. Nem gúnyolódásnak szánom, csak viccesnek tartom ezt az egész szituációt.
- Tudod Esu-chan. Az a fiú valószínűleg fülig beléd volt esve. Csak ő éppen így mutatta ki az érzelmeit. Kisfiús gondolkodás tudom, de mi srácok már csak ilyenek vagyunk néha. – egy kis kuncogás még a végére befért. Mekkora egy idióta az az alak, hatalmas.
- Ez a gyári hibás dolog, gondolom, az lehetet, hogy szebb vagy az átlagnál. Csak erre tudok gondolni- vagy arra, hogy mindenkit lever, de ezt inkább megtartom magamnak. Szóba került már a család is és kiderül, hogy van neki egy bátyja, aki a rövidebbet húzta mindig. Igen, ismerős egy helyzet, de én mindig négyszer húztam a rövidebbet. Ezt az átlagot nem hinném, hogy felül tudná múlni valaki.
- Ugye? A te bátyádnak, még igen jó sora van hozzám képest. Bár nem sűrűn láttam őket mostanában- ez már csak így megy, előbb a munka és utána a család. Átlagban havonta egyszer, ha láttam a szülői házat és a benne élőket. ez van, elfogadtam akkor és ne volt mit tenni. a szerződés kötelez. Tőlem szokatlan módon hangosan kis is mondom, amit az énjeimről gondolok. No, mindegy, nem mintha titok lenne vagy valami.
- Hmmm???- nézek rá ismét kicsit meglepetten.
- Hehe, érdekes. Nem nagyon rajongtak értem, míg sima gimnazista voltam. – mondom kuncogva. Ellenben ezt a Ryuninji gyereket imádják, még azok is, akik az 1.0-ás verziót nem szerették. Érdekesek ezek az emberek.
- Amúgy attól tartok igazad lesz. Ebben a világban nem vagyok sztár, gondolom ez feltűnt. Hiába viselkedem úgy, kevés ide. Talán félek egy kicsit, hogy egyre jobban szürkülök, és ezért vannak ezek a fura „kirohanásaim”, hogy felhívjam magamra a figyelmet – vicces, mert most vallom be nem csak neki, de magamnak is először ezt a dolgot. Be kell látnom, itt nem vagyok sztár, még nem. De még az lehetek és nem is adom fel. Ráadásul egész jó úton haladhatok.
- Kujaku. Egy komolyzene mániás család neve ez- mondom nevetve, visszagondolva a kis összetűzésekre, miszerint én más stílusban fogok érvényesülni. Nevetésem abbamarad, mert meghallom Esu-chan szavait. Tehetségkutató? Mi a szösz? Eddig nem is sejtettem, hogy valamihez van tehetsége. Igaz a szépsége figyelemre méltó, de azzal maximum csak modell lehetne. Erre megtudom, hogy énekel? Szavait mérlegelem, részben igaza van, részben pedig nem. Ránézek és keresem a tekintetét, most legalább nem kell úgy kitekernem a nyakam, mert egyfelé nézünk már.
- Igen, mondasz valamit. De valamilyen szinten megéri. Sok a munka, az elkötelezettség, még a színészkedés is, de az éneklős része jó dolog. Mikor több ezer ember előtt állsz és mindenki a dalodra vár. Az leírhatatlan- csillogó szemekkel mesélek erről az élményről. Egyszerűen felejthetetlen.
- Esu-chan! Énekelnél nekem?- nézek rá mosolyogva.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 15:28

* Véleménye kicsit meglepett. Mindig is tudtam, hogy a fiúk már csak ilyenek, de ebbe a szituációba sosem mertem elképzelni. Vajon tényleg tetszettem volna annak a srácnak? Egy biztos. Azon a bizonyos napon, amikor rám esett az ablak... ő volt az első, aki ugrott, és levette rólam a keretet. Sosem felejtem el ezt neki. Talán mégis igaz, amit Ren mondott. És most kicsit összeszorult a szívem. A "gyári hibás" elméletére kedvesen elmosolyodtam, de nem mondtam rá semmit. A bátyámra terelődött a szó. Bólogattam. Biztos voltam benne, hogy jobban járt, mint Ren. Az utolsó mondatán azonban elkomolyodtam. Hiába munka a munka. Nem látni hosszú ideig a családtagokat kicsit rossz. Túl hamar leválik a gyermek a szülőtől, hamar elválik a testvérektől. Ez talán még fejlődési torzulást is okozhat. Őszintén most megsajnáltam Rent. A gimis témára én is kuncogok. Kíváncsi lennék, miért nem bírták ezt a cuki szöszkét. Nagyon jól esett, hogy őszintén beszélt velem, s bevallott olyan dolgokat, amiket bevallani magunknak is nehéz. Ránéztem, s most igazán őszinte, mély mosolyt láthatott a szemeimből.*
- Szerintem nem baj, ha szürkülsz. Ne törd magad. Mert elveszted a lelkierődet, ami ehhez a világhoz különösen szükséges. Lehet, többen kedvelnének, ha feladnád a reflektorfény utáni küzdelmedet.
* Semmi vádlás, fenyegetés nem volt a hangomban, sem tekintetemben. Inkább jóakarat. Végre bevallja a családnevét. Mosolyogva ízlelgetem gondolataimban a nevét. *
~ Kujaku Ren. ~
* Valóban vicces, s valóban nem túl eladható név. Mosolyom szélesre húzódott, de nem mondtam el a véleményem erről a dologról. Aztán reagál a szavaimra, miszerint nehéz a sztárság, mármint szerintem, aki még sosem próbálta. Na jó, népdalversenyekre jártam, s elég bosszantó volt általános iskolában, hogy állandóan engem kértek fel az ünnepségeken, hogy énekeljek. Hjaajj... De azért próbáltam elképzelni magam abba a szituációba, hogy egy hatalmas sereg az én dalomra és hangomra vár. Csillogó szemekkel meredtem a messziségbe.*
- Valóban jól hangzik.
*A következő kérésre kikerekedtek a szemeim. Renre néztem, majd elmosolyodtam. Majd megráztam a fejem.*
- Nem... nem tudnék. Egy embernek nem.
* Majd újra a földet bámultam.*
- Sajnálom, de erre nincs bátorságom.
* Kicsit sajnáltam a dolgot. Bármit kérdeztem, ő őszintén felelt nekem, s semmit sem takargatott előlem. De ezt most nem tudom teljesíteni neki. Soha, de soha nem ment, hogy énekeljek, amikor egy kisebb csoport, pár ember, vagy egyvalaki kért meg. Erre még Kujaku Ren sem vehet rá. Kis szünet után megszólaltam. *
- Nem fogok segíteni neked, hogy sztár legyél. Nem akarom, hogy az légy.-
* Fordulok hozzá komolyan. *
- Az jól esik, hogy tartasz tőlem. Igazából hízelgő, s meg is tartanám e státuszt, de lehet, nőne egy kis önbizalmad, a már így is túl sok egód mellé, ha legyőznél engem egy harcban. Kíváncsi vagyok, milyen lehet egy állatidomár ellen küzdeni.
*Elfordulok, úgy folytatom. *
- Nem vagyok magas szintű, így a kis madárkád biztosan azonnal elcsépel, de szeretném látni, tudni, hogy milyen harcolni így. És... szerintem az sem baj, ha mint céhtagok, megismerjük egy kicsit egymás harcstílusát.
* A végén már rámosolyogtam. Majd megnyitottam a menümet, s küldtem neki egy féléletig tartó KT meghívást. *

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 16:50

Kicsivel mélyebbre hatolunk a témákkal, legalábbis én így vagyok vele. Esu-chanba pedig nem látok bele. Talán jobb is így, hiába vagyok annyira kíváncsi rá. Egy hangyányit máshogy látjuk a dolgokat, vagyis egy-kettőt, némelyben meg egyetértünk. A válaszán már meg sem lepődök, egy korábbi megnyilvánulása miatt. Nem akarom neki azt mondani, hogy ő ezt az egészet nem igazán értheti, hiszen sosem volt sztár. Középpontban már igen, ez ki is derült az előbb, de az mégsem ugyan az. Nagy különbség van a kettő között. aközött, hogy egy társaság kitüntet a figyelmével, vagy sok ezrek és esetleg a világ. Az utóbbi esetben hatalmas a nyomás is, azt el kell viselni.
- Ez nem olyan egyszerű, mint gondolod Esu-chan- felelem kedvesen. Nehéz felhagyni azzal, ami egyszer a szokásoddá válik. Kiváltképp akkor, ha még élvezted is rendesen, én meg aztán…… ajajajjj.
- Ha egy sztár szürkül, akkor a pályafutása lealkonyulóban van. Azt azt jelenti, hogy hamarosan megy a süllyesztőbe és valaki más, gyorsan legyártott valakit raknak a helyére, akit a kereslet alapján dobtak csak úgy össze. Rengeteg ilyennel találkoztam már. – ez a félelem benne van az összes „kollégámban” csak természetes, hogy bennem is. Ennyi elég is, inkább hanyagolom a témát, valahogy most nem illik ide és csak feszült leszek tőle. Helyette a nevem osztom meg vele, a valódit és nem azt a kreáltat, aminek hívom magam már vagy négy egész éve. Nem a legjobb név, ezt tudom is. Nem én választottam. Nem nevet ki ennek örülök és hálás is vagyok neki ezért, ha már egyszer elárultam neki azt, amire több milliónyian kíváncsiak. Mesélek is neki arról az érzésről, mikor kint állok a színpadon és mindenki engem akar. Pici nosztalgia simán belefér olykor-olykor.
- Bizony, hogy jól. – vigyorgok, mint a tejbe tök. A kis meséjén fellelkesülve megkérem rá, hogy énekeljen nekem. Nagyon, de nagyon kíváncsi vagyok az énekhangjára. Meg még sok másra is vele kapcsolatban, de főként az énekhangjára. azonban elutasít.
- Naaaa… légyszi, légyszi, légyszííííí- kérlelem csillogó szemekkel. Azonban nem hatom meg túlságosa. Nem-nem, nem adom fel ilyen könnyen. A dolgok váratlan fordulatokat vesznek hírtelen. Pislogok párat és gőzerővel próbálom feldolgozni a hallottakat több, kevesebb sikerrel. Nem értem pontosan mit is akar ezzel mondani. végtére is megértem, ő így döntött az indokai meg csak rá tartoznak. Én viszont még mindig Ryuninji vagyok inkább és nem Kujaku. Így érzem, vagy már egálban áll a két énem? Nem is tudom igazán.
- Nincs is olyan nagy egóm- színlelek egy kis sértettséget, de hamar elnevetem magam. A párbajkihívást elfogadom, bár vonakodva.
- És ha énekelek veled Esu-chan? szeretném hallani az énekhangod. Ha kel még zenét is szerzek neked- próbálkozom tovább és felkelek a padról, hogy felkészüljek a párbajra.

Páncél: 0/16
Hp: 70/70

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 17:07

*Arra, hogy kicsit egyszerűnek gondolom ezt a sztárosdit elmosolyodtam. És nem feleltem. Mert tudtam, hogy igaza van. Nem tudhatom, milyen érzés sztárnak lenni. Csak azt tudom, hogy azért depressziósak a sztárok, azért rettegnek megállás nélkül, s egyesek azért mennek bele a kábítószerezésbe, bulizásba, mert tele vannak félelemmel és feszültséggel. Csupán nem akarom, hogy Ren idejusson. Gondolataimat alátámasztotta szavaival. Csak csóváltam a fejem. Nem ellenkezésből, hanem jelezve, hogy nem semmi ez a világ.
Arra, hogy nem énekelek, nem adja fel, s kérlel. De én csak rázom a fejem. Felnevettem, mikor ellenkezett velem az egójával kapcsolatban. *
- Olyannal ne vitatkozz, akinek ugyancsak nagy egója van.
*Mosolyogtam rá. Örültem, hogy elfogadta a párbajomat, szépen felálltam, s elővettem íjamat és tegzemet. Az utolsó kérdésen elgondolkodtam.*
- Hmm... ha velem énekelsz, akkor talán. A zeneszerzésre nem lesz szükség, elég lesz egy ismert és kedvelt sláger.
* Mosolyogtam rá, majd egy nyílvesszőt helyeztem a húrra.*
- Hogy is hívják a madárkádat? Szólj neki.
* Kacsintottam is egyet. Ha lejár az egyperc, azonnal kilövöm a nyilam Ren felé, nem pedig a petje felé. De közben nagyon figyelek, s ha a főnix támadna, igyekszek lehajolni előle. Ha sikerül, akkor jó, ha nem, hát nem. Közben még egy nyílvesszőt helyezek az íjamra.*
~ Esu... olyan kis butus vagy. Minek állsz ki ellene? Hogy kiröhögjön? Vagy totálisan lealázzon? Hisz biztosan semmi esélyed. Nem baj... talán szórakozunk egyet. Ez csak egy játék! ~
* Gondoltam,s igyekeztem futkározni, hogy a támadásokat elkerüljem. *

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 17:52

Nem igazán értem, hogyan jutottunk el idáig. Éppen most fogadtam el egy párbajfelkérést. Persze rendesen elmagyarázta meg minden, de akkor sem gondoltam volna. Na, mindegy. Elfogadom tehát a kihívást és felállok a padról. A visszaszámlálás megkezdőik, én pedig legördítem a menüm és szépen lassan elkezdek felszerelkezni.
- Azért az én egóm eltörpül a tiéd mellett- viccelődök egy kicsikét és előkerül a fegyverem is, egy görbe bot. Nem a legszebb látvány, de mégis menő, mert sok olyan pontot ad, amire nekem mindennél jobban szükségem van. Az éneklős dolgot sem hagyom annyiban. Tovább erősködöm. ezt az egyet minden áron ki akarom csikarni tőle. Végül egy talán szót sikerül kiharcolnom. egyelőre megteszi.
- Van olyan sláger, amit mind a ketten szeretünk? Te miket szeretsz?- kérdezek rá, miközben még mindig az inventory-mat fürkészem, hogy mit vegyek fel és mit ne. Túl sok mindent nem akarok magamra aggatni, ez egy barátságos párbaj és nem vérre menő küzdelem, remélem. Ő már lövésre készen áll, nem húzza az időt egyáltalán.
- Reginald a neve- felelem mosolyogva. Intek neki, hogy jöjjön ide. Időközben Aikon elterült Regi pedig rajta ugrált. A kis aljas, kihasználja, hogy gyengébb a társa és még cukkolja is. Ez a felsőbbrendűségi komplexus rossz dolog, és ha így folytatja, akkor még komolya gondjaim lehetnek vele. Az idő lejár, Esu-chan meg már támad is. Egy nyílvessző süvít felém. Én magam nem tudnám kivédeni, ezért ezt a petem teszi meg helyettem. A főnixem önként a nyíl elé veti magát. Nyolc egész életponttól szabadítja meg ez a lövés. Sokkal nagyobb, mint amilyenre számítottam. Elismerően bólintok a szőke szépség felé. Reginald életsávja azonban elkezd feltöltődni. a gyógyulási képessége elég ahhoz, hogy teljesen felgyógyítsa magát. Így az a nyolc elveszített pont, most visszatért. Újra teljes a kicsi főnix élete.
- Menj!- utasítom őt. El is indul nagy lelkesen, szárnyal egyenesen Esu-chan felé aki már javában komoly testmozgást végez. Mikor elérné a lányt, elhalad mellette, éppen hogy csak egy picivel a válla felett. Talán hagyja magát? Nem harcol teljes erejéből? Lehet, lehet, hogy nem és a lány sokkal ügyesebb, mint ahogy azzal én eddig számoltam.
- Esu-chan! Kérdezhetek valamit?- teszem fel a kérdést, de nem várom meg a válaszát.
- Mit csinálnál ha megcsókolnálak?- kérdem mosolyogva, miközben botomat lengetem jobbra, balra. Nem mozdulok még el erről a helyről, olyan kényelmesnek tűnik.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 18:10

*Egós poénjára felnevettem, majd megszólaltam. *
- Ki tudja, talán igazad van.
* Aztán a slágerek. *
- Hát, én inkább az amerikai és európai slágereket hallgatom.
*Majd megtudtam a petje nevét is. *
- Cuki név.
* Mosolyodok el kicsit túlzottan. Közben inventorymból minden felszerelést magamra aggatok. Páncélféleségeket és a köpenyt is. A mokaszin már rég rajtam van, nem igazán óhajtom levenni, hisz nem kényelmetlen. Majd megkezdődött a "harc". Nahát, Regi elé áll a nyílvesszőmnek, s telibe találom. Majd meglepődésem kiteljesedik, mikor szinte azonnal feltöltődik az életcsíkja.*
- Ejnye...
* Dörmögtem magam elé. *
- Csúnya dolog ám ez.
* Majd felém támadt a kis madárka. És elrepült mellettem. Utána lestem. *
~ Hát ez meg? ~
* Elcsodálkoztam, mert míg a kiscicával játszott, nekem gyorsabbnak tűnt. Na mindegy. Nem erőszak a disznótor. De egyben biztos voltam. Rent kell támadni. De ő egy sokkoló kérdést tett fel. Íjamat közben "feltöltöttem" s újra kilőttem Ren felé. De utána megint a húrra helyeztem egy nyílvesszőt, s megint Ren felé lőttem szinte azonnal az előző után. Bármit is csináljon a kis Regi, nem vele foglalkozom, hanem a gazdijával. A kérdés lesokkolt, de igyekeztem emiatt nem lassulni.*
- Hát... szerintem azt ki tudod találni.
* Arrébb futottam egy másik megfelelő helyet keresve.*
- Én azonban arra lennék kíváncsi, hogy a pofózgatós barátnőd mit tenne veled.
* Gonoszan elvigyorodtam Ren felé. De közben őszintének kellett lennem magamhoz. Ilyet még soha senki nem kérdezett tőlem. Meglepődtem, s valahogy kitüntetésnek is éreztem. De ismerve prűdségemet ahhoz képest szerintem perfektül jól reagáltam le a dolgot. *
~ Tényleg... mit tennél? Ha csak heccből tenné, biztos pofont kapna... ha meg őszintén... hehh, akkor is. Hisz barátnője van! ~
* Nekem az erősen leesett a toborzón. *

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 19:37

Esu-chan egyre jobban hajlik afelé, hogy énekeljen nekem. Persze eddig csak annyira jutottam, hogy velem együtt, az is valami azért. Az ízlésünk a kérdése mindennek, rá is kérdezek, hogy ő miket szeret, milyen slágereket. Nem ér hidegzuhanyként, hogy ne az én dalaimat hallgatja. Valahogy éreztem, már az elejétől fogva. Nem a rajongóm, csupán ennyi. Ízlések és pofonok, én sem szeretek mindenféle zenét, vagy előadót.
- Fogadok, azt hiszed, hogy vagyok annyira önelégült, hogy a saját dalaimat hallgatom- mondom kuncogva. Mindenki más is ezt gondolná az ő helyében, nem csak ő, már persze ha tényleg erre gondol.
- Én hallgatok minden félét. Külföldi slágereket is, tehát könnyen megeshet, hogy ugyanazokat is ismerjük. – én remélem, mert ez megkönnyíti a dolgom. Nem teszek le erről egyhamar. Hallani akarom őt énekelni és fogom is, kész, ennyi.
- Hát persze. Én magam választottam neki ezt- büszkélkedek egy kicsit. A párbaj elkezdődik, a lány támad elsőnek, de Reginald felfogja a sebzést, így én nem sérülök. A képességének köszönhetően visszanyeri elveszített hp-ját. Én pedig támadásra utasítom. Persze csak visszafogottan. Nem azért mert gyengének tartom vagy ilyenek. Hanem azért mert nő, nem is akármilyen. Én meg ilyenkor elgyengülök. Nem tudok kezet emelni egy lányra sem. Regivel ellentétben. Ezért bízom rá a támadást, bár most őt is visszafogom rendesen.
- Csúnya dolog? Ugyan mi?- kérdezem mosolyogva és figyelem tovább az eseményeket. Ezúttal két nyílvesszőt is indít felém. Nem tudok kitérni, tudom ezt jól ezért nem is próbálkozok vele. Két nyílvessző talál el. Az életcsíkomon változás nem látszik, megvan még az összes Hp-m, ellenben páncélom már nincs egy-sem. Nem igazán érdekel, inkább felteszek egy kérdést, melyre ugyancsak kíváncsi vagyok. A válasz nem egyértelmű nekem.
- Hmmm…. Nem, nem tudom. Csak feltételezni tudok, egy-két dolgot- arcomra széles mosoly ül. ezzel le is leplezem azt, hogy én pozitív következményekre gondolok, nem pedig valami csúnya dologra.
- Jelenleg nincs barátnőm Esu-chan- Reinald végig szemmel követi a szőke lányt, de nem támad. Még nem. Én viszont megindulok felé, szépen lassan lépkedve, meg persze mosolyogva.
- Esu-chan neked van barátod a kinti világban? Vagy itt?- újabb személyes kérdést teszek fel, amit nem bánok. Kíváncsi természetem nem hagy nyugodni, mindezek mellett én is válaszolok akármelyik kérdésre csak tegye fel nyugodtan.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 19:50

* Mikor felhozta, hogy nem a saját dalait hallgatja, én felvontam a szemöldökömet.*
- Most hogy mondod...
*Eszembe sem jutott, hogy a saját dalait hallgatná, nem mintha nem nézném ki belőle, egyszerűen csak nem gondoltam erre. De ha már felhozta, akkor tegyünk rá egy lapáttal, s vegye vagy poénnak vagy komolyan. Nem válaszolok neki a slágerekkel kapcsolatban, mert elkezdünk harcolni. Visszakérdésére, hogy mi a csúnya dolog, nem feleltem. Tudja ezt jól ő maga is. Na majd persze, nekem is visszanő csakúgy az összes hp-m a helyére. A csókos kérdésre megtartja nőcsábász stílusát. Ejnye. Erre nem vagyok vevő barátocskám. Kissé sunyin elmosolyodok, de arra, hogy nincs barátnője, meglepődök. A két nyílvessző talált, de életcsík nem ment le. Ezen nem csodálkoztam, hisz biztos sok páncél van rajta. Regi azonban nem támadt, Ren azonban közelített. Én hátráltam, majd mégis megálltam. Máris lehervadt a mosoly az arcomról, s nyilat helyeztem a húrra, majd feje felé céloztam, de nem lőttem. Ha elég közel merészkedik, akkor pontosan a homlokához tartom a nyílvesszőt. Összevontam a szemöldököm. *
- Vigyázz velem Ren. Vannak dolgok, amikre egyáltalán nem vagyok vevő.
* Mondtam szigorúan, összevont szemöldökkel, de utána kisimultak ráncaim s elmosolyodtam. *
- Van. Igen.
* Ezt kellett mondanom. Kíváncsi vagyok, mit lép erre. Nem tetszik ez az egész viselkedés... nem vesz engem komolyan. Talán semmit nem vett komolyan, amit mondtam? Nem esett le neki, hogy milyen vagyok?! Szigorú megszólalásomat veheti poénnak is, de ajánlom neki, hogy ne vegye annak. Viszont azért mosolyodtam el, hogy jelezzem, még nem vagyunk rosszban. Még... *

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 20:23

A párbaj elkezdődik, így a beszéd csak másodlagos. Legalábbis Esu-chan részéről. Ne mááár, ez nekem nem kedvemre való. szeretek beszélgetni, főleg akkor, ha a partnerem egy csinos lányka. Két nyílvesszővel eltalál, hp-t nem veszítek csak páncélt, azt meg nem bánom. Reginald-ot is visszafogom rendesen. Hamar vége lenne ennek a párbajnak, ha nem tenném, azt pedig nem igazán akarom. Meg, ha égbekiáltó fölénnyel győznék, kitudja hogyan reagálna arra? Lehet, megutálna megint, mert azt hinni a nagy arcom miatt tennék úgy? Igen, könnyen megeshet. Ezért is megyek biztosra és korlátozom le saját és petem képességeit. A főnix nem nagyon örül neki, mert így ő sem tud igazán villogni. A gazdi még én vagyok, szerencsére ez még eljut a picike madár agyáig, ezért nem ellenkezik velem. Ami Aikon-t illető ő a padon üldögél, ahol az előbb mi voltunk. Nyelve lóg, nagyon elfáradt a Regivel folytatott kakaskodásban, amit ráadásul még el is veszített. A kis utalgatós részem nem jön be. Igen erre is számítottam, mégsem tudom megállni az ilyeneket. Közeledni kezdek a lány felé. Nem támad rám, csak kifeszített íjjal áll velem szemben. Egészen közel merészkedek hozzá, így pont a homlokom előtt végződik az a baljóslatú nyílvessző. A fegyverem eldobom, mi így pár méterre tőlem hever a földön és a lány szemeibe nézek.
- Hajajj Esu-chan. Most melyikünk nem veszi komolyan a másikat?- kérdezem. Persze nem a harcolós részre gondolok. Igaz, hogy arra is illene, de engem a smacis része érdekel. Na meg a barátos rész is, amire igenlő választ kapok. Egy kicsit lekonyul, az a fenne nagy mosolyom. Csalódottságot érzek. Ugyanakkor végig gondolva, nem az a barátkozós típus és még a szerelmet sem veszi észre. Lehet csak viccel, füllent, vagy mégis igazat mond? Váááh… olyan kiábrándító lenne.
- Ez igaz Esu-chan?- kérdezek rá végül. Közben Reginald nem tétlenkedik. Hátulról támadja meg a lányt, aki velem foglalja el magát. Teljes erejéből csapódik neki a lány hátának, aki ettől bizonyára előre tántorodik. Ekkor megpróbálom a karjaimba zárni és szorosan fogni őt. Az íjászok közelről nagyon védtelenek, ez egy megfelelő stratégia. Meg persze egy ölelés mindig is jól esik. Főleg nekem. Természetesen kezeim nem vezetem illetlen helyre. Ahhoz nincs elég bátorságom a Jégkirálynővel szemben.
- Miért mondtad, hogy ne legyek itt is sztár- idézem, nem valami pontosan korábbi szavait és igyekszem nem elereszteni, míg Reginald újabb lendületet nem vesz. Ha ez az egész nem sikerül, akkor tovább töröm a fejem egy jobb megoldáson.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 20:51

*Valóban olyan közelre érkezett Ren, hogy nyílvesszőm hegye a homlokát érte. Fegyverét eldobta. Annyira éreztem, hogy ez lesz. Ez így nem jó. Visszakérdez, mikor azt mondtam neki, hogy van barátom. Nem feleltem neki, csak kerültem a tekintetét, azért mégis figyeltem. Mert ha kell, kilövöm a nyílvesszőt. De ekkor Reginald hátulról támadt le. El is vesztettem a páncélom és még öt HP-t. A lökéstől elmozdult a nyílvesszőm, de kilöttem, mert nem tudtam tartani a húrt. De az egy közeli fába fúródott. Ren karjaiban kötöttem ki. Most már nem kerülhettem a tekintetét, rá néztem. A kérdés meglepett. Reméltem, hogy megfogja ez a mondatom, de azt nem reméltem, hogy továbbgondolja. Tekintete hathatós volt, akár el is olvadhattam volna. Egy férfi karjaiban lenni nem olyan rossz. De csak ennyi. Nem lehet tovább menni. Nem tudtam neki válaszolni. Addig, míg el nem enged, nem. A szemébe néztem s halál komolyan, ismét szigorúan néztem rá. *
- Ren. Most engedj el! Kérlek! Ne csináld!
* Mondtam halkabban az utolsó szavakat, de tekintetem határozott volt. Kezemmel próbáltam mellkasa tolásával jelezni, hogy szeretném, ha elengedne. Ha nem teszi, várok, hogy megtegye. Ha megteszi, kibontakozok az öleléséből, hátrálok, s hátat fordítok neki.*
- Ne érts félre.
* Mondtam. *
- Csak... Szeretem látni az emberek valódi énjét. Ezt mondtam volna bárki másnak is.
* Most félig visszafordultam, s rátekintettem. *
- Szeretném, ha tiszteletben tartanád a szándékaimat.
*Egyelőre nem támadtam. Nem volt hozzá valami sok hangulatom.*

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 21:35

Egyre csak közelebb és közelebb érek Esu-chan felé, aki nem lő valamiért. Egészen közel járok már, a nyílvessző a homlokomhoz ér szinte, a lövés elmarad. Nem bánom, hogyan is bánnám. Már páncélom sincs, ezért a hp-mat szedné le. Megint kérdezek, ez van, ez vagyok én, szeretek mindent tudni, igaz csak akkor, ha olyan, ami nagyon is érdekel. Ez a téma pedig kedvemre való, a várt válasz biztosan. Azt viszont csak én várom, nem biztos, hogy azt szánja nekem. Reginald támadása sikeres, Esu-chan a karjaimban köt ki és nem is szándékozom elengedni őt egyhamar. Ez neki érezhetően nem nagyon jön be, nekem ellenben semmi bajom nincs azzal, hogy ennyire közel kerültünk egymáshoz. Már a szemébe is tudok nézni.
- Hoooo??? Igazán gyönyörű szemeid vannak. Bánom már, hogy nem mertem rájuk pillantani. – bókolok, mint mindig. Komolyan gondolom, ilyenben nem hazudnék. Elég különleges az a szemszín, ami neki van. Én magam nem láttam még hozzá hasonlót. Eddig nem tudtam ránézni, most meg nem akarom le venni rólam a tekintetem. Vicces egy dolog, már magam sem értem. Rövidesen hangot ad a nemtetszésének, én mégsem engedem el. Még nem.
- Én idomár vagyok. Így harcolok. Magamra vonom a figyelmet és a társam támad. – mondok valami oktató jellegű dolgot is. Nem minden idomár csinálja így. többféle módszer is létezik. Én ezt választottam és eddig remekül be is vált, ezért felesleges lenne váltanom másra. Ezután elengedem a lányt, aki hátat is fordít nekem. Semmi rosszat nem követtem el, ezért csak arra tudok gondolni, hogy esetleg zavarban lehet. Szavait megint csak nem értem. Talán én vagyok a hülye, hogy nem igazán látok összefüggést a dolgok között, talán nem. Végül csak kimondom, ami bennem van.
- Hát épp ez az. Nem igazán vagyok tisztában a szándékaiddal, míg te minden bizonnyal ismered az enyémeket. – mosolyodok el egy kicsit. Egy párbaj kellős közepén vagyunk, de kicsit megállt a harc menete. Lépek párat hátra, a botom még mindig ott hever nem messze tőlem, egyelőre nincs rá szükségem.
- Akkor mik is a szándékaid?- kérdem tőle. Reginald a magasban jár és hírtelen lángra kap. Majd nagy csatakiáltás közepette megindul Esu-chan felé. ezzel kívánja magára felhívni a figyelmet, meg jelezni, hogy hahó, emberek ezt itt egy párbaj.

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 21:57

* A karjaiban a szemeimet kezdte dicsérni. Azért valljuk be, jól esett. De az meglepett, hogy nem mert belenézni eddig. Aztán a harcmodorát ecsetelte. Összevonom a szemöldököm. Ha az egészet azért csinálja, hogy ő győzzön... Pedig biztos nincs szüksége cselekre... akkor megérdemel egy nagy fenékbe rúgást. Ezután engedett csak el. Majd elmondtam, amit elmondtam. Szavai megleptek. Nincs tisztában a szándékaimmal? Nem magyaráztam el neki elég értelmesen? Jah, a bátyám mondta ezt nekem. Egy férfinak ne utalgass se érthetően se érthetetlenül, hanem mondd ki, amit gondolsz! Szuper! A férfiak úgy tűnik, mind egyformák! De valóban tisztában lennék az ő szándékaival? Majd a kérdés vissza is pattant hozzám. De ekkor a főnix magára vonta a figyelmemet, s felém támadt. Én dühösen néztem a madárka szemébe, s rá ordítottam.*
- Hagyjál békén!
* Ha nem kerülne ki, hanem tényleg letámadna, akkor nem védekezek, csupán igyekszem vagy elcsapni az útból, vagy ha meg tudom fogni, akkor eldobom. Nem foglalkoztam tovább a madárkával, akkor sem, ha életet vesztettem. Azonban ha nekem jött, s életet vesztettem, akkor magát a küzdelmet is elvesztettem, mert életem több mint a felére esett. Tehát a főnixel nem foglalkozva Renre néztem. *
- A szándékom?
* Kérdeztem lángoló szemekkel. *
- Hogy hagyj békén!
* Majd elindultam a bejárati ajtó felé, hogy elhagyjam az udvart. Hogy miért voltam dühös? Nem tudnám megmondani. De az biztos, hogy míg nem nyugszok le, velem nem lehet normálisan beszélni. *

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 22:31

Egy rövid ideig, de karomban tarthattam Esu-chant, sőt még a szemeit is megdicsértem, melybe nem mertem belenézni egy jó ideig. Mégis, mintha valami baj lenne. Olyanokat mond, amiknek nem látom értelmét, vagy nem ide valóak, vagy mit tudom én, talán nem érdekelnek, igen ez is lehet. Pár szót szólok a harcmodoromról, csak a hatás kedvéért, de ezzel sem érek el különösebb hatást. Mikor elengedem, hátrálok pár lépést. A petem készül az újabb támadásra. Felszáll a magasba és lángra kap. zuhanórepülésben közelíti meg célpontját, aki nem védekezik. Nem inkább dühösen rákiált, hogy hagyja békén. Reginald megijed, és sűrű szárnycsapásokkal próbálja megállítania magát. Sikerül is neki, majd iszkol is el onnan egyenesen a fák lombjai köz. Be kell, hogy valljam, még én is megijedek egy pillanatra. Újra visszatér félelem. Igaz olyan gyorsan eltűnik, amilyen gyorsan csak jön, de akkor is. Ez már durva. Az a főnix még a hatalmas bosstól sem félt, erre egy picike lányka így ráhozza a frászt. Na, ez azért már tényleg figyelemre méltó. Esetleg egy boss ellen is beválna az ilyen taktika? Viccesen festett volna, mikor a legalább öt méteres bikaféle ijedtében elszalad. Viccnek jó, de most komoly dolgokról van itt szó. valamivel felmérgesítettem szegényt, csak nem tudom mivel. ez nem olyan, mint legutóbb? Amit ma itt lebeszéltünk?
- Igen a szándékaid. - válaszolom a kérdésére, bár kicsit félénkebben. Nem szeretném, ha megint csak úgy nekem rontana. Habár ez egy párbaj. Semmi oka nincs rá, hogy visszafogja magát.
- Öhm…- nem igazán jutok szóhóz, mondanom kellene valamit, de nem tudom mit. Semmi ötletem. Perverz dolgot meg isten ments, hogy Esu-channak ellőjek. Az olyan, mint meggyújtani egy kanócot, mellőzni kell. Némán nézem, ahogyan elfordul és elindul a bejárati ajtó felé. A párbajnak még nincs vége, de ő menni akar. Pár perc hezitálás, fogcsikorgatás és szorongás után már szaladok is felé és elkapom a kezét. Most nem szándékozom elengedni úgy, mint az elsőnél.
- Esu-chan?? Oké feladom, mit tettem már megint, amiért dühös vagy rám?- kérdezem és erősen fogom a kezét. Addig innen el nem engedem, míg ki nem derítem az igazat.
- Az ölelés miatt? Vagy mi miatt?- kérdezgetek még egy kicsit hátha eltalálom és azt talán beszámítja enyhítő körülménynek.

by Ajánlott tartalom

A jégkirálynő és a Szőke herceg

A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg