Re: A jégkirálynő és a Szőke herceg

by **Koshitsu Esutel** Szer. Márc. 27 2013, 23:01

*Kicsit meg is lepődök, hogy Reginald engedelmeskedett nekem. Nocsak. Jó lennék idomárnak! Az már további mámor -lett volna, ha olyan hangulatban lettem volna -, hogy Ren is megijedt,s félénken válaszolt a költőinek szánt kérdésemre. Tehát ott tartottunk, hogy leordítottam Ren fejét, hogy hagyjon békén. Épp mentem volna be az ajtón, mikor felém futott, s megragadta a kezem. Már megint! S most a szorításból éreztem, hogy nem is óhajt elengedni, míg nem felelek neki. Kerültem a tekintetét, úgy éreztem mindjárt elbőgöm magam. A kérdései apró pengeként érték a szívemet. Most ránéztem megint dühösen.*
- A fenébe, nem csináltál semmit!
* De a szorítás nem engedett, így homlokomat a mellkasára támasztottam, s lehunytam a szemem. Csend volt, s mélyeket lélegeztem. *
~ Oké, Esu, gondolkodj! Mi zaklatott fel? Miért vagy rá dühös? ~
*Próbáltam nyugtatni magam, s összeszedni a gondolataimat. Kisebb szünet után megszólaltam, de még mindig ugyanabban a pózban. Küszködtem, hogy ne fakadjak sírva, így szaggatottan beszéltem.*
- Csak... fura ez az egész... én... csak fel akartalak... vidámítani. Meg akartalak ismerni. Bele akartam látni a lelkedbe, a gondolataidba. Ez az én nagy hibám! Mindig ezt csinálom! AZ a baj, hogy nagyon tudok szeretni embereket, de azt félreértik. Nem tettél semmi rosszat, csak... adtad önmagad. A szokásos, "én menő pasi vagyok" stílust. Amit minden nő szeret. És mivel nő vagyok, engem is megérint. De ez nem azt jelenti, hogy vevő is vagyok rá!! Azt hittem, meg... meg akarsz... mindegy!!
* Kis szünet megint. Most felegyenesedtem, s enyhén kipirosodott szemekkel néztem rá. *
- Nem haragszok rád, de most kérlek hagyj elmenni, majd holnap beszélünk.
* Mosolyogtam rá szomorúan. *
- Regitől csak egy támadás, és már vesztettem is.
*Elfordultam, mert nem tudtam rajta tartani a tekintetem. *
- Ne haragudj rám, hogy ilyen vagyok. Csak kérlek... hagyj most elmennem.
* Majd igyekszem kiszabadítani kezemet az övéből, s ha sikerül, rá sem nézek, bemegyek az ajtón, s felrohanok az emeletre, s bezárkózom a szobámba. Az ágyra huppanok, s fojtott sírásba merülök. Ritkán van ilyen érzés bennem. Néha hirtelen erős szeretetet érzek valaki iránt, legyen az bárki,s csak sírok és sírok. És Ren tuti félreérti... biztosan!*

//Öhm... részemről ennyi volt. Valószínűleg Ren bármit mondana, Esu nem felelne neki, így bátorkodtam ezt befejező posztnak tekinteni. De azért a te válaszodat még várom. ^^ Köszönöm a nagyon izgalmas, drámai KT-t!

UI. Kleinnek: úgy játszottuk ki, mintha a mokaszin rajtam lenne, de Kayaba még nem tette be a karakterlapomba.//

by **Ryuninji Ren** Szer. Márc. 27 2013, 23:55

A dolgok irányítása kicsúszik a kezemből egyik pillanatról a másikra. Igazából nem is én irányítok, inkább Esu-chan, aki most kicsit mintha „megzavarodott” volna, vagy nem tudom. Az a lényeg, hogy a párbajunk kezdete óta kicsit furán viselkedik. a tetőfok is elérkezik. Regi-t simán megijeszti, ráadásul mindezt támadás közben. Szentül hittem eddig, hogy Regi csak nekem engedelmeskedik, tévedtem. Egy rettentően dühös lány, villámló tekintete is elég nagy erővel bír ahhoz, hogy rákényszerítse az akaratát a főnixre. Nem hibáztatom, elvégre én is hasonló cipőben járok, a nők nagy hatással vannak rám és páran még jobban, mint azt ők hinnék. Csak remélni tudom, hogy az a pár nem jön rá erre, mert akkor nekem kapálnak. Az egész nem nyer értelmet, az a szituáció, amiben most vagyok. Valamikor elveszthettem a fonalat, vagy mi. Egyáltalán nem vagyok képben. Egyik pillanatban minden jól megy, majd hírtelen, bumm. Váááh…. ezek a nők. Mirika is ezt csinálta anno, ő felhúzott akkor rendesen. Esu-chan után rohanok és megfogom a kezét, legalább azt szeretném tudni, hogy milyen bűnt követtem el ezúttal. Kicsit indulatosan válaszol a kérdésemre, érdekes, nem engedem el ettől még. Felém fordul, és a mellkasomnak támasztja a homlokát.
- o.O- totális képzavar. egyszerűen nem értem mi van vele. Piros napos ünnep van? Áh tudomásom szerint Aincrad-ban azt nem ünneplik a nők nagy megkönnyebbülésünkre. Nem jutok szóhoz, esetleg nem tudom, mit mondjak, valamelyik a kettő közül. Teljes a tanácstalanság. Még megölelni sem merem, mert lehet az váltotta ki ezt az egészet.
- o.O- hosszú percek következtek, néma csendben, rendkívül kínos ez a tanácstalanság. A szőke lány töri meg a pillanatot egy hosszú magyarázattal. Újabb darabkákat kapok, miket a helyükre kellene, illesszek. Próbálkozom, erősen töröm e fejem, semmi.
- Meg akarlak? o.O- meg akarom? Mármint meg akarom őt.. khöm.. azt csinálni vele? Oké a gondolat ott motoszkál a fejemben egy ideje, de nem emlékszem olyan megmozdulásomra, amivel ezt sugalltam volna. Áááá nem, itt másnak kell lennie.
- o.O o-oké.- ennyi jön ki a számon. Megmoccanni sem merek ebben a helyzetben. Teljes zavarodottság. Most akkor mi is van? Ennyire még nem kavart meg semmi sem. Elengedem a kezét, ő sietve távozik. Regi egy faág mögül kukucskált végig, Aikon meg a pad alá menekült Esu-chan elől.
- Őőőőőőőőőőő…… Most mi van? o.O- teszem fel kérdésem a rémült peteknek. választ nem kapok. Nagy sóhajok közepette lehívom a menüm és feladom a küzdelmet. Esu-chan nyert. Meg is jelenik a győztes felirat alatt a neve. Nem érzem valami jól magam. Felmegyek a szobámba és ledőlök a kanapéra. Zavar ez az egész tudatlanság. Már megint mit tettem? Vagy mit nem? o.O Bánt rendesen, főleg ha eszembe jut a tekintete, mikor könnyeit próbálta visszatartani. Arcom egy párnába temetem és üvöltők egy hatalmasat. Feszültség levezetés complete. Végül eldőlök a kanapén és kényelembe helyezem magam.
- Ajajj Esu-chan mi történt veled? Velm? Velünk o.O???

//Kössz a párbajt, nekem nagyon tetszett Very Happy

by **Cardinal** Csüt. Márc. 28 2013, 00:00

Ossu!

Nem pont a harcra koncentrált ez a párbaj, de nagyon élvezetes olvasmány volt a két jellem egymásnak feszülése. Külön dicséretes a gyorsaságotok. Lezárom a küzdőteret, 20 xp és 50 arany a jutalmatok.

by Ajánlott tartalom