[11. boss]

by **Kayaba Akihiko** Pént. Okt. 11 2013, 22:42

Résztvevők: [Szervező] Hinari, Askr, Halász Alex, Tachibana Makoto, Mirika, Yurihime, Kazuma, Judy Noxia, Hayashi Yuichi, Anatole Saito, Enheriel, Kusumi Ayani, Rita Hanami, Peter Worker, Szophie, Ryuninji Ren (?), Tetsuko Jin (?), Kincaid

Érkezzetek meg, beszéljétek meg a taktikát...stb.
A boss kapuja alól hideg levegő jön.

Határidő: 2013. 10. 18. 17:59
Harci posztok: 2 nap/fő

by **Hinari** Vas. Okt. 13 2013, 14:13

Csöndesen álltam meg a méretes kapu előtt, mi legalább annyira volt komor, mint én. Ideértem, elsőként a csapatból, kivételesen egyedül: most nem hívtam senkit, hogy csatlakozzon hozzám, a JL-eseknek (már akinek megvolt a szintje) írtam azért egy körüzenetet az időpontot és a helyet illetőleg, de úgy döntöttem, ezúttal magam jövök. Megvoltam, úgy ahogy, a twisterben történtek egyszerre csaltak mosolyt az arcomra és tettek feszültté, bíztam a szerencsében, de fel voltam készülve a legrosszabbra is. Nem ültem le, egy ideig még álldogáltam, majd fel-alá sétálva vártam meg a többieket, természetesen full felszerelésben és koncentrációval. A várttal ellentétben ideges nem annyira voltam a szervezést illetőleg, nem készültem monológgal, de tudtam, mit akarok elmondani nekik, a bátorító éneket a többiekre hagytam. Egyfajta nyugodtság lett úrrá rajtam, halk várakozás az ostromló szelek előtt, egy kis magabiztossággal övezve, mi mindenképpen szükséges volt az eredményes végkimenetelhez.
Persze nem maradtam szótlan és visszahúzódó, most nem, mindenkit a szokásoknak megfelelően köszöntöttem, egy-két könnyed, felszínes mondat is belefért, mosoly, intés, miegymás, érezzék csak, hogy túlvagyunk a tizedik bosson, de ne feledkezzenek meg róla, hogy innentől csak egyre nehezebb lesz, ahogy a bossok szépen lassan beérik az aktuális szintünket. Számítottam itt mindenkire, terveim között nem szerepelt a bukás, csupán csapatmunka és lelkierő kellett, utóbbiból pedig bőven felraktároztam idefele jövet.

Körbenéztem a társaságon, és azt hiszem mindenkit ismertem, hacsak látásból is a minibossról. Egy kicsit még vártam, majd ha nem jelent meg senki más, eléjük álltam, megköszörülve a torkom, hogy elcsendesedjenek.
- Sziasztok. Először is, jó ennyi embert itt látni, köszi, hogy eljöttetek – mosolyodtam el, egy-két emberkének külön örültem, megkönnyebbüléssel töltött el a jelenlétük – Másodszor azonban, van pár információ és tény, amit mindenképpen tudnotok kell. A statokról annyit, hogy az ereje 10-es lesz, ez nem annyira vészes, de számítok a tankokra, és ha szükséges, még mindig lehet switchullámot indítani. A kitartása 5, így pihennünk se kell sokat, a speciális képességén is ennyi van, így ezzel se lesz probléma. De! Számítsatok rá, hogy szembekerülhettek halott társaitokkal, ugyanis az eddig eltávozott játékosok random sorrendben fognak előjönni a harc során. Sajnos a hogyanokról nem tudunk többet, ám van esély rá, hogy valamilyen módon meg kell küzdenünk velük, sebeznünk kell őket – itt tartottam egy kis szünetet, hogy mindenki emésztgethesse a hallottakat. Próbáltam tárgyilagos maradni, és nem ijeszteni meg őket fölöslegesen – Előre kialakított sorrend nem lesz – folytattam – Sok szerencsét mindenkinek! – fejeztem be, majd Anatra és Mirikára pillantottam, hogyha esetleg lenne valami, amit kihagytam, azt elmondhassák még a bossharc előtt. Ezek után pedig mélyen beszívtam a levegőt, készenlétbe helyeztem a Katanát, és belöktem a bossterem ajtaját. Játszma indul!

by **Anatole Saito** Vas. Okt. 13 2013, 15:07

Kivételesen nem a céhtagjaimmal együtt érkezem a boss kapujához. Szerettem volna egyedül, elsőként érkezni, vagy legalább is Hinari után elsőként. Szerettem volna felspanolni még azelőtt, hogy a többiek ideérnek. Azonban a lány meglep, koránt sem olyan feszült, mint a Twisterben a minap. Úgy tűnik sikerült lelkiekben is felkészülni a harcra és kezdi a céhvezérség súlyát is elbírni. Innen már csak egy lépés volt az, hogy szervezővé avanzsálódjon, s talán aggodalmam ellenére, sikerült ezt a szintet is meglépnie. Nem megyek végül oda hozzá, csendben figyelem, amíg meg nem hallom magam mögül a következő érkező lépteinek zaját. Nem akarom megzavarni végül a lányt, hagyom, hogy összpontosíthasson és utoljára összeszedhesse a gondolatait a maga nyugalmában. Most nincs rám szüksége, arra meg pláne nem, hogy körbebohóckodjam. Ma komolynak kell lenni, de azért nem fogom túlzásba vinni. Az nem én lennék.
Széles mosollyal az arcomon csapom a vállamra a pörölyömet, Falánkfiú vércseppjei nagyon epic megjelenést kölcsönöztek nekem, mint mindig. Köszöntöm Hinarit, majd a többi érkezőt, s csendben végighallgatom a beszédet. Ezúttal nem kívántam hozzászólni, beleokoskodni a dolgokba. Engem ugyebár nem értek váratlanul az infók, külön tréningeztem magam erre az alkalomra. A mentális harcra. Fel vagyok készülve arra az eshetőségre, hogy szembe találom majd magam Rannal, Lewissal vagy éppen Hokuval. Mindenesetre próbálom kizárni a tudatomból ennek lehetőségét, hiszen azzal csak bevonzom a rosszat. Ha mindenki elcsacsogta a mondandóját és készen állunk, akkor szokásomhoz híven belököm a boss kapuját, ám indulás előtt még ellövök egy kristályt. Bízok a megnövelt fegyverkezelés pontjaimban, s talán ma nem kell folyamodnom egyszer sem a bika potion használatához.

//2 db kinézet kristály megy a közös inventoryba, én magam pedig elhasználok egy gyors futás kristályt, így az első körben 45-ről 49-re nő a gyorsaságom, ezzel elméletileg be tudok menni Kazu előtt majd.//

by **Mirika** Vas. Okt. 13 2013, 18:10

Miután elküldtem azon kevéske céhtársamnak az üzenetet, akiknek megvolt a szintje a bossoláshoz az időpontról és a helyszínről, lassan én is útra keltem a 11. szint legnagyobb kazamatájába. Abba, amely a 12. szintre fog vezetni. Egyedül mentem, valahogy nem éreztem úgy, hogy nekem feltétlenül Judyval vagy éppen Ayanival az oldalamon kéne megjelennem, mindketten maguknak való csajok voltak. Elmúltak azok az idők, amikor büszkén feszítve, nyomomban menő harcosokkal érkezhetnék. Bevallom, kicsit magányos voltam, mint a hercegnő, akit sárkány őriz a kastély legmagasabb tornyában. Rettentően hiányzott a pezsgő céhes élet, de már valahogy beletörődtem, hogy irigyen kell néznem a JL vagy az Artes csapatát. Béklyóként fonódott a nyakam köré a céhházunk gazdagsága, azt nem akartam otthagyni. Túl fontos volt nekem a kovácsmesterség, a rivalizálásom Anattal, de maga a munka is. Valamit valamiért, mindenem nem lehet meg, nemde? :3 Akárhogy is, barátaim így is voltak, így ha hiányzott a társaság, volt hová mennem legalább.
Teljes felszerelésemben pompázatos látvány voltam, díszes és fényes mellvért, csillogó sisak randa szarvakkal, menő köpeny, stb. Tényleg úgy festettem, mint egy valódi harcos, és büszkén is viseltem az itemeimet, melyeket kemény munkával szereztem meg egytől-egyig. Vagy saját kezem munkái voltak, vagy vörös pixelek árán jutottam hozzájuk, és mind-mind topcuccos volt. Egyetlen dolgot sajnáltam, hogy a többi nagy céhvezérrel ellentétben T2-es ritka még nem volt nálam, viszont ezt tudtam kompenzálni. Elhatároztam, hogy én leszek az első, akinek T3-as felszerelés kerül a kezébe Cool

Odaérve jómagam is köszöntöttem a számos ismerőst, Anatnak és Hinarinak egy ölelés is kijárt, valamint nem felejtettem el megköszönni Yuri-channak és Jin-channak a múltkori segítséget. Igaz utóbbit kicsit keserű szájízzel tettem :/ Még mindig voltak újabb és újabb arcok, Askr és Hati mellett egy ismeretlen JL-est is felfedeztem a sorok között - az a hosszú haj, kyaa~ *.* -, valamint egy lovag is ott szorongatta a pajzsát és a kardját valahol, akit sose láttam. Volt időm nézelődni, Hinari-chan szövegelését csak fél füllel hallgattam ugyanis. Mindent tudtam már, amit tudni kellett, csak azt figyeltem, hogy birkózik meg a feladattal. Arra számítottam, hogy idegesebb lesz, ehhez képest teljesen összeszedett volt, meg minden. Még a végén elveszik a ködbe a JL-ről alkotott rossz véleményem :roll:Habár hiányoltam a "zöldfülűek" köszöntését - már amennyire 10+ szintes játékosokat lehet annak hívni - végül nem szólaltam meg, szerintem az is jelenteni fog valamit a csajszinak, hogy se Nii-chan, se én nem tartottuk szükségesnek hozzátenni semmit. Inkább megnyitottam a menümet és betápláltam a közös inventory-ba a szokásos cuccokat, bár egyre kevesebb jelentőségük volt. Ezt követően pedig előhúztam a késeimet, és egy nagyot sóhajtva, magabiztosan és eltökélten pillantottam a kapu irányába, készen állva az első rohamra :3

// 8x mini poti (+5 HP) a közösbe //

by **Peter Worker** Vas. Okt. 13 2013, 20:21

Sosem volt nagy szerepünk egy szörny elleni csatában sem, vagyis hangulattól függött, hogy miként is gondoltam ezt. Volt szerepünk valamelyest, ám nem voltunk se gyorsak és az ütéseink is elenyészőek voltak a többiekéhez képest. Valamiért sosem változott ez, valamit mindig elrontottam, ugyanakkor majd mindig itt voltam, voltunk a többiekkel, a Sárkány és Lovasa, Hisame és Peter. Az önbizalom hiányos énem azt mondta volna, hogy egy jobb rossz voltam a számukra, ki bízott magában, az pedig azt, hogy egy rosszabb jó. Ezen gondolataim azonban elmúltak, nem mondom, hogy váratlan, mert nem, viszont ott voltunk abban a tízben, kik legyőzték az előzőt és talán végre el kellett hinnem, hogy értem, értünk is valamit, legalábbis többet, mint amit eddig gondoltam.
A minap történő megbeszélés más volt, mint az eddigiek. Persze megbeszéltük, mit meg kellett, azt, mit elmondott itt a kapuban Hi, azonban ért némi csalódás is a lány személyében, mire csak az éjszaka folyamán, úton haza fele gondoltam. Erősebbnek hittem. Egyáltalán nem voltam jobb tőle, sőt… viszont felállítottam őt a képzeletemben egy bizonyos piedesztálra, miről lecsúszott a minap. Úgy véltem, hogy ez nem volt rossz, nem az ő hibája volt, a saját ostobaságomnak könyveltem el, túlgondoltam. Úgy gondoltam, mint a mesékben, ha a Hősre gondolnak, mosolyognak, azonban úgy tűnt csak én éltem ilyen gyerekes, tényleg mesébe illő elvekkel, csupán csak bennem ért el ilyen hatást Lewis. Lehet én működtem rosszul, s mások jól.
Az öklöm tartottam Hisamének, ki a homlokával érintette azt, majd ugrottam fel a hátára, hogy könnyebben tudjunk mozogni. Ágaskodott, mint egy vad musztáng, én pedig kapaszkodtam a nyakába, hogy ne essek le róla.

by **Halász Alex** Hétf. Okt. 14 2013, 13:01

Nem szólt semmit. Egyszerűen csak megjelent, azt a hatalmas pallosát markolászva. Olyan volt most az, mint egy védőkorlát, egy pajzs. Volt is akkora a pengéje. Összeszűkült szemekkel meredt előre. Ebben az alakjában talán csak néhányan ismernék fel. Ebben bízott is. Reményeiben szerepelt, hogy nem volt túl feltűnő a Chocoboo minin, és most elvegyülhet a többiek között. Nem mintha arra számítana, hogy valaki leszólítaná "Alexet", inkább csak magának volt megnyugvás, hogy másképp néz ki. Hinari chan szavai pont ott ütöttek ahol kell. Nem volt ott a Twisteren, habár tudott róla. Úgy néz ki, minden boss előtt van egy ilyen megbeszélés. Ő azonban nem érezte magát különösebben oda valónak, jhahh ha már itt tartunk, ide valónak se. Ezek az érzések sokszor nagyon vissza tudják rántani a tétlenségbe, van, hogy akarattal kell tudatosítania magát arra, hogy már nem kis szintes, és elért egy olyan helyet, ahol a pontjai igenis érnek. Még nem jutott teljesen nyugalmi állapotra ezzel kapcsolatban, de pontosan ezért van itt. "Nem lazázhat", és nem is azért jött vissza, hogy itt éldegéljen.
Egyetlen pillanatra se engedte el a pallost. Most az a különös érzés, hogy magasabb az átlagnál sokat dobott a kedvén, és ezt az érzést nem adná oda jelenleg semmiért! >.< Ahogy megindult a sor, ő is beállt a maga tempójában és szinte hallani lehetett ahogy kalapált a szíve. Maga mellé tartott fegyverrel lépett be, és harcra készen.
Nem akart találkozni azokkal akik már meghaltak, de ki akart volna, főleg így? Tudta, hogy le kell gyűrnie az iszonyát, és azon is volt, hogy ne hátráltassa a többieket a habozásával. Pánik burok ide vagy oda, itt az életükkel játszanak. Az, hogy fájni fog e a sebzés, amit elszenved kevésbé izgatta, mint a hír amit Hinari mondott. "Véletlenszerűen fognak megjelenni" Nagy levegőt vett, s úgy lépett be.
Kayaba te gyalázat! >.<

by **Szophie** Hétf. Okt. 14 2013, 17:42

Egy egyszerű kis szöveges üzenet jelezte, hogy ma a 11. szinten újra szintfőnök elleni harcra számíthatok. És azt is jelezte, hogy a céh tagja vagyok.. Még akkor is, ha a legkevésbé sem érzem magam annak. Mégis örültem, hogy Hinari rám is gondolt, bár mindenképpen természetes volt, hogy én és farkasom kidugjuk az orrunkat egy ilyesfajta összeütközésre. Már így sem bírok az én drága jó jószágommal, és az ő folytonos vér.. akarom mondani pixelontási vágyával. Hát ha életet nem valószínű, hogy kiolt, mivel kicsi rá az esély, hogy pont mi vigyük be az utolsó csapást, azért arra mindenképpen elég, hogy kifárassza, és egy napi pihenést kapjak én is.
- Gyerünk. - morog, ugrál, karmol, harap. Kibírhatatlannak nevezném, ha nem én lennék a példa rá, hogy ki lehet bírni.
- Hajnali három van. - dörzsölgettem meg a szemem, miközben a kijelzőmre pillantottam, illetve a még teljesen sötét, és csillagos égre.
- Akkor bemelegítünk előtte. - teljesen felpörgött. Nem tudom, mi baja van. Mi a francért akar hirtelen ennyire harcolni.
- Hogy előre lemenjen az életünk, és még kevesebb esélyünk legyen? - ásítottam.
- Természetesen olyan erősek vagyunk, hogy egyetlen egyszerű, hétköznapi mob sem tud minket megsebezni. - magabiztosság. Érthetetlenül nagy önbizalommal van megáldva ez a csöpp kis farkas.
- Minek neked harc már megint? - nyöszörögtem félkómásan. Hajnalban, ismétlem hajnalban képes volt felébreszteni egy ilyen dolog miatt. Meg áll az eszem.
- Mert tegnap elvesztegettük az időnket azzal, hogy sütiztél. És amúgy is, minden egyes alvással eltöltött perc pocsékba megy. - morgott.
- Hagyjáááál már! - húztam magamra a takarómat, és tetem a párnámat a fejemre.
- Képzeld el, hol tartanánk, ha alvás idején is moboznál. Biztos vagyok benne, hogy a legelső, legerősebb játékos is így csinálja. Sosem alszik! - mintha ennyivel meg tudna győzni. Természetesen szeretnék erősebb lenni, szeretném megtartani a pozíciómat az első tíz között, de azért a legelső nem akarok lenni. Az olyan gondokkal járna, mint hogy a többiek be akarnak érni, leelőzni, és csak felesleges problémáknak lennék kitéve. Ez a szint is éppen elég, és megfelelő számomra.

Immár nappal volt, és pattogó kis.. nagy farkasommal ellentétben én teljesen ráérősen készülgettem. Még az sem baj, ha utolsónak érek oda. Olyankor sokkal egyszerűbb amúgy is felmérni, hogy kik vannak ott, és könnyebb kiszúrni az újakat.
Egyáltalán nem féltem, ahogy a megadott helyszínre ballagtam. Egyrészt mert volt pánik burkom, másrészt mert Hinari volt a szervező, harmadrészt pedig azért, mert tudtam, hogy vannak olyan nagyszerű frontharcosok, akik szorult helyzetben - megjegyzem, ilyen nem igen volt eddig - segítenek nekem.
Természetesen azt sem mondhatom, hogy nem aggódtam. Amikor legutoljára láttam Hinarit, nem volt valami jó passzban. Persze azóta bizonyosan belerázódott a vezetői szerepbe, hisz tudom, hogy neki ez sikerülhet. Ettől függetlenül aggódtam érte. Viszont a helyszínen minden ilyesfajta érzésem elpárolgott. Nyugodtnak tűnt, és ez rám is kedvezően hatott. A mostani állapotaimhoz híven nem kitörő örömmel, de boldogan, és biztatóan öleltem meg, majd arrébb léptem ugyan, de a közeléből nem távolodtam semmi pénzért. Mutatni akartam, hogy vele vagyok, tudatni mindenkivel, hogy ő az én barátom, és hogy soha többé nem akarom újra úgy magára hagyni, mint ahogy a céhgyűlésen tettem.

by **Tetsuko Jin** Kedd Okt. 15 2013, 00:16

Kis szobámban ébredek fel, melyben mostanság élek. A mai nap egy újabb boss elleni összecsapás napja. Hosszas mérlegelés után úgy döntöttem, hogy megyek, hiszen ezekben a harcokban tudom leginkább kibontakoztatni képességeimet, melyek többnyire másokat szolgálnak és nem engem.
A napom eseménytelenül telik, szeretem az ilyet, semmi háborgás, feszültség, vagy hasonló negatív érzelmek, amik képesek alaposan lefárasztani az embereket, és természetesen ez alól én sem vagyok kivétel. A boss termének kapuja előtt megjelenek a megbeszélt időben, ahogy sokan mások is. Csak remélni tudom, hogy ezúttal nem lesz olyan nehéz dolgunk, mint az előző, azaz a tízedik bossnál. Az szó szerint kínszenvedés volt. Odaérve köszönök mindenkinek, legyern az ismerős, vagy számomra vadidegen. Még Mirika-sannak is, akinek már nem tartozom többé a céhébe. Talán ha többet foglalkozott volna a céhe tagjaival, ahelyett, hogy erszényét próbálja meg felhizlalni, másképp alakultak volna a dolgok. Elismerem, hogy fontos az arany, a felszerelés, de egy céhnek másra is szüksége van ezen kívül, ami az Angelic Voice-ban nincs meg. Egy lélek nélküli céh nem nekem való. ezen gondolkodtam már egy ideje, ahogy a Tower üres folyosóit jártam… egyedül. Az a csodás épület számomra oly komor, üres és élettelen. Szomorú, de a magány még egy céhben is utolért. Mivel, szinte semmi sem változott a belépésem után, eldöntöttem, hogy kilépek a céhből, nem leszek tovább Mirika-san gondjára, hogy ne áldozzon rám többet a számára olyan fontos erszényből.
Lehet neki van igaza, és a pénz a minden, ezért nem neheztelek rá, egy szemernyi haragot sem érzek iránta, de jobbnak látom azt, hogy külön utakon járjunk, mert mindkettőnknek kettőnknek más a fontos és egy kicsit visszafogjuk a másikat abban, hogy elérhesse a célját…
A lényeg: emiatt már nem kell aggódnunk.
Hinari-san szervezi a mostani boss harcot és el is kezdi a felvilágosítást. Érdekes dolgokat hallok, pontosabban zavaró dolgokat. Egyesekre nagy hatást gyakorolhat egy-egy elhunyt ismerős, hozzátartozó jelenléte. jobb lesz vigyázni.

by **Ryuninji Ren** Kedd Okt. 15 2013, 01:58

Éppen a bossfight-ra tartunk, persze egy kicsikét megkésve, mert nem lehet csak úgy, mindenki előtt megérkezni. Kell legalább öt perc késés, hogy mindenki jól lásson minket, mikor bemasírozunk.
Én már a harci szerelésemben virítok és mellé felvettem egy menő napszemüveget, amit már régebben is megtetszett a kis, vagyis már nagy pajtimnak, ezért neki is kellett csináltatnom egyet a minap. Most komolyan.. egy Ember nagyságú főnix napszemüvegben veret mellettem. Hát ez… menő Cool

Lazán lépkedek a többiek elé, akik már jó sokan összegyűltek, mellettem nem marad le Reginald is, aki szintén szeret feltűnősködni.
- Yo – köszönök az ittlévőknek, mert némelyik még meg is érdemli, na meg sugdolózni nem fogok, az olyan…. gyerekes.
~ Örvendjetek földiek, Reginald-sama megérkezett ~ Szólal meg széttárt szárnyakkal a napszemüveges petecském is… mekkora szerencse, hogy őt nem érti meg mindenki.
Ahogy haladunk az emberek között, mindenkihez van egy-egy szava, mondata facepalm

~ Félre, Chibi! ~ mondja mikor elhaladunk Miri-chan mellett, és még egy kicsit neki is megy… Jó.. picike a lányka, de azért nem ennyire Rolling Eyes

~ Büdi a peted! ~ dugja a képét Phi-phie-chan arcába pár pillanatig… veeeeh, inkább nem is veszek róla tudomást.
~ A kék egyáltalán nem menő, lúzerek ~ böki oda a Peter Hisame párosnak.. nos, ebben részben egyetértek én is, de csak mert hajszínről van szó :roll:Majd elhaladunk Sai mellett, persze, hogy ő hozzá is közel hajol Regi, annyira, hogy láthassa magát Anat a főnix napszemcsijében…. ők mondjuk már ismerik egymást.
~ Cöh…. Necofil ~ mondja és otthagyja Anatot, hogy a boss termének ajtajához lépkedjen. Én meg? Nekem nevetnem kell a petem butaságán, de be kell valljam, hogy elég érdekes szót talált ki Sai-ra.
- Gomen – kuncogva kérek elnézést egykori céhem vezérétől és én is a kapuhoz lépkedek. fél füllel figyelek a szervezőre, azonban akad jobb dolgom is, mint őt figyelni. Előveszem a legfrissebb alkotásom és felragasztom a kapura, mindkét szárnyára egyet-egyet, csakhogy mindenki tudja, hogy ki itt a szervező :roll:Ez részemről csupán egy szívesség a múltkoriért… egyáltalán nem kell megköszönni ^.^
Ha felém fordulna, csak rámosolygok angyali, ártatlan arccal, még a napszemcsit is leveszem…
~ Na mi lesz már?! Bent vár valami arra, hogy széttépjem ~ türelmetlenkedik, mint mindig… asszem ez a napszeműveg rontott csak az amúgy sem rózsás helyzetemen Sad

// Regi szavait csak más petek, Mirika és yurihime érti meg. Mindenki más csupán csivitelést hall //

by **Kincaid** Kedd Okt. 15 2013, 08:29

Utólag már nem tűnt annyira jó ötletnek, hogy facérban érkeztem. Értsd: a szokásos gúnyámban, darab Kezdő Ruha, mellé pedig a megszokott Stramm és Futó fegyverkombó. Szóló felállásunkat támogatta: a Yurihime fegyvergyár. Oda-odapislantottam a csajhoz, hogy lássam, milyen jó az arcmemóriája, és kapcsol-e, hogy mi ha más nem, látásból azért ismerjük egymást. Jó tudni, ha az ember arcát kezdik megjegyezni: az a jele annak, hogy ideje lenne változtatni valamit. Persze az ilyen alapvető dolgokat, mint fegyver vagy páncél, azért be kell szerezni valahol.
Huh, itt mindenki egyébként olyan cuccokban járt, hogy elgondolni se mertem a statjaikat! Szóval ők a híres frontharcosok, akik tisztogatják nekünk a szinteket. Nagyon érdekelt már, hogyan is festenek, de nem gondoltam volna, hogy így: toppon voltak! Hozzájuk képest nyüzügének éreztem magam. Ez nem volt újdonság, ha a való életet nézzük, de annál inkább mellbe vágott, hogy itt, a SAO-ban is kerülget ez az érzés. A fene essen beléjük! Bevallom: irigykedtem a flancos öltözékük miatt. Biztos vagyok benne, hogy ha szintben néhánnyal alattam is vannak, azok a cuccosok jócskán megdobják őket. Elkámpicsorodva nézegettem: szerettem volna ezt én is megengedni magamnak. Pénzem nagy részét viszont általában információkra költöttem, hogy mégis merrefelé érdemes gyaknom. Mik a magasabb szintű területek, hol vannak titkos átjárók egy-két erősebb osztályba tartozó szörnyhöz, merre vannak sok exp-et adó mobok, csapda mentes kazamaták… Most sem volt nálam túl sok arany. Nem igazán hozott lázba a vásárolgatás. Nem, csinálják utánam az egészet extra ruci nélkül, és akkor majd felnézek rájuk! – durcáztam magamban, szemem sarkából vizslatva a tömeget.

Láthatóan vezért választottak maguknak, és így voltak információik. Ittam minden szavát a csajnak. Az információ hatalom, ne viccelj! A borús tekintetek sokat elárulnak: ők kötődtek emberekhez. Ahogy kötődnek egymáshoz is… Ez jó hír volt abból a szempontból, hogy összetartó csapat, tudni fognak együtt dolgozni, én meg ellébecolok majd közöttük. Rossz hír volt viszont, hogy én viszont nem ismerem majd fel halottaikat. Esetleg félreértésekhez vezethet egy-egy szituáció. Óvatosnak kell lennem.

Minek jöttem én ide egyáltalán?

by **Kusumi Ayani** Szer. Okt. 16 2013, 07:48

Bár igaz, ami igaz a 10. bosson nbóem voltam valami… nagy segítség, és ahogy éreztem másutt sem. A bossokon való nagy létszám miatt 2. képességemet bolondság lenne aktiválni, meg ráadásul a nagy sebzések miatt előbb pusztulnék meg a HP túltöltöttségtől, minthogy újra én legyek soron. Mindegy a lényeg az, hogy a boss terme elé érkeztem, most a 11. elé. Már voltak előttem páran, és rögvest Mirikat kerestem. Olyan régen játszottunk már együtt, és szeretném már ezt pótolni. Miután megtaláltam odaszaladok hozzá.
- Szia Mirika. Jó látni téged. – mondom mosolyogva, majd kissé szomorkás arccal folytatom – Olyan régen voltunk már közös küldetésen.Talán 1 vagy 2 alkalommal… esetleg nincsen kedved elmenni velem majd egyre? Esetleg majd ez után a boss után valahol ünnepelni egyet, hogy felszabadult a 10. emelet? Tudom, hogy elkéstem ezzel, de nem találtalak miután legyőztétek a 10.bosst.
Reméltem, hogy fog hozzám csatlakozni egy kis szórakozásra, de ekkor szemem sarkából feltűnik, hogy Ren valamit tevékenykedik a boss terme előtt.
~ Vajon ő akarja kinyitni?
És ekkor láttam meg a képet, amit nemrég felrakott a kapura.
- Perverz disznó… - mondom alig halhatóan dühösen Ren felé nézve.
Nem tudom, hogy mi szándéka van ezzel, de ez akkor is undorító. Jó hogy nem telesen meztelen képeket nem tár a világ elé, nem mintha az a ruha Hinarin túl sokat takarna. Remélem, széttépi ezért Rent, mert szívesen segítenék neki ebben. Ez a nyamvadt idomár srác már az agyamra megy, az önelégültséggel. Fogadni mernék, hogy az értelmező kéziszótárban az Önimádat mellett megtalálni Ren nevét i. Tűzrózsa is szúrós szemmel néz az idomár felé, de ő inkább a főnixet szemelte ki magának. Mindegy is, most nem ez a fontos. Ha a hírek igazak nem leszünk jóban. Nem szívesen találkoznék egy ismerős halottal, és egy valakivel végképp nem… Bár Tűzrózsának nem lenne gondjai, hogy megtámadják Őt, én mégis vonakodva közelítek a kapu felé, és jóval azután indulok neki miután az élboly elindult.

by **Enheriel** Szer. Okt. 16 2013, 19:00

Nem Mardel közelében volt Villámlás. Valószínűleg volt annyi esze, hogy tudja, hogy keresem őt. Próbál minél jobban eltűnni a szemem elől… Miért csinálod ezt Villámlás, miért? Gondoltam, csinálok valamit, amivel levezetem a stresszt, és meg is kaptam hozzá a meghívót: a 11. Boss. El is mentem, bár kicsit késtem. Megint szomorkás volt az arcom. Gondolom tudják, miért. Legalábbis kitalálhatják abból az ismerőseim, hogy nincs mellettem Villámlás. Az egyik fiú tag igen csak perverz volt, mert a vezetőről egy igen pikáns képet rakott ki. Micsoda perverz alak volt az illető. Majd a vezető, aki nem más, mint Hinari volt, valamint páran is részletezték, hogy mit kell tudni. Nem túél erős lesz ez a boss, legalábbis nem annyira, mint a 10-es boss sorozat. Az egy kész rémálom volt. Annyira megijedtem attól, hogy elbuktam, és majdnem meghaltam, hogy nem mertem megint belevágni. Nem is hívtak meg. De volt egy olyan információ, ami nagyon megrémisztett: szembe kell néznünk az eddig eltávozott játékosokkal, véletlenszerű sorrendben. Eszembe jutott hirtelen az egyik cég tag, Kyuushiro. Egyik nap még a céhtagok listáján volt, másik nap meg nyomtalanul eltűnt. Jaj ne… Remélem nem halt meg… Majd eszembe jutott, hogy mi van akkor, ha a petek is beletartoznak. Mi van, ha Villámlással is így találkozom újra, mert valaki mobnak nézte?! Rémülten vissza akartam fordulni, de valami azt súgta belül, hogy meg ne hátráljak egy úgymond kósza gondolattól. Így nem tettem. Ehelyett amint kinyílt az ajtó, a botomat szorongatva mentem a többi után. Talán Villámlás nem halottként lesz itt, hanem majd megpróbálja egymaga legyőzni a bosst, vagy megakadályozni minket. Ha az utóbbi helyzet áll fenn, azt meg kell akadályoznom.

by **Rita Hanami** Csüt. Okt. 17 2013, 07:29

Mint minden alkalommal, most is megkaptam a bossharcra invitáló üzenetet benne az időponttal, mikor is kezdődik a harc. Az ágyamon feküdtem mikor az üzenetjelző hang megszólalt. Nem aludtam, csupán feküdtem és a plafont bámultam. Meglep, hogy annyi kihagyás után végül csak meghívnak engem is, bár lehet ez csak azért volt már így mert Hinari szervezte a bosst. Jó lesz ez így? Képes lesz levezetni egy főnők harcot? Sőt inkább a kérdés az volt, sikerült már túllépnie Lewis és Jasude halálán? Kellően sok idő telt el azóta de ezek akkor is olyan sebek amik nem gyógyulnak be egyhamar. Nem volt kérdés ezúttal mindenképpen részt kellet vennem a harcban. Nem okozhattam csalódást sem a céhnek sem pedig neki, még úgy sem, hogy a jelenlétem, alig ha bír majd komoly jelentőséggel a szörnyeteg legyőzésében. Bőven volt még időm mikor megkaptam az üzenetet így nem is kapkodtam, kényelmesen és nyugodtam indultam a kazamata felé. Mire megérkeztem Hinari és Szophie már ott volt így nekik köszöntem először majd a többieknek is biccentettem. A szokásos rituálék lementek és jócskán aggódó tekintettel figyeltem Hinari szavait a bossról. A halottak ellen kell küzdenünk? Miféle boss lehet ha képes őket irányítani? Na meg persze, hogyan fogjuk ezt kezelni. Nyílván mindenkinek van olyan ismerőse, barátja, családtagja akik ebben a szörnyű játékban vesztették életüket. Képesek leszünk harcolni ellenük? Miközben ezen morfondíroztam A szőke idomár a kapu felé vette az irányt. Ő fog először belépni? A tippem nem volt helyes hanem egy igen csak…khm… érdekes képet tett ki Hinariról. Szinte azonnal felment bennem a pumpa, a kezem ökölbe szorult és dühödt léptekkel indultam meg a fiú felé, majdhogynem fellökve azokat akik útban voltak. Amint közel értem hozzá, nem szóltam semmit csupán teljes erőmből képen töröltem őt, ököllel.
- Hogy van pofád.... – Sziszegtem összeszorított fogakkal majd szimplán letéptem a kapuról a két képet.

by **Yurihime** Csüt. Okt. 17 2013, 17:57

Földöntúli boldogság öntött el, mikor legutóbb hasznára tudtam válni a csapatnak, és nem csupán teher voltam mindenki számára. Természetesen rendkívül hálás voltam Jin-samának, akinek segítsége nélkül jóval nehezebb lett volna diadalt aratnunk, és mindenkinek, aki szerény személyembe fektette bizalmát. Megtisztelő volt kilenc másik ember bizalmát a vállaimon viselni, és különös módon egyáltalán nem éreztem nyomást ennek ellenére, hiszen tisztában voltam vele, hogy velem vannak mindannyian és támogatnak. Életem legboldogabb pillanatai voltak ezek. Sajnos azonban örömöm nem tarthatott sokáig, és bár nem szerettem volna, megtapasztaltam egy egészen más támogatottságot. Céhem segítségével sikerült átlendülnöm a mélyponton, amit Lewis-sama elmúlása okozott, habár a fájdalom továbbra is ott bujkált a szívemben, reményeim pedig csekélyek voltak, hogy egyhamar elmúlik. Képes voltam továbblépni, de az emléke örökké velem fog maradni.
Elfogadtam távozását, éppen ezért ért sokként, mikor Hinari-sama megemlítette a lehetőségét annak, hogy elhunyt társainkkal ismét találkozhatunk. Kettős érzések kavarogtak bennem, egy részről mindennél jobban szerettem volna újra látni, érzéseimet közölni vele, s tisztességesen elbúcsúzni tőle, más részről pedig féltem, hogy szívem újra összetörik, ha Lewis-sama újra elvész a homályban. Fejemet kissé lehajtva, kezemet a mellkasom elé helyezve mélyedtem el gondolataimban, ki szerettem volna tapasztalni ezt az érzést, mely egyszerre volt rémisztő, és reményteli is. Egyszerre leszek csalódott, s megkönnyebbült, ha nem jelenik meg? Sejtelmem se volt...
- Szép napot mindenkinek ^.^ - köszöntöttem végül az ismerősöket és az ismeretleneket egyformán, halvány mosollyal az arcomon. A lándzsát, melynek használatához egyre jobban hozzászoktam, ahogy többet és többet gyakoroltam vele, most előhúztam, és lazán magam mellett tartottam, amíg a kapu kinyílt. Ám a nyugalmat volt aki megzavarja, és a legkevésbé arra számítottam, hogy Ren-sama lesz az, aki megteszi. Habár eleinte azzal voltam elfoglalva, hogy Reginald-sama hangján megilletődtem, azt hiszem Ren-sama említett valamit, ám én így sem értettem, miért és hogyan tanultam meg madárnyelven. Tennem kellett valamit, így legyezőmet előhúzva, könnyed léptekkel szeltem át az előcsarnokot, és a pároshoz érve mindkettejüket egy-egy gyengéd fejbekólintással díjaztam a legyező segítségével.
- Kéretik viselkedni Ren-sama, Reginald-sama. Ha szabadna kérnem, tiszteljék meg társaikat illedelmes viselkedéssel, és mellőzzék az ízléstelen rajzok és megjegyzések garmadáját. Hálásan köszönöm ^.^ - feddtem meg őket, a végére egy kedves mosolyt varázsolva ajkaimra.

by **Tachibana Makoto** Csüt. Okt. 17 2013, 21:21

Tizenegyedik. Ez még nem is lenne olyan nagy szám, ha mostanában nem folyton ilyen eseményekre járkálnék, és már bizony kezd unalmas lenni az expek grindelése a pajzsom számára. Alapvetően gyűlölöm ezt a fajta játékot és más, alternatív módszerekkel szórakoztatom magamat, mint a PK vagy a zsoldoslét. Sokkal izgalmasabb és érdekesebb életmód egy ilyen játékon belül, mint a repetitív farmolás. Ám nem csak ez zavart, hanem az is, hogy eddig még egyetlen elszigetelt esetet leszámítva senki, de senki sem kérdőjelezte meg a jelenlétem. Csalódást keltő, hogy a büszke frontharcosok népe, köztük számos igazságüldöző pojácával még csak rá se hederít a két vörös indikátorosra, akik tarkítják a csapatot. Persze nincs is rá okuk, hiszen egyetlen egyszer sem köptünk bele a levesükbe, és tulajdonképpen nem is zavarunk sok vizet. Legalábbis én bizonyosan nem :]
Jó szokásomhoz híven fekete csuklyás köpenyem takarásában támaszkodtam a falnál, és a ruha pereme alól kikukucskálva vizslattam a társaságot. Mit nem adtam volna érte, ha lettek volna konfliktusok is, de hiányoztak a megosztó személyiségek. Még az a pökhendi Ren sem bírta elérni a tevékenységével, egy emberként szálltak szembe vele, legyen az konkrét cselekvés vagy verbális szidás. Felsóhajtottam, s tekintetem barátnőmre vándorolt, aki éppen a szervezőnek kinevezett unalmas és feszült szöszkét rajongta körbe immár nem először. Nem mondom, biztosan voltak olyanok, akiknek bejött a hűvös elegancia, de ami engem illet, én végtelenül szürkének tartottam az eddigi néhány alkalomból kiindulva. Talán Szophie ismeri egy másik oldalát és azért van hozzá ennyire közel? Ki tudja? Mindenesetre legalább az az aprócska adalék izgalmasnak hatott, hogy szembejöhetnek velünk a "halottak". Talán némi kétségbeesés érdekesebbé teheti ezt a monoton menetet. Rám fért volna, az előző boss zártkörű bulinak számított, de amúgy sem volt túl izgalmas, hiszen túl hirtelen történt minden. Valami lassan, de biztosan ölő szintfőnök nagyot dobna az izgalmi faktoron. Most azonban maradt ez a lehetőség, lássuk, mit hoznak a zombik :]

by **Kazuma** Csüt. Okt. 17 2013, 22:23

Hűvös szellő csapott, meg ahogy a boss terméhez közeledtem. Az előző kettőről sikerült lemaradnom de azért a minibossokon és a csarnokban gyakoroltam eleget, hogy ne jöjjek ki a formámból. A kilencedikre mentem volna de félreinformáltak a kezdést illetően így aztán az a bolond helyettesíthette a bosst aki egy nappal későbbi időpontot hintett el nekem. Már kutya baja de legközelebb ügyelni fog, hogy ne forduljon elő több ilyen tévesztés. A tizediket viszont csak szimplán kihagytam. Nem érte volna meg a szenvedést az a kis jutalom...
Most viszont visszatértem, úgyhogy ideje lesz ismét belevágni. Elfoglaltam a helyem tisztes távolságra a csapattól hogy ne bolygassam meg túlságosan a lelki világukat az övéktől különböző indikátorommal, na meg amúgy sem volt mindegyikkel felhőtlen a helyzetem. Tachit hamar felfedeztem. Egy vörös indikátoros játékos a csapattól távol. Ki más is lenne? Ezek szerint még mindig nem dobta fel a talpát. Nem mintha túl sok vizet zavarna a dolgaimban.
Szokás szerint bekapcsoltam a hallgatózásom hogy megtudjam, amit tudni érdemes a bossról. Ezúttal Hinari vezette a csapatot, de ez nem is volt lényeges. Sokkal inkább az, amit mondott. Nem is kellett sok hogy felkeltsék az érdeklődésemet a hal(l)ottak. Ha Kayaba ezzel most le akar törni, akkor ez igencsak gyenge próbálkozás. Nincs olyan a halottak között, aki hiányozna így nem lesz nehéz visszaküldeni őket oda, ahonnan jöttek, ha esetleg meg kell velük küzdenem. A többiek azonban nem tűntek túl lelkesnek. Nem kéne, hogy csak azért veszítsünk, mert megijeszti őket a boss pár halott játékos karakterével. Mindent egybevetve izgalmas bossnak ígérkezik.

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Okt. 17 2013, 23:23

Kora reggel csippant egy üzenet a tizenegyedik szintfőnök elleni harchoz szólt. Örültem neki, hogy elérkezett ez a nap is, bár még a nap nem kelt fel, de az az ő dolga, majd szépen felkúszik az égre. Még mielőtt az üzenetben leírt helyre a megadott időben megérkeztem volna, meglátogattam a kezdetek erdejében az első "szállásom". A bozótok most is szépen termettek, amit mind leszedtem. Megfogtam az utolsó bozót egy levelét és tőlük kértem volna segítséget, de tudom, az ostobaság lenne. Jól éreztem magam a bőrömben és vidám voltam. Megérkeztem a helyszínre, ahol már igen sokan álldogáltak vagy épp a falat támasztották. Az idevezető úton pár szörny utam állta, de sikeresen átjutottam rajtuk. Ahogy megpillantottam a két vörös indikátorost, kicsit hűvösebb tekintetet vettem fel, de ahogy korábbról is mondták többen, attól, hogy pirosak, nem biztos, hogy veszélyesek. Legszívesebben egyetlen esélyt sem adnék nekik, hogy jó pontot gyűjtsenek, de tudom, nem ítélhetem el őket azért, amik. Ők ezt a fajta szabadságot választották. Majd inkább a társaságra néztem és köszöntöttem őket.
- Hali! - ez alkalommal nem mondtam végig szokásos monológomat, ennyire azért nem vagyok egyszerű, hogy ezt ne lássam át, hogy máris elmondom nevem és kész ott is vagyok céltáblának - a nevem Hayashi Yuichi, örvendek - mosolyogtam mindenkire, majd.. csak elmondtam. Na, már mindegy.. Ritán és a többieken nem látszott már a szomorúság, aminek örültem. Majd Hinari elmondta a boss taktikáját. Az elhangzott számok alapján könnyen ki tudtam kalkulálni, hogy talán erősebb is lehetek a bossnál, bár a halott idézése, zavaró tényező lehet. Azonban ha sikerül úgy kizárnom ezt is, mint a fájdalom érzet reflexét, nem lesz gond, de Lewis.. vagy Kyuu, nem tudom. Valahogy ki kell bírni. Odasétáltam Ritához, őt külön köszöntöttem.
- Szia Rita! Megjöttem - mosolyogtam rá - veled tartok és segítek bosson, persze, ahogy mindenki másnak is, csak úgy gondoltam mégis a mesterem mellett a helyem. Ő azonban megindult az ajtó felé és Hinarit lenge öltözetben ábrázoló képeket tépett le az ajtóról. Mi a.. ? A srácra néztem, akire többen is gyilkos tekintettel néznek, az eset miatt. Hát ö ez orv támadásnak számít, főleg ha látta így és ő ezt megörökítette és nyilvánosság elé tárta, ez elég szemét dolog, biztos, nem kapta meg, amit akart a srác Rolling Eyes

Hinari tekintetét kerestem, de halk szavaim a napszemüveges srácnak szántam.
- Piszok - mondtam magam elé. Inkább felvettem a felszerelésem, hajam rövid időre kiengedtem és újra hátrakötöttem lófarokba, hogy ne zavarjon harc közben. Szabdalóm előkészítettem és egy kedves mosolyt intéztem Yurihime felé. Hála a kovácsnak, hogy elkészült és a céh áldozatának. Amit párbajunkkor megfogadtam, az örök és életem végéig tart, avagy a játék végéig. Készen álltam az indulásra, és ahogy kinyílt a kapu, berohantam.

by **Noxy** Pént. Okt. 18 2013, 09:24

Hamar jött a tizenegyedik boss. Tudtam, hogy Yuichi is ott lesz, ezért, amióta együtt vadásztunk és a viszonyunk igen jól alakult közöttünk, ezért mindenképpen ott kell lennem mellette.
- Mogorva, megyek bosszolni, addig vigyázz a boltra - szóltam a segédemnek.
- Kidobni a nagypofájúakat?
- Csak azokat, akik szemtelenkednek! A bámészkodókat ne bántsd, mert biztos vásárolnának!
- Pasizni mész?
- Nem! - méltatlankodtam, bár némi pír elöntötte az orcám egy apró részét. - Mondtam már, hogy megyek bossolni!
- Sok sikert - köszönt el Mogorva. - És sok sikert a pasizásban.
- Mogorva!
Néha szörnyű egy bunkó alak Mogorva, de azért, ha úgy adódik, mindig segít nekem. Amióta visszajöttem a vadászatról, állandóan ezzel piszkál. Harmincegy éves majdnem, és úgy viselkedik, mint egy tízéves, aki viccnek tartja, ha két különböző nemű ember elmegy valahova vadászni. Nos, igaz, hogy elején Yuichiról úgy hitte, hogy csak szórakozni akar velem igazából, de végül bizonyítottam neki, hogy nem így volt.
Magára hagytam a boltomban. Teleportkristállyal már a tizenegyedik szinten voltam, hogy csatlakozzam a többiekhez. Ugyanaz a nagy csapat gyűlt itt össze, akikkel eddig is mindig boss-t öltünk. Mirika, Ayani. Szokásos módon ők voltak a céhem két tagja, akik mindig részt vettek ebben. A többiekkel nem tudom mi van. Ren, Hinari, Anat és a többiek is ott voltak, még Enheriel is.
- Enheriel! Peted nélkül egyáltalán nem veszélytelen részt venned - figyelmeztettem őt. Senki se jöhet úgy el bossolni idomárok, hogy nincsenek ott a saját petjeik. A bánkódás helyett inkább keressen új petet, vagy legalább magát a saját petjét keresse meg. Ezt így nem csinálhatja. Villámlás nélkül, ha nincs pánikburka, itt fog elveszni. Nem mindenki fog arra ráérni, hogy őt védjék meg állandóan.
Az előbbi szavaim után akartam még valamit mondani, mikor megláttam Yuichit.
- Szervusz, Yuichi! - köszöntem neki, mikor odamentem hozzá. - Na kész vagy levadászni ezt a nagyfiút is?
Nem volt igazán nagy beszélgetés, mert ekkor Hinari, a mostani csapatvezető beszélni kezdett.
- Sziasztok. Először is, jó ennyi embert itt látni, köszi, hogy eljöttetek. Másodszor azonban, van pár információ és tény, amit mindenképpen tudnotok kell. A statokról annyit, hogy az ereje 10-es lesz, ez nem annyira vészes, de számítok a tankokra, és ha szükséges, még mindig lehet switchullámot indítani. A kitartása 5, így pihennünk se kell sokat, a speciális képességén is ennyi van, így ezzel se lesz probléma. De! Számítsatok rá, hogy szembekerülhettek halott társaitokkal, ugyanis az eddig eltávozott játékosok random sorrendben fognak előjönni a harc során. Sajnos a hogyanokról nem tudunk többet, ám van esély rá, hogy valamilyen módon meg kell küzdenünk velük, sebeznünk kell őket. Előre kialakított sorrend nem lesz. Sok szerencsét mindenkinek!
Magyarul valami Kel'Thuzad-féle alak lesz, aki bizonyára képes a holtakat visszahozni virtuális énjükben. Nagyon sokunknak haltak meg ismerősei, úgyhogy arra számítanunk kell, hogy olyanokkal is fogunk szembekerülni.
- Bárkik kerüljenek halottak elénk, akikkel különösebb kapcsolatban voltunk, ne hátráltasson meg - mondtam neki. - Azok csak másolatai lesznek ezeknek a játékosoknak. Maradj életben, legrosszabb esetben kevesebb hp-d essen!
Bíztató mosolyt küldtem felé, és mikor Yuichi Rita, a céhe vezetője után indult a kinyíló kapun, harcra készen elővettem a késeimet, és úgy indultam el a tizenegyedik boss ellen.

by **Askr** Pént. Okt. 18 2013, 14:29

Itt volt az idő. Bár akadt némi idő arra, hogy lélekben felkészüljünk rá, de tartottam a bosstól. Tartottam, mert még ha kópiák is, akkor is a barátaink képeiről volt szó - Shiki, Tai... Bár ott, a barátok között megfogadtam, hogy még ha velük is kerülök szembe, nem hátrálok meg. Tovább kell mennem, de az emlékek visszatartottak. Shiki halálán már túl kellett, hogy lépnem, az élőket kellene sajnálnom, ahogyan azt Loki is elmondta. Valahol örültem, hogy még a sötét énem is támogatott, bár nem teljes önzetlenségéből. Bizonyára ha akkor meghaltam volna, akkor ő is arra a sorsra jutna. Önző, de segítőkész. Féloldalasan elmosolyodtam, miközben a démonfarkas hátán ültem, és úgy tartottam a rémes tizenegyes kapuja felé. Hati lelkes volt, hogy újra mehet bosst gyalázni, mondván, hogy ő a legerősebb, legszebb, legravaszabb pet, akit valaha látott a világ! Elégedetten paskoltam oldalba a dögöt - a tízes utáni kudarc nem vette el a kedvét a gyilkolástól. Lelkesen csattogtatta fogát, farkát kutya módjára csóválta, vonyítgatott, mint egy csíntalan kölyök. A vadászat kezdete vagy a terület határa - a farkasok vonyítással vonják magukra más fajtársaik figyelmét, merre hány méter. És amikor megérkeztünk, ezzel jelzett a többi petnek, hogy ő, Aincrad petcsászára megérkezett, féljétek a haragomat! Miután lemásztam a hátáról, megrázta sörényét, aztán összeszűkült szemmel meredt arra a termetes kanárira. Felhúzta ínyét, nemtetsző morgásba kezdett, miközben csatlakoztam a többiekhez, Ann beszámolóját hallgatván. Hideg szellő jött a kapu felől, amitől kelletlenül tüsszentettem egyet. Hati szemöldökét felhúzva méregette a madárkát, és akkor ugrott be, hogy ismerem, mikor megláttam a gazdáját. A Pengék tánca. Valahogyan nem jött be maga a rendezvény sem, függetlenül attól, hogy negyedik lettem. A fejemet fogtam mérgemben, mikor odapofátlankodott az ajtóhoz, és az ízléstelenség netovábbját csinálta. Hati se tartotta a legjobb ötletnek kitenni Anna képét, és bejelenteni, hogy ő fogja szervezni a bosst. Tízből tíz pontot adtam Rita jobb horogjára, Hati pedig már a mancsát nyújtotta oda, hogy lepacsizzon a kardforgatóval, miután ő letépte a képeket az ajtóról, aztán ha igen, ha nem kapta meg azt, amit akart, odalépett hozzám, a hátára tessékelt, hogy farkaslovas módjára száguldjak be vele a bosshoz.
- Gyerünk, hulljon a férgese! - üvöltötte Hati a torka szakadtából, amint berobogtunk a rémes tizenegyes ocsmány barlangjába.

by **Kayaba Akihiko** Pént. Okt. 18 2013, 23:09

Amint beléptek az ajtón a következő jelenik meg, ezzel a felirattal a feje fölött: Holt Lelkek Őrzője
[11. boss] Tumblr_mrabrsHR4w1rf3wd1o1_500

A boss azonban röviden miután megláttátok, a következő alakot veszi fel:
[11. boss] 6-90

A következőt mondja:
- Shora! Most hagyjál engem beszélni! Mind meghaltok! - vár egy keveset majd folytatja - Bocsánat, Shira nem gondolja komolyan.

Ryuninji Ren (Sebzés: 5, pet sebzés: 44, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, speciális képességhez nem kell dobnia)
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Ryuninji Ren
Boss
Kazuma (Sebzés: késenként 26, minden 6. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képességhez 2 vagy afölött kell dobnia)
Kazuma
Kazuma
Kazuma
Boss
Anatole Saito (Sebzés: Z53, S58, P63, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell donia, speciális képességhez nem kell dobnia)
Anatole Saito
Anatole Saito
Anatole Saito
Boss
Hinari (Sebzés: 36, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, speciális képességhez nem kell dobnia)
Hinari
Hinari
Hinari
Boss
Hayashi Yuichi (Sebzés: 25, minden 6. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képesség használatához 2 vagy afölött kell dobnia)
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Hayashi Yuichi
Boss
Szophie (Sebzés: 1, pet sebzés: 42, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képességet nem használhat)
Szophie
Szophie
Szophie
Boss
Mirika (Sebzés: késenként 30, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, speciális képességhez nem kell dobnia)
Mirika
Mirika
Mirika
Boss
Rita Hanami (Sebzés: 30, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, speciális képességhez nem kell dobnia)
Rita Hanami
Rita Hanami
Boss
Yurihime (Sebzés: 30, minden 6. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képességhez 2 vagy afölött kell dobnia)
Yurihime
Yurihime
Boss
Peter Worker (Sebzés: 8, pet sebzés: 26, minden 6. körben pihen, támadáshoz nem kell dobnia, speciális képességhez 2 vagy afölött kell dobnia)
Peter Worker
Peter Worker
Boss
Kusumi Ayani (Sebzés: 0, pet sebzés: 20, minden 5. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobnia, speciális képességhez nem kell dobnia)
Kusumi Ayani
Boss
Judy Noxia (Sebzés: késenként 13, minden 5. körében pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobni, speciális képességhez 2 vagy afölött kell dobni)
Judy Noxia
Boss
Askr (Sebzés: 1, pet sebzés: 27, minden 6. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobni, speciális képességhez nem kell dobni)
Askr
Boss
Kincaid (Sebzés: 33, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobni, speciális képességhez nem kell dobnia)
Kincaid
Boss
Halász Alex (Sebzés: Z43, S47, P51, minden 6. körben pihen, támadáshoz 2 vagy afölött kell dobni, speciális képességhez nem kell dobni)
Halász Alex
Boss
Tetsuko Jin (Sebzés: 4, minden 5. körben pihen, támadáshoz 5 vagy afölött kell dobnia, speciális képességhez nem kell dobnia)
Boss
Tachibana Makoto (Sebzés: 28, minden 5. körben pihen, támadáshoz nem kell dobni, speciális képesség használatához nem kell dobni)
Boss
Enheriel (Sebzés: 10, pet sebzés: 18, minden 5. körben pihen, speciális képességhez 2 vagy afölött kell dobnia)

Ryuninji Ren: 130 HP, 33 páncél
Kazuma: 90 HP, 9 páncél
Anatole Saito: 150 HP, 35 páncél
Hinari: 140 HP, 44 páncél
Hayashi Yuichi: 65 HP, 25 páncél
Szophie: 125 HP, 39 páncél
Mirika: 95 HP, 27 páncél
Rita Hanami: 70 HP, 27 páncél
Yurihime: 70 HP, 27 páncél
Peter Worker: 145 HP, 50 páncél
Kusumi Ayani: 120 HP, 23 páncél
Judy Noxia: 60 HP, 26 páncél
Aksr: 115 HP, 33 páncél
Kincaid: 165 HP, 10 páncél
Halász Alex: 110 HP, 40 páncél
Tetsuko Jin: 235 HP, 54 páncél
Tachibana Makoto: 90 HP, 61 páncél
Enheriel: 70 HP, 15 páncél

by **Ryuninji Ren** Szomb. Okt. 19 2013, 00:38

Hmmmm… kapom a rosszalló pillantást szinte mindenkitől, de azért jó alaposan megnézik az alkotásom, főleg a hímnemű banda. Mondjuk megértem őket, én magam is megbámulnám, ha nem én készítettem volna Rolling Eyes

Amúgy meg ez egy egész szolid kis kép, tudok ennél merészebbet is alkotni, ajaj, de még milyet hentai

Csupán két ember vette a fáradtságot, hogy kifejezze nem tetszését. Először a JL nő formájú faltörő kosa indul meg felém és behúz egyet. Elég szegényes lehet a szókincse, de ebből legalább mindenki megértheti, hogy hogyan érez, vagy mégsem? o.O
~ Hogy mered?!~ egyből leintem Reginaldot, aki már rám is villámló szemekkel néz ezért. Nem vetne rám jó fényt, ha a boss előtt tépne szét egy lányt.
Az ütés engem nem zavar, ugyanis semmit sem ér el vele, még csak a szemem sem rebben, a mosolyom nem törik meg, egy picikét viszont kuncogok Rolling Eyes

Mire nem jók a képességek… Nem csak az én HP-mat védte meg, hanem a hírtelen haragú kisasszony zöld indikátorát is. Veeeeh, az a jó szívem Rolling Eyes

El is repíthette volna, vagy kigáncsolom, de neeem…. Pedig még az alkotásaim is letépte, hajaj…. No, mindegy, amúgy is kitapétáztam vele a kazamatát, így tuti nem tévednek el az idetartó playerek Cool

Reginald, mikor megérzi a koppanást a buksiján, már alig bír magával, még lángra is kap.
~ ~ de szerencsére Himécskét nem bántja…. visszavesz a lángjaiból, mikor meglátja, hogy ő az, na meg a kezem is, amivel jelt adok… a boss előtt nem kell a bunyó… egerészni utána is lehet.
- Ez művészet Hime-sama – mondom neki mosolyogva. Egyáltalán nem ízléstelen, épp ellenkezőleg.
Regi közel hajol a lány arcához.. nem tudom, miért szeret így mások képébe mászni, elég zavaró tud lenni.
~ Baaaaaka!!!~ Feleli és el is fordul, tőle, míg én csak pislogok… ez megint mi volt?
Nincs időm ezen töprengeni, mert az ajtó nyitva is van. A petem harci módba kapcsol, tehát nekimegy annak, amit megpillant először a boss termében… addig üti, míg az szét nem esik.. ilyenkor félelmetes, néha mikor bekattan, még én is megijedek tőle Rolling Eyes

Ha már így alakult, akkor adjunk annak a bossnak…. már mint akarok én, de az öklöm megáll pár centivel az orrocskája előtt, mert ez egy nő??? o.O És még beszél is?? o.O Hát legyen akár élő, akár holt én nőket nem bántok csak úgy ˇ^ˇ

Ezt most Regire bízom, had támadjon, míg én hátra lépek párat…

//négy támadás, egy pihi 4x44=176 sebzés a bossra, nőre, vagy mire o.O //

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Okt. 19 2013, 01:08

A boss 20-at sebez Renre.

Boss: -176 HP, zöld
Ryuninji Ren: 130 HP, 13 páncél
Kazuma: 90 HP, 9 páncél
Anatole Saito: 150 HP, 35 páncél
Hinari: 140 HP, 44 páncél
Hayashi Yuichi: 65 HP, 25 páncél
Szophie: 125 HP, 39 páncél
Mirika: 95 HP, 27 páncél
Rita Hanami: 70 HP, 27 páncél
Yurihime: 70 HP, 27 páncél
Peter Worker: 145 HP, 50 páncél
Kusumi Ayani: 120 HP, 23 páncél
Judy Noxia: 60 HP, 26 páncél
Aksr: 115 HP, 33 páncél
Kincaid: 165 HP, 10 páncél
Halász Alex: 110 HP, 40 páncél
Tetsuko Jin: 235 HP, 54 páncél
Tachibana Makoto: 90 HP, 61 páncél
Enheriel: 70 HP, 15 páncél

by **Kazuma** Szomb. Okt. 19 2013, 10:00

Miután az ajtó kinyílt nem teketóriáztam sokat és egyből megindultam. A főnixes bájgúnár bevágott elém de mielőtt elérte volna a bosst az egy lány alakját, vette fel. A bolond persze nem akarta megütni. Még szerencse hogy a petjének több esze van. Én viszont még csak le sem lassítottam. Kikerültem az idomárt, és nyolc villámgyors vágással kezdtem meg a boss leütését, majd átadtam a helyem a szorosan mögöttem robogó Anatolenak. Így kell ezt csinálni.

//összesen 156 sebzés ment//

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Okt. 19 2013, 10:00

The member 'Kazuma' has done the following action : Kockadobás

'6-os dobókocka' :
[11. boss] 4766610511_dda12706fc_s

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Okt. 19 2013, 11:30

A boss 20-at sebez Renre.

A boss felrepült a levegőbe, a következő körben nem lehet eltalálni.

Boss: -332 HP, zöld
Ryuninji Ren: 123 HP
Kazuma: 90 HP, 9 páncél
Anatole Saito: 150 HP, 35 páncél
Hinari: 140 HP, 44 páncél
Hayashi Yuichi: 65 HP, 25 páncél
Szophie: 125 HP, 39 páncél
Mirika: 95 HP, 27 páncél
Rita Hanami: 70 HP, 27 páncél
Yurihime: 70 HP, 27 páncél
Peter Worker: 145 HP, 50 páncél
Kusumi Ayani: 120 HP, 23 páncél
Judy Noxia: 60 HP, 26 páncél
Aksr: 115 HP, 33 páncél
Kincaid: 165 HP, 10 páncél
Halász Alex: 110 HP, 40 páncél
Tetsuko Jin: 235 HP, 54 páncél
Tachibana Makoto: 90 HP, 61 páncél
Enheriel: 70 HP, 15 páncél

by Ajánlott tartalom

[11. boss]

[11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]

Re: [11. boss]