Re: Telihold Fogadó

by **Tachibana Makoto** Szomb. Ápr. 23 2016, 15:20

- Ha képesek voltak lemondani róla, hogy bármit is kapjanak tőled az italért cserébe, akkor a legenyhébb kifejezés, amit találok rájuk, az a pancser - közöltem szenvtelenül. Az önzetlenség ezen formája nem más, mint közönséges önkielégítés, hogy elmondhassák magukról, mennyire gálánsak voltak, miközben valójában csak hagyták, hogy kihasználják őket. Vagy csak szimplán szerencsétlenek, akiknek egyébként se való a közelébe ilyen nő, és túl nagy fába vágták a műanyagból készült fejszéjüket. Előfordul, de akkor szükségtelen súlyosbítani a helyzetet azzal, hogy még a jófiú szerepet is túltolják.
- Ebben az esetben orvosi csoda lennél :] - mosolyodtam el. Különleges képesség lenne, az tény, de igazából minden részeg azt hiszi, hogy javult az ítélőképessége, miközben olyasmiket tesz meg, amik józanul eszébe se jutnának. Voltaképpen valószínűleg nála is így van, csak fordított előjellel, már ha lehet hinni a szavainak. Igazából úgy kezeltem most Sei-chant, mint aki képes racionális döntéseket hozni az alkoholos befolyásoltság jelenlegi szintjén, a táncunk előtt ez szerintem nem volt igaz. Ezt alátámasztja az is, ahogy viselkedett a provokálásom után. A mozdulatai pótcselekvések voltak, valószínűleg azokkal akadályozta meg, hogy visszalépjen hozzám és teszem azt, lesmároljon, és úgy véltem, hogy a szökőkutas zuhany előtt simán megtette volna. Vagy lehet még józanodnia kell hozzá, ha igaz az, hogy nála fordítva működik? :]
- Nahát... a csókot elutasítja, de azt nem bánja, ha meztelenül nézem... ki érti a nőket? :] - teszem magamnak a megjegyzést úgy, hogy persze ő is hallja, majd lépek egyet-kettőt hátra, hogy magammal húzhassam a lányt.
- Úgy fest a társaságodban kénytelen leszek néhány szokásomtól megszabadulni. De azért azt engedd meg, hogy a kútból kisegítselek :] - kérem meg, miközben már azt nézem, hogy a szökőkút karimáját hogy lépjem át, miközben egyelőre valóban a kezénél fogva igyekszem kivezetni a vízből Sei-chant. A közönségünk már szétszéledt, legfeljebb egy-két furcsálló tekintet maradt, a férfiak részéről pedig erőteljes bámulás, elvégre a vizes ruha alaposan rátapadt a vöröske testére, kiemelve az idomait. Ha sikerült a kútból kievickélni, akkor immár tényleg elengedtem a kezét.
- Tekintve, hogy az én búvóhelyem messze van innen, ezért én a fogadóba mennék vissza a helyedben, de ha ragaszkodsz a tíz-tizenöt perces sétához, nem mondok rá nemet - tettem fel a klasszikus hozzád vagy hozzám kérdést egy kicsit nyakatekertebb formában. Előnyei és hátrányai mindkét helyszínnek vannak mindkettőnk szempontjából, de rábíztam a döntést.

by **Seiun** Szomb. Ápr. 23 2016, 19:06

- Nem tagadom, voltak köztük. Meg olyanok is, akiknek pusztán mellékcselekvésként mutatkozott meg a megvendégelés, miközben beszélgettünk. Én meg egyébként sem vagyok olyan gonosz, hogy visszautasítsam, ha valaki meg akar hívni. Onnantól meg a többi az ő bajuk, nem az enyém - vonom meg vállam.
Ennyit erről. Én nem kujtorgok senki ismeretlennek piáért, nagyon ismerősnek sem. Innentől kezdve, mindenki vessen magára. Azt sem mondanám túlzottan, hogy csábítgatnék másokat az ingyen körért, mert nem. Még akkor sem, ha valójában nagyon is tisztában vagyok kilétem szépségeivel.
- Valójában tényleg az vagyok - jegyzem meg.
Nem a szó szoros értelmében. Annyi az egész, hogy az orvosok nagyon csodálkoztak, amiért ép maradt az elmém a történtek után. Ez tehát nem is orvosi csoda, sokkal inkább a sajátom. Az én csodám, nem másé. Ezt azonban már előtte is tudtam. Azt, hogy én egy csoda vagyok. Megjegyzését hallom ám, csakhogy túlzottan nem zavar.
- Tizennégy férfi cserélte a pelenkámat, nem nagyon érdekel, ha még egy meglát meztelenül - tudom le ennyivel, mindezt megvonva egy enyhe vállrándítással.
A pelenkázós rész nem igaz. A férfiak száma, akikkel jóformán egy fedél alatt éltem, igen. Vajmi kevés nő volt mellettük, és igazából a sebeim bekötözését is ők végezték. Ők pakoltak tapaszokat a horzsolásaimra, kötötték be a kezem, ha valami baja adódott, meg még sorolhatnám. Láttak belőlem eleget és elégszer, valószínűleg ezért sem vagyok túlontúl szégyenlős.
- Ennyi erővel ki is vehetnél innen - nevetem.
Az talán még viccesebb is lenne, de ha nem, hát abba is beletörődöm és ezúttal engedem neki, hogy kedvére tegyen a kútból való kisegítésemmel. Kezem eleresztésével megragadom kabátom két szélét, majd rántok rajtuk egyet, ezzel lecsapva róla jelentős mennyiségű vizet, valamiféle normális állásra késztetve. A fehér anyag így elemelkedik idomaimról, valamivel nagyobb takarást mutatva az eddiginél. Az pedig, hogy a fekete felső mennyire tapad hozzám... Sokban nincs változás szerintem. Kérdésére egyszerűen a fogadó irányába bökök ujjammal, ezúttal még hátam mögé, mielőtt még megfordulnék, hogy meg is induljak arra. Nincs kedvem a hosszadalmasabb sétákhoz jelenleg.
- Közelebb van és a vacsorarendelést is megoldhatod. Egyébként is, ki menne egy olyan alak rejtekhelyére, aki azzal indít, hogy kövessem egy sötét sikátorba? - öltöm ki rá nyelvem játékosan, mert nem felejtettem én el az iménti ajánlatot, na meg azt sem, miként indította ismeretségünket.
Karjaim hátam mögé csapom, úgy haladok előre, meg sem állva odabent már korábban kibérelt szobámig. Az ilyesmit mindig jobb józanul elintézni, amíg még tud az ember számolni és hasonlók. Ja és nem hagyja a kulcsot az asztalon, mert időben elpakolja.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Ápr. 23 2016, 19:45

Nos, ez valóban megmagyaráz néhány dolgot, és itt most nem feltétlenül arra gondolok, hogy miért nem érdekli, ha meglesem. A nem sokkal ezelőtt halott jelzők mellett ezzel az apró adalékkal egyre inkább összeállt a kép. Minden bizonnyal nem éppen nőként kezelték, ebből fakad a romantikus gyengédség és a gavallér viselkedés iránti idegenkedése, az alkohol szeretete vagy éppen a nőiesen kifinomult viselkedés kvázi hiánya.
- Meglep, hogy ismered a keringőt - szólaltam meg újfent, némiképp véletlenszerűnek hangzó megjegyzéssel folytatva a társalgást, ám az én gondolatmenetembe tökéletesen illett. Ha igaz a feltételezésem, a standard táncok tanulása nem feltétlenül tartozott az időtöltései közé, de kellett legyen valamilyen körülmény, aminek köszönhetően mégis megszerezte ezt a kompetenciát. Talán most fény derül rá :]
- Miért, azzal nincs bajod, ha ölben cipelnek? :] - utaltam arra, hogy a férfi-nő viszony romantikus formáit eddig hogyan fogadta, és ez is azért közéjük tartozott, vannak olyan kultúrák, ahol a férj ölben viszi át a friss feleséget a közös lakás küszöbén.
Tekintve, hogy az én ruhám is megsínylette a táncot, jómagam is ruhacsavargatásba fogtam, hogy a komfortérzetem kicsit javítsam. Szinte teljesen feketében voltam, így legalább az átázott ruhadarabokon nem látszott meg annyira, hogy milyen állapotban vannak. Főleg a nadrágom alja úszott, na meg a lábam nyomán is vizes nyomokat hagytam, elvégre eszem ágában se volt cipőt felvenni. Jó leszek mezítláb :]
- Megnyugtatlak, a rejtekhelyem nem egy sötét sikátor - jelentettem ki - ...hanem egy iskola tornaszertára - vigyorodtam el, majd a lány után indultam, rövid utún felzárkózva mellé. Az ajtót eszembe se jutott kinyitni neki, hiszen levontam a következtetést, hogy nincs igénye rá, egyszerűen hagytam, hogy mutassa az utat, de arra odafigyeltem, hogy ne mögötte legyek, hanem egy fél lépéssel lemaradva mellette, elvégre nem kívántam azt az érzetet kelteni, hogy csak egy utána loholó pincsi vagyok. Azt hiszem jól eláztattuk a fogadó belsejét, valószínűleg a szoba is kapni fog a vízből, de amíg az ágy száraz marad, addig nincs probléma :]
- Van saját lakásod, vagy fogadóról fogadóra vándorolsz? - érdeklődtem, kicsit kíváncsian az itteni életkörülményeire. Valószínűleg nem sokan vannak olyanok, mint én, hogy több "ingatlant" is birtokolhat, persze én se vettem mindegyiket, inkább csak szereztem őket így vagy úgy.

by **Seiun** Szomb. Ápr. 23 2016, 20:31

Megjegyzése meglep. Pislogva lesek rá, nem értve, mire ez most, hiszen a táncnak már vége van egy ideje. Alig néhány perce igaz, de akkor sem most volt az a meghajlás.
- Mit tehetnék, nememből fakadóan lánynak neveltek. Hát nem szörnyű? - kérdem, színlelt elborzadással.
Semmi bajom nincs ezzel valójában, ahogy azzal sincs, miként végül nevelődnöm sikerült. Az eszem megvan általában és ez a lényeg. Vagy nem? Ó, a kinézetemről már nem is beszélve. Ott is minden a helyén van. Na meg...
- Milyen hercegnő az, amelyik nem tud keringőzni? - elmélkedem immáron hangosan.
Béna, szerencsétlen és még sorolhatnám, mi minden. Én ilyen szempontból is valódi hercegnő vagyok. Meg sok másból is, elragadó szépségemmel karöltve. Egyik furcsa megjegyzés jön a másik után.
- Nem, semmi bajom vele. Addig sem kell a lábaimat terhelnem - vágom rá, szinte azonnal, teljes határozottsággal.
Igazából nem számít, hogy miféle rejtekhelye van. Nincs kedvem sétálni negyedórákat, mikor tudom, hogy itt van mellettem egy fogadó a bérelt szobámmal. Minden benne van, amire szükségem lehet, a vacsorát leszámítva, erről azonban Tachi gondoskodik. Ajánlom, hogy így tegyen, ha már megígérte. Nem szeretem, ha átvernek. A fogadó ivójában gyorsan szétnézek. Ismerős és ismeretlen arcok tömkelege iszogat nélkülem, csatlakozni azonban most nem óhajtok. Előbb a fürdő, tiszta ruhák, vacsora, utána... Talán lejövök és iszok még egyet-kettőt lefekvés előtt. Az utánam, jobban mondva félig mellettem koslatóval együtt, vagy nélküle, az már lényegében mindegy. A szobámat gyorsan kinyitom, majd egyszerűen besétálok. A kulcsot elteszem, nem szükséges bezárni az ajtót. Jobban mondva, még véletlen sem kellene, ezért biztos, ami biztos, magamnál tartom a zárhoz tartozó aprócska fémdarabot. Akarom mondani, pixeldarabot.
- Maradok a fogadóknál egyelőre. Valami könnyebb kaja megteszi - teszem még hozzá, aztán egyszerűen eltűnök a fürdő környékén.
Ruháim levételét már út közben elkezdem. Apróbb sebhelyeim egyesével válnak láthatóvá. Azok szanaszét vannak, nem úgy mint az, amelyik hasamon éktelenkedik, s eddig sem fedtem el. Felesleges. Előbb, vagy utóbb úgyis meglátják egyesek, akkor pedig már jobb előbb. Akkor idő előtt kiderül az, miként reagál az effélékre az illető. Most is láthatja, hogy nem hat meg jelenléte. Ha itt akar lenni és lesni, az ő dolga, az enyém most az, hogy forró vízzel áztassam lassan hibernált tagjaim.

by **Tachibana Makoto** Szomb. Ápr. 23 2016, 20:58

- Milyen hercegnő az, aki szereti használni a lábait...? - elmélkedtem jómagam is félig-meddig gunyoros hangnemben, rájátszva az elkényeztetett hercegnő sztereotípiára. Hiába mondta, hogy ő nem az a klasszikus tiarás nemeskisasszony, azért akit keringőre tanítanak, az annyira nem lehet ágrólszakadt leány. Egyre jobban érdekelt Sei-chan háttere, és ezeket a kirakósokat sokkal jobban szerettem, mint amilyeneket a nulláról kellett felépítenem. Most volt sok különböző darabkám, melyek látszólag össze sem illenek, de valahogy mégis összeállnak egy egésszé. Egy meglehetősen vonzó egésszé :] Mindenféle értelemben.
A szoba olyan volt, amilyen, töltöttem már el néhány éjszakát ebben a fogadóban, úgyhogy tudtam, mit hol találok. Nem mintha olyan komplikált lett volna a bútorzat, az asztal, szék, szekrény, ágy szentnégyesség jellemzi az összes ilyen helyet, legfeljebb variációi vannak, meg díszesebb változatai. Az egyetlen figyelemre méltó része a helyiségnek a lakója volt, és ha már ennyire nem szégyellte magát, én se zavartattam magam, és leplezetlenül bámultam, ahogy a ruháit elhagyva megközelítette a fürdőszobát. A sebhelyek láttán egy pillanatra megemelkedett a szemöldököm, de összességében illettek a képbe, így nem akadtam fent rajtuk. Valószínűleg ő is értékeli, ha nem azokat bámulom meg, hanem mondjuk a formás fenekét.
Egyébként én magam is megszabadultam rövid úton a ruháimtól, és egy törülköző segítségével megszárítkoztam, majd egy sokkal lazább öltözetre váltva, amolyan macsós, félig nyitott fehér inges külsővel hagytam el a szobát, épp csak annyi időre, hogy rendeljek egy forró levest odalent. Józanít és melegít, pont ezekre volt szüksége, és félig nekem is. Visszatérésemkor ő még nem végzett, így vettem a bátorságot, és a kukkolós invitálást megvalósítva léptem be a fürdőbe, és támaszkodtam a falnak az ajtó mellett.
- Megjöttem, jöhet a showműsor :] - szólaltam meg vigyorogva - ...vagy maradjak rejtve...? - jeleztem gesztusaimmal, hogy ha kívánja, akkor az ajtó mögött maradok, és onnan leskelődöm tovább, miközben ő szexis mozdulatokkal mosdatja magát, ahogy azt illik, ha már kukkolják az ember lányát, ugye :]

by **Seiun** Szomb. Ápr. 23 2016, 21:49

- Na ugye? - kacsintok rá, majd bandukolok tovább, ha már muszáj.
A szobába érve csak a fürdő érdekel. Ruháimmal majd később foglalkozom, egyelőre a padlón is kényelmesen elvannak, míg én a zuhany alá állva magamra engedem a szökőkúténál jóval melegebb vizet. Szeretem hosszan folyatni magamra a vizet, ezért most sem zavartatom magam. Jó ideig csak állok alatta, engedve, hogy bőröm felforrósodjon, megtöltve a helyet kellemesen meleg gőzzel. A szappanért nagyjából akkor nyúlok, mikor az ajtó újra nyílik. Kényelmes tempóban folytatom tovább a magam dolgát, csak vállam felett nézve hátra a jövevényre, ki még mindig az, kinek lennie kell. Ez valahol megnyugtat. Idővel elkezdtem azon gondolkodni, hogy az ajtó nyitva, én meg itt vagyok egyedül. Nem tartana sok időbe fegyvert ragadni ugyan, elvégre itt nem kellene átmenni a szoba túlsó felére ahhoz, hogy magamnál tudhassam. Elég csupán néhány másodperc és már itt is van. Nem is értem, miért aggodalmaskodom olyasmi miatt, ami miatt csak a valóságban kell.
- Egy szóval sem mondtam, hogy műsor is lesz. Az pedig, hogy bent vagy, nem éppen olyan, mintha kukkolnál, de mindegy is. Hamarosan végzek - tájékoztatom, mert így is van - Mi lesz a vacsi?
Úgy érzem, teljesen átmelegedtem, így már csak a tényleges tisztálkodás van hátra. Szó nélkül teszem a dolgom, mikor pedig végzek, a szárítkozáson a sor. Egy törölköző a bőrömnek, majd egy a hajamnak, mikor már valami rongy is van rajtam. Ez kimerül egy fekete nadrágban és egy fehér ingben, melynek ujjai könyék fölött valamivel feketébe váltanak át. Nem gombolom be teljesen, csak néhány gombbal, hogy mégis be legyen az illendőség kedvéért. Eldobált rongyaimat kifelé menet szedegetem fel, hogy a szobában lévő székek egyikére hajíthassam gombóc formájában.
- Szóval... Egy alak nekiáll táncolni egy ittas nővel a szökőkútban az éjszaka közepén. Ritka példány. Ki vagy te, Tachi? - kérdem a gyors rendrakás után, egyszerűen helyet foglalva az ágyon, hajam törölgetése közben.
Fejemen erőteljesen dörzsölök egyet, utána pedig áttérek vörös hajszálaim végére. Fejem oldalra döntve figyelem a szobámban lévő alakot, kíváncsian várva a kérdésemre adott választ, remélhetőleg nem hiába. Eddig javarészt rólam volt szó, úgyhogy ideje lenne nekem is faggatóznom kicsikét. Deeee... Tényleg csak egy kicsit, a sok infó még megárthat a fejemnek így hirtelen.

by **Tachibana Makoto** Vas. Ápr. 24 2016, 00:22

- Ne légy ilyen ünneprontó, mi értelme akkor itt lennem, ha nem illegeted magad kicsit? - kérdeztem a fejemet csóválva, mint aki épp elveszítette az élete értelmét és céltalanul bolyong az elméje labirintusában. Persze ettől még alaposan megnéztem magamnak, bár azért nem olyan feltűnően, hogy számára kellemetlen legyen a jelenlétem, csupán meggyőződtem róla, hogy ezúttal sem lőttem mellé. Még a hegek sem ronthatták el Sei-chan pompás alakját, sőt, azok csak egzotikussá és különlegessé tették. Valahol most értettem meg Ai-chan vonzódását Jin-kun sebhelyeihez. Ez olyan, ami csak neki van, és ha megosztja veled, az a bizalom egyik legmagasabb foka.
- Ami a vacsit illeti, kolbász megfelel? :] - ostoba és gyerekes "poén", de amikor egy szexi hercegnő zuhanyzik előttem, az én testem működési területei is megváltoznak. Most legalább kiderül, hogy viszonyul az effajta disznó viccekhez, de bőven fel voltam készülve rá, hogy nem ragadtatja el magát tőle. Végül őt követve libbentem vissza a szobába, és amíg öltözködött, addig az ablakhoz állva tekintettem ki a sűrű ködbe. Nem sok fény szűrődött be kintről, és villany nélkül egészen érdekes megvilágítást adna a szobának ez a fajta időjárás. Ha kész volt, csak akkor fordultam meg... hát ő se vitte túlzásba :] Gyakorlatilag egy könnyű nadrág és egy hanyagul begombolt ing, pont mint nálam.
- Csak egy alak, aki szeret szökőkútban táncolni az éjszaka közepén gyönyörű... lányok társaságában - feleltem a kérdésére. Még a szavaimat is megválogattam, alapból hölgyként hivatkoztam volna rá, de tekintetbe vettem a kérését - Én az a típusú ember vagyok, akinél a cél szentesíti az eszközt. Ha hülyét kell csinálnom magamból, hogy megkapjam, amit akarok, nem habozok. Megtehetem, nem tartanak vissza holmi társadalmi normák :] - adtam egy fokkal normálisabb választ a kérdésére.
- Na és te? Pontosan tudod, mit akarok tőled, mégis felengedsz a szobádba, és szemrebbenés nélkül meztelenkedsz előttem. Ez legalább annyira kihagyhatatlan ajánlat, mintha amiről a szökőkútban már tárgyaltunk - fontam keresztbe a karom a mellkasom előtt. Hogy miért tettem fel ezt a kérdést, nyilvánvaló volt: tisztában vagyok vele, hogy szimpatikus vagyok neki, mégse volt amolyan könnyű lány kisugárzása, hiába a kacér viselkedés. Igazából a kacér jelző nem is illett ide, mert nem kacérkodott. Zavarosak voltak a jelek, amiket küldött felém.

by **Seiun** Vas. Ápr. 24 2016, 10:20

Egy szóval nem kértem, hogy legyen itt, innentől kezdve pedig vessen magára, ha nem talál semmi érdekeset. Csupasz vállaim megvonom felelet gyanánt. Nem az én feladatom eldönteni, hogy mi értelme jelenlétének. Bár azt mondtam hamar végzek, azért még néhány percig eltart. Mozdulataim megállnak hatalmas viccét hallva. Karjaim magam mellé hullnak, miközben mosolyogva sütöm le szemeim, egy pillanatig csak áztatva magam, engedve a szappannak a bőrömről való lemosódást.
- Darabokban, nyársra húzva, nyílt lángon jól átsütve - válaszolok végül kérdésére, ami valószínűleg nem is volt kérdés, inkább csak egy újabb célzás.
Rég használt, bandavezéri mivoltom sötét, sejtelmes mosolyára formálódnak ajkaim. Csupán egy villanás, nem több, abban azonban biztos vagyok, hogy tökéletesen illik az alakomban tündöklő tolvajhercegnőhöz. Az öltözködésem mindig is a kényelem és saját hangulataim határozzák meg. Ez most sem különb helyzet, ezért is maradok a lazább viseletnél. Olykor az elfordult Tachira sandítok, megmosolyogva tettét. Az előbb végignézte miként fürdök, erre most elfordul. Ki érti ezt? Érthetetlenségének rövid kacajjal adok hangot.
- Te most tényleg elfordultál? - nevetem, kis idő múlva azonban komolyságot erőltetek magamra, miközben hajammal kezdek el foglalkozni.
Válaszát a tőlem telő legnagyobb figyelmességgel hallgatom végig. Érthetően magyaráz, ugyanakkor újabb kérdéseket vet fel, mikre szívesen kapnék választ. Választ, amik még váratnak magukra, hiszen korábbi kérdésem elég hamar visszakapom, némi megjegyzéssel megfűszerezve. Tudnék a szándékáról? Igen. Határozottan. Elég nyilvánvaló volt viselkedéséből, ha belegondol az ember, ez azonban legalább nem az a hosszan tartó, burkolt finomkodás, mint amivel sokan próbálkoznak.
- Hm... Röviden, vagy hosszan kéred a magyarázatot? Röviden: Nem vagyok több egy egyszerű bolondnál - nevetem el magam, hátradőlve az ágyon, engedve, hogy a törölköző elterüljön fejem alatt - Hosszabban... Figyeltél arra, amit mondok, igyekeztél eleget tenni a kéréseimnek, és ha visszautasítottalak, elviselted, még ha meg is toldottad néhány megjegyzéssel. Többféle lehetőséget kínáltál, a számodra legkedvezőbbtől a legkedvezőtlenebbig és rám bíztad a választást. Még a fürdőből is kimentél volna, ha arra kérlek - elmélkedem hosszasan, újra feldolgozva az este történéseit - Nem hinném, hogy tennél bármit is a beleegyezésem nélkül. Még akkor sem, ha mindez csak a célod elérése érdekében volt. Amit mondasz, ahhoz tartod magad, mert a saját szabályaid szerint mondod és ezekhez a törvényeidhez igazodsz - tárom elé végül elméletem.
Ez a benyomásom róla. Egyik kezem homlokomon, míg másik ingtől elhagyatott hasamon pihen. Jó érzés feküdni. A gondolkozás viszont... megerőltető, még mindig. Talán több agysejtem nyírtam ki, mint kellett volna.
- Ez a nagy elmélkedés nem nekem való - nyögöm végül fájdalmasan - Mikor jön a vacsi?

by **Tachibana Makoto** Vas. Ápr. 24 2016, 12:28

Elnevettem magam. Méltó visszavágás volt, nem is firtattam tovább a témát, inkább annak örültem a nemlétező bajszom alatt, ahogy reagált. Felvágták a nyelvét a kisasszonynak, de így volt a legjobb, a többi verzió vagy nem illett hozzá, vagy nekem nem felelt volna meg. A mosolya pedig egészen ígéretes volt mellette, viszonzásképpen én is megvillantottam a magam sunyi félmosolyát. Újabb darabka a kirakós balhésabb feléhez, ha nem vigyázok, még a végén darabokra szed mielőtt nyársra húzom, és jól megégetem magam :]
- Nincs miért téged néznem minden percben, de szólj, ha erre vágysz, és meglátom, segíthetek-e rajtad - közöltem szenvtelenül. És valóban, megnéztem magamnak és levontam a következtetéseket, innentől kezdve szükségtelen bámulnom a lányt, ha nem tesz semmit a... szórakoztatásom érdekében. A hétköznapi fürdésre vagy az öltözködésre önmagában nem indulok be.
- Így megbízni bennem... különös lány vagy :] - kuncogtam kicsit az elméletére. Sok pontban tévedett, de nincs rá szükség, hogy kijavítsam. Majd rájön magától - De tartozom egy vallomással is: szórakoztató veled lenni, felkeltetted az érdeklődésem :] - mosolyodtam el, bár tekintve, hogy az ágyon hevert, legfeljebb a hangom tónusából következtethette ki a mimikámat. Aztán hogy ebbe ő mit lát bele, az már nem rám tartozik, én pontosan tudtam, mit kívánok tőle, se többet, se kevesebbet. Nem fogom még egyszer elkövetni azt a hibát, mint Szophie esetében.
Már nyitottam volna szólásra a szám, de a kopogás megelőzött - Itt a válaszod - közöltem, majd az ajtóhoz fáradtam, és átvettem a tálcát a szobalánytól. Két adag ramen gőzölgött rajta, és amíg Sei-chan feltápászkodott az ágyról, addig "megterítettem", már ha lehet annak nevezni azt, hogy letettem az asztalra a tálakat, és elrendeztem körülöttük az evőeszközöket. Nem egymással szemben, hanem az asztal két szomszédos oldalán.
- Mit keres egy magadfajta lány ebben a játékban? - kérdeztem rá, ez most az az időszak volt, amikor szóba kerülhettek egy kicsivel komolyabb témák, és a játékba kerülés ilyesminek számított. Mindenkinek voltak ilyen-olyan okai a virtuális világba menekülésre, és én kíváncsi voltam az övére.

by **Seiun** Vas. Ápr. 24 2016, 13:09

- Ó, most nagy tőrt mártottál hiú lelkembe! - mondom meggyötörten - A többi részemnek viszont nincsenek efféle vágyai, úgyhogy nem szükséges törnöd magad - egészítem ki mondandómat.
Bevallom, tényleg ostobaság lehet megbízni benne, ez azonban az én bajom lesz, nem az övé. Mindig is az én bajom volt. Túl könnyen barátkoztam egész életemben, már amikor hagyták, ő pedig nyilvánvalóan hagyja, amíg a végén ott marad az annyira szem előtt tartott cél. Jómagamat azért mégsem nevezném különösnek. Egyetlen szóval már jellemeztem magam az imént, ami tökéletesen illik rám és megélt éveimre. Bolond. Ennyi vagyok, nem több. Még akkor sem, ha a szebbik fajtából kerültem ki. A kopogásra felemelem fejem az ágyról. Figyelemmel kísérem ideiglenes inasom, ki készségesen átveszi az általa rendelt csomagot és lepakolja azt, míg én valahogy felkecmergek az ágyról. Nem akarok >< Enni viszont csak nem itt kellene, úgyhogy mégiscsak kénytelen leszek megtenni. Hajamon dobok egyet hátra, hogy ne legyen útban, amint lábaimra állok. A terített asztal egyik levese előtt helyet foglalok, megerőltetve érezve magam a kis távtól, hirtelen feltámadt lustaságomnak köszönhetően.
- Elkényeztetsz - lesek végig a dolgokon vigyorogva.
Igaz, ezzel már elkésett egy kicsit, de sosem árt folytatni azt, amit mások elkezdtek, főleg, ha az én kényeztetésemről van szó. Talán engedhetném, hogy máshogy is megtegye. Nem, még nem. Tartok attól, hogy érdeklődése csak addig tartana, nem tovább, akkor pedig nézhetnék új bolond után. Egy üveg szakét veszek elő hamarosan, a hozzá való poharakkal együtt, hogy vacsoránkhoz passzolót ihassunk.
- Magamfajta? Ez is csak egy egyszerű időtöltésnek indult, mint oly sok minden - tárom elé rövid történetem.
Lényegében így van. Unatkoztam, megláttam, akartam, megkaptam és most itt vagyok. Jó hosszú ideje. Az evéssel megvárom, míg ő is letelepszik, hogy nagyjából egyszerre kezdhessünk neki. Addig a pia öntögetésével foglalom el magam, na meg azzal, hogy a csészék egyikét Tachi elé toljam, nem sajnálva tőle az eddig általam talált italok egyik legjobbját. Közben jó kedvűen dúdolgatok kicsit, csak hogy ne hagyjam magunkat csendben ücsörögni.
- Te hogy kerültél a játékba? - érdeklődöm azért én is.
Az én történetem nem nagy szám, de talán az övé annál érdekesebb.

by **Tachibana Makoto** Vas. Ápr. 24 2016, 14:04

- Tőrrel nem szolgálhatok, legfeljebb karddal vagy pajzzsal - közlöm vele, ezzel nagyjából a kasztomat is elárulva - A pajzsom megmártózhat benned? - érdeklődtem faarccal, amolyan tájékoztató hangnemben, lelki szemeim előtt pedig lezajlott a képtelen jelenet, ahogy az ozmózis szabályai alapján nyeli el a pajzsomat a lány teste. Nem, még csak nem is volt nevetséges, a homlokráncolás pedig szóba se jöhetett. Vannak ostobaságok, amikre csak közönyösen bámulsz, annyira kevés ingert kapsz tőlük.
- Ott még nem tartunk, hercegnő - feleltem. Bevallom, tetszett a hercegnő jelző, voltak olyan elemei a viselkedésének, amire valóban illett, és kerültünk olyan helyzetekbe, amikor használhattam is, mint például most - Sajnálom, sült kolbásszal nem szolgálhatok, a tábortűz valószínűleg mást is megsütne az ételen kívül - kértem elnézést cseppnyi együttérzés nélkül. Amolyan érzelemmentes komornyik-hangnem volt, akinek az egyetlen feladata az úrnője szolgálata, és semmi más, így az érzelemnyilvánítás se tartozott a kötelességei közé.
- Hamar ráunsz dolgokra, és keresed az újabb és újabb időtöltést, amivel elterelheted a figyelmed. Ezt a játékot sajnos nem lehet csak úgy abbahagyni :] - állapítottam meg, aztán ha nem így van, legfeljebb kijavít. Még mindig tapogatóztam a háttere felől, újabb és újabb darabkákat gyűjtöttem be ehhez a puzzle-höz. Egyre inkább úgy voltam vele, hogy magam kívánom összerakni. Vetettem közben egy pillantást a rizspárlatra, de érintetlenül hagytam az apró csészét, és fogom is egy jó darabig. Nem kívántam túlságosan beszennyezni az elmémet vele.
- Azzal a bizonyos link start paranccsal. Miért, te nem? :] - vigyorodtam el, miközben hozzáláttam az evéshez a tojás feltörésével, és a levesre öntésével, majd jöhetett a pálcika kettétörése és utána az első falat - Egyébként menekülés a valóság elől, illetve ki kívántam próbálni néhány dolgot, amit egyébként legálisan és büntetlenül nemigen lehet - adtam rövid jelentést az indokaimról. Illetve volt még néhány apróság is, de a fő mozgatórugók ezek voltak. Nem bántam, hogy megosztottam vele, valószínűleg nem díjazná, ha kitérnék a válaszok elől, és egyébként is őszinte ember benyomását keltettem benne eddig is.

by **Seiun** Vas. Ápr. 24 2016, 15:53

Tehát lovag. Valahogy sejthettem volna, hiszen a viselkedése valamennyire még hajaz is a középkori lovagi sztereotípiákra. Kérdését szó nélkül hagyom. Tény, hogy fel lehet képelni valakit pajzzsal, a valóságban komoly trancsírozási, bár inkább csak agyvelő nyilvánosság elé püfölési lehetőségekkel ruházza fel hordozóját, azért ez mégis... Inkább nem mondok semmit. A hangnemváltozás hatására alaposabban megfigyelem magamnak, kíváncsian arra, hogy vajon ábrázata is felölti-e a közömbösséget, csak úgy, mint hangja. Ettől a közömbösségtől igazából a hideg kiráz. Nem szeretem az ilyet. Az embereknek vannak érzéseik. Vidámak, dühösek, kíváncsiak, elkeseredettek... Igenis mutassák ki őket bizonyos mértékben. Nem azt mondom, hogy éjjel-nappal bőgjenek esetlegesen, mindenki szeme láttára és füle kárára, mert annak tényleg nincs sok értelme, azon kívül, hogy megkönnyebbülhet tőle az illető, de azért na! Az megint más, ha szerepet játszik az ember, csak úgy, ahogy a lovag itt mellettem. Ennek eleget téve, állam valamivel feljebb szegem, miközben beképzelten lesek a szolgára.
- Amit akarok, azt megkapom, Tachi. Nyílt lángon sült kolbászt akartam, erre elém hozza ezt a... ezt az említésre sem méltó kotyvalékot. Legközelebb nem nézek el egy ekkora hibát, úgyhogy szedje össze magát! - mondom hisztérikusan, utána azonban elnevetem magam.
Muszáj vagyok és rájöttem, hogy nem vagyok sűrűn efféle baromságba belekezdeni, mert még saját magam is elkezdtem idegesíteni ezzel az embertelen megnyilvánulással. Újabb pislogások között lesek immáron fel az engem elemezgető alakra.
- Tudod ijesztő tud lenni, ha az embert hamar kiismerik. Úgy értem, túl hamar. Ebbe a játékba viszont még nem sikerült beleunnom. Mintha nem engedné - jegyzem meg.
Hol ebbe, hol abba csöppenek minden nap. Még ha vannak is laposabb pillanatok, mert bőven akadnak, mire ténylegesen megunnám, történik valami. Ebben minden bizonnyal nagy szerepet játszik az életemért való küzdelem is, na meg a lényeg, hogy korlátaimon belül arra megyek, amerre csak kedvem szottyan, mindaddig, míg meg nem halok. Ez azért élvezhető. Főleg, hogy nem vagyok egy begyepesedett akárki, aki bezárkózik egy szobába. Nem, én elég sokat barangoltam eddig is, az első húsz szinten, igaz, egyik kocsmából a másikba, mégis, így elég sok emberrel megismerkedtem.
- Hé, ez nem igazi válasz! Tudod jól, hogy mindenki így kezdte! - kiáltok fel durcásan.
A lényeggel is bíró magyarázkodás közben csendben falatozok. Nem szürcsölök nagyon, csak amennyire nagyon muszáj, meg ilyesmi. Egyelőre a szakéval töltött csészét is a helyén hagyom, nem esem neki azon nyomban, tekintve, hogy Tachi is így tesz. Nem szoktam magam türtőztetni ha ivásról van szó, most viszont toleráns vagyok. Még. A későbbiekben meg van arra esély, hogy ha nem akar inni, hát én magam leszek az, aki leönti a torkán azt a pár kortyocskát.
- Miféle dolgokat? És egy kicsit visszatérve... Mit értettél az alatt, hogy magamfajta? - kérdezem meg újra, mivel úgy tűnik, imént erre elfelejtett válaszolni.
A levesem felénél járhatok, mikor befejezem az evést. Nem bírok többet. Nagyon éhes sem voltam, na meg ittam is rendesen, vizet és egyebet, így most ennyivel könnyedén tele vagyok.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Ápr. 25 2016, 12:11

- Értettem, asszonyom. Többé nem fordul elő - hajoltam meg jó mélyen, ahogy egy alattvaló tenné a császárnak, de amikor felemelkedtem, már az én arcomon is ott volt a derűs mosoly. Egyre jobban tetszett a lány nevetése, ez is olyan lehet, mint a rádiós slágerek: minél többet hallod, annál inkább a fejedben ragad a dallama, és egy idő után már teljesen önkéntelenül dúdolod. Leszámítva, hogy ez a nevetés valamivel kellemesebb volt, mint azok a tinglitangli számok :]
- Nem olyan nehéz a habitusodból kiindulva ilyen félmondatok után következtetéseket levonni. Most eltaláltam, de megnyugtatlak, rengeteg kérdőjel repked még körülötted, amire keresem a választ :] - feleltem, mintha semmiség lenne. Most valóban szerencsém volt, de a szerencsét is meg kell alapozni. Ha nem ismerném az emberi viselkedés alapjait, valószínűleg ezzel kapcsolatban is a sötétben tapogatóznék, de mivel tudatában vagyok a legtöbb jellemző mintának, ilyen félinformációkból össze tudok rakni ilyen elemeket. El tudom képzelni, hogy ez ijesztő egyeseknek, főleg ha "gondolatolvasásra" használom a tudásom, más viszont szórakoztatónak tartja.
- Hmm... például próbáltam háremet építeni magamnak, de mire meghódítottam valakit, egy másik lány már meghalt, úgyhogy felhagytam vele idővel - válaszoltam, felhozva egy nevetségesnek ható példát, viszont az arcom komolyságról tanúskodott, hogy ne feltétlenül tudja eldönteni, viccnek szánom-e, vagy sem. A másik fő tesztemet pedig inkább nem említettem meg, mert az kicsit... ijesztő, és nem kívántam elrémiszteni magam mellől. Idővel majd talán elmondom, de ahhoz neki is meg kell nyílnia előttem. Ráadásul túl komoly téma volt ide.
- Nos, nem olyan lánynak tűnsz, aki szeret a számítógép előtt görnyedni szabadidejében. Nem sok vagány, belevaló csajjal találkoztam még itt, inkább introvertált, önértékelési zavarokkal küszködő lányokhoz volt eddig szerencsém - tártam elé az álláspontomat, majd folytattam az étkezést. Vele ellentétben én nem különösebben zavartattam magam, már ami a szürcsölést illeti, és nem sokkal utána ki is végeztem a saját levesemet. Jól esett, kora délután óta nem ettem egy falatot se, ráadásul valóban melengette a bensőmet, ami a hideg szökőkút-zuhany után igen kellemes érzés volt.
- Hadd találjam ki: italozgatással kívánod folytatni az estét? :] - pillantottam a szakéra, ami az én részemről még mindig érintetlen volt. Ami furcsa, hogy nekem se kellett még újratöltenem neki. Meglepően tapintatos tud lenni ezek szerint, nekem viszont támadt egy ötletem, amivel megalapozhatnánk a további hangulatot. Hátha belesétál a csapdámba :]

by **Seiun** Hétf. Ápr. 25 2016, 13:07

- Kisasszony! - javítom még ki mogorván, utána viszont tényleg elhagyom szerepem.
A kérdőjeleket egy pillanatig keresgélem magam körül, aztán egyszerűen rajzolok ujjammal néhányat a levegőbe, csak hogy biztos ott legyen, mert miért ne. Ha már repkednek, hát repkedjenek azok a láthatatlan kérdőjelek. Hátha így még több is lesz. Ez az idiotizmusom mellé jár. A hárem gondolata nem is annyira meglepő. Vicces, de nem meglepő egy ilyen kaliberű valakitől. A vége viszont cseppet sem olyan vidám, mint amilyennek indul, így újra kivirágzó vigyorom hamar elnyílik.
- A hárem tudtommal nem illegális - mondom végül inkább, újra feléve valamiféle üdébb arckifejezést, ezúttal egy egyszerűbb mosoly formájában.
Okfejtése lényegében helytálló. Úgy tűnik, tényleg elég jól megismert már ez alatt a rövid idő alatt, ami a jellememet illeti. Valóban nem kezdtem volna bele ebbe, ha nem kényszerülök rá a dologra jobb híján. Ezen a téren legalább örvendhettem változatosságnak. Két-három naponta cserélődtek a játékok csapatostól, hiszen egy-egy időszakban egyetlen egyel játszani is unalmas lett volna állandóan. Nagy szám volt, ha valamivel tovább játszottam, ám azok sem tartottak egy hétnél tovább.
- Minden más szórakoztatási lehetőséget kipróbáltam. Kénytelen voltam eddig süllyedni. Vagy még mélyebbre, mert vélhetően annyi játékot kipróbáltam az ide kerülésem előtti időszakban, ami három kockának is elég - gondolkodtam el végül.
A szobámban jelenleg is külön szekrényen sorakoznak a konzolok és minden egyéb kockafelszerelés. Elméletileg. Aztán lehet, hogy azóta ördögűzésszerű rituálén estek át égetés címszóval, hátha elereszt engem ez a fránya játék. Az egész pusztán gyűlöletből. Vagy épp örülnek, amiért itt vagyok és három éve nem keserítettem meg senki életét. Ez is benne van a pakliban, erre viszont vajmi kevés az esély.
- Nem csak én, te is - vigyorgok rá.
Szó sem lehet róla, hogy ő nem iszik. Türelmességem pedig csak eddig tartott. Most már készségesen öblögetem torkom a csészém tartalmával. Kezdetnek egy megteszi, aztán majd kiderül, hogy hol állunk meg a végén. Az én kortyom után határozottan meredek Tachira. Igen, arra várok, hogy ő is megigya a magáét. Nem hagyhat magamra az itallal. Ha esze van, nem teszi. Ha nincs, akkor hamarosan az ajtó túloldalán találhatja magát, ivótempómtól függően. Hiába józanodtam elég sokat meg ettem, a gyors ivászat gyorsan hat. És fájdalmasan, ami a valóságbeli másnapokat illeti. Ott nem is ittam ennyit, de csak mert lánc volt az italhűtőn. Az önző disznók még ezt sem hagyták. Pedig biztos kigyógyított volna a depimből. Akkor mondjuk nem lett volna szükség a játékra.

by **Tachibana Makoto** Hétf. Ápr. 25 2016, 13:42

- Ahonnan én jöttem, ott a monogámia az uralkodó hozzáállás - dőltem hátra a széken, a kezeimet pedig összekulcsoltam a tarkóm mögött - Még törvény is szabályozza a házasodási lehetőségeket. Micsoda világ... Megfoszt a lehetőségtől, hogy több nőt is szerethessek, mintha joga lenne eldönteni, mi a szerelem - panaszkodtam a rendszer hibáira, aztán pajkosan elvigyorodtam. Én és a szerelem... az egy külön fejezet, alaposan megbántam mindkét alkalmat, amikor megengedtem magamnak ezt az ostobaságot. Nem mintha lehetne irányítani a testünkben és az elménkben lezajló folyamatokat, a szerelem is olyan, hogy egyszer csak megtörténik, és felborítja az életed.
- Minden mást? Ezt nehéz elhinnem, valami biztos közre játszott abban, hogy bezárkóztál a szobádba - jegyeztem meg szkeptikusan, fél szememet behunyva, és persze várva, hogy jobban kifejtse a dolgot, vagy lerázza valami ócska közhellyel. Nem nagyon ment eddig bele a részletekbe, úgy éreztem, hogy ez ma este már nem fog változni, de talán legközelebb. Ha lesz legközelebb, de miért ne lenne, ha egyszer jól érezzük magunkat egymás társaságában? Nincs rá okunk, hogy ne ismételjük meg ezt az alkalmat... bár talán még nem kéne úgy beszélnem, mintha hamarosan vége lenne, mert állnak előttünk még lehetőségek, és a mai terveimben még szerepelt a kisasszony.
Mindeközben szemmagasságig emeltem a csészémet, és óvatos, lassú mozdulatokkal megmozgattam benne az áttetsző italt, mintha mérlegelnék, aztán leeresztettem a kezemet.
- Nem vagyunk nagy barátok az alkohollal... - közöltem a lánnyal, de nyitva hagytam a mondat végét, hogy tudja, még beszélni kívánok - ...de megfelelő tálalással ideiglenesen kibékülhetek vele - csillantottam meg az eshetőséget a közös szakézásra kimérten - Hajlandó vagyok a társaságodul szegődni, ha ehelyett a csésze helyett a tested különböző pontjai szolgálnak pohárként :] - fejeztem be végül az időhúzást és kiböktem, mire gondoltam egy széles vigyor kíséretében, majd előredőltem az asztal felett - Mit szólsz egy ilyen játékhoz? :] - kérdeztem ki a véleményét, amíg még elég józan, és nem áll ellen a csábító ajánlatoknak :]

by **Seiun** Hétf. Ápr. 25 2016, 14:32

- Szeretni és elvenni két külön dolog. A szerelmet nem köthetik törvények - nyújtom ki a nyelvem.
Jó, talán nem próbáltam ki mindent, csak az aktuális lehetőségeimet. Keresztrejtvény, olvasás, festés egy kisiskolás szintjén, szobaátrendezés, vásárlás, kocsikázás és minden egyéb, ami számomra nem járt megerőltető mozgással vagy cipekedéssel. A lista túl hosszú lenne. Az azonban vicces, mikor össze-vissza mutogatva rendezteti át az ember a szobáját, miközben magukban káromkodva tolják azokat az éppen mutatott irányba az illetékesek. Ezt vagy négyszer megcsináltam az alatt a kis idő alatt. :3
- Inkább valaki - közlöm vele az egyetlen tényt, ami mögött sok dolog rejtőzhet.
Esetemben az, hogy féltettek és óvni akartak, végül bezárás lett a vége. Ezt persze nem kötöm az orrára, hagyom gondolkodni rajta, ha ahhoz van kedve. Ha nincs, akkor úgyis rákérdez, én meg vagy válaszolok, vagy nem. Egyelőre vélhetően vagy nem. Addig meg találgathat hogy szerelmi depresszió, vagy mifene vitt rá arra, hogy a szobámban kuksoljak és mindenféle elfoglaltsággal üssem el az időt. Lesem hogy méregeti azt a kis szakét. Bevallom, elönt a csalódottság, mikor visszaengedi maga elől a poharat. Gyáva kukac >< Az ok azonban érthető, csak számomra nem elfogadható. Ezért is csábít az ajánlata, na meg azért is, mert nekem sincs ellenemre egy kis játék. Ennek ellenére láthatóan elgondolkodom rajta. Még egy lemondó sóhajt is megeresztek az ügyért.
- Ebben az esetben nincs mit tenni - motyogom bánatosan.
A kezében lévő csészéért nyúlok és elveszem tőle, hogy ugyanannak a mozdulatnak a másik felével számba öntsem a kortynyi nedűt. Ahelyett viszont, hogy lenyelném, gyorsan közel hajolva megcsókolom Tachit, így juttatva szájába az itókát, addig el sem távolodva, míg le nem nyeli.
- Nem ezzel játszunk - pakolom el a szaké maradékát.
Jó lesz az még szebb időkre. Helyette hamarosan citrom, só és egy üvegnyi hozzávaló köt ki az asztalon. Ez mégiscsak jobban illik a felkínált játékhoz, amit szándékomban áll tovább színesíteni. Kár volt mondania, hogy nem bírja a piát. Most már nagyon látni akarom részegen *-*
- Te iszol kettőt, aztán én egyet, feltéve, ha meg tudsz itatni. Az előző nem számít - vigyorgom.
Az asztalnál hagyva őt meg a többi kelléket, én megindulok az ágy felé, elvégre fontos szerepem lesz. Asztalt kell játszanom, amiben... nos... van gyakorlatom. Egy kevés.

by **Seishin** Csüt. Ápr. 20 2017, 22:38

**Rikomono**

Ki szédülve a rezesből majd beszédülve ide a hova is? Már meg van, egy szóba kell, némi étel és egy kis ital. Lendületes léptekel lökőm be az ajtót és végig pásztázom a helységet. Környezetem számára úgy tűnik csak fél szemem van és joggal híhetik arcom is torz. Már voltam itt két szer és úgy alakítottam a dolgokat, hogy ebben a hitben éljenek. Igy legalább az ostoba nyál csorgató kanok elkerülnek és ezért hallás is vagyok.
Lábaim nagyot koppannak, a padlón egyenesen a pulthoz sétálok, majd hanyag mozdulattal le is támasztom magam ott. Hetykeség is keveredik testtartásomban, ami azt ordítja magasról guanozok a fejetekre.
- Egy szóbát, kevés sültet és bort a szokásos asztalhoz.
Csak ennyit vetettem oda foghegyről majd elindultam a kiválasztott asztal felé. Ami félre eső kis kerek berendezési tárgy volt. Két ember pont elfért körülötte kényelmesen, mivel a kandaló, ami adót némi fényt és meleget a helységnek. Nos, pont kési oldalt helyezkedett el hozzá képest az asztalka igy az ott ülő sejtelmes és titokzatos árnyak közt lehetett. Kész mázlim volt, hogy szabad az asztal és azzal is hamar ki érkezet a rendelésem. Igy pár perccel később már maszkom a szám elöl félre húzva be is falhattam az első pár falatot. Közben az árnyakból figyeltem a belepőket és vendégeket. Tudtam ezen a szinten nem ritka egy sárga vagy vörös játékos. Azért kicsit mindig meg lepett, ha látok egyet. A pultnál támaszkodott egy és csak azzal foglalkozott gyorsan elfogyasza az italát. Maga a hely épsége nem igazán érdekelt, sem a bent levőké. A védelemnek hála amúgy se eshet baja senkinek sem a védett helyeken. Jahhjjj pedig de nagy a kisértés most bennem a pár korty bor hatására. A kisértés jó alaposan beverjem a vöröske képét. Részben egy kedves barátomnak tett ígéret miatt és, részben azért mert tudom, úgyse okoznék neki sérülést az egész pixel ontás csak vágy marad.
El tereljem, a gondolataim előveszem kis hangszerem szabad ajkaimhoz érinte miután nagyot kortyolok italomból és finoman bele fújok. Csak egy apró hangot csikarok ki belőle először halk suttogásszerűt. Míg nem be ugrik a dallam. Lassú búgó hanggal indítok, a dallam eleje mintha kicsit szomorkás lenne. Végig olyan érzést kelt mintha veszteségről, hátra hagyótokról szólna. Úgy mintha valaki el vesztette volna mindenét, otthonát és családját. Lassan a hangok habár hasonló dallamot lejtenek még is más lesz, vidámabb, reménnyel teli. Mintha a hosszú sötét tél után a tavaszt hirdetné a visszatérést. A dallam nem volt hosszú talán négy perces és végig halk. A helység túl felében már nem hallották, de a közelben lévők és talán az aki a pultnál ál még halhatja.

by **Rikomono** Kedd Ápr. 25 2017, 11:48

// Seishin //

Este. Késő este. A köd már ellepte az utcákat, alig lézeng pár ember erre, és talán azok is csak rosszban sántikálnak. Mit ne mondjak, az én külsőm se valami bizalomgerjesztő. Zöld indikátor ide vagy oda, aki sötét köpenybe burkolózik, és fekete füst kering körülötte, azzal gondolom nem szívesen taliznál a sikátorban. Bírtam ezt a köpenyt, poén volt, másrészt segített elrejteni azt, hogy mégis ki a picsa vagyok, az pedig ezen a környéken nem volt rossz dolog. Az utolsó dolog, amire szükségem volt, hogy rám szálljon egy pár kemény legény. Főleg most. Nem csak úgy sétálgattam, követtem egy fazont. Vörös indikátor, sebhelyes arc. Kinyírt valami geeket még hónapokkal ezelőtt, de amúgy gyáva alak. Egy piti tolvaj. Csak azért volt ismert arc, mert valami nagykutya berágott rá, és vérdíjat tűzött ki a fejére. Az valahogy elsimult, de úgy fest, nem volt elég figyelmeztető jel a csávónak, hogy hanyagolni kéne ezt a stílust.
Arra vártam, hogy emberek közé menjen, és amikor belépett egy fogadóba, már libbentem is utána. Lekaptam a köpenyem, hogy odabent ne legyek túl feltűnő a füstölgéssel, és bevágtam magam egy asztalhoz, onnan figyeltem néhány percig, ahogy az a nyomorék a pulthoz somfordált, rendelt egy italt, és paranoiásan nézelődve felhajtotta. Szerintem számított rá, hogy valaki belé fog kötni, csak azt nem tudta, hogy én leszek az. Amint nem arra figyelt, ahol én voltam, felpattantam az asztaltól, odasuhantam mögé, és megfogtam a karját. Illetve megcsavartam, úgy, hogy azzal együtt lebasztam a székéről is. A földre nyomtam, és leszorítottam, miközben jajongott. Pedig nem is fájhatott a kis köcsögnek. Hülye reflexek, mi?
- Na mi van, kutya, most már nem vagy olyan nagylegény, mi? Köhögd ki azt a hatszáz aranyat, különben beköplek Raigának, tudom, hogy őt is átbasztad, te köcsög! - förmedtem rá a burájára. Ő persze megpróbálta kidumálni magát, meg mentegetőzött, de mikor nekiálltam üzit írni, végül csak megnyílt a bukszája és megkaptam a pénzem. Még kapott egy hátba rúgást, vagyis egy ahhoz hasonló valamit, köszönhetően annak, hogy a rendszer nem enged verekedni csak úgy, de a lényeg, az hogy vinnyogva menekült. Paprikás hangulatban pattantam fel a bárszékre, és egy jó kiadós borravaló társaságában rendeltem egy sört.
- Ha nem akarsz hasonló balhét, rakd el azt a vackot! Szétmegy a fejem tőle! - szóltam rá a maszkos figurára a sarokban, aki valami háttérzenét is csinált az egyébként is idegesítő alapzaj mellé.

by **Seishin** Szomb. Ápr. 29 2017, 22:53

Joho és hóó hóó egy kis bunyó!
Nem gondoltam volna a cicisröl, hogy ilyen balhét fog csapni. Cöh egyenesen csalás ekkora tőgyei vannak valakinek. Én sem panaszkodhatok, de ez túlzás azért.
Verekedj csak, vonom meg a vállam és bele kortyolok az italomba majd egy falat húsi is eltűnik. Közben még káromkodik is cöh kis piszkos szájú. Az idegen szavait halva elgondolkodom vajon van itt szappan? Milyen lehetne a szájába tuszkolni pár darabot, csak úgy mintha darab hús lenne.
Amikor beszol nekem még a bort is majdnem félre nyelem. Mi van jól hallom tejecske beszolt? ki rugóm magam alól a székem és fel teszem az asztalra a lábam.
- Ha nem tetszik ott az ajtó, tudod hol a kijárat.
Mondtam majd most sokall hangosabban zendítettem rá, a nagyszájú jól halja és tisztán. A zenebona végeztével el mosolyodtam és egy korty bor után egy puszit dobtam hangoskodónak.
- A fene a borom meg elfogy mindjárt....aahh fincsi fahéjas borom.
Kesergek egy kicsit magamnak csak úgy közben szabad zöld szememmel az idegenre pillantok. Vajon hogy reagál? Annyiban hagyja, azt nem hiszem, van bátorsága beszolni újra vagy talán idejön? Nos, inkább az utóbbi, ha idejön, akkor lehet lesz egy jó kis kocsmai balhé, egy adok, kapok. Nincs fájdalom, nincs sérülés arra jó a feszültséget levezesse valaki.
- Na ha távozol, akkor siess, talán utoléred a barátod és ne hagyd itt azt a lét, se amibe a csapos vizeletét ürítetté. Bűzlik tőle az egész kocsma hugi!
Az utolsó mondatom biztosan meg teszi a hatását és alaposan felpaprikázza talán. Még sem akkor kicsit sértőbb dolgokat húzok elő a tarsolyomból.

by **Rikomono** Kedd Május 02 2017, 16:14

Heeeh? Csak nem kötözködni van kedve a kisasszonynak? Csak nem olyan nyúlszívű a luvnya, mint a csávó az imént, lehet neki van töke a szerencsétlennel ellentétben. Annyi bátorság biztos szorult belé, hogy amíg ugathat, addig meg is teszi, és még hangosabban is, mielőtt rászóltam. Aztán meglátjuk, mi lesz, ha rálépek a farkára, mennyire fog akkor vinnyogni? Milyen kár, hogy nem fenyíthetek be egy idegent olyan hatékonyan, a puszta bunyó nem ér semmit, a bizsergés cseppet se félelmetes. Bezzeg, ha lenne fájdalom, hajjaj, imádnék itt élni és kitépni a hasonló kurvák haját. Megvártam a söröm, majd leugrottam vele a bárszékről, és odatrappoltam vele a csaj asztalához, ahol egy erélyes mozdulattal helyet is foglaltam. Belekortyoltam az italba, majd levágtam a korsót az asztalra. Csak úgy koppant.
- Most keménynek hiszed magad, mi? - kérdeztem, miközben alaposan végigmértem. Ja, határozottan keménynek érezheti magát, az öltözködését is erre hegyezte ki így ránézésre. Mondjuk ez a frizura nekem is bejön, én is ilyet hordok, csak nem ilyen hosszú hajjal. A hosszú hajat gyűlölöm, túl macerás és felidegesít, szóval az enyém marad rövid, köszöni szépen, jól van úgy.
- Ha már ilyen sznob vagy, megengedem, hogy meghívj valamire az itallapról - ajánlottam fel kedvesen - Tetszel nekem, kisanyám, ma te leszel a cselédem - tettem hozzá, majd hátradőltem a székemen, és kényelmesen elhelyezkedve keresztbe vetettem a lábamat. Biztos azt hitte, hogy majd ugyanúgy a földhöz baszom, mint a másikat, de azt már meguntam annál a csávónál, szóval hacsak fel nem idegesít annyira, hogy elmenjenek nekem itthonról, nem fogom megadni neki az örömöt.

by **Seishin** Kedd Május 16 2017, 15:53

Nem távozik a cici szörny, söt még azt merészeli hinni az asztalomhoz, jöhet és le ülhet. Zöld szememmel rá pillantok majd mi elött le ülne meg próbálom ki lökni a széket. Mellé üljön és fenekével a padlón landoljon. Csak a művelet sikertelen volt, gyorsabb volt nálam. Gyors vissza húztam a lábam még azt hinné, akarok tőle valami kekszuálisat.
- Nem hiszem, ha nem tudom. Nem keménykedés ez, annak inkább te próbálod magad mutatni. Csak nem titokban a lányokhoz vonzódsz és igy palástolod?
Szemem kiváncsian ki kerekedik, szemöldököm fel vonom kissé. Majd végül gonoszul elmosolyodva boromba kortyolok és meg vonom a vállam.
- Ha meg elégszel azzal az olcsó ló végtermékkel nekem nyolc, sőt fél kilenc. Rendelj, ha gondolod, úgyse nekem kell meg innom szerencsére.
Tetszik a stílusa, ezért nem is fogom tovább idegesíteni annyira. A külseje nekem túlságosan sokat mutató. Látszik, van önbizalma és bátorsága nem szégyelli a testét. Ami miatt egy kicsit irigy is vagyok az idegenre.
- Tudod ki a cseléded a húgi, esetleg az a fiúcskának is kevés suhanc ott a sarokban. Aki attól hasra esik, ha csak egy puszit dobsz neki.
Ha azt hiszi, hogy hagyom, magam abban téved, nem fogok meg ijedni és meg hátrálni sem. Kevés ő ahhoz, hogy meg hátráljak. Meg egyébként is ez itt az én helyem. Nem tetszik, neki majd térdemre fektetem és elpaskolom, a fenekét majd ki hajítom az ajtón.
- Talán ha egy kis cukiságot erőltetnél magadra egy italnál többre is meg hívnálak. Vagy ha ki mondanád a varázsszót.

by **Rikomono** Csüt. Május 18 2017, 15:37

Nagy szemekkel pislogtam rá, majd alaposan végignéztem magamon, hátha rátalálok, mire is céloz.
- És pontosan mi is az, amit látsz rajtam? - kérdeztem vissza tanácstalanul. Se az öltözködésem, se a külsőm... hűha, ez aztán a feladvány, egészen megerőlteti az agytekervényeimet. Mi lehet az, amit a "keménykedésem" mögött lát? Jaj nekem, még a végén felfedezik a rejtett oldalamat. Mindjárt elővesz egy cicát, én meg elolvadok a cukiságtól.
- Csak nem hiszed azt, hogy ilyen olcsó, vizezett vacakkal megúszod? - lötyögtettem meg a sört a korsómban, majd jó alaposan belekortyoltam, eltüntetve az ital felét. Aztán kezembe vettem az asztalon heverő itallapot, és gyorsan átpörgettem - Tequilánál lejjebb nem adom - szólaltam meg végül. Megtartottam az eredeti ötletem, nem gyúlt a fejemben fény a választékot látva. Ez nem koktélos hely volt, csak egy sima fogadó a maga szűkös kínálatával. Azért itt is le lehet részegedni.
- Cukiságot? - meredtem rá döbbenten a szavakat hallva, majd kitört belőlem a röhögés - Mikor legutóbb megpróbáltam cuki lenni, sírva futottak előlem - vallottam be, majd eltöprengtem - Varázsszó, varázsszó... Várj, mi az, hogy többre egy italnál? - néztem rá a homlokomat ráncolva. Most így végiggondolva már az is megdöbbentő, hogy csak a cselédséget kérte ki magának, és így szó nélkül belement abba, hogy meghívathatom magam... Erre most azt akarja, hogy cuki és kedves legyek - Csak nem tetszem neked? Randit akarsz tőlem, hmm? - hajoltam előre, és amennyire lehetett a képébe is másztam. Hallottam már, hogy vannak olyan csajok, akiknek olyan erős kisugárzása van, hogy megbolondítja a fiúkat és a lányokat is egyaránt, de magamon eddig ezt nem tapasztaltam... Lehet ez a virtuális világ sara Rolling Eyes

Ja tényleg, vár tőlem egy varázsszót is. Ööö... hát, azt várhatja, nem jut eszembe semmi frappáns - Hallod, mi a faszér' kell úgy kinézned, mint egy gyászoló kriptaszökevény? Mit szégyellsz magadon ennyire, hm? - szegeztem neki a kérdést. Az tuti, hogy nem a stílus vonzotta, ha meg tényleg ettől érzi magát keménynek, akkor az elég szánalmas. Annál csak az lenne szánalmasabb, ha bekamuzna valami hülyeséget.

by **Seishin** Szer. Jún. 14 2017, 20:44

Látom, talán kicsit megleptem? Nem inkább csak nem érti, vagy talán megdöbbent?
Sajnos nem vagyok gondolatolvasó, bár néha nagyon jó lenne egy ilyen képeség. Hasznos lehet, egy beszélgetésben vagy alkudozásban.
- Az titok, de talán elmondom egyszer. Persze ha csak kedvem lesz hozzá, és te is rendes leszel.
Most rajtam volt a sor, hogy pislogjak. Azt hittem továbbra is azt a meleg pisi sárga löttyöt vedeli majd. Az meg lepett szorult bele némi ízlés, magasabb színvonalú és drágább italt emlegetett. Azt hittem először, valami olcsó piákat kedvelő nagyszájú csaj, aki néha keménykedik kicsit. Közben otthon meg ágyán plüssöket ölelgetve hempereg.
- Sírva a félelemtől, vagy sírva a röhögéstől? Tudod, elég nagy különbség van a kettő közt. Talán meg mutathatnád, nem félek és egy kis vidámság néha nem árt.
Egy fél mosoly majd boromba kortyolok. Egy kis pimaszság sem árt néha természetesen.
- Cöh egy köszönöm kipréselése igazán nem nagydolog, ha már eltűrőm, hogy a nagy melleiddel itt kérkedsz. Meg, hogy meg hívatod magad velem és ide ülsz az asztalomhoz.
Amikor az arcomba mászott nem rezzentem meg. Csak néztem egyenesen előre, majd mikor azt emlegette bejön nekem elmosolyodtam. Meg fogom a ruháját, és ha tudom, még közelebb húzom magamhoz.
- Talán igen talán nem. Csak nem szeretnéd, ha ezt akarnám?
Engedi, akkor adok egy puszit neki.
*Ha engedte:
Meg nyalom az ajkam és elmosolyodom.
- Egész jó ízed van egy kicsit fahéjas.
*
Nem engedi csak egy puszit dobok neki. Bármi is történjék, utána kényelmesen elnyúlok a székemen. Bele kortyolok, ismét az italomba majd intek és kiáltok.
- Egy tequilát ide a vendégemnek.
Szóba hozza miért öltözők igy meg köszörülöm a torkom. Kisé félre nézek, nem szeretem ezt a témát. Az ok amiért igy öltözőm érzékenyen érint.
- Mert nagyon beteg vagyok, és nem lehet gyógyítani. Neked nem kellemetlen, egy szem szemem rajtad legeltetem?
Hazudtam, amikor azt mondtam egy szemem van, de az igaz volt beteg vagyok. Torz, beteg mutáns ezért rejtegetem magam.

by **Rikomono** Szomb. Jún. 17 2017, 18:50

- Úúú, valaki nagyon titokzatos - forgattam a szemeimet. Megérdemelte a gúnyos hangnemet, nekem nem gyere be, ha valaki nem egyenes, nem őszinte vagy szimplán titkolózik. Konkrétan kurvára utáltam a dolgot, és ezt nem haboztam érzékeltetni, bárkivel is legyek szemben. Ha szót akarsz velem érteni, bökd ki, amit akarsz. Lehet, hogy felbaszol vele, de az még mindig jobb, mintha leköplek a picsába, mert kiderül, hogy egy hazug köcsög vagy.
- Mutassam meg? Talán ha kedvem lesz hozzá és te is rendi leszel - utánoztam le a hanglejtését is. Elégedetten konstatáltam, hogy nemes bosszút álltam, úgyhogy lehajtottam a söröm második felét, és lecsaptam a korsót az asztalra. Jól megráztam a fejem, jól esett.
- Mi? Ezzel a két bajkeverővel? -néztem le és nyomtam össze kissé a cicimet - Féltékeny vagy rájuk, mi? Kidobott a pasid egy nagymellű ribancért? - élcelődtem. Igazából szívesen cserélnék vele, idegesítő volt, hogy a pasik képtelenek a szemembe nézni, hogy nem találok kényelmes cicifixet, hogy fáj a hátam, stb. De ja, most minden fegyvert felhasználtam ellene, amit csak lehetett, hogy idegesítsem Rolling Eyes

- Lesmárolni nem mertél, mi? - reagáltam a produkciójára. Most vajon azt hiszi, hogy ezzel kizökkent? Vagy mi a fasz célja volt ezzel a gyámoltalan puszival? Ha bejövök neki, mondja meg azt' kész, megáll az eszem, hogy még próbálja rám kenni Rolling Eyes

Én aztán nem ítélek el senkit, ha valaki kaktuszokkal akar kefélni, akkor egészségére. Csak ne nézzen hülyének.
- De goldot hozzál! - tettem hozzá hátra fordulva. Ha már tetszik neki a fahéj, akkor játsszunk rá a dologra, az úgy korrekt. De várjunk csak, érzékeny pontra tapintottam? Höhö, hát ez csudálatos!
- Akkor neked lehet úgy bókolni, hogy szép szemednek nincsen párja? - gonoszkodtam, kihasználva az újabb támadási felületet. Meg fogod még emlegetni, hogy belém kötöttél, kisanyám!

by **Seishin** Szomb. Jún. 17 2017, 21:43

- Oh nem is tudod menyire titokzatos. Igazából csak szeretné meg tartani magának, mit is lát benned ez a csaj.
Csak pár apróság volt az, ami tetszett benne, és egy fiúra emlékeztetett a viselkedése. Vele nagyon sokszor össze vesztem és sokat vitatkoztam, de még is barátként szerettük és tiszteltük egymást. Na jó én egy kicsit talán jobban kedveltem, ezt sose mondtam el senkinek. Meglepődők mikor hasonló szavakat és hanglejtést használ, mint én.
- Te én eddig is rendes voltam veled, de ha neked ez nem elég.... Sajnálom. Nem érdemelted még ki, igazán rendes legyek veled. Azért, még meg gondolom, menyit engedjek meg neked.
Elmosolyodtam és elkezdtem le gurítani az utolsó kortyokat italomból. Na, igen, de az utolsót félre nyeltem és köhögni kezdtem. A lány melleit össze nyomva huncutkodott. A téma, amire rá tért kényes volt.
- Nem hagyott el senki, mindenkit megöltek, akit szeretem. Én pedig őket öltem meg.
A mondat szomorú volt és sötét, félig meddig igaz is. Tényleg minden barátom meghalt játékosok vagy mobok által. Ehhez a lánynak már semmi köze. Nem áll olyan közel hozzám, hogy legtitkosabb érzéseimről emlékeimről meséljek neki.
- Nem, mert olcsó löty ért az ajkaidhoz. Más esetben, más lenne a helyzett. Csak nem azt szeretnéd, ha nyelvest adnék? Nocsak, nem én estem beléd, ha nem te belém?
Mikor ki mondja, a szemes mondatot elnevetem magam hangosan. Igaza van nagyon is mert tényleg nincsen párja.
- Igen tényleg nincsen párja, igazad van. A tequila után talán kapsz egy rendes.....smacit.
Mosolygok a lánnyal incselkedve, majd be villan, mekkora bunkó vagyok.
- Egyébként Seishin a nevem.

by Ajánlott tartalom