Re: Teleport pláza

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 15 2014, 11:59

A lányka elindult a kis cetlijével, amin ott szerepelt Alex itala is, miután A srác nemet mondott rá. Ezúttal pedig nem Alex kezdeményezett, ő csak ült. Már kibeszélte magából, amit előre összehadart magának. Most már feltehetően fog tudni rendesen is kommunikálni. feltehetően. Rolling Eyes

Most nem ő kezdeményezett. Jólesően üldögélt a székében, mikor A fiú bemutatkozott. Tehát Kincaid. Nem is rossz választás nicknamenek. Bárcsak ő is tudott volna valami frappáns nevet használni magának. Surprised

Nah de nincs miért panaszkodnia. Az Alex egy teljesen jó név, ha azt nézzük, hogy ezen a helyen a japók vannak előnyben, és így egyedivé válik a név választása. Cool

Kin is japó, ami azt illeti.
A bemutatkozásra nem lehetett volna hogy reagálni, de figyelt rá, bólintott is, mint ha ez valamit előre lendítene.
Aztán történt még valami. A fiú folytatta és egy egész furcsa dolgot említett. Alex elcsodálkozva nyitotta szóra a száját.
- Valóban? Hmmm, azt hiszem tudom mit mondasz. Surprised

-
Komolyan elgondolkozott. Mikor még mindenkit elkívánt volna a pokolba az egész játékkal együtt, akkor ő sem érezte úgy magát, hogy nagyon tartozna valahova. Jobban mondva, nem is nagyon akart.
- Kincaid, te, nem szeretsz Aincradban élni? -
~ Nah ezt jól megmondtam. Az első találkozásunk és a fejéhez szegezem, hogy lám lám, mi itt a baj. De azért érdekel. Mindig olyan komor, mintha utálná az egészet ahogy van. Ilyen értelemben hasonlít rám. Nagyon is. De lehet hogy tévedek. ~
Megfordult ugyan a fejében, hogy mond valami visszakozót, vagy hagyja a fenébe a sok komolyságot, és megpróbálja elütni egy viccel, de mégsem tette. Már kimondta. Nincs visszaút. Csak remélni tudja, hogy nem sérti meg, vagy riasztja el emiatt Kincaidet. Kedvesen viszonyult a megjelenéséhéez. Nem kéne egyből lerohanni. El is döntötte, hogy nem fogja meggyötörni ilyen nagy atyaias dumával, nincs is az ilyeneknek semmi értelme. Közben megérkezett a cappuchinó. A lányka letette az asztalra, Alex elé, majd "Kellemes délutánt" kívánt, és eltűnt. Mármint nem szó szerint, hanem csak elment a dolgára. Rolling Eyes

by **Kincaid** Szomb. Márc. 15 2014, 12:22

Ez a felvetés, hogy szeretek-e itt élni, azért elég meredek témaváltás volt, legalábbis első körben mindenképpen annak tűnt. Kellett azért egy-két másodperc – amit sikeresen elütöttem azzal, hogy zavartan újabbat kortyoltam a kávémból –, hogy össze tudjam kötni ezt a kérdést azzal, ami eddig elhangzott. Rájöttem, hogy csak én nem tudtam hirtelen követni a fiú hiperenergikus bakugrásait a beszélgetésünkben.
– Miért, te talán szeretsz? – csattantam fel, ahogy összeállt a kép. – Mármint… – váltottam békülékenyebb hangnemre. – Bocs, csak úgy értem, hogy azért sokkal jobb lenne ez, ha ki is tudnánk lépni, nem? Komolyan mondom, az sem biztos, hogy akkor kevesebb időt töltenék ebben a játékban, mint most – vigyorodtam el. Igazi kockapoén, pacsit rá!
Annyira elégedett voltam sziporkázó humorosságommal, hogy még a fiút is kezdtem megkedvelni.

Kicsit belsőségesre sikerült ez a beszélgetés – jöttem rá. Gyorsan nagyobb távlatokat kerestem a tekintetemmel, és az Alex körülötti tömeget kezdtem vizslatni. Szeretni szoktam ezeket a reggeli ücsörgéseket. Mindig hagytam időt rá, hogy ez azért meglegyen.
– Ki tudja itt, hogy melyik az utolsó reggelünk, nem? Neked nincs valami megszokásod? Hobbi, amire itt szoktál rá. Korábban például soha nem kávéztam – magyaráztam. A tekintetem visszatért Alexre. Lopva végigmértem, amikor nem figyelt, néhány izgalmasabb pontot újra meglestem. Természetesen a ruházatára gondolok. A páncélzat. Fegyverzet. Céhlogo. – Hogy is hívják a céhetek? – Tényleg nem jutott eszembe a nevük. – Pedig elég sok frontharcos jön tőletek is, nem? – mondtam ki hangosan a következő gondolatom.
Talán a kávé tette, hogy ennyire megeredt az én nyelvem is. Bár egy ilyen taggal, aki könnyen kommunikál, nekem se esik nehezemre.

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 15 2014, 12:42

Érezhető volt, hogy túl nagy volt a váltás. ~ Fene.... ~ Egy ideig csak az italukat szürcsölgették. Jobban mondva, csak Kin tette, Alex még barátkozott a sajátjával. Fogta a kis kanalat, bele mártotta a habos, csokis, mogyorós finomságba és kavargatta, majd még mielőtt egy kanálnyit a szájába vehetett volna a fiú élesen felcsattant. Rámeredt nagy zöld szemeivel. Megsértette? Nah tessék. Nem kellett volna így lerohannia. Mindig olyan nagy témákat vált. Az ember nem is mindig tudja követni. wtf

Aztán még mielőtt esélye lehetett volna a szöszinek magyarázkodásra, Kincaid lágyabb hangnemben folytatta az előbbit. Kissé kifejtette amit előzőleg olyan "hirtelen" fejtett ki. Elmosolyodott a válaszra. Jah igen, el is felejtette, hogy itt a többség nagy kocka. Ő meg csak egy kis kezdő hozzájuk, (és úgy amúgy is) képest. Hát ez van, de már nem zavarja. Ez tény, eddig is, és anno akkor is tudnia kellett, hogy valószínűleg sok bétással, meg nagy gamerrel lesz egybe zárva. Ha nem is véglegesen.
Majd volt egy árnyalatnyi szünet, mikor a másik srác a környezetet nézegette meg magának.
- Hát igen. Nem is így értettem. - Vakarta meg zavartan a halántékát kicsit Alex, majd belekortyolt a cappuchinoba. *.* Ez tényleg olyan finom, mint amilyennek látszik!
A következő kérdésre megrázta a fejét. ...
- Vagyis. Nem tudom. Inkább a régi szokásaimat vettem újra fel. Például újra dobolok. Surprised

Szereted a zenét? Van egy két jó játék, ami remek ostokkal operál. :3 -
Majd kanál a habba, és hab a szájhoz emel. Kérdés.
- Artes. - Mondta teljesen magától értetődően. Hamm. Finom. *.* Lenyel. - Artes Liberales. Smile

Igen, Anattal együtt, - a céhvezérünk - hárman vagyunk forntharcosok. A szőke íjász lány. Esutelnek hívják, és egy lovag. Raven kun. Én pedig harcos vagyok Cool

. Tényleg, milyen kasztú vagy? -
Majd Cappuchino time.

by **Kincaid** Szomb. Márc. 15 2014, 12:58

– A zenét? Hogyne. Régen… Majdnem gitároztam – mondtam. Már amennyiben az online gitártanulások annak számítanak. Mondhatnám, hogy remek önképző voltam, de igazság szerint csak rohadt sokat kockultam a gép előtt. És vannak olyan játékok, amik tényleg meg is tanítanak dolgokra. Durva, mi?
– Jobban szeretem az animés ost-okat. Meg a nyugati stílust. Az nagyon bejön, igen – erősítettem meg a saját állításom. Lassan hűlni kezdett a kezemben a kávém, pedig igazán nem volt kedvem hideg masszát szürcsölgetni. Lábat váltottam: ezúttal lassan zsibongó bal lábam került a jobb fölé. Rituálisan újra ölembe helyeztem az italom, miután megint szürcsöltem belőle. Igazság szerint nem volt sok idő hátra: még egy-két korty, és nekem indulnom kéne edzeni. Fészkelődtem kicsit a helyemen. Nem akaróztam kilépni a beszélgetésből.

– Anat – ízlelgettem. – A nevet ismerem, szoktátok emlegetni, de nincs arc előttem, hogy kihez tartozik.
Kérdésére majdnem rávágtam, hogy idomár, csak a csigám láthatatlan, és épp a haját eszi, de aztán rájöttem, hogy valszeg nem értené a poént. Nem nagyon emlékszem arcokra abból az időből. Elég gyorsan történtek az események.
A fejemben gyors listát futtattam korábbi bemutatkozásaimból: csak egy volt közülük az idomár. Állítottam már, hogy programhiba miatt megmaradtam a régi elf kasztúnak. Vagy, hogy íjász voltam eddig, most váltottam csak. Kardforgató vagyok. Esetleg harcművész, csak ilyen kardszerű a fegyverzetem.
– Lovag vagyok – böktem ki végül. Nem volt más választásom. Meztelennek éreztem magam előtte. Kezdett megszűnni a korábbi komfortos érzés.
– És... milyen az Artesben? – bukott ki belőlem a gyors visszakérdezés, mielőtt ő tesz fel újabbakat.

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 15 2014, 13:23

~ Majdnem? o.O Hogy hogy majdnem? O.o Az oké, hogy "csak egy kicsit tudok", de majdnem? Majdnem tudni valamit, milyen lehet? De legalább szereti a zenét. ~
Érdeklődve szürcsölgette a forró cappuchinot, miközben Kinre figyelt. Nem is olyan zárkózott a srác, mint gondolta volna. Azt hitte, hogy nem engedi majd leülni, vagy ha mégis, akkor csak ül és néz ki a fejéből, őt meg elnyomja a passzív agresszivitásával. De egyáltalán nem ez történt, sőt! Teljesen nyugodtan elbeszélgettek. Az animés ostokra felcsillant a szeme.
- Animés vagy? Végre valaki! Annyira furcsa volt, hogy rengeteg gamer van körülöttem, de szinte senki meg nem említette volna az animéket. És mik jönnek be leginkább? Shounen, vagy inkább a komolyabb seinen fajták? Surprised

-
Megint fellelkesült, és mint ilyenkor szokás fel is gyorsult beszéd közben. Ő ezt észre sem vette, teljesen tudat alatti reakció volt.

- Anat? Hát, magas, nyakigláb figura. Barna haj, állandó mosoly, és egy pörölyt használ harc közben. Surprised

- Azt azért nem tette hozzá, hogy az a pöröly tulajdonképp a harcos legendás, mert minek? Ha valaki tudja, hogy milyen a legendás harcos fegyó, úgyis rájön Falánk örökké vérző nyálcsorgatásából, ha meg nem, nem az ő tisztje felvilágosítani. A kasztnál nem igen szólt, meg nem is volt ideje, ugyanis újabb kérdést kapott. Neki egyre inkább tetszett ez a helyzet. Egyre kevesebbet is kortyolt a cappuchinoból. Hiszen volt miért jártatnia a száját.
- Nagyon...érdekes. xD Én csak később csatlakoztam az Arteshez, de ahhoz képest elég gyorsan be tudtam illeszkedni. Anat pedig valami mesterien foglalkozik a céh ügyeivel. Rolling Eyes

-
~ És én még saját céhet akartam volna magamnak. Nem is tudom, hogy bírtam e volna ezt a sok terhet, ami azzal jár. ~
- Igazán jó hely ha céhet keresel magadnak. ^^ -
Nem ámítás volt. Megtetszett neki a szegény lovag, aki saját magától harcolta fel magát idáig, és most itt üldögélnek egy kávézó teraszán és "eldumcsiznak". Sőt, akár most azonnal is képes lett volna írni Anatnak egy levelet, hogy talált valakit, aki Artes kompatibilis lehet.
De előbb a cappuchinó!

by **Kincaid** Szomb. Márc. 15 2014, 16:06

– Hát, nekem már sikerült összefutnom animésekkel. – A fülem tövét vakarásztam elgondolkodva. – Dumáltam is velük. Általában máig alacsony szintűek, vagy… Vagy át is van húzva a nevük a kőtáblán. Tudod, az animék nem éppen a realitásokról híresek, és nekik idő kell, amíg rájönnek, hogy a világ nem úgy működik, mint a sorozatokban.
Szürcsölés. Köhécselés. Újra igazítottam az arcomat fedő, csak a fejemben létező maszkon: a halántékomat dörzsöltem, a szemem nyomkodtam. – Ez a valóságban még nem is lenne baj, de itt élesben megy a játék, és az életükért kell küzdeniük. – Kicsit megrágtam az utolsó szavakat, mielőtt kimondtam volna. Túl komoly téma ez így kora reggelre. Elhúztam a szám. Próbáltam volna elterelni gyorsan a témát, mondjuk felvetni a kedvenc animefajtám, de aztán jobbnak láttam, ha nem adom ki magam. Sokan félreértik a yaoi fanokat.

Akkor már inkább felvettem a beszélgetés korábbi fonalát:
– Igen-igen, így már rémlik valami. – Annyira nem volt szörnyű az arcmemóriám, amennyire panaszkodni szoktam rá. De sokkal könnyebb hülyének tettetned magad, és akkor kevesebbet is várnak el tőled. Más kérdés, ha viszont tényleg le is butulsz arra a szintre egy idő után.
– Miért mondod ezt a céhkeresős dolgot? – lestem Alexre a szemem sarkából. Korábban a téren sétáló embereket figyeltem, sokan várták itt meg a csapattársaikat, és indultak neki felfedezéseknek, vagy élvezték ki hozzánk hasonlóan a jó időt, és innen indultak sétálni. Még nagyjából kora reggel volt, és így nem is voltak sokan, de tudtam, hogy hamarosan megnövekedik a tömeg. Előbb el kéne indulnom, hogy elkerüljem a csúcsforgalmat.
Vagy a másik opció, hogy találni egy másik programot mára.
– Hmm? – vártam választ a feltett kérdésemmel kapcsolatban.

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 15 2014, 16:40

Elhúzta a száját a meghalós témára. Jah igen, ez a hely egy börtön, ahol ha meghalsz, vége a dalnak. Igen igen, ezt ő is nagyon jól tudja. Kayaba annyira,... igazságtalan! A legtöbben még csak gyerekek, akik ide kerültek, miért kell őket ilyen nagy veszélynek kitenni? Ő is csak tizennyolc éves, jobban mondva, most már lassan a húszat fogja tölteni, ahogy számolgatja a napokat. Két karácsonyt éltek meg itt bent. Elmegy az élete, egy játék kedvéért? Egy játék miatt kell meghalnia? Elég morbid felállás. "Az animések meghalnak.... A világ nem úgy működik, mint a sorozatokban".
~ wakatteru. ~
- Remélem azért, mégsem halnak meg. Nem tudom, egyikünk se tudhatja, de... remélem. -
Ran jutott az eszébe. Annak a srácnak meg kellett volna köszönnie, hogy nem hagyta magára a letargiája közepén. Valószínűleg csak a szemüvegét tologatta volna zavartan, meg mondta volna hogy nem azért tette, hanem mert egy íjész és blabla, jött volna a "szent" szöveg a legjobb kasztról, azonban mégis. Ennyivel tartozott volna neki. Szeretné átadni ezt az üzenetet. Nem temetheti a halottakat. Akkor csak még keserűbb az itt lét.
Hinnie kell, hogy Kayaba mégiscsak egy jó blöff mester. Muszáj ebben hinnie.
A fiú újabb szavaira tért vissza gondolataiból. Akkor most már emlékszik Anatra, nagyszerű. Akkor jó. Bólintott. A következő mondatra elmosolyodott és hátra dőlve, előbb belekortyolt a kihűlésnek indult italába.
- Nem tudom mik a szándékaid a jövőre nézve, de egy céh sokat segíthet. - Majd letette a csészét. Még volt benne valamennyi. Komolyabb hangvételűvé változtatta a hangját.
- És nemcsak a felszerelésekről beszélek. Hanem a társakról, akik kisegítenek, ha bajba jutsz, meg arról a közösségről, ahova tartozhatsz, és megbeszélheted a fontos, vagy az apróbb problémáidat is. - Félrenézett.
- Menő lehet egyedül vinni a szinteket, de veszélyes. Ismertem egy íjászt, aki erősebb volt nálad, de nem támaszkodott a társaira. - Mély levegőt vett és Kinre vitte újból azokat a zöld tekinteteket.
- Te magad mondtad, hogy ez már élesben megy. Itt az életed a tét. - sóhaj -
Nem én vagyok a céh vezére, így úgy tűnhet, hogy fölösleges beszélek erről, de nem szeretném ha egyszer csak eltűnnél.... -
~ Úgy mint ő is. A fene essen abba a Pápaszemesbe! ~
Érződött, hogy oda még kívánkozna valami. Aztán Alex egy erőltetett vidámságot próbált magára erőltetni.
- Persze lehet, hogy nem az Artes a te céhed, de ki tudja. Lehet megkedveled Antot és jól éreznéd magad nálunk. Surprised

-
Előre dőlt kissé. A maradék cappuchinot nézegette. Nem jól csinálta. Megint lerohanta szegényt.
- Ne érts félre, nem akarok semmit sem erőltetni. ^^" Hiszen nem is ismersz még minket... -

by **Kincaid** Szomb. Márc. 15 2014, 17:44

Nem voltak tapasztalataim a halál utáni életről, hogy tényleg felébredünk-e otthon, vagy egy kórházban, bárhol. Így azt sem tudom megmondani, hogy örülnöm kéne, vagy sírnom, mert én még nem haltam meg itt a béta teszt óta. Csészémben lötyköltem a kávémat, és figyeltem, ahogy a fekete folyadék mindig újra visszafolyik. Sötét gondolatok voltak ezek ehhez a világos reggelhez. Nem tetszett, milyen irányt vett a beszélgetésünk.

Tényleg nem ismertem a frontharcosokat korábban, nem is nagyon érdeklődtem irántuk. Az ember így is sokat hallott róluk, főleg ha alacsonyabb szintű körökben mozgott. Rájuk akartak hasonlítani, a céhükbe akartak tartozni. A személyes véleményemet, hogy ők is csak emberek, és egyáltalán nem biztos, hogy olyan szentek, mint aminek egyet-kettőt a hírük beállított, általában megtartottam magamnak. Meghagytam őket álmodozásaik között. Ha ez éppenséggel motiválta őket, az engem nem zavart. Úgy éreztem, ezzel tudom a legjobban segíteni őket.

Hallgattam, amit mondd, és igazság szerint… Lehet, hogy nem ez a legemberibb reakció, de egyre dühösebb lettem rá. Nem arra, amit mondott, hanem arra a nézőpontra, amiből beszélt. A frontharcosok magas lováról.
– Így is van, nem ismersz engem. Én sem téged. Alig váltottunk néhány szót, de már azt mondod, hogy nem örülnél, ha eltűnnék. Miért? Ne haragudj, de nekem ez… – Nem mondtam ki, hogy mire gondoltam. Képmutatás.
Felálltam a székből. Üres csészét tettem a le az asztalra. Késésben voltam a tervezett időbeosztásomhoz képest.
– Ne haragudj, de én most megyek. Jót beszélgettünk, és nem akarom, hogy ez most elrontsa, ezért beszéljünk erről később, rendben? – Meghajoltam felé, ahogy illik. Nem vártam engedélyt, felpaprikázva távoztam. Nem baj, sok alacsony szintű mob várta, hogy kitöltsem rajtuk a mérgem. Túl sok is. Ezer mob egyenlő már csak egy szintlépéssel. Túl kemény munka – ilyen irányban jártak már a gondolataim távozás közben, vissza sem nézve.

//Nagy játék volt, sokkal közelebb kerültem a karakteremhez! Köszönöm!//

by **Halász Alex** Szomb. Márc. 15 2014, 18:51

Teljesen magába mélyedve nézte a maradék cappuchinoját. Valóban sokkal komorabb élt vett a beszélgetésük, mint azt kellett volna és ez az ő hibája. Nem tagadhatja, ő már csak ilyen. Mindenkiért aggódik, és senkit sem akar elveszíteni.

Csak figyelt, csodálkozón meresztette rá a lovagra azokat a zöld szemeket és figyelt. A szavai egyértelműek voltak. Mérges rá. Feldühített őt. Már megint megtette, felhúzott valakit a személyeskedésével, avagy ezt nem így hívják. Dehogynem. Egyszerűen úgy kezelte ezt az idegen fiút,mintha régi pajtások lennének, pedig egyáltalán nem állt szándékában ilyesmi. Amiket pedig mondott, valóban úgy is érezte. Nem hazudott. Vagy kivetítené erre a lovagra a félelmét, amit Ran hagyott hátra benne? "A solosok meghalnak." Ő is majdnem meghalt. Nem válaszolt, talán csak egy elfúló "Aha"t tudott kipréselni magából. Mást nem, ezt is alig hallhatóan. Miután a fiú végleg hátat fordított neki, ő még egy jó darabig ott maradt ültében.
Egyszer megkörnyékezte egy njk, de elhajtotta. Nem ivott bele a maradék italba sem. Csak nézegette és forgatta a csészét.
~ Vajon most mi lehet a véleménye rólam? Érzelgősnek gondol, vagy azt hiszi, hogy a magas lóról osztottam az észt neki ... Cshh, a fenébe is, nem így akartam. De talán, talán nem utált meg. ~
Keserűen elhúzta a száját. Egyszerűen lerohanta a srácot, ahelyett hogy normálisan elbeszélgetett volna vele. Elszúrta. Kihörpintette a maradék italt és felállt. Ideje lesz mennie. Talán megemlíti ezt a Kincaid fiút mégis csak Anatnak.

A nap további részeiben kazamatázott, mobolt, kiélte a frusztrációját rendesen. Semmi lazázás. Kemény mobokat választott ki magának. Csak, hogy motiválják a még nagyobb szintre és emlékeztessék, hogy nem olyan erős ám, nem kell hasra vágódni attól a 71 sebzéstől. Látta ám itt is, hogy a fegyverkezelése nagyon alacsony. Majdhogynem épp csak minden harmadik csapás talál be. Ezt orvosolni kell minél előbb. Meg talán ráír Crusherrel, hogy találjon neki valami jobb questet, vagy van e valami hasznos infója. Fejlődni kell. Itt nincs helye magas lónak!

by **Rosalia** Szomb. Márc. 15 2014, 19:04

Kincaid: Harmat Gyűrű
Alex: Fémgyűrű

by **Kincaid** Hétf. Ápr. 28 2014, 21:54

//Danee//

A falnak támaszkodtam. Nem mintha rosszul érezném magam, egyszerűen annyiról volt szó, hogy nem igazán találtam a helyem a nagy forgatagban. A város közepén, a főtér mentén telepedtem neki a hűs menedéket nyújtó támasztéknak. A fejem nekinyomtam, ott hűsítettem. Nem mintha melegem lett volna, bár nyilván élveztem a tavaszra generált napsütést. A fegyverem szorongattam, nem mintha éppen csatára készülnék. Ettől függetlenül jól esett a markolat biztos pontja.
Ez a „nem mintha”-k napja volt. Sajnáltam, ami történt a Crazy Cemetery-vel. Nem mintha közelről ismertem volna őket. Régebben sokat forogtam alsóbb szintű karakterek körében. Nem mintha én is közéjük tartoztam volna. Egyszerűen arról volt szó, hogy néhány ambiciózus játékos, aki eddig nem igazán érzett rá a játékra, és nem volt túl magas szintű, de azért próbálkoztak. Ez… becsülendő.
Megszűnésük híre letaglózott, nem mintha különösebben erős szálak kötöttek volna hozzájuk. Újabb önmagába fulladó tengernyi szándék szülte folyamat végterméke lett a… Hihetetlen, mennyire megihletett. Az átmeneti agónia hullámai fodrozódtak körülöttem, és esélyes volt, hogy át is csapnak fölöttem, ha maradok a helyemen.
Ellendültem a faltól, nem mintha én tényleg igazán meg akartam volna mozdulni. A lábam meg is akadt. Biztos ott volt valami kő, nem mintha én láttam volna. Mindegy is volt igazából, csak a végeredmény számított igazán, ahogy ügyetlenül, mint valami tartás nélküli marionett bábu, úgy dőltem el oldalra. Valamiért nem tudtam időben aktiválni az akrobatikám, és nagyon ügyetlenül estem. Nem volt üres a főtér, és éppen mögöttem is voltak. Igazság szerint nagyon minimális volt, ami érdekelt, hogy így éppenséggel ártatlan áldozatokat generálok.

by **Danee** Hétf. Ápr. 28 2014, 23:59

//Kincaid

Taft. Hogy nekem miért rögtön egy hajápoló-termékcsalád jut erről eszembe...
Kezdetek Városa, nem oly rég Nyster, most ez a város. Újítani kell, eddig úgy se tudtam jönni még a 11. szintre. Meg aztán, folyton azt hallom, hogy így Taft, meg úgy taft.
Látnom kellett a saját szemeimmel. Gyönyörű szépen, okosan materializálódott a pixel testem a teleport kapu fókuszában, és lám megérkeztem a főtérre... amit hatalmas kerativitással Kayaba egyik unatkozó alkalmazottja Teleport Plázának nevezett el. Legalábbis a térkép szerint az volt, bár én egy wallmartot se láttam, bár merre hunyorítottam. Volt helyettük ilyen izébigyó, őstermelős kirakodóvásár-szerűség. Na az mindenfelé. Meg az zsongás mellé, annyira szerették volna eladni a pixel-javaikat, hogy közben szinte lekiabálták a fejemet a nyakamról.
Na én ezt marhára nem kultiválom, úgyhogy kinéztem a tér legkevésbé árusokkal zsúfolt szegletét, és a tömegen átpasszírozva magam a hűsben kerestem menedéket. Meg hogy végre valamivel kisebb alapzajban meg tudjam lesni a térképet. Mert még nem volt szerencsém ahhoz se.
Szóval épp forgatom a térképet, amikor egyszer csak a szemem sarkából látom , hogy valami eldőlt mellettem. Nézek oda, hát valaki megadta magát a gravitációnak. Egyből az jött le hogy biztos valami részeg állat, aki nem bírta tovább a rekkenő hőséget, de amikor ránéztem a tagra, egyáltalán nem tűnt delíriumosnak.

Fura ötletem támadt, egy pillanat múlva már hason feküdtem mellette.
Pedig eszembe volt, hogy magamra kapok egy sarkantyús, por-lepte westerncsizmát, ponchót meg sombrerót, és talán még magától el is indul valami western háttérzene, a kamera csak a csizmám mutatja az ipse fejével egy szintben, közben egy ördögszekér bucskázik át a kies város utcáján a háttérben. Keselyük vijjognak, meg ilyenek...
De mint mondtam, nem ezt játszottam be. Hasaltam. Mellette.
- Hi! Ma van a Föld napja? - fordultam felé - ... hogy ilyen nagyon ragaszkodsz a jó öreg földanyához, drága barátom?
Nyilvánvalóan nem önszántából hasalt, de ez cseppet sem számított, a zsebemből előhalásztam egy érmét, és lecsaptam magunk elé
- Nem lenne kedved inkább sört vagy bort, netán valami jó fajta égetettet nyelni ehelyett a sok por helyett? Új vagyok itt, most érkeztem, el kéne egy kis útbaigazítás! Biztos van itt egy rendes hely, ahol kiszolgálnak minket valami szomjoltóval!
- Ápropó, még be se mutatkoztam, Danee vagyok! - nyújtottam a kezem, csak úgy hasalva

by **Kincaid** Kedd Ápr. 29 2014, 10:02

Hát komolyan úgy kaptam levegőt, mint akinek mínuszban volt eddig a kitartása, és csak most kezdett egyáltalán feltölteni neki. Ez azért is volt különösen furcsa, mert lényegében véve semmi sem indokolta az ilyen szintű nekifáradást, már azon kívül, hogy úgy egyébként az életnek keseredtem neki kicsit. Elmerültem a nosztalgiában, fejben újra az alacsony szintű játékosaim között voltam, és… így kicsit meglepve tapasztaltam, hogy egyébként a földet ölelem. HUG!
– Gondoltam, hogy megölelem kicsit, igen… Hogyne – ébredeztem mellette. Igazság szerint nem is tudom, hogy min lepődtem meg jobban: hogy ilyen fura és átlag alatti szituációban „tértem magamhoz”, vagy az, hogy valaki már fekszik is mellettem. Már nyelvem hegyén volt a kérdés, hogy hány kerék a nyolc kerék, hátha nála hét, mert egy már hiányzik. De mivel láthatóan társra talált bennem a föld ölelgetésében… Pontosabban: én találtam társat benne ehhez… És ebből a szempontból nekem akkor még gázabb, ezért inkább hagytam is a fenében, és nem firtattam, hogy akkor ki is a bolond.
– Igen, az útnak ezen a részen kivételesen rossz pora van, teljesen kiszáradt tőle a szám – mondtam, majd kis gondolkozás után csak hozzátettem:
– Mehetünk is, kezdetben nagyon kényelmes volt, de már kezdi törni a hátam. – Feltápászkodtam, és még gyorsan, amíg áll a kéznyújtás, még fogadom:
– Kincaid. – Nem mentünk bele a céhes jelvények vagy nem-jelvények villogtatásába. Ennek örültem, már is megalapozott némi szimpátiát. – Nem vagyok képben a környéket illetően. Gyakran szedsz fel földről embereket? Mert akkor megmutathatnád, hogy hova is szoktad vinni őket… – vetettem fel.

by **Danee** Kedd Ápr. 29 2014, 20:28

Igazából beugrott, hogy talán én tévedtem, és valamiféle új hóborttal állok szemben. Mint anno, a plankingolás volt. Talán most új divat van kialakulóban? Spontán dőlés? Nyilván odakint nem kapna erőre, mert mégis csak fáj a dolog, az esetleges agyrázkódásról nem is beszélve. De itt, ahol nincs fájdalom érzett, maximum jelképes kis zsibbadásocska...
Nyilván minden körülöttünk álló hülyének nézett, ha őt nem is, engem biztosan De ez a legkevésbé sem zavart egy nagyjából következmények nélküli virtuális világban úgy éltem ki a hülyeségeimet és hirtelen jött ötletemet, ahogy nem szégyelltem. Persze azért a saját magam által megszabott könnyen formálható keretek között.
- Ó, igen, kevéssé tiszta és nem túl hatásos a delíriumot előidéző foka, már ha egyre gondolunk... - persze hogy nem így értette, de azért én szívesen csűrtem-csavartam tovább a kezdeti gondolatmenetet
- Rendben van - tápászkodtam fel magam is, megtörölve a poros tenyerem a nadrág farán, mielött kezet fogtunk volna - s még felmarkoltam az érmét is, hogy a megfelelő helyen válthasson gazdát. Az ivóban
- Kincaid? - lepődtem meg kissé a nevén, nem tudtam hirtelen mihez kapcsolni - Örülök a találkozásnak!
- Háh, szóval te sem!... - pedig tényleg reménykedtem hogy a srác valami helybéli játékos lehet. Elvégre sokan tették át az állandó szállásukat a Kezdetek Városából, ahogy haladtak felfele. A kis zavart a rendszerben csupán egy fejvakarás jelezte kifelé
- Hehe - nevettem zavaromban - Hát... pedig reménykedtem benne... de nem számít igazán...
A kérdése meglepett, a placcra bámultam, ahol az imént még a pixel testeink kötöttek közelebbi ismeretséget a kövezet porával
- Gyakorinak nem mondanám... deee, volt már rá eset, ami azt illeti. Mondjuk az igazat megvallva, azok az emberek mind... hmmm ... szoknyát viseltek
- De mint mondottam volt, én sem ismerem a várost. Viszont... - néztem szét a téren - na ott például - mutattam a tér túl felén egy cégérre, amin egy hasas bádogkorsó volt terpeszkedett
- Miért nem térünk be oda? - ajánlottam neki - S ha nem tetszetős a hely vagy a kínálat, nézhetünk másfelé is. Csak van más talponálló is ebben a nagyvárosban!

by **Kincaid** Szer. Ápr. 30 2014, 10:48

– Kincaid?
– Kincaid – bólintottam rá.
–Háh, szóval te sem!...
– Nem, nem igazán… Surprised

–Hát... pedig reménykedtem benne... de nem számít igazán...
– Hát, úgy tűnik, hogy hamar csalódásba fordult rövidke kis fordulatunk – vigyorogtam Very Happy

–Gyakorinak nem mondanám... deee, volt már rá eset, ami azt illeti. Mondjuk az igazat megvallva, azok az emberek mind... hmmm ... szoknyát viseltek.
- Persze, ez bárkivel megesik – bólogattam mély átérzéssel. Fedje balladai homály, hogy pontosan mire is gondoltam.

Valahogy így zajlott rövidke kis párbeszédünk, amit ezek után nem túl meglepő fordulattal zárult.
–Miért nem térünk be oda?
– Rendben, támadjuk meg – hajtottam fejet a másik akarata előtt.

És neki is álltunk, hogy bevegyük a helyet! Talponállónak éppenséggel talponálló volt, ez az egy szó teljesen leírta az egész helyet, nem is vesződök azzal, hogy többet mondjak róla.
– Őszintén? Menjünk már odébb, Danee! – vetettem fel az ötletet a fiúnak. Őszintén? Egy kávézónak jobban örültem volna. Őszintén? Mert nem kívántam a sört, azért.
Őszintén? Nem orgazmáltam, de azért jobban esett már az is, hogy kimentünk onnan, ahol eddig voltunk, pedig életem nagy részében nincsenek ilyen nagyratörő vágyaim, hogy plafonra ugorjon a boldogsághormon szintem, ha kivételesen sikerül elérnem valamit. Úgy értem: sikerülne. Mert ugye kimegyünk a… talponállóból?
És ha már éppenséggel levegősebb a tér körülöttünk, sunyin oldalra lesek, hogy beazonosíthassam a fiú céhjelvényét. Ó, hát nekem ez egyáltalán nem ismerős! Remek, máris még egy beszédtéma.
– Nem ismerős a céhjelvényed – bökök a fiú mellkasa mellé, és nem, egyáltalán nem zavar, hogy ő nem ott látja. – Nem ismerem a céhedet, nem is hallottam még róla… Mármint nem sértésként mondom, csak úgy – szabadkozom vállvonogatva.
Nekem aztán nem célom vérre menő sértegetésekbe bocsátkozni. Csak az ember száján néha kicsúszik ez-az, na Rolling Eyes

by **Danee** Kedd Május 13 2014, 03:56

- Csalódás? Hát... nem lehet minden bokorban ritka fegyót találni! Ami azt illeti, nem is mindig a legjobbnak kikiáltott a leghasznosabb - kontráztam rá
- No igen, a szebbik nemmel kapcsolatban... valóban sűrűbben eshet meg efféle közjáték! - értettem egyet, legalább is úgy tűnt értjük egymást szavát

Beléptünk oda, ahová elsőre gondoltam, hogy jó lehet. A leírásom nem tévedett sokat, épp csak túlságosan szó szerint testesült meg mindaz körülöttünk, melyet nagyjából inkább a fenébe kívántam volna. Bár ínség idején az ember nem válogat, ez most nem az az eset volt
- Egyetértek, ez szinte már a legalja... - fordultam is ki lefőzötten
- Inkább rád bízom a hely dolgát, hátha a te szemed tán szerencsésebb, nekem most nagyjából úgyis megfelel majd minden
Így hát ismét a téren, a forgatagban, a dög-melegben. Alig lépjük át a küszöböt, amikor Kin, igen Kinnek neveztem el magamban, mert, mégis csak rövidebb és könnyebben kiejthető így a neve, bár a világért se sérteném meg azzal, hogy a saját füle hallatára is így szólítsam, habár ki tudja... talán szeretné ezt a becenevet, talán használja is, csak én nem tudok róla... de mindegy is
Szóval Kinnek feltűnt a céhjelvényem. Lehet, hogy már korábban is, de most tette csak szóvá. Pedig igazán nem nagy szám az egész dolog...
- Nem veszem sértésnek - mosolyogtam meg a feltételezést, s igyekeztem a barátságos arckifejezésnél maradni - valóban... nem hiszen hogy bárki ismerhetné ezt a jelvényt, he-he
Egy sóhaj formájában vettem nagy levegőt, mint aki hosszú mesélésbe kíván kezdeni. Pedig szó se volt erről, csupán eszembe jutott, hány ismerősnek és ismeretlennek kell majd magyaráznom a bizonyítványom
- Még csak alig pár napja létezik, nem nagy dolog... - bagatellizáltam el az egész históriát - Még az se biztos, hogy megmarad a céh... csak hárman alkotjuk, tudod, egy ideig abban se voltam biztos, hogy valóban meg fogom alapí... - upsz, ez nem feltétlenül szükséges információ
- Szóval, nem voltam biztos ebben az egész önálló céh dologban - igyekeztem gyorsan másfelé terelni a szót - Ismered tán az Artes céh fejét ? Anatole Saitot? Neki ugyan nem említettem, de számomra ők voltak a B terv. Nem igazán találtam kedvemre való céhet itt Aincradban, de az ővéké egész tetszetősnek tűnt...
Igen, lám, itt adom a szerényt, aztán nem jártatom a számat, mintha ezen múlna az életem. Ha egyszer elkezdem, akkor be nem áll a lepénylesőm. Mintha legalábbis azt várnám másoktól hogy minden kíváncsiságukat felém fordítsák. Pedig ez egyáltalán nem így van. Egyáltalán nem... nem, nem így van. Én nem szeretem az embereket, nem szeretem a tömegeket, ...
- nem szeretem az ajnározást, a tömjénezést, a körülrajongást... nem szeretem az embereket - mondtam ki egész halkan, bár már én magam is meghallottam, hogy mindezt végül ki is mondtam, nem csupán gondoltam
- Bocs, hangosan gondolkodom... és te, kedves Kincaid-san? Ha hívhatlak így! Te néztél már céh után, hogy miféle tetszene?

by **Silver** Hétf. Okt. 06 2014, 17:13

// Miss Suzume //

Péntek este, hét óra. Lázasan kutattam egy olyan event után, ami egybe eshet ezzel az időponttal és megfelelő program lehet egy kellemes randevúhoz, de ahogy a híreket bújtam, egyre gyakrabban kalandozott el a figyelmem. Minél többet gondoltam rá, annál nehezebb volt felfognom, hogy mi is történik velem, és annál távolabb került tőlem az önbizalmam is. Nem fog eljönni. Még abban sem voltam biztos, hogy komolyan gondolta. Mit is akarna tőlem, a szürke kisegértől a szexi vadmacska? Nem fog eljönni. És ha mégis, én mit fogok csinálni? Tapasztalatom alig volt, az arénában is csak a bátorságom, a nagy szám és a harc heve segített előre. Arra is csak akkor ébredtem rá, hogy el kell vinnem valahova, amikor rákérdezett, egészen addig találkozás és beszélgetés járt a fejemben, meg talán egy közös tea. De most már majdnem biztos voltam benne, hogy az unalmas lenne számára, és ha tényleg felkeltettem az érdeklődését, akkor már nem akartam csalódást okozni! A következő nagyobb gondolathalmazom pedig a lány viselete köré csoportosult. Yukata? Vagy valami nyári ruha? Esetleg apácának fog öltözni? Hányszor ábrándoztam el így rágondolva? Legalább egy tucatszor @.@

Száz szónak is egy a vége, az összes gondoltam Miss Suzume körül forgott, ami komoly akadályt jelentett a figyelmes olvasás előtt. Végül azért persze csak összejött a találat, Taftban egy kisebb fesztivált rendeznek, ami az estébe fog nyúlni, kihasználva hogy aznap csak késő éjjel érkezik meg a köd. Of course, először az első szint főterét kellett célba vennem, és így is tettem. Most a szokásostól eltérően nem a yukatáim közül választottam, hanem egy laza, de elegáns öltözetet kerestem, így lett felül nyitott ingem például. A késés nem jellemző rám, így időben ott voltam, de a szívem végig a torkomban dobogott, miközben nagyokat nyelve és a nyakamat nyújtogatva kutattam a horizontot az ismerős, jellegzetesen kecses mozgását keresve a tekintetemmel a járókelők között, és nem tudtam kirázni a fejemből azt a sejtést, miszerint valamit elfelejtettem...

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 14:08

Lassan de biztosan a nap lenyugodott a horizonton. Bár én lettem volna ennyire magabiztos mint amennyire a napocska. Fél hét én pedig még mindig alsóneműben szaladgáltam és próbáltam valami normális viseletet összeszedni. A probléma már eleve ott kezdődött, hogy miként jelenjek meg. Mint Suzume vagy mint Nanako. Igazából utáltam ezt a nevet éppen ezért nem is szívesen osztottam meg másokkal. Eleve azt se igazán értem miért is agyalok ezen. Még mindig a játékban vagyok ennek nem kéne vita témának lennie. Itt bent úgy ismernek mint Suzume és pont. Történet vége. Valahogy mégis úgy érzem nála még sem kellene szerep játszanom. Talán mert ő is ezt teszi? Legalábbis abból az apró kis elcsípett mondatból ez derül ki. Nagyon nem tudom mi tévő legyek. Ha csak arra gondolok, hogy kevesebb mint húsz perc múlva randizni fogok ezzel a fiúval görcsbe rándul a gyomrom. Miért rándul görcsbe? Már számtalan zavarba ejtő és pajzán dolgot tettem idebent amik még csak kétkedő gondolatot sem tudtak kicsikarni belőlem, viszont egy egyszerű találkozó meg olyan idegessé tesz amit már jó ideje nem éreztem. Ismét végignéztem a ruhatáramon. Legyen esetleg valami kirívó, elegáns? Hova akar egyáltalán vinni. Gondolom nem a főtéren akar végig lenni. Egy vacsora esetleg? Oda csak valami elegáns kell. De mi van ha egy bárba visz vagy esetleg egy cukrászdába. Ott már hülyén néznék ki benne. Vagy ha esetleg valami lezser szórakozó helyre visz…. Wáááá miért ilyen nehéz ez? Fogtam és felkaptam azt ami elsőnek a kezem ügyébe akadt. Így lett végül egy rövid, sötét farmer szoknya, fehér kissé átlátszó blúz és egy fekete térdzokni rajtam. Már meg sem néztem magam a tükörben. Legalább ne tudjam milyen bénán is festek. Gyorsan előkaptam a teleport kristályomat és elindultam a találkozási pontig. Távolról már láttam Silver-kunt a járókelők között de nem mentem oda. Úgy csináltam mint aki zavartan keresne valakit, ami nagyjából stimmelt is. A zavartság mindenképp. Csak simán menjek oda. Hogy köszönjek? Sima sziával, vagy ugorjak a nyakába? Adjak egy puszit? Eeeeeh… Végül csak elindultam felé független attól, hogy észre vesz vagy sem és pár lépésnyire állok meg tőle.
- Sz-szia… - Motyogom pillantásomat elkapva egy pár pillanatra majd kissé félszegen irányítom rá a tekintetem. – Jól nézel ki! – Próbálom menteni a menthetőt és egy kis magabiztosságot adni a hangomnak de ez meg annyira jól sikerült, hogy majd hogy nem ráförmedtem. – Na jó ez így nem fog menni. – Sóhajtok végül egy nagyot és egy aranyérmét veszek elő. Előbb magamban kell lerendeznem a dolgokat. – Ha fej akkor Suzuméval fogsz randizni, ha írás akkor… nos akkor velem. – Utóbbi felét megint csak félve mondom ki. Kíváncsi egyáltalán rám. Minden esetre ha nem reagál rá semmit akkor feldobom az érmét elkapom és…
- Nanako Arisawa. Örvendek a találkozásnak! – Hajolok meg mélyen előtte akkora hévvel, hogy még a hajam is sikerül kissé összekócolni. – Már ha még ezek után is hajlandó vagy velem tölteni az estét. – Nézek fel rá elszégyellve kissé magam miközben a helyére igazítom a hajtincseim.

by **Silver** Szomb. Okt. 25 2014, 15:58

Hiába fürkésztem a járókelők nem túl sűrű forgatagát, mégis csak akkor vettem észre, amikor már egyenesen felém tartott. Egy rövid időre az idegességemre fogtam a rám nem jellemző kudarcot, hiszen ha valakinek a mozgását megfigyeltem már annyira, mint Miss Suzume esetében - elvégre hosszú percekig lestem minden rezdülését a párbaj közepette -, azt ezer közül is felismerném már akkor is, ha még csak egy távoli, apró, elmosódott alak jön felém. Viszont mihelyst feldolgoztam az érkezésének tényét, rájöttem, hogy miért csak most vettem észre: teljesen másképp viselkedett, mint eddig, szinte nyoma sem volt annak a vadmacskaszerű, ruganyos és kecses mozgásnak, amit megszoktam tőle scratch

Időm se volt arra, hogy felfogjam, mi történik a szemem láttára, egész egyszerűen döbbenet ült ki az arcomra, és enyhén tátott szájjal néztem ki a fejemből. Nem azért, mert eszméletlenül csinos lett volna - habár ez kétségtelenül helytálló megállapítás volt -, hanem mert teljesen másra számítottam! Az még a legkevesebb volt, hogy az általam várt vadító ruha helyett egészen hétköznapi volt az öltözete, inkább a viselkedése volt az, amitől földbe cövekelt a lábam, és minden addigi feszültségemnek nyoma veszett. She was a totally nervous wreck! Nem hittem a szememnek! Az idegességem egy megkönnyebbült sóhajtás formájában távozott belőlem, és ez olyannyira jót tett, hogy meg sem álltam egy jóízű nevetésig.
- Mi a fene? És még azt hittem, én vagyok ideges - szólaltam meg még mindig nevetve, az csak pár másodperc csillapodott le annyira, hogy csupán néhány hullámnyi halk kuncogássá csendesült. Közelebb léptem hozzá, és egy könnyed mozdulattal homlokon pöcköltem.
- Nem kell ilyen formális légy - kacsintottam rá - Shiba desu. Shiba Kenji. Szólíthatsz Kenjinek - mutatkoztam be, ha már ő is megtette - Csak akkor vagyok hajlandó, ha megmaradsz ilyen aranyos lánynak. Sokkal jobban áll annál, mint amikor a szirént játszod. Bár annak is megvannak az előnyei, ehhehe - jelentettem ki mosolyogva, bár az utolsó mondatnál kicsit zavarba jöttem, amit a hozzá illő zavart nevetéssel próbáltam leplezni. Seriously, minden idegességemet elüldözte ez a váratlan fordulat.
- Let's go! Látni szeretnélek yukatában is - ragadtam meg a kezét, és igyekeztem finoman a teleport kapu felé ösztökélni. Most, hogy rájöttem, nem is harap a randipartnerem, képes voltam némi magabiztosságot mutatni, csak azt nem tudom, hogy ez meddig fog így maradni @.@

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 17:01

- Hé! nem szép dolog így kinevetni a másikat! – Szólok rá. – És különben sem vagyok ideges csak épp nem vagyok teljesen nyugodt. – Facepalm… Ennél nagyobb baromságot nem is mondhattam volna én legalábbis. Suzu, ő más tészta. :3
Automatikusan összerezzenek mikor megpöcköli a homlokom pedig már megszokhattam volna, hogy nem fáj semmi… mi a fene van velem? Teljesen megvagyok zavarodva. Ennyire gáz lennék. Aztán ahogy azt mondja, hogy aranyos vagyok valahogy jobb kedvre derülök. Aranyosnak tart és ez jó jel.
- Rendben, Kenji-kun. – Bólintok egyet vidáman mosolyogva és felegyenesedem. – Ne haragudj az előbbiért. Nem igazán szoktam másokkal randizni ezért kissé ideges vagyok. – Nehéz ezt az egészet megmagyarázni. Ha Suzut játszom nincsenek ilyen gondjaim de lényegében ő is én vagyok és ha vele le tudom győzni ezt a feszültséget akkor nekem is mennie kellene mégis összehúzódik a gyomrom ha nem viselem azt az álarcot.
- Gondolom, hogy megvan az előnye. A fiúk valamiért szeretik a vadmacska lányokat. – Próbálok valami csevejt kialakítani bár lehet nem épp a megfelelő témában próbálkozom. – Meglepettnek tűntél mikor megérkeztem, remélem nem okoztam túl nagy csalódást – Megint sikerült elszégyellnem magam talán ez az egész egy hatalmas baromság volt. Hülye ötlet. Aincradban Suzume él nem pedig Nanako, ő csak fekszik kiütve öntudatlanul. Elég! Szerencsére a figyelmem Silver, akarom mondani Kenji-kun terelte el azzal, hogy megragadta a kezem. Hagytam, hogy vezessen nem nagyon kellet taszigálnia mégis kétségek támadtak bennem.
- Várj! Yukata? Azt nem csak különleges alkalmakkor szokták felvenni? – Mire ráeszméltem mit is mondok már késő volt így gyorsan szabadkozni kezdtem. – Mármint nem úgy gondoltam. Kellően különleges, hogy veled lehetek, hanem… ebből már nem jövök ki jól. – Sóhajtottam végül.

by **Silver** Szomb. Okt. 25 2014, 18:35

- Sorry-sorry, nem volt szándékos - szabadkoztam a kezeimmel kapálózva. Tényleg nem volt szép dolog, hogy kinevettem az idegességét, de nem tehettem róla, annyira elütött attól, amire számítottam, hogy még. Vajon hogy lehet az, hogy Suzumeként szeme se rebben, ha viszont lehullik az álarca, egyből egy megszeppent kiscicává válik? Ilyenkor hová tűnhet az a vad nagylány?
- Akkor ebben hasonlítunk, nekem sincs... szóval nem... vagyis nem igazán akar senki sem randizni velem. Talán pont ezért is játszok ilyesmi szerepet, tudod milyen háremei vannak ezeknek a karaktertípusoknak... Szánalmas vagyok, mi? - sóhajtottam fel a tarkómat vakargatva. Bár nem csak ezért játszom a hőst, sőt nem elsősorban ezért, de azért jó kis mellékhatás lenne, ha igaz volna, amit a mangákban olyan gyakran olvasni. Tulajdonképpen már azt is csodának vélem, hogy Miss Suz... vagyis Nanako-san most itt van.
- De tényleg, hogyhogy nem jut minden ujjadra tíz férfi? Őrülten jól nézel ki... ha szabad... ilyesmit mondanom - szólaltam meg hirtelen, kissé belepirulva a látványba, amit a lány nyújtott. Kicsit furcsán festett, de a ruhája így is remekül kiemelte az alakját, és nehezen is szakadtam el a blúz alatt felsejlő idomoktól. Csak most jöttem rá, mennyire csábító ruhát vett magára. Nyeltem is egy nagyot.
- Hát igen ^^" - reagáltam rá, kezdett az egész kicsit kínos lenni. Szépen lassan visszatért az idegességem, szóval vettem egy nagy levegőt, ami csak azért volt hiba, mert a szavai hallatán félrenyeltem és köhögni kezdtem.
- No-no-no, not at... vagyis... heh, azt hiszem el kéne hagynom a gaijin szöveget ^^" - ellenkeztem volna reflexből angolul, de mivel az nem tartozott hozzá a valódi énemhez, így inkább most befejeztem és leszek egy kicsit tényleg Shiba Kenji, még akkor is, ha unalmas vagyok - Szóval nem csalódást okoztál, csak... másra számítottam. De pozitív irányba mozdult el a véleményem, szóval... - elhallgattam és a feje fölé sandítottam. Észrevettem már akkor, amikor a párbajunk után láttam elmenni, de most meggyőződtem róla, hogy ez a lány egyszerűen nem lehet egy gonosz, alávaló boszorkány. Biztos csak véletlen, vagy kényszerítették rá. Nem is hoztam szóba, csak tényleg, ehhez képest annyira más volt. Mégis valahol nagyon necces volt, hogy én, az Igazság védelmezője egy olyan lánnyal randizok, aki vörös indikátoros.
- Most miről beszélsz? - kérdeztem is vissza, fogalmam se volt, miért kezdett el szabadkozni. Aztán bevillant valami - Jaj, nem azért, mert esetleg rosszul festenél ebben a ruhában, nagyon is... csinos vagy, hovatovább... - újabb lefelé tévedő pillantás, nyelés - Mindegy, majd meglátod - zártam le, mielőtt valami ostobaságot mondok. Inkább behúztam a kapuba, és kiadtam a tafti teleportálás parancsát a rendszernek, ami rövidesen meg is hajlott az akaratom előtt. Mire újra materializálódtunk, már egy alaposan feldíszített tér látványa tárult a szemünk elé, mindenféle bódéval. A szembe lévő utca egészen a nem messze lévő kis parkig végig ilyen volt, és talán mire végigsétálunk rajta, addigra elérkezünk az est fénypontjához is.
- Öhm... szóval úgy gondoltam, hogy ha nem is vidámpark, de valami olyasmi - kommentáltam a választásomat - Ott a kölcsönző! - mutattam is rá rögtön a szép ruhákkal teletűzdelt bódéra, ami egy függönyös fülkesorhoz volt hozzákapcsolva. És már húztam is magam után. De hová sietek? facepalm

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 19:37

- Öhm, ez igazából csak vicc lett volna. – Szégyellem el magam már megint (ez most este nagyon megy nekem) – Csak nyílván a hangsúly nem stimmelt ezért ne is kérj bocsánatot. – Fogom le a kezeit jelezve, hogy nem kell szabadkoznia. Kicsit azért megnyugtatott, hogy ő maga sem az a nőcsábász típus bár azt hiszem ez a küzdelmünk alatt már kiderült. Az már csak a hab a tortán, hogy még bókokkal is elhalmozott a maga módján.
- Talán pont azért amiért téged sem halmoznak el a lányok. Nem vagyok az a szociális típus legalábbis a való életben nem. Legalábbis gondolom, hogy nálad is ez a helyzet hisz kellően jó képű vagy, hogy ne utasítsanak vissza. – Igazából most először nézem meg őt alaposabban. Tetszenek a szemei, megnyugtatók. Embarassed

- Egyébként van benne valami. – Terelem inkább a témát. – A hősök mindig meg kapják legalább azt az egy csinos lányt akit kiszemelnek maguknak, igaz kicsit közhely de már szinte kötelező. Bááár ha belegondolok a nagy csavar mindig az, főleg jrpg-ben hogy a hős szerelmét mindig megöli valami nagy és sokfogú lény szóval ilyen téren lehet inkább kerülnöm kellene a hősöket. – Kuncogok amin lehet kicsit érződik, hogy erőltetett. Nem akartam, hogy megint komolyan vegye.
Igazat kellet neki adjak, végül is tetszett neki ez a felállás. Nem kellene ezen annyit agyalnom.
- Ez igaz. – Adok neki hangot is. – És ennek azért örülök. – Vallom be. Tényleg jól esett ezt hallani. Aztán persze a félre értés úgy tűnik félreértést szül, meg sem fordult a fejemben, hogy rosszat gondol a kinézetemről bár most, hogy így említi…
- Valóban jól áll? – Nézek szét magamon. – Őszinte leszek, annyira nem tudtam mit vegyek fel, hogy csak magamra dobáltam mindent nehogy nagyon elkéssek, mellőzve ezzel minden divatirányzatot. – Vallom be. De végül aztán csak nem árulja el mire is gondolt a Yukatával és egészen addig nem is értettem mit akart ezzel amíg meg nem érkeztünk Taftba.
- Lenyűgöző! – Csillan fel a szemem a díszek láttán. – Ez azt hiszem sokkal jobb is mint a vidámpark. Meghittebb… azt hiszem. – Legalábbis sok játékokban meghitt sőt néha romantikus pillanatok színhelye az ahol mi is épp vagyunk.
- Látom már is átöltözök. – Bólintok és rohanok oda a bódéhoz majd pár perc múlva már az új ruhában léptem ki rajta.
- Na hogy festek? – Fordulok körbe majd belekarolok. – Sétáljunk. :3 – Ez utóbbiba még én magam is belepirulok. Hirtelen jött.

A ruha ^^

by **Silver** Vas. Okt. 26 2014, 20:25

- Nem, kötelességem volt bocsánatot... kérni - feleltem félig-meddig a szerepembe esve, de voltaképpen annyiban hasonlítottam Silverre, hogy a mentalitása alapját én is magaménak tudhattam, még ha nem is viselkedtem annyira extrémen, mint ő. Például ott volt a minap egy ügyetlen pincérlány, akiért látványosan kiálltam, mikor kinevették az esését. Nem tettem volna meg egy rendes étteremben, de a vigasztalást megejtettem volna puszta aggodalomból.
- Igazából fekete hajam van, olyan igazi tucatkülsővel bírok - mutattam a fejemre - Meg ugye egy NEET-re ki kíváncsi? - vontam vállat egy beletörődő mosollyal - Azért köszönöm - néztem fel rá, tényleg jól esett, nagy örömet okozott, hogy nem csak anyámtól vagy a nagymamától hallom vissza azt, hogy milyen jóképű vagyok. Mondjuk pár évvel ezelőtt voltak lányok az életemben, de akkor még sportoltam, és az afféle csajmágnes, ha sikeres tudsz lenni. Aztán jött a csuklótörésem, a rossz összeforrás, és vége lett annak is.
- Hát, ha akarsz lenni a főhősnő a történetemben, én garantálom, hogy megvédelek az összes nagy és sokfogú szörnytől! - szólaltam meg fennhangon, végtelen magabiztossággal kacsintva a lányra - Persze mind ezt mondja - tettem hozzá már halkabban, és elnevettem magam. Nehéz volt elhinni, hogy ez a lány bezárkózik a négy fal közé, akit ismerek, és hozzá hasonló... adottságai vannak, azok mind fürdenek a népszerűségben és ki is használják azt. Kíváncsivá tesz, hogy miért él bezárkózva, de azt hiszem ebbe még korai lenne belemászni. Egyrészt, másrészt pedig a mai nap a szórakozásé!
- Bármi jól állna... rajtad - jegyeztem meg kicsit zavartan, az arcomat kapirgálva a mutatóujjammal. A legrosszabb az, hogy tudtam volna képezni egy két oldalas listát arról, hogy miért áll neki jól ez az öltözet, de ez is olyasmi volt, amit inkább kihagynék, mert azzal csak saját magam alatt ásnám a vermet. Biztos nem szeretne arról hallani, hogyan és mit emel ki a szoknyája, vagy hogy a blúza mit láttat és ez mit okoz bennem... khm...
Jobb is volt, hogy a teleportálás segített témát váltani, mosolyogva figyeltem, ahogy szemléli a fesztivált. Rám nem volt akkora hatással, de azt elismerem, hogy szép. De volt most itt egy sokkal szebb jelenség is mellettem :3 Amíg Nanako-san átöltözött, addig legalább volt egy kis időm lehiggadni, lehűteni magam. Mire előjött, egészen jól sikerült összeszednem magam, vettem néhány mély levegőt is. Aztán el is akadt a lélegzetem. Egy darabig töprengtem rajta, hogy tényleg jó ötlet-e a ruhacsere, hiszen a yukata sokkal többet takar, de ebben a pillanatban eldőlt bennem a kérdés. Teljesen megérte, ahogy körbeölelték a fények a virágos kelmével borított alakját, csodának lehettem tanúja.
- Gyönyörű vagy benne - szóltam teljesen aléltan, szinte rángatnia is kellett, miután belém karolt, annyira a hatása alá kerültem! Az előbbi is csak úgy kicsúszott a számon, nem volt benne tudatosság. Igen ám, de amint összeszedtem magam, utolértem és átvettem a vezetést, előbújt belőlem a kisördög.
- Mennyire viseled tradicionális módon? - kérdeztem huncut hanglejtéssel. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy ilyen ruha alá nem kell semmilyen fehérnemű, de kíváncsi voltam, hogy ő azok közé tartozik-e, akik azért vesznek fel alá valamit, vagy sem?
- Nézd csak, ott csokiba mártott banánt árulnak. Éhes vagy? - újabb zavarba ejtő téma, teljesen szándékosan. Vajon Nanako-san fog minderre reagálni, vagy kicsit átveszi a hatalmat Miss Suzume? Az előbbinek örültem volna jobban, a főtéren látott reakcióira mondják azt, hogy moe :3

by **Suzume** Pént. Okt. 31 2014, 08:35

Igyekeztem valahogy elképzelni fekete hajjal de nem igazán ment. Igaz ez mindig is igaz volt. Pl. ha neten megismerkedtem valakivel de nem tudtam hogyan is néz ki akkor mindig a kirakott avatarjaként képzeltem el a valóságban is. Még ha az egyáltalán nem is volt valóságos. Így volt ez itt is. Amíg nem látom élőben addig mindig a mostani kép marad meg róla.
- Én például kíváncsi lennék rád és ezt nem csak amolyan vigasztalásként mondom. – Ejtek meg egy mosolyt. És ez azért valóban így volt. – Én azt hiszem nem is változtattam a külsőm túl sok mindent szóval így is nézek ki. – Egy pillanatra el kellet azért gondolkoznom ezen de még a frizurám se nagyon módosítottam, nem mint ha valami extrém hajviseletem lenne amit otthon ne tudnék megcsinálni.
- Akkor csak szakítanom a sablon formával és nem leszek szörnylakoma. De amúgy sem vagyok az a főhősnő típus. – Hát igen, Suzume inkább a gonosz karaktert töltené be. Vagy inkább az eltévelyedet lányt akiben ott a jóság csak hite vesztett vagy… nem tudom, még nem döntöttem el mit is akarok pontosan Suzuból kihozni. Természetesen kaptam a bókot a megjelenésemre és amit nem bírtam megállni, hogy ne próbáljam cáfolni.
- Bármi? Például egy hiteles zombi jelmez is? Agyaaat – Kezdek el egy zombit játszani. Azt hiszem picit azért kezdek feloldódni amit azért pont, hogy Suzumének köszönhetek.
Nem kellet sok idő, hogy átöltözzek és a végeredmény amit sikerült kihoznom Kenji-kunbol kissé zavarba is ejtett.
- K-köszönöm. – Azt hiszem talán egy picit el is pirultam. Aztán a kérdése valahogy kizökkentett és a kérdésére rögtön vágtam is rá a választ.
- Alapjáraton nem hordok magamon fehérneműt ha arra gondolsz… - Olyan hirtelen jött az egész, hogy gyorsan sikerült is kissé megint bele pirulnom. Első randin nem illik ilyet mondani… azt hiszem így inkább zavaromban gyorsan kaptam is a csokis banán ötletén.
- Persze, imádom a csokis banánt! Bárcsak folyton banánok lennének körülöttem… hehehe… - Igyekeztem őt gyorsan az árushoz irányítani és kiverni a fejéből a fehérneműs megjegyzésem.

by **Silver** Hétf. Nov. 10 2014, 18:09

Halvány zavartságom egy lépcsőfokkal feljebb lépett, csak egy szórakozott nevetgélés bukott ki belőlem. Nem tudtam, hogy is kéne válaszolnom, vagy hogy egyáltalán kéne-e. Csak abban voltam biztos, hogy egy megfoghatatlan érzés rakoncátlankodott bennem, ami valamiféle öröm és hála keveréke volt, de annál valami magasabb, emelkedettebb és legfőképpen jobb és kellemesebb. Hogy ez miért fogta be a számat, az már túlmutatott a képességeimen.
- Hát igen, te inkább az a típusú lány vagy, aki nem válogat eszközökben amikor el akarja érni a céljait, aztán amikor konfrontálódik a főhőssel és az eszközei visszafelé sülnek el, és a főhős megmenti annak ellenére, hogy ellenségek, akkor ez annyira megérinti, hogy a végén belezúg a főhősbe, és utána mindet megtesz, hogy a főhősnőnek titokban keresztbe tegyen, de így is csak második marad a főhős szívében, és szép lassan a háttérbe szoruló, félredobott mellékszereplő lesz, aki csak a komikum érdekében van jelen, és... mindegy hagyjuk kaptam az alkalmon, és kezdtem el lelkesen magyarázni, aztán ahogy haladtam előre, úgy bizonytalanodtam el szép lassan, az utolsó szavaknál pedig már kifejezetten haboztam, mert nem alakult valami jól a sztori, ha a klisékre építettem. Khm-khm... Razz

Ráadásul nekem még főhősnőm sincsen, so... So előkaptam az oldalamon függő fakardot, a lány fejéhez tartottam és egy puffanó hangot hallatva "elsütöttem" a képzeletbeli shotgunt... aztán nyelvet öltöttem, és visszarejtettem a helyére. Mondjuk nem biztos, hogy viselnem kéne, de annyira hozzám nőtt már, hogy nem nagyon tudnám letenni. Meg így olyannak tűntem, aki akármelyik pillanatban képes a másik védelmére kelni Wink

Szerencsére az egyedül töltött idő segített helyrebillenni, kiszellőztettem a fejem meg stuff. Más kérdés, hogy Nanako-san mindent megtett azért, hogy fejre állítson, de most a kezdeti bámulat után igyekeztem visszarázódni, és a további problémákat megelőzve kezdtem cukkolni a lányt arra gondolva, hogy majd most jól zavarba hozom. Erre nem ő hoz zavarba engem? facepalm

Elakadt a szavam is egy pillanatra a váratlan válaszon, a tekintetem pedig teljesen természetes módon kezdett el óvatosan lefelé haladni, miközben halvány pír húzódott az arcomra.
- Á-áh, nem hiszek én neked! - vontam kétségbe a szavait nem teljesen természetes hangsúllyal, kényszerítve magam a folytatásra, de aztán megráztam a fejem, és inkább arra a bizonyos árusra koncentráltam.
- Jó estét, két... izé... nem, egy choco banana és egy candy apple rendel! - préseltem ki a szavakat a számon, miközben máris a menümben matattam, hogy átküldjem a fizetséget az édességekért. És valahogy csak most, hogy feléje nyújtottam a pálcikára tűzött nasit, jöttem rá, hogy ha Nanako-san az iménti reakcióját még a csokis banánnal is tetézi, én ott fogok belehalni az orrvérzésbe pale

by Ajánlott tartalom