Re: Teleport pláza

by **Kincaid** Hétf. Ápr. 28 2014, 21:54

//Danee//

A falnak támaszkodtam. Nem mintha rosszul érezném magam, egyszerűen annyiról volt szó, hogy nem igazán találtam a helyem a nagy forgatagban. A város közepén, a főtér mentén telepedtem neki a hűs menedéket nyújtó támasztéknak. A fejem nekinyomtam, ott hűsítettem. Nem mintha melegem lett volna, bár nyilván élveztem a tavaszra generált napsütést. A fegyverem szorongattam, nem mintha éppen csatára készülnék. Ettől függetlenül jól esett a markolat biztos pontja.
Ez a „nem mintha”-k napja volt. Sajnáltam, ami történt a Crazy Cemetery-vel. Nem mintha közelről ismertem volna őket. Régebben sokat forogtam alsóbb szintű karakterek körében. Nem mintha én is közéjük tartoztam volna. Egyszerűen arról volt szó, hogy néhány ambiciózus játékos, aki eddig nem igazán érzett rá a játékra, és nem volt túl magas szintű, de azért próbálkoztak. Ez… becsülendő.
Megszűnésük híre letaglózott, nem mintha különösebben erős szálak kötöttek volna hozzájuk. Újabb önmagába fulladó tengernyi szándék szülte folyamat végterméke lett a… Hihetetlen, mennyire megihletett. Az átmeneti agónia hullámai fodrozódtak körülöttem, és esélyes volt, hogy át is csapnak fölöttem, ha maradok a helyemen.
Ellendültem a faltól, nem mintha én tényleg igazán meg akartam volna mozdulni. A lábam meg is akadt. Biztos ott volt valami kő, nem mintha én láttam volna. Mindegy is volt igazából, csak a végeredmény számított igazán, ahogy ügyetlenül, mint valami tartás nélküli marionett bábu, úgy dőltem el oldalra. Valamiért nem tudtam időben aktiválni az akrobatikám, és nagyon ügyetlenül estem. Nem volt üres a főtér, és éppen mögöttem is voltak. Igazság szerint nagyon minimális volt, ami érdekelt, hogy így éppenséggel ártatlan áldozatokat generálok.

by **Danee** Hétf. Ápr. 28 2014, 23:59

//Kincaid

Taft. Hogy nekem miért rögtön egy hajápoló-termékcsalád jut erről eszembe...
Kezdetek Városa, nem oly rég Nyster, most ez a város. Újítani kell, eddig úgy se tudtam jönni még a 11. szintre. Meg aztán, folyton azt hallom, hogy így Taft, meg úgy taft.
Látnom kellett a saját szemeimmel. Gyönyörű szépen, okosan materializálódott a pixel testem a teleport kapu fókuszában, és lám megérkeztem a főtérre... amit hatalmas kerativitással Kayaba egyik unatkozó alkalmazottja Teleport Plázának nevezett el. Legalábbis a térkép szerint az volt, bár én egy wallmartot se láttam, bár merre hunyorítottam. Volt helyettük ilyen izébigyó, őstermelős kirakodóvásár-szerűség. Na az mindenfelé. Meg az zsongás mellé, annyira szerették volna eladni a pixel-javaikat, hogy közben szinte lekiabálták a fejemet a nyakamról.
Na én ezt marhára nem kultiválom, úgyhogy kinéztem a tér legkevésbé árusokkal zsúfolt szegletét, és a tömegen átpasszírozva magam a hűsben kerestem menedéket. Meg hogy végre valamivel kisebb alapzajban meg tudjam lesni a térképet. Mert még nem volt szerencsém ahhoz se.
Szóval épp forgatom a térképet, amikor egyszer csak a szemem sarkából látom , hogy valami eldőlt mellettem. Nézek oda, hát valaki megadta magát a gravitációnak. Egyből az jött le hogy biztos valami részeg állat, aki nem bírta tovább a rekkenő hőséget, de amikor ránéztem a tagra, egyáltalán nem tűnt delíriumosnak.

Fura ötletem támadt, egy pillanat múlva már hason feküdtem mellette.
Pedig eszembe volt, hogy magamra kapok egy sarkantyús, por-lepte westerncsizmát, ponchót meg sombrerót, és talán még magától el is indul valami western háttérzene, a kamera csak a csizmám mutatja az ipse fejével egy szintben, közben egy ördögszekér bucskázik át a kies város utcáján a háttérben. Keselyük vijjognak, meg ilyenek...
De mint mondtam, nem ezt játszottam be. Hasaltam. Mellette.
- Hi! Ma van a Föld napja? - fordultam felé - ... hogy ilyen nagyon ragaszkodsz a jó öreg földanyához, drága barátom?
Nyilvánvalóan nem önszántából hasalt, de ez cseppet sem számított, a zsebemből előhalásztam egy érmét, és lecsaptam magunk elé
- Nem lenne kedved inkább sört vagy bort, netán valami jó fajta égetettet nyelni ehelyett a sok por helyett? Új vagyok itt, most érkeztem, el kéne egy kis útbaigazítás! Biztos van itt egy rendes hely, ahol kiszolgálnak minket valami szomjoltóval!
- Ápropó, még be se mutatkoztam, Danee vagyok! - nyújtottam a kezem, csak úgy hasalva

by **Kincaid** Kedd Ápr. 29 2014, 10:02

Hát komolyan úgy kaptam levegőt, mint akinek mínuszban volt eddig a kitartása, és csak most kezdett egyáltalán feltölteni neki. Ez azért is volt különösen furcsa, mert lényegében véve semmi sem indokolta az ilyen szintű nekifáradást, már azon kívül, hogy úgy egyébként az életnek keseredtem neki kicsit. Elmerültem a nosztalgiában, fejben újra az alacsony szintű játékosaim között voltam, és… így kicsit meglepve tapasztaltam, hogy egyébként a földet ölelem. HUG!
– Gondoltam, hogy megölelem kicsit, igen… Hogyne – ébredeztem mellette. Igazság szerint nem is tudom, hogy min lepődtem meg jobban: hogy ilyen fura és átlag alatti szituációban „tértem magamhoz”, vagy az, hogy valaki már fekszik is mellettem. Már nyelvem hegyén volt a kérdés, hogy hány kerék a nyolc kerék, hátha nála hét, mert egy már hiányzik. De mivel láthatóan társra talált bennem a föld ölelgetésében… Pontosabban: én találtam társat benne ehhez… És ebből a szempontból nekem akkor még gázabb, ezért inkább hagytam is a fenében, és nem firtattam, hogy akkor ki is a bolond.
– Igen, az útnak ezen a részen kivételesen rossz pora van, teljesen kiszáradt tőle a szám – mondtam, majd kis gondolkozás után csak hozzátettem:
– Mehetünk is, kezdetben nagyon kényelmes volt, de már kezdi törni a hátam. – Feltápászkodtam, és még gyorsan, amíg áll a kéznyújtás, még fogadom:
– Kincaid. – Nem mentünk bele a céhes jelvények vagy nem-jelvények villogtatásába. Ennek örültem, már is megalapozott némi szimpátiát. – Nem vagyok képben a környéket illetően. Gyakran szedsz fel földről embereket? Mert akkor megmutathatnád, hogy hova is szoktad vinni őket… – vetettem fel.

by **Danee** Kedd Ápr. 29 2014, 20:28

Igazából beugrott, hogy talán én tévedtem, és valamiféle új hóborttal állok szemben. Mint anno, a plankingolás volt. Talán most új divat van kialakulóban? Spontán dőlés? Nyilván odakint nem kapna erőre, mert mégis csak fáj a dolog, az esetleges agyrázkódásról nem is beszélve. De itt, ahol nincs fájdalom érzett, maximum jelképes kis zsibbadásocska...
Nyilván minden körülöttünk álló hülyének nézett, ha őt nem is, engem biztosan De ez a legkevésbé sem zavart egy nagyjából következmények nélküli virtuális világban úgy éltem ki a hülyeségeimet és hirtelen jött ötletemet, ahogy nem szégyelltem. Persze azért a saját magam által megszabott könnyen formálható keretek között.
- Ó, igen, kevéssé tiszta és nem túl hatásos a delíriumot előidéző foka, már ha egyre gondolunk... - persze hogy nem így értette, de azért én szívesen csűrtem-csavartam tovább a kezdeti gondolatmenetet
- Rendben van - tápászkodtam fel magam is, megtörölve a poros tenyerem a nadrág farán, mielött kezet fogtunk volna - s még felmarkoltam az érmét is, hogy a megfelelő helyen válthasson gazdát. Az ivóban
- Kincaid? - lepődtem meg kissé a nevén, nem tudtam hirtelen mihez kapcsolni - Örülök a találkozásnak!
- Háh, szóval te sem!... - pedig tényleg reménykedtem hogy a srác valami helybéli játékos lehet. Elvégre sokan tették át az állandó szállásukat a Kezdetek Városából, ahogy haladtak felfele. A kis zavart a rendszerben csupán egy fejvakarás jelezte kifelé
- Hehe - nevettem zavaromban - Hát... pedig reménykedtem benne... de nem számít igazán...
A kérdése meglepett, a placcra bámultam, ahol az imént még a pixel testeink kötöttek közelebbi ismeretséget a kövezet porával
- Gyakorinak nem mondanám... deee, volt már rá eset, ami azt illeti. Mondjuk az igazat megvallva, azok az emberek mind... hmmm ... szoknyát viseltek
- De mint mondottam volt, én sem ismerem a várost. Viszont... - néztem szét a téren - na ott például - mutattam a tér túl felén egy cégérre, amin egy hasas bádogkorsó volt terpeszkedett
- Miért nem térünk be oda? - ajánlottam neki - S ha nem tetszetős a hely vagy a kínálat, nézhetünk másfelé is. Csak van más talponálló is ebben a nagyvárosban!

by **Kincaid** Szer. Ápr. 30 2014, 10:48

– Kincaid?
– Kincaid – bólintottam rá.
–Háh, szóval te sem!...
– Nem, nem igazán… Surprised

–Hát... pedig reménykedtem benne... de nem számít igazán...
– Hát, úgy tűnik, hogy hamar csalódásba fordult rövidke kis fordulatunk – vigyorogtam Very Happy

–Gyakorinak nem mondanám... deee, volt már rá eset, ami azt illeti. Mondjuk az igazat megvallva, azok az emberek mind... hmmm ... szoknyát viseltek.
- Persze, ez bárkivel megesik – bólogattam mély átérzéssel. Fedje balladai homály, hogy pontosan mire is gondoltam.

Valahogy így zajlott rövidke kis párbeszédünk, amit ezek után nem túl meglepő fordulattal zárult.
–Miért nem térünk be oda?
– Rendben, támadjuk meg – hajtottam fejet a másik akarata előtt.

És neki is álltunk, hogy bevegyük a helyet! Talponállónak éppenséggel talponálló volt, ez az egy szó teljesen leírta az egész helyet, nem is vesződök azzal, hogy többet mondjak róla.
– Őszintén? Menjünk már odébb, Danee! – vetettem fel az ötletet a fiúnak. Őszintén? Egy kávézónak jobban örültem volna. Őszintén? Mert nem kívántam a sört, azért.
Őszintén? Nem orgazmáltam, de azért jobban esett már az is, hogy kimentünk onnan, ahol eddig voltunk, pedig életem nagy részében nincsenek ilyen nagyratörő vágyaim, hogy plafonra ugorjon a boldogsághormon szintem, ha kivételesen sikerül elérnem valamit. Úgy értem: sikerülne. Mert ugye kimegyünk a… talponállóból?
És ha már éppenséggel levegősebb a tér körülöttünk, sunyin oldalra lesek, hogy beazonosíthassam a fiú céhjelvényét. Ó, hát nekem ez egyáltalán nem ismerős! Remek, máris még egy beszédtéma.
– Nem ismerős a céhjelvényed – bökök a fiú mellkasa mellé, és nem, egyáltalán nem zavar, hogy ő nem ott látja. – Nem ismerem a céhedet, nem is hallottam még róla… Mármint nem sértésként mondom, csak úgy – szabadkozom vállvonogatva.
Nekem aztán nem célom vérre menő sértegetésekbe bocsátkozni. Csak az ember száján néha kicsúszik ez-az, na Rolling Eyes

by **Danee** Kedd Május 13 2014, 03:56

- Csalódás? Hát... nem lehet minden bokorban ritka fegyót találni! Ami azt illeti, nem is mindig a legjobbnak kikiáltott a leghasznosabb - kontráztam rá
- No igen, a szebbik nemmel kapcsolatban... valóban sűrűbben eshet meg efféle közjáték! - értettem egyet, legalább is úgy tűnt értjük egymást szavát

Beléptünk oda, ahová elsőre gondoltam, hogy jó lehet. A leírásom nem tévedett sokat, épp csak túlságosan szó szerint testesült meg mindaz körülöttünk, melyet nagyjából inkább a fenébe kívántam volna. Bár ínség idején az ember nem válogat, ez most nem az az eset volt
- Egyetértek, ez szinte már a legalja... - fordultam is ki lefőzötten
- Inkább rád bízom a hely dolgát, hátha a te szemed tán szerencsésebb, nekem most nagyjából úgyis megfelel majd minden
Így hát ismét a téren, a forgatagban, a dög-melegben. Alig lépjük át a küszöböt, amikor Kin, igen Kinnek neveztem el magamban, mert, mégis csak rövidebb és könnyebben kiejthető így a neve, bár a világért se sérteném meg azzal, hogy a saját füle hallatára is így szólítsam, habár ki tudja... talán szeretné ezt a becenevet, talán használja is, csak én nem tudok róla... de mindegy is
Szóval Kinnek feltűnt a céhjelvényem. Lehet, hogy már korábban is, de most tette csak szóvá. Pedig igazán nem nagy szám az egész dolog...
- Nem veszem sértésnek - mosolyogtam meg a feltételezést, s igyekeztem a barátságos arckifejezésnél maradni - valóban... nem hiszen hogy bárki ismerhetné ezt a jelvényt, he-he
Egy sóhaj formájában vettem nagy levegőt, mint aki hosszú mesélésbe kíván kezdeni. Pedig szó se volt erről, csupán eszembe jutott, hány ismerősnek és ismeretlennek kell majd magyaráznom a bizonyítványom
- Még csak alig pár napja létezik, nem nagy dolog... - bagatellizáltam el az egész históriát - Még az se biztos, hogy megmarad a céh... csak hárman alkotjuk, tudod, egy ideig abban se voltam biztos, hogy valóban meg fogom alapí... - upsz, ez nem feltétlenül szükséges információ
- Szóval, nem voltam biztos ebben az egész önálló céh dologban - igyekeztem gyorsan másfelé terelni a szót - Ismered tán az Artes céh fejét ? Anatole Saitot? Neki ugyan nem említettem, de számomra ők voltak a B terv. Nem igazán találtam kedvemre való céhet itt Aincradban, de az ővéké egész tetszetősnek tűnt...
Igen, lám, itt adom a szerényt, aztán nem jártatom a számat, mintha ezen múlna az életem. Ha egyszer elkezdem, akkor be nem áll a lepénylesőm. Mintha legalábbis azt várnám másoktól hogy minden kíváncsiságukat felém fordítsák. Pedig ez egyáltalán nem így van. Egyáltalán nem... nem, nem így van. Én nem szeretem az embereket, nem szeretem a tömegeket, ...
- nem szeretem az ajnározást, a tömjénezést, a körülrajongást... nem szeretem az embereket - mondtam ki egész halkan, bár már én magam is meghallottam, hogy mindezt végül ki is mondtam, nem csupán gondoltam
- Bocs, hangosan gondolkodom... és te, kedves Kincaid-san? Ha hívhatlak így! Te néztél már céh után, hogy miféle tetszene?

by **Silver** Hétf. Okt. 06 2014, 17:13

// Miss Suzume //

Péntek este, hét óra. Lázasan kutattam egy olyan event után, ami egybe eshet ezzel az időponttal és megfelelő program lehet egy kellemes randevúhoz, de ahogy a híreket bújtam, egyre gyakrabban kalandozott el a figyelmem. Minél többet gondoltam rá, annál nehezebb volt felfognom, hogy mi is történik velem, és annál távolabb került tőlem az önbizalmam is. Nem fog eljönni. Még abban sem voltam biztos, hogy komolyan gondolta. Mit is akarna tőlem, a szürke kisegértől a szexi vadmacska? Nem fog eljönni. És ha mégis, én mit fogok csinálni? Tapasztalatom alig volt, az arénában is csak a bátorságom, a nagy szám és a harc heve segített előre. Arra is csak akkor ébredtem rá, hogy el kell vinnem valahova, amikor rákérdezett, egészen addig találkozás és beszélgetés járt a fejemben, meg talán egy közös tea. De most már majdnem biztos voltam benne, hogy az unalmas lenne számára, és ha tényleg felkeltettem az érdeklődését, akkor már nem akartam csalódást okozni! A következő nagyobb gondolathalmazom pedig a lány viselete köré csoportosult. Yukata? Vagy valami nyári ruha? Esetleg apácának fog öltözni? Hányszor ábrándoztam el így rágondolva? Legalább egy tucatszor @.@

Száz szónak is egy a vége, az összes gondoltam Miss Suzume körül forgott, ami komoly akadályt jelentett a figyelmes olvasás előtt. Végül azért persze csak összejött a találat, Taftban egy kisebb fesztivált rendeznek, ami az estébe fog nyúlni, kihasználva hogy aznap csak késő éjjel érkezik meg a köd. Of course, először az első szint főterét kellett célba vennem, és így is tettem. Most a szokásostól eltérően nem a yukatáim közül választottam, hanem egy laza, de elegáns öltözetet kerestem, így lett felül nyitott ingem például. A késés nem jellemző rám, így időben ott voltam, de a szívem végig a torkomban dobogott, miközben nagyokat nyelve és a nyakamat nyújtogatva kutattam a horizontot az ismerős, jellegzetesen kecses mozgását keresve a tekintetemmel a járókelők között, és nem tudtam kirázni a fejemből azt a sejtést, miszerint valamit elfelejtettem...

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 14:08

Lassan de biztosan a nap lenyugodott a horizonton. Bár én lettem volna ennyire magabiztos mint amennyire a napocska. Fél hét én pedig még mindig alsóneműben szaladgáltam és próbáltam valami normális viseletet összeszedni. A probléma már eleve ott kezdődött, hogy miként jelenjek meg. Mint Suzume vagy mint Nanako. Igazából utáltam ezt a nevet éppen ezért nem is szívesen osztottam meg másokkal. Eleve azt se igazán értem miért is agyalok ezen. Még mindig a játékban vagyok ennek nem kéne vita témának lennie. Itt bent úgy ismernek mint Suzume és pont. Történet vége. Valahogy mégis úgy érzem nála még sem kellene szerep játszanom. Talán mert ő is ezt teszi? Legalábbis abból az apró kis elcsípett mondatból ez derül ki. Nagyon nem tudom mi tévő legyek. Ha csak arra gondolok, hogy kevesebb mint húsz perc múlva randizni fogok ezzel a fiúval görcsbe rándul a gyomrom. Miért rándul görcsbe? Már számtalan zavarba ejtő és pajzán dolgot tettem idebent amik még csak kétkedő gondolatot sem tudtak kicsikarni belőlem, viszont egy egyszerű találkozó meg olyan idegessé tesz amit már jó ideje nem éreztem. Ismét végignéztem a ruhatáramon. Legyen esetleg valami kirívó, elegáns? Hova akar egyáltalán vinni. Gondolom nem a főtéren akar végig lenni. Egy vacsora esetleg? Oda csak valami elegáns kell. De mi van ha egy bárba visz vagy esetleg egy cukrászdába. Ott már hülyén néznék ki benne. Vagy ha esetleg valami lezser szórakozó helyre visz…. Wáááá miért ilyen nehéz ez? Fogtam és felkaptam azt ami elsőnek a kezem ügyébe akadt. Így lett végül egy rövid, sötét farmer szoknya, fehér kissé átlátszó blúz és egy fekete térdzokni rajtam. Már meg sem néztem magam a tükörben. Legalább ne tudjam milyen bénán is festek. Gyorsan előkaptam a teleport kristályomat és elindultam a találkozási pontig. Távolról már láttam Silver-kunt a járókelők között de nem mentem oda. Úgy csináltam mint aki zavartan keresne valakit, ami nagyjából stimmelt is. A zavartság mindenképp. Csak simán menjek oda. Hogy köszönjek? Sima sziával, vagy ugorjak a nyakába? Adjak egy puszit? Eeeeeh… Végül csak elindultam felé független attól, hogy észre vesz vagy sem és pár lépésnyire állok meg tőle.
- Sz-szia… - Motyogom pillantásomat elkapva egy pár pillanatra majd kissé félszegen irányítom rá a tekintetem. – Jól nézel ki! – Próbálom menteni a menthetőt és egy kis magabiztosságot adni a hangomnak de ez meg annyira jól sikerült, hogy majd hogy nem ráförmedtem. – Na jó ez így nem fog menni. – Sóhajtok végül egy nagyot és egy aranyérmét veszek elő. Előbb magamban kell lerendeznem a dolgokat. – Ha fej akkor Suzuméval fogsz randizni, ha írás akkor… nos akkor velem. – Utóbbi felét megint csak félve mondom ki. Kíváncsi egyáltalán rám. Minden esetre ha nem reagál rá semmit akkor feldobom az érmét elkapom és…
- Nanako Arisawa. Örvendek a találkozásnak! – Hajolok meg mélyen előtte akkora hévvel, hogy még a hajam is sikerül kissé összekócolni. – Már ha még ezek után is hajlandó vagy velem tölteni az estét. – Nézek fel rá elszégyellve kissé magam miközben a helyére igazítom a hajtincseim.

by **Silver** Szomb. Okt. 25 2014, 15:58

Hiába fürkésztem a járókelők nem túl sűrű forgatagát, mégis csak akkor vettem észre, amikor már egyenesen felém tartott. Egy rövid időre az idegességemre fogtam a rám nem jellemző kudarcot, hiszen ha valakinek a mozgását megfigyeltem már annyira, mint Miss Suzume esetében - elvégre hosszú percekig lestem minden rezdülését a párbaj közepette -, azt ezer közül is felismerném már akkor is, ha még csak egy távoli, apró, elmosódott alak jön felém. Viszont mihelyst feldolgoztam az érkezésének tényét, rájöttem, hogy miért csak most vettem észre: teljesen másképp viselkedett, mint eddig, szinte nyoma sem volt annak a vadmacskaszerű, ruganyos és kecses mozgásnak, amit megszoktam tőle scratch

Időm se volt arra, hogy felfogjam, mi történik a szemem láttára, egész egyszerűen döbbenet ült ki az arcomra, és enyhén tátott szájjal néztem ki a fejemből. Nem azért, mert eszméletlenül csinos lett volna - habár ez kétségtelenül helytálló megállapítás volt -, hanem mert teljesen másra számítottam! Az még a legkevesebb volt, hogy az általam várt vadító ruha helyett egészen hétköznapi volt az öltözete, inkább a viselkedése volt az, amitől földbe cövekelt a lábam, és minden addigi feszültségemnek nyoma veszett. She was a totally nervous wreck! Nem hittem a szememnek! Az idegességem egy megkönnyebbült sóhajtás formájában távozott belőlem, és ez olyannyira jót tett, hogy meg sem álltam egy jóízű nevetésig.
- Mi a fene? És még azt hittem, én vagyok ideges - szólaltam meg még mindig nevetve, az csak pár másodperc csillapodott le annyira, hogy csupán néhány hullámnyi halk kuncogássá csendesült. Közelebb léptem hozzá, és egy könnyed mozdulattal homlokon pöcköltem.
- Nem kell ilyen formális légy - kacsintottam rá - Shiba desu. Shiba Kenji. Szólíthatsz Kenjinek - mutatkoztam be, ha már ő is megtette - Csak akkor vagyok hajlandó, ha megmaradsz ilyen aranyos lánynak. Sokkal jobban áll annál, mint amikor a szirént játszod. Bár annak is megvannak az előnyei, ehhehe - jelentettem ki mosolyogva, bár az utolsó mondatnál kicsit zavarba jöttem, amit a hozzá illő zavart nevetéssel próbáltam leplezni. Seriously, minden idegességemet elüldözte ez a váratlan fordulat.
- Let's go! Látni szeretnélek yukatában is - ragadtam meg a kezét, és igyekeztem finoman a teleport kapu felé ösztökélni. Most, hogy rájöttem, nem is harap a randipartnerem, képes voltam némi magabiztosságot mutatni, csak azt nem tudom, hogy ez meddig fog így maradni @.@

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 17:01

- Hé! nem szép dolog így kinevetni a másikat! – Szólok rá. – És különben sem vagyok ideges csak épp nem vagyok teljesen nyugodt. – Facepalm… Ennél nagyobb baromságot nem is mondhattam volna én legalábbis. Suzu, ő más tészta. :3
Automatikusan összerezzenek mikor megpöcköli a homlokom pedig már megszokhattam volna, hogy nem fáj semmi… mi a fene van velem? Teljesen megvagyok zavarodva. Ennyire gáz lennék. Aztán ahogy azt mondja, hogy aranyos vagyok valahogy jobb kedvre derülök. Aranyosnak tart és ez jó jel.
- Rendben, Kenji-kun. – Bólintok egyet vidáman mosolyogva és felegyenesedem. – Ne haragudj az előbbiért. Nem igazán szoktam másokkal randizni ezért kissé ideges vagyok. – Nehéz ezt az egészet megmagyarázni. Ha Suzut játszom nincsenek ilyen gondjaim de lényegében ő is én vagyok és ha vele le tudom győzni ezt a feszültséget akkor nekem is mennie kellene mégis összehúzódik a gyomrom ha nem viselem azt az álarcot.
- Gondolom, hogy megvan az előnye. A fiúk valamiért szeretik a vadmacska lányokat. – Próbálok valami csevejt kialakítani bár lehet nem épp a megfelelő témában próbálkozom. – Meglepettnek tűntél mikor megérkeztem, remélem nem okoztam túl nagy csalódást – Megint sikerült elszégyellnem magam talán ez az egész egy hatalmas baromság volt. Hülye ötlet. Aincradban Suzume él nem pedig Nanako, ő csak fekszik kiütve öntudatlanul. Elég! Szerencsére a figyelmem Silver, akarom mondani Kenji-kun terelte el azzal, hogy megragadta a kezem. Hagytam, hogy vezessen nem nagyon kellet taszigálnia mégis kétségek támadtak bennem.
- Várj! Yukata? Azt nem csak különleges alkalmakkor szokták felvenni? – Mire ráeszméltem mit is mondok már késő volt így gyorsan szabadkozni kezdtem. – Mármint nem úgy gondoltam. Kellően különleges, hogy veled lehetek, hanem… ebből már nem jövök ki jól. – Sóhajtottam végül.

by **Silver** Szomb. Okt. 25 2014, 18:35

- Sorry-sorry, nem volt szándékos - szabadkoztam a kezeimmel kapálózva. Tényleg nem volt szép dolog, hogy kinevettem az idegességét, de nem tehettem róla, annyira elütött attól, amire számítottam, hogy még. Vajon hogy lehet az, hogy Suzumeként szeme se rebben, ha viszont lehullik az álarca, egyből egy megszeppent kiscicává válik? Ilyenkor hová tűnhet az a vad nagylány?
- Akkor ebben hasonlítunk, nekem sincs... szóval nem... vagyis nem igazán akar senki sem randizni velem. Talán pont ezért is játszok ilyesmi szerepet, tudod milyen háremei vannak ezeknek a karaktertípusoknak... Szánalmas vagyok, mi? - sóhajtottam fel a tarkómat vakargatva. Bár nem csak ezért játszom a hőst, sőt nem elsősorban ezért, de azért jó kis mellékhatás lenne, ha igaz volna, amit a mangákban olyan gyakran olvasni. Tulajdonképpen már azt is csodának vélem, hogy Miss Suz... vagyis Nanako-san most itt van.
- De tényleg, hogyhogy nem jut minden ujjadra tíz férfi? Őrülten jól nézel ki... ha szabad... ilyesmit mondanom - szólaltam meg hirtelen, kissé belepirulva a látványba, amit a lány nyújtott. Kicsit furcsán festett, de a ruhája így is remekül kiemelte az alakját, és nehezen is szakadtam el a blúz alatt felsejlő idomoktól. Csak most jöttem rá, mennyire csábító ruhát vett magára. Nyeltem is egy nagyot.
- Hát igen ^^" - reagáltam rá, kezdett az egész kicsit kínos lenni. Szépen lassan visszatért az idegességem, szóval vettem egy nagy levegőt, ami csak azért volt hiba, mert a szavai hallatán félrenyeltem és köhögni kezdtem.
- No-no-no, not at... vagyis... heh, azt hiszem el kéne hagynom a gaijin szöveget ^^" - ellenkeztem volna reflexből angolul, de mivel az nem tartozott hozzá a valódi énemhez, így inkább most befejeztem és leszek egy kicsit tényleg Shiba Kenji, még akkor is, ha unalmas vagyok - Szóval nem csalódást okoztál, csak... másra számítottam. De pozitív irányba mozdult el a véleményem, szóval... - elhallgattam és a feje fölé sandítottam. Észrevettem már akkor, amikor a párbajunk után láttam elmenni, de most meggyőződtem róla, hogy ez a lány egyszerűen nem lehet egy gonosz, alávaló boszorkány. Biztos csak véletlen, vagy kényszerítették rá. Nem is hoztam szóba, csak tényleg, ehhez képest annyira más volt. Mégis valahol nagyon necces volt, hogy én, az Igazság védelmezője egy olyan lánnyal randizok, aki vörös indikátoros.
- Most miről beszélsz? - kérdeztem is vissza, fogalmam se volt, miért kezdett el szabadkozni. Aztán bevillant valami - Jaj, nem azért, mert esetleg rosszul festenél ebben a ruhában, nagyon is... csinos vagy, hovatovább... - újabb lefelé tévedő pillantás, nyelés - Mindegy, majd meglátod - zártam le, mielőtt valami ostobaságot mondok. Inkább behúztam a kapuba, és kiadtam a tafti teleportálás parancsát a rendszernek, ami rövidesen meg is hajlott az akaratom előtt. Mire újra materializálódtunk, már egy alaposan feldíszített tér látványa tárult a szemünk elé, mindenféle bódéval. A szembe lévő utca egészen a nem messze lévő kis parkig végig ilyen volt, és talán mire végigsétálunk rajta, addigra elérkezünk az est fénypontjához is.
- Öhm... szóval úgy gondoltam, hogy ha nem is vidámpark, de valami olyasmi - kommentáltam a választásomat - Ott a kölcsönző! - mutattam is rá rögtön a szép ruhákkal teletűzdelt bódéra, ami egy függönyös fülkesorhoz volt hozzákapcsolva. És már húztam is magam után. De hová sietek? facepalm

by **Suzume** Szomb. Okt. 25 2014, 19:37

- Öhm, ez igazából csak vicc lett volna. – Szégyellem el magam már megint (ez most este nagyon megy nekem) – Csak nyílván a hangsúly nem stimmelt ezért ne is kérj bocsánatot. – Fogom le a kezeit jelezve, hogy nem kell szabadkoznia. Kicsit azért megnyugtatott, hogy ő maga sem az a nőcsábász típus bár azt hiszem ez a küzdelmünk alatt már kiderült. Az már csak a hab a tortán, hogy még bókokkal is elhalmozott a maga módján.
- Talán pont azért amiért téged sem halmoznak el a lányok. Nem vagyok az a szociális típus legalábbis a való életben nem. Legalábbis gondolom, hogy nálad is ez a helyzet hisz kellően jó képű vagy, hogy ne utasítsanak vissza. – Igazából most először nézem meg őt alaposabban. Tetszenek a szemei, megnyugtatók. Embarassed

- Egyébként van benne valami. – Terelem inkább a témát. – A hősök mindig meg kapják legalább azt az egy csinos lányt akit kiszemelnek maguknak, igaz kicsit közhely de már szinte kötelező. Bááár ha belegondolok a nagy csavar mindig az, főleg jrpg-ben hogy a hős szerelmét mindig megöli valami nagy és sokfogú lény szóval ilyen téren lehet inkább kerülnöm kellene a hősöket. – Kuncogok amin lehet kicsit érződik, hogy erőltetett. Nem akartam, hogy megint komolyan vegye.
Igazat kellet neki adjak, végül is tetszett neki ez a felállás. Nem kellene ezen annyit agyalnom.
- Ez igaz. – Adok neki hangot is. – És ennek azért örülök. – Vallom be. Tényleg jól esett ezt hallani. Aztán persze a félre értés úgy tűnik félreértést szül, meg sem fordult a fejemben, hogy rosszat gondol a kinézetemről bár most, hogy így említi…
- Valóban jól áll? – Nézek szét magamon. – Őszinte leszek, annyira nem tudtam mit vegyek fel, hogy csak magamra dobáltam mindent nehogy nagyon elkéssek, mellőzve ezzel minden divatirányzatot. – Vallom be. De végül aztán csak nem árulja el mire is gondolt a Yukatával és egészen addig nem is értettem mit akart ezzel amíg meg nem érkeztünk Taftba.
- Lenyűgöző! – Csillan fel a szemem a díszek láttán. – Ez azt hiszem sokkal jobb is mint a vidámpark. Meghittebb… azt hiszem. – Legalábbis sok játékokban meghitt sőt néha romantikus pillanatok színhelye az ahol mi is épp vagyunk.
- Látom már is átöltözök. – Bólintok és rohanok oda a bódéhoz majd pár perc múlva már az új ruhában léptem ki rajta.
- Na hogy festek? – Fordulok körbe majd belekarolok. – Sétáljunk. :3 – Ez utóbbiba még én magam is belepirulok. Hirtelen jött.

A ruha ^^

by **Silver** Vas. Okt. 26 2014, 20:25

- Nem, kötelességem volt bocsánatot... kérni - feleltem félig-meddig a szerepembe esve, de voltaképpen annyiban hasonlítottam Silverre, hogy a mentalitása alapját én is magaménak tudhattam, még ha nem is viselkedtem annyira extrémen, mint ő. Például ott volt a minap egy ügyetlen pincérlány, akiért látványosan kiálltam, mikor kinevették az esését. Nem tettem volna meg egy rendes étteremben, de a vigasztalást megejtettem volna puszta aggodalomból.
- Igazából fekete hajam van, olyan igazi tucatkülsővel bírok - mutattam a fejemre - Meg ugye egy NEET-re ki kíváncsi? - vontam vállat egy beletörődő mosollyal - Azért köszönöm - néztem fel rá, tényleg jól esett, nagy örömet okozott, hogy nem csak anyámtól vagy a nagymamától hallom vissza azt, hogy milyen jóképű vagyok. Mondjuk pár évvel ezelőtt voltak lányok az életemben, de akkor még sportoltam, és az afféle csajmágnes, ha sikeres tudsz lenni. Aztán jött a csuklótörésem, a rossz összeforrás, és vége lett annak is.
- Hát, ha akarsz lenni a főhősnő a történetemben, én garantálom, hogy megvédelek az összes nagy és sokfogú szörnytől! - szólaltam meg fennhangon, végtelen magabiztossággal kacsintva a lányra - Persze mind ezt mondja - tettem hozzá már halkabban, és elnevettem magam. Nehéz volt elhinni, hogy ez a lány bezárkózik a négy fal közé, akit ismerek, és hozzá hasonló... adottságai vannak, azok mind fürdenek a népszerűségben és ki is használják azt. Kíváncsivá tesz, hogy miért él bezárkózva, de azt hiszem ebbe még korai lenne belemászni. Egyrészt, másrészt pedig a mai nap a szórakozásé!
- Bármi jól állna... rajtad - jegyeztem meg kicsit zavartan, az arcomat kapirgálva a mutatóujjammal. A legrosszabb az, hogy tudtam volna képezni egy két oldalas listát arról, hogy miért áll neki jól ez az öltözet, de ez is olyasmi volt, amit inkább kihagynék, mert azzal csak saját magam alatt ásnám a vermet. Biztos nem szeretne arról hallani, hogyan és mit emel ki a szoknyája, vagy hogy a blúza mit láttat és ez mit okoz bennem... khm...
Jobb is volt, hogy a teleportálás segített témát váltani, mosolyogva figyeltem, ahogy szemléli a fesztivált. Rám nem volt akkora hatással, de azt elismerem, hogy szép. De volt most itt egy sokkal szebb jelenség is mellettem :3 Amíg Nanako-san átöltözött, addig legalább volt egy kis időm lehiggadni, lehűteni magam. Mire előjött, egészen jól sikerült összeszednem magam, vettem néhány mély levegőt is. Aztán el is akadt a lélegzetem. Egy darabig töprengtem rajta, hogy tényleg jó ötlet-e a ruhacsere, hiszen a yukata sokkal többet takar, de ebben a pillanatban eldőlt bennem a kérdés. Teljesen megérte, ahogy körbeölelték a fények a virágos kelmével borított alakját, csodának lehettem tanúja.
- Gyönyörű vagy benne - szóltam teljesen aléltan, szinte rángatnia is kellett, miután belém karolt, annyira a hatása alá kerültem! Az előbbi is csak úgy kicsúszott a számon, nem volt benne tudatosság. Igen ám, de amint összeszedtem magam, utolértem és átvettem a vezetést, előbújt belőlem a kisördög.
- Mennyire viseled tradicionális módon? - kérdeztem huncut hanglejtéssel. Mert ugye azt mindenki tudja, hogy ilyen ruha alá nem kell semmilyen fehérnemű, de kíváncsi voltam, hogy ő azok közé tartozik-e, akik azért vesznek fel alá valamit, vagy sem?
- Nézd csak, ott csokiba mártott banánt árulnak. Éhes vagy? - újabb zavarba ejtő téma, teljesen szándékosan. Vajon Nanako-san fog minderre reagálni, vagy kicsit átveszi a hatalmat Miss Suzume? Az előbbinek örültem volna jobban, a főtéren látott reakcióira mondják azt, hogy moe :3

by **Suzume** Pént. Okt. 31 2014, 08:35

Igyekeztem valahogy elképzelni fekete hajjal de nem igazán ment. Igaz ez mindig is igaz volt. Pl. ha neten megismerkedtem valakivel de nem tudtam hogyan is néz ki akkor mindig a kirakott avatarjaként képzeltem el a valóságban is. Még ha az egyáltalán nem is volt valóságos. Így volt ez itt is. Amíg nem látom élőben addig mindig a mostani kép marad meg róla.
- Én például kíváncsi lennék rád és ezt nem csak amolyan vigasztalásként mondom. – Ejtek meg egy mosolyt. És ez azért valóban így volt. – Én azt hiszem nem is változtattam a külsőm túl sok mindent szóval így is nézek ki. – Egy pillanatra el kellet azért gondolkoznom ezen de még a frizurám se nagyon módosítottam, nem mint ha valami extrém hajviseletem lenne amit otthon ne tudnék megcsinálni.
- Akkor csak szakítanom a sablon formával és nem leszek szörnylakoma. De amúgy sem vagyok az a főhősnő típus. – Hát igen, Suzume inkább a gonosz karaktert töltené be. Vagy inkább az eltévelyedet lányt akiben ott a jóság csak hite vesztett vagy… nem tudom, még nem döntöttem el mit is akarok pontosan Suzuból kihozni. Természetesen kaptam a bókot a megjelenésemre és amit nem bírtam megállni, hogy ne próbáljam cáfolni.
- Bármi? Például egy hiteles zombi jelmez is? Agyaaat – Kezdek el egy zombit játszani. Azt hiszem picit azért kezdek feloldódni amit azért pont, hogy Suzumének köszönhetek.
Nem kellet sok idő, hogy átöltözzek és a végeredmény amit sikerült kihoznom Kenji-kunbol kissé zavarba is ejtett.
- K-köszönöm. – Azt hiszem talán egy picit el is pirultam. Aztán a kérdése valahogy kizökkentett és a kérdésére rögtön vágtam is rá a választ.
- Alapjáraton nem hordok magamon fehérneműt ha arra gondolsz… - Olyan hirtelen jött az egész, hogy gyorsan sikerült is kissé megint bele pirulnom. Első randin nem illik ilyet mondani… azt hiszem így inkább zavaromban gyorsan kaptam is a csokis banán ötletén.
- Persze, imádom a csokis banánt! Bárcsak folyton banánok lennének körülöttem… hehehe… - Igyekeztem őt gyorsan az árushoz irányítani és kiverni a fejéből a fehérneműs megjegyzésem.

by **Silver** Hétf. Nov. 10 2014, 18:09

Halvány zavartságom egy lépcsőfokkal feljebb lépett, csak egy szórakozott nevetgélés bukott ki belőlem. Nem tudtam, hogy is kéne válaszolnom, vagy hogy egyáltalán kéne-e. Csak abban voltam biztos, hogy egy megfoghatatlan érzés rakoncátlankodott bennem, ami valamiféle öröm és hála keveréke volt, de annál valami magasabb, emelkedettebb és legfőképpen jobb és kellemesebb. Hogy ez miért fogta be a számat, az már túlmutatott a képességeimen.
- Hát igen, te inkább az a típusú lány vagy, aki nem válogat eszközökben amikor el akarja érni a céljait, aztán amikor konfrontálódik a főhőssel és az eszközei visszafelé sülnek el, és a főhős megmenti annak ellenére, hogy ellenségek, akkor ez annyira megérinti, hogy a végén belezúg a főhősbe, és utána mindet megtesz, hogy a főhősnőnek titokban keresztbe tegyen, de így is csak második marad a főhős szívében, és szép lassan a háttérbe szoruló, félredobott mellékszereplő lesz, aki csak a komikum érdekében van jelen, és... mindegy hagyjuk kaptam az alkalmon, és kezdtem el lelkesen magyarázni, aztán ahogy haladtam előre, úgy bizonytalanodtam el szép lassan, az utolsó szavaknál pedig már kifejezetten haboztam, mert nem alakult valami jól a sztori, ha a klisékre építettem. Khm-khm... Razz

Ráadásul nekem még főhősnőm sincsen, so... So előkaptam az oldalamon függő fakardot, a lány fejéhez tartottam és egy puffanó hangot hallatva "elsütöttem" a képzeletbeli shotgunt... aztán nyelvet öltöttem, és visszarejtettem a helyére. Mondjuk nem biztos, hogy viselnem kéne, de annyira hozzám nőtt már, hogy nem nagyon tudnám letenni. Meg így olyannak tűntem, aki akármelyik pillanatban képes a másik védelmére kelni Wink

Szerencsére az egyedül töltött idő segített helyrebillenni, kiszellőztettem a fejem meg stuff. Más kérdés, hogy Nanako-san mindent megtett azért, hogy fejre állítson, de most a kezdeti bámulat után igyekeztem visszarázódni, és a további problémákat megelőzve kezdtem cukkolni a lányt arra gondolva, hogy majd most jól zavarba hozom. Erre nem ő hoz zavarba engem? facepalm

Elakadt a szavam is egy pillanatra a váratlan válaszon, a tekintetem pedig teljesen természetes módon kezdett el óvatosan lefelé haladni, miközben halvány pír húzódott az arcomra.
- Á-áh, nem hiszek én neked! - vontam kétségbe a szavait nem teljesen természetes hangsúllyal, kényszerítve magam a folytatásra, de aztán megráztam a fejem, és inkább arra a bizonyos árusra koncentráltam.
- Jó estét, két... izé... nem, egy choco banana és egy candy apple rendel! - préseltem ki a szavakat a számon, miközben máris a menümben matattam, hogy átküldjem a fizetséget az édességekért. És valahogy csak most, hogy feléje nyújtottam a pálcikára tűzött nasit, jöttem rá, hogy ha Nanako-san az iménti reakcióját még a csokis banánnal is tetézi, én ott fogok belehalni az orrvérzésbe pale

by **Suzume** Vas. Dec. 21 2014, 13:43

Ahogy Silver-kun egyre inkább halad előre a kitalált történetében úgy kezdek el egyre jobban elbizonytalanodni.
- Ezek szerint a főhősnek már van egy szívszerelme? – Talán kicsit túlzottan is magamra vettem, de ha már epekedik valakiért akkor miért ment bele ebbe az egészbe. Lehet most is csak játszik. Én hülye meg még komolyan vettem az egészet. Ezt a bizonytalanságot pedig csak még jobban tetézte a mozdulatsor amit a fakardal művelt. Ez most azt jelentette volna, hogy bumm, megvagyok? Azt hiszem egy címeres barom vagyok. Igyekeztem egy erőltetett mosolyt csalni az arcomra ezzel leplezve, hogy a fejemben nagyon nincs rendben semmi.
- Akartam már kérdezni a harcunk alatt is. Miért hordasz magadnál egy fakardot? – Terelem el inkább az egész témát. Meg igazából egy picikét tényleg érdekelt ám miért nem használ rendes fegyvert.
Ettől független viszont még igenis tetszett maga a fesztivál és próbáltam nem elrontani ostoba gondolatokkal pusztán arra kell figyelnem, hogy ne felejtsem, hogy valószínű ez is csak egy játék semmi több. Ez viszont nem volt egy egyszerű feladat. Ha egyszer kiesem a szerepemből sokkal nehezebb visszarázódni Suzuba. Igaz sikerült akaratomon kívül is zavarba ejtenem mindkettőnket és mikor végre megkaptam a csokis banánt mohon be is kaptam és a tekintetem kissé oldalra fordítva próbáltam elkalandozni.
- Finom… - Motyogom teli szájjal, nem túl illendő módon. Azt hiszem kezdem magammal teljesen elveszíteni a fonalat.
- Nézd! Egy céllövölde! – Kiáltok fel mint aki a messiást pillantotta volna meg. Bár ha azt vesszük nekem tényleg megváltás volt tovább lépni már. Nagyon meg se vártam a fiú reakcióját odarohantam a standhoz. Hasonló volt mint amit való életben is láthatunk csupán játék pisztoly helyett egy íj volt az asztalra lerakva amivel lehetett lőni különféle ajándék tárgyakra. A fegyvert jobban megvizsgálva észrevettem, hogy kaszt független. Nyilván, hogy bárki tudjon játszani.
- Ki akarod próbálni? – Nyújtom felé az íjat mosolyogva.

by **Silver** Kedd Dec. 23 2014, 20:19

Nagyot nyeltem. Igen, elvitt a lendület, elkapott a hév, és a visszakérdés totál egyértelművé tette, hogy olyat mondtam, amit nem kellett volna. Én meg a nagy szám Neutral

Egyből magam elé is kaptam a kezem és hevesen kapálózni kezdtem.
- Nem-nem-nem-nem, nincs! Nem úgy értettem... bocsánat - hajtottam le a fejem és még félre is néztem. Kenji, emlékezz rá, hogy ez nem egy anime, hanem a valóság, ahol nem lehet a lányokat beletuszkolni egy skatulyába, sokkal komplikáltabbak annál! Az volt a baj, hogy rettentő ideges voltam még mindig, és képtelen voltam normális agyműködésre, hibát-hibára halmoztam. Nehéz volt mellette a józan eszemet használnom @.@

- Ah, öhm... hát, a kardok arra valóak, hogy életeket oltsanak ki, nem lenne helyes egy párbajban az igazit használni. Röviden... ezért - kaptam az alkalmon, hogy sikerült terelni a témát. Bár lehet, jobb lett volna bevallani neki, hogy miért viselkedek ilyen furcsán, de akkor biztos szánalmasnak tartana. Én ennél magabiztosabb voltam, vagy szerettem volna lenni legalább... és jó lett volna, ha nem tudja meg, mi zajlik bennem a felszín alatt. Majd.... izé... összeszedem magam, biztos segíteni fog a homokóra pörgése. Bár mondjuk akkor nem, ha a szemem láttára banánt eszeget, és ettől még úgy is nagyot nyeltem, hogy igazából nem is volt semmi erotikus abban, amit művelt, sőt. Mégis volt valami abban, ahogy a szájába tömte és nyammogott rajta, hiába nem volt cseppet se lányos. És talán pont azért. Tétován nyúltam feléje, de vettem egy nagy levegőt, és megacéloztam magam. Az ujjammal lesegítettem a szája széléről a csokit és odatartottam elé... hátha alapon.
- Aranyos vagy, mikor eszel :3 - böktem ki mosolyogva, de a lány már rángatott is tovább o.O Vagyis, nekem kellett utánaszaladnom, ha tartani akartam vele a lépést. És céllövölde... alapból egészen sikeres voltam ebben a játékban, hála a sasszememnek, de az íj olyan nehezítés volt, ami komoly kihívást jelentett. Fogtam már a kezemben íjat, de egy-két béna lövést leszámítva nem volt hozzá közöm. Az íjászat azon kevés sportágak egyike volt, amit nem próbáltam ki rendesen.
- Viccelsz? Naná! - lelkendeztem egyből, és fel is kaptam a fegyvert. Megforgattam a kezeim között, megpendítettem a húrját, magam elé tartottam célzást imitálva - Hm-hm... milyen tanácsaid vannak? - fordultam feléje, szerettem volna, ha csillogtathatja egy kicsit a tudását, meg jó lett volna tanulni tőle amúgy is.

by **Suzume** Szer. Dec. 24 2014, 13:08

Oké, így belegondolva talán kicsit kezdem túlreagálni a dolgot, vagy már nem is tudom mit gondoljak. A téma elterelése viszont nagyon is jó ötletnek bizonyult mindkettőnk részéről.
- Ez szerintem így egyáltalán nem igaz. – Rázom meg a fejem. – Alapjáraton is egy fegyver arra való amire a gazdája használja. Itt a saoban pedig teljesen mindegy mit használsz. Egy bottal vagy egy síppal is ugyan úgy meg tudsz ölni valakit mint egy valódinak tűnő fegyverrel. Az életpontokat azzal a fakardal is le lehet vinni szóval igazából mindegy is mi van nálad. – Jun ha jól emlékszem egy banánnal harcolt egyszer szóval ez hatványozottan igaz lehet.
- Persze lehet csupán elvi kérdés. Sok ember ragaszkodik az elveihez de szerintem egy másik világban ahol más szabályok érvényesülnek úgy az elveket is meg kell változtatni. – Persze nyílván ezt is csak én gondolom így amit annyira nem is bánok hiszen ha ebből kerekedik egyfajta vita szerűség legalább ténylegesen továbbléphetünk erről a hős-gonosz témáról.
Ha most Suzuként viselkedtem volna automatikusan bekaptam volna az ujját és még talán valami halk erotikus hangot is kiadtam volna és bár igaz, hogy majdnem előre billentettem a fejem, hogy ezt megtegyem végül inkább csak levettem a csoki darabkát az ujjáról és úgy kaptam be.
- Köszi. – Nem igazán tudtam mit is kellene erre mondanom így azt hiszem ez volt a legjobb válasz. Bár megfordult a fejemben, hogy valami vissza bókot kellene mondanom de mégis mit? Aranyos ahogy flörtölsz? Hál istennek erről is sikerült gyorsan tovább lépni és látható lelkesedéssel fogadta a céllövölde ötletem.
- A legjobb tanács azt hiszem, hogy bízd magad a rendszerre. – Válaszolom némi gondolkodás után. A sao előtt egyszer sem tartottam íjat a kezemben így tudom, hogy abszolút kezdő is könnyen elboldogul. – A játék segít az nyíl felhelyezésében is. – Magyarázom és közben én is felveszek egy íjat és lassan mutatom be a mozdulatot. – Ha kellően közel tartod szinte magától felteszi a megfelelő helyre, mint ha egy mágnes húzná a helyére. – Tartom oda és valóban észrevehető ahogy a rendszer a megfelelő helyre segíti. – Ezután csak meg kell feszíteni amennyire csak bírod és céloznod. Van célzás rásegítés is így az sem annyira nehéz. – Ezt azért egy játék mackón teszteltem előtte. Megtapasztaltam már, hogy a célzásrásegítés csak kevés célpontnál van jelen. Moboknál és játékosoknál esetleg pár itemre mint most a mackón. Ha viszont valami más célpontra várok ott már manuálisan kell céloznom mint ha egy igazi íj lenne… Én most egy ilyen tárgyra céloztam ami egy nyaklánc volt ami egy hurkapálcára volt erősítve. Meglehetősen sokat gyakoroltam a célzást, nem akartam teljesen a rendszerre hagyatkozni így volt annyi önbizalmam, hogy egy nehezebb célpontot válasszak.
- Ezután már csak elengeded a húrt és a nyíl már repül is. - Ahogy útjára engedtem a nyilat az szépen belefúródott a falba. Nem volt telitalálat de annyira hozzá ért a hurkapálcához, hogy az elpixeleződjön és a tárgy leessen. Az ott lévő njk fölvette a földről a jutalmat és letett elém.
- Tessék ez a tied. - Nyújtom át neki a nyereményt.

by **Silver** Pént. Dec. 26 2014, 20:01

Ha ő is rázza a fejét, akkor én is. Az eddigiek alapján valószínűnek tartottam, hogy ez gyakori jelenség lesz... már ha lesz, mert sok mindenben nem értettünk egyet. És most nem Suzume és Silver voltunk, hanem Nanako és Kenji, mégis folytatódott ez a fajta végtelen vita. Ezek szerint most vagy több van Miss Suzumében Nanako-sanból, mint gondoltam, vagy pedig nem csak az általunk játszott karakterek gondolkodása ennyire eltérő. Kenjiként nekem legalábbis teljesen más okom volt ugyanarra a jelenségre.
- Hehe, megnézném, mikor egy katanát almahámozásra vagy hajvágásra használnának Lényegtelen, hogy én vagy te mire használunk egy fegyvert, egy harmadik ember meg arra fogja találni, amire kitalálták: vérontásra - mosolyodtam el keserűen, de azt hiszem a mindennapi drámák most végképp nem ide tartoztak, főleg mivel ebben a világban nem is létezik ilyesmi - Én minél több elvemet megpróbálom megtartani. Nem szeretném elfelejteni, honnan jöttem és hová tartok - mondtam még. Ha mindenki ragaszkodna az elveihez, akkor ebből a világból is sokkal jobb lehetne. Erre gondolva pedig a lány feje fölé pillantottam, hiszen el nem tudtam képzelni, hogy mi vehette rá arra ezt az alapból békés hölgyet, hogy bevörösödjön. Azt hiszem ennek is köze lehet azokhoz a bizonyos elvekhez. Viszont egyelőre nem szerettem volna kérdőre vonni, most szórakozni lett volna jó, kikapcsolódni vele, élvezni a társaságát és megismerni, meggyőződni róla, hogy tényleg nem olyan rossz ember, mint azt a csúnya kurzor mutatja.
- Bízzam magam a rendszerre... - ismételtem el a tanácsát, miközben figyeltem, hogy ő mit csinál. Igazság szerint nem erre számítottam, de így, hogy bemutatta nekem a lövés folyamatát, meg tudtam figyelni mindazt, amire kíváncsi voltam. A tartását, vagy hogy kinyújtja-e a karját, milyen szöget zár be a könyöke... ebben a ruhában ezt nem volt egyszerű megfigyelni, de a látvány önmagában is lenyűgöző, és fenséges volt. A találat magával vonzotta a tapsomat is, a kínálatra nézve nyilvánvaló volt, hogy volt egy szekció, ami még az íjászok számára is kihívást jelentett. Vékony pálcák, a rendszer segítsége nélkül. Jó lett volna, ha én is onnan tudok lőni valami szépet, de íjjal a kezemben nem volt shounen hős, botorság lett volna megpróbálkozni vele és kudarcot vallani. Előtte nem akartam már többször felsülni.
- Oh... én izé... k-köszönöm - hálálkodtam a kristálynyakéket megfogva, majd vettem egy nagy levegőt, és hozzáfogtam a kezét is, bátorkodva adni neki egy puszit is köszönetképpen. Csak ezután engedtem el, és máris megkíséreltem a nyakamba venni az ajándékot.
- Jól áll? - kérdeztem, majd újra felvettem az íjat, mosolyogva - Most rajtam a sor! - jelentettem ki határozottan, majd ráhelyeztem a nyilat az idegre, és célra tartottam úgy, ahogy azt gondoltam, hogy kéne. A nyíl azonban nem izzott fel elsőre, úgyhogy újrapróbáltam, most jobban kiemelve a könyökömet. Másodszorra már jobban ment, úgyhogy kerestem is egy olyan célpontot, amit még én is el tudok találni. Innentől kezdve már csak annyi volt a dolgom, hogy engedjem, hadd vezesse a kezem a rendszer, de ennek ellenére is balul sült el az íj, és váratlanul balra hordott. Egy buborékfújó lett így a nyereményem, miközben legszívesebben elsüllyedtem volna a föld alatt, és rákvörös arccal nyújtottam át neki az "ajándékát".
- Eto... ez a... tiéd ^^" - nyújtottam feléje remegő kezekkel, de... de nem hagyhattam ennyiben! - Ehh, még egyszer! - kiáltottam fel, és meg is ragadtam újra az íjat, ismét célra tartva. Vettem néhány nagy levegőt, elcsendesítettem a légzésem, megpróbáltam koncentrálni. Kell az a nyuszi! Mégse éreztem magam elég biztosnak...

by **Suzume** Hétf. Dec. 29 2014, 10:20

Miért ne lehetne hajvágásra vagy hámozásra használni? Simán megoldható csak egy kis kézügyesség kell hozzá. – Öltöm ki rá a nyelvem. – Egyébként meg tudod, hogyan is értettem és egyáltalán nem lényegtelen miként is használod. Egy fegyver arra is használható, hogy megvédj másokat és nem csak arra, hogy elvedd valaki életét. Csak is saját magadon múlik miként használod fel. És olyan dolgokat is lehet használni fegyvernek amit nem arra találtak ki. Például egy csákányt vagy egy fejszét. Eredetileg célszerszámnak készült mégis meg lehet vele ölni egy embert. – Vitatkozom vele tovább. Viszont az elvekre már nem tudtam mit mondani. Pont az ellentétje voltam. Én el szerettem volna felejteni honnan jöttem és csak az érdekel merre tartok. De ezt nem akartam az orrára kötni, pedig már félig megtettem korábban. – Végül is ezt mindenkinek magának kell eldöntenie. – Feleltem végül.
- Szívesen. – Szólalok kissé bátortalanul, de nem kaptam el a kezem. Igazából nem is értettem saját magam. Megfordult a fejemben de amúgy meg már csókoltak szájon, többször is… és az egyikük egy lány volt. Ilyenkor meg játszom az eszem. Úgy döntöttem inkább csak, sodródtam az eseményekkel és nem agyalok semmin. Az első találat egy buborék fújót talál el. Láttam a fiún, hogy nem igazán elégedett vele, pedig vicces így mikor odaadja egy széles mosollyal az arcába fújok egy nagyadag buborékot.
- Köszönöm. ^^
Persze gondolhattam volna, hogy van annyira makacs és újrapróbálja majd. Amikor célra tartott odaléptem közvetlen mellé és megragadtam a kezét amivel az íjat is támasztotta és segítettem neki a célzásban. Sikerült olyannyira közel kerülnöm, hozzá, hogy szinte éreztem ahogy az arcom az övéhez ér. Ennyit a szégyenlősségről. Amint gondolkodás nélkül cselekszem elkezdek kacérkodni és flörtölni, mert más célja nem igen volt. Szinte biztos voltam benne, hogy egyedül is sikerülne eltalálnia a nyuszit de volt egy másik érzésem, hogy pont ezt akarta elérni…

by **Silver** Csüt. Feb. 26 2015, 16:07

- Ha fegyvert kell használnod arra, hogy valakit megvédj, azzal bántani fogod azt, aki fenyeget titeket, legyen az egy másik ember, vagy éppen egy medve - jegyeztem meg, egyben felhívva a figyelmét, hogy nem csak emberekre gondoltam itt elsősorban, hiszen az első fegyverek a vadászatot segítették. Ám végső soron az is ölés, lényegtelen hogy a penge vagy a lőfegyver végén ember vagy állat van. Engem pedig alapvetően taszítottak az ilyen dolgok. Még mobok ellen is olykor-olykor a fakardomat használtam, ha lehetett és belefért, bár azzal kevésbé támadt problémám, hogy az itteni lényeket pixelekké robbantsam, mint azzal, hogy emberi lényre emeljek fegyvert. Érdekes témakör, de nem igazán akartam belemenni. Inkább íjászkodni szerettem volna, kikapcsolódni és szórakozni, megismerni Nanako-sant, meg egy kicsit versengeni is vele, még ha íjjal a kezemben esélyem se volt ellene. Tapasztalat és tudás birtokában volt, miközben az én technikám még kiforratlan és hibás volt. De legalább azt el akartam érni, hogy valamilyen értelmes ajándékot lőjek neki, és viszonozzam a kedvességét.
Annál nagyobb meglepetésként ért, amikor megéreztem a közelségét. A koncentrációmból kiesve, elkerekedett szemekkel fordultam feléje, de csak néhány pillanatig tartott... hát, a zavarom az tovább is, mert... nos, nem hagyott hidegen, ahogy hozzám simult, és ahogy vezette a kezem, de igyekeztem túlesni ezen a tapasztalaton, hogy haszna is legyen a segítségének. Vettem egy nagy levegőt, és megmarkoltam az íjat újra, érintése segítségével célra tartottam, és elengedtem a nyílvesszőt, mely ezúttal nyílegyenesen suhant a cél felé, és le is döntötte a célpontot, mely az alant lévő pultra pottyant. Széles mosollyal fordultam feléje, de abban a pillanatban el is vörösödtem, annyira közel volt.
- N-Nanako-san... - nyögtem ki, majd egy pillanatnyi ijedtség hatására reflexből odébb húzódtam, és remegő kezekkel vettem át a plüsst, majd nyújtottam át a lánynak.
- Ööö... izé... köszönöm a... segítséget ^^" - tettem hozzá, majd kétségbeesetten pillantottam körbe. Most mi legyen?
- Mit szólnál egy kis... pihenéshez? Igen! Tartsunk egy kis szünetet! - vetettem fel a mentő ötletet, és intettem egyben a közeli bokrokkal körül vett füves terület felé, majd el is indultam arra... kicsit darabosan mozogtam, de legalább haladtunk valamerre.

by **Suzume** Pént. Feb. 27 2015, 09:46

- Gyakran elég csak a fegyver puszta jelenléte, hogy megrettentsd a potenciális támadó jelölteket, embereknél és állatoknál egyaránt. – Kardoskodok tovább. Nem akartam neki nyíltan kimondani, nehogy megsértsem de eléggé álszent alakoknak tartom a hozzá hasonló embereket. Ha ennyire nem akar bántani senkit nem hogy fakardot de semmilyen módon nem kellene leállni küzdeni vele még poénból sem mint mondjuk egy aréna küzdelem. Amúgy sem kell hozzá valódi fegyver, hogy valakinek sérülést okozz, puszta kézzel is meg lehet tenni. Vagy egy fakardal. Smile

Minden esetre már tovább én sem erőltetem a témát, már az előbb is érezhető volt, hogy szeretné lezárni a témát csak hát nem is én lennék ha nem az enyém lehetne az utolsó szó.
Láttam rajta, hogy igencsak zavarba jön mikor közeledem hozzá. Alap járaton ezt vagy kihasználnám és még jobban ingerelném őt, vagy kárörvendően nevetnék és cukkolnám. Most azonban ettől én is egy kicsit zavarba jöttem, így a kezét valamivel bizonytalanabbul irányítottam a célra. Silver-kun annyi közel került, hogy megcsapta az orrom az illata. Kellemes :3
A segédletemmel, de talán anélkül is ment volna, telibe találta a plüssállatot és ennek kifejezetten örültem. olyannyira, hogy örömömben meg is ölelem a fiút.
- Eltaláltad! – Kiáltok fel. Nagyjából az az érzés fogott el mikor lelőttem az első vadam a saoban. örültem mint majom a farkának. :3
A plüssnek legalább annyira örültem és mikor átnyújtja egyből magamhoz is ölelem és az arcom belefúrom a puha játékba.
- Nézd! Tök jó puha! – Nyomom bele Silver-kun arcába, had tapasztalja meg ő is. x3 – köszönöm, hogy találtál nekem gazdit. – Másítottam el a hangom és úgy tettem mint ha a játék beszélt volna. – És én is köszönöm. – nézek rá végül majd a plüssmacit szembe fordítom magammal, hogy kicsit jobban szemügyre veszem. Az ajándék sokkal többet is jelentett mint amire a fiú gondolhatott. Csak nekem is most esett le, hogy a maci a szobámra emlékeztetett. Az is tele volt plüssállatokkal, szeretem őket csak annyira kockultam a saoval, hogy teljesen bele is feledkeztem. Ha egyszer lesz állandó lakhelyem előkelő helyet fog kapni.
Mélázásomból Silver-kun szavai zökkentettek ki és a javaslatára bólintok is egyet.
- Pihenjünk. – Zárkózom fel a srác mellé kicsit talán közelebb is húzódva hozzá mint eddig. – Nevet kell adni az új kedvencemnek. – Emelem fel a magasba a plüsst de valójában ez csak azt a célt szolgálta, hogy Silver-kun beszéljen valamit hozzám. :3

by **Silver** Vas. Márc. 01 2015, 14:07

Megkönnyebbülés volt végre elhagyni a fegyverekről szóló vitánkat, nem ide való volt az. Máskor, más helyzetben szíves-örömest belementem volna ennél mélyebben is, de nem szerettem volna ezt a napot elrontani az efféle ideológiai vitákkal, különösen úgy, hogy én aztán nem voltam egy szenvedélyes vitapartner, legtöbbször csak a szerepjáték kedvéért megyek bele, és nem is a saját véleményemet hangoztatom, hanem a szerepét, amit játszok. Én magam viszont nem szerettem vitázni, rossz szájízt adott csak és szinte semmi örömet :/
Ellenben arra se voltam felkészülve, ami ezután jött, és mivel már eleve zavarban voltam attól, ahogy segített, az ölelése egy cseppet se enyhítette az érzéseimet, sőt! @.@

Hirtelenjében azt sem tudtam, mit csináljak: öleljek vissza, vagy se? Így aztán csak megmozdult a kezem, de már nem jutottam el odáig, hogy a lány köré is vonjam őket. Egy rakás szerencsétlenségnek éreztem magamat, ami azért is volt kellemetlen, mert ilyen még nem igazán történt velem. Ezt a lányt képtelenség volt kezelni, teljesen kihúzta alólam a szőnyeget a viselkedésével. Talán az zavart meg, hogy egyszerre volt ártatlan és szende, meg csábító vadmacska, és nem igazán tudtam eldönteni, hogy viszonyuljak hozzá. Most pedig csak a szám szélét kaparásztam, zavartan nevetgélve, és a helyzet megoldására tökéletes kifogás volt az, hogy új foglalatosságot kerestem magunknak. És mivel talán az lett volna a legjobb, hogy ha egy picit nyugisabb körülmények közé kerülünk, ezért teljesen jó ötletnek tűnt a füves rész megtámadása.
Amint odaértünk, azonnal előbányásztam egy pokrócot, amire le tudunk ülni, vagy éppen feküdni. Kár lett volna, ha ez a szép ruha fűfoltos lesz, nemde? Mindenesetre hellyel kínáltam Nanako-sant, aztán én is leheveredtem mellé. Hol is tartottunk? Ja igen, plüss!
- Szerinted fiú vagy lány? - kérdeztem, gyanakvóan méregetve a nemrég lőtt állatkát - És milyen neveket szeretsz, a japán vagy a nyugati hangzásúakat? Mondjuk én rettenetes vagyok névadásban, ezen is ültem egy csomót, és csak azért lyukadtam ki a Silver mellett, mert hasonlít a vezetéknevemre ^^" - nevettem fel egy kicsit erőltetetten, de legalább egy picikét visszatértem az élet nevű folyóba, képessé váltam kommunikálni, és aztán belefeledkezni a lány nyújtotta csodálatos látványba Embarassed

by **Cearso** Vas. Május 10 2015, 00:01

Anat halott. És szinte senki se látta, hogy hogyan is halt meg. Nem vagyok egy nagy nyomozó, de nagyon sok lehetőség futott össze hirtelen a fejemben. És minél gyorsabban cselekszünk, annál hamarabb ki lehet szűrni azokat, akiknek biztos nincs közük a dologhoz. Bár elég szemfülesnek kell lenni, hogy valamit biztos kiszúrj.
Vegyük a tényeket először. Egy: Anat frontharcos volt. Tehát elég magas szintűnek kellett lennie annak, aki le akarta őt győzni. Kettő: Anat az utóbbi időkben rengeteg gyanús ügybe keveredett, ezért az sem kizárt, hogy ezek közt kell keresni, akik szerepeltek Anat ezen kis listáján. Még szerencse, hogy Anat ezt a múltkori céhgyülésen felfedte elöttünk is, szóval a Sayonara és a vörös ismerősei sem zárható ki gyanúsítottak közül. Három: Anat a viadal alatt halt meg. Ez néhány embert felment a gyanú alól. Azt tervezem, hogy meglátogatom az egyiket azok közül, akik még maradtak. És a Sayonarát nem piszkálnám, hisz esélyem sincs, hogy komolyan vegyenek, de egy szólóst egy kicsit könnyebb kifürkészni, hisz nincs mögötte az a támogatás, amit egy céhben megkaphatsz.
És hogy ne tudjon túl könnyen lenyomozni, szűkös határidőt adok neki a válaszra. Ez a fél óra elég lesz arra, hogy kitaláljak magamnak egy fedősztorit, hogy mért is keresem fel éppen őt.
Két-három perccel a megbeszélt idő előtt érek a helyszinre, és a bejáratnál várom azt a hirhedt játékost. Egy maszkos alak eléggé feltünő, ennyit még én is tudok róla... Szóval ha meglátom, akkor odamegyek hozzá szemből minden félelem nélkül és köszönök neki.
-Hello, Cearso vagyok, én kértem ezt a találkát.
A fél órában azon is gondolkoztam, hogy mit mutassak meg a felszereléseimből, de végül arra jutottam, hogy összvissz a fekete köpenyem lesz felszerelve, amit most is húztam magam mögött a földön. Ebből talán nehezebben jön rá a szintemre.

by **Kazuma** Vas. Május 10 2015, 11:06

Az üzenet bizonyos szempontból elég váratlanul ért, de ugyanakkor számítottam is rá, hogy előbb utóbb bekövetkezik. Ez nagyban fogja befolyásolni a terveimet. Hamarabb kell lépnem. Ezt viszont egyelőre félre is tettem, tekintve, hogy ez a Cearso elég szűkös határidőn belül, találkozni akar velem. Okos húzás, főleg egy olyan üzenet kíséretében aminek a témája erősen felkeltette a figyelmemet. Azonnal pötyögni kezdtem és szétküldtem pár üzenetet. Időközben felrémlett előttem a viadal és már tudtam is, hogy kivel van dolgom. Legalább nem nulla információval kell útnak indulnom. Anatole halálának valódiságáról persze rögtön meggyőződhettem, de az üzenet többi része sántított egy kicsit. Anatole soha egy szóval sem utalt ilyesmire, de ha igaznak bizonyul akkor ez a találkozás mindenképp fontos lehet. Ha pedig valamiféle agyafúrt átverés lenne, akkor majd elintézem, hogy többet ne legyen kedve ilyesmihez. Ha ez az a Cearso akit a viadalon láttam, akkor nem lehet kifejezetten nehéz ellenfél, figyelembe véve, hogy Makoto könnyedén elintézte.
Miután mindezt végiggondoltam és elküldtem az üzeneteket még mindig maradt kb 20 percem türelmetlenül dobolni az ujjaimmal és kitalálni valamit arra, hogy hogyan is leplezzem le, ha esetleg nem volt velem teljesen őszinte. Az idő mindenesetre hamar elrepült és eljött az idő amikor is elővettem a teleportkristályom. A hely megválasztása persze nem a véletlen műve volt. Taft a vörös játékosok egyik kedvelt helye, így kevésbé kirívó a jelenlétem, arról nem is beszélve, hogy elég sok időt töltöttem már itt és elég jól ismertem a várost és a környékét.
A teleportkapun kilépve körbepillantottam és hamar kiszúrtam a viadalon látott íjászt, aki már el is indult felém. Biccentettem ahogy közelebb ért, de más gesztust nem tettem.
– Anatole szólt, hogy a halála esetén meg fog látogatni egy céhtagja. - mondtam közönyösen. Nincs céhlogó a feje felett. Kíváncsi leszek, így mit fog lépni. - Tehát miről lenne szó?

by Ajánlott tartalom