Lila teleport kristály

by **Lizbet** Hétf. Szept. 22 2014, 12:59

Egy sötét, fekete szobába érkeztek, az egyetlen fényforrás kér lebegő gyertya, amiik egy szintén lebegő, nyitott könyv előtt helyezkednek el.
A könyvhöz hozzáérhettek, nagyon igényes és szép darab, ám lapjai üresek, egészen addig, míg betűk nem jelennek meg, az összes oldalon ugyan az: Nevezz el! csupán ennyi alatta pedig három szó.... Teleportkristályaitok nem működnek, képességeitek és jártasságaitok sem...

Szavak: Szerencsétlen, Önző, Pet

Feladat: Adjatok címet a könyvnek, de úgy, hogy ez a három szó benne legyen

Szókövetelmény nincs... nyugodtan lehet több kisebb posttal is tanakodni, szitkozódni, hőbörögni meg miegymás xd

Határidő: Szept. 30

by **Shukaku** Hétf. Szept. 22 2014, 14:13

Shu csak érdeklődve figyelte a fura könyvtáros bácsit, és amikor az elmondta, hogy tulajdonképpen valamiféle szerződést írattak velük alá, akkor nem nagyon tudott ellenkezni. Régen megtanulta már, hogy ne írjon alá semmit olvasás nélkül, de hát az csak egy üres lap volt, és csak annyi kellett, hogy átvette a dobozt. És… hát tulajdonképpen átvette a dobozt, szóval lényegében a bácsinak teljesen igaza van, úgyhogy rá is bólintott. A kényszerített teleportálás már meg sem lepte, és egy pöppet örült is neki, hiszen utoljára ilyet azon a bizonyos feledhetetlen és csodálatos napon élt át, amikor először találkozhatott Kayaba bácsival élőben. No igen, ha nekik ez elvileg nem az igazi testük, akkor az a hatalmas kép, amit az admin eléjük vetített, az tulajdonképpen ebben a világban ugyanúgy maga az admin volt, ahogy ők saját maguk, azaz a kislány személyesen találkozott magával az adminnal. Persze most azért azt nem várta, hogy Kayaba saját meglepit kerítsen nekik, hiszen bár egy ilyen nagyon okos embernél stílusos lett volna egy könyvtárból indítani az ilyet, de akkora szerencséje úgysem lesz. A sötét először kissé megijesztette, de amikor Timidus a keze alá nyomta a fejét, jelezve, hogy még mellette van, és a szeme is lassan hozzászokott a csekély fényhez, már újra mosoly került az arcára. Hátrapillantott Chanra és RenAira, majd a könyvhöz lépett.
-Szerintem a kapott tollal lehet csak a könyvbe írni.
Az egyértelmű volt, hogy a pet az rájuk vonatkozik. Chan talán a szerencsétlen lehetett, de azt, hogy a harmadik fél miért lenne önző… na arra nem tudott rájönni, de ez csak egy pillanatra futott át az agyán.
-Én nem leszek önző, szóval gyertek ti is! Pet, önző és szerencsétlen. Címet kellene adni a könyvnek ebből a három szóból.

by **Chancery** Hétf. Szept. 22 2014, 16:49

Álomkelő bundája felborzolódott, és azzal ellentétben, hogy kiscica korában ilyenkor úgy nézett ki, mint egy bolyhos felmosórongy, mostanra ez az akciója még félelmetesebbé tette, mint amilyen általában, ha dühös. Szinte duplájára vastagodott farkát is idegesen lengette ide-oda, fülei pedig szorosan tapadtak a koponya tetejéhez, ahogy nézte Gyoubit.
~Annyira elegem van már az ilyenekből.~
Csupán bólintottam, miközben én sem tudtam levenni a szemem a férfiról. Valami nem stimmel, én pedig tudni akarom, mi az. Az előérzet szinte végigszalad a gerincemen... én csak adni szerettem volna egy könyvet. Még az arany annyira nem is számít, csupán segítség lenne... és erre megint valami ostobaságba keveredtem?
Mikor sikerül levennem a tekintetem a Street Figtherből szalajtott fickóról, automatikusan Shukakut keresem meg ismét. Ha ő is érzi, amit én, akkor ideje lesz indulnunk és minél előbb elhúzni a csíkot a helyről, még mielőtt baja esne. Igaz,még mielőtt ebbe bele is vághatnék, jön a teleportálás, ismét.
Álomkelő szinte felsikít, de abbahagyja, mikor rájön, most ő is utazásra van kényszerítve. Én behunytam a szemem, és megvártam, amíg a hanghatásnak vége szakad.
Csak résnyire nyitottam ki, majd ismét becsuktam. Ha az ember sötét helyre kerül, és megteheti, így hamarabb hozzászoktathatja szemét a gyér fényhez. Akkor nyitom ki, mikor Shukaku, elsőként, megszólal, hogy tudjam, miféle könyvről beszél.
Az említett tárgy nagyban hasonlít ahhoz, amit Meseországban tett kirándulásunk után kaptam. Álomkelő egykedvűen üldögél mellettem, farka még kissé zilált állapotú, de minden másban nyugodtabb, mint még a könyvtárban volt. Én a könyvhöz lépek és közelebbről is szemügyre veszem, összehúzott szemmel nézve a szavakat.
Önző...
-Nem, az önző én vagyok, pedig nem akarok az lenni. -húzom el a szám és RenAi felé fordulok. Kizárásos alapon neki jutott a szerencsétlen szó. Elmosolyodom, hogy bátorítsam, hogy megnyugtassam, és a kezem is kinyújtom felé. -Gyere te is. Öten vagyunk, valamit csak kitalálunk. Mennyire legyünk klisések, mennyire ne...? >.>
~Nem lehetne az a címe, hogy "Haza akarok menni", vagy hogy "Elegem van az ilyesmiből"? mattaku

~

by **RenAi** Kedd Okt. 07 2014, 11:37

A teleport kristályom elsőnek nem működött, már-már szólni készültem hogy az enyém elromlott, de végül mindenkié egyszerre villant fel és kerültünk ki-ki a maga kristályának útvesztőjébe. Kinyitottam a szemem és valahogy nem arra számítottam amivel szembe ütköztem, valahogy azt hittem valamiféle kesze-kusza labirintus lesz a végeredmény, nem pedig egy zárt sötét szoba. oO De mindegy, körbenézve rámosolyogtam a csapattársaimra, Chant már kiszúrtam hogy olyan színű kristályt kapott mint én, de Shukakura nem számítottam, mármint nem zavar vagy ilyesmi, csak nem láttam az ő kristályát. A kis Shu előrébb lépet, nem sokra rá én is követtem hogy el tudjam olvasni a feladatot. Nem tűnt nehéznek. Shu említésére miszerint csak azzal a tollal lehet bele írni, teljesen egyet értettem, így csak bólogattam. Majd elolvastam a három jelzőt, aminél az első rögtön ki is ütött. >< „Szerencsétlen ><”” a második a „Pet” ez számomra bármelyikőlyük lehet… majd „Önző” oO Váltottam a pillantásom a két lányon, igazság szerint egyiküket sem ismerem annyira hogy meg tudjam mondani, Shu picit az számomra, de emiatt nem hibáztathatom őt. Mire mindenki végig olvasta és összeadosgatta a dolgokat épp úgy mint én, addigra eszméltem hogy Chan engem néz és mosolyog, én pedig úgy tettem mint aki ezt az egészet nem értelmezi, fejem forgattam és mindenhova néztem épp csak a két lányra és a jelzők sorára nem. >< Chan rögtön védekezni kezdett, mire én tettem azt ami legelőször az eszembe jutott.
- Dehogy vagy te önző. – Fogtam meg a vállát majd mélyen a szemébe néztem hogy elhesse.
- Nagyszerű vagy mint itt mindenki! – Felyezem be. Nem ismerem annyira de önzőséget nem igen tudok belőle kinézni, Shu mesélte hogy nehezebb időkben elmenekült az erdőbe a céhből, de valahol én ezt is meg tudom érteni és nem gondolom azt hogy önzőségből csinálta volna, épp csak le kellett picit csillapodnia, gondolkodnia, értékelnie… és ez nem önzőség, akkor lett volna az ha mindenki előtt cirkuszol akárcsak egy kisgyerek, bár nem tudom miről is volt szó, így mindez csupán találgatás.
- Ühhmmm ><” – Fontam össze a két karom és szűkítettem össze a szemem.
- Mégis mi a biztosíték arra hogy ezek a jelzők rólunk szólnak? >< - Igen ám, megpróbáltam azért kimagyarázni a dolgokat, vagy legalábbis elbizonytalanítani. Majd bevillant a tökéletes megoldás.
- Nem értem mi ezen az olyan nehéz, csupán címet kell adnunk neki nem? – Elővettem a pennám, és már emeltem is a könyv felé hangosan kimondva a szavakat.
- Ön-ző-en sze-ren-csét-len peeet – A pontot majdnem oda tettem a végére, de címeknek nem adunk pontot, így ez meg is oldva ha nem állítottak le időközben. o/

by **Shukaku** Kedd Okt. 07 2014, 11:43

Shu csak értetlenül pislogott a két lányra, majd amikor RenAi elindította a tollát a könyv felé, azonnal elétette a kezét.
-Szerintem rólunk szólnak, mert mi vagyunk itt... másképpen nem is lenne értelme. És... szerintem ne siessük el annyira, mert mi van, ha valósággá válik amit leírunk, és abba a történetbe kerülünk, aminek címet adtunk? Valami szépet kell írni.

by **RenAi** Kedd Okt. 07 2014, 11:53

Nem hadja magát Shu, bár csak én szeretném azt hiszem hogy eme negatívnak tűnő jelzők ne minket illessenek. A tollamat emeltem, majd számat oldalra húzva kezdtem volna meg leegyszerűsíteni a dolgot, de Shu közbe avatkozott.
- Hmm, igaz lehet, ugyanakkor most az a lényeg hogy ez a három szó benne legyen? Vagy csak ezek lehetnek benne, ragokkal stb? - Húztam el a számat, ámbár nem vágom miféle szépet lehetne az önzőből és a szerencsétlenből kihozni ><

by **Shukaku** Kedd Okt. 07 2014, 12:41

-Az van odaírva, hogy nevezz el. Semmi más. Meg a három szó.
Úgyhogy lehetne akár az is:

Mese arról, miként jutottak ki a slamasztikából a szerencsétlenül oda keveredő egyáltalán nem önző pet, és társai

Ebből csak nem lehet baj. Ez így jó?

És amennyiben mindenki beleegyezett, úgy Shu be is írta a címet.

by **RenAi** Szer. Okt. 08 2014, 09:31

- Tőlem. - Emeltem fel a két kezem és húztam fel a vállam, majd Chanra néztem hisz Ő is kell hozzá. Igaz, ha úgy van mint Shu mondja elég uncsi lesz a küldi és hamar ki is jutunk ahelyett hogy játszadoznánk még egy picit, de én a többségre hagyom a döntés jogát.

by **Chancery** Vas. Okt. 12 2014, 10:43

Szoktam szeretni, mikor ki vagyok hagyva - nojó, ez most egyszerű szarkazmus a részemről, és kicsit hátralépve, karba tett kézzel figyelem a ténykedésüket.
~Héj... ne legyél önző ._.~
Kérdőn nézek Álomra, majd a többiekre, de mivel ők nem reagálnak, és a visszhangot is hallottam, tudom, hogy csak hozzám beszélt. És igaza is van. A szavak... hárman vagyunk, három szót kaptunk. Shukakura semmi mást nem tudok elképzelni, csak a Petet. RenAi, bár nem ismerem, de szegény olyan feszült szokott lenni a bossokon, meg olyan sokszor mondja magára, hogy szerencsétlen, hogy csak őt tudom hármunk közül odakapcsolni. Tehát marad nekem az önző.
Akarok az lenni? Nem. Akkor miért is nem teszek ellene?
Visszalépek a helyemre kettejük mellé és hallgatom Shu javaslatát.
-Nekem erről a régi gyerekkönyvek fejezetcímei jutnak eszembe. -gondolok Micimackóra, a Két Lottira, és még sorolhatnám. -Nekem tetszik, nosztalgikus. ^^

by **Shukaku** Vas. Okt. 26 2014, 18:08

A kislány szeme vadul falja az instrukciót leírón sorokat, és minél tovább jut, annál szélesebb és szélesebb lesz a mosolya. Ez a kalandmester egy zseni. Egy nagyon kedves és kreatív elme, aki újfent egy csodás napot ajándékozott nekik. Kayaba bácsi nagyon ért ahhoz, hogy hogyan kell megválogatni a világ történetíróit.
-Egy könyvtár, ahol mi írhatjuk meg a saját történetünket… a saját könyvünket… a saját mesénket. Ez annyira… csodálatos! És… és… és karaktereket kell generálni? Nekünk? Mármint… csak úgy mi magunk csinálhatunk? *.*
Annyira csillog a szeme, hogy már könnybe lábad a gyönyörtől. Felkapja… na jó, megpróbálja felkapni Timidust az ölébe, mint még régen, persze ez már nem ilyen egyszerű, így mindössze csak két lábra állítani és átölelni sikerül a sárkányt.
-Jujj Timidus, most végre te is szerep játszhatsz! Tudod, meséltem neked, hogy amikor ide jöttünk, akkor eredetileg mindenkinek csak egy karaktere volt, akit játszhatott. Tudom, tudom, hogy nem hiszed el, de most nem is az a fontos, hanem az, hogy aki ezt az eseményt kitalálta nekünk, az biztos azért csinálta, hogy a petek is játszhassanak végre.
A sárkány természetesen hitetlenkedő és unott tekintettel néz a könyvre, és csak ingatja a fejét.
-Ugye segítesz nekem? Ugye te is szeretnél játszani Timidus? Jajj olyan jó lesz!
És mivel nagyon úgy tűnt, hogy az idomárnak tetszik ez a valami, Timidus programja pedig megköveteli, hogy az idomár javát szolgálja, így hát természetesen belement a játékba, bár értelmét azt egyáltalán nem látta.
-Akkor… akkor most csinálunk karaktert, Timidus! Az úgy lesz, mint amikor én mesélek neked a képregényből, csak itt te írod meg a mesehőst. Milyen karaktert szeretnél? Lovagot? Harcost? Királylányt?
-Sárkányt.
-De… de már most is sárkány vagy… meg nem magadnak alkotsz karaktert, hanem majd eldöntjük, hogy melyik ki lesz…
-A sárkányokat ismerem, mivel az vagyok. Miért alkotnék mást? Ez a leglogikusabb döntés.
-De… de… pont az a lényeg, hogy bárkit csinálhatsz, és bárki lehetsz! Szárnyalhat a kreativitásod!
-Sárkányt. A sárkányok szárnyalnak. Teljesen kifejlett halhatatlan tollas sárkányt akarok, aki képes bárkit legyőzni, és mindenkinél okosabb.
-Jajj ne csináld már ennyire komolyra. Legyen valami vidám!
-Egy vidám halhatatlan tollas sárkány.
-Oké… milyen jellemvonásai legyenek?
-Ha valaki halhatatlan és legyőzhetetlen, akkor ez lényegtelen.
-Pfff…
Az már a jelmezbálon is kiderült, hogy Timidus nem nagyon ért az ilyesmihez, de Shu csak megvonta a vállát, és beírta a lapra a karaktert, ahogy Timidus kívánta.
-És mi legyen a neve?
-Ha valaki halhatat…
-Jajj Timidus! Csak válassz egy nevet kérlek!
A sárkány végigböngészte a neveket, majd rábökött az egyikre.
-Zafira. Szép név. Akkor most én jövök! \o/
Ám ahelyett, hogy a könyvbe írt volna, a füzetébe kezdett el jegyzetelni, a füzetébe kezdett rajzolgatni, és csak hosszas pepecselés után mutatta meg a többieknek is.
-Ő Meira, a Kitsune. Nagyon kedves és segítőkész mindenkivel, és fehér róka, és tud rendes rókává is alakulni, de tud emberré is változni, de akkor is lesz rókafarka meg rókafülei… és… ennyi…
Nagyon a koncepción nem gondolkodott, az volt a lényeg, hogy valami állatka legyen, és a mesékbe is illeszkedjen.

by **Chancery** Szer. Okt. 29 2014, 13:52

Shu öröme, ha már az ilyesmi, főleg nálam, ragályos, átragad rám is. A kislány és a sárkány rögvest leül alkotni, én pedig szintén hasonlóképp reagálok, kis füzetemet elővarázsolom, majd egy külön tollal előbb vázolok egy kezdetleges karakterlap-csontvázat. Név, Nem, Kor, ilyesmi. Majd kiválasztok egy nevet, leülök és írni kezdek.
-Te is akarsz alkotni? -kérdezem Álmot már írás közben, de ő csak prüsszent egyet.
~Még meggondolom.~
Számomra a végén a következő születik:
Lydia. Húszas éveiben járó nő, ezüstszín haj és sárga, macskáéhoz hasonló, vágott szem jellemzi. Azt hiszem, már egyértelmű is, hogy a witcher-sorozat ihletett meg Rolling Eyes

Álomkelő közben Timidus karakteralkotását hallgatja, legalábbis egy darabig, mert egy idő után hatalmas nevetésre fakad, már olyan macskásan, a fejünkben. Erre felkapom én is a fejem, és kérdő tekintetemre nem leplezi a válaszát.
~Timidusz olyat alkot, mint amit írt az az Apó... mi is volt? Tudod, hogy "nyugodtan hagyd, hogy levágják a fejed, másnapra visszanő" meg ilyesmi.~
-Jaj, tudom, igen. :3 De az csak paródia.
Majd visszafordulok az írás felé.

Lydia végül szintén egy szörnyvadász lett, aki magányosan járva a vidéket munkát keres. Csakis pénzért hajlandó megszabadítani az embereket a förtelmektől, amik üldözik vagy zaklatják őket, pont, mint az eredetiben. Ezen kívül nem érdekli más, sem a politikában nem kíván belefolyni, sem az olykor feltörő és végigsöprő háborúkban. Hátán két hűséges kardjával és alkímiai tudásával eddig túlélte a vadonban, és túléli ezután is.
Mivel nálam a karakterek általában menet közben szoktak kialakulni, egyenlőre hagyom is ennyiben. Kell a csapatba majd egy komoly személy is, aki világosan látja a világot, és nem hallhatatlan, csak nagyon szívós :3 És ha esetleg harcokat is megírunk, legalább lesz valaki, aki érti a dolgát. Nem valami mesés alak, de még átírhatom, ha nagyon nem tetszik nekik, miután én is feltárom őt és bemutatom.
Meg persze nem titkolom, hogy Meira koncepciója jobban tetszik még a sajátomnál is, az a rajz pedig... *.* -Te fejlődtél :3

//Lydia szabad, mármint nem határozom meg, melyikőtök irányítsa. Ő egyébként afféle névátírt Luna Smok, a Witcher-univerzumba tartozó karakterem, tudok adni róla apróbb történeteket/írhatok újakat, ha meg akarjátok ismerni jobban//

by **RenAi** Pént. Okt. 31 2014, 22:33

Természetesen hagytam hogy a többiek kezdjenek, hisz addig én is kigondolhatom a magam történetét. Aranyosnak találtam a küldetést, meglepően kellemes fordulat hogy nincs benne agresszió és harc, helyette csupa kreativitás és minden csakis rajtunk múlik. o/

Ha tudtam elolvastam a többiek történeteit, amiket megmosolyogtam, hisz aranyosnak találtam Chan fantáziáját, viccesnek Timidus sárkány helyett sárkány módját, majd Shu furcsa róka leírását, bár a rajz az kifejezetten édes volt, legalább annyira mint amekkora beleéléssel alkotta meg azt.

Nincs más én jöttem. Némi gondolkodás után elővettem a tollamat, majd a könyv felé tornyosultam. Sóhajtottam párat majd neki is álltam. A többiek nem hallhattak mást csupán a lélegzetem és a tollam megállás nélküli kaparását, mellyel egy történetet véstem a könyv lapjaira.

Elmesélem a történetem, ami nem is olyan rég játszódott, egy csodálatos világban ahol élt a varázslat a csoda és az emberek, állatok és szellemlények együtt éltek, tudatában a másik létezésének, és egymás elfogadásának hitében. A történetem szereplője egy tizennégy éves fiatal lány,a neve Ashe. Mindig is butuska, gyámoltalan ugyanakkor szeretetre méltó lányka volt, hisz a szíve a helyén ha a kobakja kicsit üres is volt, vagyis inkább csak más meglátása volt a világról. Ashe mindig esetlenségéről volt híres, sokan viszont pont ezért is szerették.

Egy nap mikor hazafelé sétált a hulló őszi falevelek gyűrűjében, hangos kiabálásra lett figyelmes. Kíváncsi teremtés volt, így nyomban a hang irányába is eredt. Nem kellett messzire mennie, máris látta miként embergyerekek bántanak valakit, közelebb érve rájöt hogy az nem valaki volt hanem valami. Közelebb érve már tisztán látta hogy egy kis beszél pom-pom labdával játszanak a fiúk, de a furcsa az volt hogy az a pom-pom labda mintha beszélt volna. oO Azt hitte csak képzelődik, de szája is volt neki, meg feje… bár az egész egy nagy, szőrös kobak volt. Amint rájött hogy az egy picike élőlény rögtön oda rohant hozzájuk.
- Ne bántsátok őt! Engedjétek szabadon!- Mondatai magabiztosnak tűntek és ő is addig amíg a fiúk vissza nem szóltak neki, és meg nem próbálták elzavarni őt, hogy nyugodtan játszhassanak tovább,ám Aisha nem volt bátor lányka és miként hátrafordult hogy elmenjen azzal a lendülettel berontott a fiúk táborába, megfogta a kis pom-pom lényt, és uzsgyi neki úgy futásnak eredt hogy még a lábait sem érezte. Tudta hogy ha nem kerül gyorsan olyan helyre ahol el tud vegyülni az emberek között vagy elbújni, akkor bizony nagy bajban lesz. Futásközben megpróbált akadályt gördíteni a fiúk elé, kisebb nagyobb sikerrel le is maradtak, majd a tömegben elvegyülve, nagy ívben kikerülve a találkozásuk helyét gyorsan haza sietett.
Mielőtt belépet volna az ajtón gondosan elrejtette a sérült szörnyikét a táskájába, és mintha mi sem történt volna csapzott hajjal és verejtékes arccal lépett be a házába. Szülei kérdezték mi történt, de ő amilyen gyorsan csak tudta lerázta őket és felsietett a szobájába. Ott elővette a kis lényt, és babusgatni, ápolgatni kezdte.

Pár nap alatt a szörnyike hamar felépült, és nagyokat pislogva vette tudomásul hova is került. Nem tetszett neki, szomorú volt és magányos Aisha hiába játszott vele annyit, akkor sem érezte jól magát igazán. A lány ketrecbe zárta, ámbár azt a ketrecet gondosan kipárnázta, és mindent megadott neki amire szerinte szüksége lehetett, de a csendes kis szörnyi akkor sem akart virgonckodni, csupán mélabúsan figyelte az ablakon beszűrődő fényt, hangokat és illatokat.

Amikor Aisha nem volt otthon a szörnyi bizony megpróbált megszökni, a résen kibújni, az etetőt kilökni a helyéről de sikertelen. Mikor a lány kivette játszani, akkor is csupán az ablak felé pattogott és nagyokat ugrálva próbált kilesni a szabadba.
Aisha is tudta hogy nem jó neki így, de remélte megszokja az új otthonát, de akárhogy is nem szerette volna szabadon engedni, hisz a fiúk vagy bárki ismét rátámadhat erre a védtelen teremtményre, akit ugyan nem kell félteni de a kislány ezt akkor még nem tudta.

Teltek múltak a napok, hetek és a dolgok ha nem is múltak el, de lecsendesültek. A kis pompom akit időközben Aisha Pamacsnak nevezett el, is mintha nyugodtabb lenne, de aki igazán ismerte azt tudta hogy nem adja fel, csupán figyelt és várt… majd egyszer csak…

- Engedj el! – Szólalt meg egy idegen, vékonyka hang, miközben a lány épp írogatott valamit. Felfigyelt a hangra ugyan, de mivel nem látott senkit így betudta puszta képzelgésnek.
- Hallod! Engedj el! – Másodjára már Pamacs közelébe lépett, és elkerekedett szemekkel figyelte a kis lényt.
- Süket vagy, vagy mi? ><” Engedj el!- Követelte a kis szörmók, miközben egyre csak pattogott.
- Nem szeretnélek. – Feleli Aisha meglepő higgadtsággal.
- Kérsz inni vagy enni? Esetleg egy kis csokit? – Közeledik a kis lény felé.
- Ehhm…. neked nem így kéne reagálnod! ><” Meg sem lepődsz hogy tudok beszélni? – Tört ki Pamacsból hogy tervei nem úgy sültek el miként szerette volna.
- Persze, én is tudok beszélni, hallod? – Mutatott két kézzel magára, miközben szélesre húzta a száját.
- Ohh…>.> Úgy látom csak túl hülye vagy még ahhoz is hogy meglepődj. ><” – A kis szörnyi megpróbálta sértegetni a lánykát, bár Aishának az egyik fülén be, a másikon ki az ilyesfajta sérelmek, majd feltette megint a kérdést, hogy kér-e valamit.
- A szabadságomon kívül semmit. Fontos dolgom van, és egyre inkább szorít az idő. Igazán hálás vagyok amiért megmentettél, és hálám jeléül fel is ruházlak egy varázslatos hatalommal, ha elengedsz. – Fejezte be végül, mondatát csend követte majd egy sóhajtás után mégiscsak Aisha törte meg azt.
- Úgy látom tényleg menni szeretnél, így elengedlek. – Adta meg magát végül Aisha bár látszódott rajt hogy nem jó szívvel, de érezte hogy most ez a helyes. A hatalomra viszont nem vágyott, így a jutalmát nem kérte, csupán elengedte a kis lényt a szabadban…

Alig telt el pár nap, Pamacs és Aisha ismét összetalálkozott. A lány talált rá az úton a kis szörnyre, szörnyű állapotban. Mondani sem kell, gyorsan hazavitte és ismét ápolgatta, majd mikor Pamacs magához tért, aggódó pillantássokkal találta szembe magát.
- Látod, ezért nem szerettelek volna elengedni… Az emberek bántanak, és könnyen sebeznek téged, nem tudod magad megvédeni, túl kicsi vagy még ahhoz. Maradj itt nálam, nőj meg és utána elengedlek. – Mondta a lány, és remélte tényleg ilyen egyszerűen is mehetnek a dolgok, de nem a kis szörnyi még gyengélkedő állapotában is erősködött hogy neki mennie kell. Aisha nehéz szívvel ugyan, de ismét útnak engedte, ő sem gondolta hogy útjai még aznap ismét összefutnak.

A kis Pamacs még nem erősödött meg teljesen, de már nagyon menni szeretett volna, így nem is juthatott messzire. Aisha a közeli erdőben akadt rá, pletykákat hallott ugyanis hogy egyre több szellemlény bukkan fel ott, és senki nem érti miért. A lányka ki szerette volna deríteni. Sötét volt és hideg, a fák lombjai és ágai mind ijesztő árnyékot vetettek a földre, furcsa hangokat hallott, és ő sem érti igazán miért is követte, de a szíve hajtotta. Pamacsot ismét bántották, de most nem emberek, hanem olyanok mint ő. Szörnyek, szellemlények, a fajtársai. Aisha nem hagyta ezt annyiban, mint a fiúknál itt is segíteni akart rajta, de hamar rájött hogy képtelen, hisz pamacs egy karlendítéssel repítette el neki az egyik fának Aishát, aki csupán félig volt eszméleténél utána. Látása homályos volt, a hangok visszhangoztak és érthetetlenné váltak, mindaddig míg egy hangos üvöltés meg nem törte ezt az állapotot. A lány magához tért, s pár pillanat múlva értette miért is lökte arrébb őt Pamacs. Mintha ketté akarták volna tépni a lelkét és a testét. Pamacs ordítása visszhangzott és ő csupán tehetetlenül állt, lábai nem moccantak, hangja néma volt. A hosszú másodpercek szinte óráknak tűntek, mire Aisha összeszedte magát, és cselekedni tudott. Az áldozati kőr közepébe hasítva, szétrobbantva azt igyekezett ismét Pamacs megmentésére. Ő is érezte miként testét és lelkét mintha kések hasogatnák, de ez nem volt ok a megfutamodásra, már csupán egy karnyújtásnyira volt tőle a kis barátja, és kezét kinyújtva el is érte azt. Pamacs egy furcsa mozdulatot tett, majd minden megváltozott. A kínzó fájdalmon megszűnt, nem érezték tovább. Az erő ami eltaszította őket egymástól, most súlytalan lebegéssé alakult, és a sötét helyébe vakító fény borult. Mindez ijesztő lehetett volna, de sem Aisha, sem Pamacs nem reszketett a félelemtől, inkább megnyugvást éreztek, bár akkor még ők sem tudták mi is történt, azt hitték elérte őket a vég…

Lassan ereszkedtek a földre vissza, majd Aisha még ugyan nem látta de Pamacs igen. A lány megváltozott. Erősebb lett, tudatában nem volt ugyan mindennek, de az erő immár Aisha kezében volt, és halmozódott, iráyítani képtelen volt, így minden levegőt elszívott a környezetéből, elszipolyozta az élőlényektől, fáktól, állatoktól, emberektől, szörnyektől, pedig ő nem szerette volna mindezt, csupán nem tudta hogy szüntesse meg, de apró teste hamar megtört a terhelés alatt, és önképtelen zuhant a földre, megszüntetve ezzel az átkot…

Pamacs ébresztette immáron Aishát.
- Ostoba lány! – Kezdte a mondatát, hisz nagyon mérges volt. Hálás is, ugyanakkor a harag azért ott lobogott a kis lény szívében.
Aisha megszólalni sem tudott pár pillanatig, hisz nem értette az egészet, azt hitte csupán álmodta, de hamar ráébredt hogy nem. Ajkai szóra akartak nyílni de Pamacs megelőzte.
- Azt hiszem jobb lesz ha mindent elmesélek. – Kezdett bele, megadóan hisz tudta hogy az indlatai nem vezérelhetik.
-Én egy elemi örző vagyok, ritka teremtménynek számítok, és a fajom, a családom már csakhogy nem kihalt… Tudom te nem akarsz rosszat, csupán mindig rossz helyen vagy rossz időben.. vagy nem tudom… - Aisha szóra akarta nyitni a száját, de Pamacs még előtte folytatta.
- Ami az este történt maradjon köztünk, akaratlan tettél… köhöm.. tettünk olyan dolgot aminek a következményeit nem ismerhettük, viszont keresem a módját a visszafordításra. Az erőm a tiéd, a jelenlegi állapotomban tényleg védtelen vagyok, viszont most én nem hagyhatlak magadra téged. Fontos hogy megtanuld kezelni, mert nagy bajt csinálhatsz vele, sőt a legfontosabb hogy ha véletlenül használod meg tudd állítani, legalábbis addig amíg módot nem találok a dolgok visszafordítására… - Aisha még pár hosszú másodpercig csendben volt, próbálta feldolgozni az elhangzottakat kisebb nagyobb sikerrel…
- Én… nem akartam ezt… - Nyögi ki végül halkan…
- De azt sem akartam hogy bántsanak téged… És amúgy is ha ilyen erőd van miért nem védted meg magad? – Kérdi.
- Elvből nem használom mások ellen, hisz a szél, a levegő nem pusztításra van, hanem az élet megtartásának lételeme. Nem lenne helyes másra használni… - Aisha csendben hallgatta végig. Miközben komolyabb dolgok is foglalkoztatták.
-Akkor… én most már haza sem mehetek? – Pamacs csak lassan megrázta a fejét, jelezve a nemleges választ.
- Sajálom. – Adta részvétét a helyzetre adódóan.
- És..akkor ho…-
- Velem tartasz az utamon, és időközben megtanítalak mindenre amire szükséged lehet. Megtaláljuk a megoldást a helyzet visszafordítására, de a hatalmaddal nem élhetsz vissza, ugyanakkor fejlesztened kell azt. Már most erősebb vagy mint én, és ennek az okára is rá kell jöjjünk. Időközben a többi elemi hőst is fel kell kutatnunk ők talán tudhatják a választ. – A lány legszívesebben ellenkezett volna, de tisztán emlékezett arra hogy az este mi is történ mielőtt elájult.
- Értettem..- Fogadta el.
- Először, északon a hósárkányt a víz elem őrzőjét kell megtalálnunk, majd a tűzkoboldot, és a földi goblint. Mindenkivel van beszélnivalóm. – Aisha csak csendesen bólintott egyet, majd útnak is indultak. A távoli dombról még visszapillantott onnan a házukat még egész jól láthatta… Útközben sok érdekes és vicces dolog is történt velük, hisz kiderült hogy Pamacs a víztől akár ember nagyságúra is megnő, és hogy akár Aisha vállára is képes felugrani ha szeretne. Még az is hogy Aisha életében egy ártatlan hapcizás is veszélyeket hordoz magával… Így kalandos útjuk megkezdődött.

Aisha és Pamacs

by **Shukaku** Vas. Nov. 02 2014, 08:34

Amikor pedig már mindenki elkészült a karakterével, sőt RenAi el is kezdte írni a mesét, akkor Shu előállt egy (szerinte) remek ötlettel.
-Mit szólnátok hozzá, hogyha nem rákényszerítenénk a másikra az adott karaktert, hanem kisorsolnánk?
És mivel az ötletet a többiek is támogatták (userekkel lebeszélve) így gyorsan fel is írogatta cetlikre a neveket, majd mindenki csukott szemmel húzott egyet, és elolvasta, hogy ki is lesz ő az event alatt.
-Ha esetleg Álomkelő, te is szeretnél saját karival játszani, akkor újraoszthatjuk, és betehetjük Pamacsot Ashe mellé vissza. Viszont addig sem fogom engedni, hogy kimaradj a mulatságból.
Öltötte a lány a nyelvét a macsekra, és ha esetleg a cica elfelejtett volna húzni, akkor ő kapta az kimaradt cetlit.

Álomkelő - Ashe
Chancery - Zafira
RenAi - Meira
Shukaku - Lydia
Timidus – Pamacs
(random.org által sorsolva)

Innentől pedig már csak az volt a feladat, hogy valaki folytassa a RenAi által elkezdett mesét, és Shu örömmel oda is szökkent a köny elé.
-Jöhetek én, vagy te szeretnéd folytatni, Timidus?
-Miért kell nekem játszani Pamacsot?
-Mert őt húztad ki. Ez csak játék, Timidus! Jól fogunk szórakozni, majd meglátod! Kezdhetek én?
-Kezdj.
Bólintott a sárkány, és bár még mindig nem értette, hogy mit kellene ebben szórakoztatónak találnia, de ha Shu élvezi… és Shu élvezte, és már írta is tovább a történetet.

Kód:: Lydia éppen egy barlangban húzta meg magát, hiszen a legutóbbi szörnyvadászat nem éppen úgy sikerült, ahogy eltervezte. Megszabadította ugyan a falut a démontól, de sajnos eközben az egész termés odalett, meg a falu fele is megsemmisült. Na persze! Így is megköszönhették volna neki, hiszen ha nincs ott, akkor az egésznek annyi lett volna, de ehelyett inkább elüldözték, mert azt mondták, hogy biztosan ő hívja rá a szörnyeket az emberekre, hogy azután legyőzze őket, és kizsarolja a szegény falusiakból a pénzt. A lány egyre inkább úgy érezte, hogy nem is a szörnyekkel van a gond, hanem az emberekkel, és igazából, ha mondjuk a szörnyeknek nem kellene ritkítaniuk a nyájat, mert az emberek nem élnék fel az ő területeiket, akkor nem is járnának rá a falura… persze ebben még nem volt teljesen biztos, de ki akarta deríteni, és ekkor még nem is tudta, hogy nemsokára olyasvalakikkel fog találkozni, akikre nem is számított…

-Te jössz, Timidus. Majd én írom neked, te csak mesélj.
A sárkány bólintott, elgondolkodott kicsit, majd szólásra nyitotta a száját.
-Pamacs hirtelen visszanyerte az erejét, végzett azokkal, akik bántani akarták és megvédte a lányt, aki segített neki. Vége.
-De Timiduuuus! Ez így nem jó… nem lehet csak így visszanyerni az erejét. Meg volt mondva a mesében, hogy találkoznia kell a hósárkánnyal. Te is akarsz találkozni a hósárkánnyal, nem?
-Oké-oké. Írd.

Kód:: Pamacs, mivel elvesztette minden erejét, úgy döntött, hogy az a leglogikusabb, ha felkészíti a lányt a csatára, ő pedig a háttérből mozgat majd minden szálat.

-Ennyi?
-Ennyi. Miért nem jó?
-Izé… így már jobb… sokkal jobb. Ügyes vagy Timidus, majd biztos többet is fogsz tudni, ha már folytatódik a mese…
Hátrébb lépett a könyvtől, és körbepillantott a többieken, hogy ki szeretne lenni a következő.

by **Chancery** Kedd Nov. 04 2014, 00:08

~Én kihagyom ˇ^ˇ

~
Közli a macska határozottan, és figyeli a húzás eredményét, de végül, mivel Shu ragaszkodott a dologhoz, kelletlenül bár, de megadta magát és mancsával magához húzta az utolsó cetlit. Felhorkantott macskamódra, majd közelebb húzódott hozzám.
~Ez hülyeség. Én nem tudok úgy viselkedni, mint ez az Ashe... cseréljünk. Zafira jobban menne szerintem ._.~
-Jól van. Majd súgd meg a sztoridat, én pedig leírom ^^
Miután Shuék végeztek, Ai meg eddig is mesélt rengeteget, felkeltem, hogy a macskával a karjaim között - aki már nem is olyan könnyű ._. - a könyvhöz lépjek. Átfutottam Shukaku szövegét, halkan Álomnak is felolvasva, aki, miután végeztünk Timidus felé fordult. Hangja mindannyiunk felé szólt bár, de keveredett benne a jókedv és némi kuncogás.
~Te se szerepjátszottál soha, igaz? ^^~
-Miért? Te se tetted O.o
~Viszont hallgattam a rengeteg órás előadásaidat a szerepjátékaidról, az a tudás nekem elég lesz. Na, írj.~

Ashe írta:Ashet igencsak zavarta Pamacs hallgatagsága, de úgy döntött, ezen nem érdemes szomorkodnia vagy túlzott figyelmet fordítania a dolognak. Elsősorban arra próbált összpontosítani, hogy újdonsült erejét kordában tarthassa, és lehetőleg minél kevesebb gondot és bajt okozzon vele az út során. Persze ez sem volt mindig kivitelezhető, de szerencséjére olyan hatalmas problémát, mint első alkalommal, nem tett.
Töretlenül haladtak észak felé, az idő egyre hidegebbre fordult éjszakánként, végül már nappal sem volt olyan jó meleg, mint délebben. Az egész világ mintha a feje tetejére állt volna, egyre több és több olyan falut hagyott maga mögött, amiből aggodalomra okot adó pletykákat hallott. Mintha a varázslatok és csodák kivesztek volna erről a vidékről, minden szürke volt, piszkos és terméketlen. Szörnyekről beszéltek, akik a termésre járnak vagy riogatják, legrosszabb esetben megtámadják az embereket, akik pedig felléphetnének ellenük, azok túl nagy árat kérnek a munkájukért.
-Vajon miért? Én ingyen is segítenék. -töprengett magában Ashe, elfojtva egy tüsszentést azzal, hogy befogta az orrát. -Viszont sötétedik.
Mire a nap lement, talált magának az út szélén egy barlangot, hisz a jelek szerint a legközelebbi falu nem két lépésre volt tőlük sajnos. Még mielőtt belépett volna, még a barlang szájánál megállt és reszketek, szégyenlős hangon beszólt:
-Hahó?

Zafíra (Álom gondolatai alapján) írta:Unott tekintettel figyelte a falu lakosait, a rohangáló, nevetgélő gyerekeket, a pletykáló asszonyokat és a földön robotoló embereket. Hangjuk nem ért már el füléhez, de éles szeme még innen, a szikláról is tökéletes élességgel látta őket annak ellenére, hogy ő maga az emberek számára csak egy kis pötty lenne a távolban.
Az újra és újra feltámadó szél olyan erősen korbácsolta tollait, ahogy csak erejéből telt, de ő már meg se érezte. Mozdulatlan szoborként elmélkedett a változó időkön, mindazon, amit eddig látott és amiket látni fog még ezek után. A tiszavirág életű emberek már nem igazán tudták úgy lekötni, mint fiatal korában, bár jobban belegondolva, már semmi érdekeset nem talált sem a vidéken, sem a témákban, amiket megismert. A mindennapi betevőre való vadászat is unalmas volt, ha pedig rivális sárkány közelített a territóriuma felé, még abban sem volt kihívás.
Unatkozott.
Végül megmozdult, hogy hatalmas állkapcsát kinyissa és beszívja a vidék friss levegőjét. Vörös nyelve kígyóként lógott ki éles fogai közül, majd csússzant vissza a helyére, mielőtt azok satuként becsípték vagy levágták volna. Lassan kelt fel fektéből, alaposan kiélvezve minden mozdulatot a mérhetetlen idejű mozdulatlanság után. Egy sárkány addig él, míg meg nem ölik, de ezt a lehetőséget is elvették már tőle, amit néha áldásnak, de legtöbb esetben inkább átoknak él meg. Túl sok dolgot tapasztalt és látott már ahhoz, hogy úgy érezze, neki már nincs helye ebben a világban.
Mi mást tehet, mint hogy keres egy újat? Talán valahol még vannak új dolgok, amiket még ő sem ismer. Talán valahol olyan kalandok várják, amikre mindig is vágyott. Talán megoldást talál megválaszolatlan kérdésire.
Hatalmas szárnyai kisebb forgószeleket kavartak, ahogy erőteljes csapásaival elemelkedett a szikláról és pár kör megtétele után elindult egy véletlenszerű irányba.

by **RenAi** Vas. Nov. 09 2014, 18:52

Ohhu *-* Megtörtént a kisorsolás, és Meira-t kaptam, a Shukaku álltal elkészített rókalnyt. Hirtelen fehér szőr kezdett nőni a testemen, róka farkam és füleim lettek. oO A ezen új testrészeim totál viccesek voltak, majd kellett némi idő mire rájöttem hogy hogy is mozgassam őket. Majd kigondoltam valamit. Hmm... Ashe kezdjen el táncolni, Pamacs meg ugrókötelezni. Írtam bele a könyvecskébe. Érdekelt a végeredmény, egy próbát mindenképp megért. :3

/Ren-el megbeszélt, és legutóbbi értelmezéseim szerint valahogy így. oO >.>/

by **Shukaku** Pént. Dec. 05 2014, 17:01

Shu elképedve nézte RenAit, ahogy elkezdett átalakulni. Érdekes volt figyelni a változást, és a rémületet is a lány arcán, ahogy barátja is elkezdett változni. Nagyon, de nagyon nem így képzelte el ezt az egészet, és így már egyáltalán nem volt vicces. Timidus tollai helyén már nagyrészt bunda volt, de azt már nem várta meg, hogy az urgálókötél is megjelenjen a mancsaiban.
-Ezt én nem akarom Shu. Menjünk innen.
És az idomár azonnal bólintott, és már meg is jelent a kezében a teleportkristály.
-Sajnálom... de ez nem vicces... kicsit sem... és Timinek sem tetszik, én pedig nem kényszerítek rá semmit... meg másokra sem...
Látszott rajta, hogy nem haragszik, de aggódva figyeli a társát, és esze ágában sincs, hogy bármi olyanba vegyen részt, ami a barátjának nem tetszik.
-Ha... ha nektek... ez jó, akkor játszatok tovább... sziasztok...
-Shu...
Csipogott türelmetlenül a sárkány, a kislány kezében pedig már villant is a kristály, majd ha működött, úgy eltűntek a színről.

by **RenAi** Vas. Dec. 07 2014, 13:04

Meglepetten néztem végig magamon, de azt hiszem kezdtem érteni mi is folyik itt. Timidusnak és Shukakunak szemmel láthatóan nem tetszett ez az egész, az igazat megvallva nem értem, hisz ők választották, és ők kapták Pamacs és társa szerepét a sorsolás is az Ő ötletük volt, és most mégis inkább lelépnek. Pár mondatot hagynak csupán hátra maguk után, ha sikerül elteleportálniuk.
- Ne, várjatok! - Kiáltok utánuk még mielőtt elteleportálhatnának, mivel azt hiszem ők megijedtek és a rosszat látták meg ebben a dologban, méghozzá hogy őket változtatjuk meg, annak ellenére hogy igazság szerint ha úgy állnának hozzá a legvakmerőbb vágyaik is teljesülhetnének a tollam segítségével. Ha maradtak, akkor folytatom.
- Ne ijedjetek meg ettől, hisz nem akarok rosszat, csupán kipróbáltam hogy miként is működik maga a küldetés. - Chanra néztem, hátha beszáll ő is és nem kell egyedül magyarázkodnom.
- Ennek a tollnak a segítségével teljesíthetem a vágyaitokat, legalábbis a termen beül. - Kacsintottam oda az idomárnak és Timidusnak.

by **Chancery** Csüt. Dec. 11 2014, 14:55

-Nekem picit sem vágyam, hogy táncoljak. Bocsáss meg, de ha ez így megy, én is inkább kihagynám a dolgot. -fonom karba a kezeimet. Ha szerepjátékról lenne szó, még örülnék is a dolognak, de így, hogy egy szőke istenátka lettem a látottak szerint, Álom pedig egy groteszk akármi szőrrel-pikkellyel, szívem szerint fognám még az ajándék könyvet is és sosem lépnék be újra ebbe a könyvtárba.
-Ha kísérletezni akarsz, ne rajtam tedd, légyszi >.>; Ti meg maradjatok nyugodtan, nem kell minden apróság után rögtön árkon-bokron át menekülni, meg fogjuk ezt beszélni most egymás között. Igaz?

by **Shukaku** Csüt. Dec. 11 2014, 16:24

-Oké, oké, oké! Maradunk.
-Csináld vissza.
-Igen. Csak akkor maradunk, ha visszacsinálod. Timidus legyen újra sárkány, meg úgy teljesen Timidus, és utána... nem tudom. Az egész így olyan butaság... nem is értem mire jó az ilyen...

by **RenAi** Vas. Dec. 14 2014, 18:13

Ehm... nah jó, jó kislányból gyorsan rossz kislány lettem, úgy vélem. Még hogy nem akar táncolni, hisz azt mindenki szeret. *-* És az ugrálókötél is jó buli heheee. Noh de mindegy, ez egy próba volt, egy teszt. De igazán nem értem miért is jöttek egy ilyen eventre ha ennyire nem tetszik nekik. Persze mint mindenből ebből is lehet jó dolgokat kihozni, csupán hozzáállás kérdése persze. Shukakura néztem.
- Próbáljuk meg. Nos azt hiszem az én álltalam kreált karaktereket tudom én irányítani. Tehát. - most Chan-ékra emeltem a pillantásom. Én a ti kívánságaitokat tudom teljesíteni. A könyvhöz léptem, és beírtam hogy változzon mindenki vissza olyanná amilyen volt.
(Elvileg én Chant és Ák-t irányítom, tehát nekik is kellett visszaváltozniuk.)
- Chan, neked kell visszaváltoztatnod Timidust és Shut.-
Majd hátrább léptem, hogy a lány is odaférjen.
- Nos akkor beszéljük meg ki miként szeretné kihasználni ezt az ajándékot. - Csapom össze a tenyerem.
- Hisz most tudjuk teljesíteni egymás kívánságát, tehát itt mindenki megvalósíthatja önmagát.- Lelkendeztem.

by **Chancery** Vas. Dec. 14 2014, 21:20

-Na nem mondod...? Very Happy

-forgatom a szemem, de azért igyekszem mosolyogni, miközben a könyvhöz lépek és megismétlem Ai mozdulatát. Rettentőmód ideges és dühös vagyok, nem csak a helyzet miatt, de Shukaku reakciója verte ki nálam a biztosítékot. Ő maga mondta, hogy ebben a játékban sosem érhet baj minket, akkor miért akart menekülni egy ilyen ártatlan játék elől...?
Miatta most én is megijedtem >.>;
-Akkor jó játékot, de szerintem én kihagyom. Szerepjátszani imádok, de másokra bármit rákényszeríteni nem .-. Ha ezt előre tudom, be sem jövök ide >.>

by **Shukaku** Vas. Dec. 14 2014, 21:38

Hogy baj érné Shuékat? De hát semmi baj nem érte őket. Baj akkor van, ha azt nem lehet megelőzni vagy egyszerű módon kezelni. Itt csak ki kell portolniuk, leadniuk a küldetést, vagy ilyenek, és máris megszűnik a baj. Nincsenek ám igazából veszélyben, csak egy kicsit kényelmetlenül, ám ez is csak addig tart, amíg Chan megoldja egy kis átírással, amire mindketten elégedetten bólintanak.
-Köszönjük szépen.
-Igen. És... izééé... igazából én csak könyvet akartam adni a könyvtárnak. Meg a szerepjátszás szerintem is muris... de nem nagyon tudsz olyat írni, amit ne kaptam volna már meg Kayaba Bácsitól.
-Én viszont szeretnék még játszani. Legyek Hinari. Utána Ren. Utána pedig Mirika. Majd te akarok lenni, RenAi. Ezt bele tudod írni a könyvbe?
Shu egy picit elbizonytalanodott, majd elmosolyodott és megvonta a vállát.
-Hát... ha Timi maradni akar, akkor én is szívesen maradok, és beleírom a füzetbe, amit te kérsz. Te pedig Chan, ha tényleg menni szeretnél, akkor... izé...
Közelebb lép a lányhoz, majd bizonytalanul megöleli egy pillanatra, ugyanis látja rajta, hogy eléggé letörték a fejlemények.
-Majd akkor találkozunk valamikor máskor.

by **RenAi** Kedd Dec. 16 2014, 17:16

Azt hiszem Chan nem értette meg amit mondtam, vagyis kértem. Mármint izéé már kezdek én is belezavarodni ebbe az amúgysem épp tiszta helyzetbe. Kicsit aggódok a lányért, és a legkevésbé sem szeretném hogy ilyen csalódott arcocskával hagyja el a termet. Azt akarom hogy legyen vidám és boldog, nem pedig ilyen mint most. Az eseményeket látva nem igen tudtam hogy mit is mondjak, főleg hogy Shukaku elengedte, de én nem szerettem volna. Nem így. Valamiképp javítani akartam a helyzeten, de nem tudtam hogy miképp is tehetném meg. Szinte csak dadogni tudtam, mire összeszedtem magam és megszólaltam, halkan.
- Én nem szeretném hogy elmenj. - Hajtottam le a fejem, nem akartam egyikükre sem nézni, de ilyen szánalmas ábrázatot sem vágni amit ebben a pillanatban tettem. ~Tényleg szerencsétlen vagyok...~ hogy még egy ilyen helyzetet sem tudok úgy alakítani hogy mindenkinek jó legyen. Pedig még azt is felfedeztem hogy ez nem ellenünk van, hanem ha jól használjuk, akkor értünk. Egy aprócska illúzió csupán de átérezhetjük azt amit igazán szeretnénk és amit talán sosem érhetünk el teljesen. Ez az igazi ajándék. Zavar hogy a többiek nem látják ezt, sőt bánt is hogy nem tudtam eléggé kifejezni magam ahhoz hogy megértsék és átérezzék a helyzet pontosságát. Channak nem tudtam többet mondani, én nem öleltem meg hisz nem ismerem annyira, pedig a cicafüleit szívesen megbigyuszgáltam volna.
- Örülnék neki ha maradnál! - Húztam mosolyra a számat, és nyújtottam oda neki a kezem. Nem akartam búcsúzni, sőt pont ellenkezőleg, ha kell lefogom és akkoris itt tartom, és addig csikizem amíg jó kedve nem lesz, és kész. Nem hagyom én ezt annyiban, de nem ám. Nem hagyom veszíteni sem őt és így én is győztes lehetek. o/

Ha maradt ha nem, természetesen teljesítettem Timidus kívánságát. Először persze furcsán éreztem magam a helyzettől, mármint hogy rájuk akar hasonlítani, de igazság szerint megmosolyogtam. Sőt, most kifejezetten édesnek találtam Timi ezen kérését. Persze először csak Hinari nevét írtam be, és figyeltem miként alakul át, és milyen reakciókat vált ki belőle ez a szituáció.

/Chan, ha nem maradsz is kérnék egy postot. :3/

by **Chancery** Kedd Dec. 16 2014, 22:33

Elég furcsa, elképedt ábrázatot vághattam, mikor hallgattam a reakcióikat, majd felnevettem.
-Nem megyek el, ne értsetek félre. Akkor már előkaptam volna én is a kristályom Very Happy

-mutatok rá az ezek szerint figyelmen kívül hagyott tényre. -Csak egyenlőre még kihagyom a játékot.

by **Shukaku** Kedd Dec. 16 2014, 23:11

Shu csodálkozva nézi Timidust, hogy miért is kért ilyeneket. Legutóbb, amikor ember alakot vett fel, akkor nem igazán volt lelkes azért, hogy úgy is maradjon, most azonban úgy látszik, hogy tetszik neki a helyzet, mert a sárkány arcú Hinari nagyon vigyorog.
-Ezt mindig is ki akartam próbálni.
És Timidus előre nyújtja a kezét, majd megteszi azt a mozdulatot, amit már oly sokszor megtett Shu kezét vezetve álmában. Megpróbálja előhívni a menüjét, azaz mivel most ő Hinari, Hinari menüjét, és szépen végigzongorázza az összes adatot. Pontok, képességek, felszerelés. A levelezéseknél csak a címzetteket és a tárgyat nézi meg, mert tudja, hogy Shu szerint nem szép dolog más leveleit elolvasni. Ha mindezzel végzett, akkor bólint RenAi fel.
-Köszönöm szépen. Most akkor Ren következik.
Ha pedig nem sikerül, akkor fejcsóválva RenAi felé néz.
-Pontosítsd kérlek a leírást. Hinari testében akarok lenni. Aincrad világában élő Annabell nevű Hinari. Teljesen.

by Ajánlott tartalom

Lila teleport kristály

Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály

Re: Lila teleport kristály