Re: Teleport pláza

by **Tachibana Makoto** Szomb. Okt. 03 2015, 20:27

A fegyver megremegett a kezében, előbb lejjebb eresztette azt, majd végül el is tette. Apró bólintással reagáltam. Elértem a célomat. Hittem benne, hogy ez volt a gyorsabbik útja. Egyszerűbbnek tűnt volna egyszerűen azzal felelni, hogy semmi közöm Szophie eltűnéséhez, de ez két okból nem volt lehetséges: abban a lelkiállapotban, amiben ő volt, bűnbakot keresett, és nem hitt volna nekem, a győzködés pedig több energiát és időt vett el volna tőlem. Másrészt pedig nem lehettem biztos benne, hogy igaz lenne ez az állítás. Úgy gondoltam, van közöm ahhoz, ami történt. De nem csak nekem, hanem Hinari-channak is. Erre a kérdésre kerestem volna a választ, ha nem állít meg ostoba módon. Most azonban az akadály lassacskán elhárult előlem, így újra arra összpontosíthattam, ami tényleg fontos volt.
- A kérdések, amire te várod a választ, és a kérdések, amikre én, merőben különböznek. Nincs értelme megosztanunk egymással a tudásunkat - közöltem a lánnyal, még meg is előzve a gyerekes odamondását. Ha te nem, akkor én sem, bebebeeee. Ha hozzátette volna, sokkal autentikusabb lett volna :] Mindenesetre nem vártam meg, amíg eltűnik a szemem elől. Pontosan tudtam, merre kívánok indulni, és nem haboztam megtenni az első lépéseket. Az első adandó alkalommal pedig magamra öltöttem a lopakodás nyújtotta álcámat is. Senkinek sem kellett megtudnia, hogy kivel és hol fogok találkozni. Elzártam az összes csapot, mely információt szivárogtathat ki rólam. Hogy hibáztam-e azzal, hogy Szophiet ilyen közel engedtem magamhoz, az még kétséges, de jelenleg úgy véltem, hogy igen. Egyvalamiben azonban biztos voltam: a hercegnőm elég erős és talpraesett ahhoz, hogy ne kelljen féltenem, bárhol is van most. Hinari-chan nem hisz benned, Szophie, én azonban igen.

by **Kuradeel** Szomb. Okt. 03 2015, 21:15

Az ismi végével kaptok ilyen izéket Surprised

Tachibana: Répa Díszes Horgászboton Rolling Eyes

Hinari: Répa Díszes Horgászboton Rolling Eyes

by **Tachibana Makoto** Hétf. Dec. 28 2015, 20:26

Kurama-chan

Újra elérkezettnek láttam az idejét annak, hogy megtiszteljem a jelenlétemmel a ködös Taft város utcáit. Azóta nem is jártam itt, hogy Hinari-chan kérdőre vont, és bevallom, ennek az is az oka, hogy meg kívántam kímélni magam a kellemetlen emlékektől. No nem azoktól, melyeket a szőke kardforgató keltett, olyanok ugyanis nem voltak. Viszont kétségtelen itt fordult meg a legtöbb kétes alak, mióta a koboldok uralják a felsőbb szintek zömét, úgyhogy a "hivatásom" okán nem kerülhettem el végül is túl sokáig a várost, sem annak környékét.
Ilyenkor korán sötétedik, így a köd is már leszállt, mire visszaértem az erdőségből, ahová a találkozót kérte ezúttal Blackbird és egy számomra eddig ismeretlen csatlósa. Bár, nem is tudom nevezhetek-e csatlósnak valakit, aki nyilvánvalóan nem önszántából volt ott, és úgy kellett harapófogóval kihúzni belőle a szavakat. Nem tudom, hogyan fogta a madárka őt, de a határozott, ellentmondást nem tűrő stílusa kétségtelenül hatásos volt, úgyhogy megtudhattam egyet s mást arról, hogyan lett Szophieból vörös. Megerősítette a gyanúmat, hogy nem csapdába csalták, hanem önszántából tette meg azt, amit. Igazából bőven benne volt a pakliban, és az lett volna a meglepő információ, ha nem ezt hallom vissza.
Akárhogy is, adott egy adagnyi gondolkodni valót ez a kis találka, és úgy döntöttem, hogy ha már ilyen szépen belepte a köd Taftot, akkor elrejtőzöm benne egy kicsit. Kezemet zsebre dugva, csuklyámat a fejemre hajtva haladtam öles léptekkel az utcákon, miközben magam elé meredve járattam az agyam. Habár... egyre kevésbé foglalkoztatott Szophie, hiszen mint mondtam, semmi meglepetés nem ért. Ha pedig nincs min töprengeni, akkor óhatatlanul is unatkozni fogok... az pedig... nos, elkerülendő állapot.

by **Kurama** Hétf. Dec. 28 2015, 21:28

Jó kérdés, hogy miért is nem a kezdetek városában bolyongok mikor az nyilvánvalóan sokkal barátságosabb hely mint ez. Viszont egy fokkal érdekesebb is. A köd rejteke magába olvaszt minden piszkos kis titkok amihez a szűk utcák és sikátorok még rá is segítenek. Az egész látkép a viktoriánus Angliára emlékeztet leszámítva, hogy itt nincsenek gyárkémények. A kétes kinézetű alakok viszont annál inkább. Ebben a városban egyenruha a csuklya és a köpeny? Alapvetően is kilógtam az emberek közül. Mindenki nagy páncélokban vagy valami sokkal divatosabb öltözékben flangált még én a rongyos sötétlila göncömben és abban a páncélnak alig nevezhető akármiben amit a mellkasomra akasztottak.
Elég esetlenül bukdácsolok ki a teleport kapun és gyorsan körbe is pillantok hányan látták az attrakciót. Kellően sokan, így még azzal foglalatoskodtam, hogy megigazítsam a felettébb kényelmetlen ruházatom fejben már azon tűnődöm merre is induljak. Esetleg látogassak meg egy kocsmát? Mérjem fel picit a terepet? Vaaagy inkább nézzük meg mennyi eszük van a virtuális emberkéknek?
Egy gesztenye árus lelkesen próbálta eladni a fincsi sült gesztenyét (téli hangulat rulez). Tökéletes, hogy teszteljem a játék világát.
- Jóestét! – Köszöntöm őt odaszökkenve hozzá a aki kedvesen viszonozta az üdvözlést és jó eladóhoz hűen máris a portékáját dicsérte. Ahogy megérintem az egyik zacskó gesztenyét már rögtön közli is az árát.
- Az egy picit sok. Nem lehetne egy picit olcsóbban? – Mutatom az ujjammal is de ugyan azt az árat hadarja. – Köszönöm de nem kérem. – Teszem vissza ő pedig darálja tovább a korábbi szöveget.
Ezt még párszor eljátszom. Úgy tűnik ha kézbe veszem a figyelme egyből rám terelődik. Ellenben ha nem a zacskót fogom hanem egy szemet arra nem figyel. Valami hiba lenne a rendszerben? Tök jó mert arra ügyet sem vet, hogy előtte kapom be a gesztenyét.
- Ez egész finom. - Dicsérem meg a férfi pedig büszkén bólint. Az cseppet sem zavarja, hogy most vettem egy ingyen mintát. Ugyan meddig viseli ezt el?

by **Tachibana Makoto** Hétf. Dec. 28 2015, 23:27

Az unalom első jele, ha egyre gyakrabban pillantok fel, és nézek körbe, majdhogynem kétségbeesetten keresve valamit, amin legeltethetem a tekintetem. Egy szépen kivilágított ablaktól kezdve egy formás női hátsóig szinte bármi szóba jöhetne, de legfeljebb hozzám hasonlóan köpenybe és csuklyába burkolózott alakokat láttam. Nos, úgy fest, hogy én magam is unalmas vagyok ebben az öltözetben, habár az én köpenyem feltétlenül érdekesebb mindenki másénál, elvégre én vagyok benne :]
Úgy éreztem, hogy ma nem a szórakozás fog hozzám jönni, hanem nekem kell a szórakozáshoz mennem, így nem is ültem le egy padra, hogy várjam az ilyenkor szokásos sült galambot. Továbbra is lépés lépést követett, és végül a lábam a főtér környékére vitt, ahol még mindig volt némi élet. Való igaz, nem volt túl késő, csupán a sötétség szállt le a köddel együtt, így végső soron nem olyan meglepő, hogy még vannak árusok, és körülöttük potenciális vevők sündörögnek, mielőtt mondjuk visszavonulnának egy fogadóba, vagy egy olyan szintre mennének, ahol kellemesebb az időjárás. Tekintetem járókelőről járókelőre járt, mígnem megakadt egy különösnek tűnő jeleneten. A lány mintha szórakozott volna az egyik NPC-vel. Egy pillanatra megtorpantam, majd folytattam a sétámat immár lassabb tempóban, végig figyelve a jelenetet. Az öltözete elütött a legtöbb játékostól, tulajdonképpen csak egy kis kosz hiányzott az arcáról, hogy utcagyereknek nézzem.... bár a gyereket tegyük erősen idézőjelbe, elvégre annyira nem volt fiatal. Körülbelül olyan idős lehetett, mint én.
Amikor elvette azt a... hm... talán gesztenyét, akkor határoztam el magam cselekvésre. Nem túl feltűnően, kényelmes tempóban vettem felé az irányt, majd mikor melléértem, egy hanyag befelé lépéssel elértem, hogy nekimenjek, ugyanebben a pillanatban pedig a köpeny alatt rejtőző kezem a lány másik oldaláról eltulajdonította a kését, kihasználva azt, hogy egy másodpercre arra a tényre terelődik a figyelme, hogy kis híján fellöktem.
- Hoppá, ne haragudj! - kértem is elnézést, majd megtorpantam, és ránéztem az árus előtt gőzölgő ételre. Tényleg gesztenye volt. Elmosolyodtam, és a lány kését előhúzva a köpenyem alól felszúrtam egy darabot a pengére, és arról húztam le a fogaimmal, eljátszva ugyanazt a trükköt, amit az ő előbb. Na és persze látványosan megmutatva a karkötőmet a mozdulat közben. Sztereotípiára hajtok, de hátha bejön, és jó csali lesz :]

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 10:16

Na igen, a tervem az volt, hogy elveszek még négy öt gesztenye szemet ám mikor a másodikat emelem a számhoz valaki belém jön és finoman odébb lök kiejtve a kezemből a finom falatkát ami előbb elgurul a földön majd pixelekre bomlik.
- Semmi gond – Mosolygok rá, pedig nagyon is volt gond és csak azért nem ellenőriztem rögtön a zsebem tartalmát mert a férfi nem ált odébb rögtön. Persze azt el kell ismerni, hogy ügyes, nem is éreztem semmit csak a rutin kongatta meg bennem a vészharangokat. Tér volt bőven, hogy ki tudjon kerülni, az utcán és az árusnál egyaránt hisz én voltam egyedül nála aki érdeklődött., kicsi az esélye, hogy „véletlen” bont belém jöjjön. Az időjárási viszonyok is adottak. Mire észrevenném, hogy valami eltűnt addigra a köd rég elnyeli. A kérdés az, hogy miért állt meg. A választ legfeljebb tőle kapom meg hisz mikor egy kés elővéve szúr rá egy gesztenyét, hogy nem pont az a célja, hogy kiraboljon amiben megerősít az, hogy mint ha mint ha azt akarná, hogy direkt figyeljek a karkötőjére ami tényleg szép darab de el kell keserítenem őt. Már egy ideje megtanultam maximálisan kihasználni a tér látásom így bár a kés és a karkötő egyaránt felkelti a figyelmem fókuszaim nem koncentrálnak rá így külsőleg ez nem tűnik fel.
- Kóstold meg azt a sötétebbet. Ha jobban át van sütve sokkal finomabbak. – Mutatok egy sötétebb darabkára rá mosolyogva a fiúra mialatt szabad kezemmel diszkréten megérintem a csípőm ahol a késnek kellene lennie. Valóban hiányzik. Ez viszont egy újabb felfedezés miszerint semmi nem jelzi ha levesznek valamit az övemről. Jó tudni.

by **Tachibana Makoto** Kedd Dec. 29 2015, 15:33

A legtöbb tolvaj nyilván azonban továbbállna, és arra törekedne, hogy szem elől veszítsék. Nyilván, ez a lopás lényege: tulajdonítsd el, ami nem a tiéd, és ne bukj le. Azonban nekem nem ilyen piti, közönséges céljaim voltak. Sokkal jobban szerettem valami meglepőt, váratlant húzni, ami ebben az esetben az volt, hogy megálltam a lány mellett. Kíváncsi voltam, hogy reagál, mert ha igaz volt a feltételezésem, akkor nem én voltam az egyetlen hamiskás alak ez előtt a stand előtt. Erre utalt, ahogy az NPC-vel játszadozott, és egyre jobban megerősített az is, ahogy most viselkedett. Egy kezdő kést zsákmányoltam, ami nyilvánvalóan nem lehetett az enyém, így amikor megmutattam, a helyes reakció az kellett volna legyen, hogy ellenőrzi az övén lógó fegyvereit, majd megvádol annak hiányával. Emellett a karkötőmet is olyan látványosan mutattam meg, hogy bárki az utcáról megbámulná legalább egy pillanatra. A lány azonban rá se hederített se a késre, se a karkötőre, mindent megtett annak érdekében, hogy ne gondoljam azt, hogy látta őket. Elmosolyodtam, annyira igyekszik elrejteni magát, hogy épp ezzel vált feltűnővé és egyértelművé :]
- Oh, akkor már balhét csapna az NPC, nem tehetem meg :] - válaszoltam az ajánlatára, majd egy észrevétlen mozdulattal rátettem a csípőjénél matató kézre a sajátomat. Ezt is afféle ninja módban igyekezett ellenőrizni. Ezután megfordítottam a kést a kezemben, és feléje nyújtottam a markolatát - Minden városban más az NPC-k tolerancia szintje. Itt sok színes indikátoros fordul meg, úgyhogy kevésbé szigorúak. Kvázi engedett a... kóstoló :] - jegyeztem meg közben, de ha a késért nyúlna, akkor azt abban a pillanatban vissza is húzom - Mit adsz cserébe? :] - kérdeztem szemtelenül.

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 16:05

- Oh, akkor már balhét csapna az NPC, nem tehetem meg :] – Ez az információ hasznosnak bizonyult mert így nem kellet a saját bőrömön tapasztalnom, a kérdés, hogy elhihetem avagy sem.
- Oh, akkor még jó ,hogy időben szóltál. Nem szeretném ha megharagudna rám. – Hálásan mosolygok rá mialatt az övemhez nyúlok épp csak egy pillanatra de ő rögtön megfogta a kezem.
- Jajj ne, elhagytam a késem! – Lépek kicsit odébb mielőtt még felém nyújthatná a saját késem és most már kétségbe esetten pillantok a kezében lévő fegyverre majd a fegyverre mint aki nem is érti mi történt. – Oh értem már. – Csapok a tenyerembe. – Biztos elhagytam és így akartad felhívni a figyelmem. – Bólogatok hevesen a saját következtetésemre. – Fel se tűnt, hogy ez az én késem. Köszönöm szépen, hogy megtaláltad. – Nyúlok érte és ha ezt követően is elhúzod akkor csak meglepetten pislogok.
- Oh, igaz jár érte valami jutalom. – Ezzel gyorsan fel is kapok egy adag gesztenyét és kifizetem azt. – Tessék, fogadd el hálám jeléül. – Nyújtom felé a zacskó sült gesztenyét. – Látod benne van a sültebb is így meg tudod kóstolni. – Egy ártatlan mosollyal emelem picit jobban az orra elé, mert így jobban érezheti az illatát. Fejben viszont már próbáltam összerakni ki is lehet ez a fiú. Pontosan tudta mit csinál és azt is mi lesz a reakcióm máskülönben nem lett volna esélye megfogni a kezem. Hogy is van ez? A piros indikátor gyilkosságra utal vagy mi? Talán egy ócska késsel akar valamiféle szívességet kicsikarni belőlem? Nem hiszem, szerintem tisztába van vele, hogy az amit elvett majdhogynem értéktelen.

by **Tachibana Makoto** Kedd Dec. 29 2015, 16:40

Egy kicsit késő :] Most higgyem el, hogy ennyire vak és figyelmetlen, és egyem meg a színészkedését? Annyira teátrális és látványos volt, hogy már fájt nézni :] Nem, igazság szerint végig arra figyeltem, hogy ne terelje el a figyelmem, és egyébként is unalmasnak tartottam volna beszállni a játékába. Minden pancser ezt tenné, sokkal szimpatikusabbnak tűnt az, ha nyíltan provokálom és úgy viszem előre a mi kis... ismerkedésünk. Amatőrnek tűnt, de pont ez a látványos... bénázás sugallta azt, hogy igazából nem is olyan kezdő. Bolond lennék elhinni azt, amit látok, ha megtenném, a következő pillanatban el is tűnne egy-két értékem. Úgy éreztem hasznomra lehet még a kis hölgy, arról nem is beszélve, hogy felettébb csinos volt. A vörös szem kétségtelenül a gyengém volt :]
- Neked az indikátorod miatt kicsit több mozgástered van, 2-3 szem után szólna csak rád :] - mondtam végül kedvesen mosolyogva. Ezért is nem csapta ki a hisztit, amikor a második szem gesztenye is az enyészetté vált, elvégre ezek az NPC-k igazából azt érzékelik, hogy ha megszűnik létezni az általuk kínált portéka.
- Ugyan, igazán nem esett nehezemre meglelni :] - vigyorodtam el, cseppnyi hangsúllyal utalva rá, hogy nem vettem be a dumáját. Ha igaz, amit gondoltam róla, akkor egy ilyen pálfordulással rontottam volna a hitelemen - Ennél sokkal jobban elrejtett dolgokat is megtalálok - tettem hozzá, miközben a késével játszadoztam, egészen addig, amíg ő úgy nem döntött, hogy egy zacskó gesztenyével hálálja meg a "kedvességem". Ekkor engedtem a cserét, ő visszakaphatta a kését, én meg elnyertem a gesztenye tulajdonjogát.
- Köszönöm. Persze a legfinomabb akkor lenne, ha együtt ennénk meg :] - invitáltam meg - Hadd mutatkozzam be, Tachi vagyok - tettem gyorsan hozzá, nehogy azzal háríthassa el, hogy nem is ismer :] Tiszteletteljes meghajlás és egy megnyerő mosoly kísérte a szavaimat.

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 17:27

2-3 szem? Vajon ez mindenre érvényes vagy tárgyanként eltérő? Na meg olyasmire is tett utalást, hogy ez városonként is változhat. Nem árt majd kicsit kísérleteznem később.
De most van itt egy különös fickó aki egyébként nem csak feltűnően felvilágosult ezen a téren de kapásból meg is próbálja felhívni a figyelmem. Leesett volna neki, hogy mit is csinálok. Nem elképzelhetetlen ha hasonló az érdeklődési körünk. Mégis mit akarsz tőlem hmm?
- Az tök jó mert akkor biztos nagy hasznát veszed a képességeidnek mondjuk ha meg kell találni egy elrejtett kincset vagy egy titkos átjárót. – Lelkesedem az önvényezésre fel se véve hangsúlyváltozást. amit megejt.
A kést viszonylag hamar visszakapom és extraként még a gesztenyéből is kapok. Legalábbis mikor utalást tesz erre én rögtön kapok is az alkalmon.
- Igen, minden sokkal finomabb ha megosszuk másokkal. – Csenek el egy gesztenyét és mire bemutatkozik már javában rágcsálom a finom falatot.
- Vigyázz még a végén kiborítod meghajlás közben. – Akadályozom meg az egyébként kedves gesztust és kihasználva az alkalmat gyorsan magamhoz veszek még két szem gesztenyét amit nem is habozok betömni.
- Kurama vagyok, örülök a találkozásnak. – Mutatkozom be én is számban az étellel és amit menet közben nyelek le, hogy aztán újból megkíséreljek kivenni pár szemet. Valamiért ez finomabb mint amit legutóbb, még a való világban ettem. Itt jobban kiéreztem magának a gesztenyének az izét, sőt mint ha picit édesebb is lett volna, bár lehet csak az én emlékeim koptak meg kissé. Meg maga a meleg is jól esett, ezek a göncök nem épp a téli időjáráshoz lettek időzítve így olykor összerezzentem egy-egy hűvösebb szellőt követően amit talán a fiú maga is észre vett és miért is ne vette volna észre hisz eddig is elég sok mindent sikerült neki. ^^

by **Tachibana Makoto** Kedd Dec. 29 2015, 17:53

Kuncogni kezdtem az ártatlan lelkesedést hallva. Maga a reakciója miatt is, de inkább azért, mert arra gondoltam, hogy nála is van egy elrejtett kincs, amihez egy titkos átjáró vezet, és persze az az egyik célom, hogy megtaláljam :] De ez csak az esetleges vonzata a mai... küldetésemnek, és kezdtem egyre inkább úgy érezni, hogy mégse volt hiábavaló idejönni meghallgatni azt, amit már eddig is sejtettem. Tulajdonképpen egyre halványabban élt a fejemben az eseménysor, ami erre a helyre vezetett, és egyre erősebben megfogalmazódtak a mai estével kapcsolatos kívánságaim is. Volt már egy közvetítőm, egy informátorom, egy kapcsolathálóm is, szóval most már tényleg csak egy olyan valaki hiányzott, aki nem fél bemocskolni a kezét ezzel-azzal.
- Úgy nézek ki, mint aki ilyen ügyetlen lenne? :] - kérdeztem, majd egy gesztenyét a levegőbe dobtam, hogy aztán a számat az útjába irányítva kapjam be. Kellett a fejmozdulat, azért annyira nem vagyok tökéletes, vagy legalábbis nem kívánom annak mutatni magam. Elég volt a "szakértelmem" bizonyítanom, hogy legyen miért a közelemben maradnia :]
- Én is örülök, Kurama-chan :] - jeleztem, hogy tudomásul vettem a nevét, majd egy elegáns kézmozdulattal hívtam rövid sétára az egyik, térről nyíló utca felé - Jobb mozogni egy kicsit ebben az időben :] - indokoltam, bár igazából nem kívántam sokáig gyalogolni, csak addig, ameddig a zaj kicsit csillapodott, és jobban hallhattuk egymás szavát. Na meg egy kicsit félreesőbb hely is volt ez egyben, úgyhogy bátran javasoltam egy padot, hogy foglaljunk helyet, és folytassuk úgy a falatozást, már ha még maradt valami a zacskóban. Séta közben egyébként sem illik enni. Viszont ahogy leült, én szélesre tártam a köpenyem, és úgy ültem le mellé, hogy immár mindkettőnket takart a ruhadarab - persze ezzel együtt meglehetősen közel is húzódhattam hozzá, és a kezem is átvetettem a vállán.
- Így talán nem fogsz fázni :] - indokoltam újra a tettemet, majd a szemébe nézve rámosolyogtam. Viszonylag egyértelmű voltam, ezt nehéz lenne félreérteni :]

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 18:32

Nagyon erős késztetést éreztem az iránt, hogy a levegőből elorozzam a gesztenyét de az lehet, hogy túlzás lett volna. Így is már a negyedét én ettem meg és a továbbiakban is aktívan fogyasztottam azt amit elvileg a „kedvessége” miatt kapott.
- Szó sincs róla, csak félek, hogy kárba vesznek. – Ezzel a kijelentéssel együtt egy újabb darab válik köddé. Annyira finom ^^.
A séta ötlete nem volt rossz az irány már annál inkább. Még a végén bevisz engem valami sikátorba vagy hasonló. Esetleg kiderül, hogy ő Hasfelmetsző Jack saos megfelelője amire az indikátora alapján még esély is lehetett.
Így ahelyett, hogy elindultam a vélt irányba inkább megragadom a kezét és inkább egy kevésbé félreeső helyen lévő padhoz „cibálom”. Kellően megvan világítva és még olykor-olykor játékosok is elsétálnak.
Viszont ettől eltekintve már hagyom, hogy az ő terve érvényesüljön ennél fogva azt is, hogy a köpenye engem is betakarjon ahogy azt is, hogy közelebb húzódjon.
- Nem, meglepően meleg vagy. :3 – Viszonzom a mosolyt és kicsit én is közelebb húzódom és a fejemet a vállán pihentetem ezzel kivédve azt, hogy a szemkontaktus közepett túl közel kerüljön. Plusz így most talán volt egy kis alkalmam jobban megnézni mit rejteget a köpenye alatt. Miket hord az övén, a fegyverét, esetleges ékszereket, tekintve, hogy most elég közel vagyok a nyakához.
Kicsit talán élveztem is a figyelmet és annak is örültem, hogy élvezte a társaságom mindannak ellenére, hogy nyilván más módon is szeretné élvezni azt. Viszont azt már kevésbé tudom, hogy ilyenkor mit is kellene mondani így, inkább csak veszek még a gesztenyéből, hogy aztán végül csak megformálódjon bennem egy kérdés.
- Minden lánnyal így viselkedsz?

by **Tachibana Makoto** Kedd Dec. 29 2015, 19:11

- Egész aranyos, ahogy egy zacskó virtuális bitért aggódsz :] - vigyorodtam el. Vagy akár azt is hozzátehettem volna, hogy nyilván azért félti, mert akkor már nem ehetne belőle. Azonban annyira nem voltam gonosz, hogy szándékosan leejtsem a csomagot, és ezáltal tönkretegyem a gesztenyét. Még talán ha én vettem volna, de egyelőre az ő pénzét nem kívántam pazarolni, amíg meg nem győződtem róla, hogy az ócska ruha az álcájából fakad, és nem a szegénységéből. Eddig tetszett, amit láttam, volt a lányban egy adag gyermeki ártatlanság, az ehhez tartozó vidámságban pedig kellemes érzés volt megmerítkezni. Úgy éreztem, ebben nincs semmi hamisság. Tűrtem, hogy "cibáljon", elvégre én sem voltam igazából erőszakos, vagyis nem kényszerítettem semmire, hagytam, hogy arra menjen, amerre akar. Ugyanakkor a nemlétező bajszom alatt megmosolyogtam a félelmét, nyilvánvalóan tartott tőlem, úgyhogy elértem a célomat a viselkedésemmel: tiszteletet ébresztettem benne.
A szemébe sem csak azért néztem, hogy rokonszenvet nyerjek vele, kíváncsi voltam, hová téved a tekintete. A szemkontaktus hárítása után is ezt figyeltem, és teljesen "véletlenül" úgy fészkelődtem, hogy jól láthassa az övemen függő kistáskát, illetve az erszényemet, sőt, ha nagyon alapos, még a kardom hüvelyének végét is felfedezheti a túloldalon.
- Bátorkodom megjegyezni, hogy igazán finom illata van a hajadnak :] - bókoltam óvatosan. A hosszú, ébenfekete haja volt a szeme után a második, ami megragadta a figyelmem, még egy tincset is óvatosan átcsúsztattam az ujjaim között. Most körülbelül úgy nézhettünk ki, mint egy romantikázó gerlepár, ahogy ugyanazon köpeny alatt melegszünk, egymáshoz bújva.
- Miért, milyen vagyok veled? - kérdeztem vissza, hiszen vezérelt a kíváncsiság, hogy látja a közeledésemet. Egyelőre annak a típusnak tűnt számomra, aki elrejti a valódi szándékait, és nem füllent róluk, úgyhogy talán kapok néhány őszinte szót.

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 19:52

- Virtuális vagy sem nem szabad az ételt pazarolni. – Oktatom ki ha már ennyire hanyag az étellel. - Ha nem lenne íze akkor nem is érdekelne de így végül is olyan mint ha igazi lenne. Ételt pedig nem pazarolunk semmilyen körülmények között. – Enni jó \o/. Én pedig szerencsére rendelkezem azzal az ördögi képességgel, hogy ha viszonylag sokat eszem akkor sem hízok. Mondjuk talán itt akkor sem kellene tartanom ha nem így lenne.
Valahogy sejtettem, hogy nem lesz ínyére ha közelebb bújom hozzá, nekem se mert addig fészkelődik még minden számomra akár picit is érdekes dolgot felfed. Persze egészen véletlenül. Talán pont azt akarná, hogy valami turpisságot csináljak? Erre most sok esélyem nem lenne. Könnyűszerrel megfoszthatnám az erszényétől anélkül, hogy most észrevenné. De tekintve, hogy én vagyok az elmúlt néhány percben az egyetlen aki közvetlen fizikai kontaktusba került nem lenne nehéz később megállapítania kinél keresse. Abban pedig nincs elég izgalom és a gyanú akár legcsekélyebb árnyékát is el akarom kerülni, mint mindig. De ez is hasznos infó. Ezek szerint páran ragaszkodnak ahhoz, hogy erszényben hordják a pénzüket.
- Köszönöm a bókot. – Simítom végig a hajamon a kezem. – Mindig is büszke voltam a hajamra. Azt viszont nem tudom, hogy lehet illata hisz mióta itt vagyok nem mostam meg. – Lemerném fogadni, hogy nincs is semmilyen illata a hajamnak.
Ezen gondolaton felbuzdulva kicsit én is beleszimatolok a levegőbe, illetve ebbe a testhelyzetbe majdhogynem a nyakába.
- Kedves és közvetlen. Kicsit talán túl közvetlen is. – Felelek az utolsó kérdésére közben felegyenesedve ezzel levéve a válláról a fejem. – Kardforgató vagy? – Kérdezek én is mielőtt még ő tenné ezt meg és mutatok a kivillanó kardhüvelyre.

by **Tachibana Makoto** Kedd Dec. 29 2015, 20:26

Szóval szeret enni. Mondjuk miért is lepődnék meg rajta, mikor szinte folyamatosan tömi magába a gesztenyét, mióta megkínáltam vele :] Nem bántam, engem nem az étel érdekelt, hanem ő, úgyhogy egészen nyugodtan kilopkodhatta akár az összes szemet a zacskóból. "Észre se venném". Arról viszont nem kívántam vitát nyitni, hogy milyen az itteni ételek íze. Kétségtelenül ügyesek voltak a programozók, de a valódihoz nem ér fel. Igaz, már olyan régóta eszem az itteni kosztot, hogy már nem is zavar a különbség, az első hetekben kapható szikkadt cipóhoz képest pedig egészen olyan, mintha egy ötcsillagos séf főztjét fogyasztanánk nap, mint nap.
- Nos, csak egy kis fantáziára van szükség, és máris érzem a sampon, vagy a parfümöd illatát :] Habár ha jól tudom, az italkészítő jártassággal lehet illatanyagokat kikeverni. Bár én még sose próbáltam - lepleztem le a hamis bókot habozás nélkül. Elvégre én nem a hajápoló csodaszerét kívántam megdicsérni, hanem őt magát - Úgy vélem a haj sokat elárul a viselőjéről. Aki büszke tud lenni a hajára, annak az igazi értékei a türelem és a szorgalom, és sokat törődik önmagával. Akinek a haja szép, annak mindene az - fejtettem ki a véleményem. Nyilván észreveheti, hogy az én hajamban is van munka, türelem és szorgalom, de itt most elsősorban neki kívántam kedveskedni, miközben magamból indultam ki :]
- De te ezt nem bánod :] - kommentáltam a megállapítását a közvetlenségemmel kapcsolatban, majd egy lépéssel megtoldva a jelképes kardomat, végigsimítottam a karján a köpeny alatt, és megállapodtam a kézfején, finoman játszadozva vele - Az csak egy rövidkard. Az én harcstílusomhoz nem passzolnak a hosszú fegyverek - válaszoltam, egy pillanatra ránézve az oldalkardomra. Mivel a kezem az ő kezén volt, ezért nem kellett attól tartanom, hogy most fog esetleg eltévedni, ahhoz túl látványos mozdulatot kellett volna tennie.
- És te gyakran szoktál az NPC-kkel kísérletezni, vagy csak simán jogot formáltál a kóstolóra? :] - tettem fel neki én is egy kérdést, elvégre ideje volt kicsit kíváncsiskodni arról, hogy miféle-kiféle ez a lány, és hasznomra lehet-e?

by **Kurama** Kedd Dec. 29 2015, 22:01

Na ez volt az a pont ahol már kezdtem picit kényelmetlenül érezni magam. Úgy beszél mint ha már nem is tudom mióta járnánk és eleve hogy tudná elképzelni a parfümöm illatát ha sose érezte.
- Milyen illatról fantáziálsz? – Kérdezek rá. Lehet, hogy emlékeztetem egy volt szerelmére? Ez sok mindent megmagyarázna. A különleges bánásmódot, a figyelmet amit kapok tőle és a kedves ám fura bókokat. Lehet nem kellene kombinálnom, ebből születnek a pletykák.
- A szép hajhoz valóban sok türelem és szorgalom kell. Sokáig tartott megnövesztened a tied? – Ha már a hajról van szó akkor említsük meg az övét is.
Bánom-e, hogy egy vadidegen kényelmetlenül közel kerül hozzám? Zavarnia kellene de olyan mértékben nem zavar, hogy elküldjem őt vagy, hogy én hagyjam ott.
- Talán egy picit. – Vallom be. Lehet maga a tudat, hogy ez ami itt van körülöttem nem valódi, vagy csak részben az. Viszont mikor már végig simítja a karom majd megfogja a kezem már valósan kezdek el feszengeni. Hogy miért pont most mikor az előbb konkrétan hozzá voltam bújva? Nem tudom megmondani viszont ez volt az a pillanat mikor úgy éreztem ideje felállnom.
- Utóbbi. – Mosolygok rá. – Nem tudtam eldönteni, hogy merjek-e venni vagy ne. Így mivel úgy is csak egy programról van szó megkóstoltam mielőtt döntök. – Adom meg a választ. Külső szemlélőként nézve ez nem is lehetne annyira valótlan. - Nem akarsz inkább sétálni? – Nézek körbe. Elég nagy tér ez, hogy megtegyünk pár kört. Meg talán erre a kérdésre nem csupán kitérést kapok válaszol. Két egyszerű kérdést tettem fel csupán még se kaptam rá rendes választ. Építs misztikumot magad körül?

by **Tachibana Makoto** Szer. Dec. 30 2015, 12:44

- Hmm... valami játékos és ártatlan illik hozzád... például vanília :] - feleltem némi töprengés után, most anélkül hogy esetleg újra illatmintát vettem volna, mert ugye az hogy néz ki, hogy ha látványosan szaglászom, mint valami kutya? :] Mindenesetre könnyedén el tudtam képzelni, ahogy a lágy, cseppet sem tolakodó vaníliaillat körbelengi őt, sunyin rángatva az orromnál fogva. Mondjuk rólam cseppet se volt elmondható, hogy ne lettem volna tolakodó, ami azt illeti, már vártam, mikor kezdi el végre kényelmetlenül érezni magát. Eddig cseppet se bánta a közelségem, még hozzám is bújt - nyilván nem azért, mert fázott, hanem mert érdeke fűzte hozzá.
- Úgy 10-12 éve növesztem. Remélem az ápolóim nem játszanak fodrászt :] - válaszoltam, kifejezve néminemű aggodalmam, habár sok mindent úgysem tehettem, úgyhogy nem is hagytam, hogy ilyen nem evilági problémák megmérgezzék az elmémet, és esetleg eltereljék a figyelmemet arról, ami előttem van. Például róla.
És eljött a pillanat. A továbblépés meghozta a várt reakciót, és ezzel együtt az én kisugárzásom is egy kicsit megváltozott. Már nem mosolyogtam úgy, mint a vadalma, komoly pillantásokat vetettem a hölgyeményre, aki jól láthatóan feszültebbé vált, és próbált a maga módján hárítani, bátortalan javaslatokat téve és finoman utalva rá, hogy túl közvetlen vagyok. Miközben tovább játszotta az ártatlan, naiv csitri szerepet.
- Nos, nem akarok - feleltem egyszerűen és közönyösen, miközben kicsit határozottabban fogtam meg a kezét. No nem erőszakosan, csak annyira, hogy érezze a ragaszkodásom.
- Aranyos, ahogy próbálsz kikeveredni a helyzetből, de túl finom vagy. Határozottabbnak kéne lenned, de mivel érdekellek, ezért félsz, hogy esetleg itt hagylak, ha túl drasztikusan reagálsz - folytattam némi fölényességgel a hangomban - Tudod, te is érdekelsz engem, de nem tudom eldönteni, hogy mennyi energiát fektessek beléd. Így mivel úgy is csak egy simlis lányról van szó, megkóstollak, mielőtt döntök :] - vigyorodtam el gúnyosan, ugyanazokat a szavakat használva, amiket az imént ő is. Tulajdonképpen tényleg az árusnál lejátszódott jelenet ismétlődött meg, csak itt most ő volt a gyanútlan NPC :]
- Két lehetőséged van. Vagy nem próbálsz többet palira venni és akkor megveszlek, vagy tovább játszod az ártatlan lányka szerepét, és tovább kóstolgatlak - hajoltam hozzá közel, és suttogtam a fülébe, majd finoman meg is fújtam, hátha érzékeny ott.

by **Kurama** Szer. Dec. 30 2015, 13:43

- Nem vagyok túlzottan oda a vaníliáért. Túl erős az illata számomra. – Fejezem ki nem tetszésem az illatra de tekintve, hogy ez csak az ő fejében van így nagy jelentősége nincs.
Annak már annál inkább, hogy amint távolodni próbálok ő ezt nem engedi és hamar eltűnik a kedves és sármos férfi képe a szememben helyére pedig már egy kissé fenyegető kép kezd kialakulni.
- Nos, nem akarok.
- Kár… - Hozzá akartam még tenni, hogy sokkal kellemesebb időtöltés lenne de ekkora ő már folytatta én pedig értetlen arccal hallgattam végig amit mond.
- Sajnálom... – Tolom el magamtól mialatt egy lépést teszek hátra, (vagy épp felállok a padról kibontva a kezem. Itt nem volt tiszta, hogy ülünk-e még vagy állunk) megint csak mosolyogva. – Nem vagyok eladó és a kóstolóból is már a harmadik szemet vetted. – Úgy gondolom nem kell külön elmagyaráznom neki ennek jelentését hisz okos fiúnak látszik Rájön ő magától is. – Értékelem a közeledésedet és a kedvességed és élveztem is de nem érdeklődöm irántad. Csak szerettem volna kedves és hálás lenni azért amiért megtaláltad a késem. – Ha még ebben a pillanatban is fogja a kezem akkor épp itt az ideje, hogy kifejtsem azt a szorításából. Nem túl durván de kellően határozottan ahogy ő azt kérte. – Kérlek ne haragudj ha félreérthető jeleket küldtem feléd és megbántottalak. Nem ez volt a célom. – Hajolok meg pluszba bocsánatkérésem jeléül. – Azt hiszem későre jár így jobb ha most megyek. Örültem a találkozásnak. – Még egy utolsó intés és már fordulok (fordulnák) is sarkon. Vele ellentétben én nem szeretném és nem is fogom kiteríteni a lapjaimat. Most már nyilvánvaló, hogy nem csak egy véletlenszerűen kiszemelt „áldozat” vagyok. Na meg az is, hogy közös a hobbink, máskülönben nem veszi észre az apró jeleket. Csak, hogy én nem tervezem társulni. :3

/hacsak Tachi nem marasztal valahogy(erőszakkal Razz

) akkor Kurama lelép /

by **Tachibana Makoto** Szer. Dec. 30 2015, 16:27

Nahát, nem hittem volna, hogy a dacos típusba tartozik az eddigiek alapján, hiszen kifejezetten simulékonynak tűnt, nem pedig olyannak, aki a nyílt, agresszív támadást heves védekezéssel reagálja le. Ez kissé... csalódást keltő volt, még úgy is, hogy én kértem, hogy ha le akar pattintani, akkor határozottabban tegye. Nem az engedelmességet vártam :] Persze számomra ez még nem jelent vereséget, távolról sem. Mi több, szinte minden alkalommal felülök erre a hullámvasútra, vagy fogalmazhatunk úgy is, bolygóként keringek a csillag körül - hol közelebb kerülök, hol távolabb sodródom. Most háromféle lehetőséget láttam magam előtt: vagy erőszakkal tartom meg és kényszerítem, ami értelemszerűen nem a leggyümölcsözőbb megoldás hosszú távon, vagy úgy teszek, mintha mi sem történt volna, és egyszerűen melléje szegődöm sétapartnernek, vagy pedig beszállok a kis játékába és alkalmazkodom hozzá. Igazság szerint mindegyiknek voltak előnyei és hátrányai, és egyik opcióval sem voltam maradéktalanul elégedett. A nemtörődömség nem oldja fel a konfliktushelyzetet, az alkalmazkodással pedig elvesztem az eddig szerzett tekintélyem, a felsőbbrendűségem. Igaz ez utóbbit vissza lehet szerezni könnyedén :]
- Megnyugtattál, köszönöm :] - sóhajtottam fel megkönnyebbülten, és el is mosolyodtam, na meg persze elengedtem a kacsóját - Szeretném elnézésed kérni, ha esetleg megijesztettelek a viselkedésemmel - hajoltam meg - Ezen a környéken különösen óvatosnak kell lenni, a legártatlanabb maszk alatt is rejtőzhetnek sunyi rókák - tettem hozzá - Meg kellett bizonyosodnom róla, hogy nincsenek-e hátsó szándékaid - magyaráztam. Nyilvánvaló lehet számára is, hogy amit én csinálok, az is teljes színjáték, ahogy azt is tudja, hogy én tudom, hogy ő mit tud. Azonban Kurama-chan sehogy sem volt vevő a nyílt játékra, sajnálatos módon, legalábbis úgy tűnt. Kár, igazán kár.
- Nem engedhetek el egy védtelen lányt egyedül, engedd meg kérlek, hogy hazakísérjelek, amennyiben ragaszkodsz hozzá, hogy megválnál a társaságomtól. Vagy esetleg állhat még a sétára vonatkozó ajánlatod ezek után is? - kérdeztem óvatosan. Kétségtelenül arcot veszítettem, de ha elengedem, az sokkal nagyobb vereség lett volna. Az én szememben mindenképp :]

by **Kurama** Szer. Dec. 30 2015, 17:14

Mint ha a rókával célozni szeretne valamire. Razz

- Ugyan-ugyan. Nem kell bocsánatot kérned. Teljesen megértelek, Sosem lehet tudni kiben lehet bízni és kiben nem. - Fogom meg a vállát biztatóan mosolyogva. – Meg tényleg én voltam az aki félreérthetően viselkedett emiatt nem kell bocsánatot kérned. – Most már tényleg sarkon fordulok és el is indulok de Tachi csak nem adja fel. Valamit nagyon szeretne tőlem ha ennyire kétségbe esetten próbál a közelemben maradni.
- Az nagyon rendes dolog lenne tőled... - Nézek vissza rá az ajánlatát követően. - ...és ha szeretnéd a teleport kapuig elkísérhetsz. Persze csak ha nem túl nagy teher a számodra. – Ezzel elég nyilvánvaló, hogy elúszott a hosszabb ismerkedés lehetősége és most már kíváncsi is lettem mivel próbál maradásra bírni vagy épp mikor szakad el nála a cérna és ködösítés helyett előáll a konkrét szándékaival. Én továbbra is maradok a „színjátéknál” ami annyira nem is az. Vannak bizonyos dolgok amik megkülönböztetnek az átlag bűnözőktől és pont emiatt nehéz rám akasztani azt a bizonyos bűnös táblácskát.
- Ha nem vagy kardforgató akkor biztosan lovag vagy… - Terelem kicsit más irányba a beszélgetést még ismét sétálunk. - Rajtuk kívül még a harcművészek hordhatnak rövidkardot de nem hiszem, hogy az lennél. – Pillantok időről időre rá, megtartva a kedves és ártatlan mosolyt (ami megjegyzem elég őszinte is). – Gáláns vagy és figyelmes mint egy igazi lovag. Igaz picit rámenős de senki sem lehet tökéletes ugyebár. – Ahogy ennek a mondatnak a végére érek úgy lassan meg is érkezünk a célhoz így én is megtorpanok. – Köszönöm vigyáztál rám…

by **Tachibana Makoto** Szer. Dec. 30 2015, 17:52

- Cseppet sem jelent terhet, kötelességemnek érzem :] - ingattam a fejemet. Teleportkapuig, mi? Úgy fest, ma este nem lelem meg a titkos járatot, ami a rejtett kincsekig vezet, ugyanakkor egyvalamire jó volt a ragaszkodás: a kíváncsiságát felkelthettem vele. Tulajdonképpen nem is baj, ha az első alkalom csupán ilyen kurtára sikeredik, az álmoskönyvek szerint az egyetlen fontos dolog az erős benyomás keltése, abban pedig biztosan nem vallottam kudarcot. Különösen, ha teszek is érte még egy apróságot, hogy legyen oka megkeresni :]
- Nem tehetek róla, a szépséged még a legnemesebb lelkű lovag elméjét is megmérgezné, én magam csak egy gyarló emberi lény vagyok, aki elragadónak találja a szemeid :] - bókoltam még egyszer a lánynak rövid utunk során. Valóban rövid volt, tulajdonképpen két mondatot tudtunk még váltani egymással, ami felettébb sajnálatos volt. Nagyon-nagyon sajnálatos.
- Örömmel tettem, és tenném meg máskor is. Akármikor, ha úgy tartja kedved - kíséreltem meg arcán lágyan végigsimítani. Az viszont már nem kísérlet volt, ahogy búcsúzás gyanánt derekát megragadtam, és magamhoz vontam egy ölelés erejéig. Éppen csak annyi időre, hogy a teleport kristályát leemeljem az övéről, és miközben elengedtem, a köpenyem alá rejtsem. Tudni fogja, hogy nálam van :] És még arra is tudtam figyelni, hogy a karkötőm és a kardom biztosan a helyén maradjon, innen legfeljebb az erszényemet érhette el, ha esetleg megfordulna a fejében, hogy ő is búcsúajándékot ad nekem.

by **Kurama** Szer. Dec. 30 2015, 18:50

- Köszönöm. – Kuncogom el magam a bókra. - Pedig azt gondoltam, hogy ebben a ruhában elég slamposnak nézek ki ami eléggé eltudja rontani az összképet. – Nézek végig saját magamon, hogy végül elérkezzen a búcsú ideje.
Nem mondom, hogy nem valami hasonlóra számítottam mert de Razz

. A kísérlet sikeres volt és minden probléma nélkül simította végig a kezét az arcomon, hogy ártatlan pillantással vesszek el a tekintetében és mikor hirtelen közeledni kezdett hozzám még egy pár pillanatra be is hunytam a szemem. Csókra számítottam de ölelés lett helyette. Semmi gond, ez is bőven megfelelt a céljának és az enyémnek is. Ahogy testközelbe kerültünk ujjaim óhatatlanul is az erszényére fonódtak épp csak egy pár pillanatra mielött még észrevehetné és…
Elengedem. Megtehettem volna, hogy leemelem, annyira könnyűnek tűnt. De nem volt az. Nem, semmi féle morális blabla nincs a háttérben. Ahogy korábban is, úgy most is pontosan egyazon okból kifolyólag nem tettem meg. Túl nyilvánvaló lett volna ki tette. Így hát engedtem a nem létező csábításnak és otthagytam a kis erszényt. Nem vétek amatőr hibákat, vele ellentétben aki elfelejtett informálódni mielőtt lépett volna. Hála a korábbi közelkerülésnek már pontosan tudtam hova nyúljak még ő vakon tapogatózott amit meg is éreztem ahogy és a késeken kívül alig ha talál mást amiket viszont gond nélkül el tud venni.
Az ölelés rövid volt és nem is igazán volt szüksége egyikünknek sem többre. Még egyszer elköszönök tőle és közvetlen a kapu elé lépek ám mielőtt eltűnnék még visszafordulok felé.
- Egyébként, ez a valódi színe a szemeimnek. – Osztom meg vele ezt a kis aprócska infót, ha már annyit dicsérte. Ezzel pedig vissza is térhettem a kezdetek városába.

/Ha nincs más amit szeretnél akkor én befejezném. Köszönöm a játékot, tanulságos volt a karakter számára/

by **Kuradeel** Szer. Dec. 30 2015, 19:46

Well done

Tessék, a jutalmatok ^^

Kurama: Fém Íj
Tachibana: Répa Díszes Horgászboton ^^

by **Kiwi** Vas. Jan. 24 2016, 10:21

Végül arra jutottunk hogy iszunk egy teát valahol. És csupán reméltem hogy el fogja majd fogadni az ajánlatom… És az.. az hogy ennek köszönhetően tudja, hogy a rendszer lassabb harc közben… ez csupán kifogás. Azért mondja hogy ne érezzem magam rosszul tőle, és hogy ne tűnjek ön sajnáltatónak így jó pofát is vágtam hozzá. Végül még aznap megejtettük a teát. Mármint még ott a szint egyik teázójában. Hisz teleportálásunk után Akichi nem tartott velünk, amit egy kicsit nem is bánok. Furcsa nekem az a fiú… De nem teszem szóvá hangosan, nem akarom kibeszélni, vagy ilyesmi.
- Tudod… lenyűgöz hogy olyan sokat tudsz. – Dicsértem meg a lányt még útközben.
- Szép a mozgásod, le merem fogadni akrobatikát használsz. – Jegyzem meg mosolyogva, mindenféle hátsó szándék nélkül… Végül elérünk a közeli teázóig, beülünk és az npc máris fogad minket. Átnézem az ital lapot, végül megszólalok…
- Rendel nyugodtan, én még… - Felelem Kuramának.
- Én egy erős fekete teát szeretnék… vagy… nincs esetleg… kávéjuk? – A kávét pár fokkal halványabb hangon tettem hozzá, hisz teázóba kávé, ráadásul a listán sem szerepelt. Végül sikerrel jártam.
- Akkor egy dél amerikai babkávéból készültet szeretnék. – Majd távozott az npc.
- Szóval, mióta játszol? – Kérdeztem a lényegre, hisz tapasztaltabbnak tűnt mint úgy az újak tömkelege, viszont nem volt túl erős, vagy legalábbis a pontozását nem ismerhettem… Nálam biztos jobb volt… Egy négy személyes asztalnál ültünk ketten, kicsit zavart a félhomály. Viszont maga a teázónak nagyszerű hangulata volt. Még társasokat is lehetet használni, és ha nem lennék ilyen nyuszi lehet meg is próbálkoznék egyel.
- Nem láttam céhlogót a fejed felett. Vagy nem is szeretnél csatlakozni sehová? – Kérdeztem a lányt. Persze csak általános töltelék kérdések jutottak az eszembe, pedig szerettem volna jobban megismerni… Végül kicsit elhallgattam, és a kihozott kávém mellett elgondolkodva és elpirulva, kisvártatva megszólaltam.
- Köszönöm… hogy nem erőltetted rám. – Nem magyaráztam körbe, gondolom tudja miről is beszélek. Végül a már kihozott italomat kiöntöttem, jól megcukroztam, majd visszatettem a kávémelegítőre ami alatt egy mécses hangulatosan pislákolt. Végül belekóstoltam… Majd csend és….
- Prhuuu… ><” Ez nagyon rossz!!! – Mint a vizezet kávé… @.@ Nem is tudom mit vártam, de nem ezt. Láttam már akkor is hogy híg… de… Kis híján kiköptem… majd kelletlenül letettem az asztalra és félre toltam…
- Ha gondolod, megkóstolhatod. – Ajánlottam fel nagy kedélyűen, de somolyogva az orrom alatt, majd a pincért kezdtem el keresni.

by **Kurama** Vas. Jan. 24 2016, 13:15

Kiwi-chan elfogadta a meghívásom viszont valamiért még is ő volt az aki végül kiválasztotta helyet és ugye ennek megfelelően a szintet is. Én a kezdetek városára gondoltam, de ugye maradunk Taftba. Az előző itt létem tapasztalata szerint viszont még sétálunk addig el teszem a késeim és a teleport kristályt az inventorymba.
- Köszönöm a bókot, de a tudásom kimerül az alapokban. – Szabadkozom a dicséretre. – Aki valaha is játszott efféle online mmo-kal annak többnyire ismerős lehet minden így ez annyira nem nagy kunszt. – Bár igaz, hogy azért bele-bele olvasgattam a kézikönyvbe is.
Kicsivel később meg is találtuk a megfelelő helyszínt és ezzel együtt egy újabb dicséretben volt részem amit egyfajta illemnek vettem vagy hízelgésnek mert ha valami akkor járásom nagyon béna volt.
- Ugyan, a járásom elég ostobán festhet, még mindig nehezen szokom a mozgást idebent. – Mondjuk azért már elég sokat javult a kezdetekhez képest. – Én egy jázmin teát kérek. – Mosolygok rá a pincérre. – Csak pár hete ébredtem, azóta igyekszem hozzászokni az itteni körülményekhez és magához a rendszerhez. Gondolom te is csak nemrég tértél magadhoz… - Kortyolok bele a teámba. – Hisz nincsenek elosztva a pontjaid és még a peted sem kelt ki. Van már neki neve? – Pillantok rá a tojáskára.
Idővel viszont a céhcsatlakozás témája is előtérbe kerül és a kérdésére enyhén meg is rázom a fejem.
- De szeretnék csak még nem néztem túlzottan körbe, hogy mi is lenne a választék. – Viszont Kiwi reakciója a kávéra önkéntelenül is kuncogásra késztet.
- Nem, köszönöm. Nem szeretem a kávét, inkább a teát kedvelem. – Ez idő alatt pedig már intek is a kiszolgálónak aki készségesen állt a rendelkezésemre. – Egy Keemun Mao Feng teát kérnék. Ez egy nagyon finom, kellően erős tea, enyhe kakaós íz világgal. – Magyarázom Kiwinek majd pár perc múlva meg is hozzák a neki rendelt italt.

by Ajánlott tartalom