Re: Erdőség #2

by **Shukaku** Vas. Jan. 11 2015, 16:49

Shu egy pillanatig bénultan állt, várta, hogy Rózsika valamit mondjon Timidusnak, amiből megtudhatják, hogy mi is történt pontosan. Ha egy pet védett területen kívül az idomár nélkül mászkált, az semmiképpen nem jelentett jót. Vagy valami tragédia történt, és Ayani meghalt, a pet pedig most céltalanul bolyong a mezőkön, és össze van zavarodva. A második lehetőség, hogy az idomárt elkapták, vagy csak valami szörnyűség történt vele, és Rózsika most kétségbeesetten rohangál segítségért. Az is eshetőség, hogy az idomár egy felelőtlen idióta, aki nem törődik a társa testi épségével, és elüldözi szegényt maga mellől, vagy hagyja, hogy elkóboroljon. Ezek azért szörnyen meggondolatlan dolgok, hiszen a petnél nincsen se Hazatérés Kristály, nem tudja figyelmeztetni a társát levélben a veszélyre, és még térképe sincs, amivel láthatná, hogy merre is jár a társa éppen. De ezt a lehetőséget Shu kizárta, mert bár azután a beszélgetés után, amiben kiderült, hogy Ayani rabszolga sorsba kényszeríti saját magát, és hajlandó végezni még a barátjával is mások kedvéért, amikor ő egyébként ugyanúgy nem akar kijutni… szóval ezek után nem nézett ki túl sokat a lányból, de abban biztos volt, hogy ennyire ő sem hülye, szóval a harmadik lehetőséget elvetette. Biztos volt abban, hogy valami baj történt, és Rózsika annyira meg van rémülve, hogy még megszólalni sem tud, ezért nem közölt semmit Timivel, csak egyszerűen elfordult abba az irányba, amerre Ayani volt, és rohant újra, jelezve nekik ezzel, hogy kövessék, hogy segítsenek neki. Természetesen Shu azonnal követni kezdte a pacit, és Timidus is, és nagyon reménykedtek, hogy még időben odaérnek, és nem történik újabb tragédia amiatt, mert a frontharcosok megint alszanak ahelyett, hogy a bűnt üldöznék.

by **Kusumi Ayani** Szomb. Jan. 24 2015, 19:04

Megfordultam, és indultam is vissza. Nem siettem, de azért határozott tempót diktáltam, nehogy a véletlenül még tovább kelljem itt lennem velük. Mérges vagyok rájuk. Megbántották a Gazdát, és az a gekkó, még kérdőre is vonta. Mégis mit képzel magáról, hogy csak úgy megteszi. Bár elején úgy voltam, hogy nem fog érdekelni, csak vadászok egy jót, nem gondoltam volna, hogy ők is itt lesznek. De ez most a legkevésbé sem érdekel. Morcos vagyok, és minél távolabb akarok innen jutni. Bár nagyvadakat akartam, most már nem érdekel. Azonban egyszer csak egy reccsegés-ropogás jelzi, hogy szárazföldi személy közelít. Nem fordultam meg teljesen, csak oldalra pillantok, hogy egyik szememmel hátrapillanthassak. És nem tévedtem. A nőstény kétlábú, és a repülő gyík követett. Prüszköltem egyet mérgemben, majd kicsivel gyorsabb tempóra kapcsolok. Van egy olyan érzésem, hogy nem fognak lemaradni tőlem ettől még, így ha kell még gyorsabban vágtatok, amennyire csak tudok. Persze ha esetleg még mindig követnek, akkor szándékosan túl közel, vagy éppen átgázolva haladok el a növényzetek között, hogy lángom felszítsa a levegőt, és felgyújtsa őket. Bár én és a gazda tisztában vagyunk vele, hogy nagyjából 3-4 perc múlva a tűz kihuny, de ha a gekkó és a Gazdája leáll, hogy eloltsa a tüzeket, akkor legalább én el tudok szökni. A tervem megvolt, már csak az a kérdés, hogy melyiket tartják fontosabbnak. Engem, vagy az erdőtűz veszélyét, amit okozhattam volna, ha a tűz nem alszik ki magától. Csak nem olyan ostobák, hogy inkább engem követnek. Azonban érzem, hogy fáradok. Egyre lassulok, majd szépen leállok, és lihegve fejemet előrehajtva pihenek egy sort. Ha le is álltak ennyi idő alatt nem érhetnek utol.

// Szőrös Manó //

by **Shukaku** Szomb. Jan. 24 2015, 19:40

Egyszerűen érthetetlen volt a paci viselkedése. Illetve… Shu érteni vélte, de abba bele sem mert gondolni. Ha Tűzrózsa elveszítette Ayanit, és most éppen az zajlik le a szemük előtt, ahogy mobbá változik… és ez magyarázatot adna arra is, hogy miért van az idomár nélkül. Egy pet csak akkor hagyja magára önszántából az idomárt, ha valami hatalmas tragédia történt. Persze volt más lehetőség is, hogy Tűzrózsa csak nagyon meg van ijedve, mert szegényke elveszett, és emiatt nem tudja kontrollálni a lángjait. Bármi is volt a helyzet, így egyszerűen képtelenség volt követni, és Timidus nem is engedte volna, hiszen a tűzsebzés komoly károkat okozott volna az idomárnak, márpedig a sárkány feladata továbbra is az idomár védelme volt, nem pedig holmi elvadult moboké. Abban azonban nem tudta megállítani, hogy a lángok közül ne mentsen ki egy medvebocsot, hiszen az állat szerencsére pont még a tűz szélén ragadt, így viszonylag sértetlenül ki lehetett onnan hozni. Ezt az egészet azonban akkor sem hagyhatta tétlenül Shu, hiszen meg kellett bizonyosodni afelől, hogy Ayani jól van, és ha nem volt jól, akkor ki kellett szabadítani, vagy segíteni kellett neki, vagy ha már nem lehetett segíteni, akkor szólni kellett másnak, hogy ha esetleg Tűzrózsán még lehetett segíteni, akkor még rajta segítsenek. Shu bízott az idomár képességeiben, és tudta, hogy egy ilyen zavart és rémült petet is meg tudna nyugtatni… persze a veszteségét nem pótolhatná, de az még mindig jobb, mintha mobbá válna. Szóval azonnal levelet írt Ayaninak, és ha a lány szabad volt, és legfőképpen életben, akkor megkaphatta, és válaszolni tudott.

Kód:: Ayani, ugye nem történt semmi baj? Ha tudsz, azonnal gyere ide! Tűzrózsa megvadult, és felgyújtja az erdőt!

(maci)

by **Kusumi Ayani** Kedd Jan. 27 2015, 18:47

Úgy érzem eleget szusszantam, és ennyi egyelőre bőven elég lesz. Előzőleg elvétettem egy prédát. Bár az a nyamvadt manó talán nem is lett volna olyan finom… Csak füstös lenne a szagom tőle, és ha szerencsém van, csak pár falat futná ki belőle. Hm….. ellenben ha sikerülne elejtenem egy bölényt… az nagyon isteni lenne. Azok a vastag hússzeletek szépen megfüstölődnek, majd elszenesednek… ooo a zsíros hús ínycsiklandozó pezsgése… ez kell nekem. Attól lesznek szép fényesek a lángjaim. És jó sok kalória ég el tőle, ami kitartana jó pár napig. Hm.. igen. Bölényt fogok vadászni. A Gazda is örülhet majd annak. A bölény jó, mert sok húsa van. Hm.. Akkor már 2 bölényt fogok. Egyet nekem, egyet a gazdának. A gazda nagyon jól el tudja készíteni a húst. Különleges íze lesz, így a lángjaim is kipárologtatják ezeket az illatokat. Bár csak nagyon kevés ideig sajnos. De nem baj, engem akkor is felpörget.

*eközben Shuéknál*
Villódzó üzenet jelez Shukaku menüjén, ahogy megkapja Ayani levelét. A tárgy a szokásos „Re:”-vel kezdődik, így a lány kétség kizárólag az előző levél témájával kapcsolatos információk vannak az üzenetben. Ami a következő:

Kusumi Ayani írta:Szia Shukaku…. és Timi. Öhm.. .próbálok úgy fogalmazni, hogy ne bántsalak meg titeket, de lehet ez nem fog sikerülni. Nos, ugye volt az a múltkori halászatunk, és nem kellemes hangulatban ért ugye végett. Na, igen… Tűzrózsa egy kicsit jobban magára vette a dolgokat, még ha ezt egy kicsit ezt nem is értem. De a lényeg, hogy annyira nem kedvel titeket… ez okozhatja azt, hogy gyújtogatni akart, hogy lehagyjon titeket… valahogy sejtettem, hogy ez lesz belőle ha beleadom a derekam, hogy elmehessen távolabbra is vadászni… Ja igen a tüzekre nem kell figyelnetek. Pár perc és maguktól eloltódik, hiába éghetne még tovább.

by **Shukaku** Szer. Jan. 28 2015, 07:48

Ayani él. Ez volt az első biztos pont, és az első megnyugtató is, amikor Shu meglátta a villódzó üzenetet. Üzenetet semmiképpen nem küldhetett az ő nevével senki, ha nem él, és bár ebbe benne volt az a lehetőség is, hogy fogságban van, és valaki a kezét mozgatja, de akkor is életben volt, és ennek Shu rettenetesen örült. Na viszont az üzenet tartalmának, amit megnyitva elolvashatott, annak már sokkal kevésbé tudott örülni. Sőt, rettenetesen megharagudott az idomárra. Igen, az idomárra. Az nem számított, hogy Rózsika haragszik rájuk, hiszen szíve joga volt így érezni, Shu egyszer nem mondta senkinek, hogy őt bárkinek is kötelező jelleggel imádnia kellene, még a peteknek sem. Saját személyiségük volt, saját, önálló gondolatokkal, és ha ezek a gondolatok éppenséggel nem egyeztek Shu nézeteivel, akkor teljesen természetes volt, hogy nem fogja kedvelni őt. A bibi, ami felidegesítette Shut, az ott volt, hogy Ayani ennyire távol engedte magától a petet. Szinte a végtelen felelőtlenség mintapéldányává vált azonnal a kislány szemében. Persze várt pár másodpercet, hiszen kötelező volt várnia, amíg valóban megbizonyosodik arról, hogy a póni által okozott tüzek tényleg elalszanak, de nagyon megnyugodni ezalatt sem tudott. Még akkor is remegett egy picit a keze a dühtől, amikor már ténylegesen az üzenetet írta, bár próbált ő is finom lenni.
Szia Ayani! Azonnal küldd meg a koordinátáidat! Beszélnünk kell.
És ha a lány megküldte, akkor az odaúton szerencsére még egy keveset tudott nyugodni, így az a beszéd, amit le akart vágni a másiknak, eléggé tűrhetővé langyult ezidő alatt.
-Szia Ayani! Izé… mégis hogy gondoltad, hogy elengeded egyedül Tűzrózsát olyan messzire?

by **Hayashi Yuichi** Csüt. Ápr. 02 2015, 20:24

Szophie

Jött is az első üzenet.

Szophie írta:*Jelen.\o*...

A faágakon ugrálva nehezebben ment az olvasás, így az utána lévőt, nem volt időm elolvasni, hisz jött a következő tábla és az akadály, amit átugrottam, előhúztam második kardom, és együttes csapással vágtam rá a céltáblára. Rita pályáját kevesen használják, de azt hiszem Ozirisz lesz az első, akit befogok vezetni, ezen szintű akrobatika rejtelmeibe. Sok helyen az enyém kevés így még túl sokszor bucskázom le, vagy fordul le a lábfejem a fa kidolgozott göcsörtösségein. Visszahúztam a kardom és hagytam magam lezuhanni a fáról. Ez kivételesen irányított volt. Puha léptekkel értem talajt és tüntettem el fegyvereim. Alig telt el némi idő gyakorlással, elég hamar megtalálta Szophie a cetlit.

Yuichi írta: Várlak a szint kapunál.

Felszerelésem áttekintettem, még mindig nem sok minden, de ennek elégnek kell lennie. Van bőven ennivalóból és innivalóból is. A kertből elősétáltam, majd a céhházat megkerülve elindultam a város közepe felé. Nyugodt léptekkel emlékezetből mentem, lehunyt szemmel. Egy kis közös vadászat, vajon akad még JL-es, aki a közelben van? Ránéztem a nagy térképre, és két pötty volt még a közelben. Egész jó, még lehet ők is felfedezik a felhívást. Teknős vadászat jobban hangzik, de a horgászás továbbra sem megy, mindig beszakad a horog. Vadászat, meg adottságaim miatt nehézkes, de megoldom valahogyan. Ahogy Ritával is tettük.. bár remélem Szophie nem rajtam akar tesztelni valamiféle ruha levető képességet, mint Rita tette. Igazából ez pedig egy alkalom, hogy rákérdezzek néhány miértre. Például, hogy karácsonykor, mi bántotta?
Megigazítottam a fejpántot, s folytattam a könnyed sétát. Az aranyozott katana, olykor-olykor felvillant, ahogy egy-egy piros játékos közelében elhaladtam. Továbbra sem értettem őket, miért képesek ölni, főleg olyan helyzetben, amikor nincs utánpótlás. Rengeteg játékos van, ebben az egyben igazat adok nekik, de nem véletlen van az hogy két év alatt, majd négyezer játékos már nem játszik. Két év múlva mi lesz? Megráztam a fejem és inkább eltüntettem a fegyvert. Nem hiszek az út választásban, csak abban, hogy létezik valahol a béke és a nyugalom, ahol képesek az emberek ölésen kívül másra gondolni, nem csak saját magára.
Kavargó gondolatokkal, de megérkeztem 11:13-ra teleport kapuhoz. A nap közelített egyfolytában delelőjéhez, amit kelet felől áttetsző fátyol felhőzet fog hamarosan eltakarni.

Erdőség #2 - Page 3 6f307c29f50e5e0fa09e4223a4aaf8d0

Minő borús nap is kialakulhat, kíváncsi leszek a szafari erdeje, most milyen hangulatot fog mutatni dallamos életéből. Azzal feltettem az ezen alkalomra vásárolt kalapot és felöltve, majd államat magasabbra szegve vártam az érkezőt.

by **Szophie** Pént. Ápr. 03 2015, 23:14

Dúdolgatva pakolgattam a lakrészemben. Igen. Pakolgattam. Ilyen sem igazán esett meg velem két évvel ezelőttig.. És a portörlésre vagy mosogatásra most sem volt szükség szerencsére. Akkor már régen tartanék házvezetőnőt. Csupán olyasmi kelthet rendetlen érzést, mint a szétszórt ruhák vagy könyvek, vagy egyéb eszközök. Na és abból volt rendesen. A petek is mindent rendetlenül hagytak mindig és én sem voltam rászorulva sosem, hogy magam után rendet tartsak. Na jó, azért voltam annyira kulturált, hogy én ne dobáljak szét mindenfelé mindenfélét. Sőt, kifejezetten szerettem, ha minden a helyén van. Ám a petekről mindez nem volt elmondható. Ahol épp tetszett nekik, ott hagyták a cókmókjaikat.
Olyasmik jártak a fejemben, mint hogy ha majd Nyuszimmal összeköltözünk, akkor még kevésbé hagyhatom majd nekik, hogy rendetlenséget tegyenek. Pedig már most sem szerettem, ha ilyesmi előfordult, és rendszeresen takarítottam utánuk. De mennyire nagy szégyen lenne már, ha kupis lakásba érne haza Kedvesem?
Valahol viszont hánynom kellett ettől az egésztől.. Főzök, takarítok.. talán még bevásárolok is, sőt, nemrégen még kötni is elkezdtem. Micsoda klisés szerep. Mindig is elítéltem ezt. Én az vagyok, aki a pénzt keresi, aki irányít, aki.. aki nem lehet háziasszony. Holmi családanya szerep.. Mehh.. Pedig.. Nem is tudom. Fogalmam sincs, milyen szerepet kívánok végső soron betölteni. Ez pedig idegesít, rettenetesen. Ez a kapcsolat csak egyre bonyolultabb lesz, ahelyett, hogy lassacskán minden megoldódna.
Felsóhajtottam, és összecsaptam a tenyerem.
- Mára ezzel készen is volnánk! Vezér.. Nem járunk egyet? - kérdeztem petem, miközben Falatot is felvettem, és a vállamra tettem. Így hármasban indultunk le, keresni valamiféle elfoglaltságot. És így találtuk meg a játékot.
Nos, a cetli mindenképpen megfogott. A rajzolás meg úgy az egész aranyos volt. És kíváncsi voltam, érdekelt, és.. tényleg akartam fogni ilyen állatkákat. Viszont a H.Y. dekódolása után elgondolkodtam egy csöppnyit, hogy most akkor mi legyen ezzel a játékkal.. Végül is ketten jobb vadászni, mint egyedül. És talán Yuichi sem rossz ember, csak meg kell jobban ismernem. A karácsonyos eset is ezt mutatta. Vagy csak álszent módon viselkedett.
No, a lényeg az, hogy elkezdtem követni a nyomokat. Tényleg mókás volt, tetszett. Így pedig eljuthattam a fiúhoz. Integetve köszöntem neki, és Vezér is odamorgott valami köszönésfélét. Falat csak ült, és nézett a nagy kis golyó szemeivel.. Lefelé. Talán talált valami szöszt a ruhámon, azt nézi. De hogy nem Yuichit, az biztos..

by **Hayashi Yuichi** Kedd Ápr. 07 2015, 21:22

Le emelve fejemről a kalapot és félig meghajolva üdvözöltem a lányt, míg Vezér felé kezem nyújtottam. Valamint volt még egy kis állat, neki pedig csak köszöntem egy röpke szóval. Lehet vállrándítás lett volna a megfelelő köszönési forma, hisz hideg bőrű talpapa úgy ragaszkodhat a lány vállához, hogy ha fejjel lefele sétálnánk, akkor sem pottyanna le. Majd visszatettem fejem tetejére a kalapom és újra végig nézve rajtuk, hátuk mögé, más nem tartott velük. Sebaj.
- Vázolom a terv első felét. Bagoly és teknős hajtó vadászatot hirdettem meg, de természetesen nem fontos, pont őket, bármi mást is lehet - tulajdonképp saját felszerelésemmel és felkészültségemmel egy csigát is aligha tudnék levadászni, méláztam el egy röpke pillanatra, míg vezér bundáját néztem. Én sem festhettem "jobban" kócos haj, a kalap alatt, amit a fel-fel támadó szél, szálanként szór végig a levegőben. - Amiért viszont őket emeltem ki, szükségem volna teknős körömre, vagy bagoly tollra - elmosolyodtam - persze nem szándékom megölni őket ezért, csak az elkapásuk, és némi anyag beszerzése, az új elixírhez - elhallgattam, de mosolyom nem vesztve kérdeztem - társulnátok-e? - ekkor kalapom felkapta egy pillanatra a szél, de reflexből utána nyúltam, hogy elkapjam. Mindhármójuk szemébe néztem. Talán az is elég lenne, ha ezt küldetésnek adnám nekik, és ők képesek volnának teljesíteni, míg én csak várnám az alapanyagot, de azt hiszem ez nem opcionális. Túlságosan érdekel pár dolog, aminek a végére szeretnék már járni. - A.. - nem, nem kell sietni, szépen sorjában. Igaz a kis gyík pillantását nem sikerült megfognom, de legalább vezérét igen. Olyan idegen érzés, ahogy a farkas szemébe nézek, a jó szerében átvilágító pillantástól, bizsereg a hátamon a szőr. Szinte átvilágít. Nagyon jó társa lehet a lánynak, biztosan megvédi az ártó vörös játékosoktól. Ezenkívül, amit tudok róla, aszerint könnyedén rá bízhatom életem a trióra, elvégre ők is a harmadik karácsonyt tartják itt, bár még csak a második karácsony, amióta úgy érzem, hogy nem csak játszok a játékban, hanem tényleg részese lehetek a játéknak. Az egyik bűnüldöző céh egyik játékosa ként. Kezemet kinyújtottam Szophie felé és oldalazva a portál mellett álltam.
- A portál készen áll, gyere - mosolyodtam el és azzal kimondtam a cél állomás nevét, ami nem volt más, mint a Szafari déli része. A túl oldalt, is felhősebb égbolt fogadott és némi északnyugati szél, ami azonnal arcomba fújta a hajam. Észak felé fordulva védekeztem ez ellen majd igazítva a rögtönzött vadász felszerelésen hajam nagyját beküldtem a kalap alá egy mozdulattal. Mehet a menet, az elixír nevét eláruljam? Majd ha érdekli, akkor talán.

by **Szophie** Pént. Ápr. 24 2015, 14:54

Kedvesen elmosolyodtam. A rajzokból rá kellett jönnöm, hogy egy bagolyról és egy teknősről van szó. Annyira azért én sem vagyok béna, hogy ezt ne fedezzem fel. És ebben a világban mi mást is csinálnánk velük, mint levadászni őket?
- Teknősöket vízközelben kell keresgélni. Ha minden igaz, inkább a sík vidéket kedvelik, és az állóvizet.
- A bagollyal nehezebb dolgunk lesz.. Azt inkább este lehet levadászni, de ugye nekem nincs látás jártasságom. Nappal annyiban egyszerűbb, hogy csak egy odút kell találni, ahol alszik, és onnan nem repül el a kezeink közül, ha kellően ügyesek vagyunk, így sokkal egyszerűbb elkapni. Kérdés, hogy hogyan is találhatunk olyan odút, amiben bagoly alszik.. - gondolkodtam el hangosan a vadászási lehetőségeken.
- Ha jól tudom, a déli részen lehet rájuk vadászni. Bár bizonyos levesteknőcről hallottam csak még.. Nem tudom, jó-e az is, vagy ilyen kis szokványosat akarsz-e inkább.
- De amúgy.. uhhh, hogy milyen aranyosak a teknősök. *.* Ha nem lenne már így is ennyi állatom, lehet, befogadnék egyet. De nekem már van hüllőm, igaz Falat? - felemeltem kezem, és a gyíkocskát megsimogattam, majd levettem a nyakamból, két kezem közé fogtam, és Yuichi felé nyújtottam.
- Ő itt Falat. Köszönj szépen a bácsinak, ha már ő is biccentett neked. - magyaráztam a gyíknak, mint egy gyereknek. Az persze csak nézett nagy fekete szemeivel, lassan pislogott egyet, de egyébként nem csinált nagyon semmit.
- Hát... Ez volt a köszönés, gondolom. - kuncogtam. Érdekes, hogy újdonsült képességemet még nem használtam Falaton. Még nem éreztem beszélgetősnek a viszonyunkat, hiába volt már meg egy jó ideje. Végül visszatettem a gyíkot a vállamra, aztán Yuichi után eredtem farkasommal a nyomomban.
Ez az elixír dolog mindvégig ott kattogott az agyamban. A kardforgató fiút hirtelen úgy tudtam elképzelni, mint egy üst fölött kevergető boszorkányt. Denevért nem akar véletlenül fogni? Meg fekete macskát és varangyos békát?
Érkezésünket követően Vezért előre küldtem szimatolni, én pedig csak nyugodtan megindultam a napfényben, kellemesen sétálgatva. Nem szoktam túlzásba vinni a vadászatra fordított energiát. Egy ilyen farkas mellett semmi értelme. És az állatok úgyis jobban megijednek egy kapkodó játékostól, aki nagy zajt csap. És ha már ilyen szép természetet programoztak nekünk, hát akkor élvezni is kell a napsütést, a szelet, és a virágokat meg a bimbózó fákat. Még nincs meleg, de már érezni a tavasz leheletét..

by **RenAi** Szomb. Május 02 2015, 11:34

Szophie - Yuichi

A nagy bevásárlás ma is megvolt. A szokásosat amiket meg kellett tennem megtettem. Gondolkodtam hogy ma is kéne küldizgetni vagy csak szimplán valami harcra jelentkezni, vagy arénába, vagy küzdőtérre. De az őszíntét megmondva most nem volt kedvem hozzá. Jin ismét küldizik. Nagyon erősen küzd a feljebb jutásért. Úgy szeretnék segíteni neki, de azt hiszem nem akarja hogy tehernek érezzem. Pedig nem érezném, sőt…. De pasik… igazodjon el rajtuk a nő… Így viszont hogy több szabad időm lett a kelleténél, volt időm bekukkantani a céhházba. Gondoltam hogy viszem Kyubeit-t is. De elutasított. És ha nincs kedve, hát nem erőltetem. Ettől független mégis észrevettem, néha-néha az árnyékát. Még jó hogy elég idő telt el, és a rendszer a petemnek jelzi, így már a map is mutatja ha a közelben van. De ennyi… ettől még nincsennek képességei, nincsenek harci tulajdonságai. Vagyis nem mutatta még meg nekem. Sajnálom hogy nem enged a bizalmába, de talán majd idővel…

Most viszont. Kop-Kop. És senki. Belépek és senki. oo
Kicsit meglepve nézek körbe, hisz még Yurihimét sem látom aki a kertben szokott szorgoskodni. Viszont találok egy cetlit. *-* Uhh biztos mindenki ott van. o/ Éjjenzek, majd egy gyors pm.

Ai írta:Hali, mehetek én is? :3

És persze egy smile a végén. Ha megengedik hogy csatlakozzak akkor kérek egy időpontot, és egy helyszínt. Amikor megkaptam, nyomban el is idnulok. Szaporázva szedem a lépteimet. Bár meg-meglesve a térképet néha kicsit azért visszább vettem. Látszik Kyubei még nem szokott hozzá a jelenlegi gyorsaságomhoz. Tényleg. Kéne egy nap ami csakis a miénk. A napokban kéne egy kinevezett szülinapot ünnepelni neki, vagy ilyesmi. Uhh de jó lenne *-*

Alig húsz perc alatt oda is értem hozzájuk, a leggyorsabb utat választva, és amint megpillantottam őket, széles mosollyal köszöntem nekik.
- Sziasztok. Uhh, köszi hogy jöhettem én is. – Vigyorodtam el, majd a lihegve a térdeimre tettem a kezem és úgy támaszkodtam. Tényleg kifáradtam picit de leginkább arról szólt ez az egész hogy Kyubei beérhessen minket.

by **Hayashi Yuichi** Szer. Május 27 2015, 22:10

A terv ezen részébe bele se gondoltam, pedig tudtam róla, hogy a bagoly éjszakai madár, míg a teknős a vizet szereti, de ott volt Zseniális teknős, neki a teknőse mindig a parton volt, hátha akadna egy lomhább, ami észre sem veszi, hogy csenek egy keveset a körméből. De az alvó bagoly jól hangzott, tollat könnyebben lehet tőle úgy megszerezni, csak fel kell mászni a fára, az meg specialitásom.
- Őszintén ezekre nem gondoltam - szégyelltem el magam Szophie előtt - valahogy ezzel nem számoltam - vakartam meg tarkóm a kalap alatt - de akkor a bagolynál lehet még így jobbak is az esélyeink, nekem van látásom, de még nem elég jó a sötétben tisztán látáshoz - folytattam, bár a teknős jobban érdekelt én is kedveltem őket. Igazából mindent aminek érdes és hideg bőre van. Így külön tetszett a Falat nevű állatkája. Elnevettem magam, ahogy visszaköszönt biccentésemre, hisz igazából olyan mintha csak egy macskát látnék magam előtt, ugyan az a te meg ki vagy és mit akarsz nézéssel pillantott rám.
Közben az érkezett üzenetre küldtem egy várunk a szafari déli részén kétszáz méterre a teleport kőtől választ. És örültem, hogy más is csatlakozik. Ketten is jó vadászni, de ha minél többet találunk annál jobb és persze minél többen. Az elixírek érdekes mód feldobják mindig a hangulatot, még ha ártóak is, mint az a próba elixír. Vajon ők kimernének-e állni démonaik ellen? Néztem Szophiera szótlan és a még messze járó, talán nem ezen a szinten lévő Ai hugira. Nem azt az elixírt többet nem készítem el, eleget teszteltem és Nioval megjártuk a poklát. Jobb ha más nem látja azt a helyt, mi mint egy cukorka elcsábít, majd kifordul és kikaparja a lelked. Kellemes idő volt a szél ellenére is de megborzongtam, közben folytattam a lassú sétát. Majd lassítottam is, egészen addig, míg megálltam. Most vagyunk közel kétszáz méterre.
- Hamarosan érkezik egy vendég még - fordultam Szophiehoz - csatlakozik hozzánk RenAi is - mosolyodtam el. - És köszönöm neked, voltam már szafarin és bizton tudom állítani - hallgattam el egy pillanatra. Judy levadászott láthatatlan meg Rita kipróbálta egy új képességét fél sikerrel, aminek eredménye képp ruha nélkül volt egy időre - hogy nem megy nekem valami jól a szafarizás, ügyetlen vagyok benne. Valahogy mindig más lesz, mint amire számítok - mondtam majd kicsit Vezér felé fordulva, talán most másképp lesz, remélem. A cél adott kíváncsi vagyok hogyan reagál a nihil levél más komponensekkel. Ha számításaim igazak, felfedezhetek ezzel valami újat, amit talán még más nem próbált.
Amíg Aira vártunk, addig ha érdekelte Szophiet elmeséltem a húsz leginkább kelendő elixírt, hogy mire képesek. Egészen a kaktusz elixírtől, az ogre elixíren át, a szerelmes elixírekig. Ami közül is a rózsa elixír az egyik kedvenc. Mintha bűvészkednék, pedig nem is tettem a jártasságra és mégis előtudom húzni a rózsát. így a kis tövisgyökérnek is nagyobb haszna van, mint a boltban.
Amint megérkezett Ai köszöntöttem is - Szia, naná és nagyon köszönöm segítséged - hajoltam meg hugim előtt. - Pihenj egyet és ha készen állunk mehetünk is vár ránk az egész szafari - mosolyodtam el a kalap alatt. Majd még Szophienak is feltettem egy kérdést - Vezért már láttam ember alakban, hogy csinálja? - ezt tényleg nem tudtam

by Ajánlott tartalom