Re: Nagy tó

by **Hinari** Csüt. Ápr. 02 2015, 16:54

Bár azért kételkedtem a lány szavaiban, már ami az arénát illeti, de a világért nem mutattam volna. Egyelőre örültem, hogy végre tudunk rendesen is beszélgetni, hogy nem kiabál velem, és az, hogy eltérő véleményünk volt nagyjából mindenről, ami itt, ezzel a világgal történik, nem jelentette azt, hogy ezeket a konfliktusokat unalomig kéne vitatnunk. Az viszont, amiket a fájdalomról és a küldetésekről mondott, halovány, vidám mosolyt csalt az arcomra: ha ő nem is, én pontosan tudtam, hogy az, ami akkor ott, a kórházban történt, nem összerakható. Sem emlékekből, sem elnyomott érzésekből, amik valahol, számok formájában hozzáférhetők az admin számára. Nem. Olyat még ő sem tud visszahozni, ami soha előtte nem létezett. A fájdalomérzet is, ugyan már… Kuromajo rendszergazdai felülettel rendelkezett, bele tudott nyúlni az avatarom kódjába, ott előttem állította vissza. S bár erre Kayaba is képes lehet, odakint és a gyertyás teremben, mégsem volt ugyanaz a kettő. A gondolatmenete mindenesetre érdekes volt, s kíváncsian hajoltam oda, amikor a medált mutatta. Az admin megadta neki azt, amire a kinti világ nem volt képes. Ezért szereti annyira a saot. Ez a tény azért sokmindent megmagyarázott.
- Az biztos, hogy sokáig elér a keze – feleltem mosolyogva, hisz ebben teljesen igaza volt. Komplett világokat rejtett el, még ezen az egyen belül is. Végül Timidus vette át a szót, s egy kicsit talán meg is lepődtem azon, amit mondott.
- Úgy érted nektek sikerült? – kérdeztem, inkább érdeklődőn; irigység egy csepp sem volt a hangomban. Az ezután beállt csönd sem zavart különösképpen, a gondolataimba voltam merülve, s tekintetem csak akkor fordítottam újra a sárkányra, amikor az újra megszólalt.
- Kazumával tervezek beszélni erről. Bár eddig sosem tudtam utolérni – sötétült el a pillantásom, majd egy apró sóhaj után folytattam – A börtönből talán ő az egyedüli, akinek eddig sikerült; az nem úgy van tervezve, hogy onnan ki lehessen jutni. Mondjuk én abban sem vagyok biztos, hogy valóban börtönbe került - pillantottam a tóra, majd vissza rájuk - Viszont én nem ölök embereket – komolyodott meg a hangom – Tudom, hogy nem szívlelitek őket, de el tudjátok képzelni, hogy ide minden jelenleg vörös gyilkolni logolt be? – megráztam a fejem, az előzőnél lágyabb stílusban folytatva – Persze van, akik élvezetből teszik, ám a legtöbben az itteni körülmények hatására lettek azok, akik. A börtön egy lehetőség, hogy ők is túléljék és kijussanak, anélkül, hogy ártatlanokat bántanának. Ezt is jelenti a minél több játékos kijuttatása – mondtam mosolyogva.
- Törvények és bíróság… valóban jó megoldás lenne – bólintottam – Ám nem biztos, hogy idebent ez kivitelezhető, komolyabb közfelháborodás kiváltása nélkül – gondolkodtam el egy pillanatra – Egy ilyen kezdeményezés lehet több konfliktust okozna, mint amennyit hosszútávon megold. Végtére is, Aincrad nagy részét tizen és huszonévesek lakják – sóhajtottam, nem is menve bele a részletekbe. Azt viszont furcsának találtam, hogy mennyire érdekli őket a téma, és bár tudtam, hogy segíteni akarnak, nem voltam benne teljesen biztos, hogy kellene-e nekik. Márcsak az emberekhez való hozzáállásuk miatt is - A városokban lévő rendet úgy ahogy biztosítjuk, szövetségben jópár kisebb bűnüldöző céhvel, akik a járőrözést intézik, gyakran civilben, úgy kevésbé feltűnőbb – folytattam egy kis szünet után - Engem csak akkor hívnak, ha komolyabb beavatkozásra van szükség, ilyenből pedig szerencsére nincs túl sok. A börtön kristály felfedezése óta pedig még az előzőeknél is kevesebb – mondtam, bár kételkedtem benne, hogy ez megnyugtatná őket. De valamire kíváncsi voltam: hogy mennyire tekintik magukénak a problémát. Mert abban biztos voltam, hogy jóval sötétebben látják a helyzetet, mint ami valójában, ám hogy saját maguknak milyen jelentőséget adnának ebben, azt még homály fedte.

by **Shukaku** Csüt. Ápr. 02 2015, 17:48

Nemcsak, hogy sok mindent megmagyarázott, hanem tulajdonképpen ez volt a kulcs Shuhoz. Kayaba Akihiko majdnem mindent megadott neki, ami csak lehetséges volt. Tényleg olyan volt, mint a Dzsinn, aki a halottak feltámasztásán és a szerelembeesésen kívül minden vágyadat teljesíti… bár Kayaba Akihiko egy fokkal jobb, hiszen a szerelmet is elhozta kicsiny hősünk szívébe, és egy barátot is adott neki Timidus személyében. Ezért volt Peter az utolsó, aki meg tudta ingatni Shu hitét, hiszen ő hitegette azzal, hogy majd vele a kinti világban is megkaphatja a normális életet. Persze hazudott. Timiduson és Kayabán kívül eddig majdnem mindenki hazudott.
-Kayaba Akihikonak végtelen a hatalma, Hinari. Akármit megtehet, amit csak szeretne.
Lepillantott a képre, majd becsukta a medaliont.
-Majdnem akármit.
A sárkány nem mondott semmit, csak bólintott. Mondjuk nem teljesen igaz a nektek, mert az elkapásában már csak ő vett részt, de az előkészületekben mind Shu, mind Joey aktívan segített.
~Ez érdekes Hinari. Mi már többször is utolértük Kazumát, ha beszélgetni szerettünk volna vele. Ráadásul Szophieval nagyon jóban van…~
Áh… megint hülyére veszi őket, de inkább csak elengedi a füle mellett. Még azért se kért bocsánatot, mert azt hazudta, hogy egy egyszerű levélben való megkérdezés helyett felkereste az összes Ayse névhangzású embert. Hihetetlen ez a Hinari. És így akarja, hogy együttműködjenek? Mindegy… egyáltalán nem idegesítette fel magát, és az sem hallatszott nagyon a hangjában, hogy hitetlenkedik, hiszen már az esélytelenek nyugalmával beszélt a lánnyal.
-Én sem vagyok biztos abban, hogy börtönbe került, de nem tudhatjuk.
-Vagy te ölsz, vagy téged ölnek meg, Hinari. Peter halott. Judy halott. Két céhvezér, két frontharcos. Azok a céhek, amiket ők vezettek, vagy szétestek, vagy nagyon minimálissá vált a szerepük.
-És… bűnözőnek sem születik senki… mégis elítélik, ha azzá válik. Mindegy, hogy mi tette azzá. És amúgy is butaság, hogy az itteni körülmények lettek volna. Itt mindenünk megvan, nem kellene lopni, rabolni, ölni. Én sem lettem bűnöző és te sem. Nem a körülmények a hibásak.
-Túlságosan kicsiben gondolkodsz, Hinari. A vörös céhek szervezettebbek, mint ti. Ők nem a városok rendjét akarják megzavarni. A céhvezérek a célpontok. Figyelmeztetlek, ha nem tesztek semmit, akkor Peter és Judy után újabb áldozatot fog követelni a semmittevésetek. Ebben kilencvenkilenc százalékig biztos vagyok, ahogy abban is, hogy az is vissza fog ütni, hogy bárkit beengedtek a bossterembe.
Shu csak meredt magaelé, és a lemondás már tükröződött az arcán. Hinarinak nem fontos az emberek élete. Inkább csak maga elé dünnyögött, minthogy a másikhoz beszélt volna.
-A börtön egy lehetőség Hinari… de nem jó embereket küldtök oda. A pitiáner bűnözőkkel foglalkoztok a nagyok helyett. Azzal védenétek meg az embereket, ha megakadályoznátok az öldöklést.
-Hagyd, Shu. Nem akar nekünk segíteni.
-Komolyabb közfelháborodás? A jó híred a fontos, vagy az, hogy megmentsd az embereket? Kinek kell meghalnia ahhoz, hogy megértsd, hogy mi folyik itt? Mirikának? Anatnak? Neked?
-Hinari. A számításaim ritkán tévednek. Nagyon ritkán. A bérgyilkos is az én igazamat támasztja alá. Mi kell ahhoz, hogy higgy nekünk, és segíts megmenteni az embereket?

by **Hinari** Hétf. Ápr. 27 2015, 13:07

Kezdtem azt érezni, hogy egyáltalán nem is figyelnek oda rám, vagy ha igen, minden szavam semmibe veszik. Tagadnak mindent, ami bármilyen módon ezt a világot és az adminját hibáztatná, és inkább az emberekre fogják, a kislányból áradó csalódottság irányukban pedig szinte kézzel fogható volt. Nehezebbé tette a levegőt, a tóparti szellő ellenére is.
- Honnan tudod? – fordultam hirtelen a sárkányhoz, amikor a vörösök célpontjairól beszélt – Igen, meghaltak céhvezérek is. Meghalt Judy, és meghalt Peter is… bár Peternél pont ti mondtátok, hogy öngyilkos lett és nem mások ölték meg. Vagy az is bűnözők hibája? – sóhajtottam: a vélt igazuk alátámasztásához pont olyan példákat hoztak, amivel korábbi szavaikat hazudtolták meg, de már nem is foglalkoztam ezzel úgy igazán: az okok nyilvánvalóak voltak, mégha számukra nem is - Rajtuk kívül azonban sokan mások is meghaltak – folytattam - Olyanok, akiknek a nevét egyikünk sem ismeri, kisebb vagy közepes szintűek: mobok és emberek által egyaránt, különböző okokból. Ha csak a céhvezérek halnának meg, csak ők lennének célpontok, sokkal kevesebb áthúzott név lenne azon a táblán. És bár hiába mondom, de a rendfenntartás is szervezett, az pedig, hogy nem tudunk mindenhol ott lenni, sajnos alapvető tény. Lehet érte minket okolni, persze. Minden halálesetért, ami Aincradban történik. Ám nemcsak mi vagyunk ott; az embereknek magukra is vigyázni kell, s mindenkire, aki nekik számít. A barátaikra, szeretteikre, céhtársaikra és a céhvezérükre ugyanúgy – enyhült meg egy kissé a korábbi feszültségem, s keserűen mosolyodtam el – Van azonban, amikor hiába teszel meg mindent.
Tudtam, hogy ezt is félre fogják érteni. Hogy azt fogják leszűrni, ami a feltevésükkel éppen magukra lesz érvényes: a felelősség áthárítását. Tulajdonképpen mindegy is volt. Azt sem tudtam már, minek mondok el bármit is. Minek próbálok hatni rájuk, amikor minden szavam kiforgatják, hogy mégjobban elítéljék az embereket, mindenkit, aki körülöttük él. Shu csöndes szavaira már nem is reagáltam: tudta is ő azt, hogy én mivel foglalkozom és kiket küldtem börtönbe. Fogalma sincs, úgy beszél, úgy vádaskodik. Nekem pedig egyre kevesebb energiám volt vele foglalkozni.
- Szerinted ki viselné a közfelháborodás következményeit a leginkább? – mostmár tényleg elég volt – Én? A céhem? A többi bűnüldöző céh? – megráztam a fejem – Nem. Ugyanúgy a kisebb játékosok, akiken ki lehet élni a nemtetszést. Én őket veszem számításba Shu, nem magamat. Sajnálom, hogy képtelen vagy hinni nekem…
Felálltam, a bothoz sétálva, rossz szájízzel emelve fel azt, merengőn nézve a túlpartot. Én akartam segíteni, persze. Az előző percekben többször is elmondtam, de mintha meg se hallották volna. Nem is fogják. Addig nem, amíg nem osztozom teljes mértékben a véleményükben.

by **Shukaku** Hétf. Ápr. 27 2015, 13:48

-Igen, mi mondtuk. Akkor minden jel arra utalt. Azóta felderítettünk újabb bizonyítékokat is, és a jelek másra mutatnak. Úgy beszélsz, mintha lehetetlen lenne egy gyilkosságot öngyilkosságnak beállítani, Hinari.
Shu szinte kirántotta a botot a vízből, és az sem érdekelte, hogy mi van rajta, eltette mindennel együtt. Most már nem tudta foglalkoztatni az sem, ha esetleg valami állatkát nem engedett el. Hinari álszentsége és pökhendisége olyan szinten dühítette, hogy arra már szavakat sem talált.
-Kisebb meg közepes szintűek, ugye? Akikkel te nagyon törődsz. A második kérdésük általában az, hogy miért nem teszünk semmit a vörösök ellen. A második. Rögtön az étel kérés után. Soha, soha senkitől nem hallottam még olyat, hogy mobok végeztek volna valamelyik barátjával. Soha! Soroljam azokat a neveket akiket te nem ismersz?! Mert szerintem több van, mint amiket én nem ismerek! Elhiszem, hogy nem tudtok mindenhol ott lenni, és soha nem is kértem ilyet! Még a saját céhedre sem vagy képes vigyázni! Tudod hány olyan céhtagoddal beszéltem, aki semmit nem tudott a többiekről?! Semmit! A nagy és jól szervezett rendfenntartó céh tagjai egymásról sem tudnak semmit! Meg kell védeni a céhtársaidat, mi?! Ki segített Ozirisznak amikor elveszítette az első szerelmét?! Tudod egyáltalán a nevét?! Ki találta meg neki Judy gyilkosát?! Ki ad ingyen kristályokat a kicsiknek, meg ingyen felszerelést azoknak, akiket ti olyan nagyon védtek?! Még egymásnak se adjátok ingyen, pedig a közös nagy célotok a kijutás! Ki gyakorol a kicsikkel azért, mert a nagy szintűek nem állnak ki ellenük, mert nem ad elég Exp-t?!
Forrt benne a düh, és legszívesebben hozzá vágta volna a másikhoz a botot.
-Elegem van a hazugságaidból és a képmutatásodból! Olyan rohadt nehéz megtalálni Kazumát és számon kérni?! Ahányszor írtunk neki levelet eljött, és beszéltünk vele! Megvéded a céhtagjaidat?! Szophie mellett folyamatosan ott van Tachibana, aki Anat szerint nagyon veszélyes! Az emberek azt várják, hogy tégy valamit! Azt várják, hogy legyen bíróság, legyen aki kivizsgálja, hogy melyik vörös miért vörös! Nem kell mindenhol ott lenned, de legalább a saját céhed háza táján tegyél rendet, és fejezd be a hazudozást! Nem csak mi várjuk, hogy lépj! A céhtagjaid is várják! Bíznak benned! Talán csak nem merik neked megmondani. Áltasd magad nyugodtan, de most megmondom, hogy a te hibád lesz, ha valamelyik céhvezérrel történik valami. Csak és kizárólag egyedül a tiéd, rendfenntartók céhvezére! Undorító!
És a kristály, amit egész idáig görcsösen a kezében szorongatott, megvillant Taft városának említésére.

Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Hinari** Hétf. Ápr. 27 2015, 14:33

Míg Timidusra csak bólintottam, Shu újabb rohamával már nem tudtam mit kezdeni. Megráztam a fejem. Elég volt. Ám mire megszólalhattam volna, persze, a kislány ugyanazt tette, amit a múltkor. Rám zúdított mindent, vádaskodott és kiabált, majd elmenekült, nehogy véletlenül meghallja az igazságot. Felnevettem. Jóízűen és könnyeden, hangom messze suhant a vízen át, felverve a békésen úszkáló halakat: ma is tanultam valamit, s az érzés, a hirtelen jött gondolat minden feszültségemet és dühömet csillapítani tudta.
Ez ezzel jár. A bűnüldözés, a céhvezérség egy olyan szerep, amit nem lehet tökéletesen művelni, s mint ilyen, remek támadási felületet nyújt azoknak, akik bele akarnak kötni. Akik ilyen-olyan okból nem képesek elfogadni, nem szeretnek, bármiért, ami vagyok vagy éppen nem vagyok. Rosszindulatúan kántálják a réseket, melyek elengedhetetlenek, elmagyarázni pedig nem lehet nekik, hogy én nem vagyok Kayaba. Szeretnék és elvárják, hogy mindenhová elérjen a kezem, hogy egyszerre és a nap minden percében ott legyek mind a 9999 ember mellett, megvédve őket, hiba nélkül. Én is szeretném. Jó is lenne. Akkor senki nem halt volna meg, sem nem lett volna öngyilkos. Az én hibám, ha bárki is meghal? Vagy ha valamelyik céhvezér esetleg? Szeretné, ha így éreznék. Hiszen akkor nem kellene mást hibáztatnia rajtam kívül, legfőképp nem saját magát. Ezzel védi meg magát és a kis világát, melyet olyan nagyon szépen felépített. És még nekem csinál lelkiismeret-furdalást, úgy gondolja… hát, gondolja csak. Elmosolyodtam. Mióta a páros elteleportált, furcsa nyugalom szállt le a vidékre. A csalódottságból eredő, végtelen harag és rosszindulat sem volt már itt, elment a kislánnyal együtt, aki táplálta. Lewisre gondoltam, és a többi céhtagomra, akiket elvesztettem. A barátaimra. Őértük éreztem a legnagyobb űrt magamban, miattuk kívántam, hogy bár lennék olyan, amilyennek az a lány elvár. Hiszen a saját céhtagjainkért nagyobb felelősséggel tartozunk, mint bárki más. Mint bármelyik ismeretlen rendőr, aki Aincrad macskaköves utcáit járja…

by Ajánlott tartalom