Re: Nagy tó

by **Ryuninji Ren** Szer. Jún. 18 2014, 19:04

~ Nem unatkozhatsz, ha ideges vagy te pudlííííí…. ennyit sem tudsz baaaka?! ~ Ezekre már oda sem kell figyelni… osztogassák egymásnak azt, amit akarnak mindaddig, míg meg nem zavarnak. Nekem bőven elég a mostani beszélgetés, sőőőőőt még sok is. Egyáltalán nem akartam ennyire belemenni, de nem hagy más lehetőséget a mellettem ülő hölgyike.
- Hohóóó..kapás van *-*- jelez a botom.. izé… horgászbotom, hogy valami újra horogra akadt, és az nem én vagyok, mint az elején Rolling Eyes

Nem húzom az időt, tekerem az orsót, mint annak a rendje, csak nem adja olyan könnyen magát. Ez egy igazi küzdelem.. alaposan megszenvedek vele..
- Na, gyerünk már.. még egy kicsit, még egy kicsit…. – saját magamba öntök lelket, mert ezt más nem teszi meg helyette… nem számít, én bőven elég vagyok saját magam bíztatására… Egy utolsó nekifutás.. hóóóórukk…
- o.O – elég csúnyácska valamit fogtam ki…. mondhatni bűn ronda teremtés… hal..vagy izééé.. növény?
- A haverod? – felmutatom teknős haveromnak… vele eddig tökéletesen felhőtlen a kapcsolatunk… egy igazi, szófogadó háziállat…
- Nem? :O oké…- egy mozdulattal be is teszem a helyére, vagyis az inventoryba, ahol kiolvasom a nevét a friss fogásnak.
-Hínár? :O Nem hangzik túl finomnak – nincs az az isten, hogy én megegyem ezt a valamit… Tehát nincs más lehetőség… botlendítés és jöhet a következő fogás. Remélem ezúttal fini halat fogok.. nem aranyos kisállatot vagy csúnya növényt.
A nagy izgalomban meg is feledkezem a függőben lévő beszélgetésről, ahol ideje lenne megszólalnom.
- Igazat? – na ezt nem veszem be… ha valaki gyűlöli azokat, akkor az a minimum, hogy úgy viselkedik velük és a csatlósaikkal, mint én magam ˇ^ˇ

- Akkor mivel magyarázod, hogy pont egy olyannal kavarsz? – erre a kérdésre számítani lehetett, már az elejétől fogva… ideje volt kijátszanom.
- Félre ne érts… nem akarom megmondani, hogy kivel nyomulj, közöm sincs hozzá, meg nem is érdekel már- ezt jobb most tisztázni, mielőtt alaposan félreértene itt valamit.
- Ezt kérdezni kell? a hazugokat nem lehet megismerni, sosem tudod, mikor mond igazat vagy mond-e egyáltalán.. ahogy azt sem hogy mi éppen a célja a sok hazugsággal stb-stb. Röviden: nem szeretem, ha megpróbálnak megtéveszteni, átverni..
~ Fúúúj, de undorító!! ~ kiált fel Regi Vezérre pillantva és felrepül egy faágra...

by **Szophie** Szer. Jún. 18 2014, 21:25

- Dehogynem. Mint láthatod, a társaságodban sikerült, kis kakas. - pillantott fel fél szemmel Vezér a madárra. - Ha eddig nem volt ilyen, hát én most feltaláltam. Aztán jöttek az átalakulások. A farkasnak egyedül a fülei és a farka volt állandó, az összes többi változott folyamatosan. Emberfejen farkasorr. Embertesten farkasfej. És hasonló dolgok.. Vezér sem volt képes megszólalni a hirtelen jött sokktól, de ahogy felismerte, hogy ez egy gyorsan múló bugnál nem lehet több, hirtelen tökéletesen nyeregben kezdte érezni magát. Kihúzta felsőtestét, mely most emberi formájában tündökölt, és büszkén nézett a madárra.
- Nem, ez különleges. Cool

Ilyet tuti nem tud senki.. - mosolya elégedett volt, ám eddigre minden helyreállt, és elmúltak a testváltozások. Sima farkas alakjában leledzett immár. Most, hogy elmúlt a veszély, újra visszaheveredett az árnyékba, és arra az oldalra fordult, ahol nem láthatta a főnixet. Becsukta a szemét, és pihent, de fülei apró kis mozgása jelezte, hogy igazából éberen figyel továbbra is. Csak nem a gazdájára, hanem a madárra. Mert végül is mit foglalkozzon a idomárjával, amikor sokkal érdekesebb örök ellenfelének társasága.. Természetesen.
A kagylót a kezem közé fogtam, és megforgattam, hogy a napfényben csodálhassam meg gyönyörű színjátékát. Aztán elraktam az invertorymba, azzal a feltett szándékkal, hogy majd nyakláncot csináltatok belőle. Nem kell más hozzá, csak egy lyukat fúrni a kacslóra, és egy madzagot áthúzni rajta. Csini lesz és egyedi. Már persze ha túlélem egyáltalán a mai napot..
- Azzal, hogy gyűlölöm, és ezért kavarok vele. - sóhajtottam. Tipikusan az az eset volt ez is, amit nem tudtam ész érvekkel alátámasztani. Az én szüleimet is megölték, természetesen nem szeretem, ha valaki embert öl. Habár én teljesen más szögből nézem ezt, mint általában az emberek. Valljuk be, ebben a világban apáca életet élek ahhoz képest, amit odakint műveltem a politika és üzlet árnyaiban járva. Talán volt is már közöm csúnya dolgokhoz.. De a gyilkolást magát elítéltem, a gyilkosokat pedig sosem értettem meg. Nem kérdeztem meg sosem Makotot, miért piros az a piros. És Zutól sem érdeklődtem meg, habár vele kapcsolatban vannak sejtéseim is. Kedvesemhez egy olyan kapcsolat fűzött, amelynek alapja a tökéletes elítélés volt. Az első pillanattól kezdve irritált a csávó. De azt mondják, ez ellentétek vonzzák egymást. És a gyűlölet nálam úgy látszik, különös formában tör felszínre. Mondhatni annyira gyűlölöm, hogy már szeretem. De ezt az érzést nem tudom egyszerűen megmagyarázni.
- Nem tudom elmondani. - tártam szét a karjaimat. - Ez túlontúl bonyolult nekem is. - Viszont azért Ren sem mondhat magáról el semmi jót. Nem gyilkolt, de azért elég jó szinten lett bunkó. És én még elhittem, hogy Ő más, mint a többi sztárocska. Hát kiderült, nem. Csak egy kis ideig sikerült türtőztetnie magát. Persze megértem, ha neki nem tetszik, de én a barátomnak tartottam, és... Most elég erősen megbántott. Csak ezzel az a baj, hogy még mindig a barátomnak tartom. Talán mert gyűlölöm őt is.^^
- És mi van, ha sosem hazudok, de mégsem tudsz igazán.. megismerni? Ha nem hazudok semmiben, és mégis? - kérdeztem a fiút. - Én sem szeretem, ha átvernek. De én nem az ilyen piti hazugságokról beszélek.. - Hanem ha az egész személyed maga egy hazugság. Talán az is, hogy megszülettél, hogy létezel.. Enyhe depressziószerű hangulat és gondolatok. És üzleti világban való gyakorlottság. A hazugság a specialitásom. Alapvető dolgokban viszont mégsem hazudom, soha.. Abból nem származik semmi haszon.

by **Ryuninji Ren** Csüt. Jún. 19 2014, 00:33

~ Pfujj… gusztustalan… Ilyen alantas formát ölteni Te vagy a petk legalja ~ továbbra is fent marad az ágon… esze ágában sincs onnan lemenni, mert még a végén hozzáér az a valami ott lent. Fent, vagy lent, nem számít, az a tuti míg nem nyaggat ~.~
Nagyot harapok ismét a finom jégkrémemből, miközben hallgatom a gyenge lábakon álló… -„magyarázatot”? Ha jól emlékszem, akkor az ilyenekre mondják azt, hogy mese habbal, meg süket duma.
- Szerintem ezt te magad sem hiszed el… - ugyan már, ilyen még a mesében sincs, pedig ott brutál lehetetlen story-k is vannak… némelyiken a szám tátva marad, anyura durva.
- Az, hogy képes vagy elfogadni a tetteit, azt jelenti, hogy benned is megvannak ugyan azok a hajlamok. Azt gondolom simán megtudnál ölni valakit – Íme egy tökéletes példa arra, hogyan ismerjünk félre valakit, nem is kicsit. Ő ilyen, nem lehet ezzel mit kezdeni… messzire elkerülöm… ennyi
Megigazítom a botocskám, megint a mélyebb területek felé dobom be…. csak most ne hínár legyen a horgon….abból már van egy, több nem kell. Közben elfogy az epres jégkrémem Sad

a pálcikát nemes egyszerűséggel eldobom, földet érve amúgy is lepixeleződik. Igen.. aincradban még szemetelni sem lehet. Pontosan ezen okból nem lehet tökéletes lakást létrehozni… egy kis kupi mindig kell bele, hogy otthon érezze magát az ember.
Már hanyagolnám a témát, kissé túl van tárgyalva, főleg mikor már az elején tisztáztam a helyzetet. Ő az aki köti az ebet a karóhoz…. nem értem miért
- Nekem aztán nem kel magyarázkodnod. Olyan vagy, mint ő…. számomra már te is csak egy vörös vagy. Hogy mit, miért és kivel teszel, az egyelőre rád tartozik… - a hazugok jellemzése részemről befejezve… válaszoltam a kérdésére, nem kértem, hogy ő is fejtse ki, de mivel megteszi, meghallgatom.
- Ez engem egyáltalán nem érdekel, okoktól függetlenül. Én inkább megmondom az élest, mintsem jó pofizzak. mint most… úgyis ez az utolsó beszélgetésünk. Mindezek után csak két ellenszenves idegen leszünk egymásnak….

by **Szophie** Csüt. Jún. 19 2014, 11:51

Vezér elmosolyodott magában, és meggyőződésévé vált, hogy a madárka fölött áll. Az a tollas nem jön le onnan, és pláne nem fog hozzáérni, amíg ennyire "gusztustalan". A petek legalja pedig vidáman szendergett tovább, azon álmodozva, hogy fél emberi kezével közelít a madárka felé, aki rosszul lesz eme kinézettől, és ezzel legyőzi a top petet, hogy aztán átvehesse helyét. Tökéletes terv. Ezzel csak az az egyetlen nyavalya, hogy Vezérnek fogalma sem volt róla, hogyan tudna megint csak félig átváltozni. Talán meg kéne buherálni a rendszert.
- Ki mondta, hogy elfogadom a tetteit? - kérdeztem vissza. A hajlamaim meg ne érdekeljenek senkit. Persze tök mindegy volt beszélgetésbe kezdeni már az elején, ahogy a fiú később ezt ki is nyilatkoztatta. Engem valahogy mégis megnyugtatott, hogy egyáltalán beszélhetek róla. És ha éppen Rennel beszélem meg, aki teljesen jogosan gyűlöl engem, akkor is jó érzés. Sőt, ő legalább őszintén ki fogja mondani, amit gondol, és nem azt, amit szeretnék hallani.
Most viszont megakadt a fülem az egyelőre szón. Egyelőre, amíg nem ölök én is? Avagy hogy érti ezt? Az előbb ugyanúgy elgondolkodtam egy csöpp ideig a már szó használatán is. Persze lehet, hogy csak én magyarázok bele dolgokat a beszélgetésbe. >.> Sőt, biztos.
Hogy simán megtudnék ölni valakit? Nos, így kimondva ez egészen ijesztő dolog, és azt hiszem, ha válaszolnom kellene rá, azt mondanám, nem. Viszont ez sem tejes igazság. Az igazság az, hogy fogalmam sincs, mi a válasz. Hisz mit gondol az, aki hirtelen felindulásból megöl valakit? Valószínűleg semmit. Lehetett akármilyen jó életű ember, megteszi. És mit gondol az, aki sorozatgyilkos? Aki hidegvérrel követi el tetteit? Nos, az már más. Ő valószínűleg elmebajos, ha elfogadja tetteit ilyen szinten úgy, hogy nem roppan bele. És az biztos, hogy én a másodikba nem tartozom bele. Az, hogy mi történhetne, ha megtörténne, pedig senki által nem meghatározható.
Elmosolyodtam. - Idegen semmiképp. - majd a pecabotomat pásztáztam, és arra gondoltam, hogy még így ellenszenvesen is mennyire szeretek a fiúval beszélgetni. Talán nem is ez lesz az utolsó beszélgetésünk.. Ha rajtam múlik, szívesen vitázom vele akármikor még. És ha nem kedvel, hát annál jobb. Biztosabban lesznek tőle az érzelmek. Érzések, amelyek elől odakint elmenekültem, most pedig szabályosan kergetem őket.. Az utálat is egy érzés, amit szívesen szenvedek, még ha szörnyen rosszul is esik. Mert ez legalább azt jelenti, élek. Ejnye, hirtelen micsoda áttörő gondolataim kerekedtek..

by **Ryuninji Ren** Csüt. Jún. 19 2014, 14:35

Reginald nem kíván tovább egy légtérben maradni azzal a gusztustalan pettel, ezért egy fa ágán köt ki, onnan veszi szemügyre a tó körüli tájat. Nem neki való… víz van itt, ő meg nem szereti ezt a közeget. Ki gondolná? Meg vagyok róla győződve, hogy nagyobb kihívás lenne őt megfürdetni, mint egy izgága, fürge kutyulit, hehehe…
~ Reeeeen!!!! Lelépek, majd jövök ~ kiáltja le nekem, mintha szükség lenne rá.
- Hála az égnek
~ Miva’?!
- Isten veled o/
~ >.< ~ ha nem adnám az engedélyem akkor is a saját feje után menne. Így legalább egy nagy gonddal kevesebb és talán a fogás is jobb lesz. tuti, hogy a petek oltogatása ijesztette el az összes halat… ezért kellett nekem hínárt fognom… De várjanak csak… az egyikkel biztos meg fogom etetni Twisted Evil

- Ha nem lennél képes elfogadni, akkor a közelében sem tudnál maradni. Legutoljára is jól elvertem és otthagytam a francba – ha jól emlékszem akkor megpróbálta a tömeget is rám uszítani, de persze ez ellenem lehetetlen. Ott kezdődött a probléma, hogy ő vörös, míg én zöld indikátoros playerek vagyunk. Így alap kit néznek a jófiúnak… így megy ez, a gyilkosok nem tudnak elbújni.
Ennyi, téma elviekben lezárva. Elmondtunk mindent, amit kellett, még azt is, mi lesz majd mindezek után.. pontosabban én Rolling Eyes

- Idegenek. Az a Szophie, akit én ismertem, kiderült, hogy soha sem létezett – Ez így lehet, erősen hangzik és nem fedi teljesen az igazságot, de Phiphie-ről sosem gondoltam volna mindezeket, erre tessék. Emberismeret = 0 Ez az én formám….
- Ettől még nem utállak, nem kedvellek, csak úgy… vagy, mint bárki más, akit inkább elkerülök egyéb okok miatt. – hiszen én magam is féltem az életem. Számomra sokkal többet ér, mint másoké, nem vagyok én hősféle.. még csak az kellene Suspect

- Mellesleg én se vagyok jófiú… sosem voltam – életemben nem gondoltam ilyet…. távol áll tőlem ez a jelző, ráadásul az emlékeim szerint még csak rám se ragasztották… soha az életben Suspect

- Hoppá…. – jelez a botocskám *-*

by **Szophie** Csüt. Jún. 19 2014, 15:18

Újra csak érdeklődve figyeltem, ahogy a madárral repked. Szóval ő is érti a pet nyelvet? Én még csak tanulom, és a pet nyelven belül sem értek mást, csak a farkas nyelvet. Már ha ezt lehet nyelvnek nevezni. Már ha ezt lehet értésnek nevezni. És az értés még egy dolog lenne, de a visszaválaszolás már más tészta. Szinte lehetetlen tökéletesen összehozni azt a hangkombinációt, amit a farkasom simán tud használni. Valahogy mindig a rossz helyre teszem a hangsúlyt, vagy magasabban nyüszítek, mint kéne.. És teljesen messze lesz az, amit mondok attól, amit mondani akarok. Más szóval ez nekem nem megy. A csicsergés - vagy mit csinál ez a madár - megértése pedig még legalább ugyanilyen nehéznek tűnt, ha nem nehezebbnek. És az utánzása lehetetlennek.
Nem nehéz megverni valakit puszta párbajban, aki jóval a te szinted alatt van ~ gondoltam, de nem mondtam ki. Ez a világ már csak ilyen. És én épp ezért az ilyenfajta győzelmet ugyan értékelem, de nem annyira, mint mondjuk egy játékban való győzelmet. Persze itt még a bújócskában is előnyt jelent a pontozás..
Szóval ti találkoztatok.. És párbajoztatok? - kérdeztem vissza, nem mintha amúgy nem jött volna le egyből, hogy igen. Elképzelhetném, hogy milyen is volt köztük a párbaj, de inkább kihagyom ezt a lehetőséget. Mondjuk azért tényleg érdekelne, hogy esett-e rólam szó. És ha igen, milyen formában.
Felsóhajtottam. Lassan kezd messzire menni ez a srác. - Az a Szophie sosem mondta, hogy nem fog összeállni egy vörös indikátorossal. - és az a Szophie most egyszerre dühös és szomorú, amiért az általa ismert Ren ilyen vele. De mégis mit gondoltam egy sztárról? Azt, hogy lehetünk rendes, igazán jó barátok? Persze, amikor találkoztunk, akkor foglalkozott velem. De vajon gondolt-e rám máskor is, mint én rá? Eszébe sem jutottam bizonyára.
Persze.. Csak úgy vagyok, mint egy porszem a többi közt. Csak az itt a gond, hogy számomra nincs ennél nagyobb sértés. Világéletemben az egyetlen, amit mindig megköveteltem, az a figyelem volt. Szerettem kitűnni vagy így, vagy úgy.
Most pedig csak úgy közli velem, hogy ő sem jófiú. Hát most erre mit mondjak? O.o Valahogy ez lejött az első találkozásunkkor is már.>.> Újabb sóhaj hagyta el a számat, és azon kezdtem filózni, hogy nekem miért nincs soha közöm jófiúkhoz. Egyáltalán létezik olyan? Egyáltalán akarom, hogy közöm egyen egy olyanhoz? Nem, valószínűleg ritka unalmas arc lehet egy olyan.
Jelzett a botja, és azután pár pillanattal az enyém is. Kapás! Megint. Csak legyen végre egy értelmes cucc is.. Rántottam egyet a boton, és elkezdtem feltekerni az orsót. Amikor már közel ért a kis lény, egy hálóval kifogtam. Furcsán nézett ki. Olyan lényt az sem biztos, hogy láttam már valaha. Óvatosan letettem magam mellé, és az ujjammal megböktem. Nagy hiba volt.
- Ááhh.. Cc..!! - ugrottam fel, majd kezdtem a kezemet rázogatni magam mellett fájlalóan. Aztán leesett, hogy nem is fáj. Csak az ijedtség volt nagy.
- Megrázott!! Megrázott! - mondtam, habár aligha érdekelt ez rajtam kívül akárkit. Vezér is tök nyugodtan szunyált tovább.

by **Ryuninji Ren** Pént. Jún. 20 2014, 16:38

Reginald nincs már itt, végre élvezhetem rendesen a horgászást, már amennyire lehet élvezni egy ilyen sportot. Ha számításba vesszük az eddigi teljesítményemet, akkor kijelenthetem, hogy egyáltalán nincs hozzá érzékem, ezért nem is annyira szórakoztató, mint azt előtte gondoltam Rolling Eyes

Persze a felhőtlen „szórakozás” útjában még mindig ott áll ez a kettő itt a közelben. Az egyik heverészik a másik pedig makacsul ragaszkodik a „megbeszéléshez egy horgászat mellett” dologhoz. Nem értem miért erőltetni ennyire. Nagyjából minden tisztázva van és a másik tudtára is adtuk a lényeges gondolatainkat.
- Én pedig sosem kérdeztem – és nem is akartam, mert nem gondoltam soha, hogy ez megtörténik… ezt dobta a gép, el kell fogadni…
- De.. mintha mondtam volna már, hogy felesleges magyarázkodnod… a te életed, úgy éled, ahogy akarod. – ugyan úgy, ahogy én is élem a sajátomat.. segítségek kérése nélkül, mert kemény vagyok Cool

- Mellesleg te sem ismersz engem.. még az igazi nevem sem tudod… bááár.. lehet, én sem a tiéd- Alig egy maroknyi ember ismeri a valódi nevem…. az nem éppen sztárhoz illő, őszintén szólva elég… átlagos… vagy inkább gáz Rolling Eyes

- Jah, valami hasonló. Épp kiakart csinálni valakit, én meg közbeszóltam. Röviden ennyi a történet. – jól elkentem a száját, hehehehe… igazán megérdemelte ˇ^ˇ

Szívesen feltörölném vele a padlót még párszor… tuti ráférne… és ha jól emlékszem, akkor meg is ígértem neki Suspect

- Am… miért erőlteted ezt ennyire? – csak kijön belőlem a kérdés, mely egy ideje már itt volt a nyelvemen.
- Ha köze van ennek ahhoz a smacihoz… szóval jah, az csak egy smaci… olyan volt, mint egy készfogás, nem több… szóval simán elfelejthetnéd – nem értettem ez efféle túlreagálásokat. Az igazi világban oké volt az, mikor megérintettem egy rajongómat és ettől ő majd elájult, vagy el is ájult.. Suspect

Azonban az egy másik világ Suspect

Magyarázatom végén egy határozott mozdulattal rántom ki a vízből a legújabb fogásom….
- Veeeeh! – ez sem hal…. viszont egy hal része… azt hiszem scratch

megenni nem lehet Sad

Ez egy újabb jégkrémet kíván….

by **Szophie** Pént. Jún. 20 2014, 21:11

Az én életem, úgy élem, ahogy nekem tetszik. A hozzáállás alapjában jó, csak az a baj ezzel, hogy én különösen kedvelem, ha foglalkoznak velem. Így aztán számomra ez valahogy nem volt jó vélemény a részéről. Persze nem hibáztatom. Most valahogy úgy éreztem, mintha egy amolyan átlagos ember, aki senkinek nem tűnik fel soha, és senki nem foglalkozik vele soha. És mindent akartam, csak ezt nem. Amikor nem beszéltem senkivel, és kerültem a kapcsolatot mindenkivel, akkor is megköveteltem, hogy figyeljenek rám. Egyszerűen jó volt még az is, ha susogtak a hátam mögött. Szerettem, ha azt hallottam vissza, hogy különcnek tartanak az emberek, azt is szerettem, ha azt mondták, gyűlölnek. Mert legalább foglalkoztak velem. És mivel amúgy sem tartottam kapcsolatot senkivel, nem igazán bántottak ezek az érzések. Az volt a lényeg, hogy én nem érzek semmit. Most viszont éreztem. És ő is érzett, ami helyénvaló is volt. Csak nem akart ezzel foglalkozni. Tudjátok ez mekkora trauma egy hozzám hasonló lánynak, aki születése óta mindig a középpontban volt? Nem a semmiért érzem magam mostanában mindig mellőzöttnek. Egyszerűen utálom, hogy hétköznapi emberként kezelnek, és nem kapom meg a nekem járó figyelmet. A hatalom hiánya.. Persze nevezhettek ez miatt elkényeztetettnek, vagy akármi.. de legalább nevezzetek valaminek! Foglalkozzatok velem!
- Nem mondtam, hogy ismerlek.. Csak arra alapozok, amit eddig megtudtam rólad.. Szóval nem ez az igazi neved? Jó tudni. - sóhajtottam, majd elfordultam. Még a nevét sem árulta el nekem._. És már nem is fogja..
- Én nem hazudok. Már mintha ezt egyszer említettem volna. Még a nevemben sem. - mordultam rá.
Épp ki akart csinálni valakit? Csak úgy? Én ezt annyira azért nem hiszem.. Hacsak nem volt jó oka rá. Vagy nem tudom. Még azt sem kérdeztem meg, miért piros az a piros. Nem mintha nem foglalkoztatott volna, csak egyszerűen nem tudtam még rászánni magam a dologra.
Nahh hát hogy a következő pillanatban miért hozta fel azt a csókot, arról fogalmam sincs.
- Egyáltaláán.. semmi. - pirultam el, és húztam be a nyakam. Az ilyen dolgok mindig kínosan érintettek, nem szerettem róluk beszélni. - De..de.. én nem erőltetem. Csak horgásztam én is, mert ezért jöttem. - folytattam. - Viszont.. viszont.. akkor.. megyek is. - mondtam lassan, bizonytalanul. Vajon mennyire koronázná meg utálatát irányomban, ha most megcsókolnám? Ehh.. inkább nem próbálom ki. Még akkor sem, ha bizton állítja, hogy az olyan, mint egy kézfogás. Most kezet sem szeretnék fogni vele.:/
Felkeltem, és leporolgattam magam.
- Akkor majd.. máskor horgászom tovább. - mondtam csendesen, miközben megvártam, hogy Vezér mellém kászálódjon. - Szia. - köszöntem el, habár nem voltam biztos abban sem, hogy el kell-e most köszönnöm. Most, hogy nem kedvel. És lassú léptekkel elindultam. Aztán megfordultam, és visszanéztem. Az emberek mindig megfogadják, hogy soha nem néznek vissza.. De mindig megteszik. Ez egyszerűen a természetükből fakad. Ezért emberek az emberek.

by **RenAi** Csüt. Jún. 26 2014, 09:17

Akuma

- Awáááááhhh – Ásítottam miközben a szememet dörzsölgettem. >< Hiába a koránkelés sosem volt az erősségem, és soha nem is lesz talán. A fogadóban reggeliztem, hisz kicsit jobban elhúzódott a küldetésem mint vártam. Haza akartam menni, de még ahoz is fáradt voltam hogy azt tudjam most hol vagyok… a szinteket ugyan már ismerem, hisz jó ideje rovom már őket, de egy-egy terület azért még okoz meglepetéseket számomra is. Mint ahogy most is. Kettes teleport kapu, hármas, négyes majd ötös…>.> és hetes, és már nem is számoltam… a Taft-ra a tizenegyes szintre akartm eljutni, de időközben rájöttem hogy a tizes szinten halászva vihetek haza némi ebédnek valót. Kyubei is örölne neki és Jin is. Maci ma nincs nálunk de vacsorára vagy holnap reggelire biztosra veszem hogy benéz majd. Időközben kimerülten huppantam le egy nagyobb kőre. Idő kellett míg pontjaim vissza töltődnek pedig már csak pár szint kellett volna. Nyomi kristályok >< Nem igen merem őket szasználi hisz a multor sem oda teleportált ahova igazából kellett volna. >< Így marad a séta. Lassacskán visszatöltődtek, majd amint tudtam ismég útra kelltem. Tehát a tizes szint volt a jelenlegi célom, amint átléptem a kapun máris mentem a halászhoz kölcsönözni pár botot. Mindig többet kölcsönzök hogy ha elviszi a hal, legyen pótlás vagy mi. >< Nálam az ilyen eshetőségekre is fel kell készülni. >< A nagy tóhoz síettem, még nem voltam ott de azt mondják nagyon szép és gazdag az a hely, így az lett a választásom. >< A partra lehuppantam, és már nagyon, de nagyon éhesen korgó gyomorral ültem neki a horgászásnak. Kellett egy kis idő hogy összerakajm a felállást hogy miként is kell ezt csinálni, hisz konkrétan még másoktól sem láttam hogy miként csinálják. Annyit tudok hogy csali a horogra és be a vízbe, jah és hogy nem szabad hangoskodni. >< Remélem mindez a tudás elég lesz majd az ebédhez. >< Tehát, csali a horogra.. ~Phuuuh >< Ez udni. ><~ Majd nagyot lendít. És a horog a vízben. o/ Yeah, meglepő hogy elsőre sikerül. *-* Ki tudja, talán horgász zseni leszek itt a végére… Jobbra pillantva feltűnt hogy van ott valaki. >< Valami erősen lilát kezdtem el látni, de azt nem hogy ki lenne az. Azt hiszem egy másik lány. oO Letettem a botom a füöldre, majd azt otthagyva, indultam meg az idegen felé.
- Hali! – Szólítottam meg.
- Van kedved csatlakozni hozzám? – Kérdezem tőle kedvesen mosolyogva miközben mutatok hátra a botomra, ami elég erősen kezdett el evickélni. Pár pillanatig csak meredten néztem, majd reflexszerűen indultam meg a botom után. >< Futásból neki ugrottam, hasra érkezve ugyan, de megfogtam a botom végét és rángatni kedztem…>< Némi cívódás után hirtelen könnyebb lett a botom és ki tudtam húzni.
- Hát… ez elúszott.>.> - Gonosz hal, hogy miért nem tudott a horgon maradni. Noh mindegy, ennyitől azért nem adom fel. Szükség van rám az ebédhez. o/

by **Akuma** Szomb. Jún. 28 2014, 09:49

RenAi

A karakterlap-mutatók szerint igencsak kimerítő dolog volt a mobszörnyek elleni küzdelem, amire márpedig szükség volt, hogy a tétlen napok valamennyi óráját elüthesse. Nem tehetett hát kitartásának leapadásakor mást, minthogy keresett egy megfelelő helyet és aludni tért. Ezúttal azonban kint érte a fáradtság, ugyan nem első alkalommar, de változatlanul közelsem veszélytelenül. Nem volt mit tenni, betévedt valahova hamarjában, ami mobmentes területnek látszott és egy tó partján leült egy fa tövébe. Kora hajnal volt, lévén az éjszakát töltötte ezúttal szintjei számának növelésével, s ugyan nem sikerült, közel volt már a folytatáshoz. Elszenderült hát, nem emlékezve álomra hajazó emlékekre, míg nem megszámlálhatatlan órával később magához nem tért.
Ugyanott találta magát, ahol elaludt, a nap magasan járt már és talán egy kicsit már ereszkedni is kezdett a délpontról. Pislogott egyet-kettőt a sziporkázó vízfelületre, majd felegyenesedett és puszta megszokásból nyújtózott egyet. Az események pedig rögtön a nyakába hullottak egy unorthodox köszöntés, illetve tulajdonosa képében, egy lányéban egész pontosan.
Nem rezzent meg vagy lépett hátra, a szörnyekkel szemben sem viselkedett így, ám meglepődött, s egy rövidke pillanaton keresztül azon ijedezett, hogy vajon miért pont ő és miért pont most, míg lelkileg is fel nem fogta, mi történt. De a lány mosolya eszlébe juttatta, hogy most nem valamilyen rendkívüli minibosscsatába keveredett, hanem valamiféle csatlakozásról volt szó, horgászbottal kapcsolatosan. Szemhéjai enyhén kitágultak, majd igazított okuláréján, de a lány már rohant is háttal neki a bothoz, melynek ráncigálását követően lemondó kifejezést ültetett arcára. Egy pillanatra körbenézett, kétségkívül tanácstalan érzések közepette, majd utána lépkedett és néhány méterre tőle megállt, szemügyre véve a lány és botjai látványát. Horgászhatott.
- Segíthetek valamiben, Sempai? - kérdezte meg halkan, a köszöntésről ugyan megfeledkezve, de nem otrombaságból.

by **Shukaku** Hétf. Jún. 30 2014, 10:14

A nagy fogás
(solo horgászat)

Még a Nap korongja alig bukkant fel a horizonton, mégis tudhattuk, hogy gyönyörű, verőfényes reggelre ébredhetünk, illetve ébredhet kicsiny hősünk. Nyaranta elvárható lenne, hogy ablakunk alatt madárdal fogadjon bennünket ilyen korai órában. Várhatnánk a hajnal énekesmadárkáit, a kedves kis cinkéket, akik kora reggel vadásznak élelemre, hogy napközben elkerüljék a ragadozókat. Vagy esetleg a poszáták dalát, akik a korán kelő, tehát friss és üde, életerős párjukat keresik, ezért harsognak, fakadnak dalra oly hamar. Ugyan egy feketerigó valóban csücsült az egyik ágon, de ő nem énekelt, hanem azt a lényt figyelte, akinek minden szárnyasnál nagyobb előjoga volt arra, hogy kedvenc idomárunk szendergését félbeszakítsa, amit minden nap, pontban hat órakor meg it tett. Igen, Shu ablakában nem egy énekesmadár csücsült, és nem is ők feleltek arról, hogy jól induljon a reggel. Ezt a postot Timidus töltötte be. Most sem kellett már sok hátra, csak pár perce maradt már Shukakunak a nyugodt álomvilágból. Persze nem mintha valaha is bánta volna ezt az ébresztést, hiszen a lányt olyan szerencse érhette, hogy egyik álomvilágból a másikba csöppent a felkeléssel. Ez a csodálatos két év, amit Kayaba meseországában töltött, már a rossz álmokat is elmulasztotta, így az alvással töltött idő is valóban kikapcsolódást jelentett. Amikor azonban legkedvesebb sárkánya kezdte el böködni, hogy kászálódjon elő a paplan alól, akkor kezdődött el az elképzelhetetlen eufória kiteljesedése. Először is ugye az a nem mindennapi lehetőség vált mindennapivá és megszokottá a számára, hogy van egy barátja, aki szereti őt, aki megvédi őt, aki mindig mellette van, és aki nem mellesleg egy tollas sárkány, aki mint már említettem, jelenleg éppen a felkeltésével foglalatoskodott. Bár valaki ettől megrémülne, de az idomár arcára mindig hatalmas mosolyt csalt, hogy minden reggel, amikor kinyitja a szemét, akkor értelemtől csillogó szemek merednek rá egy tollas-csőrös-fogas vigyorgó lény sürgető ábrázatának kíséretében.
-Ma a fél napot szafarival fogjuk tölteni. Készülj!
-Mi…? Egész nap?
-Nem egész nap. Fél nap. Nyolctól nyolcig.
-De… miért?
-Emlékszel, hogy értékesítetted a jelvényeidet?
A lány még igyekezett kidörgölni a szeméből az álmosságot, de azért arra volt lélekjelenléte, hogy bambán bólintson.
-Igen. A városban azt mondta az az úr, hogy ettől majd vonzani fogjuk a vadakat. Azt nem tudom, hogy hogyan gondolta, de én elhiszem neki…
-Yap!
-Amióta Szophieval láttam azt az elefántot, meg a cickányt… rengeteg állat van még amit nem fedeztünk fel.
-Yap!
-De… azt is mondta, hogy egy jelvényt csak egyszer lehet beváltani. Még szerencse, hogy megtarthattam a jelvényeket… nagyon szépek így együtt. Mármint… tudod azt hittem, hogy majd elveszik, vagy minimum kilyukasztják, hogy érvénytelen legyen.
-Miért tenné? Ő tudja, hogy melyiket váltottad be, és mindegyiket csak egyszer engedi.
-Igen… de azért én mégis örülök neki.
-Akkor örülj. Viszont készülődj, mert indulnunk kell.
-Még van másfél órám. Ezt te is tudod.
Ráöltötte a nyelvét a sárkányra, aki bólintott. Timidus természetesen minden út hosszát percre pontosan tudta, ahol már jártak, és mivel a szafarira sokszor jártak, így már a lány is tisztában volt azzal, hogy kényelmes tempóban, a teleportkapu használatával fél óra alatt eljuthatnak a szafarira. Így tehát nyugodtan vonult el a fürdőszobába készülődni. A jegyzetei mindig készenlétben álltak, a horgászbot is ott lapult az eszköztárában, így nagy készülődést nem igényelt egy ilyen kiruccanás, mindössze a megfelelő öltözéket kellett hozzá kiválasztania. Persze neki ez sem tartott sok ideig, egyrészt azért, mert minden ruháját úgy tartotta a szekrényben, hogy egybe voltak összekészítve minden alkalomra, másrészt pedig azért, mert Timidus egyébként sem engedte volna, hogy sokáig szöszmötöljön. Amikor mindennel elkészültek, akkor együtt levonultak az étkezőbe, megreggeliztek, tettek el egy kis elemózsiát az útra, és már indulhattak is.
…
-Miért nem akarsz fürdeni?
-Mert… nem azt mondtad, hogy most nagyon sokat kell pecázni?
-De igen. Működik is az a valami, látod?
-Hát… azt hiszem. Sűrűbben van kapás mint eddig. Szerinted igazat mondott akkor az az ember?
-Természetesen. Eddig majdnem mindig ugyanolyan időközönként volt kapásod. Számoltam. Most ez az idő a felére csökkent.
-Hát… oké… de több jelvényt nem fogok egyelőre beváltani. Lehet, hogy még kelleni fog, vagy az is lehet, hogy lesznek majd új dolgok, amik jobban megtetszenek.
-Yap!
-És… tartogatni kellene a bolthoz is. Mostanában ugyan nem volt sok vásárló, de sohasem tudhatjuk. Gondolkodni kell előre.
-Yup!
-Olyan jó, hogy egyetértünk, Timidus.
Kuncogott a lány, és pár pillanatra elmélázva figyelte a sárkányt, aki a tó partján, a harmatos fűbe leheveredve figyelte a vizet.
-Az úszót nézd, ne engem. Engem láttál már eleget. Ha nem akarsz fürdeni, hanem horgászni akarsz, akkor arra figyelj. Vagy csinálj valamit jól, vagy ne csináld sehogyan sem.
-Tudom, tudom! Azt nézem.
-Egyébként azért értünk egyet, mert azt ismételted el, amit én mondtam neked. Mindig előre kell gondolkodni.
-Hát… ugye hármas tierű felszerelésekre akkor sem válthatnánk be a jelvényeket, ha elérjük a húszas szintet, szóval az kilőve. Peter majd úgyis segít, és vannak kovácsok, és én szívesen fizetek nekik a munkájukért. Megérdemlik. Én ugye nem akarok szintet lépni a másodlagos jártasságból, a többi pedig meg teljesen haszontalan nekünk. Egyedül arra kell félretenni, ha esetleg valamilyen növény hiányozna a bolt raktárából.
-Ez így még mindig nagyon lassú.
-Tudom, hogy te unalmasnak gondolod, de sajna ennél gyorsabban nem tudok horgászni. Megpróbáltuk két bottal, csak azon lesz kapás, amelyiket éppen használom… szokd meg, hogy ez türelemjáték.
-Az a férfi azt mondta, hogy vonzani fogjuk a vadakat, ugye?
-Igen…
-Akkor meg van a megoldás.
-Miben sántikálsz Timidus?
-Sántikálni?
-Hát… hogy mit találtál ki?
-Még nem egyértelmű? Te nem akarsz úszni, én viszont szeretek úszni, és vonzani fogjuk a halakat. Ki kell próbálnom.
Ezzel a sárkány felszökkent a levegőbe, a víz síkja felett elsiklott, jó pár méterre eltávolodva a parttól, majd újra a magasba emelkedett, és szokása szerint jégmadár módjára csapódott a vízbe. Miután a felkavart buborékok eltűntek, olyan látvány tárult a pet elé, amire még ő sem számított. Egy hatalmas halraj tornádóként morajlott pontosan előtte. Azt nem gondolta volna, hogy a terve ennyire be fog válni, de természetesen csak magát dicsérhette érte. Az ő ötlete volt a jelvények beváltása, ő időzítette a mai napra szafarit, és ő vetette be magát a vízbe. Kígyózó mozgásba kezdett, hogy felgyorsuljon, majd belevetette magát a raj közepébe. Shu mindössze annyit észlelt, hogy sorra villannak fel a menüjében az kapást jelző üzenetek, ahogy Timidus hozzáér az állatokhoz. A lány csak ide-oda kapkodta a fejét, és próbálta bezárogatni a rendszerüzeneteket. Azt természetesen kizárta, hogy a rendszer meghibásodott volna, hiszen a Kayaba Akihiko által irányított világ ilyet nem tesz, de fogalma sem volt arról, hogy mi történik, egészen addig, amíg a sárkány partra nem evickélt mellette, és a hatalmas elégedett és büszke vigyor a pofiján el nem árulta, hogy mindez az ő műve.
-Te… mit csináltál?
-Horgásztam. Most mehetünk vadászni.
-Nem akarsz egy picit pihenni?
-A séta alatt majd visszatöltődnek a pontok.
-Hát… oké…
Shu még mindig nem értette, hogy mi történt, de abban biztos volt, hogy jó pár nap el fog telni azzal, míg ezt a rengeteg halat katalogizálja, és részletesen elmesélteti Timidussal, hogy mi zajlott le a víz alatt.

[Beváltottam tíz szafarijelvényt dobásokra. Az első tizenhat dobást itt használom fel.]

Fogások:

by **RenAi** Hétf. Jún. 30 2014, 12:18

Gyűlytögetni akartam. Fontosak a vacsorához a finom falatok. És ha ismét bentót akarok csinálni, akkor ahhoz ugyan elengedhetetlen a fincsi halacska. Így úgy döntöttem hogy bizony a tizenegyes szinten lévő hátacskám helyett teszek kitérőrt és a tizes szinten horgászok egyett. Igen, így lesz a legjobb. Neki is álltam, kölcsönöztem botokat, nem is egyett hanem mindjárt kettőt. Kellemetlen lenne visszatérni egy halacsa álltal vízbe rántott bot miatt. Így az egyiket félre tettem, a másikkal meg ügyködtem egy ideig, mire rájöttem hogy, hogy is működik igazán. De sikerült! Most már csak a bedobás és a szerencsés fogás várása maradt hátra… Hiába, unalmas egy sport vagy mi ez…>.> Buli addig amíg ráharap valami, de addig csakis az unalmas várakozás marad hátra… Leültem hát török ülésbe a botomat megtámasztva és vártam… a tó aprócska hullámjain pihentetve a szemem, egészen addig amíg be nem káprázott és valami hatalmas sötét foltot pillantottam meg elúszni… Hallhoz képest hatalmas volt, mint valami nagy bálna vagy ilyesmi, csak feketében. Pislogtam párat majd megdörzsöltem a szemem… Biztos csak kárpázhatott, mivel utána nem láttam semmi hasonlót… Úgy döntöttem jobb is ha nem a víz felszínét bámulom, hanem magát a környezetemet kezdtem el tanulmányozni… Minden zöld és barna, na meg homokszín…>.> Egyedül egy lila valamin akadt meg a szemem…>.> Nos… kezdtem azt hinni hogy megint képzeldődök, de rá kellett jöjjek hogy nem. Megmozdult. oO Az a lila valami mocorogni kedzdett… kedztem félni hogy netán valamiféle szörnyike lehet, hisz olyan messzire nem látok el tisztán… így úgy döntöttem felfedezem a felfedezettemet. Így meg is indultam fel, pár méterrel arrébb kezdett kitisztulni a kép, és hogy egy játékossal van dolgo. Megörültem. *-* Igazán örültem hogy talán lesz társam és nem fogok unatkozni, talán ismét megismerhetek valakit, esetleg a barátom is lehet majd.*-* De nem éltem bele magam, hisz jártam már meg mindezzel…>.> De az esélyét sem szalaszthattam el, így oda léptem hozzá köszöntem neki, majd megkértem hogy csatlakozzon hozzám ha van kedve. De mire válaszolhatott volna minderre, a pecabotom mozogni kedzett, majd szépen lassan közeledni a tó felé. QQ Nem akartam hogy elússzon a fogásom, a botomról meg nem is beszélve. Oda szaladtam, majd rágnatni kezdtem visszafelé. ><
- Öhmmm. Segíts kihúzni! – Szólok oda a lánynak mikor felajánlja a segítségét. Hiába van súlyemelés kettőm, ez mégis kifogna rajtam?! Kedzed félni mi lehet a horog végén.>.> Majd amint kihúztuk volna… elszakadt a damil, és elúszott a vacsorám…QQ
- Ohhhh… ez nehezebb mint gondoltam!... – Dőlök hátra, majd felülök törökülésbe.
- A nevem RenAi. – Mutatkozok be.
- De szólíts csak Ai-nak mindenki így hív. – Magyarázom.
- Mi járatban erre? – Kérdezek.

by **Jun** Szer. Júl. 09 2014, 22:04

Előzmények

Ki gondolta volna, hogy egy sátorban is lehet olyan jót aludni mint egy pihe-puha ágyikóban biztonságban a céhházban. Igazuk volt, nem kellett aggódnunk, hogy álmunkban beugrik a sátorba egy vadállat, vagy egy erre kószáló vöröske megtámadna minket. Viszont jobban belegondolva tényleg felesleges volt az aggodalmam, ugyanis éjszaka nem túl valószínű, hogy pont erre kóborolna bárki is, egyedül pedig hatalmas felelőtlenség lenne megtámadnia egy sátrat, úgy hogy semmi információja nincs arról, hogy kik vannak odabent, és hányan. Szóval talán túlságosan is nagy volt a kezdeti aggodalmam. Szerencsére nem is stresszeltem túl magam ezen a témán, ugyanis teljességgel megbíztam Shu és Timidus korábbi tapasztalataiban. Körülbelül hét óra lehetett amikor ébredezni kezdtem, nem szoktam túl sokáig ágyban maradni, kivéve ha ráérős napom van. Ez viszont ma nem így volt. Már este is miközben hallgattam a történetet eszembe jutott a reggeli kérdése. A lány főzte a vacsoránkat, ami nagyon finomra sikeredett, mégsem hagyhatom rá, hogy ö főzze a reggelinket is. Meg persze, mindenki szereti a meglepetéseket. Ugyan nincs kimaxolva a jártasságom, de talán ezen a szinten is összeüthetek egy finom reggelit, anélkül, hogy odaégetném. Rövid idő alatt el is készültem mindennel amit szerettem volna, elégedetten néztem végig a munkámon, szépen elrendezve a tányérokon a tojást, gondosan felsorakoztatva egymás mellett hosszában szeletelve a paprikát, és szép formásra vágva a paradicsomokat, és persze a tányérok mellé egy bögre gőzölgő teácskát is tettem. Ezúttal direkt elhagytam a szokásos csészéimet, mert a bögrékből sokkal könnyebben lehet inni, és talán Timidusnak sem fog gondot okozni. Ha pedig mégis akkor pillanatok alatt át tudjuk neki önteni egy mély tálkába. Még egyszer megbizonyosodtam arról, hogy semmit sem felejtettem el, majd a sátorhoz sétáltam, majd óvatosan félrehúztam, hogy a nap sugarai ne árasszák el az egészet. Tudom milyen rossz érzés amikor az ember alszik és a semmiből egy erős fénysugár megvakítja.
- Jó reggelt! Csináltam reggelit, remélem szeretitek a tükörtojást. - mondtam mosolyogva, azonban kicsit meglepődtem. Nem azon, hogy már ébren voltak, sokkal inkább azért mert a lány sírt. Egy pillanatig nem tudtam mit csináljak, majd előkaptam egy zsebkendőt, és felé nyújtottam. - Történt valami? - fordultam Timidus felé, nem értettem mi lehet az oka annak, hogy sír.
- Ha a tojást nem szereted talán készíthetek valami mást is akár. Talán még van egy-két dolog a tárgyaim között amit felhasználhatok. - viccelődtem picit, hátha jobb kedvre derül. - Vagy esetleg rosszat álmodtál? Ha akarod beszélhetünk róla, én szívesen meghallgatom. - valójában ha valakinek szoktak rossz álmai lenni az pont én vagyok. Meglepő, hogy amióta a játékban vagyok, ezek az álmok elég ritkán fordulnak elő, és cseppet sem olyanok mint amilyenek voltak. Amíg régen véletlenszerű helyeken, ismeretlen emberekkel, addig most rendszerint valamelyik családtagról szólnak.
- Oh tényleg! Arra gondoltam, hogy elmehetnénk ahhoz a tóhoz amit Timidus emlegetett tegnap. Biztos vagyok benne, hogy jól ellennénk! Reggeli után, ha gondolod összerakjuk a sátrat és mehetünk is. - újságoltam el a hírt, ami biztosan nem volt új számára.

by **Shukaku** Szer. Júl. 09 2014, 22:31

Az első és legfontosabb dolog az volt, hogy Timidust megnyugtassa. A sárkány nem tudta olyan jól olvasni az emberek arcáról, így ha Shu sírt, azt már nem tudta megkülönböztetni, hogy az örömtől vagy a bánattól teszi-e, és az sem segített, hogy az idomárban most valahogy ez az egész kavargott, és még számára sem volt egyértelmű. Szomorú volt, mert végiggondolta azt, hogy milyen régóta nem lehetett ilyesmiben része. Még akkor sem kapott ágyba reggelit, ha beteg volt. Az árvaházban ott volt a közös ebédlő, ahova le kellett menni. Ugyan néhány gyerekkel, köztük vele is kivételt tettek, de az, hogy azért ehet a szobájában, hogy ne okozzon balhét, amiért mindenki őt szekálja, azért az nem ugyanaz. A hatalmas étkezőhelyiségben nem lehetett rendet tartani, így a potenciális rendzavarókat és a potenciális áldozatokat elválasztották a tömegtől. Egyszerű és gyors megoldás volt.
Tehát a lány először, még mielőtt Jun benézett volna, a sárkánnyal osztotta meg, hogy nincs semmi baj, nem kell félnie. Persze a petnek fogalma sem volt, hogy ha nincs semmi baj, akkor miért sír, és arról sem, hogy miért neki kellene félnie, ha egyszer az idomár bőg, mindenesetre bólintott, hogy megértetett a szavakat. Legalább is a jelentésüket.
Ezután következett a lány, aki szintén nehezen foghatta fel, hogy miért is tört el a mécses. Megrázta a fejét, és elfogadta a zsebkendőt, megtörölgette a szemét, majd elfordulva kifújta az orrát is. Milyen zseniális Kayaba világa, hogy a tárgy ezután önmagától elpixeleződik. Ez a kis gondolat egy pillanatra megmosolyogtatta a lányt, és egy kis erőt adott ahhoz, hogy megszólaljon, ám előtte még Timidus a szavába vágott.
-Nem álmododtt rosszat. Azért én felelek. Jól végzem a feladatomat.
Az idomár újra végigsimított a pet tollazatán, és hálás hangon szólalt meg.
-Nem. Tényleg nem. Én csak… köszönöm… hogy kedves vagy.
A sárkány egy pillanatra úgy tűnt, mintha szólni kívánna, de azután meggondolta magát. Már meg se próbálkozott azza, hogy megértse az embereket. Számára az volt a fontos, hogy nincs baj, Shu biztonságban van. Ez elegendő információ.
-És… igen… szeretjük a tükörtojást… köszönjük szépen.
-Yup! És a halat is szeretem.
A sárkány egyszerűen kiröppent, Shu azért ennél hosszadalmasabban kecmergett ki a sátorból, és még mindig a sírástól vöröslő arcával igyekezett kerülni Jun tekintetét. Ha ránézne, talán újra sírva fakadna. Ez a lány csak úgy betör hozzájuk kora reggel, és minden előzmény nélkül végigkedveskedi a napot. Timidus talán valóban sárkányt akart belőle készíteni azon a fotón, de Jun valóban egy angyal. Ráadásul amikor a tojást megkóstolták, még az is kiderült, hogy jól is főz. A sátor összepakolása és a felkészülés nem tartott sokáig, főként egy ilyen remek reggelivel, mely erőt adott a nap elkezdéséhez.

by **Jun** Csüt. Júl. 10 2014, 11:03

A sátorba lépés után picit megdöbbentett, hogy sír a lány, mondhatni én is lesokkoltam egy pillanatra, ugyanis sosem voltam túl jó az ilyen helyzetek kezelésében. De ennek ellenére is gyorsan észbe kaptam és egy zsebkendővel kínáltam amit el is fogadott.
- Oh! Nagyon megijesztettél, azt hittem valami baj van. - hatalmas szikla gördült le a szívemről amikor először a sárkány, majd a kislány nyugtatott meg, majd köszönték meg az ételt. - Nincs mit. - mosolyogtam rájuk, majd kiléptem a sátorból, és helyet foglaltam. Természetesen az ételhez nem kezdek hozzá, az illetlenség is lenne, meg sokkal jobb együtt enni. Egy kicsit várni kellett, hogy Shu előbukkanjon, de ezt cseppet sem bántam, ismerve a lányokat, egészen biztos, hogy ö is csak szerette volna picit megnyugtatni magát, és eltüntetni a vörös foltokat a szeme alól ami a sírás után maradhatott. Odakint sem egyszerű, főleg ha nincs az embernél kellő mennyiségű alapozó... A sátor felszámolása is egy új tapasztalat volt számomra, de valójában könnyebb dolgokat szétszedni mint összerakni. Itt sincs máshogy a helyzet, a fontosabb összetevőket csak kikapkodjuk, leengedjük a köteleket, utána csak gondosan össze kell rakni, meg hajtogatni az alkotóelemeket és mehet is a felszerelések közé.
- Yosh! Akkor már csak meg kell találni azt a tavat. Nem lehet túlságosan messze, de azt hiszem jobb lenne ha Timidus vállalná el a vezetés szerepét. Végtére is ö találta korábban is nem igaz? - egy nyújtózás közben daloltam el ma már sokadszorra a tervet. A hangomon hallatszik az izgatottság, és már legszívesebben ott lennék a hűs vízparton, hogy néhány új falfajra vadászhassak. De talán más izgalmas dologra is bukkanhatunk.
- Szerinted vannak olyan vízinövények amik jók lesznek kristályíráshoz? - Végignézve a felhasználható növények kis listáján, egészen biztos vagyok, hogy van esélyünk akár újfajta növényre bukkanni ami magasabb szinten jól jöhet.
- Amúgy eszembe jutott, hogy este említetted, hogy érdekel milyen is egy tanuki. - tartottam egy pillanatnyi szünetet, hogy felfrissítsem az emlékeimet. Nem egy mai történet az biztos... - Egy küldetésen találkoztam vele, picike volt, és fürge, na meg persze bűzlött a piától. - nevettem el magam, - Viszont úgy emlékszem nem szerette a fiúkat, mert csak a lányokkal foglalkozott. Azt hiszem annyi fejtörést okozott nekünk, hogy egyáltalán nem foglalkoztunk azzal, hogy milyen kis cuki lehetne. - végül is ki lehet aranyos miközben perverz dolgokat mondd és meg sem lehet közelíteni az alkohol erős illatától? Még most is rossz érzés fog el attól, ha arra gondolok, hogy a halak között volt a kulcs...
- Mindenesetre eléggé mosómedvés feje volt. Szóval ha máshol találkoztam volna vele lehet, hogy túljárt volna az eszemen. Nehéz megkülönböztetni, egy nyestkutyától, vagy valami más hozzá hasonló állattól.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 10 2014, 11:42

A lány egy pillanatra kereste a másik tekintetét, hogy láthassa, hogy azért nem haragszik rá, de azután gyorsan elkapta a pillantását.
-Ne haragudj… nem akartalak megijeszteni… csak ritka, hogy valaki egész napos programot szervezzen velem ennyire hamar. Sokat járunk szafarizni, találkozgatunk is emberekkel, de Utahimén kívül senkivel nem szoktam így együtt lenni… te pedig… még mindig nem értem, hogy miért csinálod.
Lassan csóválta a fejét, de inkább igyekezett az evésre koncentrálni, és Timidus is hasonlóképpen tett. A petnek talán nem okozott volna gondolt a bögréből való ivászat, de Shu már megszokásból is azonnal áttöltötte a tálkájába, amiből könnyedebben ihatott. A sátorbontást már gyakorlott mozdulatokkal, és kicsit vidámabban oldották meg, természetesen együtt. Minden mozdulatnak megvolt a módja és a rendszere, és minden elemnek megvolt a maga helye Shu inventoryjában. Rend a lelke mindennek.
A tó említésére a sárkány már fel is röppent, végighallgatta a harcművész szavait, majd ő is a fejét kezdte csóválni.
-Tévedsz. Nem kell megtalálni, mert tudom, hogy hol van. Csak oda kell menni. De ha nem is tudnám, Shu térképén akkor is rajta van, mert már jártunk ott. Indulás!
Adta ki az utasítást, és már röppent is egyenesen a tó irányába. Nem távolodott el túlságosan, de nem azért, hogy követni tudják, hiszen az idomár a végtelenségig követhette volna a térkép segítségével, hanem azért, hogy azonnal reagálni tudjon, ha Shu valami problémába ütközne. A beszélgetésük azonban jelenleg nem foglalkoztatta, hiszen most a cél a tó elérése volt, így hát a lány nyugodtan válaszolhatott is, miközben a társa után battyogtak.
-Vízinövénnyel eddig csak hínárral találkoztam, illetve virágállatkákkal… de hal rengeteg van benne, és legutóbb sok újat is fedeztünk fel, szóval nem kizárt, hogy találhatunk ilyen növényeket… de nem tudom, hogy ahhoz horgászat vagy kertészkedés jártasság kell-e. Amikor Yurihime kisasszonynak segítettünk keresni egy növényt, akkor mi hozzá sem érhettünk, nehogy elrontsunk valamit…
A tanukiról szóló mesét végighallgatta, és végig mosolygott, meg egy kicsit kuncogott is.
-Hmm… Danee tanukiban? Úgy tudom egyébként, hogy nem kell tőlük félni, mert nem ártó szellemek, hanem szerencsét hoznak. Általában. A saké pedig pont valami jót jelent, de arra már nem emlékszem, hogy mit.
~Tan Tan Tanuki no kintama wa, Kaze mo nai no ni, Bura bura~
Emlékezett vissza az idomár a mondókára. A japán folklór állatos részeit minden teketóriázás nélkül elhitte, hiszen mindig is tudta, hogy ha egy szellem megjelenne a földön, az bizonyára valamelyik állat alakját venni fél. Ő is ezt tenné, ha szellem lenne.
-Egyébként a nyestkutyától azért nem tudod megkülönböztetni, mert a tanuki az nyestkutya. De a mosómedve az kisebb, zömökebb és más színű a bundája. A feje viszont tényleg nagyon hasonlít. A legkönnyebb a farkáról és a mancsairól megkülönböztetni. A tanukinak fekete a mancsa.
Na igen… innen már Jun is kitalálhatta, hogy Shut nem az állat kinézete érdekelte, hiszen az állatok kinézetéről rengeteget tudott, hanem sokkal inkább az foglalkoztatta, hogy hogyan viselkedett velük a henge. Mivel azonban kiderült, hogy a viselkedése nagyjából Daneeéra hajazott, így már ez sem érdekelte igazán… és egyébként is lassan feltűnt előttük a tó napfénytől csillámló tükre.

by **Jun** Szomb. Júl. 12 2014, 17:44

Shu elnézést kért, de nem igazán értettem miért, ugyanis nem tett semmit. Mosolyogva megráztam a fejem, nem lenne okom haragudni rá. A reggeli jól sikerült, legalábbis az izlésemnek megfelelt. Végtére is én magam készítettem, ezért elég nagy baj lenne ha pont nekem nem jönne be. Kicsit aggódtam, hogy nekik nem fok annyira jól esni éppen ezért, de talán az aggodalmam volt túl nagy. A sátrat gyorsan szétkaptuk, és miután Shu elpakolta indulhattunk is.
- Gondolom már az egész környéket felfedeztétek, ezért nem igazán tudna újat mutatni ez a szint. - nevettem fel, legfőképp azon, hogy tényleg mennyivel le vagyok maradva hozzájuk képest. Amíg az én térképemen csak néhány megosztott részlet látszik, a bejárt útszakaszon kívül addig ők sokkalta részletesebb képet kaphatnak azzal, ha szétnéznek rajta. - Tudtam, hogy számíthatok rád. Akkor irány a tó! - szóltam fel Timidusnak, és a szokásos tempóban menetelgettünk is, út közben elmeséltem a tanukis élményem amin Shu jókat derült.
- Hínárral én is találkoztam már, habár nem pont horgászat közben. Viszont tényleg jó lenne ha lennének olyan növények amiket horgászattal is pikk-pakk összeszedhetnénk. - habár ahhoz tényleg lehet nem ártana egy kertészkedés jártasság is, mert az csak nem lehet elég, hogy kifogjuk, és máris van egy növényünk... Kayaba cseles, ezért kitelik tőle, hogy ezzel is nehezíteni a dolgunkat. De a kinti élet sem különb, szóval itt sem várhatja el az ember, hogy minden az ölébe hulljon, és abból termeljen amit akar.
- Most, hogy mondod tényleg lehet benne valami. - nevettem fel, a fiú nevét elég régen hallottam már, de ezek szerint még él. - Nem is volt félelmetes, inkább csak taszító. Szerencsére rám nem mászott és próbált mindenféle perverzséget művelni. - Na meg persze ahogy egy részeges embert is kerülök, ugyanúgy a sakétól bűzölgő tanuki sem volt vonzó jelenség számomra. Nem is bánom túlságosan, hogy nem tudtam közelebbről is megnézni.
- A mosómedvéknek kisebb a farka ugye? - kérdeztem, nem voltam benne egészen biztos, hogy erre gondolt különbségként, mert nem is emlékszem, hogy pontosan mekkora lehetett annak a piás fenevadnak. Közben már látszani kezdett a tó is, majd amikor már elég közel sikerült jutni hozzá, elkezdtem rohanni.
- Megérkeztünk! - kiállítottam fel, már amúgy is kezdtem fáradni, szóval sikerült pihenő nélkül eljutni a célállomásig. Picit szétnéztem, hogy hol lenne a legalkalmasabb a horgászatot elkezdeni, előkaptam a megszokott botot, és egy vödröt is.
- A kifogott halakat nem lehet sajnos visszadobni, úgy mint ahogy a vadászatnál elengedjük az állatkákat, szóval azt hiszem az lesz a legjobb ha eladom őket a Kezdetek városában. - De talán egy polip, vagy egy keszeg kevésbé szerethetőbb mint egy nyúl, vagy macska. Meg szívesebben is fogyasztják az emberek...

/sünhal/

by **Shukaku** Szomb. Júl. 12 2014, 18:23

-Hát… igen. Az egész környéket felfedeztük, egészen a keleti részig, de nemsokára már oda is be tudunk majd menni. De az nem igaz, hogy nem tartogatna újdonságot. Rengeteget járunk szafarizni, vadászni mondjuk többet, mint horgászni, mert a horgászatnál nem lehet visszadobni a halacskákat, ha horogra akadnak, míg a vadászatnál egyáltalán nem kerülnek be az állatok, ha csak megérinted őket. Persze lehetne kézzel is halászni, meg Timidus szokott is olyat, hogy beleugrik a vízbe, és csak elúszik mellettük… de ugye általában mégis csak bottal szoktunk pecázni, és ha olyan van, hogy csak olyanokat fogunk ki, amik nem kellenek, akkor abba szoktam hagyni… általában..
Megint túl sokat beszél, és már megint eltért a tárgytól, szóval próbál visszatérni a kalandozásból.
-Szóóóval… ja igen.. tehát sokat járunk szafarizni, de még így is, most is szoktunk találni új vadakat és halakat. Szerintem akármennyit járhatnánk ide, a térképen lehet, hogy mindent ismernénk, de mindig tartogat meglepetéseket ez a világ… annyira gyönyörű…
Elmerengve pásztázta körül tekintetével a tájat, és mosolyogva nyugtázta, hogy valóban szemet gyönyörködtető a látvány.
-A növények pedig… nekem a ritkákon kívül minden van T1-esből, elég sok. T2-esből is van a bankban rengeteg. Szerintem így is kapunk eleget, és nekem ,ár az sem tetszik annyira, hogy a jelvényeket ennyi mindenre be lehet váltani. Régen szép csöndes volt a környék, ki lehetett üllni és lehetett nézelődni, mert a szafari sokakat nem érdekelt, amíg nem járt érte jutalom. Most, hogy jár, a kisebb szinteken már néha hemzsegnek az emberek. Persze csak a szépségért nem voltak képesek idejönni…
Sóhajt egy nagyot. Most szerencsére csak Jun van itt, és őt láthatóan nem a beváltható jelvények érdeklik, ami egy nagy piros pont a neve mellé. Ráadásul még érdeklődik is, és pont olyanról, amit Shu ismer.
-A mosómedvék farka rövidebb, tömzsibb, és csíkozott. Sokkal jobban, mint a tanukiké.
Ezután a lány előreszalad, de Shu nem fut utána, nyugodt tempóban folytatja az útját, Timidus pedig már a parton sütkérezve várja a lányokat. Az idomár a felszerelését is ugyanilyen sebességgel pakolja ki, nem siet sehová. Bedobja a pecabotot majd érdeklődve figyeli a vödröt, amit Jun odakészített.
-Arra nem hiszem, hogy szükséged lesz. Ami horogra akad, az már be is kerül az eszköztárba, és ott ugyanúgy megmarad, mint a vödörben. Mondjuk ez így jobb, mert nem neked kell kiszedned a szájából a horgot…
Elhúzza a száját, és inkább az úszót figyeli, ami hamarosan el is merül…

/Tonhal/

by **Jun** Csüt. Júl. 17 2014, 20:11

Mosolyogva figyeltem ahogyan, egy rövidke, kérdésemre milyen nagy izgatottsággal tudott, egy elég hosszú és összefüggő beszédet lefolytatni. Jó volt hallgatni, ahogyan ekkora élvezettel beszélt a szafariról.
- Én inkább nem próbálnék meg úszni a halakkal. Nem vagyok túl jó úszó, habár szeretek a vízben lenni ettől függetlenül. Valahogy vonz a nagy kékség, nem csupán látványra, vagy arra, hogy érezhessem a hűs víz érintését a testemen. Sokkal inkább fel akarom fedezni mit is rejt valójában. - mennyi hajóroncs, mennyi állat, tömérdek kincs és felfedezetlen rész, minden egy hatalmas kék fátyollal elfedve. De persze azért nem szeretnék csak ilyesmivel foglalkozni, sőt talán ez maradna amolyan hobbi a későbbi életemben, ha úgy adódna.
- Ühüm, én is szeretem ezt a békés és nyugodt oldalát. Hogy ha tudom előre, hogy nincs semmi dolgom akkor én is szívesen sétálok a természetben. Persze vadászni meg halászni nem annyira szoktam, és most már egyedül biztos nem is kezdek hozzá. Társaságban sokkal jobb ilyesmit csinálni. - Persze néha jó az egyedüllét is, kell egy kis magány, picit elzárkózni az emberiségtől és elmélyülni nyugodtan egy gőzölgő tea mellett a gondolataimban, anélkül, hogy bárki is megzavarhatna ebben. A bot elővéve, vödör mellettem, és alig telt el pár perc máris az első dolog a horgomra akadt. Sünhal. A lányt hallgattam fél füllel, közben pedig azon dolgoztam, hogy leszedjem a halat, és a vödörbe hajíthassam.
- Lehet, hogy most így van. Régen amikor én kezdtem kristály írni, akkor elég komoly üzletek folytak a Feano levelekért. Valahogy minden jó kristályhoz az kellett, és elég ritkává vált az a növény. Nem lepne meg ha négyes vagy ötös tieren megint előfordulna valami hasonló. - Kicsit rossz is visszaemlékezni, arra az időre amikor konkrétan meggazdagodhatott abból valaki ha néhány levelet eladott jó pénzért. Cseppet igazságtalanul hangzik, viszont így még a termékek árai is felmentek, amik pedig ezért annyira nem fogytak. Legalábbis a céhesek megcsinálták maguknak és a céhen kívüliektől nem annyira vették.
- Szerintem azért elég sokan vannak akik magáért a táj szépsége miatt is elmászkálnak a szintekre, és nem csak a farmolás és gyűjtögetés érdekli őket. - gondoltam itt elsősorban magamra, de ott volt akár Chan is példának. Vele például anno pont egy tavacskánál futottunk össze, és ö még csak pecabothoz sem ért.
- Amúgy a jelvények végesek nem igaz? - kérdeztem vissza, nem értek túlságosan hozzájuk, de mintha a lány valami hasonlót említett volna valamikor. - Szóval valószínűleg egy idő után kifogynak belőlük. Szóval előbb utóbb mindenképpen meg fog változni a tömeg gondolkodása... Vagyis, ha már nincs miért horgászniuk akkor csak rájönnek arra, hogy más is van az életben nem csak a pénzt és az értékek. Nem igaz? - Ha elfogynak az izgalmak akkor már végre törődhetnek azzal ami valójában a szemük előtt van, és nem csak a jelvények felhalmozására. A mosómedve témát elég jól kibeszéltük, és azt hiszem elég jól át is tárgyaltuk a farkukat ahhoz, hogy legközelebb már kilométerekről tudjam, hogy mivel is állok szemben. Nem mintha eddig gőzöm se lett volna arról, hogy tanuki, vagy mosómaci, csak így kicsit mégis csak pontosabb leírás társult a fejemben a két állatka képéhez.
- Igazad van. De jobban szeretem úgy csinálni a dolgokat mintha odakint lennék. Valahogy olyan megnyugtató érzés. Eleinte én sem szerettem azt amikor le kell szerelgetni a halat a kapós bigyóról - éppen nem jutott eszembe a neve, ezért inkább körülírtam a kis fémtárgyat - De nem bízhattam mindig mindent másokra, szóval... megtanultam . -nyújtottam ki a nyelvem, kis huncut hatás is megvolt.
- Nem akarod te is megpróbálni? - pillantottam először a lányra majd a botjára.

by **Shukaku** Pént. Júl. 18 2014, 10:47

-Annyira nagyon-nagyon jól én sem úszok, de ha a part közelében maradsz, akkor nem sok bajod eshet… mondjuk azt nem tudom, hogy a víz alatt működik-e a teleport kristály. Egyszer ki kellene próbálni, hogy úgy is érti-e, ha ott mondod ki a város nevét.
Az ötletre kis mosoly jelent meg a szája szegletében, majd egy halk kuncogás is elhagyta az ajkait. Fura volt, hiszen csak Jun mellett kezdett el ilyen butaságokon gondolkodni, és csak Jun mellett nem zavarta eddig, hogy ilyen butaságokon kezdett el gondolkodni.
-Felfedezni pedig… hát nem is tudom, hogy melyik jártasság meg stat kellene ahhoz, hogy jó úszók legyünk. Kitartás biztosan, meg talán akrobatika… de azt meg megint soha nem próbáltam, hogy függ-e a statoktól, hogy meddig bírom visszatartani a levegőt. Annyi mindent befolyásolnak a statok, és talán ezt is ideje lenne kipróbálgatni. Itt vagyunk két éve, és mindenki csak a harcokkal foglalkozik, hogy ott mit tud meg mit nem… pedig lehet, hogy egy csomó érdekes dologra jönnénk rá, ha elkezdenénk a hétköznapi dolgokkal is foglalkozni. Láttam például egy fiút, aki a háztetőkön ugrált… mint valami ninja, és ugye városon belül még nem is sérülhet meg, ha leesik. Annyi minden érdekeset lehetne még itt csinálni a harcon kívül…
Nem mintha ő sokat akarna tetőkön ugrálni, a tériszonya miatt, de azért kezdő ötletnek nem volt rossz, és persze látni sem volt utolsó, hogy nem csak ő képes élvezni az életet, kihasználva a világ adta lehetőségeket. A társaság kérdésére csak bólintott.
-Hát… mi legtöbbször ketten szoktunk kijönni Timivel, nem nagyon vagyok egyedül sohasem… de mindig összeakadunk valakivel, Utahimét pedig egyre gyakrabban hívjuk el… de néha az is jó, ha csak úgy kiülünk ketten, és csak nézelődünk csöndben.
Kis szünet, amíg ellenőrzi az úszót, majd érkezik az újabb válasz.
-A Faeno levél még most is ritkább, mint a többi… kivéve persze a ritka növények… csak most már nincs rá akkora kereslet. A beváltós boltban pedig mindig újabb és újabb lehetséges teljesítmények vannak kiírva, úgyhogy nem tudom, hogy mikor fogyna el. Mi rengeteget járunk ki, de még mindig nincs meg a fele sem. Sok idő lesz, amíg a kincsvadászok megunják…
A horog kérdésére csak elhúzta a száját és megcsóválta a fejét.
-Olyan… nem szeretem látni, ahogy vergődnek szegénykék a horgon… itt nem fáj nekik, de akkor is rossz érzés kihuzigálni a szájából… de… szeretném őket visszadobálni, úgyhogy ha fogok valamit, akkor… megcsinálnád nekem?
Kicsit elpirul… szeretné ő megmenteni az állatkákat, de nincs szíve ahhoz, hogy még nagyobb fájdalmat okozzon a halnak, amikor kiakasztja a horgot a szájából… akkor is, ha nincs fájdalom. A lány a sárkányra pillant, aki jelenleg alvást színlelve nyújtózik a napon, és igyekszik szelektálni a felesleges locsogást, ami körbeveszi. Talán most is valami hatalmas harci technikán elmélkedik...

by **Jun** Kedd Júl. 22 2014, 18:01

Vicces, hogy pusztán a megfelelő jártasságok kiválasztásával és megfelelő szintre való fejlesztésével micsoda képességekhez is juthatna az ember. Tegnap a detektívvé fejlődés, ma pedig a búvárkodás. Tényleg érdekes gondolat, egészen biztos vagyok abban is, hogy nem mi vagyunk az egyetlenek akik erre már rájöttek, és biztosan ki is próbálták már páran ezeket.
- Szerintem lehetetlenség lenne kimondani egy könnyebb városka nevét is, a víz alatt. - habár nem mintha olyan rövidek lennének a városok nevei, Tolbana, Miracle, nem vagyok benne biztos, hogy ki akarom ezt próbálni. - De talán majd idővel lesz víz alatt lélegzős kristály is, ami majd lehetővé teszi ezt nekünk. - nem kizárt, hogy egyik másik szint végig be lesz borítva tengerrel, pont mint a négyes is. Sőt lehet a víz alatt is vannak városok... Pont mint Atlantisz.
- Eszembe jutott valami! A négyes szint főleg vízből áll... és kevés a bejárható terület rajta, lehet, hogy a víz alatt van a többi része. - izgalmas gondolat, de talán még inkább izgalmasabb lenne áthajózni a szintet, és random helyeken vízbe merülni. De ehhez még nem ártana néhány ehhez használható eszköz. Na meg persze az is benne van a pakliban, hogy Kayaba és az emberei ennyire nem gondolták át, és valójában semmi sincs ott, csak feketeség.
- Én azt tapasztaltam, hogy az úszás körülbelül annyira megy mint odakint is. Szóval nem kizárt, hogy ha valaki nem tud úszni akkor idebent sem fog. De talán egy max szintes akrobatikával megoldható lenne. - elmerengtem a gondolaton, biztosan akadna valaki aki elég magas szinten van, hogy ezt letesztelje. Viszont mi arra a garancia, hogy pont olyan ember vesz drága akrobatikát, aki amúgy sem tud úszni?
- Talán jobb is az, hogy ha csak néhányan járnak ki élvezni a tájat, és szórakozni, minthogy mindent ellepjenek az emberek. Én is szívesebben horgászok egy baráttal, vagy ismerőssel, mintsem idegenekkel akikkel még csak beszélgetni sem tudok. - mosolyogtam a lányra, közben ráeszméltem, hogy még mindig nem dobtam be a vízbe a horgom. Gyorsan túlesve ezen folytattam is ott ahol félbehagytam a beszédem - Bááár... azt hiszem, nem lenne annyira nehéz beszélgetni valaki idegennel sem.. Legalábbis nekem nem. - A halak nem igen akarnak fennakadni. De ami késik nem múlik... Közben hallgatom a válaszát a feano levelekről, elnevetem magam. Vicces, hogy még mindig ez a levélke akadályozza a növényekkel foglalkozók munkáját. Viszont annak örülök, hogy jóval könnyebb dolguk van mint nekünk volt annak idején.
- Rendben van, majd leakasztom neked. Viszont nem vagyok benne teljesen biztos, hogy vissza lehetne utána őket dobni. A horog vége kampós, hogy ne tudjon belőle könnyen kiszabadulni. Szóval lehet túl nagy sérülést ejtenénk rajtuk. Erről jut eszembe, mennyi életpontjuk lehet a halaknak? - feltéve ha egyáltalán nekik van ilyenjük.

by **Shukaku** Szer. Júl. 23 2014, 07:53

Természetesen ez azért annyira nem volt bonyolult kérdés, mint amennyire lehetett volna. Shu már réges-régen rájött arra, hogy a képességeit úgy választja meg, hogy az neki a lehető legmegfelelőbb legyen. Egy harcos talán felvett kizárólag azért súlyemelés jártasságot, hogy megkapja a bónuszokat, és azokon kívül soha nem is használta ki az azzal járó lehetőségeket, de az idomár természetesen nem pocsékolta így a Kayabától kapott csodás adottságokat. Már a játék eleje óta tudta, hogy ő felfedezni szeretne, állatokat megfigyelni, és inkább követné őket, mintsem lecsapna rájuk. Ezért is döntött keresés-észlelés-nyomkövetés kombó mellett. Hozzá vehette volna még a hallgatózást is, de tartott attól, hogy akkor azt hinnék, hogy mások után akar kémkedni. Felvehette volna még a látást is, hogy sötétben is kutatgathasson az éjszakai állatok után… de az utolsó jártasságát természetesen másvalaki miatt választotta, mert ő volt olyan jószívű, hogy gondolt Timidusra is. Akrobatika jártassággal sokkal szebb piruetteket le tud írni a levegőben, mintha nem lenne neki, így hát arra esett a negyedik választás, és teljesen elégedett volt velük… bár kezdett azon gondolkodni, hogy fejlesztgetni kellene őket, de nem mert pénzt kivenni a bankból erre, mert mindig az lebegett a szeme előtt, hogy nemsokára valaki tiert lép, és neki is szüksége lesz majd a pénzre… most például Utahime. A felfedezős ötleteket csillogó szemekkel hallgatta és bólogatott. Nem gondolta volna, hogy bárki mást ennyire érdekel a környezet mint őt, egyedül pedig ugye nem mert volna a víz alá merészkedni, meg ugye ilyen kristály sem létezett még…
-Ha lesz ilyen kristály, akkor mindenképpen fel kell fedeznünk a vízalatti részeket is. Biztosan van ott lent valami.
A beszélgetős témához nem tudott mit hozzászólni… Junnal nem volt nehéz beszélgetni, és másokkal sem, ha sikerül olyan témára terelni a szót, ami számára is érdekes. Persze egyre többször fordult elő, hogy harcosokkal találkozott, akik csak a pontokról meg a küzdelmekről beszéltek, és olyankor átadta a terepet Timidusnak. Most azonban rajta volt a sor, hogy beszéljen, és a sárkány volt az, aki hallgatott. Mindkettejüknek megvolt a maga mozgástere.
-Amikor megvettem a botot, akkor a boltos megmutatta, hogy hogyan kell úgy megrántani, hogy a halak azonnal az inventoryba kerüljenek. Ugyanúgy van rá mozdulat, ahogyan a fegyvert is aktiválni kell. És… ha így is úgy is meghalnának szegények, akkor inkább nem akarom, hogy szenvedjenek… életpontjuk pedig… szerintem kevés… láttam íjászokat vadászni, és nekik egy lövés kellett a vadakhoz. Úgy van kitalálva, hogy a szafarin ne kelljen harcolni velük.
Közben Shunak egy picivel jobban ment a horgászat, és kicsit sajnálta is, hogy Juncinak nem akad a horgára semmi, míg ő percenként rántja meg a botot.

Jelvénnyel: 3 Halszálka, Iszapfaló, Tehénhal, Angolna, 2 korall, Harcsa, Tintahal, Vízisikló, Csiga

by **Jun** Hétf. Júl. 28 2014, 18:55

Már egy ideje a vízbe dobtam a csalit, de még mindig nem harapott rá semmi sem. Csalódottnak éreztem magam, főleg amiatt, hogy én már korábban is horgásztam, és ennek ellenére sem sikerült most kifognom semmit sem... vagyis a sünihalacska kivételével semmit sem. A víz szépen fodrozódott, jó érzés volt figyelni, és még a téma is afelé terelődött, hogy vajon mi is rejtőzhet a kék mélységekben. Nem lenne meglepő, ha városok, régi romok, hajóroncsok, esetleg mindenféle eddig fel nem fedezett életformák rejtőznének. Kíváncsian fürkésztem, azonban nem kalandozhatott el túlságosan a tekintetem mert bármelyik pillanatban fennakadhatott egy kósza halacska, és a vödrömben landolhat. De ez nem így történt. Már-már unalmassá vált, hogy amíg nekem egyetlen hal sem mászott a horgomra addig a lányka folyamatosan kapta ki őket a vízből. Mintha csak valami ismeretlen varázslatot kántált volna a botjára és emiatt a tavacska minden lakója szimpátiát érezne iránta. Persze tudom, hogy ez nem így van, és a lány sem nyúlna ilyen tisztességtelen módszerekhez.
- Egyetértek! Ha szerzek ilyen receptet azonnal gyártok magunknak ilyen kristályt és meglessük mi is rejtőzik a víz alatt! - izgatottan magyaráztam, kicsit talán túlságosan is elragadott a hév. De annyira tetszett a gondolat. Mi lehetnénk az elsők akik odalent járnának. Feltéve persze, ha én leszek az a szerencsés aki rábukkan arra a kincset érő receptre, ha egyáltalán létezik.
- Hmm igazad lehet. Hülyeség lenne ha szét kellene kaszabolni ahhoz egy halat, hogy megszerezze bárki is. Na meg persze kinek lenne rá szíve? - hülye kérdés volt, és erre azonnal rá is eszméltem amikor kimondtam. Sok kincsvadász, mindenki akinek jelvényekre fáj a foga. Csak döfködnék naphosszat a kis halacskákat. Erre még nekem sem lenne gusztusom. Beleborzongok a gondolatba. - Jó talán ez hülye kérdés volt. Tuti, hogy ez még nem rettentené el a horgászokat... - viszont a mondatot nem tudtam befejezni mert megmozdult ismét a zsineg, és a már megszokott mozdulattal rántom ki a vízből. De meglepetés fogad a végén, nem üres, hanem egy tintahal csüng rajta.
- Végree. Már kezdtem azt hinni, hogy kifogtad a tó összes halát. - nevettem el magam. Kezd visszatérni a szerencsém. Egy szép példány. Leszedtem és már dobtam is be újra a habok közé.
- Na még egyet... -mormogtam elszántan. - a mai szerencseszámom a három lesz. Érzem, hogy következőnek valami hatalmasat fogok. Valamit ami legalább akkora mint egy elefánt! - elszántságom határtalan. Nem arról vagyok híres, hogy feladjam a versenyt ilyen hamar. Még akkor sem ha már veszni látszik a dolog. Amíg élvezem addig nincs vele semmi probléma. Dee mégsem maradhatunk itt egész nap, mert akkor nem lesz rá alkalmam, hogy megnézzem a boltot.
- Íjásznak lenni vicces lehet. Messziről lenyilazni bármit. Izgalmasan hangzik. Sokat gondolkodtam rajta, hogy mért nem azt választottam... De szerintem közelharcban erősen hátrányba kerülnek. Talán ez lehet az oka annak, hogy kevesen használnak íjakat...

//tintahal//

by **Shukaku** Hétf. Júl. 28 2014, 20:45

Shu szemei már annyira csillogtak, mintha egy ezerwattos égő égne a helyükön, vagy valami hasonló. Elképedve hallgatta, ahogyan Jun is képes annyira lelkendezni ilyen dolgokról, mint ő maga, ráadásul még azonnal úgy jutott eszébe az egész terv, hogy rögtön neki szólna… mármint… most járnak először szafarin, és nem az Artest hívná meg a nagy felfedezésre, vagy legalább Anatot, hanem őt… ez egyszerűen elképesztő volt, és nem is hitte el, hogy jól hallotta.
-Mármint… magunknak? Nekünk hármunknak? De… szerintem… szerintem azért egy ilyen helyre kellene vinni valakit, aki erősebb nálunk. Mégiscsak teljesen ismeretlen helyre mennénk, és nem tudhatod, hogy a szint ereje az ott is érvényes-e. Lehet, hogy az egy teljesen másik szint, mert úgy számoltak, hogy az csak később jut eszébe az embereknek, vagy ugye nagy tieren lehet készíteni olyan kristályt, és akkor biztosan csak nagy szinten mennek oda… vagy… nem… fogalmam sincs…
Még mindig ott tartott, hogy Jun vele akarja felfedezni Atlantiszt, és ez egyszerűen elképesztő volt. A halak szétkaszabolását, mint elrettentő erőt ő sem hitte hatalmasnak, hiszen a való világban is rengeteg volt az állatkínzó, és Alex is játszi könnyedséggel rázta meg Timidust, mondván, hogy úgy sem érez fájdalmat, meg csak adathalmaz. Igaz azóta bocsánatot kért, de Shu azért még mindig neheztelt rá emiatt. Biztosan nem érdekelné az embereket, hogy kit vagy mit kell megölni, hiszen nem teketóriáznak azon sem, hogy a bossok miért védik a szinteket, hogy a minibossok talán ugyanolyan indíttatásból, a túlélésért akarnak bossá válni, mint ők legyőzni őket, hogy a mobok csak a vadászterületüket védik… sokszor még az emberekkel kapcsolatban sem jutnak el ilyen morális kérdésekig, nemhogy ezen világ lakóival szemben. Ezután jó érzés volt együtt örülni Jun fogásának, és végre Timidus is hozzászólhatott a témához, mialatt Shu horgára újra halak akadtak.
-Nem talán, biztosan ez az ok. Még nem harcoltam íjász ellen, de nagy előnyük, hogy akkor is el tudnak találni, ha felrepülök. Viszont több a hátrány mint az előny, ezért is vannak kevesen.

/Tintahal, Tehénhal, Harcsa, Tintahal/

by **Jun** Csüt. Aug. 07 2014, 18:06

A vízalatti kalandozás gondolatába olyannyira beleéltem magam, hogy szinte már szállok a fellegek között. De úgy tűnik nem én vagyok itt egyedül aki izgatott lett, a lány szinte ragyog. Ez el lett döntve, ha léteznek ilyen dolgok akkor mi leszünk azok akik felfedezik.
- Persze, hogy mi hárman. A két ember egy pár, a három már társaság, a négy az viszont már tömeg. Hárman bőven elegendőek leszünk a nagy felfedezésekre. Feltankolunk egy csomó kristályt meg potit, hogy minden eshetőségre legyen tartalékunk. - viszont a lánynak igaza van. Lehet, hogy magasabb szinten már Kayaba és a programozóbrigádja már előkészült néhány újdonsággal nekünk, ami teljesen megváltoztatja majd a játékról látott képünket. Az sem lepne meg, hogy ha a víz alatti szintre a teleportálás pont a tenger mélyére történne, és akkor elég nagy bajban lennénk. Se teleportkristály, sem pedig menekülés. Beleborzongok a gondolatba is, hogy ez megtörténhet. Mi lennénk a szint első vizithullái... Kell az a kristályrecept ha addig élek is.
- Mindenesetre, szerintem semmi szükség másokat is hívni. Addigra bőven fejlődünk még, és ha addig nem emelkednek túlságosan a nyersanyag és felszerelés árak akkor nem is kell félnünk attól sem, hogy elavulnak a dolgaink. - ugyan nem tudom miféle eszközök vannak a lány birtokában, de tudván, hogy YJ-es nehéz lenne elképzelni, hogy holmi tier egyes cuccban mászkál. Meg elég bátor, hogy a szabadban aludjon, ezért egészen biztos, hogy ha más nem a fegyvere nem semmi. Óvatosan a lányra pillantottam, de rá kellett jönnöm, hogy így látszatból nem igen fogom megmondani miket is hordhat. Főleg mert nem is biztos, hogy teljes felszerelésben áll mellettem.
- Még én sem. - válaszoltam Timidusnak - Viszont szerintem izgalmas lehet. Távolról feléd lő pár tucat nyilat, majd az ügyességre bízva kikerülsz amennyit csak lehet. - Viszont tényleg... megfelelő képességekkel pite lehet legyőzni. Elég egy jó méreg, vagy képesség és bamm. - fura hanghatás kiadása is megvolt. Ezt is lehúzhatjuk a listáról... A halak pedig továbbra sem pattognak bele a vödrömbe mint Shunak. Vállat vontam és türelmesen fürkésztem a kékséget.
- Viszont. Szerintem nem csak egy íjásznak lehet előnye abból, hogy eltalál messziről. - simítottam végig a kezem a gyűrűmön, persze közben szorítottam a botot, hogy véletlenül se essen be a vízbe. Majd egy bumeráng alakját ölti a drágaságom. - Egy Bumeránggal, vagy dobócsillaggal is le lehet szedni a repülő célpontot. Csak jól be kell célozni. - lendítettem meg a kezemben fegyvert, mintha dobásra készülnék, de végül mégsem hajítottam el.
- Persze ha dobócsillag nem jön vissza magától.. a bumeráng pedig... Szóval felléphetnek problémák. Ezért én inkább maradok a közelharcnál, ha arra kerül a sor.

by Ajánlott tartalom