Mezőség #1

Az aprócska nyuszi elkapása után már meg is leltem a tökéletes testhelyzetet, hogy egy tökéletes kép készülhessen rólam, Timidusról és az apró szőrpamacsról. Széles mosollyal az arcomon simogattam az állatkát, próbálva nem mozogni, ugyanis féltem, hogy esetleg egy rossz mozdulattal tönkre vágom a sárkány felvett pózát. Valójában ekkor még nem is igazán foglalkoztam vele, hogy ö hol is van, nem mertem nagyon forgatni a fejem, mert nagy kár lenne a kristályért, ha éppen lefelé néznék a fényképen. A kép elkészült majd mintha egy szikla gördült volna végig rajtam, és máris rohantam meglesni. Hatalmasra nyílt szemekkel néztem a képre ahol Timidus ugyan nem annyira látszik, viszont mégis pontosan tudni lehet, hogy ö van rajta. Mögöttem szélesre tárt szárnyakkal várta, hogy elkészüljön. Pár pillanatig szóhoz sem jutottam majd a lány véleményezése pontosan olyan volt mintha a számból vette volna ki a szót.
- Azért valljuk be, hogy én mindig is egy angyali teremtés voltam. - húztam ki magam, majd elnevettem magam. - Hmm azt hiszem majd ezek után ideje lenne beszereznem jó pár fotókristályt. A készleteimben már csak azok a darabok maradtak amiket én gyártottam le. - ami valljuk be nem mostanában történt. Ha akkoriban nem maradnak meg ezek a drágaságok lehet, hogy most sem úgy zajlott volna a délutánom. Talán ha nem is kezdek el kristályírással foglalkozni akkor nem tévedek arra a mocsaras részre a második szinten. Ha pedig nem jutok oda akkor egészen biztos, hogy nem is találkoztam volna Anattal, ami egyet jelent azzal, hogy most szóló játékos lennék mint ahogy elég sokan mások is. Szinte elképesztő, hogy mennyire számít az, hogy valaki eldönt valamit, és meg is csinálja.  Láncreakciószerűen folynak az események, és még csak észre sem veszi az ember, csak néha olyan apróságokkor mint egy kristály, vagy egy fénykép. Közben segítettem a lánynak összehalászni a kipakolt dolgokat, hogy ne legyen minden össze-vissza, és szépen gondosan elpakolhasson. Hagytam, hogy végignézzen a sátron, ugyanis már kezdetek óta azt hajtogattam, hogy nem vagyok túl jó az ilyenekben, szóval megnyugtat, hogy le is ellenőrzi. Mivel nem szólt, ezért úgy gondolom nem vétettem fatális hibát, így már magabiztosan kúszok be a sátorba, Timidus kis fészkétől balra eső részre mászok is be, ahol hason fekve fejemet a párnába temetem egy pillanatra és élvezem a nyugalmat. Az egész napi séta, vadászat és szórakozás kimerítő tud lenni, főleg akkor ha nem szokott még hozzá az ember.
- Micsoda szerencse, hogy itt bent nincs izomláz, vagy hasonlóak. Holnap egészen biztos rettenetes lenne felkelnem ennyi séta után. - emeltem fel a fejem, majd oldalra feküdtem a fejemet pedig az egyik kezemmel támasztottam ki, ezzel egy érdekes Görög Istennőre emlékeztető testhelyzetet véve fel.
- Szóval milyen mesét fogunk hallani?

[manó]

Csak említenem kellett a fotókristályokat, és Shu kedvesen máris felajánlotta, hogy szívesen készítene nekem pár darabot. A füzetkéjét lapozgatva máris pontos adatokkal szolgált, hogy mennyi a maximális száma a készíthető kristályoknak. Elállt a lélegzetem egy pillanatra, hogy a lány mennyire precíz és pontos. Én sosem tudom pontosan mennyire vagyok képes, csupán készítem őket ha van nyersanyag. Ha nincs elég akkor a maximális számot készítem ami kijön belőlük. Régen én is gondoltam rá, hogy leltározok, meg hasonlóak, talán még a bolt nyitásának kezdetén, de azóta túlságosan ellustultam. Hangosan felhümmögtem, hogy optimális számot mondhassak.
- Az nagyszerű lenne, szívesen megnézném a boltot. Szerintem kezdetnek három darab elég lenne. Ha pedig elfogy akkor majd veszek még párat. - mosolyogtam rá, közben eszembe jutott, hogy mintha egyáltalán nem hallottam volna árat. Ennyire még én sem lehetek fáradt, hogy ez elkerülje a figyelmem.
- Mit is mondtál mennyibe kerülne darabjai? - kíváncsiskodtam, habár nem valószínű, hogy túlságosan drágán adná őket, mivel a nyersanyagszükséglete elég alacsony, és könnyen be is szerezhetőek azok a növények. Talán csak a gyertya kristályok olcsóbbak a fotó kristályoknál.
- Érthető. Nekem elég kevés pontom van a kitartáson, szóval hiába a nagy gyorsaság, hogy ha pillanatok alatt kimerül az ember. Áh arra is majd kellene pár pontot rakni, micsoda nyűg. - panaszkodtam picit. Nem szerettem a kitartásra rakni, valahogy a többihez képest olyan feleslegesnek éreztem. Talán tíz szinttel ezelőtt raktam rá utoljára pontokat. De előbb vagy utóbb úgyis kell rá dobálnom párat. Nem várhatok az örökkévalóságig, mert használhatatlan leszek.
- Bármilyen mese jó lesz. - válaszoltam gyorsan, majd a lány folytatta, én pedig bólintottam, lábaimat pedig a hálózsákba dugtam. A történetet izgatottan hallgattam, eleinte kissé furcsának, és kuszának éreztem. De hamar rájöttem, hogy ez azért van mert már elszoktam az ilyesmiktől. Majd a végére teljesen érthetővé vált. Kissé el is álmosodtam miközben hallgattam. Amint a lány befejezte a történetet elkezdtem nyújtózkodni, majd a szemeim dörzsölgetni.
- Tetszik az öregember csalafintasága. Én is ilyen cseles akarok lenni ha megöregszem, habár tanukival inkább nem találkoznék újra. - nevettem fel, közben eszembe jutott a Kyuubis küldetés, ahol az első állatka pont egy kis tanuki volt. Majd Timidusra pillantottam aki a jelek szerint el is aludt, picit elidőzött a tekintetem az alvó sárkányon, majd Shura pillantottam. - Aludjunk mi is. Ha gondolod reggel picit horgászhatunk és utána ellátogathatunk a boltotokba. - vetettem fel az ötletem, vártam egy pillanatot, hogy válaszoljon, majd lefeküdtem aludni én is.
- Jó éjt.

Tetszett ahogyan a lány mindent precízen vezet, hozzám képest aki csak dolgozik amíg van anyaga, ez elég nagy dolognak számít. Felnevettem amikor meghallottam, hogy máris  törzsvásárlói rangot kaptam tőle, majd hallgattam ahogyan tovább magyaráz.
- Már alig várom. Egyébként én is jobban szerettem az első szintű kristályokat, mint a mostaniakat. De én nem tudhattam előre, hogy mik lesznek ezen a következő tierben. Habár elég sok hasznos dolog is van köztük. A börtönkristálynak külön örülök, hogy el tudom készíteni. Talán én vagyok eddig az egyedüli akinek meg van a receptje. - Vicces, hogy annak ellenére, hogy megvan a receptje, annyira nehéz elkészíteni, hogy eddig összesen egyetlen darabra volt elég nyersanyagom. Talán többet nem is fogok csinálni abból egy ideig. Hasznos, de túlságosan drága, eladni pedig egyáltalán nem szeretnék belőle. Az ár után érdeklődtem, de a válasz meglepett. Talán a mi Arteses kiárusításunk óta most hallok először ilyet, hogy valaki nem szab meg árat a termékének.
- Ez kedves tőled. Én első szinten inkább csak akcióztam a kristályokat, meg persze először ingyen, majd később fél áron gyártottam őket ha kaptam kézhez nyersanyagokat. - Ha jól emlékszem a céhbe lépéssel változott meg a hozott termékből készülő dolgok árai. Szerettem volna mindent meghálálni amit a céhtől kaptam, ehhez pedig pénzre volt szükségem. Na de persze nem mintha ez most nem pontosan ugyanígy lenne. A történet végeztével Timidus elaludt, Shunak pedig véleményeztem is a sztorit, illetve az én meglátásom. A lány pedig különösen izgatottnak tűnt a tanuki hallatára. Amikor kérte, hogy meséljek a kis lényről bólintottam.
- Én köszönöm a mai napot. Nagyon jól éreztem magam! - suttogtam oda neki, nem akartam felverni Timidust hangoskodással. Habár nem vagyok túlságosan jártas a képességeiben, sem pedig azzal kapcsolatban, hogy egyáltalán lehetséges e, vagy hogy pontosan mit is tesz az, hogy ha egy pet alszik.

Másnap reggel igyekeztem korábban kelni mint Shu, a szokásos reggeli nyújtózkodás nehézkessé válna a sátorban ezért igyekeztem hangtalanul kimenni, hogy a szabad levegőn pótolhassam a reggeli rutinom egy meghatározó részét. Kezdetben kicsit sétálgattam, majd magamra öltöttem egy tisztességesebb viseletet a hálóruhám helyett. Az eszköztáramban tojások után kezdtem kutatni, és némi zöldséget is előkapartam. Szerencsére nem romlandó, külön köszönet az olcsó frissen tartó edénykéknek. Tüzet rakni fényes nappal nem hiszem, hogy túlságosan megszokott dolog, de ha reggelit akarok készíteni akkor mindenképpen szükségem lesz rá. Egy serpenyőt is elővarázsoltam és hozzáláttam a tükörtojás elkészítéséhez, amihez paradicsomot, paprikát tálaltam, szép szeletekre vágva. Természetesen a tea elengedhetetlen része egy jó reggelinek, ezért mindjárt készítettem egy adag alma teát. Ha ez idő alatt nem keltek fel akkor a tálalást követően én térek be a sátorba, hogy felébresszem őket. Persze csak óvatosan.
- Csináltam reggelit. Remélem szeretitek a tükörtojást. - mosolyogtam rájuk, majd magukra hagytam őket egy pillanatra, és a sátron kívül vártam meg őket.
- Szóval, reggeli után menjünk halacskázni? -mosolyogtam rájuk. Természetesen azonnal a dolgok közepébe csapva.