Re: Mezőség #3

by **Hikaru** Vas. Jún. 28 2015, 17:20

Kicsit unom a csendes lesben állást, várva, hátha egy állat nem vesz majd észre. Valahogy nem megy az állatok elkapása, bármennyire erőlködöm vele, eltalálni sem igazán tudom őket kövekkel, utolérni is csak nehezen tudom őket, és addigra többnyire már eltűnnek valami lyukban. Talán valami csapdával kéne dolgozni, de idegesít, hogy várni kell.
Egy kicsit kinyújtózok, és lefelé fordítom a kardomat. Egyszerű terv, ami erre jön, arra ráugrok fentről, és beleszúrom a kardom. Az egyes akrobatika elvileg elég kell legyen már ehhez, de sajnos, nem biztos, hogy lopakodás nélkül el tudok tűnni. Inkorrekt, ahogy észrevesznek, már a harmadik nyúl fordul el, és kerüli el a fát jó messzire. Szívem szerint káromkodnék, de továbbra sem vagyok képes rá.
Visszafojtom a levegőt, ahogy meghallom magam alatt egy ág roppanását. Ez valami nyúlnál nagyobb, még az sem biztos, hogy nem fog védekezni, de a tízes szinten csak nincs semmi, amit nem ölök meg egy-két ütésből. Remélem, hogy ez valami sima menet lesz tényleg. Ahogy meghallom a törzsnél a mozgást, ugrok is le, hogy beleszúrjam a kardom.
Csak félúton veszem észre, hogy egy ember az, úgyhogy úgy fordítom a kardom, hogy ne szúrjam bele, és kicsit elrúgom magam a fától. Ezzel elérem, hogy nem esek rá, hanem mögötte úgy-egy két méterre landolok, de nem túl szépen. A kezem ér először a földre, aztán arcom, és mindezt követi a testem többi része. Pár másodpercet a földön fekszek, mielőtt felállok, és dühösen kiköpöm a sárga leveleket.
- Mi a ******* ólálkodsz itt, amikor vadászok?! Majdnem kinyírtalak!- nem tudom, miért nem tettem, talán valami reflex volt. Most már elég dühös vagyok hozzá, hogy kicsit bánjam, de azért még nem akarom kinyírni. Lehet, hogy csak nem jött rá, hogy itt most valaki éppen próbál elkapni valamit. Lehet kezdő, vagy ilyesmi, és csak sétál, de persze ez nem mentség azért mindenre. Három év alatt azért lehetne tudni, hogy itt vadásznak az emberek.

by **Danee** Vas. Jún. 28 2015, 22:08

- Phűűű - töröltem volna le a homlokom, de gyöngyödző izzadság cseppek híján...
- Hát basszus... lehet, hogy most inkább szívesebben izzadnék, mint ez a meleg...
Csak úgy vibrált!
Még nem szédültem tőle, de már nem esett jól. Úgy tűnt, hogy már szinte öt percenként kell nyúljak a kulacsomért.
És a délibáb pedig ott táncolt a látóhatárral egybe olvadva.
Végre mozdult valami:
Két hosszúkás szürke fül emelkedett ki a fűcsomók közül.
Nem kérdéses, egy nyúúúúúl.
Az íj markolata már égette a kezemet, de most végre hasznát vehetem.
A nyúl hamarost kiugrik majd, s nekem időben kell cselekednem, ha vacsorát akarok belőle még ma este
Recsegve nyögött az ideg, a tapsifüles megindult.
Nem lőttem rögtön, nyilam hegye a markom fölött pihenve követte az útját.
Aztán megpendült a húr, a nyúl meg az oldalára fordult, égnek állítva a tollas végű vesszőt.
- Köszönöm a vacsorát, nyúl pajtás!

Követtem tovább a nyomokat. Világosan rajzolódtak ki előttem, és ha én láthattam őket, alig első szintű nyomolvasó képességemmel, akkor az még valósan friss kellett hogy legyen.
De hogy miért is követtem? Talán meg kellene állnom, hiszen ki tudja, talán nagyobb veszély leselkedik rám, mint azt képzelem, s én válok majd a vadászból vaddá.
A nyomok határozott irányba vezettek, s ahogy a fával tarkított rész felé közeledtem bekapcsoltam a javított látás funkciót is. Bár látnám az indikátort, de csak nincs akkora balszerencsém, hogy éppen egy...

Magabiztosan sétáltam el a fa alatt. Egész idáig igyekeztem úgy tenni, mint aki nem fedezett fel semmit se: csak menni előre, monoton módon
De ezzel nem számoltam. A veszélyérzékem elég átlagosnak számítana, s a tény, hogy ezt jártassággal se kompenzáltam, talán ez magyarázza, hogy túl későn reagáltam a felém zuhanó...

A kardom fémesen sikítva siklott ki a tokjából, s lángjai a szabad levegőt zabálva csaptak fel rögtön. Oldalvást mozdulva söpörtem hátra a jobb lábammal, térdben megereszkedve, míg bal lábam egyenesként nyújtózott ki a penge alatt: áthelyeztem a testsúlyomat: immár támadásra, védekezésre egyaránt fel voltam készülve
- Majdnem? Talán játékosokra vadászol? A lábnyomaid elárultak, barátom!

by **Hikaru** Hétf. Jún. 29 2015, 03:24

Gyorsan felállok, a kezembe veszem a kardomat, és felkészülök rá, hogy esetleg használnom kell a következő másodpercekben. Egy gyors pillantással megállapítom, hogy a fickónál olyan kard van, mint nálam, amiről, ha az azt eladó ember nem hazudott, azt állítják, hogy a legjobb elérhető kard jelenleg. Tehát nem kezdő, nem kéne félvárról venni.
- Ha emberre vadásznék, haver, akkor már halott lennél, nem? Simán beléd állíthattam volna fentről a kardomat. Pedig amióta vannak horrorfilmek, mindenki figyel felfelé.- hátrébb lépek néhány lépést, hogy ne legyek közvetlenül a vágótávján belül, és lassan felemelem a kezeimet- a kardot tartó ujjaim is felemelem, csak a kicsivel és a hüvelykkel fogom a markolatot.
Nem bízok benne, de ennél jobbat nem tudok arra megoldásképpen, hogy elkerüljem vele a harcot. Igaz, rengeteget dobhatna mindenen, ha elvenném a felszerelését, de túl nagy kockázattal járna, amit nem vállalok fel. Ráadásul fogalmam sincs, ki ez, olyan embert pedig nem rabolok ki, aki nem bosszantott fel valahogy.
Lassan oldalra fordítom a fejem, ahogy zörgést hallok az egyik bokornál. Miközben végig a másik kardforgatón tartom a szemem, óvatosan arra sétálok, és egy gyors mozdulattal beledöföm a kardot. Ha a fickó társa, és most bujkál, annak ellenére, hogy jeleztem, nem akarok ártani neki, akkor így járt. De a dühöm, amit a nem túl elegáns landolásom gerjesztett, alább hagy, amikor a rendszer jelzi, hogy elkaptam az első sikeres vadam. A vaddisznó azonnal belehalt az oldalba szúrásába. Egy elégedett mosollyal teszem el a kardom.
- Amúgy Hikaru vagyok. Van kedved vadászni?- nem tudom, miért éri meg nekem ezzel a fickóval menni, de amint megjelent, rögtön elkaptam valamit. Talán szerencsét hoz. És szívesen beszélgetnék is vele, kevés felnőtt korú emberrel lehet találkozni. Furcsa, azt hinném az ember, hogy ők lesznek azok, akik túlélnek, mert jobban értenek a játékhoz. Én mindig szívtam ellenük MMO-kban, pedig gyakoroltam egy csomót.

/Vaddisznó/

by **Danee** Kedd Jún. 30 2015, 18:19

Hitetlenkedve nézem, ahogy a kardom pontos mása kerül elő ellenfelem kardhüvelyéből
- Ennyit a ritkaságokról... - morgok fintorogva a szentségtörés láttán
- Nekem nem kellett, én végig tudtam róla, hogy ott gubbasztasz a fa tetején. Egyébként is egy nyamvadt mező kellős közepén fán elrejtőzni... cöh... ha a nyomaidat nem látom is, akkor is könnyűszerrel feltűntél volna, de azt szeretném én látni, ahogy te egyetlen döféssel felemésztesz több mint 100 életpontot! Ne nevettessél már, aki képes lenne ilyesmire, az már rég nem ezeket az olcsó kínai másolatokat forgatja, abban biztos lehetsz!
A nagy meleg mellé nem hiányzott még a kardok lángja is. Nem futottak ugyan izzadságcseppek végig a homlokon, de úgy tüzelt még a fülem is, mintha legalább is lázam lenne
- Na mi lesz, nekem jössz és leváglak, vagy eltesszük ezeket a bóvlikat, mert nekem már rettenet melegem van és a lángok csak rátesznek egy lapáttal?
Most volt csak időm tüzetesebben végigmérni, kivel is állok szemben, kardjaink a légzésünket követve mozogtak együtt
- Heh - szúrtam ki a legfontosabbat - rosszul teszed, egy ilyen billoggal a fejed felett, ha csak céltalanul rántasz kardot - utaltam az indikátorára, ami csak a kardrántáskor vált láthatóvá
Egy gyilkos, ugyanazzal a fegyverrel mint az enyém. Ráadásul meglapulva. Bár... ez elég gyengécske csapda volt a részéről.
Nem tudtam hova tenni a gyereket. A felszerelése óvatosságra intett, azonban a viselkedésre nem vallott igazán profira, mégis a vörös indikátor. Ha engem nem is, másokat még simán a sírba küldhetett!
A bokor mellettünk zizegni kezdett.
Társai is vannak! Jobb ha nem teszem ki magam ekkora veszélynek! Szabad kezemet az oldaltáskámhoz húztam, hogy előkaphassam a teleport kristályt.
De más történt mint, amire számítottam: lecsapott a bokorban rejtőzőre, ahonnan a vágás nyomán egy varacskos disznó háta fordult ki.
Hogy ez ne legyen elég: értetlenségem tovább fokozta, mikor elégedett vigyorral elpakolta a kardját
Én ugyan nem engedtem le a sajátom, nincs az az isten, hogy egy hasonlóan felszerelkezett, ismeretlen arcú vörössel szemben megengedhessem magamnak azt a luxust, hogy a biztonság hamis érzetébe ringatom magam
- Egy gyilkossal? És mégis mire akarsz vadászni? Efféle vadakra, mint ez a vaddisznó, vagy zöld indikátoros áldozatokra?
Fura volt, ahogy az iménti ellenséges vonásokat levetkőzve rögtön közös vadászatra invitálna. Hát itt valami erősen bűzlik!
A nevemet, ha még nem ismeri, addig nem is fogja, amíg meg nem bizonyosodom arról, milyen veszéllyel és kivel is állok szemben

by **Hikaru** Pént. Júl. 17 2015, 19:44

- Kivéve, ha most megramsayzek, és azért vannak rajtam.- előveszem a legcreepybbnek szánt mosolyom, szeretném, ha fenyegetve érezné magát egy kicsit. Igaz, tényleg nem hiszem, hogy one hitelném, de elég gyors vagyok hozzá, hogy megüssem többször is, mielőtt reagál, főleg, ha úgy tudok indítani, hogy még nem húzta elő a kardját.
- Látom, önbizalomból nincs hiány.- gőzöm nincs, miért gondolja, hogy le tudna győzni. Nem tűnik túl okosnak, ha látott, mégis idejött, és ellenben velem, nem hiszem, hogy már ölt embert. Én viszont simán kinyírom, ha felbosszant, nem habozok egy másodpercet sem. Úgyis csak egy játék, nem?
Nem bírom tovább, amikor ellenőrzöm, hogy a vaddisznó húsa az inventorymban van, az újabb kérdés hatására elnevetem magam. Fogalmam sincs, hogy ez a csávó most fél-e tőlem, vagy csak játssza-e a nyuszit, és ha az előbbi, miért van még itt egyáltalán. Szórakoztató azért, hogy egy nálam jóval magasabb, felnőtt ember ennyire fél tőlem. Kint valószínű nem így lenne. Azért vannak szépségei még ennek a világnak.
- Na, ha más játékosokra vadásznék, akkor az úgy nézett volna ki, hogy amikor a nyakadba ugrok, átszúrom a kardom a fejeden, legalább a száz hp-d fele lepörög, mire kihúzod a sajátod, és akkor is zizi leszel, szóval simán felaprítalak és kilootollak. Szóval nem rád vadászom, mert már elkaptalak volna. Na, menjünk, egyedül unalmas.- elindulok, de nem nézek hátra rá. Nem félek tőle egy kicsit sem, túl nyuszi hozzá, hogy megtámadjon. Csak előre nézve, mozgást figyelve kiabálok hátra. - Amúgy akkor megmondod a neved, vagy kitaláljak neked én egyet?

by **Danee** Szomb. Júl. 18 2015, 21:07

- Megmicsodálsz?
- Amúgy meg ne akarj elcsábítani ezzel a mosollyal, én a lányokat szeretem!
Nem értem ugyan mit mond, de a frászt hozza rám azzal a hülye bájvigyorral, azt hiszem már így is túlontúl sok időt töltöttem itt, egy vörös közvetlen közelében, aki nagyon nagyra van magától és még büszke is rá.
Jobban mondva... fecséreltem
- No lám kibeszél, Mr Hitman!
- Ó, ezer bocsánat - hajoltam meg egészen mélyen, keresztbe söpörve egyet magam előtt a karommal, a levegőben, ahogy még a muskétások korában volt jellemző
- ...hogy nem haltam rögtön szörnyet már a gondolatától is! Igazán röstellem magam, hogy egy ilyen briliáns elme és kivételes vívótehetség ellenében kételyeket merek megfogalmazni, még jelen pillanatban is
Egyenesedtem ki fölényes mosollyal a képemen
- Szóval vadászol, játékosokra? Tekinthetem tán magamat máris legyőzöttnek, netán halottnak? Ha urasága úgy kívánja, készséggel nyújtom át ezüst tálcán önnön levágott fejemet!
Végighúztam a nyakamon a mutatóujjam, s az államat megragadva igazítottam a fejem a másik tenyeremre
- Ó, értem, igazán köszönöm, hogy meghagyja hitvány kis életemet, ezt a határtalan kegyet és ezt a rendkívüli szívjóságot, amit velem szemben tanúsít! - pislogtam, s finoman a szám elé húzva az ujjaim a meghatódás jeleit mutattam, apró fejingatással, mint aki nem tud felülemelkedni a megtiszteltetésen
- Kitalálni egyet? Teljességgel szükségtelen - ingattam a fejem immár méltatlankodást kifejezve vele - A nevem... Sebastian, bár nem értem miért van szükség rá, hiszen soha többé nem fogunk találkozni

by **Hikaru** Csüt. Júl. 30 2015, 21:10

- Ők is szeretnek téged?- persze, mint mondják, mindenkire vár kint valaki a nagyvilágban, csak valakire sokan várnak, valakire kevesen. A hozzám hasonló profiknak rengeteg lehetőség van nyitva, az olyanoknak pedig, akik csukott szemmel látnak, nem csak a veszélyes ragadozók miatt kell aggódnia, hanem a rengeteg kihagyott lehetőség miatt is.
Egy kicsit oldalra fordítom a fejem, miközben próbálok rájönni, hogy ezzel a meghajlósdi dologgal ironizál-e Sebastian. Úgy tűnik, igen, de nem vagyok benne fullra biztos, simán lehet, hogy tényleg az életét próbálja menteni. Soha nem lehet tudni. Mindenesetre, akkor nem csinálja azért a lehető legjobb módon, mert ha iróniának venném, még fel is húzhatna. Most is azt hiszem, hogy tényleg az, de csak mosolygok rajta- fogalma sincs, kivel áll szemben.
- Oké, Sebastian... szóval simán összefuthatunk még, nem foglak kinyírni. Tényleg nem kérdezném meg a neved, ha ki akarnálak nyírni. Meg a fejed sem kell, a fun rész amúgy is a lereszelése.- egyelőre nem tervezek többet hozzátenni a témához, remélhetőleg felfogta, hogy tényleg nem lesz most megnyuvasztva. Folytatom inkább a bokrok kaszálását, hogy leljek valami állatot.
- Te is szólós vagy, Sebastian?- kíváncsi vagyok, hogy van-e céhe, esetleg be is férek, bár nem volt eddig túl szimpatikus. Én szeretem a laza arcokat, amilyen én is vagyok, akik csak a képébe nevetnek a halálnak, ha rájuk vigyorog, ő viszont olyan ideges típus lehet. Amit kinézek belőle hirtelen, az egy otthon kötögetünk és piritósozunk típusú közösség. Igaz, a semminél az sem rosszabb, és belülről mindenkit meg lehet változtatni.
- Amúgy nagyon könnyen meg lehet különböztetni az olyan ragadozót, aki emberre vadászik, és azt, aki nem. Aki emberre vadászik, az levadászik téged, aki állatra, az meg lehet, hogy leáll beszélgetni. Jó, van pár trükkösebb ember, de én csak simán belevágtam volna a fejedbe ezt a kardot, ha ki akarnálak nyírni, az egyszerű módszert kedvelem.- nem sok másik vöröst láttam munka közben, de van köztük néhány, aki majdnem olyan okos, mint én, esetleg lehetnek olyan kifinomultak a módszereik, amilyeneket én is el tudok képzelni. Csajoknál simán működhet az ágybacsábítás-nyakonszúrás módszer, de az sem rossz, ha valakivel partyba szállsz, aztán megölöd bossfight közben.

by **Danee** Kedd Aug. 11 2015, 22:38

- Akad olyan is köztük - felelem magabiztosan. De elég ennyit tudnia, még a végén megpróbálja levadászni a szeretteimet, vagy megzsarolni velük
- De persze, az is lehet, hogy már szereztem pár ellenséget is a táborukból. Lehet lenne munkád, vadász-vadász!

- Ez igazán megnyugtató, de el kell, hogy szomorítsalak a reszeléses dologgal kapcsolatban. Egyrészt, itt nem tudsz megkínozni senkit se, legalább is fizikálisan nem. Ugyanis nem tudom mondták-e már neked, de itt nincs fájdalom. A másik. Ez a testünk, ez az avatár, egyáltalán nem hasonlít anyagában a valódira, csak megjelenésében. Nincs se bőr, se vér, hús, vagy csont. Ha elkezdenéd, csak vörös csíkokat rajzolgatnál vele, esetleg kettészelnéd a testet, de ennyi.
Igyekeztem nagyon akkurátusan, tanító célzattal megmagyarázni a dolgok menetét, itt a mi kis pixelvilágunkról, nem kioktató célzattal, elvégre egy gyilkológépet sem szabad teljes setétségben hagyni, mert az etikátlan lenne.
Nagy levegőt vettem majd kifújtam a tüdöm, hogy megemészthesse az elhangzottakat.
- Nem, én vagyok szólós. Már nem - legyen ennyi elég, ha kérdezősködik hát állok elébe, de addig...

- És van a haramdik fajta, aki nem érzi magát igazán emberfölényben ezért inkább a bizalom megnyerésére és a éberség elaltatásra játszik, hogy akkor és ott döfjön hátba, amikor már egyáltalán nem várná az ember. Vannak vörös indikátoros ismerőseim, és még élek - mutattam a fejem fölé

Megint mozgolódást vettem észre, most vagy bevonzottuk a környék összes vadállatát, vagy mi keveredtünk ennyire sűrűn lakott területre, de mindenesetre, mikor rávetődtem a következő áldozatra, szörnyű nyivákolás és fújás fogadott. Veszettül karmolt és szabadulni akart, de leszorítottam úgy, hogy se harapni, se karmolni ne tudjon tovább a macskusz macskalamusz
- Megsimogatod? - kérdeztem Hikaruhoz fordulva

by **Takada Hiroshi** Csüt. Okt. 01 2020, 14:04

Szóló Event szafari

Az erdőben tett próbálkozását követően, most teszteli az új vadásziját a mezőségen is. Az erdőnek meg van az a sajátos előnye, hogy a sok fedezék miatt, egyszerűbb az állat közelébe lopakodni. A nyílt mezőkön ez sokkal nehezebb feladat, így az íjjal meg kell tanuljon nagy távolságra is biztosan és pontosan lőni. Misem jobb a gyakorlásra, mint egy éles vadászat. Bár igazán akkor lenne motivált az öreg, ha nem reggelizett volna, és most éhgyomorra kellene vadásznia, és csak azt eheti amit lő.

Elsőre kicsit nehezére eset elindulni, mert amint meglátta a szélben lágyan hullámzó, az ősz előrehaladtával aranyszínbe öltözött már kalászos-füvek ringását, kedve szottyant elmerengeni és csak gyönyörködni a látványban. De most nem ezért van itt, így erőt vet magán és elindult; ~A vadak nem szúrják nyílhegyre magukat~ felkiáltással.

A szélben zörgő-surrogó füvek miatt, a hallására most nem támaszkodhatott. Viszont ez jó, mert így az ő lépteinek neszét sem könnyű észlelni. A másik fő probléma, hogy a magas fű a kilátást is megnehezíti így nyilván a célzást is. Ha viszont nagyon felegyenesedik, hogy rálásson az „áldozatára”, akkor az is könnyen észreveheti őt. No ez ám a dilemma. De egyelőre ezzel nem foglalkozik, először találnia kell valamit, majd csak aztán kell azon töprengenie, hogyan ejtse el.
A hatalmasra nőtt fűszálak engedelmesen hajolnak meg léptei nyomán súlya alatt. Közepes tempóban halad kissé lehúzódva, mert úgy gondolja, ha a valami kellő közelségbe kerül, akkor a jártassága majd jelez, és ráér akkor lassítani. Így sokkal nagyobb területet tud felderíteni egy adott idő alatt. Az eddigi bejárt területen mindössze egy árva fácánt talált, de amikor megpróbálta elejteni, rosszul mérte fel a távolságot és a nyílvessző a madár előtt csapódott a földbe, így a madár odébb állt. Érthető okból nem várta meg míg Takada újrapróbálkozik, és ezt az öreg nem is rótta fel neki. Egy TV műsorban látta egyszer, hogy Európában vannak olyan „vadász versenyek” ahol papírmasé figurákat húzkodnak el a versenyzők előtt és azokra kell kapáslövést leadni. Amolyan skeet lövészet csak talajon. A tanár inkább viccesnek találta a dolgot, mint hogy a résztvevők komolyságával szemlélje a műsort, de azt elismerte, hogy jó reflexekkel rendelkezni ahhoz, hogy eredményes legyen valaki. ~Ha ez az esemény is papírmasékra menne, akkor sokkal könnyebb lenne, de kevésbé élvezetes.~ Így hát egy cseppet sem bánkódott azon, hogy elhibázta a fácánt.

Itt is engedélyezett magának egy rövid pihenőt. A fűbe hanyatt dőlve kémlelete a felette előtáruló látványt. A felette lévő szinteket tartó hatalmas oszlop mely a látómezejében van, a végtelen magasságba veszik, s körülötte lassú méltóságteljes vándorlással úsznak tova a fehér felhő pamacsok.
A pihenő végével, előhívja a térképet és próbál abból kiokoskodni valamit, hogy merre induljon tovább a vadak felkutatásához. A térkép azonban semmi támpontot nem nyújtott, így leintve azt, találomra indul el egy irányba. És úgy tűnik szerencséje van, mert az Észlelés jelez valamit a közelben, és az nem egy másik játékos. A férfi lassan és óvatosan halad az észlelt lény irányába. Amint megfelelőnek ítélte a távolságot, kicsit a fű fölé emeli a fejét, hogy felmérje mi is az ami elé került. Egyelőre azonban nem látott semmit. Kicsit várt és figyelt. a jelzett irányból és nagyjából abban a távolságban ahol sejtette, megmozdult a fű és kiemelkedett egy fej. Takada nem várt tovább. máris emelte az íjat és rövid célzást követően lőtt is. A csilingelés hangját ugyan elnyomta a suhogó fű, de a pixelszikrákat így is jól látta, így hát elindult, hogy begyűjtse a lootot.

/Vaddisznó - vaddisznóagyar 2-es minőség/

by Ajánlott tartalom