Re: Mezőség #3

by **Shukaku** Csüt. Júl. 03 2014, 06:55

Shu pislogva hallgatta végig a lány mondandóját, és látszott, hogy egyre kevésbé tudja követni, és az is, hogy azzal a részével, amit tud követni, azzal nagyon nem ért egyet. Timidus viszont egyre kelletlenebbül figyelte a társalgás menetét, és ezúttal ő szólalt meg először.
-Azt csak ti hiszitek el, hogy minket ti alkottatok. Nevetséges még a feltételezés is. Az pedig még nevetségesebb, hogy minket ugyanúgy az érzelmek irányítanának, mint titeket.
-De… ti is éreztek… te is érzel. Illetve nem tudom… furán fogalmazod meg ezeket a dolgokat.
-Csak nektek fura.
-Lehet…
Fordult vissza a lány ismét RenAi felé, és újra hozzá intézte a szavait.
-Azért nem jó, hogy felemeled a peteket az emberek közé, mert nincs rá szükség. Nem kell őket felemelni, mert nincsenek lejjebb. De ettől még különböznek, és ez nem is baj. Az embereket pedig semmi nem emeli ki az állatok közül, csak ők szeretik így hinni.
A következő mondatra a sárkány hatalmasat bólint, és elvigyorodik.
-Na ez látod igaz. Pont emiatt nem tudnátok ti megalkotni minket. Nincs meg bennetek az, ami a petekben megvan. Vagy legalább is bennem, vagy Kyubeiben.
-Igen… és ezért is nem érted szegényt, és ezért akarod megváltoztatni. Pedig nincs is rá szükség.
A következő mondaton újra elgondolkodik egy picit, de láthatóan örül annak, hogy a másik lány is ugyanarra a következtetésre jutott, csak éppen még nem kötötte össze a kettőt.
-Igen, itt nem a kor a lényeg, hanem a szint. Pont emiatt kell érettebbnek lenni. A céh például a kezdőket segíti, és felnőttekből is vannak kezdők… ha hagynám, hogy mindenki legyerekezzen és emiatt semmibe vegyen, akkor sohasem tudnék segíteni a felnőtt kezdőknek, mert csak otthagynának, ahogyan eddig is. Aki pedig nem akar kijutni az nem akar kijutni… ebbe sem szólhatsz bele ugyanúgy, ahogyan Kyubei érzéseibe sem.
Dacosan összefonta a karjait a mellkasa előtt, és felszegte a fejét, és ezúttal határozott hangon szólalt meg.
-Olyan fura, hogy nekem azt mondod, hogy nem kell megfelelnem mások elvárásainak, meg járjam a saját utamat, de szegény Kyubeit pedig már meg akarod változtatni, amikor ugyanezt csinálja, vagy értetlenkedsz azokon, akik nem akarnak kijutni. Akkor hol is kezeled őket egyenlőnek?
Ezután csak csalódottan csóválja a fejét, de csak morog az orra alatt.
-Persze… minden a mi hibánk… meg az emberek nem gonoszak… hogyne…
RenAi természetesen ismételten félreértette a lányt. Ő nem azért használta az emberek szót, mert ő saját magát emelte volna ki, mindössze jelenleg az embereket hasonlították össze a petekkel. Ő is az emberek csoportjába tartozott, és ő is rossz volt, sokkal rosszabb, mint bármelyik pet. Ezután már csak Kyubei eltávozása következik, amire Timidus egyetértően bólint, és nagyon vigyorog. A macskanyuszi is okosabb mint az emberek, és igaza van. Egyre jobban érdekli ez a pet. Hangosan beszél, úgy, hogy a távozó is hallhassa.
-Igaza van, nem vagytok érdekesek. Kyubei nem azt akarta, hogy harcoljatok, hanem azt akarta, hogy rávegyen, hogy harcoljatok. Elérte a célját, hiszen te is belementél RenAi. Innentől kezdve már valóban nem vagytok érdekesek. Az emberek könnyen irányíthatóak számunkra. Ezért is hülyeség, hogy ti alkottatok volna minket. Az pedig, hogy lovag vagy, csak annyit jelent, hogy más taktikát kell alkalmaznom veled szemben, semmi többet. Ha nagy a szintkülönbség, és nem vagy teljesen idióta a harchoz, akkor amúgy sem győzhetünk, de a kasztod miatt nem vagy előnyben. Győztem már le lovagot. A vadászat pedig jó ötlet.
És ezzel már fel is szökkent a levegőbe, hogy becserkéssze a legújabb áldozatát.

[nyúl]

by **RenAi** Kedd Júl. 08 2014, 11:02

És megint jött a kioktatás… bár most nem Shu részéről. Látszik nem értünk egyett sok mindenben, de nekem ez csakis azért nem tetszik, mert már alap elvetik hogy másnak is lehet igaza… vagyis így érzem. Elvégre véleményem szerint az igazság is relatív. De az efféle szócsatákba és vitákba nem szoktam bele menni, hisz úgysem tudom úgy megfogalmazni hogy pont legyen a vége… valahogy mindig kitekerik, csavarják fordítják a szavaimat az emberek, mint például Ren is… bár ő puszta szórakozásból, de látszik hogy Shu és Timi nem azért. Ők ezeket igenis a szívükön viselik, talán túlzottan is. Legalábbis részemről így látom. De azt hiszem ez az ő hitük, és ilyen dolgokat sosem bántok, legalábbis szándékosan. Elvégre mindenkinek kell hinnie valamiben. Nekem is meg van a magam hite, és a magam utam. Úgy látom ők is megtalálták a magukét. Ahogy kiállnak egymásért és az igazukért, eleinte idegesített, de amint ráébredtem erre, valahol megfogott és megtetszett ez az egész. Persze a vélemnyem sokban nem válltozott, és Timinek sem tudtam hogy hogy magyarázzam el a kinti világot, de rájöttem hogy nem kell, főleg nem nekem. Mindez Shu dolga, ha mond vagy mesél akkor majd ő megteszi. És én hiszem hogy Timidus él és érző lény, és ezt nem kell bizonygatnia ahogy meg is tette. Inkább hagyom őket, abban a hitben amiben vannak, ők ezt választották. Nekik ez a legkényelmesebb, azt hiszem.
A mondatait csendben hallgattam végig, nem szóltam közbe, majd ha befejezték én is hozzá tettem a magam kis oldalát.
- Igazatok van. – Kezdtem. Láttam hogy Shu duzzog a mondatok miatt, én pedig úgy láttam jónak hogy ha ezt itt most abbahadjuk, szüneteltetjük. Hisz ha még találkozun biztos hogy elő fog ez még bukkanni a felszín alól.
- Bocsánat. Igazság szerint nem is tudom mit gondoltam. Nem sikerült teljesen meggyőzni, de tuodm azt hogy az itteni petek éreznek és élnek akárcsak a beloggolt játékosok. És nem megválltoztatni akarlak Shu ne értsd félre, én csak elmondtam az én álláspontom, mást nem tehetek. Ha valaki nem akar akkor azt nem lehet megválltoztatni. Kyubeit…is csak azért akarom, mert a játékosok is bántják… bizonyos petek is bántják… és ugye nem jó ha bántanak?... Épp ezért akarom illemre nevelni, oktatni hogy kevesebb intricitás érje őt. De szerintem ezt már említettem. És a világot nem lehet megváltoztatni, csupán a környezetedet tudod csiszolgatni… legalábbis nekem egyenlőre csupán ennyi sikerült… Azt hogy nem akarsz kijutni, megértem. Sőt gondolom főként Timidus miatt nem. – Pillantottam a sárkányra.
- Megértem, de nehéz számomra elképzelni… bár nem tudom mi várna odakint engem most, hisz már sok idő eltelt, hogy vajon megvannak-e még a barátaim, és hogy a szüleim és az ö… - itt elnyeltem a szót.
- És hogy a szüleim hogy viselik… látni akarom őket, biztosítani arról hogy jól vagyok, és hogy jól érzem magam. Én leginkább ezt egy hosszú nyaralásnak fogom fel… - Magyarázom neki.
- Egy hosszú nyaralás ahol új emberekkel ismerkedem meg, új dolgokat fedezek fel. Nem gondolom rossz dolognak… de látni akarom anyuék arcát mikor bemutatom nekik Jint. Én meg akarom hívni odakint is egy pizzára, teára… beülni egy mozira… ezek a dolgok azért hiányozak nekem… -
- Tee… - Csillan fel a szemem.
- Ha esetleg kijutunk, téged is meghívlak majd nyársalni hozzánk, és mindenkit akiket ismerünk innen. – Kezdtem bele élni magam.
- De az még messze lesz… - Sóhajtottam egy nagyot.
- Akkor vadásszunk. – Kicsit örültem hogy lecsökkent a feszültség, és hogy azért én is jobban megismertem Shuékat, bár tény… azt hiszem igazán sosem fogom…

by **Shukaku** Kedd Júl. 08 2014, 11:35

Na így azért mindjárt más. Nagyon más. Sokkal másabb. Azaz tulajdonképpen pontosan így jó. A lány végre belátta, hogy igazuk van, és ez Timidusnak bővestelen-bőven elég volt. Ő nem vette figyelembe a dolgok árnyalását, nem feltételezte, hogy RenAi hazudna, mindössze elfogadta, hogy a lovag végre észrevette magát, megértette, hogy téved. Shu persze tudta, hogy a dolgok nem ilyen egyszerűek, de az utána következő mondatok már az idomárt is megnyugtatták afelől, hogy nem kell, hogy úgy távozzanak el innen, hogy szálka van bennük. Egyetérteni még most sem tudott, de ez nem is volt fontos.
-Én sem… én sem akarlak megváltoztatni… csak szeretném, ha Kyubeinek jó lenne.
Kicsit elhallgatott és elmosolyodott. Ha idáig nem gondolta őt RenAi okoskodónak, akkor már édes mindegy.
-Atrocitás. A szó amit keresel az az atrocitás. És… csak azt nem értem, hogy ha az emberek bántják Kyubeit, akkor miért őt akarod megváltoztatni, miért nem az embereket? A petek pedig… szerintem ők elintézik ezt egymás között. Jobban ismerik ezt a világot mint mi, nem hiszem, hogy bele kellene szólnunk az ügyeikbe.
Azután jött az újabb nagy megértés és összeborulás. Olyan szép volt, hogy mindenki megérti, hogy Shu nem akar kijutni, mégis folyamatosan azért harcolnak, hogy tönkretegyék az életét, megfosszák Timidustól és visszakergessék abba a kínkeserves valóságba, ahonnan jött. Olyan kedvesek az emberek. Fej leszegve hallgatta végig a családról és a barátokról való áradozást, de nem szólt egy szót sem. Mi szükség lett volna megszólalnia? A legfontosabb különbség az volt Timidus és Shu között, hogy a lány passzív ellenállást tanúsított. Nem haragudott a frontharcosokra, és senkire nem haragudott amiatt, hogy ki akart jutni, mindössze nem segédkezett benne. Csak fájt neki, hogy tudta, hogy valamelyik oldalnak el kell buknia. Nem volt lehetséges kompromisszum.
-Teát és pizzát én is tudok készíteni… és ha az emberek nem csak a gyilkolászással lennének elfoglalva, hanem picit élveznék is az életet, akkor ha moziba nem is, de színházba járhatnának. Ott van a kőszínház az egyes szinten. Csak keresni kell pár jól színészkedő valakit, akik szeretnek szerepelni, és akármelyik filmet előadhatnák. Sorozatokat is. Mintha csak moziban lennénk.
Igen. Sokkal könnyebb lenne itt berendezkedni, és itt megteremteni azokat a dolgokat, amik hiányoznak az embereknek, mint halomra gyilkolni a mobokat meg önmagukat a kijutásért. Persze ez senkinek nem jut eszébe, csak egy kislánynak, akire meg senki nem hallgat. A meghívásra csak bólintott, és igyekezett nem elhúzni a száját. Az még valóban nagyon soká lesz. Reményei szerint soha.

by **RenAi** Kedd Júl. 15 2014, 19:18

Felesleges vele vitatkozni, ugyanazt a kört futjuk át újra és újra… persze hisz nem azért nem érti mert nem tudja inkább csak mert nem is akarja, de ő érzi hogy mit is akar igazán, ebbe nekem igazán nincs beleszólási jogom, és nem is teszem biztos vagyok benne hogy akadnak mások akik megteszik helyettem. Aranyos lánykának gondolom Shut, Timidust meg ugyebár még nem ismerem, de eléggé mindenlében kanál petnek tűnik, de mégis van benne valami aranyos, valami más amit nem igazán tudok megfogalmazni, hisz nem találkoztam még olyan pettel akinek ennyire szívén lenne Aincard és a maga világa… persze hogy védeni próbálja azt. Kyubei is azt teszi épp csak nem a legügyesebb eszközökkel…
- Már elmagyaráztam egyszer, pont azért mert a viselkedése miatt bántják, nem azért mert pet… ha ember lenne azzal is beszélnék és nem mondanék le róla… mindenkit a viselkedése határoz meg, legyen az bármi ember, vagy pet vagy akármi… Razz

- Magyarázom ismét a lánynak, remélve hogy most már talán jobban megérti… de ha ezek után is kötözködnek az módszereimmel akkor bizony végképp nem fogok vele erről beszélni, elvégre minek? Ha ő csakis a maga oldalát állítja én meg az enyémet, és egyikőnk sem enged annak nincs értelme… én meg nem gondolom azt hogy teljesen igaza lenne a dologban, épp csak nem erőltetem rá a saját véleményem.
- Atrocitás… igen azt akartam mondani…^^" - Felelem, csak összegabalyodott a nyelvem, talán ismét túl gyorsan akartam magyarázni túl sok mindent, de mindegy most már… Majd meséltem neki hogy ha mégis kijutunk akkor én mindenkit meg akarok hívni egy nagy-naagy partyra… a lány leszegve hallgatta végig a mondandómat, én pedig nem hagytam abba… tudtam hogy rossz lehet neki, de ez nem tántorított el ettől, azt akartam hogy tudja hogy ha ki is jutunk én szívesen látom őt is. Nem értem miért nem akar kijutni, mármint biztos valami szörnyűség érte odakint, de ez akkor sem megoldás… mármint hogy bezájrja magát egy játékba… főleg hogy sokan ki akarnak jutni, hisz oly sokmindenkinek kint vannak az ismerősei a barátai… bár azt hiszem ezt ő is megérti ezért is nem ellenkezik, de mégsem értem akkor… ha kijut akkor csupán előről kell kezdenie mindent, hisz mindene megvan ami ahhoz kell neki hogy barátokra, családra tegyen szert. Aranyos, okos, és szeretetre méltó, mégis… úgy elhúzódik másoktól.
- Értelek, de az mégis más, én is tudok hasonlókat csinálni, de akkor sem olyan mint kinn beülni egy pizzériába, és ne felejtsd el a tényt, akaratunk ellenére zártak be ide minket... – Magyarázom…
majd terelődik némileg a téma és végre a vadászattal is foglalkozunk. Nem kellett sok, rögtön meg is érintettem egy nyuszit.

*Nyúl.

by **Shukaku** Szer. Júl. 16 2014, 06:50

Na és most érkezett el az a pillanat, amikor a lány végre megértette, hogy mit is akart neki egész idáig elmagyarázni RenAi. Azonnal lehajtotta a fejét, elpirult, és még a füvet is piszkálni kezdte az ujjaival zavarában.
-Igen… értem… és azt hiszem igazad van. Nem tudom, hogy Kyubei milyen általában, és ha tényleg szeret kötekedni az emberekkel, akkor jól teszed, hogy megpróbálod… hát… elsimítani a konfliktusokat… csak… lehetnél egy picit finomabb is vele. Ne parancsolgass, hanem kérd meg szépen. És… az olyan szokásokra, mint a köszönés meg az ilyesmik tényleg nem kell rávenni őket. Ez olyan… olyan mint az eszkimók. Láttál már eszkimókat? Ők például az orrukat érintik össze köszönésképpen, de ha mondjuk odamenne valaki olyan, aki mondjuk… mondjuk japán, ahol még kezet sem fognak az emberek, csak meghajolnak egymásnak, akkor az eszkimó nem fogja rávenni, hogy úgy köszönjön neki, ahogy szokott… viszont például csúnyán akkor sem beszélhet vele, meg nem sértegetheti. Timidus is magától döntött úgy, hogy köszön és meghajol. Beszéltem már vele erről… a köszönés neki teljesen értelmetlen, és ha belegondolsz, tényleg nem jelent semmit.
-Yup! A bemutatkozás még logikus, mert nevezned kell valahogy a másikat, de köszönni felesleges. Meghajolni is felesleges. Kezet fogni is felesleges.
-Szóval… ne akard ráerőltetni a mi szokásainkat, de ha Timidus megbánt valakit, akkor én is el szoktam neki magyarázni, hogy ez vagy az miért zavarja az embereket, és akkor legközelebb igyekszik úgy csinálni… a legtöbb dolgot… de például soha nem fogja megkérdezni azt, hogy hogy vagy, ha nem érdekli. Nem fog udvariaskodni, hacsak nincs valami célja vele. Nem fog hazudni, csak azért, hogy ne bántson meg. Ők ilyenek… őszinték… és szerintem ez jó így…
És már eszébe is jutott a dalocska, amit magában már végig is dúdolt.

"Everybody does it
'cause it feels alright
and it's more polite
But a lies still a lie,
even when it's white."

-Yup!
-És… miért ne lenne olyan? Megveszünk valahol egy épületet, berendezzük olaszosan, sütünk pizzát… teljesen olyan, mint kint. Nem valóságos, hanem valóság.
Végigsimított a füvön. Nem volt különbség. A reggeli harmat, a dér, a négány elhalt fűcsomó… minden tökéletes volt. Igazibb mint az igazi. Az utolsó mondatra viszont csak elhúzta a száját. Azt nem mondhatta, hogy őt nem akarata ellenére zárták be… illetve… hát ugye az akarata nem befolyásolta, hogy bezárják-e vagy sem, de ő mindig is itt akart maradni… szóval.
-Titeket…
Suttogta halkan maga elé.

by **RenAi** Szer. Júl. 16 2014, 21:33

Nem értettem a lány hirtelen viselkedés változását, zavarba jött volna?... A füvet kezdte el piszkálni, majd amint megszólalt, akkor megértettem. És végre ő is.
- Igazad van. Legközelebb tényleg kedvesebb leszek vele. – Mondtam őszíntén, bár félek a kedves szóra még annyira sem hallgatna mint így, vagy csak szimpán zavarodottnak nézne a hirtelen változás miatt…
- És a köszönés az egy teljesen jó dolog, ezt neked is mondom Timidus. Mivel ezzel jelzed a másiknak hogy észrevetted és felismerted. Ugyanakkor azt is hogy nem teljesen közönbös idegen számodra. – Próbálom elmagyarázni.
- Persze egy tömegben nem lehet mindig észrevenni az ismerősödet. Plusz a köszönés az ismerő ismerősének szintén fontos. – Magyarázom… De akármit csinálhattam ők csak vitatkoztak vele, minden mondatomra ellent mondtak, és az igazat megvallva nem tetszett, méghozzá azért nem mert kezdtem kicsit úgy érezni mintha szándékosan ellenkezdnének velem, mintha azt akarnák mutatni hogy ők mennyivel jobbak mint én, mennyivel tisztábban látják a dolgokat mint én… Persze meglehet, de addig nem fogok válltoztani magamon míg engem nem zavar, és ha nekik ez nem tetszik, akkor ennyi… én azt hiszem igazán mindent megpróbáltam… Legjobb ötletem erre csupán hogy bólogatok és helyeselek, csupán ennyit érnek el az emberekkel az ilyesfajta ellenkezéssel. Hogy már nem is próbálnak megmagyarázni nekik semmit, mivel tudják hogy felesleges, és nekem mindigis a béke volt az első. Én nem háborúzok ha nem muszály… alig pár ember éri el hogy ezt az felfogásom megdöntsem, és igenis haddbaszáljak velük. Shu nem akar kijutni innen, ezt el kell fogadjam, de Ő is tudja hogy szinte mindenki igen… Tudja ezt ő is jól, hisz okos kislány és talán ezért is lett némileg visszafogottabb, ennyi emberrel még ő sem tud ellenkezni. És nem is kell. Segíteni szeretnék neki. Megoldást találni erre és nem a szőnyegalá seperni a dolgokat. Shu igazi barátra lelt Timidusban, szinte elválaszthatatlanok, bele sem merek gondolni hogy mi lesz velük, vagyis inkább Shuval. Most értem csak meg hogy ezért jelentette ki azt hogy Ő nem fog boss-olni… értem már… Nagyot sóhajtok… Igaz kizárt hogy bárki is kárpótoja majd Timidus-ért… ugyanakkor nem fog csak miatta szembeszállni mindenkivel, hogy ne bossoljanak… Még én is… manapság nem szeretek boss harcokra járni… de ha szembe fordulnék velük… nem lenne értelme hisz mindenki pótolható… idővel… Kizárt hogy bárkit főleg, embert közel engedjen magához annyira mint Timit, így fel sem merem ajánlani, hogy kint vigyázni fogok rá… bár biztos nem is rám vágyna… hisz ellenkezik velem… pont úgy mint Kyubei… vicces nem? Megszületett a fejemben a gondolat amit mondanék neki… de ő a kinti létről biztos hallani sem akar… annyit tehetek csak hogy idebent támogatom… márha igényli… persze nem bízna bennem, hisz tudja hogy nem ismerem, és így nem hinne nekem… mit kéne tennem? Felé fordítom a fejem…
- Szerintem te egy nagyon aranyos kedves okos és szép lányka vagy, hiszem hogy mindenki talál benned szeretni valót… de… - Folytattam…
- Amikor először beszélgettünk, akkor azt hittem nem akarsz velem lenni egyáltalán, bár talán ez így is volt… épp ezért örülök hogy most itt vagyunk… - Folytatom…
- Tudod, nekem van egy nagyon ostoba tulajdonságom… mindenkiben meglátom a jót, és mindenkit közel tudok engedni magamhoz, persze így bizonyos dolgok jobban is fájnak, de ez most mellékes…-
- Az óvatosság ami benned van az nagyszerű, hisz kevesebbet sebződsz. Ugyanakkor amikor azt hittem hogy nem akarsz belőlem, nem bizonytalanodtam el. Hisz tudom hogy bennem is vannak jó dolgok. Így előbb utóbb de meg tudom magam kedveltetni az emberekkel, és mindenkivel… és szerintem ez is jó. Bár többet kell harcolni, de megéri hisz én szeretem ha szeretnek, és szeretek szeretni is. – Vigyorodtam el a végére.
- Ostoba és egyszerű teremtés vagyok, és ha valakitől azt hiszem tőlem egyáltalán nem kell félned… persze nem azt mondom hogy bízz meg bennem, mert ez vagy jön vagy nem, csupán annyit mondok hogy mindenki egyszer él, így nem szabad elszalasztani semmit és senkit. Hisz mindenki kiegészít minket valamilyen formában… - Mondom, kissé talán jobban is beleéve magam. Ugyanakkor már előre hallom szinte a kuncogását és az „- Ez így butaság…” kezdetű mondatát, de akkor is kíváncsian várom hogy erre mit is fog felelni.

by **Shukaku** Csüt. Júl. 17 2014, 08:37

-Köszönöm szépen.
Na végre! Harcolna a fene RenAi ellen, Shut egyáltalán nem érdekli, hogy ő miként látja a világot, hogy ki akar-e jutni vagy sem. Nem akarja ráerőltetni a nézeteit, de elvárja, hogy ezért a lány se tegye ugyanezt vele. Se vele, de főként ne a petekkel. Ez a világ az ő világuk, szokjon hozzá az ember, ha már vendégként itt lehet ebben a paradicsomba.
-Jelezhetem azzal is, hogy észrevettem, hogy ránézek. Ha egy mob támadni akar, akkor felénk fordul. Innen tudod, hogy észrevett, hogy belelógsz a támadási zónájába. Ők sem köszönnek, mert felesleges. És ti képesek vagytok ismeretlennek is köszönni, pedig őt biztosan nem ismertétek fel.
Az ismerős ismerőse kérdést pedig már válaszra sem méltatja. Az embereken úgysem fog a logika, és ha hozzászoktak a begyepesedett hagyományaikhoz, akkor azt csak azért nem fogják elhagyni, mert teljesen felesleges. Remek példa erre, hogy távozáskor is köszönnek, márpedig azért azt nem mondhatják, hogy azt akarják jelezni vele, hogy otthagyják a másikat. Ki az a hülye, aki ne venné észre, ha faképnál hagyják? A Shuhoz intézett beszédet mindketten nyugodtan hallgatják végig, de egyikük sem helyesel nagyon erőteljesen. Shu persze elpirul, és továbbra is leszegi a fejét… de nem ért egyet természetesen. Veszekedni azonban nem akar. Felesleges. Ez a lány makacs, és nem szeretné megérteni, hogy nem mindenki gondolkodik úgy, mint ő.
-Lehet… én már meguntam, hogy csalódjak az emberekben… hogy mindig becsapnak… elegem van belőlük. Ha valaki beszélgetni akar, akkor válaszolok nekik, és szívesen beszélgetek én is… de én nem akarok mindenkivel jóban lenni. Az lehetetlen. Nem hiszem, hogy buta lennél… csak ne akard, hogy úgy működjek, ahogy te. Itt vagyok, beszélgetek… Utahimével például nagyon sokat, és vele nagyon is jóban vagyok… de a petek...
Nem fejezi be a mondatát. RenAi úgysem értené meg. Az emberek fölényeskedése és felsőbbrendűségi komplexusa nem hagyja velük megláttatni az igazságot. A fű megrezzen, és egy kiscsibe totyog oda hozzájuk, mindenfajta félelem nélkül. Shu azonnal előkotor egy kis pet eledelt, és a madárka már az ölében is van, ő pedig mosolyogva simogatja.
-Látod? Nem szalasztunk el semmit. Ide járunk ki pihenni, figyelni az állatokat ahelyett, hogy állandóan a kijutáson görcsölnénk meg bossokat püfölnénk félve, hogy mi lesz, ha nem működik egyszer a burok...
Elmerengve etetgeti a fiókát, és ha akart is többet mondani, azt inkább megtartja magának.

/fácán/

by **RenAi** Csüt. Júl. 17 2014, 13:00

Nem tudtam mitévő legyek Shuval, megszerettem volna ismerni, igazán de nem mesél magáról sokat, nekem meg nehéz feltennem olyan kérdéseket hogy mit történt veled kinn, vagy épp bent amiért ennyire tartasz az emberektől… Végighallgattam Timidust is, és úgy látszik ő is ugyanolyan önfejű mint az idomárja. Egyszerűen nem lehet vele megértetni dolgokat, elmagyarázok neki valamit, erre rávágja hogy logikátlan, pedig a köszönés a legalapvetőbb dolog. Bár mélyebre hatolnék ebben az ügyben nem tudom hogy magyarázzam el neki hogy észrevétel és észrevétel között is van különbség. De talán nem is kell nekem ilyeneket magyaráznom, ha Shu nem teszi meg biztos Ő is a petjével ért egyett, mint ahogy nézem mindenben, Timidus olyan neki mint egy testvér, egy bátty vagy valami apuka. Pedig a kis pet elvben fiatalabb a lánynál. Azt hiszem túl különböző dolgok történtek velük mint velem. Nekem nemigen volt panaszra okom az életben, nem voltam sem túl szegény sem túl gazdag, mindenben az aranyközépút járt nekem és én hálás voltam ezért. Igen, hálás, láttam Zhelt aki elmesélte hogy valami miliomos kis úrfi volt, menyasszonnyal meg mindennel… az igazat megvallva csodáltam de nem irígyeltem főként hogy az emberekkel bánt… Sosem értettem, Ő ugyanúgy nem engedett közel magához senkit mint Shu.. de azt nem mondanám hogy hasonlítanak… Elterültem a harmatos fűben. Úgylátszik túl érthetetlenül magyarázkodok… de mindegy, meg akar válltoztatni, legalábbis hogy a petekkel másképp viselkedjek, majd ő érzi úgy hogy én akarom átformálni, pedig semmi más nem történik csak két eltérő gondolkodású ember eszmefuttatása, ami azért is érdekes, mert a szándékain nagyjából ugyanolyanok…Vicces nem? Elmosolyodok Shut hallgatva… Belefáradni? Igen… skan megtehették már, és sokan meg is tették… ilyenkor kell kissé nyugalomba vonulni és lecsendesedni, de úgy látszik ő nem bele unt hanem belefáradt… ami még rosszabb…
- Értem… a petek mások… mert velük úgy érzed hogy inkább rájuk hasonlítasz mint az emberekre? Vagyis inkább úgy érzed ők értenek meg csak igazán? – Kérdezem kíváncsian. Érdekel mit mond, mivel talán ez lehet annak a kulcsa hogy meg is értsem őt…
- Timidus… Shu az emberek között is különleges lány, becsüld meg jól… - Mondom ami persze biztos hogy felesleges mivel elég jó a kapcsolatuk ahoz hogy ne így legyen…
- Az… igazat megvallva irígyellek Shuu… Nem vagy kötöt, és nincsennek kötelezettségeid, nincsennek olyan terhek a válladon hogy kijuttasd az egyik legjobb barátodat, aki egy itemben bezárva vár, és csakis a szintkivétellel lehet kijuttatni… és nincsennek kötelezettségetek a céhek felé, nincs súly, ami azt mondja hogy meg kell hogy felelj, hogy benn maradhass és hogy meg tudj védeni másokat… Nem hajtanak előre késztetve hogy le ne maradj a céhben, ami egyre inkább csak kifele és előre tart… - Igen… a megfelelés az elvárások betartása… mind, mind nehéz teher rajtam…
- Tudod… nem ismersz de én sokat válltoztam amióta bennt vagyok… én soha semmit nem vettem igazán komolyan, én csak szórakoztam és jóléreztem magam… de egyre inkább kezdem érezni a „felnőtté” válás súlyát, a terhet a korlátokat és kötelezettségeket, amik egy részét én vállalok magamra, másik részét meg elvárják tőlem… - Felelem némi csend után, az ő és az én mondatom között… Azt hiszem valahogy kifakadtam… pedig eddig mindig csak felmásztam egy magas fa tetejére, és ott adtam ki magamból, elbújva a világ elől… De neki nincs szüksége ilyenekre…
- Én ha bejelenteném hogy nem megyek több bossra, megharagudnának rám… A céhvezérek, és mindenki aki megszokta hogy ott vagyok, és healelek… a képességeim support képességek, így jó hasznomat veszik csapatban, de egyébként haszontalan vagyok…És magamtól is elvárom hogy tudjak segíteni… nem csak a kijutás végett… de, már csak zért is hogy mindenki megmaradjon úgy ahogy van… - Felelem… bár nem vagyok egészen biztos benne hogy érti mire is célzok…
- Hiányzik a kezdet… - Zárom végül… és tény, valahogy eleinte minden másabb volt, szórakoztatóbb... nem úgy mint most...
- És kérdezz meg bárkit a boss-harcokról… szerintem senki nem fogja azt mondani hogy élvezi… - Magyarázom, bár most megint beszéltem annyit mint a fene, hagyom hogy ülepedjenek a dolgok, már ha egyáltalán érdekli őt, ez az oldal…

by **Shukaku** Csüt. Júl. 17 2014, 13:24

A lány egy pár másodpercre felnevet, és nagyon erőteljesen megcsóválja a fejét.
-Dehogy is! Szeretnék én Timidusra hasonlítani nagyon, de sohasem leszek olyan nyugodt mint ő. Meg egyébként is, őt érdeklik a harcok, engem meg nem. Rengeteg mindenben különbözünk. Ő képes egész este csataleírásokat olvasgatni, meg taktikai bigyuszokat, hogy azokat elemezgesse, meg kijár a harctérre, hogy figyelje a küzdőterező embereket, hogy felkészülhessen, meg megfigyelje a hibáikat… én meg addig teljesen más könyvet olvasok, vagy a peteket figyelem. Kicsit sem hasonlítunk rájuk, és soha nem is fogunk… de ez nem baj… de ha választani kellene, akkor inkább rájuk hasonlítanék, mint az emberekre, és… pont emiatt, Timidus sohasem fog megérteni. Túlságosan különbözik. Ha például rossz kedvem van, akkor nehezen tud vigasztalni, mert ő nem érti például azt, hogy a rossz emlékek miatt miért szomorodunk el… mert ő logikus. Tudja, hogy ha valami megváltoztathatatlan, azon felesleges görcsölni. Vagy például ha ő megbocsájt valakinek, akkor tényleg megbocsájt, és nem fogja felhánytorgatni a dolgokat. Meg például nem hazudik. Nem bánt senkit csak azért, hogy bántsa, csak akkor, ha valami célja van vele. Sokkal jobbak mint az emberek, és mi sohasem leszünk ilyen jók, mint ők.
A sárkány csak bólint. Azt mindig is tudta, hogy Shu szerencsére más, mint a többi ember… de ha ezt RenAi különlegességnek nevezi, az úgy valóban jobban hangzik. Megbecsülni pedig… arról fogalma sincs, hogy hogyan kell, de megvédi mindentől, amitől csak tudja. A következő szavakra azonban Shu csak elhúzza a száját.
-Én is bent vagyok egy céhben… én is felelősséggel tartozom a céhtársaimnak… vagy legalább is azoknak, akiket én vittem a céhbe. Nem kell irigyelni. Hajtani pedig senkit nem hajtanak. Ti hajtjátok saját magatokat. A boss addig van a teremben, amíg oda nem értek. Senki nem sürget titeket. Azt mondtad, hogy ne akarjak mások elvárásainak megfelelni, most pedig pont az ellenkezőjéről beszélsz…
Felnézett az égre, és elmerengett.
-Egyáltalán nem értelek… ha valakik megharagszanak rád csak azért, mert kicsit élni is szeretnél… meg olyat csinálni, amit élvezel is… azok nem valami jó emberek. Én sem megyek bossra, mégsem haragszanak rám emiatt sokan.

by **RenAi** Csüt. Júl. 17 2014, 18:05

Nyugodt?... Hmm igaz is, Timidus eddig elég ritkán szólt hozzá dolgokhoz. Csupán figyelt, és elvolt… hallgatta a gondolatcserénket, persze ha valamivel nagyon nem értett egyet akkor kifejtette, amire én is csak rákontrázni tudtam, megmagyarázni, amit szintén megmagyarázott… Tehát lehet ezt nem szeretik bennem az emberek? oO Nyoh majdcsak szóváteszik ha tényleg zavaró… Addig is csupán feljegyzem magamnak mint esedékes javítandó hibát. Hallgatom miként a lány mesél magukról. Végre magukról. Örömmel tölt el a tudat hogy ezt is elértem, talán csak az előző kikelésem az oka nem tudom… Viszont elmosolyodva hallgatom őket.
- Ezért vagytok jó páros. – Felelem.
- Bár ismerni nem ismerem a harci szokásaitokat, így nem tudok sokat mondani, de elmondásod alapján pont kiegészítitek egymást. – Mondom kíváncsian, vajon egyet ért-e a véleményemmel. Majd folytatta.
- Ezek mind jó dolgok… ugyanakkor nem tudom elképzelni hogy nincsennek érzelmeik. Mármint vannak de nem olyanok, mint ahogy azt már egyszer említette. – Tettem hozzá gyorsan még mielőt félreértene…
- Tudod én már találkoztam bent egy lánnyal. A lényeg hogy ő nem játékos volt, npc… viszont valós érzelmekkel, jogos és sérelmekkel… így én megfogadtam hogy nem fogok különbséget tenni közöttük… Ugyanúgy a petekkel is ez a helyzet… Velük is lehet beszélni és sokuk tényleg okosabb mint egy sima játékos… ugyanakkor hiába vannak itt előttem mégsem tudom őket másképp elképzelni mint eddig… számomra nekik is vannak érzelmeik, véleményeik és minden ami nekem is, meg mindenkinek, így nem különbözünk… szerintem… - Mondom, bár visszatértünk és újból ugyanazt a kört futjuk, némileg kibővítve… hisz én csupán a tapasztalataimra tudok hagyatkozni, épp mint ő és bárki más… Majd ismét egy eszmecsere és én ismét bővíthetem ki a mondatomat, mert sajnos a dolgok nem ilyen egyszerűek…
- De igen… mert ha nem megyek azzal cserben hagyom őket… kockáztatom a sikerüket… mintahogy az életüket is… oda nem én kellek, csupán a képességeim…és már hozzá szoktak hogy ott vagyok és healelek, buffolok, amit eleinte szeretettel csináltam, de most már… mára olyan mintha kötelező lenne… - Mondom, bár nem tudom mennyire érti meg.
- Ugyanakkor Ők menni fognak… sokukat hajtja a kijutási lehetőség, van aki a céhe büszkeségéért harcol és van aki csupán a pontokért, jutalomért… Kíváncsi lennék ha lenne egy boss, ami nem kínálja ezeket a lehetőségeket, vajon neki menne-e bárki… - Sóhajtok fel…
- És az elvárásokat magunknak állítjuk, ha mások elvárásait elvárjuk magunktól akkor is… de az érzés mégis megvan… magamat érzem rossznak ha nem megyek, magamat érzem úgy hogy áruló volnék, akit nem érdekelnek a többiek…- Mondom… miközben egy borz sétál el mögöttünk, én pont akkor teszem hátra a kezem, és véletlen megérintem a bundáját, ami nem zavartatva magát, a saját kis tempójában oson be a legközelebbi bokor alá.

Borz

by **Shukaku** Csüt. Júl. 17 2014, 19:55

-Nem csak ezért vagyunk jó páros. Ennek még számtalan oka van.
-Igen… de nem kell a szavakon lovagolni, Timidus…
-Lovagolni?
-Csak… csak mindent kiegészíteni. Nem mindig minden azt jelenti, amit szó szerint jelent.
-Miért nem azt mondjátok amire gondoltok?
-Hát… az látod nem tudom.
-Most akkor azt sem mondhatom, hogy nem pont egészítjük ki egymást, csak bizonyos dolgokban?
-Már mondtad… szóval mindegy.
A lány nevetett, majd kölcsönösen egymásra öltötték a nyelvüket.
-Egyébként igaza van, az érzéseikről pedig fogalmam nincs. Timidus azt szokta mondani, hogy tudja, hogy mit kell csinálni, meg megtanulja, hogy hogyan kell… és feldühíteni is fel lehet, de nem úgy, mint az embereket. Őt nem zavarják a jogtalan sérelmek, mert tudja, hogy nem igazak, és így nem is foglalkozik velük… legalább is nem sértődik meg hosszan, de azért kikéri magának, ha például hazugsággal vádolják, vagy azzal, hogy bajba sodorja, de nem lesz dühös. És például elégedett és boldog is tud lenni, ha sikerül neki valami, de soha nem tudtam például olyan játékra rávenni, ami valahogy nem fejlesztené. Értelmetlennek tartja és időpocsékolásnak. Szóval valamilyen módon biztos vannak érzelmeik, de nem hiszem, hogy ugyanúgy, mint nekünk. Pont ezért szeretem figyelni őket, mert ilyen különlegesek. Ők is, a mobok is, az npc-k is. Mindegyiküknek saját jelleme van, de a petek, akiket eddig láttam, mind-mind abban különböztek az emberektől, hogy képesek voltak önzetlenségre, és sohasem kegyetlenkedtek. Vannak nekik is rossz tulajdonságaik, de ebben felülmúlják az embereket, bármi is történik.
-Shu sem megy, mégsem mondta senki eddig, hogy áruló lenne.
-Akkor pedig végképp nem mennék, ha tudnám, hogy csak a képességeim kellenének.
-Fura egy csapat vagytok ti. Nem tűntök valami egységesnek.

by **RenAi** Hétf. Júl. 21 2014, 10:41

Nem igazán értettem Timidust… mármint a mondatát, de Shu úgy látszik igen… oO Noh ez a lényeg, csak pislogtam rájuk párat, de nem tettem szóvá semmit… kezdek bele fáradni hogy megtegyem… úgyis meg lenne magyarázva így vagy úgy és úgyis én lennék a buta amiért nem teszem, tehát inkább hallgatok. Játszom a bölcset aki csendben van és úgy tesz mintha értené miről is beszélnek. Amikor kissé összevitáznak, és kiöltik egymásra a nyelvüket csupán zavartan felnevetek én is. Mint ahogy azt sem értettem hogy kinek jelenti ki Shu hogy igaza van, gondolom Timidusnak hisz az előbb is neki adott igazat, azzal hogy nem azt mondjuk amit gondolunk, ami picit meg is sértet, mert én pont az vagyok aki azt mondja amit gondol. Nem tudtam hova tenni őket, így csupán kissé zavartan figyeltem őket, hol Timit, hol Shut… Majd végre úgy éreztem hogy vissza tudok hangolódni rájuk és hozzá szólni a dolgokhoz… Persze megvártam hogy mindent végig mondjon, és igyekeztem fejbentartani mindazt amit meg szeretnék mellé jegyezni… Mire végére ért, a legtöbbet elfelejtettem, de volt egy amit leginkább nem értettem…
- Szerintem… nincsenek haszontalan játékok… - A fogócska, bújócska, kártyajátékok… szerintem minden fejleszti az embert, főként mivel ezeket társaságban lehet játszani, tehát dupla hasznos… Vagy csak simán gyűjtögetni… vagy hirtelen nem is jut más az eszembe… - Szerintem mindennek van valami hasznos olala… Magyarázom… Majd Timidus ismét megszólalt…
- Mert nem is szokhattak hozzá ahhoz hogy Shu menjen… de én kezdetek óta megyek, és ott kialakult egy társaság… akik ismerik egymást, és számítanak egymásra… - Magyarázom, ismét…
- Ebben viszont igazatok van… - Dőltem hátra a fűben, a kezemet a tarkóm alá téve…
- Tényleg ez is böki a csőröm, ugyanakkor én csináltam magamból support játékost, magamnak köszönhetem… és ezt azt hiszem annyira azért nem lehet leegyszerűsíteni mint szeretnétek… szeretnénk… - Javítottam ki magam…
- Egyszerűen nem tudom mi tévő legyek… akarok is, meg nem is. Segíteni is akarok, és a plusz pont is jól jön, elvégre Ritát csakis akkor kaphatom vissza ha… - Fordítom el a fejem…
- Ha kivisszük mind… Ugyanakkor, egyre inkább kezdenek elharapózni a dolgok… a múltkor például csakis tíz ember kapot meghívót, a többieket nem akarták beengedni Anat és Miri… el is butuk, szinte azonnal… megmondtam nekik hogy nem megyek ha csak ennyien megyünk, mert igazságtalannak tartom hogy azok útjába állnak akik szeretnének harcolni, de végül úgy döntöttek hogy mehet aki akar… Rossz volt ellenük menni, féltem hogy megharagszanak… de végül sikerült, és teljesen más hangulatban is folyt le a harc… - Folytatom, bár tudom hogy nem tetszik nekik mindez… amit elmondtam, elvégre pont ellenük tettem…
- Nem tudom mit kéne tennem hisz Hinari a céhvezérünk is az élen harcol, és nem maradhatunk le tőle, segítenünk kell egymást… elvégre… én a céhre nem csupán egy társulatként tekintek rangokkal, és kötelességekkel… én inkább szeretném családnak tekinteni, sok-sok testvérrel… - Most már biztos végképp naívnak gondol majd, de nem érdekel, ebben megállíthatatlan vagyok hisz ők az itteni családom és szeretem őket….

by **Shukaku** Hétf. Júl. 21 2014, 13:20

Pedig igazán könnyű ám megérteni a sárkányt, és ha RenAi nem félne kérdéseket feltenni, nem azt látná ki a magyarázatokból, hogy Shu butának gondolja, akkor se perc alatt megkapta volna a választ. A sárkány arra válaszol, amit kérdeznek tőle. Azt használja fel, amit hallott. A lány azt mondta: Ezért vagytok jó csapat. A pet mindössze felhívta a figyelmét a hibájára, hiszen ez a mondat azt sejtette, hogy a lovag betudja ennek az egyetlen tényezőnek a sikerességüket. A helyes fogalmazás úgy szólt volna, hogy ezért IS vagytok jó csapat, hiszen még számtalan más egyéb dolog is közrejátszott ebben. Az idomár, aki több mint két éve ismeri a sárkányt azonnal rájött, hogy mire is gondol, és igyekezett megelőzni, mielőtt kioktatásnak tűnne. Ebben hasonlítottak Timidusra… ő csak segíteni akart, a sárkány pedig csak tényeket közölt, mégis mindenkinek az jött le, hogy okoskodnak. Az emberek képesek minden jó szándékot támadásként értékelni. A magyarázaton Timidus csak csóválta a fejét.
-Vannak. Ott van például a bújócska. Megfelelő szintű lopakodással, és nem megfelelő szintű ez ellen felhasználható képességgel a játék értelmét veszti. A fogócska is olyan, amelyet felesleges játszani, mert a pontok ismeretében a végeredmény is bizonyos lesz. Az olyan játékok, amelyek egyetlen képességre, vagy egy-két pontra építenek kizárólagosan, feleslegesek, mert képtelenség az esélyeket kiegyenlíteni az egyéb statokkal. Ez olyan, mintha olyasvalakivel harcolnék, akinek minden pontja sokkal magasabb mint az enyém, és még nem is hülye, csak itt még tapasztalatot és pénzt sem szerzünk. Teljesen értelmetlen és időpocsékolás.
-Látod, megmondtam. Ő így gondolja, és a világ szabályai szerint teljesen igaza van. Ezért is szoktam vele inkább olyat játszani, ahol gondolkodni kell, és nem a pontok győznek. Ezért ilyen okos, mert én tanítom is, nem csak eddzem, mint más idomárok.
A többire Shu nem mondott semmit, hiszen nem akart beleavatkozni, és a lehető legtávolabb akart kerülni a fronttól, Timidus azonban elégedetten vigyorgott. Tehát Anat terve nem sikerült a dilettánsok miatt. Természetesen nem is várt mást. Az értelmes és használható ötleteket mindig le fogják szavazni azok, akik az érzelmeikre hagyatkoznak, és amíg odaengedik az olyanokat, akiknek semmi keresnivalójuk a fronton, addig csak egymást fogják lassítani, és viszályt fognak kelteni egymás között. Timidusnak pedig ezért egyetlen ujjacskáját sem kellett mozdítani, mert mindent elvégeznek helyette. Az emberek annyira szánalmasak és kiszámíthatóak…
Ennek örömére ki is nyújtóztatta a szárnyait kissé, majd beszökkent az egyik bokorba, hogy megkoronázza a frontharcosok fölött aratott újabb győzelmét egy zsákmánnyal is.

/kacsa/

by **RenAi** Szer. Júl. 23 2014, 16:00

Csinálhatok bármit, a végére a beszélgetésből csakis magyarázkodás, és megmagyarázás lesz belőle… Ha viszont nem beszélgetünk az sem jó… Ez a páros úgy néz ki mindig kihívások elé állít engem, csak ez akkor nem jó amikor már elfáradok a sok-sok kihívástól, és inkább bólogatok csendben. Mert azt teszem… Timidus roppant idegesítő, ugyanakkor érdekes is… Viszont Shut nem tudtam megimerni igazán, de még mindig meg szeretném. Ugyanakkor Timi bánt minket, embereket? Minket? Furcsa ez a felállás, furcsa maga a pet is, ugyanakkor Shu is az… bár egyáltalán nem veszem egy kalap alá őket, hisz ahogy nézem nemigen hasonlítanak, egyáltalán nem hasonlítanak. Timi okos kis pet, ugyanakkor talán pont ezért is idegesítő, Shu szerintem viszont okosabb Timinél. Hisz sok dolgot egészített ki inkább ő… Ugyanakkor mégis Timi a hangosabb. Érdekes a felállásuk. Valahol szórakoztatóak, mikor kettőjüket figyelem, csak én ne kerüljek kereszttűzbe megint… mert akárhányszor csak megtörtént, én mondtam fekete, ők pedig hogy fehér… Nem férnénk megy egymás mellett? Nem sziszem hisz eddig nem volt olyan akivel ne tudnék kijönni, akihez ne tudnék alkalmazkodni… Mégis sokszor éreztem velük azt hogy inkább visszavonulok magamnak… de mégsem tettem… magam sem értem igazán miért. Beszélgetni majdhogynem felesleges lenne velük… eddig bármiről beszélgettük mindegyik valamelyikőnk, álltalában az én hallgatásomhoz vezetett…
- Háüüüüm… - Dőltem hátra fűben és ismét az eget kezdtem el kémlelni… Valahogy amikor őket hallgatom, zúgni kezd a fejem, és miért jön le nekem az hogy ők ketten jobbaknak tartják magukat mindenkinél? Az embereknél… más idomároknál… Csupán csendben hallgatom a mondandójukat, és próbálok olyat kitalálni amibe nem tudnak bele kötni… lehet valami logikátlan dologgal kellene kezdeni, elvégre mint ahogy Shu mondta Timidus logikus gondolkodású… és a logikátlan dolgok úgymond a specialitásaim, hihiii…
- Akkor most ez is időpocsékolás Timi nem? Hisz ezért sem kapsz se pénzt sem expet… - Kérdezem tőle, várva a választ.
- Csupán rólam tudhatsz meg pár dolgot.. – Mondtam, és mosolyodtam el. A mögöttem lévő bokor mocorogni kezdett. oO Sejtettem hogy valami állatka lapulhat meg ott, így hát felkutattam hogy megsimizzem, de túl nagy és ijesztő lehettem neki mivel gyorsan elrepült.

Fácán

by **Shukaku** Csüt. Júl. 24 2014, 07:09

Persze, megint a legrosszabbat kell szegénykékről gondolni. Az meg sem fordul RenAi fejében, hogy szerencsétlen lány mennyire próbálkozik. Shu nem ért a beszélgetéshez, hiszen nem sok beszélgetőpartnere akadt a világban eddig, így ahhoz szól hozzá, amihez tud, és olyankor kapva kap az alkalmon. Ő képtelen fecsegni, képtelen belefolyni átlagos beszédtémákba, mert ahhoz nem ért. Amihez ért, vagyis úgy hiszi, hogy ért, azok az állatok és a petek… és persze a rossz dolgok, de ki akarna rossz dolgokról beszélgetni, ha egyszer pont azok elől menekükt be a virtuális valóságba? Milyen érdekes, hogy csak azok gondolják okoskodónak, tudálékosnak, akik nem képesek osztani a nézeteit. Ozirisz sokkal felnőttebb volt mint Shu, mégis képes volt megérteni őt. Jun pedig gyerekesebben viselkedett mint ő, pedig nagyobb volt, de ő is megértette. Csak azok nem értik meg, akik mindenben ellene akarnak lenni, és kicsit sem akarják egyáltalán megérteni. Talán egyfajta védekező mechanizmus volt ez a fajta ellenállás, hiszen megtanulta, hogy ha megtörhetetlen, vagy annak mutatja magát, akkor egy idő után feladják azok, akik meg akarják változtatni, és végre békén hagyják. Persze ők ilyenkor azt hiszik, hogy nem hagyja, hogy segítsenek neki, meg elüldöz másokat maga mellől, de természetesen egyáltalán nem erről van szó. Ha azt akarják, hogy boldog legyen, és itt boldog, akkor a saját akaratuk ellen tesznek, ha azt magyarázzák neki, hogy miért akarjon innen kijutni. Ha azt mondják, hogy szerezzen barátokat, és megtalálta Timidusban a legjobb barátot, akkor miért akarják elhitetni vele, hogy a pet megvezeti? Egyszer ezt mondják, egyszer meg azt, és ők sem tudják, hogy merre akarják szegénykét rángatni. Persze még véletlenül sem a szép dolgokról kell beszélgetni, hanem mindig a kinti világról meg a kijutásról… és csodálkoznak, ha a kis idomár nem szól hozzá a témához, és csodálkoznak, hogy a sárkány, akinek a feladata a lány megvédése, igyekszik válaszolni helyette, hogy ne neki kelljen, ha egyszer utálja a témát. Persze… érthetetlen… különös… vagy csak egy picit oda kellene figyelni. A kérdés most viszont konkrétan Timidusnak szólt, aki azonnal válaszolt, hiszen ezt már végigtárgyalta egyszer Atoruval és Lancerrel. Megvolt az előkészített válasz.
-Már válaszoltál a saját kérdésedre. Mivel fecsegsz, így jó pár dolgot megtudok rólad, amit később felhasználhatok, és nem kizárt, hogy azzal már szerzek aranyat is, tapasztalatot is. A tapasztalat nem csak az Exp pontok, hanem a tudás is. A tudás hatalom.
A lány csak mosolyogva helyeselt. Nesze neked RenAi! Ő látta, amit a pet nem. Látta a hátsó szándékot. Timidus csak azt észleli, hogy az ember csak egy újabb buta kérdést tett fel, amire könnyen megtalálhatná a választ, Shu viszont látja a hátsószándékot arra vonatkozóan, hogy a lány majd jól csőbe húzza a petet azzal, hogy rávilágít az érvelési hibájára. Hát nem jött össze. Emellett Shu tudott még valamit. Timidus nem fog összetörni, ha téved. Nem fog kikelni magából, és habzó szájjal védeni az érveit. Bevallja, hogy tévedett, megköszöni a helyreigazítást, és felhasználja a szerzett információt, így még jobbá válik. Persze az emberek erre képtelenek lennének.

by **RenAi** Csüt. Júl. 24 2014, 10:32

Nem értettem őket, pedig igazán szerettem volna… Hisz én mindenkivel jóban akarok lenni, és csupán hallgatok azok mellett akikkel nem az hogy nem tudok, inkább nincs közös hang… Nos úgy látszik ez megkezdődött de éreztem hogy ez így nem jó… Azzal ha most így teszek csupán elfordulok tőlük… sőt talán azoktól is elfordultam akikkel csak hallgattam és bólogattam ha annak úgy kellett lennie. Tiimdus egyfajta nagytesója Shunak, aki sokkal visszafogottabb ugyanakkor igazsgásosabb ahogy látom. Gyenge volna?... Nem dehogy is, Shu szereti Timit és ez máris annyit árul el hogy a kis pet is szerethető, ugyanakkor idegesítő is kissé… De hisz vannak ilyen emberek nem? Azok is idegesítőek, és ilyen esetekben szoktam én inkább csendben hallgatni és bólogatni… Nem tudom mit is gondoljak Timiről, nekem úgy jön le mintha más szabályok szerint játszana mint mi, bár ezt Shu meg is fogalmazta. „Ennek a világnak”… Igenám, ez a világ más, mégis a mi kezünkben van az hogy miként kezeljük, és mivel eddig azt az életmódot tanultuk amit odakint tanítottak, így ez nem fog varázspálca suhintásra megváltozni, sőt nem is kell… De Shunál sikerült… vagy Ő mindig is ilyen volt?... Nem tudom, mint ahogy azt sem miként kéne mindezt megkérdeznem tőle… Vagy hogy egyáltalán mit kérdezzek tőle… Eddig csakis petekről beszélgettünk, és erősen védte is őket. Tehát nagy pet és állat rajongó, mivel igencsak ügyesen körvonalazott szarvast rajzolt, így erős a gyanúm hogy nem az első eset… Megtudtam róla hogy tud pizzát csinálni. Hmmm, pizza. *-* Kezdek megéhezni… erre a gondolatra hangosan meg is mordult a gyomrom. ><” Majd Timidus kezdett beszélni, és némi gondolkodás után én is feltettem neki egy kérdést… amit a puszta kíváncsiság vezérelt, mert ahogy nézem, elég anyagias és számító az expekre, tapasztalatokra, mindenre amiből fejlődni tud…hmm… A kérdésem egyszerű volt, és meg is kaptam rá a választ…
- Végülis… de akkor te most nem is szórakozol jól? Csupán figyelsz és tanulsz… de ennyitől hogyan is érezhetnéd jól magad…. – Kérdezek és tanakodok hangosan…
- Hisz az hogy jól érezd magad nagyon fontos, hogy szórakozz kikapcsolódj, hogy ne mindig csak a fejlődés járjon az eszedben nem? – Világítok rá az álltalam vélt lényegre…
- Mert például most csak beszélgetünk, ismerkedünk, és szerintem ez is szórakoztató, haszon ide vagy oda… hisz sok új embert ismerünk meg így, és sokszor megtapasztaljuk hogy az emberek milyen hasonlóak és mégis mennyire különböznek nem Shukaku? – A kérdésem a lány felé intéztem hogy ő is beszálljon ebbe a témába ha szeretne…

by **Shukaku** Csüt. Júl. 24 2014, 11:19

A sárkány oldalra billentette bal fülét, amire Shu már azonnal tudta, hogy a társa megint nem ért valami fura emberi kifejezést. Persze a helyzet most nem teljesen ez volt. Timidus értette, hogy mit jelent jól szórakozni, csak azt nem tudta, hogy miért is releváns ez az esetükben, és mivel kíváncsi természet volt, így hát rá is kérdezett.
-Szórakozni? Most nem szórakozni jöttünk, hanem vadászni. Ételt és pontokat gyűjteni a bolthoz és a jelvényekhez. Ennek semmi köze nincs a szórakozáshoz. A vadászattal gyakorolok. Minél többet gyakorolok, annál ügyesebb leszek, annál gyorsabban tudom elkapni a vadakat, annál jobban látom, hogy melyik bokorban milyen vad bújik meg, és így olyanra tudok lecsapni, amire szükségünk van. A lényeg a tökéletesség, a lehető legkevesebb hiba. Azzal, hogy figyelek és tanulok, azzal eredményesebben tudom védeni Shut, és jól érzem magam, ha biztonságban tudhatom.
Ezután azonban már tényleg értetlenkedve nézett az idomárra, aki gyorsan sorra is vette magában, hogy melyek lehetnek azok a szavak, amelyek még talán idegenek a társa számára, és gyorsan rá is jött.
-Kikapcsolódni azt jelenti, hogy… lazítani. Szabadságot veszel ki, lustálkodsz egy picit… ilyenek.
-Akkor nem akarok kikapcsolódni. Ahhoz, hogy megvédhessem Shut, mindig száz százalékot kell nyújtanom, nincs időm kikapcsolni. Képzeld el, hogy én éppen kikapcsolok, és pont akkor támadja meg valami mob… nem is értem, hogy hogyan juthat ilyen az eszetekbe. Tehát a válaszom nem. Nem fontos, hogy kikapcsoljak. Kifejezetten káros.
A kis idomár csak mosolygott, és megpaskolta a sárkány buksiját. Mellette biztonságban érezhette magát, és bár néha őt is zavarta az a feszült tempó, amit mostanában elkezdett diktálni, ő is belátta, hogy fejlődni kell, ha segíteni akarnak másokon is, nem csak magukon, és ugye most a céh is, és a külön kis projektjük is ezt követelte meg.
-Szórakoztató… egyébként… csak Timidus ilyen… nem nagyon szeret csak úgy csevegni, és nem is szokott. Egyébként ebben hasonlítunk. Én sem nagyon értettem sohasem, hogy hogyan lehet csak a beszélgetésért beszélgetni, de ő még ennél is szigorúbban veszi. Azt pedig nem tudom, hogy mennyire ismerjük meg a másikat…

by **RenAi** Csüt. Júl. 24 2014, 11:39

A kis sárkány mondatát először úgy hallgattam hogy biztos erre is lesz valami frappáns válasza amit nem tudok majd tovább fűzni és ismét megáll a beszélgetésünk. Majd amint bele kezdett, elkerekedett szemekkel figyeltem, sőt nehezen bírtam megállni hogy a: „kikapcsolni” szótévesztésénél, ne nevessem el magam. Féltem hogy talán rossz néven veszik hogy kinevetem, így csak mosolyogtam rajta.
- Jó kis pet vagy te. :3 – És simizom meg én is a fejét ha engedi… Viszont ezzel én is megértettem valamit amit eddig nem, a petek tényleg csak gépek, programok és nincs szükségük olyan dolgokra amikre nekünk… talán… de mégsem tudom mindezt elhinni, hisz az npc-k nagy része is érez… bitos nekik is kell némi kikapcsolódás. oO Egy kis feltöltődés… Az hogy Timidus gyakorlásokkal lesz jobb… nem tudom, ebben talán csak az észlelés és esetenként a nyomkövetés segíthet… és mivel erre építenek talán ez is van nekik kifejlesztve… míg nekem egészen más terü másodlagos képeségeim vannak, hisz az én igényeim ilyen téren mások. Majd a kis Shu mondatára figyeltem, és elgondolkodtam… nem értettem, meg értettem is… de valahol mégsem… vagyis inkább nem tudok bele gondolni teljesen, elképzelni… hisz olyan nincs hogy a beszélgetésért beszél az ember, annak célja van, akár ilyen akár olyan…
- Olyan szerintem nincs hogy a beszélgetésért beszélgessen az ember azt hiszem… Hisz mindennek ennek is célja és oka van, a másik megismerése, önmagunk megismertetése… gondolat és tapasztalat csere… ezek mind fontosak… Persze van hogy nincs közös nevező, hisz mi is elég döcögősen kezdtünk el beszélgetni, de mégiscsak összehoztunk, és most épp a beszélgetésről beszélgetünk. xD- *Faceplam*

by **Shukaku** Csüt. Júl. 24 2014, 12:07

Ami nagyon fontos, hogy Timidus nem téveszt. Tévedni téved, de sohasem téveszt. Számára az elmondottak alapján ugyanazt jelentette a kikapcsolódás mint a kikapcsolás, így szinonimaként használta. Nem fejlődni? Az számára körülbelül a halállal lenne egyenértékű. Még este is, amikor Shu alszik, ő figyeli az álmát, őrzi, és felkelti ha rosszat álmodik, tehát feladatot végez. Emellett pedig ha éppen szép álmai vannak a lánynak, akkor figyeli az arcát, a mimikáját, és tanulja az emberek nonverbális jeleit, hogy ezzel is többet és gyorsabban tudjon leolvasni róluk, ha éppenséggel szükség lenne rá. Az, ki normális, az minden győzelemből és minden kudarcból és minden mozzanatból tanul, és levonja a konzekvenciákat. Még mindig jobb tanulni, nőni, akár hibákat is elkövetni, mint mindig megmaradni ugyanannak, hiszen ahol nincs haladás, ott pangás és hanyatlás van. Azt természetesen hagyta, hogy RenAi megsimítsa, hiszen tudta, hogy ez dicséret, már pedig ha olyasvalaki dícséri meg, aki eddig ágált minden szava ellen, az hatalmas előrelépés. Persze nem a számára, hanem a lány számára, hiszen végre belátta, hogy tévedett, és elismerte, hogy Timidus jó pet. Ha pedig ő a jó, és a lány ellene volt idáig, akkor egyenes következményként levonható, hogy a lány eddig rossz volt, de most szerencsére Timidus érvelése megjavította. Milyen jó is az embereknek, hogy vannak petek, akik megingatják a badarságaikat. Azonban mire ezt elmondhatta volna, azaz csak jelezte volna az idomártól tanult illendőséggel, hogy szívesen, RenAi már újra beszélt, Shu pedig megmosolyogta, és egy picit értetlenül nézett rá. Most ez a lány vagy nem ismeri az embereket, vagy eddig valami urokban élt, ahol minden szép és jó és szívárvány színű volt…
-Te még sohasem jártál a piacon? Mármint… ugye vannak olyan falusiak, akik csak a saját szövegeiket mondják el újra és újra… de vannak amikor olyanok árulnak, mint mi, és csak az indikátorból tudod, hogy melyik a falusi és melyik nem, mert a beszélgetésük semmiben nem különbözik. Szervuszhogyvagyjólésteénisköszönömkérdésedmilyenszépidővanténylegnagyonszépnézdmilyensoknyersanyagottaláltamabarlangban… semmi fontosat nem mondanak, csak beszélgetniük kell, és akár fel lehetne venni a válaszokat egy kristályra, mert mindig ugyanazt mondják el. Én nem tudom elképzelni, hogy ennek lenne bármi értelme is azon kívül, hogy felesleges tiszteletköröket fussanak le…
Igyekezett monoton és unott hangon előadni a jelenetet, de a végére már elnevette magát, ahogy belegondolt, hogy mennyire hasonlítanak is az emberek és az NPC-k, pedig annyira magasabb rendűnek tartják magukat sokan a falusiaktól. Ha levennék a fejük fölül az indikátort, talán a legbutább NPC is több percig meg tudna téveszteni egy játékost.
Ez a fejtegetés azonban már olyan mértékben bizonyult haszontalan információnak Timidus számára, hogy úgy döntött, elég is lesz belőle ennyi, és most, hogy a lányok már nem feszültek úgy egymásnak, és Shu még nevetett is, fel is röppent, hogy zsákmányt keressen magának, és talált is, egy nem túl távoli fa lombjai között.

/mókus/

by **RenAi** Hétf. Júl. 28 2014, 18:22

- Öhmm…. De, persze hogy láttam. – Felelem.
- És persze… ez a dolguk, elvégre csakis így hívhatják fel a figyelmüket a portékájukra, és amit mondasz szerintem azért van mert az npc-ket az emberek formályára építették, tehát ha árulsz neked is az az első kérdésed hogy miben tudsz segíteni nem? Vagy ha nagyon fel akarod hívni a figyelmed valamire, akkor azt a fontos értéket teszed szemelé, és kiabálsz hogy akik esetleg arra járnak, valamilyen szinten észrevegyenek. – Mosolyogtam. Elvégre valahogy így gondoltam.
- Persze én magam nem vagyok valami üzletember, és ha olyan itemet akarok venni akkor inkább legyárttatom azzal akiről tudom hogy megbízható. ^^ És csupán napi cikkeket veszek a piacon. – Hanglejésem kedves és türelmes. De felfigyeltem hogy a kis Shuu valamin kacagni kezd, magam sem értettem hogy min, így először csak zavartan néztem körbe, majd megszólaltam:
- Valami vicceset mondtam? oO– Kicsit félénk voltam hisz már osztott ki ez a pici lány párszor a mai nap folyamán, így nem tudom hogy mégis mit mondtam amivel megkuncogtattam, tehát nem bántam. Hisz, ez is egy pizitív reakció, és még ha rajtam is nevet, inkább vele mosolygok, és persze így is tettem. A témánk tovább gördült, és immáron egész másról beszélgettünk.
- Végülis, tényleg jó idekinn a levegőn. Nyugi van, ami néha azért hiányzik kicsit. Bár én általában felpörögve vetem bele magam fejestől minden eseménybe. ^^ Mert szeretem magam jól érezni másokkal. – Mosolygok.
- De azt is meg tudom érteni hogy te itt érzed jól magad. Ezek szerint te biztos sokat túráztál régebben. – Dobok fel egy új témát.
- Ahogy nézem a petek és az állatok nagy specialistája vagy, jobban meg tudod érteni őket mint talán bárki… de te a saját korosztályoddal sem jösz ki igazán? Vagyis velük is csak ilyenekről beszélgetsz? – Kérdezem majd folytatom a gondolatmenetem, persze csak miután válaszolt ha szeretett volna.
- Érdekes hogy mennyire különbözünk, talán ezért sem értettünk rögtön szót. Én szeretek emberek között lenni, te viszont inkább elbújsz ide ahol a természet van csak meg te, én inkább a közjó érdekeit nézem, te pedig fellázadsz és megoldásokat keresel a benn maradásra. Bátor lányka vagy az tény. De tudod mit. Szeretnék segíteni, persze nem ellene fordulni a barátaimnak, akik ki akarnak jutni, és persze én is szeretnék véget vetni lassan a „nyaralásomnak” Viszont ha van bármi, amiben segíteni tudnék, akármi, ha beszélgetni szeretnél vagy bármit szívesen segítek, akkor is ha veszélyes küldetésen vesztek részt, vagy akármi ami az eszedbe jut. Sőt tudom is! ^^ - Kiáltok fel lelkesen.
- Mindenki szeret vásárolni, ruhákat és hasonlókat. Mennyünk el együtt, kutassuk fel a legjobb ékszer és ruha szaküzleteket, úgyis lassan itt lesz az ősz, jobb lesz némi meleg ruhát is begyűjteni. :3 – Próbálok kedvcsinálót kicsikarni Shutól, de amint kimondom valami a fejemre pottyan. oO Kissé meg is ilyedek hogy honnan és miért, de amint kapcsolok és megmozdítom a fejem, a borz már el is szaladt, és csupán valami sas vagy hasonló zaklatott hangját hallottam, mivel valószínű hogy az ő kajája pottyanhatott rám.

Borz.

by **Shukaku** Hétf. Júl. 28 2014, 20:08

-Hát… nem tudom… lehet. Azt megkérdem, hogy miben tudok segíteni, de nem kezdek el az időjárásról beszélni, vagy ilyesmikről, amik biztosan nem érdekelnek senkit… sok ilyet láttam már. És… én nem teszek semmit szem elé… az szerintem csalás. Minden kristályból ki van rakva egy a boltban, hogy az emberek lássák,hogy miket tudok írni, de semmit nem teszek ki… meg eleve nálam nincs is olyan, hogy nagyon el akarom adni. Azt adom el, amit az emberek kérnek. Nem fogok rájuk erőszakolni semmit, mert annak nincs semmi értelme, hogy olyan dolgokat vegyenek, ami nekik nem is kell, és mondjuk akkor másoknak meg nem lesz, akiknek meg kellene. Meg ugye nálam az árat is a vevő szabja meg, szóval még olyan sincs, hogy az értékesebbet tukmálnám rá. Kiabálni… azt pedig egyáltalán nem szoktam…
Hogy az előbb elmondottaknak mennyi köze volt ahhoz, hogy nem nagyon ment a boltocska, abba már nem gondolt bele, de elégedett volt azzal, hogy volt vásárlójuk, és segíthetett a vásárlóknak. Ezért lett kristályíró, ezért nyitották az üzletet, szóval megérte, akármennyire is kicsi volt a haszon. RenAi fura kérdésére csak újra kuncogott, és megrázta a fejét.
-Nem, dehogy! Csak… ezen az egészen… szerintem vicces. Sokan azt szajkózzák, hogy ki akarnak jutni, mert nem tartoznak ide… pedig ha jobban megnézzük, akkor nem mindig különböznek olyan nagyon az itt lakóktól… és szerintem ez vicces. Ha be akarnának illeszkedni, akkor már régen megtehették volna.
Ezután újra a kinti világ emlékei… de most szép emlékek… túrák az erdőben… Shu mosolyogva bólintott, majd kissé elmerült a gondolataiban.
-Igen, rengeteget túráztunk. A saját korosztályom pedig… nem tudom… nem nagyon beszélgettem velük. Nem tudtam miről, mert nem érdekelte őket az, ami engem igen… meg nem is akartak velem beszélgetni. A tanítók szerint koraérett voltam… ezért is mondták, hogy majd betesznek a nagyobbak csoportjába az órákon, mert ugye én tanultam… de azután nem lett jó… ott csak még jobban piszkáltak… azt mondta a tanító, hogy irigykednek, és ezért visszakerültem az előző csoportba…
Megrázta a fejét, és igyekezte elterelni a gondolatait a témáról.
-És… én is azt szeretném, hogy jó legyen… csak… te azt hiszed, hogy ti vagytok a köz. Akik ki akarnak jutni, és akkor te a közjót nézed, mert nekik segítesz.
Nem volt dühös, inkább volt élc a hangjában, mint gúny, de hallatszódott, hogy rosszul esett neki az előző mondat.
-Sokan vannak, akik nem akarnak kijutni, és ők is köz, nem csak ti. Nem tudom, hogy mekkora bátorság kell ahhoz, hogy én nekik, meg végre magamon is segíteni akarjak… de a bátorságot nagyrészt Timidus adja. Nekünk… nekünk itt jó, és nem akarjuk, hogy ti elvegyétek tőlünk. Én nem akarok harcolni senkivel… csak… azt akarom, hogy legyen nyugtunk, és ne kelljen attól félni, hogy mikor éritek el az utolsó szintet, mikor ölitek meg Timidust, és nekem mikor kell visszakerülnöm az intézetbe, ahol...
Idegesen felnevetett. Igen. Ilyen gondolatok közepette valóban az ékszerek lesznek a legfontosabbak, és a ruhák. Már nem csüngött a nyakában a Petertől kapott lánc. A fiú elárulta őt. Azt ígérte, hogy megvédi. Még az utolsó csöpp remény a kinti világbeli életre tőle származott, amikor megígérte, hogy magához veszi és vigyázni fog rá. És most hol van Peter? Senki nem tudja. És ki volt az, aki végig mellette maradt, és betartotta az összes ígéretét? Hát nem az emberek, az száz.
-Tudod mit? Ebben segíthetnél! Meséld el ezt a frontharcosoknak, és értesd meg velük. Utána meg mennyünk ruhát vásárolni. Az lesz a legjobb.
A ruhát is a céhvezérrel együtt választotta ki. Kellett valami új… a változás… új céljai voltak, és végre saját céljai.

by **RenAi** Kedd Aug. 05 2014, 12:14

Shukaku ismét elmondta az álláspontját, és az igazat megvallva lehet benne valami, bár egy piac és egy épület amiben árulunk szintén más… Ha ott rám kiabálnának hogy vegyek ezt-azt inkább kiszaladnék mintsem ott vásároljak….
- Igazazd van, de egy piac tele stadnokkal és egy épület amit csakis a portékáid árulására szánsz más… ha egy épületben kiabálnának rám, biztos ott is hagynám az egész boltot.. – Magyarázom. Majd kuncogni kezdett, nem igazán értettem hogy min is, de rákérdezésem válaszokat kapott.
- Megértem az álláspontodat, még akkor is ha ezt nem hiszed… és szerintem egyre inkiább minnél több időt töltünk be fognak sokan hasonlóként gondolkodni. Sőt vannak akik már úgy is gondolkodnak… de… ez egy csiki-csuki állapot, mindig is leszenk akiknek honvágyuk van, és ez teljesen érthető, hogy látni akarjuk azokat akik kinn maradnak, és minden percüket aggódással töltik hogy mikor kapcsol le a nerwe gear-ünk… Ugyanakkor mondod hogy neked jobb itt, és nem akarok rákérdezni, úgy vagyok vele hogy ha úgy érzed majd elmondod miért is, bár valamelyest ez egyértelmű… és nem ellened vagyunk. Senki sincs ellened, épp csak magukért… Én is látni akarom az öcsém, anyuékat és a barátaim… két év telt el, talán rájuk sem ismernék már, és maga a gondolat is ilyesztő számomra… ugyanakkor én is nagyon szeretek itt lenni, hisz nagyon sok jó emberrel ismerkedtem meg, sokakhoz kötődök, és én azért harcolok hogy nekik jó legyen… hogy nekik is jó legyen… Tudod, Rita és Tsubaki volt az aki felkarolt, már az elején. Sok időt töltöttünk együtt, és nagyon megszerettem őket. De Tsubaki egyik pillanatról a másikra eltűnt… majd a Black Iron Castleban viszont találkoztam a nevével… de jóval az eltűnése után… Fogalmunk sem volt mi is történhetett vele… Rita és én egyedül maradtunk, de mégis ott volt nekünk a céh… ami sokat jelentett… Majd Maci jelent meg a céhkertben, egy kocka lakú itemet mutatva nekünk… Ha nem nyitom meg a mapp-ot én magam sem hiszem el hogy az az item tényleg Rita lett volna… Mármint abba a valamiben van bezárva. Maci mondta hogy csak így tudta megmenteni a lányt mikor Ő megvédte Macit és az élete teljesen lecsökkent… Ritára vall… De azt is elmondta hogy csakis akkor hozhatom vissza hogy ha kivisszük a szinteket… Rita csak is akkor élheti túl… Ő most nem tud harcolni… nem tud beszélni… azt sem tudom hogy hall-e lát-e bármit is, leginkább azt szeretném ha aludna és szép állmai lennének, hisz még sok idő míg meg tudom ezt tenni neki… Addig ő csak tehetetlenül vár… Nekem ezért fontos a kikutás, és a fjelődés azért hogy megvédhessem azokat akik fontosak nekem idebenn… - Azt már nem említem meg hogy azért is hogy Sato-t megtalálhassam… Az öcsémet, akiről nem tudom hogy csupán a fantáziám szülötte látomás volt a kényszerített portálásnál, vagy pedig tényeg ott volt a tömegben… Folytogat a tudat hogy nem tudom eldönteni, ocsmánynak érzem magam azért mert titokban azt szeretném ha tényleg ő lenne az… Elhallgatok és várom miként fog válaszolni a lány. Majd mesélt magáról, arról hogy sokat szeretett túrázni… és még egy fontos momentumot elárult magáról…
- Pont mint Sato… - Mondtam ki a gondolataim hangosan, nem is figyelve magamra… bár őt nem emelték ki így, de szerintem nem is vállalta volna ha így történt volna…
- Nem gondolom azt hogy mi vagyunk csak a köz… - Kezd kicsit idegesíteni… úgy érzem egyáltalán nem akarja megérteni az én álláspontomat, de azt elvárja hogy én megértsem az övét… Majd folytatja… sokan vannak akik nem akarnak kijutni… de hisz nekem eddig még nem mondott senki ilyet, pedig sokmindenkivel beszélgettem már…
- Nekem eddig rajtad kívül nem mondtak még ilyet… - Mondom. Majd jolytatta…
- Nem karunk nektek rosszat… és tényleg nem akarom hogy visszakerülj az intézetbe… -Valahogy nem akarom felfogni hogy tényleg ilyen helyzetben van… ha ki is jutnánk… az lenne a lgjobb ha beszélhetnék anyuval hogy magunkhoz vehessük… engem is befogadtak… biztos őt is. Hisz aranyos kedves, és még Satora is hasonlít, biztos megszeretnék. Megpóráblom terelni a témát… de nem sikerült, túl felpörgette magát, amit nem szerettem volna…
- Rendben! Megteszem. Sőt mindenkit ki fogok faggatni hogy ki is akar kijutni innen…. – Mondom, bár már kicsit belefáradtam ebbe a civakodásba. Nem élveztem a helyzetet egyáltalán, olyannak éreztem mint két végtelen fonál, akik csak húzzák magukat az ellentétes irányba…
- Amúgy ne hibáztass minket ezért… - Szólalok meg csendesebben, halkan. Tudom hogy nehéz neki, és ahogy nézem sok dolgon ment már keresztül és én tényleg csak segíteni akarok rajta, mint ahogy szerintem sokan mások is akik megismerik… Mégis hiába van mellette Timidus, akkor is egyedül van… és ez érződik is rajta… Hisz annyi mindenben más mint mi, ami ugye nem rossz de ellentéteket szül, és ezzel neki lesz rossz… Pont mint Kyubei…

by **Shukaku** Kedd Aug. 05 2014, 13:27

Csak egy keserű mosoly tudott megmaradni az arcán, egyfajta jeleként annak a beletörődésnek, amellyel elfogadta, hogy RenAi nem fogja, és talán nem is akarja megérteni őt. A piacos példában igaza volt, és arra bólintott is… bár nem ez volt a fő kérdés. A többi azonban…
-Igazad van, de ezzel nem tudunk mit kezdeni. Valaki ki akar jutni, sokan pedig itt akarnak maradni, akár hiszed, akár nem. Neveket nem mondok, mert akkor csak felkeresnétek őket, és győzködni kezdenétek, ahogy engem is próbáltak, és arra semmi szükségünk nincsen. Csak gondolj bele egy picit. Te már azt sem mered megmondani a frontharcosoknak, hogy nem szívesen vagy a bossharcokon, hogy nem érzed magad elég jónak, hogy csak a képességeid miatt vagy ott, mert félsz attól, hogy mit szólnának ahhoz, ha pihenésképpen kihagynál néhány harcot. Szerinted meddig hagynának minket nyugodtan, ha kiderülne, hogy milyen sokan nem akarunk kijutni? Rólam tudják, mert voltam olyan buta, hogy megbíztam az emberekben és elmondtam nekik. Ezután majd nem fogom ezt tenni, és akkor nem piszkálhatnak ezzel sem.
Az ellenkezés pedig teljesen felesleges volt, főleg a hazugság. Shunak még meg is rándult picit a szája széle, hogy a lány így a szemébe hazudott, de egyszerűen csak a sárkány felé fordult.
-Timidus, megtennéd, hogy elmondod, hogy mit mondott RenAi a közjóról?
A sárkány bólintott, majd azonnal idézni kezdte a lány szavait.
-Én szeretek emberek között lenni, te viszont inkább elbújsz ide ahol a természet van csak meg te, én inkább a közjó érdekeit nézem, te pedig fellázadsz és megoldásokat keresel a benn maradásra.
-Köszönöm.
Megsimizte a sárkányt, majd ismét RenAi felé fordult.
-Te a közjó érdekeit nézed, én pedig lázadozok. Az amit te csinálsz, amit ti csináltok, az közjó, mi meg nem a közjót akarjuk, tehát biztosan rosszat. Olyan sokan képesek ennyire fekete-fehérben látni a világot, mint te, pedig egyáltalán nincs így. Nincs közjó. Nincs köz. Egyik csoportnak ez a jó, másiknak meg az. A mi közösségünknek az lenne jó, ha bent maradhatnánk. Nekünk az a közjó.
Kicsit elhallgatott, majd ismét elhúzta a száját.
-Ti nem akartok nekünk rosszat, de azzal, hogy harcoltok a kijutásért rosszat tesztek nekünk. Ne faggass kérlek senkit, mert azzal is csak rosszat teszel. Akik nem akarnak kijutni, azok félnek ezt elmondani, mert félnek attól, hogy megharagudnak rájuk, vagy még bántják is őket emiatt. Ahogy te is félsz. Ha kijuttok innen, akkor elpusztítjátok ezt a világot, megölitek a benne élőket és mi pedig visszakerülünk oda, ahonnan ide menekültünk. Valaki az árvaházba, valaki a tolószékbe, valaki a kórházba. Pedig ti nem akartatok nekünk rosszat.
Felállt, kicsit leporolta a ruháját, és körbepillantott a tájon, és a meseszép látvány azonnal meg is nyugtatta kissé.
-Érted már?

by **RenAi** Szer. Aug. 13 2014, 22:14

Kényes témára értünk… ami azért is rossz, mert már nem tudnánk visszafordulni és hanyagolni a dolgot… Nem értem miért is különbözünk ennyire, hisz én igyekszem, ha nem tenném már nem lennék itt… bár többször kívántam magam máshová, mégsem állok fel és köszönök el tőlük… azt hogy miért nem tudom… Nem értem mi motoszkál bennem és hogy mégis miért nem tudok másik útra térni, hisz ha ennyire különbözünk akkor felesleges is egymásnak vágni a saját elképzelésünket… hisz egyikőnk sem hagya sem abba, sem pedig békén a témát… Olyan dolgokat kér tőlem, amiket talán fel sem fog… Értem hogy rossz kint neki, de mondtam neki hogy segítek, meghívom őt hozzánk, és ha anyuék is megismerik biztos megszeretnék… De csupán hallgatott és bólogatott a dologra, nem lelkesedett… bár nem is tudom… Ő azt mondja jó neki itt, nekem sem rossz, nem arról van szó… Épp csak nem bírnám elviselni a tudatot hogy soha nem lássam a tesómat, a szüleimet… hogy soha ne találkozzhassak Ritával… hisz… ahoz hogy feléledjen… végig kell vinnünk a játékot… bár biztos mérges lenne, de idővel megbékélne és én ott lennék neki… Ezek olyan indokok amikhez az életem árán is ragaszkodom… De ő olyan mintha azt kérné hogy mondjak le minderről és álljak az ő pártjára… Persze nem mondja ki, de érzem… Sőt szeretnék is, nem akarom hogy egyedül harcoljon… mégsem…
- Nem voltál buta… persze megpróbálnak lebeszélni, de ha nem tudnak kénytelenek lesznek belátni, és nem kell hogy aggódj, túl sok idő fog eltelni ahhoz hogy ne az legyen amit szeretnél… - Mondom, bár a mondatom vége keserűségel teli… hisz nem akarom. Én jót akarok, olyat ami neki és nekem és mindenkinek jó…
- Ne aggódj, nem kutatok azok után akik hasonlóképp gondolkodnak, bár tény hogy ők azok akik a fronthacosok között lehetnének, de mégsincsennek, és azok akik nem igen törődnek a fejlődéssel hisz inkább élnek mintsem az idejükket is az állandó fejlődésre álldozzák… - Mondom, de már folytatja is… Ernyedten vetem hátra magam a zöld fűben…
- De ugyanez fordítva is igaz… hisz ha így nézzük azt kéred tőlem hogy maradjak távol mindenkitől akit odakinn szerettem, és azt hogy ítélejm örök álomra az egyik legjobb barátnőmet, akinek ez az állapot maga a pokol… Talán nincs közös jó… hisz ha kijutnánk én biztos vissza-vissza akarnék jönni ide, hisz túl sok időt töltöttem el itt, túlzottan hozzá szoktam az itteni dolgokhoz… de mégsem tudok lemondani az életem másik feléről sem, hisz én azt is szerettem…- Magyarázom, bár nem tudom mennyire értheti meg miről is beszélek....

by **Shukaku** Csüt. Aug. 14 2014, 14:02

Shu arca egy fura fintorba torzult. Ez a valaki… ez a Rita… ezek az emberek vissza akarnak térni a valóságba, de már annyira elrugaszkodtak a valóságtól, hogy olyan elképzeléseik vannak… feltámasztani a holtakat. Milyen embertelenség. Végignézett a lányon.
-Te gondolom japán vagy. Voltál már valaha is temetésen?
Megvárta a választ, de akármilyen hosszú is volt, már nem ült vissza. Le akarta zárni a témát.
-Ami után apuékat megölték, ő nyugati temetést kapott, anyu viszont hagyományos japán temetést, buddhista szokás szerint. Ilyenkor az eredeti nevéből a szerzetes csinál egy másik nevet, ami megakadályozza, hogy visszatérjen.
A lány sokáig őrlődött az eseményeken. Hibáztatta magát, amiért nem tett eleget, nem akadályozta meg… de az soha nem jutott eszébe, hogy bárhogyan is visszacsinálja. Ha lehetőséget is kapott volna erre… azok már nem a szülei lettek volna. Meghaltak, ő pedig elengedte őket, mert ezt mondták neki, és mert így volt helyes.
-Sokan utáljátok Kayaba bácsit, mert szerintetek istent játszik, erre te pedig halottakat akarsz feltámasztani. Ki mondta neked, hogy Rita feléled ha kijutunk? Ki mondta, hogy azt akarja, hogy felélezd? Ki mondta neked, hogy ez neki maga a pokol? Ki mondta, hogy van jogod ilyenről dönteni?
Arcán a szomorú beletörődés tükröződött.
-Ehelyett inkább próbálhatnátok azzal törődni, hogy minél kevesebben haljanak meg. Engem megpróbálsz lebeszélni, és ezt sem tudom, hogy milyen jogon teszed. Te akarsz dönteni az én életemről, a többi frontharcossal együtt. És igen, tudom, hogy minden fordítva is igaz. Te is félsz bevallani a frontharcosoknak, amit nekem mondtál a harcokról. Azok, akik nem akarnak kijutni, legalább egymással őszintén beszélhetnek, de ti féltek egymástól, és féltek egymásnak ilyeneket elmondani. Szerintem sokkal inkább a frontharcosok között vannak olyanok, akik inkább élni szeretnének, mint folyamatosan a kijutáson görcsölni, és ti nem engeditek nekik. Mintha megfenyegetnétek őket, és ez oda fog vezetni, hogy ott fognak hagyni titeket… így vagy úgy.
Peter távolodása már érezhető volt, bár ekkor még Shu nem tudta, hogy mire készül. Vajon hány frontharcos választotta az öngyilkosságot ahelyett, hogy a társai szemébe mert volna nézni, és elmondani nekik amit gondolt? Hány frontharcos tűnt el teljesen a kezdetek óta? És bár Shu ezt sem tudta, de ha valamiképpen a jövőbe látott volna, akkor most igen is a lány fejéhez vágná, hogy a saját céhéből fog nemsokára valaki a frontharcosok közül az élőkhöz csatlakozni. Yurihime kisasszonnyal csak egyetlen egyszer találkozott eddig, egy virág felkutatásakor, és ez a kedves hölgy, nemsokára szintén ezt a világot választja a kijutással való megnyerhetetlen harccal szemben. Ahogyan Peter a halált fogja választani. Ahogyan Kincaid az eltűnést választotta. Ahogyan annyi sokan választottak még mást eddig is, csak Shu nem tudott ezekről, és nem tudta vele bizonyítani az igazát.
-Ez a világ azért gyönyörű, mert nem lehet kijutni. Valószínűleg nem fogtok tudni visszajönni ide, de mi biztosan nem. Minket megöltök azzal, ha eléritek az utolsó szintet. Minket is, az itt lakókat is és a világot is, mi viszont nem ölünk meg senkit. Nem tudod ezt teljesen megfordítani, és nem is egyenlő a kettő.
Intett a sárkánynak, aki kinyújtóztatta a végtagjait, majd mellé állt.
-Ha szabadon lehetne ki-be járkálni, az tönkretenné ezt a világot. Gondolom láttál már te is természetfilmeket. A csodák mindig elszigeteltek, és ha beengedik oda a tömeget, akkor az ember tönkreteszi. Én nem akarlak téged semmiről meggyőzni. Értem, hogy miért akarsz kijutni, és talán mi is kiakrnánk, ha nem lenne egészen más… a helyzetünk. Sokan úgy gondolják, hogy egyszer majd harcolnunk kell egymással. Azok, akik ki akarnak jutni, és azok, akik bent akarnak maradni. És hiába mondod azt, hogy egyikünk sem rossz, meg nincs közös jó, oldalt kell majd választanod.
Elnézett egy itató felé, ahol jó pár állat sereglett össze, békésen, egymás mellett… ahogyan az emberek még sohasem tudtak élni.
-Amíg arra várunk, hogy ez bekövetkezzen, addig én jól fogom érezni magam, és azon fogunk dolgozni, hogy mások is jól érezzék magukat, akik ezt akarják tenni az öldöklés helyett, és ezt egyikőtök sem akadályozhatja meg. Mi nem harcolunk senkivel, ahogy a vadászat során sem harcolunk. Gyere!
Azt nem nagyon lehetett tudni, hogy a kérés a sárkánynak, a lánynak, vagy mindkettejüknek szólt-e, de Shu lassú léptekkel elindult a csorda felé, megérintve néhány állatot, Timidus pedig szótlanul követte.

[szarvas]

by Ajánlott tartalom