Re: Shukaku szobája

by **Shukaku** Kedd Feb. 18 2014, 08:02

-Jó? Mármint… persze, hogy jó!
~Tudtam ám! És még Shu aggódott, hogy mi lesz, ha valakit megbántok vagy rosszat mondok neki. De hát miért tennék én olyat? Én szoktam gondolkodni mielőtt beszélek, amikor kell. Persze sokszor nem kell, hiszen azonnal eszembe jut, hogy mit kellene mondanom, és akkor mondom is. Minek gondolkozzak azon, hogy mit mondjak, ha egyszer már tudom, és mondhatnám is? Az csak felesleges időhúzás lenne, és Shu azt mondta, hogy az idő pénz. Persze ez is olyan buta mondás, mint az összes többi, és semmi logika nincsen benne. Még szerencse, hogy Falco ugyanolyan okosan és logikusan gondolkodik, mint én, vagy Álomkelő. Tényleg!~
Csillant fel a sárkány szeme, és gyorsan átlapozott pár oldalt a füzetben, hogy megtalálja a neki megfelelőt, miközben azért biztosította a főnixet, hogy nem marad le semmiről.
-Ne aggódj, majd utána visszalapozunk, csak szeretnék valamit kérdezni. Fontos. Nagyon fontos.
Tovább seperte az oldalakat, majd rábökött az egyik kis képsorozatra.
-Ez! Erről szerettelek volna megkérdezni.

Shukaku szobája - Page 3 Stars

Mutatta, majd hangosan fel is olvasta a képregényt.
-Szerintem egyébként butaság, mert ugye saját magunk döntünk mindenről, nem pedig mások, főleg nem a csillagok. Illetve még Shu szerint Kayaba, de ő csak egyszer volt még itt, és azóta nem tűnik úgy, mintha nagyon beleszólna a dolgokba. De… Shu azt mondta, hogy sokan vannak, akik tényleg elhiszik, hogy valaki irányítja a sorsukat. De most úgysem ez a fontos, meg ez nem is annyira érdekes.
Legyintett a sárkány a farkával, és félresöpörte az évezredes vitákat kiváltó, teljesen lényegtelen teológiai kérdéseket.
-Ami sokkal fontosabb, az az, hogy Shu azt mondta, hogy a csillagok azok nagyon-nagyon messze lévő nagy tűzgömbök, és azért világítanak, mert égnek. Éééés… mivel te is ilyen tűzlabdákat csinálsz, és pont az ég felé szoktad lődözni őket…
Egy pillanatra elgondolkodott, majd a messzeségbe révülő tekintettel nézett a plüss sárkány mellett pihenő Falcora.
-Szerintem te csinálod a csillagokat.
Jelentette ki, és komoly arcot vágott ehhez a hatalmas felfedezéshez, Shu pedig ha hallotta is a szavait, nem szállt vitába a sárkánnyal. Timidusnak nagyon régóta voltak meglátásai a világ dolgairól, a lánykának pedig sohasem volt célja ezeket a nézeteit lerombolni, amíg nem találta őket veszélyesnek, azaz olyannak, ami miatt Timidus bajba kerülhet, ha hangoztatja. A csillagok keletkezésének titka azonban nem tartozott ebbe a kategóriába, így Shu továbbra is Utahimével foglalatoskodott.
-Biztos vagyok benne, hogy nagyon fogsz igyekezni, de ne aggódj, miattam nem kell külön járkálnod sehova…
Kicsit elpirult, és úgy döntött, hogy megosztja a saját példáját, bár azt nem tudta, hogy ez rossz vagy jó példa.
-Bár… tudod én se nagyon vállalok küldetéseket magamtól, inkább mindig Peteréknek segítek. De ha te szeretnél külön is, akkor természetesen senki nem fog megállítani…
Majd gyorsan terelte is tovább a témát, hiszen ennek okairól, már annyira nem akaródzott neki beszámolni.
-A potifőzés pedig nagyon érdekes dolog, és rengeteg játékosnak segíthetsz vele. Peter is biztosan nagyon fog örülni.
Az a problémakör, hogy ezzel ő kevesebb hozzávalót kaphat a kristályaihoz fel sem merült benne, és ha fel is merült volna, akkor is gyorsan elhessegetné a gondolatokat, hiszen ő egyáltalán nem volt önző. A kérdésre csak bólogatott, és igyekezett ő nem megijedni, vagy túlságosan fellelkesülni a hír hallatán, és bár valamennyire sikerült is megtartania a nyugodtságát, egy kicsit rá is átragadt Utahime idegessége.
-Igen, a jéggólem az első a bestiáruim szerint is valóban ritka pet. Ha szeretnéd nyugodtan meghívhatod ide Desdemonát is, és majd a céh rá is vigyázni fog, ugyanúgy, ahogy ránk.
~És találkozhatok egy jéggólemmel, és itt biztonságban, még ki se kell mennem hozzá sehova, és ő is biztonságban lesz…~
-Egy jéggólemnek pedig Hisame is biztosan örülni fog, hiszen ő pedig jégsárkány.
~Igen… Peter rám sem haragudott, amiért idehoztam Utahimét, tehát biztos, hogy Utahimére sem fog, ha idehozza Desdemonát. Viszont… akkor valahol ez is az én érdemem… jajj!~
-És… és nagyon örülök, hogy máris ide szeretnéd hozni a barátaidat. Örülök, hogy bízol bennünk.
~Igen… ez fontos. Ezt talán Peternek kellene mondania, de ő nincs itt… ha itt lenne, akkor biztosan mondaná, de így nekem kell helyette mondanom. Nekem ő mondta… és nekem jól esett, tehát Utahimének is jól esik. Peter nem fog haragudni érte, hogy most én mondtam helyette.~

by **Utahime** Kedd Feb. 18 2014, 17:23

Falco érdeklődve figyelte, hova lapozgat a mesében, majd figyelmesen hallgatta a narrációt. Majd kicsit elgondolkodva füttyentett.
- Hm, hogy a csillagok... Szerintem a fiúnak igaza van abban, hogy az mókás lehet annak, aki nem felelős. Hiszen akkor bármint csinál valaki, mondhatja, hogy a csillagok miatt volt, még ha rosszat is tett. De nem szép dolog másokat bántani, meg tönkretenni dolgokat.. és a csillagok sem irányítanak senkit. Engem biztosan nem, amikor rosszat csináltam, az azért volt, mert nem tudtam, hogy az rossz...
Uta szerint a csillagokban vannak, akik meghaltak és ők vigyáznak ránk. Szerinte Rin is vigyáz rá, de ez sem lehet igaz, mert akkor nem történne semmi rossz dolog az emberekkel. Persze az lehet, hogy tényleg ott vannak, de csak figyelnek minket… Azt hiszem az emberek olyan dolgokat hisznek el, amit kényelmes elhinni nekik. Mint Utának azt, hogy Rin figyeli őt. Vagy vannak, akik nem tehetnek valami ellen, és feladják hogy tegyenek is ellene, mint például nem tudnak innen kijutni, ezt hívhatja a végzetének, vagy sorsának, de mégiscsak ő jött ide, még ha nem is tudta, hogy itt marad…
Bizony Uta sokat mesélt Rinről, és azt mondta, itt meghalt, elpixeleződött. Mégis úgy mesélt róla, mintha csak messze lenne, és nem láthatja épp… Talán Uta azt sem hitte el, hogy aki elpixeleződik, az tényleg meghal? Mintha egyszer mondta is volna, hogy talán csak kijutott… Remélem, azért nem akarja kipróbálni…
Kicsit elgondolkodott a dolgon miközben végighallgatta Timidus véleményét.
Hogy az én tüzem csillagokat csinálna? Biztosan nem, még nem tudok olyan messzire sem fújni, és hamar el is tűnik. De a felnőtt főnixek tüze vajon tud csillagokat csinálni? Nem, nem hiszem, ahhoz nagyon messze kéne fújni, és a csillagok ott maradnak, a tűz pedig kialszik egy idő után.
- Nem hiszem, hogy egy főnix tudna csillagot csinálni. Vannak, akik csinálnak csillagokat, és persze én is tudok, de azok nem olyanok, mint az igaziak, hanem… eltűnnek. Bár én még Kayaba bácsit sem láttam, de Uta elmesélte, hogy ő egyszer látta, és hogy itt mindent Kayaba bácsi csinált. A fákat, a köveket, a földet és a csillagokat is. Ez biztos. Szerintem, ő tudna irányítani dolgokat, de azt észrevennénk, és biztosan nem is akar zavarni minket, úgyhogy szólna is előre. Meg, ha meg is változtatná a világot, az nem mondja meg senkinek, hogy mit csináljanak benne.
De mintha erről is mesélt volna valamit Uta, hogy abban a „kinti világban” nem Kayaba bácsi csinálta a dolgokat.
- Uta azt mondta, hogy kint vannak a csillagásznak hívott emberek, és ők jöttek rá, hogy azok tűzgömbök. Pedig ez is csak olyan mese mint a pici Po története…
Legalábbis Uta ugyanúgy mesélte el mindkettőt, csak néhány dolgot máshogy nevezett.
- És mesélt még sok furcsa termésmítoszt is, mert a „kinti világot” olyan régen csinálták, hogy senki nem tudja, hogyan is készült. Van sok mese arról, hogy hogyan is történt, és persze nagyon különböznek is. Lehetséges, hogy mindenkinek igaza is van egy picit, mert Uta azt mondta, hogy a mesék a valóság darabjaiból vannak, még ha van köztük olyan is, amit nehéz elhinni. Mint például, hogy egy eltört tojásból lett minden, meg az órások mindenféle testrészeiből lettek hegyek meg erdők, meg az égbolt és a csillagok. Pedig, ha meghal vagy eltörik valami, akkor úgyis elpixeleződik, nem igaz? Talán az a legvalószínűbb, hogy csak magasan szálló szentjánosbogarak ragadtak fel az égre. Tudod, néha még ki is szabadulnak, és elrepülnek...

Egy pillanatra gyanakodva tekintettem a képregényt bújó párosra. Most, hogy a társalgás felét már értettem, még gyanúsabbnak tűntek, mit eddig. De most nem volt időm foglalkozni velük. Meg eddig sem zavart mit beszélgetnek. Örültem, hogy elvannak egymással, és egyébként is, nekem is volt min gondolkodnom. Tehát azt mondja, nem kell külön küldetéseket vállalnom. Talán van más lehetőség is a növények gyűjtésére? Sokat voltam már az erdőben, és mégsem találtam még semmi ilyesmit. A küldetésekhez pedig ki van írva, hogy a végén díjakat lehet kapni, ha sikerült. Például növényeket.
- Én is tudok neki segíteni? - Kérdeztem rögtön, ahogy kimondta. Tehát ő evvel gyűjtöget. Ez azt jelentené, hogy a céh tagjai közösen vállalnak el egy küldetést? De én talán még kicsi vagyok és lehet, hogy még csak hátráltatnám őket. Most mindenképp erősödnöm kell először, akkor lehetek bármi hasznukra.
A potionfőzéssel kapcsolatban pedig nem volt semmi ellenvetése. Bár ez esetben lehet, hogy én a boltjának potionokkal is szolgálhatnék. De recepteket szerezni sem lehet könnyű, tehát elsősorban mindenképp neki hozok növényeket egy darabig. Később meg… talán tudok majd olyan potikat is csinálni, ami kellhet neki, és akkor nem lesz baj, ha inkább azokat adom neki, kicsit kevesebb növénnyel. Meg lehet, hogy más arányban használjuk fel a növényeket, és akkor kiegészíthetjük egymás készleteit is… vagy nem. Mindegy, csak sokat kell küldetésekre járnom, és akkor lesz növényem amit neki adhatok. De az a „növénylátó” a lapon akkor is furcsán néz ki. A gyártó típusú szakmákat elég feltűntetni, hiszen magáról sem írta, hogy növénylátó is, pedig nyilvánvalóan ő is az..
Az igenlő válaszára, mint hogy Desdemonát meghívhatom, felderült az arcom. Igazából nem is beszéltem sokat a lánnyal, de a gondolat, hogy egy velem azonos szintű is lesz velünk, és hogy majd együtt gyakorolhatunk, igazán felvillanyozó volt. Aisu pedig igazán szép pet, és.. olyan furcsa, ahogy lebeg, egyszer tényleg meg akarom lesni, hogyan alszik… De közben kicsit meg is lepődtem.
- Az első bestiárium szerint... Van több is? - Tehát már nem lenne ritka? Akkor talán nem is kéne annyira aggódnom értük? Hiszen Aisu elég erős, minket is legyőzött, pedig ők is olyan kicsik mint mi. Lehet, hogy gyorsabban is fejlődnek majd, ha tudják mit tegyenek... De azért nekik is jó lehet, ha egy ilyen kedves emberek mint Shukaku, vagy Péter adna némi tanácsot. Meg velünk bármikor gyakorolhatnának a kertben, és akkor mindketten erősödhetnénk...
- Még nem kérdeztem meg őket.. - Persze, hogy nem, engedély nélkül csak nem hívom meg őket.
- De remélem, ők is eljönnek. Ha legközelebb találkozunk, biztosan megkérdezem… - Tényleg, Hisame is jég elemű... El is felejtettem, hiszen egyiküket sem láttam jeget használni még. És biztosan jól ki fognak jönni egymással, mert Aisu agyon barátságos volt. Falco is rögtön elkerdett vele játszani... már ha ezeknek a peteknek a harci gyakorlat a "játék". Talán kicsit túl élénk volt, de itt lenne min levezetnie a fölösleges energiáját neki is.
- Miért ne bíznék bennetek, hiszen rengeteget segítettél már nekem! És Péterék is kedvesek... - Nevetek rá, kicsit értetlenül. Nincs semmi okom rá, hogy ne bízzak bennük, rengeteget tettek már értem.

by **Shukaku** Kedd Feb. 18 2014, 18:04

Mivel Falco türelmesen hallgatta végig Timidust, mind azt, ahogyan a mesét olvasta, mind az elképzeléseit, így a sárkány is ugyanígy reagált a madárka elbeszélésére. Végig nagyon fülelt és figyelt, és gondolkodott és raktározott, hogy mindent meg tudjon jegyezni, amit csak a főnix mondott. A végén ő sem tudta másképpen lereagálni ezt a rengeteg információt, mint egy farkasfüttyre emlékeztető csipogással, és ezután, mivel észrevette, hogy Utahime figyeli őket, ő is visszaváltott csipogásba, a saját nyelvére. Nem tudta, hogy bizalmas-e a téma, amiről beszélgetnek a főnixel, így hát ez volt a legegyszerűbb megoldás.
-Tudod… fura ez az irányítás dolog. Volt egy gonosz idomár… aki nagyon csúnya dolgokat tett a mellé kikelt kissárkánnyal. Ugyanúgy tollas sárkány volt, mint én. Shu azt mondta, hogy elvileg ő tudna engem irányítani, ha akarna. Adhatna ki parancsot, és nekem meg kellene csinálnom, mert ő az idomár. Ha ez valóban így van… akkor mi olyankor nem lennénk felelősek akkor sem, ha rosszat csinálnánk.
Kicsit elmerengett, majd inkább úgy döntött, hogy nem firtatja tovább a témát. Érdekelte volna egy másik pet véleménye Shu dolgairól, de ÁlomKelő azt mondta neki, hogy ezeket ne ossza meg akárkivel. Azt viszont elhatározta, hogy majd rákérdez a macskánál, hogy Falco is az akárkik közé tartozik-e.
-És Utahimének attól még igaza lehet. Én is vigyázok Shura, és te is vigyázol a te társadra, de ettől még szoktak történni rossz dolgok. A halottak pedig… nem tudom. Shu szerint azok, akik elpixeleződnek azok örökre eltűnnek. És utána nem csinálnak semmit. Nem esznek, nem alszanak, nem beszélnek… csak eltűnnek. Azt nem tudom, hogy milyen lehet nem lenni, de talán olyan, mint mielőtt kikeltünk. De arra én nem emlékszem, és gondolom te sem.
Lehajtotta a fejét a lábaira, és Shu felé tekintett.
-Szerintem sem a sors volt. Egyszerűen így történt, és valakinek ez tetszik, valakinek meg nem. És a peteknek is sokkal kényelmesebb azt gondolni, ami nekik jól esik. Valamelyik embernek meg könnyebb azt gondolni, hogy én nem is létezem. Valakinek meg azt könnyebb hinni, hogy a csillagok szentjánosbogarak.
Mosolyodott el, majd megcsóválta a fejét.
-Persze lehet, hogy így van, de szerintem akkor is a főnixek vagy a tűzsárkányok csinálják… vagy együtt, csak a nagyobbak. Kayaba bácsi csak egyszer volt itt, ő csak egyszer tette fel a csillagokat az égre, és ahogy te is mondtad, néha leesnek. Valakinek pótolnia kell a leesett csillagokat.
Újra elmosolyodott, és lassan seperni kezdett a farkával. Jól érezte magát.
-Okos vagy Falco. Jó veled beszélgetni.
Shu nagyon meglepődött mindkét kérdésen, és egy picit meg is ijedt Utahime lelkesedésétől, és attól is, hogy esetleg rosszul mondott valamit, és félreérthette a lány. Sokszor szeretett volna már készíteni egy állandóan működő hangrögzítő kristályt, ami minden szavát felveszi, hogy senki ne mondhassa azt, hogy ő nem is azt mondta pár perccel ezelőtt, amit mondott.
-Persze, hogy tudsz segíteni. Én egyes szinten jöttem ide, és Peter azonnal magával vitt egy küldetésre. Te már kettes szintű vagy. Sokkal ügyesebb lehetsz mint én. És… nem az első bestiárum szerint, hanem a bestiárium szerint az első ritka. Azt hiszem így mondtam… de ha nem, akkor bocsánat…
Elpirult, és lehajtotta a fejét, majd a harmadik kérdésre még tovább pirult.
-Nem tudom… csak… csak örülök neki.
~Nekem sokkal nehezebben menne megbíznom másokban. Neked sem fogok elmondani soha olyan dolgokat, amiket nem szabad. Azokat a dolgokat soha senkinek nem fogom elmondani. Még Justinnak sem.~

by **Utahime** Szer. Feb. 19 2014, 13:42

Falco továbbra is figyelmesen hallgatta Timidust, és Utára nézett. Majd kényelmesen fészkelődve a plüss sárkány lábai közt újabb megállapításra jutott.
- Szerintem, Uta akkor sem tudna irányítani, ha akarna... még biztos nem. Hiszen a pálcájával sem talál célba. Viszont... neki van is "irányítás" pontja, ami a mi erőnket írja le. Az előbb azt mondtam, Kayaba bácsi mindent irányíthat, és a pontokat tőle kapjuk. Tehát lehet hogy tényleg irányíthatna, Kayaba bácsi erejével... de ő nem tenne ilyent.
Majd a puha plüsshöz dörgölőzve folytatta.
- Ugye emlékszel, ami előtt találkoztunk, Uta nem tudta, hogy én tényleg tudok beszélni... Azt hiszem, azt hitte, hogy ilyen plüss vagyok, mint a mese tigris.
Igen, eltűnnek. De Uta azt is mondta, ha "kilépne" és nem jönne vissza akkor is eltűnne. Talán a halál is csak ilyen? És persze én sem emlékszem, hogy mi volt, mielőtt megszülettem volna. Talán akkor még nem is voltam. De ez azt is jelenti, hogy miután elpixeleződök, sem leszek?
- És mi van azokkal, akiknek magas a lopakodásuk? Nekem nincs észlelésem, és ezért akkor sem látnám őket, ha előttem állnának. Lehet, hogy ők olyanok, akik nem tudják kikapcsolni a lopakodásukat, ami sokkal magasabb mindenkiénél.
Persze ez biztosan butaság, hiszen a maximumnál hogy lehetne valami sokkal magasabb. De akkor is... ha valami eltűnik, és nem látjuk, az nem jelenti feltétlenül azt, hogy nincs.
Tehát, a csillagok nem szentjánosbogarak? Pedig ha túl magasra megy valamelyik, akkor biztosan felragadhat új is. Ha megnövök, majd felrepülök, és megnézem... Ah, de Timidus már lehet megnézte, azért tudja, hogy nem azok.. De vajon egy tűz elemű akármi tudhat-e akkora csillagokat csinálni? Nehéz kérdés, majd megpróbálom én is... talán csak elég magas szint kell hozzá.
Majd a plüss fészkében kényelmesen fekvő Falco olyant hallott, amire felkapta a fejét és egy csuklás szerű csiogást hallatott. Egy pillanatig csak nézett Timidusra, mielőtt megszólalt.
- Köszönöm, azt hiszem. Veled is jó beszélgetni.
Ezt most miért mondta vajon? Persze annak örülök, ha jó velem beszélgetni, de ő az okos. És erős is. Én már harcoltam is, de nem tudtam jó taktikát sem kitalálni, és vesztettem... Én biztos nem vagyok még okos. Talán egyszer az leszek, mert Timidus is azt mondta, hogy tanítana. A meséket, pedig Utától hallottam, mert ő nagyon szeret mesélni. De a mese az csak mese, és Timidus több mesét is ismer...
- Azt hiszem, még nem vagyok olyan okos, de ha sokat tanítanak nekem, egyre több mindent fogok tudni.
Vagy akkor sem, hiszen egy csomó dolgot nem tudok, hiába beszéltünk róla sokat. Mint például, hogy mik azok a fényes csillagok az esti égen.
- De talán nem is olyan jó mindent tudni, mert Uta szerint vannak dolgok, amiket jobb is nem tudni.. Mert a tudással felelősség is jár, és olyan tudás is van, ami fájhat.
Bár ezt én sem tudom, hogy értette, talán ő is tudja valahol, hogy Rin nem csak "kilépett" és azért fáj.

Amikor észrevette, hogy figyelem, Timidus visszaváltott csipogásra. Tehát már tud beszélni, de nem felejtette el a csipogást sem..
- Oh... - Kerekedik a szám, tehát tényleg elvinnének magukkal egy küldetésre? Vajon Shu is eljönne velem, vagy kérjem meg Péteréket. A többiekkel még nem is találkoztam, talán jó alkalom lenne ismerkedésre is. De nem tudtam kérdezni, mert ahogy folytatta éreztem, hogy fellángol az arcom. Oh, így mondta volna? Valóban így mondta... Biztosan, a memóriám elég pocsék, ezért is kértem a múltkor, szünetet az okításban, és talán még úgy is elfelejtetem a felét. De úgy látszik félre is hallottam...
- Ah.. értem... É-én kérek bocsánatot... - Zavaromban újra a medálomat piszkáltam, majd kicsit később felnézve, láttam, hogy ő is elpirult. Tényleg nem értem. Ha bármi rosszat akarnának, és azért csalnak ide, nem adtak volna ennyi erősítő tárgyat. Ráadásul ingyen.. És rengeteg tanáccsal láttak el.. Talán azt akarja mondani, nem kéne ilyen könnyen megbíznom az emberekben? De kettőnk közül én vagyok a gyanúsabb, nem? Letámadtam az erdőben, segítséget kérve, és meghívattam magam a céhbe. Itt alig pár nap után pofátlanul ki loptam a bankból egy adag felszerelést, és még egy új tagot is hoznék magammal... kész sáskajárás nekik. Kettőnk közül én voltam a gyanús alak, akárhogy is szemléltem a dolgot... Mindegy is, de inkább nekem kéne örülnöm, amiért megbíznak bennem, és befogadtak, nem igaz?
- Én is örülök, hogy itt lehetek. Köszönöm. - Mosolyogtam rá, bár fogalmam sincs, hogyan fejezhetném ki a hálámat, amiért ide hozott.

by **Shukaku** Szer. Feb. 19 2014, 19:48

A sárkány csak legyint a farkával, és elmosolyodik. Még a fejét is csóválja mellé, kissé lemondóan.
-Persze, hogy nem tudna. Azt hiszem mi ilyen társakat fogtunk ki. Az a szerencséjük, hogy mi is ilyen rendesek vagyunk. Elvileg idomároknak kellene lenniük… de szerintem nem nagyon tudnának mit kezdeni egy olyan pettel, akit valóban idomítani kellene. Még erélyesen sem tudott felszólalni soha… még kiabálni is túl halkan kiabál. Eddig nem sokszor láttam szerencsére dühösnek… de olyankor fura.
A plüsstigrises hasonlatra csak elmosolyodott.
-Szerencsére Shu nagyon okos, és azt mesélte, hogy ő kint is beszélgetett az állatokkal… bár a kinti állatok elvileg sohasem fognak tudni válaszolni emberi nyelven. Mint itt a mobok. A lopakodás pedig…
Kicsit elgondolkodik, de utána csak szomorúan csóválja a fejét.
-Úgy lenni, hogy senki nem tud arról, hogy vagy; úgy járkálni, hogy senki nem vesz észre, senkihez nem tudsz szólni… teljesen egyedül és magányosan lenni… talán még sokkal rosszabb, mintha sehogy sem lennél. Remélem nincs igazad.
Majd a fura reakció szerencsére kizökkentette, és gyors, szaggatott csipogással kuncogott.
-No mi az? Még soha senki nem dicsért meg? Szerintem mindenki tudását saját magához kell viszonyítani. Te kettes szintű vagy, eddig csak pár harccal a hátad mögött. Senki nem várja el tőled, hogy olyan okos legyél, mint azok, akik már rengeteg mindent láttak. Tehát te okos vagy. Mindent tudni meg úgysem fogsz, a társad pedig majd úgyis megpróbál megvédeni azoktól a dolgoktól, amikről nem akarja, hogy tudj. Shu is ezt csinálta… és még most is ezt teszi, pedig megbízunk egymásban. Az emberek csinálnak ilyen fura dolgokat, és pont ezekben a fura dolgaikban a legmakacsabbak.
Shu eközben továbbra is fejét lehajtva, elpirulva kezd pakolgatni az asztalon, elrakosgatni a kristályírás eszközeit, szépen mindent az eszköztárba, a megfelelő, kijelölt helyre.
~Megköszönte… és ez ilyen… ilyen mint mikor befejezzük a beszélgetést… vagy be akarjuk fejezni. Ő be akarja fejezni, mert untatom… valamit mondanom kellene, hogy itt tarthassam… és akarok is vele beszélni valamiről… de azt félek felhozni…~
-Nem kell bocsánatot kérned… és az ittlétedet sem kell megköszönnöd… és főleg nem nekem. Inkább mi tartozunk neked köszönettel… Chan szerint a céhtagok sokkal többet segítenek a céhnek, mint a céh a céhtagoknak. Ez ilyen… csapat dolog… csak együtt működik.

by **Utahime** Szer. Feb. 19 2014, 22:10

Falco félrebillentette a fejét, ahogy megpróbálta elképzelni, milyen lehet valaki dühösen. Persze, tudta, hogy ez mit jelent, és elképzelései is voltak róla, de még sosem látta Utát dühösnek. Nem, igazából embert még nem látott dühösnek. Bizonyára, mert még csak nem rég kelt ki, és egyébként sem sok mindent látott még, de remélte, hogy nem is fogja látni. Van, hogy megharagszik valamitől, de hogy tényleg dühös legyen, ahhoz valami rossz dolognak kéne történnie.
De ennek vajon mi köze van az idomításhoz? Talán az az ember gyakran dühös, akiről folyton beszélnek, aki irányítja a petjét? Meg eleve úgy mondja, mintha az idomításhoz kiabálni kéne...
- Mond csak, ha egy petet valóban idomítani kéne... ahhoz kiabálni kell? - Ezt nem megfélemlítésnek hívják inkább?
Persze csak halvány hangon kérdezte, mert nem is volt benne biztos, hogy jól értette Timidust. Az eltűnős dologra pedig bólintott.
- Igazad lehet... tényleg nem lenne jó. - Ismerte be Falco.
Bár azt nem mondtam hogy teljesen egyedül lenne - hiszen sokan haltak már meg - de semmiképp sem jó, ha pont az ismerőseivel nem beszélhet valaki többé.
Majd egy kicsit megilletődött a dicséreten, amiért kinevették, és ezután teljesen zavarba jött.
Valóban... Utahime már sokszor megdicsért, de rajta kívül még nem nagyon dicsértek meg..
De ez nem tartott sokáig, néhány mélyebb torokköszörülő csipogás után tovább csiripelt.
- Igen, de ez nem is baj. Nem lenne jó mindent tudni. - Bólogatott.
- Mond csak, mi lenne, ha együtt mennénk egy küldetésre valamikor... amikor te és Shu is ráértek. Persze előtte lehet azt a képesség dolgot kéne kipróbálni..

Pár percig csak megilletődve álltam előtte. Igazán furcsa lány, és nagyon kedves... nekem pedig sosem volt jó beszélőkém, amit meg akartam tudni, már megtudtam nagyjából.. Kicsit körbejárattam a tekintetem. Falcot nem akartam megzavarni, elég kényelmesen befészkelte magát egy plüss alá. Ezalatt Shu elpakolta a felszerelését. Erről csak eszembe jutott, hogy már megint csak úgy letámadtam, és kérdésekkel bombáztam mint először is.. Most is miattunk szakította félbe amit csinált.. Szégyenkezve vakartam meg a tarkóm. Majd ahogy néztem, hogy minden a helyére kerül, eszembe jutott egy újabb kérdés.. Így még vörösebben néztem.. nem is rá, csak a kezére, amivel kezelte a menüt.
- Öhm.. és ha felvenném a potionfőzést, ahhoz kapok egy alap receptet, vagy mindet úgy kell szerezni?
Végül is elég drága, és ha nem is kezdhetek bele rögtön, akkor egy ideig elég lesz csak beszállítóként dolgoznom. Egyébként is jó lenne elsődleges jártasságot is venni.. Bár az is jó kérdés lehet, hogy azokból mit? A látás alapból elvetendő, hiszen van egy saját fáklyám, aki megvilágítja a környéket. És evvel a lopakodás is értelmét veszti, hiszen akármilyen csendesen rejtőzködnénk is, ki nem szúr ki egy kisebb napot a földön? Pláne este. Vagy a lopakodástól el tudna tűnni egy ilyen feltűnő jelenség is, mint Falco? A keresés, és nyomkövetés is elgondolkodtató. Miért van egyáltalán így külön választva? Nehéz eldönteni, hogy tárgyat vagy személyt akarok-e keresni majd. De vajon a kereséssel a közelben álló embert is ki lehet szúrni, vagy az már az észlelés reszortja? Persze, ha lopakodik igen, de egyébkét? Hm.. nagyon átfedik egymást a dolgok.. de valahogy mégis csak választani kéne, mert nem lehet mindet megtanulni.
- Szerinted... milyen elsődleges jártasságot érdemes megtanulni először? - Kérdeztem, szinte bocsánatkérően, hogy már megint itt lyukadtam ki.

by **Shukaku** Szer. Feb. 19 2014, 23:15

Timidust először meglepte a kérdés, de gyorsan megértette, hogy mi kavarodott meg a kis főnix fejében, és azt is belátta, hogy neki is része volt abban, hogy megkavarodott, így kifejtősebbre vette a figurát.
-Nem. Nem kellene feltétlenül kiabálni. A petek okosak… legalább is a legtöbb. De azért vannak olyanok, akik elhamarkodottan hoznak döntéseket, és például kapkodnak. Igen… van, aki Kapkod.
Forgatta meg picit Timidus a szemeit, és ejtette ki újra a Hisamére általa kreált nevet. Persze Falco nem tudhatta, hogy Timidus a jégsárkányra céloz.
-Olykor nem árt, ha az idomár is erélyesebben fel tud lépni, mert megeshet, hogy a harc hevében egy halk hangú valakit nem vesznek észre. És akkor már meg is történt a baj. Persze én mindig figyelek Shukakura, de ő csak nagyon ritkán szólal meg csata közben. Általában ott én irányítok. De… ha megszólalna, akkor figyelnék rá. A kiabálást inkább az emberekre értettem. Nekik… van egy ilyen fura szokásuk, hogy szerintük annak van igaza, aki hangosabban tud kiabálni. Főleg a fiúk hiszik így. Találkoztam is már egy ilyennel. Azóta persze egy picit jobb belátásra tért, mert Shu és én sokat segítettünk neki… de ez egy hosszú történet.
A küldetés hallatára fellelkesült, és halkan kopogni kezdett a padlón farka végével.
-Én szívesen mennék veled küldetésezni. Csak… az a baj, hogy ha kis szintű küldetés vállalsz, akkor az nekem túl könnyű lesz, én pedig nem szeretnélek téged veszélybe sodorni. Szóóóval…
Picit elgondolkodott, majd füttyentett egyet, amikor rájött a megoldásra.
-Majd úgy csináljuk, hogy vállalunk kis szintűt, és én csak akkor segítek be ténylegesen, ha bajba kerülnétek. Egyébként pedig csak tanácsokkal látlak el titeket. Ez így jó lenne szerinted? Előtte persze nyugodtan megnézhetjük a képességeidet, és akár én is lejátszhatok veled egy párbajt. Nem tart az semeddig, és akkor felkészültebben vállalhatsz küldetést.
Shu ezalatt már végezve a pakolással, így nem tudva mire irányítani a tekintetét, kénytelen-kelletlen újra a lány szemébe nézett, és látszott rajta, hogy nagyon szégyelli magát valami miatt.
-Tudod… én úgy tudok ennyi mindent írni, hogy Chan átadta nekem a receptjeit. A recepteket küldetések után kapod, vagy vásárolni lehet őket. Ha gondolod… nekem most sok pénzem van. Timidus szerint jártasságot kellene belőle vásárolnom, de ha nagyon szeretnél valami receptet, akkor szívesen megveszem neked.
Végignézett a lányon, és elmosolyodott.
-Azt hiszem a Vastalpú Bakancs ami rajtad van, az úgyis az én tárgyam volt, amíg el nem értem a tier kettes szintet. Az volt a legeslegelső item, amit úgy kaptam, hogy meg is érdemeltem. Azt hiszem tettem be egy Hosszú Irányítópálcát is. Az jobb mint a fa, de gondolom ezt már te is tudod.
Újra elpirult, majd folytatta.
-Egyébként ilyen dolgokba ne tőlem kérj segítséget. Nekem is Timidus és Chan mondja meg, hogy milyen tárgyakat érdemes vásárolnom. A pontokat pedig együtt osztjuk el Timidussal. A jártasságok pedig… nekem keresésem, észlelésem, nyomkövetésem és akrobatikám van. A hallgatózást azért nem választottam, mert… mert én úgysem fogok ilyen illetlen dolgot csinálni. A súlyemelés pedig egyáltalán nem illene hozzám… szerintem. A többiből pedig már könnyebb volt választani. Én mindig így csinálom. Kiválasztom, hogy mit nem, és utána már könnyebb. Azt tudom, hogy az észlelés már hasznos volt egyszer, a nyomkövetés pedig folyamatosan, amikor állatkák után kutatok.

by **Utahime** Csüt. Feb. 20 2014, 01:38

Falco örült a részletes magyarázatnak, ami abból is látszott, hogy kicsit magasabbra értek a lángjai.
- Mi... figyelünk egymásra, de azt hiszem még mindig nem értjük egymást teljesen.. Mondtad, hogy tanítanom kéne őt, hogy megértsen, de ehelyett ő akart megtanítani engem, hogy hogyan csipogjak...
Látszott rajta, hogy ez az eset egy kissé megrendítette szegényt, de közben örült is, hogy már úgy ahogy meg tudja értetni magát a lánnyal.
- És azt mondta, hogyha úgy csipogok, akkor rögtön tudni is fogja, hogy neki szólok, sőt más emberek is megérthetnek... Viszont ő sosem kiabált azért, hogy figyeljenek rá. És jobban igaza sem lenne tőle. Ez is egy nagyon furcsa szokás lehet.
Viszont amikor harcoltunk, nem mondott semmit, csak mutatott. És én sem szóltan, hiszen az nem lenne jó, ha az ellenség is tudná, mit akarunk tenni..
- Ah, tényleg... Akkor először csak meg szeretnék tanulni harcolni, hogy majd megvédhessem Utát, ha egyszer küldetésre mennénk... És majd akkor menjünk együtt, ha kicsit kisebb lesz köztünk a különbség...
Jól sejtettem, hogy először azt a képesség dolgot kell megtanulni használni.. és ha már rendesen fog menni, akkor biztonságosabban tudunk fejlődni is. És biztosan ők is szeretnének küldetésre menni, tehát jobb, ha mégsem kérem ilyesmire. Pedig úgy sokkal biztonságosabb lenne, és talán még Uta sem félne..
Majd patant egyet, és még magasabbra csaptak a lángjai.
- Akkor egyszer majd, gyakorolhatnánk együtt veletek? Azt hiszem én még nem tudok jó taktikákat kitalálni, ezért szeretnék minél többet gyakorolni. Aisuékkal is, meg veletek is, és majd mindenkivel...

Azt sejtettem, hogy a recepteket majd úgy lehet szerezni.. Um, tehát, ha jól értettem, akkor, mindet meg kell venni. Ha frissen megveszek egy szakmát, ahhoz még nem jár recept, vagyis az elsőt is meg kéne venni.. Az viszont nem túl mulatságos dolog, annyi aranyam nincs még.. És természetesen tőle sem fogok elfogadni.. ami azt jelenti, hogy a potik várnak még, és elsődlegeset veszek most. Így meg is ráztam a fejem, ahogy felajánlotta,
- Köszönöm, de azt hiszem van már elég aranyam. - Persze az is kérdés, hogy mire, de egy jártasságra biztos van.. Amikor a ruháimat szemlélte, már a fülem is lángolt. Az egyetlen darab, amit tényleg vettem, a köpenyem volt, de egyikre sem lehetett azt mondani, hogy megérdemelném... Így csak bólintottam, amikor a pálcát említette. Tudom én.. ha lúd, legyen kövér. Ha egyszer kifosztottam a bankjukat... Csak nyeltem egyet, és hallgattam a folytatást.
Ah ez velem is így volt.. Falco látta meg a köpenyt a kirakatban. És az eladó, aki szintén idomár volt, ugyanezt mondta, hogy a petek tudják mi kell nekünk... Most már mosolyogva bólintok.
- Igen, amikor szintet léptünk, úgy mutatta meg, hogy osszak pontokat, ahogy Timidus javasolta.
A képembe nyomott egy papírfecnit az ajánlott pontokkal...
A jártasságokkal eléggé meglepett... ezt a kettőt én is alapból kizártam, sőt a látást is... de még mindig ötből kell választani négy helyre.. Akkor gondolom most jön az a fele, amit biztosan igen? Az akrobatika biztosan, mert anélkül nem tudnék felmászni a torony tetejére... pedig biztosan szép onnan a kilátás. Shu azt mondta az észlelés és nyomkövetés más a hasznára voltak. Bár én nem biztos, hogy követni akarnám a mobokat. Viszont sok "keresd ezt meg azt" típusú küldetéshez jó lehet, ahogy a keresés is, ha tárgyról van szó. A lopakodásnak meg gyakran szükségét éreztem már, de nem vagyok biztos benne, hogy Falvóval egyáltalán lehetséges-e.. Mindegy, egyébként sem egyszerre veszem meg. Az akrobatika lesz az első, a többi négy pedig ugyanolyan hasznosnak tűnik...
- Köszönöm a tanácsokat. - Mosolyogtam. Újra rengeteg jó tanácsot kaptam, és nincs semmim cserébe. Majd újra Falcoékra néztem..
- Mond csak.. a múltkor azt mondtad, lerajzolod a peteket is. Esetleg megnézhetném.. ha Falcoról is csinálsz rajzot? - Miután megkérdeztem, eszembe jutott, mintha eleve ez lett volna az indok, hogy idejöjjek...

by **Shukaku** Csüt. Feb. 20 2014, 09:29

A sárkány csak legyintett egyet a farkával Falco szavaira, és újra kuncogott.
-Nem is vártam mást tőle. De emiatt nem kell rá haragudnod. Tudod az emberek néha okosabbnak hiszik magukat nálunk, és ezért azt hiszik, hogy az ő beszédük sokkal jobb. Ezt… felsőbbrendűségi komplexusnak hívják. Azért ilyen bonyolult szó, mert a hibáikról nem szeretnek beszélni, és ha ilyen bonyolult szavakkal teszik, akkor nehezebb róla beszélni. De én megnéztem a könyvekben, és tényleg így van. Persze ez butaság. Főleg a nyelv esetében. Elolvastam, és abban a könyvben, ami a szavakról szól leírják, hogy csak huszonkétféleképpen tudják leírni azt, hogy harc, és még nem is mindegyik jelent mást. Nem tudják azokat a finom kis árnyalatnyi különbségeket kifejezni, mint a sárkányok. Még szerencse, hogy a petek annál sokkal okosabbak, hogy ilyen felsőbbizéjük legyen.
Timidus újra megforgatta a szemét, és még meg is hajtotta egy picit a fejét, úgy nézett Utahime felé.
-Nagyon rossz ötlet. Ha mások is megértik amit mondasz neki, akkor hogyan akarod majd harc közben titkolni azt, hogy mit fogtok csinálni? Hogyan fogtok taktikát megbeszélni?
Lemondóan sóhajtott, majd ismét letette a fejét mellsőire.
-Igen… az embereknek rengeteg fura szokása van. Sokat kell még tanítanod.
Majd mosolyogva hallgatta a madárkát, és annak lelkesedését.
~Nyugi kölyök! Még a végén felgyújtasz itt valamit…~
-Nem kell azzal olyan sokáig várni. A különbség nagyon sokára lesz kisebb. Csak nem gondolod, hogy megállok a fejlődésben csak azért, hogy beérhess?
Újra nevetett, hogy Falco érthesse, ezt nem szánta igazi megrovásnak. Ezután azonban komoly képet vágott, és hangja is inkább nevelő hangzású lett.
-Gyakorolni pedig nem kell mindenkivel. Ha mindenki megtudja, hogy hogyan küzdesz, akkor kiszámíthatóvá válsz és könnyen legyőznek majd. Gyakorolni csak azzal gyakorolj, akiben megbízol. Harcolni pedig csak akkor harcolj, ha szükséges.
Shu pedig elégedetten hallgatta a lányt, és egyre büszkébben nézett rá, és valahol magára is, hiszen mégiscsak ő invitált a céhükbe egy ilyen tehetséges valakit. Persze emellett újra elpirult, és elszégyellte magát, hiszen neki ilyen tájban alig volt valamicske pénze, és nem tudott olyan ügyesen tervezni, mint Utáék. Nekik már most elég pénzük van jártasságokra, és sokkal jobb felszerelésük van, mint ami Shukakunak volt az ő szintjükön.
-Nagyon szívesen. Örülök, ha segíthetek. A rajz pedig… emlékezetből már megpróbáltam lerajzolni… de az nem lett jó.
~Bent van a fiókban. Össze kellett volna gyűrnöm, és akkor elpixeleződne, és nem látná meg senki. Nem akarom szegény Falcot megbántani azzal a béna rajzzal.~
-De… de ha egyszer kettesben maradhatunk Falcoval, és modellt állhat nekem, akkor szívesen lerajzolom.
~És akkor végre beszélgethetek is vele. Sokkal jobb a petekkel úgy beszélgetni, ha az idomár nincs mellettük. Kényelmesebb nekik is, és nekem is. Én kevésbé félek attól, hogy valami rosszat mondok, ők pedig nem akarnak annyira megfelelni.~
Bármennyire is kedves volt Utahime, és bármennyire is ő volt az, aki talán legközelebb állt Shukakunál a lehetséges baráthoz -Peter mellett, Petert azonban felnőttként tisztelte, és véleménye szerint a barátoknak egyenrangúnak kellene lenniük. Ő pedig nem tudta, és nem is akarta Petert egyenrangú félként kezelni-, de azért Shu a főnix miatt kezdett érdeklődni felőle, és a főnix továbbra is jobban érdekelte őt kettejük közül. Bár most azt is észrevette, hogy nem feszélyezi a társaság... annyira... és még jól is esik neki a beszélgetés.

by **Utahime** Csüt. Feb. 20 2014, 20:16

Falco meglepetten hallgatta a magyarázatot.
Tehát Utának ilyen felső... kompja van. Nem.. tényleg bonyolult szó. És ezért azt hiszi, hogy az ő beszéde jobb. Hm, az biztos, hogy jobban szeret ember nyelven beszélni, és még csak meg sem próbálta az enyémet megérteni. Vajon ki lehet nevelni a kompjából.. Bár Uta meg se próbálta.. de mi van, ha csak nem tudja megtanulni? De ilyen kompja biztos minden embernek van, mert ilyent mondott Uta is..
- Uta mesélte, hogy az embereknek többféle nyelvük is van, és hogy ők sem értik meg egymást. Mindegyik ember nyelv, de biztos mind azt hiszik az a jó amin ők beszélnek. És talán nem is kedvelik egymást ezért ők sem akarják, hogy más is megértse őket?
Egy kicsit gondolkodóba esett a madárka, és a fejét is félre billentette.
... De a múltkor még nem ő mondta, hogy a taktikát még a harc előtt beszéljük meg? Mert hogy harc közben úgysincs rá idő.. Ja igen, a parancsszavakra gondol! De ahhoz elég mutogatni is.
- Igazából azt terveztem, hogy csata közben úgy beszélek hozzá, mint eddig is.
Sokkal gyorsabb is.. Bár, ha majd megtanulok repülni, ez valószínűleg már nem fog menni..
Megállt a pattogás, mikor Timidus ránevetett, és egy picit visszavett a lángjából is.
- Guh... - Nem gondoltam, hogy megállna.. De a piciknek kevesebb pont kell fejlődni.. néhány év alatt csak kevesebb lesz köztünk a különbség. Főleg, ha ilyen erős valaki tanítana, mint Timidus, és Aisuval is mindig gyakorolhatok... x.x
Majd újfent kíváncsian figyelt, és eltöprengett a hallottakon.
Még én sem tudom, hogyan kéne küzdenem, akkor más hogyan jöhet rá? Ha sok valakit látok harcolni, mindenkitől tanulhatok, és lophatok ötletet... és valóban, ők is kitalálhatnak ellenem dolgokat.
- Hm.. de ha minél többet gyakorlok annál több taktikát látok én is.
Mondjuk, amíg kicsi vagyok, olyanoktól gyűjtök ötletet mint Aisu, és ha később meg igyekszem nem mindet felhasználni.. Harcolni meg.. nos azért gyakorlok, hogy ilyenkor megvédhessem Utát, de ok nélkül biztos nem fog belemenni Uta sem. Hiszen fél a harcoktól.

A rajzát nem akarta még megmutatni nekem. Ezt meg is értettem, én sem szerettem, ha a gyakorlás közben lesnek meg. De azt mondta, hogy lerajzolná egyszer, ha kettesben maradnának... Persze azt nem mondta, hogy utána meg is mutatja, valószínűleg majd ha sikerül.. De várjunk, most vajon el lettem küldve?
- Uhm.. persze, ha ha lerajzolnád, biztos szívesen modellt állna bármikor...
Evvel Falcoékra néztem, bizonyára nem bánná, ha itt hagynám..

by **Shukaku** Csüt. Feb. 20 2014, 21:00

Timidus csak egykedvűen bólogatott, miközben hallgatta Falcot. Egyrészt azért, mert keveset tudott erről a témáról, és nem szerette volna, ha Falco esetleg olyat kérdez, amire nem tudja a választ, másrészt pedig ő is furcsállta az emberek ezen tulajdonságait is, így nemcsak, hogy nem hallott még ezekről, de abban sem volt biztos, hogy megérthetné, ha valaki részletesebben elmesélné neki, mint a társa.
-Igen, erről Shu is mesélt. Ott van például Anat, aki tudna beszélni a vadkanokkal, ha akarna, mert tudja a nyelvükön azt, hogy igen. De… valószínűleg nem akar velük beszélni, mert a vadkanok elég buták, így nem is lehetne velük sok mindenről beszélni. Egyébként nagy szerencse, hogy ezt a butaságukat Kayaba megpróbálta kiküszöbölni. Ő nagyon okos lehet, ha ember létére belátta ezt a hibájukat, és tett is ellene. A saját hibádat és tökéletlenségedet a legnehezebb belátni. De… gondolj bele milyen fejetlenség lenne itt, ha a játékosok nem tudnák egymást megérteni. Persze… néha még mindig hallok valakiket, akik direkt azon az eredeti kinti nyelvükön beszélnek, csak azért, hogy idegesítsék a másikat, meg fellengzősködjenek, hogy a másik nem értheti meg őket. Persze én is csipogok még, amikor a parancsszavakat adom ki meg az utasításokat, de az csak taktika. Shu szerint ha érthetetlen nyelven beszélünk, az olyan, mintha sugdolóznánk, márpedig társaságban nem illik sugdolózni.
~Meg persze akkor is a saját nyelvemet használom, amikor le kell szidnom valakit. Az emberi nyelvet egyébként is kisípolja a rendszer, az enyémet viszont nem, úgyhogy szépen el tudom magyarázni a másiknak, hogy miért is tartom alkalmatlannak arra amit éppen csinálni akart… Nem is értem, hogy ezt az embereknek miért nem engedi Kayaba. Ha valaki őrült, akkor az őrült. Nincs ezen mit szépíteni. Persze… a sárkányoknál erre is megvannak a külön szavak, hogy valaki például miért, és hogyan volt hülye. Ez azt hiszem az embereknél is megvan… mármint a különbségek. Minden ember speciális módon hülye, csak ők nem találnak ki rájuk külön szavakat.~
-Az pedig nagyon okos ötlet, hogy a csata közben megtartod a saját nyelvedet. Tudod… szerintem az jobb is, mert ha már mi harcolunk, akkor a mi nyelvünk biztos alkalmasabb is a harchoz. Na várj… volt egy ilyen képregény is.
Elgondolkodott, majd elkezdett lapozgatni egy másik füzetet.
-Áh! Meg is van! Ez azt meséli, hogy vannak olyan emberek, akik csak a halászatból élnek egy hideg helyen. Mint… gondolom csak az a jártasságuk van kifejlesztve, viszont az nagyon-nagyon magas szinten. Szóval nekik például sokkal de sokkal több szavuk van a halra, mint az átlag embereknek. Ha… ha mondjuk a horgászásról szeretnék beszélni, akkor biztosan az ő nyelvüket használnám.
Az kiváló feleletre pedig még ő is lehunyta a szemeit egy pillanatra, hogy elgondolkodhasson.
-Igen. Minél többet gyakorolsz, annál többet tanulsz. Ez így igaz. Minél több fajta ellenfelet ismersz meg, annál inkább tudni fogod a harcmodorát, és annál jobban kitalálhatod, hogy kik ellen miként kell harcolnod. Viszont… amíg ők mindig újat és újat mutatnak neked, addig te állandóan csak önmagadat tudod adni, és emiatt kiismerhetővé válsz. És sok petnek egyszerűen képtelen leszel majd lemásolni a harcmodorát, és majd neked kell kitalálni, hogy miként építed be a tanultakat a saját technikáid közé. Ez egy nagyon nehéz dolog, és nehezen tanítható. Az egyensúlyt is neked kell megtalálnod.
Ezalatt Shu csak bólintani tudott, és egyre inkább érezte a zavart, az idegességet és azt a fura kellemetlen érzést, ami minden hosszú beszélgetésnél egy idő után magával ragadta. Azt, hogy unalmassá vállt, és nem tudott már mit mondani.
~Már Falco felé nézelődik. Biztos azt várja, hogy ő mikor unja meg végre, és mikor mehetnek már. Igen… már untatom, és nem akar itt lenni. Ezért is ilyen szótlan. Ha… ha új témát kezdenék… ha tudnék… azzal csak tovább feltartanám, és úgy tűnne, hogy erőszakosan itt akarom tartani. Pedig nem is. Nagyon örültem, hogy idejöttek, hogy maguktól meglátogattak, de nem akarom őket feltartani. Nem… azt semmiképpen nem…~

by **Utahime** Pént. Feb. 21 2014, 16:10

Falco elismerően füttyentett.
- Tehát az emberek tényleg meg tudnak tanulni más nyelveket. Már majdnem azt hittem, csak Shu ért meg... - Akkor talán Uta is meg tudná tanulni a nyelvemet.. Valóban nem lenne jó, ha mindig értenék más emberek is, hogy miről beszélünk.
- Akkor mi most sugdolózunk? - Kérdezte kicsit meglepetten.
Igaz máshogy nem tudok még beszélni, vagyis egy kicsit azon a fura csipogó nyelven, amit Uta tanított. De azt ha az emberek meg is értik, lehet, hogy Timidus nem… Nekem is fura volt, hogy csak kétfajta hangot használhatok. Meg egyébként is elég fárasztó, egy egy emberi hangot olyan hosszú csipogással kell mondani, hogy be is rekedek egy pár mondat után.. De most Timidus is csipog. Persze Shu olyan okos, hogy ő így is érti, Uta meg egyébként sem ért így meg.. Majd egyszer talán meg fog…
Majd újra a képregény felé irányította a tekintetét.
Uta is mesélt valami hasonlót, hogy nekik rengeteg szavuk van a hóesésre, és hogy számolni nem tudnak. A saját nyelvükön legalábbis nincsenek rá szavak.
- Valóban, de mindenki többet tud arról, amit szeret, és amit csinál. - Bár Uta nem nagyon beszél semmiről, csak mesél, és énekel nekem.
A feleletre Falco megint csak elgondolkodott. És közben már elkezdett füstölögni a plüss állatka, aminek az ölében ült, így még időben kiugrott az öléből, és a szoba közepére totyogott, vigyázva, hogy ne érjen semmihez.
Tehát, ha többet küzdök, sokan megismerik a taktikáimat, de én nem tudom leutánozni a legtöbbet. Viszont amíg nincs saját taktikám, vagy nem tudom, ki ellen hogy kéne harcolni, addig sokat kéne gyakorolnom, hogy ilyenekre rájöjjek. Persze addig ügyetlen is leszek ezért jobb, ha csak olyanokkal gyakorlok, akikben megbízok. De, ha mindig ugyanazokkal küzdök, csak ellenük tudok taktikát kitalálni. Vagyis, ha már lesz valami elképzelésem a harcokról, másokkal is gyakorolhatok, de nem túl sokat, hogy ne ismerjenek ki...
- Majd igyekszem megtalálni azt az egyensúlyt… És először mindenképpen csak olyanokkal harcolok majd, akikben megbízok.
Bizony, amíg nem tudok sokat, addig az a legokosabb, ha megfogadom a tapasztaltabbak tanácsait.
Morfondírozott, egyik lábáról a másikra állva. Én egy ideig csak néztem a petek társalgását, majd Shura mosolyogtam. Pedig igazán érdekes lehet nézni egy mű készülését, de teljesen meg tudom érteni…
- Tehát te sem szereted, ha rajzolás közben néznek, ugye? Szeretnéd, ha itt hagynám neked Falcot egy kicsit?
De alig fejeztem be a mondatot, meghallottam az éles, hosszú rikoltást. Nem hasonlított a normális csipogására, így könnyen rájöhettem, hogy nekem szól. Vissza kaptam a tekintetem a petekre, de Falco már a szoba közepém toporgott egy helyben.
- Ah! – Kiáltottam, és gyorsan felkaptam. Égetően forró volt. Fájdalom érzet nincs a játékban, de a hőmérsékletváltozást lehet érezni. Tudtam, hogy csak ezért nem veszi le az életemet, mert védett területen vagyunk, így vigyáztam, hogy ne érjen a ruhámhoz, mert az vesztene a tartósságából.
- Kinyitom az ablakot egy kicsit, jó? - Bár addigra már elég meleg is lett a szobában egy pillanat alatt. Kitartottam az ablakon, a csibe pedig, egy szokatlanul nagy élénk narancs tűzcsóvát fújt előre, egy-egy piszkos talán lilásba hajló lángocskával. Én már egészen hozzá szoktam a petemnek eme furcsa szokásához, és igazából inkább azon csodálkoztam, hogy eddig kibírta. Miután kilángolta magát, visszatettem a földre, de nem csuktam még be az ablakot, jól esett a hűvös szellő.
- Ez jól esett. De most már egész sokáig vissza tudom tartani. - Büszkélkedett Falco, miközben visszaszökdelt a plüss sárkány mellé.
- Bocsi, egy kicsit befűtötte a szobát. – Nevettem Shura. – Ha szeretnéd most lerajzolni, egy órát biztos kibír nyugton…
Vajon meddig tart, amíg lerajzolja Falcot?

by **Shukaku** Pént. Feb. 21 2014, 23:21

-Igen, meg tudnak. Nem ostobák az emberek… illetve nem mindegyik, hanem csak buták és lusták. Meg olyan kompjuk is van, ezért nem akarják megtanulni a petek nyelvét. Nagy szerencsém van Shuval, hogy neki pont nincsen ilyenje. Viszont… azt hiszem ez valahol baj is. Nem sokaknak mondja el, hogy neki nincs ilyen kompja. Nem hiszem, hogy szégyellné, mert amikor mesél róla, akkor úgy veszem ki a szavaiból, hogy büszke arra, hogy neki nincsen ilyenje. Viszont… sok ember megharagszik rá amiatt, hogy ő nem olyan, mint a többiek. A többi ember azt akarja, hogy neki is legyen kompja, mert különben irigyek lesznek rá, és butának nevezik. Mint például a Bunkó.
Picit elszomorodik, de a sugdolózós kérdés újra felvidítja, és egy fejrázással el is felejti Alexet.
-Yap! Mi most azt csináljuk. De… most nem is vagyunk társaságba, mert ők egymással beszélgetnek, mi pedig… mi is egymással, csak másik egymással. Egyébként Shu szerint hallgatózni is illetlenség, tehát úgy sem csinálnák, tehát akkor lényegtelen, hogy sugdolózunk-e, vagy sem.
Visszahajtja a fejét a mellsőire, és dünnyögve folytatja.
-Mindenki? Akkor te is? Tényleg… te miket szeretsz csinálni?
~Eddig én vezettem a beszélgetést, lássuk, hogy milyen témák érdekelnek téged Falco. Kiváncsi vagyok, hogy mire vagy kíváncsi.~
Shu félénken visszamosolygott, mert nem nagyon értette, hogy miért mosolyog rá Utahime, ha éppen el akar menni mert unja a társaságát… de mivel a lány arckifejezése nem tűnt erőltetettnek, így egy pár pillanat alatt az ő mosolya is bizakodóbb lett.
-Én sem? Mert… mert ki sem még? Mármint… te is szoktál rajzolni?
Ám válasz helyett Utahime a főnixhez futott. Shukaku először megijedt, hogy valami baj lehet, de gyorsan rájött, hogy Falconak mindössze ismételten ki kellett eresztenie a gőzt… illetve a tüzét. Bár nagyon nem szerette ha az az ablak nyitva van, természetesen most bólintott, és mire a madárka kiengedte a lángjait, már a kezében is volt a könyv, amibe már írta is a látványt. Igaz az ablakhoz nem ment közelebb, de úgy állt, hogy minél többet láthasson. Eddig tudta visszafogni magát, hogy ne a pet felől kérdezősködjön.
-Most… most ez nagyobb volt, mint az eddigiek. Ugye? Legközelebb nyugodtan szólj előbb Falco, ha… ha… ha ilyet szeretnél csinálni. A színe mitől függ? Ha tovább tartod bent, akkor sötétebb lesz?
~Nem… ez sem… ez sem az…~
-Ehh… pont ilyen színem nincsen… valahogy ki kellene keverni. Vagy… szereznem kellene egy több színű készletet. Igen… az kellene.
~Talán úgy működik, mint a pumpálós vízipisztoly. Ha tovább hagyja növelődni, akkor talán erősebb is lesz. Bár… nem hiszem. De lehet. Majd meg kell mindent vizsgálnom.~
-Te mit érzel olyankor amikor ezt csinálod? Jó érzés? És előtte rossz?
-Nyugi Shu!
-Én… én nyugodt vagyok.
Felelte a lány, de folyamatosan körmölt tovább, és fel sem emelte a tekintetét a füzetből.
-Egy órát? Ennyi szokott átlagosan eltelni két lövés között? Az… az napi huszonnégy tűzlabda. Ezt este hogyan oldjátok meg? Azt mondtad Falco, hogy már harcoltatok.
Intéz egy „igen, figyeltem” nézést Timidus felé, mire a sárkány csak ártatlan képet vágva vigyorog.
-Tovább tudtál… hmm… nyugton maradni a harc után? Ne haragudj, ha nem ez a legmegfelelőbb kifejezés… nem szeretnénk megbántani…
Két bocsánatot már rögtön Utahime szavaiért is, és izgatott várakozással figyelte a főnixet, és várta a válaszait.

by **Utahime** Szomb. Feb. 22 2014, 02:18

Tehát, ha valakinek ilyen kompjai vannak, arra nem irigyek a többiek. Akkor talán jobb is, ha van nekik egy kicsi, mert úgy nem bántják. De miért azt neveznék butának, aki hajlandó új dolgokat tanulni?
- Bunkó? - Lepődött meg a főnix a megnevezés hallatán és nevető csiripelést hallatott. Szóval van Kegyetlen, megy Bunkó is…
- Uta azt mondta, az embereknek azért több tulajdonságuk van, mint nekünk is. Ezért nem lehet rájuk csak egyet mondani.. - Jegyezte meg bizonytalanul.
Persze azt is mondta, hogy többnyire egy vagy kettő domináns is van közte, tehát talán mégis. Viszont olyant is mondott, hogy az változhat..
- Most ha megtanulok úgy csipogni, ahogy Uta akarja, akkor engem is megértenek majd az emberek ugye? - Bár azt mondta, nem minden ember fogja érten, de biztos lesznek, akik megértik. Vajon Shu is megért majd? Vagy ő így is megért, végül is nem tér el nagyon az én nyelvem a tollas sárkányokétól..
- Hogy mit szeretek csinálni? - Gondolkodott el - Aisuval szerettem játszani… és Uta meséit is szeretem… és a képregények is tetszenek…
Mást nem nagyon csináltam még… csak most keltem ki… igaz már majdnem egy hónapos csibe vagyok…
Úgy tűnt, Shu meglepődött egy kicsit a kérdésemen. Vagy inkább én a válaszán, de reagálni nem tudtam, mert Falco közbeszólt. Az ablakon kitartva a madárkát, azért válaszoltam.
- Én nem… mármint… Mondtam, hogy szeretek zongorázni ugye? Amikor csak gyakorlok egy számot, kicsit kellemetlen, ha még nem megy igazán, és meg akarják hallgatni… - Szerencsére itt minden szoba tökéletesen hangszigetelt, így ha nem felejtem nyitva az ajtót, vagy ablakot, akkor senki nem hallgat. Csak a kopogás, kiabálás, és dulakodás hangja hallatszik ki, így akármilyen hangosan énekelhetek. Feltéve, hogy nem érzékeli a rendszer kiabálásnak. Gondolom a rajzolással is hasonló lehet a helyzet. Vagy nem? Igaz, egy rajz még vázlatnak is szép… Az elkészülés folyamatát is érdekesebb figyelni, és egy félkész rajz is élvezhető alkotás, nem úgy, mint egy félig begyakorolt zeneszám…
Majd amikor hátra néztem, láttam, hogy már nem zavarja, ha előttem rajzolgat. Jobban mondva talán el is felejtette, hogy még itt vagyok. Csak megilletődve álltam az ablakban. Valószínűleg nem tőlem várta a választ, de azért motyogtam valamit.
- Nem hiszem, hogy a szíve ettől függ. Máskor is volt már nagyobb… - Ha sokáig bent tartja, mindig nagyobb egy kicsit.
De úgy tűnt Falco is felé tekintett csipogás közben.
- Nahát, de izgatott lett hirtelen… - Csodálkozott, majd Shunak kezdte.. - PipipiPíípíípipiPíípíípííPipíípipiPííPipííPíípíí - Majd kifújta magát, mert még egy szót is fárasztó így csipogni..
- Ah, úgy értette, az előbb szólt avval a rikoltással.. úgy beszéltük meg, avval jelez majd… - Egészítettem ki a kissé tömör magyarázatát, és becsuktam az ablakot.
Falco nézelődött egy kicsit, majd Timidushoz fordult.
- Fordítanál nekem? Azt hiszem, még nem tudok velük rendesen beszélni… - A sárkány beleegyezése után újra Shuhoz fordult, és magyarázatba kezdett.
- Mindig nagyobb, amikor sokáig bent tartom, de nem mindig sötét. Azt hiszem akkor másnak éreztem egy kicsit, amikor egyszerre voltam izgatott, és fújtam nagyobbat. De nem emlékszem, hogy a színe más volt-e.
Amíg csiripelt, én közelebb léptem a lányhoz, kérdő tekintettel, hogy megleshetem-e amit csinál. De amikor a színekről beszélt, és láthatóam nem érdekelte, hogy vagyok-e vagy sem, győzött bennem a kíváncsiság, és mellé telepedtem.
- Talán próbáld meg ezt a kéket és azt a narancsot együtt. - Mutattam egy olyan kékre, amit az előbb is produkált, és a normális színére. Ilyen randa, piszkos színt nem fog kapni, akármilyen készletet is vesz..
A következő kérdése meglepett, ilyent még én sem kérdeztem tőle, így az alkotást figyelve én is vártam Timidus fordítását.
- Hm... Ilyent gyakran csinál a barátod? - Nézte a még szokatlan jelenséget a madárka, majd válaszolt.
- Jó érzés, de azt nem mondanám, hogy előtte rossz lenne. Csak tudom, hogy akkor felgyújtanék dolgokat, és akkor rossz lennék. És én nem szeretnék rossz lenni.
Majd csak nézte Shut, és nem tudta mit válaszoljon..
- Még… sosem számoltam.. de igen, harc után kevesebb tüzet fújtam.
- Nem csinál ilyent egész nap, vagyis.. kint gyakrabban fúj kisebb lángokat, mint az erdőben is tette… De visszatartani nagyjából egy óráig tudja. Viszont elég sokat alszik, és az alatt folyamatosan fúj egy kis lángot, minden kilégzésnél. De az csak kicsike, és nem is éget, olyankor nagyon aranyos… - Meséltem, el is felejtve, hogy nem engem kérdezett.
- Én is megnézhetem, ahogy rajzolsz? - Pattogott Shu lábához Falco.
- A harcunk után úgy emlékszem elég sokáig nem fújt lángokat… talán csak másfél, két óránként… - Gondolkodtam el.

by **Shukaku** Vas. Feb. 23 2014, 09:48

-Yap! Bunkó.
Bólintott a sárkány, teljesen egyértelműnek véve, hogy a madárka is érti, hogy kiről beszél. Egy olyan gyerekesen makacs valaki, mint Alex, biztosan nagy hírű egész Aincradban. Olyan nagyképű valaki nincs is több…
-Egyébként igaz amit mondasz. Több jellemvonásuk is van, de valamelyik erősebb. Kiemelkedő. Magadat mivel jellemeznéd egyébként, ha egy szóval kellene?
~Mindig csak én jellemeztem, de őt még nem ismerem eléggé. Kíváncsi vagyok, hogy milyen nevet tudna magára kitalálni. Hátha még illik is rá, és használhatom.~
Egy picit felnézett Utahimére, de a fejét nem emelte fel.
-Azt nem hiszem, hogy minden ember érteni fog. Ugye most beszéltük meg, hogy az emberek nem hajlandóak megtanulni egymás nyelvét. Biztos vagyok benne, hogy lesz aki még nem ismeri azt a nyelvet sem, amit a társad neked tanított. Egyébként… mondott valamit arról, hogy mi is ez pontosan?
A felsorolásra Timidus csak elmosolyodott, és egy cseppnyi elégedetlenkedés nélkül a hangjában szólalt meg.
-Ez mind? Akkor azt hiszem nagyon hasznosan töltötted az elmúlt két napot.
Utahime válaszára Shu is csak hümmögött, bólogatott, fel sem nézett a füzetből.
-Ahamm… szóval máskor is. Milyen gyakran szokott nagyobb lenni? Mit csináltok olyankor?
És Falco kérdésére, ezúttal Timidus kuncogott bólintva.
-Hirtelen? Azóta ilyen amióta meglátott titeket. Neki ez a rengeteg érdeklődés olyan, mint neked a lángjaid. Azon csodálkozom, hogy eddig bent tudta tartani. Egyébként nem gyakran ilyen, csak amikor mob, vagy pet van a közelében… szóval… de. Mégis gyakran ilyen. Néha túl gyakran is. Természetesen fordítok.
És figyelt, miközben Shu csak folytatta a körmölést és a satírozást.
-Áh, értem. Örülök, hogy máris tudtok beszélgetni. Szóval ha sokáig tartalékolsz, akkor növekszik. Ahogy gondoltam. És az izgatottság is számít, de nem a színében. Milyen izgatottság? Számít, hogy jó vagy rossz dolog miatt?
Utahime Shu füzetében egy kört láthatott a lap tetején, ami már félig kiszíneződött, az átmérője is be volt húzva, szépen ráírva a vonalra egy közelítő méret, amilyennek ő látta, alatta pedig folyamatosan gyűlt annak leírása, amiket elmondtak. Motyogott egy köszönömöt a színajánlatra, még bólintott is. Nem nagyon foglalkoztatta jelenleg, hogy figyelik. Ez csak egy vázlat volt, nem pedig egy rajz. Amikor azonban Timidus lefordította a érzésekről szóló gondolatsort, abbahagyta mindezt, és felnézett a füzetből. Először Utahimére tekintett, majd Falcora.
-Te mondtad neki ezt? Ne aggódj, nem lennél attól sem rossz. Egyáltalán nem hibád az, hogy lángolsz, és főleg nem a te hibád. Mivel azon kívül jelenleg nem nagyon tudsz ellene mit tenni, hogy kiengeded a lángokat, így szerintem egyáltalán nem lehetne téged hibáztatni, ha valamit véletlenül felgyújtanál. Hiszen biztosan csak véletlen lenne. Szóval emiatt ne aggódj. Eleve nagyon nagy… felelősségre utal, hogy már ki is találtad, hogy hogyan ne gyújts fel semmit. Nagyon ügyes vagy Falco. És akkor ha alszol, akkor folyamatos pici láng van, és a harcok után több ideig, másfél két óránként kell fújni.
És már az is hallható volt, ahogy a mondat végére kiteszi a pontot. Mindent lejegyzetelt amit csak hallott.
-Persze, megnézheted, de nem hiszem, hogy érdekes lenne.
Fordította a madárka felé a könyvet a lány, de még eközben sem állta meg, hogy ne kérdezzen.
-És… mennyi ideig kell utána csak másfél-két óránként lángokat lőnöd?
-Légy türelmes vele kérlek. A türelem nagyon fontos. Még szerencse, hogy én nagyon türelmes vagyok…

by **Kayaba Akihiko** Vas. Feb. 23 2014, 09:56

Peter Worker: Bronz Vért
Shukaku: Gyenge Fárasztó Méreg

by **Utahime** Vas. Feb. 23 2014, 14:25

Falco csendben elgondolkodott. Kicsit oldalra billent a feje, úgy gondolkodott.
- Szerintem, saját magamról nehezebb ezt elmondani. Mások másnak gondolhatnak, és nem is azt, amit én. - Ő nekem mindig a Tanítóm lesz, és talán így gondolok rá majd akkor is, amikor már magamtól kell tanulnom. De ez nem változtat azon, hogy nélküle nem tudnék ennyi mindent. Persze ez nem is kifejezetten olyan jelző féle, amit ő mondott, de egy szó, és kifejezi a tudását, és segítőkészségét is… Na igen, de ő azt kérdezte, én mit gondolok magamról. De mit gondolhatnék magamról, vajon milyen szó illene rám? Valószínűleg a Bunkó sem tudja magáról hogy bunkó. Ha tudná, igyekezne nem az lenni, hiszen ez nem szép jelző. Timidus azt mondta az előbb, hogy okos vagyok, de ez nem jelenti ezt, hogy az lennék. Még sokat kell tanulnom. Uta is sokféle szóval szokott dicsérni, de hogy ügyes miért lennék, ezt sem tudom igazán, hiszen még csak nem tudok repülni… A bókok nem ilyen jelzők, persze biztos nem hazudnak, de egy más szó kell, ami mindig illik rám.
- Talán „eleven”…? - Ezt mintha gyakrabban szokták volna mondani rám. Bár ez sem olyasmi, amiket ő mondott. És Uta az összes bébi petet ilyennek mondta, akivel találkoztunk eddig.
- Te milyennek gondolsz?
Elgondolkodtam a kérdésen. Ez egyre gyakrabban fordult elő, hogy nagyobb lángot ereget, de kint kedvére eregetheti a lángjait, és nem szoktunk túl gyakran fedett helyen tartózkodni. Vagyis olyan gyakran fordul elő, amilyen gyakran visszatartani kényszerül… ami az ideköltözésünk óta gyakoribb. Az erdőben persze még nem csinált ilyent. És hogy mit csinálunk? Amit az előbb is. Keres egy helyet, ahol kifújhatja magát. Többnyire magától ki megy, de innen nehéz lenne a kertbe jutnia, és az ablak is magasan volt. Ilyenkor szólni szokott, hogy keressek neki egy helyet én.
- Hát, amilyen gyakran fedett helyre megyünk. Általában szól is, ha ki akar menni. - Foglaltam össze a gondolatmenetet.
- Nahát! - Csodálkozott el Falco. - Nem veszélyes, ha leül egy mob mellé írogatni róla? Amikor Uta mobokat lát, akkor csak elmegy a közeléből csendben…
Leültem Shukaku mellé, figyelni az eseményeket. Olyan dolgokat tudhattam meg a petemről, amit én sem tudtam, hiszen sosem értettem meg teljesen, amit mondott. A kérdésen, hogy miképp változtatja a tüzét az izgatottság, Falco elgondolkodni látszott. Engem is elgondolkodtatott a dolog. Amikor Aisuval játszott, szintén nagyobb tüzet fújt, de élénk forró narancssárgát. Amikor sokáig bent tartja, akkor inkább vöröses lángjai vannak. Alvás közben inkább citromba hajló, de még narancsnak mondható. De ez mind a tűz színe. Ilyen furcsa lángokat most másodszor láttam tőle, és először a beköltözésünk napján tette, amikor eme torony túloldalát elfoglaltuk. Tovább gondolva, az előbb sem vette észre, hogy más színe lenne a lángjának. Pedig tisztán kék volt. Talán színvak lenne? Biztos nem, felismerte a színeket.
- Azt hiszem most jó dolog miatt voltam izgatott… És amikor harc közben vagyok izgatott, és talán megijedek kicsit, akkor is más, mint amikor csak úgy várok valamit. Tehát, biztos számít valamit. - Csipogta végül Falco.
- Ah! - Kerekedett el a szemem. Hogy nem vettem ezt eddig észre? De hiszen Falco a csőrén át fújja a tüzet. Talán nem is lát abban a pillanatban, amikor kifújja. Mint amikor egy cápa is támad, kitátja a száját, és mivel a szemei a feje teteén vannak, nem láthat előre. Talán abban a pillanatban be is csukja… Viszont ez elég kellemetlen lehet egy ragadozó madár esetében. Hisz a szemükre hagyatkoznak a préda elejtésénél, és a karmaikat használják fegyverként. Falco miért nem a szárnyaival ver tüzet, vagy valami?
Eddig jutottam gondolataimban, mikor Shu szemrehányó tekintetével találkoztam. Hogy mit mondtam?
- Lehetséges… - Motyogtam, és elég valószínű, hogy így is volt, bár nem emlékszem mindenre, amit mondtam neki. Talán ezen túl jobban oda kéne figyelnem rá, miket mondok, ha ezeket tényleg így megjegyzi.
- Nem ő… - Csipogta azonnal Falco. Majd Timidushoz fordult.
- Ezt nem kell fordítanod nekik, de neked elmondom. - Még, ha ez tényleg sugdolózás is. - Tudod, a városon kívül, ha megégetek valakit, akkor lemegy az életpontja. Egyszer így megégettem Utát, mert ha sokáig magamban tartom, akkor én leszek forró… és többet nem akarom megégetni, mert akkor megint megijedne, mint amikor kikeltem. Még ha azt is mondta, hogy többet nem fog, én nem szeretném, ha lemenne az élete miattam. - Itt a lábán lévő gyűrűkre nézett, bizony kár lenne, ha a szép gyűrűit leégetné magáról.
Amikor megnézhette a füzetet, megint elcsodálkozott a madárka.
- Ezt mind rólam írtad?
- Amíg ki nem alussza magát. - Eltűnődve válaszoltam a kérdésére. Nem szokott túl sokáig tartani ez az állapot. Ráadásul miután kialudta megát, újult erővel eregette a lángjait, hogy a tanultakat begyakorolja.

by **Shukaku** Vas. Feb. 23 2014, 17:55

-Persze. Mások mást gondolnak, de én a te véleményedre vagyok kíváncsi, ezért is kérdeztelek téged. Jó ha tudod, hogy fontos, hogy odafigyelj azoknak a véleményére, akiknek számít a véleménye. Mindig lesz valaki, aki valamiben okosabb lesz nálad. Persze lehet, hogy rengeteg dologban egyszer te leszel a legokosabb, de például van pár olyan dolog, amit Álomkelő sokkal de sokkal jobban tud nálam. Nem szégyen beismerni ha tévedtél… bár az emberek nagyon ritkán teszik. Fontos az is, hogy csak akkor ismerd be, hogy tévedtél, ha valóban úgy gondolod, hogy tévedtél. Ha csak azért ismered be, hogy békén hagyjon valaki, az gyávaság, és még hazudsz is a másiknak. Láttam már ilyeneket.
Gondolt vissza újra Alexra, és megforgatta a szemét.
-Eleven? Érdekes gondolat. Nagyon érdekes.
Hümmögött a sárkány, és próbált rájönni a szó jelentésére, majd inkább ráhagyta az ebben okosabbra, ezzel is mintegy példát mutatva, szemléltetve az ezt megelőző szavai hitelességét fordult Shukakkuhoz.
-Shu! Eleven.
-Élő, létező… ilyesmik.
Nézett fel újra az irkálásból Chan, de annyira erőteljesen most még Timidusra sem figyelt oda, annyira lekötötte a tevékenység amit végzett.
-Tényleg nagyon okos döntés.
~Élő? Persze, nem is kérdéses, hogy élő. De… ha egy pet önmagától jut arra a következtetésre, hogy ő élő, úgy, hogy nem befolyásolja semmi, akkor biztos, hogy magától jutott el ide. Na ehhez mit szólsz Bunkócsak? Evvel hogyan fogsz tudni vitatkozni?~
-Szerintem is eleven vagy.
~Így is foglak hívni. Meg majd Alex előtt is, és akkor biztosan megérti majd, hogy sürgősen változtatnia kell a butaságain.~
Ezalatt Shu újra csak bólintott.
-Persze. Fedett helyre, hiszen itt vagytok. Igen. És akkor gondolom óránként vagy kétóránként szól… értem.
Ezalatt Timidus már kezdte picit kényelmetlenül érezni magát. Ő mindig is furcsa kettősséggel tekintett társa ilyesfajta szokásaira. Igyekezett beleképzelni magát annak a petnek a helyébe, akit Shu éppen áldozatnak szemelt ki magának. Ő maga, aki meg szerette volna tartani hadi titkait, tudta, hogy neki nem esne jól ha a figyelem ennyire a saját egyéni dolgai felé irányulna, de azt is tudta, hogy magát a figyelmet azonban élvezné. Úgy vélte, hogy Falconak egyelőre semmi titka nem lehet előttük, hiszen még saját taktikái, így rejtegetni való dolgai sem lehetnek igazán, így csak kuncogva válaszolt.
-De igen. Veszélyes. Ez az én nagy szerencsém. Ha nem lenne ennyire kíváncsi, akkor soha nem menne semmi közelébe, én pedig soha nem tudnám megvédeni, és akkor az a maradék kis harci lehetőség is elveszne nekem, ami így van. Úgy látom, te könnyebben rá tudod venni a KT-ra, mint amennyire én tudtam anno. Ne tudd meg mennyi vesződség volt, mire eljutottunk addig, hogy a harcjáték nem egy annyira gonosz dolog, mint ahogyan ő képzeli, csak gyakorlás.
Ezután azonban már csak a fordításhoz szólalt meg, és ő is nagyon figyelt a többiek szavaira. Igazából őt is érdekelték ezek a dolgok, csak ő nem kérdezte volna meg ilyen közvetlenül. Szívesebben derítette volna ki ezeket csata közben, saját tapasztalatai alapján.
-Oh! Akkor majd kell csinálnom egy táblázatot, hogy mikor, milyen kedvhez, milyen szín tartozik. Ez is nagyon fontos lehet.
-De ezt el ne áruld senki másnak! Még a végén olyan leszel, mint azok a gekkók, és a színedből lehet majd következtetni arra, hogy mit fogsz csinálni. Nagyon nagy hátrány, ha egy harc alatt az ellenfél látja, hogy dühös vagy, vagy elkeseredett, vagy elbizakodott. Igyekezz elkerülni az érzelmek kimutatását. Felhasználhatják ellened.
~Igen… Álomkelő mondta. És valóban így van.~
Shu a halk, motyogós bevallásra már azonnal meg is enyhült, és kezdte volna Utahimét nyugtatgatni, hogy nem is biztos, hogy ő volt, hiszen az ellenkezés hangjait már kiismerte a legtöbb állatka nyelvén, azonban inkább fülelt, amikor Falco Timidus felé fordult, hátha megért valamit a főnix szavaiból, az azonban túlságosan különbözött a sárkányétól ahhoz, hogy érthesse. Timidus nyugodtan hallgatta végig Falcot, majd fejét megbillentve, csak egy rövidke kérdést tett fel.
-Nem kell, vagy nem szabad?
Ha a madárka nem értette, akkor természetesen kiegészítette és megmagyarázta a kérdést.
-Úgy értem, nem is szeretnéd, hogy lefordítsam, vagy lényegtelen számodra, hogy lefordítom-e? Egyébként szerintem okos amit mondasz, és az ilyen dolgokért hálásak szoktak lenni az emberek. Amikor őket magad elé vagy képes helyezni, meg olyan következtetéseket vonsz le, amikre ők nem gondolnak. Ez picit szomorú is, hogy ez nem természetes felőlünk számukra… de legtöbbször aranyos.
Ha Falco beleegyezik abba, hogy mégis lefordítsa a szöveget, akkor megismétli a lányoknak, ha nem akkor csak legyint a farkával, Shu pedig már nem is kérdezősködik tovább. Ha valaki nem akar elmondani valamit, arra biztosan jó oka van. A főnix csodálkozó tekintetére Shu csak biztatóan és kedvesen mosolyog, Timidus azonban sokkal inkább vigyorog ezen.
b]-Igen, mind rólad. És fog még többet is. Sokkal többet. Olyan dolgokat tud rólam is, amiket még én sem tudok. Pedig az azért elég fura dolog.[/b]

by **Utahime** Vas. Feb. 23 2014, 21:58

Falco bólogatott, a sárkány beszéde alatt, miközben gondolkodott. Majd válaszára pedig a sárkány gondolkodott el.
Miért érdekes? Talán rosszat mondtam? - Nézelődik értetlenül, majd miután Timidus megkérdezte Shukakut is, és végül egyet értett vele, boldogan pattogott néhányat.
Az új magyarázatot viszont nem értette teljesen, ezért letelepedett, és újra félre billent fejjel próbálta feldolgozni a hallottakat.
Ha nem lenne kíváncsi, nem mennének a mobok közelébe, vagyis nem harcolnának, és nem fejlődnének. Pedig az igazi harc nem? A mobok nem kímélnek meg akkor sem, ha azt mondom: feladom, nyertél. Utát nehezebb lenne ilyesmire rávenni. Viszont a KT csak egy játék, és gyakorlás. Evvel nem lehet baja Utának sem, sőt, ő is szeret játszani. De, ha Shut a mobok és petek érdeklik csak, akkor valóban nehéz lehet KT-en harcolni, hisz ott nem is feltétlenül vannak petek, mert más emberekkel is lehet játszani. Ha Shu csak harcolni szeret, és gyakorolni nem, az még veszélyesebb, mint azt az előbb gondoltam.
A gondolatmenet után megcsóválta a fejét, és még több elismeréssel nézett Timidusra, amiért meg tudta védeni ember barátját.
- Ilyen téren valóban szerencsém van Utával. Bár a moboktól egy kicsit fél, de azt hiszem könnyen szembe néz majd velük is, ha a gyakorlatok menni fognak.
A kislány felismerésén meglepődtem. Amikor Falco nem erősítette meg a színek változását, és csak azt mondta „más”, még ő jutott arra a következtetésre, hogy ez nem feltétlen jelent színeket. Nem mintha megerősítettük vagy tagadtuk volna, de Falco láthatóan nem tudott a színváltozásról. Viszont a madárka előbbi kijelentésével, hogy különböző érzelmi állapotokban „más”, ő is arra a következtetésre juthatott, amire én. Lenyűgözve figyeltem a tevékenységét. Én, mint a gazdája, aki folyton vele van, csak most döbbentem rá erre, Timidus fordítása által. Ez a kislány pedig ki tudja hány teremtményét figyelte már meg Aincradnak, és néhány kérdés után többet tud róla, mint én magam. Ha bármi kérdésem merülne fel valaha is a petekkel, mobokkal kapcsolatban, már nem kétséges, kit fogok megkeresni először. Ámulatomban alig tudtam becsukni a szám, és evvel láthatóan nem voltam egyedül.
Falco is meglepettem pislogott Timidus felé.
Egy színtáblázatot? Tényleg ennyire látszana, ha máshogy érzem magam? Még szerencse, hogy hamar rájöttünk erre. Ezt még Uta sem mondta sosem.
- Majd igyekszem titokban tartani. - Bólogatott hevesen, hogy elrejtse szégyenét, hogy ezt nem tudta.
De hogy kéne titokban tartanom, ha mások úgy is rájönnek, hogy én sem tudok róla? Bár, ha már tudom, úgy talán titokban is tudom tartani. Ha végig ugyanúgy érzem magam harc közben, akkor nem lehet baj. Nyugodtnak maradni végig nehéz lenne, de nem lehetek túl izgatott sem. Nem, ez úgysem fog menni… Akkor viszont hogyan? Talán gyakorolnom kéne, hogy hogyan fújhatok más tüzeket, és akkor akármilyent fújhatnék akármikor. Vajon tudnék ilyent csinálni? De ha tudnék is, biztos nagyon sokat kéne gyakorolni hozzá.
Majd egy kicsit bizonytalanul felelt.
- Hát… nem kell. Szabadni éppen szabad, de… - Nem feltétlen akartam erre emlékeztetni Utát, de ha szerinted örülne neki...
Amikor megnézhette a jegyzeteket, visszamosolygott a lányra, legalábbis a szemei mintha élénkebben csillogtak volna.
- Shu nagyon okos. - Ezt már többször is megállapította, de szerette volna, ha ezt is lefordítják neki. Mert még olyan dolgokat is tud, amit a petek nem is tudnak magukról. Hiszen amikor Timidus megjegyezte, hogy a lány róla is tud olyan dolgokat, amiket ő nem, már egészen megnyugodott, és kicsit bátrabban tért vissza rá.
- Hogyan kéne elrejtenem, hogy más a tüzem? Ha ennyire látszik, akkor úgysem tudom elrejteni. Vagy nem elrejtenem kéne? - Az elárulni, és elrejteni nem ugyanaz, de ha látják, rájöhetnek… De azért szerencsére többnyire ugyanolyan, vagy hasonló. De ha más, és akkor nem engedem ki, az csak felerősíti, és jobban látszik majd…
Ez alatt én csak ültem a térdemen, mint aki karót nyelt. Nem is nagyon akartam közbe szólni, hiszen én is rengeteget tanultam a lány felderítő akciójából. Magamtól bizonyára rengeteg időbe telt volna rájönnöm ilyen dolgokra. Falco pedig elég gyakran eregeti a tüzét, főleg azért, mert velem cipelteti magát mindenhova. Ebből következik, hogy le kell hűtenie a testét, tehát akik a közelünkben vannak, és odafigyelnek a petemre, előbb utóbb rájönnek. Vagyis ez ellen nagyon nem tudunk tenni, de felkészülhetünk rá, ha már tudjuk... Így a nyakláncommal játszva elmélkedtem a csoportosulástól kicsit hátrébb.
- Szerinted egy olyan gekkó tudna úgy színt változtatni, hogy az nem függ a környezetétől? Vagy megzavarja vele az ellenfeleit? - Ha ilyesmi lehetséges, akkor még még össze is zavarhatnék evvel valakit,aki azt hiszi, hogy rájött a titkomra...

by **Shukaku** Hétf. Feb. 24 2014, 19:44

-Fél? Hmm… És te? Te nem félsz a moboktól?
~Remélem nem bízta el túlságosan magát. Még én is nagyon óvatos voltam az elején. Az odáig rendben van, hogy az első valaki, aki le tudott győzni, az Álomkelő volt. A mobok sohasem jelentettek problémát számomra, de Falco nem én vagyok. Tapasztalatlan és sokkal jobban szüksége van Utahimére, mint nekem Shura. Legalább is a harcok során. Ez… ez mondjuk talán előny is lehet majd a számára. Én néha megengedhetem magamnak, hogy teljesen kivonjam a társamat a küzdelem alól, de így ő nem is fejlődik semmit. Mármint pontokat kap, és úgy fejlődik, de nem fog tudni jobban harcolni. Lehet… oh… ez nem is olyan rossz ötlet. Ezt meg fogom próbálni.~
Megvárta a pet válaszát, majd folytatta.
-Nem tudom, hogy titokban tudod-e tartani. Erről rengeteget beszéltünk már Álomkelővel. Az érzelmek buta dolgokra vehetnek rá mindenkit. Veszélybe sodorhatnak. Például nekem rengeteg mindent kell titkolnom Shu mellett, hogy ne használhassák fel ellene. Ezt is Álomkelő mondta. A gekkókról pedig sajnos nem tudhattunk meg eleget, mert két pancsert kaptunk csapattársnak, és az ő megmentésükkel kellett törődnünk. Szóval… ha elrejteni nem is tudod, de talán fel tudod használni. Képes vagy úgy csinálni, mintha dühös lennél? Vagy szomorú? Ki kell próbálnunk, hogy melyik érzelmed milyen színű.
Elvigyorodott, és kinézett az ablakon.
-És ha már mindet fogod tudni irányítani, akkor színes tűzgömböket fogsz tudni eregetni az égbe. Az mennyire nagyon szép lehet…
Igaz Timidus még sohasem látott tűzijátékot, de újév napján Shu elmesélte neki, hogy milyen is az, és most kapva kapott az alkalmon, hogy megvalósíthassa ezt a csodát is.
-Shu valóban okos. De… miért én mondjam meg neki? Mondd meg neki te! Ezt sokszor mondom neki, szóval ismeri. Te pedig csipogni hasonlóan tudsz, mint én. Szóval csak utánozz engem, és akkor elmondhatod neki.
Majd felemelte a fejét, doromboló csipogássorozatot hallatott, végig nyitott szemmel figyelve a lányt, ezután pedig még magasabbra nézelődve, egy olyan csipogást hallatott, mint az érme csilingelése. Mivel Shu ismerte a szavakat, és kihallotta Falco hangjából, hogy utánozni próbálja a sárkányt, így elmosolyodott, és kis fejbiccentéssel, elpirulva köszönte meg mindkettejüknek a dicséretet.

by **Utahime** Kedd Feb. 25 2014, 10:26

Falco kicsit meglepődött a kérdésen.
- Nem hiszem, hogy félnék, de nem is szívesen harcolnák még velük. - Az elég veszélyes dolog, és Aisutól is kikaptam... Még nem biztos, hogy sikerülne megvédenem Utát, sőt talán magamat sem. Ugyan erősebbek lettünk a sok gyakorlástól, és Uta is kapott rengeteg felszerelést, de amíg nincs rendes taktikánk, nem lenne jó ötlet. Legalábbis jó lenne még gyakorolni előtte, amennyit csak lehet. Meg a gyakorlás egyébként is mulatságos... Uta viszont talán el is futna, ha valami ijesztő támadna rá, akkor pedig könnyen hátba támadják. Talán én is félek kicsit, de azért félni is okosan kell...
A következőre pedig hevesen bólogatott.
Amikor bebújtam egy bokorba Aisu ellen ő is elvesztette a fejét. Észre sem vette, amikor mögötte kijöttem. Aztán úgy püfölte a bokrot, hogy meg is ijedtem egy kicsit. Ha nyugodt maradtam volta, talán kikerülhettem volna az ütéseit, hiszen ő nem látott, és őt se találtam volna el, ha nem olyan dühös, és figyelmes marad... Tehát ez mindenkire igaz. Valószínűleg én sodródtam el jobban, hiszen én vesztettem. De ilyenkor nagyon nehéz nyugton maradni, lehetetlen...
- Hogyan vezetnek buta dolgokra? Azt meg tudnám akadályozni valahogy?
Majd amikor hallotta hogy Shuről sok mindent titokban kell tartania, elgondolkodott, hogy vajon neki is kellene-e valamit titkolnia valamit Utáról.
- Hogy színes gömböket? - Uta mesélt róla, hogy ilyent csinálnak az emberek, ha valamit ünnepelnek... Uta nagyon is szereti az ilyent, biztosan örülne neki, ha én is tudnék. De azért kár lenne, ha csak én nem látnám, valahogy tartósabbra is kéne csinálni a lángjaimat.
- Majd gyakorlok rá sokat! Remélem hamar tudok színes tüzeket fújni majd.
Majd kicsit ügyetlenül próbálta kiejteni a sárkány nyelvet, de azért Shu felismerte, mit próbált mondani. Ennek nagyon örült, és a lányhoz szökdelt. Ha megengedte, felugrott az ölébe, és összegömbölyödött rajta, különben meg csak előtte. A lángjai alig egy kicsit sárgábbak és evvel melegebbek lettek, de már jól láthatóan nem csaptak olyan magasra.
- Hm? Azt hiszem kicsit fáradt lehet már. - Kaptam fel a fejem a jelenetre. De miért nem hozzám jött? Csak nem akar itt maradni? De Falco nem aludt el, csak kényelmesem pihent. Már elég régóta itt vagyunk, és ezelőtt is a kertben játszott. Falco elég sokat szokott aludni, úgyhogy már épp ideje is volt.
- Talán pihennie kéne kicsit.
- Azt hiszem sokat ugráltam. - Fordult Timidushoz. Tudta, hogy már nem tud teljesen figyelni rá, de még mindig kíváncsi volt.
Majd sokat gyakorlom a színes lángokat, de ha csak fújdogálom, nem biztos, hogy elég. És én a sínét sem láttam.
- Te hogy szoktál gyakorolni? - Egyedül nehezebb, mintha segítenek, de nem mindig tudnak segíteni és nem mindig hagyatkozhatok másokra. Talán először meg kéne tudnom, hogy mikor milyen színű, ahogy mondta, de hogyan?
- Timidus is sokat aludt, amíg kisebb volt? Falco elég sokat alszik, akár a fejemen is elalszik, amíg megyünk valahova... - Mondtam a madárkát nézve, aki bizony kimerültnek tűnt már.
- Talán lassan mennünk kéne, még a végén itt alszik... - Néztem Shura, inkább kérdően, hogy szeretné-e tovább tanulmányozni a madarat.

by **Shukaku** Kedd Feb. 25 2014, 20:02

-A malackákat kipróbálhatod. Ők egyáltalán nem veszélyesek. Illetve… többen veszélyesek, de ha egyel küzdesz meg, akkor nem. Buta dolgokra pedig úgy vezetnek, hogy nem tudsz miattuk gondolkodni. Például ha valaki dühös lesz, és dühből harcol, akkor csak csapkod össze-vissza, ahelyett, hogy kiszámított, megfontolt támadásokat indítana, és csak feleslegesen elpocsékolja az erejét. Vagy például ha valaki fellengzősködik, és alábecsüli az ellenfelét, az is könnyen kikaphat egy csatában. Vagy például ha valaki olyan dolgot mond el magáról, amit a másik felhasználhat ellene, akkor szintén megbánthatják vele, annyira is akár, hogy emiatt ne tudja folytatni a harcot. Én már mindegyik példával találkoztam, és biztos van még sok-sok példa ezeken kívül is. Nagyon oda kell figyelni arra, hogy nyugodt maradj a harc során.
Azonban az álmosságot a madárka hangjában ő is észrevette, így csak elmosolyodva, megnyugtatóan bólogatott a további fejtegetés helyett.
-De biztosan ügyesen beletanulsz majd. Ahogy a tűzgömbökbe is. Ügyes vagy kölyök!
Újra lehajtotta mellsőire a fejét, és büszke csillogással a szemében figyelte, ahogy a főnix Shukaku ölébe furakszik. A lány először meglepődött, félve Utahimére pillantott, de nem tudta nem felvenni az aranyos kis petet, és óvatosan ölelte magához, majd suttogva válaszolt, közelebb hajolva Utahiméhez.
-Ne hagyd itt. Ő hozzád tartozik, ahogy Timidus hozzám. És nem akarom, hogy a sárkány…
-A sárkány köszöni szépen jól van, és jobb a hallása mint neked, és egyáltalán nem irigy, vagy féltékeny.
-De… akkor sem. Timidus is megsértődött amiért akkor rajzoltam, amikor aludt. És... nem csak akkor aludt sokat, amikor pici volt.
-Mert nem alszok olyan buta pózokban. És nem is sokat!
-Az nem buta volt, hanem nagyon aranyos. De… úgy szeretném lerajzolni, ahogy ő szeretné magát láttatni.
Mosolygott, majd átnyújtotta a petet a lány karjaiba, óvatosan, lassan.
-És természetesen bármikor jöhettek, amikor csak akartok.
Bár Timidus egyáltalán nem volt irigy, sem féltékeny, ahogy felszabadultak Shu karjai, azonnal fúrta magát az ölébe, és halkan morgott, egy kis csirregést hallatva. A sárkánydorombolást, ahogy ő nevezte, megtartotta. Shu csak mosolyogva csóválta a fejét, majd elköszöntek a párostól, megköszönve a látogatást, és szép álmokat kívánva Falconak.

Köszönöm szépen a játékot! ^^

by **Kayaba Akihiko** Szomb. Márc. 01 2014, 10:14

Shukaku: Bőr Cipő (+2 gyorsaság)
Utahime: Mokaszin (+3 fegyverkezelés +2 gyorsaság)

by Ajánlott tartalom